Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 352 (7021. - 7040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7040. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-07 19:38:03
Üzenet elküldve: 2019-08-07 19:38:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy bárd az éjszakában//
*A védelmére nem igazán tud menni, hiszen a tőrrántás megrémisztette az embereket és pont ő feléje menekülnek. ~Hogy nem tudnátok más fele menni.~ A tömeg lassacskán fogyatkozik, úgyhogy közelebb tud jutni a két alakhoz. Ott a „támadó" szavai alapján úgy tűnik az csak beszélgetni akar. Akkor miért ragadta meg a zenészt és a másik miért rántott tőrt. ~Férfiak. Ki érti őket?~ A kardot még nem teszi el, hiszen úgy tűnik nem lesz verekedés, de azért nem teszi el. Ki tudja, hogy a zenész mire képes. Azt is hallja, hogy a „támadó" személy a menyétjét hívja, de nem nagy sikerrel, hiszen a zenész lábára támad.*
//Aktív képesség: Szelídítés//
*Lágy, kedves hangon szól a menyétnek, hogy lenyugtassa és magához hívja, hogy eljöjjön a zenész közeléből.*
-Kicsi állat, gyere ide.
*Amint odaér hozzá, felveszi az állatot és elkezdi simogatni.*
*A védelmére nem igazán tud menni, hiszen a tőrrántás megrémisztette az embereket és pont ő feléje menekülnek. ~Hogy nem tudnátok más fele menni.~ A tömeg lassacskán fogyatkozik, úgyhogy közelebb tud jutni a két alakhoz. Ott a „támadó" szavai alapján úgy tűnik az csak beszélgetni akar. Akkor miért ragadta meg a zenészt és a másik miért rántott tőrt. ~Férfiak. Ki érti őket?~ A kardot még nem teszi el, hiszen úgy tűnik nem lesz verekedés, de azért nem teszi el. Ki tudja, hogy a zenész mire képes. Azt is hallja, hogy a „támadó" személy a menyétjét hívja, de nem nagy sikerrel, hiszen a zenész lábára támad.*
//Aktív képesség: Szelídítés//
*Lágy, kedves hangon szól a menyétnek, hogy lenyugtassa és magához hívja, hogy eljöjjön a zenész közeléből.*
-Kicsi állat, gyere ide.
*Amint odaér hozzá, felveszi az állatot és elkezdi simogatni.*
7039. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-07 12:09:40
Üzenet elküldve: 2019-08-07 12:09:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Gólya hozza//
*Nem tud mit mondani amikor Aenae megköszöni neki. Ez olyan dolog, amire nem lehet mint mondani. Mondhatná, hogy szívesen, de ez sokkal-sokkal több annál. Most vállalta át a topázszeműtől egy gyermek, az ő gyermekének felnevelését. Nem hálálkodást vár és nem is dicshimnuszt, egyikre sincs szüksége és nem is várja el, de talán még maga sincs tisztában azzal, mit vállalt.
Szorosan megöleli a hozzá bújó lányt és csak most döbben rá, hogy ezzel a döntéssel végképp eltávolodnak egymástól. Valahogy azt sejti, a topázszemű nem fog a lányáért jönni, hisz ha egyszer átadta a felelősséget és a nevelés terhét, kicsi az esélye, hogy visszavegye vagy az erdőmélyi engedné, hogy elvegyék tőle.
Kemény és fájó gombóc születik a torkában, amikor Aenae kimondja, hogy szereti. Szeretné azt mondani, hogy ő is, szeretné újra meggyőzni, hogy menjen vele és együtt, hárman éljenek békében és boldogságban a folyóparti faluban. De nem tudja. Elfogytak az érvei, elfogytak a szavai. Lehunyt szeméből apró könnycsepp gördül le az arcán.
Eltávolodnak kissé, a topázszemű komoly pillantással keresi az övét.*
- Nincs benned sötétség. *Mondja lágyan, kedvesen. Lombzöld tekintetében őszinteség csillog.*
- Én már láttam a sötétséget, körbeölelt, átitatott. *Kissé megborzong az emlékre, amikor Hanlorent tartva merült alá a templom meggyalázott oltárából feléjük kúszó sötétségbe.*
- Tudom, hogy benned nincs belőle. Eltévedtél és nem találod a kiutat. *Mondhatná, hogy erősnek kell lennie, hogy ki kell tartania és megacélozott akarattal, önerőből kitalálnia a maga által épített, fojtogató labirintusból, de közhelyesnek érezné.*
- Ha segítség kell, rám mindig számíthatsz. Csak kérned kell. Nem tudok segíteni, ha te nem akarod. *Néz mélyen a topázszín szemekbe.*
- Állj fel, porold le magad és légy erős. Sikerülni fog. *Szorítja meg enyhén a vállát, hogy bátorságot öntsön bele. Erőszakkal nem viheti magával, tudja, mi lenne a vége. Aenae életének körülményeit nem tudja megváltoztatni, sem lecserélni azokat a toxikus egyéneket, akik körülveszik. Önerőből kell megoldania. Az erdőmélyi elf mindent megtett, ami erejéből és lehetőségeiből telt.*
- A kislánynak jó helye lesz nálam. *Mosolyodik el haloványan. Egyelőre inkább még nem gondol bele, mi lesz a lánnyal, ha Sa'Tereth újra visszatér, de egyelőre nem törődik olyan gondokkal, amelyek még be sem következtek.*
- Menj békével és leld meg a nyugalmad. *Áll fel és segíti fel Aenaet is, ha engedi.*
- Az Erdő Szíve segítsen. Tudod, hol találsz meg. *Mondja még és ölelésre emeli karját, újabb apró csókkal pecsételné meg búcsújukat. Innentől minden szó felesleges. Könnyebb lesz a topázszeműnek, ha elhagyja a várost.*
*Nem tud mit mondani amikor Aenae megköszöni neki. Ez olyan dolog, amire nem lehet mint mondani. Mondhatná, hogy szívesen, de ez sokkal-sokkal több annál. Most vállalta át a topázszeműtől egy gyermek, az ő gyermekének felnevelését. Nem hálálkodást vár és nem is dicshimnuszt, egyikre sincs szüksége és nem is várja el, de talán még maga sincs tisztában azzal, mit vállalt.
Szorosan megöleli a hozzá bújó lányt és csak most döbben rá, hogy ezzel a döntéssel végképp eltávolodnak egymástól. Valahogy azt sejti, a topázszemű nem fog a lányáért jönni, hisz ha egyszer átadta a felelősséget és a nevelés terhét, kicsi az esélye, hogy visszavegye vagy az erdőmélyi engedné, hogy elvegyék tőle.
Kemény és fájó gombóc születik a torkában, amikor Aenae kimondja, hogy szereti. Szeretné azt mondani, hogy ő is, szeretné újra meggyőzni, hogy menjen vele és együtt, hárman éljenek békében és boldogságban a folyóparti faluban. De nem tudja. Elfogytak az érvei, elfogytak a szavai. Lehunyt szeméből apró könnycsepp gördül le az arcán.
Eltávolodnak kissé, a topázszemű komoly pillantással keresi az övét.*
- Nincs benned sötétség. *Mondja lágyan, kedvesen. Lombzöld tekintetében őszinteség csillog.*
- Én már láttam a sötétséget, körbeölelt, átitatott. *Kissé megborzong az emlékre, amikor Hanlorent tartva merült alá a templom meggyalázott oltárából feléjük kúszó sötétségbe.*
- Tudom, hogy benned nincs belőle. Eltévedtél és nem találod a kiutat. *Mondhatná, hogy erősnek kell lennie, hogy ki kell tartania és megacélozott akarattal, önerőből kitalálnia a maga által épített, fojtogató labirintusból, de közhelyesnek érezné.*
- Ha segítség kell, rám mindig számíthatsz. Csak kérned kell. Nem tudok segíteni, ha te nem akarod. *Néz mélyen a topázszín szemekbe.*
- Állj fel, porold le magad és légy erős. Sikerülni fog. *Szorítja meg enyhén a vállát, hogy bátorságot öntsön bele. Erőszakkal nem viheti magával, tudja, mi lenne a vége. Aenae életének körülményeit nem tudja megváltoztatni, sem lecserélni azokat a toxikus egyéneket, akik körülveszik. Önerőből kell megoldania. Az erdőmélyi elf mindent megtett, ami erejéből és lehetőségeiből telt.*
- A kislánynak jó helye lesz nálam. *Mosolyodik el haloványan. Egyelőre inkább még nem gondol bele, mi lesz a lánnyal, ha Sa'Tereth újra visszatér, de egyelőre nem törődik olyan gondokkal, amelyek még be sem következtek.*
- Menj békével és leld meg a nyugalmad. *Áll fel és segíti fel Aenaet is, ha engedi.*
- Az Erdő Szíve segítsen. Tudod, hol találsz meg. *Mondja még és ölelésre emeli karját, újabb apró csókkal pecsételné meg búcsújukat. Innentől minden szó felesleges. Könnyebb lesz a topázszeműnek, ha elhagyja a várost.*
7038. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-07 07:48:24
Üzenet elküldve: 2019-08-07 07:48:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd az éjszakában//
*A muzsikus nem indokolt vadságot mutat felé, ami miatt összezavarodik. Megpróbálja először szépszóval rendezni a dolgokat, ha nem sikerül, akkor majd kihívja egy elhagyatottabb sikátorba a Szegénynegyedbe és ott elintézi.*
-Barátom, tán süket vagy? Beszélgetni akarok, nem harcolni. Nem lenne kedvemre egy ismeretlen személyt megölni, főként nem estefelé. *Itt tart egy rövidke szünetet, amikor felnevet. Afféle kínos, felületes nevetés ez. Olyan, mint amikor az ember nem tudja eldönteni, hogy a helyzet nevetségessége a saját veszély helyzete miatt van, vagy csupán azért, mert az illető az általános téboly jeleit mutatja.* Egyébkén is: a Főtéren tőrt rántani? Nem egy okos dolog. A városi őrség ~Vagyis inkább az annak csúfolt pár ifjú suhanc~ hamarabb lefegyverezne, semmint én velem tudnál vívni. *Itt már ténylegesen elnevette a végét. A bárd fenyegetését tárgytalannak érzi, önmaga részéről meg... csak beszélgetni akart. Szóval igazság szerint ő ebben vétkességre nem lelhet. Cupák ekkor elindul az idegen felé, valószínűleg meg akarja harapni. Geludreon csak pár pillantást vetve az állatra próbálja meg visszacsalogatni, elfojtott hangon.*
-Cupák. Gyere vissza. Büdös menyét. Nem hallasz?!
*Ám a próbálkozás feleslegesnek bizonyul, s az állat lassan a férfi csizmájához érve próbálja harapdálni az illetőt.*
*A muzsikus nem indokolt vadságot mutat felé, ami miatt összezavarodik. Megpróbálja először szépszóval rendezni a dolgokat, ha nem sikerül, akkor majd kihívja egy elhagyatottabb sikátorba a Szegénynegyedbe és ott elintézi.*
-Barátom, tán süket vagy? Beszélgetni akarok, nem harcolni. Nem lenne kedvemre egy ismeretlen személyt megölni, főként nem estefelé. *Itt tart egy rövidke szünetet, amikor felnevet. Afféle kínos, felületes nevetés ez. Olyan, mint amikor az ember nem tudja eldönteni, hogy a helyzet nevetségessége a saját veszély helyzete miatt van, vagy csupán azért, mert az illető az általános téboly jeleit mutatja.* Egyébkén is: a Főtéren tőrt rántani? Nem egy okos dolog. A városi őrség ~Vagyis inkább az annak csúfolt pár ifjú suhanc~ hamarabb lefegyverezne, semmint én velem tudnál vívni. *Itt már ténylegesen elnevette a végét. A bárd fenyegetését tárgytalannak érzi, önmaga részéről meg... csak beszélgetni akart. Szóval igazság szerint ő ebben vétkességre nem lelhet. Cupák ekkor elindul az idegen felé, valószínűleg meg akarja harapni. Geludreon csak pár pillantást vetve az állatra próbálja meg visszacsalogatni, elfojtott hangon.*
-Cupák. Gyere vissza. Büdös menyét. Nem hallasz?!
*Ám a próbálkozás feleslegesnek bizonyul, s az állat lassan a férfi csizmájához érve próbálja harapdálni az illetőt.*
7037. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-06 17:35:54
Üzenet elküldve: 2019-08-06 17:35:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Gólya hozza//
- Köszönöm.
*Suttogja alig hallhatóan, Pycta szavainak egy részét vagy nem hallja meg, egyszerűen azért, mert nem akarja meghallani. Túlságosan megkönnyebbül a válaszától, érzi sőt hallja is, ahogyan a szikla legördül a szívéről, ennek fényében nem is csoda, ha mást meg sem hall.*
- Köszönöm Pycta. Köszönöm.
*Rebegi remegő hangon, újra ellágyulva, elveszve az ölelésben, egyik karja a férfi derekára fonódik, a másik a nyakára, hozzá bújik.*
- Szeretlek.
*Suttog csukott szemmel, így érez, akkor is így érezne, ha Pycta nemet mondott róla, hisz meg tudná érteni. Attól még szeretné, mindentől függetlenül szeretné, külön hely van a szívében Pycta számára. A férfi szavai azonban szöget ütnek a fejébe, kibontakozik az ölelésből. Komoly arckifejezéssel néz a másikra.*
- Mi van, ha nem én vagyok sötétben, hanem a sötét van énbennem?
- Köszönöm.
*Suttogja alig hallhatóan, Pycta szavainak egy részét vagy nem hallja meg, egyszerűen azért, mert nem akarja meghallani. Túlságosan megkönnyebbül a válaszától, érzi sőt hallja is, ahogyan a szikla legördül a szívéről, ennek fényében nem is csoda, ha mást meg sem hall.*
- Köszönöm Pycta. Köszönöm.
*Rebegi remegő hangon, újra ellágyulva, elveszve az ölelésben, egyik karja a férfi derekára fonódik, a másik a nyakára, hozzá bújik.*
- Szeretlek.
*Suttog csukott szemmel, így érez, akkor is így érezne, ha Pycta nemet mondott róla, hisz meg tudná érteni. Attól még szeretné, mindentől függetlenül szeretné, külön hely van a szívében Pycta számára. A férfi szavai azonban szöget ütnek a fejébe, kibontakozik az ölelésből. Komoly arckifejezéssel néz a másikra.*
- Mi van, ha nem én vagyok sötétben, hanem a sötét van énbennem?
7036. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-06 16:37:29
Üzenet elküldve: 2019-08-06 16:37:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Gólya hozza//
*Az erdőmélyi el nincs tisztában vele, miféle helyet és bizalmat foglal el Aenae szívében és lelkében. Megtisztelő, hogy a topázszemű csak őt tartja alkalmasnak arra, hogy elhelyezze nála a gyermeket, de továbbra sem tudja, hogy mivel érdemelte ezt ki és milyen okok mozgatják a lány cselekedeteit. Csak egy kétségbeesett, ijedt fiatal anyát lát, aki nem tudja, hogy mit tegyen egy olyan gyermekkel, amelyet nem akart. Sajnálja őt, végtelenül sajnálja, hogy a meggondolatlan ígéretek és reményt adó vállalások között, a saját maga által épített labirintus sötét folyosóin botorkál és senki sincs, aki valódi segítséget nyújthatna neki. A páncélos csuhás szeretne segíteni neki, de ez csak úgy menne, ha Aenae képes volna elszakadni a rossztól, a mérgezőtől, az őt gúzsba kötő felelősségtől.
Szomorúan hallgatja, hogy a lánynak nincs meg a gyermek táplálásához elengedhetetlen tej. Ezt is a körülmények számlájára írja. A megkeményedő vonásokkal kiejtett minden szó marja a lelkét, de valahol még mindig azt az ártatlan, szeretetreméltó lányt keresi benne, akivel annak idején az erdőben megismerkedett. Ám annak a lánynak már nyoma sincs benne.*
- Vállalom. *Válaszolja halkan. Aenae szavai után kell neki pár szívdobbanásnyi némaság.*
- Ezt majd én eldöntöm. *Csúszik ki a száján a komor válasz végül. Tisztában van vele, hogy fogalma sincs róla, hogyan kell felnevelni egy lányt. Biztosan segítségre lesz szüksége, Lyzendrától és a falubeli elf asszonyoktól. Bár a gyermek ember, mégis más nevelést fog kapni, mint amilyet a topázszemű kapott.*
- Bocsáss meg, nem szeretnélek én is bántani. *Enyhül meg és ha teheti, megöleli fél karral a mellette ülő Aenaet.*
- Jó helyen lesz nálam és mindent megadok neki, amit erőmből telik. *Igyekszik, hogy hangja megnyugtató legyen.*
- Te pedig próbáld meg rendbe hozni magad. Erősnek kell lenned, a gyermek jó helyen lesz nálam, de ez téged nem ment meg. *Szorítja meg a vállát, hogy megpróbáljon erőt önteni belé.*
- Ki kell találnod a sötétből.
*Az erdőmélyi el nincs tisztában vele, miféle helyet és bizalmat foglal el Aenae szívében és lelkében. Megtisztelő, hogy a topázszemű csak őt tartja alkalmasnak arra, hogy elhelyezze nála a gyermeket, de továbbra sem tudja, hogy mivel érdemelte ezt ki és milyen okok mozgatják a lány cselekedeteit. Csak egy kétségbeesett, ijedt fiatal anyát lát, aki nem tudja, hogy mit tegyen egy olyan gyermekkel, amelyet nem akart. Sajnálja őt, végtelenül sajnálja, hogy a meggondolatlan ígéretek és reményt adó vállalások között, a saját maga által épített labirintus sötét folyosóin botorkál és senki sincs, aki valódi segítséget nyújthatna neki. A páncélos csuhás szeretne segíteni neki, de ez csak úgy menne, ha Aenae képes volna elszakadni a rossztól, a mérgezőtől, az őt gúzsba kötő felelősségtől.
Szomorúan hallgatja, hogy a lánynak nincs meg a gyermek táplálásához elengedhetetlen tej. Ezt is a körülmények számlájára írja. A megkeményedő vonásokkal kiejtett minden szó marja a lelkét, de valahol még mindig azt az ártatlan, szeretetreméltó lányt keresi benne, akivel annak idején az erdőben megismerkedett. Ám annak a lánynak már nyoma sincs benne.*
- Vállalom. *Válaszolja halkan. Aenae szavai után kell neki pár szívdobbanásnyi némaság.*
- Ezt majd én eldöntöm. *Csúszik ki a száján a komor válasz végül. Tisztában van vele, hogy fogalma sincs róla, hogyan kell felnevelni egy lányt. Biztosan segítségre lesz szüksége, Lyzendrától és a falubeli elf asszonyoktól. Bár a gyermek ember, mégis más nevelést fog kapni, mint amilyet a topázszemű kapott.*
- Bocsáss meg, nem szeretnélek én is bántani. *Enyhül meg és ha teheti, megöleli fél karral a mellette ülő Aenaet.*
- Jó helyen lesz nálam és mindent megadok neki, amit erőmből telik. *Igyekszik, hogy hangja megnyugtató legyen.*
- Te pedig próbáld meg rendbe hozni magad. Erősnek kell lenned, a gyermek jó helyen lesz nálam, de ez téged nem ment meg. *Szorítja meg a vállát, hogy megpróbáljon erőt önteni belé.*
- Ki kell találnod a sötétből.
7035. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-06 16:05:45
Üzenet elküldve: 2019-08-06 16:05:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd az éjszakában//
*A zenélés jól alakul. Észrevesz egy apró termetű egyént, aki a tömegből tűnt elő. Folytatja a zenélést, hogy szórakoztassa a közönségét. Sajnos nem sokáig tudja folytatni tevékenységét. Egy alaki, aki az előbb megzavarta muzsikálásában, hirtelen feltűnik és megragadja. Az idegen kezeit leüti magáról és előveszi tőrét, mivel a rövidkardját zenélésekkor nem tartja közel magához.*
-Már mondtam, hogy épp fellépésem van.
*Mondjuk már csak volt. A közönség zöme elmenekül, vagy épp nem véve tudomást a történésekről, hátat fordítva nekik, ülnek. Hall egy kardot kicsusszanni a hüvelyéből, de nem látja a személyt, aki, vagy a védelmére kel, vagy pedig épp a támadójával van. A közönség szétszóródva menekül, így az az alak aki kardot rántott most jó sok emberrel találhatja szemben magát. Védekező állást vesz fel és lassan hátrál a köpenye irányába, mivel rövidkardja is ott lapul.*
*A zenélés jól alakul. Észrevesz egy apró termetű egyént, aki a tömegből tűnt elő. Folytatja a zenélést, hogy szórakoztassa a közönségét. Sajnos nem sokáig tudja folytatni tevékenységét. Egy alaki, aki az előbb megzavarta muzsikálásában, hirtelen feltűnik és megragadja. Az idegen kezeit leüti magáról és előveszi tőrét, mivel a rövidkardját zenélésekkor nem tartja közel magához.*
-Már mondtam, hogy épp fellépésem van.
*Mondjuk már csak volt. A közönség zöme elmenekül, vagy épp nem véve tudomást a történésekről, hátat fordítva nekik, ülnek. Hall egy kardot kicsusszanni a hüvelyéből, de nem látja a személyt, aki, vagy a védelmére kel, vagy pedig épp a támadójával van. A közönség szétszóródva menekül, így az az alak aki kardot rántott most jó sok emberrel találhatja szemben magát. Védekező állást vesz fel és lassan hátrál a köpenye irányába, mivel rövidkardja is ott lapul.*
7034. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-06 14:37:16
Üzenet elküldve: 2019-08-06 14:37:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Gólya hozza//
*A lány bólint, tudja, hogy Pycta harcos, tudja, hogy szerzetes, de másra nem bízná sosem a gyereket, mert másnál nem tudná biztonságban. Persze Aenae tisztában van azzal, hogy ez mekkora kérés, talán ki is fejtené, ha Pycta épp nem a mellét nézné. Más esetben lehet, hogy felháborodna ilyesmin, de érti a célzást.*
- Ja az... Nem. Mert nincs. Mármint azt gondoltam, hogy majd így lesz, de nem.
*Ha nem Waldran van mellett, mikor megszületik ez a gyerek, hanem egy nő, aki látott már közelről csecsemőt, akkor tisztában lenne a dolgok állásával, de hát neki Waldran jutott.*
- Sajnálom. Nem tudok szerető és nyugodt környezetet biztosítani. Vess meg érte nyugodtan, a te helyedben én is azt tenném.
*Vonásai megkeményednek.*
- Soha nem akartam gyereket és ebből soha nem is csináltam titkot. Azt hiszem, hogy ennek ellenére mégis mindent tőlem telhetőt megtettem. Egek még sapkákat is horgoltam. Nem tagadom azt is, hogy meg akartam tőle szabadulni. De mégsem tettem, megadtam neki az esélyt az életre. Hagyhattam volna egy szántóföld szélén is, vagy Briwal küszöbén, de nem tettem. Mert nem akarok neki rosszat, sőt, csak csupa jót kívánok neki és nálad nagyobb jót elképzelni sem tudok.
*Hangja halk de érthető, már nem sír, arcvonásai merevek.*
- Mondhatsz nemet is. Tedd meg, nem kárhoztatnálak érte.
*Kitalálna valami mást, bár jelen pillanatban halálra rémíti a lehetőség, hogy Pycta mégsem vállalja.*
- Tudom, hogy ha magaddal viszed, akkor nem lehet beleszólásom. Ha megteszed, akkor csak annyit kérnék, hogy ne úgy tanítsd, mint téged a mestered. Kisleányokkal másképp kell bánni.
*A lány bólint, tudja, hogy Pycta harcos, tudja, hogy szerzetes, de másra nem bízná sosem a gyereket, mert másnál nem tudná biztonságban. Persze Aenae tisztában van azzal, hogy ez mekkora kérés, talán ki is fejtené, ha Pycta épp nem a mellét nézné. Más esetben lehet, hogy felháborodna ilyesmin, de érti a célzást.*
- Ja az... Nem. Mert nincs. Mármint azt gondoltam, hogy majd így lesz, de nem.
*Ha nem Waldran van mellett, mikor megszületik ez a gyerek, hanem egy nő, aki látott már közelről csecsemőt, akkor tisztában lenne a dolgok állásával, de hát neki Waldran jutott.*
- Sajnálom. Nem tudok szerető és nyugodt környezetet biztosítani. Vess meg érte nyugodtan, a te helyedben én is azt tenném.
*Vonásai megkeményednek.*
- Soha nem akartam gyereket és ebből soha nem is csináltam titkot. Azt hiszem, hogy ennek ellenére mégis mindent tőlem telhetőt megtettem. Egek még sapkákat is horgoltam. Nem tagadom azt is, hogy meg akartam tőle szabadulni. De mégsem tettem, megadtam neki az esélyt az életre. Hagyhattam volna egy szántóföld szélén is, vagy Briwal küszöbén, de nem tettem. Mert nem akarok neki rosszat, sőt, csak csupa jót kívánok neki és nálad nagyobb jót elképzelni sem tudok.
*Hangja halk de érthető, már nem sír, arcvonásai merevek.*
- Mondhatsz nemet is. Tedd meg, nem kárhoztatnálak érte.
*Kitalálna valami mást, bár jelen pillanatban halálra rémíti a lehetőség, hogy Pycta mégsem vállalja.*
- Tudom, hogy ha magaddal viszed, akkor nem lehet beleszólásom. Ha megteszed, akkor csak annyit kérnék, hogy ne úgy tanítsd, mint téged a mestered. Kisleányokkal másképp kell bánni.
7033. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-05 23:30:40
Üzenet elküldve: 2019-08-05 23:30:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Gólya hozza//
*Minden figyelmét Aenae és a gyermek köti le, így esélytelen, hogy bármit is megérezzen. Ráadásul a topázszemű is ámulatból ámulatba ejti és sajnos nem a szó pozitív értelmében.*
- Aenae, én... én harcos vagyok, szerzetes. Én... *A lány ijedtsége ragadósnak bizonyul, amikor az erdőmélyi belegondol, hogy mennyire nem ért a csecsemőkhöz, éledezni kezdő pánik nyomja mellkasát. Szerencsére elég veszélyes helyzetben állt helyt, hogy most tudjon, azaz megpróbáljon ésszerűen gondolkodni.*
- De a gyermeknek szüksége van rád, biztosan kell neki a te... *Elakad a szava, mert nem tudja, hogyan kellene kifejeznie magát. Kifejeznie azt, hogy egy újszülöttnek szüksége van olyan táplálékra, amelyet csak az anyja adhat meg neki. De mégsem mondhatja azt, hogy a tejedre.*
- Szóval, rád. *Nyögi ki ijedten és eltéveszthetetlen pillantással él Aenae mellkastájéka felé.
A következő szavak szerencsére kizökkentik eléggé, hogy kicsit megnyugodjon.*
- Ennek a gyermeknek nem aranyra van szüksége, hanem anyára. Szerető és nyugodt közegre, ahol felnőhet. *Néz le a kislányra és haloványan elmosolyodik.*
- Várj. *Néz fel újra a könnyektől homályos topázszemekbe.*
- Tehát azt szeretnéd, hogy vigyem el őt Mil'Ochassba és ott közöttünk nőjön fel. Ha így lesz, nem lehet beleszólásod, hogyan és miként nevelem fel a lányodat. *Keményedik meg az arca és komoran néz a topázszeműre. Lassan összerakja a képet és amit lát, nagyon nem tetszik neki, de még mindig jobb helye lesz közöttük, mint a Vashegyen. Nem érti, hogyan nem képes szeretni őt Aenae, hogy mi rossz történhet vele, hisz mégiscsak a thargok úrnőjének a gyermekéről van szó. De egészen tisztán látja, hogy Aenae mennyire nem akarja ezt a csecsemőt és ebbe belesajdul a szíve.
Kérdőn néz a topázszeműre, várva a válaszát a kikötéseinek tükrében.*
*Minden figyelmét Aenae és a gyermek köti le, így esélytelen, hogy bármit is megérezzen. Ráadásul a topázszemű is ámulatból ámulatba ejti és sajnos nem a szó pozitív értelmében.*
- Aenae, én... én harcos vagyok, szerzetes. Én... *A lány ijedtsége ragadósnak bizonyul, amikor az erdőmélyi belegondol, hogy mennyire nem ért a csecsemőkhöz, éledezni kezdő pánik nyomja mellkasát. Szerencsére elég veszélyes helyzetben állt helyt, hogy most tudjon, azaz megpróbáljon ésszerűen gondolkodni.*
- De a gyermeknek szüksége van rád, biztosan kell neki a te... *Elakad a szava, mert nem tudja, hogyan kellene kifejeznie magát. Kifejeznie azt, hogy egy újszülöttnek szüksége van olyan táplálékra, amelyet csak az anyja adhat meg neki. De mégsem mondhatja azt, hogy a tejedre.*
- Szóval, rád. *Nyögi ki ijedten és eltéveszthetetlen pillantással él Aenae mellkastájéka felé.
A következő szavak szerencsére kizökkentik eléggé, hogy kicsit megnyugodjon.*
- Ennek a gyermeknek nem aranyra van szüksége, hanem anyára. Szerető és nyugodt közegre, ahol felnőhet. *Néz le a kislányra és haloványan elmosolyodik.*
- Várj. *Néz fel újra a könnyektől homályos topázszemekbe.*
- Tehát azt szeretnéd, hogy vigyem el őt Mil'Ochassba és ott közöttünk nőjön fel. Ha így lesz, nem lehet beleszólásod, hogyan és miként nevelem fel a lányodat. *Keményedik meg az arca és komoran néz a topázszeműre. Lassan összerakja a képet és amit lát, nagyon nem tetszik neki, de még mindig jobb helye lesz közöttük, mint a Vashegyen. Nem érti, hogyan nem képes szeretni őt Aenae, hogy mi rossz történhet vele, hisz mégiscsak a thargok úrnőjének a gyermekéről van szó. De egészen tisztán látja, hogy Aenae mennyire nem akarja ezt a csecsemőt és ebbe belesajdul a szíve.
Kérdőn néz a topázszeműre, várva a válaszát a kikötéseinek tükrében.*
7032. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-05 22:06:45
Üzenet elküldve: 2019-08-05 22:06:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Lyz és Bobbir//
*Bobbir szerint Jayzon nem az aggódós fajta, ami összevág azzal, hogy saját sebeit is nyikk nélkül tűrte. Egyetlen panaszt sem hallott, tőle. Arra viszont nem venne mérget, hogy másért nem aggódik. Elméletével viszont nem szeretne esetleges vitát generálni, így csak megingatja a fejét, végül bólint.*
- Régen, az igaz. Jayzion harcolt az oldalamon, és én tűzbe tenném érte a kezem. Mehetett volna saját útjára is, de fegyvert ragadott, hogy engem védjen *vallja meg Bobbirnak, annak egy röpke töredékét, amin ketten Denzackkal keresztül mentek. Mindeközben követi Bobbirt, s mellé ül a padra.*
- Sajnálom, hogy nem tudod, merre menekült a családod. *Arcán az együttérzés vonásai. Itt viszont saját családja is eszébe jut. Tulajdonképp neki nem kellett egy felkelés, hogy elhagyja apját, nagyszüleit s a közösséget, mely felnevelte. Közben röpke pillantással ellenőrzi, hogy Pycta is Aenaevel beszél-e még. A különösen védtelen érzés borzolja kedélyeit, hiába, a város nem az ő világa. Mintha vadászból préda válna, és ezt csakis a városnak a számlájára írja. Ideig óráig jó itt, de nem tudna itt élni. Ha Pycta épp nem néz felé, akkor zavartan pislog párat a különös érzéssel, ami miatt meg is köszörüli torkát, hogy ott folytassa, ahol tartottak jóbarátjával.*
- Tudod, Bobbir, Mil'Ochassba nagyon sok elf érkezett innen a városból. Menekültek a felkelés elől. Talán... esetleg eljöhetnél körülnézni, találkozhatnál Jayzionnal is. De csak ha hozod a barbár kalapod. *Egy pillanatra visszatér az a felhőtlen lányka, aki akkor volt, mikor először találkoztak.* Ha pedig a családod nincs ott, és vissza akarsz jönni a városba, visszakísérlek, vagy adok melléd valakit, hogy épségben visszatérhess.
*Mikor újra Pyctára terelődik a szó, újra az elf felé pillant.*
- Igen, ő az, azzal a lánnyal, Énével. Vadvédben élt ő is.
*Rövidre szorítja a választ, s hogy valamiféle dicséretet kap, szerény mosollyal köszöni meg.*
- Legjobb tudásom szerint igyekeztem... Nem is tudlak elképzelni holmi őrnek *cinkos mosolyba vált a szája széle. Olyasmi, mint annak idején, amikor sisakos fogadásba lovalta társait.*
- Hogy milyen Mil'Ochass? Mesés. *Szívből válaszol, szemei is felcsillannak.*
- Ma reggel még a kunyhóm léceit kalapáltam, *és nagyon büszke magára ezért* de többször találtam az ujjamra *neveti el magát.* Maradok vadász inkább. Amúgy lombházakat építünk a fák tetejére. Alig várom, hogy visszaérjünk, már biztosan nagyon sokat haladtak a többiek. Hátha ma éjjel már lesz fedél is a fejem fölött...
*Bobbir szerint Jayzon nem az aggódós fajta, ami összevág azzal, hogy saját sebeit is nyikk nélkül tűrte. Egyetlen panaszt sem hallott, tőle. Arra viszont nem venne mérget, hogy másért nem aggódik. Elméletével viszont nem szeretne esetleges vitát generálni, így csak megingatja a fejét, végül bólint.*
- Régen, az igaz. Jayzion harcolt az oldalamon, és én tűzbe tenném érte a kezem. Mehetett volna saját útjára is, de fegyvert ragadott, hogy engem védjen *vallja meg Bobbirnak, annak egy röpke töredékét, amin ketten Denzackkal keresztül mentek. Mindeközben követi Bobbirt, s mellé ül a padra.*
- Sajnálom, hogy nem tudod, merre menekült a családod. *Arcán az együttérzés vonásai. Itt viszont saját családja is eszébe jut. Tulajdonképp neki nem kellett egy felkelés, hogy elhagyja apját, nagyszüleit s a közösséget, mely felnevelte. Közben röpke pillantással ellenőrzi, hogy Pycta is Aenaevel beszél-e még. A különösen védtelen érzés borzolja kedélyeit, hiába, a város nem az ő világa. Mintha vadászból préda válna, és ezt csakis a városnak a számlájára írja. Ideig óráig jó itt, de nem tudna itt élni. Ha Pycta épp nem néz felé, akkor zavartan pislog párat a különös érzéssel, ami miatt meg is köszörüli torkát, hogy ott folytassa, ahol tartottak jóbarátjával.*
- Tudod, Bobbir, Mil'Ochassba nagyon sok elf érkezett innen a városból. Menekültek a felkelés elől. Talán... esetleg eljöhetnél körülnézni, találkozhatnál Jayzionnal is. De csak ha hozod a barbár kalapod. *Egy pillanatra visszatér az a felhőtlen lányka, aki akkor volt, mikor először találkoztak.* Ha pedig a családod nincs ott, és vissza akarsz jönni a városba, visszakísérlek, vagy adok melléd valakit, hogy épségben visszatérhess.
*Mikor újra Pyctára terelődik a szó, újra az elf felé pillant.*
- Igen, ő az, azzal a lánnyal, Énével. Vadvédben élt ő is.
*Rövidre szorítja a választ, s hogy valamiféle dicséretet kap, szerény mosollyal köszöni meg.*
- Legjobb tudásom szerint igyekeztem... Nem is tudlak elképzelni holmi őrnek *cinkos mosolyba vált a szája széle. Olyasmi, mint annak idején, amikor sisakos fogadásba lovalta társait.*
- Hogy milyen Mil'Ochass? Mesés. *Szívből válaszol, szemei is felcsillannak.*
- Ma reggel még a kunyhóm léceit kalapáltam, *és nagyon büszke magára ezért* de többször találtam az ujjamra *neveti el magát.* Maradok vadász inkább. Amúgy lombházakat építünk a fák tetejére. Alig várom, hogy visszaérjünk, már biztosan nagyon sokat haladtak a többiek. Hátha ma éjjel már lesz fedél is a fejem fölött...
7031. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-05 20:47:55
Üzenet elküldve: 2019-08-05 20:47:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Gólya hozza//
*Aenaere általánosan jellemző a letargia, ez a hajlam csak erősödött benne azóta, hogy rájött, hogy Kagan mennyire manipulálta. A tulajdon ígéretei kötik gúzsba. Tulajdon ostoba, elhamarkodott ígéretei. Az egész valószínűleg kicsúcsosodott abban, hogy hónapokon át szinte folyamatosan hányt. Csoda, hogy magát hibáztatja mindenért? Mikor Pycta kicsit rápirít - Aenae annak fogja fel -, akkor csak megszeppenten pislog az elfre, mutatóujjai hegyével megtörli szemeit.*
- Nem nálatok, Pycta. Nálad. Másra nem bíznám.
*Nincsenek gyengéd érzelmei a csecsemő iránt, ehhez nagyban hozzájárul az, hogy úgy érzi, hogy teljesen kiszipolyozta, hiszen a baba pufók és nyugodt, míg Aenae sovány és zaklatott. Mindezek ellenére is szeretné, ha a lehető legjobb helyen lenne és a lehető legtávolabb őtőle, de főleg Nirstől.*
- Nem tudom, hogy meddig. Egy ideig.
*Szeretné azt mondani, hogy örökre, de ilyet mégsem mondhat.*
- Adok pénzt. Etetni, ruházni kell.
*Aenaere általánosan jellemző a letargia, ez a hajlam csak erősödött benne azóta, hogy rájött, hogy Kagan mennyire manipulálta. A tulajdon ígéretei kötik gúzsba. Tulajdon ostoba, elhamarkodott ígéretei. Az egész valószínűleg kicsúcsosodott abban, hogy hónapokon át szinte folyamatosan hányt. Csoda, hogy magát hibáztatja mindenért? Mikor Pycta kicsit rápirít - Aenae annak fogja fel -, akkor csak megszeppenten pislog az elfre, mutatóujjai hegyével megtörli szemeit.*
- Nem nálatok, Pycta. Nálad. Másra nem bíznám.
*Nincsenek gyengéd érzelmei a csecsemő iránt, ehhez nagyban hozzájárul az, hogy úgy érzi, hogy teljesen kiszipolyozta, hiszen a baba pufók és nyugodt, míg Aenae sovány és zaklatott. Mindezek ellenére is szeretné, ha a lehető legjobb helyen lenne és a lehető legtávolabb őtőle, de főleg Nirstől.*
- Nem tudom, hogy meddig. Egy ideig.
*Szeretné azt mondani, hogy örökre, de ilyet mégsem mondhat.*
- Adok pénzt. Etetni, ruházni kell.
7030. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-05 18:08:23
Üzenet elküldve: 2019-08-05 18:08:23
ÚJ
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Mire elindul újra a fogadó felé, az ég alja kezd vérvörössé válni. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy alkonyodik. A tisztáson sokat meditált, képezte magát. Nyugalomra lelt, amit igen nevetséges kijelenteni annak az információnak a tudatában, hogy egy fiatal, negyvenöt éves tündérrel van dolgunk. Átvág a Piactéren, léptei lassúak. A vásárra érkezők száma csökkenni kezd, a kofák lassacskán ott hagyják standjaikat a következő napig. Kezd csöndesedni a városnak ezen része. Ez teljesen ellentétben áll következő "megállójával", a Szegénynegyeddel. Kétnapos társára gondol, akit itt ismert meg először. Lelkiismeret furdalás támad fel benne a fiú iránt, azon rágódik, hogy pénz nélkül engedte ki a nagyvilágba: ahogyan érkezett. Lehet, már rég éhen halt. De az is lehet, hogy a fiú meglopott egy nemest, ezért most jól él.* ~De ha elkapnák akkor, felakasztanák!~ *Fut át a gondolat elméjén. Bármire gondol, ha fényes dolog is az, földre vetülő árnyéka felsejlik mögötte. Kezd szánalmat érezni a szegényebbek iránt, kezdi megsajnálni őket. Szívesen támogatná őket, ha egyszer arra kerülne sor. Talán pénzt is oszthatna a negyedben. Abban a negyedben, amit már maga mögött is hagyott. Nem érzi bajnak, kikerülve eszébe jut, milyen félelmetes is tud lenni éjszakánként. A főtérre érkezik. A késő délutáni és kora esti órák itt a legszebbek szerinte egész Artheniorban. Leül az egyik kőpadra és végig simítja rajta kezeit. Nosztalgikus érzéa fogja el: ugyanezt csinálta akkor is, mikor először érkezett a városba. Erre a mocskos, büdös helyre, amely tele van azzal a rengeteg rosszmájú lakóval. A pad is hasonlókat mesél csak neki: beképzelt elfekről, akik ember nőkkel háltak, s (szinte a faj szokásának betudható módon) mihamarabb csak lehetett, egyedül hagyták az asszonyokat, visszaszöktek az erdőbe.*
~A fél-elfek legendába illő teremtés története.~ *Nevet magában. Elfáradt, nem érzi elegendőnek állóképességét ekkora távok megtételéhez. Nyxát hívja maga mellé. Megvakarja a madár csőre alatti részt, ezután fejét simogatja.*
-Te jól érzed itt magad, kislány? Még meg se kérdeztem tőled. *Hangja itt elhallgat. A bagoly reakcióját várja, igazság szerint egyfajta megváltást vár tőle. Ez pedig egy visszaigazolás képében történne meg: egy olyan jelnek tekintené, mely aláírja, hogy nem volt bolond, amikor otthagyta Holdvéget, s úgy döntött, visszatér egymaga szülővárosába. Az állat azonban megvonja ezt a jelet: látja rajta (meg érti is), hogy a sűrű erdőkbe vágyik, a takaros ligetekbe és a harmatos rétekre. Hiánya a fák árnyékában szűnne meg csak igazán, elkerülve a város mocskait (mind az élőt, mind a tárgyat). A tündér cseppet elszomorodik. Jó, ez nem teljesen igaz: teljesen elkeseredik.* -Miért jöttünk ide? Mehettünk volna Lihanechbe is, vagy felépíttethettünk volna egy takaros erdei kastélyt! Ó, minek választottam ezt a helyet! Bocsáss meg nekem, hogy elhanyagoltalak. *Fejezi be sajnálkozását. Honvágya van, s hiányolja barátait is. Hiányzik a családja. Hiányzik az otthona.*
~Otthon... mit jelent ez a szó nekem? Otthon. Hiszen itt nem lelek rá.~ *Elveszett. Ezzel az egy szóval lehetne kifejezni Mërulont a jelen pillanatban. De természetesen küzdeni fog érte, hogy ne érezze így. A családi mottó jut eszébe: az a fa nő a legmagasabbra, amely a legkisebb makkból fakad. Ez rá jelenleg igaznak bizonyult. Elvégre nemesi vér folyik ereiben, ha tündér is: nem viselkedhet úgy, mint a szegények! Mint a köznép. Mint azok a fél-elfek, akiknek teremtés mítoszát megírta hűtlen apjuk. Ő nem az a személy, akinek tolerálnia kéne ezt a magatartást saját személyében. Feláll hát és elindul a szökőkút felé. Megmossa arcát és tarkóját. Baglyát maga mellé húzza.*
-Fürődjél te is! *Mondja neki, majd vizes kezeivel átdörzsöli szerencsétlen állatot. Visszamegy a Pegazusba, s önmagához méltóan fog helyet foglalni szobájában. Közben a barna este is keszi átvenni az uralmat a veresre festett napnyugtától. Bekebelezi azt, megrágja, s valami szebbet (legalábbis a druida számára szebbet) formál belőlr: éjszakát! Csillagos égboltot, s ragyogó holdat. A vacsora idő is lassan közeleg, úgyhogy azt is sürgősen orvosolja.*
-Ne aggódj, Nyxa! Otthont teremtek én itt is. *Mosolyog az állatra, majd megröpteti.*
*Mire elindul újra a fogadó felé, az ég alja kezd vérvörössé válni. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy alkonyodik. A tisztáson sokat meditált, képezte magát. Nyugalomra lelt, amit igen nevetséges kijelenteni annak az információnak a tudatában, hogy egy fiatal, negyvenöt éves tündérrel van dolgunk. Átvág a Piactéren, léptei lassúak. A vásárra érkezők száma csökkenni kezd, a kofák lassacskán ott hagyják standjaikat a következő napig. Kezd csöndesedni a városnak ezen része. Ez teljesen ellentétben áll következő "megállójával", a Szegénynegyeddel. Kétnapos társára gondol, akit itt ismert meg először. Lelkiismeret furdalás támad fel benne a fiú iránt, azon rágódik, hogy pénz nélkül engedte ki a nagyvilágba: ahogyan érkezett. Lehet, már rég éhen halt. De az is lehet, hogy a fiú meglopott egy nemest, ezért most jól él.* ~De ha elkapnák akkor, felakasztanák!~ *Fut át a gondolat elméjén. Bármire gondol, ha fényes dolog is az, földre vetülő árnyéka felsejlik mögötte. Kezd szánalmat érezni a szegényebbek iránt, kezdi megsajnálni őket. Szívesen támogatná őket, ha egyszer arra kerülne sor. Talán pénzt is oszthatna a negyedben. Abban a negyedben, amit már maga mögött is hagyott. Nem érzi bajnak, kikerülve eszébe jut, milyen félelmetes is tud lenni éjszakánként. A főtérre érkezik. A késő délutáni és kora esti órák itt a legszebbek szerinte egész Artheniorban. Leül az egyik kőpadra és végig simítja rajta kezeit. Nosztalgikus érzéa fogja el: ugyanezt csinálta akkor is, mikor először érkezett a városba. Erre a mocskos, büdös helyre, amely tele van azzal a rengeteg rosszmájú lakóval. A pad is hasonlókat mesél csak neki: beképzelt elfekről, akik ember nőkkel háltak, s (szinte a faj szokásának betudható módon) mihamarabb csak lehetett, egyedül hagyták az asszonyokat, visszaszöktek az erdőbe.*
~A fél-elfek legendába illő teremtés története.~ *Nevet magában. Elfáradt, nem érzi elegendőnek állóképességét ekkora távok megtételéhez. Nyxát hívja maga mellé. Megvakarja a madár csőre alatti részt, ezután fejét simogatja.*
-Te jól érzed itt magad, kislány? Még meg se kérdeztem tőled. *Hangja itt elhallgat. A bagoly reakcióját várja, igazság szerint egyfajta megváltást vár tőle. Ez pedig egy visszaigazolás képében történne meg: egy olyan jelnek tekintené, mely aláírja, hogy nem volt bolond, amikor otthagyta Holdvéget, s úgy döntött, visszatér egymaga szülővárosába. Az állat azonban megvonja ezt a jelet: látja rajta (meg érti is), hogy a sűrű erdőkbe vágyik, a takaros ligetekbe és a harmatos rétekre. Hiánya a fák árnyékában szűnne meg csak igazán, elkerülve a város mocskait (mind az élőt, mind a tárgyat). A tündér cseppet elszomorodik. Jó, ez nem teljesen igaz: teljesen elkeseredik.* -Miért jöttünk ide? Mehettünk volna Lihanechbe is, vagy felépíttethettünk volna egy takaros erdei kastélyt! Ó, minek választottam ezt a helyet! Bocsáss meg nekem, hogy elhanyagoltalak. *Fejezi be sajnálkozását. Honvágya van, s hiányolja barátait is. Hiányzik a családja. Hiányzik az otthona.*
~Otthon... mit jelent ez a szó nekem? Otthon. Hiszen itt nem lelek rá.~ *Elveszett. Ezzel az egy szóval lehetne kifejezni Mërulont a jelen pillanatban. De természetesen küzdeni fog érte, hogy ne érezze így. A családi mottó jut eszébe: az a fa nő a legmagasabbra, amely a legkisebb makkból fakad. Ez rá jelenleg igaznak bizonyult. Elvégre nemesi vér folyik ereiben, ha tündér is: nem viselkedhet úgy, mint a szegények! Mint a köznép. Mint azok a fél-elfek, akiknek teremtés mítoszát megírta hűtlen apjuk. Ő nem az a személy, akinek tolerálnia kéne ezt a magatartást saját személyében. Feláll hát és elindul a szökőkút felé. Megmossa arcát és tarkóját. Baglyát maga mellé húzza.*
-Fürődjél te is! *Mondja neki, majd vizes kezeivel átdörzsöli szerencsétlen állatot. Visszamegy a Pegazusba, s önmagához méltóan fog helyet foglalni szobájában. Közben a barna este is keszi átvenni az uralmat a veresre festett napnyugtától. Bekebelezi azt, megrágja, s valami szebbet (legalábbis a druida számára szebbet) formál belőlr: éjszakát! Csillagos égboltot, s ragyogó holdat. A vacsora idő is lassan közeleg, úgyhogy azt is sürgősen orvosolja.*
-Ne aggódj, Nyxa! Otthont teremtek én itt is. *Mosolyog az állatra, majd megröpteti.*
7029. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-05 17:57:37
Üzenet elküldve: 2019-08-05 17:57:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Látja őket. A szőke fejeket s közöttük van a megmentője is... Egy gyermekkel a kezében. Tipikus.
Összeszorulnak öklei, ahogy a falhoz lapulva, a ház sarkán kikukucskálva bámulja a társaságot. Csak kettőt ismer fel közülük, a leány szemmel láthatóan nemes, abból pedig a városban nem sok maradt.* ~A Fény Bajnoka s az a leány, akivel tűznél találkoztak. Mennyivel más most Pycta, mint akkor a templomnál...~
*A Templom. Vajon mi történne, ha betenné a lábát? Vajon Arenih ismét csak a lelkébe látna? És az oltár...
Hamar elhessegeti a gondolatot, csak egy felé szabad most koncentrálnia. Hátát a falnak vetve fújja ki lassan a levegőt, s nyeli le a csomót torkában. Esze ágában sincs birokra kelni velük, de még találkozni sem óhajt. El kell tűnnie a tekintetek elől, neki csak egy valakivel van dolga...
Arcába húzza a csuklyát s lehajtott fejjel, hatalmas kerülővel szeli át a teret, amilyen gyorsan csak tudja. Minél hamarabb maga mögött hagyja e helyet, annál jobb.* ~Habár...~ *Somolyodik el magában, háta mögött hagyva a főteret. Lassan érinti meg a fekete madáralakot karján, szórakozottan húzva végig rajta ujja hegyét. Arthenior bízik benne. Ez pedig olyan ajándék, amit érdemes megbecsülni.*
Összeszorulnak öklei, ahogy a falhoz lapulva, a ház sarkán kikukucskálva bámulja a társaságot. Csak kettőt ismer fel közülük, a leány szemmel láthatóan nemes, abból pedig a városban nem sok maradt.* ~A Fény Bajnoka s az a leány, akivel tűznél találkoztak. Mennyivel más most Pycta, mint akkor a templomnál...~
*A Templom. Vajon mi történne, ha betenné a lábát? Vajon Arenih ismét csak a lelkébe látna? És az oltár...
Hamar elhessegeti a gondolatot, csak egy felé szabad most koncentrálnia. Hátát a falnak vetve fújja ki lassan a levegőt, s nyeli le a csomót torkában. Esze ágában sincs birokra kelni velük, de még találkozni sem óhajt. El kell tűnnie a tekintetek elől, neki csak egy valakivel van dolga...
Arcába húzza a csuklyát s lehajtott fejjel, hatalmas kerülővel szeli át a teret, amilyen gyorsan csak tudja. Minél hamarabb maga mögött hagyja e helyet, annál jobb.* ~Habár...~ *Somolyodik el magában, háta mögött hagyva a főteret. Lassan érinti meg a fekete madáralakot karján, szórakozottan húzva végig rajta ujja hegyét. Arthenior bízik benne. Ez pedig olyan ajándék, amit érdemes megbecsülni.*
7028. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-05 15:48:21
Üzenet elküldve: 2019-08-05 15:48:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Gólya hozza//
*Ami egyszer összetört, már nem lehet újra ugyanott összetörni. Bár még mindig fájó seb az, hogy elváltak egymástól és ahogyan, a pillanat, amikor megtudta, hogy a lánynak már kérője van. És most ez, amikor megtudta, hogy Aenaenek már gyermeke van. Már nem része az életének és ha vannak is érzései, azokat már nem szabadna teherként ráaggatni, így igyekszik pozitívan állni mindenhez. De azért vannak határok.*
- Aenae, kérlek, ne mondj ilyet. *Nem érti, miért van szükség erre az önostorozásra. A topázszemű mindig jó volt benne, abban, hogy saját értéktelenségét bizonyítsa és ez úgy tűnik, azóta sem változott. Vagy ha lehet ilyet mondani, rosszabb lett. Úgy látja, Aenae nem áldásként tekint a gyermekre, hanem mint egy teherre, amelytől gyorsan meg kell szabadulnia. És ez elszomorítja.*
- Kérlek, elég legyen! *Emeli fel a hangját, de aztán rádöbben, hogy egy gyermek van a kezében, nem szeretné megijeszteni, ha már meg nem tette korábban. Ha így esne és esetleg a kicsi sírni kezd, akkor ahogy az asszonyoktól látta annak idején, óvatosan ringatni kezdi a kezében, remélve, hogy ez hat majd rá.*
- Ha tudod, hogy hol hibáztál, akkor rendbe tudod hozni. Gondolj magadra, a gyermekedre! *Lombzöld tekintete a könnyes szemeket keresi.*
- Ígéretek. *Visszhangozza a szót és nem tudja leplezni, mennyire elítéli a lányt gúzsba kötő ígéreteket. Hát senki sem látja, hogy tönkreteszik vele Aenaet.
Egy módját látja, hogy megnyugtassa a lányt és még úgysem kapott választ korábban feltett kérdésére.*
- Szóval azt szeretnéd, hogy nálunk legyen a kis Nievesha. *Néz le a gyermekre, szavait lehalkítja.*
- Rendben. Mil'Ochassban jó helye lesz. *Biccent kurtán, megnyugtatón.*
- Meddig maradjon nálunk? *Kérdi újra. Hisz neki egyértelmű, hogy a gyermek nem marad majd velük. Csak annyi idő kell, míg Aenae összeszedi magát és rendbeteszi a Vashegyen a dolgokat. Aztán majd eljön érte és elviszi magához. Egy gyermeknek az anyja mellett a helye.*
*Ami egyszer összetört, már nem lehet újra ugyanott összetörni. Bár még mindig fájó seb az, hogy elváltak egymástól és ahogyan, a pillanat, amikor megtudta, hogy a lánynak már kérője van. És most ez, amikor megtudta, hogy Aenaenek már gyermeke van. Már nem része az életének és ha vannak is érzései, azokat már nem szabadna teherként ráaggatni, így igyekszik pozitívan állni mindenhez. De azért vannak határok.*
- Aenae, kérlek, ne mondj ilyet. *Nem érti, miért van szükség erre az önostorozásra. A topázszemű mindig jó volt benne, abban, hogy saját értéktelenségét bizonyítsa és ez úgy tűnik, azóta sem változott. Vagy ha lehet ilyet mondani, rosszabb lett. Úgy látja, Aenae nem áldásként tekint a gyermekre, hanem mint egy teherre, amelytől gyorsan meg kell szabadulnia. És ez elszomorítja.*
- Kérlek, elég legyen! *Emeli fel a hangját, de aztán rádöbben, hogy egy gyermek van a kezében, nem szeretné megijeszteni, ha már meg nem tette korábban. Ha így esne és esetleg a kicsi sírni kezd, akkor ahogy az asszonyoktól látta annak idején, óvatosan ringatni kezdi a kezében, remélve, hogy ez hat majd rá.*
- Ha tudod, hogy hol hibáztál, akkor rendbe tudod hozni. Gondolj magadra, a gyermekedre! *Lombzöld tekintete a könnyes szemeket keresi.*
- Ígéretek. *Visszhangozza a szót és nem tudja leplezni, mennyire elítéli a lányt gúzsba kötő ígéreteket. Hát senki sem látja, hogy tönkreteszik vele Aenaet.
Egy módját látja, hogy megnyugtassa a lányt és még úgysem kapott választ korábban feltett kérdésére.*
- Szóval azt szeretnéd, hogy nálunk legyen a kis Nievesha. *Néz le a gyermekre, szavait lehalkítja.*
- Rendben. Mil'Ochassban jó helye lesz. *Biccent kurtán, megnyugtatón.*
- Meddig maradjon nálunk? *Kérdi újra. Hisz neki egyértelmű, hogy a gyermek nem marad majd velük. Csak annyi idő kell, míg Aenae összeszedi magát és rendbeteszi a Vashegyen a dolgokat. Aztán majd eljön érte és elviszi magához. Egy gyermeknek az anyja mellett a helye.*
7027. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-04 13:18:24
Üzenet elküldve: 2019-08-04 13:18:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Lyz és Bobbir//
– Igen. Te is megváltoztál. *Egyik sem meglepő újság, de van akkora hírértéke, hogy el kelljen mondaniuk egymásnak. Ezekben a változó, zavaros időkben mindenki alakul így vagy úgy.*
– Ő nem olyan fajta. De ha veled maradt, akkor te már biztosan jobban ismered őt nálam. Régen elmentetek már. *Elindul a pad felé, hogy helyed foglaljon rajta. Természetesen Lyzendrának is szorít helyet. Jut belőle bőven, elvégre egyikük sem túl nagydarab, még ha elfek lévén magasak is.*
– Semmit sem tudok róluk. Bármi lehet velük. *válaszolja újra komorabb hangon. Valóban sűrűn aggódik a családja miatt. Tavaly nem gondolta volna, hogy egy év múlva már mindegyikük távol lesz tőle.*
– Aki azzal a lánnyal van. *bólint, jelezve, hogy megtalálta a mutatott alakot. Valamiféle harcosnak tűnik a számára, talán a jobbik fajtából. Ha Lyzendra vele van, akkor olyan rossz nem lehet.*
– Kétlem. Szerintem messzebbre mentek. Biztosan jól végzed a dolgod, ha megtettek vezetőnek. Én majdnem beálltam az új városőrök közé, de elég goromba alakok voltak. Azóta meg csak... hát csak itt vagyok a városban. *Megvonja a vállát. Ő nem vitte sokra az előző találkozás óta.*
– És milyen hely ez a Mil'Ochass? *kérdi érdeklődve.*
– Igen. Te is megváltoztál. *Egyik sem meglepő újság, de van akkora hírértéke, hogy el kelljen mondaniuk egymásnak. Ezekben a változó, zavaros időkben mindenki alakul így vagy úgy.*
– Ő nem olyan fajta. De ha veled maradt, akkor te már biztosan jobban ismered őt nálam. Régen elmentetek már. *Elindul a pad felé, hogy helyed foglaljon rajta. Természetesen Lyzendrának is szorít helyet. Jut belőle bőven, elvégre egyikük sem túl nagydarab, még ha elfek lévén magasak is.*
– Semmit sem tudok róluk. Bármi lehet velük. *válaszolja újra komorabb hangon. Valóban sűrűn aggódik a családja miatt. Tavaly nem gondolta volna, hogy egy év múlva már mindegyikük távol lesz tőle.*
– Aki azzal a lánnyal van. *bólint, jelezve, hogy megtalálta a mutatott alakot. Valamiféle harcosnak tűnik a számára, talán a jobbik fajtából. Ha Lyzendra vele van, akkor olyan rossz nem lehet.*
– Kétlem. Szerintem messzebbre mentek. Biztosan jól végzed a dolgod, ha megtettek vezetőnek. Én majdnem beálltam az új városőrök közé, de elég goromba alakok voltak. Azóta meg csak... hát csak itt vagyok a városban. *Megvonja a vállát. Ő nem vitte sokra az előző találkozás óta.*
– És milyen hely ez a Mil'Ochass? *kérdi érdeklődve.*
7026. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-04 12:04:10
Üzenet elküldve: 2019-08-04 12:04:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Gólya hozza//
*Aenae nem egy gonosz teremtés, de mégis bármihez nyúl, az elromlik. Pycta keze is megáll a simogatásban, igaz ugyan, hogy csak egy pillanatra, de mégis megáll. Összetörte a szívét és most újra összetöri, pedig igazán nem akarta bántani. Senkit nem akart sosem bántani, de mégis mindig sikerül.
A férfi kérésére bólint, hisz azt szeretné, ha Pycta vigyázna rá.*
- Pycta én nem tudom, hogy tudnám-e szeretni. Én nem akartam, de nem bírtam megszabadulni tőle. Szörnyű vagyok. Egy gonosz, szívtelen lidérc.
*Maga elé bámul, Pycta térdére, szinte fél az arcára nézni, mert még meglát rajta valamit, amit nem szeretne látni.*
- Nem tehetem. Ígéretet tettem Waldrannak és Nirsnek is. Bár mehetnék, szeretném. Tényleg. Sosem lett volna szabad eljönnöm mellőled. Ostoba voltam. És most itt vagyunk és minden teljesen elromlott. Miattam.
*Továbbra sem képes Pyctára nézni, talán idealizálja, de mégis Pycta az, akire azt mondja, hogy ő jó. Aenae viszont minden, csak nem jó. Ráadásul buta is, hagyta, hogy Kagan megvezesse, merő lelkiismeret furdalásból hozzáment Nirshez. Hibát hibára halmoz, de most úgy érzi, hogy talán mégsem lő akkora bakot, ha a gyermeket Pycta gondjaira bízza.*
*Aenae nem egy gonosz teremtés, de mégis bármihez nyúl, az elromlik. Pycta keze is megáll a simogatásban, igaz ugyan, hogy csak egy pillanatra, de mégis megáll. Összetörte a szívét és most újra összetöri, pedig igazán nem akarta bántani. Senkit nem akart sosem bántani, de mégis mindig sikerül.
A férfi kérésére bólint, hisz azt szeretné, ha Pycta vigyázna rá.*
- Pycta én nem tudom, hogy tudnám-e szeretni. Én nem akartam, de nem bírtam megszabadulni tőle. Szörnyű vagyok. Egy gonosz, szívtelen lidérc.
*Maga elé bámul, Pycta térdére, szinte fél az arcára nézni, mert még meglát rajta valamit, amit nem szeretne látni.*
- Nem tehetem. Ígéretet tettem Waldrannak és Nirsnek is. Bár mehetnék, szeretném. Tényleg. Sosem lett volna szabad eljönnöm mellőled. Ostoba voltam. És most itt vagyunk és minden teljesen elromlott. Miattam.
*Továbbra sem képes Pyctára nézni, talán idealizálja, de mégis Pycta az, akire azt mondja, hogy ő jó. Aenae viszont minden, csak nem jó. Ráadásul buta is, hagyta, hogy Kagan megvezesse, merő lelkiismeret furdalásból hozzáment Nirshez. Hibát hibára halmoz, de most úgy érzi, hogy talán mégsem lő akkora bakot, ha a gyermeket Pycta gondjaira bízza.*
7025. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-04 10:55:11
Üzenet elküldve: 2019-08-04 10:55:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Gólya hozza//
*Látja Aenae zavarát, de nem igazán érti a miértjét. Általában a nők boldogok szoktak lenni, amikor gyermekük születik és ragyognak, vagy valami ilyesmit szoktak mondani. De a topázszeműt jobban megnézve szinte remeg az idegességtől vagy a bizonytalanságtól. Sovány, talán soványabb, mint amikor legutóbb találkoztak, az arca beesett és a bőre is fehérebb. Valami nagyon nincs rendben.
Kinézetét a szavai is alátámasztják, az erdőmélyi a hátát simogatva igyekszik megnyugtatni, de Aenae elhúzódik tőle, amikor leülnek a padra. A történet előrehaladtával egy pillanatra megáll a keze a lány hátán, de ha engedi, akkor kis szünet után folytatja a simogatást.*
- Értem. *Csak ennyit tud mondani. Sejtette, hogy nem ő lesz az egyetlen férfi Aenae életében, de ez mégis fájdalmat okoz neki. Számára csak a lány volt mindig.
A szavak előrehaladtával végül már csak a gyermeket fürkészi. Még mindig szépnek találja, de el sem tudja képzelni, micsoda sors várhat így szegényre. Aztán végül kiderül a lényeg, ezzel az is, miért is indult hozzá.*
- Vigyázzak rá? *Kérdez vissza, de csak, hogy időt nyerjen magának a válaszhoz.*
- Persze, velem maradhat, ameddig gondolod, de szüksége lesz majd az édesanyjára. *Mosolyogni próbál, mindennél jobban segíteni Aeanenek, de egy gyermek fontos dolog.*
- Meddig vigyázzak rá? Miért nem jössz te is velünk? Az erdőben jó dolgotok volna. Mellettem. *Néz fel a lány szemébe kérlelőn. Ha együtt maradhatnának, az mindenkinek jót tenne.*
*Látja Aenae zavarát, de nem igazán érti a miértjét. Általában a nők boldogok szoktak lenni, amikor gyermekük születik és ragyognak, vagy valami ilyesmit szoktak mondani. De a topázszeműt jobban megnézve szinte remeg az idegességtől vagy a bizonytalanságtól. Sovány, talán soványabb, mint amikor legutóbb találkoztak, az arca beesett és a bőre is fehérebb. Valami nagyon nincs rendben.
Kinézetét a szavai is alátámasztják, az erdőmélyi a hátát simogatva igyekszik megnyugtatni, de Aenae elhúzódik tőle, amikor leülnek a padra. A történet előrehaladtával egy pillanatra megáll a keze a lány hátán, de ha engedi, akkor kis szünet után folytatja a simogatást.*
- Értem. *Csak ennyit tud mondani. Sejtette, hogy nem ő lesz az egyetlen férfi Aenae életében, de ez mégis fájdalmat okoz neki. Számára csak a lány volt mindig.
A szavak előrehaladtával végül már csak a gyermeket fürkészi. Még mindig szépnek találja, de el sem tudja képzelni, micsoda sors várhat így szegényre. Aztán végül kiderül a lényeg, ezzel az is, miért is indult hozzá.*
- Vigyázzak rá? *Kérdez vissza, de csak, hogy időt nyerjen magának a válaszhoz.*
- Persze, velem maradhat, ameddig gondolod, de szüksége lesz majd az édesanyjára. *Mosolyogni próbál, mindennél jobban segíteni Aeanenek, de egy gyermek fontos dolog.*
- Meddig vigyázzak rá? Miért nem jössz te is velünk? Az erdőben jó dolgotok volna. Mellettem. *Néz fel a lány szemébe kérlelőn. Ha együtt maradhatnának, az mindenkinek jót tenne.*
7024. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-03 21:52:55
Üzenet elküldve: 2019-08-03 21:52:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Gólya hozza//
- Fogalmam sincs, hogy hogyan kell kinézniük. Azt sem tudom, hogy mit kell kezdeni velük. A frász kitör.
*Vallja meg, hogy mennyire megijeszti ez a dolog. Viszont Pycta ölelő karja mindennél jobban esik neki, igazából nem szeretne elszakadni tőle, de a padon ülve elhúzódik.*
- Hozzád igen.
*Nem is tudja, hogy hogyan kezdjen bele, látszik is rajta, hogy komoly kínban van, sosem tudta igazán titkolni az érzelmeit, most sem megy neki, bár most még annyira sem próbálkozik ezzel, mint máskor tenné.*
- Tudod a lázadás másnapján. Tudni akartam, hogy mi van az anyámmal. Találkoztunk Briwallal. Azt hiszem, hogy egymásban tartottuk a lelket, ő énbennem, mikor felgyújtottuk a házunkat, én meg őbenne, mikor elástuk a két öccsét és az apját a kertjükben. Aztán sokat ittunk. Sosem rúgtam be azelőtt. És nem is akarok soha többé.
*Nem is Pyctára néz, csak úgy maga elé, kezét tördeli.*
- Másnap mellette ébredtem, átölelt, nem volt rajtunk ruha. Nincs sok emlékem, sőt semmi. Szóval de, elrontottam. Egy szajha vagyok.
*Ezen a ponton már nyeli a könnyeit.*
- Ez a gyerek nem Nirsszé. Ő azt gondolja, hogy igen, hiába mondtam neki, nem hiszi el. De ha kicsit utánaszámol, akkor rájön, hogy mégsem az övé. És nem akarom, hogy a közelében legyen, mikor erre rájön. Ha nincs ott, akkor nem jöhet rá.
*Ismeri Nirst, tudja, hogy mennyire hirtelen haragú, nem akarná magára haragítani. Viszont a gyerek dolgát meg el akarja rendezni, Nirstől távol.*
- És másban nem bízom, csak benned. És tudom, hogy ez nagy kérés és nincs is jogom ilyet kérni... De megtennéd, hogy vigyázol rá?
- Fogalmam sincs, hogy hogyan kell kinézniük. Azt sem tudom, hogy mit kell kezdeni velük. A frász kitör.
*Vallja meg, hogy mennyire megijeszti ez a dolog. Viszont Pycta ölelő karja mindennél jobban esik neki, igazából nem szeretne elszakadni tőle, de a padon ülve elhúzódik.*
- Hozzád igen.
*Nem is tudja, hogy hogyan kezdjen bele, látszik is rajta, hogy komoly kínban van, sosem tudta igazán titkolni az érzelmeit, most sem megy neki, bár most még annyira sem próbálkozik ezzel, mint máskor tenné.*
- Tudod a lázadás másnapján. Tudni akartam, hogy mi van az anyámmal. Találkoztunk Briwallal. Azt hiszem, hogy egymásban tartottuk a lelket, ő énbennem, mikor felgyújtottuk a házunkat, én meg őbenne, mikor elástuk a két öccsét és az apját a kertjükben. Aztán sokat ittunk. Sosem rúgtam be azelőtt. És nem is akarok soha többé.
*Nem is Pyctára néz, csak úgy maga elé, kezét tördeli.*
- Másnap mellette ébredtem, átölelt, nem volt rajtunk ruha. Nincs sok emlékem, sőt semmi. Szóval de, elrontottam. Egy szajha vagyok.
*Ezen a ponton már nyeli a könnyeit.*
- Ez a gyerek nem Nirsszé. Ő azt gondolja, hogy igen, hiába mondtam neki, nem hiszi el. De ha kicsit utánaszámol, akkor rájön, hogy mégsem az övé. És nem akarom, hogy a közelében legyen, mikor erre rájön. Ha nincs ott, akkor nem jöhet rá.
*Ismeri Nirst, tudja, hogy mennyire hirtelen haragú, nem akarná magára haragítani. Viszont a gyerek dolgát meg el akarja rendezni, Nirstől távol.*
- És másban nem bízom, csak benned. És tudom, hogy ez nagy kérés és nincs is jogom ilyet kérni... De megtennéd, hogy vigyázol rá?
7023. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-03 20:58:44
Üzenet elküldve: 2019-08-03 20:58:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Gólya hozza//
*Az erdőmélyi elf mindig is tudta, hogy a topázszeműnek el sem kellett volna hagynia az erődöt. Vagy ha el is hagyja, vissza kellett volna térnie hozzá. Persze abban már nem tudja olyan biztosan, Aenae hogy reagált volna arra, hogy a páncélos csuhás egy időben a Fákban Lakó érzelemmentes katonája lett. De mivel eddig sem és ezzel együtt ezután sem gondol azzal, mi alakult volna másképp, így most sem teszi fel magának ezeket a kérdéseket.
Ehelyett most itt van egykori szerelme, aki még most is láthatóan megmozgatja az érzelmeit és egy gyermeket tart a kezében, akit ő szült. Egyszerre meglepő és örömteli.*
- Igen. *Ösztönös mozdulattal nyúl a gyermekért és vesz át. Meglepődik rajta mennyire könnyű. Valahogy természetes módon tartja a gyermeket és maga felé fordítja, hogy jobban megnézhesse.*
- Azt hiszem, így kell kinézniük. *Mosolyog a válaszra. Valóban csúnyácska és gyűrött, de amilyen csecsemőket látott, azok ilyenek voltak mind. Bár annak már jó ideje.*
- De azt gondolom, mégis szépek. *Egy pillanatra felszínre bukik benne a gondolat, hogy milyen volna, ha a közös gyermeküket tartaná a karjában. De aztán az is eszébe jut, hogy Aenaenek már kérője van és úgy tűnik, gyermekük is.
A meglepetések még nem érnek véget, pedig kérdéseinek a felére sem kapott még választ, jóllehet, fel sem tett még őket.*
- Hozzám? *Fogja meg a gyermeket, óvón a karjaiba véve és értetlen arccal néz a lányra.*
- Ne legyél ilyen magadhoz. Nincs semmi baj, nem rontottál el semmit. *Próbálja menteni a helyzetet, mert láthatóan Aenaen úrrá lesz a pánik.*
- Nyugalom, nincs semmi baj. *Lép közelebb és nyúl ki felé, hogy megpróbálja megnyugtatni.*
- Üljünk le, gyere. *Fordul egy közeli pad felé a téren és ha a topázszemű engedi, akkor egyik karjával átkarolva, másikkal a gyermeket tartva egy pad felé vonja. Ha sikerült leülniük, akkor hagyja, hogy Aenae kifújja magát, megnyugodjon kissé, addig ő a csecsemőt figyeli. Bár valóban csúnyácska, mégis szép, az erdőmélyi látja az arcában a lány vonásait.*
*Az erdőmélyi elf mindig is tudta, hogy a topázszeműnek el sem kellett volna hagynia az erődöt. Vagy ha el is hagyja, vissza kellett volna térnie hozzá. Persze abban már nem tudja olyan biztosan, Aenae hogy reagált volna arra, hogy a páncélos csuhás egy időben a Fákban Lakó érzelemmentes katonája lett. De mivel eddig sem és ezzel együtt ezután sem gondol azzal, mi alakult volna másképp, így most sem teszi fel magának ezeket a kérdéseket.
Ehelyett most itt van egykori szerelme, aki még most is láthatóan megmozgatja az érzelmeit és egy gyermeket tart a kezében, akit ő szült. Egyszerre meglepő és örömteli.*
- Igen. *Ösztönös mozdulattal nyúl a gyermekért és vesz át. Meglepődik rajta mennyire könnyű. Valahogy természetes módon tartja a gyermeket és maga felé fordítja, hogy jobban megnézhesse.*
- Azt hiszem, így kell kinézniük. *Mosolyog a válaszra. Valóban csúnyácska és gyűrött, de amilyen csecsemőket látott, azok ilyenek voltak mind. Bár annak már jó ideje.*
- De azt gondolom, mégis szépek. *Egy pillanatra felszínre bukik benne a gondolat, hogy milyen volna, ha a közös gyermeküket tartaná a karjában. De aztán az is eszébe jut, hogy Aenaenek már kérője van és úgy tűnik, gyermekük is.
A meglepetések még nem érnek véget, pedig kérdéseinek a felére sem kapott még választ, jóllehet, fel sem tett még őket.*
- Hozzám? *Fogja meg a gyermeket, óvón a karjaiba véve és értetlen arccal néz a lányra.*
- Ne legyél ilyen magadhoz. Nincs semmi baj, nem rontottál el semmit. *Próbálja menteni a helyzetet, mert láthatóan Aenaen úrrá lesz a pánik.*
- Nyugalom, nincs semmi baj. *Lép közelebb és nyúl ki felé, hogy megpróbálja megnyugtatni.*
- Üljünk le, gyere. *Fordul egy közeli pad felé a téren és ha a topázszemű engedi, akkor egyik karjával átkarolva, másikkal a gyermeket tartva egy pad felé vonja. Ha sikerült leülniük, akkor hagyja, hogy Aenae kifújja magát, megnyugodjon kissé, addig ő a csecsemőt figyeli. Bár valóban csúnyácska, mégis szép, az erdőmélyi látja az arcában a lány vonásait.*
7022. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-03 20:56:14
Üzenet elküldve: 2019-08-03 20:56:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Lyz és Bobbir//
*Ahogy Pyctára néz, mikor az elvarázsolva Aenae felé indul, kétsége sem fér hozzá, hogy még mindig szívből szereti az ember lányt. Bármennyire is útjuk más irányba haladt eddig, Lyz úgy hiszi, a tér elválasztotta őket, most talán mégis összefutnak a szálaik. Örülnie kellene ennek, hisz szereti társait, akiknek boldogságáért dolgozik a közösségben, kel útra, s igyekszik vissza. Most mégis nyomasztóvá válik az a másodperc, míg újra Bobbir felé nem fordul.*
- Megváltoztál *mondja, mikor kibontakozik az ölelésből, s levonja a lényegi következtetést, amit jól megnézett Bobbiron. Összevonja szemét, ahogy azt a néhány magyarázó szót hallgatja. Sajnálja, hogy ilyen helyzet alakult ki itt, de már talán rendeződik a dolog, az eddigi rövidke tapasztalata alapján.*
- Annak örülök. Aggódtam, hogy bajod esett. Szerintem Jayzion is aggódott, bár sosem mondta.* Korábban ölelő karja Bobbir vállán pihen meg.*
- De jól van a családod ugye? Van híred felőlük? *Emlékszik még, hogy említette, sok testvére van.*
- Jaj, persze! *Egy futó pillantást vet Pycta felé, de úgy nézi, még Aenaevel beszélgetnek, s valami csomag is hozzá kerül.* ~Talán megbeszélték a találkát?~
- Persze, üljünk le! Annyi minden történt! *sóhajtja miközben lép egy pad felé, ahova le is ül. Kezeit ölében pihenteti, ahogy a derű visszaköltözik a pillantásába.*
- Hol is kezdjem *mosolyodik, s kissé zavarba is jön, hisz valóban annyi minden történt.* Jayzionnal útra keltünk, és végül is célba értünk. Az Erdőszellemnek hála, épségben átjutottunk az erdőn és egy erődöt találtunk. Pycta volt az első, akivel ott találkoztam *sandít el Pycta irányába* Ő az, akivel jöttem. *Int is egy aprót, hogy félreértés ne essék, kire is gondol. Azért nem tervez részletes beszámolót, csak a lényegre szorítkozik.*
- Ő vezette az erődöt, de aztán rám hagyta, míg az Erdőszellem fel nem bontotta az egyezséget. El kellett jönnünk. *Végtelen szomorúság csillog a smaragdszín szemekben, mikor erről beszél.* Szerettem ott, de aztán egy kis tanyán tengődtünk jó ideig. *Van még a történetből, de kétli, hogy Bobbir az erődben zajló harcra kíváncsi, így egyelőre csak rövidre zárja.*
- Most Mil'Ochassban élünk, javarészt elfek közt. Talán a te családod is köztük lehet? ~Nem emlékszem Kiscicasimogató családra...~ *szőke viszont annál több van. *
*Ahogy Pyctára néz, mikor az elvarázsolva Aenae felé indul, kétsége sem fér hozzá, hogy még mindig szívből szereti az ember lányt. Bármennyire is útjuk más irányba haladt eddig, Lyz úgy hiszi, a tér elválasztotta őket, most talán mégis összefutnak a szálaik. Örülnie kellene ennek, hisz szereti társait, akiknek boldogságáért dolgozik a közösségben, kel útra, s igyekszik vissza. Most mégis nyomasztóvá válik az a másodperc, míg újra Bobbir felé nem fordul.*
- Megváltoztál *mondja, mikor kibontakozik az ölelésből, s levonja a lényegi következtetést, amit jól megnézett Bobbiron. Összevonja szemét, ahogy azt a néhány magyarázó szót hallgatja. Sajnálja, hogy ilyen helyzet alakult ki itt, de már talán rendeződik a dolog, az eddigi rövidke tapasztalata alapján.*
- Annak örülök. Aggódtam, hogy bajod esett. Szerintem Jayzion is aggódott, bár sosem mondta.* Korábban ölelő karja Bobbir vállán pihen meg.*
- De jól van a családod ugye? Van híred felőlük? *Emlékszik még, hogy említette, sok testvére van.*
- Jaj, persze! *Egy futó pillantást vet Pycta felé, de úgy nézi, még Aenaevel beszélgetnek, s valami csomag is hozzá kerül.* ~Talán megbeszélték a találkát?~
- Persze, üljünk le! Annyi minden történt! *sóhajtja miközben lép egy pad felé, ahova le is ül. Kezeit ölében pihenteti, ahogy a derű visszaköltözik a pillantásába.*
- Hol is kezdjem *mosolyodik, s kissé zavarba is jön, hisz valóban annyi minden történt.* Jayzionnal útra keltünk, és végül is célba értünk. Az Erdőszellemnek hála, épségben átjutottunk az erdőn és egy erődöt találtunk. Pycta volt az első, akivel ott találkoztam *sandít el Pycta irányába* Ő az, akivel jöttem. *Int is egy aprót, hogy félreértés ne essék, kire is gondol. Azért nem tervez részletes beszámolót, csak a lényegre szorítkozik.*
- Ő vezette az erődöt, de aztán rám hagyta, míg az Erdőszellem fel nem bontotta az egyezséget. El kellett jönnünk. *Végtelen szomorúság csillog a smaragdszín szemekben, mikor erről beszél.* Szerettem ott, de aztán egy kis tanyán tengődtünk jó ideig. *Van még a történetből, de kétli, hogy Bobbir az erődben zajló harcra kíváncsi, így egyelőre csak rövidre zárja.*
- Most Mil'Ochassban élünk, javarészt elfek közt. Talán a te családod is köztük lehet? ~Nem emlékszem Kiscicasimogató családra...~ *szőke viszont annál több van. *
7021. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-03 20:07:45
Üzenet elküldve: 2019-08-03 20:07:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Gólya hozza//
*Most, ebben a pillanatban biztosan tudja, hogy sosem kellett volna kitegye a lábát az erdőmélyi erődből, Pycta ölelő karjai közül. Lehetne a kettejük gyermeke is.*
- Szeretnéd megfogni?
*Kérdezi remegő hangon és rögtön át is adja a pufók arcú kislányt. A csecsemő kövérkés ugyan, de Aenae sovány, látszik a kiugró arc- és kulcscsontján, csontos karján.*
- Köszönöm, hogy ezt mondod. Szerintem csúnyácska. Olyan gyűrött, vagy nem is tudom. De hát csak most született.
*Próbálja elővenni a csevegő hangját, de ez csak kevéssé sikerül neki.*
- Hozzád indultam tulajdonképpen. Nem számítottam rá, hogy összefutunk.
*Ha Pycta elvette a gyereket, akkor Aenae egy lépést hátrál, komolyan megfontolja, hogy felpattan a lovára és elvágtat, csak sajnos továbbra is pocsék lovas, nincs is olyan állapotban sem fizikailag, sem pedig lelkileg, hogy ezt megtehesse.*
- Sajnálom Pycta. Mindent sajnálok. Amihez nyúlok, azt elrontom. Pedig nem szeretném, tényleg nem. Nem ülnénk le? Szeretném elmagyarázni. Ha megengeded...
*Most, ebben a pillanatban biztosan tudja, hogy sosem kellett volna kitegye a lábát az erdőmélyi erődből, Pycta ölelő karjai közül. Lehetne a kettejük gyermeke is.*
- Szeretnéd megfogni?
*Kérdezi remegő hangon és rögtön át is adja a pufók arcú kislányt. A csecsemő kövérkés ugyan, de Aenae sovány, látszik a kiugró arc- és kulcscsontján, csontos karján.*
- Köszönöm, hogy ezt mondod. Szerintem csúnyácska. Olyan gyűrött, vagy nem is tudom. De hát csak most született.
*Próbálja elővenni a csevegő hangját, de ez csak kevéssé sikerül neki.*
- Hozzád indultam tulajdonképpen. Nem számítottam rá, hogy összefutunk.
*Ha Pycta elvette a gyereket, akkor Aenae egy lépést hátrál, komolyan megfontolja, hogy felpattan a lovára és elvágtat, csak sajnos továbbra is pocsék lovas, nincs is olyan állapotban sem fizikailag, sem pedig lelkileg, hogy ezt megtehesse.*
- Sajnálom Pycta. Mindent sajnálok. Amihez nyúlok, azt elrontom. Pedig nem szeretném, tényleg nem. Nem ülnénk le? Szeretném elmagyarázni. Ha megengeded...
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8637-8656