Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 95 (1881. - 1900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1900. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-01-17 00:31:02
Üzenet elküldve: 2026-01-17 00:31:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Naplemente//
* Az út méla hallgatásban telik. Mindketten éhesek, fáradtak és fáznak. Yvon se lenne ennyire bátor, ha nem lenne vele Maavie. Már rég bekéredzkedett volna az egyik faluban egy istállóba. Annak idején pont így ragadt egy évre Szántásháton. Ezúttal nem fogja elkövetni ugyanazt a hibát. Hiába is, már rég messze járnak a szántóföldektől.
Amikor a lány beszélni kezd, elhúzza a száját. Nem mintha nem szeretné hallani a hangját, de panaszkodással nem lesznek előrébb. Sajnálja, hogy az ő Sárkánya nem tud repülni (se tüzet okádni), pedig akkor seperc alatt odaérnének. Így viszont marad a hagyományos, jól bevált, bár fárasztó lovaglás. Örülhetnek, hogy nem gyalog kell megtenniük ezt a távot. Próbálja továbbra is tartani a lelket benne. *
– Már tényleg nincs sok hátra! Igyál vizet, attól felébredsz! De próbálj meg ébren maradni… * Ha Maavie kéri, odaadja neki a kulacsát. Legalább a vizük még nem fogyott el teljesen. Ha így folytatják, egy-két órán belül elérik Artheniort. Mire odaérnek, valószínűleg már teljesen besötétedik, de a városőrök csak nem hagyják, hogy a két fiatal kint töltse az éjszakát. *
– Látod a fényeket? Azok ott Arthenior fényei! * Szólal meg egy ponton, és máris lelkesebben hajtja meg a szintén fáradt és izzadt hátasát. *
– Neked is kijár a pihenő ezek után. * Súgja Sárkány fülébe, miközben a nyakát simítja végig.
A főtérre úgy érkeznek, mint akik egy hata nem aludtak, nem fürödtek és nem ettek. Az evést és az alvást tekintve persze ez nincs így, a fürdésre most gondolni se akar a fiatal férfi. *
– Megérkeztünk! Az a nagy épület a fogadó, amiről beszéltem. Mellette pedig az istálló. * A főtér igen kihalt ebben a kései órában. Városőrök őrzik a nem létező kapukat, de az élet nem itt történik, hanem a Pegazusban. Sárga ablakai hívogatóan világítják meg a teret. A mellette lévő istálló már kevesebb pompát kapott, de előbb oda mennek majd, hogy elszállásolják Sárkányt, csak utána a fogadóba. Viszont még ezelőtt Sárkány a szökőkúthoz sétál, és inni kezd. Nem Yvon döntött így, hanem Sárkány. De, ha már így döntött, nem ellenkezik, elvégre, ő tudja, mikor kell innia. Leszáll a lóról, és miután az befejezte, elkezdi vezetni az istálló felé. Nagyon fáj a feneke, a lábai sajognak, mintha hatalmas vasbilincsek lennének rajta. Igaz, nem tudja, az milyen érzés, de mégis ahhoz hasonlítja magában. Csak képzeli, milyen érzés lehet majd a lánynak, amikor végre megszabadul a vasaktól. *
– Még maradhatsz rajta, ha szeretnél, csak a bejáratnál vigyázz a fejedre. * De persze mint mindig, most is segít leszállna a hölgynek, hogyha inkább a saját lábán akarja megtenni az utolsó néhány métert. Az istálló felé lépked. Minden lépés gyötrelem, de már kezdi megszokni. Szinte kellemes érzés. *
* Az út méla hallgatásban telik. Mindketten éhesek, fáradtak és fáznak. Yvon se lenne ennyire bátor, ha nem lenne vele Maavie. Már rég bekéredzkedett volna az egyik faluban egy istállóba. Annak idején pont így ragadt egy évre Szántásháton. Ezúttal nem fogja elkövetni ugyanazt a hibát. Hiába is, már rég messze járnak a szántóföldektől.
Amikor a lány beszélni kezd, elhúzza a száját. Nem mintha nem szeretné hallani a hangját, de panaszkodással nem lesznek előrébb. Sajnálja, hogy az ő Sárkánya nem tud repülni (se tüzet okádni), pedig akkor seperc alatt odaérnének. Így viszont marad a hagyományos, jól bevált, bár fárasztó lovaglás. Örülhetnek, hogy nem gyalog kell megtenniük ezt a távot. Próbálja továbbra is tartani a lelket benne. *
– Már tényleg nincs sok hátra! Igyál vizet, attól felébredsz! De próbálj meg ébren maradni… * Ha Maavie kéri, odaadja neki a kulacsát. Legalább a vizük még nem fogyott el teljesen. Ha így folytatják, egy-két órán belül elérik Artheniort. Mire odaérnek, valószínűleg már teljesen besötétedik, de a városőrök csak nem hagyják, hogy a két fiatal kint töltse az éjszakát. *
– Látod a fényeket? Azok ott Arthenior fényei! * Szólal meg egy ponton, és máris lelkesebben hajtja meg a szintén fáradt és izzadt hátasát. *
– Neked is kijár a pihenő ezek után. * Súgja Sárkány fülébe, miközben a nyakát simítja végig.
A főtérre úgy érkeznek, mint akik egy hata nem aludtak, nem fürödtek és nem ettek. Az evést és az alvást tekintve persze ez nincs így, a fürdésre most gondolni se akar a fiatal férfi. *
– Megérkeztünk! Az a nagy épület a fogadó, amiről beszéltem. Mellette pedig az istálló. * A főtér igen kihalt ebben a kései órában. Városőrök őrzik a nem létező kapukat, de az élet nem itt történik, hanem a Pegazusban. Sárga ablakai hívogatóan világítják meg a teret. A mellette lévő istálló már kevesebb pompát kapott, de előbb oda mennek majd, hogy elszállásolják Sárkányt, csak utána a fogadóba. Viszont még ezelőtt Sárkány a szökőkúthoz sétál, és inni kezd. Nem Yvon döntött így, hanem Sárkány. De, ha már így döntött, nem ellenkezik, elvégre, ő tudja, mikor kell innia. Leszáll a lóról, és miután az befejezte, elkezdi vezetni az istálló felé. Nagyon fáj a feneke, a lábai sajognak, mintha hatalmas vasbilincsek lennének rajta. Igaz, nem tudja, az milyen érzés, de mégis ahhoz hasonlítja magában. Csak képzeli, milyen érzés lehet majd a lánynak, amikor végre megszabadul a vasaktól. *
– Még maradhatsz rajta, ha szeretnél, csak a bejáratnál vigyázz a fejedre. * De persze mint mindig, most is segít leszállna a hölgynek, hogyha inkább a saját lábán akarja megtenni az utolsó néhány métert. Az istálló felé lépked. Minden lépés gyötrelem, de már kezdi megszokni. Szinte kellemes érzés. *
1899. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-01-02 10:26:07
Üzenet elküldve: 2026-01-02 10:26:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
* Mióta itt él Artheniorban, alig hagyta el a várost. A mai nap azonban egy remek alkalom arra, hogy kipróbáljon valami újat. Bürkös hátán menetel keresztül a főtéren. Vannak, akik megnézik a különös látványt, vannak, akik úgy mennek el mellette, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne egy kos hátán utazó tündérlány. Voltaképp nekik van igazuk, legalábbis Dänkijinkilinkilinkilinkij szerint. Az lenne furcsa, ha egy nála kétszer-háromszor nagyobb ló hátán ülne, egyedül. Így azonban arcán derű virít, ahogy átmegy a téren, és elindul kifelé a városból. Úgy döntött, addig megy, amíg nem talál valami érdekeset. Remélhetőleg nem kell a Kikötőig mennie ehhez. *
1898. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-12-29 12:45:18
Üzenet elküldve: 2025-12-29 12:45:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Én elmentem a vásárba...//
*Nem mondhatni, hogy kipihenten ébredt meg még a virradat előtt, és a sajgó tenyere sem segítette hozzá, hogy az a néhány órácska, amit fekve töltött el, az pihentető legyen. Természetesen tisztában van vele, hogy magának okozta, így beletörődik a sorsába. Már rég a kitaposott utakat, ösvényeket követi, hogy a városig jusson, de a szemének égető fájdalma csak a reggellel kezd elmúlni, na meg, mikor nem törődve a népekkel, belemeríti kezét a vízbe, majd megmossa a hűsítő nedűvel az arcát. Ha a korahajnali hasonló rituálé nem űzte el belőle a fáradságot, tán majd ez. Zsebeibe mélyeszti ujjait, közéjük csippenti a Samyrn által írott cetlit, s igyekszik még most memorizálni, hogy mit vegyen neki, hiszen a Piacon már most tudja, hogy nem tud majd megállni csak úgy olvasgatni, mert azon nyomban fellökné valaki, ami pedig csak gyújtózsinórja lenne annak, hogy eljárjon a keze, aztán a Kaszárnyában találja magát testisértésért. Jut eszébe, a körözési plakátokat is meg kell tekintenie, nem-e szerepel a Kölyök vádjai alatt a tolvajlás is, mint szó, hiszen a vaskos erszény, ami az asztalon volt, valami huncutságot sejtet. Ítélkezni aligha tudna… de jobb volna, ha egyiküket sem fenyegetné a cella.*
A hozzászólás írója (Caelril Vaellisalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.29 12:45:43
*Nem mondhatni, hogy kipihenten ébredt meg még a virradat előtt, és a sajgó tenyere sem segítette hozzá, hogy az a néhány órácska, amit fekve töltött el, az pihentető legyen. Természetesen tisztában van vele, hogy magának okozta, így beletörődik a sorsába. Már rég a kitaposott utakat, ösvényeket követi, hogy a városig jusson, de a szemének égető fájdalma csak a reggellel kezd elmúlni, na meg, mikor nem törődve a népekkel, belemeríti kezét a vízbe, majd megmossa a hűsítő nedűvel az arcát. Ha a korahajnali hasonló rituálé nem űzte el belőle a fáradságot, tán majd ez. Zsebeibe mélyeszti ujjait, közéjük csippenti a Samyrn által írott cetlit, s igyekszik még most memorizálni, hogy mit vegyen neki, hiszen a Piacon már most tudja, hogy nem tud majd megállni csak úgy olvasgatni, mert azon nyomban fellökné valaki, ami pedig csak gyújtózsinórja lenne annak, hogy eljárjon a keze, aztán a Kaszárnyában találja magát testisértésért. Jut eszébe, a körözési plakátokat is meg kell tekintenie, nem-e szerepel a Kölyök vádjai alatt a tolvajlás is, mint szó, hiszen a vaskos erszény, ami az asztalon volt, valami huncutságot sejtet. Ítélkezni aligha tudna… de jobb volna, ha egyiküket sem fenyegetné a cella.*
A hozzászólás írója (Caelril Vaellisalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.29 12:45:43
1897. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-12-27 21:27:09
Üzenet elküldve: 2025-12-27 21:27:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1154
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1154
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Vakmerő
//Vezeklés//
*Nemrég még bármit megadott volna azért, hogy némi nyugta lehessen, de mostanra már úgy érzi, hogy bele fog őrülni abba, ha csak otthon ül. Egy ideje már semmi hír Pashthráról, ami nem is zavarná, ha nem nála lenne a szív, melyet Sa'Tereth félistene az ő gondjaira bízott, és a lelkére kötötte, hogy ne veszítse el. Hát… már nincs nála.*
~Velar? Az úr haragudni fog, amiért már megint elbasztam, amivel megbízott?~ *Szólítja meg állandó lelkitársát, miközben az ágy végében gombóc pózban nyugodtan szunyókáló macskájára pillant.*
~Nem mondhatok az ő nevében semmit.~ *Ennyit válaszol csupán a jól ismert hang, de ez a feketeség számára egyáltalán nem elég. Hosszú ideig kínlódik még, egyre lehetetlenebb pózokat felvéve az ágyon, míg végül elhatározásra nem jut. El fog menni a Vérkertbe, és maga fogja bevallani, hogy ismételten kudarcot vallott, akkor talán elkerülheti a büntetést.
Felpattan az ágyról, a hátizsákjába pakol mindent, ami fontos lehet, felöltözik, fogja a fegyvereit, felnyalábolja Szörnyecskét és meg sem áll a város főteréig. Ott az istállóba megy, ahol rögtön meg is ölelgeti Árnyék nagy ló fejecskéjét.*
- Ma megint kirándulunk egyet, jó? *Mondja az állatnak, és miután megetette őt, rárakja a nyerget, kivezeti őt a karámból, a hátára erősíti a zsákját, amibe belegyömöszöli a macskát is úgy, hogy csak a feje látszódjon ki, és útnak is indul a kikötő felé.*
*Nemrég még bármit megadott volna azért, hogy némi nyugta lehessen, de mostanra már úgy érzi, hogy bele fog őrülni abba, ha csak otthon ül. Egy ideje már semmi hír Pashthráról, ami nem is zavarná, ha nem nála lenne a szív, melyet Sa'Tereth félistene az ő gondjaira bízott, és a lelkére kötötte, hogy ne veszítse el. Hát… már nincs nála.*
~Velar? Az úr haragudni fog, amiért már megint elbasztam, amivel megbízott?~ *Szólítja meg állandó lelkitársát, miközben az ágy végében gombóc pózban nyugodtan szunyókáló macskájára pillant.*
~Nem mondhatok az ő nevében semmit.~ *Ennyit válaszol csupán a jól ismert hang, de ez a feketeség számára egyáltalán nem elég. Hosszú ideig kínlódik még, egyre lehetetlenebb pózokat felvéve az ágyon, míg végül elhatározásra nem jut. El fog menni a Vérkertbe, és maga fogja bevallani, hogy ismételten kudarcot vallott, akkor talán elkerülheti a büntetést.
Felpattan az ágyról, a hátizsákjába pakol mindent, ami fontos lehet, felöltözik, fogja a fegyvereit, felnyalábolja Szörnyecskét és meg sem áll a város főteréig. Ott az istállóba megy, ahol rögtön meg is ölelgeti Árnyék nagy ló fejecskéjét.*
- Ma megint kirándulunk egyet, jó? *Mondja az állatnak, és miután megetette őt, rárakja a nyerget, kivezeti őt a karámból, a hátára erősíti a zsákját, amibe belegyömöszöli a macskát is úgy, hogy csak a feje látszódjon ki, és útnak is indul a kikötő felé.*
1896. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-12-20 23:14:39
Üzenet elküldve: 2025-12-20 23:14:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Vakmerő
* Az idő egyre csak múlik, és kedvese még mindig sehol. Pashthra úgy dönt, hogy mégis inkább felkerekedik, hogy maga keresse meg a nőt. Miután gondosan kulcsra zárja a lakást, még egyszer ellenőrzi, hogy mindent kellő biztonságban hagy maga mögött, és elindul, maga mellett vezetve Koloszt, akinek amúgy is kellene helyet találjon. A ház mellett nem látott istállót, ahova befoghatta volna, úgyhogy először a főtérre indul, hogy a Pegazus mellett hagyhassa az egyre nyugtalanabb állatot. *
- Hóóó, Kolosz. Nyugalom. * Paskolja az állat orrát, ugyan a páncélzat még mindig rajta van, a fejét védő acéltól már megszabadította, hogy legalább ennyivel kényelmesebb legyen számára. Azt tervezi, hogy az istállóban megadja majd a lovászoknak, hogy takarítsák és tegyék el a páncélt, hiszen a többi csatalóval is így szokott eljárni, aki nem otthon tartja. Reméli, hogy az árvaházba bekötheti majd ő is az állatot, de előbb meg kellene találja, hogy hol van az. Sejtelmei szerint szerelmét is ott találja, viszont nem akarja tovább fárasztani a súlyos acél alatt fújtató állatot, ha nem muszáj. A főtéren azért megáll, hagyja, hogy az állat igyon a kútból, úgy tudja ugyanis a hóhajú harcos, hogy a pestis óta nem volt nyoma, hogy a mágikus szökőkút vize szennyezett lenne. Ő maga persze nem iszik, mert nem barbár. Miután az állat végzett szomjának oltásával, a fiú tovább indul a fogadó felé. Hogy saját esélyeit növelje, menet közben a fiatal utca gyermekek közül kérdez meg néhányat, hátha tudják, és hajlandóak elmondani, merre találja az Árvaházat. Egyelőre viszont inkább kevesebb, mint több sikerrel jár. A legtöbben a lováról kérdezgetik, a kérdéseit meg se hallva, de akadnak olyanok is, akik rögtön az aranyat próbálják kiénekelni a zsebéből. Bennük nem bízik, mert tudja, hogy egy éhes kölyök bármit hajlandó hazudni azért, hogy jutalmat kapjon érte. De azért nem szívtelen, ezeknek a gyerekeknek élelmet kínál, szárított húst, kenyeret, olyan dolgokat, amiket hosszú utazásra visz magával az ember. Neki úgy tűnik egy ideig nem lesz ezekre szüksége, kidobni pedig sajnálná. Arra is jó ez, hogy azokon segítsen vele, akiknek tényleg szükségük van rá. Pénzt bárki elfogad, de aki élelmet is, az tényleg éhezik. Egyre nagyobb híre megy a jótékony harcosnak a téren, úgyhogy nem is bánja, hogy megérkezik a fogadóhoz. Amíg ott van, talán feloszlik az éhezők siserehadja. Odabent aztán gondoskodik róla, hogy Kolosz jó helyre kerüljön. Kifizet 50 aranyat
hogy kellő ellátásban részesüljön az állat, és mindig legyen abrak, amit eszegethet. Ezen kívül a páncélt is megígérik, hogy leszedik róla, és alapos eltakarítás után biztos helyre teszik. Az ifjú harcos alig figyel oda a lovász szavaira, mert figyelmét leköti az, ahogy néhány fiatalabb suhanc éppen egymást lökdösi, hogy eldöntsék, melyikük adja oda a parazsat Árnyéknak. Megcsóválja a fejét és elnyom egy nevezést, mielőtt elindulna kifelé. Nem tölt el bent sok időt, de az épp elég ahhoz, hogy a városi kölykök, akik az ingyen étel és arany lehetőségére megjelentek, érdeklődésüket veszítsék. Így indul hát tovább a térről. *
- Hóóó, Kolosz. Nyugalom. * Paskolja az állat orrát, ugyan a páncélzat még mindig rajta van, a fejét védő acéltól már megszabadította, hogy legalább ennyivel kényelmesebb legyen számára. Azt tervezi, hogy az istállóban megadja majd a lovászoknak, hogy takarítsák és tegyék el a páncélt, hiszen a többi csatalóval is így szokott eljárni, aki nem otthon tartja. Reméli, hogy az árvaházba bekötheti majd ő is az állatot, de előbb meg kellene találja, hogy hol van az. Sejtelmei szerint szerelmét is ott találja, viszont nem akarja tovább fárasztani a súlyos acél alatt fújtató állatot, ha nem muszáj. A főtéren azért megáll, hagyja, hogy az állat igyon a kútból, úgy tudja ugyanis a hóhajú harcos, hogy a pestis óta nem volt nyoma, hogy a mágikus szökőkút vize szennyezett lenne. Ő maga persze nem iszik, mert nem barbár. Miután az állat végzett szomjának oltásával, a fiú tovább indul a fogadó felé. Hogy saját esélyeit növelje, menet közben a fiatal utca gyermekek közül kérdez meg néhányat, hátha tudják, és hajlandóak elmondani, merre találja az Árvaházat. Egyelőre viszont inkább kevesebb, mint több sikerrel jár. A legtöbben a lováról kérdezgetik, a kérdéseit meg se hallva, de akadnak olyanok is, akik rögtön az aranyat próbálják kiénekelni a zsebéből. Bennük nem bízik, mert tudja, hogy egy éhes kölyök bármit hajlandó hazudni azért, hogy jutalmat kapjon érte. De azért nem szívtelen, ezeknek a gyerekeknek élelmet kínál, szárított húst, kenyeret, olyan dolgokat, amiket hosszú utazásra visz magával az ember. Neki úgy tűnik egy ideig nem lesz ezekre szüksége, kidobni pedig sajnálná. Arra is jó ez, hogy azokon segítsen vele, akiknek tényleg szükségük van rá. Pénzt bárki elfogad, de aki élelmet is, az tényleg éhezik. Egyre nagyobb híre megy a jótékony harcosnak a téren, úgyhogy nem is bánja, hogy megérkezik a fogadóhoz. Amíg ott van, talán feloszlik az éhezők siserehadja. Odabent aztán gondoskodik róla, hogy Kolosz jó helyre kerüljön. Kifizet 50 aranyat
hogy kellő ellátásban részesüljön az állat, és mindig legyen abrak, amit eszegethet. Ezen kívül a páncélt is megígérik, hogy leszedik róla, és alapos eltakarítás után biztos helyre teszik. Az ifjú harcos alig figyel oda a lovász szavaira, mert figyelmét leköti az, ahogy néhány fiatalabb suhanc éppen egymást lökdösi, hogy eldöntsék, melyikük adja oda a parazsat Árnyéknak. Megcsóválja a fejét és elnyom egy nevezést, mielőtt elindulna kifelé. Nem tölt el bent sok időt, de az épp elég ahhoz, hogy a városi kölykök, akik az ingyen étel és arany lehetőségére megjelentek, érdeklődésüket veszítsék. Így indul hát tovább a térről. *
1895. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-12-17 11:01:23
Üzenet elküldve: 2025-12-17 11:01:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
* Fürge félelf lábak, surranó kis árnyak, hip hop, Samyrn. Bár látni lát, de győzni nincs mit, úgyhogy ahogy jött, úgy megy is tovább, meg se állva egy pillanatra sem. A nap már távolodik a horizont felé, ami egyébként egy olyan állítás, ami nem jelent semmit, mert a nap vagy nem látszik, vagy a horizont irányába távolodik, sose áll egy helyben. De ilyen mély filozófia vitákba nem bocsátkozik önmagával a fiatal, egykori utcagyerek, csak egy pillanatra suhan át az agyán, miközben kerülgetni a városlakókat, akik úgy téblábolnak a főtéren, mintha még sose sétáltak volna egyik helyről a másikra. Néhányan alig topogva közlekednek, mások viszont egyszerűen megállnak az út közepén, hogy megszemléljenek valamit, nem kevés bosszúságot okozva ezzel főhősünknek. De mivel konfliktus kerülő gyerek, nem áll le elmagyarázni, hogy nem olyan nehéz sétálni, csak egyik láb a másik után, menni fog, bízik mindenkiben. Egyszerűen csak magában morogva kerülgeti azokat, akiket ki tud kerülni, mert nem jönnek éppen szembe pont azon az ösvényen, amit ő kinézett magának a tömegben. Ez a része nem hiányzik neki a városi életből, hogy megőszüljön, mire átmegy egy téren. De nagy nehezen sikerrel jár, és vissza se nézve hagyja a háta mögött a várost, sietve megy haza, ahol ha időben megérkezik, még felrakhat főni egy jó kis ragut. A gondolattól a nyál is összefut a szájában, úgyhogy hiába fáradt, megszaporázza a lépteit. *
1894. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-12-14 14:44:22
Üzenet elküldve: 2025-12-14 14:44:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Mindent a semmiért//
*Norennar kilép a Tanácsházából, és rövid időre megáll a lépcsősor alján. Nem néz vissza. Amit ott el kellett mondania, elmondta, ami ezután következik... Nos, felkészül a legrosszabbra. A főtér nappali zaja fogadja, a beérkező árusok hangja, áthaladó polgárok, a megszokott mozgás, ami élesen elüt attól, ami az imént a falak között elhangzott.
Egy pillanatra végigfuttatja tekintetét a téren, inkább megszokásból, mint kíváncsiságból. Nem időzik. A gondolatai már előrébb járnak, a döntések következményein, azon, hogy mit mozdít majd meg mindez a városban. Megindul a polgárnegyed felé vezető utcán, határozott tempóban, nem sietve, de nem is késlekedve.
Ahogy maga mögött hagyja a főteret, a zaj lassan tompul. A házak közelebb húzódnak egymáshoz, az utcák szűkülnek, a mozgás rendezettebbé válik. Norennar nem keres senkit, nem figyel fel senkire különösebben. Halad, ahogy eddig is tette: előre, a maga útján, tudva, hogy amit elindított, azt már nem lehet egyszerűen félretenni.*
*Norennar kilép a Tanácsházából, és rövid időre megáll a lépcsősor alján. Nem néz vissza. Amit ott el kellett mondania, elmondta, ami ezután következik... Nos, felkészül a legrosszabbra. A főtér nappali zaja fogadja, a beérkező árusok hangja, áthaladó polgárok, a megszokott mozgás, ami élesen elüt attól, ami az imént a falak között elhangzott.
Egy pillanatra végigfuttatja tekintetét a téren, inkább megszokásból, mint kíváncsiságból. Nem időzik. A gondolatai már előrébb járnak, a döntések következményein, azon, hogy mit mozdít majd meg mindez a városban. Megindul a polgárnegyed felé vezető utcán, határozott tempóban, nem sietve, de nem is késlekedve.
Ahogy maga mögött hagyja a főteret, a zaj lassan tompul. A házak közelebb húzódnak egymáshoz, az utcák szűkülnek, a mozgás rendezettebbé válik. Norennar nem keres senkit, nem figyel fel senkire különösebben. Halad, ahogy eddig is tette: előre, a maga útján, tudva, hogy amit elindított, azt már nem lehet egyszerűen félretenni.*
1893. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-12-13 02:19:36
Üzenet elküldve: 2025-12-13 02:19:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
*Az útja hosszabbra sikerült a vártnál, de tényleg nem érezte úgy, hogy további varázslásra szüksége van. Még ha nem is veszti minden mágikus energiáját vele, önmagában is fárasztó folyamatosan varázsolgatni. És volt, amin morfondírozhat, bár inkább csak emlékeztette magát régebbi munkásságára, arra, amit parlagon hagy az új idők és lehetőségek miatt. Így kevesebbről kell újra kezdenie. A főtéri őr jelenléte emlékezteti viszont, hogy miért indult el. Bár már csak egy nem túl távoli emlék, de nem feledte, hogy elsődlegesen a papok közül egy megbízható személyre akart bízni értékes gyógyitalokat. Valuryen nélkül persze így már kevés papot ismer és az személyiségismereti képességei sem nevezhetőek közel sem elfogadhatónak. Mondjuk nem a fény papjaival szemben kellene gyanakvónak lennie, de azt is elismeri, hogy azért az istenek is önérdekűek és az igazi tesztje a kegyüknek az akkor lesz, amikor az orkok a kapukat döngetik. De, akkor már amúgy sem tervez a város nem létező falai között tengeni és már gyakorlatozza is a varázslatot, ami minél előbb a város határain túlra teszi. És volt ideje tanulni is pár trükköt, amivel még azon belül is biztonságosabb sora lesz. Csak így, hogy már civilizált környéken van, nem fog tudni gyakorolni, amíg haza nem ér. És egyelőre más helyeket akar meglátogatni.*
1892. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-12-07 20:39:24
Üzenet elküldve: 2025-12-07 20:39:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
* Hipp hopp, róka helyett egy fiatal félelf jön, és ahogy jött, úgy megy is. Különösebben nem siet át a főtéren, de azért a léptei elég szaporák, meg lehet róluk mondani, hogy ahova megy, oda tart. Az elf egyébként nem tűnik ki különösen a tömegből, az anyjánál kicsit alacsonyabb, a feje tetejétől pedig egészen a földig ér, úgyhogy magasnak sem lehetne mondani. Kerüli a tekinteteket, de azt meg lehet róla mondani, hogy anya szülte, és apa nemzette. Ruhája most enm piszkos és rongyos, hála Caelrilnek, egy egész meleg és kényelmes téli kabát védi őt a hidegtől. A nyüzsgés valamennyire zavarja, de nem annyira, hogy tegyen is ellene, azon kívül, hogy már el is tűnt a főtérről. Hogy hova megy, és mit akar, azt nehéz lenne ennyiből megmondani. Az bizonyos, hogy már nincs itt. *
1891. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-12-07 20:03:32
Üzenet elküldve: 2025-12-07 20:03:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
*Sajnos Valuryen nyoma sokat kopott és Nestar majdhogynem biztos abban, hogy rossz irányba indult el valahol, de egy Eeyr papot említettek, aki mostanában indult meg észak felé. Ez nem egyezik azzal, amiről neki a templomban beszéltek. Az egyszerű válasz az, hogy egy másik Eeyr-papról van szó, ezt meg tudná azzal oldani, hogy körbeírja az őrnek a kinézetét, de úgy tűnik, hogy senki se nézte meg annál jobban, minthogy egy elf. Valamennyire megérti, sokan járnak erre és egy elf nem a legjobban kitűnő látvány. Így a másik eshetőség marad, ami az, hogy egy zarándoklat nem megkötött úton megy és egyszerűen a hívő csak meggondolta magát. Ez nem is baj, így kevésbé aggódik, hogy esetleg összefut a portyázó orkokkal, vagy a szántók egyéb veszélyeivel. Ettől még azért átadna a számára pár gyógyitalt, hisz annak később is hasznát veheti. Viszont, nem is húzná tovább az őr vagy a saját idejét, hisz a köpenyest még könnyedén utolérheti. Így meg is indul az úton észak irányába, hogy remélhetőleg nem hosszasan, de elérje a vándor szerzetest.*
1890. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-12-04 14:14:40
Üzenet elküldve: 2025-12-04 14:14:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Vakmerő
//Vér, láp és szív//
* A városba érve megkönnyebbülten sóhajt. Ugyan még mindig nem érzi magukat biztonságban, és valószínűleg nem is fogja addig, amíg náluk van a szív, mégis csak jobb esélyeik vannak itt, mint odakint. Persze hamar rájön, hogy ez talán távolabb sem lehetne az igazságtól. Hiszen a városban hemzsegnek a tolvajok, és a náluk lévő tárgy alighanem felbecsülhetetlen értékű. Vagy ha fel is becsülhető, a hóhajú harcos nem becsülné egy nemesi kúria ára alá. Ezektől a gondolatoktól láthatóan feszültebbé is válik, és árgus szemekkel figyel bárkit, aki néhány lépésre is megközelíti őket. Lehet, hogy nem a legjobb taktika ennyire feltűnően jelezni, hogy valami értékes van náluk, de talán az oldalán lógó kard elveszi a próbálkozók kedvét. Ha nem, akkor majd a vérzés fogja, amikor Pash kardja elválasztja kézfejüket a test többi részétől. Viszont arra ügyel, hogy ne alkalmatlankodjon, és a két feketeség nyugodtan beszélgethessen. Kicsit lemarad mögöttük, egészen addig, amíg Mai hátra nem fordul a nyeregben, hogy hozzá szóljon. *
- Rendben. Nekem is lesz még dolgom, van néhány személyes tárgyam, amit a panzióban hagytam, azokat összegyűjteném, ha még áll az ajánlat, hogy beköltözhetek hozzád. Ki tudja, hogy mikor lesz szükség a páncélomra. * Gondolkodik hangosan a fiatal harcos, de egyelőre nem hagyja magukra társait. *
- Lehet, hogy jót tenne nektek, ha kicsit kettesben lennétek. Talán az árvák is segíthetnének abban, hogy felviduljatok. * Tesz még javaslatot, majd közelebb lépdel lovával a mágushoz. *
- Mit szólsz, ha utána találkozunk nálad? A mester válaszára hiába várunk, és jobbat egyelőre úgyse tudunk, szóval egy kicsit magunk mögött hagyhatjuk ezt az egészet. És majd szeretném megismerni az árvákat is. * Teszi még hozzá egy halovány mosoly keretében, és ha a nő engedi, akkor finoman végigsimít a karján, egy bocsánatkérő tekintet keretében. Szeretné jelezni, hogy nem lerázni akarja, csak tényleg fontosnak tartja azt, hogy összeszedje a felszerelését, és beköltözhessen Mai házába. *
* A városba érve megkönnyebbülten sóhajt. Ugyan még mindig nem érzi magukat biztonságban, és valószínűleg nem is fogja addig, amíg náluk van a szív, mégis csak jobb esélyeik vannak itt, mint odakint. Persze hamar rájön, hogy ez talán távolabb sem lehetne az igazságtól. Hiszen a városban hemzsegnek a tolvajok, és a náluk lévő tárgy alighanem felbecsülhetetlen értékű. Vagy ha fel is becsülhető, a hóhajú harcos nem becsülné egy nemesi kúria ára alá. Ezektől a gondolatoktól láthatóan feszültebbé is válik, és árgus szemekkel figyel bárkit, aki néhány lépésre is megközelíti őket. Lehet, hogy nem a legjobb taktika ennyire feltűnően jelezni, hogy valami értékes van náluk, de talán az oldalán lógó kard elveszi a próbálkozók kedvét. Ha nem, akkor majd a vérzés fogja, amikor Pash kardja elválasztja kézfejüket a test többi részétől. Viszont arra ügyel, hogy ne alkalmatlankodjon, és a két feketeség nyugodtan beszélgethessen. Kicsit lemarad mögöttük, egészen addig, amíg Mai hátra nem fordul a nyeregben, hogy hozzá szóljon. *
- Rendben. Nekem is lesz még dolgom, van néhány személyes tárgyam, amit a panzióban hagytam, azokat összegyűjteném, ha még áll az ajánlat, hogy beköltözhetek hozzád. Ki tudja, hogy mikor lesz szükség a páncélomra. * Gondolkodik hangosan a fiatal harcos, de egyelőre nem hagyja magukra társait. *
- Lehet, hogy jót tenne nektek, ha kicsit kettesben lennétek. Talán az árvák is segíthetnének abban, hogy felviduljatok. * Tesz még javaslatot, majd közelebb lépdel lovával a mágushoz. *
- Mit szólsz, ha utána találkozunk nálad? A mester válaszára hiába várunk, és jobbat egyelőre úgyse tudunk, szóval egy kicsit magunk mögött hagyhatjuk ezt az egészet. És majd szeretném megismerni az árvákat is. * Teszi még hozzá egy halovány mosoly keretében, és ha a nő engedi, akkor finoman végigsimít a karján, egy bocsánatkérő tekintet keretében. Szeretné jelezni, hogy nem lerázni akarja, csak tényleg fontosnak tartja azt, hogy összeszedje a felszerelését, és beköltözhessen Mai házába. *
1889. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-12-04 10:04:00
Üzenet elküldve: 2025-12-04 10:04:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1154
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1154
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Vakmerő
//Vér, láp és szív//
*Már kezd egészen hozzászokni ahhoz, hogy mindig elhagyják. Nem ez az első eset. Nolie… Clion… és most Norennar is. A csalódottsága most talán azért nagyobb, mert ezúttal mindent megtett, hogy ne így történjen. Azt hitte, hogy a vérmágia, a vérrel kötött kötelék van olyan erős, hogy maga mellett tudja tartani mélységi barátját, de tévedett. A maradék úton a városig csendes szomorúságba burkolózik, nem szól egy szót sem Maihoz, sem Pashthrához.
A város határát átlépve szeme sarkából megpillantja maga mellett Mait, mire fáradt, továbbra is szomorú tekintettel fordul felé.*
- Jó. Nem baj. *Válaszol először a második kérdésre, majd az azt következő bocsánatkérésre. Maira most tényleg nem tud, és nincs is miért haragudnia. Ettől azonban a kedve még nem lesz jobb, s egy sóhaj után végre meg is nyílik a félvér lánynak.*
- Nem vagyok jól. Én nem tudtam, hogy egy barát is képes arra, hogy szó nélkül elhagyjon. *Mondja Norennarról, miközben arról a lehetőségről már letett, hogy nem sikerült volna az átka, most pusztán úgy gondolja, hogy a barátság egyszerűen ilyen, és az, hogy valaki barát, nem garantálja, hogy nem fogja egyedül hagyni őt akkor, amikor leginkább szüksége volna rá.*
- Mai, miért ilyenek a barátok? Azt hiszem, hogy tegnap este meg is akart ölni. Ledobott az öléből, és láttam a szemeiben, hogy képes volna rá. Féltem tőle. *Pislog őszinte értetlenséggel a szemeiben. Most már egyértelmű, hogy az elméjét nem az a Lil dominálja, aki képes minden további nélkül lefejezni egy orkot, majd oltárt készíteni a kihűlőben lévő testének véréből. Nori most sebezhetőbb.*
- Mindegy, haza akarok menni. Kényelmes ruhában akarok lenni, a puha ágyamat szeretném, megölelni Szörnyecskét… Te nagyon csinos voltál, mikor Abogrhoz mentünk, Mai. *Mondandójának egyre kevesebb értelme van, főleg abban a sorrendben, ahogy a feketeség egymás után pakolja a mondatokat. Bizonyára tényleg szüksége van már a pihenésre.*
- Elviszem Árnyékot az istállóba. Ti megvártok, igaz? *Szól a kérdése ezúttal nem csak Mainak, hanem Pashthrának is. Az már nem is érdekli, hogy nem kapja vissza a szívet, csak nem szeretne magára maradni. Ha társai megnyugtatják róla, hogy itt lesznek még, mikor kijön az istállóból, akkor leszáll a lováról, és elvezeti őt a ma esti szállására, ahol meg tudja etetni, mielőtt elköszönne négylábú barátjától. Árnyék sem hagyta el őt. Még a halálból is visszajött hozzá…*
*Már kezd egészen hozzászokni ahhoz, hogy mindig elhagyják. Nem ez az első eset. Nolie… Clion… és most Norennar is. A csalódottsága most talán azért nagyobb, mert ezúttal mindent megtett, hogy ne így történjen. Azt hitte, hogy a vérmágia, a vérrel kötött kötelék van olyan erős, hogy maga mellett tudja tartani mélységi barátját, de tévedett. A maradék úton a városig csendes szomorúságba burkolózik, nem szól egy szót sem Maihoz, sem Pashthrához.
A város határát átlépve szeme sarkából megpillantja maga mellett Mait, mire fáradt, továbbra is szomorú tekintettel fordul felé.*
- Jó. Nem baj. *Válaszol először a második kérdésre, majd az azt következő bocsánatkérésre. Maira most tényleg nem tud, és nincs is miért haragudnia. Ettől azonban a kedve még nem lesz jobb, s egy sóhaj után végre meg is nyílik a félvér lánynak.*
- Nem vagyok jól. Én nem tudtam, hogy egy barát is képes arra, hogy szó nélkül elhagyjon. *Mondja Norennarról, miközben arról a lehetőségről már letett, hogy nem sikerült volna az átka, most pusztán úgy gondolja, hogy a barátság egyszerűen ilyen, és az, hogy valaki barát, nem garantálja, hogy nem fogja egyedül hagyni őt akkor, amikor leginkább szüksége volna rá.*
- Mai, miért ilyenek a barátok? Azt hiszem, hogy tegnap este meg is akart ölni. Ledobott az öléből, és láttam a szemeiben, hogy képes volna rá. Féltem tőle. *Pislog őszinte értetlenséggel a szemeiben. Most már egyértelmű, hogy az elméjét nem az a Lil dominálja, aki képes minden további nélkül lefejezni egy orkot, majd oltárt készíteni a kihűlőben lévő testének véréből. Nori most sebezhetőbb.*
- Mindegy, haza akarok menni. Kényelmes ruhában akarok lenni, a puha ágyamat szeretném, megölelni Szörnyecskét… Te nagyon csinos voltál, mikor Abogrhoz mentünk, Mai. *Mondandójának egyre kevesebb értelme van, főleg abban a sorrendben, ahogy a feketeség egymás után pakolja a mondatokat. Bizonyára tényleg szüksége van már a pihenésre.*
- Elviszem Árnyékot az istállóba. Ti megvártok, igaz? *Szól a kérdése ezúttal nem csak Mainak, hanem Pashthrának is. Az már nem is érdekli, hogy nem kapja vissza a szívet, csak nem szeretne magára maradni. Ha társai megnyugtatják róla, hogy itt lesznek még, mikor kijön az istállóból, akkor leszáll a lováról, és elvezeti őt a ma esti szállására, ahol meg tudja etetni, mielőtt elköszönne négylábú barátjától. Árnyék sem hagyta el őt. Még a halálból is visszajött hozzá…*
1888. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-12-03 20:15:05
Üzenet elküldve: 2025-12-03 20:15:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1222
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1222
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Vér, láp és szív//
- Mehetünk! *Biccent egy fáradt mosollyal, majd újra nyeregbe pattan és szinte megkönnyebbül, mikor már jól tudja, hogy alig egy-két fertályóra és végre a városba érnek. Csendben teszi meg az út további részét, ha más nem szól hozzá, egészen addig a gondolataiba mélyed, amíg a város főterére nem érnek.
Habár nem töltöttek sok időt a Mágustoronyban, mintha egy esztendő telt volna el. Túl sok minden történt. Rátalált valami egészen csodálatos érzés, mégis valamit kimetszettek belőle. Így megy ez, talán sosem történik jó anélkül, hogy ne követelne érte valamit az élet. Pash felé néz és lágyan elmosolyodik. Boldog már attól is, hogy megismerte a hóhajút, de ez a jó érzés csupán addig tart ki, míg be nem villan az ork, az orkok, kiknek életének elvételében segédkezett. Talán őket is várta valaki. Ismét megrázza a fejét, gyűlöli a mérgező gondolatokat. Várja az árvaház, de talán először a Polgárnegyedet kellene útba ejteniük, hogy ha akar, akkor a párja lepihenhessen, hiszen a gyerekek mellett aligha történhet ez meg hamar. Majd rábízza persze a döntést.
Hirtelen eszmél fel, hogy amíg magával törődött és a saját lelkivilágával, töréseivel, foltozásaival, addig megfeledkezett a feketeségről. Hiszen amazt talán csak úgy faképnél hagyta a mélységi. Nem sérelmezte a lány szavakkal, de tudja, hogy a legrosszabb, ami vele történhet az az, ha elhagyja őt valaki. Még ha csak néhány percre is. A választalanság egyébként is felőröl. Közelebb irányítja hát Borsot és a névtelen hátast, hogy mellé soroljon.*
- Szívem! *Szólal meg, a lehető legtöbb kedvességet beleerőltetve a hangjába.*
- Mondd, hogy vagy? Elmegyünk veled hazáig, jó? *Kutakodva keresi a barna íriszeket.* - Sajnálom, hogy nem figyeltem rátok a lovak miatt, valahogy… muszáj volt… elhozni őket.* Szabadkozik, s pontosan azért, mert halvány lila gőze sincs, hogy Norennar mondott-e valamit búcsúzóul, vagy tényleg csak kámforrá vált. Istenek óvják, ha átveri húgát. Ismeri már Norileina haragját, ahogy a szeretetét is. De végül Pashthrához fordul.*
- Lepakolunk a Polgárnegyedben, jó? Aztán… muszáj az árvaházba mennem. *Nem kérleli a szemeivel, hogy tartson vele oda is, de nagyon szívesen venné persze.*
- Mehetünk! *Biccent egy fáradt mosollyal, majd újra nyeregbe pattan és szinte megkönnyebbül, mikor már jól tudja, hogy alig egy-két fertályóra és végre a városba érnek. Csendben teszi meg az út további részét, ha más nem szól hozzá, egészen addig a gondolataiba mélyed, amíg a város főterére nem érnek.
Habár nem töltöttek sok időt a Mágustoronyban, mintha egy esztendő telt volna el. Túl sok minden történt. Rátalált valami egészen csodálatos érzés, mégis valamit kimetszettek belőle. Így megy ez, talán sosem történik jó anélkül, hogy ne követelne érte valamit az élet. Pash felé néz és lágyan elmosolyodik. Boldog már attól is, hogy megismerte a hóhajút, de ez a jó érzés csupán addig tart ki, míg be nem villan az ork, az orkok, kiknek életének elvételében segédkezett. Talán őket is várta valaki. Ismét megrázza a fejét, gyűlöli a mérgező gondolatokat. Várja az árvaház, de talán először a Polgárnegyedet kellene útba ejteniük, hogy ha akar, akkor a párja lepihenhessen, hiszen a gyerekek mellett aligha történhet ez meg hamar. Majd rábízza persze a döntést.
Hirtelen eszmél fel, hogy amíg magával törődött és a saját lelkivilágával, töréseivel, foltozásaival, addig megfeledkezett a feketeségről. Hiszen amazt talán csak úgy faképnél hagyta a mélységi. Nem sérelmezte a lány szavakkal, de tudja, hogy a legrosszabb, ami vele történhet az az, ha elhagyja őt valaki. Még ha csak néhány percre is. A választalanság egyébként is felőröl. Közelebb irányítja hát Borsot és a névtelen hátast, hogy mellé soroljon.*
- Szívem! *Szólal meg, a lehető legtöbb kedvességet beleerőltetve a hangjába.*
- Mondd, hogy vagy? Elmegyünk veled hazáig, jó? *Kutakodva keresi a barna íriszeket.* - Sajnálom, hogy nem figyeltem rátok a lovak miatt, valahogy… muszáj volt… elhozni őket.* Szabadkozik, s pontosan azért, mert halvány lila gőze sincs, hogy Norennar mondott-e valamit búcsúzóul, vagy tényleg csak kámforrá vált. Istenek óvják, ha átveri húgát. Ismeri már Norileina haragját, ahogy a szeretetét is. De végül Pashthrához fordul.*
- Lepakolunk a Polgárnegyedben, jó? Aztán… muszáj az árvaházba mennem. *Nem kérleli a szemeivel, hogy tartson vele oda is, de nagyon szívesen venné persze.*
1887. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-12-03 16:35:47
Üzenet elküldve: 2025-12-03 16:35:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Viszlát nyár//
*Norennar kilép a Pegazus fogadó ajtaján, és a csukódó fa halk puffanással mögötte marad. A főtér nappali zaja azonnal körülveszi: kereskedők beszéde, cipők kopogása, a szökőkút halk csobogása. A levegőben nedves kő és friss eső illata ül, a tegnapi vihar nyomai még nem tűntek el teljesen.
A mélységi átvág a téren. Léptei nyugodtak, határozottak, mintha már eldöntötte volna, merre megy, de nem siet. A szökőkút mellett elhaladva egy pillanatra megáll; nem hosszan, csak éppen annyira, hogy végignézzen a téren. A víz tiszta íve mögött emberek jönnek-mennek, az ismerős városi mozgás csendesen visszarántja abba a ritmusba, amit az ingovány sosem adott meg.
Ahogy megáll gondolatai messzire kalandoznak. Arca rezzenéstelen, tekintete kifejezéstelen. Maga sem tudja meddig ácsoroghatott feleslegesen mire felocsúdik. Finoman megrázza fejét s már halad is tovább. A köpenye még mindig nedves foltokat hagy a vállán, de nem törődik vele. A főtér kövei egyre szárazabbak, ahogy közeledik a Tanácsháza felé, a város szívéhez vagy a fejéhez. Az épület nagy tömbje lassan kibontakozik a házak sora mögül, ismerős, határozott vonalaival.
Amikor eléri a Tanácsháza előtti teret, egy pillanatra megtorpan. Mintha még mérlegelne valamit, majd megindul az épület lépcsői felé.*
*Norennar kilép a Pegazus fogadó ajtaján, és a csukódó fa halk puffanással mögötte marad. A főtér nappali zaja azonnal körülveszi: kereskedők beszéde, cipők kopogása, a szökőkút halk csobogása. A levegőben nedves kő és friss eső illata ül, a tegnapi vihar nyomai még nem tűntek el teljesen.
A mélységi átvág a téren. Léptei nyugodtak, határozottak, mintha már eldöntötte volna, merre megy, de nem siet. A szökőkút mellett elhaladva egy pillanatra megáll; nem hosszan, csak éppen annyira, hogy végignézzen a téren. A víz tiszta íve mögött emberek jönnek-mennek, az ismerős városi mozgás csendesen visszarántja abba a ritmusba, amit az ingovány sosem adott meg.
Ahogy megáll gondolatai messzire kalandoznak. Arca rezzenéstelen, tekintete kifejezéstelen. Maga sem tudja meddig ácsoroghatott feleslegesen mire felocsúdik. Finoman megrázza fejét s már halad is tovább. A köpenye még mindig nedves foltokat hagy a vállán, de nem törődik vele. A főtér kövei egyre szárazabbak, ahogy közeledik a Tanácsháza felé, a város szívéhez vagy a fejéhez. Az épület nagy tömbje lassan kibontakozik a házak sora mögül, ismerős, határozott vonalaival.
Amikor eléri a Tanácsháza előtti teret, egy pillanatra megtorpan. Mintha még mérlegelne valamit, majd megindul az épület lépcsői felé.*
1886. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-12-02 19:50:14
Üzenet elküldve: 2025-12-02 19:50:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Berendezkedés//
//Zárás//
*Útjuk felén már túl vannak. Már csak a vásárlás marad hátra. Ha gyorsak, akkor még a mai nap visszaindulhatnak a táborba.*
-Javaslom váljunk szét. Külön gyorsabban haladhatunk. Két óra múlva itt találkozunk.
*Ezt nem javasolja, hanem kijelenti, hogy így lesz, még akkor is ha a férfinek tetszik vagy sem. Elsőnek a tisztásra fog tartani. Ha jól emlékszik ott találni néhány hasznos gyógyfüvet. Talán szerencséje lesz és nem kell egy árustól beszereznie, magas összegekért. Ha Zzul a piac felé megy, akkor arra együtt mennek még, utána válik majd el az útjuk. Zzul nem egy olyan személy aki könnyen eltűnik a tömegben. Sőt. Inkább kitűnik onnan.*
//Zárás//
*Útjuk felén már túl vannak. Már csak a vásárlás marad hátra. Ha gyorsak, akkor még a mai nap visszaindulhatnak a táborba.*
-Javaslom váljunk szét. Külön gyorsabban haladhatunk. Két óra múlva itt találkozunk.
*Ezt nem javasolja, hanem kijelenti, hogy így lesz, még akkor is ha a férfinek tetszik vagy sem. Elsőnek a tisztásra fog tartani. Ha jól emlékszik ott találni néhány hasznos gyógyfüvet. Talán szerencséje lesz és nem kell egy árustól beszereznie, magas összegekért. Ha Zzul a piac felé megy, akkor arra együtt mennek még, utána válik majd el az útjuk. Zzul nem egy olyan személy aki könnyen eltűnik a tömegben. Sőt. Inkább kitűnik onnan.*
1885. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-12-02 18:46:13
Üzenet elküldve: 2025-12-02 18:46:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Viszlát nyár//
*Az eső lassan csendesedik, mire a kereskedelmi út szélesedni kezd, és Norennar előtt feltűnnek Arthenior első, otthonosabb körvonalai. Nincsenek falak, nincsen kapu, a város úgy nyitja meg magát az érkezők előtt, mintha csak egyetlen nagy térbe torkollana minden út. A földes rész lassan kavicsosra vált, majd rendezett macskakőre; a házak sűrűbbé válnak, a távolból hangfoszlányok, beszéd, edénycsörgés, állatok neszei szűrődnek ki.
Hamu ütemesen lassít, ahogy a főtér közelébe érnek. A szökőkút vízsugara tompán csillan a borongós ég alatt, a ráhulló esőcseppek apró fodrokat vetnek a medence felszínén. Norennar halványan elmosolyodik, ritkán hat rá bármi a városban, de ez a látvány minden érkezéskor ugyanazt az ismerős, nyugodt érzést hívja elő benne.
Megállítja Hamut a tér szélén, majd hangtalan mozdulattal lecsúszik a nyeregből. A ló megrázza a fejét, ahogy a férfi a kantárért nyúl, mintha csak örülne, hogy végre megszabadulhat a terhétől. Norennar egyetlen szó nélkül vezeti az istálló felé, amely a főtér mellett húzódik, félárnyékban, széles bejárattal és meleg, száraz szénaszaggal.
Odabent csendes, csak néhány ló prüszköl a bokszokban. Hamu ismerősként lép beljebb. Norennar bevezeti a két üres állás egyikébe, majd nekilát leszerelni a szerszámokat. Először a kantárt oldja ki, ujjaival lassan, gyakorlottan oldja a csatok szíját, ügyelve rá, hogy a ló türelmesen állhasson közben. A nyereg hevederét is meglazítja, majd két mozdulattal leemeli Hamuról. A ló bordái mélyebben emelkednek-süllyednek, ahogy felszabadul a nyomás alól.
A nyeregtáskából kiveszi a zsákmányt, és a saját csomagjai közé helyezi, majd egy durvább kefével átfut Hamu oldalán, leszedve róla a száradt sár jó részét. A ló halkan fúj egyet, elégedetten. Norennar finoman megpaskolja a nyakát, majd a bokszajtót csukja be.*
- Újra itthon.
*A hangja halkan csendül, alig kivehető éllel benne, mely… talán csalódottan csenghet. Na nem mintha bárki is hallaná a lovakon kívül.
Miután mindent elrendezett, a szerszámokat a fal mellett hagyja száradni. Egy utolsó pillantást vet Hamura, majd kilép az istálló félhomályából vissza a főtérre. A Pegazus fogadó felől meleg fény szűrődik ki a kövezetre. Norennar feljebb húzza a köpenyét a vállán, és elindul a fény irányába. Nem siet, nem is lassít, csak megy, mintha hazafelé tartana.*
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.02 18:46:47
*Az eső lassan csendesedik, mire a kereskedelmi út szélesedni kezd, és Norennar előtt feltűnnek Arthenior első, otthonosabb körvonalai. Nincsenek falak, nincsen kapu, a város úgy nyitja meg magát az érkezők előtt, mintha csak egyetlen nagy térbe torkollana minden út. A földes rész lassan kavicsosra vált, majd rendezett macskakőre; a házak sűrűbbé válnak, a távolból hangfoszlányok, beszéd, edénycsörgés, állatok neszei szűrődnek ki.
Hamu ütemesen lassít, ahogy a főtér közelébe érnek. A szökőkút vízsugara tompán csillan a borongós ég alatt, a ráhulló esőcseppek apró fodrokat vetnek a medence felszínén. Norennar halványan elmosolyodik, ritkán hat rá bármi a városban, de ez a látvány minden érkezéskor ugyanazt az ismerős, nyugodt érzést hívja elő benne.
Megállítja Hamut a tér szélén, majd hangtalan mozdulattal lecsúszik a nyeregből. A ló megrázza a fejét, ahogy a férfi a kantárért nyúl, mintha csak örülne, hogy végre megszabadulhat a terhétől. Norennar egyetlen szó nélkül vezeti az istálló felé, amely a főtér mellett húzódik, félárnyékban, széles bejárattal és meleg, száraz szénaszaggal.
Odabent csendes, csak néhány ló prüszköl a bokszokban. Hamu ismerősként lép beljebb. Norennar bevezeti a két üres állás egyikébe, majd nekilát leszerelni a szerszámokat. Először a kantárt oldja ki, ujjaival lassan, gyakorlottan oldja a csatok szíját, ügyelve rá, hogy a ló türelmesen állhasson közben. A nyereg hevederét is meglazítja, majd két mozdulattal leemeli Hamuról. A ló bordái mélyebben emelkednek-süllyednek, ahogy felszabadul a nyomás alól.
A nyeregtáskából kiveszi a zsákmányt, és a saját csomagjai közé helyezi, majd egy durvább kefével átfut Hamu oldalán, leszedve róla a száradt sár jó részét. A ló halkan fúj egyet, elégedetten. Norennar finoman megpaskolja a nyakát, majd a bokszajtót csukja be.*
- Újra itthon.
*A hangja halkan csendül, alig kivehető éllel benne, mely… talán csalódottan csenghet. Na nem mintha bárki is hallaná a lovakon kívül.
Miután mindent elrendezett, a szerszámokat a fal mellett hagyja száradni. Egy utolsó pillantást vet Hamura, majd kilép az istálló félhomályából vissza a főtérre. A Pegazus fogadó felől meleg fény szűrődik ki a kövezetre. Norennar feljebb húzza a köpenyét a vállán, és elindul a fény irányába. Nem siet, nem is lassít, csak megy, mintha hazafelé tartana.*
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.02 18:46:47
1884. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-11-28 16:11:17
Üzenet elküldve: 2025-11-28 16:11:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Már én is elhiszem…//
*Amióta megingott, s ki akart szállni abból, amiből egyébként már ki sem tudna, azóta folyamatosan erősíti magát. Hol belső monológokkal, hol mélyenszántó gondolatokkal, hol pedig azzal, hogy egyszerűen csak álarcot húz a problémára is. Amivel nem törődik, az mélyről gyilkol, s csendesen, de legalább nem kell vele megküzdeni. Még a folyton koszosnak érzett kézfejére is selyemkesztyűt húz, s ha rápislant, annak türkiz színe sosem hasonlít a vérhez, amit egyébként ráképzel.
Testvére örül a változásnak, ami valahol Lyssira számára is jó, még ha nem is érti. Ha Cori nem kutat benne folyton, akkor nem kell felszínre törnie a problémáknak. A világnak pedig ott van vége, ahol már az ikre előtt sem önmaga. Vagy épp ott kezdődik? Néhány utat azért végig kell járni, hogy ez kiderülhessen és az egyik legfontosabbra most tértek rá. Valóban nem árt óvatosan lépkedni rajta.*
- Köszönöm! Csak arra kérlek, hogy minden lépésed előtt beszéljünk. Ne utána. Együtt vagyunk ebben. *Utal ezzel arra, hogy volt már rá példa, hogy ballépést követett el, ami jelen helyzetükben nem megengedett. Miután kezükben a vágyott okmány, már hibázhatnak is akár, de addig mindent meg kell fontolni. Senki nem lehet hirtelen, még ha az vére természete ellen is megy. Viszont ő maga nem tesz bántó megjegyzést, csupán olyan szabályokat kell lefektetni, amit már elméletben lefektettek. Persze tudja jól, hogy gyengeségével felrúgta ő is, de elhiheti Corillette, hogy nem jókedvében omlott össze és ment volna tengernek inkább, mintsem valaki más bőrébe bújjon életének végéig, annak teljes tudatában, hogy ha nem is az ő, de testvére keze által haltak meg, azért hogy nekik adhassák életüket.
Égi szerencse, hogy gondolatokat nem hall, hiszen akkor nem engedné, hogy megölelje őt a lány, ámbár feszélyezi annak közelsége így a nyílt téren. Szép dolog, hogy létezni sem tudnak egymás nélkül, s szinte egyek ők ketten, de mégis… idegennek hat a nemesi köntösben ez a fajta közvetlenség.*
- Nem gondolod… hogy nem való ez mások szemeinek? Az egyetértést, az egyszerre kimondott szavainkat, egyszerre megtett mozdulatainkat úgysem tudjuk és nem is akarjuk kiirtani, de talán nem túl előkelő az utcán ölelkezni. *Hangja lágy, most beleenged egy kis kétséget is, na meg szemeibe is, ahogy a hasonló párt fürkészi. * - De nagyon szeretlek, te is tudod. Csupán tűnődök…
*Azzal, tovább is indul, hiszen a piac már várja őket, na meg titkon azt is reméli, hogy ismét feltűnik a Prefektus, noha most nem elegyedne szóba vele, mégis jó, ha sűrűn emlékeztetve van a férfi arra, hogy Lyssira létezik és meglehetőst gyönyörű. Bár maga sem tudja még mit hozna ki abból az ismeretségből, feszíti, hogy beszéljen erről a testvérével. De azt talán nem a sokaságban kellene.*
*Amióta megingott, s ki akart szállni abból, amiből egyébként már ki sem tudna, azóta folyamatosan erősíti magát. Hol belső monológokkal, hol mélyenszántó gondolatokkal, hol pedig azzal, hogy egyszerűen csak álarcot húz a problémára is. Amivel nem törődik, az mélyről gyilkol, s csendesen, de legalább nem kell vele megküzdeni. Még a folyton koszosnak érzett kézfejére is selyemkesztyűt húz, s ha rápislant, annak türkiz színe sosem hasonlít a vérhez, amit egyébként ráképzel.
Testvére örül a változásnak, ami valahol Lyssira számára is jó, még ha nem is érti. Ha Cori nem kutat benne folyton, akkor nem kell felszínre törnie a problémáknak. A világnak pedig ott van vége, ahol már az ikre előtt sem önmaga. Vagy épp ott kezdődik? Néhány utat azért végig kell járni, hogy ez kiderülhessen és az egyik legfontosabbra most tértek rá. Valóban nem árt óvatosan lépkedni rajta.*
- Köszönöm! Csak arra kérlek, hogy minden lépésed előtt beszéljünk. Ne utána. Együtt vagyunk ebben. *Utal ezzel arra, hogy volt már rá példa, hogy ballépést követett el, ami jelen helyzetükben nem megengedett. Miután kezükben a vágyott okmány, már hibázhatnak is akár, de addig mindent meg kell fontolni. Senki nem lehet hirtelen, még ha az vére természete ellen is megy. Viszont ő maga nem tesz bántó megjegyzést, csupán olyan szabályokat kell lefektetni, amit már elméletben lefektettek. Persze tudja jól, hogy gyengeségével felrúgta ő is, de elhiheti Corillette, hogy nem jókedvében omlott össze és ment volna tengernek inkább, mintsem valaki más bőrébe bújjon életének végéig, annak teljes tudatában, hogy ha nem is az ő, de testvére keze által haltak meg, azért hogy nekik adhassák életüket.
Égi szerencse, hogy gondolatokat nem hall, hiszen akkor nem engedné, hogy megölelje őt a lány, ámbár feszélyezi annak közelsége így a nyílt téren. Szép dolog, hogy létezni sem tudnak egymás nélkül, s szinte egyek ők ketten, de mégis… idegennek hat a nemesi köntösben ez a fajta közvetlenség.*
- Nem gondolod… hogy nem való ez mások szemeinek? Az egyetértést, az egyszerre kimondott szavainkat, egyszerre megtett mozdulatainkat úgysem tudjuk és nem is akarjuk kiirtani, de talán nem túl előkelő az utcán ölelkezni. *Hangja lágy, most beleenged egy kis kétséget is, na meg szemeibe is, ahogy a hasonló párt fürkészi. * - De nagyon szeretlek, te is tudod. Csupán tűnődök…
*Azzal, tovább is indul, hiszen a piac már várja őket, na meg titkon azt is reméli, hogy ismét feltűnik a Prefektus, noha most nem elegyedne szóba vele, mégis jó, ha sűrűn emlékeztetve van a férfi arra, hogy Lyssira létezik és meglehetőst gyönyörű. Bár maga sem tudja még mit hozna ki abból az ismeretségből, feszíti, hogy beszéljen erről a testvérével. De azt talán nem a sokaságban kellene.*
1883. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-11-27 18:54:51
Üzenet elküldve: 2025-11-27 18:54:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Már én is elhiszem…//
*Egészen hosszasan ízlelgeti a választ, mellyel Lyssira felel a dicséretnek szánt szavaira, míg végül arra a következtetésre jut, hogy voltaképp mindegy minek nevezik, fejlődésnek vagy megbékélésnek azt, amin húga keresztül ment az utóbbi időszakban, mert mindenképp üdvözítő.*
- Akkor nevezzük így, de én azt hiszem, hogy örülök neki. *Ezt még el akarta mondani, de tovább nem firtatja a témát.
Ami a következő lépéseket illeti, úgy tűnik nem feltétlenül van egyetértés kettejük között, sem abban, hogy milyen gyorsan akarnak egyről a kettőre jutni, sem pedig abban, hogy mi szükséges ahhoz, hogy számíthassanak a többi nemes támogatására. Ő már most úgy érzi, hogy közéjük tartoznak. Ez a világ minden kényelmetlensége ellenére átkozottul kényelmesnek ígérkezik.
Mindenesetre ezúttal is Lyssira az, aki valamelyest határt szab Corillette törtetésének, és felhívja a figyelmét olyan csapdákra, mielőtt nélküle valamennyibe belesétált volna.*
- Azt nem fogjuk hagyni. *Már tudják, hogy a Tharisse vagyon feltehetőleg igencsak nagy, és azt is, hogy az aláírások megszerzéséhez áldozatokat kell majd hozniuk, de szó sem lehet arról, hogy kihasználják őket vagy emiatt élethosszig tartozzanak.*
- Értem amúgy. Megígérem, hogy lassítok, és nem ugrok fejest az első jónak tűnő megoldásba, rendben? *Gondolatai ezek után a szórakozás felé terelődnek, merthogy a Tanácsházán tett feszült látogatás miatt úgy érzi, muszáj egy kicsit kikapcsolódnia. Erre tökéletes hely a piac, ahol végre talán nem csak sóvároghatnak majd a portékák után.
Lyssira válaszát hallva azonban most ő az, aki kényelmetlenül néz félre, nem akarja a saját hibáit hallani.*
- Nem játszom, csak… ~cserben hagytál…~ *A következő pillanatban már nagyon örül, hogy félig mondta csak ki, amit mondani akart, mert húga újabb szavait hallva máris bűntudatot érez a megjegyzése és a gondolatai miatt is.*
- Igazad van, ne haragudj! Szeretlek, Lyssi! *Ha hagyja, akkor szeretően öleli át testvérét röviden, majd elengedi, és megindul vele a Piactér felé, miközben azon mereng, hogy már eszébe sem jutna nem az új nevén szólítani a másikat. Lassan tényleg megszűnnek a régi önmaguknak lenni…*
*Egészen hosszasan ízlelgeti a választ, mellyel Lyssira felel a dicséretnek szánt szavaira, míg végül arra a következtetésre jut, hogy voltaképp mindegy minek nevezik, fejlődésnek vagy megbékélésnek azt, amin húga keresztül ment az utóbbi időszakban, mert mindenképp üdvözítő.*
- Akkor nevezzük így, de én azt hiszem, hogy örülök neki. *Ezt még el akarta mondani, de tovább nem firtatja a témát.
Ami a következő lépéseket illeti, úgy tűnik nem feltétlenül van egyetértés kettejük között, sem abban, hogy milyen gyorsan akarnak egyről a kettőre jutni, sem pedig abban, hogy mi szükséges ahhoz, hogy számíthassanak a többi nemes támogatására. Ő már most úgy érzi, hogy közéjük tartoznak. Ez a világ minden kényelmetlensége ellenére átkozottul kényelmesnek ígérkezik.
Mindenesetre ezúttal is Lyssira az, aki valamelyest határt szab Corillette törtetésének, és felhívja a figyelmét olyan csapdákra, mielőtt nélküle valamennyibe belesétált volna.*
- Azt nem fogjuk hagyni. *Már tudják, hogy a Tharisse vagyon feltehetőleg igencsak nagy, és azt is, hogy az aláírások megszerzéséhez áldozatokat kell majd hozniuk, de szó sem lehet arról, hogy kihasználják őket vagy emiatt élethosszig tartozzanak.*
- Értem amúgy. Megígérem, hogy lassítok, és nem ugrok fejest az első jónak tűnő megoldásba, rendben? *Gondolatai ezek után a szórakozás felé terelődnek, merthogy a Tanácsházán tett feszült látogatás miatt úgy érzi, muszáj egy kicsit kikapcsolódnia. Erre tökéletes hely a piac, ahol végre talán nem csak sóvároghatnak majd a portékák után.
Lyssira válaszát hallva azonban most ő az, aki kényelmetlenül néz félre, nem akarja a saját hibáit hallani.*
- Nem játszom, csak… ~cserben hagytál…~ *A következő pillanatban már nagyon örül, hogy félig mondta csak ki, amit mondani akart, mert húga újabb szavait hallva máris bűntudatot érez a megjegyzése és a gondolatai miatt is.*
- Igazad van, ne haragudj! Szeretlek, Lyssi! *Ha hagyja, akkor szeretően öleli át testvérét röviden, majd elengedi, és megindul vele a Piactér felé, miközben azon mereng, hogy már eszébe sem jutna nem az új nevén szólítani a másikat. Lassan tényleg megszűnnek a régi önmaguknak lenni…*
1882. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-11-27 13:24:33
Üzenet elküldve: 2025-11-27 13:24:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Már én is elhiszem…//
*Az álca csak azon tud igazán jól működni, aki nem mindenén változtat. Lyssira csupán a gyengeségét takarja el, ami kötelező elem ahhoz, hogy az lehessen, akit épp eljátszik. Aki lassan, de biztosan eggyé válik vele. Magabiztosnak hat, sőt mi több: erősnek, de ugyanolyan megfontolt és mély gondolkodó, mint eddig, s ez olyan dolog, amit eljátszani sem lehetne. Épp ezért kissé összeszűkült szemekkel néz ikrére, hogy mégis mire gondol azzal, hogy fejlődött?*
- Csak megbékéltem, Cori. *Szinte suttogja, majd inkább az utat nézi, s azokat, akik esetlegesen a közelükben haladnak el.
Mivel az már tudvalevő, hogy kissé jobban és mélyebben átrágja a lehetőségeket, mint a testvére, így azon sem lehet csodálkozni, hogy nem tetszik neki Corillette válasza. Nem lehet mindent rögvest, s bár már ő is élvezné a javakat, amiket szerezhetnek, még nem kell ostobaságokat elkövetni.*
- Tisztelni? Kikényszeríteni? Ez nem a régi nemesség már, Corillette. *Kissé bosszús a hangja, de szeretettel néz a lány lélektükreibe.* - Itt nekünk ezt ki kell vívni, s a rang maga ehhez vajmi kevés lesz. Ne szédítsen meg a helyzet vélt könnyűsége. Két aláírásért cserébe örökké használhatnak majd, ha nem okosan szerezzük meg. Az nem szövetség, az kelepce. *A Prefektussal való beszélgetés tán meglátszik rajta, ő hívta fel ugyanis arra a figyelmét, hogy itt a rang megléte már nem ugyanazt eredményezi, mint a lázadás előtt.*
- Biztos vagyok benne, hogy megkapjuk azokat az aláírásokat, de nagyon nem mindegy, hogy milyen áron. És, hogy kiktől.
*Fürkészőn, talán kissé túl lelkesen is kapja fel a fejét a Piac szóra. Kedveli azt a helyet, csakhogy túl sokat nem tud költeni.*
- Van kedvem, ha nem dörgölöd az orrom alá még egyszer, hogy „elmenekültem”. A te hibáidat és gyengeségeidet is felsorolhatom, ha ilyet szeretnél játszani. Mert vannak bőven, ugye? *Megingatja a fejét, hamar elszállt a lelkesedése, de mély levegőt vesz, s úgy dönt, hogy mára elég ennyi a vitából. * - Csak ne csináld ezt. Nem olyan könnyű magabiztosnak látszani, ha miattad inog meg alattam a talaj… Menjünk.
*Az álca csak azon tud igazán jól működni, aki nem mindenén változtat. Lyssira csupán a gyengeségét takarja el, ami kötelező elem ahhoz, hogy az lehessen, akit épp eljátszik. Aki lassan, de biztosan eggyé válik vele. Magabiztosnak hat, sőt mi több: erősnek, de ugyanolyan megfontolt és mély gondolkodó, mint eddig, s ez olyan dolog, amit eljátszani sem lehetne. Épp ezért kissé összeszűkült szemekkel néz ikrére, hogy mégis mire gondol azzal, hogy fejlődött?*
- Csak megbékéltem, Cori. *Szinte suttogja, majd inkább az utat nézi, s azokat, akik esetlegesen a közelükben haladnak el.
Mivel az már tudvalevő, hogy kissé jobban és mélyebben átrágja a lehetőségeket, mint a testvére, így azon sem lehet csodálkozni, hogy nem tetszik neki Corillette válasza. Nem lehet mindent rögvest, s bár már ő is élvezné a javakat, amiket szerezhetnek, még nem kell ostobaságokat elkövetni.*
- Tisztelni? Kikényszeríteni? Ez nem a régi nemesség már, Corillette. *Kissé bosszús a hangja, de szeretettel néz a lány lélektükreibe.* - Itt nekünk ezt ki kell vívni, s a rang maga ehhez vajmi kevés lesz. Ne szédítsen meg a helyzet vélt könnyűsége. Két aláírásért cserébe örökké használhatnak majd, ha nem okosan szerezzük meg. Az nem szövetség, az kelepce. *A Prefektussal való beszélgetés tán meglátszik rajta, ő hívta fel ugyanis arra a figyelmét, hogy itt a rang megléte már nem ugyanazt eredményezi, mint a lázadás előtt.*
- Biztos vagyok benne, hogy megkapjuk azokat az aláírásokat, de nagyon nem mindegy, hogy milyen áron. És, hogy kiktől.
*Fürkészőn, talán kissé túl lelkesen is kapja fel a fejét a Piac szóra. Kedveli azt a helyet, csakhogy túl sokat nem tud költeni.*
- Van kedvem, ha nem dörgölöd az orrom alá még egyszer, hogy „elmenekültem”. A te hibáidat és gyengeségeidet is felsorolhatom, ha ilyet szeretnél játszani. Mert vannak bőven, ugye? *Megingatja a fejét, hamar elszállt a lelkesedése, de mély levegőt vesz, s úgy dönt, hogy mára elég ennyi a vitából. * - Csak ne csináld ezt. Nem olyan könnyű magabiztosnak látszani, ha miattad inog meg alattam a talaj… Menjünk.
1881. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-11-27 08:18:36
Üzenet elküldve: 2025-11-27 08:18:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Már én is elhiszem…//
*Miközben a Tanácsházát maguk mögött hagyva, kényelmesen lépkednek immáron a város főterén, Corillette furcsa kíváncsisággal fürkészi testvére tekintetét. Úgy érzi, mintha egy másik valóságba csöppent volna, ugyanis Lyssira lenyűgöző színjátéka rá is hatással van. Jobban ismeri őt, mint a saját tenyerét, mégis, most olyan érzése van, mintha egy idegen lépkedne mellette, persze a szó legjobb értelmében, hisz a lány most pontosan úgy fest és viselkedik, mint egy ízig-vérig nemes hölgy, akivé válni fognak vagy már váltak is részben.
Amikor aztán Lyssira megszólal, és kinyilatkoztatja a véleményét, Corillette arcára egyfajta elégedett, büszke mosoly ül ki.*
- Fejlődtél, húgom. *Mondja halkan, miközben mélyen tükörképe szemeibe néz, míg sajátjaiban ezúttal még csillog valamiféle őszinteség abból, ami megmaradt. Egyáltalán nem gondolta volna, hogy azok után, amit végül az ő erőteljes ráhatására követtek el, és majdnem húga ép eszébe került, ilyen hamar eljuthatnak odáig, hogy már nem kell amiatt aggódnia, hogy mikor törik össze teljesen életének egyetlen megmaradt szeme fénye. Bár, attól még tényleg furcsa…*
- Egyelőre a két aláírás kell. Szövetségeseket könnyebb szerezni, ha már miénk a rang, ami kényszeríti őket arra, hogy tiszteljenek minket. *Halkan és gyorsan, szinte hadarva mondja ki a szavakat, hogy minél rövidebb ideig hallhassák őket, melyekből kiderül, hogy Lyssira megfontoltságával ellentétben ő továbbra is minél előbb dűlőre akarja vinni ezt a történetet.*
- A piacra akarok menni. Van kedved velem tartani? Úgy, hogy ezúttal nem menekülsz el... *Mosolya halványodik kissé, de még ott van, és testvére a szavaiból biztos lehet abban, hogy ő sem tétlenkedett a napokban. Sikerült a maga sajátos módján azon dolgoznia, hogy legyen miből finanszírozni azt a piaci látogatást, amihez most olyannyira kedve szottyant.*
*Miközben a Tanácsházát maguk mögött hagyva, kényelmesen lépkednek immáron a város főterén, Corillette furcsa kíváncsisággal fürkészi testvére tekintetét. Úgy érzi, mintha egy másik valóságba csöppent volna, ugyanis Lyssira lenyűgöző színjátéka rá is hatással van. Jobban ismeri őt, mint a saját tenyerét, mégis, most olyan érzése van, mintha egy idegen lépkedne mellette, persze a szó legjobb értelmében, hisz a lány most pontosan úgy fest és viselkedik, mint egy ízig-vérig nemes hölgy, akivé válni fognak vagy már váltak is részben.
Amikor aztán Lyssira megszólal, és kinyilatkoztatja a véleményét, Corillette arcára egyfajta elégedett, büszke mosoly ül ki.*
- Fejlődtél, húgom. *Mondja halkan, miközben mélyen tükörképe szemeibe néz, míg sajátjaiban ezúttal még csillog valamiféle őszinteség abból, ami megmaradt. Egyáltalán nem gondolta volna, hogy azok után, amit végül az ő erőteljes ráhatására követtek el, és majdnem húga ép eszébe került, ilyen hamar eljuthatnak odáig, hogy már nem kell amiatt aggódnia, hogy mikor törik össze teljesen életének egyetlen megmaradt szeme fénye. Bár, attól még tényleg furcsa…*
- Egyelőre a két aláírás kell. Szövetségeseket könnyebb szerezni, ha már miénk a rang, ami kényszeríti őket arra, hogy tiszteljenek minket. *Halkan és gyorsan, szinte hadarva mondja ki a szavakat, hogy minél rövidebb ideig hallhassák őket, melyekből kiderül, hogy Lyssira megfontoltságával ellentétben ő továbbra is minél előbb dűlőre akarja vinni ezt a történetet.*
- A piacra akarok menni. Van kedved velem tartani? Úgy, hogy ezúttal nem menekülsz el... *Mosolya halványodik kissé, de még ott van, és testvére a szavaiból biztos lehet abban, hogy ő sem tétlenkedett a napokban. Sikerült a maga sajátos módján azon dolgoznia, hogy legyen miből finanszírozni azt a piaci látogatást, amihez most olyannyira kedve szottyant.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1916-1935