// Második szál //
// Tavaszünnep //
// Vásár-Kék sátor //
*Sajnos az arányok rosszul keverednek, vagy csak a sátorban cirkuláló levegő sodra alakítja így, de a tündér leesik a székéről, ahol eddig az aranyakat számlálgatta, illetve csomagolt, matatott. És a hevesedő hahotázásban magzatokhoz hasonlatos pózt felvéve fogja a hasát.
A Diótörő című vígjáték egyelőre ismerelten Lanawinon. Majd ha megírják bizton így fog kezdődni, főleg, ha komédia lesz. A csibe remélhetőleg nem tűhegyes karmokat visel, mert az bizony nem lenne szép eset még akkor sem, ha a kasztrálás, mely maradandó sérülés lehetne egy ilyen pici tündér ekkora láb általi tiprásakor, ma elmarad. A farpofák viszont hűségesen idomulnak Botjo lábához, és a tündér kacagva csúszik pár centit, ahonnan kígyózva felreppenve még mindig kacagva fogja ülepét.*
-Khihihi fehehehe léhéhé!
*Röhögi mérgesen, és kezét összeszorítva a figyelmesebb szemlélő (mondjuk Rynizz) szeme láttára kezében sűríteni kezdi a környezet levegőjét, mely lágy szellővel is jár. Még szerencse, hogy ehhez nem kell beszélnie sem. Bár vélhetően a sátrát nem akarja felrobbantani, de ki tudhatja. Éppen elég őrülten néz ki saját véréből mázolt arcfestésével.*
// Vásár-Zöld sátor //
*Az öreg és három lánya sem hiányzik. Utóbbiak vendégeket szolgálnak ki, mind el vannak foglalva. Apjuk pedig a sátor közepén trónolva számolgat, üzletel. A kacatos környékre beérve Quantall találhat homokórát, szobanövényekből hármat, egy pár csont hajtűt. Tovább sétálva taláhat tollpárnákat, lovas eszközöket. Meg egy papagájt is a kupac közepén. Persze mind ízlésesen van elrendezve. A nézelődés közepén egy jó negyvenes asszonyka, bizonyára a leányok közül a legnagyobb, szólítja le a mélységit.*
-Uram, segíthetek, mit keres? Itt megkapja.
*Jelenti ki feltételezve, hogy Quantall nem beszélő mesterkardot akar venni. Arca telt, kerek. Kedvesen mosolyog. Haja felkötve, ruhája alapján középmódos kereskedő család tagja.*