//Köz, elő, és gyors játék//
*Valóban butuska. Mert hát így is lehet fogalmazni. Bár a valósághoz közelebb van egy másik szó: naiv. Eddig soha nem kellett alakoskodnia. Nem kellett eljátszani a rosszat, vagy olyat tenni, ami élesen ellentétes a személyiségével. Otthon, családi körben nem kényszerült arra, hogy másnak mutassa magát, mint ami. Lehetett nyílt, őszinte. És bátran elhihette mindazt, amit mondtak neki. Nem látott mögé hátsó szándékot sem.
A saját lábra állás pedig egyelőre nem úgy sikerül, ahogy elképzelte otthon. Minden olyan szépnek, és egyszerűnek tűnt az otthon meleg békéjéből, s ha visszagondol az eltelt egy-két napra, mondhatni, nagy csalódás érte. Semmi sem olyan, mint amilyennek azt az képzelet beállította. Nehézségek és akadályok tarkítják útját, s ha belegondol, nem sok esélye van.
Lehet vissza kéne térnie szülei házába? De mennyire egyeztethető össze jellemével a megfutamodás? Hiszen azt sem szeretné, ha mások gyávának, és ügyetlennek titulálnák. Mások, és nem a szülei. Mert a szülei minden bizonnyal örömmel fogadnák, és szót sem ejtenének arról, miért is nem boldogult a városban. Vélhetően most is halálra aggódják magukat.
S lám, itt egy fiatal félelf férfiú, aki valóban úriemberként próbál vele viselkedni. Házat ajánl, fürdőt és vacsorát. Túl könnyűnek, túl egyszerűnek tűnik most hirtelen a sok viszontagság után. Elhinni sem meri igazán, hogy szerencséje is lehetne. Olyan könnyű lenne elfogadni egyből az ajánlatot. Csábító, mint méheknek a méz, vagy lepkének a lámpafény.
Ám ami felmerül benne, az a kiszolgáltatottság érzése. Nem engedheti meg magának, hogy ilyen indokkal bárki is befolyást gyakorolhasson rá. Felsóhajt hát, és vesz egy nagy levegőt.*
-A szállást azt hiszem, vissza kell utasítanom. úgy vélem, nem lenne illendő, hogy a házadban lakjam. Félreértésekre adhatna okot.
*Na igen. Mert mit is tehetne aztán az ellen, hogy pletyka szálljon szárnyra, s nevét a szájára vegye a város. Azonban a fürdő és a vacsora ajánlat talán elfogadható, főleg, ha megosztják a költségeket. Még akkor is, ha nem sok pénze van. Ám az ifjú hozzáteszi végül, hogy "vendégem lennél." Erre nehéz mit mondani. Sóhajtva adja meg magát.*
-A vacsorát elfogadom, köszönöm. És remélem, nem terhellek meg vele. Nem szeretek senki terhére lenni.