//Második szál//
//Tavaszünnep//
//Nadae, Hagrar, Kámorf//
*Hebegve habogva kap a tarkójához.*
- Hát ők ilyen izék… *Mik is?* Jaj nézd már, egy törpe. *Terelésként fordul egy mellettük eltotyogó apróság felé, és már nem is nagyon óhajt a Nad által felvetett kérdésre választ adni.*
- Még szép, hogy a csodámra járnak majd. *Mosolyodik el öntelten. Bár lenne némi fogalma arról, hogy talán nem is őt bámulják, hanem a zöld ruha oldalán elterjedő csodás kis habfoltot.
Leülnek egy padra, de hát, nem is Dynti lenne, ha nem kissé unalmasnak ítélné meg a helyzetet. Flegmán néz Nadra, majd körbe a tömegben. Valamiért késztetése lenne, hogy csináljon egy kisebb felfordulást, csak éppen nem tudja eldönteni, hogy verekedést kezdeményezzen, majd másszon ki belőle és nézze végig oldalról, vagy csak egyszerűen belekössön bárkibe a hecc kedvéért. Egyelőre túlságosan fantáziátlannak ítéli meg mindkettőt, így marad kis hátsóján és issza kancsóból a bort.*
- Üvegből inni rumot egy dolog, na de a bort… ebből? *Emeli maga elé savanyú képpel az említett eszközt.* Rendkívül nemes dolog. *Horkant fel. Otthon a nagyanyja ezért laposra verte volna, apja pedig lehet kitagadna volna a családi vagyonból. Nem mintha ezek itt valamelyest is számítanának, lévén, hogy attól a vagyontól már olyan messze jár, hogy lassan csak fakó emlékképként marad meg.*
- Ja, te ingyen iszol. És mi lesz a szegény, nyomorult kis vörösökkel, akik nem? *Hangját egy ártatlan árváéhoz hasonlóvá változtatja.*
- Fogalmad sincs milyen unalmas az élet egy ilyen városban, mi? *Kérdi oldalról, majd határoz egyet és felpattan.* Nézzünk már szét. *Nyavalyog és a maga részéről meg is indul a tömegben.
Nem messze az italos, étkezős padoktól csavarog, remélhetőleg a kalózkával az oldalán, amikor kiszúr egy városőrt, aki éppen velük szembe a tömegben.*
- Ajaj…*Húzza el a száját, valami álcát kell találniuk rögtön, így karon ragadja Nadot és lehúzza az első asztalhoz, amit talál, hogy amíg a férfi elmegy mellettük, addig úgy tehessenek, mint akik csak békésen iszogatnak az ünnepségen. Ösztönös paranoia uralkodik el rajta, mint mindig, ha ilyen helyzetbe kerül.* Viselkedjünk természetesen. *Préseli ki a fogai közül a lánynak, s csak ekkor pillant fel. Sikerült egy ork és egy mélységi nőcske társaságába belehuppanniuk.*
- Ööö izé, helló? Beszélgessenek csak nyugodtan, mint ha itt sem lennénk. *Legyint feléjük és az őr felé pillant lopva, miközben magasra emeli a boroskancsót, hogy lehúzzon belőle kortyot és egyben az kitakarhassa fél arcát. Nem mintha, egyébként valóban annyira keresné bárki is… *