Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 43 (841. - 860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
860. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-07-10 00:16:57
Üzenet elküldve: 2021-07-10 00:16:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Sietve halad át az utcákon, szeretné mielőbb teljesíteni, amit rá bíztak. Végül valahol a piac, a főtér és a fogadó közötti területen talál futárokat. Már távolabbról nézegeti a "felhozatalt", hogy kit is válasszon. Végül egy középkorú fél-elf nőre esik a választása, valami olyan megfontolásból, hogy egy ilyen korú futár bizonyosan elég tapasztalt és tájékozott már, hogy biztosan ne tévedjen el, de még nem is olyan öreg, hogy túl lassú és fáradékony legyen. Ráadásul a lova is jól ápoltnak tűnik, meg egy nőt mégiscsak könnyebben szólít meg.
Megközelíti hát, elmondja, hogy ez egy fontos megbízás a városi őrségtől és hogy a levelet a tharg úrnő kezébe kell átadni. Reméli, hogy a tabardja is egy ráadás nyomást helyez a nőre, hogy átérezze az ügy fontosságát. De persze a leglényegesebb vélhetően a szolgálatért kínált fizetség.
Elő is kotorja zsebéből a parancsnoktól kapott, 30 aranyat rejtő kis erszényt és átadja a futárnak (Mesélő (Hydra)).
Ha ezzel megvan, akkor el is köszön és folytatja útját a templom felé.*
Megközelíti hát, elmondja, hogy ez egy fontos megbízás a városi őrségtől és hogy a levelet a tharg úrnő kezébe kell átadni. Reméli, hogy a tabardja is egy ráadás nyomást helyez a nőre, hogy átérezze az ügy fontosságát. De persze a leglényegesebb vélhetően a szolgálatért kínált fizetség.
Elő is kotorja zsebéből a parancsnoktól kapott, 30 aranyat rejtő kis erszényt és átadja a futárnak (Mesélő (Hydra)).
Ha ezzel megvan, akkor el is köszön és folytatja útját a templom felé.*
859. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-07-08 20:07:03
Üzenet elküldve: 2021-07-08 20:07:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
-Hát, volt már hasznosabb napom is. Kolbászomat a levesbe bele. Na mindegy.
*Csap az asztalra halkan, mert hangosan egyébként sem merne, úgyhogy feláll, és kivonul a Pegazusból. Hogy eleve minek ment be, az talán sosem fog kiderülni, s örökre titok marad. Talán csak akarta, hogy legyen még egy története, amiről szitkozódhat másoknak, hogy milyen rossz az élete. A téren már más a helyzet, itt is lát egy-két járókelőt, köztük finoman öltözött hölgyeket is, akik társasága mindig feldobja őt. Lassan a szoborhoz sétál, megáll előtte, majd bosszúsan nézegeti, mintha valami gondja lenne a kivitelezéssel.*
*Csap az asztalra halkan, mert hangosan egyébként sem merne, úgyhogy feláll, és kivonul a Pegazusból. Hogy eleve minek ment be, az talán sosem fog kiderülni, s örökre titok marad. Talán csak akarta, hogy legyen még egy története, amiről szitkozódhat másoknak, hogy milyen rossz az élete. A téren már más a helyzet, itt is lát egy-két járókelőt, köztük finoman öltözött hölgyeket is, akik társasága mindig feldobja őt. Lassan a szoborhoz sétál, megáll előtte, majd bosszúsan nézegeti, mintha valami gondja lenne a kivitelezéssel.*
858. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-07-05 19:17:06
Üzenet elküldve: 2021-07-05 19:17:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*A szerzetes már túlontúl is lelkesnek tűnik ezzel a lekvárral kapcsolatban. De annyira, hogy Garsinnak elkezd gyanús lenni. Kutató hunyorgással figyeli, ahogy a nő igyekszik az utolsó maszatot is kikapargatni a csuporból és immár csak arra tud gondolni, hogy ebben a lekvárban valami mágikus volt. Vagy függőséget okozó. Vagy mindkettő... Valójában kezdi feltételezni, hogy a szerzetes részeg lett ettől a trutyitól, vagy bódult, bár eddig sem volt egészen szokványos a viselkedése.
Az egyetlen megkönnyebbülés számára, hogy több nincs is a lekvárból, így nagyobb baj nem lehet.*
- Jól van. - *Mormogja megengedőn, mikor Nawanthiri közli, hogy hazakíséri őt. Bódult emberrel nem vitatkozik, azzal nincs jó tapasztalata, meg így legalább még egy darabig szemmel tudja tartani őt.
Út közben hallgatja, mit rakott össze fejben a szerzetes a nyomokból, és ha nem is tartja őt most teljesen tisztának, azt azért magában elismeri, hogy ez így egészen kerek.*
- Az biztos, hogy nehéz ennek ellenállni, ha valaki már megkóstolta. - *Jegyzi meg, de valahogy nem hinné, hogy Nawanthiri ebben is megvilágosodik és fölfedezi, mennyire rendkívüli módon hatott rá a lekvár.
Mire a kaszárnyához érnek, talán végre az utolsó maszat is elfogy, Garsin pedig megnyugodhat, hogy ennél rosszabb vélhetően már nem lesz. Bár meg kell hagyni, ekkorra már elég kimerült, hogy ne legyen kedve egy vidám "részeget" istápolni. Így ha minden rendben megy, az utcába érve egyszerűen elbúcsúzik a szerzetestől, megköszöni a kíséretét és minden jót, meg viszont látást kíván, majd elválnak útjaik.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.05 19:18:54
//Szabad kóborlás//
*A szerzetes már túlontúl is lelkesnek tűnik ezzel a lekvárral kapcsolatban. De annyira, hogy Garsinnak elkezd gyanús lenni. Kutató hunyorgással figyeli, ahogy a nő igyekszik az utolsó maszatot is kikapargatni a csuporból és immár csak arra tud gondolni, hogy ebben a lekvárban valami mágikus volt. Vagy függőséget okozó. Vagy mindkettő... Valójában kezdi feltételezni, hogy a szerzetes részeg lett ettől a trutyitól, vagy bódult, bár eddig sem volt egészen szokványos a viselkedése.
Az egyetlen megkönnyebbülés számára, hogy több nincs is a lekvárból, így nagyobb baj nem lehet.*
- Jól van. - *Mormogja megengedőn, mikor Nawanthiri közli, hogy hazakíséri őt. Bódult emberrel nem vitatkozik, azzal nincs jó tapasztalata, meg így legalább még egy darabig szemmel tudja tartani őt.
Út közben hallgatja, mit rakott össze fejben a szerzetes a nyomokból, és ha nem is tartja őt most teljesen tisztának, azt azért magában elismeri, hogy ez így egészen kerek.*
- Az biztos, hogy nehéz ennek ellenállni, ha valaki már megkóstolta. - *Jegyzi meg, de valahogy nem hinné, hogy Nawanthiri ebben is megvilágosodik és fölfedezi, mennyire rendkívüli módon hatott rá a lekvár.
Mire a kaszárnyához érnek, talán végre az utolsó maszat is elfogy, Garsin pedig megnyugodhat, hogy ennél rosszabb vélhetően már nem lesz. Bár meg kell hagyni, ekkorra már elég kimerült, hogy ne legyen kedve egy vidám "részeget" istápolni. Így ha minden rendben megy, az utcába érve egyszerűen elbúcsúzik a szerzetestől, megköszöni a kíséretét és minden jót, meg viszont látást kíván, majd elválnak útjaik.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.05 19:18:54
857. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-07-05 18:43:57
Üzenet elküldve: 2021-07-05 18:43:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*A szerzetes úgy takarítja kifelé a csuprot, mintha tízezer bajbajutott sorsa múlna rajta. Nem mozgatja a füle botját sem Garsin nemtetszésére, mutatkozzék meg bármilyen formában is. Csak fogadó emlegetése után hajlandó nagy kegyesen megszólalni, két-három falat késéssel. Ekkor azonban egy drámai mozdulattal felemeli a fejét, mandulaszemeit az intézőlányéba mélyeszti, és prédikátorhoz méltó átéléssel azt mondja:*
- Nem érted Garsin - ez nagyon finom! Annyira finom, hogy arra szavak sincsenek! Én nem is tudom *tárja ki az egyik tenyerét* hogy maradhatott ez idáig titokban... *és álláspontját hangsúlyozandó, rögtön kanyarít is egy picit a sötétvörös kulimászból* Elkífér'ek a Kafárnyába! *jelenti ki aztán teli szájjal* Mindent megértettem és mindent megmagyarázok!
*Szó ami szó, vannak dolgok, ami ellen hosszú évek szerzetesi nevelése, meditációi, kontemplációi és edzésfegyelme sem használ. Egy dolog, hogy Nawanthiri csak nemrég nőtte ki a kamaszkorát, másik, hogy ebben a hirtelen tágassá lett világban minden új a számára, és minden érdekes. A varangyoslekvár íze azonban még olyan morózus szerzetesek szívét is megdobogtatná, mint "Utolsó Alkony".
Azért mikor útnak indulnak, igyekszik megzabolázni a lelkesedését, mert nem akarja Garsint elárasztani vele. Halkabbra fogja egy kicsit, meg a fejében tomboló megvilágosodás-élményhez mérten földhözragadtabbra is - valószínűleg azonban így is próbára teszi az intézőlány jóindulatát. Mindenesetre a fák arca-hasonlat Nawanthiri részéről meghaladottá vált. Igen, a lekvárfogyasztás orkokra nézve beláthatatlan - egyszersmind egyenes - következménye az óriásvaranggyá válás. Igen, egy ilyen finomsághoz tökéletesen helytálló kincses térképet rajzolni. Teljesen érthető, hogy az orkok maguknak vindikálták ezt a kincset annak megtalálójától. Mivel nem adta, bizonyára lekevertek neki egyet, így esett le az orráról a szemüveg. És az is tökéletesen nyilvánvaló, hogy miután a varangyok rémülten szerteszaladtak, a kincs titokzatos megtalálója még visszament az utolsó csuporért, hogy az út szélén, egy darab kenyérrel kitunkolja belőle a maradékot. Hiszen akinek szemüvege van, olvasni is tud, és tudta, mi fog történni - ellentétben szegény orkokkal, akik csak éhesek voltak.
Mire pedig ezt az egészet elmeséli, nem járhatnak már olyan messze a Kaszárnyától...*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.05 19:17:28
//Szabad kóborlás//
*A szerzetes úgy takarítja kifelé a csuprot, mintha tízezer bajbajutott sorsa múlna rajta. Nem mozgatja a füle botját sem Garsin nemtetszésére, mutatkozzék meg bármilyen formában is. Csak fogadó emlegetése után hajlandó nagy kegyesen megszólalni, két-három falat késéssel. Ekkor azonban egy drámai mozdulattal felemeli a fejét, mandulaszemeit az intézőlányéba mélyeszti, és prédikátorhoz méltó átéléssel azt mondja:*
- Nem érted Garsin - ez nagyon finom! Annyira finom, hogy arra szavak sincsenek! Én nem is tudom *tárja ki az egyik tenyerét* hogy maradhatott ez idáig titokban... *és álláspontját hangsúlyozandó, rögtön kanyarít is egy picit a sötétvörös kulimászból* Elkífér'ek a Kafárnyába! *jelenti ki aztán teli szájjal* Mindent megértettem és mindent megmagyarázok!
*Szó ami szó, vannak dolgok, ami ellen hosszú évek szerzetesi nevelése, meditációi, kontemplációi és edzésfegyelme sem használ. Egy dolog, hogy Nawanthiri csak nemrég nőtte ki a kamaszkorát, másik, hogy ebben a hirtelen tágassá lett világban minden új a számára, és minden érdekes. A varangyoslekvár íze azonban még olyan morózus szerzetesek szívét is megdobogtatná, mint "Utolsó Alkony".
Azért mikor útnak indulnak, igyekszik megzabolázni a lelkesedését, mert nem akarja Garsint elárasztani vele. Halkabbra fogja egy kicsit, meg a fejében tomboló megvilágosodás-élményhez mérten földhözragadtabbra is - valószínűleg azonban így is próbára teszi az intézőlány jóindulatát. Mindenesetre a fák arca-hasonlat Nawanthiri részéről meghaladottá vált. Igen, a lekvárfogyasztás orkokra nézve beláthatatlan - egyszersmind egyenes - következménye az óriásvaranggyá válás. Igen, egy ilyen finomsághoz tökéletesen helytálló kincses térképet rajzolni. Teljesen érthető, hogy az orkok maguknak vindikálták ezt a kincset annak megtalálójától. Mivel nem adta, bizonyára lekevertek neki egyet, így esett le az orráról a szemüveg. És az is tökéletesen nyilvánvaló, hogy miután a varangyok rémülten szerteszaladtak, a kincs titokzatos megtalálója még visszament az utolsó csuporért, hogy az út szélén, egy darab kenyérrel kitunkolja belőle a maradékot. Hiszen akinek szemüvege van, olvasni is tud, és tudta, mi fog történni - ellentétben szegény orkokkal, akik csak éhesek voltak.
Mire pedig ezt az egészet elmeséli, nem járhatnak már olyan messze a Kaszárnyától...*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.05 19:17:28
856. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-07-04 11:49:53
Üzenet elküldve: 2021-07-04 11:49:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*A látszólag semmiből jövő kérdést nem igazán tudja hova tenni, de azért helyeslőn biccent, hogy látott már ilyet.
Aztán ahogy tovább hallgatja a szerzetest, lassanként megérti, hogy mit is akar elmondani ezzel az egész hasonlattal. És voltaképpen egészen bölcs meglátásnak találja. De közben meg... annyira nyilvánvalónak tűnik, hogy az az "arc" most tényleg ott van és nem csak úgy látják!*
- Igen. Azt hiszem, kettő kulacs is volt... - *Emlékszik vissza az összehordott kupac felismerhető elemeire. Közben figyeli, ahogy a szerzetes visszaveszi tőle a csuprot és elkezdi kitakarítani belőle a maradékot. Meg-megrezzen a keze és nyílik a szája, hogy ellenkezzen, de a nő csak mondja és mondja, ő meg nem akar közbevágni a szavába... Majd mire észbe kapna, a szerzetes ujja, rajta a varangyoslekvárral már a szájában is van.
Nos, ő nem finnyás, sosem volt abban a helyzetben, hogy megtehesse. Evett már sok olyasmit, amit jobb sorúak már ételnek sem tekintenének... de most azért elborzad az arca. Az sem semmi, hogy a neve alapján ez a lekvár békákból készült, de a lehetséges mellékhatások, a mágikus tulajdonságok ismeretében Garsinnak eszébe nem jutna megkóstolni, már csak babonaságból sem.*
- Nem lesz még elég? - *Fintorog és kicsit még odébb is húzódik. Nem fér a fejébe, hogy képes a másik ezt ilyen élvezettel ízlelgetni.*
- Van ott egy fogadó, ha ennyire éhes. - *Mutogat a Pegazus felé, hátha ezzel eltereli a nő figyelmét a csuporról.
Ő meg közben már azon töpreng, hogy indulna "haza".
A rejtély még mindig mozgatja a gondolatait, de tudván, hogy a lekvár "áldozatai" valószínűleg orkok voltak, már annyira nem aggódik értük. Egyrészt, mert nem ismeri őket, másrészt mert egyáltalán nem szeretne keresgélni három ork után és találkozni velük... Van benne némi előítélet és félsz, már csak az adott faj átlagos méretei miatt is.
Úgy érzi tehát, hogy itt a "feladatuk" véget ért; ő legalábbis nem szándékozik három, vélhetően hatalmas, erőszakos és zavart ork után kutatni.*
//Szabad kóborlás//
*A látszólag semmiből jövő kérdést nem igazán tudja hova tenni, de azért helyeslőn biccent, hogy látott már ilyet.
Aztán ahogy tovább hallgatja a szerzetest, lassanként megérti, hogy mit is akar elmondani ezzel az egész hasonlattal. És voltaképpen egészen bölcs meglátásnak találja. De közben meg... annyira nyilvánvalónak tűnik, hogy az az "arc" most tényleg ott van és nem csak úgy látják!*
- Igen. Azt hiszem, kettő kulacs is volt... - *Emlékszik vissza az összehordott kupac felismerhető elemeire. Közben figyeli, ahogy a szerzetes visszaveszi tőle a csuprot és elkezdi kitakarítani belőle a maradékot. Meg-megrezzen a keze és nyílik a szája, hogy ellenkezzen, de a nő csak mondja és mondja, ő meg nem akar közbevágni a szavába... Majd mire észbe kapna, a szerzetes ujja, rajta a varangyoslekvárral már a szájában is van.
Nos, ő nem finnyás, sosem volt abban a helyzetben, hogy megtehesse. Evett már sok olyasmit, amit jobb sorúak már ételnek sem tekintenének... de most azért elborzad az arca. Az sem semmi, hogy a neve alapján ez a lekvár békákból készült, de a lehetséges mellékhatások, a mágikus tulajdonságok ismeretében Garsinnak eszébe nem jutna megkóstolni, már csak babonaságból sem.*
- Nem lesz még elég? - *Fintorog és kicsit még odébb is húzódik. Nem fér a fejébe, hogy képes a másik ezt ilyen élvezettel ízlelgetni.*
- Van ott egy fogadó, ha ennyire éhes. - *Mutogat a Pegazus felé, hátha ezzel eltereli a nő figyelmét a csuporról.
Ő meg közben már azon töpreng, hogy indulna "haza".
A rejtély még mindig mozgatja a gondolatait, de tudván, hogy a lekvár "áldozatai" valószínűleg orkok voltak, már annyira nem aggódik értük. Egyrészt, mert nem ismeri őket, másrészt mert egyáltalán nem szeretne keresgélni három ork után és találkozni velük... Van benne némi előítélet és félsz, már csak az adott faj átlagos méretei miatt is.
Úgy érzi tehát, hogy itt a "feladatuk" véget ért; ő legalábbis nem szándékozik három, vélhetően hatalmas, erőszakos és zavart ork után kutatni.*
855. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-07-04 10:38:11
Üzenet elküldve: 2021-07-04 10:38:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Toborzás//
*Ugyan nem hatalmas örvendezéssel döntött úgy, hogy mégis magára vonja a tisztek figyelmét (sőt, ahogy nevén szólítják, Akanaeu láthatja hogy állkapcsa jobban összeszorul) és ismételten bevonja magát társa beszélgetésébe, de kifejezetten zavarta az a gondolat, hogy bérelhető testőrként vennék tudomásul. No nem mintha sosem szánta volna magát ilyen állásra; nem egyszer koptatott karavánok mellett pallosát fenyegetően lógatva, míg céltalanul utazott számára ismeretlen földeken. Valahogy még az orknak is meg kell élnie, és senkinek sem árt az extra izom. Egy bocsánatkérő pillantást küld Akanaeu felé, és némán tovább hallgatja a parancsnokot.
Testbeszédje nagy huzamban kezdi el utánozni a nagy tisztet a számok hallatán. Ráadásul az állítólagos segítségük is, nos, igazából többnyire emberpajzsnak hangzanak mint katonáknak. Bár alapjából nem tartaná rossz ötletnek, hogy a zsengéknek fejest a mélyvízbe kelljen ugraniuk a kiképzés elvégzése gyanánt, de a várható veszteségekért gondolja, hogy ők is fognak felelni.
Ezt az aggodalmat félresöpörve hallja, hogy valóban elengedik őket erre a portyára, de ahogy mindenki kitalálhatta, fejet kell hajtaniuk a feletteseknek, és katonákként kell viselkedniük ez idő alatt. Katonákként. Ukromnak feláll a szőr a hátán, ahogy a feltételekkel szembenéz. Az összes létező élőlény egy mérföldnyi távolságban érezheti a pillanatnyi benső harcot, ami az orkban folyik. Nem veti meg e város harcosait, se irányítóit, de még csak a feladatukat sem, viszont az akár kényszerű akár nem hadi hierarchiával ki lehet őt kergetni a világból. Hogy neki parancsolgassanak egy ilyen rendszerben... De eszébe jut, hogy miért is áll itt. Hogy miért is segít egy majdnem vadidegen asszonyságnak, egy olyan ügyért, aminek neki semmi köze, semmiféle létező jutalom ígéretével, az ő irhájának kockáztatásával, abszolút semmilyen világi, szellemi gazdaság, vagy akár csak dicsőség, elismerés elnyeréséért.
Szájában érzi agyarai hiányát.
Megrázza magát, mintha egy hideg szél söpörne végig rajta, hogy aztán egyenesen a parancsnokra szögezze tekintetét. És ha azzal ölni lehet... nos, örüljünk, hogy nem.*
- Rendben. *Hangja testbeszédjével ellentétben most halk, és beletörődött. Igyekszik lenyugtatni magát, hisz semmi rosszat nem vétettek ellene egész idáig. Csak a gondolat elég arra, hogy sarokba szorítsák. Megerősítésként Akanaeura tekint; reméli, hogy ő azért könnyebb lélekkel fogadja el a kikötéseket. Kettejük közül legalább ő maradjon nyugodt. Tekintete a parancsnokon lovagol, ameddig amaz el nem hagyja látóterét, majd kellően szembenéz a Morgin nevezetű századossal. Elf. Mintha gyomron öklöznék. Csodálatos. Fenomenális.*
- Nincs, uram. *Sárvárosban is lehet hallani a fogcsikorgatást, de legalább kellően beletörődik helyzetébe. Megvárja, míg társa is alkalmazkodik a helyzethez, majd utolsó menstvárként tekintve rá, követi a tisztet.*
*Ugyan nem hatalmas örvendezéssel döntött úgy, hogy mégis magára vonja a tisztek figyelmét (sőt, ahogy nevén szólítják, Akanaeu láthatja hogy állkapcsa jobban összeszorul) és ismételten bevonja magát társa beszélgetésébe, de kifejezetten zavarta az a gondolat, hogy bérelhető testőrként vennék tudomásul. No nem mintha sosem szánta volna magát ilyen állásra; nem egyszer koptatott karavánok mellett pallosát fenyegetően lógatva, míg céltalanul utazott számára ismeretlen földeken. Valahogy még az orknak is meg kell élnie, és senkinek sem árt az extra izom. Egy bocsánatkérő pillantást küld Akanaeu felé, és némán tovább hallgatja a parancsnokot.
Testbeszédje nagy huzamban kezdi el utánozni a nagy tisztet a számok hallatán. Ráadásul az állítólagos segítségük is, nos, igazából többnyire emberpajzsnak hangzanak mint katonáknak. Bár alapjából nem tartaná rossz ötletnek, hogy a zsengéknek fejest a mélyvízbe kelljen ugraniuk a kiképzés elvégzése gyanánt, de a várható veszteségekért gondolja, hogy ők is fognak felelni.
Ezt az aggodalmat félresöpörve hallja, hogy valóban elengedik őket erre a portyára, de ahogy mindenki kitalálhatta, fejet kell hajtaniuk a feletteseknek, és katonákként kell viselkedniük ez idő alatt. Katonákként. Ukromnak feláll a szőr a hátán, ahogy a feltételekkel szembenéz. Az összes létező élőlény egy mérföldnyi távolságban érezheti a pillanatnyi benső harcot, ami az orkban folyik. Nem veti meg e város harcosait, se irányítóit, de még csak a feladatukat sem, viszont az akár kényszerű akár nem hadi hierarchiával ki lehet őt kergetni a világból. Hogy neki parancsolgassanak egy ilyen rendszerben... De eszébe jut, hogy miért is áll itt. Hogy miért is segít egy majdnem vadidegen asszonyságnak, egy olyan ügyért, aminek neki semmi köze, semmiféle létező jutalom ígéretével, az ő irhájának kockáztatásával, abszolút semmilyen világi, szellemi gazdaság, vagy akár csak dicsőség, elismerés elnyeréséért.
Szájában érzi agyarai hiányát.
Megrázza magát, mintha egy hideg szél söpörne végig rajta, hogy aztán egyenesen a parancsnokra szögezze tekintetét. És ha azzal ölni lehet... nos, örüljünk, hogy nem.*
- Rendben. *Hangja testbeszédjével ellentétben most halk, és beletörődött. Igyekszik lenyugtatni magát, hisz semmi rosszat nem vétettek ellene egész idáig. Csak a gondolat elég arra, hogy sarokba szorítsák. Megerősítésként Akanaeura tekint; reméli, hogy ő azért könnyebb lélekkel fogadja el a kikötéseket. Kettejük közül legalább ő maradjon nyugodt. Tekintete a parancsnokon lovagol, ameddig amaz el nem hagyja látóterét, majd kellően szembenéz a Morgin nevezetű századossal. Elf. Mintha gyomron öklöznék. Csodálatos. Fenomenális.*
- Nincs, uram. *Sárvárosban is lehet hallani a fogcsikorgatást, de legalább kellően beletörődik helyzetébe. Megvárja, míg társa is alkalmazkodik a helyzethez, majd utolsó menstvárként tekintve rá, követi a tisztet.*
854. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-07-04 07:44:01
Üzenet elküldve: 2021-07-04 07:44:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
- Láttál már olyan fát, aminek mintha arca lett volna? *kérdezi a szerzetes, és ha Garsin nem tiltakozik, finoman visszaveszi tőle a csuprot* A fáknak nincs arca, csak onnan, ahol álltál, a törzs göbei meg a kéreg barázdái olyannak mutatták. *elkezdi kapargatni a csupor faláról a sötétvörös szötyit* Ha máshonnan nézed, nem látni az arcot. Nekem ez a rejtély egy ilyen fának tűnik. Nem tudunk eleget, a többibe meg belelátunk valamit. Hogy emlékszel: a tisztáson találtál nyitott kulacsot? Vagy vizes tömlőt? *megkóstolja az összekapart, talán borsónyi trutymót.*
- Ev naon jó! *kommentálja meglepetten, még az ujjával a szájában* Tfak fóf, 'int a fene! *bősz ujjszopogatás, aztán mohó továbbkapirgálás. Úgy látszik, Nawanthiri nagyon felbátorodott, mióta kiderült, hogy csak orkok változhatnak óriásvaranggyá a lekvártól...*
//Szabad kóborlás//
- Láttál már olyan fát, aminek mintha arca lett volna? *kérdezi a szerzetes, és ha Garsin nem tiltakozik, finoman visszaveszi tőle a csuprot* A fáknak nincs arca, csak onnan, ahol álltál, a törzs göbei meg a kéreg barázdái olyannak mutatták. *elkezdi kapargatni a csupor faláról a sötétvörös szötyit* Ha máshonnan nézed, nem látni az arcot. Nekem ez a rejtély egy ilyen fának tűnik. Nem tudunk eleget, a többibe meg belelátunk valamit. Hogy emlékszel: a tisztáson találtál nyitott kulacsot? Vagy vizes tömlőt? *megkóstolja az összekapart, talán borsónyi trutymót.*
- Ev naon jó! *kommentálja meglepetten, még az ujjával a szájában* Tfak fóf, 'int a fene! *bősz ujjszopogatás, aztán mohó továbbkapirgálás. Úgy látszik, Nawanthiri nagyon felbátorodott, mióta kiderült, hogy csak orkok változhatnak óriásvaranggyá a lekvártól...*
853. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-07-03 20:46:58
Üzenet elküldve: 2021-07-03 20:46:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*Bólogat, hogy: igen, azt ő is értette, hogy a beláthatatlan azt jelenti, hogy még maga a felirat írója, a lekvár készítője sem tudta, hogy mégis mi fog történni, ha rosszul sülnek el a dolgok... De ő inkább arra kíváncsi, hogy a nő mit gondol: tényleg az történt-e, amit sejtettek?
A szerzetes aztán végtére egészen jól összefoglalja a helyzetet, amire Garsin megint csak karjait kissé tanácstalanul kitárva bólint.*
- Én is azt hinném, ha nem láttam volna azt a helyet... De ennyire messzire tán csak nem menne bárki is egy tréfával, hogy az egészet így... elrendezze... csak hogy minket... vagy bárki arra járót... átejtsen. - *Magyaráz és tanakodik bizonytalanul. De kétségtelen, hogy ez az egész egy nagy képtelenségnek tűnik. Mégis... maga az is legalább akkora képtelenség volna, hogy ezt valaki megrendezze.*
//Szabad kóborlás//
*Bólogat, hogy: igen, azt ő is értette, hogy a beláthatatlan azt jelenti, hogy még maga a felirat írója, a lekvár készítője sem tudta, hogy mégis mi fog történni, ha rosszul sülnek el a dolgok... De ő inkább arra kíváncsi, hogy a nő mit gondol: tényleg az történt-e, amit sejtettek?
A szerzetes aztán végtére egészen jól összefoglalja a helyzetet, amire Garsin megint csak karjait kissé tanácstalanul kitárva bólint.*
- Én is azt hinném, ha nem láttam volna azt a helyet... De ennyire messzire tán csak nem menne bárki is egy tréfával, hogy az egészet így... elrendezze... csak hogy minket... vagy bárki arra járót... átejtsen. - *Magyaráz és tanakodik bizonytalanul. De kétségtelen, hogy ez az egész egy nagy képtelenségnek tűnik. Mégis... maga az is legalább akkora képtelenség volna, hogy ezt valaki megrendezze.*
852. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-07-03 17:34:28
Üzenet elküldve: 2021-07-03 17:34:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Toborzás//
*Megtörténnek az első lépések a gyermekek érdekében. Úgy tűnik, hogy a mogorvának tűnő egyenruhások még hajlanának is a dologra. Viszont kérdés nélkül nem hagyják őket. A már jól ismert első kérdés Ukromra irányul, amit ő maga válaszol meg.*
- Jól van Ukrom. Jó látni, hogy ilyen önzetlen lelkek is vannak ebben a városban.* Feleli és döntse el mindenki maga, hogy ezt most gúnyból mondta vagy sem. Egyelőre megelégszik ennyivel is. Áttér a második kérdésere, amit szintén az ork válaszol meg neki késedelem nélkül. Erre már összegyűrődik a parancsnok homloka.*
- Egy kisebb erősség amit biztosan véd legalább olyan tizenöt vagy húsz ember. Sajnos eléggé híján vagyunk a katonáknak. Többnyire újoncokat tudunk csak felhajtani, akik még kiképzés alatt állnak.* Feleli szomorúan, de egy anya áll előtte, akire nézve nem tud nemet mondani. Előkerül a képe is annak a haramiának. Láthatja Ukrom is, hogy ki vagy mi az. Akaneu természetesen felismeri ezt a szörnyet, aki tönkre tette az életét.*
- Jól van! Nem szívesen teszem, amit teszek, de össze szedek egy kisebb csapatott. Maguk viszont előre mennek néhány lovassal felderíteni. Tiszta képet kell kapnunk az elhelyezkedésükről. Kapnak két lovat, ha nincsen maguknak. Morgin százados, majd vezeti a szakaszukat. Tapasztalt felderítő, akinek a szava a küldetésük során olyan, mint a törvény. A küldetés ideje alatt maguk katonának számítanak. Amennyiben nem óhajtanak eleget tenni ennek, úgy jobb ha máris odébb állnak. Megértették?* Hangja kemény és acélos. Nem tűr ellentmondást. Ha igennel válaszolnak, akkor még vált pár szót a századossal.*
- Rendben. Százados válogasson össze egy csapatott a legígéretesebbek közül. Jó kis gyakorlás lesz ez nekik. Az öné az irányítás mostantól. A gyalogsággal maguk után indulunk. Személyesen vezetem majd a támadást. Számítunk rátok öregem!* Azzal biccent a párosnak és sarkon fordul. Akad tennivalója bőven. Amennyiben egyetértenek mindennel, akkor Morgin százados odalép hozzájuk és közelebbről is megszemléli őket. Egy magas, köpcös elfről van szó, akinek arcát egy csúnya vágás hege ékesíti. Könnyű tiszti páncélt és egy zöldes színű csuklyás köpenyt visel. Hátán íj, oldalán kard.*
- Van lovuk?* Veti oda minden kertelés nélkül, de mivel nem lát náluk egyet sem, ezért máris int nekik, hogy kövessék.*
*Megtörténnek az első lépések a gyermekek érdekében. Úgy tűnik, hogy a mogorvának tűnő egyenruhások még hajlanának is a dologra. Viszont kérdés nélkül nem hagyják őket. A már jól ismert első kérdés Ukromra irányul, amit ő maga válaszol meg.*
- Jól van Ukrom. Jó látni, hogy ilyen önzetlen lelkek is vannak ebben a városban.* Feleli és döntse el mindenki maga, hogy ezt most gúnyból mondta vagy sem. Egyelőre megelégszik ennyivel is. Áttér a második kérdésere, amit szintén az ork válaszol meg neki késedelem nélkül. Erre már összegyűrődik a parancsnok homloka.*
- Egy kisebb erősség amit biztosan véd legalább olyan tizenöt vagy húsz ember. Sajnos eléggé híján vagyunk a katonáknak. Többnyire újoncokat tudunk csak felhajtani, akik még kiképzés alatt állnak.* Feleli szomorúan, de egy anya áll előtte, akire nézve nem tud nemet mondani. Előkerül a képe is annak a haramiának. Láthatja Ukrom is, hogy ki vagy mi az. Akaneu természetesen felismeri ezt a szörnyet, aki tönkre tette az életét.*
- Jól van! Nem szívesen teszem, amit teszek, de össze szedek egy kisebb csapatott. Maguk viszont előre mennek néhány lovassal felderíteni. Tiszta képet kell kapnunk az elhelyezkedésükről. Kapnak két lovat, ha nincsen maguknak. Morgin százados, majd vezeti a szakaszukat. Tapasztalt felderítő, akinek a szava a küldetésük során olyan, mint a törvény. A küldetés ideje alatt maguk katonának számítanak. Amennyiben nem óhajtanak eleget tenni ennek, úgy jobb ha máris odébb állnak. Megértették?* Hangja kemény és acélos. Nem tűr ellentmondást. Ha igennel válaszolnak, akkor még vált pár szót a századossal.*
- Rendben. Százados válogasson össze egy csapatott a legígéretesebbek közül. Jó kis gyakorlás lesz ez nekik. Az öné az irányítás mostantól. A gyalogsággal maguk után indulunk. Személyesen vezetem majd a támadást. Számítunk rátok öregem!* Azzal biccent a párosnak és sarkon fordul. Akad tennivalója bőven. Amennyiben egyetértenek mindennel, akkor Morgin százados odalép hozzájuk és közelebbről is megszemléli őket. Egy magas, köpcös elfről van szó, akinek arcát egy csúnya vágás hege ékesíti. Könnyű tiszti páncélt és egy zöldes színű csuklyás köpenyt visel. Hátán íj, oldalán kard.*
- Van lovuk?* Veti oda minden kertelés nélkül, de mivel nem lát náluk egyet sem, ezért máris int nekik, hogy kövessék.*
851. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-07-03 13:46:31
Üzenet elküldve: 2021-07-03 13:46:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*A sötétség mindent eltakar, így aztán inkább csak érzi, mint látja, hogy a további bolondozás sem arat osztatlan sikert. Nem veszi lelkére a dolgot: mindenkinek úgysem lehet megfelelni, az esti fények és a tücsökciripelés pedig belefeledkezősre simogatják a lelkét. A lapulevelet csak akkor veszi észre Garsin kezében, mikor egy ideje már mennek, de nem szól rá semmit - ő is minden tücsköt-bogarat össze szokott szedni út közben. No persze mikor kiderül, mire kellett a levél, már nem állja meg mosolygás nélkül, de épp csak a szája szélén bujkál. Talán fel sem tűnik az intézőlánynak.
Aki aztán nekiveselkedik, hogy az utcalámpa fényénél felolvassa a címkét. Szerencsére nem halad gyorsan, és Nawanthiri tud közben gondolkodni a rejtélyen.*
- Ez... azt jelenti szerintem, hogy ez a Sürgöndhy se tudta, mi lesz. *feleli óvatosan, mikor Garsin végigér a szövegen. A szerzetes vonásait nagyrészt beárnyékolja a kalap, de a hangjából hitetlenkedés érződik. Balját a szája elé téve hümmög egy hosszút, aztán lassan megcsóválja a fejét. Látszik rajta, hogy nagyon mondani akar valamit (jelzésértékűen hümmög is), ám végül ahelyett, hogy belekezdene, csak a kezeit teszi csípőre. Egy pillanattal később a balját elveszi onnan, és tenyérrel felfelé Garsin elé tartja, mint valami jegyzetfüzetet.*
- Valaki békákból meg... bindzurin... fal-ma-pir-ka-bátból *ebbe majdnem beletörik a nyelve, és nem biztos abban sem, hogy helyesen erőlködte ki magából a szót* lekvárt főzött Lihanechben. Elásott belőle hat csuporral Arthenior mellett. Rajzolt hozzá kincses térképet. A lekvárt valaki kiásta egy teliholdas éjszakán. Három ork evett belőle. És olyan szerencsétlenül jött össze mindendeminden, hogy óriásbékákká változtak... *az állításokat a bal keze hüvelykujjával számolja a többi ujja percein.* Ha ezt nekem mesélné valaki, biztos azt hinném, szórakozik... *néz kétkedve Garsinra, hogy neki mi a szakmai véleménye.*
//Szabad kóborlás//
*A sötétség mindent eltakar, így aztán inkább csak érzi, mint látja, hogy a további bolondozás sem arat osztatlan sikert. Nem veszi lelkére a dolgot: mindenkinek úgysem lehet megfelelni, az esti fények és a tücsökciripelés pedig belefeledkezősre simogatják a lelkét. A lapulevelet csak akkor veszi észre Garsin kezében, mikor egy ideje már mennek, de nem szól rá semmit - ő is minden tücsköt-bogarat össze szokott szedni út közben. No persze mikor kiderül, mire kellett a levél, már nem állja meg mosolygás nélkül, de épp csak a szája szélén bujkál. Talán fel sem tűnik az intézőlánynak.
Aki aztán nekiveselkedik, hogy az utcalámpa fényénél felolvassa a címkét. Szerencsére nem halad gyorsan, és Nawanthiri tud közben gondolkodni a rejtélyen.*
- Ez... azt jelenti szerintem, hogy ez a Sürgöndhy se tudta, mi lesz. *feleli óvatosan, mikor Garsin végigér a szövegen. A szerzetes vonásait nagyrészt beárnyékolja a kalap, de a hangjából hitetlenkedés érződik. Balját a szája elé téve hümmög egy hosszút, aztán lassan megcsóválja a fejét. Látszik rajta, hogy nagyon mondani akar valamit (jelzésértékűen hümmög is), ám végül ahelyett, hogy belekezdene, csak a kezeit teszi csípőre. Egy pillanattal később a balját elveszi onnan, és tenyérrel felfelé Garsin elé tartja, mint valami jegyzetfüzetet.*
- Valaki békákból meg... bindzurin... fal-ma-pir-ka-bátból *ebbe majdnem beletörik a nyelve, és nem biztos abban sem, hogy helyesen erőlködte ki magából a szót* lekvárt főzött Lihanechben. Elásott belőle hat csuporral Arthenior mellett. Rajzolt hozzá kincses térképet. A lekvárt valaki kiásta egy teliholdas éjszakán. Három ork evett belőle. És olyan szerencsétlenül jött össze mindendeminden, hogy óriásbékákká változtak... *az állításokat a bal keze hüvelykujjával számolja a többi ujja percein.* Ha ezt nekem mesélné valaki, biztos azt hinném, szórakozik... *néz kétkedve Garsinra, hogy neki mi a szakmai véleménye.*
850. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-07-03 00:07:03
Üzenet elküldve: 2021-07-03 00:07:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Toborzás//
*Ugyan az őrök először mogorvának tűnnek, de szerencsére Meireylának pozitívat kell csalódnia. Igazán segítőkészen állnak a problémájukhoz, szinte azonnal felajánlják a támogatásukat.*
- Nagyon hálás volnék ezért, köszönöm!
*Őszintén örül, a dolgok kezdenek jól alakulni. Úgy érzi, már csak egy karnyújtásnyira van a céljától, persze valószínűleg a hirtelen öröm érzései egy kissé túlzóak.*
- Persze, kérdezzenek bármit.
*Nem is haboznak, kérdéseket tesznek fel a párosnak. Már nyitná a száját, hogy ő is cáfolja a kijelentést, miszerint Ukrom a testőre, de az ork gyorsabb nála. Hirtelen egészen bőbeszédű lesz, már ha magához képest nézzük.*
- Igen, itt, Artheniorban találkoztunk, nem régóta ismerjük egymást.
*A második kérdésre ugyancsak Ukrom ad választ, Meireyla csak helyeslően bólint társa szavaira.
Aztán előkerül egy könyv is, amiben arcképek sorakoznak. Az őr egy férfi arcképét tárja eléjük: félszemű, arcán vágás.*
- Igen, ő lesz az. Szinte biztos vagyok benne. A vágás miatt gondolom, elég jellegzetes.
*Ugyan az őrök először mogorvának tűnnek, de szerencsére Meireylának pozitívat kell csalódnia. Igazán segítőkészen állnak a problémájukhoz, szinte azonnal felajánlják a támogatásukat.*
- Nagyon hálás volnék ezért, köszönöm!
*Őszintén örül, a dolgok kezdenek jól alakulni. Úgy érzi, már csak egy karnyújtásnyira van a céljától, persze valószínűleg a hirtelen öröm érzései egy kissé túlzóak.*
- Persze, kérdezzenek bármit.
*Nem is haboznak, kérdéseket tesznek fel a párosnak. Már nyitná a száját, hogy ő is cáfolja a kijelentést, miszerint Ukrom a testőre, de az ork gyorsabb nála. Hirtelen egészen bőbeszédű lesz, már ha magához képest nézzük.*
- Igen, itt, Artheniorban találkoztunk, nem régóta ismerjük egymást.
*A második kérdésre ugyancsak Ukrom ad választ, Meireyla csak helyeslően bólint társa szavaira.
Aztán előkerül egy könyv is, amiben arcképek sorakoznak. Az őr egy férfi arcképét tárja eléjük: félszemű, arcán vágás.*
- Igen, ő lesz az. Szinte biztos vagyok benne. A vágás miatt gondolom, elég jellegzetes.
849. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-07-02 18:29:13
Üzenet elküldve: 2021-07-02 18:29:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*A szerzetes szertartásos válaszát most már mosolytalanul ugyan, de derűvel fogadja. Egy kicsit bosszantja, vagy talán inkább aggasztja, hogy a nő nem veszi komolyan az ő félelmeit, ám a másik bolondos természete egyúttal enyhíti is a borús hangulatát. Egy felnőtt nő és ekkora széltoló!... Rég nem volt szerencséje ilyen játékossághoz.
Aztán elcsöndesednek mindketten, ahogy a városhoz egyre közelebb érnek. Míg a szerzetes sarut húz, addig ő is megáll és az út mellől szakít egy lapulevelet. Ha nem kérdezik, nem magyaráz, később úgyis láthatja majd a másik is, mi szükségét látta ennek a levélnek.
Mikor egy erősebb fényű lámpához érnek a téren, kendőként tartja a laput, úgy nyúl az üvegcséért.*
- Elkérhetem akkor? - *Kérdi is, s ha Nawanthirishardipandra adja, úgy a fény felé tartja a csuprot és elkezdi kibogarászni a reá írtakat.*
- Va... vara... vara-n-gy... - *Betűzi ki az első naggyal írt szót és mikor összerakja a szótagokat és megérti, mit is olvasott, sokatmondóan pillant föl a szerzetes szemébe: hát tényleg köze lehet ennek a csupornak az egészhez!*
- Varangy-os... lll...lek-vár. - *Olvassa tovább, majd hasonlóan szaggatottan az egészet fölolvassa hangosan, mi által lassanként egyre biztosabbak lehetnek benne, hogy tényleg olyasmi történhetett a tisztáson, mint amit gyanítottak.*
- Beláthatatlanok... ez azt jelentené? Hogy tényleg átváltoztak?... - *Szorongatja elképedve a csuprocskát és próbál felülemelkedni a döbbenetén.*
//Szabad kóborlás//
*A szerzetes szertartásos válaszát most már mosolytalanul ugyan, de derűvel fogadja. Egy kicsit bosszantja, vagy talán inkább aggasztja, hogy a nő nem veszi komolyan az ő félelmeit, ám a másik bolondos természete egyúttal enyhíti is a borús hangulatát. Egy felnőtt nő és ekkora széltoló!... Rég nem volt szerencséje ilyen játékossághoz.
Aztán elcsöndesednek mindketten, ahogy a városhoz egyre közelebb érnek. Míg a szerzetes sarut húz, addig ő is megáll és az út mellől szakít egy lapulevelet. Ha nem kérdezik, nem magyaráz, később úgyis láthatja majd a másik is, mi szükségét látta ennek a levélnek.
Mikor egy erősebb fényű lámpához érnek a téren, kendőként tartja a laput, úgy nyúl az üvegcséért.*
- Elkérhetem akkor? - *Kérdi is, s ha Nawanthirishardipandra adja, úgy a fény felé tartja a csuprot és elkezdi kibogarászni a reá írtakat.*
- Va... vara... vara-n-gy... - *Betűzi ki az első naggyal írt szót és mikor összerakja a szótagokat és megérti, mit is olvasott, sokatmondóan pillant föl a szerzetes szemébe: hát tényleg köze lehet ennek a csupornak az egészhez!*
- Varangy-os... lll...lek-vár. - *Olvassa tovább, majd hasonlóan szaggatottan az egészet fölolvassa hangosan, mi által lassanként egyre biztosabbak lehetnek benne, hogy tényleg olyasmi történhetett a tisztáson, mint amit gyanítottak.*
- Beláthatatlanok... ez azt jelentené? Hogy tényleg átváltoztak?... - *Szorongatja elképedve a csuprocskát és próbál felülemelkedni a döbbenetén.*
848. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-06-28 09:13:54
Üzenet elküldve: 2021-06-28 09:13:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Toborzás//
*Akármilyen arcot is sikerült elhitetnie Arthenior és környéke békefenntartóival szemben, belül így is szorongással, lélegzetét visszafojtva várja Akanaeu kezdeményezését, ugyanis ha itt bakiznak, azt nem lesz könnyű helyrehozni. Megállja a késztetést, hogy kíváncsian végigmérje az Akanaeu által felmutatott két karkötőt, és magában bólint mikor a lány az őrök segítségét kéri; eddig sínen vannak.
A "megszokott eljárási forma" kifejezést hallva elsötétül arckifejezése, de aztán vissza is változik megszokott szoborállapotába: úgy néz ki, roppant nagy szerencséjük van, hogy nem kell egy halomnyi papírmunkával végig kínozniuk egymást. A tisztek jó hangulatban lehetnek, hogy kettejüknek ilyen könnyedén segítséget nyújtanak.
De hoppá, jönnek is a kérdések. Méghozzá milyen első kérdéssel! A félreértéseket minél hamarabb félre kívánja söpörni, így csak megszólal, közelebb lépve a kis csoporthoz és megállva társa mellett, köszönésként fejével biccent.*
- Nem vagyok a testőre. Csak segítek. Ukrom vagyok. *Kezdetnek csak ennyit mond mély, köszörű hangján, egyesével végig pillantva a katonákon. Gyanakvó tekinteteken nem kellene csodálkoznia; bár e város tiszta szívvel lát mindenfajta népet, ezáltal orkokat is, egy kis alap elfogultság így is megmarad sok embernél. Mindegy is neki, hisz az érzés kölcsönös. A második kérdésre úgyszintén ő maga válaszol, egy kis szünet után, miután előkaparja elméjéből a kis morzsányi, de attól még létfontosságú információt.* - Utánajártunk, és hallottunk egy helyről: A szántóföldön, a folyó mentén, egy eldugott térség. Hajója lehet, hogy van, a vízen könnyedén szállíthat bármit és bárkit a kikötőig. *Fejezi be, Akanaeura nézve megerősítésként. Most már csak a tiszteken múlik, hogy kezelik a helyzetet. Még azzal is segítenek nekik, hogy egy képet is mutatnak Vörös Baldur nevezetű célpontjukról. Bár Ukrom csalóka memóriájának még többé-kevésbé megegyezik a kettejük által üldözött rabszolgahajcsárral, ezt Akanaeunak szükséges eldöntenie, hisz' kettejük közül ő látta valóban a banditát.*
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.28 09:17:25
*Akármilyen arcot is sikerült elhitetnie Arthenior és környéke békefenntartóival szemben, belül így is szorongással, lélegzetét visszafojtva várja Akanaeu kezdeményezését, ugyanis ha itt bakiznak, azt nem lesz könnyű helyrehozni. Megállja a késztetést, hogy kíváncsian végigmérje az Akanaeu által felmutatott két karkötőt, és magában bólint mikor a lány az őrök segítségét kéri; eddig sínen vannak.
A "megszokott eljárási forma" kifejezést hallva elsötétül arckifejezése, de aztán vissza is változik megszokott szoborállapotába: úgy néz ki, roppant nagy szerencséjük van, hogy nem kell egy halomnyi papírmunkával végig kínozniuk egymást. A tisztek jó hangulatban lehetnek, hogy kettejüknek ilyen könnyedén segítséget nyújtanak.
De hoppá, jönnek is a kérdések. Méghozzá milyen első kérdéssel! A félreértéseket minél hamarabb félre kívánja söpörni, így csak megszólal, közelebb lépve a kis csoporthoz és megállva társa mellett, köszönésként fejével biccent.*
- Nem vagyok a testőre. Csak segítek. Ukrom vagyok. *Kezdetnek csak ennyit mond mély, köszörű hangján, egyesével végig pillantva a katonákon. Gyanakvó tekinteteken nem kellene csodálkoznia; bár e város tiszta szívvel lát mindenfajta népet, ezáltal orkokat is, egy kis alap elfogultság így is megmarad sok embernél. Mindegy is neki, hisz az érzés kölcsönös. A második kérdésre úgyszintén ő maga válaszol, egy kis szünet után, miután előkaparja elméjéből a kis morzsányi, de attól még létfontosságú információt.* - Utánajártunk, és hallottunk egy helyről: A szántóföldön, a folyó mentén, egy eldugott térség. Hajója lehet, hogy van, a vízen könnyedén szállíthat bármit és bárkit a kikötőig. *Fejezi be, Akanaeura nézve megerősítésként. Most már csak a tiszteken múlik, hogy kezelik a helyzetet. Még azzal is segítenek nekik, hogy egy képet is mutatnak Vörös Baldur nevezetű célpontjukról. Bár Ukrom csalóka memóriájának még többé-kevésbé megegyezik a kettejük által üldözött rabszolgahajcsárral, ezt Akanaeunak szükséges eldöntenie, hisz' kettejük közül ő látta valóban a banditát.*
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.28 09:17:25
847. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-06-27 21:19:08
Üzenet elküldve: 2021-06-27 21:19:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Toborzás//
* Kis tanácskozás után a páros megindul a három egyenruhás felé. Útközben még helyet is cserélnek, hogy a nő érjel a társaságot hamarabb. Gond nélkül el is érik őket, hogy aztán megszólítsa őket Akaneu. Szépen illedelmesen rá is köszön a társaságra. Amazok meglepve fordulna oda és függesztik rájuk acélos pillantásaikat. Főleg Ukromot csodálják meg, ami talán nem is meglepő ebben a városban. Az egyik városőr már mozdulna, de a vezér egyén leinti.*
- Üvözlöm hölgyem! Én Gwygth parancsnok vagyok.* Köszönti ő is, de többet nem szól, csak várja türelmesen, hogy beszélni kezdjen az asszony neki. Végtére is biztosan van valami oka, hogy megszólította. Nem is fogja vissza magát Meireyla, hanem elpanaszolja baját a tiszteknek. Nem szól senki közben, csak a szemöldökök emelkednek meg a rabszolga kereskedő említésére. Amikor meg előkerülnek a kis ékszerek, akkor még előre is hajol Gwygth, hogy jobban megnézhesse. Amikor aztán befejezi a beszédet a nő, akkor borostás állát megvakarva megszólal a marcona férfi.*
- Nézze hölgyem ez nem a megszokott eljárási forma, de nincs szívem megtagadni magától a segítséget. Viszont ahhoz, hogy segíthessek válaszokra van szükségem.* Szigorú pillantást vett a kettősre. Idősödő sokat tapasztalt vén rókának tűnik.*
- Az első kérdés, hogy ki a maga testőre? A második kérdés, hogy tudják-e merre van Baldur rejtekhelye? Anélkül ugyanis nehéz lenne megtalálni.* Két egyszerű kérdés, de meglehet, hogy a második gondot fog okozni, ha ők sem tudják pontosan merre lehet. Mondjuk Sunya adott nekik egy tippet, amit akár nyerő is lehet.*
- Őrmester! A naplót legyen szíves!* Add utasításokat a balján lévő egyenruhásnak. Az pedig el is kezd kutakodni oldaltáskájában, amiből egy bőrkötéses napló kerül elő. Elkezdi lapozgatni, majd átadja ezt a parancsnokának. Az bele pillant, majd kis idő múlva a páros felé fordítja a képet. Egy félszemű szakállas mogorva férfi arca jelenik meg előttük. Van ott rövid leírás is róla, ami a személyt taglalja. Az ellenség képe most már mindenki számára tiszta. A válaszaiktól függően alakulnak majd a továbbiak.*
* Kis tanácskozás után a páros megindul a három egyenruhás felé. Útközben még helyet is cserélnek, hogy a nő érjel a társaságot hamarabb. Gond nélkül el is érik őket, hogy aztán megszólítsa őket Akaneu. Szépen illedelmesen rá is köszön a társaságra. Amazok meglepve fordulna oda és függesztik rájuk acélos pillantásaikat. Főleg Ukromot csodálják meg, ami talán nem is meglepő ebben a városban. Az egyik városőr már mozdulna, de a vezér egyén leinti.*
- Üvözlöm hölgyem! Én Gwygth parancsnok vagyok.* Köszönti ő is, de többet nem szól, csak várja türelmesen, hogy beszélni kezdjen az asszony neki. Végtére is biztosan van valami oka, hogy megszólította. Nem is fogja vissza magát Meireyla, hanem elpanaszolja baját a tiszteknek. Nem szól senki közben, csak a szemöldökök emelkednek meg a rabszolga kereskedő említésére. Amikor meg előkerülnek a kis ékszerek, akkor még előre is hajol Gwygth, hogy jobban megnézhesse. Amikor aztán befejezi a beszédet a nő, akkor borostás állát megvakarva megszólal a marcona férfi.*
- Nézze hölgyem ez nem a megszokott eljárási forma, de nincs szívem megtagadni magától a segítséget. Viszont ahhoz, hogy segíthessek válaszokra van szükségem.* Szigorú pillantást vett a kettősre. Idősödő sokat tapasztalt vén rókának tűnik.*
- Az első kérdés, hogy ki a maga testőre? A második kérdés, hogy tudják-e merre van Baldur rejtekhelye? Anélkül ugyanis nehéz lenne megtalálni.* Két egyszerű kérdés, de meglehet, hogy a második gondot fog okozni, ha ők sem tudják pontosan merre lehet. Mondjuk Sunya adott nekik egy tippet, amit akár nyerő is lehet.*
- Őrmester! A naplót legyen szíves!* Add utasításokat a balján lévő egyenruhásnak. Az pedig el is kezd kutakodni oldaltáskájában, amiből egy bőrkötéses napló kerül elő. Elkezdi lapozgatni, majd átadja ezt a parancsnokának. Az bele pillant, majd kis idő múlva a páros felé fordítja a képet. Egy félszemű szakállas mogorva férfi arca jelenik meg előttük. Van ott rövid leírás is róla, ami a személyt taglalja. Az ellenség képe most már mindenki számára tiszta. A válaszaiktól függően alakulnak majd a továbbiak.*
846. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-06-26 23:39:01
Üzenet elküldve: 2021-06-26 23:39:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Toborzás//
*Az ork reakciójából ítélve a ház mellett álldogáló férfi nem városőr.*
~Azért egy próbát megért a dolog.~
*Nemsokára az ő figyelme is - csak mint szinte mindenki másé a téren - az érkező lovasokra irányul. Egyenruhások ezek is, de másfajta ruhákat viselnek, mint akit az előbb látott.*
- Ukrom? Azt mondtad, nem akarunk nagy feltűnést. Hát... Nem tudom.
*Ha hirtelen megindul velük ez a rengeteg lovas át az egész városon, az minden, csak nem diszkrét lesz. Az is tudni fogja, mi a helyzet, akinek eddig egy csepp köze sem volt az ügyhöz.
Szerencsére nemsokára a lovasok szétszélednek, csak pár egyenruhás marad a város főterén, és ez nekik így pont kapóra jön.
Ukrom utasításaira csak bólint, majd megindul az ork után. Igen csak szednie kell a társához képest kis lábait, hogy behozza a lemaradást és elébe kerüljön.*
- Üdvözletem! Meireyla Akaneau vagyok. *Az őröknek már nyugodt szívvel mondja el valódi nevét, bennük megbízik. Az egyenruha jó hatással van az ember pszichéjére, azt a látszatot kelti benne valaki, hogy tisztességes és a nép védelmére van. Az már máskérdés, valóban így is van-e.*
- Elnézést, hogy így hirtelen és ismeretlenül jövök ide. Segítségre volna szükségünk. *Hátrapillant Ukromra.*
- Ha minden igaz, Vörös Baldur nevezető embert keresünk. *Kissé csendesebbre fogja magát.* A gyerekeim... Nála vannak.
*Előhúz a zsebéből két bőrkarkötőt. Mindkettőre egy-egy név van írva: Khrolf és Shigreid. Úgy gondolja, talán ez elég bizonyíték lesz, hogy higgyenek neki.*
- Erősítésre lenne szükségünk, egyedül felkeresni őt és a csapatát egyenlő lenne számunkra az öngyilkossággal.
*Tekintete ugyan kemény és a lehetőségekhez mérten érzelemmentes, de belül aggódva várja a választ, és reménykedik, hogy nem utasítják vissza őket.*
*Az ork reakciójából ítélve a ház mellett álldogáló férfi nem városőr.*
~Azért egy próbát megért a dolog.~
*Nemsokára az ő figyelme is - csak mint szinte mindenki másé a téren - az érkező lovasokra irányul. Egyenruhások ezek is, de másfajta ruhákat viselnek, mint akit az előbb látott.*
- Ukrom? Azt mondtad, nem akarunk nagy feltűnést. Hát... Nem tudom.
*Ha hirtelen megindul velük ez a rengeteg lovas át az egész városon, az minden, csak nem diszkrét lesz. Az is tudni fogja, mi a helyzet, akinek eddig egy csepp köze sem volt az ügyhöz.
Szerencsére nemsokára a lovasok szétszélednek, csak pár egyenruhás marad a város főterén, és ez nekik így pont kapóra jön.
Ukrom utasításaira csak bólint, majd megindul az ork után. Igen csak szednie kell a társához képest kis lábait, hogy behozza a lemaradást és elébe kerüljön.*
- Üdvözletem! Meireyla Akaneau vagyok. *Az őröknek már nyugodt szívvel mondja el valódi nevét, bennük megbízik. Az egyenruha jó hatással van az ember pszichéjére, azt a látszatot kelti benne valaki, hogy tisztességes és a nép védelmére van. Az már máskérdés, valóban így is van-e.*
- Elnézést, hogy így hirtelen és ismeretlenül jövök ide. Segítségre volna szükségünk. *Hátrapillant Ukromra.*
- Ha minden igaz, Vörös Baldur nevezető embert keresünk. *Kissé csendesebbre fogja magát.* A gyerekeim... Nála vannak.
*Előhúz a zsebéből két bőrkarkötőt. Mindkettőre egy-egy név van írva: Khrolf és Shigreid. Úgy gondolja, talán ez elég bizonyíték lesz, hogy higgyenek neki.*
- Erősítésre lenne szükségünk, egyedül felkeresni őt és a csapatát egyenlő lenne számunkra az öngyilkossággal.
*Tekintete ugyan kemény és a lehetőségekhez mérten érzelemmentes, de belül aggódva várja a választ, és reménykedik, hogy nem utasítják vissza őket.*
845. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-06-24 20:11:19
Üzenet elküldve: 2021-06-24 20:11:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Szerencséjére az utazás nem volt túlságosan megterhelő. Nem volt hosszú, nem fáradt ki annyira, mint a tegnapi túrától. Mondjuk az sem lenne hátrány, ha keresne egy piacot és venne magának egy lovat. Legalább már van egy célja, hogy felkutasson valami piacot. De ez még odébb van, először egy kicsit a várossal akar megismerkedni. A főtér máris lenyűgözi. A szeme először a szökőkúton akad meg, amit minden szemérmességet mellőzve céloz is meg. A kezeit belemártva mer ki belőle egy nagyobb adagot, s mohó kortyokban mossa is le torkából az út kínzó porát. A műveletet még párszor megteszi, majd egy elégedett sóhaj kíséretében az arcát is megmossa. A hangulata kellemesebb irányt vesz, így már nagyobb kedvvel áll is neki tovább szemlélni a környezetet. Meg persze ötletet szerezni, hogy merre is haladhatna tovább. Talán nem ártana valami harapnivaló és nem mellesleg, ha már amúgy is a városban van egy fogadó sem ártana. Nincs ellenére a szabad ég alatti alvás, de kérdéses, hogy mennyire kultiválnák azt most a városiak, ha egy idegen ork feküdne mondjuk épp a főtér közepén.*
844. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-06-23 10:24:56
Üzenet elküldve: 2021-06-23 10:24:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Mikor végre beérnek a főtérre már érzi, hogy sajog minden porcikája az igénybevételtől. Ha valaki rájuk pillant úgy vélheti, hogy a ló még jobb állapotban van, mint a gazdája. A sárkánylegyet meg elfelejtette betuszkolni a táskába, ahol már egy szemernyi hely sincsen a sok holmi miatt, így talán nem meglepő, ha sokan megbámulják a furcsa teremtményt és gazdáját. Próbál is minél feltűnésmentesebben átvágni a főtéren, hogy végül megpillantsa a már jól ismert fogadót. Bizony jobb itt tölteni az éjszakát, mint a szabadban és végre főtt étel is kerülhet a szájába, ami most kész örömet okozna neki. Még mielőtt belépne az istállóba feltekint az égre, mert eszébe ötlik a jóslat, amit még abban a furcsa templomban kapott.*
-Kész röhej… *Kutat a tekintetével a már szürkülő égbolton.*
*Mikor végre beérnek a főtérre már érzi, hogy sajog minden porcikája az igénybevételtől. Ha valaki rájuk pillant úgy vélheti, hogy a ló még jobb állapotban van, mint a gazdája. A sárkánylegyet meg elfelejtette betuszkolni a táskába, ahol már egy szemernyi hely sincsen a sok holmi miatt, így talán nem meglepő, ha sokan megbámulják a furcsa teremtményt és gazdáját. Próbál is minél feltűnésmentesebben átvágni a főtéren, hogy végül megpillantsa a már jól ismert fogadót. Bizony jobb itt tölteni az éjszakát, mint a szabadban és végre főtt étel is kerülhet a szájába, ami most kész örömet okozna neki. Még mielőtt belépne az istállóba feltekint az égre, mert eszébe ötlik a jóslat, amit még abban a furcsa templomban kapott.*
-Kész röhej… *Kutat a tekintetével a már szürkülő égbolton.*
843. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-06-22 12:38:07
Üzenet elküldve: 2021-06-22 12:38:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Toborzás//
*Alighogy kezdi el nyakát forgatni egy mogorva katonát keresvén, a nagy felcsapást hallva az ő figyelme is polgártömeg tekintetét kezdi el követni, rögtön kiszúrva a nagy látványosságot: egy két tizedes csapat vonul be a városba, lovas irányítókkal koronázva! Kis híján megcsapja homlokát vastag tenyerével; Ez kissé sok lesz kettejüknek, főleg e nagy nézőközönséggel. Gyorsan kiszemeli Akanaeut, és fejét hátra biccentve magához próbálja hívni. A nagy hangzavarban nem érné meg beszéddel próbálkozni. Ha sikerrel jár, a tömegbe olvadva türelemmel megvárja, míg csillapodnak a kedélyek, és figyeli, mikor lesz a legjobb lehetőségük felhívni magukra a figyelmet.
Megkönnyebbülve tapasztalja, hogy csakhamar kezd csökkenni a sokadalom, ahogy az állomány is Arthenior utcái felé veszi az irányt. Még egy kicsi idő után már a népesség kevésbé nagyobb a szokásosnál, és marad három tiszt, akivel tudnak beszélni. Tökéletes.*
- Tiéd a pálya. *Bólint társának, mintha olyannyira magától értetődő lenne, hogy a lányra van bízva a kommunikáció feladata.* - Mutatkozz be, mondd el a problémánkat, Vörös Baldurt és a dög helyét. És maradj velük tisztelettudó. Mögötted vagyok. *No nem mintha annyira a tisztek arca elött szeretne lenni; még a legkisebb kedve sincs ahhoz, hogy egy városőri parancsnoktól kezdjen el segítséget kunyerálni. Őszintén bevallva egy kis csapat huligán zsengével is tökéletesen meg lett volna elégedve, legalább velük nem kellene egy folytonos, hivatalos magatartást tartani. Egy köszönés, egy rövid magyarázkodás, és indul a portya, banda halott, kölök megvan. Aztán lehet, hogy e lehetőség most kettejük irháját menti meg. De ez csak most derül ki.
Kezdőlöketként ő maga indul meg kolosszális magabiztosságot tettetve. Ha Akanaeu követi, akkor félúton a hármas felé lelassít, és megvárja, hogy társa elébe kerüljön. Nem igyekszik az arcukba rohanni, hanem egyenes gerinccel, kezeit háta mögé összekulcsolva áll meg, a már minden valószínűséggel rajtuk lévő tekinteteket hidegen megállva, megszokott, komor szoborarcával. Irtózatosan reméli, hogy társa ezüstnyelve most is megkönnyíti dolgukat.*
*Alighogy kezdi el nyakát forgatni egy mogorva katonát keresvén, a nagy felcsapást hallva az ő figyelme is polgártömeg tekintetét kezdi el követni, rögtön kiszúrva a nagy látványosságot: egy két tizedes csapat vonul be a városba, lovas irányítókkal koronázva! Kis híján megcsapja homlokát vastag tenyerével; Ez kissé sok lesz kettejüknek, főleg e nagy nézőközönséggel. Gyorsan kiszemeli Akanaeut, és fejét hátra biccentve magához próbálja hívni. A nagy hangzavarban nem érné meg beszéddel próbálkozni. Ha sikerrel jár, a tömegbe olvadva türelemmel megvárja, míg csillapodnak a kedélyek, és figyeli, mikor lesz a legjobb lehetőségük felhívni magukra a figyelmet.
Megkönnyebbülve tapasztalja, hogy csakhamar kezd csökkenni a sokadalom, ahogy az állomány is Arthenior utcái felé veszi az irányt. Még egy kicsi idő után már a népesség kevésbé nagyobb a szokásosnál, és marad három tiszt, akivel tudnak beszélni. Tökéletes.*
- Tiéd a pálya. *Bólint társának, mintha olyannyira magától értetődő lenne, hogy a lányra van bízva a kommunikáció feladata.* - Mutatkozz be, mondd el a problémánkat, Vörös Baldurt és a dög helyét. És maradj velük tisztelettudó. Mögötted vagyok. *No nem mintha annyira a tisztek arca elött szeretne lenni; még a legkisebb kedve sincs ahhoz, hogy egy városőri parancsnoktól kezdjen el segítséget kunyerálni. Őszintén bevallva egy kis csapat huligán zsengével is tökéletesen meg lett volna elégedve, legalább velük nem kellene egy folytonos, hivatalos magatartást tartani. Egy köszönés, egy rövid magyarázkodás, és indul a portya, banda halott, kölök megvan. Aztán lehet, hogy e lehetőség most kettejük irháját menti meg. De ez csak most derül ki.
Kezdőlöketként ő maga indul meg kolosszális magabiztosságot tettetve. Ha Akanaeu követi, akkor félúton a hármas felé lelassít, és megvárja, hogy társa elébe kerüljön. Nem igyekszik az arcukba rohanni, hanem egyenes gerinccel, kezeit háta mögé összekulcsolva áll meg, a már minden valószínűséggel rajtuk lévő tekinteteket hidegen megállva, megszokott, komor szoborarcával. Irtózatosan reméli, hogy társa ezüstnyelve most is megkönnyíti dolgukat.*
842. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-06-22 10:35:18
Üzenet elküldve: 2021-06-22 10:35:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
*Újra itt van, a főtéren, ahol az embertömeget látva inkább leszáll a lováról, bár a szokatlan sörényű állat így is felhívja magára a bámészkodók figyelmét. Ő maga már csuklyát felhajtva sétál már beljebb. Kicsit megállnak az egyik fal mellett, hogy kinyújtóztassa elgémberedett tagjait, hiszen azért valljuk be, a lovaglás nem a legkényelmesebb utazási forma, főleg nem neki, aki eddig szinte semmi ilyesmit nem csinált. A járása már magában szokatlan ahogy húzódik fájón a hátsója és érzi, ahogy ég a bőre egy részen, talán kidörzsölte a nadrág.*
-Minek is kellett nekem ló? *Azért megpaskolja a nyakát Hullócsillagnak, nehogy aztán feleslegesnek vagy tehernek érezze magát, nem mintha érthetett volna bármit is gazdája panaszos felnyöszörgéséből.*
-Azt hiszem nem ártana neked se pihenni. *Indulnak meg a fogadó irányába, csak úgy komótosan, hiszen a fájó részek ennyi pihenőtől még nem jönnek helyre sajnos. Bárki aki látja, úgy vélheti, talán vizes a gatyája, vagy idegen már neki a szilárd talaj.*
-Minek is kellett nekem ló? *Azért megpaskolja a nyakát Hullócsillagnak, nehogy aztán feleslegesnek vagy tehernek érezze magát, nem mintha érthetett volna bármit is gazdája panaszos felnyöszörgéséből.*
-Azt hiszem nem ártana neked se pihenni. *Indulnak meg a fogadó irányába, csak úgy komótosan, hiszen a fájó részek ennyi pihenőtől még nem jönnek helyre sajnos. Bárki aki látja, úgy vélheti, talán vizes a gatyája, vagy idegen már neki a szilárd talaj.*
841. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-06-21 10:57:19
Üzenet elküldve: 2021-06-21 10:57:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Toborzás//
* A páros megérkezik a Főtérre, abban bízva, hogy talán akad majd itt pár városőr. Igazából nem kell nagyon sokáig keresgélniük őket. Mintha csak kérésre jelentek volna meg érkezik be a városba rögtön vagy húsz is. Szép rendezett alakzatban menetelnek. A menet élén pedig három lovas. A középsőn díszesebb az egyenruha, mint a többin, szóval valószínűleg ő lesz a parancsnok. A menet a Tanácsháza közelében áll meg. Ott leszáll a nyeregből a parancsnok szerűség. *
- Szép volt hölgyeim és uraim! Megérdemlik a pihenést. Vacsorára felküldetek egy hordó sört jutalom gyanánt.* Elég hangosan beszél, szóval hallhatja mindenkit a téren. Ezt befejezve a rangidős tiszt felé fordul és jóval halkabban mond neki valamit. Az tiszteleg és aztán parancsba adja az indulást az állománynak. Mennek a barakkba pihenni. A téren nem marad más csak a három lovas, akik most a hátasok mellett állnak. Remek lehetőség ez a párosnak, hogy megragadják az alkalmat.*
* A páros megérkezik a Főtérre, abban bízva, hogy talán akad majd itt pár városőr. Igazából nem kell nagyon sokáig keresgélniük őket. Mintha csak kérésre jelentek volna meg érkezik be a városba rögtön vagy húsz is. Szép rendezett alakzatban menetelnek. A menet élén pedig három lovas. A középsőn díszesebb az egyenruha, mint a többin, szóval valószínűleg ő lesz a parancsnok. A menet a Tanácsháza közelében áll meg. Ott leszáll a nyeregből a parancsnok szerűség. *
- Szép volt hölgyeim és uraim! Megérdemlik a pihenést. Vacsorára felküldetek egy hordó sört jutalom gyanánt.* Elég hangosan beszél, szóval hallhatja mindenkit a téren. Ezt befejezve a rangidős tiszt felé fordul és jóval halkabban mond neki valamit. Az tiszteleg és aztán parancsba adja az indulást az állománynak. Mennek a barakkba pihenni. A téren nem marad más csak a három lovas, akik most a hátasok mellett állnak. Remek lehetőség ez a párosnak, hogy megragadják az alkalmat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1873-1892