Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 65 (1281. - 1300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1300. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-07-17 19:56:43
Üzenet elküldve: 2023-07-17 19:56:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Fejvadászok //
* Épp csak leteszi hátsóját és már indulnak is. Megvonja a vállát, feláll, a többiekkel tart. Legalábbis egy darabig. Az üveg bort nem veszi el, ilyen meleg időben nem kedveli az alkoholt, még a bort sem. Legalábbis nem belsőleg. Felcuccolnak hát és irány kifelé a fogadóból. Az istállóból elhoznak két lovat, ő maga gyalogláb van most is. A hím új hátasát pedig most van ideje szemügyre venni. Szép példány, rendben van tartva. Páncélzatán végig futtatja az ujjait, végigfut a mintázaton. A kinti meleget ő sem élvezi, de nem panaszkodik. Csak indokolt esetben jár a szája. Így azt is csendesen figyeli, amíg Lily óvatosan a kúthoz biceg és felfrissíti magát. Lassan haladnak, bár nem feltűnően lassan. Betudható végül is a melegnek. Ahogy haladnak a kaszárnya felé, Syndra kérdezősködni kezd. Először nem nagyon akar válaszolni, de pár apróságot elmondhat. *
- Nem volt nehéz, jöttem már pár kört korábban. Na meg, volt itt egy rokonom. Csendes látogatás volt.
* Mondja el a hírt, amit a nőstény és Illy érthet. Hiszen mindketten tudják, milyen az a rokonság. *
* Épp csak leteszi hátsóját és már indulnak is. Megvonja a vállát, feláll, a többiekkel tart. Legalábbis egy darabig. Az üveg bort nem veszi el, ilyen meleg időben nem kedveli az alkoholt, még a bort sem. Legalábbis nem belsőleg. Felcuccolnak hát és irány kifelé a fogadóból. Az istállóból elhoznak két lovat, ő maga gyalogláb van most is. A hím új hátasát pedig most van ideje szemügyre venni. Szép példány, rendben van tartva. Páncélzatán végig futtatja az ujjait, végigfut a mintázaton. A kinti meleget ő sem élvezi, de nem panaszkodik. Csak indokolt esetben jár a szája. Így azt is csendesen figyeli, amíg Lily óvatosan a kúthoz biceg és felfrissíti magát. Lassan haladnak, bár nem feltűnően lassan. Betudható végül is a melegnek. Ahogy haladnak a kaszárnya felé, Syndra kérdezősködni kezd. Először nem nagyon akar válaszolni, de pár apróságot elmondhat. *
- Nem volt nehéz, jöttem már pár kört korábban. Na meg, volt itt egy rokonom. Csendes látogatás volt.
* Mondja el a hírt, amit a nőstény és Illy érthet. Hiszen mindketten tudják, milyen az a rokonság. *
1299. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-07-17 15:32:53
Üzenet elküldve: 2023-07-17 15:32:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás//
* Legnagyobb örömére megérkezik Artheniorba. Leszáll Lóról, és a gyeplőt megfogva, Ló feje mellett haladva merül el a város főterében. Nem sokat nézelődik, hiszen észreveszi a főtér közepén elhelyezkedő szökőkutat. Nem mostanában ittak, így odasétálnak, hogy Lóval együttesen igyanak belőle. Miután ez megvolt, leül a szökőkút szélére, és gondolkozni kezd. *
~ Jó volna enni is valamit, de előbb talán ennek az Orthusnak a lakcímét kéne kideríteni. ~
* Egy vézna kiskölyök szalad el mellette, vagyis csak szaladt volna, de Agin elkapja a koszos ruháját, és megállítja a fiút. *
- Hé, kölyök! Mondd meg nekem, hogy hol lakik az Orthus nevezetű kereskedő, vagy seggbe rúglak.
* A kölyök ránt egyet a vállán, mondván honnan is tudná ő ezt, hiszen még csak öt esztendős. Agin egy nagy sóhajtással engedi el őt. *
~ Talán, ha egy örömlánytól kérdezném... ~
* Ráz egyet a fején. A Naccsága megtiltotta számára azt, hogy ilyesmire költse a pénzét, meg amúgy is (és főként emiatt veti el ezt az ötletet), a Tavernában szebb nők várnak rá. Így marad az evés mellett, és fejébe veszi, hogy újra meglátogatja a Pegazus fogadót, hisz ott már úgyis járt. *
* Legnagyobb örömére megérkezik Artheniorba. Leszáll Lóról, és a gyeplőt megfogva, Ló feje mellett haladva merül el a város főterében. Nem sokat nézelődik, hiszen észreveszi a főtér közepén elhelyezkedő szökőkutat. Nem mostanában ittak, így odasétálnak, hogy Lóval együttesen igyanak belőle. Miután ez megvolt, leül a szökőkút szélére, és gondolkozni kezd. *
~ Jó volna enni is valamit, de előbb talán ennek az Orthusnak a lakcímét kéne kideríteni. ~
* Egy vézna kiskölyök szalad el mellette, vagyis csak szaladt volna, de Agin elkapja a koszos ruháját, és megállítja a fiút. *
- Hé, kölyök! Mondd meg nekem, hogy hol lakik az Orthus nevezetű kereskedő, vagy seggbe rúglak.
* A kölyök ránt egyet a vállán, mondván honnan is tudná ő ezt, hiszen még csak öt esztendős. Agin egy nagy sóhajtással engedi el őt. *
~ Talán, ha egy örömlánytól kérdezném... ~
* Ráz egyet a fején. A Naccsága megtiltotta számára azt, hogy ilyesmire költse a pénzét, meg amúgy is (és főként emiatt veti el ezt az ötletet), a Tavernában szebb nők várnak rá. Így marad az evés mellett, és fejébe veszi, hogy újra meglátogatja a Pegazus fogadót, hisz ott már úgyis járt. *
1298. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-07-17 11:49:11
Üzenet elküldve: 2023-07-17 11:49:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*Miután a lovát otthagyta az egyik városbeli jóbarátjánál, már amennyire barátnak nevezhető egy olyan illető, akivel néha összebeszélnek egy kis mellékes kereset reményében. Meg is toldotta a drága kötődést még némi arannyal, meg egy jókora fenyegetéssel, ami ugye sosem árt egy ilyen szívélyes kapcsolat megerősítésénél. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy a város főterén áll, a frissen szerzett gwuffal egyetemben, egyelőre takarva magát a kíváncsi szemek elől. Amint kiérnek a tér szélére, megválik az őt takaró csuklyától és lepeltől, amit egy precíz mozdulattal belecsavar a hátizsákjába. Az állathoz lép, egyelőre még nem igazán mer úgy bánni vele, mint egy lóval, kicsit tart attól, hogy nem ismeri ezen állatok elvárt viselkedését és jelzéseit. Mikor megsimogatja a hátát kvakkog párat, ezt betudja annak, hogy össze is haverkodtak. Óvatosan felmászik a hátára, majd megkapaszkodik az erre a célra ráerősített bőrben, lábát is belefogatja, talán már leesni így nem fog. Azonban ezt sem veszi aranynak, a lónál beálvt vezényszavak úgy tűnik itt is működnek, ugyanis egyetlen szavára az állat megindul az előtte elterülő úton, szépen sétatempóban. Bár az állat a hátsó lábain jár, így jobban imbolyog, mint a korábban megszokott hű hátasa, ezért is örül, hogy reggel nem evett semmit, mert talán az is kikívánkozik az út végén, ami nincs is.*
*Miután a lovát otthagyta az egyik városbeli jóbarátjánál, már amennyire barátnak nevezhető egy olyan illető, akivel néha összebeszélnek egy kis mellékes kereset reményében. Meg is toldotta a drága kötődést még némi arannyal, meg egy jókora fenyegetéssel, ami ugye sosem árt egy ilyen szívélyes kapcsolat megerősítésénél. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy a város főterén áll, a frissen szerzett gwuffal egyetemben, egyelőre takarva magát a kíváncsi szemek elől. Amint kiérnek a tér szélére, megválik az őt takaró csuklyától és lepeltől, amit egy precíz mozdulattal belecsavar a hátizsákjába. Az állathoz lép, egyelőre még nem igazán mer úgy bánni vele, mint egy lóval, kicsit tart attól, hogy nem ismeri ezen állatok elvárt viselkedését és jelzéseit. Mikor megsimogatja a hátát kvakkog párat, ezt betudja annak, hogy össze is haverkodtak. Óvatosan felmászik a hátára, majd megkapaszkodik az erre a célra ráerősített bőrben, lábát is belefogatja, talán már leesni így nem fog. Azonban ezt sem veszi aranynak, a lónál beálvt vezényszavak úgy tűnik itt is működnek, ugyanis egyetlen szavára az állat megindul az előtte elterülő úton, szépen sétatempóban. Bár az állat a hátsó lábain jár, így jobban imbolyog, mint a korábban megszokott hű hátasa, ezért is örül, hogy reggel nem evett semmit, mert talán az is kikívánkozik az út végén, ami nincs is.*
1297. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-07-17 03:53:08
Üzenet elküldve: 2023-07-17 03:53:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*A kis csapat el is indul a kaszárnyába. Árvánk pedig csodálkozva pislog. Végül az a nap is eljött, mikor önszántából megy oda. Hiszen sosem ápolt jó barátságot a városőrökkel. Ott meg hemzsegnek azok a karótnyelt fickók. Ez mondhatni, hogy egyoldalú. Mivel az őrség jóformán nem is tudhat a félvér létezéséről. Így aztán nehezen is táplálhatna érzelmeket iránta. De mielőtt elhagynák a fogadót, egy másik meglepő dolog is történik. Syndra a lány hogylétéről érdeklődik. Lilynek pedig ettől is pislogni támad kedve. Azért nem lusta megválaszolni a kérdést.*
- Mint akit felvágtak, leszúrtak, majd összevarrtak. Na meg a fejem is mintha könnyebb lenne.
*Az elf csaj viszont nem várja meg a választ. Így árvánk is kénytelen a többiekkel haladni. Tudja jól, hogy minden igyekezete ellenére lassítja a menetet, ezért megpróbál legalább Ukrommal lépést tartani. Bár ez is halva született ötletnek mutatkozik, mikor elő kerülnek azok a borzalmas patások. Nem is nagyon jártatja a száját, ami több okból is jó. Mert megspórol vele némi energiát, aminek már így is meglehetősen híján van. Na meg persze nem is von magára több figyelmet a kelleténél. Nem araszolva, de nem is loholva érnek el a főtérre, ahol már árvánk is érezni véli a hőség nyomását. Nem is csoda, hogy csábítónak találja a szökőkút hűsítő vizét.*
- Üm... Izé... Kérhetnék néhány pillanatot?
*Kérdezi. Ám Syndra után szabadon ő sem várja meg a választ. A szökőkúthoz lépdel és igyekszik felfrissíteni magát. Először a mancsait, majd az arcát mossa meg. Végül enyhén megkönnyebbülve tér vissza a csapathoz, hogy folytathassák az utat. A maszkosoknak van kifogásuk. Ellenben azt nem érti, hogy a többieknek ez miért nem jutott eszébe. Vagy nekik nincs melegük?*
*A kis csapat el is indul a kaszárnyába. Árvánk pedig csodálkozva pislog. Végül az a nap is eljött, mikor önszántából megy oda. Hiszen sosem ápolt jó barátságot a városőrökkel. Ott meg hemzsegnek azok a karótnyelt fickók. Ez mondhatni, hogy egyoldalú. Mivel az őrség jóformán nem is tudhat a félvér létezéséről. Így aztán nehezen is táplálhatna érzelmeket iránta. De mielőtt elhagynák a fogadót, egy másik meglepő dolog is történik. Syndra a lány hogylétéről érdeklődik. Lilynek pedig ettől is pislogni támad kedve. Azért nem lusta megválaszolni a kérdést.*
- Mint akit felvágtak, leszúrtak, majd összevarrtak. Na meg a fejem is mintha könnyebb lenne.
*Az elf csaj viszont nem várja meg a választ. Így árvánk is kénytelen a többiekkel haladni. Tudja jól, hogy minden igyekezete ellenére lassítja a menetet, ezért megpróbál legalább Ukrommal lépést tartani. Bár ez is halva született ötletnek mutatkozik, mikor elő kerülnek azok a borzalmas patások. Nem is nagyon jártatja a száját, ami több okból is jó. Mert megspórol vele némi energiát, aminek már így is meglehetősen híján van. Na meg persze nem is von magára több figyelmet a kelleténél. Nem araszolva, de nem is loholva érnek el a főtérre, ahol már árvánk is érezni véli a hőség nyomását. Nem is csoda, hogy csábítónak találja a szökőkút hűsítő vizét.*
- Üm... Izé... Kérhetnék néhány pillanatot?
*Kérdezi. Ám Syndra után szabadon ő sem várja meg a választ. A szökőkúthoz lépdel és igyekszik felfrissíteni magát. Először a mancsait, majd az arcát mossa meg. Végül enyhén megkönnyebbülve tér vissza a csapathoz, hogy folytathassák az utat. A maszkosoknak van kifogásuk. Ellenben azt nem érti, hogy a többieknek ez miért nem jutott eszébe. Vagy nekik nincs melegük?*
1296. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-07-16 14:14:02
Üzenet elküldve: 2023-07-16 14:14:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* Ukrom válaszán szinte meg sem lepődik. Az ork igazán tévesen ítéli meg a helyzetet, az elfet egy üveg bor még a közelébe se hozza, hogy az alkohol mámorától megrészegülhessen. *
- Nem látod át, te tényleg nem akarod át látni.
* Sóhajt fel, de közben érkeznek a többiek. Barátnője mellé huppan, ő pedig nem szeret udvariatlan lenni. Az üvegét felé nyújtja. *
- Egy kortyot?
* Illidary indulásra készteti őket, hogy ha a Reyrea elvette az italt, és ivott belőle, akkor ő vissza is szedi, hogy egy nagyot kortyoljon belőle, majd az asztal közepére rakva felpattan. *
- Rendben! Rendben! Menjünk.... Türelmetlen bagázs..... Hogy vagy kislány?
* Kérdezi a félvért, de már halad is kifelé a fogadóból. Illidary udvariasságában nem kellett még csalódnia, így kihasználva a lehetőséget hosszú körmös újait maszkján végig húzza. *
- Édes vagy...
* A fogadót elhagyva a lovát kivezeti az istállóból, hogy miután mindenki kilépett a mélységi oldalán vezesse saját lovát. *
- Még mondanod sem kell.
* Való igaz a meleg környezet kellemetlenül erős fénnyel jár, de miből is állna a meleg időszak?
Csuklyáját megigazítva szabadon lengedező haját összefogja, majd kontyba köti, hogy legalább szellőzzőn a tarkója.
Lilyen sérült, ami nem csoda, így a tempó is lassabb a vártnál. Nem kellemetlenkedik, szótlanul halad társai mellett míg eszébe jut, hogy ő bízonyám kíváncsi barátnőjére. *
- Történt valami érdekesség Sharan? Nehéz volt ide találni?
* Ukrom válaszán szinte meg sem lepődik. Az ork igazán tévesen ítéli meg a helyzetet, az elfet egy üveg bor még a közelébe se hozza, hogy az alkohol mámorától megrészegülhessen. *
- Nem látod át, te tényleg nem akarod át látni.
* Sóhajt fel, de közben érkeznek a többiek. Barátnője mellé huppan, ő pedig nem szeret udvariatlan lenni. Az üvegét felé nyújtja. *
- Egy kortyot?
* Illidary indulásra készteti őket, hogy ha a Reyrea elvette az italt, és ivott belőle, akkor ő vissza is szedi, hogy egy nagyot kortyoljon belőle, majd az asztal közepére rakva felpattan. *
- Rendben! Rendben! Menjünk.... Türelmetlen bagázs..... Hogy vagy kislány?
* Kérdezi a félvért, de már halad is kifelé a fogadóból. Illidary udvariasságában nem kellett még csalódnia, így kihasználva a lehetőséget hosszú körmös újait maszkján végig húzza. *
- Édes vagy...
* A fogadót elhagyva a lovát kivezeti az istállóból, hogy miután mindenki kilépett a mélységi oldalán vezesse saját lovát. *
- Még mondanod sem kell.
* Való igaz a meleg környezet kellemetlenül erős fénnyel jár, de miből is állna a meleg időszak?
Csuklyáját megigazítva szabadon lengedező haját összefogja, majd kontyba köti, hogy legalább szellőzzőn a tarkója.
Lilyen sérült, ami nem csoda, így a tempó is lassabb a vártnál. Nem kellemetlenkedik, szótlanul halad társai mellett míg eszébe jut, hogy ő bízonyám kíváncsi barátnőjére. *
- Történt valami érdekesség Sharan? Nehéz volt ide találni?
1295. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-07-16 10:11:06
Üzenet elküldve: 2023-07-16 10:11:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* A maszk alatt enyhe kacagás hangzik fel, miközben a lépcsőket szedi a lábával. Az asztalhoz érve Ukrom azonnal feláll, míg Reyrea helyet foglal barátnője mellett. *
- Nem akarok senkit siettetni, de Ukromnak igaza van. Mihamarabb végeznünk kell a feladatunkkal.
* A holló maszkos férfi nem foglal helyet, türelmesen egy helyben áll, míg a többiek nem állnak fel. *
- Utána lakomázunk, és pihenünk egy-két napot, de egyenlőre menjünk.
* Illidary mindig is próbált magas felelősségtudattal élni az életét, így mindig a munka és a biztonság játszott szerepet elsődlegesen. Az ajtóhoz indulva kitárja azt.
A többieket maga elé engedve, utolsónak lép ki az ajtón. *
- Szükségtelen még egy kört tenni a piacon, menjünk a főtéren keresztül.
* Reyrea kijelentette, hogy a félvér nem lovagolhat, így tudomásul véve csak magának vezeti ki a lovat. A kereskedőházban van a tényleges szálláshelyük, így végül mindenképp vissza kellene jönni a lovaikért. *
- Syndra te is hozd a lovad, majd a másik fogadónál le tesszük őket.
* Szilajt kivezeti az istállóból, majd kengyellel vezetve halad a többiek mellett. Hosszú dús kifésült farkáról és fekete páncélzatáról ismerhető meg csataménje. Erős és szilaj járásáról kapta nevét, így nem tántorítja vissza még a harc heve sem. Páncélzatát fekete hollók és szarvasok borítják, néhol egy kigyót láthatunk rajta, de csak ha közelről szemléljük.
Már nem először láthatják lovát társai, de Reyreának még nem volt szerencséje.
Az égen tivornyázik továbbra is melegség, a nap közepén állva a főtéren csak a legbátrabbakat pillanthatja meg a mélységi, hisz-e meleg időszakban próbál mindenki a legközelebbi árnyékban bujdokolni. Egy-egy ember próbálja hűsíteni magát a szökőkút vizéből, míg a kis csapattal áthalad rajta. *
- Nem az én időszakom.
* A maszkban lévő gyógynövények valahol kellemes illatokat hagynak maguk után, de a páncélzat és maga a gúnya melegen feszül a férfin. Hozzá szokott már, de vannak pillanatok amikor elégedetlenkedve felsóhajtana. Nem áll szándékában sokáig tartózkodni a főtéren, így óvatos tempóval el is indul a város negyede felé, és csak remélni tudja, hogy a többiek is továbbra vele tartanak. *
* A maszk alatt enyhe kacagás hangzik fel, miközben a lépcsőket szedi a lábával. Az asztalhoz érve Ukrom azonnal feláll, míg Reyrea helyet foglal barátnője mellett. *
- Nem akarok senkit siettetni, de Ukromnak igaza van. Mihamarabb végeznünk kell a feladatunkkal.
* A holló maszkos férfi nem foglal helyet, türelmesen egy helyben áll, míg a többiek nem állnak fel. *
- Utána lakomázunk, és pihenünk egy-két napot, de egyenlőre menjünk.
* Illidary mindig is próbált magas felelősségtudattal élni az életét, így mindig a munka és a biztonság játszott szerepet elsődlegesen. Az ajtóhoz indulva kitárja azt.
A többieket maga elé engedve, utolsónak lép ki az ajtón. *
- Szükségtelen még egy kört tenni a piacon, menjünk a főtéren keresztül.
* Reyrea kijelentette, hogy a félvér nem lovagolhat, így tudomásul véve csak magának vezeti ki a lovat. A kereskedőházban van a tényleges szálláshelyük, így végül mindenképp vissza kellene jönni a lovaikért. *
- Syndra te is hozd a lovad, majd a másik fogadónál le tesszük őket.
* Szilajt kivezeti az istállóból, majd kengyellel vezetve halad a többiek mellett. Hosszú dús kifésült farkáról és fekete páncélzatáról ismerhető meg csataménje. Erős és szilaj járásáról kapta nevét, így nem tántorítja vissza még a harc heve sem. Páncélzatát fekete hollók és szarvasok borítják, néhol egy kigyót láthatunk rajta, de csak ha közelről szemléljük.
Már nem először láthatják lovát társai, de Reyreának még nem volt szerencséje.
Az égen tivornyázik továbbra is melegség, a nap közepén állva a főtéren csak a legbátrabbakat pillanthatja meg a mélységi, hisz-e meleg időszakban próbál mindenki a legközelebbi árnyékban bujdokolni. Egy-egy ember próbálja hűsíteni magát a szökőkút vizéből, míg a kis csapattal áthalad rajta. *
- Nem az én időszakom.
* A maszkban lévő gyógynövények valahol kellemes illatokat hagynak maguk után, de a páncélzat és maga a gúnya melegen feszül a férfin. Hozzá szokott már, de vannak pillanatok amikor elégedetlenkedve felsóhajtana. Nem áll szándékában sokáig tartózkodni a főtéren, így óvatos tempóval el is indul a város negyede felé, és csak remélni tudja, hogy a többiek is továbbra vele tartanak. *
1294. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-07-11 13:22:47
Üzenet elküldve: 2023-07-11 13:22:47
ÚJ
![>Niagati Didispu [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1397_tunder_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Niagati felébred a Pegazus fogadóban, ahol az előző este szállást foglalt. A hosszú út fárasztó volt, de a lány újra tele van reménnyel és elszántsággal. Kilép a szobából, és a fogadó előtti térve lépve érzi az eső frissességét az arca ellen csapódni.
Arthenior főtere szürke és nedves az esőtől. Az emberek sietve haladnak az utcán, egyik helyről a másikra menekülve. Niagati néhány pillanatig a főtér közepén áll, az esőcseppek csöndes kopogására figyelve. Egy ideiglenesen felállított sátor alatt menedéket keres, de tudja, hogy most nem várhat tovább.
Arthenior főtere borús és nedves az esőtől. Az emberek sietve haladnak az utcán, menekülve a csapadék elől. Niagati néhány pillanatig a főtér közepén áll, az esőcseppek csöndes kopogására figyelve. A közeli épületek homlokzatain a vízcseppek lassan lefolynak, miközben a tündérlány gondolatai a távolba révednek.
Emlékek gyűlnek fel Niagati elméjében, régi és új egyaránt. A múltból felidéződnek a családi emlékek, a szerettek hangjai és mosolyaik. De a lány figyelme is az előtte álló jövőn pihen. Lihanech városa, a neve áthatja a családi történeteket, és a lány reménykedve gondol arra, hogy ott megtalálhatja, amire vágyik.
Niagati felhőtlenül reménykedik, hogy Lihanechben boldogságot és új életet találhat. Az esőcseppek közben áztatják ruháját és haját, de a lány nem zavarja ez. Az elszántság és vágy hajtja előre, hogy átlépje Arthenior főterét, hogy megtalálja a vágyott célját.
Elhatározza, hogy gyalog indul el Lihanechbe, az eső ellenére. Lassan halad a főtéren. Az emberek figyelmetlenül elsietnek mellette, senki sem törődik vele. Vállat vonva, megérti, hogy senki sem tud segíteni neki a városban. Tudja, hogy egyedül kell boldogulnia, és ha kell, akkor egyedül is eljut Lihanechbe.
Az eső ugyanúgy esik, de Niagati nem adja fel. Elindul az északi úton, a város kapuján keresztül. Az esőcseppek megcsillannak a haján, ahogy elhagyja Arthenior főterét.
Niagati kilép a főtér nyüzsgő forgatagából, ahol az emberek sürgölődnek az eső elől menedéket keresve. Az eső áztatta kövezeteken halad tovább, de a lány lépésről lépésre halad előre. Az eső által felkavart pocsolyákban tükröződik a városka, és a lány lassan indul meg az északi úton, amely Lihanechbe vezet.
Az esőcseppek továbbra is hullanak, ahogy Niagati kitartóan halad előre. A hűvös szél felcsapja az arcába, de a lány összeszorítja fogait és nem adja fel. Tudja, hogy a vágyott cél csak egy kis kitartást igényel, és Lihanechben megtalálhatja a számításait. *
Arthenior főtere szürke és nedves az esőtől. Az emberek sietve haladnak az utcán, egyik helyről a másikra menekülve. Niagati néhány pillanatig a főtér közepén áll, az esőcseppek csöndes kopogására figyelve. Egy ideiglenesen felállított sátor alatt menedéket keres, de tudja, hogy most nem várhat tovább.
Arthenior főtere borús és nedves az esőtől. Az emberek sietve haladnak az utcán, menekülve a csapadék elől. Niagati néhány pillanatig a főtér közepén áll, az esőcseppek csöndes kopogására figyelve. A közeli épületek homlokzatain a vízcseppek lassan lefolynak, miközben a tündérlány gondolatai a távolba révednek.
Emlékek gyűlnek fel Niagati elméjében, régi és új egyaránt. A múltból felidéződnek a családi emlékek, a szerettek hangjai és mosolyaik. De a lány figyelme is az előtte álló jövőn pihen. Lihanech városa, a neve áthatja a családi történeteket, és a lány reménykedve gondol arra, hogy ott megtalálhatja, amire vágyik.
Niagati felhőtlenül reménykedik, hogy Lihanechben boldogságot és új életet találhat. Az esőcseppek közben áztatják ruháját és haját, de a lány nem zavarja ez. Az elszántság és vágy hajtja előre, hogy átlépje Arthenior főterét, hogy megtalálja a vágyott célját.
Elhatározza, hogy gyalog indul el Lihanechbe, az eső ellenére. Lassan halad a főtéren. Az emberek figyelmetlenül elsietnek mellette, senki sem törődik vele. Vállat vonva, megérti, hogy senki sem tud segíteni neki a városban. Tudja, hogy egyedül kell boldogulnia, és ha kell, akkor egyedül is eljut Lihanechbe.
Az eső ugyanúgy esik, de Niagati nem adja fel. Elindul az északi úton, a város kapuján keresztül. Az esőcseppek megcsillannak a haján, ahogy elhagyja Arthenior főterét.
Niagati kilép a főtér nyüzsgő forgatagából, ahol az emberek sürgölődnek az eső elől menedéket keresve. Az eső áztatta kövezeteken halad tovább, de a lány lépésről lépésre halad előre. Az eső által felkavart pocsolyákban tükröződik a városka, és a lány lassan indul meg az északi úton, amely Lihanechbe vezet.
Az esőcseppek továbbra is hullanak, ahogy Niagati kitartóan halad előre. A hűvös szél felcsapja az arcába, de a lány összeszorítja fogait és nem adja fel. Tudja, hogy a vágyott cél csak egy kis kitartást igényel, és Lihanechben megtalálhatja a számításait. *
1293. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-07-10 06:54:13
Üzenet elküldve: 2023-07-10 06:54:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Niagati átnézi a magával vitt holmikat a polgárnegyedi házában, hogy biztosan minden fontos dolgot magával vigyen. Az apró otthon üres és csendes, mint minden más hely Artheniorban. Az elhagyatottság és a veszteség érzése kíséri minden lépését.
Végül, miután összepakolta a legszükségesebb dolgokat, Niagati kimegy az eső áztatta utcára. Az esőcseppek továbbra is hullanak az égből, hűvös frissességet és szomorúságot sugallva. A lány lassan halad a főtér felé, ahol található a Pegazus fogadó, az utolsó reménye a városban.
Ahogy közelebb ér a főtérhez, újra szembesül a város lepusztultságával. Az épületek falai kopottak és repedezettek, a padok üresen állnak, és a szökőkút vízjátéka kihaltnak tűnik az üresség közepén. Az elhagyatottság lassan áthatja a tündérlányt, aki még mindig fájdalommal és csalódottsággal küzd.
Niagati megáll a főtér közepén, szemben a Pegazus fogadóval. A fogadó előtt nincs mozgás, az esős idő miatt senki sem tartózkodik itt. A lány szárnyai még mindig vizesek az esőtől, ami nehézzé teszi a lépteit.
Az elnyomott városi hangulat és a magányosság áthatja a főteret, ahogy Niagati megáll a fogadó előtt, bizonytalanul tekintve az ajtó felé.
A lány fázik és magányosan érzi magát. A remény apró sugara még mindig ott lüktet a szívében, de a város hideg és lehangolt légköre elnyomja. Lassan megtölti az elhatározás, hogy belépjen a fogadóba, még ha az életben semmi sem biztos és semmi sem garantált.
Niagati megáll a fogadó ajtaja előtt, az eső szitálása mellett gondolataiba mélyedve. Az elmúlt időszak szörnyűségei még mindig elevenen élnek benne, a testi és lelki sebek fájdalma élesen kavarog az emlékek között. A lány arca elcsúszott, beázott szárnyai lankadtan lógnak oldalán. Az eső továbbra is áztatja testét, és mintha a külső körülmények csak a belső sérüléseit tükröznék.
Egyre erősebbé válik benne a vágy, hogy elhagyja Artheniort, ezt a sötét és elnyomott várost, amelyben semmi sem maradt számára. Elvesztette a hittel teli naivitását, amivel érkezett, és most már csak egy törött szárnyú lélek maradt belőle. A tündérlány fájdalmasan érzi, hogy a város szívében sem talált menedéket vagy elfogadást, ahogy a polgárnegyedben sem. Az emberek közönye és kegyetlensége megmérgezte lelkét, és magára hagyta a sötétben.
Niagati egy pillanatra visszatekint az útra, amelyen eddig járt. Az ármányok, a megvetés és a kegyetlenség minden lépésénél jelen voltak. Az elszigeteltség és magány mindig ott volt vele, mint árnyék a napfényben. De most, ahogy itt áll a fogadó előtt, a tündérlány érzi, hogy valami új lehetőség rejtőzik az ajtó mögött.
Még mindig ott lüktet a remény apró fénysugara a szívében, bár gyengülőben van. Talán itt, a fogadóban találkozhat valakivel, aki megérti őt, aki törődik vele, aki segít átlépni az árnyak birodalmát. Talán itt találhatja meg a választ a kérdéseire, és új életet kezdhet, távol az elnyomástól és a szörnyűségektől.
Niagati lélegzetet vesz és megragadja a fogadó ajtajának kilincsét. Az elszántság, bár reménytelenül gyenge, hajtja előre, hogy megszembesüljön az ismeretlen jövővel. A tündérlány lépéseket tesz az ajtó felé, elszántan készülve a fogadó belső világába lépni, ahol talán vár rá egy meleg tűzhely, egy barátságos mosoly, vagy akár egy megváltó pillanat. *
Végül, miután összepakolta a legszükségesebb dolgokat, Niagati kimegy az eső áztatta utcára. Az esőcseppek továbbra is hullanak az égből, hűvös frissességet és szomorúságot sugallva. A lány lassan halad a főtér felé, ahol található a Pegazus fogadó, az utolsó reménye a városban.
Ahogy közelebb ér a főtérhez, újra szembesül a város lepusztultságával. Az épületek falai kopottak és repedezettek, a padok üresen állnak, és a szökőkút vízjátéka kihaltnak tűnik az üresség közepén. Az elhagyatottság lassan áthatja a tündérlányt, aki még mindig fájdalommal és csalódottsággal küzd.
Niagati megáll a főtér közepén, szemben a Pegazus fogadóval. A fogadó előtt nincs mozgás, az esős idő miatt senki sem tartózkodik itt. A lány szárnyai még mindig vizesek az esőtől, ami nehézzé teszi a lépteit.
Az elnyomott városi hangulat és a magányosság áthatja a főteret, ahogy Niagati megáll a fogadó előtt, bizonytalanul tekintve az ajtó felé.
A lány fázik és magányosan érzi magát. A remény apró sugara még mindig ott lüktet a szívében, de a város hideg és lehangolt légköre elnyomja. Lassan megtölti az elhatározás, hogy belépjen a fogadóba, még ha az életben semmi sem biztos és semmi sem garantált.
Niagati megáll a fogadó ajtaja előtt, az eső szitálása mellett gondolataiba mélyedve. Az elmúlt időszak szörnyűségei még mindig elevenen élnek benne, a testi és lelki sebek fájdalma élesen kavarog az emlékek között. A lány arca elcsúszott, beázott szárnyai lankadtan lógnak oldalán. Az eső továbbra is áztatja testét, és mintha a külső körülmények csak a belső sérüléseit tükröznék.
Egyre erősebbé válik benne a vágy, hogy elhagyja Artheniort, ezt a sötét és elnyomott várost, amelyben semmi sem maradt számára. Elvesztette a hittel teli naivitását, amivel érkezett, és most már csak egy törött szárnyú lélek maradt belőle. A tündérlány fájdalmasan érzi, hogy a város szívében sem talált menedéket vagy elfogadást, ahogy a polgárnegyedben sem. Az emberek közönye és kegyetlensége megmérgezte lelkét, és magára hagyta a sötétben.
Niagati egy pillanatra visszatekint az útra, amelyen eddig járt. Az ármányok, a megvetés és a kegyetlenség minden lépésénél jelen voltak. Az elszigeteltség és magány mindig ott volt vele, mint árnyék a napfényben. De most, ahogy itt áll a fogadó előtt, a tündérlány érzi, hogy valami új lehetőség rejtőzik az ajtó mögött.
Még mindig ott lüktet a remény apró fénysugara a szívében, bár gyengülőben van. Talán itt, a fogadóban találkozhat valakivel, aki megérti őt, aki törődik vele, aki segít átlépni az árnyak birodalmát. Talán itt találhatja meg a választ a kérdéseire, és új életet kezdhet, távol az elnyomástól és a szörnyűségektől.
Niagati lélegzetet vesz és megragadja a fogadó ajtajának kilincsét. Az elszántság, bár reménytelenül gyenge, hajtja előre, hogy megszembesüljön az ismeretlen jövővel. A tündérlány lépéseket tesz az ajtó felé, elszántan készülve a fogadó belső világába lépni, ahol talán vár rá egy meleg tűzhely, egy barátságos mosoly, vagy akár egy megváltó pillanat. *
1292. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-07-02 18:04:24
Üzenet elküldve: 2023-07-02 18:04:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 590
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 590
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
// Vissza Artheniorba //
*Egy hosszú, egész napos utazással telt nap végén, amikor az esti szürkület rátelepedik a tájra és a lámpásokat meggyújtják, Orthus Morthimer echós szekere végre begördül Artheniorba.
Tharg földről érkezve még erősebb a kontraszt, hogy ez a hatalmas kereskedőváros voltaképpen mennyire nélkülözi a kövezett tereket, magas védműveket, őrtornyokat. Hogy mennyire kiszolgáltatott a külső fenyegetésnek, s hogy voltaképpen csak e fenyegetés hiánya miatt alhatnak nyugodtan a város lakói. A nemesség se törődött sokat a védelemmel, természetesnek vette a békét, és lám, hol végezték. A város maga is úgy él egyik napról a másikra, mintha sose jöhetne egy erősebb had. S tény, hogy egyelőre semerről se várható semmiféle támadás. Mégis, amióta látta Thargarod impozáns falait, Orthuson úrrá lett valami nyugtalanság. Talán nem is a fenyegetettség érzése, hanem... talán a szégyené? A vidék legnagyobb városa, a kereskedelem központja képtelen lenne ilyen falakat emelni? Impozáns házai csak itt-ott elvétve vannak? Nem így kellene lennie. A városnak már a megjelenésével is erőt és gazdagságot kellene mutatnia.
Efféle gondolatokon mereng, ahogy kocsisa, Japher továbbhajtja a szekeret Morthimer otthona felé.*
*Egy hosszú, egész napos utazással telt nap végén, amikor az esti szürkület rátelepedik a tájra és a lámpásokat meggyújtják, Orthus Morthimer echós szekere végre begördül Artheniorba.
Tharg földről érkezve még erősebb a kontraszt, hogy ez a hatalmas kereskedőváros voltaképpen mennyire nélkülözi a kövezett tereket, magas védműveket, őrtornyokat. Hogy mennyire kiszolgáltatott a külső fenyegetésnek, s hogy voltaképpen csak e fenyegetés hiánya miatt alhatnak nyugodtan a város lakói. A nemesség se törődött sokat a védelemmel, természetesnek vette a békét, és lám, hol végezték. A város maga is úgy él egyik napról a másikra, mintha sose jöhetne egy erősebb had. S tény, hogy egyelőre semerről se várható semmiféle támadás. Mégis, amióta látta Thargarod impozáns falait, Orthuson úrrá lett valami nyugtalanság. Talán nem is a fenyegetettség érzése, hanem... talán a szégyené? A vidék legnagyobb városa, a kereskedelem központja képtelen lenne ilyen falakat emelni? Impozáns házai csak itt-ott elvétve vannak? Nem így kellene lennie. A városnak már a megjelenésével is erőt és gazdagságot kellene mutatnia.
Efféle gondolatokon mereng, ahogy kocsisa, Japher továbbhajtja a szekeret Morthimer otthona felé.*
1291. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-06-27 22:38:03
Üzenet elküldve: 2023-06-27 22:38:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
* Egy ilyen szép napon csak sajnálni tudja azt, aki ezt arra pocsékolja, hogy itt fecsérelje az idejét. A nap túl erősen tűz, a szél túl erőszakosan mozog, és egyébként is, túl meleg van. A bogarak kéretlenül és idegesítően zümmögnek, és nem lehet őket szépen elhessegetni. Dram csak áldani tudja a jó sorsát, és azt, hogy alig kell már itt időznie. Átsiet a tisztáson a lován ülve, mélyen előre húzva a csuklyáját, így védekezve a természet kellemetlenségeitől. Nincs ma sem kedve, sem türelme ilyesmihez. *
1290. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-06-25 23:30:35
Üzenet elküldve: 2023-06-25 23:30:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Hamarosan újra a főtéren találja magát. Alig egy vagy két óra telt csak el, hogy megfordult itt. Bár nem így tervezte, de kezdi élvezni ezt a bandukolást. Sokkal inkább magáénak érzi ezeket az utcákat azzal, hogy már párszor végigment rajtuk. Újra erőt vesz rajta az izgatottság, ahogy arra gondol, hogy ez a város lesz új és első független otthona. Tizenöt éves, de felnőttnek számít a kompánia szemében.
Az, hogy valójában felügyelnek még rá, kevéssé számít neki. Úgy is hamarosan azt tesz majd, amit csak akar, amint megkezdi tanulmányait. Szerencsére Rissi nem bánja ezeket az átmeneti megkötéseket. Felelősségteljes természete mindig erősebb volt, mint fiatalkori zabolázatlansága. Kötötte, s köt a hűség.*
~Pegazus-fogadó... Ez is ott volt akkor.~ *Az a gyanúja támad, hogy mindvégig a piacteret kerülgette, csak nem volt tudatában ennek. Legutóbb, mikor itt járt, egy másik irányból közelítették meg, de ha nem csal a sejtése, ebből az irányból is el kéne jutnia oda.
Ha mást nem, legalább felfrissíti magát.*
Az, hogy valójában felügyelnek még rá, kevéssé számít neki. Úgy is hamarosan azt tesz majd, amit csak akar, amint megkezdi tanulmányait. Szerencsére Rissi nem bánja ezeket az átmeneti megkötéseket. Felelősségteljes természete mindig erősebb volt, mint fiatalkori zabolázatlansága. Kötötte, s köt a hűség.*
~Pegazus-fogadó... Ez is ott volt akkor.~ *Az a gyanúja támad, hogy mindvégig a piacteret kerülgette, csak nem volt tudatában ennek. Legutóbb, mikor itt járt, egy másik irányból közelítették meg, de ha nem csal a sejtése, ebből az irányból is el kéne jutnia oda.
Ha mást nem, legalább felfrissíti magát.*
1289. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-06-25 17:41:42
Üzenet elküldve: 2023-06-25 17:41:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Kellemes emlékek fűzik Rissit Artheniorhoz. A megannyi kaland, melyet apja révén maga mögött tudhat, nem érzéktelenítették el a már ismert helyek csodálatától. Hagyja, hogy a nap lágy sugaraival simogassa az arcát, miközben ernyőt formáz a homloka magasában és végignéz a padokon, megszemléli a tér díszes oszlopát.
Alig pár napja, hogy megérkezett és még nem került kiegyezésre további taníttatása. Így nincs is nagyon mit csinálnia egyelőre. Jól öltözött népekkel teli tágas utcákat és tereket jár. Nem mintha különösebben félne a tolvajoktól és egyéb városban vadászó erőszakos bűnözőktől, de maga is tisztában van vele, hogy kalóz bérenceik nélkül aligha jelent nehéz prédát.
~"Haldrian Rhuuv.. tolvajlás. ... Sötét Novícia, testi sértés, gyilkosság." Pompás.~ *Végigolvassa a Városi Őrség körözési listáját és különösebb cél nélkül elraktározza magában az olvasottakat. Jobb informáltnak lenni, mint tudatlannak.*
*Jobb híján lassan megközelíti a szökőkutat és némi hezitálás után belemeríti ujjait. Hűvös és tiszta, szinte kápráztató.
~Iható vajon?~ *Próbál visszaemlékezni, ám ezen sem tűnődik sokáig. Gyermeteg örömmel gurítja le torkán a jóleső cseppeket. Gondtalannak érzi magát és szabadnak, mégsem teljesen boldog. A hold hava tökéletes alkalom a vadon feltérképezésére. Nem kell éjszakára visszahúzódni, az időjárás mindenkor kedvező. És annyi év után életében először újra lehetősége van rá, hogy kövesse a szíve hívását. Ő viszont egy téren sétál kőpadokkal körülvéve.
Gondolatai elkalandoznak, aztán hirtelen felélénkül.*
~A piactér!~ *Ott még idegenként is bátran járhat, ha vigyáz a zsebpénzére. Talán egyelőre nem engedik ki az erdőbe, ligetekbe, pusztákba és hegyi rengetegbe, de ki mondta, hogy - észszerű korlátokon belül - nem ragadhat magához belőle?*
~Legalább egy cseréppel...~
Alig pár napja, hogy megérkezett és még nem került kiegyezésre további taníttatása. Így nincs is nagyon mit csinálnia egyelőre. Jól öltözött népekkel teli tágas utcákat és tereket jár. Nem mintha különösebben félne a tolvajoktól és egyéb városban vadászó erőszakos bűnözőktől, de maga is tisztában van vele, hogy kalóz bérenceik nélkül aligha jelent nehéz prédát.
~"Haldrian Rhuuv.. tolvajlás. ... Sötét Novícia, testi sértés, gyilkosság." Pompás.~ *Végigolvassa a Városi Őrség körözési listáját és különösebb cél nélkül elraktározza magában az olvasottakat. Jobb informáltnak lenni, mint tudatlannak.*
*Jobb híján lassan megközelíti a szökőkutat és némi hezitálás után belemeríti ujjait. Hűvös és tiszta, szinte kápráztató.
~Iható vajon?~ *Próbál visszaemlékezni, ám ezen sem tűnődik sokáig. Gyermeteg örömmel gurítja le torkán a jóleső cseppeket. Gondtalannak érzi magát és szabadnak, mégsem teljesen boldog. A hold hava tökéletes alkalom a vadon feltérképezésére. Nem kell éjszakára visszahúzódni, az időjárás mindenkor kedvező. És annyi év után életében először újra lehetősége van rá, hogy kövesse a szíve hívását. Ő viszont egy téren sétál kőpadokkal körülvéve.
Gondolatai elkalandoznak, aztán hirtelen felélénkül.*
~A piactér!~ *Ott még idegenként is bátran járhat, ha vigyáz a zsebpénzére. Talán egyelőre nem engedik ki az erdőbe, ligetekbe, pusztákba és hegyi rengetegbe, de ki mondta, hogy - észszerű korlátokon belül - nem ragadhat magához belőle?*
~Legalább egy cseréppel...~
1288. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-06-16 01:39:22
Üzenet elküldve: 2023-06-16 01:39:22
ÚJ
![>Viin Doriano [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11951_1604528441_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* El innen, messzire. Nem arról van szó, meg tudott volna békélni a gondolattal, hogy egy gyönyörű lánnyal tölti a nap hátralévő részét. Evett, fürdött, kapott új ruhát, még verset is olvasott, de még mielőtt ennél többre került volna sor, a lány apja hazatért, így szöknie kellett. Még egyszer visszanéz Onyawantha ablaka felé, de nem remél sokat. Talán csak annyit, hogy a lány apja nem öli meg mérgében, és egy napon még összetalálkoznak. Most azonban fontosabb a saját biztonsága, így meg sem áll, szalad egyenesen a város széle felé.
Egész hamar a főtérre ér. Nincs semmije, csak egy ingje és egy nadrágja, de már ez is több, mint amivel kezdett. A városi őrök, ha keresték is, mostanra biztosan feladták a dolgot. Kiváltképp azért, mert egy vén, ruhátlan hajléktalan akármilyen hangosan is óbégatja, hogy meglopták, szavai a legtöbbek számára annyit érnek, mint döglött lovon a patkó. Viin tehát szabad ember, de legfőképp élő.
Még nem biztos abban, hogyan intézi el, hogy ez így is maradjon, de ezen ráér majd később gondolkodni. Például útközben. Most ugyanis itt az idő, hogy elhagyja a várost. *
Egész hamar a főtérre ér. Nincs semmije, csak egy ingje és egy nadrágja, de már ez is több, mint amivel kezdett. A városi őrök, ha keresték is, mostanra biztosan feladták a dolgot. Kiváltképp azért, mert egy vén, ruhátlan hajléktalan akármilyen hangosan is óbégatja, hogy meglopták, szavai a legtöbbek számára annyit érnek, mint döglött lovon a patkó. Viin tehát szabad ember, de legfőképp élő.
Még nem biztos abban, hogyan intézi el, hogy ez így is maradjon, de ezen ráér majd később gondolkodni. Például útközben. Most ugyanis itt az idő, hogy elhagyja a várost. *
1287. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-06-14 18:16:42
Üzenet elküldve: 2023-06-14 18:16:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Apró lépések //
*Végre sikerül ruhájáról és bőréről leszedni a szemetet, de ez nem jelenti azt, hogy végleg megszabadult a bűztől és a mély helyekre beszorult mocsoktól.*
~Ezt azonnal orvosolni kell.~ *Gondolja, majd együtt elindulnak a főtér felé. Társa azonnal kiszúrja a szökőkutat. Fel is ajánl neki egy kellemes mosakodást a szökőkút vízében.*
-Ugye most csak viccelsz? Nem gondolod, hogy egy koszos szökőkútban fogok mosakodni? Pffuj! Én rendes és meleg fürdővizet szeretnék. *Azzal fogja magát és elindul a fogadó felé, ahol talán kitöltheti fürdési vágyait.*
*Végre sikerül ruhájáról és bőréről leszedni a szemetet, de ez nem jelenti azt, hogy végleg megszabadult a bűztől és a mély helyekre beszorult mocsoktól.*
~Ezt azonnal orvosolni kell.~ *Gondolja, majd együtt elindulnak a főtér felé. Társa azonnal kiszúrja a szökőkutat. Fel is ajánl neki egy kellemes mosakodást a szökőkút vízében.*
-Ugye most csak viccelsz? Nem gondolod, hogy egy koszos szökőkútban fogok mosakodni? Pffuj! Én rendes és meleg fürdővizet szeretnék. *Azzal fogja magát és elindul a fogadó felé, ahol talán kitöltheti fürdési vágyait.*
1286. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-06-14 10:48:31
Üzenet elküldve: 2023-06-14 10:48:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Apró lépések //
* Még szerencse, hogy a lány nem ellenkezik nagyon, de be kell vallania, hogy ő sem ellenkezne nagyon. Így aztán puculnak, de gyorsan ám. A kuka jó választásnak tűnik védelem szempontjából, de Nezalyen annyira nincs elragadtatva ettől.*
- Sajnálom hercegnőm!* Szabadkozik sebesen, mielőtt alámerülnének a szutyokban.*
- Bocsi!* Kuncog, mert borzalmasan aranyosan fest most a lány. Szerencsére a kutya viszonylag hamar távozik, így végre újra friss levegőt szívhatnak. Még segít is kimászni a bűzös kukából a sértett leányzónak.*
- Támogatom az ötleted. Később ígérem kiengesztellek, de most menjünk innen, mielőtt visszatér ez a szörnyeteg.* Az ő részéről rögvest indulhatnak is, amint leporolta magát. Sebes léptekkel indul el a főtér irányába. Ott is a szökőkutat célozza meg.*
- Ott meg tudunk mosdani, aztán meghívlak egy italra, erre a nagy ijedségre.* Vázolja fel a terveket, aztán majd kiderül, hogy a szeszélyes leányzó, hogyan változtatja meg őket.*
* Még szerencse, hogy a lány nem ellenkezik nagyon, de be kell vallania, hogy ő sem ellenkezne nagyon. Így aztán puculnak, de gyorsan ám. A kuka jó választásnak tűnik védelem szempontjából, de Nezalyen annyira nincs elragadtatva ettől.*
- Sajnálom hercegnőm!* Szabadkozik sebesen, mielőtt alámerülnének a szutyokban.*
- Bocsi!* Kuncog, mert borzalmasan aranyosan fest most a lány. Szerencsére a kutya viszonylag hamar távozik, így végre újra friss levegőt szívhatnak. Még segít is kimászni a bűzös kukából a sértett leányzónak.*
- Támogatom az ötleted. Később ígérem kiengesztellek, de most menjünk innen, mielőtt visszatér ez a szörnyeteg.* Az ő részéről rögvest indulhatnak is, amint leporolta magát. Sebes léptekkel indul el a főtér irányába. Ott is a szökőkutat célozza meg.*
- Ott meg tudunk mosdani, aztán meghívlak egy italra, erre a nagy ijedségre.* Vázolja fel a terveket, aztán majd kiderül, hogy a szeszélyes leányzó, hogyan változtatja meg őket.*
1285. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-06-07 20:31:32
Üzenet elküldve: 2023-06-07 20:31:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Tharg-föld felé//
*Nagy nehezen kikecmereg a főtérre a polgárnegyed utcáinak sokasága közül. Az irányt nagyjából megtudta, nekivághat az útnak, ami vélhetőleg nem lesz olyan hosszú. Ám mivel nem ismeri sem igazából a várost, sem az utat, amelyet végig kell majd járnia, lehet eltéved majd. Bár a kölykök elmondták neki, hogy egy magasodó hegyet fog meglátni, amint odaér.
~Hát azt szerintem nem fogom eltéveszteni, bármilyen kevéssé ismerem is a környéket. De előbb jussunk ki a városból, mégpedig a helyes úton.~
Még egy utolsót iszik a szökőkút vizéből és mély lélegzetvétellel hagyja maga mögött Artheniort.*
*Nagy nehezen kikecmereg a főtérre a polgárnegyed utcáinak sokasága közül. Az irányt nagyjából megtudta, nekivághat az útnak, ami vélhetőleg nem lesz olyan hosszú. Ám mivel nem ismeri sem igazából a várost, sem az utat, amelyet végig kell majd járnia, lehet eltéved majd. Bár a kölykök elmondták neki, hogy egy magasodó hegyet fog meglátni, amint odaér.
~Hát azt szerintem nem fogom eltéveszteni, bármilyen kevéssé ismerem is a környéket. De előbb jussunk ki a városból, mégpedig a helyes úton.~
Még egy utolsót iszik a szökőkút vizéből és mély lélegzetvétellel hagyja maga mögött Artheniort.*
1284. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-06-01 18:14:03
Üzenet elküldve: 2023-06-01 18:14:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* Ukrom gyorsan leszáll a lóról, Syndra csak addig állítja meg, utána már mosolyogva tovább halad a fogadó felé.
Nem szokta zavarni, hogy ha az emberek között elhalad. Az emberek többsége soha nem zavarta, vagy éppen csak nem foglalkozott velük. *
-Lakomázzunk.
* Elégedetten szólal fel, miközben az istállóba vezeti lovát. Le pattanva ellátja, s csak azután követi Illidary-t. Ukromot keresve szemével gyorsan hozzá teszi. *
- Sok húst, és bort.
* Kacsint. *
* Ukrom gyorsan leszáll a lóról, Syndra csak addig állítja meg, utána már mosolyogva tovább halad a fogadó felé.
Nem szokta zavarni, hogy ha az emberek között elhalad. Az emberek többsége soha nem zavarta, vagy éppen csak nem foglalkozott velük. *
-Lakomázzunk.
* Elégedetten szólal fel, miközben az istállóba vezeti lovát. Le pattanva ellátja, s csak azután követi Illidary-t. Ukromot keresve szemével gyorsan hozzá teszi. *
- Sok húst, és bort.
* Kacsint. *
1283. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-05-30 19:29:10
Üzenet elküldve: 2023-05-30 19:29:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* Arthenior főtere nem sokat változott ebben a néhány napban, valahol már várta, hogy vissza térhessen a városba, de a világ nem mindig úgy alakul, ahogyan egy mélységi várná. *
- Egyenlőre fektessünk le téged, majd utána ha ettünk, és pihentél... Akkor elmegyünk ruháért és felszerelésért.
* Lováról leszállva, továbbra is tartja a szárat, hogy vezethesse Szilajt. A lányok kakasviadalát figyelmen kívül hagyva, csak a következő cél lebeg a szeme előtt. ~ Éhen halok. ~ *
- Nekem bármilyen bőséges étel megfelel. Ha lehet, legyen benne hús.
* A fogadó bejárata mellett elhaladva bevezeti a lovat az istállóba. Lilyennhez lépve óvatosan megpróbál neki segíteni leszállni.
Szilajnak pedig friss vizet, és élelmet tölt, aki rá is veti magát a finom falatokra. *
- Menjünk.
* Jegyzi meg, majd a fogadó ajtaját kitárva elsőként lép be a rajta. *
A hozzászólás írója (Illidary Manteqrut) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.05.30 21:44:59
* Arthenior főtere nem sokat változott ebben a néhány napban, valahol már várta, hogy vissza térhessen a városba, de a világ nem mindig úgy alakul, ahogyan egy mélységi várná. *
- Egyenlőre fektessünk le téged, majd utána ha ettünk, és pihentél... Akkor elmegyünk ruháért és felszerelésért.
* Lováról leszállva, továbbra is tartja a szárat, hogy vezethesse Szilajt. A lányok kakasviadalát figyelmen kívül hagyva, csak a következő cél lebeg a szeme előtt. ~ Éhen halok. ~ *
- Nekem bármilyen bőséges étel megfelel. Ha lehet, legyen benne hús.
* A fogadó bejárata mellett elhaladva bevezeti a lovat az istállóba. Lilyennhez lépve óvatosan megpróbál neki segíteni leszállni.
Szilajnak pedig friss vizet, és élelmet tölt, aki rá is veti magát a finom falatokra. *
- Menjünk.
* Jegyzi meg, majd a fogadó ajtaját kitárva elsőként lép be a rajta. *
A hozzászólás írója (Illidary Manteqrut) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.05.30 21:44:59
1282. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-05-30 06:22:35
Üzenet elküldve: 2023-05-30 06:22:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*A, nem is annyira, messzeségben már látszanak a város épületei. Így Illidary jobban is teszi, hogy egy fogadó meleg tételét választja holmi száraz cipó helyett. Árvánk csücsörítve gondolkodik el azon, hogy belé vajon fér-e még bármi is a reggeli után. Végül arra az elhatározásra jut, hogy megpróbál enni. Ha pedig nem igazán menne, majd a mélységi segít neki. Legutóbb egyébként is a lány falta be az ő részét is.*
- Ahogy jónak látod.
*Feleli az árva, majd picit összerezzen a combjára simuló kéz hatására. Nem mintha viszolyogna a maszkos érintésétől, csupán váratlanul érte így a lovon rettegve. Mégis megnyugtató a tudat, hogy valaki törődik vele és nem rest ezt kimutatni. Mintha a sebei sem fájnának már annyira, mint eddig. Persze ez csak illúzió, amiből Syndra kérdése és kacagása rántja ki. A félvér morcosra is húzza a szemöldökeit, de a bosszankodásnál jelenleg nem tehet többet. Az pedig felesleges energia pazarlás lenne.*
- Te nem nyúlhatsz a tatyómba.
*Morran az elf felé túlszínlelt, játékos szigorral a hangjában.*
- Mint látod, az én kezeim pedig tele vannak.
*Folytatja, immár nyájasan.*
- Nem tudjuk eljuttatni hozzád. Ezért meg sem próbáltam.
*Kuncog fel a félvér is, ahogy a kis csapat beér a főtérre. Amennyiben volna otthona, Lily biztosan Artheniort nevezné annak. Itt vannak a számára már ismerős utcák, a kényelmetlen, de takaros sikátorok és persze az ismeretlenül is ismerős arcok. Mint az a kecskés fazon. Így nevezte el magában, mert először egy kecske társaságában pillantotta meg. Utána pedig nem telt el nap, hogy ne látta volna valamerre. A szökőkút mellé érve, Ukorm kihuppan a nyeregből. Árvánknak pedig erősen el kell fojtania magában a késztetést, hogy kövesse a példáját és kicsit felfrissítse magát. Ám már lekászálódni is kész tortúra lenne. Aztán Illidary biztosan visszaparancsolná erre borzalmas állatra. Ennyit meg nem ér az egész. Inkább hagyja a saját medrükben folyni a dolgokat. Ily módon hamarabb kerülhet végre az áhított ágyba. És láss csodát! Már nem is annyira feszélyezi a tény, hogy felül csupán egy köpenyt visel a kötésein kívül. Kisebb kínja is nagyobb annál, hogy azzal foglalkozzon megbámulja-e őt néhány idegen. Ukrom kérdésére azonban gyorsan az orkra szegezi felcsillanó kékjeit.*
- A Pegazusban én a sült kolbászt szeretem.
*Jelenti ki olyan határozottsággal, mintha már végig kóstolta volna az étlapot. Az igazság ellenben az, hogy árvánk csak egyszer járt ott, miután sikeresen kizsebelte azt a Xidros nevű fura pacákot. Aki azért fura, merthogy nyakon csípte a kis tolvajt, miközben az említett sült kolbászt majszolta. Ellenben nem adta az őrök kezére. Helyette, egy pofon után, munkát ajánlott neki. Amit a lány talán el is fogadott volna, ha nem viszi a sors Illidaryt is épp a Pegazusba azon a napon. Szóval az a kolbász nem lehet rossz ómen. Nem mellesleg pedig mindent lehet rá mondani, csak azt nem, hogy bőség tál lenne. Legyen bármilyen gyenge is, árvánk talán megbirkózik egy adaggal.*
*A, nem is annyira, messzeségben már látszanak a város épületei. Így Illidary jobban is teszi, hogy egy fogadó meleg tételét választja holmi száraz cipó helyett. Árvánk csücsörítve gondolkodik el azon, hogy belé vajon fér-e még bármi is a reggeli után. Végül arra az elhatározásra jut, hogy megpróbál enni. Ha pedig nem igazán menne, majd a mélységi segít neki. Legutóbb egyébként is a lány falta be az ő részét is.*
- Ahogy jónak látod.
*Feleli az árva, majd picit összerezzen a combjára simuló kéz hatására. Nem mintha viszolyogna a maszkos érintésétől, csupán váratlanul érte így a lovon rettegve. Mégis megnyugtató a tudat, hogy valaki törődik vele és nem rest ezt kimutatni. Mintha a sebei sem fájnának már annyira, mint eddig. Persze ez csak illúzió, amiből Syndra kérdése és kacagása rántja ki. A félvér morcosra is húzza a szemöldökeit, de a bosszankodásnál jelenleg nem tehet többet. Az pedig felesleges energia pazarlás lenne.*
- Te nem nyúlhatsz a tatyómba.
*Morran az elf felé túlszínlelt, játékos szigorral a hangjában.*
- Mint látod, az én kezeim pedig tele vannak.
*Folytatja, immár nyájasan.*
- Nem tudjuk eljuttatni hozzád. Ezért meg sem próbáltam.
*Kuncog fel a félvér is, ahogy a kis csapat beér a főtérre. Amennyiben volna otthona, Lily biztosan Artheniort nevezné annak. Itt vannak a számára már ismerős utcák, a kényelmetlen, de takaros sikátorok és persze az ismeretlenül is ismerős arcok. Mint az a kecskés fazon. Így nevezte el magában, mert először egy kecske társaságában pillantotta meg. Utána pedig nem telt el nap, hogy ne látta volna valamerre. A szökőkút mellé érve, Ukorm kihuppan a nyeregből. Árvánknak pedig erősen el kell fojtania magában a késztetést, hogy kövesse a példáját és kicsit felfrissítse magát. Ám már lekászálódni is kész tortúra lenne. Aztán Illidary biztosan visszaparancsolná erre borzalmas állatra. Ennyit meg nem ér az egész. Inkább hagyja a saját medrükben folyni a dolgokat. Ily módon hamarabb kerülhet végre az áhított ágyba. És láss csodát! Már nem is annyira feszélyezi a tény, hogy felül csupán egy köpenyt visel a kötésein kívül. Kisebb kínja is nagyobb annál, hogy azzal foglalkozzon megbámulja-e őt néhány idegen. Ukrom kérdésére azonban gyorsan az orkra szegezi felcsillanó kékjeit.*
- A Pegazusban én a sült kolbászt szeretem.
*Jelenti ki olyan határozottsággal, mintha már végig kóstolta volna az étlapot. Az igazság ellenben az, hogy árvánk csak egyszer járt ott, miután sikeresen kizsebelte azt a Xidros nevű fura pacákot. Aki azért fura, merthogy nyakon csípte a kis tolvajt, miközben az említett sült kolbászt majszolta. Ellenben nem adta az őrök kezére. Helyette, egy pofon után, munkát ajánlott neki. Amit a lány talán el is fogadott volna, ha nem viszi a sors Illidaryt is épp a Pegazusba azon a napon. Szóval az a kolbász nem lehet rossz ómen. Nem mellesleg pedig mindent lehet rá mondani, csak azt nem, hogy bőség tál lenne. Legyen bármilyen gyenge is, árvánk talán megbirkózik egy adaggal.*
1281. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-05-29 21:17:30
Üzenet elküldve: 2023-05-29 21:17:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*Mint ahogy a nap közepéről már elhajtott időben elvárható lenne, dolgosan nyüzsög a főtér jöttükkor. Ha a botrányos zajongást nem is, hát az ismerős épületeket és a szökőkutat Ukrom megelégedettséggel fogadja. Alig két napot töltött innen távol, valahogy mégis egy évnek tűnik neki.
Ahogy a lovaikkal lassan befelé koptatnak, gyors körülnézéssel állapítja meg, hogy minden ugyanúgy egyben van, mint ahogy elment, és senki nem várja se őt, se társait bilinccsel a kezükben. Paranoiája ezzel legalább le van tudva. Mivel a tömeg miatt amúgy is egyre körülményesebb a haladás, és első célhelyük gyakorlatilag így is egy köpésnyire van tőlük, Ukrom úgy gondolja, eleget ült már paripán, és megállva az őrült ötletet, hogy szimplán hátra csússzon, úgy is elég közel van a végéhez, nagy lába egyikét óvatosan átmanőverezi a másik oldalra, és termetéhez képest halk robajjal lehuppan. Syndra és Darkh nagy reményekkel segítsége nélkül is el tudják hátasaikat a Pegazus melletti istállóhoz vezetni, ő pedig addig mellettük sétál. A népsokaság miatt nem zavartatja magát, óvatosan félrerak egy-két vaksit, majd mintha karcolása sem lenne, monotonon morogva kezdi el Lillyennt szemlélni, megvan e ő annyira, hogy egy embernyi eleséget azért kibírjon. Volt már, hogy ő is olyan állapotban próbálta teletömni magát, amikor nem volt képes rá, és nagy fájdalommal ott kellett hagynia a drágán kapott kaja nagy részét. Megkímélné a kis suhancot attól a tragédiától. Valamint eszébe ötlik, hogy kérje meg Darkhot hogy legalább a maszkját vegye le és ne hozzon rájuk sűrűsödő szemöldököket, de kigondolja, úgyse tenné meg.*
- Most mondjátok, mit kértek. Gyűlölöm a hosszú sorokat.
*Mint ahogy a nap közepéről már elhajtott időben elvárható lenne, dolgosan nyüzsög a főtér jöttükkor. Ha a botrányos zajongást nem is, hát az ismerős épületeket és a szökőkutat Ukrom megelégedettséggel fogadja. Alig két napot töltött innen távol, valahogy mégis egy évnek tűnik neki.
Ahogy a lovaikkal lassan befelé koptatnak, gyors körülnézéssel állapítja meg, hogy minden ugyanúgy egyben van, mint ahogy elment, és senki nem várja se őt, se társait bilinccsel a kezükben. Paranoiája ezzel legalább le van tudva. Mivel a tömeg miatt amúgy is egyre körülményesebb a haladás, és első célhelyük gyakorlatilag így is egy köpésnyire van tőlük, Ukrom úgy gondolja, eleget ült már paripán, és megállva az őrült ötletet, hogy szimplán hátra csússzon, úgy is elég közel van a végéhez, nagy lába egyikét óvatosan átmanőverezi a másik oldalra, és termetéhez képest halk robajjal lehuppan. Syndra és Darkh nagy reményekkel segítsége nélkül is el tudják hátasaikat a Pegazus melletti istállóhoz vezetni, ő pedig addig mellettük sétál. A népsokaság miatt nem zavartatja magát, óvatosan félrerak egy-két vaksit, majd mintha karcolása sem lenne, monotonon morogva kezdi el Lillyennt szemlélni, megvan e ő annyira, hogy egy embernyi eleséget azért kibírjon. Volt már, hogy ő is olyan állapotban próbálta teletömni magát, amikor nem volt képes rá, és nagy fájdalommal ott kellett hagynia a drágán kapott kaja nagy részét. Megkímélné a kis suhancot attól a tragédiától. Valamint eszébe ötlik, hogy kérje meg Darkhot hogy legalább a maszkját vegye le és ne hozzon rájuk sűrűsödő szemöldököket, de kigondolja, úgyse tenné meg.*
- Most mondjátok, mit kértek. Gyűlölöm a hosszú sorokat.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1882-1901