Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 71 (1401. - 1420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1420. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-17 20:19:17
Üzenet elküldve: 2024-04-17 20:19:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Tanulás helyett //
* Igazán lélegzetelállító látvány lehetett a tánca. Ha van is közönség az álluk a padlón lehet. Mikor Merlana befejezi kis dallamocskáját, a látása kitisztul és újra a főtéren leli magát. Már maga is ősszerakta a képet, miszerint elbűvölték. Ereje azonban nincs, hogy ezt szóvá tegye, csupán fekszik elterülve a padon az eget bámulva. Nincs annyira kifáradva, mint azon a bizonyos ork bulin, amiről beszélt a lányoknak. De azért most sincs a helyzet magaslatán. Mikor köré ülnek még mindig csak felfelé bámul. *
- Ez muszáj volt, ugye?
* Mindezt enyhén cinikus hangon kérdi Merlanától két lihegés közben. Az biztos, hogy jól lefárasztották Cagont, talán a következő napon végig aludni fog. Nem is tud nagyon mit mondani Nelirának. *
- Kis tánc? Lényegében felmásztam a nemlétező plafonra!
* Közben előrehajolva és kinyújtóztatja végtagjait. *
~ Szomjas is vagyok. ~
* E gondolatmenettel belenyúl táskájába. Ha Merlana eléggé szemfüles és jó a memóriája, akkor észreveheti, milyen zsákba is turkál. Ez bizony Wruzto tengerészzsákja. Lehet volt alkalma megpillantani mikor találkoztak. Belőle kiemel egy üveget és elkezdi inni annak tartalmát. Nem sokat, csak kicsit. Az üvegben ork pálinka van. Azzal aztán finomabban kell bánni, mint a nőkkel. különben olyan helyen találhatod magad utána, ahol a legkevésbé számítanál rá. Ivás után válaszol is. *
- Leszámítva az elbűvölést? * tesz felé egy kisebb pillantást * Fárasztó! De amúgy jó.
// Tanulás helyett //
* Igazán lélegzetelállító látvány lehetett a tánca. Ha van is közönség az álluk a padlón lehet. Mikor Merlana befejezi kis dallamocskáját, a látása kitisztul és újra a főtéren leli magát. Már maga is ősszerakta a képet, miszerint elbűvölték. Ereje azonban nincs, hogy ezt szóvá tegye, csupán fekszik elterülve a padon az eget bámulva. Nincs annyira kifáradva, mint azon a bizonyos ork bulin, amiről beszélt a lányoknak. De azért most sincs a helyzet magaslatán. Mikor köré ülnek még mindig csak felfelé bámul. *
- Ez muszáj volt, ugye?
* Mindezt enyhén cinikus hangon kérdi Merlanától két lihegés közben. Az biztos, hogy jól lefárasztották Cagont, talán a következő napon végig aludni fog. Nem is tud nagyon mit mondani Nelirának. *
- Kis tánc? Lényegében felmásztam a nemlétező plafonra!
* Közben előrehajolva és kinyújtóztatja végtagjait. *
~ Szomjas is vagyok. ~
* E gondolatmenettel belenyúl táskájába. Ha Merlana eléggé szemfüles és jó a memóriája, akkor észreveheti, milyen zsákba is turkál. Ez bizony Wruzto tengerészzsákja. Lehet volt alkalma megpillantani mikor találkoztak. Belőle kiemel egy üveget és elkezdi inni annak tartalmát. Nem sokat, csak kicsit. Az üvegben ork pálinka van. Azzal aztán finomabban kell bánni, mint a nőkkel. különben olyan helyen találhatod magad utána, ahol a legkevésbé számítanál rá. Ivás után válaszol is. *
- Leszámítva az elbűvölést? * tesz felé egy kisebb pillantást * Fárasztó! De amúgy jó.
1419. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-17 17:39:23
Üzenet elküldve: 2024-04-17 17:39:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanulás helyett//
*Cagon nem rest megsergetni a szőkeséget, de a boldog kacaja még így sem hangosabb, mint Mer éneke. Olyan kis világot hozott el most neki a barátnője, ahol igazán jól érzi magát. Talán ha tényleg igazi énekesnő lesz, aki előadásaira csak az elit juthat be, akkor fogja csak még jobban érezni magát, mert ha valamiben biztos, az tényleg az, hogy ő ott lesz vele.
A dal viszont véget ér, ezzel el kell hagyni az álomvilágot, s bár az orkra gyakorolt hatás mélyebb volt, ő éppúgy átélte a pillanatokat. Sosem örült még igazán senki sikereinek, de a nőének fog majd, ha végre eljut oda, mert el fog.
A következő pillanatban a colos végtelenül elfáradva rogy össze az egyik padon ő pedig nem bírja megállni a nevetést.*
- Persze, hadd örüljön annak, hogy a város két legszebbje ül az oldalán. Talán így még többen akarják majd a kotyvalékait. Majd azt hihetik, akkora úr, hogy egyszerre két kísérője is van. *Nem tudja abbahagyni a nevetést, csak egy pillanatra akad meg benne, amikor a másik belé kapaszkodik. Már kiesett a tánc öröméből, így feltűnik neki, hogy hozzáért valaki, de azért annyira nem bánja, hogy elrántsa magát tőle. Akkor amúgy is nagyot puffanna az alkoholgőzös bárd. Milyen szép záróakkord lenne a hangos puffanása a macskaköveken.*
- Kérdezned sem kell, látod! Elájult tőled. Szó szerint. *Ő pedig a jobbjára csüccsen, hogy mindenki lássa milyen háreme is van.*
- Na, szedd össze magad, ez csak egy kis tánc volt. Mi lenne veled egy óra kéjelgés után?
*Ugratja Cagon-t, ahogy mindig. Egyszer az életben szeretné már zavarba hozni, de nem igazán sikerül, így hát élete egyik céljává választotta ezt a műveletet.*
//Tanulás helyett//
*Cagon nem rest megsergetni a szőkeséget, de a boldog kacaja még így sem hangosabb, mint Mer éneke. Olyan kis világot hozott el most neki a barátnője, ahol igazán jól érzi magát. Talán ha tényleg igazi énekesnő lesz, aki előadásaira csak az elit juthat be, akkor fogja csak még jobban érezni magát, mert ha valamiben biztos, az tényleg az, hogy ő ott lesz vele.
A dal viszont véget ér, ezzel el kell hagyni az álomvilágot, s bár az orkra gyakorolt hatás mélyebb volt, ő éppúgy átélte a pillanatokat. Sosem örült még igazán senki sikereinek, de a nőének fog majd, ha végre eljut oda, mert el fog.
A következő pillanatban a colos végtelenül elfáradva rogy össze az egyik padon ő pedig nem bírja megállni a nevetést.*
- Persze, hadd örüljön annak, hogy a város két legszebbje ül az oldalán. Talán így még többen akarják majd a kotyvalékait. Majd azt hihetik, akkora úr, hogy egyszerre két kísérője is van. *Nem tudja abbahagyni a nevetést, csak egy pillanatra akad meg benne, amikor a másik belé kapaszkodik. Már kiesett a tánc öröméből, így feltűnik neki, hogy hozzáért valaki, de azért annyira nem bánja, hogy elrántsa magát tőle. Akkor amúgy is nagyot puffanna az alkoholgőzös bárd. Milyen szép záróakkord lenne a hangos puffanása a macskaköveken.*
- Kérdezned sem kell, látod! Elájult tőled. Szó szerint. *Ő pedig a jobbjára csüccsen, hogy mindenki lássa milyen háreme is van.*
- Na, szedd össze magad, ez csak egy kis tánc volt. Mi lenne veled egy óra kéjelgés után?
*Ugratja Cagon-t, ahogy mindig. Egyszer az életben szeretné már zavarba hozni, de nem igazán sikerül, így hát élete egyik céljává választotta ezt a műveletet.*
1418. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-16 19:31:31
Üzenet elküldve: 2024-04-16 19:31:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanulás helyett//
*Sajnos nem igazán tud előadás közben a táncoló párosra figyelni, muszáj koncentrálnia a zenére, na meg Cagon-ra, hogy a bárdzene hatása ne szakadjon meg, csak akkor, mikor véget ér a muzsika. Merlana kifejezetten elégedett magával, de Nelira szavai még rá is erősítenek erre, ő meg cserébe többször is színpadiasan meghajol.*
- Köszönöm szépen! Igen, ti itt vagytok velem, és nagyon hálás vagyok érte. Emlékezni fogok rá. Imádlak titeket!
*Tényleg boldog, és örül a kedves, méltató dicséreteknek. Közben ork barátjuk is rájöhet, hogy Merlana igazából megbabonázta őt, de a lány reméli, hogy ennyi huncutság még szerinte is belefér.
Aztán kicsit meglepetten figyeli, hogy mennyire nagyon sikerült kifárasztaniuk a zöldbőrűt. Csak nagyokat pislog, ahogy követi azokkal a nagy lábaival végrehajtott lépteit, és végignézi, ahogy Cagon ledobja magát az első szembeérkező padra. Ő addig feláll, és vigyorogva odasétál Nelira mellé.*
- Eszméletlenek vagytok *kuncogja.* Most mit csináljunk? Üljünk oda mellé két oldalról, és nézzünk rá aranyosan, vagy valami ilyesmi?
*Nevetgél boldogan. Ahogy ott áll, kicsit ismét megszédül, még egy pillanatra bele is kell kapaszkodnia Nelira vállába, hogy talpon maradjon. Mikor józan, akkor tudja, hogy nem szereti a lány az érintést, de ez most vészhelyzet volt. Gyorsan el is engedi, miután sikerült visszaszerezni az egyensúlyát.*
- Bocs. Ti itattatok le *vihogja ártatlanul.* Na gyere, üljünk le! *Azzal karon ragadja majdnem barátnőjét, és odahúzza Cagon-hoz meg a padjához, majd le is huppan mellé a baljára.*
- Hali! Naaa, hogy tetszett? Hogy érezted magad? *Faggatja is őt rögtön.*
//Tanulás helyett//
*Sajnos nem igazán tud előadás közben a táncoló párosra figyelni, muszáj koncentrálnia a zenére, na meg Cagon-ra, hogy a bárdzene hatása ne szakadjon meg, csak akkor, mikor véget ér a muzsika. Merlana kifejezetten elégedett magával, de Nelira szavai még rá is erősítenek erre, ő meg cserébe többször is színpadiasan meghajol.*
- Köszönöm szépen! Igen, ti itt vagytok velem, és nagyon hálás vagyok érte. Emlékezni fogok rá. Imádlak titeket!
*Tényleg boldog, és örül a kedves, méltató dicséreteknek. Közben ork barátjuk is rájöhet, hogy Merlana igazából megbabonázta őt, de a lány reméli, hogy ennyi huncutság még szerinte is belefér.
Aztán kicsit meglepetten figyeli, hogy mennyire nagyon sikerült kifárasztaniuk a zöldbőrűt. Csak nagyokat pislog, ahogy követi azokkal a nagy lábaival végrehajtott lépteit, és végignézi, ahogy Cagon ledobja magát az első szembeérkező padra. Ő addig feláll, és vigyorogva odasétál Nelira mellé.*
- Eszméletlenek vagytok *kuncogja.* Most mit csináljunk? Üljünk oda mellé két oldalról, és nézzünk rá aranyosan, vagy valami ilyesmi?
*Nevetgél boldogan. Ahogy ott áll, kicsit ismét megszédül, még egy pillanatra bele is kell kapaszkodnia Nelira vállába, hogy talpon maradjon. Mikor józan, akkor tudja, hogy nem szereti a lány az érintést, de ez most vészhelyzet volt. Gyorsan el is engedi, miután sikerült visszaszerezni az egyensúlyát.*
- Bocs. Ti itattatok le *vihogja ártatlanul.* Na gyere, üljünk le! *Azzal karon ragadja majdnem barátnőjét, és odahúzza Cagon-hoz meg a padjához, majd le is huppan mellé a baljára.*
- Hali! Naaa, hogy tetszett? Hogy érezted magad? *Faggatja is őt rögtön.*
1417. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-15 19:52:47
Üzenet elküldve: 2024-04-15 19:52:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Tanulás helyett //
* Bólint az egyenlő esélyekre. *
- Úgy legyen!
* A párjával kapcsolatos szövegnél pedig felemeli két kezét imitálva, hogy „Ó ne”. Az út végeztével kinyújtóztatja végtagjait. Felkészülve ezzel mindenre. Mondjuk, ami ez után jön, arra nem lehet. Cagon nem viccelt mikor azt mondta megleckézteti. Kigombolja zakóját, hogy mutassa, hogy komolyan gondolta. Eleinte még nem csinál semmit, majd ahogyan egyre több időt tölt el a zenét hallgatva, egyre jobban beleéli magát. Először csak talpával ritmusra dobbantva, később ritmusra csettintgetve. Majd végezetül, de nem utolsó sorban majd elkezd egy egyszemélyes táncot ropni. *
~ Mi a fene? ~
* Csak ennyi fogalmazódik meg a fejében, mielőtt átadná magát a dallamnak. Az ork úgy érzi, mintha egy teljesen másik helyen lenne. Pontosabban egy fogadóban. Maga előtt látja, ahogy belecsöppen egy nagyobb legénységbe. az ottani legénység kihívja az orkot egy táncpárbajra, amiben már nagyban benne van. Nincs kibújás. A sós tenger szaga, kombinálva dallammal és a legénység hangos éljenzésével, mintha ő maga utazott volna ide. Mikor Nelira karon fogja nem hagy neki időt sem beszédre sem cselekvésre. Megragadja a kezét, és ha hagyja, akkor elkezdi vezetni a lányt. Mivel a zene kicsit sem lassú, ezért maga a táncban sincs semmi romantikus. Pusztán vezeti a lányt gyorsabb tempóban, amit csak bír. Számára a világon most mindenki táncol, mindenki kihívta, és mindenkit le akar győzni. Párszor azért megpörgeti Nelirát, hogy kecsesebb legyen a látszat. Ha idő közben nem bírná a tempót, nyugodtan kicsatlakozhat. Ha ez megtörténik az ork folytatja egyedül. Végül a kifáradt ork valami furcsa pózzal zárja a táncát majd leül a legközelebbi székhez. Fáradtságát jelzi zihálással és székben történő elterüléssel. *
// Tanulás helyett //
* Bólint az egyenlő esélyekre. *
- Úgy legyen!
* A párjával kapcsolatos szövegnél pedig felemeli két kezét imitálva, hogy „Ó ne”. Az út végeztével kinyújtóztatja végtagjait. Felkészülve ezzel mindenre. Mondjuk, ami ez után jön, arra nem lehet. Cagon nem viccelt mikor azt mondta megleckézteti. Kigombolja zakóját, hogy mutassa, hogy komolyan gondolta. Eleinte még nem csinál semmit, majd ahogyan egyre több időt tölt el a zenét hallgatva, egyre jobban beleéli magát. Először csak talpával ritmusra dobbantva, később ritmusra csettintgetve. Majd végezetül, de nem utolsó sorban majd elkezd egy egyszemélyes táncot ropni. *
~ Mi a fene? ~
* Csak ennyi fogalmazódik meg a fejében, mielőtt átadná magát a dallamnak. Az ork úgy érzi, mintha egy teljesen másik helyen lenne. Pontosabban egy fogadóban. Maga előtt látja, ahogy belecsöppen egy nagyobb legénységbe. az ottani legénység kihívja az orkot egy táncpárbajra, amiben már nagyban benne van. Nincs kibújás. A sós tenger szaga, kombinálva dallammal és a legénység hangos éljenzésével, mintha ő maga utazott volna ide. Mikor Nelira karon fogja nem hagy neki időt sem beszédre sem cselekvésre. Megragadja a kezét, és ha hagyja, akkor elkezdi vezetni a lányt. Mivel a zene kicsit sem lassú, ezért maga a táncban sincs semmi romantikus. Pusztán vezeti a lányt gyorsabb tempóban, amit csak bír. Számára a világon most mindenki táncol, mindenki kihívta, és mindenkit le akar győzni. Párszor azért megpörgeti Nelirát, hogy kecsesebb legyen a látszat. Ha idő közben nem bírná a tempót, nyugodtan kicsatlakozhat. Ha ez megtörténik az ork folytatja egyedül. Végül a kifáradt ork valami furcsa pózzal zárja a táncát majd leül a legközelebbi székhez. Fáradtságát jelzi zihálással és székben történő elterüléssel. *
1416. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-15 18:40:01
Üzenet elküldve: 2024-04-15 18:40:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanulás helyett//
*Miért kell mindig szóba kerülnie Tian-nak? Nem mintha baj lenne kettejük között, de minden gondolat, amikor távol van tőle mérgezett. Akármilyen jó is a kedv, egy apró darabka mindig hiányzik belőle és ezzel olyan nehezen tud mit kezdeni. Így hát csak nevet a másik kettő incselkedésén, és úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Merlana megérkezik a lantjával, úgy tűnik tündököl, s a részegség sem tompít a fényén, sőt, kifejezetten jól áll neki a magabiztosság. Ő még emlékszik arra a pár mondatra, amikor azt szerette volna, hogy büntesse meg. Aztán Cagon-ra néz, aki bár nem mondja ki, de teljesen érthető módon rökönyödne meg a rabszolga szón, az ő múltjáról is tud egy keveset. Nelira pedig... Ő Nelira. Ebben a világban mindenki szenvedett törést. Szíve kiesett darabkáját valami most mégis kipótolja, néhány perc erejéig megengedi magának, amit soha.
Csillogó szemekkel nézi mind a kettőt, mikor megszólalnak az első hangok és valami olyan érzés járja át, amivel eddig még nem találkozott. Tisztaság és üdeség, gyermeki játék, mégis felnőtt szórakozás. Nincs jelen a kényszer, eltűnt a megfelelni vágyás, kiüresedett az elme, s csak az alkohol tompítja érzékeit, amik így is kifinomultabbnak hatnak, mint bármikor.
Hamar mozogni kezd a dallamra, és most egyszer az életben nem a félelemnek és a mardosó kínoknak adja át magát, hanem a jónak, ami vele is megtörténhet.
Önfeledtség. Milyen egyszerű és szép ejtésű szó, s milyen nehéz elérni ezt az állapotot. Karon fogja Cagon-t és térül-fordul körülötte, a világ legőszintébb és legboldogabb mosolyával. Tánca magával ragadó, nem érdekli ki van körülötte, hányan látják, tetszik-e bárkinek. Ebben rejlik minden ereje jelenleg. Nelira mindig is beragyogta az éjszakát, nevetése mindenkit üdvözít, jókedve elvisz egy másik dimenzióba, de ez most más. Ez nem játszma, hanem valami elemi.
A dal mondanivalója valóban egy másik világba repíti, mozgása kifejező, most egyáltalán nem tűnik annak a szeszélyes és veszélyes nőnek, aki bármelyik pillanatban felégetne mindent maga körül. Ha most perzsel, az csak is a tánca és az őt körülölelő aura.
Ekkor eszmél rá arra is, hogy Cagon-t valami tőle is jobban elvarázsolja, ami nem okoz benne semmilyen féltékenységet, sőt, ha tényleg porig alázza azzal az ork tánctudással, akkor legyen az övé az egész tér és hadd lássa mindenki, hogy milyen jó most neki, nekik.
Amikor véget ér a dal könnybe lábad a szeme az örömtől és megtapsolja az új barátnőjét, aki most ilyen szép pillanatokat szerzett neki.
Nehezen szólal meg.*
- És itt kezdődik minden, jól jegyezze meg mindenki, ez a nő hatalmassá fog válni és mi ott vagyunk a kezdetek kezdetekor vele!
//Tanulás helyett//
*Miért kell mindig szóba kerülnie Tian-nak? Nem mintha baj lenne kettejük között, de minden gondolat, amikor távol van tőle mérgezett. Akármilyen jó is a kedv, egy apró darabka mindig hiányzik belőle és ezzel olyan nehezen tud mit kezdeni. Így hát csak nevet a másik kettő incselkedésén, és úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Merlana megérkezik a lantjával, úgy tűnik tündököl, s a részegség sem tompít a fényén, sőt, kifejezetten jól áll neki a magabiztosság. Ő még emlékszik arra a pár mondatra, amikor azt szerette volna, hogy büntesse meg. Aztán Cagon-ra néz, aki bár nem mondja ki, de teljesen érthető módon rökönyödne meg a rabszolga szón, az ő múltjáról is tud egy keveset. Nelira pedig... Ő Nelira. Ebben a világban mindenki szenvedett törést. Szíve kiesett darabkáját valami most mégis kipótolja, néhány perc erejéig megengedi magának, amit soha.
Csillogó szemekkel nézi mind a kettőt, mikor megszólalnak az első hangok és valami olyan érzés járja át, amivel eddig még nem találkozott. Tisztaság és üdeség, gyermeki játék, mégis felnőtt szórakozás. Nincs jelen a kényszer, eltűnt a megfelelni vágyás, kiüresedett az elme, s csak az alkohol tompítja érzékeit, amik így is kifinomultabbnak hatnak, mint bármikor.
Hamar mozogni kezd a dallamra, és most egyszer az életben nem a félelemnek és a mardosó kínoknak adja át magát, hanem a jónak, ami vele is megtörténhet.
Önfeledtség. Milyen egyszerű és szép ejtésű szó, s milyen nehéz elérni ezt az állapotot. Karon fogja Cagon-t és térül-fordul körülötte, a világ legőszintébb és legboldogabb mosolyával. Tánca magával ragadó, nem érdekli ki van körülötte, hányan látják, tetszik-e bárkinek. Ebben rejlik minden ereje jelenleg. Nelira mindig is beragyogta az éjszakát, nevetése mindenkit üdvözít, jókedve elvisz egy másik dimenzióba, de ez most más. Ez nem játszma, hanem valami elemi.
A dal mondanivalója valóban egy másik világba repíti, mozgása kifejező, most egyáltalán nem tűnik annak a szeszélyes és veszélyes nőnek, aki bármelyik pillanatban felégetne mindent maga körül. Ha most perzsel, az csak is a tánca és az őt körülölelő aura.
Ekkor eszmél rá arra is, hogy Cagon-t valami tőle is jobban elvarázsolja, ami nem okoz benne semmilyen féltékenységet, sőt, ha tényleg porig alázza azzal az ork tánctudással, akkor legyen az övé az egész tér és hadd lássa mindenki, hogy milyen jó most neki, nekik.
Amikor véget ér a dal könnybe lábad a szeme az örömtől és megtapsolja az új barátnőjét, aki most ilyen szép pillanatokat szerzett neki.
Nehezen szólal meg.*
- És itt kezdődik minden, jól jegyezze meg mindenki, ez a nő hatalmassá fog válni és mi ott vagyunk a kezdetek kezdetekor vele!
1415. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-15 18:01:32
Üzenet elküldve: 2024-04-15 18:01:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanulás helyett//
//Aktív képesség használat – Bárdzene//
- Ne aggódj Cagon, egyenlő esélyekkel indulsz, ha nem egyenlőbbekkel *vigyorodik el sejtelmesen, majd a bejárat előtt végül egy pillanatra megtorpan.*
- Menjetek ki, mindjárt megyek utánatok! *Eszébe jut, hogy a fogadó azért mégis egy fogadó, ahol néhanapján amúgy is szoktak zenés-táncos eseményeket szervezni, szóval muszáj akadnia itt valamiféle hangszernek. Addig nyaggatja a pultost, míg nem sikerül szereznie egy régi, ütött-kopott, de a célnak megfelelő lantot, azzal megy ki a kis barátaihoz.*
- Te ne akarj gondot a palijával! *Ölt nyelvet Cagon-ra, mikor odakint utoléri őt. Nelira lelkesedése végtelen, így ő is egyre jobban várja, hogy megtáncoltassa őket, szóval a kölcsönbe kapott hangszerével szőke barátnője kérésére a szökőkúthoz sétál, sőt, le is ül a szélére.*
- Ha netán beleszeretsz, akkor felajánlom a szobámat nektek éjszakára, de nem fogok kis fél-orkokat cumiztatni. *Nevetgél ő is most már gátlástalanul. Az alkohol hatására ő sem figyel már oda arra, hogy milyen viccet kéne vagy épp nem kéne elsütni, de talán a többiek is vannak olyan részegek, hogy nem akadnak fent az ilyesmin.*
- Nem kell aggódni, olyat fogtok táncolni, mint még soha. *A lanttal a kezében már nem lesz nehéz megadni ezt nekik. A húros kis csoda tökéletes arra, hogy önmagában játssza rajta az ütemet, a ritmust és a dallamot is. Rég volt már hangszer a kezében, de ha mindez most jól sül el, még a végén az lesz a dolga, hogy azzal kezdi a holnapot, már ha nem lesz túlságosan másnapos, hogy beszerezzen egy sajátot.*
- Akkor hát, táncra fel drágáim! *Vezényszóra el is kezdi a dalt, először csak néhány ritmusos ütéssel a lant oldalán, majd egyre erőteljesebb pengetéssel építi fel a zenét, végül énekével varázsolja a dalt teljes egésszé és csodálatossá.
A kis közönsége a dalt hallgatva egy kis kikötői fogadóban érezheti magát, ahol egy képzeletbeli hajó legénységével közösen mulathatnak és táncolhatnak addig, amíg ki nem dőlnek egy sikeres nap után. A dal nem szól másról, csak a tengerek legsikeresebb bárkájáról és a legjobb halászként elhíresült matrózairól, akik magukat ünnepeltetve isszák magukat le a sárga földig abban a bizonyos fogadóban. Azért választotta ezt, mert a vidám, pattogós dallama miatt ez a zene tökéletes arra, hogy táncolhasson rá a párocska.
Persze nem lenne ő Merlana, ha nem csempészne egy kis trükköt az egészbe.
~Lássuk, mennyire lepődsz meg egy igazi kihívástól, Nelira…~
Az első refréntől erőteljesen a zenére kezd koncentrálni, hogy vele született képességeivel annyira megbabonázza Cagon-t, hogy hatalmába kerítse az előadásával. Ha minden igaz, az orkot teljesen magával fogja ragadni a zene és az ének, így pedig már az sem okozhat neki különösebb gondot az sem, hogy önfeledten táncoljon rá.*
//Tanulás helyett//
//Aktív képesség használat – Bárdzene//
- Ne aggódj Cagon, egyenlő esélyekkel indulsz, ha nem egyenlőbbekkel *vigyorodik el sejtelmesen, majd a bejárat előtt végül egy pillanatra megtorpan.*
- Menjetek ki, mindjárt megyek utánatok! *Eszébe jut, hogy a fogadó azért mégis egy fogadó, ahol néhanapján amúgy is szoktak zenés-táncos eseményeket szervezni, szóval muszáj akadnia itt valamiféle hangszernek. Addig nyaggatja a pultost, míg nem sikerül szereznie egy régi, ütött-kopott, de a célnak megfelelő lantot, azzal megy ki a kis barátaihoz.*
- Te ne akarj gondot a palijával! *Ölt nyelvet Cagon-ra, mikor odakint utoléri őt. Nelira lelkesedése végtelen, így ő is egyre jobban várja, hogy megtáncoltassa őket, szóval a kölcsönbe kapott hangszerével szőke barátnője kérésére a szökőkúthoz sétál, sőt, le is ül a szélére.*
- Ha netán beleszeretsz, akkor felajánlom a szobámat nektek éjszakára, de nem fogok kis fél-orkokat cumiztatni. *Nevetgél ő is most már gátlástalanul. Az alkohol hatására ő sem figyel már oda arra, hogy milyen viccet kéne vagy épp nem kéne elsütni, de talán a többiek is vannak olyan részegek, hogy nem akadnak fent az ilyesmin.*
- Nem kell aggódni, olyat fogtok táncolni, mint még soha. *A lanttal a kezében már nem lesz nehéz megadni ezt nekik. A húros kis csoda tökéletes arra, hogy önmagában játssza rajta az ütemet, a ritmust és a dallamot is. Rég volt már hangszer a kezében, de ha mindez most jól sül el, még a végén az lesz a dolga, hogy azzal kezdi a holnapot, már ha nem lesz túlságosan másnapos, hogy beszerezzen egy sajátot.*
- Akkor hát, táncra fel drágáim! *Vezényszóra el is kezdi a dalt, először csak néhány ritmusos ütéssel a lant oldalán, majd egyre erőteljesebb pengetéssel építi fel a zenét, végül énekével varázsolja a dalt teljes egésszé és csodálatossá.
A kis közönsége a dalt hallgatva egy kis kikötői fogadóban érezheti magát, ahol egy képzeletbeli hajó legénységével közösen mulathatnak és táncolhatnak addig, amíg ki nem dőlnek egy sikeres nap után. A dal nem szól másról, csak a tengerek legsikeresebb bárkájáról és a legjobb halászként elhíresült matrózairól, akik magukat ünnepeltetve isszák magukat le a sárga földig abban a bizonyos fogadóban. Azért választotta ezt, mert a vidám, pattogós dallama miatt ez a zene tökéletes arra, hogy táncolhasson rá a párocska.
Persze nem lenne ő Merlana, ha nem csempészne egy kis trükköt az egészbe.
~Lássuk, mennyire lepődsz meg egy igazi kihívástól, Nelira…~
Az első refréntől erőteljesen a zenére kezd koncentrálni, hogy vele született képességeivel annyira megbabonázza Cagon-t, hogy hatalmába kerítse az előadásával. Ha minden igaz, az orkot teljesen magával fogja ragadni a zene és az ének, így pedig már az sem okozhat neki különösebb gondot az sem, hogy önfeledten táncoljon rá.*
1414. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-15 10:43:02
Üzenet elküldve: 2024-04-15 10:43:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Tanulás helyett //
* Bólint Merlana irányába mikor a lemondását ecseteli. Azért a rabszolga résznél kicsit elképedve néz. *
~ Rabszolgaság? Ez, hogy jön ide? ~
* Eléggé érzi a piát arra, hogy fogalma se legyen a helyzetről. Inkább nem szól utána, annak félelmében, hogy hátha félreértett valamit. A lányok még mindig a ruhákról beszélnek. Ebbe az ork nem képes beleszólni, mivel fogalma sincs, hogy miről van szó. Így csak a plafont bámulja ez idő alatt. De úgy látszik, mind a ketten értékelik az ork kihívását. Csak nehogy pofára essen a pia miatt. *
- Jó, de akkor nem ér úgy pontozni, hogy „ő a barátnőm, szóval plusz száz pont” meg hasonló.
* Mindezt játékos, de megjátszott szigorú hangon mondja. Amint a lányok befejezik az ivást az ork is leküldi a leküldendőt. Miután felkészültek a nagy „vándorlásra” előre lép, hogy még ittas állapotában is, de kinyissa az ajtót a hölgyek előtt, és némán, de kezével imitálja, hogy „hölgyek előre”. Út közben azon gondolkodik, ha tudta volna, hogy idáig fajul helyzet, lehet nem kezdte volna a templomban az ivászatot. Mindenesetre az ork követi a lányokat. Legbelül azért reménykedett abban, hogy megtorpan a kihívásra, de nem így lett. Az egyelőre kevesen látogatott főtéren rengeteg hely van kiélni magukat. Az már más kérdés, hogy az emberek menyire fogják elárasztani őket. Nelira zenei kérésre nevet egyet. *
- Jogos! Nem akarunk problémát a palijával.
* Ha az előre rohanás miatt, még mindig elől van Nelira, akkor csak suttogja Merlanának. Nem kell az, hogy Nelira ezen aggódjon. Őt ismerve, lehet megint lelombozódna pont az akció előtt. *
// Tanulás helyett //
* Bólint Merlana irányába mikor a lemondását ecseteli. Azért a rabszolga résznél kicsit elképedve néz. *
~ Rabszolgaság? Ez, hogy jön ide? ~
* Eléggé érzi a piát arra, hogy fogalma se legyen a helyzetről. Inkább nem szól utána, annak félelmében, hogy hátha félreértett valamit. A lányok még mindig a ruhákról beszélnek. Ebbe az ork nem képes beleszólni, mivel fogalma sincs, hogy miről van szó. Így csak a plafont bámulja ez idő alatt. De úgy látszik, mind a ketten értékelik az ork kihívását. Csak nehogy pofára essen a pia miatt. *
- Jó, de akkor nem ér úgy pontozni, hogy „ő a barátnőm, szóval plusz száz pont” meg hasonló.
* Mindezt játékos, de megjátszott szigorú hangon mondja. Amint a lányok befejezik az ivást az ork is leküldi a leküldendőt. Miután felkészültek a nagy „vándorlásra” előre lép, hogy még ittas állapotában is, de kinyissa az ajtót a hölgyek előtt, és némán, de kezével imitálja, hogy „hölgyek előre”. Út közben azon gondolkodik, ha tudta volna, hogy idáig fajul helyzet, lehet nem kezdte volna a templomban az ivászatot. Mindenesetre az ork követi a lányokat. Legbelül azért reménykedett abban, hogy megtorpan a kihívásra, de nem így lett. Az egyelőre kevesen látogatott főtéren rengeteg hely van kiélni magukat. Az már más kérdés, hogy az emberek menyire fogják elárasztani őket. Nelira zenei kérésre nevet egyet. *
- Jogos! Nem akarunk problémát a palijával.
* Ha az előre rohanás miatt, még mindig elől van Nelira, akkor csak suttogja Merlanának. Nem kell az, hogy Nelira ezen aggódjon. Őt ismerve, lehet megint lelombozódna pont az akció előtt. *
1413. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-15 09:56:38
Üzenet elküldve: 2024-04-15 09:56:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulás helyett//
//Második szál//
*Minden átsuhanó rossz gondolat ellenére valami nem hagyja, hogy belesüppedjen a megszokott elveszettségébe. Ami nem hagyja, az pedig az, hogy vannak mellette ketten is, akik csak úgy ott vannak neki, különösebb erőfeszítés nélkül, és valamiért most hagyni is könnyű, hogy jól érezze magát. Talán az alkoholnak köszönhető, talán túl új az érzés. De mindezen kár gondolkodni, csak kacag a Merlana által felhozott emléken és újra maga előtt látja szerencsétlen nemlétező lovászfiút, a ráaggatott fűzőben. *
-Nem fogom elfelejteni, egyszer még ráadom valamelyikre, esküszöm. Bár… *Sandít oldalra, Cagon-ra is ráadná, de esetleg a felkarjára tudná felhúzni, annak meg nincs sok értelme. Mindenesetre jót mulat, pedig néha egy-egy tikkeléssel jelez a szeme, hogy nincs minden rendben. De ezzel nem hajlandó foglalkozni.
Amikor az ork a kedvességére egy felhívással válaszol, elkerekedik a szeme, de smaragdjaival úgy néz rá, hogy pontosan tudni: benne van. *
- Nahát, ilyet sem hallottam még, állok elébe! *Ki sem kell mondania Mer-nek, hogy induljanak, ő máris felpattan, s az utolsó kortyok után, ami kissé ingataggá tette járását, megindul a kijárat felé. Szerencsére mindahányan vannak ugyan olyan ittasak, sőt Cagon már a Templomban elkezdte az este megalapozását, csak akkor még nem tudta, hogy lesz mulatozás.
A főtéren amennyire csak tud, előre szalad és olyan izgatottsággal várja a kis mutatványukat, hogy már most nem bír csak úgy egy helyben állni, teljesen fel van pörögve. *
- És a színpadon a csodálatos Merlana! *Konferálja fel a nemlétező közönségnek, a nemlétező emelvényre néhány egyszerű szóval a barátnőjét, s kecses mozdulatokkal mutat a szökőkút felé, hogy álljon oda, hisz ott fog a legszebben mutatni.* - Várjuk az első dalt, de lehessen rá mozogni, ne valami romantikus ének legyen, még beleszeretek itt Cagon-ba. *Vihog, mint egy kislány, de tényleg nagyon várja, hogy ebből valami vicces süljön ki.*
//Második szál//
*Minden átsuhanó rossz gondolat ellenére valami nem hagyja, hogy belesüppedjen a megszokott elveszettségébe. Ami nem hagyja, az pedig az, hogy vannak mellette ketten is, akik csak úgy ott vannak neki, különösebb erőfeszítés nélkül, és valamiért most hagyni is könnyű, hogy jól érezze magát. Talán az alkoholnak köszönhető, talán túl új az érzés. De mindezen kár gondolkodni, csak kacag a Merlana által felhozott emléken és újra maga előtt látja szerencsétlen nemlétező lovászfiút, a ráaggatott fűzőben. *
-Nem fogom elfelejteni, egyszer még ráadom valamelyikre, esküszöm. Bár… *Sandít oldalra, Cagon-ra is ráadná, de esetleg a felkarjára tudná felhúzni, annak meg nincs sok értelme. Mindenesetre jót mulat, pedig néha egy-egy tikkeléssel jelez a szeme, hogy nincs minden rendben. De ezzel nem hajlandó foglalkozni.
Amikor az ork a kedvességére egy felhívással válaszol, elkerekedik a szeme, de smaragdjaival úgy néz rá, hogy pontosan tudni: benne van. *
- Nahát, ilyet sem hallottam még, állok elébe! *Ki sem kell mondania Mer-nek, hogy induljanak, ő máris felpattan, s az utolsó kortyok után, ami kissé ingataggá tette járását, megindul a kijárat felé. Szerencsére mindahányan vannak ugyan olyan ittasak, sőt Cagon már a Templomban elkezdte az este megalapozását, csak akkor még nem tudta, hogy lesz mulatozás.
A főtéren amennyire csak tud, előre szalad és olyan izgatottsággal várja a kis mutatványukat, hogy már most nem bír csak úgy egy helyben állni, teljesen fel van pörögve. *
- És a színpadon a csodálatos Merlana! *Konferálja fel a nemlétező közönségnek, a nemlétező emelvényre néhány egyszerű szóval a barátnőjét, s kecses mozdulatokkal mutat a szökőkút felé, hogy álljon oda, hisz ott fog a legszebben mutatni.* - Várjuk az első dalt, de lehessen rá mozogni, ne valami romantikus ének legyen, még beleszeretek itt Cagon-ba. *Vihog, mint egy kislány, de tényleg nagyon várja, hogy ebből valami vicces süljön ki.*
1412. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-07 09:40:14
Üzenet elküldve: 2024-04-07 09:40:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Eddig alig volt tere arra, hogy megismerje a világot. Ha a családja kiengedte volna az esőbe játszani kisgyerekként, ha lehetett volna néha saras és mocskos kislány, ha főzeteket készíthetett volna a kert legizgalmasabb gazaiból és azt felkínálhatta volna ebédre, akkor most nem érezné ilyen szabadnak magát egy kis zivatartól. Következményekre nem gondolva, ázottan, már-már dideregve feltekint az égre és csak élvezi, ahogy az eső tönkreteszi azt a tökéletes mázat, ami ő. Nincs csodásan álló ruha, szépen göndörödő fürtökkel és angyali arc, csak a csapzott Mai, aki ezt jobban élvezi most, mint bármit. *
- Majd egyszer eljátszhatjuk. Valakit meglepünk vele. Te leszel én, én pedig te. *Nevet bele az esőbe és ugyan úgy mennek tovább kézen fogva. Tényleg vicces lenne egymás bőrébe bújni, ha másért nem, egy kis móka kedvéért. Vajon azt a szerepet is úgy öltené magára, mint bármelyiket eddig? Tudna benne otthonosan mozogni?
Nori szerint végre, Mai szerint sajnos eljutottak a főtérig, ami azt jelenti, hogy ideje véget vetni ennek a mai napi csodának. Volt benne minden szörnyűség és jó, hosszú volt az utazás, híreket kapott arról, amiről cseppet sem akart, de mégis úgy tudja zárni, ahogy csak vágyta mindig: önfeledten. Amikor felhívja a barátnője a figyelmét az esetleges víz okozta károkra, akkor megtorpan. Nevetése talán még a fogadó hangos zaján is áthatol, pedig még csak az ajtóhoz közel állnak. Végigtekint magán, arra nem gondolt, hogy a fehér blúz és az eső kombinációja nem épp úri öltözéket biztosít neki, hanem sokkal inkább egy ledér kis fruska fizimiskáját kölcsönzi. Bár a megjelenés igazán fontos tud lenni a számára, ő csak kitárja a karját, körbefordul Nori előtt, hogy jól nézze meg.*
- Ezt? Hadd nézzék mit nem kapnak meg. *Nevet tovább, maga sem tudja hogyan érezheti ilyen jól magát. Aztán beletörődően sóhajt és néz a másikra. Talán tényleg ideje melegbe burkolózni és aludni végre egy igazán jót, rémálmok nélkül.*
- Micsoda hangulatgyilkos. Menjünk kisasszony, nehogy a végén a piros orromat kelljen nézned holnap.
*Lép be végül az ajtón.*
*Eddig alig volt tere arra, hogy megismerje a világot. Ha a családja kiengedte volna az esőbe játszani kisgyerekként, ha lehetett volna néha saras és mocskos kislány, ha főzeteket készíthetett volna a kert legizgalmasabb gazaiból és azt felkínálhatta volna ebédre, akkor most nem érezné ilyen szabadnak magát egy kis zivatartól. Következményekre nem gondolva, ázottan, már-már dideregve feltekint az égre és csak élvezi, ahogy az eső tönkreteszi azt a tökéletes mázat, ami ő. Nincs csodásan álló ruha, szépen göndörödő fürtökkel és angyali arc, csak a csapzott Mai, aki ezt jobban élvezi most, mint bármit. *
- Majd egyszer eljátszhatjuk. Valakit meglepünk vele. Te leszel én, én pedig te. *Nevet bele az esőbe és ugyan úgy mennek tovább kézen fogva. Tényleg vicces lenne egymás bőrébe bújni, ha másért nem, egy kis móka kedvéért. Vajon azt a szerepet is úgy öltené magára, mint bármelyiket eddig? Tudna benne otthonosan mozogni?
Nori szerint végre, Mai szerint sajnos eljutottak a főtérig, ami azt jelenti, hogy ideje véget vetni ennek a mai napi csodának. Volt benne minden szörnyűség és jó, hosszú volt az utazás, híreket kapott arról, amiről cseppet sem akart, de mégis úgy tudja zárni, ahogy csak vágyta mindig: önfeledten. Amikor felhívja a barátnője a figyelmét az esetleges víz okozta károkra, akkor megtorpan. Nevetése talán még a fogadó hangos zaján is áthatol, pedig még csak az ajtóhoz közel állnak. Végigtekint magán, arra nem gondolt, hogy a fehér blúz és az eső kombinációja nem épp úri öltözéket biztosít neki, hanem sokkal inkább egy ledér kis fruska fizimiskáját kölcsönzi. Bár a megjelenés igazán fontos tud lenni a számára, ő csak kitárja a karját, körbefordul Nori előtt, hogy jól nézze meg.*
- Ezt? Hadd nézzék mit nem kapnak meg. *Nevet tovább, maga sem tudja hogyan érezheti ilyen jól magát. Aztán beletörődően sóhajt és néz a másikra. Talán tényleg ideje melegbe burkolózni és aludni végre egy igazán jót, rémálmok nélkül.*
- Micsoda hangulatgyilkos. Menjünk kisasszony, nehogy a végén a piros orromat kelljen nézned holnap.
*Lép be végül az ajtón.*
1411. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-06 19:55:37
Üzenet elküldve: 2024-04-06 19:55:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1079
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1079
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Ő már nem is foglalkozik azzal, hogy Mai mennyire gyanakszik rá. Csak éli a boldog kis életét és különösen próbál vigyázni az ő szeme fényére, Mai-ra, aki most valamilyen oknál fogva felettébb élvezi, hogy elázhat. Nori furcsállja ezt az egészet, de hát nem is tud ellene mit tenni, csak nem kéretőzhetnek be az egyik házba, amíg eláll az eső. Bár, már nem is kell, mert idő közben sikerült elkóvályogniuk a főtérig úgy, hogy észre sem vették, de mégsem úgy tűnik, hogy Mai nagyon be akarna menni a Pegazusba.*
- Pedig azt hittem, hogy minden vágyad egy napig Nori-nak lenni. Majd nézd meg magad egy tükörben, pontosan úgy jártál, mint, ahogy én szoktam! Csupa fekete festék az egész arcod.
*Neveti ki Mai-t, pedig valószínűleg ő sem néz ki sokkalta jobban. Furcsa amúgy, hogy még önfeledt módon viccelődni is van kedve úgy, mintha teljesen normális lány lenne, és épp az lenne a legnagyobb problémája, hogy a nővérével kint ragadt a viharban, és bőrig áznak.
A fehér ruha ötletére azért pár pillanat múlva még ő is félrehúzza a száját, az már mégsem tűnik olyan jó ötletnek, mint amilyennek elsőre hangzott.*
- Na jó, lehet, hogy igazad van. Legfeljebb egy olyan fehér felső, mint a tiéd, de rövidujjú, és úgy, hogy rajta van egy gyönyörű, fekete fűző, meg hozzá szintén fekete szoknya vagy nadrág. Úgy jó lenne.
*Elgondolkozik, bólogat is párat, de nem tud sokáig ezen tűnődni, mert most már kezdi nagyon zavarni, hogy Mai is csuromvizes és ő is teljesen átázott. Azért ez szerinte egyáltalán nem játék, ő pedig most felelősséggel tartozik mindkettejükért.*
- Marha szép lesz az is, mikor holnap nem látunk majd a takonytól. Meg az is, ahogy rád fognak nézni a törpök a fogadóban, mikor belépünk. Ha már fehér, az sokkal jobban átlátszik ám, ha vizes *ölt nyelvet gonoszan.* Na gyere szépen! *Karon ragadja a kis barátnőjét, és hacsak nem makacsolja meg magát annyira, hogy esetleg abba a padba kapaszkodjon, amin ülve nem is olyan régen megismerték egymást, akkor elkezdi húzni őt a fogadó irányába, hogy most már biztonságban legyenek az eső elől, ami nem úgy tűnik, hogy egyhamar el akar majd állni.*
*Ő már nem is foglalkozik azzal, hogy Mai mennyire gyanakszik rá. Csak éli a boldog kis életét és különösen próbál vigyázni az ő szeme fényére, Mai-ra, aki most valamilyen oknál fogva felettébb élvezi, hogy elázhat. Nori furcsállja ezt az egészet, de hát nem is tud ellene mit tenni, csak nem kéretőzhetnek be az egyik házba, amíg eláll az eső. Bár, már nem is kell, mert idő közben sikerült elkóvályogniuk a főtérig úgy, hogy észre sem vették, de mégsem úgy tűnik, hogy Mai nagyon be akarna menni a Pegazusba.*
- Pedig azt hittem, hogy minden vágyad egy napig Nori-nak lenni. Majd nézd meg magad egy tükörben, pontosan úgy jártál, mint, ahogy én szoktam! Csupa fekete festék az egész arcod.
*Neveti ki Mai-t, pedig valószínűleg ő sem néz ki sokkalta jobban. Furcsa amúgy, hogy még önfeledt módon viccelődni is van kedve úgy, mintha teljesen normális lány lenne, és épp az lenne a legnagyobb problémája, hogy a nővérével kint ragadt a viharban, és bőrig áznak.
A fehér ruha ötletére azért pár pillanat múlva még ő is félrehúzza a száját, az már mégsem tűnik olyan jó ötletnek, mint amilyennek elsőre hangzott.*
- Na jó, lehet, hogy igazad van. Legfeljebb egy olyan fehér felső, mint a tiéd, de rövidujjú, és úgy, hogy rajta van egy gyönyörű, fekete fűző, meg hozzá szintén fekete szoknya vagy nadrág. Úgy jó lenne.
*Elgondolkozik, bólogat is párat, de nem tud sokáig ezen tűnődni, mert most már kezdi nagyon zavarni, hogy Mai is csuromvizes és ő is teljesen átázott. Azért ez szerinte egyáltalán nem játék, ő pedig most felelősséggel tartozik mindkettejükért.*
- Marha szép lesz az is, mikor holnap nem látunk majd a takonytól. Meg az is, ahogy rád fognak nézni a törpök a fogadóban, mikor belépünk. Ha már fehér, az sokkal jobban átlátszik ám, ha vizes *ölt nyelvet gonoszan.* Na gyere szépen! *Karon ragadja a kis barátnőjét, és hacsak nem makacsolja meg magát annyira, hogy esetleg abba a padba kapaszkodjon, amin ülve nem is olyan régen megismerték egymást, akkor elkezdi húzni őt a fogadó irányába, hogy most már biztonságban legyenek az eső elől, ami nem úgy tűnik, hogy egyhamar el akar majd állni.*
1410. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-03-18 06:55:52
Üzenet elküldve: 2024-03-18 06:55:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Breath//
Késő délután volt mikor a városba ért, mint minden város, Arthenior is pezseg az élettől. A város hatalmas, mióta elhagyta szülőföldjét számtalan városban járt már, de mind közül ez nyűgözi le igazán. A főtéren egy szökőkút van amiből kristálytiszta víz tör fel. Körülötte komor kő padok, sokan ülnek s csodálják a szökőkutat. Van egy furcsa, megmagyarázhatatlan kisugárzása a városnak, ami kicsit ijesztő de ugyanakkor rejtélyes, izgalmas is a számára. Új lehetőségek, tapasztalatok, esetleges ismerkedés más kalandozó szellemű emberekkel. Apja szavai még fülében csengenek, miszerint a világ otthonától távol, nem békés hely. Tisztelettel hallgatta végig bölcs szavait, tudta, hogy népe elzárkózva él más városoktól. Ennek ellenére kiharcolta apja engedélyét, hogy világot lásson. A bezártság érzése már elviselhetetlen volt számára, egész életét egyetlen helyen leélni. Nem, ő fiatal, még nagyon sok mindent kell hogy megismerjen, lásson. Íjász tudása még nem tökéletes, népe tagjai mind kiválóak benne, de ő ennél többet szeretne. Ezért is indult el, más városokat felkeresni, hogy találjon egy megfelelő íjászt, akinél tovább fejlesztheti tudását. Az előző városokban nem volt lehetősége erre, talán itt. A főtér nagyságát tekintve, egészen parányinak érzi magát. Az itt élők forgatagában teljesen elveszik, próbál keresni valami támpontot pontosan merre is van, amikor hallja, hogy hárman előtte a Pegazus fogadó felé indulnak.*
** Határozott léptekkel, kicsit lemaradva utánuk indul.**
Nem szeretne kellemetlenséget, nyilván nem furcsa ha ő is a fogadó irányába halad, de ki tudja miként tekintenek.*
Késő délután volt mikor a városba ért, mint minden város, Arthenior is pezseg az élettől. A város hatalmas, mióta elhagyta szülőföldjét számtalan városban járt már, de mind közül ez nyűgözi le igazán. A főtéren egy szökőkút van amiből kristálytiszta víz tör fel. Körülötte komor kő padok, sokan ülnek s csodálják a szökőkutat. Van egy furcsa, megmagyarázhatatlan kisugárzása a városnak, ami kicsit ijesztő de ugyanakkor rejtélyes, izgalmas is a számára. Új lehetőségek, tapasztalatok, esetleges ismerkedés más kalandozó szellemű emberekkel. Apja szavai még fülében csengenek, miszerint a világ otthonától távol, nem békés hely. Tisztelettel hallgatta végig bölcs szavait, tudta, hogy népe elzárkózva él más városoktól. Ennek ellenére kiharcolta apja engedélyét, hogy világot lásson. A bezártság érzése már elviselhetetlen volt számára, egész életét egyetlen helyen leélni. Nem, ő fiatal, még nagyon sok mindent kell hogy megismerjen, lásson. Íjász tudása még nem tökéletes, népe tagjai mind kiválóak benne, de ő ennél többet szeretne. Ezért is indult el, más városokat felkeresni, hogy találjon egy megfelelő íjászt, akinél tovább fejlesztheti tudását. Az előző városokban nem volt lehetősége erre, talán itt. A főtér nagyságát tekintve, egészen parányinak érzi magát. Az itt élők forgatagában teljesen elveszik, próbál keresni valami támpontot pontosan merre is van, amikor hallja, hogy hárman előtte a Pegazus fogadó felé indulnak.*
** Határozott léptekkel, kicsit lemaradva utánuk indul.**
Nem szeretne kellemetlenséget, nyilván nem furcsa ha ő is a fogadó irányába halad, de ki tudja miként tekintenek.*
1409. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-03-15 23:34:03
Üzenet elküldve: 2024-03-15 23:34:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nárcisz a macskaköveken//
*Gondolataiba mélyedve les ki az aprócska kis ablakrésen, amit nem takar a nehézkes, vörös bársonyfüggöny. A vaksötétben persze szinte semmit nem lát, csak elsuhanó árnyakat, de valahogy nem jön álom a szemére. Ábrándokon, reményeken, nagy változásokon jár az esze megállíthatatlanul. Mintha csak egy börtön kapuján engedték volna szabadon, ahol eddigi majdnem húsz évét végigraboskodta. Az elvárások, kívánalmak, tiltások és muszájok sűrű erdejéből mintha egy tisztás körvonalazódna előtte, ahol végre nem csak egyetlen út vezet előre, ami "helyes". Mintha kinyílna előtte a világ.
Persze azóta ilyesmiken töri a fejét, mióta megtudta, hogy apja Artheniorba küldi őt, hogy világot lásson, és nem mellékesen építse a helyi kapcsolatokat. Nem is ő lenne, ha az üzleti rész nem képviselne legalább akkora hangsúlyt ebben a történetben, mint tulajdon lányának sorsa. Talán nem is mondott el neki mindent a látogatás valódi céljáról... de jelenleg ez érdekli legkevésbé Vildrisse-t.
Most, hogy órák választják el attól az új élettől, amit hosszú- hosszú évek óta dédelgetett gondolataiban, aminek reménye a legkilátástalanabb pillanatokon is keresztülsegítette, egészen különös érzések kerítik hatalmukba. Félelemmel vegyes izgalom, örömbe vegyülő apró kételyek... és persze milliónyi kérdés.
Igyekszik felidézni minden egyes apró emlékfoszlányt, amit Arthenior városáról őriz, de nem sok maradt meg. Kislány volt még, amikor családjával ide látogattak, az anyja is élt még, erre tisztán emlékszik. Az Ebilox kúriára, ahol néhány hat erejéig megszálltak, illetve annak lakóira annál kevésbé. Egy nagy fekete kutya rémlik csak neki, akivel rövid idő alatt szoros barátságot kötött, révén két bátyja szokás szerint kizárta őt mindennemű közös játékból. De az is lehet, hogy az a kutya valahol egészen máshol feledtette vele, milyen unalmasak is tudnak lenni az ilyen látogatások egy gyerek számára.
A külvilágtól, a fogat monoton döcögésétől egyre távolabb kerülve gondolataiban, végül mégiscsak elnyomja az álom, de az utazás ott is folytatódik. A fogat lassítani kezd, végül meg is áll, hogy egy másik utas is csatlakozzon Vildrisse mellé. Anyja az, abban a sötétkék ruhában, amit száz és száz drágakő díszített, és amit ő mindig is elviselhetetlenül hivalkodónak, emiatt pedig kifejezetten csúnyának talált. A kedvence volt.
Sietve, fél szemmel kis kéztükrét lesve magyaráz neki valamit arról, hogy az intrikáknak ne elszenvedője, hanem kitalálója legyen, és akkor nem lesz gondja az életben. Nem is néz rá, mintha inkább a tükröt okítaná az élet nagy dolgairól. Vildrisse viszont le sem veszi róla a szemét, így az sem kerüli el a figyelmét, ahogy a kék ruha alatt alig észrevehetően megvonaglik a szoros fűzőbe kötött test. Aztán a szájából előbukkan az első fekete bogár, amit pillanatok alatt még ezernyi társa követ; lárvák és férgek lepik el az immár rothadó húst, és a kezet, ami mindezek ellenére is felé nyúl.
Hogy a kocsi döccenése vagy a rémálomba forduló események ébresztik, nem tudja eldönteni, de hálát ad Eeyrnek, ahogy anyja hűlt helyére mered a bársonyülésen. Néhány pillanatnak el is kell telnie, hogy magához térjen, és realizálja, hogy odakint már világos van. Kicsit jobban félretolja a függönyt, körbeles, de nincs sok ideje nézelődni. A fogat ezúttal valóban lassít, hiszen megérkeztek a város főterére, ahol a levél szerint valaki várni fogja majd őt.
A kocsi kellemes félhomálya után a tűző tavaszi napsütés szinte telesen elvakítja, ahogy kiszáll, de a nap ereje, a bőrén végigsimító meleg sugarak mégis mosolyt csalnak arcára, feledtetve a kellemetlen útitárs emlékét. Csupán a kissé zilált szőke fonat árulkodik arról, hogy nem volt zökkenőmentes az utazása. Ha nem nyüzsögnének mindenféle népek a téren, talán még nyújtózna is egy jólesőt, de ehelyett csak - lassan megszokva az erős fényt - körbenéz. Mivel nem tudja kit keres, pillantása el-elidőzik a járókelőkön, míg végül megakad a szökőkút mellett várakozó alakon.*
*Gondolataiba mélyedve les ki az aprócska kis ablakrésen, amit nem takar a nehézkes, vörös bársonyfüggöny. A vaksötétben persze szinte semmit nem lát, csak elsuhanó árnyakat, de valahogy nem jön álom a szemére. Ábrándokon, reményeken, nagy változásokon jár az esze megállíthatatlanul. Mintha csak egy börtön kapuján engedték volna szabadon, ahol eddigi majdnem húsz évét végigraboskodta. Az elvárások, kívánalmak, tiltások és muszájok sűrű erdejéből mintha egy tisztás körvonalazódna előtte, ahol végre nem csak egyetlen út vezet előre, ami "helyes". Mintha kinyílna előtte a világ.
Persze azóta ilyesmiken töri a fejét, mióta megtudta, hogy apja Artheniorba küldi őt, hogy világot lásson, és nem mellékesen építse a helyi kapcsolatokat. Nem is ő lenne, ha az üzleti rész nem képviselne legalább akkora hangsúlyt ebben a történetben, mint tulajdon lányának sorsa. Talán nem is mondott el neki mindent a látogatás valódi céljáról... de jelenleg ez érdekli legkevésbé Vildrisse-t.
Most, hogy órák választják el attól az új élettől, amit hosszú- hosszú évek óta dédelgetett gondolataiban, aminek reménye a legkilátástalanabb pillanatokon is keresztülsegítette, egészen különös érzések kerítik hatalmukba. Félelemmel vegyes izgalom, örömbe vegyülő apró kételyek... és persze milliónyi kérdés.
Igyekszik felidézni minden egyes apró emlékfoszlányt, amit Arthenior városáról őriz, de nem sok maradt meg. Kislány volt még, amikor családjával ide látogattak, az anyja is élt még, erre tisztán emlékszik. Az Ebilox kúriára, ahol néhány hat erejéig megszálltak, illetve annak lakóira annál kevésbé. Egy nagy fekete kutya rémlik csak neki, akivel rövid idő alatt szoros barátságot kötött, révén két bátyja szokás szerint kizárta őt mindennemű közös játékból. De az is lehet, hogy az a kutya valahol egészen máshol feledtette vele, milyen unalmasak is tudnak lenni az ilyen látogatások egy gyerek számára.
A külvilágtól, a fogat monoton döcögésétől egyre távolabb kerülve gondolataiban, végül mégiscsak elnyomja az álom, de az utazás ott is folytatódik. A fogat lassítani kezd, végül meg is áll, hogy egy másik utas is csatlakozzon Vildrisse mellé. Anyja az, abban a sötétkék ruhában, amit száz és száz drágakő díszített, és amit ő mindig is elviselhetetlenül hivalkodónak, emiatt pedig kifejezetten csúnyának talált. A kedvence volt.
Sietve, fél szemmel kis kéztükrét lesve magyaráz neki valamit arról, hogy az intrikáknak ne elszenvedője, hanem kitalálója legyen, és akkor nem lesz gondja az életben. Nem is néz rá, mintha inkább a tükröt okítaná az élet nagy dolgairól. Vildrisse viszont le sem veszi róla a szemét, így az sem kerüli el a figyelmét, ahogy a kék ruha alatt alig észrevehetően megvonaglik a szoros fűzőbe kötött test. Aztán a szájából előbukkan az első fekete bogár, amit pillanatok alatt még ezernyi társa követ; lárvák és férgek lepik el az immár rothadó húst, és a kezet, ami mindezek ellenére is felé nyúl.
Hogy a kocsi döccenése vagy a rémálomba forduló események ébresztik, nem tudja eldönteni, de hálát ad Eeyrnek, ahogy anyja hűlt helyére mered a bársonyülésen. Néhány pillanatnak el is kell telnie, hogy magához térjen, és realizálja, hogy odakint már világos van. Kicsit jobban félretolja a függönyt, körbeles, de nincs sok ideje nézelődni. A fogat ezúttal valóban lassít, hiszen megérkeztek a város főterére, ahol a levél szerint valaki várni fogja majd őt.
A kocsi kellemes félhomálya után a tűző tavaszi napsütés szinte telesen elvakítja, ahogy kiszáll, de a nap ereje, a bőrén végigsimító meleg sugarak mégis mosolyt csalnak arcára, feledtetve a kellemetlen útitárs emlékét. Csupán a kissé zilált szőke fonat árulkodik arról, hogy nem volt zökkenőmentes az utazása. Ha nem nyüzsögnének mindenféle népek a téren, talán még nyújtózna is egy jólesőt, de ehelyett csak - lassan megszokva az erős fényt - körbenéz. Mivel nem tudja kit keres, pillantása el-elidőzik a járókelőkön, míg végül megakad a szökőkút mellett várakozó alakon.*
1408. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-03-15 22:39:32
Üzenet elküldve: 2024-03-15 22:39:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Igazán szerencsésnek mondható Nelira is, ha tényleg sikerült kifognia egy nem bunkó orkot, mert ugyan az egészen biztos, hogy sok nem létezhet belőlük. Mindenesetre aranyos, hogy a lány elmondása alapján hozzá szaladt védelemért. Még ez a történet is hasonló, mint a sajátja.*
- Ha tudnád, mennyire hasonlítunk… *A fejét csóválja, de csak azért, mert nem hiszi el, hogy ez ma tényleg megtörténik vele… velük.*
- Köszönöm a felajánlást, de már nem biztos, hogy kell. Wruzto Molzichygk, így hívták. *Reméli, hogy jól mondta ki az ork nevét.* Nekem is védelemre és munkára volt szükségem. A rabszolgája akartam lenni csak azért, hogy eltartson. Hülye ötlet volt.
*Még szerencse, hogy jól végződött a történet, és most nem egy ketrecben raboskodik valahol, ahonnan csak akkor engedi ki az a szürke rusnyaság, ha fel kell nyalni a padlót, miután kibelezett valakit. Megpróbálja elhessegetni ezeket a gondolatokat a fejéből, hisz vége és nem lett belőle semmi rossz. A világ legnagyobb hibája lenne visszaállítani Wruzto-hoz a varázsitallal.*
- Inkább mondanám perverznek, mint romantikusnak. Majdnem jól képzeled el azt a rajzot. *Mondja kuncogva, mikor a papra terelődik a szó, ahogy azt is megfogadja, hogy nem lesz olyan könnyűvérű, mint eddig.
Aztán felpillant újra a fogadó ajtajára, és csak Nelira nyafogása miatt dönt úgy végül, hogy akkor ideje tényleg bemenni.*
- Na jó, gyere! *Azzal megragadja a lány kezét, és el is kezdi húzni őt a bejárat felé.* Miért is akarsz annyira bejönni velem? Azt mondtad, hogy elkísérsz. Már itt vagyunk. Későre jár, téged nem vár otthon a szerelmed? *Kérdezi, de nem azért, mert le akarná koptatni Nelirá-t, csupán furcsa neki, hogy mennyire odavan a mélységi párjáért, de úgy tűnik, mintha Nelira mégis inkább vele, egy ismeretlennel töltené az idejét most szívesebben, mint azzal a férfivel. ~Lehet, csak túlgondolom, de furcsa…~ Nem mondja ki a gondolatait, mert most, hogy valószínűleg már közel a búcsú ideje, nem akarja elrontani az eddig felépített kapcsolatukat.*
//Az indulatok béklyói//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Igazán szerencsésnek mondható Nelira is, ha tényleg sikerült kifognia egy nem bunkó orkot, mert ugyan az egészen biztos, hogy sok nem létezhet belőlük. Mindenesetre aranyos, hogy a lány elmondása alapján hozzá szaladt védelemért. Még ez a történet is hasonló, mint a sajátja.*
- Ha tudnád, mennyire hasonlítunk… *A fejét csóválja, de csak azért, mert nem hiszi el, hogy ez ma tényleg megtörténik vele… velük.*
- Köszönöm a felajánlást, de már nem biztos, hogy kell. Wruzto Molzichygk, így hívták. *Reméli, hogy jól mondta ki az ork nevét.* Nekem is védelemre és munkára volt szükségem. A rabszolgája akartam lenni csak azért, hogy eltartson. Hülye ötlet volt.
*Még szerencse, hogy jól végződött a történet, és most nem egy ketrecben raboskodik valahol, ahonnan csak akkor engedi ki az a szürke rusnyaság, ha fel kell nyalni a padlót, miután kibelezett valakit. Megpróbálja elhessegetni ezeket a gondolatokat a fejéből, hisz vége és nem lett belőle semmi rossz. A világ legnagyobb hibája lenne visszaállítani Wruzto-hoz a varázsitallal.*
- Inkább mondanám perverznek, mint romantikusnak. Majdnem jól képzeled el azt a rajzot. *Mondja kuncogva, mikor a papra terelődik a szó, ahogy azt is megfogadja, hogy nem lesz olyan könnyűvérű, mint eddig.
Aztán felpillant újra a fogadó ajtajára, és csak Nelira nyafogása miatt dönt úgy végül, hogy akkor ideje tényleg bemenni.*
- Na jó, gyere! *Azzal megragadja a lány kezét, és el is kezdi húzni őt a bejárat felé.* Miért is akarsz annyira bejönni velem? Azt mondtad, hogy elkísérsz. Már itt vagyunk. Későre jár, téged nem vár otthon a szerelmed? *Kérdezi, de nem azért, mert le akarná koptatni Nelirá-t, csupán furcsa neki, hogy mennyire odavan a mélységi párjáért, de úgy tűnik, mintha Nelira mégis inkább vele, egy ismeretlennel töltené az idejét most szívesebben, mint azzal a férfivel. ~Lehet, csak túlgondolom, de furcsa…~ Nem mondja ki a gondolatait, mert most, hogy valószínűleg már közel a búcsú ideje, nem akarja elrontani az eddig felépített kapcsolatukat.*
1407. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-03-15 16:59:26
Üzenet elküldve: 2024-03-15 16:59:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ma már egyszer gondolkozott azon, hogy mi lenne, ha ebben a ruhában mást játszott volna el, de az ő kis lelke annyira törékeny, hogy amint végigfutott rajta a gondolat, saját magára lett féltékeny. Pedig a férfi agyat számtalan módon lehet lekötni, talán elég izgalmas lenne ez is. Nem, nem. Ilyenre ma már többet nem gondol.*
- Még csak nem is volt bunkó. A negyedben szólítottam le, mert kellett a védelem és ő akkora hatalmas volt, tudod... mint egy ork. Mert hát, ork. Ő kellett nekem, aztán a végére vele is összebarátkoztam. Ugyan mi lehet vele? Biztos nem ő fújta az arcodba a füstöt, de... *Nagy színpadias sóhaj után szólal csak meg újra, mert maga sem tudja mi a fenéért akar segíteni ennek az új lánynak. Talá, hogy beilleszkedhessen.* - Lila "löttyöket" tudok neked szerezni, de már nem ma. De ha elég nyitott szemmel jársz arra, ahol fellöktél, nem mint egy dúvad suhansz át rajta, még az is lehet rálelsz. *Nem, nem fogja kiadni a saját kis beszerzési helyeit, de ennyit segíteni azért lehet. Nem olyan nehéz ez, ha résen van az ember lánya. Ma már olyan jótékonykodónak érzi magát, hogy pár napra biztosan ki fog tartani a tudat, hogy nem egy szörnyeteg. Nagy segítség lesz ez számára.*
- Lerajzolt, milyen kis romantikus pap ez. Remélem a lábad a nyakadban van a képen, akkor olyankor is tud majd "szeretni", ha ott sem vagy. *Nevet ismét, de most nem tart olyan sokáig, mint az előbb. Nagyon szeret szókimondó lenni, ma kifejezetten élvezi. *
- Majd elveszed te tőle, amit akarsz. Így-így. *Szinte anyai büszkeség tölti el, amit még sosem látott, mert az övé ugyan nem volt rá soha büszke, de kiélvezi ezt az új keletű érzelmet is. Tényleg ez lehetett az a megtartó erő, hogy ezek ketten egyben maradtak, mert valami furcsa gondoskodási vágya támadt.*
- Jó, akkor fagyjunk meg itt. Végül is a köhögő, kipirosodott orrú nőket is kedveli valaki.
*Vágyakozva néz a Pegazus felé, nem a kedvenc helye, de a melege az nagyon hívogatja. Vagy az a jó kis fürdő, ahol szívesen megmártózna egy ilyen hűvös éjjel után. De kitart még egy kicsit, túlságosan jól érzi ma magát.*
//Az indulatok béklyói//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ma már egyszer gondolkozott azon, hogy mi lenne, ha ebben a ruhában mást játszott volna el, de az ő kis lelke annyira törékeny, hogy amint végigfutott rajta a gondolat, saját magára lett féltékeny. Pedig a férfi agyat számtalan módon lehet lekötni, talán elég izgalmas lenne ez is. Nem, nem. Ilyenre ma már többet nem gondol.*
- Még csak nem is volt bunkó. A negyedben szólítottam le, mert kellett a védelem és ő akkora hatalmas volt, tudod... mint egy ork. Mert hát, ork. Ő kellett nekem, aztán a végére vele is összebarátkoztam. Ugyan mi lehet vele? Biztos nem ő fújta az arcodba a füstöt, de... *Nagy színpadias sóhaj után szólal csak meg újra, mert maga sem tudja mi a fenéért akar segíteni ennek az új lánynak. Talá, hogy beilleszkedhessen.* - Lila "löttyöket" tudok neked szerezni, de már nem ma. De ha elég nyitott szemmel jársz arra, ahol fellöktél, nem mint egy dúvad suhansz át rajta, még az is lehet rálelsz. *Nem, nem fogja kiadni a saját kis beszerzési helyeit, de ennyit segíteni azért lehet. Nem olyan nehéz ez, ha résen van az ember lánya. Ma már olyan jótékonykodónak érzi magát, hogy pár napra biztosan ki fog tartani a tudat, hogy nem egy szörnyeteg. Nagy segítség lesz ez számára.*
- Lerajzolt, milyen kis romantikus pap ez. Remélem a lábad a nyakadban van a képen, akkor olyankor is tud majd "szeretni", ha ott sem vagy. *Nevet ismét, de most nem tart olyan sokáig, mint az előbb. Nagyon szeret szókimondó lenni, ma kifejezetten élvezi. *
- Majd elveszed te tőle, amit akarsz. Így-így. *Szinte anyai büszkeség tölti el, amit még sosem látott, mert az övé ugyan nem volt rá soha büszke, de kiélvezi ezt az új keletű érzelmet is. Tényleg ez lehetett az a megtartó erő, hogy ezek ketten egyben maradtak, mert valami furcsa gondoskodási vágya támadt.*
- Jó, akkor fagyjunk meg itt. Végül is a köhögő, kipirosodott orrú nőket is kedveli valaki.
*Vágyakozva néz a Pegazus felé, nem a kedvenc helye, de a melege az nagyon hívogatja. Vagy az a jó kis fürdő, ahol szívesen megmártózna egy ilyen hűvös éjjel után. De kitart még egy kicsit, túlságosan jól érzi ma magát.*
1406. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-03-15 16:40:32
Üzenet elküldve: 2024-03-15 16:40:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Képzelődni jó, már amikor, és már amiről. A fűzős fiúcska nem épp olyasmi, amit ő el akar képzelni. Hát borzalmasan hangzik. Egy férfi legyen férfi, ő ezt vallja, és fűzőben kizárt dolog, hogy bárki férfias maradjon.*
- Jó, de kérlek, akkor, amikor én nem látom…
*Közben valóban a Pegazus felé tartanak, de Merlana egyelőre még nem akar bemenni. Nem akar még találkozni Zeekx-szel, ezért inkább megáll a főtéren, hadd fagyoskodjanak még egy kicsit. Kár, hogy így lehűlt a levegő estére, nap közben még olyan finom, meleg, napos idő volt.*
- Azt mondtad, hogy ez már az én ruhám. Az meg a tiéd, de ha én akarsz lenni, akkor megengedem. *Mosolyog halványan.* Orkkal inni… milyen szerencsés vagy, én csak olyannal találkoztam, amelyik a pofámba fújta a pipafüstjét, meg követelőzött lila löttyökért. Azt mondta, befogad, ha viszek neki olyat. Amiatt jöttem a városba, hogy szerezzek, de azt hiszem, már nem érdekel.
*Ered meg a nyelve végül azzal kapcsolatban is, hogy mi a fenét keres itt. Ugyan miért ne, ha már az orkok kerültek szóba. Valószínű, hogy soha nem látja viszont azt a szürke rusnyaságot, de ha mindenhol elmondja, hogy neki lila varázsital van, és valahol véletlenül kap egyet, legalább hasznot húzhat belőle. Nem rossz az.
Azt közben meg tudják állapítani, hogy most már közösen nem értik, hogy mi a fene a természet tökéletes rendje, de erre lehetett számítani.*
- Múzsa. Még le is rajzolt, képzeld el! Az mondjuk kifejezetten menő lett. *Részleteket már nem árul el róla, hogy micsoda perverz egy rajz lett az róla csak egy szál fűzőben, nadrág nélkül. Mi lett volna, ha ez a szoknyás gönc van rajta, mikor a kis papot elöntötte az alkotni vágyás? Azt fel kellett volna hajtania a nyakába? Lehet…*
- Eddig mindig könnyen adtam magam bárkinek, abban bízva, hogy cserébe én is kapok valamit, de ezután nem fogom, ebben biztos lehetsz.
*Mennyi mindent tanul az ember lánya egy nap alatt. Zseniális. Végül kap egy köszönetszerű valamit is, amire egyáltalán nem számított Nelira szájából a kezdetek kezdetén.*
- Direkt csináltam, mert tudtam, hogy örülni fogsz neki. *Vigyorog huncut módon.* Nelira hercegnő. Jól hangzik. Nem, nem akarok még bemenni, bár szívesen leitatnálak én is, de talán majd máskor.
*A Pegazus ajtaját bámulja közben, mert tényleg be kéne menni, de valahogy most nem képes dönteni. Mi lesz, ha bemegy? Kivesz egy szobát és aztán? Elköszön Nelirá-tól és ledől aludni? Belefut Zeekx-be, ami egy elég groteszk szituáció lesz majd? Nem tudja miért, de most inkább itt a főtéren ácsorogva érzi magát a legjobban Nelira társaságában.*
//Az indulatok béklyói//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Képzelődni jó, már amikor, és már amiről. A fűzős fiúcska nem épp olyasmi, amit ő el akar képzelni. Hát borzalmasan hangzik. Egy férfi legyen férfi, ő ezt vallja, és fűzőben kizárt dolog, hogy bárki férfias maradjon.*
- Jó, de kérlek, akkor, amikor én nem látom…
*Közben valóban a Pegazus felé tartanak, de Merlana egyelőre még nem akar bemenni. Nem akar még találkozni Zeekx-szel, ezért inkább megáll a főtéren, hadd fagyoskodjanak még egy kicsit. Kár, hogy így lehűlt a levegő estére, nap közben még olyan finom, meleg, napos idő volt.*
- Azt mondtad, hogy ez már az én ruhám. Az meg a tiéd, de ha én akarsz lenni, akkor megengedem. *Mosolyog halványan.* Orkkal inni… milyen szerencsés vagy, én csak olyannal találkoztam, amelyik a pofámba fújta a pipafüstjét, meg követelőzött lila löttyökért. Azt mondta, befogad, ha viszek neki olyat. Amiatt jöttem a városba, hogy szerezzek, de azt hiszem, már nem érdekel.
*Ered meg a nyelve végül azzal kapcsolatban is, hogy mi a fenét keres itt. Ugyan miért ne, ha már az orkok kerültek szóba. Valószínű, hogy soha nem látja viszont azt a szürke rusnyaságot, de ha mindenhol elmondja, hogy neki lila varázsital van, és valahol véletlenül kap egyet, legalább hasznot húzhat belőle. Nem rossz az.
Azt közben meg tudják állapítani, hogy most már közösen nem értik, hogy mi a fene a természet tökéletes rendje, de erre lehetett számítani.*
- Múzsa. Még le is rajzolt, képzeld el! Az mondjuk kifejezetten menő lett. *Részleteket már nem árul el róla, hogy micsoda perverz egy rajz lett az róla csak egy szál fűzőben, nadrág nélkül. Mi lett volna, ha ez a szoknyás gönc van rajta, mikor a kis papot elöntötte az alkotni vágyás? Azt fel kellett volna hajtania a nyakába? Lehet…*
- Eddig mindig könnyen adtam magam bárkinek, abban bízva, hogy cserébe én is kapok valamit, de ezután nem fogom, ebben biztos lehetsz.
*Mennyi mindent tanul az ember lánya egy nap alatt. Zseniális. Végül kap egy köszönetszerű valamit is, amire egyáltalán nem számított Nelira szájából a kezdetek kezdetén.*
- Direkt csináltam, mert tudtam, hogy örülni fogsz neki. *Vigyorog huncut módon.* Nelira hercegnő. Jól hangzik. Nem, nem akarok még bemenni, bár szívesen leitatnálak én is, de talán majd máskor.
*A Pegazus ajtaját bámulja közben, mert tényleg be kéne menni, de valahogy most nem képes dönteni. Mi lesz, ha bemegy? Kivesz egy szobát és aztán? Elköszön Nelirá-tól és ledől aludni? Belefut Zeekx-be, ami egy elég groteszk szituáció lesz majd? Nem tudja miért, de most inkább itt a főtéren ácsorogva érzi magát a legjobban Nelira társaságában.*
1405. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-03-15 16:11:35
Üzenet elküldve: 2024-03-15 16:11:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
*A nevetés addig nehezen fog abbamaradni, amíg a ma szerzett társasága ilyen vicces. Talán már direkt csinálja, de ez nem baj, nevetni mindenki szeret, csak ne fájna tőle olyan átkozottul mindene, mintha csak azt akarná közölni vele a teste, hogy neki nem szabad így hahotázni. Szerencsére ebbe legalább nem gondol bele, mert biztosan ismét valaki más lenne belőle. Pedig minden, amit Merlana gondol az ő, egybegyúrva. A hangulata csalja elő belőle a jót, a gonoszat, a kedveset és az őrültet is. Mint mindenki másból ezen a világon, csak az a mindenki más nem egy órán belül háromszor vált hangulatot, ráadásul nem ilyen szélsőségesen.*
- Pedig képzelődni jó! De egyszer ráadok egy fűzőt valami satnya férfira, esküszöm. Nekem ezt nem csak a fejemben kell látnom. *Nevetgél tovább, közben pedig a főtér felé tartanak, van egy sanda gyanúja, hogy a Pegazusban fognak kikötni, de még akármi is történhet addig. Így már célirányosabban lépked, persze csak addig, amíg nem állnak meg, hogy a hidegben kelljen folytatniuk a csevejt.*
- Mi mi vagyunk, egymás ruhájában, jajj annyira régen szórakoztam ilyen jót. Pedig nemrégen egy orkkal ittam, az sem volt semmi. Mennyi érdekesség szaladgál az utcán, többször kéne kijönnöm. *Ez is egy olyan dolog, ami talán csak Neli-nek lenne jó, annak nem biztos, aki az útjába kerül. Az orkkal tervei voltak, ez a lány pedig felidegesítette, de valamit mégis jól csinált, így most "összebarátkoztak". Ha nem csinálta volna jól azt a valamit, már lehet, hogy nem is élne. De örül a másik létezésének, hiszen ilyen jót régen mulatott.
Megtorpan a magyarázatra, már ami az istenségeket illeti és most kifejezetten bután néz. Talán megbocsátható, hiszen a másik sem érti amit magyaráz.*
- Én ezt nem értem, de ha te sem érted, hogyan is értethetnéd meg velem? *Még mindig furcsán bámul, majd amikor a testiség van a porondon rendeződik az a szép arc és egyből sokkal befogadóbb.* - Múzsa. Látod? Majd te megihleted arra, hogyan is kell bánni veled. A szoknyád alatt varázslat van, ki kell érdemelni. *Mosolyog amikor a nevét elárulja, neki aztán nem lényeg, hogy hazudik-e, vagy nem, csak kell egy név, amihez társíthatja az arcot. Könnyebb lesz róla úgy mesélni.*
- Merlana, örülök, hogy átgázoltál rajtam. *Már csak vicces emlék az hogy nemrég még ki akarták véreztetni egymást.* - Én Nelira vagyok. Neli, vagy hercegnő, nekem mindegy. Na, bemegyünk, vagy rettegsz még egy kicsit a találkozástól?
//Az indulatok béklyói//
*A nevetés addig nehezen fog abbamaradni, amíg a ma szerzett társasága ilyen vicces. Talán már direkt csinálja, de ez nem baj, nevetni mindenki szeret, csak ne fájna tőle olyan átkozottul mindene, mintha csak azt akarná közölni vele a teste, hogy neki nem szabad így hahotázni. Szerencsére ebbe legalább nem gondol bele, mert biztosan ismét valaki más lenne belőle. Pedig minden, amit Merlana gondol az ő, egybegyúrva. A hangulata csalja elő belőle a jót, a gonoszat, a kedveset és az őrültet is. Mint mindenki másból ezen a világon, csak az a mindenki más nem egy órán belül háromszor vált hangulatot, ráadásul nem ilyen szélsőségesen.*
- Pedig képzelődni jó! De egyszer ráadok egy fűzőt valami satnya férfira, esküszöm. Nekem ezt nem csak a fejemben kell látnom. *Nevetgél tovább, közben pedig a főtér felé tartanak, van egy sanda gyanúja, hogy a Pegazusban fognak kikötni, de még akármi is történhet addig. Így már célirányosabban lépked, persze csak addig, amíg nem állnak meg, hogy a hidegben kelljen folytatniuk a csevejt.*
- Mi mi vagyunk, egymás ruhájában, jajj annyira régen szórakoztam ilyen jót. Pedig nemrégen egy orkkal ittam, az sem volt semmi. Mennyi érdekesség szaladgál az utcán, többször kéne kijönnöm. *Ez is egy olyan dolog, ami talán csak Neli-nek lenne jó, annak nem biztos, aki az útjába kerül. Az orkkal tervei voltak, ez a lány pedig felidegesítette, de valamit mégis jól csinált, így most "összebarátkoztak". Ha nem csinálta volna jól azt a valamit, már lehet, hogy nem is élne. De örül a másik létezésének, hiszen ilyen jót régen mulatott.
Megtorpan a magyarázatra, már ami az istenségeket illeti és most kifejezetten bután néz. Talán megbocsátható, hiszen a másik sem érti amit magyaráz.*
- Én ezt nem értem, de ha te sem érted, hogyan is értethetnéd meg velem? *Még mindig furcsán bámul, majd amikor a testiség van a porondon rendeződik az a szép arc és egyből sokkal befogadóbb.* - Múzsa. Látod? Majd te megihleted arra, hogyan is kell bánni veled. A szoknyád alatt varázslat van, ki kell érdemelni. *Mosolyog amikor a nevét elárulja, neki aztán nem lényeg, hogy hazudik-e, vagy nem, csak kell egy név, amihez társíthatja az arcot. Könnyebb lesz róla úgy mesélni.*
- Merlana, örülök, hogy átgázoltál rajtam. *Már csak vicces emlék az hogy nemrég még ki akarták véreztetni egymást.* - Én Nelira vagyok. Neli, vagy hercegnő, nekem mindegy. Na, bemegyünk, vagy rettegsz még egy kicsit a találkozástól?
1404. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-03-15 15:40:07
Üzenet elküldve: 2024-03-15 15:40:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tudja, hogy most szerencsésnek vagy szerencsétlennek kéne gondolnia magát. Összefuthatott volna egy érzékeny porcelánbabával, egy nagyszájú kis csitrivel, de egy veszedelmes szajhával is, Ő a teljesség igénye nélkül mindet megkapta egyszerre.*
~Most meg még úgy érzi magát, mintha a cirkuszban lenne… Hát az eszem megáll!~
*Annyira nem tudja hová tenni ezt a jelenséget, hogy az egyetlen, amire most képes az az, hogy csatlakozik a játékhoz, és próbál minél nagyobb marhaságokat beszélni, hátha sokáig tudja ebben az állapotában tartani a lányt. Addig sem akarja hegyes fogpiszkálókkal szurkálni.*
- Ha megnyugtat, én sem voltam még szoknyában. *Ránt vállat, aztán ő már azt a nevetést próbálja visszatartani, ami amiatt akaródzik kijönni belőle, ahogy Nelira hahotázik jóízűen az ő megjegyzésén.*
- Nem baj, ha nem akarom elképzelni? Hát még csöcsei sincsenek szerencsétlen parasztnak ahhoz, hogy egyáltalán álljon rajta valahogy a fűző. Ugh… *Húzza félre a száját, mert mégis csak elképzelte, pedig tényleg nem akarta!
Közben már haladnak a fogadó irányába, így Nelira is tudhatja, merre kell menniük, már ha Merlana maga tényleg tudja, hogy merre tart éppen. A női lovászfiúnak álcázott hercegnő közben egyre furcsább és furcsább, ő csak próbálja tartani a lépést a csapongó gondolatokkal.*
- Nem látom. Ne lássam? Nem, én én vagyok, nem te. Tudod mit?! Az a biztos, hogy mi mi vagyunk.
*Válaszol rögtön minden egyes félmondatra, mintha csak egy körökre osztott villámgyors szócsatába keveredtek volna, persze kívülről nézve nem sok értelme lehet az egésznek.
A fogadó közben már ott van előttük, de Merlana még nem akar bemenni, inkább csacsogna még egy kicsit idekint a főtéren ezzel a furcsasággal. Időközben még azt is sikerül elárulnia, hogy az ő szerelme, aki nem is a szerelme, egy pap.*
- Igen, az, de nem a három isten egyikének a papja, hanem valami Guy-akárkicsodának. Idézem, amit szajkózott: „A természet tökéletes rendje hozott létre minden élőlényt, és annak legtökéletesebb egyedei az értelemmel bíró fajok.” Heh? Te érted ezt egyáltalán? Elmagyarázta, mi a fene az a „természet tökéletes rendje”, de nem vagyok benne biztos, hogy felfogtam. Amúgy nem, szex közben nem mondogatta a nevét, csak kitalálta, hogy a múzsája vagyok. Az enyémet sem mondta. Az én nevem…
*Egy pillanatra abbahagyja a fecsegést, elgondolkozik azon, hogy vajon jó ötlet-e kiadni a nevét.*
- Az igazit mondjam vagy találjak ki gyorsan valamit? Merlana. Így hívhatsz. *Végül az igazi mellett dönt, mert talán így zavarja össze a legjobban a lányt, aki lehet, hogy most azt hiszi, ez nem is az igazi neve.*
- És veled mi lesz? Ha akarod, maradhatsz Hercegnő, az jó név.
//Az indulatok béklyói//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tudja, hogy most szerencsésnek vagy szerencsétlennek kéne gondolnia magát. Összefuthatott volna egy érzékeny porcelánbabával, egy nagyszájú kis csitrivel, de egy veszedelmes szajhával is, Ő a teljesség igénye nélkül mindet megkapta egyszerre.*
~Most meg még úgy érzi magát, mintha a cirkuszban lenne… Hát az eszem megáll!~
*Annyira nem tudja hová tenni ezt a jelenséget, hogy az egyetlen, amire most képes az az, hogy csatlakozik a játékhoz, és próbál minél nagyobb marhaságokat beszélni, hátha sokáig tudja ebben az állapotában tartani a lányt. Addig sem akarja hegyes fogpiszkálókkal szurkálni.*
- Ha megnyugtat, én sem voltam még szoknyában. *Ránt vállat, aztán ő már azt a nevetést próbálja visszatartani, ami amiatt akaródzik kijönni belőle, ahogy Nelira hahotázik jóízűen az ő megjegyzésén.*
- Nem baj, ha nem akarom elképzelni? Hát még csöcsei sincsenek szerencsétlen parasztnak ahhoz, hogy egyáltalán álljon rajta valahogy a fűző. Ugh… *Húzza félre a száját, mert mégis csak elképzelte, pedig tényleg nem akarta!
Közben már haladnak a fogadó irányába, így Nelira is tudhatja, merre kell menniük, már ha Merlana maga tényleg tudja, hogy merre tart éppen. A női lovászfiúnak álcázott hercegnő közben egyre furcsább és furcsább, ő csak próbálja tartani a lépést a csapongó gondolatokkal.*
- Nem látom. Ne lássam? Nem, én én vagyok, nem te. Tudod mit?! Az a biztos, hogy mi mi vagyunk.
*Válaszol rögtön minden egyes félmondatra, mintha csak egy körökre osztott villámgyors szócsatába keveredtek volna, persze kívülről nézve nem sok értelme lehet az egésznek.
A fogadó közben már ott van előttük, de Merlana még nem akar bemenni, inkább csacsogna még egy kicsit idekint a főtéren ezzel a furcsasággal. Időközben még azt is sikerül elárulnia, hogy az ő szerelme, aki nem is a szerelme, egy pap.*
- Igen, az, de nem a három isten egyikének a papja, hanem valami Guy-akárkicsodának. Idézem, amit szajkózott: „A természet tökéletes rendje hozott létre minden élőlényt, és annak legtökéletesebb egyedei az értelemmel bíró fajok.” Heh? Te érted ezt egyáltalán? Elmagyarázta, mi a fene az a „természet tökéletes rendje”, de nem vagyok benne biztos, hogy felfogtam. Amúgy nem, szex közben nem mondogatta a nevét, csak kitalálta, hogy a múzsája vagyok. Az enyémet sem mondta. Az én nevem…
*Egy pillanatra abbahagyja a fecsegést, elgondolkozik azon, hogy vajon jó ötlet-e kiadni a nevét.*
- Az igazit mondjam vagy találjak ki gyorsan valamit? Merlana. Így hívhatsz. *Végül az igazi mellett dönt, mert talán így zavarja össze a legjobban a lányt, aki lehet, hogy most azt hiszi, ez nem is az igazi neve.*
- És veled mi lesz? Ha akarod, maradhatsz Hercegnő, az jó név.
1403. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-03-14 16:26:39
Üzenet elküldve: 2024-03-14 16:26:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nárcisz a macskaköveken//
-Ha! *Sóhajt fel fáradtan Kylias, miközben kissé szorosabbra kulcsolja mellkasa előtt kezeit. Szőrme kesztyű ide vagy oda, az ujjait tíz apró jégcsapnak érzi. Alig várja, hogy végre felkeljen a nap. Végül úgy tűnik imái meghallgatásra találnak, az első fénysugár átlép Arthenior falai felett. Tekintetével követi a lassan, szinte álmosan előbukó kora reggeli napot, ami először csak a házak tetejét vonja be arany színnel, végül opálos ragyogásával betölti az egész teret. Kyl nem szerette a téli napot. Mindig olyan ridegnek és távolság tartónak hatott, ahogy hideg kék fényével fent ragyog az égen. Olyan volt számára mint egy apa, akinek az elvárásaihoz soha nem nőhet fel és ebből épp elég volt neki egy. Szemben a szinte már nyájasan virító nyári nappal, ami meleg sárga sugaraival, gyengéden ölelik át, akár egy anya a gyermekét. Legalább is a férfi így képzelte el, hogy milyen lehet egy anya érintése.
Mindezek mellett egy igen fontos ismérve volt a még a tavasz eleji reggeleknek Artheniorban, hogy a hideg ilyenkor még csontjáig tud hatolni az embernek. Szerencsére jól felöltözött, a legvastagabb kabátját tekerte maga köré, mégis merevnek érzi az egész testét.
-Csak saját magamat hibáztathatom.
*Motyogja maga elé, miközben testsúlyát egyik lábáról a másikra helyezve, próbál egy kis meleg vért juttatni lábaiba. Messziről akár úgy is tűnhet, hogy valami furcsa törzsi táncot jár.
Körülbelül egy órával érkezett a levélben írt időpont előtt, még sötét volt, amikor átlépte az Ebilox kúria kovácsolt vas kapuját és gyors léptekkel elindult a főtér irányába. Szinte suhant az éjszakában. A sietségnek két oka is volt, egyrészt melegen tartja a testet, ami igencsak előnyös a kora tavaszi éjszakákon, másrészt az ember hall dolgokat. Pletykákat legfőképp, de az biztos, hogy az utak manapság már nem olyan biztonságosak, mint régen. Már ha egyáltalán valaha is azok voltak. Ezt figyelembe véve nem tűnik a legjobb ötletnek egyedül ácsorogni egy sötét tér közepén, de az igazság az, hogy kevés biztonságosabb hely van ennél. Először is még este is több ember lézeng a erre, a kockázat pedig minden egyes szemtanúval csak növekszik, másodszor pedig itt van Arthenior hatalmas kő kapuja. És igen, önmagában egy kapu nem véd meg senkit, de mivel ez alatt a kapu alatt jön át mindenki, aki a városba érkezik, ezért ez a hely sűrűn ki van téve városőri járőrözéseknek.
A hatalmas rejtély mögött pedig, hogy mégis miért indult el ennyivel korábban, mindösszesen az áll, hogy alig várta már, hogy indoka legyen kilépni a kúria fullasztó falai közül. Eltűnni a rideg karvaly szempár elől. Oly régen volt már lehetősége erre, így mikor a levelet kézhez kapva elolvasta az abban szereplő kérést, majd kiugrott a bőréből. Vezesse a körbe a Waessandoral ház leányát a városban. Indoklás ugyan nem szerepelt benne, ami kissé furcsává tette az egészet, de tudta, hogy apja áldását adja erre majd. Nem kockáztathatja meg, hogy csorbát ejtsen házaik kapcsolatán, még ha ezek csak formalitásokban merülnek is ki.
-Vildrisse Waessandoral... Vildrisse Waessandoral... Vildrisse.
*Próbál arcot kapcsolni a névhez, de igencsak nehezére esik. Csak néhány felvillanó emlék, amik amilyen gyorsan jönnek, olyan gyorsan távoznak is és egy nevetés hangja, ami furcsa melegséggel tölti el a mellkasát. Nevetés... nem sűrűn látott vendég az Ebilox kúriában. Ennyi emléke van a lányról, már ha ezeket annak lehet nevezni, de ez annyira nem furcsa, hiszen tíz éve nem találkoztak már. Tíz év hosszú idő, Merthel rideg tekintetének kereszttüzében, pedig egy örökkévalóságnak tűnik, szóval miért most akar találkozni? *
-Nos ez pillanatokon belül kiderül.
*Néz végig a téren, ahol lassan elkezdenek előszállingózni az emberek. A tér megtelik hangok és szagok izgalmas elegyével. A munkába siető férfiakéval, a vásárba igyekvő, vagy épp a mosni való ruhát cipelő nőkével, a játszadozó gyermekekével, élő lélegző méhkassá alakítva a főteret.
Kylias közelebb húzódik a mellette csobogó szökőkúthoz, nehogy valaki figyelmetlenségében elsodorja, miközben a tömeg felett eltekint, hátha kiszúrja valahol a lányt a hullámzó embertömegben. *
-Ha! *Sóhajt fel fáradtan Kylias, miközben kissé szorosabbra kulcsolja mellkasa előtt kezeit. Szőrme kesztyű ide vagy oda, az ujjait tíz apró jégcsapnak érzi. Alig várja, hogy végre felkeljen a nap. Végül úgy tűnik imái meghallgatásra találnak, az első fénysugár átlép Arthenior falai felett. Tekintetével követi a lassan, szinte álmosan előbukó kora reggeli napot, ami először csak a házak tetejét vonja be arany színnel, végül opálos ragyogásával betölti az egész teret. Kyl nem szerette a téli napot. Mindig olyan ridegnek és távolság tartónak hatott, ahogy hideg kék fényével fent ragyog az égen. Olyan volt számára mint egy apa, akinek az elvárásaihoz soha nem nőhet fel és ebből épp elég volt neki egy. Szemben a szinte már nyájasan virító nyári nappal, ami meleg sárga sugaraival, gyengéden ölelik át, akár egy anya a gyermekét. Legalább is a férfi így képzelte el, hogy milyen lehet egy anya érintése.
Mindezek mellett egy igen fontos ismérve volt a még a tavasz eleji reggeleknek Artheniorban, hogy a hideg ilyenkor még csontjáig tud hatolni az embernek. Szerencsére jól felöltözött, a legvastagabb kabátját tekerte maga köré, mégis merevnek érzi az egész testét.
-Csak saját magamat hibáztathatom.
*Motyogja maga elé, miközben testsúlyát egyik lábáról a másikra helyezve, próbál egy kis meleg vért juttatni lábaiba. Messziről akár úgy is tűnhet, hogy valami furcsa törzsi táncot jár.
Körülbelül egy órával érkezett a levélben írt időpont előtt, még sötét volt, amikor átlépte az Ebilox kúria kovácsolt vas kapuját és gyors léptekkel elindult a főtér irányába. Szinte suhant az éjszakában. A sietségnek két oka is volt, egyrészt melegen tartja a testet, ami igencsak előnyös a kora tavaszi éjszakákon, másrészt az ember hall dolgokat. Pletykákat legfőképp, de az biztos, hogy az utak manapság már nem olyan biztonságosak, mint régen. Már ha egyáltalán valaha is azok voltak. Ezt figyelembe véve nem tűnik a legjobb ötletnek egyedül ácsorogni egy sötét tér közepén, de az igazság az, hogy kevés biztonságosabb hely van ennél. Először is még este is több ember lézeng a erre, a kockázat pedig minden egyes szemtanúval csak növekszik, másodszor pedig itt van Arthenior hatalmas kő kapuja. És igen, önmagában egy kapu nem véd meg senkit, de mivel ez alatt a kapu alatt jön át mindenki, aki a városba érkezik, ezért ez a hely sűrűn ki van téve városőri járőrözéseknek.
A hatalmas rejtély mögött pedig, hogy mégis miért indult el ennyivel korábban, mindösszesen az áll, hogy alig várta már, hogy indoka legyen kilépni a kúria fullasztó falai közül. Eltűnni a rideg karvaly szempár elől. Oly régen volt már lehetősége erre, így mikor a levelet kézhez kapva elolvasta az abban szereplő kérést, majd kiugrott a bőréből. Vezesse a körbe a Waessandoral ház leányát a városban. Indoklás ugyan nem szerepelt benne, ami kissé furcsává tette az egészet, de tudta, hogy apja áldását adja erre majd. Nem kockáztathatja meg, hogy csorbát ejtsen házaik kapcsolatán, még ha ezek csak formalitásokban merülnek is ki.
-Vildrisse Waessandoral... Vildrisse Waessandoral... Vildrisse.
*Próbál arcot kapcsolni a névhez, de igencsak nehezére esik. Csak néhány felvillanó emlék, amik amilyen gyorsan jönnek, olyan gyorsan távoznak is és egy nevetés hangja, ami furcsa melegséggel tölti el a mellkasát. Nevetés... nem sűrűn látott vendég az Ebilox kúriában. Ennyi emléke van a lányról, már ha ezeket annak lehet nevezni, de ez annyira nem furcsa, hiszen tíz éve nem találkoztak már. Tíz év hosszú idő, Merthel rideg tekintetének kereszttüzében, pedig egy örökkévalóságnak tűnik, szóval miért most akar találkozni? *
-Nos ez pillanatokon belül kiderül.
*Néz végig a téren, ahol lassan elkezdenek előszállingózni az emberek. A tér megtelik hangok és szagok izgalmas elegyével. A munkába siető férfiakéval, a vásárba igyekvő, vagy épp a mosni való ruhát cipelő nőkével, a játszadozó gyermekekével, élő lélegző méhkassá alakítva a főteret.
Kylias közelebb húzódik a mellette csobogó szökőkúthoz, nehogy valaki figyelmetlenségében elsodorja, miközben a tömeg felett eltekint, hátha kiszúrja valahol a lányt a hullámzó embertömegben. *
1402. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-02-24 12:52:28
Üzenet elküldve: 2024-02-24 12:52:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szürke, télvégi napra virrad, mire a városba ér. Hajnalban szitálni kezdett az eső, föláztatva a karavánutat. Az ork csizmáit csűdig lepi a sár, koponyájára rálapult a matrózkendő. A gyenge világosságban is hunyorog, mint aki egész életét a fedélközben töltötte. A szökőkútnál megáll inni. Vizet is, páleszt is. Le nem ül, mert akkor kurva élet, hogy nem áll föl alkonyatig. Sárga szemeit körbejártatja a főtéren. Még világítanak a kandeláberek, a koldusok meg épp, hogy elkezdtek mozgolódni.*
~Kiváló…~
*Nagyon hatékony volna, de most biztosan nem fogja meglátogatni a Kovácsműhelyt. Két mondatot nem bírna a fáradtságtól egymásba fűzni, a wegtoreniek meg a dátumot is hozzáadnák a számla végösszegéhez. Ő pedig öregurasan odabaszná eléjük az erszényét, hogy vegyék ki maguknak, amennyi kell.*
~Kizárt dolog.~
*Nagy kínnal-keservvel útba indítja a lábait a Pegazus felé. Papíron száz lépés. Érzésre hosszabb, mint az egész turné a Mágustoronytól idáig.*
*Szürke, télvégi napra virrad, mire a városba ér. Hajnalban szitálni kezdett az eső, föláztatva a karavánutat. Az ork csizmáit csűdig lepi a sár, koponyájára rálapult a matrózkendő. A gyenge világosságban is hunyorog, mint aki egész életét a fedélközben töltötte. A szökőkútnál megáll inni. Vizet is, páleszt is. Le nem ül, mert akkor kurva élet, hogy nem áll föl alkonyatig. Sárga szemeit körbejártatja a főtéren. Még világítanak a kandeláberek, a koldusok meg épp, hogy elkezdtek mozgolódni.*
~Kiváló…~
*Nagyon hatékony volna, de most biztosan nem fogja meglátogatni a Kovácsműhelyt. Két mondatot nem bírna a fáradtságtól egymásba fűzni, a wegtoreniek meg a dátumot is hozzáadnák a számla végösszegéhez. Ő pedig öregurasan odabaszná eléjük az erszényét, hogy vegyék ki maguknak, amennyi kell.*
~Kizárt dolog.~
*Nagy kínnal-keservvel útba indítja a lábait a Pegazus felé. Papíron száz lépés. Érzésre hosszabb, mint az egész turné a Mágustoronytól idáig.*
1401. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-02-18 20:48:50
Üzenet elküldve: 2024-02-18 20:48:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Úton útfélen//
*Kicsit úgy érzi szüksége van a levegőváltozásra, túlzottan belekényelmesedett abba, hogy az artheniori nők szoknyája alá nyúlkáljon. S mivel egy gazember, nem is szavahihető, ezért némi ellenszenvet keltett a helyiekben. Nem veszi zokon, ámbár túlzásnak érzi a helyi nők önérzetét, de egyébként is túl hétköznapiak a számára, ezért örömmel hagyja háta mögött a várost néhány hat erejéig. Felfedeznivaló bőségesen akad, főleg a wegtoreni homokhoz szokott szemnek kellemes újdonság a burjánzó vidék. A tavasz pedig már érezhetően magával hozta a változást.*
*Kicsit úgy érzi szüksége van a levegőváltozásra, túlzottan belekényelmesedett abba, hogy az artheniori nők szoknyája alá nyúlkáljon. S mivel egy gazember, nem is szavahihető, ezért némi ellenszenvet keltett a helyiekben. Nem veszi zokon, ámbár túlzásnak érzi a helyi nők önérzetét, de egyébként is túl hétköznapiak a számára, ezért örömmel hagyja háta mögött a várost néhány hat erejéig. Felfedeznivaló bőségesen akad, főleg a wegtoreni homokhoz szokott szemnek kellemes újdonság a burjánzó vidék. A tavasz pedig már érezhetően magával hozta a változást.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1850-1869