*A nap már vérvörösen izzik. Úgy tűnik, lassan beesteledik. Többnyire szélcsend van, csak néha-néha kap bele észrevehetőbben az út menti fák lombjába. A tücskök is elkezdték már zenéjüket. Egy harcos halad az úton. Egyedül van, néma csendben. Athoc Naonrix-nak hívják. Kardforgató ő, aki Arthenior felé halad. Egy-két napja van úton, úgy véli, hogy nincs túl messze, most már bármelyik percben meg kéne érkeznie a városhoz.*
~ Mindjárt besötétedik. Pedig már délutánra ott akartam lenni... Végül is nem baj. Majd holnap korábban fölkelek, hogy szétnézzek a városban. Most viszont bele kéne húznom, hogy odaérjek. ~
*Így is tesz. Tempóját kissé felgyorsítja, elkezd nagyobbakat lépni. Nagyjából egy óra telik el. A nap és hold helyet cseréltek. A sötét eget a csillagok beragyogják. Mostanra már teljesen elállt a szél. Athoc egyszer csak hirtelen meglátja a város fényeit a távolban. Kicsit meg is könnyebbül, hogy végre megérkezett. Nem sokkal később már bent is van a városban. Furcsának találja, hogy nincsen városfal, mint a legtöbb városban. Rögtön a főtéren találja magát. Szétnéz, megvizsgálja a környezetét. Nemrég lett este, ezért még lát embereket kószálni a téren. Bár, nappal biztosan sokkal többet látna. De még így is észrevehető, hogy nem csak emberek lakják a várost, hanem más fajok is. Ilyen például az egyik elf, akit elszaladni lát az egyik utcába. Hiába rohant, a hosszú, hegyes fülei így is észrevehetőek voltak. A teret vizsgálva ami elsőként felkelti érdeklődését, az a tér közepén található szökőkút.*
~ Mágia? Egészen biztos. ~
*Mivel már a városban van, nem kell esetleges rajtaütéstől tartania. Közelebb megy a kúthoz, leveszi sisakját, iszik belőle, megmossa a vízzel az arcát. Fog egy rongyot a zsebéből, majd vízbe mártja azt, hogy utána letörölje cipőjéről a hosszú út porát vele. Miután végzett, már nem is veszi föl a sisakját, hanem csak a kezében cipeli tovább. Odasétál a padokhoz, melyeket az előbb meglátott. Fogja magát, majd leül az egyikre. Szépen kidolgozott, faragott kőpadok ezek. Most, hogy végre pár percre leülhet hősünk, a környező épületeket veszi szemügyre. Találnia kell valami szállást estére, hisz nem alhat a téren. Bár, őt nem zavarná, mert aludt már sokkal rosszabb helyeken is, azonban az igényes városlakók valószínűleg nem néznék jó szemmel. Az építményeket vizsgálva meglát egy nagy kőépületet. Faajtaja felett ágy tábla lóg, melybe egy felirat van belevésve: Pegazus fogadó.*
~ Úgy tűnik, már meg is találtam, hogy hol fogok ma este aludni. ~
*Nem is húzza tovább az időt, mert már így is órákkal később érkezett meg a városba, mint ahogy alapvetően tervezte. Feláll a padról, majd sisakjával kezében elindul a fogadó ajtaja felé.*