*Miután meghallja a nőszemély nevét, elgondolkodik rajta*
~Ismerős a hangzása...Belor. Na mindegy, biztos ismertem egy hasonló nevű alakot, vagy csak a kocsmában ordibáltak valami ehhez hasonlót...~
*Végül arra jut, hogy lényegtelen a név, hisz sétára jött, illene tartania a tempót, nem néha meg-meg állni. Szótlan megy a számára még idegennek tűnő Vashen mellett, kezeit hátrakulcsolva, lomha léptekkel. Hisz míg Vashen kettőt lép addig Rokharon egyet. Végül egy padhoz ér a lánnyal, s megszakad a csend, Vashen nem tudja tovább tűrni a némaságot. Gondolkozik azon, hogy hogyan is válaszoljon erre a kérdésre*
~Nem tudom, megbízzak e ebben a nőben? A tekintete nem túl barátságos... Dehát, úgyis csak egy szerzetes vagyok, tőlem aztán megtudhatja bárki más is...~
-Áh nem, nem vagyok mágus, ezt rosszul gondolja.
*Nyugtázza egy mosollyal, s szakállát kezdi simogatni*
-Nem, én kérem szépen egy szerzetes vagyok. Már hosszú-hosszú ideje. De még mindig látom magam előtt a célt.
*A leányzó közben leül a fagyos padra, s szemmel láthatóan megérzi annak hőmérsékleti különbségét, hisz felszisszen annak hirtelen való felismerésekor*
-Hát, Vashen Loendir Belor, mivel foglalkozol, ha szabad érdeklődnöm?
*Teszi fel kíváncsiskodó tekintettel, s mosollyal az arcán, miközben kötelességének érzi, hogy levegye magáról a köpenyt, s odaadja a nőnek. Ám mikor lecsatolja a köpönyeget, egy sötét alak közeledik feléjük, apró léptekkel. Reflexszerűen csúsztatja hátra karját, s keresi tőrének markolatát, míg másik karjában a köpönyegét tartja. Az alak úgy-ahogy közelebb érkezik, úgy látszik rajta az, hogy a nőt keresi, s mosollyal kíséri kutatásának eredményét. Majd mikor már pár méterre van csak, jobbját emeli kézfogásra s illedelmesen köszön. Elengedi a tőre markolatát, s nyugodt szívvel ráz kezet. Tudja, hogy milyen kapcsolatban lehetnek ezek ketten*
~Na tessék, egy szerelmespár, éreztem én, hogy nem kóborol egyedül a lány! Akkor hát van esélyem!~
*Elmosolyodik, s kézfogás után maga előtt kulcsolja össze ujjait a köpönyege alatt. Az alak aki feltehetően a férje, illően megkérdezi a nevét, mire ő*
-Deinster Rokharon, ez a teljes nevem, s szerzetes volnék. Viszont szabadna megtudnom a maga nevét, jó uram? Merem megkockáztatni hogy az ön feleségével volt szerencsém pár szót váltani.
*Feleli nyájasan, s a jól bevált mosollyal tekint le reájuk a zöld szemeivel, s érdeklődően felvonja a szemöldökét, miközben a pár átöleli egymást, s szemmel láthatóan vacognak a hidegben*
~Talán nyerek egy kis jó benyomást ha odaadom nekik a köpenyem, hogy ne fagyjanak meg...~
*Azzal a padon ücsörgő két didergő alak felé nyújtja a köpenyét a sötét éjszakában, s felnevet*
-Meg ne fagyjatok idekinn, mert úgy unalmas társaságom lenne az éjszakában!
*Majd leül ő is a pad másik végére, távol a nősténytől, ezzel is jelezve elismerését és tiszteletét a kegyüknek, s válaszokra várva, érdeklődő tekintettel figyeli a párt maga mellett*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.03 08:18:59, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.