//Caleth//
*Csak fejcsóválva halad tovább, de nem feszegeti tovább a témát. Máshogy gondolkoznak, s ezzel nincs is semmi baj. A visszakérdezésre, hogy akár ő is elföldelhetné, csak lemondóan sóhajt. Inkább meg sem szólal. Nem ostoba, tudja, hogy mikor veszít el egy meccset, s ezt biza elvesztette.
A reggeli ébresztés mellé kapott szavakra, csak kedvesen elmosolyog.*
- Nem vagyok fáradt.
*Ám szemei alatt terjedő karikák nem ezt árulják el. De nincs, sok idejük ébredezni már indulnak is tovább.
Lovas sietségükbe egy karavánt hagynak el. Alig pár fős csapat nem nagy. Ahogy ellovagol mellettük, tekintete szélében egy ismerős alakot vél felfedezni. Fáradt elméje hirtelen élénkül meg. Menet közbe fordul hátra, s nem csalódott. A jégszemű férfi lovagol, alatta a számára kedves Solarassal. Vidám mosolyt küld feléjük, kicsit megemelkedik a nyeregbe, s lelkesen integet nekik, ha azok nem vették volna észre. Ha lenne, ideje megállna beszélgetni pár szó erejéig, de sietniük kell a hírrel a városba. Így csak egy gyors, egyre távolodó integetéssel éri be.
Örül annak, hogy Darel végül felépült. Meleg mosoly költözik arcába. Majd egy éve annak, hogy elváltak útjaik. Vidám tekintettel, s arccal halad ezután tovább.
Ahogy beérnek a városba, szinte megállás nélkül követi a követet. Talán a Templomba mennek, nem tudja, hogy hova is tartanak. Ha megérkeznek, s bebocsátást nyernek, akkor túllépve meggyőződésén, miszerint a holtakat el kell temetni, elmondja mi történt, mit látott. Egy füstből kiformálódó alakot, zöld szemmel, mellette óriásokat. Ahogy az alak feltámaszt holtakat, s azok a Karavánpihenő felé indulnak. Az alak pedig füst alakjába visszatérve szállt vissza a Romtábor felé.
Nem tudja, hogy meddig maradnak ott, de végül végeznek. Bérelt lovát visszaviszi az Istállóba, elmondja ott is, hogy a Pihenőbe bérelték, de már ideje lenne pihennie az állatnak.
~Ahogy nekem is.~
Jut fáradtan eme elgondolásra. A főtérre visszatérve, ha a férfi még mindig vele van, válaszol az elmúlt nap kérdésére.*
- Nem hinném, hogy egy bordély lenne a legjobb hely a hírek terjesztésére. *Vakarja meg nyakát. Nem ostoba, csak naiv. Hallott már a helyről, tudja, hogy kik vannak ott.* - De ha ott szeretnéd elmondani, nem zavar. *Pislog fáradtan.* - Én szerintem ledőlök valahova pihenni.
*Mintha nem tudná pontosan, hogy csak pár órát fog megint aludni. Átható, fáradt smaragdjaival szemléli a férfit, enyhén félrehajtott fejjel, várva annak… Bármilyen mondandóját, ha van még.*