*Újra a főtéren. Még lehet visszatér a kovácshoz, megérdeklődi, van-e pengéje a számára, tudna-e készíteni neki, de egyelőre se kedve, se hangulata, hogy kérdezősködjön. A tömeghez sem fűlik a foga, ami most a téren fogadja, de ez van, ezt kell szeretni. Legalább reggel óta árnyékba került a szökőkút, így annak peremén foglal helyet. Kényelmesen elhelyezkedik, vigyázva, nehogy megcsússzon vagy elveszítse az egyensúlyát és beleessen a vízbe, majd maga alá húzza lábait, és előveszi a könyvét. Hátát mutatja a kútnak, így a kifröccsenő víz a csupasz, hófehér bőrt éri, nem a tintával díszített lapokat, így nyugodtan olvashat anélkül, hogy elmosódnának a szavak. Persze, ha valaki nagyon akarja, tönkre tudná tenni. Elég lenne pár csepp, hogy a betűk egymásba folyjanak és felismerhetetlen, fekete pacákká nőjék ki magukat. Fel is kapja a tekintetét attól félve, hogy gondolatai beigazolódnak, és tényleg jön valaki, és lefröcsköli, de senkit nem lát a környéken, kinek ártó szándéka lenne. Gyerekek sem szaladgálnak a főtéren, megfáradt utazókat és néhány vihorászó, fiatal lányt lát csak, akik el vannak foglalva a maguk dolgával. Visszatér a könyvéhez. Egész nap ezt bújta, hamarosan a végére ér, és akkor nem lesz semmi, amit csinálhatna. Megint ki kell majd mennie a piacra, hogy könyveket vásároljon, meg új ruhát sem ártana néznie. Aztán a Namos házba is visszatérhetne, amíg a többiek az életüket kockáztatják, hasznossá tehetné magát. Meg a szobájában sem ártana rendet tennie, az a pár ruhája, ami van, azt is szanaszét hagyta a nagy reggeli rohanásban, az ágyát sem vetette meg, és egy söprés is ráférne a kis helyiségre. Na meg a szellőztetés. Egy pár óra alatt befülled, és ha Bato éppen a konyhában főzőcskézik, a zsírszag is felszáll, ami csak még kellemetlenebb szagokat eredményez. A szellőztetés fontos.
Két oldalt is "elolvasott" anélkül, hogy felfogta volna, miről szól, így most kezdheti előröl. Már megfáradt, nem bír koncentrálni, még arra sem, amit szeret és érdekli. Le kéne pihennie, nem csak pár perce, ahogy a parton tette, hanem egy órácskára, hogy kipihenhesse a nap fáradalmait.*
A hozzászólás írója (Nolie Piwerd) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.22 14:20:09