*Wilhorp Gjarrazzo újra a színen, azaz éppen most lép a Főtér kopott kövére, amit már számtalan vándor és városlakó taposott már előtte, és amit még legalább annyi fog taposni utána is. Ő ugyan se előbbire, sem utóbbira nem gondol, inkább az izgatja, hogy ő maga rendben legyen. Nem mintha rosszul menne mostanában a dolga, már-már kényelmesen megél, mintha maga mögött hagyta volna a koszos szegénységet, ami fiatal suttyó korában annyit nyomta. Ruhái azonban így sem díszesek, épp csak tiszták, de nem rendezettek és nem is újak. A bőrcsizma és a barna nadrág mellett zöld zekét hord, hátára pedig könnyű, szürke köpenyt terített, aminek még csuklyája is van. Fegyver vagy erszény látszólag nincs nála látható helyen, ám ez egyáltalán nem zárja ki, hogy legyen nála legalább az egyik. A tér közepére érve megáll, hogy időzzen egy keveset a szökőkút mellett. Nézi, figyeli a többieket. Lesi az alkalmat, hogy csináljon valamit. *