//Raken Doral//
*Attól nem kell félni, hogy a szöszi lány bárkit is őrültnek nézne. Ő hozzá van szokva a szokatlanhoz, inkább az egyedihez, még ha ez ellentmondásnak is tűnik. Nagyon sok kell ahhoz, hogy ő valakire rámondja, hogy bizonyára valami baj van a fejével, leginkább azért, mert ő sem viselkedik éppen egyszerűen*
-Csak Dawn...
*Sejtette, hogy sikerült annyira összekavarva elmondania, hogy nem fog kiderülni, hogy miként is lehet szólítani, így inkább ráerősít erre. Mielőtt azonban végigmondhatná, hangja elakad, ugyanis ujjai a férfi markába simulnak, de a várt kézrázás helyett csókot kap. Egy mosolygós pirosalma most versenyre kelhetne a lány arcszínével, ahogy lassanként felfogja a gesztust, agya befogadja az érkező ingereket, mint például a szakáll cikizését vagy az ajkak érintését. Nem mindennap csókolnak neki kezet, meg kell becsülni az ilyen alkalmat. Ő igyekszik, de azt a hibát nem szeretné elkövetni, hogy elfeledkezik magáról, kézfejét pedig kéretlenül is Raken tenyerében hagyja, így amint a köszöntés véget ért, máris visszahúzza, hogy véletlenül se lehessen illetlenséggel vádolni.*
-Már miért tartanám vadembernek? És ha az is lenne, miért ne állnék szóba Önnel?
*Azért dicséretes, hogy próbál reagálni a felmerülő dolgokra, közben pedig még a kezére is figyel. Az elgondolással nincsen semmi baj, még büszke is lehetne magára, hogy erre is gondja van, de. Mint mindig, ha Dawnról van szó, most is ott egy de, ami nem engedi, hogy az események megszokott mederben csorogjanak. Fel sem tűnik neki, hogy kezét a kelleténél nagyobb lendülettel húzza vissza, közben pedig akaratlanul is hátradől kicsit, így pedig egyensúlya hamar elvész, akárcsak ő maga a kút hideg vizében. Egy pillanatig a tiszta folyadékon keresztül szemlélheti, hogy lábai miként kalimpálnak a levegőben, mielőtt ráeszmélne, hogy ez a felállás nagyon nem jó. Még szerencse, hogy nem mély a kút, így míg egyik kezével kicsit meglöki magát felfelé, a másikkal el tudja kapni a kávát, így hamarosan újra teljesen szárazon lehet, levegőért kapkodva, arcából lassanként simítva hátra minden tincset. Erre is csak ő képes, hogy az ősz közepén szabadtéri fürdőt vegyen ruhában. Örülhet, ha nem fázik meg... Elszontyolodva néz végig vizes ingén, amelyik szinte második, hűvös bőrként simul most rá. Anyuka mit fog szólni, ha hazaért. Inkább bele sem mer gondolni, szótlanul fordul meg, hogy a kútba szóródott nyílvesszőket összeszedegesse.*