*A szegénynegyed felől érkezik, kissé biceg bal lábára, ami minden félésnél enyhe fájdalommal emlékezteti a legutóbbi harcra, és adja tudtára, hogy legközelebb jobban is kell vigyáznia. A vörös hajú nő nem is olyan esetlen harcos, mint azt ránézésre gondolná az ember.
Mindenesetre most a fogadóba igyekvén "kerül" erre. Nem is kerülés, mert a fürdőn keresztül nem lett volna tanácsos vagy szerencsés mennie, nem nézik jó szemmel valószínűleg, ha csak úgy keresztülrongyol az épületen. Nem is teszi hát, meg amúgy is sokkal jobban ismeri ezt az utat, mint egyéb alternatívákat: egyszerű és világos, hogy merre kell menni, eltévedni lehetetlen, és elég biztonságos is, hogy így, kissé sérülten is kényelmesen megtegye, anélkül, hogy bárki belekötne, akit nem tud lerázni.
A főtéren a szokásos forgatag fogadja. Bár itt nincsenek árusok, vagy legalábbis nagyon kevés, de az emberek - és mindenféle más lény - csak úgy jár-kel. Városba érkező vándorok, vagy épp azt elhagyó utazók, a fogadó forgalmának nagy része, az egyetlen istállóba betérő, és onnan kitérő mindenféle szerzet, vagy épp csak azok, akiknek valamiért a főtéren van bármiféle dolguk. Mondjuk így is meglepően zsúfolt néha a hely, de ne képzeljük ám azt, hogy megmozdulni sem lehet, olyan tömeg van, de már az is soknak számít, hogy az ember nem tud három-négy lépést megtenni anélkül, hogy valaki ne próbálná az útját keresztezni. Ilwen inkább a tér szélén halad, gyorsan letudva a rövid távoz, amit a szegénynegyedből jövő úttól a fogadó bejáratáig mérnek.*