Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 187 (3721. - 3740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3740. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-31 11:22:15
Üzenet elküldve: 2015-07-31 11:22:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Edzés//
*Yannx kilép a Pegazus fogadó hatalmas faajtaján. Nagyon jó érzés tölti el, mivel végre érzi a természet jelenlétét, a szellőt, az illatot. Viszont ismét zsúfolt a főtér így hát próbája, minél gyorsabban átverekedni magát a tömegen ez nem is olyan nehéz, mint ahogy az elsőre tűnik. Ahogy meglátja valaki valamilyen szinten elhúzódik hiszen nem éppen egy közkedvelt a faja. ~Zsúfolt egy hely ez. Na! Valami gazdagenegyedet kell keresnem. Szerintem az lesz az.~ Kilép a főtérről és belép a gazdagnegyedbe. *
*Yannx kilép a Pegazus fogadó hatalmas faajtaján. Nagyon jó érzés tölti el, mivel végre érzi a természet jelenlétét, a szellőt, az illatot. Viszont ismét zsúfolt a főtér így hát próbája, minél gyorsabban átverekedni magát a tömegen ez nem is olyan nehéz, mint ahogy az elsőre tűnik. Ahogy meglátja valaki valamilyen szinten elhúzódik hiszen nem éppen egy közkedvelt a faja. ~Zsúfolt egy hely ez. Na! Valami gazdagenegyedet kell keresnem. Szerintem az lesz az.~ Kilép a főtérről és belép a gazdagnegyedbe. *
3739. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-31 07:45:21
Üzenet elküldve: 2015-07-31 07:45:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vándor megérkezése//
*Yannx megérkezik Arthenior főterére. Óriási hömpölygő tömeg van a főtéren.* ~ Fáradt vagyok és utálom a tömeget, megrémít. Egyáltalán, hogyan fér el ennyi ember egy helyen? Mi, akik barlangokban éltünk sem voltunk ilyen szűkösen. Na jó, aludnom kell valahol. ~ *Yannx körülnéz, de a nagy tömeg miatt nem lát semmilyen fogadó feliratot, csak házakat. Elkezd feléjük sétálni, vagyis inkább tolakodni. Szinte minden pillanatban nekimegy valakinek, ő meg csak hajtogatja a szokásos bocsánatot. Egyszer csak eléri az első házat. Hatalmas épület, kőből való. A faajtón ott lengedezik a szívét megmelengető kis tábla: Pegazus fogadó. Belép az ajtón.*
A hozzászólást Shiro (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.31 12:08:56, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
*Yannx megérkezik Arthenior főterére. Óriási hömpölygő tömeg van a főtéren.* ~ Fáradt vagyok és utálom a tömeget, megrémít. Egyáltalán, hogyan fér el ennyi ember egy helyen? Mi, akik barlangokban éltünk sem voltunk ilyen szűkösen. Na jó, aludnom kell valahol. ~ *Yannx körülnéz, de a nagy tömeg miatt nem lát semmilyen fogadó feliratot, csak házakat. Elkezd feléjük sétálni, vagyis inkább tolakodni. Szinte minden pillanatban nekimegy valakinek, ő meg csak hajtogatja a szokásos bocsánatot. Egyszer csak eléri az első házat. Hatalmas épület, kőből való. A faajtón ott lengedezik a szívét megmelengető kis tábla: Pegazus fogadó. Belép az ajtón.*
A hozzászólást Shiro (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.31 12:08:56, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
3738. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-30 21:28:09
Üzenet elküldve: 2015-07-30 21:28:09
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Nos igen, Argus megütközik a ráaggatott név hallatán, habár Lorew oly rég óta nevezi már gondolataiban Vasülepnek, hogy eleinte fel sem fogja, miért történik mindez. Ráadásul nem is Vasülepűt mondott, az olyan rosszul hangzik, mégis ki akarná, hogy így szólítsák? A szerzetes nem sajnálta az időt és az energiát, hogy sokkal hangzatosabb nevet aggasson a mágusra, így azért igencsak sértőnek érzi, hogy amaz ennyire semmibe veszi az erőlködését. Semmi hálálkodó szó, hogy milyen nagyszerű új nevet talált neki, hogy vajon mennyi elvesztegetett idő volt, míg gondolatban annyit szidalmazta a férfit, hogy ez a név megjelent a fejében... Jó, hát végül is nem lehet mindenki olyan illemtudó, mint Lorew.*
- Nem, dehogy, nem Vasülepű. Vasülep *javítja ki, viszont fejét ingatva hozzáteszi* De rendben, ahogy óhajtod, Argus.
*Nem mintha ezt a nevet olyan nehéz lenne összehozni az ember alfelével. Legközelebb majd észrevétlenül Fargusnak hívja, és kész, probléma megoldva. Miért kéne neki mindig szembemenni a szabályokkal? Nem rossz ember ő... Sokkal viccesebb helyzetbe torkollik, amikor amaz kijelenti, hogy bizony nem csalás és nem ámítás, úgy tervezi nem-vas ülepét a szakérre felrakni, hogy egyetlen arannyal sem kíván ezzel párhuzamosan hozzájárulni az útiköltséghez. Micsoda rettenetes ember ő! Nem mintha szerzetes lévén olyan piszkosul nagy vagyont őrizgetne a zsebeiben, mint mondjuk Elenith, aki az ujjaiból termeli a pénzt, a többi nemeshez hasonlóan.*
- Hiába, én egy démon vagyok *jegyzi meg szemforgatva, miközben a szekérhez sétál* De egészen a szekérig gyalog megyek, ha ez megnyugtatja.
*De nem, természetesen a ricsajnak akkor sem lehet vége, hogy nagy nehézségek árán felkínlódta magát az utazási alkalmatosságra (igen, ő elsőként, aki nem sietett sehová korábban). Tény, a templomban nagyon vacakul leplezték a tevékenységüket, így bizonyára nyilvános, cseppet sem titkos küldetésről van szó, ez tiszta szerencse, ugyanis az elfelejtett nevű hölgy rikácsolására talán már a fél főtér idefigyel. Ha Achrad itt van valahol, el sem tévesztheti őket... Jó riadókürt lenne ebből a nőből, az már biztos. De még egy olyan óriáskürtöt is könnyedén helyettesíthetne, amivel a hajóknak szokás jelezni, ha túl ködös az idő.*
- De csúnya éles hangja van *jegyzi meg teljesen közömbösen, nem bántón, ez még csak a sima tanulság rovat volt a szavaiban, nála egészen másképp néz ki egy bántás, ám mellőzi őket, mivel mégis csak egy szerzetes volna a templomból* Sajnos minket szerzeteseket nem vet fel a pénz, persze rám is bízhatják a maradék száz arany kifizetését, de garantálhatom, hogy annak ott tényleg verekedés lesz a vége. De nem szégyellem magam, amíg nem adtam bele kevesebbet, mint ön, kedves... *igen, jó lenne tudni a nevét. Valami S betűs volt, ez egészen biztos* hölgy. Ha pedig élete törésén túljutott, akár követhetné is a példámat, vagy esetleg maradhat, és jöhet ön gyalog. Még talán hamarabb is érne oda, ezt nem tagadom...
*Elvégre amennyi időt képes a társaság elvesztegetni felesleges dolgokra (és a felesleges dolgok még csak nem is Hemitar imáját takarják, ez a legrosszabb, hiszen a többi pótcselekvés között az még teljesen értelmesnek, sőt, szinte hasznosnak mondható), ha repülne a szekér sem érnének oda ebben az emberöltőben a céljukhoz. Persze Lorew éppenséggel ráér, őt senki nem várja haza, Fargusnak meg Hemitarnak is templomféle otthona lehet, az S hölgnek aligha akadnak bárkik, akik elviselik, ha sokszor csinál a kukacból wargot, egyedül Elenithről tudja elképzelni, hogy valamiféle családja legyen. Ó igen, a Csontok Ura, mint felmenő, az is jó család lehet... Nem, igazság szerint sikerült szinte olyan társaságot találnia, ahol ő a legkevésbé ráérős, holott korábban azt is képtelenségnek tartotta, hogy egy ilyen személy létezik. Vasülep nem kívánja dühösen lerángatni a szekérről, hogy fizesse ki az útiköltség egy részét, helyette inkább azzal vádolja Lorewet, hogy fél az ismeretlentől.*
- Hogyne... rettegek *jegyzi meg unottan, miközben azzal szórakozik, hogy a szakállát az ujja köré csavarja, majd átveszi a következő ujjára a csomót, és így tovább. Mondjuk vigyázni kell, nehogy egy óvatlan, vagy hirtelen mozdulat miatt néhány szálat kitépjen. Közben hallgatja a fejleményeket, Argus beszédét, hogy Elenith kiszáll az egészből, meg persze hogy...*
- Hogymi? *két szakállszál távozik fájdalmas reccsenéssel a másvilágra, mikor Lorew magához tér, és kirántja ujjait arcszőrzetéből. Elenith távozik? Ő meg egyedül maradna három (talán négy) olyannal, akik fel akarják áldozni. Persze odavan Vasülepért, de egyszer minden barátságnak vége lesz... Végighallgatja a hölgy monológját, és sebes bólogatással konstatálja amikor amaz elérkezik a lényegi részhez. Tudta, annyira tudta...*
- Sonetha... *dörmögi maga elé* Tudtam hogy S betűvel kezdődik.
*Mikor pedig a nő mindenkinek kioszt valamit, csak épp neki nem, majd pedig távozni készül (mi több, távozik is), az végleges indokot szolgáltat neki is az odébbállás mellett. Eddig tartott a "meg kell ismernem a családom múltját", és a "mindketten túl fogjuk élni". Hát végtére is így valóban túlélik, menekülnek, mint a gyengék... Hát hiába, egy wegtoreni mester bölcsessége szerint szégyen a futás, de csapjon villám a wargba, amelyik kerget. Pedig ő igazán kíváncsi lett volna arra a bizonyos Csontok Urára, de azért egyedül nem fogja emiatt kockáztatni az életét. Legalább olyan lassan, és precízen lekászálódik a szekérről, ahogy feljutott, és megjegyzi:*
- Nos, egy élmény volt *biccent Argus felé* De mégiscsak igaza van, túl sok... ismeretlen, meg amiket még mondott, igazából a végére már nem figyeltem. A szakállammal játszottam *vallja be, miközben végigsimít az említett területen* Azért jó utat önöknek, járjanak szerencsével!
*Végtére is ha sietnek, akkor talán Hemitar még megéri, hogy odaérjenek. Nem jegyzi meg, hogyha a jövőben áldozatra lenne szükségük, akkor van egy csomó ostoba a templomban, akit ki nem állhat, az Őrültmágus rend szerezze csak meg önerőből az alapanyagot, ha már nem visszakoztak attól, hogy Lorewet kíséreljék meg feláldozni. Eztán pedig egyszerűen elindul a templom felé, ha netán közben összefutna Elenithtel, akkor kifejti neki a korábbi gondolatait, enyhén morcos hangnemben:*
- Persze, így könnyű ígérgetni, hogy túléljük. Ennyi erővel a barakkból rögtön mehettem volna a templomba. Lehet éppen most mulasztom el az egyetlen, és legnagyobb lehetőséget, hogy kapcsolatba kerüljek a felsőbbrendű erővel, amely irányít. Pusztán gyávaságból... de hát egyedül öngyilkosság lenne ezek mellett *dühe már-már inkább csalódottságba fordul át, hiszen lehetséges, hogy tényleg egy komoly lehetőséget mulaszt el pusztán önnön gyengeségéből. Legjobb lesz, ha visszamegy a templomba, és néhány napig az egyik fal tövében kesereg a sorsán.*
*Nos igen, Argus megütközik a ráaggatott név hallatán, habár Lorew oly rég óta nevezi már gondolataiban Vasülepnek, hogy eleinte fel sem fogja, miért történik mindez. Ráadásul nem is Vasülepűt mondott, az olyan rosszul hangzik, mégis ki akarná, hogy így szólítsák? A szerzetes nem sajnálta az időt és az energiát, hogy sokkal hangzatosabb nevet aggasson a mágusra, így azért igencsak sértőnek érzi, hogy amaz ennyire semmibe veszi az erőlködését. Semmi hálálkodó szó, hogy milyen nagyszerű új nevet talált neki, hogy vajon mennyi elvesztegetett idő volt, míg gondolatban annyit szidalmazta a férfit, hogy ez a név megjelent a fejében... Jó, hát végül is nem lehet mindenki olyan illemtudó, mint Lorew.*
- Nem, dehogy, nem Vasülepű. Vasülep *javítja ki, viszont fejét ingatva hozzáteszi* De rendben, ahogy óhajtod, Argus.
*Nem mintha ezt a nevet olyan nehéz lenne összehozni az ember alfelével. Legközelebb majd észrevétlenül Fargusnak hívja, és kész, probléma megoldva. Miért kéne neki mindig szembemenni a szabályokkal? Nem rossz ember ő... Sokkal viccesebb helyzetbe torkollik, amikor amaz kijelenti, hogy bizony nem csalás és nem ámítás, úgy tervezi nem-vas ülepét a szakérre felrakni, hogy egyetlen arannyal sem kíván ezzel párhuzamosan hozzájárulni az útiköltséghez. Micsoda rettenetes ember ő! Nem mintha szerzetes lévén olyan piszkosul nagy vagyont őrizgetne a zsebeiben, mint mondjuk Elenith, aki az ujjaiból termeli a pénzt, a többi nemeshez hasonlóan.*
- Hiába, én egy démon vagyok *jegyzi meg szemforgatva, miközben a szekérhez sétál* De egészen a szekérig gyalog megyek, ha ez megnyugtatja.
*De nem, természetesen a ricsajnak akkor sem lehet vége, hogy nagy nehézségek árán felkínlódta magát az utazási alkalmatosságra (igen, ő elsőként, aki nem sietett sehová korábban). Tény, a templomban nagyon vacakul leplezték a tevékenységüket, így bizonyára nyilvános, cseppet sem titkos küldetésről van szó, ez tiszta szerencse, ugyanis az elfelejtett nevű hölgy rikácsolására talán már a fél főtér idefigyel. Ha Achrad itt van valahol, el sem tévesztheti őket... Jó riadókürt lenne ebből a nőből, az már biztos. De még egy olyan óriáskürtöt is könnyedén helyettesíthetne, amivel a hajóknak szokás jelezni, ha túl ködös az idő.*
- De csúnya éles hangja van *jegyzi meg teljesen közömbösen, nem bántón, ez még csak a sima tanulság rovat volt a szavaiban, nála egészen másképp néz ki egy bántás, ám mellőzi őket, mivel mégis csak egy szerzetes volna a templomból* Sajnos minket szerzeteseket nem vet fel a pénz, persze rám is bízhatják a maradék száz arany kifizetését, de garantálhatom, hogy annak ott tényleg verekedés lesz a vége. De nem szégyellem magam, amíg nem adtam bele kevesebbet, mint ön, kedves... *igen, jó lenne tudni a nevét. Valami S betűs volt, ez egészen biztos* hölgy. Ha pedig élete törésén túljutott, akár követhetné is a példámat, vagy esetleg maradhat, és jöhet ön gyalog. Még talán hamarabb is érne oda, ezt nem tagadom...
*Elvégre amennyi időt képes a társaság elvesztegetni felesleges dolgokra (és a felesleges dolgok még csak nem is Hemitar imáját takarják, ez a legrosszabb, hiszen a többi pótcselekvés között az még teljesen értelmesnek, sőt, szinte hasznosnak mondható), ha repülne a szekér sem érnének oda ebben az emberöltőben a céljukhoz. Persze Lorew éppenséggel ráér, őt senki nem várja haza, Fargusnak meg Hemitarnak is templomféle otthona lehet, az S hölgnek aligha akadnak bárkik, akik elviselik, ha sokszor csinál a kukacból wargot, egyedül Elenithről tudja elképzelni, hogy valamiféle családja legyen. Ó igen, a Csontok Ura, mint felmenő, az is jó család lehet... Nem, igazság szerint sikerült szinte olyan társaságot találnia, ahol ő a legkevésbé ráérős, holott korábban azt is képtelenségnek tartotta, hogy egy ilyen személy létezik. Vasülep nem kívánja dühösen lerángatni a szekérről, hogy fizesse ki az útiköltség egy részét, helyette inkább azzal vádolja Lorewet, hogy fél az ismeretlentől.*
- Hogyne... rettegek *jegyzi meg unottan, miközben azzal szórakozik, hogy a szakállát az ujja köré csavarja, majd átveszi a következő ujjára a csomót, és így tovább. Mondjuk vigyázni kell, nehogy egy óvatlan, vagy hirtelen mozdulat miatt néhány szálat kitépjen. Közben hallgatja a fejleményeket, Argus beszédét, hogy Elenith kiszáll az egészből, meg persze hogy...*
- Hogymi? *két szakállszál távozik fájdalmas reccsenéssel a másvilágra, mikor Lorew magához tér, és kirántja ujjait arcszőrzetéből. Elenith távozik? Ő meg egyedül maradna három (talán négy) olyannal, akik fel akarják áldozni. Persze odavan Vasülepért, de egyszer minden barátságnak vége lesz... Végighallgatja a hölgy monológját, és sebes bólogatással konstatálja amikor amaz elérkezik a lényegi részhez. Tudta, annyira tudta...*
- Sonetha... *dörmögi maga elé* Tudtam hogy S betűvel kezdődik.
*Mikor pedig a nő mindenkinek kioszt valamit, csak épp neki nem, majd pedig távozni készül (mi több, távozik is), az végleges indokot szolgáltat neki is az odébbállás mellett. Eddig tartott a "meg kell ismernem a családom múltját", és a "mindketten túl fogjuk élni". Hát végtére is így valóban túlélik, menekülnek, mint a gyengék... Hát hiába, egy wegtoreni mester bölcsessége szerint szégyen a futás, de csapjon villám a wargba, amelyik kerget. Pedig ő igazán kíváncsi lett volna arra a bizonyos Csontok Urára, de azért egyedül nem fogja emiatt kockáztatni az életét. Legalább olyan lassan, és precízen lekászálódik a szekérről, ahogy feljutott, és megjegyzi:*
- Nos, egy élmény volt *biccent Argus felé* De mégiscsak igaza van, túl sok... ismeretlen, meg amiket még mondott, igazából a végére már nem figyeltem. A szakállammal játszottam *vallja be, miközben végigsimít az említett területen* Azért jó utat önöknek, járjanak szerencsével!
*Végtére is ha sietnek, akkor talán Hemitar még megéri, hogy odaérjenek. Nem jegyzi meg, hogyha a jövőben áldozatra lenne szükségük, akkor van egy csomó ostoba a templomban, akit ki nem állhat, az Őrültmágus rend szerezze csak meg önerőből az alapanyagot, ha már nem visszakoztak attól, hogy Lorewet kíséreljék meg feláldozni. Eztán pedig egyszerűen elindul a templom felé, ha netán közben összefutna Elenithtel, akkor kifejti neki a korábbi gondolatait, enyhén morcos hangnemben:*
- Persze, így könnyű ígérgetni, hogy túléljük. Ennyi erővel a barakkból rögtön mehettem volna a templomba. Lehet éppen most mulasztom el az egyetlen, és legnagyobb lehetőséget, hogy kapcsolatba kerüljek a felsőbbrendű erővel, amely irányít. Pusztán gyávaságból... de hát egyedül öngyilkosság lenne ezek mellett *dühe már-már inkább csalódottságba fordul át, hiszen lehetséges, hogy tényleg egy komoly lehetőséget mulaszt el pusztán önnön gyengeségéből. Legjobb lesz, ha visszamegy a templomba, és néhány napig az egyik fal tövében kesereg a sorsán.*
3737. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-30 19:33:07
Üzenet elküldve: 2015-07-30 19:33:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Nem bánja meg, hogy helyt adott Lorew véleményének az elmúlás körött keringő témájukat illetően, ugyanis a vártnak megfelelő, szórakoztató választ fogalmaz meg a mágus. Gondolkodásuk sok ponton egyezik, még ha a másik nem is több, mint egy koszos kis pondró a lény szemeiben, azonban örömmel veszi, hogy a világukat legfőbb mozgató erőről épp olyan vélekedésben leledzik, mint az ezüst-szőke fúria maga. Az évszázadokkal ezelőtt vallott hiteket felváltotta a mágia s a tudomány, melyet holmi felvilágosodásnak csúfolnak a népek, ám nem történt több, minthogy a mágia szemfényvesztése mögé rejtették a korábbi parasztvakítást is.
Ami azt illeti, még vissza óhajt térni a későbbiekben a témára, de minek okán pillanatokon belül megérkeznek a főtérre, hogy csatlakozzanak a feszültségben nem hiányos társasághoz, már nem sző bonyodalmasabb gondolatmeneteket.
És hát a mágusok megint nem hazudtolják meg magukat, bár lehetne úgy is fogalmazni, hogy a férfiak, ugyanis rajta meg Sotheenán kívül mindenki belemegy a nyilvánvalóan felesleges vitába Argus önmagasztaló, merész kijelentéseinek nyomán. Nem mintha Dayriát különösképpen zavarná a környezetében uralkodó káosz és marakodás, a pillanatnyi dühe hamarost oszlásnak indul, helyébe pedig elégedettség férkőzik, amint az önmagukból fakadó bizonytalanság vagy szimplán a másik iránt érzett ellenszenv egymás torkának irányítja őket. Az egyedüli gond, hogyha így haladnak, még a megérkezésük előtt széttépik egymást, ami egyéb esetben a kedvére tenne, jelen körülmények tekintetében azonban hátráltatná a tervét, ha csak nem ásná alá teljesen.
~Járj nyitottabb szemmel, amelyik kutya ugat, az nem harap. Viszont hasznos.~
Intézi az Éji Démonhoz mosollyal fűszerezett gondolatait, már ami a halál listájuk sorrendjét illeti. Ha igazán választania kellene, a szegény papnövendékkel kezdené szíve szerint, mert a társaságban ő az egyedüli kinek lelkén olybá tűnik, hogy semmiféle mocsok nem tapad meg. Argus lenne a második, hiszen veszélyessé válhat rájuk nézve a bensőjéből előtörekedni kívánó sötétség, míg Lorew... Ő egy üde pont a szürke halandók sokaságában, persze effajta meglátását nem kívánná Sotheena orrára kötni, jól ismeri testvérkéinek csőlátó gondolkodását, avagy, hogy mindent és mindenkit utálnak magukon kívül, éppen ezért halnak túl korai halált, vagy keserednek meg teljesen ebben a világban, ahelyett, hogy kiaknáznák a megannyi lehetőséget, mit egy effajta létsík nyújthat. Nos, az ő bajuk, ő inkább a kihasználás és szórakozás mellett teszi le a voksát.
Ennek okán nem is segít többet fajtársának, már ami Hemitart és a befűzését illeti, tanulja csak meg észrevenni a lehetőségeit, hát még megragadni őket. Meglehet, hogy Dayria a többi démoni lélekkel szemben meglepően nagy együttműködést tud tanúsítani, de attól még nem válik tyúkanyóvá, aki türelemmel egyengeti kevésbé világlátott és furfangos társainak útját. Szerencsére ez esetben sem kell közbelépnie, a cseresznyeszín ajkú ügyesen megoldja a másik bizalmához való fészkelődést, s az ezt követő kirohanása is a kedvére válik.
Vet egy pillantást Lorewre, aki vélhetően teljes közönnyel fogja lereagálni Sotheena kifakadását, majd a nő dühének következő áldozatára fordítja kristályosan tiszta lélektükreit, vagyis Argusra. Mindennemű elgondolásával ellentétben a varázstudó nem kel a védelmére, sőt, mintha jelen sem lenne, egy árva pillantással sem adózik lényének, s ez a tény kezdi igazán zavarni, ugyanis nem ez az első alkalom. Körülbelül a templomban történtek óta viseltetik ekképpen az irányában, a minduntalan törekedést pedig átkosnak véli, eddigi próbálkozásai is halva fogantak, szóval át kell gondolnia ezt az egész helyzetet.
A földmágus láthatóan a kárhozat útjára lépett, az ő közreműködése nélkül is biztos benne, hogy létre fog jönni az átalakulása, sőt, egy ideje úgy érzi, inkább csak zavarná a jelenléte, pedig egy ilyen ígéretes lelket igazán nem szeretne veszni hagyni. Tán jobban jár, ha kiteljesedésekor keresi meg újfent, tökéletesítve jellemét és gonoszságát.
Már csak az a kérdés, Hemitar milyen behatással bír a Vaslábúra, s Sotheena miképpen fog reagálni az esetleges kilépésére? Ideális helyzetben az Éji Démon a csapattal tart, és kitapasztalja, milyen mások gondolatainak és érzéseinek manipulálása, kényére formálása, de ha mindez nem lenne számára kielégítő, szerény véleménye szerint nem itt fog roskadni a poros Artheniorban, hogy rágódjon az elszalasztott lehetőségen. Szóval miatta végül is nem aggódik, csupán reméli, hogy jó szórakozásban lesz része az éj-fekete hajúnak, és sikerrel fog járni a papnövendék megfertőzésében. Ha így történne, Dayria bizonyosan elégedett lenne, többet nem is vágyna.*
- Igazat beszéltek, ez az út megannyi veszéllyel jár... Mágusok, eltökélt fegyverforgatók, csupán az én jelenlétem hasztalan. Holmi szóbeszédekkel ti is találkozhattok, tudomásom pedig nincs több az ősömről. Nem kívánom, hogy az én életemet is féltsétek, netán hátráltasson benneteket, tehát minden jó kívánságom a tiétek. Hemitar, kérlek, fogadd el az élelmet, amit magammal kívántam volna vinni, a kardot pedig forgasd bátorsággal. *Mosolyog a fiúra, aki ha nem ellenkezik, megkapja Dayriától az ellátmányt, illetve még 50 arany is üti Rigolhand Hemitar markát
, mintegy útravalóként a karavánhoz. Eztán Argushoz fordul, mielőtt még az a szekérre mászhatna. Közelebb is lép hozzá, hogy szavainak csupán ketten lehessenek tanúi.*
- Vigyázz magadra... S ne késlekedj felkeresni, ha visszatértetek. *Suttogja, miközben nyakából leoldja az aranyozott, méretes szemfog medált, és a férfi kezébe nyomja, ha tetszik annak, ha nem.* Talán hasznodra lehet az utadon. *Teszi hozzá, majd hacsak nem ellenkezik a mágus, elhint az ajkaira egy aprócska, gyöngéd csókot.
Végezetül Sotheenára pillant.*
- Sonetha előtt ismeretes minden a családomról, amit én is tudok, hasznotokra fog válni. Kérlek, vigyázz a mágus urakra. *Mosolyog az Éji Démonra, persze nem hagyja útravaló nélkül, még a végén kétségbeesne és dühében hátrahagyna csapot-papot. Nem mintha a tudás birtokában nem tehetné meg ugyanezt.
~Ha kérdeznek, regélj csontokról és tébolyodott mágusokról. A Csontok Urának nevét nem kell tudnod, csupán azt, hogy különböző az enyémtől, a Dharemontól, mivel megváltoztattuk. Nyilván ez is mind kitaláció. Jó szórakozást.~
Csendül fel a fajtárs fejében sejtelmes, mosolygó hangja, mely kivételesen nem csöpög gúnytól és kárörvendéstől.
Amennyiben nem állítja meg senki, Lorew felé is biccent egyet, majd elindul vissza a város szívébe, tűnődve, hogy amíg a jómadarak távol leledzenek, mivel üsse el az idejét. Titkon azért reméli, hogy a szolgalelkű férfi követni fogja, paranoid tévképzetei végett vagy egyéb elgondolásból, neki mindegy, csak szórakoztassa valaki.*
*Nem bánja meg, hogy helyt adott Lorew véleményének az elmúlás körött keringő témájukat illetően, ugyanis a vártnak megfelelő, szórakoztató választ fogalmaz meg a mágus. Gondolkodásuk sok ponton egyezik, még ha a másik nem is több, mint egy koszos kis pondró a lény szemeiben, azonban örömmel veszi, hogy a világukat legfőbb mozgató erőről épp olyan vélekedésben leledzik, mint az ezüst-szőke fúria maga. Az évszázadokkal ezelőtt vallott hiteket felváltotta a mágia s a tudomány, melyet holmi felvilágosodásnak csúfolnak a népek, ám nem történt több, minthogy a mágia szemfényvesztése mögé rejtették a korábbi parasztvakítást is.
Ami azt illeti, még vissza óhajt térni a későbbiekben a témára, de minek okán pillanatokon belül megérkeznek a főtérre, hogy csatlakozzanak a feszültségben nem hiányos társasághoz, már nem sző bonyodalmasabb gondolatmeneteket.
És hát a mágusok megint nem hazudtolják meg magukat, bár lehetne úgy is fogalmazni, hogy a férfiak, ugyanis rajta meg Sotheenán kívül mindenki belemegy a nyilvánvalóan felesleges vitába Argus önmagasztaló, merész kijelentéseinek nyomán. Nem mintha Dayriát különösképpen zavarná a környezetében uralkodó káosz és marakodás, a pillanatnyi dühe hamarost oszlásnak indul, helyébe pedig elégedettség férkőzik, amint az önmagukból fakadó bizonytalanság vagy szimplán a másik iránt érzett ellenszenv egymás torkának irányítja őket. Az egyedüli gond, hogyha így haladnak, még a megérkezésük előtt széttépik egymást, ami egyéb esetben a kedvére tenne, jelen körülmények tekintetében azonban hátráltatná a tervét, ha csak nem ásná alá teljesen.
~Járj nyitottabb szemmel, amelyik kutya ugat, az nem harap. Viszont hasznos.~
Intézi az Éji Démonhoz mosollyal fűszerezett gondolatait, már ami a halál listájuk sorrendjét illeti. Ha igazán választania kellene, a szegény papnövendékkel kezdené szíve szerint, mert a társaságban ő az egyedüli kinek lelkén olybá tűnik, hogy semmiféle mocsok nem tapad meg. Argus lenne a második, hiszen veszélyessé válhat rájuk nézve a bensőjéből előtörekedni kívánó sötétség, míg Lorew... Ő egy üde pont a szürke halandók sokaságában, persze effajta meglátását nem kívánná Sotheena orrára kötni, jól ismeri testvérkéinek csőlátó gondolkodását, avagy, hogy mindent és mindenkit utálnak magukon kívül, éppen ezért halnak túl korai halált, vagy keserednek meg teljesen ebben a világban, ahelyett, hogy kiaknáznák a megannyi lehetőséget, mit egy effajta létsík nyújthat. Nos, az ő bajuk, ő inkább a kihasználás és szórakozás mellett teszi le a voksát.
Ennek okán nem is segít többet fajtársának, már ami Hemitart és a befűzését illeti, tanulja csak meg észrevenni a lehetőségeit, hát még megragadni őket. Meglehet, hogy Dayria a többi démoni lélekkel szemben meglepően nagy együttműködést tud tanúsítani, de attól még nem válik tyúkanyóvá, aki türelemmel egyengeti kevésbé világlátott és furfangos társainak útját. Szerencsére ez esetben sem kell közbelépnie, a cseresznyeszín ajkú ügyesen megoldja a másik bizalmához való fészkelődést, s az ezt követő kirohanása is a kedvére válik.
Vet egy pillantást Lorewre, aki vélhetően teljes közönnyel fogja lereagálni Sotheena kifakadását, majd a nő dühének következő áldozatára fordítja kristályosan tiszta lélektükreit, vagyis Argusra. Mindennemű elgondolásával ellentétben a varázstudó nem kel a védelmére, sőt, mintha jelen sem lenne, egy árva pillantással sem adózik lényének, s ez a tény kezdi igazán zavarni, ugyanis nem ez az első alkalom. Körülbelül a templomban történtek óta viseltetik ekképpen az irányában, a minduntalan törekedést pedig átkosnak véli, eddigi próbálkozásai is halva fogantak, szóval át kell gondolnia ezt az egész helyzetet.
A földmágus láthatóan a kárhozat útjára lépett, az ő közreműködése nélkül is biztos benne, hogy létre fog jönni az átalakulása, sőt, egy ideje úgy érzi, inkább csak zavarná a jelenléte, pedig egy ilyen ígéretes lelket igazán nem szeretne veszni hagyni. Tán jobban jár, ha kiteljesedésekor keresi meg újfent, tökéletesítve jellemét és gonoszságát.
Már csak az a kérdés, Hemitar milyen behatással bír a Vaslábúra, s Sotheena miképpen fog reagálni az esetleges kilépésére? Ideális helyzetben az Éji Démon a csapattal tart, és kitapasztalja, milyen mások gondolatainak és érzéseinek manipulálása, kényére formálása, de ha mindez nem lenne számára kielégítő, szerény véleménye szerint nem itt fog roskadni a poros Artheniorban, hogy rágódjon az elszalasztott lehetőségen. Szóval miatta végül is nem aggódik, csupán reméli, hogy jó szórakozásban lesz része az éj-fekete hajúnak, és sikerrel fog járni a papnövendék megfertőzésében. Ha így történne, Dayria bizonyosan elégedett lenne, többet nem is vágyna.*
- Igazat beszéltek, ez az út megannyi veszéllyel jár... Mágusok, eltökélt fegyverforgatók, csupán az én jelenlétem hasztalan. Holmi szóbeszédekkel ti is találkozhattok, tudomásom pedig nincs több az ősömről. Nem kívánom, hogy az én életemet is féltsétek, netán hátráltasson benneteket, tehát minden jó kívánságom a tiétek. Hemitar, kérlek, fogadd el az élelmet, amit magammal kívántam volna vinni, a kardot pedig forgasd bátorsággal. *Mosolyog a fiúra, aki ha nem ellenkezik, megkapja Dayriától az ellátmányt, illetve még 50 arany is üti Rigolhand Hemitar markát
, mintegy útravalóként a karavánhoz. Eztán Argushoz fordul, mielőtt még az a szekérre mászhatna. Közelebb is lép hozzá, hogy szavainak csupán ketten lehessenek tanúi.*- Vigyázz magadra... S ne késlekedj felkeresni, ha visszatértetek. *Suttogja, miközben nyakából leoldja az aranyozott, méretes szemfog medált, és a férfi kezébe nyomja, ha tetszik annak, ha nem.* Talán hasznodra lehet az utadon. *Teszi hozzá, majd hacsak nem ellenkezik a mágus, elhint az ajkaira egy aprócska, gyöngéd csókot.
Végezetül Sotheenára pillant.*
- Sonetha előtt ismeretes minden a családomról, amit én is tudok, hasznotokra fog válni. Kérlek, vigyázz a mágus urakra. *Mosolyog az Éji Démonra, persze nem hagyja útravaló nélkül, még a végén kétségbeesne és dühében hátrahagyna csapot-papot. Nem mintha a tudás birtokában nem tehetné meg ugyanezt.
~Ha kérdeznek, regélj csontokról és tébolyodott mágusokról. A Csontok Urának nevét nem kell tudnod, csupán azt, hogy különböző az enyémtől, a Dharemontól, mivel megváltoztattuk. Nyilván ez is mind kitaláció. Jó szórakozást.~
Csendül fel a fajtárs fejében sejtelmes, mosolygó hangja, mely kivételesen nem csöpög gúnytól és kárörvendéstől.
Amennyiben nem állítja meg senki, Lorew felé is biccent egyet, majd elindul vissza a város szívébe, tűnődve, hogy amíg a jómadarak távol leledzenek, mivel üsse el az idejét. Titkon azért reméli, hogy a szolgalelkű férfi követni fogja, paranoid tévképzetei végett vagy egyéb elgondolásból, neki mindegy, csak szórakoztassa valaki.*
3736. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-30 15:28:47
Üzenet elküldve: 2015-07-30 15:28:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Csontok Ura//
*Az ifjú papnövendék hirtelen nem tudja hova tenni a nő ajánlatát tudja hogy csak egy edzésként kéne felfognia legalább gyakorol egy két mozdulatot de a válasza közben ismételten vörösesé válik az arca.*
- Köszönöm, és szívesen elfogadom és élek is vele ha lesz rá időnk. Nem ártana némi gyakorlás mivel a fabábuk nem nagyon jelentenek kihívást.
*Hemitar örül annak, hogy kicsit lenyugszik Argus habár nem érti Lorew ellenséges viselkedését. Biztos, hogy érdekli őt is a fejlemények habár nagyon negatívan áll hozzá. Tekintetét rá szegezi a szekéren ülő Lorewre majd megszólítja.*
- Elnézésedet kérem mágus uram lehet, hogy nem igazán érted mi történik itt most de ahhoz hogy tudjuk mit is kell tennünk és mire számítsunk ahhoz az kéne, hogy mi magunk legyünk azok akiket meg akarunk állítani. *Nagyobb mosoly jelenik meg a mondat közben az arcán, mint aki valami viccet mesélne. Reméli ezzel is sikerül még egy keveset lágyítania a társaság kedélyén.* De ez kizárt hiszen egyikünk se akarna gonosz, rossz cselekedeteket végrehajtani nemhogy felgyújtani egy templomot. Viszont most ha kérhetlek és mint hallhattad is vagy adj helyet másnak is a szekéren főleg azért is mert semmi fizetséget nem adtál a karavánba vagy szállj le onnan és gyere gyalog ha nem tetszik a társaság. Illetve mint Argust is hallhattad távozhatsz ha félsz a váratlan eseményektől. És ha kérhetnélek a negatív véleményedet és gondolataidat innentől inkább tartsd odabent a fejedben nem kell, hogy a karaván többi utasát megrémítsd esetleg.
*Amennyiben a hölgyek eközben vagy a beszélgetés után a szekérre szeretnének felmászni segítő kezet nyújt nekik hogy kényelembe helyezhessék magukat. Hemitar reméli megfogadja a mágus a tanácsát és csendben marad vagy legalábbis megválogatja majd a szavait a továbbiakban. Az ifjú papnövendék nem szál fel a szekérre mivel az úgysem fog olyan gyorsan menni, nem is fizetett érte és nem is ártana egy kis edzés mostanság nem volt sok dolga így kicsit el is hanyagolta magát. A szekér tempóját tartva sétál a mellet amikor elindul.*
*Az ifjú papnövendék hirtelen nem tudja hova tenni a nő ajánlatát tudja hogy csak egy edzésként kéne felfognia legalább gyakorol egy két mozdulatot de a válasza közben ismételten vörösesé válik az arca.*
- Köszönöm, és szívesen elfogadom és élek is vele ha lesz rá időnk. Nem ártana némi gyakorlás mivel a fabábuk nem nagyon jelentenek kihívást.
*Hemitar örül annak, hogy kicsit lenyugszik Argus habár nem érti Lorew ellenséges viselkedését. Biztos, hogy érdekli őt is a fejlemények habár nagyon negatívan áll hozzá. Tekintetét rá szegezi a szekéren ülő Lorewre majd megszólítja.*
- Elnézésedet kérem mágus uram lehet, hogy nem igazán érted mi történik itt most de ahhoz hogy tudjuk mit is kell tennünk és mire számítsunk ahhoz az kéne, hogy mi magunk legyünk azok akiket meg akarunk állítani. *Nagyobb mosoly jelenik meg a mondat közben az arcán, mint aki valami viccet mesélne. Reméli ezzel is sikerül még egy keveset lágyítania a társaság kedélyén.* De ez kizárt hiszen egyikünk se akarna gonosz, rossz cselekedeteket végrehajtani nemhogy felgyújtani egy templomot. Viszont most ha kérhetlek és mint hallhattad is vagy adj helyet másnak is a szekéren főleg azért is mert semmi fizetséget nem adtál a karavánba vagy szállj le onnan és gyere gyalog ha nem tetszik a társaság. Illetve mint Argust is hallhattad távozhatsz ha félsz a váratlan eseményektől. És ha kérhetnélek a negatív véleményedet és gondolataidat innentől inkább tartsd odabent a fejedben nem kell, hogy a karaván többi utasát megrémítsd esetleg.
*Amennyiben a hölgyek eközben vagy a beszélgetés után a szekérre szeretnének felmászni segítő kezet nyújt nekik hogy kényelembe helyezhessék magukat. Hemitar reméli megfogadja a mágus a tanácsát és csendben marad vagy legalábbis megválogatja majd a szavait a továbbiakban. Az ifjú papnövendék nem szál fel a szekérre mivel az úgysem fog olyan gyorsan menni, nem is fizetett érte és nem is ártana egy kis edzés mostanság nem volt sok dolga így kicsit el is hanyagolta magát. A szekér tempóját tartva sétál a mellet amikor elindul.*
3735. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-30 14:42:47
Üzenet elküldve: 2015-07-30 14:42:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Úgy látszik, hogy a fivérével való találkozás olyan dolgokat hozott a felszínre a mágusnál, amelyeket rég nem engedett meg magának. Olyan szavak törnek elő a szájából, amelyeket rég nem engedett meg magának. Halandók, mágusok, istenek, és egyéb lények. S ő mindről úgy beszél, mintha egyiktől sem félne. Ezekre a szavakra a két hölgy nem is reagál szavakkal, de Hemitar és Lorew. Az ifjú papnövendék magához híven nyugtatni kezdi Argust. Már kezdene neki válaszolni, hogy hol hibázik a fiú, de inkább nem mond semmit. Hiszen az ilyen tanácsokért kell neki a fiú, hogy a helyes úton tartsa. Inkább biccent a fiúnak, jelezve, hogy igaza van.*
-Sajnálom. Nem tudom mi van velem. *ismeri be mint valami szégyent egy papnak.*
-Vasülepű? *szalad fel a szemöldöke a másik mágus által használt jelzőre.* Vaslábú, *javítja ki.* de inkább Argus. Amúgy a bogár is csak addig bogár, amíg elhiszi, hogy az.
*A karaván kifizetésére irányuló kijelentésére ismét ellentétes reakciókat vált ki a jelenlévőkből. lorew ismét barátságtalan szavak üt meg velük szemben. A köpcös mágusnak nem tetszik a férfi beszéde, túl sok benne a kétely, tagadás, félelem.*
-Ha fél a bizonytalanságtól, akkor nem kellene velünk tartania. Az úton sok lesz az ismeretlen. *maga sem tudja, hogy miért, de végignéz a többiek arcán, hogy lássa, azok megértik, amit mond.*
-Aki nem akar velem tartani, az most menjen el.
*Vár egy rövid ideig, hogy mindenki eldöntse mit akar, majd Argus szó nélkül felszáll a szekérre.*
*Úgy látszik, hogy a fivérével való találkozás olyan dolgokat hozott a felszínre a mágusnál, amelyeket rég nem engedett meg magának. Olyan szavak törnek elő a szájából, amelyeket rég nem engedett meg magának. Halandók, mágusok, istenek, és egyéb lények. S ő mindről úgy beszél, mintha egyiktől sem félne. Ezekre a szavakra a két hölgy nem is reagál szavakkal, de Hemitar és Lorew. Az ifjú papnövendék magához híven nyugtatni kezdi Argust. Már kezdene neki válaszolni, hogy hol hibázik a fiú, de inkább nem mond semmit. Hiszen az ilyen tanácsokért kell neki a fiú, hogy a helyes úton tartsa. Inkább biccent a fiúnak, jelezve, hogy igaza van.*
-Sajnálom. Nem tudom mi van velem. *ismeri be mint valami szégyent egy papnak.*
-Vasülepű? *szalad fel a szemöldöke a másik mágus által használt jelzőre.* Vaslábú, *javítja ki.* de inkább Argus. Amúgy a bogár is csak addig bogár, amíg elhiszi, hogy az.
*A karaván kifizetésére irányuló kijelentésére ismét ellentétes reakciókat vált ki a jelenlévőkből. lorew ismét barátságtalan szavak üt meg velük szemben. A köpcös mágusnak nem tetszik a férfi beszéde, túl sok benne a kétely, tagadás, félelem.*
-Ha fél a bizonytalanságtól, akkor nem kellene velünk tartania. Az úton sok lesz az ismeretlen. *maga sem tudja, hogy miért, de végignéz a többiek arcán, hogy lássa, azok megértik, amit mond.*
-Aki nem akar velem tartani, az most menjen el.
*Vár egy rövid ideig, hogy mindenki eldöntse mit akar, majd Argus szó nélkül felszáll a szekérre.*
3734. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-29 22:26:16
Üzenet elküldve: 2015-07-29 22:26:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//A11//
-Szerintem te nagyon unatkozol, azért gondolkozol ilyesmin. *Ösztökéli gyorsabb haladásra magukat amint kiérnek a városból.*
-Kösd föl a gatyád és inkább azt meséld el mi van a kis szolgálóddal.
*Ha jól rémlik neki akkor bemutatott neki egy lánykát a fiú, mint segítőjét, de azóta se látta. Elveszett a nagy felfordulásban, könnyen meglehet, de hátha a fiúnak pontosabb információi vannak.*
-Na gyerünk! *Csettint nyelvével és a szárat rövidebbre fogva vágtába ugratja a derest. Taitosnak egyetlen dologra kell figyelnie, hogy fent maradjon, a póni már tudja a dolgát, követni fogja a nagyfőnököt.*
-Szerintem te nagyon unatkozol, azért gondolkozol ilyesmin. *Ösztökéli gyorsabb haladásra magukat amint kiérnek a városból.*
-Kösd föl a gatyád és inkább azt meséld el mi van a kis szolgálóddal.
*Ha jól rémlik neki akkor bemutatott neki egy lánykát a fiú, mint segítőjét, de azóta se látta. Elveszett a nagy felfordulásban, könnyen meglehet, de hátha a fiúnak pontosabb információi vannak.*
-Na gyerünk! *Csettint nyelvével és a szárat rövidebbre fogva vágtába ugratja a derest. Taitosnak egyetlen dologra kell figyelnie, hogy fent maradjon, a póni már tudja a dolgát, követni fogja a nagyfőnököt.*
3733. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-29 22:10:23
Üzenet elküldve: 2015-07-29 22:10:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//A11//
*Ismét egy nap telt el, ismét egy nagy utat tettek meg. Körbe a városon bizony nyugodtabb, de hosszabb az út, viszont a tömeg hiánya miatt gyorsabb is. Mindenesetre a Főtér kihagyhatatlan volt, így betérnek ide is, ha mást nem itatni, és megpihenni picit.
Taitosnak jól esik, hogy kinyújthatja beteg lábát, és ken is rá egy adagot sebtiben abból, amit otthon Chiari kevert még pár napja.
Aztán már a karavánpihenő felé utazva fűzi tovább a kérdéseit holdügyben.*
-És vajon, a sötétség a fény hiánya, vagy a fény a sötétség hiánya, esetleg a kettő egy és ugyanazon dolog két ellentétes megfogalmazódása lenne?
*Találgat, most már picit mélyebben belemenve a dolgokba, mint a láthatatlan barátok.*
~Otthon az öreg Kótyagosnak is voltak láthatatlan barátai, mikor ledöntött egy kis rövidet.~
*Nevet magában a lovon, és szabad utazóidejében picit dúdolgat régi históriákról.*
*Ismét egy nap telt el, ismét egy nagy utat tettek meg. Körbe a városon bizony nyugodtabb, de hosszabb az út, viszont a tömeg hiánya miatt gyorsabb is. Mindenesetre a Főtér kihagyhatatlan volt, így betérnek ide is, ha mást nem itatni, és megpihenni picit.
Taitosnak jól esik, hogy kinyújthatja beteg lábát, és ken is rá egy adagot sebtiben abból, amit otthon Chiari kevert még pár napja.
Aztán már a karavánpihenő felé utazva fűzi tovább a kérdéseit holdügyben.*
-És vajon, a sötétség a fény hiánya, vagy a fény a sötétség hiánya, esetleg a kettő egy és ugyanazon dolog két ellentétes megfogalmazódása lenne?
*Találgat, most már picit mélyebben belemenve a dolgokba, mint a láthatatlan barátok.*
~Otthon az öreg Kótyagosnak is voltak láthatatlan barátai, mikor ledöntött egy kis rövidet.~
*Nevet magában a lovon, és szabad utazóidejében picit dúdolgat régi históriákról.*
3732. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-29 18:42:18
Üzenet elküldve: 2015-07-29 18:42:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
-El sem hiszem, hogy itt nem lehet fogatot kapni. Bezzeg odahaza... Fölösleges ennyit utaznia.
*Persze meg nem vonná magától a feladatot, hogy elvándoroljon, szükségszerű feladatai hívják a városon kívülre. Az itteni házával egyébként is csak a bajok vannak és örül, hogy legalább keveset rendezett belőle. Nincs sok kedve hozzá, ezért végig tervezi panaszkodni az egész utat, a saját fülének, ugyanis más társaságot nem tervezett. Legalább nem fog unatkozni, amíg végtelenedő monológjai színnel töltik fel az üres monotonitást.*
*Persze meg nem vonná magától a feladatot, hogy elvándoroljon, szükségszerű feladatai hívják a városon kívülre. Az itteni házával egyébként is csak a bajok vannak és örül, hogy legalább keveset rendezett belőle. Nincs sok kedve hozzá, ezért végig tervezi panaszkodni az egész utat, a saját fülének, ugyanis más társaságot nem tervezett. Legalább nem fog unatkozni, amíg végtelenedő monológjai színnel töltik fel az üres monotonitást.*
3731. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-28 22:39:52
Üzenet elküldve: 2015-07-28 22:39:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Csontok Ura//
*Változatlanul is feleslegesnek tartja, ha a Dayriával érkezett nevenincs söpredék szóra nyitja a száját, de azért az Argus nevezetű is szorosan követi.
Ez utóbbinak a szavaira, és intésére nem bír elfojtani egy kis grimaszt.*
~Ez most leparasztozott minket?~ *Végső soron lényegtelen, hogy a paraszt, vagy az "egyéb halandók" jelzőt értette rájuk, mindkettő sértő, de mágusoktól mit lehet mást várni? Inkább megpróbál nem is figyelni a mondandójára, lefoglalja magát azzal, hogy a fiút, majd egy másodpercre fajtársnőjét veszi szemügyre. Utóbbitól nem vár túl sok reakciót az unalomra vagy idegességre, a fiú viszont annál inkább érdekli. Képtelen elhinni, hogy ezt a szemetet más érdekesnek találja.
Közben az csak folytatja a felesleges szócséplést, olyan témába terelve a történetet, amit már finoman burkolva tálal, és a mágiára hivatkozva fed el.*
~Szóval megölt, vagy hagyott valaki mást maga helyett meghalni. Micsoda egy képmutató álszent söpredék.~ *A sötét öröm fellángol a bensőjében. Olyannyira lenézi ezt a fajt, ahogy azt az ő fajtája csak teheti. Nevetségesnek tartja azt a tényt, hogy ezek a "gonosz" ellen harcolnak, közben ők sem sokban különböznek attól, amit ők annak neveznek.*
~Az lenne az utazás csúcspontja. De ha lehet, akkor azzal a patkányképűvel kezdjük melletted.~ *Utal a még bemutatkozásra is képtelen mágusra. Nem sokat segít a helyzeten Dayria gondolati úton küldött biztatása, de legalább szórakoztató eljátszani a gondolattal. Bár ehhez már lassan isteni türelem kellene, hogy annak az őrültnek a nyelvét ne tépje ki záros határidőn belül. És neki sosem volt erőssége a türelem. De a fejére sem esett, esze ágában se lenne addig nekiesni, amíg nem tudja kivel is áll szemben. Bár amennyit eddig hallott, egy kis mana lövedéken kívül nem számíthatnának tőle veszélyesebbre. Ki tudja.
A kölyök naivitását hallgatni szinte fellélegzés a másik kettő után. A veszélyességi faktor is a minimumot verdesi, és még viszonylag elviselhető a jelenléte ha kinyitja a száját. Ezek után az Éji Démon számár egyértelmű, hogy ha az egyedüllét, vagy testvérkéje nem kerülhet szóba mint társaság, akkor a három halandó közül ki közelében próbál majd maradni, hogy ne keltsen gyanút.
A szőkeség mintha csak megérezte volna, hogy a fekete hajzuhatag alatt merre kalandoznak a gondolatok. Amint elhangoznak a szavak a fejében, Soth alig bírja megállni, hogy az ónix szemek ne nyíljanak hatalmasra a döbbenettől.*
~Én?! De… Ezt mégis miből gondolod? És mégis mit kellene neki mondanom?~ *Biztatót? Na azt aztán nagyon tud, mikor magának se talál semmi elfogadhatót.
Végül is, inkább a kölyöknek bájologna, mint annak a másik kettőnek, így talán még ez tényleg előnyére is válhat. Végül pár másodperc gondolkozás után beadja a derekát*
- Ne aggódj, az a Tretil amit említettél biztos nem olyan veszélyes. Mit szólnál hozzá, ha majd tanítanék neked néhány alapmozdulatot? Nem valami sok, de önvédelemre mindig jól jön. *Mosolyog rá ő is kedvesen, a rosszkedv mindennemű jele nélkül, kíváncsian figyelve a kölyök válaszát. Még szerencse, hogy Dayria előzőleg említett valamiféle kardot. Fogalma sincs, hogy mi a fenét értett "valami biztató" alatt, de tőle most csak ennyire futotta.
Ahogy Hemitar elvonul imádkozni, ami ismét emlékezteti őt a rossz szájízre, ami már egy ideje gyötri a társaság miatt, pont az szólal meg ismét, akinek a leginkább nem kellene.*
- Akkor maga csak jöjjön gyalog! *Fakad ki a patkányképű felé kapva a fejét. *Hagyni egy hölgyet, hogy minden fennmaradó költséget egyedül álljon?! Az ilyen pofátlan, érzéketlen potyások használják csak a saját lábukat a közlekedésre! *Közben azért a látszat kedvéért a sértett nő arcot is magára ölti, mintha felháborítaná a lovagiasság hiánya miatt, és hogy "volt úrnőjének" kelljen mindent fizetnie.
Egyszerűen nem bírja a mocskos képét, az meg, hogy még potyázhasson is…*
- Nem hallotta? Ha nem fizet semmit, azonnal takarodjon le onnan! *Rivall rá, ha a mágus mégis tényleg megpróbál felszállni.* Argus, hogy hagyhatja ezt? *Fordul már sokkal halkabban, kissé sértetten és aggodalmas arccal a mágus felé, hátha ez jobban meghozza a hatását, ahogy homlok ráncolva, értetlenül várja a férfi válaszát. Egyáltalán nem az érdekli, hogy Dayriának kell mindent fizetnie, egyszerűen csak nem bírja annak a féregnek a képét, és annak a lehetőségnek a hiányában, hogy saját maga tépje le onnan és vonszolja bele a szökőkútba, csak így tud viszonylag keresztbe tenni annak az ábrándjainak. Bár ehhez sajnos legalább Argus helyeslésére szükség van, különben nem jut egyről a kettőre. Ha Hemitar hallotta, akkor a papnövendéket már hallotta annyiszor, hogy leszűrje, a kölyök viszonylag nagy igazságérzettel rendelkezik, de a Vaslábúban nem biztos.*
*Változatlanul is feleslegesnek tartja, ha a Dayriával érkezett nevenincs söpredék szóra nyitja a száját, de azért az Argus nevezetű is szorosan követi.
Ez utóbbinak a szavaira, és intésére nem bír elfojtani egy kis grimaszt.*
~Ez most leparasztozott minket?~ *Végső soron lényegtelen, hogy a paraszt, vagy az "egyéb halandók" jelzőt értette rájuk, mindkettő sértő, de mágusoktól mit lehet mást várni? Inkább megpróbál nem is figyelni a mondandójára, lefoglalja magát azzal, hogy a fiút, majd egy másodpercre fajtársnőjét veszi szemügyre. Utóbbitól nem vár túl sok reakciót az unalomra vagy idegességre, a fiú viszont annál inkább érdekli. Képtelen elhinni, hogy ezt a szemetet más érdekesnek találja.
Közben az csak folytatja a felesleges szócséplést, olyan témába terelve a történetet, amit már finoman burkolva tálal, és a mágiára hivatkozva fed el.*
~Szóval megölt, vagy hagyott valaki mást maga helyett meghalni. Micsoda egy képmutató álszent söpredék.~ *A sötét öröm fellángol a bensőjében. Olyannyira lenézi ezt a fajt, ahogy azt az ő fajtája csak teheti. Nevetségesnek tartja azt a tényt, hogy ezek a "gonosz" ellen harcolnak, közben ők sem sokban különböznek attól, amit ők annak neveznek.*
~Az lenne az utazás csúcspontja. De ha lehet, akkor azzal a patkányképűvel kezdjük melletted.~ *Utal a még bemutatkozásra is képtelen mágusra. Nem sokat segít a helyzeten Dayria gondolati úton küldött biztatása, de legalább szórakoztató eljátszani a gondolattal. Bár ehhez már lassan isteni türelem kellene, hogy annak az őrültnek a nyelvét ne tépje ki záros határidőn belül. És neki sosem volt erőssége a türelem. De a fejére sem esett, esze ágában se lenne addig nekiesni, amíg nem tudja kivel is áll szemben. Bár amennyit eddig hallott, egy kis mana lövedéken kívül nem számíthatnának tőle veszélyesebbre. Ki tudja.
A kölyök naivitását hallgatni szinte fellélegzés a másik kettő után. A veszélyességi faktor is a minimumot verdesi, és még viszonylag elviselhető a jelenléte ha kinyitja a száját. Ezek után az Éji Démon számár egyértelmű, hogy ha az egyedüllét, vagy testvérkéje nem kerülhet szóba mint társaság, akkor a három halandó közül ki közelében próbál majd maradni, hogy ne keltsen gyanút.
A szőkeség mintha csak megérezte volna, hogy a fekete hajzuhatag alatt merre kalandoznak a gondolatok. Amint elhangoznak a szavak a fejében, Soth alig bírja megállni, hogy az ónix szemek ne nyíljanak hatalmasra a döbbenettől.*
~Én?! De… Ezt mégis miből gondolod? És mégis mit kellene neki mondanom?~ *Biztatót? Na azt aztán nagyon tud, mikor magának se talál semmi elfogadhatót.
Végül is, inkább a kölyöknek bájologna, mint annak a másik kettőnek, így talán még ez tényleg előnyére is válhat. Végül pár másodperc gondolkozás után beadja a derekát*
- Ne aggódj, az a Tretil amit említettél biztos nem olyan veszélyes. Mit szólnál hozzá, ha majd tanítanék neked néhány alapmozdulatot? Nem valami sok, de önvédelemre mindig jól jön. *Mosolyog rá ő is kedvesen, a rosszkedv mindennemű jele nélkül, kíváncsian figyelve a kölyök válaszát. Még szerencse, hogy Dayria előzőleg említett valamiféle kardot. Fogalma sincs, hogy mi a fenét értett "valami biztató" alatt, de tőle most csak ennyire futotta.
Ahogy Hemitar elvonul imádkozni, ami ismét emlékezteti őt a rossz szájízre, ami már egy ideje gyötri a társaság miatt, pont az szólal meg ismét, akinek a leginkább nem kellene.*
- Akkor maga csak jöjjön gyalog! *Fakad ki a patkányképű felé kapva a fejét. *Hagyni egy hölgyet, hogy minden fennmaradó költséget egyedül álljon?! Az ilyen pofátlan, érzéketlen potyások használják csak a saját lábukat a közlekedésre! *Közben azért a látszat kedvéért a sértett nő arcot is magára ölti, mintha felháborítaná a lovagiasság hiánya miatt, és hogy "volt úrnőjének" kelljen mindent fizetnie.
Egyszerűen nem bírja a mocskos képét, az meg, hogy még potyázhasson is…*
- Nem hallotta? Ha nem fizet semmit, azonnal takarodjon le onnan! *Rivall rá, ha a mágus mégis tényleg megpróbál felszállni.* Argus, hogy hagyhatja ezt? *Fordul már sokkal halkabban, kissé sértetten és aggodalmas arccal a mágus felé, hátha ez jobban meghozza a hatását, ahogy homlok ráncolva, értetlenül várja a férfi válaszát. Egyáltalán nem az érdekli, hogy Dayriának kell mindent fizetnie, egyszerűen csak nem bírja annak a féregnek a képét, és annak a lehetőségnek a hiányában, hogy saját maga tépje le onnan és vonszolja bele a szökőkútba, csak így tud viszonylag keresztbe tenni annak az ábrándjainak. Bár ehhez sajnos legalább Argus helyeslésére szükség van, különben nem jut egyről a kettőre. Ha Hemitar hallotta, akkor a papnövendéket már hallotta annyiszor, hogy leszűrje, a kölyök viszonylag nagy igazságérzettel rendelkezik, de a Vaslábúban nem biztos.*
3730. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-27 15:40:40
Üzenet elküldve: 2015-07-27 15:40:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Hosszú volt az út, még talán annál is hosszabb, mint várta. Vagy talán csak a tétlenség, az unalom tette oly hosszúvá az egészet. Megszokta már, hogy apja mellett mindig akad tennivaló, feladat, mivel eltelik a nap. És ha még sem? Hát akkor ott vannak a barátok, a kocsmák, a készséges fehérnépek. Erre most? Sok fáradt arcú utazó volt társasága, unalmas, panaszos népség. Szíve szerint már harmadnap visszafordult volna a megszokott életbe, de tudta, gyermeteg lépés lenne és apja nem is értékelné. Különben is, hosszú út után, de itt áll eme ismeretlen város terén, tudván, a zsákjában lapuló okmány milyen sokat ér, milyen megváltoztathatatlan, kikerülhetetlen egyezséget foglal magában.
Talán ha apja, vagy épp ő tisztességesebb lenne, nem élnének a jó pár éve elkövetett baklövés előnyével. De ugyan, miket is gondol?! Majd bolondok lesznek egy ilyet elszalasztani! Hogy az eddig idegen városban is megvethessék talpuk. Mert igen, erre készül ő, koromfekete csődöre hátáról szemlélve az alant sürgölődő népet.
Mehetne máris, betörhetne a mindennapokba, de még kiélvezi a perceket, azt a különös hatalmat, mit igazából más nem is ismerhet. A tudat, hogy elvesz valamit, amit nem adnak jó szívvel, talán hadakoznak is majd ellene. De pont így szereti. Ami könnyű, az unalmas. Ami egyértelmű és még is némi konokságot, kitartást kíván, az az élvezet.
Gúnyos, öntelt mosoly üli meg szája sarkát, ahogy irányba mozdítja a hátast. Előbb elkészül, felfrissül, kiglancolja magát. Végül is, lánykérőbe jött! *
Talán ha apja, vagy épp ő tisztességesebb lenne, nem élnének a jó pár éve elkövetett baklövés előnyével. De ugyan, miket is gondol?! Majd bolondok lesznek egy ilyet elszalasztani! Hogy az eddig idegen városban is megvethessék talpuk. Mert igen, erre készül ő, koromfekete csődöre hátáról szemlélve az alant sürgölődő népet.
Mehetne máris, betörhetne a mindennapokba, de még kiélvezi a perceket, azt a különös hatalmat, mit igazából más nem is ismerhet. A tudat, hogy elvesz valamit, amit nem adnak jó szívvel, talán hadakoznak is majd ellene. De pont így szereti. Ami könnyű, az unalmas. Ami egyértelmű és még is némi konokságot, kitartást kíván, az az élvezet.
Gúnyos, öntelt mosoly üli meg szája sarkát, ahogy irányba mozdítja a hátast. Előbb elkészül, felfrissül, kiglancolja magát. Végül is, lánykérőbe jött! *
3729. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-25 19:25:40
Üzenet elküldve: 2015-07-25 19:25:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Elmúltak már a szép idők, amikor Lorew erőlteti az illemet, hiszen mindenkinek jobban kéne szeretni az őszinteséget. Ettől persze hazudik még, de csak a saját érdekében, és mivel sok kritikus dologban inkább mond igazat, így a fene se gondolná róla. Legalábbis eddig nagyszerűen élte az életét, és a legtöbben nem is tudják róla, hogy semmit sem konyít a varázslatokhoz. Ez azért mégis csak művészet kell legyen, ha úgy vesszük.*
- Akkor a halandóknak elég sok mindentől kéne telerakniuk a nadrágjukat *jegyzi meg* Mondjuk inkább, hogy ez olyan, amiről nem tudunk semmit, és a főpapnak nem sikerül elsikálnia a létezésének tényét. Bár az első tíz-tizenöt halálnál még biztos megpróbálta, hogy ezek voltak azok, akik nem értettek egyet azzal, amit ő mond, és aki vakon követi, az nem hal meg... csak aztán az évek során biztos annyi elhullott, hogy sajnos kénytelen volt beismerni, hogy igen, mind meghalunk egyszer. De nem azé', mert neki nincs hatalma a halál felett, csak kölcsönösen előnyös védelmi szövetséget kötöttek, vagy ilyenek. Hála az egeknek nem vagyok főpap, így nem volt alkalmam kitapasztalni, hogy egy ilyen alaknak mekkora baromságot kell mondania ahhoz, hogy a polgárok már gyanakodjanak.
*Elvégre ha Amos Thenior azt mondaná, hogy csak az marad életben, aki most rögtön lehasal a porba, akkor a nagy többség kérdés nélkül csinálná végig a dolgot. A gond csak az, hogy akadna (kis számmal, de akadna) olyan józan, értelmes ember is, aki ezt nem csinálná meg, például Lorew. És ő is túlélné, szóval az ilyen játékot csak egyszer lehet eljátszani a néppel, maximum kétszer. Illetve mindig lennének olyan hülyék, akik lehasalnak, de azokat is csak sajnálni lehet, haragudni rájuk aligha.*
- Ugyan-ugyan *reagálja le gyorsan a kedves szavakat* Ez aligha az én harcom lesz, és nem is én foglak vezetni titeket. Ez az egész Vasülep játéka lesz, majd vezet ő, cseppet sem akarok több terhet a nyakamba venni, mint amennyi már alapból is ott pihen. én a csendes megfigyelő leszek, azt leszámítva, hogy majd szót emelek a legnagyobb butaságok ellen. Ez úgy Vasülep és a kölyke mondandójának kicsit több, mint felét teszi ki.
*Most már nem megy bele a nyilvánvaló emberáldozatos részbe, hiszen teljesen értelmetlen lenne, mivel hamarosan meg is érkeznek a főtérre, ahol ugyan már négy helyett csak három ellenségük várja őket, de mégsem kellene, hogy szagot fogjanak, Lorew sokkal szívesebben áztatná még őket kicsit a tudatlanság mocsarában. Ugyanakkor Argus megjegyzései enyhén felbosszantják, persze közel sem annyira, hogy esetleg elpattanjon nála valami, elvégre a rengeteg önuralomból, amit a templomban tanult, ragadt rá valami, viszont nem bírja megállni, hogy vissza nem integessen.*
- A Sors, Vasülep barátom, kicsit összetettebb, mint azt gondolnád. Azt hiszed bepiszkolhatod a lapokat, pedig csak az apró bogár vagy, aki újra és újra a papírnak csapódik, míg végül rá nem csapódik a könyv fedele. Ha életben vagy, akkor még nem volt egyszer sem megírva a halálod. Majd észreveszed, ha olyan laphoz érsz. Arról hogy meghalsz *nagyon lassan magyarázza, mivel láthatóan Argus valamilyen álomvilágban tengeti a napjait. Arról már nincs is szíve felvilágosítani, hogy ő is halandó, erre már remekül utalt azzal, hogy a Sors rá is vonatkozik. Persze ha esetleg amaz még vitatkozna a ténnyel, könnyen bizonyítható, kinek van igaza, nem kell más, csak egy számszeríj, meg egy szemkendő, aztán mindjárt eldől, ki a halandó. Még tán Hemitar áll hozzá a legjózanabbul, legalább ő is közli Vasüleppel, hogy nem, azért a Sors nem játék, persze kicsit kedvesebben, mint Lorew, de hát nem vagyunk egyformák.*
- Legalább néhányan tisztában vannak itt a halandóságukkal, remek kilátások *sóhajt fel, mikor Hemitar képes, és Argus szemébe köpi, hogy ő bizony nem halhatatlan. Szinte hallani véli a levegőben, ahogyan ettől Vasülep lelke apró szilánkokra törik, viszont ez közel sem érdekli annyira, mint például a tény maga, hogy valakinek még majd ki kell fizetnie az út maradékát. Elkezd hümmögni, és körbekémlel:*
- Hát ha a kölyök *pillant az odébb imádkozó Hemitarra* legalább a lábukba tud rúgni, akkor mondjuk leszünk négyen egy egész karaván ellen. Ha száz arany kellett csak, miért nem kérte a templomban? Már ott megmondtam volna, hogy nem adok, ahhoz felesleges volt egy karavánt idecsődíteni *vonja meg a vállát, viszont Elenith szerencsére biztosítja őket a kifogyhatatlan anyagiak felől. Legalább valami jó is történik... A gnómról folytatott eszmecsere nagyjából olyan, mint Hemitar korábban hozzáintézett szavai, meghatják, de annyira azért nem, hogy válaszoljon. Az indulás időpontja foglalkoztatja egyedül, mert ahhoz mindenkinek nagyjából percenként változik a hozzáállása:*
- Én felsegítem magamat a szekérre, várjanak a gnómra, ameddig csak akarnak *vonja meg a vállát* De érdekes, eddig mindenkinek sürgős volt, csak egy fertályóránk van, ha kell a kis Hemitar elmegy egyedül is, és így tovább... Aztán most meg olyan régóta időzünk már itt, hogy lassan én unom meg a tétlenséget.
*És márpedig aki tudja Lorew napi programját, ami többnyire az alvás, az most elismerően gratulálna Arguséknak, hogy olyan szituációt tudtak alkotni, amiben a szerzetes tétlennek érzi magát. Ez azért igazán nagy dolog. Talán érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy gyalog megy, aztán odaérve majd tábort ver, és bevárja a szekeret?*
*Elmúltak már a szép idők, amikor Lorew erőlteti az illemet, hiszen mindenkinek jobban kéne szeretni az őszinteséget. Ettől persze hazudik még, de csak a saját érdekében, és mivel sok kritikus dologban inkább mond igazat, így a fene se gondolná róla. Legalábbis eddig nagyszerűen élte az életét, és a legtöbben nem is tudják róla, hogy semmit sem konyít a varázslatokhoz. Ez azért mégis csak művészet kell legyen, ha úgy vesszük.*
- Akkor a halandóknak elég sok mindentől kéne telerakniuk a nadrágjukat *jegyzi meg* Mondjuk inkább, hogy ez olyan, amiről nem tudunk semmit, és a főpapnak nem sikerül elsikálnia a létezésének tényét. Bár az első tíz-tizenöt halálnál még biztos megpróbálta, hogy ezek voltak azok, akik nem értettek egyet azzal, amit ő mond, és aki vakon követi, az nem hal meg... csak aztán az évek során biztos annyi elhullott, hogy sajnos kénytelen volt beismerni, hogy igen, mind meghalunk egyszer. De nem azé', mert neki nincs hatalma a halál felett, csak kölcsönösen előnyös védelmi szövetséget kötöttek, vagy ilyenek. Hála az egeknek nem vagyok főpap, így nem volt alkalmam kitapasztalni, hogy egy ilyen alaknak mekkora baromságot kell mondania ahhoz, hogy a polgárok már gyanakodjanak.
*Elvégre ha Amos Thenior azt mondaná, hogy csak az marad életben, aki most rögtön lehasal a porba, akkor a nagy többség kérdés nélkül csinálná végig a dolgot. A gond csak az, hogy akadna (kis számmal, de akadna) olyan józan, értelmes ember is, aki ezt nem csinálná meg, például Lorew. És ő is túlélné, szóval az ilyen játékot csak egyszer lehet eljátszani a néppel, maximum kétszer. Illetve mindig lennének olyan hülyék, akik lehasalnak, de azokat is csak sajnálni lehet, haragudni rájuk aligha.*
- Ugyan-ugyan *reagálja le gyorsan a kedves szavakat* Ez aligha az én harcom lesz, és nem is én foglak vezetni titeket. Ez az egész Vasülep játéka lesz, majd vezet ő, cseppet sem akarok több terhet a nyakamba venni, mint amennyi már alapból is ott pihen. én a csendes megfigyelő leszek, azt leszámítva, hogy majd szót emelek a legnagyobb butaságok ellen. Ez úgy Vasülep és a kölyke mondandójának kicsit több, mint felét teszi ki.
*Most már nem megy bele a nyilvánvaló emberáldozatos részbe, hiszen teljesen értelmetlen lenne, mivel hamarosan meg is érkeznek a főtérre, ahol ugyan már négy helyett csak három ellenségük várja őket, de mégsem kellene, hogy szagot fogjanak, Lorew sokkal szívesebben áztatná még őket kicsit a tudatlanság mocsarában. Ugyanakkor Argus megjegyzései enyhén felbosszantják, persze közel sem annyira, hogy esetleg elpattanjon nála valami, elvégre a rengeteg önuralomból, amit a templomban tanult, ragadt rá valami, viszont nem bírja megállni, hogy vissza nem integessen.*
- A Sors, Vasülep barátom, kicsit összetettebb, mint azt gondolnád. Azt hiszed bepiszkolhatod a lapokat, pedig csak az apró bogár vagy, aki újra és újra a papírnak csapódik, míg végül rá nem csapódik a könyv fedele. Ha életben vagy, akkor még nem volt egyszer sem megírva a halálod. Majd észreveszed, ha olyan laphoz érsz. Arról hogy meghalsz *nagyon lassan magyarázza, mivel láthatóan Argus valamilyen álomvilágban tengeti a napjait. Arról már nincs is szíve felvilágosítani, hogy ő is halandó, erre már remekül utalt azzal, hogy a Sors rá is vonatkozik. Persze ha esetleg amaz még vitatkozna a ténnyel, könnyen bizonyítható, kinek van igaza, nem kell más, csak egy számszeríj, meg egy szemkendő, aztán mindjárt eldől, ki a halandó. Még tán Hemitar áll hozzá a legjózanabbul, legalább ő is közli Vasüleppel, hogy nem, azért a Sors nem játék, persze kicsit kedvesebben, mint Lorew, de hát nem vagyunk egyformák.*
- Legalább néhányan tisztában vannak itt a halandóságukkal, remek kilátások *sóhajt fel, mikor Hemitar képes, és Argus szemébe köpi, hogy ő bizony nem halhatatlan. Szinte hallani véli a levegőben, ahogyan ettől Vasülep lelke apró szilánkokra törik, viszont ez közel sem érdekli annyira, mint például a tény maga, hogy valakinek még majd ki kell fizetnie az út maradékát. Elkezd hümmögni, és körbekémlel:*
- Hát ha a kölyök *pillant az odébb imádkozó Hemitarra* legalább a lábukba tud rúgni, akkor mondjuk leszünk négyen egy egész karaván ellen. Ha száz arany kellett csak, miért nem kérte a templomban? Már ott megmondtam volna, hogy nem adok, ahhoz felesleges volt egy karavánt idecsődíteni *vonja meg a vállát, viszont Elenith szerencsére biztosítja őket a kifogyhatatlan anyagiak felől. Legalább valami jó is történik... A gnómról folytatott eszmecsere nagyjából olyan, mint Hemitar korábban hozzáintézett szavai, meghatják, de annyira azért nem, hogy válaszoljon. Az indulás időpontja foglalkoztatja egyedül, mert ahhoz mindenkinek nagyjából percenként változik a hozzáállása:*
- Én felsegítem magamat a szekérre, várjanak a gnómra, ameddig csak akarnak *vonja meg a vállát* De érdekes, eddig mindenkinek sürgős volt, csak egy fertályóránk van, ha kell a kis Hemitar elmegy egyedül is, és így tovább... Aztán most meg olyan régóta időzünk már itt, hogy lassan én unom meg a tétlenséget.
*És márpedig aki tudja Lorew napi programját, ami többnyire az alvás, az most elismerően gratulálna Arguséknak, hogy olyan szituációt tudtak alkotni, amiben a szerzetes tétlennek érzi magát. Ez azért igazán nagy dolog. Talán érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy gyalog megy, aztán odaérve majd tábort ver, és bevárja a szekeret?*
3728. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-25 15:46:29
Üzenet elküldve: 2015-07-25 15:46:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Sajnálja, hogy korábban nem sikerült felbőszítenie a mágust, mert most már hiába morog a férfi - akár egy zsémbes vénasszony -, nincs ideje kiélvezni az esetleges dühét, sem pedig tovább fokozni azt a - még mindég - haloványan pislákoló szikrát, ami Lorew belsejében gyúlt. Ez továbbra is vajmi kevés a lény elégedettségéhez, de kivételesen nem forrong, ugyanis minden elfecsérelt perccel növelik az esélyét, hogy a csapat többi tagja hátrahagyja őket. Persze bolondság lenne, mégis csak ő a Csontok Urának leszármazottja, kinek jelenléte elengedhetetlen, azonban ezekből a zavarodott mágusokból bármit kinéz, még azt is, hogy megfeledkezzenek eme rendkívül fontos tényezőről.*
- Még ha bizonyos is, attól ugyanúgy ismeretlen. A halandók többsége pedig féli, amiről nem tud semmit. *Teszi még hozzá a korábbi témához, miközben kisétálnak a barakkból, s bár nem kívánja soká húzni beszélgetésüknek ezen fonalát, attól még szívesen meghallgatja a férfi további megjegyzéseit, véleményét a halál gondolatáról. Igaz, múlandó létformaként nem szabad túlzottan nagy érdeklődést mutatnia, a rothadt lélek azonban örömmel hall az elmúlásról. Neki ugyan csak balszerencsés esetben része, ellenben körötte gyakori motívum a vég, amelyet igazán véresen s gyötrelmesen szeret látni, ideális körülmények között pedig gyakorolni.
Mielőtt viszont túlzottan elmerülhetne a testét kellemes bizsergéssel örvendeztető témában, Lorew látványos terelésbe kezd, már ami a tudatlanságát illeti Lihanech környékéről. Bensője úgy kívánja, hogy jóízűen kacagjon egyet az erőteljes igyekezeten, majd világítson rá a nyilvánvaló színjátékra, de egyrészt nincs kedve a további huzavonához, másrészt nem hinné, hogy ilyen könnyedén sárba tiporhatná a férfi önértékelését. Ahhoz valami egészen másra lesz szüksége, ám annak még várnia kell, szóval úgy tesz, mint akinek semmi nem tűnt fel a lódításból, legfeljebb ha odaértek, majd számon kéri a nagy mágus tudását.*
- Milyen hangzatos név... Bár félelmetesnek tetszik, örülök, hogy ilyen jól ismered a környéket, talán kevesebb rémmel is találkozhatunk a tudásodnak hála. *Jegyzi meg, mindeközben hálás mosolyt eszközölve a férfi felé, akinek már látja is önelégült vagy éppen undorodó gondolatait a szeme előtt. Eddigi beszélgetésük alapján Lorew természetesnek fogja vélni a hazugságáért járó elismerést, talán még fel is háborodik, amiért eme nyilvánvaló tényt szavakba öntötte, de ott lappang a lehetősége a fintorgásnak is, elvégre egy általa gyűlöletes halandó szájából pattant ki a méltatás.
Bárhogy is történjék, előbb-utóbb megérkeznek a főtérre, ahol a gnómot leszámítva mindenki összegyűlt. Szabadkozásának egyedüli örvendetes pillanata ismét a lihanechi mágushoz köthető, aki a maga nyers és bunkó stílusában javítja ki a puszta formalitásból fogant bocsánatkérését, azonban Argus egyszerű, fölényes intése szemrándulásra bírja a fúriát. Nehezére esik ennél kevesebbre redukálni a hirtelen feltörő dühét, főleg úgy, hogy a földmágus szinte azonnal követi el újabb vétségét fenséges lényével szemben.
~Szóval parasztok és halandók...~
Már is visszasírja Lorew alázatos önimádatát, mert bár a férfiben is akad kellő önbizalom, nem emeli magát az eltiporni való halandók fölébe, legalábbis nem magasabbra, mint az általa imádott entitások. Argus viszont úgy beszél, mintha maga lenne a megtestesült istenség, kit nem érhet el a végzete, az ilyen hozzáállás pedig önkéntelenül is vérengző gondolatokat indít meg Dayriában. Ám muszáj emlékeztetnie magát, hogy nem pusztán fényes nappal van, s egy tömött téren ácsorognak, hanem egyéb sorsot szánt a varázstudónak.
Így tehát egy apró sóhajjal pillant oldalra, pontosan Sotheena irányába, aki végre méltóztatik csatlakozni hozzájuk.
~Ha odaérünk, remélhetőleg több izgalomban lesz részünk. Hacsak nem öljük meg addig ezeket a zavarodott elméjűeket.~
Szól hozzá a gondolat útján, mondandójának végén nem csupán elmosolyodva, de még kacsintva is egyet az Éji Démon felé. A másik kettő úgy sem figyel, Lorew pedig remélhetőleg azzal vagyon elfoglalva, hogy megfejtse a vérengző gnóm eltűnését, majd hálát adjon az általa imádott magasabb rendű létformáknak az eltüntetéséért. Bárcsak lett volna hozzá köze...
Ám hiába a pillanatnyi kizökkenés a jelen helyzet halálosan unalmas mivoltából, Argus magyarázása csak utat talál magának az ezüst-szőke fúria hallójárataiba, s bizony az elhangzottak tűnődésre bírják a lényt. Vajon ez most burkolt célzás volt arra, hogy újfent hátra fog hagyni valakit meghalni? Talán a végén tényleg igaza lesz Lorewnek, és azért nem bánkódnak a folyamatosan hozzájuk verődő szerencsétlenek miatt, mert úgy is mennek a süllyesztőbe? Nos, ha így állnak, akkor tényleg csúnya vérengzést fog rendezni, mert hogy bárkinek is az eszébe jusson fenséges mivoltának vajmi bárgyú mágus dolog végett történő feláldozása, az egyszerűen hallatlan...
Azonban emlékeztetnie kell magát, pontosan ezt akarja elérni, azt, hogy Argus lelke elkárhozzon, hogy éltének minden pillanatában hasonló gondolatokkal ölelkezzék az elméje, csakhogy vigyáznia kell, nehogy eme frissen fogant gyermek túl hamar kívánjon kirepülni a fészekből, netán szülőanyja ellen fordulni. Mert hát számára természetes, hogy a férfiben végbemenő változások mind az ő jelenlétének számlájára írandóak, akkor is, ha sötét lelkének egy-egy fertőzött szegmentuma már őelőtte is megmutatkozott. Azok legfeljebb csak a hajlam tünékeny előfutárai lehettek.*
- Köszönjük, Hemitar... Remélem az általam ajándékozott kard jól fog szolgálni. *Mosolyog kedvesen a fiúra, úgy döntve, hogy Argus agymenéseit egyelőre nem reagálja le, Elenith-ként úgyis csak vitát kínálhatna, arra pedig most semmi szükségük, ugyanis sosem fognak elindulni. A féltékenység viszont szép dolog, ennek okán pedig örömmel fogja körülrajongani az ifjú papnövendéket, bár korábban láthatóan Sotheena nyűgözte le jobban.
~Drága nővérem, szólj valami biztatót a papnövendéknek, nyerd el a bizalmát, téged jobban áll.~
Szól ismét az Éji Démonhoz, méghozzá úgy, hogy pillantását sem fordítja a cseresznyeszín ajkakkal megáldott fúria felé.*
- Csak nyugodtan. *Bólint egyet Hemitarnak, ki újabb nevetséges szokásával él eme létsík szánalomra méltó egyedeinek, majd Argusra és Lorewre emeli szürkéskék lélektükreit.*
- A fizetségre ne legyen gondja, Argus. *Válaszolja, visszatérve a magázódásra, amit az ifjúnál éppenséggel nem tett meg.
Aztán körbepillant, mígnem egy fáradt sóhajjal pakolja le a földre táskáját, révén, hogy a gnóm még mindég nem jelent meg.*
- Meddig kívánunk várni az uraságra? Lorew elmondása szerint itt hagyta, mikor még ránk várakoztak, ő éppenséggel ezért csatlakozott hozzánk a barakkba. Tán meggondolta magát, szóval ha megfogadnak egy tanácsot, nem állomásozunk itt tovább. *Magyarázza, egy aprócskát ferdítve a valóságon, többek között remélve, hogy most Lorewnek sem támad kedve kijavítani a mondandóját. Ő ugyan még mindég nem hiszi, hogy a mágus által kitalált összeesküvésbe csöppentek volna, de valahogy az ő lelke is nyugodtabbá válna, ha a mágiáját felelőtlenül használó gnóm végül nem gyarapítaná a társaságukat.*
*Sajnálja, hogy korábban nem sikerült felbőszítenie a mágust, mert most már hiába morog a férfi - akár egy zsémbes vénasszony -, nincs ideje kiélvezni az esetleges dühét, sem pedig tovább fokozni azt a - még mindég - haloványan pislákoló szikrát, ami Lorew belsejében gyúlt. Ez továbbra is vajmi kevés a lény elégedettségéhez, de kivételesen nem forrong, ugyanis minden elfecsérelt perccel növelik az esélyét, hogy a csapat többi tagja hátrahagyja őket. Persze bolondság lenne, mégis csak ő a Csontok Urának leszármazottja, kinek jelenléte elengedhetetlen, azonban ezekből a zavarodott mágusokból bármit kinéz, még azt is, hogy megfeledkezzenek eme rendkívül fontos tényezőről.*
- Még ha bizonyos is, attól ugyanúgy ismeretlen. A halandók többsége pedig féli, amiről nem tud semmit. *Teszi még hozzá a korábbi témához, miközben kisétálnak a barakkból, s bár nem kívánja soká húzni beszélgetésüknek ezen fonalát, attól még szívesen meghallgatja a férfi további megjegyzéseit, véleményét a halál gondolatáról. Igaz, múlandó létformaként nem szabad túlzottan nagy érdeklődést mutatnia, a rothadt lélek azonban örömmel hall az elmúlásról. Neki ugyan csak balszerencsés esetben része, ellenben körötte gyakori motívum a vég, amelyet igazán véresen s gyötrelmesen szeret látni, ideális körülmények között pedig gyakorolni.
Mielőtt viszont túlzottan elmerülhetne a testét kellemes bizsergéssel örvendeztető témában, Lorew látványos terelésbe kezd, már ami a tudatlanságát illeti Lihanech környékéről. Bensője úgy kívánja, hogy jóízűen kacagjon egyet az erőteljes igyekezeten, majd világítson rá a nyilvánvaló színjátékra, de egyrészt nincs kedve a további huzavonához, másrészt nem hinné, hogy ilyen könnyedén sárba tiporhatná a férfi önértékelését. Ahhoz valami egészen másra lesz szüksége, ám annak még várnia kell, szóval úgy tesz, mint akinek semmi nem tűnt fel a lódításból, legfeljebb ha odaértek, majd számon kéri a nagy mágus tudását.*
- Milyen hangzatos név... Bár félelmetesnek tetszik, örülök, hogy ilyen jól ismered a környéket, talán kevesebb rémmel is találkozhatunk a tudásodnak hála. *Jegyzi meg, mindeközben hálás mosolyt eszközölve a férfi felé, akinek már látja is önelégült vagy éppen undorodó gondolatait a szeme előtt. Eddigi beszélgetésük alapján Lorew természetesnek fogja vélni a hazugságáért járó elismerést, talán még fel is háborodik, amiért eme nyilvánvaló tényt szavakba öntötte, de ott lappang a lehetősége a fintorgásnak is, elvégre egy általa gyűlöletes halandó szájából pattant ki a méltatás.
Bárhogy is történjék, előbb-utóbb megérkeznek a főtérre, ahol a gnómot leszámítva mindenki összegyűlt. Szabadkozásának egyedüli örvendetes pillanata ismét a lihanechi mágushoz köthető, aki a maga nyers és bunkó stílusában javítja ki a puszta formalitásból fogant bocsánatkérését, azonban Argus egyszerű, fölényes intése szemrándulásra bírja a fúriát. Nehezére esik ennél kevesebbre redukálni a hirtelen feltörő dühét, főleg úgy, hogy a földmágus szinte azonnal követi el újabb vétségét fenséges lényével szemben.
~Szóval parasztok és halandók...~
Már is visszasírja Lorew alázatos önimádatát, mert bár a férfiben is akad kellő önbizalom, nem emeli magát az eltiporni való halandók fölébe, legalábbis nem magasabbra, mint az általa imádott entitások. Argus viszont úgy beszél, mintha maga lenne a megtestesült istenség, kit nem érhet el a végzete, az ilyen hozzáállás pedig önkéntelenül is vérengző gondolatokat indít meg Dayriában. Ám muszáj emlékeztetnie magát, hogy nem pusztán fényes nappal van, s egy tömött téren ácsorognak, hanem egyéb sorsot szánt a varázstudónak.
Így tehát egy apró sóhajjal pillant oldalra, pontosan Sotheena irányába, aki végre méltóztatik csatlakozni hozzájuk.
~Ha odaérünk, remélhetőleg több izgalomban lesz részünk. Hacsak nem öljük meg addig ezeket a zavarodott elméjűeket.~
Szól hozzá a gondolat útján, mondandójának végén nem csupán elmosolyodva, de még kacsintva is egyet az Éji Démon felé. A másik kettő úgy sem figyel, Lorew pedig remélhetőleg azzal vagyon elfoglalva, hogy megfejtse a vérengző gnóm eltűnését, majd hálát adjon az általa imádott magasabb rendű létformáknak az eltüntetéséért. Bárcsak lett volna hozzá köze...
Ám hiába a pillanatnyi kizökkenés a jelen helyzet halálosan unalmas mivoltából, Argus magyarázása csak utat talál magának az ezüst-szőke fúria hallójárataiba, s bizony az elhangzottak tűnődésre bírják a lényt. Vajon ez most burkolt célzás volt arra, hogy újfent hátra fog hagyni valakit meghalni? Talán a végén tényleg igaza lesz Lorewnek, és azért nem bánkódnak a folyamatosan hozzájuk verődő szerencsétlenek miatt, mert úgy is mennek a süllyesztőbe? Nos, ha így állnak, akkor tényleg csúnya vérengzést fog rendezni, mert hogy bárkinek is az eszébe jusson fenséges mivoltának vajmi bárgyú mágus dolog végett történő feláldozása, az egyszerűen hallatlan...
Azonban emlékeztetnie kell magát, pontosan ezt akarja elérni, azt, hogy Argus lelke elkárhozzon, hogy éltének minden pillanatában hasonló gondolatokkal ölelkezzék az elméje, csakhogy vigyáznia kell, nehogy eme frissen fogant gyermek túl hamar kívánjon kirepülni a fészekből, netán szülőanyja ellen fordulni. Mert hát számára természetes, hogy a férfiben végbemenő változások mind az ő jelenlétének számlájára írandóak, akkor is, ha sötét lelkének egy-egy fertőzött szegmentuma már őelőtte is megmutatkozott. Azok legfeljebb csak a hajlam tünékeny előfutárai lehettek.*
- Köszönjük, Hemitar... Remélem az általam ajándékozott kard jól fog szolgálni. *Mosolyog kedvesen a fiúra, úgy döntve, hogy Argus agymenéseit egyelőre nem reagálja le, Elenith-ként úgyis csak vitát kínálhatna, arra pedig most semmi szükségük, ugyanis sosem fognak elindulni. A féltékenység viszont szép dolog, ennek okán pedig örömmel fogja körülrajongani az ifjú papnövendéket, bár korábban láthatóan Sotheena nyűgözte le jobban.
~Drága nővérem, szólj valami biztatót a papnövendéknek, nyerd el a bizalmát, téged jobban áll.~
Szól ismét az Éji Démonhoz, méghozzá úgy, hogy pillantását sem fordítja a cseresznyeszín ajkakkal megáldott fúria felé.*
- Csak nyugodtan. *Bólint egyet Hemitarnak, ki újabb nevetséges szokásával él eme létsík szánalomra méltó egyedeinek, majd Argusra és Lorewre emeli szürkéskék lélektükreit.*
- A fizetségre ne legyen gondja, Argus. *Válaszolja, visszatérve a magázódásra, amit az ifjúnál éppenséggel nem tett meg.
Aztán körbepillant, mígnem egy fáradt sóhajjal pakolja le a földre táskáját, révén, hogy a gnóm még mindég nem jelent meg.*
- Meddig kívánunk várni az uraságra? Lorew elmondása szerint itt hagyta, mikor még ránk várakoztak, ő éppenséggel ezért csatlakozott hozzánk a barakkba. Tán meggondolta magát, szóval ha megfogadnak egy tanácsot, nem állomásozunk itt tovább. *Magyarázza, egy aprócskát ferdítve a valóságon, többek között remélve, hogy most Lorewnek sem támad kedve kijavítani a mondandóját. Ő ugyan még mindég nem hiszi, hogy a mágus által kitalált összeesküvésbe csöppentek volna, de valahogy az ő lelke is nyugodtabbá válna, ha a mágiáját felelőtlenül használó gnóm végül nem gyarapítaná a társaságukat.*
3727. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-23 17:20:57
Üzenet elküldve: 2015-07-23 17:20:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Csontok Ura//
*Hemitar türelmesen vár a többiekre de látja Argust nem hagyja nyugodni az előbb elhangzottak és nemsokra rá bele is kezd a fejtágításba. A mágus most valahogy máshogy viselkedik folyton olyan témákra és véleményekre vezeti a beszélgetést amiből az ifjú papnövendéknek tisztán kiderül hogy nem egyezik a véleményük. Amikor megérkeznek a többiek csak egy integetéssel és egy üdvözletemmel köszönti őket majd Argus felé fordul.*
- Argus kérlek most végy egy nagy levegőt és gondolkozz józanul. A sors melyet a Teremtő Elemek kínálnak fel nekünk nem változtatható meg és nem módosíthatod egy tollvonással. Én elfogadtam az ajándékukat és ezzel megpecsételődött a sorsom ez igaz de én választottam én döntöttem hogy pap leszek és efelől semmi nem tántoríthat el. Az hogy te elkerülted a halált az azért történt mert így kellet lennie így volt megírva nem miattad mert te úgy döntöttél hogy nem most.
*Hemitar folyamatosan beszél a mágushoz de úgy érzi üres fülekre talál és nem látja azt hogy egy szavát is elhinné így inkább úgy dönt véget vet ennek és lezárja a témát.*
- Argus én hiszek amiben hiszek ettől vagyok én az aki és te is hiszed azt amit szeretnél ettől leszel te is aki de ne hidd hogy halhatatlan vagy, én azon leszek hogy mindenkit megvédjek és megállítsam azt ki fenyegeti a templomot. Viszont ha ez egy életbe kerül az előbb lesz az enyém mint a tiétek de ezt az életet nem fogják elvenni könnyen arra megesküszöm.
*Majd a másik mágus felé fordul végignéz rajta.*
- Lorew uram örülök hogy ilyen szórakozott de nem hiszem hogy a gnóm lesz a legnagyobb bajunk az út során. Ha meg mégis remélem ott lesz és segít megfékezni.
*A mondata végén ott a gyermeki mosoly nem sértés és nem is gúny csak örül, hogy végre más valakihez is beszélhet mert Argus teljesen kezd kifordulni magából.*
- Ha nem haragszotok mielőtt elindulunk imádkoznék a biztonságos utazásunkért.
*Majd a táskájából egy kis csomagot vesz elő amit lerak a szökőkút elé egy kendőre összekulcsolja kezét és imába kezd.*
- Kérlek titeket Teremtő Elemek fogadjátok el áldozatom és adjatok nekünk biztonságos utat kerüljön el minket veszedelem és vész. Engedjétek hogy megóvhassuk a templomot és sikerrel járjon utazásunk.
*Az ima végén a papnövendék feláll és otthagyja a kis csomagot majd kíváncsian várja, hogy s mint lesz az utazás.*
*Hemitar türelmesen vár a többiekre de látja Argust nem hagyja nyugodni az előbb elhangzottak és nemsokra rá bele is kezd a fejtágításba. A mágus most valahogy máshogy viselkedik folyton olyan témákra és véleményekre vezeti a beszélgetést amiből az ifjú papnövendéknek tisztán kiderül hogy nem egyezik a véleményük. Amikor megérkeznek a többiek csak egy integetéssel és egy üdvözletemmel köszönti őket majd Argus felé fordul.*
- Argus kérlek most végy egy nagy levegőt és gondolkozz józanul. A sors melyet a Teremtő Elemek kínálnak fel nekünk nem változtatható meg és nem módosíthatod egy tollvonással. Én elfogadtam az ajándékukat és ezzel megpecsételődött a sorsom ez igaz de én választottam én döntöttem hogy pap leszek és efelől semmi nem tántoríthat el. Az hogy te elkerülted a halált az azért történt mert így kellet lennie így volt megírva nem miattad mert te úgy döntöttél hogy nem most.
*Hemitar folyamatosan beszél a mágushoz de úgy érzi üres fülekre talál és nem látja azt hogy egy szavát is elhinné így inkább úgy dönt véget vet ennek és lezárja a témát.*
- Argus én hiszek amiben hiszek ettől vagyok én az aki és te is hiszed azt amit szeretnél ettől leszel te is aki de ne hidd hogy halhatatlan vagy, én azon leszek hogy mindenkit megvédjek és megállítsam azt ki fenyegeti a templomot. Viszont ha ez egy életbe kerül az előbb lesz az enyém mint a tiétek de ezt az életet nem fogják elvenni könnyen arra megesküszöm.
*Majd a másik mágus felé fordul végignéz rajta.*
- Lorew uram örülök hogy ilyen szórakozott de nem hiszem hogy a gnóm lesz a legnagyobb bajunk az út során. Ha meg mégis remélem ott lesz és segít megfékezni.
*A mondata végén ott a gyermeki mosoly nem sértés és nem is gúny csak örül, hogy végre más valakihez is beszélhet mert Argus teljesen kezd kifordulni magából.*
- Ha nem haragszotok mielőtt elindulunk imádkoznék a biztonságos utazásunkért.
*Majd a táskájából egy kis csomagot vesz elő amit lerak a szökőkút elé egy kendőre összekulcsolja kezét és imába kezd.*
- Kérlek titeket Teremtő Elemek fogadjátok el áldozatom és adjatok nekünk biztonságos utat kerüljön el minket veszedelem és vész. Engedjétek hogy megóvhassuk a templomot és sikerrel járjon utazásunk.
*Az ima végén a papnövendék feláll és otthagyja a kis csomagot majd kíváncsian várja, hogy s mint lesz az utazás.*
3726. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-23 16:22:23
Üzenet elküldve: 2015-07-23 16:22:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Ugyan sikerült találnia egy karavánt, amely hajlandó elvinni őket, de valahogyan még sem tud teljesen megnyugodni a mágus. Ugyan a Hemitartól kapott nyugtató erősen küzd benne, de a mágus belső feszültségét mégsem képes legyőzni. Még magának a mágusnak sem tűnik fel, hogy a nyugalom előhozza belőle, azt az énjét, amit el akar nyomni magában, s parancsolgatni kezd a fiúnak. Amit szóvá is tesz az ifjú papnövendék.*
-Erőltetni? *kérdez vissza, amíg a fiú szavaiban rejlő igazságot, és az általa ismert tudást összeméri. Tudja, hogy helyes, amit a fiú mond, de tudja, hogy így nem győzhet. Ahogyan a fiú említi a sorsot, úgy a többiek is megjelennek. Dayria bocsánatkérésére csupán legyint a férfi, hogy már nem számít a dolog, s folytatja a fiú felvilágosításával. Miközben Lorew megjegyzésére elmosolyodik, hogy ő nem kér elnézést.*
-A Sors a parasztok, és egyéb halandók *mutat Dayria, és Sothhena felé.* béklyói. Amint elfogadtad az Örökségedet *mutat a fiú nyakában lógó medálra.* azonnal törölték a lapjaidat a Sors nagykönyvéből, s csak egy dolgot hagytak meg neked. Szabad akarat.
-Mi mágusok pedig idővel megtanuljuk átírni a sors lapjait, így ránk sem vonatkozik. A sors szerint nekem már vagy ötször meg kellet volna halnom. De inkább átírtam a lapokat. Ismerem a szabályokat, hogy ha a Holtak Ura eljön, akkor el is kell vinnie valakit, csupán csaltam, hogy ne én legyek az. Meg volt írva, hogy ott és akkor meghal valaki, csupán át kellet írnom a nevet. *nem emeli fel a hangját, hanem olyan nyugalommal beszél, mintha nem is arról beszélne, hogy hagyott mást meghalni maga helyet, vagy arról hogy esetleg megölt mást, hogy ő élhessen. Csak ezek után fordul oda a többiekhez.*
-Evvel a karavánnal megyünk. *mondja az eredar kérdésére, hogy társasággal mennek -e.* Bár még száz aranyat kell fizetni az útért, ha megérkezünk. Remélem van önöknél ennyi, mert nekem az összes pénzem elment az előlegre.
*Lorew szórakoztató megjegyzése, hogy nem felejtettek el valakit utalva a gnóm magasságára, és a város kiirtására. Argus értetlenül néz a másik mágusra, és próbál rájönni, hogy milyen teremtmény lehet az, aki körülbelül olyan magas, és a város kiirtásán dolgozik, de sajnos olyan sok lény jut az eszébe, hogy nem tudja kire gondol a másik. Közben a karaván vezető is végzett az utolsó ellenőrzésekkel, s mielőtt indulásra szólítaná fel a karavánt, még szól a társaságnak is, hogy szálljanak fel.*
*Ugyan sikerült találnia egy karavánt, amely hajlandó elvinni őket, de valahogyan még sem tud teljesen megnyugodni a mágus. Ugyan a Hemitartól kapott nyugtató erősen küzd benne, de a mágus belső feszültségét mégsem képes legyőzni. Még magának a mágusnak sem tűnik fel, hogy a nyugalom előhozza belőle, azt az énjét, amit el akar nyomni magában, s parancsolgatni kezd a fiúnak. Amit szóvá is tesz az ifjú papnövendék.*
-Erőltetni? *kérdez vissza, amíg a fiú szavaiban rejlő igazságot, és az általa ismert tudást összeméri. Tudja, hogy helyes, amit a fiú mond, de tudja, hogy így nem győzhet. Ahogyan a fiú említi a sorsot, úgy a többiek is megjelennek. Dayria bocsánatkérésére csupán legyint a férfi, hogy már nem számít a dolog, s folytatja a fiú felvilágosításával. Miközben Lorew megjegyzésére elmosolyodik, hogy ő nem kér elnézést.*
-A Sors a parasztok, és egyéb halandók *mutat Dayria, és Sothhena felé.* béklyói. Amint elfogadtad az Örökségedet *mutat a fiú nyakában lógó medálra.* azonnal törölték a lapjaidat a Sors nagykönyvéből, s csak egy dolgot hagytak meg neked. Szabad akarat.
-Mi mágusok pedig idővel megtanuljuk átírni a sors lapjait, így ránk sem vonatkozik. A sors szerint nekem már vagy ötször meg kellet volna halnom. De inkább átírtam a lapokat. Ismerem a szabályokat, hogy ha a Holtak Ura eljön, akkor el is kell vinnie valakit, csupán csaltam, hogy ne én legyek az. Meg volt írva, hogy ott és akkor meghal valaki, csupán át kellet írnom a nevet. *nem emeli fel a hangját, hanem olyan nyugalommal beszél, mintha nem is arról beszélne, hogy hagyott mást meghalni maga helyet, vagy arról hogy esetleg megölt mást, hogy ő élhessen. Csak ezek után fordul oda a többiekhez.*
-Evvel a karavánnal megyünk. *mondja az eredar kérdésére, hogy társasággal mennek -e.* Bár még száz aranyat kell fizetni az útért, ha megérkezünk. Remélem van önöknél ennyi, mert nekem az összes pénzem elment az előlegre.
*Lorew szórakoztató megjegyzése, hogy nem felejtettek el valakit utalva a gnóm magasságára, és a város kiirtására. Argus értetlenül néz a másik mágusra, és próbál rájönni, hogy milyen teremtmény lehet az, aki körülbelül olyan magas, és a város kiirtásán dolgozik, de sajnos olyan sok lény jut az eszébe, hogy nem tudja kire gondol a másik. Közben a karaván vezető is végzett az utolsó ellenőrzésekkel, s mielőtt indulásra szólítaná fel a karavánt, még szól a társaságnak is, hogy szálljanak fel.*
3725. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-23 14:23:30
Üzenet elküldve: 2015-07-23 14:23:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Könnyen lehet, a kis kirándulások nem lesz teljesen zökkenő mentes, de teljesen más okból, mint amire számított a lány. Újfent csak csóválja a fejét, nem sok kellene hozzá, hogy még el is nevesse magát. Hamar a nyeregbe pattan, így mire a mélységi és lova odaérnek hozzájuk, már ő is a kanca hátán ül.
Szerencsére a kéretlen udvarlást nem akarja rúgással megtorolni a fiatal kanca, csupán eltáncol a csődör közeléből a cserszín jószág. Az elf nem teszi szóvá a dolgot, ezt majd lerendezik hátasaik egymás között. Nem félti a kancár, ahogy azt már a mélységi is megtapasztalta, remek futó, pillanatok alatt messzire vágtat, ha megunja a túlzott érdeklődést. De biztos, ami biztos alapon kicsit szorosabban fogja a kantárt, eleve futhatnékja van már a jószágnak, ha még ingerlik is, egyik pillanatról a másikra úgy megindulhat a ló, hogy csak a port nyelik utána. Ő is, mert ha nem vigyáz a váratlan vágtákkal, egyet pislant és már le is bukfencezett négylábú társáról.
Miután irányba fordította a hátast, apró noszogatással indítja meg. Nem kell könyörögni Mogyinak, éppen ellenkezőleg, ha nem fogná vissza az állat lendületét, teljes erejéből nyargalna arra, amerre irányítják, így azonban be kell érnie egy könnyed galoppozással.*
*Könnyen lehet, a kis kirándulások nem lesz teljesen zökkenő mentes, de teljesen más okból, mint amire számított a lány. Újfent csak csóválja a fejét, nem sok kellene hozzá, hogy még el is nevesse magát. Hamar a nyeregbe pattan, így mire a mélységi és lova odaérnek hozzájuk, már ő is a kanca hátán ül.
Szerencsére a kéretlen udvarlást nem akarja rúgással megtorolni a fiatal kanca, csupán eltáncol a csődör közeléből a cserszín jószág. Az elf nem teszi szóvá a dolgot, ezt majd lerendezik hátasaik egymás között. Nem félti a kancár, ahogy azt már a mélységi is megtapasztalta, remek futó, pillanatok alatt messzire vágtat, ha megunja a túlzott érdeklődést. De biztos, ami biztos alapon kicsit szorosabban fogja a kantárt, eleve futhatnékja van már a jószágnak, ha még ingerlik is, egyik pillanatról a másikra úgy megindulhat a ló, hogy csak a port nyelik utána. Ő is, mert ha nem vigyáz a váratlan vágtákkal, egyet pislant és már le is bukfencezett négylábú társáról.
Miután irányba fordította a hátast, apró noszogatással indítja meg. Nem kell könyörögni Mogyinak, éppen ellenkezőleg, ha nem fogná vissza az állat lendületét, teljes erejéből nyargalna arra, amerre irányítják, így azonban be kell érnie egy könnyed galoppozással.*
3724. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-23 08:37:28
Üzenet elküldve: 2015-07-23 08:37:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*A kesely csődör a halk nyerítésre teli tüdőből válaszol, hogy a Pegazus ablakai majd' belerepednek.*
- Nagy a hangod, te himpellér, de lekókadsz majd, ha állva hagy az a kislány. Mert futni azt bitangul tud.
*Kicsit megregulázza a hátast, aztán húz még egy utolsót a nyereg szíján. Felszáll és a kanca meg a fakóvérű párosa mellé léptet. Persze a lova máris nekilát a csődörök hagyományos csipkelődő udvarlásának. Kharasshi azonban mindjárt hátrébb is lépteti, mielőtt makrancos kisasszony ráfarolna. Még csak az hiányozna, hogy ripityára törje a térdét méltatlankodó rúgás, amit még csak nem is ő vívott ki.*
- Mutasd az utat *mondja a lánynak, s hagy neki egy kis teret, míg megindulnak.*
*A kesely csődör a halk nyerítésre teli tüdőből válaszol, hogy a Pegazus ablakai majd' belerepednek.*
- Nagy a hangod, te himpellér, de lekókadsz majd, ha állva hagy az a kislány. Mert futni azt bitangul tud.
*Kicsit megregulázza a hátast, aztán húz még egy utolsót a nyereg szíján. Felszáll és a kanca meg a fakóvérű párosa mellé léptet. Persze a lova máris nekilát a csődörök hagyományos csipkelődő udvarlásának. Kharasshi azonban mindjárt hátrébb is lépteti, mielőtt makrancos kisasszony ráfarolna. Még csak az hiányozna, hogy ripityára törje a térdét méltatlankodó rúgás, amit még csak nem is ő vívott ki.*
- Mutasd az utat *mondja a lánynak, s hagy neki egy kis teret, míg megindulnak.*
3723. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-23 08:11:27
Üzenet elküldve: 2015-07-23 08:11:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Mire a mélységi végez, a lány és lova már valóban a főtéren vannak, mindketten a szökőkút mellett állnak és várnak. A kanca láthatóan már alig várja az indulást, türelmetlenül lépdel oda-vissza az elf mellett, olykor elégedetlenül horkantva egyet, hogy még mindig itt rostokolnak. Az istállóban eltöltött néhány nap szörnyen unalmas volt a szabadhoz szokott állatnak, és roppant nehéz kivárni azt a kis időt, amíg végre elindulnak. Pedig rendes jószágként viselkedett, és makrancos ellenkezés nélkül hagyta, hogy felszerszámozza a lány. A kanca egyedül akkor áll meg, amikor meglátja az istállóból kilépő mélységit és a lovát.
A gondolataiba merült Ydrisst Mogyi halk nyerítése rántja vissza a valóságba, az állat nagy sajnálatára első dolga most már megragadni a kantárt. Kíváncsi pillantással méri végig a mélységi hátasát. Szép jószág, azt meg kell hagyni, ám a viselkedése árulkodó. Csak a fejét csóválja, és hagyja, hogy előre bukó tincsei rejtsék el a mosolyát.*
- Jó lesz, ha vigyázol, Mogyi, akadt egy hódolód. *Ám a kanca figyelme már ismét a korábbi problémájára terelődött vissza, türelmetlen dobbantásaival próbálja indulásra sarkallni a vöröst.*
*Mire a mélységi végez, a lány és lova már valóban a főtéren vannak, mindketten a szökőkút mellett állnak és várnak. A kanca láthatóan már alig várja az indulást, türelmetlenül lépdel oda-vissza az elf mellett, olykor elégedetlenül horkantva egyet, hogy még mindig itt rostokolnak. Az istállóban eltöltött néhány nap szörnyen unalmas volt a szabadhoz szokott állatnak, és roppant nehéz kivárni azt a kis időt, amíg végre elindulnak. Pedig rendes jószágként viselkedett, és makrancos ellenkezés nélkül hagyta, hogy felszerszámozza a lány. A kanca egyedül akkor áll meg, amikor meglátja az istállóból kilépő mélységit és a lovát.
A gondolataiba merült Ydrisst Mogyi halk nyerítése rántja vissza a valóságba, az állat nagy sajnálatára első dolga most már megragadni a kantárt. Kíváncsi pillantással méri végig a mélységi hátasát. Szép jószág, azt meg kell hagyni, ám a viselkedése árulkodó. Csak a fejét csóválja, és hagyja, hogy előre bukó tincsei rejtsék el a mosolyát.*
- Jó lesz, ha vigyázol, Mogyi, akadt egy hódolód. *Ám a kanca figyelme már ismét a korábbi problémájára terelődött vissza, türelmetlen dobbantásaival próbálja indulásra sarkallni a vöröst.*
3722. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-22 18:51:59
Üzenet elküldve: 2015-07-22 18:51:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* A Pegazusból kiérve a főtéren találja magát. Végigbaktat az ismerős útvonalon, s végigméri a tömeget ismerős arcok után kutatva. Nem lát egyet sem, de persze ez nem meglepő, hiszen néhány naponta cserélődik az embersereglet.
Elhalad egy-két elf mellett, gnómok, mélységiek és emberek mellett, de egyiket sem méltatja egy pillanatnál tovább. A szegénynegyed szélén megtorpan. A házasságuk évei alatt, az egyik legrosszabb, ami történhetett, az az volt, hogy a házukat, mely a szegénynegyed és a főtér határán áll, az előbbihez csatolták. Pedig egyáltalán nem nevezhetik nincstelennek, aki papírházba kényszerül, s kunyerálnia kell a betevő falatért. Vesz egy mély levegőt és odalopózik a konyhaablak alá. ~ A vén boszorkány éppen kotyvaszt. ~ Ez a legjobb idő, mert amíg be nem fejezi, nem fogja elhagyni a konyhát. Megkerüli hát a nem túl nagy házat, hogy bemászhasson a hálószoba ablakán. Halkan beoson a nyitott ablakon, gyorsan ki dobja retkes ruháit az utcára, ~ Hadd vigyék a szegények. ~ majd a ruhásszekrényből újabbat vesz ki, belebújik s ugyanúgy oson ki, ahogy be is jutott. *
- Sokkal jobb érzés tiszta ruhában lenni.
* Felveszi korábban letett felszerelését, s megnyugodva nyugtázza, hogy nem tűnt el semmi.
Elpakolja a pénzt, felcsatolja a fegyvereket és elindul arra, amerre a lábai viszik.
Az egész művelet nem tart tovább két-három percnél. Közben azon is elgondolkozik, hogy fel kéne szednie estére egy kényeztető partnert. *
- Talán lehetne egy elf, azok szépek. Vagy egy gnóm, olyan még úgy se volt.
Elhalad egy-két elf mellett, gnómok, mélységiek és emberek mellett, de egyiket sem méltatja egy pillanatnál tovább. A szegénynegyed szélén megtorpan. A házasságuk évei alatt, az egyik legrosszabb, ami történhetett, az az volt, hogy a házukat, mely a szegénynegyed és a főtér határán áll, az előbbihez csatolták. Pedig egyáltalán nem nevezhetik nincstelennek, aki papírházba kényszerül, s kunyerálnia kell a betevő falatért. Vesz egy mély levegőt és odalopózik a konyhaablak alá. ~ A vén boszorkány éppen kotyvaszt. ~ Ez a legjobb idő, mert amíg be nem fejezi, nem fogja elhagyni a konyhát. Megkerüli hát a nem túl nagy házat, hogy bemászhasson a hálószoba ablakán. Halkan beoson a nyitott ablakon, gyorsan ki dobja retkes ruháit az utcára, ~ Hadd vigyék a szegények. ~ majd a ruhásszekrényből újabbat vesz ki, belebújik s ugyanúgy oson ki, ahogy be is jutott. *
- Sokkal jobb érzés tiszta ruhában lenni.
* Felveszi korábban letett felszerelését, s megnyugodva nyugtázza, hogy nem tűnt el semmi.
Elpakolja a pénzt, felcsatolja a fegyvereket és elindul arra, amerre a lábai viszik.
Az egész művelet nem tart tovább két-három percnél. Közben azon is elgondolkozik, hogy fel kéne szednie estére egy kényeztető partnert. *
- Talán lehetne egy elf, azok szépek. Vagy egy gnóm, olyan még úgy se volt.
3721. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-22 16:19:13
Üzenet elküldve: 2015-07-22 16:19:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
~Hát megérkeztem a levegő városába Artheniorba végre, most itt alapozom meg a jövőmet és kezdem el életem új szakaszát a saját erőmből.~
*A nap a horizonton járhat elé meleg van és gyakran törölgeti homlokát, hogy leszedje onnan a verítéket, átkozott meleg van... szerencsére hamar észrevesz egy szökőkutat, amit nehéz lenne egyébként nem észrevenni a fő tér közepén. Megigazítja vállán a táskája pántját, ami már eléggé húzza azt és piros nyomot is hagy maga után, nem sok mindent cipel benne, csak a ruháit és egy-két apróságot, ami később jól jön még neki, na meg persze egy üres lapokkal teli könyvet, amibe majd jegyzeteit másolja át minden este majd, út közben is el kapta az ihlet és meg állt rajzolni az övén található bőrerszényben lévő pergamenre, de lehet át kéne még gondolnia pár dolgot azzal kapcsolatban, mert így átgondolva nem biztos, hogy működőképes. Nem is gondolkozik rajta tovább mert lábai odavitték a hűsítő víz közelébe és tenyerét megtöltve már az arcába is csapja a hűsítő folyadékot, közben egy elégedett hangos sóhajt is hallat. ~Ez igen, ez most nagyon jól esik.~ Újra merít a forrásból és most szomját kezdi el oltani, az hogy ez mennyire tiszta víz nem érdekli, ha egy folyóból inna is körülbelül ugyanakkora eséllyel kap el bármiféle fertőzést, de ez a mágikusan játszó vízáramlat egész tisztának tűnik.
Ismét végig néz a téren és úgy dönt a fogadóba nem ártana betérni, megebédelni és lepakolni, mert a városban később nem szívesen baktat végig minden holmijával, mikor le is teheti azokat, így hát megindul a Pegazus nevezetű szállásra.*
*A nap a horizonton járhat elé meleg van és gyakran törölgeti homlokát, hogy leszedje onnan a verítéket, átkozott meleg van... szerencsére hamar észrevesz egy szökőkutat, amit nehéz lenne egyébként nem észrevenni a fő tér közepén. Megigazítja vállán a táskája pántját, ami már eléggé húzza azt és piros nyomot is hagy maga után, nem sok mindent cipel benne, csak a ruháit és egy-két apróságot, ami később jól jön még neki, na meg persze egy üres lapokkal teli könyvet, amibe majd jegyzeteit másolja át minden este majd, út közben is el kapta az ihlet és meg állt rajzolni az övén található bőrerszényben lévő pergamenre, de lehet át kéne még gondolnia pár dolgot azzal kapcsolatban, mert így átgondolva nem biztos, hogy működőképes. Nem is gondolkozik rajta tovább mert lábai odavitték a hűsítő víz közelébe és tenyerét megtöltve már az arcába is csapja a hűsítő folyadékot, közben egy elégedett hangos sóhajt is hallat. ~Ez igen, ez most nagyon jól esik.~ Újra merít a forrásból és most szomját kezdi el oltani, az hogy ez mennyire tiszta víz nem érdekli, ha egy folyóból inna is körülbelül ugyanakkora eséllyel kap el bármiféle fertőzést, de ez a mágikusan játszó vízáramlat egész tisztának tűnik.
Ismét végig néz a téren és úgy dönt a fogadóba nem ártana betérni, megebédelni és lepakolni, mert a városban később nem szívesen baktat végig minden holmijával, mikor le is teheti azokat, így hát megindul a Pegazus nevezetű szállásra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8716-8735