*Végre megérkezik Artheniorba, ahol már egy ideje nem járt. Fekete köpenyét húzza maga után a főtéren. Az emberek tömegét már rég elfeledte, de jó újra közöttük lenni. Visszaemlékszik mikor itt játszott az embereknek dalokat, énekeket. Remek időszak volt, sok nevetést okozott a városlakoknak, az őrségnek és egyéb vándoroknak, de ez az idő elmúlt. A következő emlék ami a fejébe villan az a tűz és sikoly. A menekülése napja, amikor megváltozott minden. Kegyetlen dolgok történtek akkor este, azóta már senki se emlékszik Szerelmes Xedeilkora. Hány éve lehetett? Azóta sok minden változott itt, egy ismerős arcot se lát, egy ismerős épületet se kivéve a Pegazus fogadót, ahol mindig vidám volt a hangulat. Megpillantja a tér közepén lévő csodálatos kúttat. Elindul felé és meglátja a repedéseket rajta. Csalódottan veszi tudomásul, hogy a kút amit a kis Orix annyira szeretett megrepedt. Fájdalmat érez a szívében, de tudja, hogy erre nincs ideje. Körbe néz a téren, hogy keressen magának egy társat vagy többet. Hős lesz belőle, mint régen és Szerelmes Xedeliko neve újra ragyogni fog. Meglátja a két hölgyet akik egy alacsony törpével beszélgetnek, látszik, hogy valami kalandban van részük, ezért elindul feléjük. Mikor megérkezik a három szerzett elé azt se tudja mit mondjon. *
-Engem is érdekel. -
*Nyögi ki végül mély, rekedtes hangok. Elcsodálkozik, a csodálatos lágy hangja amivel zenéket játszott, átváltozott. Rég nem szólalt meg hangosan és ez eléggé meg is lepte, de most nincs erre ideje. Ő is menni akar a kalandra. *
-Én is csatlakozni szeretnék közétek. -
*Hajol le a törpéhez, hogy jobban láthassa. A maszk előnye, hogy nem látják, de a hátránya, hogy kiveszi az emberek formáját és hogy ki kicsoda, de az arcot nagyon meg kell néznie, hogy megtudja jegyezni. Miután jól végig mérte a törpét, a félelfet és az embert nagyokat bólogatva szólal meg. *
-Igen, rátok van szükségem. -
*Nagyot mosolyog, de ebből semmi se látszik a fekete, koponya mintás maszk miatt. Érzi magában a hatalmas kaland kezdetét. *