// Második szál //
// Tavaszünnep //
// Jelmezverseny //
*Vannak ihletett pillanatok emberek életében, amikor hosszas rákészülés után valamit a világ elég tárnak, elmélyedve a feladatban, minden idegszállal arra koncentrálva, mérlegelve a másokban kiváltott hatást, egyben magukat is jobban megismerve.
Nos, ez nem ilyen. Kimondottan nem. Ez egy jelmezverseny, igen komoly komolytalan résztvevőkkel, és persze még komolyabb szabályokkal. Amiknek ugye illene megfelelni.
Már ha ilyet szeretne, persze. Mindjárt elválik.
A versenyzők többsége már beillegette magát. Leginkább ismerős arcok, bár a lovaggá ütést levezénylő fickót nem tudja hova rakni. Szerencsére. A produkciója tetszetős, ha veszélyes szituációba kerülne, csak őt vinné segítségként. Kimondottan jó célpontnak tűnik, aki feláldozható, ha gond van, addig viszont jó társaság, akiről majd nosztalgikusan lehet megemlékezni egy jó sörözés közben. A női ruhába öltözött sötételf nem újdonság számára, azon jobban meglepődött volna, ha férfinek díszíti ki magát. Moon hozza a nagyasszony-vonalat, a következő jelentkező meg pontosan igazodik a szépszámú közönség elvárásásaihoz. A maradék kettőt nem várja meg, mivel fennáll az esélye, hogy akár örökre is itt ragadhatnának miattuk.
A színpad immár az övé. A fekete, réteges ruha kicsit nehezíti a mozgását, amiatt nem halad gyorsan előre. Semmi felesleges mozgás, táncnak nyoma sincs. Amikor a legközelebb ér a zsűrihez, jöhet a rétegek kibontása. Először a kalap repül, bele a vakvilágba. Az arckendő marad néhány röpke pillanatig, de helyette ott az éjfekete maszk. Már csak az egész testet takaró könnyű köpeny van hátra. Megoldja a kötőzsinórt, és félresuhantja, le a földre, megadva a lehetőséget, hogy a nép megbámulja, mi van alatta.
Egy újabb fekete köpeny, ami takarja a testet, és ez már marad is rajta. A hasfalnál kicsit szögletesnek látszik. A lábán lévő bakancs hasonló árnyalatban pompázik. Elvonul a bírák előtt, de rájuk sem pislantva. Még a nagy méltóságú hatalmasságot sem részlelteti pillantásában. Inkább a pódium elé sasszézik, a közönség elé, a többi színpadi díszpintynek és élőkelléknek lehetőleg oldalt, háttal. A köpeny rejtekéből, egy hashoz valamennyire igazodó, jobb oldalt csípőtől mellkasig nyitott belső zsebből enyhén hajlott táblácskát húz elő, a bámészkodók felé, a következő, jól olvasható szöveggel. A betűméret korlátozott, így inkább az elöl álló, esetleg olvasni tudók szemezhetnek vele. A többi már a pletyka erején múlik. Provokál, bohóckodik, vagy komolyan gondolja? Ki tudja? Lehet, hogy csak egy érdekes kísérletet tesz.*
"A jelmezesek átvették az uralmat. Én túsz vagyok. Semmilyen módon ne ünnepeljék őket, mert ez a jelük a vérfürdőre!"
*Aztán a tábla visszacsúszik a helyére, és mintha mi sem történt volna, a többiek által bejárt úton lehetőség szerint eltűnik valahol hátul, távolabbról figyelve a fejleményeket.*
A hozzászólás írója (Yerougha Enchris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.15 16:19:51