"Szóval így állunk."
*Mélybarna szemei felcsillannak, meghallva, milyen üzérkedésekben vesz részt a férfi. Sok jóra nem számított tőle, pedig nem viseltetik mások iránt túl sok előítélettel - azt leszámítva persze, hogy mind ostobák, akik itt élnek és érdemtelenek az életre. Azért meglepte a nyíltság, amivel a másik őelé tárja cseppet sem törvényes foglalkozását. Ebből a nő azt a következtetést vonja le,hogy az éjbőrű bízik benne. Vagy le akarja nyűgözni és hazudik?*
- Tehát egy veszélyes alakkal van dolgom. Egyre jobban tetszik a helyzet, Cal.
*Huncut mosoly bújik meg ajkai közt, s máris kitalál egy újabb hazugságot, amit véleménye szerint gond nélkül megetet a férfival. Ha az igazat mond a foglalkozását illetően és nem csak megrettenteni akarja valami ügyes lódítással, bizonyára jó hasznát veheti a szolgálatainak. Ugyan elég erősnek tűnik, talán sikerülhet elérnie, hogy behódoljon neki. Régi vágya, hogy valaki olyat tegyen magáévá, szó szerint, aki hosszabb távon is lesi minden alattomos kívánságát. Ha ez megvalósulhatna, úgy abban az esetben eltekintene a szolga kínzásától. Cal erősnek tűnik ugyan, Rahil viszont szereti a kihívásokat.*
- Kérlek, nézd el nekem, hogy megsebeztelek! Egyáltalán nem volt szándékos.
"Ó, dehogynem!"
- Nagyon röstellem. Csak tudod, régen volt dolgom hozzád foghatóan vonzó férfival és... Elragadott a hév. Remélem, ez bocsánatos bűn. Viszont hadd emlékeztesselek. Nem szeretem, ha menet mondanak nekem.
*Első mondatai negédesek, behízelgők voltak, utolsó kijelentésére azonban hűvösebbé vált a hangja. Mielőtt belekezdene történetébe, újra mosolyt ölt arcára.*
- Én ide valósi vagyok, a szegénynegyed szebbik részén élek. Apám is kereskedő volt, pontosabban inkább ács, de mivel a munkáját áruba bocsátotta, tudnia kellett alkudni. Imádta a munkáját, éjjel-nappal dolgozott, méghozzá gyönyörűen. Míg emiatt rengeteg munkát bíztak rá, anyám unatkozott és... Így születtem én. Persze apám a saját lányának hisz és akként szeret. Anyám és ikertestvérem elveszítettem a születésemkor, csak apám és én vagyunk. Ő persze ezért elvárná, hogy otthon üljek, de én egyszerűen nem bírok. Ahogy mondod, ezzel a testtel... Ezt olyannyira elrejteni mások elől? Bolondság lenne, nemde?
*Mosolya mögött kárörvendő érzések dagadnak. Megborzongatják az őt érő bíboros pillantások, és az elismerő szavak sem különben. Úgy sejti, eléri célját, csak nem szabad elkapkodnia, bármennyire is azonnalinak akarja az eredményt. Szép lassan, apránként, türelmesen...*
- Egyébként, ha már említetted... Mennyi idősnek tűnök számodra?
*Jól tudja a választ,hogy talán még húsz esztendősnek is épphogy, de a végtelenségig szereti legyeztetni hiúságát.
Közben megérkeznek a fogadó elé. A nő keze máris a kilincsért kap, s be is nyit az ajtón.*
A hozzászólás írója (Rahil Asri Yalaedil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.04.02 08:44:07