//Második szál//
//Tavaszünnep - jelmezverseny//
*Taitos a mutatványával általános zűrzavart kelt a nézősereg soraiban: elégedetlen moraj kíséri az „imposztort”, vagyis a jelenlegi bákirályt, miközben az körülményesen körbejárkálja a fickót, majd színpadiasan megrántja a vállát, és széles mozdulattal a tömegre int.*
- Győzzön a legjobbik! - *Rikkant fel végül, és izomból összeveri korsóját a kortyoló Taitoséval.* - Gyertek csak, gyertek!
*A lépcsőknél szobrozó két vékonyka muksó, alighanem Gargnar nagyság szolgálói szorgalmasan felvésik a neveket a méteres pergamenre: Taitos, Rynizz, Yhart a versenyre regisztráció végett megadott neve mögé felkerül a sudár matróna, Moonxylwery is, meg Rhebosse, Bato és Yerougha. A sor a kelleténél némivel lassabban halad, mivel a pódium körül őgyelgők nem átallják megszólni, megcsodálni, vagy a bátrabbak akár meg is tapogatni a jelentkezők színes-szagos öltözékét, így előfordulhat, hogy egyiket-másikat illetni kényszerülnek egy-egy atyai pofonnal vagy egy jól irányzott lábra lépéssel, ha előbbre szeretnének haladni ahelyett, hogy beragadjanak a bámészkodók, ámuldozók és csodálók körébe. A tollnokok serényen válogatnak és száguldoznak a lépcső aljától a tetejéig: akiket felregisztráltak, egyenként fellöködik a pódium alján a lépcső mellé, akik pedig már megfelelően ittasak ahhoz, hogy jelmez nélkül feliratkoznak, pórul járnak, mert fontoskodón keresztüllépnek rajtuk és tovább noszogatják motyogva a nevezőket. A vidám siserehad hamar elunja a várakozást, és felmorajlik, ahogyszor csak meglátja a színpad fölül kimagasló egyik-másik tollnokfejet.*
- Lássuk! Lássuk már! - *Zúgolódnak itt is-ott is néhányan, mire a bort derekasan benyakaló csengős bohócszerű jelenség, a tavalyi nyertes ismét a színpad közepére penderül és megint irgalmatlanul rázni kezdi a csörgő-zörgő, jogarszerű marokfegyvert.*
- Na jól van, jól van, mindenki megvan már végre?! - *Általános éljenzés és kajabálás zaja hallatszik, ezért kénytelen egyszer-kétszer megismerni a mondatait. A sebtében odaigyekvő, nyakló-nyekló szolgafélétől elmarja a papirost, melyen a versenyzők által megadott név vagy fantázianevek sorain végigfuttatja szemét. Ez utóbbi eltart pár másodpercig, merthogy jócskán keresztbe állnak már a bortól, ajkaival némát artikulálja a magánhangzókat.*
- Nézzük csak! Egyenként feljöttök, jól megmutatjátok magatokat a zsűrinek, itt ni! - *Itt bök a hosszú asztal felé, mely kövér ujjait összefűzve a jóindulatú mosolyú kereskedőnagyság, meg a gnóm trónol, egyaránt joviális és várakozó arckifejezéssel.*
- Meg mindenkinek! Nekem is! Erre is, arra is! Amarra is! - *Rögtönzött kacsatáncot mutat be, menet közben odébb taszajtva a lépcső tetején ácsingózó másik tollnokot, aki azon igyekszik, hogy a jelmezversenyre nevezőket a felírás sorrentjébe tuszkolja, és egyúttal visszatömködje a színpad körül lebzselőket a helyükre, hogy ne tapogassák meg bizerálják tovább a reménybeli bálkirályokat.
Innentől a papírkáról fogja olvasni hangosan azokat a neveket, amik felkerültek rá, szépen sorrendben, egyenként felszólítva a nevezőket, hogy fáradjanak fel a pódiumra, és illegessék magukat egy sort a nézőközönség, meg a hosszú asztal mögött helyet foglaló bírák előtt. Aki végigmasírozott, türelmesen kivárja, hogy kíván-e néhány szót szólni, vagy csak illeg-billeg egy darabig, nem fog senkit idejekorán elhessinteni. Akik már túlestek a magamutogató procedúrán, a pódium másik végénél álló lépcsőn vissza tudnak jutni a tömeghez, a színpad elé. A fickó általános habitusát figyelembe véve egyébként nem valószínű, hogy szó nélkül fogja hagyni a maskarákat.*