Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-28 10:41:25
Üzenet elküldve: 2020-02-28 10:41:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//5. próbatétel//
*Nem kerülheti el Enna figyelmét sem a városba érkező Ar Thenior híre. Eleinte nem akarta beleártani magát ebbe az egészbe, úgy gondolta ugyanis, hogy a várost érő csapások őrá nem vonatkoznak majd úgysem. De idővel ez a nemtörődöm gondolkodásmód megváltozott benne, mert hát mégiscsak jobb az ilyesmivel biztosra menni. Meg persze sajnálná a rengeteg elátkozott szerencsétlent.
A térre érve körbekérdezősködik az eddig történtekkel kapcsolatban, amivel jóval több ideje megy el, mint amit eredetileg rá szánt. Az embereket úgy tűnik, nagyon lázba hozták a történések, szinte le sem lehet lőni őket, úgy árad belőlük a különös eseményekről szóló történetek sokasága. Enna udvarias mosollyal hallgatja meg ezeket a szóbeszédeket, de csak a felét hiszi el mindennek. Azt még elfogadja, hogy egy nagy hatalmú varázsló előkerült valahonnan, és a téren ücsörög, de azért nem akkora szamár, hogy még azt is bevegye, hogy a templom szobrai feléledtek.
Miután kellőképpen tájékozódott az általános helyzetet illetően, kiválaszt egy neki szimpatikus feladványt, amin dolgozhat. ~ A szoborért menős, az elég egyszerűnek tűnik. Odamegyek, megkeresem, megfogom, elhozom. Gond egy szál se! ~ gondolja optimistán. ~ Már csak azt kéne kitalálni, merre az az Alma köz. ~
Elindul hát a lány a tér tömegében, és igyekszik olyan embert találni, aki választ adhatna kérdésére.*
- Elnézést, bocsánat, nem tudja valaki, hogy merre találom az Alma közt? Vagy a Diadal utat?
//5. próbatétel//
*Nem kerülheti el Enna figyelmét sem a városba érkező Ar Thenior híre. Eleinte nem akarta beleártani magát ebbe az egészbe, úgy gondolta ugyanis, hogy a várost érő csapások őrá nem vonatkoznak majd úgysem. De idővel ez a nemtörődöm gondolkodásmód megváltozott benne, mert hát mégiscsak jobb az ilyesmivel biztosra menni. Meg persze sajnálná a rengeteg elátkozott szerencsétlent.
A térre érve körbekérdezősködik az eddig történtekkel kapcsolatban, amivel jóval több ideje megy el, mint amit eredetileg rá szánt. Az embereket úgy tűnik, nagyon lázba hozták a történések, szinte le sem lehet lőni őket, úgy árad belőlük a különös eseményekről szóló történetek sokasága. Enna udvarias mosollyal hallgatja meg ezeket a szóbeszédeket, de csak a felét hiszi el mindennek. Azt még elfogadja, hogy egy nagy hatalmú varázsló előkerült valahonnan, és a téren ücsörög, de azért nem akkora szamár, hogy még azt is bevegye, hogy a templom szobrai feléledtek.
Miután kellőképpen tájékozódott az általános helyzetet illetően, kiválaszt egy neki szimpatikus feladványt, amin dolgozhat. ~ A szoborért menős, az elég egyszerűnek tűnik. Odamegyek, megkeresem, megfogom, elhozom. Gond egy szál se! ~ gondolja optimistán. ~ Már csak azt kéne kitalálni, merre az az Alma köz. ~
Elindul hát a lány a tér tömegében, és igyekszik olyan embert találni, aki választ adhatna kérdésére.*
- Elnézést, bocsánat, nem tudja valaki, hogy merre találom az Alma közt? Vagy a Diadal utat?
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-28 08:04:24
Üzenet elküldve: 2020-02-28 08:04:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
*Miután felmutatta a kőképet, amit készített az ősmágusnak, az éppen akkor szólítja meg. Learon nem rezzen meg, még ha éppen ott is áll közvetlenül előtte, hanem csak kissé meghajtja a fejét és hangosan szól.*
-Learon Derin vagyok! Tharg pásztormágus! *Ahogy újra elhangzik a neve, titulussal vagy anélkül, büszkeséget érez a lelkében és erőt, hogy bármire képes lehet. Na nem mintha eddig nem gondolta volna ugyanezt, de most valahogy így, megerősítéssel még jobb.*
*Aztán kissé hátra vonul, és ekkor hangzik el a kis hármasuk egyik tagjának a neve, aki vele tartott a kovácsműhelybe.* ~Krestvir?~ *nagyon úgy látszik, hogy neki is sikerült megfejtenie egy feladvány, amiben szinte teljesen biztos is volt Learon, hiszen az a nő éles eszű teremtés, ha lehet, még jobban mint Learon! Nem irigyli tőle a jutalmat, ami kétségkívül egy nagyon hasznos dolog, és még tiszteletet is parancsol. Az már más kérdés, hogy a szerény lánynak ilyesmire volt-e szüksége. Egy gyors „gratulálok!”-ot hangosan odakiált neki, és valahol büszke is magára, hiszen lassan minden ismerőse megnyer egy próbát.* ~Jó ilyen emberekkel jóban lenni!~ *Mosolyogva hagyja el közben a teret, hogy felkeresse Abogrot akiről az egyik próba szól. Nemrég megmentette az életét az öreg mágusnak, hátha ezért cserébe elmondja, hogy hány éves.*
*Miután felmutatta a kőképet, amit készített az ősmágusnak, az éppen akkor szólítja meg. Learon nem rezzen meg, még ha éppen ott is áll közvetlenül előtte, hanem csak kissé meghajtja a fejét és hangosan szól.*
-Learon Derin vagyok! Tharg pásztormágus! *Ahogy újra elhangzik a neve, titulussal vagy anélkül, büszkeséget érez a lelkében és erőt, hogy bármire képes lehet. Na nem mintha eddig nem gondolta volna ugyanezt, de most valahogy így, megerősítéssel még jobb.*
*Aztán kissé hátra vonul, és ekkor hangzik el a kis hármasuk egyik tagjának a neve, aki vele tartott a kovácsműhelybe.* ~Krestvir?~ *nagyon úgy látszik, hogy neki is sikerült megfejtenie egy feladvány, amiben szinte teljesen biztos is volt Learon, hiszen az a nő éles eszű teremtés, ha lehet, még jobban mint Learon! Nem irigyli tőle a jutalmat, ami kétségkívül egy nagyon hasznos dolog, és még tiszteletet is parancsol. Az már más kérdés, hogy a szerény lánynak ilyesmire volt-e szüksége. Egy gyors „gratulálok!”-ot hangosan odakiált neki, és valahol büszke is magára, hiszen lassan minden ismerőse megnyer egy próbát.* ~Jó ilyen emberekkel jóban lenni!~ *Mosolyogva hagyja el közben a teret, hogy felkeresse Abogrot akiről az egyik próba szól. Nemrég megmentette az életét az öreg mágusnak, hátha ezért cserébe elmondja, hogy hány éves.*
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-27 23:46:35
Üzenet elküldve: 2020-02-27 23:46:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A szél feltámad//
//10. próbatétel//
//Megfejtve//
*Egy lány aki eddig is feltűnt Ar Theniornak éles eszével, most újra magára irányítja a kőhatalmasság figyelmét. Ahogy beszélni kezd, a szobrok egy emberként néznek rá, igazán félelemkeltő módon. De a szavakat kimondja.*
-Haha!
*Kezdődik újra a velőt rázó kacaj!*
-Nem gondoltam volna, hogy egy fejenálló fogja megfejteni az utolsó próbát.
*Ugyan Krestvir nem állt teljesen fejre, de ez egy többszáz éve halott szellem-kő-gólem-mágusnak vajmi keveset jelent. Nagyot lendít a karján, és a sugdolódzó szoborra mutat végül. Kimondja az eredeti szavak, visszafelé olvasott zagyvaságát, mire a kőkatona nagy robajjal össze esik. Apró, mégis szabályos alakú kövekre. Fény, és lenge szellő kíséretében következik be a metamorfózis. Az elsőre mozaiknak kinéző valami lassan formát ölt. Annyira formát, hogy az összepasszoló kis darabok közötti rés is teljesen eltűnik. A szoborból, egy kőtrónus lett. Hatalmat sugárzó, apró mintákkal vésett trón rajta Arthenior címerével.*
-Ez a trón a tiéd. Habár trón csak uralkodóknak jár, te nem uralkodsz a város felett.
*Mondja, majd mintha tüdeje lenne fúj egy hatalmasat, mégsem mozdul a szél. Csak a trón emelkedik fel hirtelen. Olyan egy láb magasan kezd el lebegni a föld felett.*
-A trón felett uralkodhatsz rajta ülve. Oda megy ahová akarod.
*Azzal ujja suhintásával, kicsit meg is futtatja a mozgó kőtrónt a katonakórus között. Egy ügető ló sebessége lehet, cserébe nem rázza le az emberről a göncöt, nem úgy mint a többi gebe. Szép egyenletesen, és kellemesen mozog.*
-Legyen a tiéd!
*Állítja meg előtte. A máguslánynak már csak az érdekes tekintetű istállómesterekre kell gondolnia utazásai során, de legalább zabot nem kér.*
//10. próbatétel//
//Megfejtve//
*Egy lány aki eddig is feltűnt Ar Theniornak éles eszével, most újra magára irányítja a kőhatalmasság figyelmét. Ahogy beszélni kezd, a szobrok egy emberként néznek rá, igazán félelemkeltő módon. De a szavakat kimondja.*
-Haha!
*Kezdődik újra a velőt rázó kacaj!*
-Nem gondoltam volna, hogy egy fejenálló fogja megfejteni az utolsó próbát.
*Ugyan Krestvir nem állt teljesen fejre, de ez egy többszáz éve halott szellem-kő-gólem-mágusnak vajmi keveset jelent. Nagyot lendít a karján, és a sugdolódzó szoborra mutat végül. Kimondja az eredeti szavak, visszafelé olvasott zagyvaságát, mire a kőkatona nagy robajjal össze esik. Apró, mégis szabályos alakú kövekre. Fény, és lenge szellő kíséretében következik be a metamorfózis. Az elsőre mozaiknak kinéző valami lassan formát ölt. Annyira formát, hogy az összepasszoló kis darabok közötti rés is teljesen eltűnik. A szoborból, egy kőtrónus lett. Hatalmat sugárzó, apró mintákkal vésett trón rajta Arthenior címerével.*
-Ez a trón a tiéd. Habár trón csak uralkodóknak jár, te nem uralkodsz a város felett.
*Mondja, majd mintha tüdeje lenne fúj egy hatalmasat, mégsem mozdul a szél. Csak a trón emelkedik fel hirtelen. Olyan egy láb magasan kezd el lebegni a föld felett.*
-A trón felett uralkodhatsz rajta ülve. Oda megy ahová akarod.
*Azzal ujja suhintásával, kicsit meg is futtatja a mozgó kőtrónt a katonakórus között. Egy ügető ló sebessége lehet, cserébe nem rázza le az emberről a göncöt, nem úgy mint a többi gebe. Szép egyenletesen, és kellemesen mozog.*
-Legyen a tiéd!
*Állítja meg előtte. A máguslánynak már csak az érdekes tekintetű istállómesterekre kell gondolnia utazásai során, de legalább zabot nem kér.*
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-27 22:47:52
Üzenet elküldve: 2020-02-27 22:47:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//7. próbatétel//
//Vany, Zax//
*Az izgalom megint hiábavaló volt, most sem sikerült kitalálniuk a megoldást.*
- Hát nem.
*Jegyzi meg velősen. A kis tündér újra elszontyolodik, azonban sokkal kevésbé, mint az előbb. Inkább igyekszik arra ösztönözni magát, hogy más szempontból essen neki a problémának. Ebben segítségére van Zaxdor is, aki óriási lábain már repíti is őt a magasban, átszelve a sokaságot véges végig a téren. Vanna úgy élvezi a sétát, hogy közben többször is hangosan felkacag. Így már kifejezetten kihívás volna tovább szomorkodni.*
- Jöttem megnézni a gólemet. *Mondja úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Beszédén érződik ezen kívül még némi büszkeség is, a bonyolult „gólem” szó használata miatt.* - Arra viszont nem számítottam, hogy ennyien lesznek. *Tekint végig a tömegen.* - De én nem félek, mert nincs mitől. Főleg, hogy itt vagy te. *Jelenti ki teljes bizonyossággal.
Amint az óriás-lovaglás véget ér, újfent a rejtvényen való töprengésre kerül sor. Lekászálódás után kissé megigazgatja ruhácskáját, hajkoronáját, ily módon pipiskedve hallgatja Zaxdor szavait.*
- Jó, nagyon jó ötlet!
*Lelkendezik. A felkínált ujjat óvatosan két keze közé fogja, ami kissé komikusan hat, lévén, hogy szinte lehetetlen, hogy bármi kárt tegyen így az óriásban. Leguggol vele a földre, és nagy levegőt vesz, hogy jobban tudjon koncentrálni a feladatra. Mit is rajzoljon? Társa bohókás ötleteit a babákról és egyebekről megmosolyogja, de elveti ezeket a gyermeteg ötleteket. Itt most komoly munka folyik!
Ahogy az óriás felhívja Ar Thenior figyelmét a kis kékségre, egyre fokozódik a nyomás, a kislány pedig enyhén lámpalázas lesz. ~ Mit is, mit is, mit is…? ~ morfondírozik, egészen addig, amíg hirtelen egy ötlete nem támad. ~ Városok, hát persze! ~ üt végül szöget a fejében egy gondolat, amelynek valójában Zaxdor a forrása. Egészen közel hajol a „rajzeszközhöz”, úgy rója kitartóan az ábrákat a porba, míg végül el nem készül minddel, hogy aztán diadalittasan állhasson közös művük felett. A rajz nem tökéletes, de a legjobb, amit Vanna létre tud hozni O'baa szórványos „földrajz leckéi” alapján.*
- Ez most jó lesz, érzem.
//7. próbatétel//
//Vany, Zax//
*Az izgalom megint hiábavaló volt, most sem sikerült kitalálniuk a megoldást.*
- Hát nem.
*Jegyzi meg velősen. A kis tündér újra elszontyolodik, azonban sokkal kevésbé, mint az előbb. Inkább igyekszik arra ösztönözni magát, hogy más szempontból essen neki a problémának. Ebben segítségére van Zaxdor is, aki óriási lábain már repíti is őt a magasban, átszelve a sokaságot véges végig a téren. Vanna úgy élvezi a sétát, hogy közben többször is hangosan felkacag. Így már kifejezetten kihívás volna tovább szomorkodni.*
- Jöttem megnézni a gólemet. *Mondja úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Beszédén érződik ezen kívül még némi büszkeség is, a bonyolult „gólem” szó használata miatt.* - Arra viszont nem számítottam, hogy ennyien lesznek. *Tekint végig a tömegen.* - De én nem félek, mert nincs mitől. Főleg, hogy itt vagy te. *Jelenti ki teljes bizonyossággal.
Amint az óriás-lovaglás véget ér, újfent a rejtvényen való töprengésre kerül sor. Lekászálódás után kissé megigazgatja ruhácskáját, hajkoronáját, ily módon pipiskedve hallgatja Zaxdor szavait.*
- Jó, nagyon jó ötlet!
*Lelkendezik. A felkínált ujjat óvatosan két keze közé fogja, ami kissé komikusan hat, lévén, hogy szinte lehetetlen, hogy bármi kárt tegyen így az óriásban. Leguggol vele a földre, és nagy levegőt vesz, hogy jobban tudjon koncentrálni a feladatra. Mit is rajzoljon? Társa bohókás ötleteit a babákról és egyebekről megmosolyogja, de elveti ezeket a gyermeteg ötleteket. Itt most komoly munka folyik!
Ahogy az óriás felhívja Ar Thenior figyelmét a kis kékségre, egyre fokozódik a nyomás, a kislány pedig enyhén lámpalázas lesz. ~ Mit is, mit is, mit is…? ~ morfondírozik, egészen addig, amíg hirtelen egy ötlete nem támad. ~ Városok, hát persze! ~ üt végül szöget a fejében egy gondolat, amelynek valójában Zaxdor a forrása. Egészen közel hajol a „rajzeszközhöz”, úgy rója kitartóan az ábrákat a porba, míg végül el nem készül minddel, hogy aztán diadalittasan állhasson közös művük felett. A rajz nem tökéletes, de a legjobb, amit Vanna létre tud hozni O'baa szórványos „földrajz leckéi” alapján.*
- Ez most jó lesz, érzem.
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-27 21:09:07
Üzenet elküldve: 2020-02-27 21:09:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//7. próbatétel//
//Vany, Zax//
*Apró fintor, melyből végül egy lágyabb mosoly lesz megenyhülve. Örü neki, hogy a függőt felajánlotta, hisz a kis tündér olyan szomorú lett, hogy az óriás, szőrös szíve sajdul bele. Valahogy a tündérek egyébként is adnak egy kis csodát. Oly kegyetlen a világ, számtalan harc, s megannyi konfliktus közt, mindig szükséges egy kis csoda. Ar Theniorra emeli tekintetét, majd csak legyint.*
- Ne köszönd, nem oly nagy dolog ez, kicsi. *Dörmögi lassan, mielőtt elkezd rajzolni a pirinyó, kis ujjacskával, ám, a feladvány ezúttal sem helyes. Persze a lány izgatottsága egészen kicsit rá is ráragad, s acélkék tekintetével várja is azt, igaz, jóformán talán, ha hangyányit gyorsabban veszi a levegőt. Vany egész nyugdtan belé kapaszkodhat, sőt, izgatottan szorjthatja meg apró kezét az óriáson, csak olykor kuncog fel rajta, mikor picit csiklandozza, de egyébként egyáltalán nem lesz mérges emiatt, nem veszi rossz néven. Nem morran, vagy horkan fel felháborodva, mikor meghallja, hogy nem jó a válasz, sokkal inkább csak lassan biccent, s a tündérkére néz.*
- Azt hiszem ez sem sikerült. Hmm... *Gondolkodik el, bár azért meg kell vallani, Zaxdor sem az eszesebbik közül való. Hisz, oly sok jelkép van, csak fel kellene őket idézni.*
- Ne szomorkodj, menjünk közelebb, s nézzük meg ezt az Ar Theniort. *Mondja csendesen, majd úgy, ahogy van, öles és hatalmas léptekkel, könnyedén utat vágva, mert azért már elég sokan vannak a téren, közelebb lép a gólemhez. Eltaposni nem akar senkit, persze nem azért, mert zavartatná magát, csupán nem ezzel akarja emlékezetessé tenni az apró szárnyas mai napját. Ezért inkább körbenéznek, s a magasban azért minden jobban látszik. Míg haladnak, addig kérdez is, ha már itt van, bár tekintetét nem fordítja a lányra.*
- Aztán... *kezdi lassan* egy ilyen kis tündér mit keres ezen a hatalmas főtéren, lábak és tülekedés között? Nem félsz, hogy megsérülsz? *Kérdezi egyszerűen, s ha válasz érkezik, a beszélgetés után megint csak letérdel, a lánnyal együtt kezében, fejét vakargatva.*
- Mondd csak... *kezdi lassan, töprengve a maga módján.* Mennyire tudsz rajzolni? Én bevallom nem igazán... *egy pillanatra huncut ránc gyűlik két szeme sarkába, s dús szemöldöke alá.* mit szólnál, ha együtt rajzolnánk? Most te fogod vezetni az én ujjamat, ez lesz a nagy irónod. *Mutatja fel hirtelen vaskos, virsli mutatóujját a tündérke arca elé, mi majd akkora, mint Vany feje. Ha a tündér belemegy, hát odaadja neki, hogy jó erősen fogja meg két kézzel, majd persze emelve helyette karját, s mozgatva ujját, tündérke azt rajzol vele a porba megfejtésként, amit csak akar. Ha tudja, márpedig azért jelképek tekintetében vannak némi ismeretei hadjáratai kapcsán, jó eséllyel tud is segíteni neki. Persze az okot, amiért ezeket ismeri, nem meséli el, túl szörnyű és veszedelmesnek tűnne, egy kiszolgált veterán, véres történetei.*
- No? Elkezdjük? Nem tudom... zászlók, városok, vagy ilyesmi. *Vonja meg a vállát göcögve.* De ha szeretnéd, lehet egy baba, vagy egy csillag is. *Kacsint a lányra mosolyogva.*
- Figyelj ránk, Ar Thenior! Figyelj a kis tündérre, kérlek! *Emeli fel megint a hangját, ha a csöpp apróságot esetleg nem venné észre.*
//7. próbatétel//
//Vany, Zax//
*Apró fintor, melyből végül egy lágyabb mosoly lesz megenyhülve. Örü neki, hogy a függőt felajánlotta, hisz a kis tündér olyan szomorú lett, hogy az óriás, szőrös szíve sajdul bele. Valahogy a tündérek egyébként is adnak egy kis csodát. Oly kegyetlen a világ, számtalan harc, s megannyi konfliktus közt, mindig szükséges egy kis csoda. Ar Theniorra emeli tekintetét, majd csak legyint.*
- Ne köszönd, nem oly nagy dolog ez, kicsi. *Dörmögi lassan, mielőtt elkezd rajzolni a pirinyó, kis ujjacskával, ám, a feladvány ezúttal sem helyes. Persze a lány izgatottsága egészen kicsit rá is ráragad, s acélkék tekintetével várja is azt, igaz, jóformán talán, ha hangyányit gyorsabban veszi a levegőt. Vany egész nyugdtan belé kapaszkodhat, sőt, izgatottan szorjthatja meg apró kezét az óriáson, csak olykor kuncog fel rajta, mikor picit csiklandozza, de egyébként egyáltalán nem lesz mérges emiatt, nem veszi rossz néven. Nem morran, vagy horkan fel felháborodva, mikor meghallja, hogy nem jó a válasz, sokkal inkább csak lassan biccent, s a tündérkére néz.*
- Azt hiszem ez sem sikerült. Hmm... *Gondolkodik el, bár azért meg kell vallani, Zaxdor sem az eszesebbik közül való. Hisz, oly sok jelkép van, csak fel kellene őket idézni.*
- Ne szomorkodj, menjünk közelebb, s nézzük meg ezt az Ar Theniort. *Mondja csendesen, majd úgy, ahogy van, öles és hatalmas léptekkel, könnyedén utat vágva, mert azért már elég sokan vannak a téren, közelebb lép a gólemhez. Eltaposni nem akar senkit, persze nem azért, mert zavartatná magát, csupán nem ezzel akarja emlékezetessé tenni az apró szárnyas mai napját. Ezért inkább körbenéznek, s a magasban azért minden jobban látszik. Míg haladnak, addig kérdez is, ha már itt van, bár tekintetét nem fordítja a lányra.*
- Aztán... *kezdi lassan* egy ilyen kis tündér mit keres ezen a hatalmas főtéren, lábak és tülekedés között? Nem félsz, hogy megsérülsz? *Kérdezi egyszerűen, s ha válasz érkezik, a beszélgetés után megint csak letérdel, a lánnyal együtt kezében, fejét vakargatva.*
- Mondd csak... *kezdi lassan, töprengve a maga módján.* Mennyire tudsz rajzolni? Én bevallom nem igazán... *egy pillanatra huncut ránc gyűlik két szeme sarkába, s dús szemöldöke alá.* mit szólnál, ha együtt rajzolnánk? Most te fogod vezetni az én ujjamat, ez lesz a nagy irónod. *Mutatja fel hirtelen vaskos, virsli mutatóujját a tündérke arca elé, mi majd akkora, mint Vany feje. Ha a tündér belemegy, hát odaadja neki, hogy jó erősen fogja meg két kézzel, majd persze emelve helyette karját, s mozgatva ujját, tündérke azt rajzol vele a porba megfejtésként, amit csak akar. Ha tudja, márpedig azért jelképek tekintetében vannak némi ismeretei hadjáratai kapcsán, jó eséllyel tud is segíteni neki. Persze az okot, amiért ezeket ismeri, nem meséli el, túl szörnyű és veszedelmesnek tűnne, egy kiszolgált veterán, véres történetei.*
- No? Elkezdjük? Nem tudom... zászlók, városok, vagy ilyesmi. *Vonja meg a vállát göcögve.* De ha szeretnéd, lehet egy baba, vagy egy csillag is. *Kacsint a lányra mosolyogva.*
- Figyelj ránk, Ar Thenior! Figyelj a kis tündérre, kérlek! *Emeli fel megint a hangját, ha a csöpp apróságot esetleg nem venné észre.*
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-27 10:56:26
Üzenet elküldve: 2020-02-27 10:56:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//7. próbatétel//
//Fäenro//
*Egyetértenek hát, hogy jobb visszatérniük, jön egy újabb kocogás a főtér felé. Lyllt nagyon meglepi, hogy kézen fogják, de mivel nem a legjobb futó, és könnyen el is botolhat, nem ellenkezik, csak restelkedve hallgat. És szuszog. Még akkor is, amikor megérkeznek, egy ideig csak figyeli a történéseket.
Mikor meghallja, hogy Ganer milyen jutalomban részesül, elakad a szava. Vagy inkább a lihegése. Azonnal érzi, hogy ez az, ami igazán nagy jutalom lenne számára, mert pontosan tudja, hogy mit szeretne, már a gondolatától is mély érzések rohanják meg. Másnak nem jelentene semmit, neki azonban a világot. Tudja, ezzel a megfejtéssel nem tenne hozzá Arthenior megmérettetéséhez, és segítségnek sincs híján, ezért bűntudata támad, főként, hogy a személyes jutalom motiválja a feladat teljesítésére, nem a város sorsa múlik rajta. Másfelől senki elől nem venne el semmit vele, hiszen nem tűnik úgy, hogy korlátozott lenne a megfejtők száma. Boldog lenne, ha ezt az egyet megkaphatná. Szíve újra meglódul, és vele tettrekészsége is megérkezik. Fäenrora mosolyog.*
- Megpróbáljuk mi is?
*Holmijában kotorászik jegyzetfüzetéért. Ha a fiú szeretné, szívesen megosztja vele, akár együtt is elkészíthetik a szimbólumokat. Nagy koncentrációval kezd rajzolni aztán. Gondosan, szeretettel. Ha Fäenro társul hozzá, kikéri a véleményét is, talán nem emlékszik pontosan. Nagyon izgul, hogy jól gondolja-e a megfejtést. Amint elkészül, Fäenrohoz fordul ismét mosolyogva.*
- Megmutatjuk?
*Aztán óvatosan, udvariasan kerülgeti a tömeget, az utolsó próbához idézett szélben magához szorítva a jegyzeteit, végül szerényen megáll a gólem közelében.*
- Tisztelt Ar Thenior! Megfelelnek ezek a jelek a 7. próbatételnek?
*Felmutatja a rajzot.*
//7. próbatétel//
//Fäenro//
*Egyetértenek hát, hogy jobb visszatérniük, jön egy újabb kocogás a főtér felé. Lyllt nagyon meglepi, hogy kézen fogják, de mivel nem a legjobb futó, és könnyen el is botolhat, nem ellenkezik, csak restelkedve hallgat. És szuszog. Még akkor is, amikor megérkeznek, egy ideig csak figyeli a történéseket.
Mikor meghallja, hogy Ganer milyen jutalomban részesül, elakad a szava. Vagy inkább a lihegése. Azonnal érzi, hogy ez az, ami igazán nagy jutalom lenne számára, mert pontosan tudja, hogy mit szeretne, már a gondolatától is mély érzések rohanják meg. Másnak nem jelentene semmit, neki azonban a világot. Tudja, ezzel a megfejtéssel nem tenne hozzá Arthenior megmérettetéséhez, és segítségnek sincs híján, ezért bűntudata támad, főként, hogy a személyes jutalom motiválja a feladat teljesítésére, nem a város sorsa múlik rajta. Másfelől senki elől nem venne el semmit vele, hiszen nem tűnik úgy, hogy korlátozott lenne a megfejtők száma. Boldog lenne, ha ezt az egyet megkaphatná. Szíve újra meglódul, és vele tettrekészsége is megérkezik. Fäenrora mosolyog.*
- Megpróbáljuk mi is?
*Holmijában kotorászik jegyzetfüzetéért. Ha a fiú szeretné, szívesen megosztja vele, akár együtt is elkészíthetik a szimbólumokat. Nagy koncentrációval kezd rajzolni aztán. Gondosan, szeretettel. Ha Fäenro társul hozzá, kikéri a véleményét is, talán nem emlékszik pontosan. Nagyon izgul, hogy jól gondolja-e a megfejtést. Amint elkészül, Fäenrohoz fordul ismét mosolyogva.*
- Megmutatjuk?
*Aztán óvatosan, udvariasan kerülgeti a tömeget, az utolsó próbához idézett szélben magához szorítva a jegyzeteit, végül szerényen megáll a gólem közelében.*
- Tisztelt Ar Thenior! Megfelelnek ezek a jelek a 7. próbatételnek?
*Felmutatja a rajzot.*
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-26 23:12:01
Üzenet elküldve: 2020-02-26 23:12:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//7. próbatétel//
//Vany, Zax//
*Vannának nagyon tetszik az óriás társasága, nevetése. Meg persze azt is élvezi, hogy Zaxdor ilyen magasra emeli őt. Innen most mindent belát szinte, ami a téren történik. Látja, ki hogyan küzd a különféle próbákkal, mikkel próbálkozik. A tömegből kiemelkedő kedvenc alakja az a nő, aki a szökőkút vizét varázsolja különböző formákba. A kis tündér ugyanis nagyon odavan a mágiáért. Sok nézelődésre azonban nincs ideje, hiszen a kötelesség mégiscsak előrébb való. Inkább a válasz bekiabálására koncentrál.
Találgatása azonban igyekezete ellenére sem zárul sikerrel. Arcocskájára az eddigi derűt alapul véve szinte elképzelhetetlen mértékű ború ül ki. Elcsendesedik, elkomorodik. Szerencséjére azonban ott van az ő új barátja, aki kész felvidítani őt. Eleinte úgy tűnik, a kislány nem akar vigasztalódni, és a függőt sem veszi el, ám kedve Zax minden egyes szavával jobbra fordul. Végül így szól.*
- Köszönöm szépen! Én…
*Próbálkozik elmondani, hogy megtisztelve érzi magát, de igazán nem sikerül neki. Végül úgy fejezi ki érzéseit, hogy némán, de hálásan mosolyog, és elfogadja a függőt. Csillogó szemekkel megcsodálja a kicsiny tárgyat, megszorongatja, majd eltünteti ruhácskája egyik titkos zsebében. Ezt egy igazi óriástól kapta! Nem semmi.
Csalódása még friss, így önmagától nem biztos, hogy már ilyen hamar újabb találgatásokba kezdene, de bízik a férfiban, így hagyja magát, és az ujját is vezetni. Egyébként is, az előbb ő találgatott, most Zaxdoron a sor. A rajzok születését gondos figyelemmel, és elgondolkodó hümmögéssel kíséri. A másik kedvéért még a szemét is becsukja, mikor az arra kéri, hogy ne nézzen oda, és tényleg csak igazán keveset kukucskál. Boldogsággal tölti el, hogy Zax úgy állítja be, mintha ez az egész az ő ötlete lenne. Azért, ha úgy adódna, hogy csak egyikük kaphat ezért a megoldásért jutalmat, akkor mindenképpen lemondana a jutalomról a másik javára. A rajzolgatás alatt azonban egyre inkább elveszti érdeklődését a jutalom iránt. A feladványt már úgy hallotta, megoldotta időközben más is, így az átok már nem terheli a várost. A jutalom meg bármi is legyen, nem olyan fontos. Eltörpül a jelen pillanat mellett. A kis tündér úgy érzi, hogy ez, így, itt és most: jó.
A mókának Vanna szerint túl hamar vége szakad, de ezen nem bánkódik sokat. A dolgok már csak természetüknél fogva is ilyenek; végesek. Ő maga is feltápászkodik a földről, és hagyja, hogy ismét a magasba emeljék. Az élmény másodjára is éppoly csodálatos, mint először, de most már megvan benne egy újfajta, különös varázslat is. Ez a mozdulat mintha egy apró szokássá kezdene válni, egészen ösztönössé – legalábbis részéről mindenképpen.
Izgatottan figyeli Ar Thenior válaszát, és szurkol, hogy társa megoldása helyes legyen. A szurkolás jeleként meg is szorítja az óriás kezét-vállát, vagy amit éppen ér. Hogy tudat alatt érzi-e, hogy a másik kissé magányos, vagy esetleg a kialakuló barátság miatt csökkenti a kettejük között lévő fizikai távolságot, azt nehéz lenne megmondani, de egy biztos: a mozdulat ösztönösen jön. Ettől az óriás talán úgy érezheti, ha csak egy rövid időre is, de van mellette valaki.*
//7. próbatétel//
//Vany, Zax//
*Vannának nagyon tetszik az óriás társasága, nevetése. Meg persze azt is élvezi, hogy Zaxdor ilyen magasra emeli őt. Innen most mindent belát szinte, ami a téren történik. Látja, ki hogyan küzd a különféle próbákkal, mikkel próbálkozik. A tömegből kiemelkedő kedvenc alakja az a nő, aki a szökőkút vizét varázsolja különböző formákba. A kis tündér ugyanis nagyon odavan a mágiáért. Sok nézelődésre azonban nincs ideje, hiszen a kötelesség mégiscsak előrébb való. Inkább a válasz bekiabálására koncentrál.
Találgatása azonban igyekezete ellenére sem zárul sikerrel. Arcocskájára az eddigi derűt alapul véve szinte elképzelhetetlen mértékű ború ül ki. Elcsendesedik, elkomorodik. Szerencséjére azonban ott van az ő új barátja, aki kész felvidítani őt. Eleinte úgy tűnik, a kislány nem akar vigasztalódni, és a függőt sem veszi el, ám kedve Zax minden egyes szavával jobbra fordul. Végül így szól.*
- Köszönöm szépen! Én…
*Próbálkozik elmondani, hogy megtisztelve érzi magát, de igazán nem sikerül neki. Végül úgy fejezi ki érzéseit, hogy némán, de hálásan mosolyog, és elfogadja a függőt. Csillogó szemekkel megcsodálja a kicsiny tárgyat, megszorongatja, majd eltünteti ruhácskája egyik titkos zsebében. Ezt egy igazi óriástól kapta! Nem semmi.
Csalódása még friss, így önmagától nem biztos, hogy már ilyen hamar újabb találgatásokba kezdene, de bízik a férfiban, így hagyja magát, és az ujját is vezetni. Egyébként is, az előbb ő találgatott, most Zaxdoron a sor. A rajzok születését gondos figyelemmel, és elgondolkodó hümmögéssel kíséri. A másik kedvéért még a szemét is becsukja, mikor az arra kéri, hogy ne nézzen oda, és tényleg csak igazán keveset kukucskál. Boldogsággal tölti el, hogy Zax úgy állítja be, mintha ez az egész az ő ötlete lenne. Azért, ha úgy adódna, hogy csak egyikük kaphat ezért a megoldásért jutalmat, akkor mindenképpen lemondana a jutalomról a másik javára. A rajzolgatás alatt azonban egyre inkább elveszti érdeklődését a jutalom iránt. A feladványt már úgy hallotta, megoldotta időközben más is, így az átok már nem terheli a várost. A jutalom meg bármi is legyen, nem olyan fontos. Eltörpül a jelen pillanat mellett. A kis tündér úgy érzi, hogy ez, így, itt és most: jó.
A mókának Vanna szerint túl hamar vége szakad, de ezen nem bánkódik sokat. A dolgok már csak természetüknél fogva is ilyenek; végesek. Ő maga is feltápászkodik a földről, és hagyja, hogy ismét a magasba emeljék. Az élmény másodjára is éppoly csodálatos, mint először, de most már megvan benne egy újfajta, különös varázslat is. Ez a mozdulat mintha egy apró szokássá kezdene válni, egészen ösztönössé – legalábbis részéről mindenképpen.
Izgatottan figyeli Ar Thenior válaszát, és szurkol, hogy társa megoldása helyes legyen. A szurkolás jeleként meg is szorítja az óriás kezét-vállát, vagy amit éppen ér. Hogy tudat alatt érzi-e, hogy a másik kissé magányos, vagy esetleg a kialakuló barátság miatt csökkenti a kettejük között lévő fizikai távolságot, azt nehéz lenne megmondani, de egy biztos: a mozdulat ösztönösen jön. Ettől az óriás talán úgy érezheti, ha csak egy rövid időre is, de van mellette valaki.*
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-26 22:00:15
Üzenet elküldve: 2020-02-26 22:00:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//Lylli//
*A könyvtárban beleolvasgatott abba, amit Lylli kiszúrt. Látta, hogy a lány tudja mit keres és bízott benne. Érdekes is volt a könyv, ám úgy látták, hogy nem az lesz a megoldás. Némi további keresgélés után Fäenro már egyre kevésbé türelmes. Érdeklik ugyan a könyvek, de ez a hatalmas kőgólem sokkal de sokkal izgalmasabb, főleg egy ilyen kisgyerek számára. Hamar unszolni kezdi Lyllit, hogy menjenek vissza.*
- Talán nem írtak könyvet róla. Menjünk, hátha mond még valamit Ar Thenior. Talán épp a legérdekesebbekről maradunk le! *Lelkendezik és ha a lánynak nincsen ellenére Fäenro képes kézen fogva vissza futni vele. Úgy véli, máskülönben elveszítenék egymást a nagy forgatagban és ő igazán megkedvelte Lyllit.*
//Lylli//
*A könyvtárban beleolvasgatott abba, amit Lylli kiszúrt. Látta, hogy a lány tudja mit keres és bízott benne. Érdekes is volt a könyv, ám úgy látták, hogy nem az lesz a megoldás. Némi további keresgélés után Fäenro már egyre kevésbé türelmes. Érdeklik ugyan a könyvek, de ez a hatalmas kőgólem sokkal de sokkal izgalmasabb, főleg egy ilyen kisgyerek számára. Hamar unszolni kezdi Lyllit, hogy menjenek vissza.*
- Talán nem írtak könyvet róla. Menjünk, hátha mond még valamit Ar Thenior. Talán épp a legérdekesebbekről maradunk le! *Lelkendezik és ha a lánynak nincsen ellenére Fäenro képes kézen fogva vissza futni vele. Úgy véli, máskülönben elveszítenék egymást a nagy forgatagban és ő igazán megkedvelte Lyllit.*
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-26 20:28:22
Üzenet elküldve: 2020-02-26 20:28:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//A szél feltámad//
//9. próbatétel//
*A törpe tovább magyarázza gondolatmenetét, amire Ar Thenior csak szakálla ütemes vakargatásával felel, mely a kő kövön súrlódásának nem éppen kellemes hangját nyújtja az egybegyűltek felé. Szerencsére azonban a zenekar hangja kissé segít tompítani ezt, így Morak számára is kellemesebb közeget biztosíthat a gondolkodásra.*
-No, és vajon mi köze volna egy mágusmesternek a varázsitalokhoz?
*Somolyog kicsit magában, de azért megtoldja kérdését.*
-Nem rossz gondolat, de nem ennyi idős.
*A szürke-arany monstrum hangja továbbra is nyugodt. Úgy tűnik az efféle találgatás örömmel tölti el.*
//9. próbatétel//
*A törpe tovább magyarázza gondolatmenetét, amire Ar Thenior csak szakálla ütemes vakargatásával felel, mely a kő kövön súrlódásának nem éppen kellemes hangját nyújtja az egybegyűltek felé. Szerencsére azonban a zenekar hangja kissé segít tompítani ezt, így Morak számára is kellemesebb közeget biztosíthat a gondolkodásra.*
-No, és vajon mi köze volna egy mágusmesternek a varázsitalokhoz?
*Somolyog kicsit magában, de azért megtoldja kérdését.*
-Nem rossz gondolat, de nem ennyi idős.
*A szürke-arany monstrum hangja továbbra is nyugodt. Úgy tűnik az efféle találgatás örömmel tölti el.*
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-26 19:56:03
Üzenet elküldve: 2020-02-26 19:56:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//7. próbatétel//
//Vany, Zax//
*Öblösen felkacag a kis tündér látható örömére, mulattatja a látvány, s ezek a kis jószágok mindig mindenkit boldoggá tesznek. Ami azt illeti rá is fér, amire készül, abból nem biztos, hogy élve kikerül, így hát átadja magát a pici hatalmának és elborítja a boldogság. Nemes szíve, amúgy sem engedné, hogy immár egyedül orozzon el bármi dicsőséget. Nem kell túl nagy erőfeszítés hozzá, hogy ezt a csöpp testet, óvatosan, közben persze mosolyogva a magasba emelje. Kíváncsian lesi hát, hogy a nagy Ar Thenior, vajon mit szól a tündérke megfejtéséhez, azonban csalódniuk kell. Fújtat egyet, persze nem ijesztőn, meg szélvihart sem fakar kavarni nagy hirtelenjében.*
- Ne csüggedj, picike... nekem nagyon tetszett a megfejtésed, ügyes voltál és máris nyertél. A függőm a tiéd. *Pislog felfelé morcos képpel, de barátságos szemekkel. Lehet neki már nem is lesz szüksége rá, hát miért ne adná oda? Különösebben nincs is rá szüksége.*
- Tedd csak el, bátran... no... *Egy kicsit noszogatja, hátha nem akarná.* Egy óriástól még úgysem kapott senki hasonlót, főként, hogy a fajtámból nem igazán akadnak már. *Mosolyog szomorúan.*
- Na de... eszembe jutott valami... gyere csak le mellém és add a kezed. *Ha a tündérke így tesz, apró ujját két ujja közé csippenti, s rajzolni kezd vele a porba.*
- AR THENIOR! *Bődül el.* Nézd, a kis tündérke miket rajzol! Újabb megfejtése van!
*Ha Arthenior rá figyel, először egy hét sugarú napot rajzol a tündérke ujjával, mintha csak ő csinálná azt.*
- Eeyr! *Aztán folytatja, s nagy kört rajzol, melyet középütt elfelez.*
- Teysus! *Nem hagyja abba, csak a lánykának dörmög.* Most ne nézz ide, kislány. *Mondja, s kis ujjával, előbb csápos koponyát, majd karóba húzott vértől csöpögő embert, aztán egy áthúzott karikát rajzol. Neki semmit nem jelentenek a jelképek, de ismeri őket.*
- Sa'Thereth! Akár templomon, akár házon, akár oltáron, akár zászlón, mind-mind egy jelkép, mit, ha jó helyre raknak, lengeti a szél.
*Lassan felegyenesedik, kihúzza magát, de elébb még felveszi a tündérkét is, ha engedi, s a gólem válaszát várják, ha helyes a megfejtés, a lánykára mutat. Semmiből jött, s a semmibe megy, egyedül volt, s egyedül marad, gondolatai máshol járnak, s mégis örül, mert a tündér jó kedve, egy kicsit rá is ragadt. Lehet életében most örült utoljára egy jót. Ezért nagyon reméli, hogy helyesen gondolkodott.*
//7. próbatétel//
//Vany, Zax//
*Öblösen felkacag a kis tündér látható örömére, mulattatja a látvány, s ezek a kis jószágok mindig mindenkit boldoggá tesznek. Ami azt illeti rá is fér, amire készül, abból nem biztos, hogy élve kikerül, így hát átadja magát a pici hatalmának és elborítja a boldogság. Nemes szíve, amúgy sem engedné, hogy immár egyedül orozzon el bármi dicsőséget. Nem kell túl nagy erőfeszítés hozzá, hogy ezt a csöpp testet, óvatosan, közben persze mosolyogva a magasba emelje. Kíváncsian lesi hát, hogy a nagy Ar Thenior, vajon mit szól a tündérke megfejtéséhez, azonban csalódniuk kell. Fújtat egyet, persze nem ijesztőn, meg szélvihart sem fakar kavarni nagy hirtelenjében.*
- Ne csüggedj, picike... nekem nagyon tetszett a megfejtésed, ügyes voltál és máris nyertél. A függőm a tiéd. *Pislog felfelé morcos képpel, de barátságos szemekkel. Lehet neki már nem is lesz szüksége rá, hát miért ne adná oda? Különösebben nincs is rá szüksége.*
- Tedd csak el, bátran... no... *Egy kicsit noszogatja, hátha nem akarná.* Egy óriástól még úgysem kapott senki hasonlót, főként, hogy a fajtámból nem igazán akadnak már. *Mosolyog szomorúan.*
- Na de... eszembe jutott valami... gyere csak le mellém és add a kezed. *Ha a tündérke így tesz, apró ujját két ujja közé csippenti, s rajzolni kezd vele a porba.*
- AR THENIOR! *Bődül el.* Nézd, a kis tündérke miket rajzol! Újabb megfejtése van!
*Ha Arthenior rá figyel, először egy hét sugarú napot rajzol a tündérke ujjával, mintha csak ő csinálná azt.*
- Eeyr! *Aztán folytatja, s nagy kört rajzol, melyet középütt elfelez.*
- Teysus! *Nem hagyja abba, csak a lánykának dörmög.* Most ne nézz ide, kislány. *Mondja, s kis ujjával, előbb csápos koponyát, majd karóba húzott vértől csöpögő embert, aztán egy áthúzott karikát rajzol. Neki semmit nem jelentenek a jelképek, de ismeri őket.*
- Sa'Thereth! Akár templomon, akár házon, akár oltáron, akár zászlón, mind-mind egy jelkép, mit, ha jó helyre raknak, lengeti a szél.
*Lassan felegyenesedik, kihúzza magát, de elébb még felveszi a tündérkét is, ha engedi, s a gólem válaszát várják, ha helyes a megfejtés, a lánykára mutat. Semmiből jött, s a semmibe megy, egyedül volt, s egyedül marad, gondolatai máshol járnak, s mégis örül, mert a tündér jó kedve, egy kicsit rá is ragadt. Lehet életében most örült utoljára egy jót. Ezért nagyon reméli, hogy helyesen gondolkodott.*
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-26 17:27:34
Üzenet elküldve: 2020-02-26 17:27:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//6. próbatétel//
*Halkan kuncogva derül a kedves, bohókás válaszokon, melyeket a csillagolvasással kapcsolatos rejtvényre adnak, s minden alkalommal együtt izgul a próbálkozókkal Ar Thenior válaszait figyelve. Minthogy a csillagokhoz maga is kötődést érez, megpróbálkozik egy kicsit más megközelítéssel. Leguggol, majd ujjával egy kört rajzol magának a porba.*
- Hat óránál mondok tizenkettőt, majd fél négykor kettőt. Ezek szerint a tizenkét óra először a hat órához kerül, majd ha az óramutató járása szerint elfordulok innen fél négyig, akkor az... fél tíz az eredeti órán. Tehát fél tíznél van most kettő, akkor a tizenkét óra fél nyolcnál van az eredeti számlapon. Akkor pedig a tizenegy óra fél hétnél.
*Ellenőrzi a számítást, majd feláll és az égre néz fel.*
- Hm, vajon honnan indul az eredeti számlap?
//6. próbatétel//
*Halkan kuncogva derül a kedves, bohókás válaszokon, melyeket a csillagolvasással kapcsolatos rejtvényre adnak, s minden alkalommal együtt izgul a próbálkozókkal Ar Thenior válaszait figyelve. Minthogy a csillagokhoz maga is kötődést érez, megpróbálkozik egy kicsit más megközelítéssel. Leguggol, majd ujjával egy kört rajzol magának a porba.*
- Hat óránál mondok tizenkettőt, majd fél négykor kettőt. Ezek szerint a tizenkét óra először a hat órához kerül, majd ha az óramutató járása szerint elfordulok innen fél négyig, akkor az... fél tíz az eredeti órán. Tehát fél tíznél van most kettő, akkor a tizenkét óra fél nyolcnál van az eredeti számlapon. Akkor pedig a tizenegy óra fél hétnél.
*Ellenőrzi a számítást, majd feláll és az égre néz fel.*
- Hm, vajon honnan indul az eredeti számlap?
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-26 17:19:35
Üzenet elküldve: 2020-02-26 17:19:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//6. próbatétel//
*Kíváncsi tekintettel pislog Ar Theniorra miután befejezi mutatványát. Ezúttal megfontoltabb és lassabb volt, hisz valóban szeretné megfejteni a feladványt, hiszi, hogy tündér kobakja egyszer csak megmondja a jó megoldást. Összehúzza szemöldökét, s a körötte próbálkozókra nem sok figyelmet fordít, még az orkra sem, hiába próbálja leutánozni mutatványát. Csak a gólemre figyel, mert láthatóan segíteni próbál, a segítséget pedig meg kell hálálni, jelen esetben egy helyes megfejtéssel. Valójában (ahogy szinte általában mindenkiről) azt gondolja, hogy Ar Thenior azt szeretné, ha mindenki mindent megfejtene, s bár a tét nagy, számára is mulatság. Ezúttal nem bohóckodik, csupán teszi, mit javasolnak neki. A forgást eltalálta, talán az irányokat is, már csak a számok nem stimmelnek. Az égbolt tudja a megoldást, de más nem jut eszébe, csak az: "minden több, minek látszik". A csillagokra néz, majd hat óra tájára fordul:*
- Tizenkettő. *Rögvest fordul fél négy tájára.*
- Tizennégy. *Majd fordul tizenegy óra tájára.*
- Százhuszonegy. *Majd szépen csendben marad. Ha ez sem jó, hát gondolkodik tovább, az nem lehet, hogy nincs megoldás. Arcán elszántság és koncentráció. Ha kap még segítséget, hát kihasználja.*
A hozzászólás írója (Pyr Lavand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.26 17:20:28
//6. próbatétel//
*Kíváncsi tekintettel pislog Ar Theniorra miután befejezi mutatványát. Ezúttal megfontoltabb és lassabb volt, hisz valóban szeretné megfejteni a feladványt, hiszi, hogy tündér kobakja egyszer csak megmondja a jó megoldást. Összehúzza szemöldökét, s a körötte próbálkozókra nem sok figyelmet fordít, még az orkra sem, hiába próbálja leutánozni mutatványát. Csak a gólemre figyel, mert láthatóan segíteni próbál, a segítséget pedig meg kell hálálni, jelen esetben egy helyes megfejtéssel. Valójában (ahogy szinte általában mindenkiről) azt gondolja, hogy Ar Thenior azt szeretné, ha mindenki mindent megfejtene, s bár a tét nagy, számára is mulatság. Ezúttal nem bohóckodik, csupán teszi, mit javasolnak neki. A forgást eltalálta, talán az irányokat is, már csak a számok nem stimmelnek. Az égbolt tudja a megoldást, de más nem jut eszébe, csak az: "minden több, minek látszik". A csillagokra néz, majd hat óra tájára fordul:*
- Tizenkettő. *Rögvest fordul fél négy tájára.*
- Tizennégy. *Majd fordul tizenegy óra tájára.*
- Százhuszonegy. *Majd szépen csendben marad. Ha ez sem jó, hát gondolkodik tovább, az nem lehet, hogy nincs megoldás. Arcán elszántság és koncentráció. Ha kap még segítséget, hát kihasználja.*
A hozzászólás írója (Pyr Lavand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.26 17:20:28
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-26 15:21:32
Üzenet elküldve: 2020-02-26 15:21:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//10. próbatétel//
//Mesélői felügyelettel//
*Hiába fülel, nem hall semmit, csak Ar Thenior kacaját, majd a megszólaló kórust. A gúnyolódás már nem hatja meg, csak föláll és a kőkatonák felé fordul. Bár azt tervezte, elmegy a templomba, most meggondolja magát és inkább a kórushoz megy közelebb, hogy jobban hallja őket, ha már a gólem rájuk irányította figyelmét.
Ha lehetséges, egyenként is odalép hozzájuk, hátha valamelyik nem csak hangszerek hangján szól.
A zene kellemes, de ilyen közelről csengeni kezd tőle a füle. Talán ez a csengés okozza, de ahogy eltávolodik a kórustól, hogy kímélje a hallását, egyszerre csak hallani kezd valamit... valami suttogást... vagy hörgést... mintha a szél zúgna a fülében.
Először kicsit meg is ijed, de az ismétlődő zaj beleül a fülébe és elkezdi már-már emberi szavaknak hallani. Akkor pedig odafigyel... és eszébe jut, hogy a próba is valami hasonlót mondott, hogy háromszor szól a szél. És ő is három szófélét hall...
Csak éppen nincs semmi értelmük.
Ekkor idézi föl magában Ar Thenior intelmének folytatását. "Fülelj tótágast!" Tótágast... Fejjel lefelé, felcserélten... visszafelé! Visszafelé!
Még jobban összpontosít a hangra és igyekszik megérteni, mit mond. Majd...*
- Boldog... születésnapot... Lanawin! - *Mondja kissé szaggatottan, visszafelé, amit hall és ő lepődik meg a legjobban, hogy értelmes szöveggé alakul szóról szóra. Meghökkenten fordul Ar Thenior felé, vajon hallotta-e, s mit szól hozzá, mert erre nem számított.*
//10. próbatétel//
//Mesélői felügyelettel//
*Hiába fülel, nem hall semmit, csak Ar Thenior kacaját, majd a megszólaló kórust. A gúnyolódás már nem hatja meg, csak föláll és a kőkatonák felé fordul. Bár azt tervezte, elmegy a templomba, most meggondolja magát és inkább a kórushoz megy közelebb, hogy jobban hallja őket, ha már a gólem rájuk irányította figyelmét.
Ha lehetséges, egyenként is odalép hozzájuk, hátha valamelyik nem csak hangszerek hangján szól.
A zene kellemes, de ilyen közelről csengeni kezd tőle a füle. Talán ez a csengés okozza, de ahogy eltávolodik a kórustól, hogy kímélje a hallását, egyszerre csak hallani kezd valamit... valami suttogást... vagy hörgést... mintha a szél zúgna a fülében.
Először kicsit meg is ijed, de az ismétlődő zaj beleül a fülébe és elkezdi már-már emberi szavaknak hallani. Akkor pedig odafigyel... és eszébe jut, hogy a próba is valami hasonlót mondott, hogy háromszor szól a szél. És ő is három szófélét hall...
Csak éppen nincs semmi értelmük.
Ekkor idézi föl magában Ar Thenior intelmének folytatását. "Fülelj tótágast!" Tótágast... Fejjel lefelé, felcserélten... visszafelé! Visszafelé!
Még jobban összpontosít a hangra és igyekszik megérteni, mit mond. Majd...*
- Boldog... születésnapot... Lanawin! - *Mondja kissé szaggatottan, visszafelé, amit hall és ő lepődik meg a legjobban, hogy értelmes szöveggé alakul szóról szóra. Meghökkenten fordul Ar Thenior felé, vajon hallotta-e, s mit szól hozzá, mert erre nem számított.*
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-26 15:02:41
Üzenet elküldve: 2020-02-26 15:02:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//10. próbatétel//
~Hogy a göcsörtős bánat vigye el!~
*Már megint nem találta ki. Most se. Hiába szédeleg meg tücsköt bogarat bemond. Eddig annak semmi haszna se volt. Azért mások is bepróbálkoznak tótágassal meg kulacshallgatással ami persze nem jön össze nekik se. Az öreg borzolja a fején a hajt, hogy most mit kéne csinálni. A gólem meg csak röhög rajtuk mint valami bolhacirkuszon. Az öreg nem veszi magára a gúnyolódását. Ennél hallott már cifrább alázásokat is.*
- Meg kéne akko kongatni a harangokat. Van harangunk he?
*Körbe járatja nyájas tekintetét a tisztelt nagyérdeműn.*
- Valami szíldalt ösmer itt valaki, hogy danoljunk?
*Ezek szerint harangozni kéne meg énekelni valamit. Csak mit? Jól meg is kapják, hogy nem tudnak semmit se nem.*
*Mán megint mászkálni és kutakodni kéne valahol. Az öreg Arra papa már tényleg öreg ehhez. Nem megy már sehova. Itt várja meg amíg valaki tótágast állva megkongatja a harangokat és eldalolja a gólem dalát. De várjunk. A jelszó. Azzal mi lesz? Töpreng egy két sort rajta. Vakarja is a buksiját rendesen.*
~Hunnan szedjünk nekije jelszót?~
*Addig meddig rágja magában ezt a témát amíg rávetemedik, hogy utánajárjon. Botját felkapva és a korát megszégyenítve megindul a szegénynegyed irányába.*
//10. próbatétel//
~Hogy a göcsörtős bánat vigye el!~
*Már megint nem találta ki. Most se. Hiába szédeleg meg tücsköt bogarat bemond. Eddig annak semmi haszna se volt. Azért mások is bepróbálkoznak tótágassal meg kulacshallgatással ami persze nem jön össze nekik se. Az öreg borzolja a fején a hajt, hogy most mit kéne csinálni. A gólem meg csak röhög rajtuk mint valami bolhacirkuszon. Az öreg nem veszi magára a gúnyolódását. Ennél hallott már cifrább alázásokat is.*
- Meg kéne akko kongatni a harangokat. Van harangunk he?
*Körbe járatja nyájas tekintetét a tisztelt nagyérdeműn.*
- Valami szíldalt ösmer itt valaki, hogy danoljunk?
*Ezek szerint harangozni kéne meg énekelni valamit. Csak mit? Jól meg is kapják, hogy nem tudnak semmit se nem.*
*Mán megint mászkálni és kutakodni kéne valahol. Az öreg Arra papa már tényleg öreg ehhez. Nem megy már sehova. Itt várja meg amíg valaki tótágast állva megkongatja a harangokat és eldalolja a gólem dalát. De várjunk. A jelszó. Azzal mi lesz? Töpreng egy két sort rajta. Vakarja is a buksiját rendesen.*
~Hunnan szedjünk nekije jelszót?~
*Addig meddig rágja magában ezt a témát amíg rávetemedik, hogy utánajárjon. Botját felkapva és a korát megszégyenítve megindul a szegénynegyed irányába.*
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-26 14:42:39
Üzenet elküldve: 2020-02-26 14:42:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//6. próbatétel//
*Egyéb rejtvényekhez nem igazán tud hozzászólni, de nagyon megtetszik neki a tündér forgolódása, meg a kiabálás, úgy véli, talán az még neki is menne. Rákérdez az egyik ott ácsorgónál a pontos szövegre, majd kiáll Pyr mellé és ő is kinyilvánítja a saját tippjét.*
-Na mostan aztán én gyüvök! Figyelmezzél jól! *Mutat a tündér irányába, hogy na akkor most ő aztán megmutatja hogyan is eszik a káposztát kézzel. Az előbb látott irányba, hat órához fordul, majd felnéz az égre és elkiáltja magát.*
-ÖGY TUCAT! *Ezt követően pozíciót vált, arra néz, amerre a tündért is látta, csak tudja már merre az annyi.*
-ÖGY PÁR! *Aztán felveszi a harmadik pozíciót is és beleüvölti a levegőbe:*
-BAZISOK HÖTES! *Mert hát ő úgy gondolta először, hogy leszámol százszor hetet, de végül rájött, hogy úgyis eltévedne út közben, így csak rövidít.*
-No, mögaszontam vagy mögaszontam? *Veregeti meg elégedetten a saját vállát.*
//6. próbatétel//
*Egyéb rejtvényekhez nem igazán tud hozzászólni, de nagyon megtetszik neki a tündér forgolódása, meg a kiabálás, úgy véli, talán az még neki is menne. Rákérdez az egyik ott ácsorgónál a pontos szövegre, majd kiáll Pyr mellé és ő is kinyilvánítja a saját tippjét.*
-Na mostan aztán én gyüvök! Figyelmezzél jól! *Mutat a tündér irányába, hogy na akkor most ő aztán megmutatja hogyan is eszik a káposztát kézzel. Az előbb látott irányba, hat órához fordul, majd felnéz az égre és elkiáltja magát.*
-ÖGY TUCAT! *Ezt követően pozíciót vált, arra néz, amerre a tündért is látta, csak tudja már merre az annyi.*
-ÖGY PÁR! *Aztán felveszi a harmadik pozíciót is és beleüvölti a levegőbe:*
-BAZISOK HÖTES! *Mert hát ő úgy gondolta először, hogy leszámol százszor hetet, de végül rájött, hogy úgyis eltévedne út közben, így csak rövidít.*
-No, mögaszontam vagy mögaszontam? *Veregeti meg elégedetten a saját vállát.*
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-26 14:22:49
Üzenet elküldve: 2020-02-26 14:22:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A szél feltámad//
//10. próbatétel//
*Az általában szűkszavú, és meglehetősen morcos Ar Thenior, most egy egészen másik arcát veszi fel. A kőgólem hatalmassága árnyékot vet a népre a nap egyre elnyúló sugarain. Hangjába megremegnek az apróbb kavicsok a földön. Ám most nem átkot kiált, vagy fejtörőt. Sőt! Kacag. Gúnyos nevetése talán a sivatagon túl is hallatszik.*
-Hahaha! Vicces népek vagytok ti.
*Mondja még nevetve. Majd még egy két kuncogással letekint, és szánakozó hangon ad segítséget.*
-Tótágast állni, és tótágast hallgatni nem ugyan az.
*Mondja és majdnem újra elneveti magát. Szemmel láthatóan ezúttal felderítő számára a naiv butaság.*
-Jöttömet harangszó jelzé, és dal!
*Az öreg apó téves válaszával nem is foglalkozik, csak lemutat a kórusszobrokra. Az embernagyságú páncélos kőkatonák szája nagyra nyílik és mindegyik egy-egy hangszert szólaltat meg. A muzsika harangokkal indul, néhány mély vonós kíséretében. Aztán bele cseng a dallam, és jönnek a fanfárok, fúvósok, dobok. Ahogy a világ egyik legnagyobb mágusának eljövetelét hirdetni illik. Szavakat viszont nem hall senki. Semmilyen jelszóra utaló értelmes dolgot. Se az aki még tótágast állna, se az aki egy palackban fordítaná hanggá a szelet. Ar Thenior arca újra komor, és sziklaszilárd.*
-Nincs minden válasz a fejetekben. Az igazságot keresni kell, és van hogy nincs is igazság ezen a világon.
//10. próbatétel//
*Az általában szűkszavú, és meglehetősen morcos Ar Thenior, most egy egészen másik arcát veszi fel. A kőgólem hatalmassága árnyékot vet a népre a nap egyre elnyúló sugarain. Hangjába megremegnek az apróbb kavicsok a földön. Ám most nem átkot kiált, vagy fejtörőt. Sőt! Kacag. Gúnyos nevetése talán a sivatagon túl is hallatszik.*
-Hahaha! Vicces népek vagytok ti.
*Mondja még nevetve. Majd még egy két kuncogással letekint, és szánakozó hangon ad segítséget.*
-Tótágast állni, és tótágast hallgatni nem ugyan az.
*Mondja és majdnem újra elneveti magát. Szemmel láthatóan ezúttal felderítő számára a naiv butaság.*
-Jöttömet harangszó jelzé, és dal!
*Az öreg apó téves válaszával nem is foglalkozik, csak lemutat a kórusszobrokra. Az embernagyságú páncélos kőkatonák szája nagyra nyílik és mindegyik egy-egy hangszert szólaltat meg. A muzsika harangokkal indul, néhány mély vonós kíséretében. Aztán bele cseng a dallam, és jönnek a fanfárok, fúvósok, dobok. Ahogy a világ egyik legnagyobb mágusának eljövetelét hirdetni illik. Szavakat viszont nem hall senki. Semmilyen jelszóra utaló értelmes dolgot. Se az aki még tótágast állna, se az aki egy palackban fordítaná hanggá a szelet. Ar Thenior arca újra komor, és sziklaszilárd.*
-Nincs minden válasz a fejetekben. Az igazságot keresni kell, és van hogy nincs is igazság ezen a világon.
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-26 13:48:36
Üzenet elküldve: 2020-02-26 13:48:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//8. próbatétel//
*Mostan csak nem tud meglenni a tömegben szó nélkül. Agyalni kezd a törhetetlen kristályon. Törpe lévén igazán érdem volna egy földbéli dolgot szétrepesztenie. Még szégyent hozna őseire ha nem próbálná meg. Orkok próbálkoznának a nyers erővel de az itten hasztalan lesz. Még a drága fegyver csorbulna ami kinek lenne jó? Egy jó nagy cula ember a botjával kocogtatja a nagy tömböt. Amolyan gyászos halálkufár kinézete van de értelmesnek tűnik. Oda is cammog az emberhez de addigra az már feladja és beáll cirkuszi mutatványosnak egy másik rejtélynél.*
- Ezt fizikai erővel nem lehet szétrepeszteni. Vagy van egy gyenge pontja valahon, amit vésővel megütve szétrepesztődne. Gyanítom, hogy e se lenne a legjobb.
*Morfondározik még valamin. Hátha kiötöl vagy hatol valami előrukkolást.*
- Hmmm. Vagy énekelni kéne jó magas hangon. Talán az egész tömegnek. Vagy valami kürt kéne amit ráfújunk és berezegtetve szítrepedne.
*Felböfögi törpe agyafúrt ötleteit. Talán akad értelmes ember vagy más teremtmény aki becsatlakozik hozzá a megfejtegetésben.*
//8. próbatétel//
*Mostan csak nem tud meglenni a tömegben szó nélkül. Agyalni kezd a törhetetlen kristályon. Törpe lévén igazán érdem volna egy földbéli dolgot szétrepesztenie. Még szégyent hozna őseire ha nem próbálná meg. Orkok próbálkoznának a nyers erővel de az itten hasztalan lesz. Még a drága fegyver csorbulna ami kinek lenne jó? Egy jó nagy cula ember a botjával kocogtatja a nagy tömböt. Amolyan gyászos halálkufár kinézete van de értelmesnek tűnik. Oda is cammog az emberhez de addigra az már feladja és beáll cirkuszi mutatványosnak egy másik rejtélynél.*
- Ezt fizikai erővel nem lehet szétrepeszteni. Vagy van egy gyenge pontja valahon, amit vésővel megütve szétrepesztődne. Gyanítom, hogy e se lenne a legjobb.
*Morfondározik még valamin. Hátha kiötöl vagy hatol valami előrukkolást.*
- Hmmm. Vagy énekelni kéne jó magas hangon. Talán az egész tömegnek. Vagy valami kürt kéne amit ráfújunk és berezegtetve szítrepedne.
*Felböfögi törpe agyafúrt ötleteit. Talán akad értelmes ember vagy más teremtmény aki becsatlakozik hozzá a megfejtegetésben.*
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-26 13:02:52
Üzenet elküldve: 2020-02-26 13:02:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//7. próbatétel//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kristály vizsgálgatása a várt módon a nagy semmihez vezet, talán azt kivéve, hogy Ar Thenior már megint jót szórakozik rajta. Szavainak elismerésen túli, gúnyos töltetét Krell is érzékeli. ~ Ejj, ha ezt így folytatod, nem lesz ebből sör! ~ feddi meg gondolatban a nagy varázslót.
A kalapos eddig viszonylag türelmesen állt hozzá a dolgokhoz, igyekezett törni a fejét, és többé-kevésbé emberi ész által értelmesnek tűnő megoldásokkal előállni, de már kezd belefáradni. Az elhangzott kihívó kérdéstől még kissé dühbe is jön.*
- Még esetleg lehugyozni le tudnám.
*Mondja Ar Theniornak. Neki ehhez van hatalma, ennyit tud tenni - és nem szégyelli. Megtehetné még, hogy leül kártyázni a kristállyal, hiszen Krell ahhoz ért, de nem hinné, hogy az célravezető lenne.*
//10. próbatétel//
*Kezdi frusztrálni a megoldandó rejtélyek gyűlő halmaza. Egyre türelmetlenebb lesz, és valamilyen értelemben elkeseredettebb is. A tizedik talány már olyan lelkiállapotban talál rá, hogy szinte kizárólag hülyeségekre áll rá az agya. Nem meglepő hát, hogy a szöveget szó szerint véve, valóban tótágasra készülődik.
~ Csináltam már én ilyet jó párszor. Ha ez kell az Öregnek, hát nézze, és lásson csodát. ~ tűri fel kabátujjait harciasan. A szél elől kalapját eldugja kabátja egyik zsebébe, ettől pedig úgy néz ki, mintha legalábbis egy macskát rejtegetne. A sétapálcát egyszerűen maga mellé helyezi a földre. Ezután egy lendülettel fogja, és feltornássza magát kezeire. Eleinte kissé imbolyog, míg a langaléta test megtalálja egyensúlyát, de miután ez sikerül neki, férfiasan, stabilan tartja magát. Haja a szemében, kabátja alja félig a derekára csúszva, feje enyhén vörösödik, de mindent összevetve tökéletesen büszke (és bizarr) bioszobrot alkot. Így áll hát ott a szélben, fejjel lefelé, zöld szemeit a világra villogtatva, és erőteljesen fülelve bármiféle rege, vagy jelszó jellegű szózatra a szél szájából.*
//7. próbatétel//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kristály vizsgálgatása a várt módon a nagy semmihez vezet, talán azt kivéve, hogy Ar Thenior már megint jót szórakozik rajta. Szavainak elismerésen túli, gúnyos töltetét Krell is érzékeli. ~ Ejj, ha ezt így folytatod, nem lesz ebből sör! ~ feddi meg gondolatban a nagy varázslót.
A kalapos eddig viszonylag türelmesen állt hozzá a dolgokhoz, igyekezett törni a fejét, és többé-kevésbé emberi ész által értelmesnek tűnő megoldásokkal előállni, de már kezd belefáradni. Az elhangzott kihívó kérdéstől még kissé dühbe is jön.*
- Még esetleg lehugyozni le tudnám.
*Mondja Ar Theniornak. Neki ehhez van hatalma, ennyit tud tenni - és nem szégyelli. Megtehetné még, hogy leül kártyázni a kristállyal, hiszen Krell ahhoz ért, de nem hinné, hogy az célravezető lenne.*
//10. próbatétel//
*Kezdi frusztrálni a megoldandó rejtélyek gyűlő halmaza. Egyre türelmetlenebb lesz, és valamilyen értelemben elkeseredettebb is. A tizedik talány már olyan lelkiállapotban talál rá, hogy szinte kizárólag hülyeségekre áll rá az agya. Nem meglepő hát, hogy a szöveget szó szerint véve, valóban tótágasra készülődik.
~ Csináltam már én ilyet jó párszor. Ha ez kell az Öregnek, hát nézze, és lásson csodát. ~ tűri fel kabátujjait harciasan. A szél elől kalapját eldugja kabátja egyik zsebébe, ettől pedig úgy néz ki, mintha legalábbis egy macskát rejtegetne. A sétapálcát egyszerűen maga mellé helyezi a földre. Ezután egy lendülettel fogja, és feltornássza magát kezeire. Eleinte kissé imbolyog, míg a langaléta test megtalálja egyensúlyát, de miután ez sikerül neki, férfiasan, stabilan tartja magát. Haja a szemében, kabátja alja félig a derekára csúszva, feje enyhén vörösödik, de mindent összevetve tökéletesen büszke (és bizarr) bioszobrot alkot. Így áll hát ott a szélben, fejjel lefelé, zöld szemeit a világra villogtatva, és erőteljesen fülelve bármiféle rege, vagy jelszó jellegű szózatra a szél szájából.*
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-26 12:20:46
Üzenet elküldve: 2020-02-26 12:20:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//10. próbatétel//
*Ar Thenior folytatja a magas lóról beszélést, éppen ezért lepődik meg, mikor a gólem felé fordul és okos lánynak nevezi. Annyit már megtanult, hogy van, amikor a szavakat éppen ellenkezőleg kell érteni, főleg ha a beszélő ellenséges. Most pedig ez a feltétel teljesül, mert a gólem a legtöbbekkel lekezelő volt, ezért feltételezi, hogy talán a hozzá fűződő szavait is inkább úgy kell értelmezni, hogy "buta lány", s a nevét is azért kérdezi, hogy aztán kigúnyolhassa.
Nem biztos benne, de van egy erős gyanúja.
Ennek ellenére összeszedi magát és már konokságból is bemutatkozik. Nem úgy, hogy mindenki hallja, csak Ar Theniornak, rendes hangerővel.*
- Krestvir Drelm vagyok, az Ezüstszilánk Szövetségtől. - *Hajol meg, majd vissza is húzódik a tömegbe. Az végül nem derül ki számára, hogy tényleg jó volt-e a válasza, vagy élcelődtek rajta.
Ezután elég sok minden történik. Újabb próbák érkeznek és újabb tippek. Ő is töri a fejét, de már zsong a sok rébusztól. Éppen elhatározná, hogy megnézi azt a kristályt, az legalább elég egyértelmű, mikor a figyelmét eltereli egy dal.
Valahol a közelben egy bárd lehet... Szereti a zenét, örömmel fülel oda, egy kicsit felüdíti a kellemes hang és a találó szöveg.
Még el is gondolkodik, hogy enged a kérésnek és megjutalmazza az énekest, de közben érkezik a következő próba, ami ismét lefoglalja.
A széltől még hátra is tántorodik, ahogy belekap a köpenyébe, hátravetve fejéről a csuklyát.
Hát ilyen szélben még gondolkodni is nehéz lesz!
Töpreng egy darabig az elhangzott sorokon, majd több dolgot is tesz...
Kiüríti a kulacsát, aztán letérdel a földre Ar Thenior és a kórus között. Fejét leteszi, mint ki épp bukfencezni készül és bízik benne, hogy senki nem fogja föltaszítani.
Azon gondolat nyomán teszi ezt, hogy talán azért kell fejre állni, mert a talajhoz közel hallatszik valami.
A másik gondolata pedig a harangban megszólaló szélre utalásból született. A kulacsát fejjel lefelé fordítja, hogy száján beszökhessen a levegő és hallgatózik, hátha a fütyülő hangból kihallatszik valami értelmes.
Ha így nem történik semmi, egyszerűen állított kulaccsal is megpróbálja. Amennyiben pedig ez sem válik be, tervei szerint föláll és távozik a szegénynegyed felé.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.26 12:36:58
//10. próbatétel//
*Ar Thenior folytatja a magas lóról beszélést, éppen ezért lepődik meg, mikor a gólem felé fordul és okos lánynak nevezi. Annyit már megtanult, hogy van, amikor a szavakat éppen ellenkezőleg kell érteni, főleg ha a beszélő ellenséges. Most pedig ez a feltétel teljesül, mert a gólem a legtöbbekkel lekezelő volt, ezért feltételezi, hogy talán a hozzá fűződő szavait is inkább úgy kell értelmezni, hogy "buta lány", s a nevét is azért kérdezi, hogy aztán kigúnyolhassa.
Nem biztos benne, de van egy erős gyanúja.
Ennek ellenére összeszedi magát és már konokságból is bemutatkozik. Nem úgy, hogy mindenki hallja, csak Ar Theniornak, rendes hangerővel.*
- Krestvir Drelm vagyok, az Ezüstszilánk Szövetségtől. - *Hajol meg, majd vissza is húzódik a tömegbe. Az végül nem derül ki számára, hogy tényleg jó volt-e a válasza, vagy élcelődtek rajta.
Ezután elég sok minden történik. Újabb próbák érkeznek és újabb tippek. Ő is töri a fejét, de már zsong a sok rébusztól. Éppen elhatározná, hogy megnézi azt a kristályt, az legalább elég egyértelmű, mikor a figyelmét eltereli egy dal.
Valahol a közelben egy bárd lehet... Szereti a zenét, örömmel fülel oda, egy kicsit felüdíti a kellemes hang és a találó szöveg.
Még el is gondolkodik, hogy enged a kérésnek és megjutalmazza az énekest, de közben érkezik a következő próba, ami ismét lefoglalja.
A széltől még hátra is tántorodik, ahogy belekap a köpenyébe, hátravetve fejéről a csuklyát.
Hát ilyen szélben még gondolkodni is nehéz lesz!
Töpreng egy darabig az elhangzott sorokon, majd több dolgot is tesz...
Kiüríti a kulacsát, aztán letérdel a földre Ar Thenior és a kórus között. Fejét leteszi, mint ki épp bukfencezni készül és bízik benne, hogy senki nem fogja föltaszítani.
Azon gondolat nyomán teszi ezt, hogy talán azért kell fejre állni, mert a talajhoz közel hallatszik valami.
A másik gondolata pedig a harangban megszólaló szélre utalásból született. A kulacsát fejjel lefelé fordítja, hogy száján beszökhessen a levegő és hallgatózik, hátha a fütyülő hangból kihallatszik valami értelmes.
Ha így nem történik semmi, egyszerűen állított kulaccsal is megpróbálja. Amennyiben pedig ez sem válik be, tervei szerint föláll és távozik a szegénynegyed felé.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.26 12:36:58
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-26 11:14:08
Üzenet elküldve: 2020-02-26 11:14:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//10. próbatétel//
*Az öreg úgy belefáradt a forgolódásba meg égbenézőkébe, hogy beleszédült a feje is. Sejhaján ülve megpihen egy pöttyet. Megvárja amíg a csillagok forgása megáll és csak akkor tápászkodik fel a botjával. Ezt a szédítő rejtélyt meghanyagolja a másik tündérkének mert az még fiatal a forgólódáshoz. Néz magának egy másikat. Valami trófeát csak jó volna hazavinni és nem üres kézzel kullogni vissza. Elég látványos műsort ad itt a végére a gólemsége. Valami kórust rittyent a háttámlájából akik éneklik a himunusztáját.*
- Tótágast mán igencsak nem állok a mán biztos.
*Félhangosan értekezik a tömeggel már aki közel van hozzá, hogy hallja az öreget.*
*A szél három szólásáról beötlik egy javaslata. Odaméltóztatik az istenséghez.*
- A mi városunkí. Artheniornak az ábrája három szílpörgeteg.
- Arthenior!
*Na mostan, hogy ez a jelszó vagy nem azt ki tudja. Az istenség csak tudja. Hátha itt csak beszélni kell a jelszót és nem kell ágaskodni sehogyse nem. Találgatni még csak tud. Abba nemigen szédül bele az öreg.*
//10. próbatétel//
*Az öreg úgy belefáradt a forgolódásba meg égbenézőkébe, hogy beleszédült a feje is. Sejhaján ülve megpihen egy pöttyet. Megvárja amíg a csillagok forgása megáll és csak akkor tápászkodik fel a botjával. Ezt a szédítő rejtélyt meghanyagolja a másik tündérkének mert az még fiatal a forgólódáshoz. Néz magának egy másikat. Valami trófeát csak jó volna hazavinni és nem üres kézzel kullogni vissza. Elég látványos műsort ad itt a végére a gólemsége. Valami kórust rittyent a háttámlájából akik éneklik a himunusztáját.*
- Tótágast mán igencsak nem állok a mán biztos.
*Félhangosan értekezik a tömeggel már aki közel van hozzá, hogy hallja az öreget.*
*A szél három szólásáról beötlik egy javaslata. Odaméltóztatik az istenséghez.*
- A mi városunkí. Artheniornak az ábrája három szílpörgeteg.
- Arthenior!
*Na mostan, hogy ez a jelszó vagy nem azt ki tudja. Az istenség csak tudja. Hátha itt csak beszélni kell a jelszót és nem kell ágaskodni sehogyse nem. Találgatni még csak tud. Abba nemigen szédül bele az öreg.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1873-1892