Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 110 (2181. - 2200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2200. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-05 21:15:33
Üzenet elküldve: 2013-11-05 21:15:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Erton Itra//
*Magában boldogan könyveli el, hogy sikerrel járt az átverése és hogy a sötételf teljesen elhiszi, az amit mond neki, biztos benne, hogy meg sem fordul a férfi fejében, hogy hazudna. Hát igen Qua ért hozzá hogyan kell azt elhitetni az emberekkel, hogy az van amit ők szeretnének. Végig hallgatja a férfi hosszas beszámolóját terveiről, s mikor a hölgy megint megszólalhat már a szegénynegyedben gyalogolnak. Legkedvesebb hangján kezd beszélni, minél több ál együttérzést mutatva.*
- Elhiszem, hogy szeretné visszavenni, azt ami önnek jár. S ezt pontosan megértem és azt hiszem jogos az, amit tenni akar. Tudom, hogy ez önnek nem jelent semmit, de én hiszek benne, hogy egyszer visszatudja majd állítani a családja régi hírnevét. Ebben biztos vagyok, s remélem, hogy megélhetem azt a napot. Mekkora megtiszteltetés lenne, látni egy nemesi házat felemelkedni.
*Minden szót szépen lassan mond ki és ügyel rá, hogy egy pillanara se látszon rajta, az az öröm, amit az okoz, hogy így átveri a férfit, nem hiszi, hogy valaha is meg nyílna neki, lehetetlen egy bábnak soha. Mire végez már a főtéren vannak, s itt egy kicsit megáll mert nem nagyon tudja merre kell menni.*
- Azt hiszem itt van valahol, de nem vagyok benne biztos, hogy merre. Talán arra, igen arra kell menni.
*Mutat az egyik irányba és lassan meg is indul.*
*Magában boldogan könyveli el, hogy sikerrel járt az átverése és hogy a sötételf teljesen elhiszi, az amit mond neki, biztos benne, hogy meg sem fordul a férfi fejében, hogy hazudna. Hát igen Qua ért hozzá hogyan kell azt elhitetni az emberekkel, hogy az van amit ők szeretnének. Végig hallgatja a férfi hosszas beszámolóját terveiről, s mikor a hölgy megint megszólalhat már a szegénynegyedben gyalogolnak. Legkedvesebb hangján kezd beszélni, minél több ál együttérzést mutatva.*
- Elhiszem, hogy szeretné visszavenni, azt ami önnek jár. S ezt pontosan megértem és azt hiszem jogos az, amit tenni akar. Tudom, hogy ez önnek nem jelent semmit, de én hiszek benne, hogy egyszer visszatudja majd állítani a családja régi hírnevét. Ebben biztos vagyok, s remélem, hogy megélhetem azt a napot. Mekkora megtiszteltetés lenne, látni egy nemesi házat felemelkedni.
*Minden szót szépen lassan mond ki és ügyel rá, hogy egy pillanara se látszon rajta, az az öröm, amit az okoz, hogy így átveri a férfit, nem hiszi, hogy valaha is meg nyílna neki, lehetetlen egy bábnak soha. Mire végez már a főtéren vannak, s itt egy kicsit megáll mert nem nagyon tudja merre kell menni.*
- Azt hiszem itt van valahol, de nem vagyok benne biztos, hogy merre. Talán arra, igen arra kell menni.
*Mutat az egyik irányba és lassan meg is indul.*
2199. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-05 13:13:22
Üzenet elküldve: 2013-11-05 13:13:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - Szemtől szemben//
*Nem sikerült ma sem időben haza érnie. Fáradtan baktat a főtéren, hogy minél hamarabb haza juthasson a szegénynegyedbe. De mivel mostanában nem igen sikerült megbizatást találnia, megáll a hirdetőfal előtt és megnézi azt.*
-Azta... hát ez pont nekem való! Ki tudja mi lesz ott belőlem!
*Nincs sok holmija, rövidkardját és tőrét most is magánál hordja, egy váltás ruha van batyujában, hiszen egész éjszaka kinn volt a szabadban és jól fel kellett öltöznie hogy ne fázzon. Már nem nem megy haza. Indul Karaváénpihenőbe.*
*Nem sikerült ma sem időben haza érnie. Fáradtan baktat a főtéren, hogy minél hamarabb haza juthasson a szegénynegyedbe. De mivel mostanában nem igen sikerült megbizatást találnia, megáll a hirdetőfal előtt és megnézi azt.*
-Azta... hát ez pont nekem való! Ki tudja mi lesz ott belőlem!
*Nincs sok holmija, rövidkardját és tőrét most is magánál hordja, egy váltás ruha van batyujában, hiszen egész éjszaka kinn volt a szabadban és jól fel kellett öltöznie hogy ne fázzon. Már nem nem megy haza. Indul Karaváénpihenőbe.*
2198. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-05 12:18:42
Üzenet elküldve: 2013-11-05 12:18:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - Szemtől szemben//
*A hirdetőfalra egy méretes papiros kerül, mely magán viseli a városi őrség méltán hírhedt jelét. A pergamenen ez áll:
Harcosok, hozzátok szólunk! Nyilván hallottatok már a karavánpihenőben történt börtönlázadásról, mely jelentős veszteségeket okozott az állományban. Ha merszetek sok, de pénzetek kevés van, úgy jelentkezzetek a barakkban, vagy vegyétek utatokat rögvest a karavánpihenőbe, ahol az ellencsapásért felelős hadtest állomásozik. Bízunk benne, hogy a város védelme is elég indok, hogy kardot ránts, de mivel a feladat nem veszélytelen, 500 aranyat is felajánlunk a jelentkezőknek.*
*A hirdetőfalra egy méretes papiros kerül, mely magán viseli a városi őrség méltán hírhedt jelét. A pergamenen ez áll:
Harcosok, hozzátok szólunk! Nyilván hallottatok már a karavánpihenőben történt börtönlázadásról, mely jelentős veszteségeket okozott az állományban. Ha merszetek sok, de pénzetek kevés van, úgy jelentkezzetek a barakkban, vagy vegyétek utatokat rögvest a karavánpihenőbe, ahol az ellencsapásért felelős hadtest állomásozik. Bízunk benne, hogy a város védelme is elég indok, hogy kardot ránts, de mivel a feladat nem veszélytelen, 500 aranyat is felajánlunk a jelentkezőknek.*
2197. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-04 17:43:02
Üzenet elküldve: 2013-11-04 17:43:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy eléri a város főterét, már érti, mire gondolt a férfi. Egy nyüzsgő város a legjobb hely a magafajta vándor zenésznek és mesemondónak. Talán még egy-két arany is csurran-cseppen. Ritkán kapott fizetséget a meséiért. Egy mesemondó a legtermészetesebb dolog a falvakban. Ő a mesét adja, a hallgatóság pedig a figyelmet. De persze a figyelmet nem lehet megenni.
Látja, hogy sokan isznak a kútból vagy töltik meg ott a kulacsukat, így ő is odalép és így tesz. Közben nézelődik mindenfelé, főként valami barátságos házikót keresve, ahol egy-két meséért vagy dalért kaphat szállást és ennivalót. A nagy nézelődés közepette észrevesz egy fogadót. Mélyen a zsebébe nyúl, és talál ott pár érmét, így miután kulacsát eltette és jót kortyolt a friss vízből, a fogadó felé veszi útját.*
Látja, hogy sokan isznak a kútból vagy töltik meg ott a kulacsukat, így ő is odalép és így tesz. Közben nézelődik mindenfelé, főként valami barátságos házikót keresve, ahol egy-két meséért vagy dalért kaphat szállást és ennivalót. A nagy nézelődés közepette észrevesz egy fogadót. Mélyen a zsebébe nyúl, és talál ott pár érmét, így miután kulacsát eltette és jót kortyolt a friss vízből, a fogadó felé veszi útját.*
2196. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-01 10:45:31
Üzenet elküldve: 2013-11-01 10:45:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Alma, messze a fájától - Huron Uilosson, Isrin Aral //
*Az elf bizonyára valamivel rászolgálhatott arra, hogy ennyi rosszakarója van, mert az irigység, önmagában ugyan igen erős méreg, még nem ok arra, hogy valaki nyomába szegődjenek a vadászok. Kivéve, persze, ha otthon az asszonyka másik szerelmesre lelt, és szüksége lenne a vagyonra. Akkor nem is csoda, hogy ennyi rosszakarója van valakinek, látott ő már karón varjút, nem is egyszer.
A másik „Furcsa” megjegyzésére csak fél szemével a férfi irányába tekint, de mivel nem követi magyarázat a figyelemfelkeltő megjegyzést, így nem kérdez rá. A hím majd megosztja vele, ha akarja.
Ám a következő kérdést nem hagyhatja figyelmen kívül, hisz neki címezték egyenesen. Méghozzá az összetört szívére.*
- Arra jöttem, merre a lovam lába hozott. Én úgy fogalmaznék, lehetőségeket keresek. Lehetőségét a változásnak.
*A hím igencsak szószátyár. Látszik, hogy nem elfek között nevelkedett, vagy csak részben. Az ember asszonyok tudnak ennyit kárálni magukról, míg otthon inkább fél szavakból, vagy gesztusokból kellett megérteniük egymást. Nem is baj ez, amíg nem untatja, hogy a férfi magáról beszél.*
- A kaland szépen csengő szó, csak mindenki elfelejti a következményeit - *persze, lehet fegyelmezetlenül csapongani a világban, zsoldosnak állni, vagy éppen léhűtőnek, mint az emberhím, kivel volt szerencsétlensége múlt éjszaka találkozni. A kaland szóhoz valahogy az emberek tudatában sosem kapcsolódott a vér, sosem kapcsolódott a döntéshelyzet, és a felelősség. Talán pont ezért van az, hogy ő nem is kalandokat keres.
A hím látványosan feszélyezi magát, hogy a háta mögé tekintget, és így ő is, egyfajta szolidaritásként, végigtekint a téren, hátha lát valami nem odaillőt. Ám nincs ideje rákérdezni, ugyanis egy magas alak lép be látóterébe. Nyugodt arccal tekint végig a termetes orkon, aki mellé lépett, ám szemében némi meglepetés csillan a láttán.*
- Mit óhajt? - *teszi fel a kérdést, teljes testtel az ork felé fordulva. Eszébe nincsen közelebb lépni, de a zöld vasmarok a karjára kulcsolódik, és egy pár lépéssel arrébb vonszolja eddigi beszélgető partnerétől.
Szemében villámok gyűlnek, ám mielőtt tettlegességhez, név szerint az övébe tűzött nyúzókéshez folyamodna, az ork elengedi, és egy olyan történettel áll elő, ami mélységesen meglepi Adelát.
Megilletődve húzza ki magát, és nézi a másik arcát, majd tekintete az orra alá dugott papirosra siklik, ahogy kezébe veszi azt, és elolvassa.
Érzi, hogy a düh forrongani kezd benne. Bár nem tudja, hogy megbízhat-e az orkban, hisz ki tudja, lehet, hogy egy okosabb példánnyal van dolga, és csupán tőrbe akarja csalni.
Tekintete visszarepül az iménti beszélgetőpartnere felé, de csak egy pillanat erejéig. Döntött. Egy elf mégis közelebb áll egy nemesi udvarhoz, mint egy ork. Nehezen tudná elképzelni, ahogy egy ork vele együtt belép a főváros kapuján, és onnan élve távozik.
Így végül Huron felé fordul, jobbjában a papírral egy hanyag tisztelgéssel búcsúzik, majd az orkra néz, és tesz egy lépést, jelezve, hogy vele tart.*
*Az elf bizonyára valamivel rászolgálhatott arra, hogy ennyi rosszakarója van, mert az irigység, önmagában ugyan igen erős méreg, még nem ok arra, hogy valaki nyomába szegődjenek a vadászok. Kivéve, persze, ha otthon az asszonyka másik szerelmesre lelt, és szüksége lenne a vagyonra. Akkor nem is csoda, hogy ennyi rosszakarója van valakinek, látott ő már karón varjút, nem is egyszer.
A másik „Furcsa” megjegyzésére csak fél szemével a férfi irányába tekint, de mivel nem követi magyarázat a figyelemfelkeltő megjegyzést, így nem kérdez rá. A hím majd megosztja vele, ha akarja.
Ám a következő kérdést nem hagyhatja figyelmen kívül, hisz neki címezték egyenesen. Méghozzá az összetört szívére.*
- Arra jöttem, merre a lovam lába hozott. Én úgy fogalmaznék, lehetőségeket keresek. Lehetőségét a változásnak.
*A hím igencsak szószátyár. Látszik, hogy nem elfek között nevelkedett, vagy csak részben. Az ember asszonyok tudnak ennyit kárálni magukról, míg otthon inkább fél szavakból, vagy gesztusokból kellett megérteniük egymást. Nem is baj ez, amíg nem untatja, hogy a férfi magáról beszél.*
- A kaland szépen csengő szó, csak mindenki elfelejti a következményeit - *persze, lehet fegyelmezetlenül csapongani a világban, zsoldosnak állni, vagy éppen léhűtőnek, mint az emberhím, kivel volt szerencsétlensége múlt éjszaka találkozni. A kaland szóhoz valahogy az emberek tudatában sosem kapcsolódott a vér, sosem kapcsolódott a döntéshelyzet, és a felelősség. Talán pont ezért van az, hogy ő nem is kalandokat keres.
A hím látványosan feszélyezi magát, hogy a háta mögé tekintget, és így ő is, egyfajta szolidaritásként, végigtekint a téren, hátha lát valami nem odaillőt. Ám nincs ideje rákérdezni, ugyanis egy magas alak lép be látóterébe. Nyugodt arccal tekint végig a termetes orkon, aki mellé lépett, ám szemében némi meglepetés csillan a láttán.*
- Mit óhajt? - *teszi fel a kérdést, teljes testtel az ork felé fordulva. Eszébe nincsen közelebb lépni, de a zöld vasmarok a karjára kulcsolódik, és egy pár lépéssel arrébb vonszolja eddigi beszélgető partnerétől.
Szemében villámok gyűlnek, ám mielőtt tettlegességhez, név szerint az övébe tűzött nyúzókéshez folyamodna, az ork elengedi, és egy olyan történettel áll elő, ami mélységesen meglepi Adelát.
Megilletődve húzza ki magát, és nézi a másik arcát, majd tekintete az orra alá dugott papirosra siklik, ahogy kezébe veszi azt, és elolvassa.
Érzi, hogy a düh forrongani kezd benne. Bár nem tudja, hogy megbízhat-e az orkban, hisz ki tudja, lehet, hogy egy okosabb példánnyal van dolga, és csupán tőrbe akarja csalni.
Tekintete visszarepül az iménti beszélgetőpartnere felé, de csak egy pillanat erejéig. Döntött. Egy elf mégis közelebb áll egy nemesi udvarhoz, mint egy ork. Nehezen tudná elképzelni, ahogy egy ork vele együtt belép a főváros kapuján, és onnan élve távozik.
Így végül Huron felé fordul, jobbjában a papírral egy hanyag tisztelgéssel búcsúzik, majd az orkra néz, és tesz egy lépést, jelezve, hogy vele tart.*
2195. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-01 08:56:26
Üzenet elküldve: 2013-11-01 08:56:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Alma messze a fájától//
*Norderon a padon ülve látja ahogy egy ork odamegy az elfekhez. Veszélyes alaknak tűnik, de ahogy elnézi nem azért ment oda, hogy megölje őket inkább segítségükre állt elő. Ez jó hír ugyanis sosem árt a segítség. Ráadásul azt sem tudja mégis hány emberrel állhatnak szemben. Erről jutott eszébe a gyanús törp. Hirtelen azt veszi észre, hogy a mellette lévő padon ül.
~A pokolba lehet, hogy kiszúrt és óvatosan akar elintézni. Vagy csak azért ült ide mert közelebb lehet a lányhoz. Nem tudhatom biztosra.~
Most már jobban oda fog figyelni a törpre nehogy a végén a hátába egy kés kerüljön. Talán jobb lenne ha itt helyben megölné, de akkor felhívná magára a városi őrség figyelmét. Aminek nagyom nem örült volna mert ki nem állhatja a cellákat. Bár nem került még a hűvösre attól még nem túl kellemes pletykák keringenek róla.
~ A fenébe megint elkalandoztam jobb lesz ha már tényleg nem lankad a figyelmem a szinte mellettem ülő törp miatt. És az se hiányozna nekem, hogy a lány elkóboroljon, vagy az, hogy megöljék.~
Norderon kezd azon gondolkodni, hogy nem e lenne már illendő bemutatkozni. Mondjuk inkább még nem teszi meg mivel innen a padról könnyebben kiszúrhatja a gyanús alakokat. Főleg ezt a ravasz kis törpöt.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.11.01 12:58:50, a következő indokkal:
Jeljavítás.
*Norderon a padon ülve látja ahogy egy ork odamegy az elfekhez. Veszélyes alaknak tűnik, de ahogy elnézi nem azért ment oda, hogy megölje őket inkább segítségükre állt elő. Ez jó hír ugyanis sosem árt a segítség. Ráadásul azt sem tudja mégis hány emberrel állhatnak szemben. Erről jutott eszébe a gyanús törp. Hirtelen azt veszi észre, hogy a mellette lévő padon ül.
~A pokolba lehet, hogy kiszúrt és óvatosan akar elintézni. Vagy csak azért ült ide mert közelebb lehet a lányhoz. Nem tudhatom biztosra.~
Most már jobban oda fog figyelni a törpre nehogy a végén a hátába egy kés kerüljön. Talán jobb lenne ha itt helyben megölné, de akkor felhívná magára a városi őrség figyelmét. Aminek nagyom nem örült volna mert ki nem állhatja a cellákat. Bár nem került még a hűvösre attól még nem túl kellemes pletykák keringenek róla.
~ A fenébe megint elkalandoztam jobb lesz ha már tényleg nem lankad a figyelmem a szinte mellettem ülő törp miatt. És az se hiányozna nekem, hogy a lány elkóboroljon, vagy az, hogy megöljék.~
Norderon kezd azon gondolkodni, hogy nem e lenne már illendő bemutatkozni. Mondjuk inkább még nem teszi meg mivel innen a padról könnyebben kiszúrhatja a gyanús alakokat. Főleg ezt a ravasz kis törpöt.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.11.01 12:58:50, a következő indokkal:
Jeljavítás.
2194. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-31 22:57:23
Üzenet elküldve: 2013-10-31 22:57:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alma messze a fájától//
*Dynvorinagari egy ideig még a főtér széléről tanulmányozza a célszemélyt. Ezután tesz egy lépést felé, amikor is eszébe jut, hogy esetleg mások is lehetnek a téren akik foglalkoznak a hölgyikével. Ezért megáll és tüzetesen végigméri az itt tartózkodókat. Senki olyat nem vél felfedezni aki veszélyesnek tűnik, de azért visszafogja magát.~Nem kell elsietni, de jó lenne tudni ki az akivel társalog. Testőr, vagy csak valaki aki segít neki, esetleg egy másik célpont?*Ekkor jelenik meg az ork, aki a nőnek átnyújt egy papírt ami igencsak úgy tűnik, hogy egy kiáltvány. Egy olyan kiáltvány amilyennel ő is rendelkezik az erszényébe.~Ez baj, ez nagyon nagy baj. Lehet, hogy az ork egy vetélytárs? Esetleg segíteni akar a lánynak? Mindenképp ki kell iktatni. Viszont most jobb ha egy kicsit felszívódok, vagy mégsem? Talán azt kéne figyelnem, merre mennek, és ki követi őket. Igen, az lesz a legjobb, ha most leülök egy padra, és figyelem a fejleményeket.~Gyorsan végig néz a téren, és ki is szúr egy padot, melyen senki se ül. Meg is indul arra, hogy közben mindenfelé nézelődik, de alaposan megvizsgál egy köpenyes alakot is, aki pont azon a padon ül, mely az általa kiszemelt mellett helyezkedik el. Amikor leül úgy helyezkedik, hogy szeme sarkából lássa a csuklyást aki számára valahogy nem tűnik kellemes padszomszédnak, de inkább a varázskút felé pislog, amelyik irányba a célpontja is tartózkodik.*
*Dynvorinagari egy ideig még a főtér széléről tanulmányozza a célszemélyt. Ezután tesz egy lépést felé, amikor is eszébe jut, hogy esetleg mások is lehetnek a téren akik foglalkoznak a hölgyikével. Ezért megáll és tüzetesen végigméri az itt tartózkodókat. Senki olyat nem vél felfedezni aki veszélyesnek tűnik, de azért visszafogja magát.~Nem kell elsietni, de jó lenne tudni ki az akivel társalog. Testőr, vagy csak valaki aki segít neki, esetleg egy másik célpont?*Ekkor jelenik meg az ork, aki a nőnek átnyújt egy papírt ami igencsak úgy tűnik, hogy egy kiáltvány. Egy olyan kiáltvány amilyennel ő is rendelkezik az erszényébe.~Ez baj, ez nagyon nagy baj. Lehet, hogy az ork egy vetélytárs? Esetleg segíteni akar a lánynak? Mindenképp ki kell iktatni. Viszont most jobb ha egy kicsit felszívódok, vagy mégsem? Talán azt kéne figyelnem, merre mennek, és ki követi őket. Igen, az lesz a legjobb, ha most leülök egy padra, és figyelem a fejleményeket.~Gyorsan végig néz a téren, és ki is szúr egy padot, melyen senki se ül. Meg is indul arra, hogy közben mindenfelé nézelődik, de alaposan megvizsgál egy köpenyes alakot is, aki pont azon a padon ül, mely az általa kiszemelt mellett helyezkedik el. Amikor leül úgy helyezkedik, hogy szeme sarkából lássa a csuklyást aki számára valahogy nem tűnik kellemes padszomszédnak, de inkább a varázskút felé pislog, amelyik irányba a célpontja is tartózkodik.*
2193. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-31 21:14:02
Üzenet elküldve: 2013-10-31 21:14:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Alma messze a fájától - Adela lOmenotte//
*Isrin szépen lassan kiballal a fogadóból. Az ital jót tett neki és most tiszta feje. Már amennyire lehet. Körülnéz egy kissé a főtéren. A szeme megakad egy törpön. A törp pedig épp egy kiáltványt tép le. Az ork pedig nagyon is jól tudja, hogy milyen kiáltványt. Valami nemes kisasszonyt keresnek. Ő maga is látott már vagy hármat és mind a hármat le is tépte. Ő aztán nem rosszakarója senkinek. Sőt ha lehetősége adódna segítene is a lánynak. Na de vissza a törphöz. A szándék jól látszik rajta. Nem kétséges, hogy meg fogja keresni a lányt. És ha a lány itt van Artheniorban akkor elég nagy bajban van. Nem a törp az egyetlen aki látta már azt a nyomorult kiáltványt.*
"A fenébe is. Ne legyél ilyen hülye. Nem a te dolgod. Csak egy újabb elkóborolt lány. Nem az én lelkemen száradna, ha bántódása esne. De akkor is."
*Régóta nem érzett már ilyen furcsán. De végül úgy dönt, hogy hagyja a fenébe a nemes lányt. Elvégre is tényleg nem az ő dolga. Mégegyszer végigpáztázza a főteret, mostmár sokkal alaposabban hátha talál valami érdekfeszítőt. És akkor meglátja. Ott van a lány és épp egy elffel beszélget.*
"Na már csaj ez hiányzott. Gyerünk Isrin, nem vagy te hős, de most az egyszer segíthetsz valakin."
*A köpenye csukjáját a szemére húzza, hogy az arca csak akkor látszódjon ha ő is úgy akarja. Ezután a művelet után elindul az elf hölgyemény felé. Lassan ballag mintha nyugodt lenne. Pedig kicsit sem az. Amikor odaér, odaszól a férfinak.*
- Egy pillanatra elkérném hölgyet. Ha bányja ha nem.
*Ha a nő közel lép hozzá akkor halkan kezd el hozzá beszélni.*
- Figyeljen ide. Nem tudom, hogy ki maga, de láttam egy-két kiáltványt a városban miszerint egy Adela lOmenotte nevű lányt kerestet az apja. A személy leírás pedig tökéletesen illik önre. Szóval ha megengedi akkor megmentem az üldözőitől. Mondjuk most. Ha pedig nem hisz nekem akkor letéptem egy kiáltványt. Itt van.
*Ezzel a kezébe nyomja a papírt. Ha pedig a nő nem lép oda hozzá, akkor odarántja és elmondja a szövegét illetve a kiáltványt is odanyújtja neki.*
- Ha megjött az esze akkor akár indulhatunk is.
*Ha Adela vele tart akkor tempósan a szegénynegyed felé veszi az irányt. Ha nem akkor várja, hogy mit fog tenni.*
*Isrin szépen lassan kiballal a fogadóból. Az ital jót tett neki és most tiszta feje. Már amennyire lehet. Körülnéz egy kissé a főtéren. A szeme megakad egy törpön. A törp pedig épp egy kiáltványt tép le. Az ork pedig nagyon is jól tudja, hogy milyen kiáltványt. Valami nemes kisasszonyt keresnek. Ő maga is látott már vagy hármat és mind a hármat le is tépte. Ő aztán nem rosszakarója senkinek. Sőt ha lehetősége adódna segítene is a lánynak. Na de vissza a törphöz. A szándék jól látszik rajta. Nem kétséges, hogy meg fogja keresni a lányt. És ha a lány itt van Artheniorban akkor elég nagy bajban van. Nem a törp az egyetlen aki látta már azt a nyomorult kiáltványt.*
"A fenébe is. Ne legyél ilyen hülye. Nem a te dolgod. Csak egy újabb elkóborolt lány. Nem az én lelkemen száradna, ha bántódása esne. De akkor is."
*Régóta nem érzett már ilyen furcsán. De végül úgy dönt, hogy hagyja a fenébe a nemes lányt. Elvégre is tényleg nem az ő dolga. Mégegyszer végigpáztázza a főteret, mostmár sokkal alaposabban hátha talál valami érdekfeszítőt. És akkor meglátja. Ott van a lány és épp egy elffel beszélget.*
"Na már csaj ez hiányzott. Gyerünk Isrin, nem vagy te hős, de most az egyszer segíthetsz valakin."
*A köpenye csukjáját a szemére húzza, hogy az arca csak akkor látszódjon ha ő is úgy akarja. Ezután a művelet után elindul az elf hölgyemény felé. Lassan ballag mintha nyugodt lenne. Pedig kicsit sem az. Amikor odaér, odaszól a férfinak.*
- Egy pillanatra elkérném hölgyet. Ha bányja ha nem.
*Ha a nő közel lép hozzá akkor halkan kezd el hozzá beszélni.*
- Figyeljen ide. Nem tudom, hogy ki maga, de láttam egy-két kiáltványt a városban miszerint egy Adela lOmenotte nevű lányt kerestet az apja. A személy leírás pedig tökéletesen illik önre. Szóval ha megengedi akkor megmentem az üldözőitől. Mondjuk most. Ha pedig nem hisz nekem akkor letéptem egy kiáltványt. Itt van.
*Ezzel a kezébe nyomja a papírt. Ha pedig a nő nem lép oda hozzá, akkor odarántja és elmondja a szövegét illetve a kiáltványt is odanyújtja neki.*
- Ha megjött az esze akkor akár indulhatunk is.
*Ha Adela vele tart akkor tempósan a szegénynegyed felé veszi az irányt. Ha nem akkor várja, hogy mit fog tenni.*
2192. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-30 14:01:45
Üzenet elküldve: 2013-10-30 14:01:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Alma, messze a fájától//
*Norderon látja ahogy az elf férfi állandóan a tömeget szemléli, és nem egyszer fut végig a szeme rajta. Úgy gondolja, hogy lassan észre fogják venni azt, hogy figyeli őket. Eleinte még közelebb szeretett volna menni, hogy halljon valamit a beszélgetésből, de most, hogy gyanakodnak jobb ha marad ott ahol van. Méghozzá mozdulatlanul. El is dönti, hogy megpróbál szoborként ülni, de előtte még megfogja kulacsát, lecsavarja tetejét majd kortyol egy keveset a benne lévő teából. Hozhatott volna bort is, de nem szeretné ha egy pillanatra is lankadna a figyelme. Tehát folytatja az elfek figyelését, és a tömeg vizsgálatát hát ha még valaki rájuk pályázik. Úgy gondolja, hogy jobb ha csak akkor avatkozik bele a dolgokba mikor az első gyilkos közelit a két elfhez. Ugyanis mindenki tudja azt, hogy jobb meglepni mint meglepődni. A padon ülve még elgondolkodik azon, hogy nincs e nyomósabb oka is annak, hogy itt van. Talán a kalandvágy. Hisz mióta itt van még semmi izgalmas nem történt vele. Így legalább belekeveredhet egy jó kis kalandba. Attól viszont tart, hogy nehogy ott hagyja a fogát. Hisz ez még csak az első úgymond kalandja és még azt sem tudja mekkora fába vágta a fejszéjét. Csak azt reméli, hogy majd nem ront rá a lány védelme miatt a városi őrség. Mert azt pláne nem szeretné, hogy egy cellába kerüljön. Megrázza a fejét mert kissé elkalandozott. Majd ismét figyelmét a két elfre és a gyanús alakokra szegezi.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.31 10:05:36, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
*Norderon látja ahogy az elf férfi állandóan a tömeget szemléli, és nem egyszer fut végig a szeme rajta. Úgy gondolja, hogy lassan észre fogják venni azt, hogy figyeli őket. Eleinte még közelebb szeretett volna menni, hogy halljon valamit a beszélgetésből, de most, hogy gyanakodnak jobb ha marad ott ahol van. Méghozzá mozdulatlanul. El is dönti, hogy megpróbál szoborként ülni, de előtte még megfogja kulacsát, lecsavarja tetejét majd kortyol egy keveset a benne lévő teából. Hozhatott volna bort is, de nem szeretné ha egy pillanatra is lankadna a figyelme. Tehát folytatja az elfek figyelését, és a tömeg vizsgálatát hát ha még valaki rájuk pályázik. Úgy gondolja, hogy jobb ha csak akkor avatkozik bele a dolgokba mikor az első gyilkos közelit a két elfhez. Ugyanis mindenki tudja azt, hogy jobb meglepni mint meglepődni. A padon ülve még elgondolkodik azon, hogy nincs e nyomósabb oka is annak, hogy itt van. Talán a kalandvágy. Hisz mióta itt van még semmi izgalmas nem történt vele. Így legalább belekeveredhet egy jó kis kalandba. Attól viszont tart, hogy nehogy ott hagyja a fogát. Hisz ez még csak az első úgymond kalandja és még azt sem tudja mekkora fába vágta a fejszéjét. Csak azt reméli, hogy majd nem ront rá a lány védelme miatt a városi őrség. Mert azt pláne nem szeretné, hogy egy cellába kerüljön. Megrázza a fejét mert kissé elkalandozott. Majd ismét figyelmét a két elfre és a gyanús alakokra szegezi.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.31 10:05:36, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
2191. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-30 12:16:38
Üzenet elküldve: 2013-10-30 12:16:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Alma, messze a fától – Adela lOmenotte //
*Huron kissé meglepődik, azon ahogy a nő gyorsan eltereli magáról a szót. Végül is válaszolt, nem is szólhat érte semmit, csak furcsállja, hogy ilyen röviden.*
"Úgy látszik nem akar erről beszélni egy idegennel. Nem gond, nem tartozik rám."
*A téma újra visszaterelődik Huronra és az Ő rosszakaróira. A kérdésre egy halvány mosoly ül ki az arcára.*
-Sajnos nem sikerült az összessel, én se tudom, hogy mennyi van csak annyit, hogy sok. Odahaza. Igaz ez csak amolyan irigység. De, az biztos, hogy egy rosszakarómat már elintéztem igaz nem én kerestem a bajt. A kis mágustanonc sajnos nem gondolta át a dolgot.
*Huronnak furcsa érzése támad, mintha figyelnék őket. Körbe is tekint gyorsan, de senkit nem lát aki túlságosan gyanús volna.*
-Furcsa. *Jegyzi meg halkan. Kis idő után, mivel mégis érdekli a lány története, kérdez még.*
-És az összetört szív miatt érkezett ide a városba? Vagy esetleg csak kalandot keres? Személy szerint én a második vagyok, mindig is szerettem a jó kalandokat, azért is jöttem el otthonról. Ott unalmas az élet.
*Még egyszer hátra tekint, mert megint úgy érezte, mintha szemek tapadnának a hátára. De a tömegen kívül semmit se vesz észre.*
*Huron kissé meglepődik, azon ahogy a nő gyorsan eltereli magáról a szót. Végül is válaszolt, nem is szólhat érte semmit, csak furcsállja, hogy ilyen röviden.*
"Úgy látszik nem akar erről beszélni egy idegennel. Nem gond, nem tartozik rám."
*A téma újra visszaterelődik Huronra és az Ő rosszakaróira. A kérdésre egy halvány mosoly ül ki az arcára.*
-Sajnos nem sikerült az összessel, én se tudom, hogy mennyi van csak annyit, hogy sok. Odahaza. Igaz ez csak amolyan irigység. De, az biztos, hogy egy rosszakarómat már elintéztem igaz nem én kerestem a bajt. A kis mágustanonc sajnos nem gondolta át a dolgot.
*Huronnak furcsa érzése támad, mintha figyelnék őket. Körbe is tekint gyorsan, de senkit nem lát aki túlságosan gyanús volna.*
-Furcsa. *Jegyzi meg halkan. Kis idő után, mivel mégis érdekli a lány története, kérdez még.*
-És az összetört szív miatt érkezett ide a városba? Vagy esetleg csak kalandot keres? Személy szerint én a második vagyok, mindig is szerettem a jó kalandokat, azért is jöttem el otthonról. Ott unalmas az élet.
*Még egyszer hátra tekint, mert megint úgy érezte, mintha szemek tapadnának a hátára. De a tömegen kívül semmit se vesz észre.*
2190. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-29 21:39:26
Üzenet elküldve: 2013-10-29 21:39:26
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Oghun megfáradtan érkezik az ismeretlen helyhez. A város kapujában őrök állítják meg, akik azonnal kérdezősködni kezdenek. A fiatal ork ismeri az emberek nyelvét, azonban nem érti azt rendesen, ráadásul beszélni sem tud valami jól. Amikor az előtte álló fegyveresek elhallgatnak, a mellkasára teszi a kezét, majd mély, dörmögő hangján megszólal:*
- Oghun! *Mutatkozik be, mire a két férfi bólint. Ekkor újabb kérdéseket tesznek fel neki. Próbál figyelni, de az egészből csak nagyon keveset ért meg.*
- Oghun dógozna! *Válaszol újra, mire az őrök lemondóan legyintenek egyet felé, majd útjára engedték. Annyit mintha még érene a beszédjükből, hogy talán szerencsét kívántak neki.
A fiatal ork tudja, hogy odakint jelenleg nincs biztonságban, mivel lehet hogy üldözik őt a másik törzs harcosai, ezért szeretne minél hamarabb eltűnni. Ez a hely pedig lényegében tökéletes erre. Így hát elindul, hogy feltérképezze magának a várost.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.10.29 21:44:54, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
- Oghun! *Mutatkozik be, mire a két férfi bólint. Ekkor újabb kérdéseket tesznek fel neki. Próbál figyelni, de az egészből csak nagyon keveset ért meg.*
- Oghun dógozna! *Válaszol újra, mire az őrök lemondóan legyintenek egyet felé, majd útjára engedték. Annyit mintha még érene a beszédjükből, hogy talán szerencsét kívántak neki.
A fiatal ork tudja, hogy odakint jelenleg nincs biztonságban, mivel lehet hogy üldözik őt a másik törzs harcosai, ezért szeretne minél hamarabb eltűnni. Ez a hely pedig lényegében tökéletes erre. Így hát elindul, hogy feltérképezze magának a várost.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.10.29 21:44:54, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
2189. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-28 17:41:37
Üzenet elküldve: 2013-10-28 17:41:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Alma, messze a fájától//
*Norderon vörös csuklyáját fejére húzva figyeli a főteret és a két a beszélgető elfet. Az egyiket már látta legalább is a képét egy kiáltványon. Ezért kereste meg de nem annak céljából, hogy elfogja hanem annak a céljából, hogy segítse útján. Elvégre ő is egy nemesi származású elf mint Norderon vagy csak tetszett neki a lány. Ezt még ő maga sem tudta eldönteni mivel Norderon egyaránt szereti megvédeni fajtársait és a szerelmet keresni. Egyszer csak egy törpöt vesz észre aki a kút felé sétál. Iszik belőle majd oda megy egy kiáltványhoz. Ha jól látja akkor a lány képe van rajta. A törp valamit morog az orra alatt hátranéz majd fogja és zsebre teszi a plakátot és továbbra is méregeti a lányt. Nincs mese ez arra pályázik, hogy elfogja a lányt és begyűjtse érte a fizetséget. Bár ott van vele még egy elf férfi, de ki tudja hát ha csatlósokat hív ez a fránya törp, és a segítség még soha nem ártott meg senkinek sem. Norderon igyekszik szemmel követni a törpöt de inkább a lányt figyeli ne, hogy más oldalról éjre a támadás. A biztonság kedvéért kardja markolatán tartja jobb kezét a másikat pedig a bal térdén. Igyekszik türelmesen kivárni a jövendőbeli történéseket de már kicsit kezdi unni magát. Mondjuk ez sem tántorítja el céljától miszerint megvédi a lányt élete árán is.*
A hozzászólás írója (Norderon Dalaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.28 17:41:59
*Norderon vörös csuklyáját fejére húzva figyeli a főteret és a két a beszélgető elfet. Az egyiket már látta legalább is a képét egy kiáltványon. Ezért kereste meg de nem annak céljából, hogy elfogja hanem annak a céljából, hogy segítse útján. Elvégre ő is egy nemesi származású elf mint Norderon vagy csak tetszett neki a lány. Ezt még ő maga sem tudta eldönteni mivel Norderon egyaránt szereti megvédeni fajtársait és a szerelmet keresni. Egyszer csak egy törpöt vesz észre aki a kút felé sétál. Iszik belőle majd oda megy egy kiáltványhoz. Ha jól látja akkor a lány képe van rajta. A törp valamit morog az orra alatt hátranéz majd fogja és zsebre teszi a plakátot és továbbra is méregeti a lányt. Nincs mese ez arra pályázik, hogy elfogja a lányt és begyűjtse érte a fizetséget. Bár ott van vele még egy elf férfi, de ki tudja hát ha csatlósokat hív ez a fránya törp, és a segítség még soha nem ártott meg senkinek sem. Norderon igyekszik szemmel követni a törpöt de inkább a lányt figyeli ne, hogy más oldalról éjre a támadás. A biztonság kedvéért kardja markolatán tartja jobb kezét a másikat pedig a bal térdén. Igyekszik türelmesen kivárni a jövendőbeli történéseket de már kicsit kezdi unni magát. Mondjuk ez sem tántorítja el céljától miszerint megvédi a lányt élete árán is.*
A hozzászólás írója (Norderon Dalaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.28 17:41:59
2188. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-28 17:16:10
Üzenet elküldve: 2013-10-28 17:16:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alma, messze a fájától//
*Dynvorinagari a szegénynegyed egyik utcájából étkezik a térre. Célját a kút képezi, melynek csillogása vonza a szemét. A vízcseppek mint megannyi gyémánt csillognak a napfénybe.~A nap fénye az egyetlen dolog amit a felszínen érdemes látni. Ez az amit nekünk törpöknek sosem sikerül mesterségesen megalkotni.~Sétál lassan oda a csodálatos mágikus kúthoz. Iszik egy kortyot, hogy felfrissüljön, majd körbesétál, hátha talál valakit, aki munkát kínál. Egyik épület falán egy kiáltványt szúr ki. Valami szökött lányt keresnek, nem valami érdekes munka, de ha látja akkor majd elkapja. Ezután elfordul és olyat lát ami nem kicsit lepi meg. A célszemély ott áll és beszélget valakivel. Erre gyorsan visszafordul, és mégegyszer áttolvassa a hirdetést. Mivel szinte biztos, hogy akit el kell kapni az ott áll mögötte. Nem szeretné, hogy valaki más is kiszúrja ezt, ezért a papírt letépi, összehajtja és az erszényébe rakja. Ezután tekintetével ismét megkeresi az elfet, melynek a dokumentum szerint a neve Adela IOmemnotte. Gyorsan nekiáll megtervezni a stratégiáját a becserkészésnek. Legfontosabbnak azt tartja, hogy megtudja milyen szokásai vannak, mekkora védelemmel rendelkezik, és mindezt fokozott sebességgel, a vetélytársak lehagyása miatt. Esetleg használhatná a hamis segítség trükköt, de akkor kell valaki aki a támadó.~Mindegy, inkább hallgatózok egy kicsit. Meg kéne tudni kivel beszélget. Esetleg valami hasznot húzhatok az információból.*
*Dynvorinagari a szegénynegyed egyik utcájából étkezik a térre. Célját a kút képezi, melynek csillogása vonza a szemét. A vízcseppek mint megannyi gyémánt csillognak a napfénybe.~A nap fénye az egyetlen dolog amit a felszínen érdemes látni. Ez az amit nekünk törpöknek sosem sikerül mesterségesen megalkotni.~Sétál lassan oda a csodálatos mágikus kúthoz. Iszik egy kortyot, hogy felfrissüljön, majd körbesétál, hátha talál valakit, aki munkát kínál. Egyik épület falán egy kiáltványt szúr ki. Valami szökött lányt keresnek, nem valami érdekes munka, de ha látja akkor majd elkapja. Ezután elfordul és olyat lát ami nem kicsit lepi meg. A célszemély ott áll és beszélget valakivel. Erre gyorsan visszafordul, és mégegyszer áttolvassa a hirdetést. Mivel szinte biztos, hogy akit el kell kapni az ott áll mögötte. Nem szeretné, hogy valaki más is kiszúrja ezt, ezért a papírt letépi, összehajtja és az erszényébe rakja. Ezután tekintetével ismét megkeresi az elfet, melynek a dokumentum szerint a neve Adela IOmemnotte. Gyorsan nekiáll megtervezni a stratégiáját a becserkészésnek. Legfontosabbnak azt tartja, hogy megtudja milyen szokásai vannak, mekkora védelemmel rendelkezik, és mindezt fokozott sebességgel, a vetélytársak lehagyása miatt. Esetleg használhatná a hamis segítség trükköt, de akkor kell valaki aki a támadó.~Mindegy, inkább hallgatózok egy kicsit. Meg kéne tudni kivel beszélget. Esetleg valami hasznot húzhatok az információból.*
2187. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-28 12:48:08
Üzenet elküldve: 2013-10-28 12:48:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Alma, messze a fától – Huron Uilosson //
*Harcosok beszéde ez, és harcosok tartása. Hogy miért nem néznek egymásra? Ade azért nem, mert számára a fegyelem fontos erény, bár ezt anyja orrára nem kötötte. Jelenleg kíváncsiságát fegyelmezi, talán azért, hogy komolyan vegyék végre, egyszer az életben, talán saját önbecsülése nem enged most kitekintést számára.
Nem is lényeges.
Nem tekint a férfi felé, ahogy a történetet hallgatja, csupán egy féloldalas mosoly húzódik arcára. Kemény, katonás, határozott ez is.
A férfi szavai azonban kissé elkalandoznak, látszik, hogy nem szokott történetmeséléshez. Vajon a magány jellemző rá inkább, a csendes lét? Nagyon úgy tűnik a nő számára, bár meglepőnek tartja, hogy ez esetben ilyen szószátyár. Persze, néha a leginkább magányos egyén vágyja legjobban a társaságot.*
- Mely rosszakaró küldene egy csacska mágust, ha valóban ártani akar? - *érdeklődik.* - Vagy ő maga lett volna az egyik gát?
*Igazán kíváncsi a férfi ötletére ezzel kapcsolatban, bár neki az elmondás alapján csupán egy egyszerű rablási kísérletnek tűnik a mágustanonc esete az íjásszal, és az összefüggés igencsak megkérdőjelezhető a rosszakarók, és egy zöldfülű puffogtató között.
Bár, ha a férfi ismerte, vagy csupán kimaradt egy elem a történetből, mely fontos lehet, akkor mindenképpen egy fanyar humorú kis történet kerekedett belőle.
Mikor a férfi rákérdez, hogy ő honnan jött, fojtott, hűs kuncogást hallat, szemét egy pillanatra lehunyja. Nem kíván az otthonról beszélni, hisz nem is szerette, egy idegent meg főleg nem fog beavatni az anyja és közte feszülő bonyolult vitahálóba, mely minden bajának forrása volt, így egyszerű, kitérő választ ad.*
- Egy görbe este, egy összetört szív, egy felszerszámozott ló és egy felejthetetlen vágta.
*Játszik a szavakkal. Görbe esték mindig voltak egy nemesi udvartartásban, ez nem csoda. A szíve törött, az anyja próbálta megtörni, ám a ló és a vágta úgy igaz, ahogy mondja.
Bár hangsúlya kemény, és lényegre törő, az utolsó szóval le is zárja a témát, amibe a férfi belehúzta. Inkább visszatér a mágustanonc tanulságos históriájához.*
- Gondolom, azóta sikerült elszámolni a rosszakarókkal. Hazatért, hogy elrendezze az ügyeit?
*Érdeklődik, csupán egy röpke pillantást vetve a férfi felé, majd ismét átadva arcát a fényes napkorong szemének.*
*Harcosok beszéde ez, és harcosok tartása. Hogy miért nem néznek egymásra? Ade azért nem, mert számára a fegyelem fontos erény, bár ezt anyja orrára nem kötötte. Jelenleg kíváncsiságát fegyelmezi, talán azért, hogy komolyan vegyék végre, egyszer az életben, talán saját önbecsülése nem enged most kitekintést számára.
Nem is lényeges.
Nem tekint a férfi felé, ahogy a történetet hallgatja, csupán egy féloldalas mosoly húzódik arcára. Kemény, katonás, határozott ez is.
A férfi szavai azonban kissé elkalandoznak, látszik, hogy nem szokott történetmeséléshez. Vajon a magány jellemző rá inkább, a csendes lét? Nagyon úgy tűnik a nő számára, bár meglepőnek tartja, hogy ez esetben ilyen szószátyár. Persze, néha a leginkább magányos egyén vágyja legjobban a társaságot.*
- Mely rosszakaró küldene egy csacska mágust, ha valóban ártani akar? - *érdeklődik.* - Vagy ő maga lett volna az egyik gát?
*Igazán kíváncsi a férfi ötletére ezzel kapcsolatban, bár neki az elmondás alapján csupán egy egyszerű rablási kísérletnek tűnik a mágustanonc esete az íjásszal, és az összefüggés igencsak megkérdőjelezhető a rosszakarók, és egy zöldfülű puffogtató között.
Bár, ha a férfi ismerte, vagy csupán kimaradt egy elem a történetből, mely fontos lehet, akkor mindenképpen egy fanyar humorú kis történet kerekedett belőle.
Mikor a férfi rákérdez, hogy ő honnan jött, fojtott, hűs kuncogást hallat, szemét egy pillanatra lehunyja. Nem kíván az otthonról beszélni, hisz nem is szerette, egy idegent meg főleg nem fog beavatni az anyja és közte feszülő bonyolult vitahálóba, mely minden bajának forrása volt, így egyszerű, kitérő választ ad.*
- Egy görbe este, egy összetört szív, egy felszerszámozott ló és egy felejthetetlen vágta.
*Játszik a szavakkal. Görbe esték mindig voltak egy nemesi udvartartásban, ez nem csoda. A szíve törött, az anyja próbálta megtörni, ám a ló és a vágta úgy igaz, ahogy mondja.
Bár hangsúlya kemény, és lényegre törő, az utolsó szóval le is zárja a témát, amibe a férfi belehúzta. Inkább visszatér a mágustanonc tanulságos históriájához.*
- Gondolom, azóta sikerült elszámolni a rosszakarókkal. Hazatért, hogy elrendezze az ügyeit?
*Érdeklődik, csupán egy röpke pillantást vetve a férfi felé, majd ismét átadva arcát a fényes napkorong szemének.*
2186. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-28 12:19:51
Üzenet elküldve: 2013-10-28 12:19:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Adela lOmenotte//
*Mikor a nő az arcán lévő jelekről kérdezi Huron kissé elmosolyodik. A nő felé pillant, kissé talán a fejét is odafordítja.*
-Mutatósnak nem mondanám a történetet de annál érdekesebb. Mikor elindultam otthonról nem gondoltam volna, hogy kapok egy ilyen pecsétet a szemem alá. Tudja, elég sok rosszakaróm volt és van is, nem tettem semmi rosszat, csak ugye kissé irigyek voltak és az haragot szül. Tehát mikor elindultam otthonról, hogy úgymond kalandot keressek, ezt persze, hogy meghallották azok akik nem szeretnék és pont egy olyan szerencsétlen mágus tanonccal kellett összefutnom aki még csak a könyveket lapozgatta és semmilyen varázslatot nem tudott. Vagyis tudott Ő csak gyengét és nem halálosat. Az erdőben sétáltam mikor kiugrott elém egy fa mögül. Én csak mondtam neki, hogy lépjen félre hagy haladjak tovább, de Ő a pénzemet akarta. Azt viszont nem tudta, hogy nálam pénz nem volt, és mikor mondtam neki nem is akarta elhinni, ezért úgy döntött a kis buta, hogy most engem meg fog ölni és majd úgy veszi el. Na erre én elkezdtem nevetni és ettől még idegesebb lett. El is kezdett mormolni valami varázsigét és egy kis fénylő akármit küldött felém ami pont arcon talált. Az egészből annyit éreztem, mintha megcsípett volna egy hangya, kissé viszketett. De nem törődtem vele rögtön kihúztam egy nyílvesszőt és átlőttem a szívét szerencsétlennek és otthagytam. Másnap vettem csak észre egy tónál mikor belenéztem a víz tükrébe, hogy az a senkiházi mégis hagyott maga mögött egy kis emléket. Az az egy vigasztal, hogy már nem él.
*Története után ránéz a nőre és most Ő kérdez.*
-És maga? Hogy került ebbe a városba? Magának mi a története? Hisz mindenkinek van.
*Mikor a nő az arcán lévő jelekről kérdezi Huron kissé elmosolyodik. A nő felé pillant, kissé talán a fejét is odafordítja.*
-Mutatósnak nem mondanám a történetet de annál érdekesebb. Mikor elindultam otthonról nem gondoltam volna, hogy kapok egy ilyen pecsétet a szemem alá. Tudja, elég sok rosszakaróm volt és van is, nem tettem semmi rosszat, csak ugye kissé irigyek voltak és az haragot szül. Tehát mikor elindultam otthonról, hogy úgymond kalandot keressek, ezt persze, hogy meghallották azok akik nem szeretnék és pont egy olyan szerencsétlen mágus tanonccal kellett összefutnom aki még csak a könyveket lapozgatta és semmilyen varázslatot nem tudott. Vagyis tudott Ő csak gyengét és nem halálosat. Az erdőben sétáltam mikor kiugrott elém egy fa mögül. Én csak mondtam neki, hogy lépjen félre hagy haladjak tovább, de Ő a pénzemet akarta. Azt viszont nem tudta, hogy nálam pénz nem volt, és mikor mondtam neki nem is akarta elhinni, ezért úgy döntött a kis buta, hogy most engem meg fog ölni és majd úgy veszi el. Na erre én elkezdtem nevetni és ettől még idegesebb lett. El is kezdett mormolni valami varázsigét és egy kis fénylő akármit küldött felém ami pont arcon talált. Az egészből annyit éreztem, mintha megcsípett volna egy hangya, kissé viszketett. De nem törődtem vele rögtön kihúztam egy nyílvesszőt és átlőttem a szívét szerencsétlennek és otthagytam. Másnap vettem csak észre egy tónál mikor belenéztem a víz tükrébe, hogy az a senkiházi mégis hagyott maga mögött egy kis emléket. Az az egy vigasztal, hogy már nem él.
*Története után ránéz a nőre és most Ő kérdez.*
-És maga? Hogy került ebbe a városba? Magának mi a története? Hisz mindenkinek van.
2185. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-27 15:33:31
Üzenet elküldve: 2013-10-27 15:33:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*A padon üldögél, és gyakorlatilag már olyannyira unatkozik, hogy Nap járását kénytelen figyelni, hogy vajon mikor lesz már este. Persze ez mind megelőzhető lett volna, ha korábban is odafigyelt volna a készlet feltöltésére, viszont ez nem szegi kedvét, helyette igyekszik azon gondolkodni, hogy am maradék bájitalt hogy tudná eladni, hogy abból aztán alapanyagokat szerezhessen. Nos igen, ebből a szempontból jobb lett volna inkább a piacon maradni, akkor lehet, már el is kelt volna mind. Azt a pénzt pedig egyszerűen visszaforgathatná bájitalba, aztán kezdhetné elölről... de az ördögbe is, így hetekbe fog telni, hogy megint ott legyen az üzlet szempontjából, ahol normális esetben lennie kéne! Mégis hogy a fenébe tudta így elfelejteni a bájitalok pótlását? Gyakorlatilag kiürült a készlet, és ő maga észre sem vette. Ennek nem szabadott volna megtörténnie. Viszont a szerencse hirtelenjében rámosolyog, hiszen leül melléje valaki. Ránézésre nem tűnik túl eszesnek, és ha valami, hát ez kapóra jöhet. A gnóm rögvest a fekete köpenyes alak felé fordul, méghozzá barátságos mosolyával, és megkérdezi:*
- Üdvözlöm uram! Mondja csak, nincs kedve egy bájitalt vásárolni? Bár a készletem kicsit hiányos, de könnyedén tudok biztosítani igencsak érdekes italokat *jegyzi meg, miközben tekintetét végighordozza a férfin. Érdekes a megjelenése, az már ránézésre látszik, hogy nem egy egyszerű utcai árusról, vagy vándorról van szó. Ez a férfi bizony minden szempontból harcosnak tűnik, és mindenki tudja, hogy mit szeretnének a harcosok... Grendin könnyedén igyekszik is kihasználni az eddigi tapasztalatait, és megszólítja újból a férfit:*
- Látom én, hogy egy harcost tisztelhetek önben, és véletlenül akad nálam pár dolog, ami jól jöhet egy harcosnak. Mire vágyik inkább? Erőre, gyorsaságra? Szeretne inkább ügyesebben mozogni, vagy szívósabbnak lenni, mint mások? Esetleg szeretné bírni a gyűrődést? Elvégre egy harcos sokszor kerül veszélybe, és ilyenkor jó, ha nem mutatja ki a fájdalmat, amit érez, nem igaz? Van erre is italom, de még mennyire, hogy van! Sőt, az az ital még be is gyógyítja az apróbb sebeit. Nos, mit szól? Ez egy visszautasíthatatlan ajánlat *újból elmosolyodik, mikor mondandója végére ér. Hát melyik harcos utasítana vissza egy olyan bájitalt, mely nem csak a kisebb sebeket gyógyítja be, de még a fájdalmat is jobban bírja tőle?*
- Üdvözlöm uram! Mondja csak, nincs kedve egy bájitalt vásárolni? Bár a készletem kicsit hiányos, de könnyedén tudok biztosítani igencsak érdekes italokat *jegyzi meg, miközben tekintetét végighordozza a férfin. Érdekes a megjelenése, az már ránézésre látszik, hogy nem egy egyszerű utcai árusról, vagy vándorról van szó. Ez a férfi bizony minden szempontból harcosnak tűnik, és mindenki tudja, hogy mit szeretnének a harcosok... Grendin könnyedén igyekszik is kihasználni az eddigi tapasztalatait, és megszólítja újból a férfit:*
- Látom én, hogy egy harcost tisztelhetek önben, és véletlenül akad nálam pár dolog, ami jól jöhet egy harcosnak. Mire vágyik inkább? Erőre, gyorsaságra? Szeretne inkább ügyesebben mozogni, vagy szívósabbnak lenni, mint mások? Esetleg szeretné bírni a gyűrődést? Elvégre egy harcos sokszor kerül veszélybe, és ilyenkor jó, ha nem mutatja ki a fájdalmat, amit érez, nem igaz? Van erre is italom, de még mennyire, hogy van! Sőt, az az ital még be is gyógyítja az apróbb sebeit. Nos, mit szól? Ez egy visszautasíthatatlan ajánlat *újból elmosolyodik, mikor mondandója végére ér. Hát melyik harcos utasítana vissza egy olyan bájitalt, mely nem csak a kisebb sebeket gyógyítja be, de még a fájdalmat is jobban bírja tőle?*
2184. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-27 15:18:11
Üzenet elküldve: 2013-10-27 15:18:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Grendin Isayar//
*Miután Nera csak úgy otthagyta, Nayuznak semmi kedve nincs a fogadóban maradáshoz. A reggelijét elfogyasztotta, így hát inkább a főtér friss levegőjét választja. Kisétál hát a fogadóból és lassú léptekkel halad az utcaköveken.*
~ Haza kéne mennem, és fölkészülni egy újabb kuncsaftra. Jól jönne még egy kis pénz. ~
*Nyugodt léptekkel halad, hisz nincs sietnivalója. Megakad a szeme valami olyasmin, amint nem lát mindennap az ember.*
~ Ki lehet ez a különös ember? ~
*Igencsak kíváncsi típus, és ilyesmit se lát mindennap az ember. Oda is lép fura ruhás alakhoz, aki igencsak öregnek tűnik. Kapzsisága és orvgyilkos énje fölülkerekdik kíváncsiságán, így rögtön azon kezd el agyalni, hogy mennyi pénz lehet a kopasz vénembernél.
De rögtön elhessegeti ezeket a gondolatokat, így inkább csak egyszerű beszélgetést kezdeményez. Az öreg úgy néz ki, mint aki a Piactéren árusít valamit, csak már elege van a tömegből, és leült a főtérre levegőzni a munka után. Ekkor viszotn észreveszi az öreg ruháján lévő különös jeleket és a botját.*
~ Talán mágus? Vagy alkimista? ~
*Nem kérdezi meg, csak szó nélkül leül mellé a padra, mintha észre se venné.*
A hozzászólás írója (Nayuz Shaliel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.27 15:18:23
*Miután Nera csak úgy otthagyta, Nayuznak semmi kedve nincs a fogadóban maradáshoz. A reggelijét elfogyasztotta, így hát inkább a főtér friss levegőjét választja. Kisétál hát a fogadóból és lassú léptekkel halad az utcaköveken.*
~ Haza kéne mennem, és fölkészülni egy újabb kuncsaftra. Jól jönne még egy kis pénz. ~
*Nyugodt léptekkel halad, hisz nincs sietnivalója. Megakad a szeme valami olyasmin, amint nem lát mindennap az ember.*
~ Ki lehet ez a különös ember? ~
*Igencsak kíváncsi típus, és ilyesmit se lát mindennap az ember. Oda is lép fura ruhás alakhoz, aki igencsak öregnek tűnik. Kapzsisága és orvgyilkos énje fölülkerekdik kíváncsiságán, így rögtön azon kezd el agyalni, hogy mennyi pénz lehet a kopasz vénembernél.
De rögtön elhessegeti ezeket a gondolatokat, így inkább csak egyszerű beszélgetést kezdeményez. Az öreg úgy néz ki, mint aki a Piactéren árusít valamit, csak már elege van a tömegből, és leült a főtérre levegőzni a munka után. Ekkor viszotn észreveszi az öreg ruháján lévő különös jeleket és a botját.*
~ Talán mágus? Vagy alkimista? ~
*Nem kérdezi meg, csak szó nélkül leül mellé a padra, mintha észre se venné.*
A hozzászólás írója (Nayuz Shaliel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.27 15:18:23
2183. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-27 10:56:14
Üzenet elküldve: 2013-10-27 10:56:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Úgy néz ki, rámosolygott a szerencse, és így viszonylag jutányos 'áron' sikerült hozzájusson egy-két jobb varázsitalhoz. Azonban ennél többet már valóban igazán remélhet, a többit már a piacon kell megvegye a meg nem nevezett forrásaitól. Elvégre a piacon az árusok mindenféle kapcsolatban állhatnak egymással, Grendin igyekszik mindenkivel jó viszonyt ápolni, azonban mindig akadnak rivális alkimisták. Viszont legnagyobb örömére az ilyeneket mindig hamar sikerült kiszorítania, legyőznie, megfutamodásra kényszerítenie. És persze vannak olyanok is, akik alkudnak egymással. Ő például ismer valakit, aki ha a nap végéig nem tudja eladni a bájitalait, az jutányos áron felkínálja neki. Persze az a férfi nem alkimista, csak egy egyszerű kofa, aki valahogyan nagyon sok bájitalra tesz szert mindig, ezeket pedig ugyanazon állapotukban továbbadja. Bezzeg ha egyszer Grendil rájönne a titkára... Az biztos, hogy többet nem lenne gondja semmire. Viszont így marad az alku, miszerint olcsóbban megveheti ezeket a varázsitalokat. Közben már egy ideje a főtéren sétálgat, már csak azért is, hogy eltöltse valamivel az időt estig, mivel nem jut semmi az eszébe. Hát így van ez, ha egy gnómot kiszakítanak a megszokott környezetéből... Fogalma sincs, hogy mit tudna csinálni, ha nem ülhet a bódéjában, és keverheti a bájitalokat. Végül is leül az egyik padra, és úgy várja, hogy végre eljöjjön az este, ő pedig hozzájuthasson az 'alapanyaghoz'.*
2182. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-26 20:35:29
Üzenet elküldve: 2013-10-26 20:35:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Biccentéssel nyugtázza a visszaköszönést, de a férfi innentől kezdve másra nem számíthat tőle, hisz nem ismerkedni jött, csupán sütkérezni.
Kellemes bizsergés járja át arcbőrét, és vállát. A napfény lassan a cirádás bőrvért alá kúszik, és melengetni kezdi az utazástól elgémberedett tagjait. Bár izomláza már szerencsére nincsen, azt sikerült kialudnia az éjjel.
Eltűnődik, hogy merre tovább? Haladjon esetleg a Karavánpihenő felé? Vagy érdemesebb lenne maradni még, pár napig erre? Elégre nem mehet örökké, nagyon jó lenne, hogyha találna egy helyet, ahol megmaradhat.
Sokat töprengett, hogy mit akar kezdeni az életével, most, hogy megszabadult az otthoniaktól. Gondolatai a hátán pihenő íjhoz szöknek. Ó, igen. A harc. A vadászat. Az izzadság.
Haragoszöld szeme felnyílik, arcán enyhe feszültség suhan át. Szép lenne. Túl szép élet. Tábor a szabad ég alatt, az erdőben, távol a nemesség minden zajától. Pillái ismét íriszére ereszkednek, és egy halk, hosszú sóhajt enged ki tüdejéből. Az Élet lenne.
Hallja a háta mögé érkező lépteit, de nem vesz róla tudomást, amíg meg nem szólítják. Csupán mikor elhangzik az első mondat, akkor fordul feje a férfi felé, bal válla felett elnézve. Egy röpke pillantás csupán, majd ismét elfordul, és az égre tekint. Csevegés. Most talán amire a legkevésbé vágyik, az a társaság, ám mégsem lehet modortalan, hamár valamilyen szinten ő volt az, aki kezdeményezett.*
- Valóban - *hangja hidegen nyugtázza a férfi megjegyzését az időjárásra.
Ám a feltevésre, hogy már találkoztak ismét a másik felé fordítja fejét, és végig méri, tetőtől talpig. Igényes ruházat, igényes fegyverzet, pecsétgyűrű az ujjon. Valószínűleg hasonló társadalmi rétegből érkeztek, bár ez nem teszi szimpatikusabbá számára a másik elfet.*
- Nem hinném - *szögezi le tárgyilagosan.
Ohh, persze, nagyon is lehet, hogy a férfi látta már őt valamelyik bálon, melyre anyja elvitte, de akkor is próbált észrevétlen maradni. Egy darabig még egészen jól ment neki, hisz serdülő korában fiúgyermekként tudott tetszelegni, ám egy idő után anyja megtudta, hogy fejlődő kebleit gyolccsal fogatja mellkasához, és irtózatos botrány kerekedett belőle. Onnantól kezdve elbúcsúzhatott a lovaglónadrágtól, és a fiús tunikáktól.
Szeme egy pillanatra megakad az arcbőrre helyezett mintán, majd ismét elfordul a férfitől, vissza a szökőkút felé.*
- Igazán mutatós jegy. Gondolom a története hasonlóan mutatós.
Kellemes bizsergés járja át arcbőrét, és vállát. A napfény lassan a cirádás bőrvért alá kúszik, és melengetni kezdi az utazástól elgémberedett tagjait. Bár izomláza már szerencsére nincsen, azt sikerült kialudnia az éjjel.
Eltűnődik, hogy merre tovább? Haladjon esetleg a Karavánpihenő felé? Vagy érdemesebb lenne maradni még, pár napig erre? Elégre nem mehet örökké, nagyon jó lenne, hogyha találna egy helyet, ahol megmaradhat.
Sokat töprengett, hogy mit akar kezdeni az életével, most, hogy megszabadult az otthoniaktól. Gondolatai a hátán pihenő íjhoz szöknek. Ó, igen. A harc. A vadászat. Az izzadság.
Haragoszöld szeme felnyílik, arcán enyhe feszültség suhan át. Szép lenne. Túl szép élet. Tábor a szabad ég alatt, az erdőben, távol a nemesség minden zajától. Pillái ismét íriszére ereszkednek, és egy halk, hosszú sóhajt enged ki tüdejéből. Az Élet lenne.
Hallja a háta mögé érkező lépteit, de nem vesz róla tudomást, amíg meg nem szólítják. Csupán mikor elhangzik az első mondat, akkor fordul feje a férfi felé, bal válla felett elnézve. Egy röpke pillantás csupán, majd ismét elfordul, és az égre tekint. Csevegés. Most talán amire a legkevésbé vágyik, az a társaság, ám mégsem lehet modortalan, hamár valamilyen szinten ő volt az, aki kezdeményezett.*
- Valóban - *hangja hidegen nyugtázza a férfi megjegyzését az időjárásra.
Ám a feltevésre, hogy már találkoztak ismét a másik felé fordítja fejét, és végig méri, tetőtől talpig. Igényes ruházat, igényes fegyverzet, pecsétgyűrű az ujjon. Valószínűleg hasonló társadalmi rétegből érkeztek, bár ez nem teszi szimpatikusabbá számára a másik elfet.*
- Nem hinném - *szögezi le tárgyilagosan.
Ohh, persze, nagyon is lehet, hogy a férfi látta már őt valamelyik bálon, melyre anyja elvitte, de akkor is próbált észrevétlen maradni. Egy darabig még egészen jól ment neki, hisz serdülő korában fiúgyermekként tudott tetszelegni, ám egy idő után anyja megtudta, hogy fejlődő kebleit gyolccsal fogatja mellkasához, és irtózatos botrány kerekedett belőle. Onnantól kezdve elbúcsúzhatott a lovaglónadrágtól, és a fiús tunikáktól.
Szeme egy pillanatra megakad az arcbőrre helyezett mintán, majd ismét elfordul a férfitől, vissza a szökőkút felé.*
- Igazán mutatós jegy. Gondolom a története hasonlóan mutatós.
2181. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-26 11:43:59
Üzenet elküldve: 2013-10-26 11:43:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Mikor feláll a kúttól jön felé az üdvözlés. Hirtelen nem is tudja, hogy felé célozták. Lép még kettőt és csak ekkor tudatosul benne, hogy ez a köszönést bizony neki szánták. Épp időben válaszol,nem telt el olyan sok idő, hogy modortalannak nézzék. Hátrafordul és a napsugárban sütkérező Adelára nézve visszaköszön.*
-Jó napot a hölgynek.
*Csak ennyi futotta most belőle, kissé megfáradt és furcsállja, hogy csak úgy ráköszöntek. Ahonnan jött a falusiak inkább elkerülték vagy inkább ügyet se vetettek róla. De ez egy új város, új hely, új alakok. Huron az egyik padra le is ül ami elég közel van a szökőkúthoz. Próbál pihenni egy kicsit, de nem tudja levenni a szemét a nőről.*
"Mintha valahol már láttam volna."
*Tűnődik magában, miközben egyik kezével a másikon lévő pecsétgyűrűt próbálja megigazítani. Gondolkodik, kattog az agya, hogy hol is találkozhatott ezzel a nővel, de sehogy se sikerül neki rájönnie. Az Ő fajtájából származik, de mégse láthatta, hisz odahaza csak a családja volt elf, mindenki más ember volt. Ott biztosra nem találkozott vele, de akkor hol?
Kis idő után megelégeli a gondolkodást, és inkább cselekszik. Feltápászkodik a padról, és határozott de mégis könnyed, alig hallható léptekkel a nő mellé áll. Szeme sarkából egy kis pillantást vet rá, de rögtön előre tereli a tekintetét és úgy szólítja meg, hogy nem néz rá.*
-Szép napunk van, szinte túl szép. Tudja azon tűnődtem, hogy ismerem-e magát valahonnan, mert tudom, hogy láttam már de valahogy nem ugrik be hol.
*A választ várva Huron végignéz a mellette állón, megvizsgálja a felszerelését. Mosoly ül ki az arcára mikor látja, hogy egy hasonló harcmodorral bír mint Ő, végül is ez egy elf tradíció mondhatjuk, mindig is jól bántak az íjakkal.*
-Jó napot a hölgynek.
*Csak ennyi futotta most belőle, kissé megfáradt és furcsállja, hogy csak úgy ráköszöntek. Ahonnan jött a falusiak inkább elkerülték vagy inkább ügyet se vetettek róla. De ez egy új város, új hely, új alakok. Huron az egyik padra le is ül ami elég közel van a szökőkúthoz. Próbál pihenni egy kicsit, de nem tudja levenni a szemét a nőről.*
"Mintha valahol már láttam volna."
*Tűnődik magában, miközben egyik kezével a másikon lévő pecsétgyűrűt próbálja megigazítani. Gondolkodik, kattog az agya, hogy hol is találkozhatott ezzel a nővel, de sehogy se sikerül neki rájönnie. Az Ő fajtájából származik, de mégse láthatta, hisz odahaza csak a családja volt elf, mindenki más ember volt. Ott biztosra nem találkozott vele, de akkor hol?
Kis idő után megelégeli a gondolkodást, és inkább cselekszik. Feltápászkodik a padról, és határozott de mégis könnyed, alig hallható léptekkel a nő mellé áll. Szeme sarkából egy kis pillantást vet rá, de rögtön előre tereli a tekintetét és úgy szólítja meg, hogy nem néz rá.*
-Szép napunk van, szinte túl szép. Tudja azon tűnődtem, hogy ismerem-e magát valahonnan, mert tudom, hogy láttam már de valahogy nem ugrik be hol.
*A választ várva Huron végignéz a mellette állón, megvizsgálja a felszerelését. Mosoly ül ki az arcára mikor látja, hogy egy hasonló harcmodorral bír mint Ő, végül is ez egy elf tradíció mondhatjuk, mindig is jól bántak az íjakkal.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8753-8772