//Aeris Mentha, Ingrtan Eriton//
* Bacara elismeri, hogy Eritonnak igaza van. Neki kell vezetnie őket, hiszen az ő házához mennek. Azonban most azon gondolkozik, vajon rend van-e a lakásán. Nem biztos benne, hogy mikor elment minden csillogott-villogott, de most már késő, hiszen nem mondhatja azt a többieknek, hogy várjanak itt, amíg ő gyorsan rendet rak a házban, bár mit is érdekli ez őt, hiszen nem kötelessége magyarázkodni két társának akiket csak pár órája ismer. Hirtelen megriad, bár próbálja ezt nem mutatni. *
~ Tényleg! Hiszen csak pár órája ismerem ezt a két személyt és képes lennék menedéket nyújtani nekik? Ráadásul a saját otthonomat? Mi a fene ütött belém? ~
* Azonban jobb ötlete nem lévén körbenéz, betájolja magát, majd sietősen elindul a sötét, büdös, ismerős utcája felé. Közben arról a pár ijesztő alakról kiderül, hogy ismerősök, csak a homály miatt nem látta őket rendesen. Két óriás még a régi kocsmából. A nevükre már nem emlékszik, de az rémlik neki, hogy nem igazán kedvelte őket, mivel elég ostoba mindkettő. A két férfi látszólag felismerte a szőke szépséget és gyanúsan nézték mindaddig, mígnem Bacara udvariasan biccentett nekik, ők meg elcammognak mellettük és eltűnnek a sötétségben. Hosszabb ideig néz utánuk a kelleténél, de végül ráeszmél, hogy a mögötte álló két árnyék csak rá vár, így tovább indul. Nincs messze a lakása csak pár utcán kell végigsétálni, majd bekanyarodni az övén. Szerencséjükre az utcákon egy lélek sincs, vagyis olyan nem, akinek feltett szándéka másokba belekötni. Ezen elgondolkozik. *
~ Bár nem ismerem őket hosszú ideje, annyit tudok, hogy ha valaki belénk köt mi hárman úgy elintézzük, hogy reggelre az anyukája se ismer majd rá. Jó csapat lennénk.~
* Ezen elmosolyodik, majd lefékez egy elhagyatott, régi kis házikó előtt és utuk során először pillant hátra társaira. *
- Nem készültem fel a vendégekre. * Közölte egyhangúan és unottan, majd kitárta az ajtót a többiek előtt. *