// A gyanú árnyékában//
*Drene igazából fel van készülve arra, hogy az öreg elhajtja, mint ahogy rossz pásztor elől a marhákat, amiért ennyit kérdezősködik. De jó éjszakája lehetett, mivel a tegnapihoz képest készségesebbnek bizonyul. Elmondja, amit úgy gondol, hogy tudniuk kell, így tovább nem is faggatózik. A legjobban a pénz érdekelte. Az elf lány nem szól kettőt sem, lovát eteti és itatja meg, mely valami miatt nyugtalankodni kezd, de a Ewa pár szót a fülébe suttog, s az mintha mi sem történt volna tovább folytatja az evést. Mindig is csodálta az elfeknek ezen tulajdonságát, mellyel ilyen jól megértetik magukat az állatokkal. Néha neki is el kellene ilyen képesség, mivel Foltos igen türelmet jószág. Apropó Foltos. Nincs olyan kényes és jól nevelt, mint Hópehely, így ő hanyagul baktat oda a szökőkúthoz és iszik bele. Ahogy várakoznak egy csuklyás alak, tűnik fel a téren. Jó 30 cm –el lehet nála magasabb, egy égimeszelő. Nem is a csuklya az, amely felkelti a figyelmét, hisz nagy divat errefelé, hogy az idegenek csuklyát húznak arcukba. Inkább annak színe az mely vonzza a tekintetteket. Nem tudja eldönteni, hogy tűz- vagy vérvörös, hisz annyi árnyalata van. Valamint egy jó ember magas botot is cipel magával, mely olykor- olykor a földön koppan, mintha azzal segítené járását.*
„Szegény, biztos nagyon öreg.” *ezzel le is zárhatná magában a dolgot, ha az idegen nem éppen feléjük tartana. Felvonja szemöldökét * „Mit akarhat itt ez a vén „kecske”?” fordul meg fejében a kérdés, és kérdőn Ewára néz. De nem is kell válaszolnia a lánynak, mivel az öreg ismerősként fogadja a férfit. Fiúnak szólítja, tehát mégsem lehet annyira öreg.*
„Tehát eggyel többen leszünk. Remek. De hol van a másik kettő? Hisz lassan indulunk.” Tekint körbe, keresvén a másik kettőt, az egyiket meg is pillantja közeledni. A tapasztalt „róka” az. Biccent felé, miután az köszön. Az öreg betartja szavát és egy- egy erszényt dob oda nekik. Elvigyorodik, kétszer a levegőbe dobja, hogy súlyról kb.-re megsaccolja, mennyit is kaptak, végül jó mélyen elteszi a zsákjába. A szakállas nem is tétovázik tovább, és két lovat kér az istállófiútól. Aki szinte rohanvást vezeti azokat elő. A másik férfi, aki a fogadóban volt annak se, híre se hamva, így bár létszámilag nem változtak csak a felállás lett más. Elvezeti Foltost a kúttól, s felül rá. A coloshoz lépdel, mivel már a többieket ismeri, ha máshogy nem is de névről igen, és egy egyszerű kérdést szegez neki.*
-Mi a neved?* ha a válaszol, hát biccent neki és elmosolyodik.*- Üdvözletem, ő Ewangel, fordul az elf lány felé, ő pedig Xieryn, néz a férfira. Az én nevem pedig Dreneira vagy Drene, ahogy jobban tetszik.
*Ha a férfi nem válaszol, hát ránt egyet a vállán és megállapítja, hogy talán itt a legtöbb jó modor Ewába és belé szorult. És tovább baktat az öreg mellé, mint ahogy teszi ezt akkor is, ha a tiszteletkör után, nem kérdezz semmit a másik. Ha a csuklyás mégis szóvá tartaná, hát onnan hátulról szól előre az öregnek.*
- Amúgy meddig is fog tartani az út?* ha már senki nem beszél vagy kérdezz, hát akkor majd ő. *