//Árnyak űzője//
//Shyahar//
*A lány megint veszi a lapot és szórakoztatja, ami rá is fér. A város felé haladva már ott van a tudatalattija peremén Myna képe és az átélt emlékek, aztán a gyöngyhajú, akihez annyira kötődött előtte és akit kitörölt az emlékezetéből a vörös démon egy időre. Most pedig, ami megmenti az emlékek felidézésétől az Shya mókázása.*
-Helyes csak vigyázz! Én nem olyan rég találkoztam azzal az öreg kalapos fickóval, akit említettem.
*A kalapról a mókamester jut az eszébe Svir, de ez talán nem véletlen.*
-Ha találkozunk vele? Na akkor semmi nem ment meg minket a sajátos humorától. Nincs mit tenni, mert az ellen nincs ellenszer, ahogy tudom. *nevet* Különben nem kell tőle megijedni. Mókás és sértődékeny figura, aki imád páváskodni.
*Folytatja a jellemrajzot, aztán meghallgatja, hogy a lány még soha nem volt bent a fogadóban, ahova egy időben szinte hazajárt.*
-Na akkor most mindenképpen bemegyünk a Pegazusba, mert nem vagy egyedül, én meg ennék egy jót.
*Mosolyodik el és meglepett örömmel veszi a kezét megfogó kis kéz érintését, amire rá is fog ösztönösen. Persze a fogadó emlegetésétől már fel is dereng az emeleti szoba, ahol a Fekete Pillével gyűrték annyiszor a lepedőt. Megszökne egy sóhaj is, de akkor valószínűleg nem róla lenne szó. Kételkedik benne, hogy öngyilkos lett, ahogy egyszer fenyegetőzött vele. Az ilyen lányok szerelme nem tart sokáig bármint is mondanak. Legalábbis mindig ezt mondták neki, azért Myna elég hihetően adta elő. Igaz az ő közelében soha nem tudott igazán gondolkodni, most, hogy távolabb került tőle jobban átlátja a helyzetet. Nem gondolná, hogy Myna komolyan beszélt arról, hogy szerette, amúgy meg, életre való vadmacska, valószínűleg már más nyakában piheni ki a nagy bánatát és gyűjt össze egy másikat. Nem sokat gondolkodik tovább ezen, mert Shya a hely után érdeklődik, ahová vinni akarja és ez másfelé tereli a gondolatait.*
-Ha elmondom abban mi a meglepetés mi? Na, jól van, de csak, mert szépen kéred. A Pegazus mellett van egy fürdő. Jártam már ott nem egyszer és elég kellemes egy hely. Oda viszlek, hogy egy kicsit felfrissüljünk.
*Maga előtt már látja a fürdőt, a jó vacsorát és a szűkös kamra helyett valami kényelmesebb fekhelyet, na és persze kis madarát hiányos öltözékben. Mindent egybevetve jónak ígérkezik ez a város látogatás. Régóta nélkülözi a kényelmet és most jó lesz részesülni benne újra.*
-Miért, miért, mert gondolj csak bele, egy szakadt alak az oldaladon, vagy egy jóképű idegen hat jobban?~ A nénéd is nő szóval nem kérdés~ *elmosolyodik* Különben mit mondasz neki, ki vagyok? Gondolom érdekelni fogja, ha csak nem viszel haza valakit rendszeresen.
*Vigyorodik el kicsit gonoszkásan, persze pontosan tudja, hogy a kis veréb nem az a fajta, ezt már nem egyszer a tudtára adta. Kitűnő a felfogóképessége, de át kell gondolnia még egyszer, amit a lány a családjáról regélt.*
~Shya családja elég kacifántos, de legalább van. Nekem nincs, se kacifántos, se semmilyen. ~
*Mikor Shya rákérdez tekintete elfelhősödik és összevonja a szemöldökét.*
-Nekem nincs családom, sehol senkim.
*Nem szokott beszélni a részletekről, mert maga sem tudja, hogy mi történt pontosan, csak emlékképei vannak.*
-Gyerek voltam, amikor elveszítettem a szüleimet. A rokonaimat soha nem ismertem, mintha nem is lett volna soha senkim.
*Nem szokott róluk beszélni gyakran, csoda, hogy most megtette. Nem jó erre gondolnia, akárhogy elfogadta is, ami a múltjában történt. Örül, ha nem kell emlékeznie rá, de most valahogy kikívánkozott. Talán a lány kedvessége és az, hogy állandóan törődő, az indította most arra, hogy mégis beszéljen róluk valamennyit és ne inkább találjon valami szép mesét neki arról mi is van a családjával. Lényegesen egyszerűbb lett volna, mint magyarázkodni olyan emlékekről, amik még előtte sem tiszták teljesen. Nemsokára feltűnik a város, a távolban. Kis séta még beléphetnek a főtérre. Utazó köpenyét maga köré tekeri, a fejébe, a kalapot jobban belehúzza, az oldalán pedig Shya, így könnyedén elhalad az őrség mellett még köszön is, azután a főtér szökő kútját elnézve eszébe jut a gyöngyhajú, de csak felrémlik egy kép, mielőtt újra Shya felé fordul és másra terelődik a figyelme.*
-Arra kell mennünk a piac felé. Menjünk oda mindjárt?
*Mutat a szegénynegyed irányába, aztán megigazítja a vállán a táskát, ha a lány is beleegyezik elindul vele. Megfogja a kis veréb kezét újra és mosolyog a kalapja alatt a sors szeszélyes humorán.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.11.26 22:42:25, a következő indokkal:
Jelpótlás (*).