//Aliona//
*Nem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan fog találni egy barátot maga mellé, sőt nem is gondolta, hogy egyáltalán talál majd egyet. De lássanak csodát, hála az Isteneknek talált egy barátot, aki ráadásul igen kedvesnek tűnik és szereti a zenét, ami Andoielnél már alapból egy jó pontnak számít.*
~Csak nem vagyok reménytelen, nem taszítok el mindenkit. Hiszen ő is itt van és ráadásul még vannak is olyan dolgok, amiről tudunk beszélgetni. Ott az éneklés, s nem mellesleg egyikünk sem ismeri ezt a helyet. Tökéletes beszélgetési és ismerkedési alap.~
*Lassan elindulnak a főtérről, s Aliona rögtön belekezd a kérddezősködésbe. A bárd hölgy az első pillanatban kicsit meglepődik, viszont gyorsan magához tér és mosolyog tovább. Jól esik neki, hogy hallja mennyire megnyílt neki a lány. S tudatosul benne, hogy egy ugyanolyan beszédes lénnyel találkozott, mint ő maga! Ahogy a lány mesél Andoiel felfigyel rá, hogy igen gyakran említi a naplóját, de persze esze ágában sincs erre rákérdezni. A napló magán ügy, neki is volt mikor kisebb volt, még azelőtt, hogy bárdnak állt. Erre azonban most nem akar gondolni inkább újra a lányra figyel, ahogy az befejezte a mesélést, ő is megszólal, természetesen még mindig mosolyogva.*
- Azóta énelek, amióta az eszemet tudom! Mindenről és mindig képes vagyok énekelni, ez hatja át egész életem folyását, ez határozza meg tetteim, s ez segít a fájdalmas időkben. Mitől szeretek? Hmm... Ez egy érdekes kérdés, azért szeretek, mert megnyugtat, mert olyan helyekre repít el, ahol semmi és senki sem bánthat, mert általa önmagam lehetek és mert ezt nem veheti el tőlem senki sem. Ez az enyém és csak megosztani lehet, de azt bárkivel tehetem. A szerelem pedig jó dal anyag, s egyszer biztos visszatér, addig pedig sok más dolgot is fogsz találni, amiről énekelni lehet higgy nekem, én már csak tudom. Segítek neked megtalálni a benned élő dalt! A tisztásra menjünk? Rendben az kifejezetten jó ihlet forrás, legalábbis számomra a tisztások mindig azok. Annak pedig nagyon örülnék, ha ketten keresnénk pénzt, ha elosztjuk, az pedig mind a kettőnknek jó lesz! Az pedig nem baj, hogy nemm tudsz hárfán játszani, majd megmutatod, hogyan énekelsz én meg majd játszom alá, vagy éneklünk ketten! A fegyverről meg annyit, hogy hiába nem nőnek való mindig kelhet, nekem is volt már rá szükségem. Tehát szerintem igazán jól teszed, hogy arra akarod költeni a pénzedet!
*Ahogy beszél észreveszi, hogy Aliona gyakran hátra pillantgat, egyszer kétszer ő is megteszi, de szerencsére senki sem követi őket, csak megnézik a két hölgyet! Andoiel végül megint megszólal, most az esetleges rossz akarókkal kapcsolatban.*
- Addig se kell aggódnod, amíg nem szerzel fegyvert. Nálam van bőven! *azzal előhúz egyet az egyik csizmája szárából, s a hölgy felé tartja* Egyelőre tedd el, jobb ha nálad is van. Bár megtudnám mind a kettőnket védeni, de jobb félni, mint megijedni! Na, nem igaz?!
*Kérdezi nevetve Alionár, majd ha a lány elvette a fegyvert tovább halad, s megjegyzi.*
- Szerintem valamerre erre kell menni, egyszer biztos oda jutunk!
*Mondja még mindig kedvesen, s nem lakadó mosollyal, hiszen egy barát szerzése nagy öröm mindenkinek, egy bárdnak pedig főleg.*