Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 391 (7801. - 7820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7820. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-04 20:18:08
Üzenet elküldve: 2020-06-04 20:18:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Eddig ezen vidéken nem látott személy tűnik fel a tömegben. Elvegyül a mindig változatos sokaságban, a legtöbben fel sem figyelnek rá, lévén saját gondolataikkal vannak elfoglalva. Néhány öreg azonban kémlelőn nézi, milyen indíttatás sodorhatta ide a láthatóan messziről érkezettet.
~Vajon ki lehet ez a lány kosárral a kezében? Olyan más, mint a többiek.~ elmélkedik, még távolról.
Gondolatai ezidáig máson jártak, de feledi mind ezáltal. Egyre közelebb ér a lányhoz, szemei kizárólagosan rá szegeződnek, ösztönösen elmosolyodik.*
~Vajon ki lehet ez a lány kosárral a kezében? Olyan más, mint a többiek.~ elmélkedik, még távolról.
Gondolatai ezidáig máson jártak, de feledi mind ezáltal. Egyre közelebb ér a lányhoz, szemei kizárólagosan rá szegeződnek, ösztönösen elmosolyodik.*
7819. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-04 19:47:49
Üzenet elküldve: 2020-06-04 19:47:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Rivalettie ráérős léptekkel halad a kora délutáni forgatagban. Szabadnapja van. Az ég magasan jár az égen, már ereje van. A lány meg is áll egy percre, hogy kiélvezze, ahogy a langyos sugarak melengetik fakó bőrét. Ajka lusta mosolyra húzódik, még szemét is lehunyja egy pillanatra. Szinte teljesen megfeledkezve környezetéről, gondolatban egészen más vidéken jár. Ott minden zöld és buja, a levegő nehéz és illatos. Merengéséből egy tompa ütés zökkenti ki, ahogy egy alacsonyabb test az övének ütközik.*
- Elnézést.* kezd szabadkozni, hiszen ő volt a figyelmetlen, de mire megformálja a szavakat az alak, aki neki ütközött már egészen távol jár. Különös keserűséget érez. Itt mindenki folyton rohan. Lettie nem hajlandó felvenni a város ritmusát, továbbra is ráérősen halad tovább a Piac irányába. Hosszú barna haja szabadon omlik a hátára. Durva anyagból szőtt világos barna szoknyát visel, ami a bokájáig ér. Fehér blúza gyűrődésektől mentes, könyökénél harangszerűen kiszélesedik karcsú csukóljáig. Kezében fonott kosárkát tart benne néhány alma piroslik.*
- Elnézést.* kezd szabadkozni, hiszen ő volt a figyelmetlen, de mire megformálja a szavakat az alak, aki neki ütközött már egészen távol jár. Különös keserűséget érez. Itt mindenki folyton rohan. Lettie nem hajlandó felvenni a város ritmusát, továbbra is ráérősen halad tovább a Piac irányába. Hosszú barna haja szabadon omlik a hátára. Durva anyagból szőtt világos barna szoknyát visel, ami a bokájáig ér. Fehér blúza gyűrődésektől mentes, könyökénél harangszerűen kiszélesedik karcsú csukóljáig. Kezében fonott kosárkát tart benne néhány alma piroslik.*
7818. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-04 15:23:15
Üzenet elküldve: 2020-06-04 15:23:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az engedetlen gyűrűje//
*Kérdésére egy bosszús feleletet kap Else-től, amire huncut mosolyra húznak ajkai. Kényelem alatt úgy látszik nem ugyanazt értik, de egy kicsit még szemtelenkedik a másikkal.*
- És mi van, akkor, ha az a gazdag ficsúr levesz a lábadról és rájössz Ő az igazi? *Tovább boncolgatja a témát, mert nem tud egyetérteni abban, hogy minden gazdag egyformán rossz partner lenne egy házasságban. Biztosra veszi, hogy szemtelenkedése bosszantja majd aráját, de ez egyáltalán nem zavarja. A lány apja iránti kérdésére is választ kap. Felhúzott szemöldökkel hallgatja a beszámolót és akad is pár kérdése a hallottak után.*
- De miért hagyta el anyád? Mert ezek szerint rád vetítette az anyád iránti haragját. Tehát szeretnie kellett, valamilyen módon, ha aztán ez haraggá alakult benne. *Személyeskedő kérdés melyeket nem szívbajos feltenni. Ha belekezdett a családi történetek koncolgatásába, akkor azt csinálja rendesen. A haj levágását egy újabb szemöldökráncolással fogadja.*
- Mondd csak a hajad miért vágtad le, ha már itt tartunk? *Ez tényleg furdalja az oldalát és most nem is vigyorog, hanem kíváncsi a válaszra. Valami még nem hagyja nyugodni ezért arra is rákérdez, szokásos érzelemmentes arcával.*
- Apád bezárva tartott? Nem mehettél sehova? Tudod nem értem miért éled meg olyan szörnyűnek a jólétet. A Polgárnegyedben sokan önének azért, hogy a helyedben legyenek. *Sajnos sosem volt gazdag ezért nem is érti, hogy mi okozhat problémát a nőnek abban, hogy a családja jómódú.*
//Az engedetlen gyűrűje//
*Kérdésére egy bosszús feleletet kap Else-től, amire huncut mosolyra húznak ajkai. Kényelem alatt úgy látszik nem ugyanazt értik, de egy kicsit még szemtelenkedik a másikkal.*
- És mi van, akkor, ha az a gazdag ficsúr levesz a lábadról és rájössz Ő az igazi? *Tovább boncolgatja a témát, mert nem tud egyetérteni abban, hogy minden gazdag egyformán rossz partner lenne egy házasságban. Biztosra veszi, hogy szemtelenkedése bosszantja majd aráját, de ez egyáltalán nem zavarja. A lány apja iránti kérdésére is választ kap. Felhúzott szemöldökkel hallgatja a beszámolót és akad is pár kérdése a hallottak után.*
- De miért hagyta el anyád? Mert ezek szerint rád vetítette az anyád iránti haragját. Tehát szeretnie kellett, valamilyen módon, ha aztán ez haraggá alakult benne. *Személyeskedő kérdés melyeket nem szívbajos feltenni. Ha belekezdett a családi történetek koncolgatásába, akkor azt csinálja rendesen. A haj levágását egy újabb szemöldökráncolással fogadja.*
- Mondd csak a hajad miért vágtad le, ha már itt tartunk? *Ez tényleg furdalja az oldalát és most nem is vigyorog, hanem kíváncsi a válaszra. Valami még nem hagyja nyugodni ezért arra is rákérdez, szokásos érzelemmentes arcával.*
- Apád bezárva tartott? Nem mehettél sehova? Tudod nem értem miért éled meg olyan szörnyűnek a jólétet. A Polgárnegyedben sokan önének azért, hogy a helyedben legyenek. *Sajnos sosem volt gazdag ezért nem is érti, hogy mi okozhat problémát a nőnek abban, hogy a családja jómódú.*
7817. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-04 14:24:47
Üzenet elküldve: 2020-06-04 14:24:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//A szerencse forgandó//
-Oh kedves, a nők mindig is ilyenek voltak, sose jó ami van, mindig mást akarnak. *Csóválja a fejét bazsalyogva, mert ez a néhány többlet arany úgy duzzasztja az arcát, nem hitte volna, hogy mindjárt az első alkalommal ilyen szerencséje lesz. Ahogy pedig az érmék és elmélyült kapcsolatuk kerül a középpontba a szívéhez is kap.*
-Hát tudja magácska, ahogy itt szemeztek velem, úgy belopták magukat a zsebembe. *Tesz rá még egy lapáttal a dologra, ha már így megtoldotta a szőkeség is. Majd végül az beleegyezik a következő menetbe is, aminek a tétje a sör, a kockák pedig már gurulnak is a jól megszokott módon. Már az első dobásnál érzi, hogy itt valami nem lesz jó, a három darab négyes elsőre nem vall a szőkére, de mégis megtörténik.*
-Csak óvatosan, nehogy megerőltesse magád drága. *Simít végig egy ujjával a nő kezén, mikor az a következő kör miatt nyúl a kockák felé. Bár a mosoly ott figyel az arcán, csak leplezi vele az aggodalmat. ~Azt hiszem ennek itt kell véget vetni. ~ Kerekednek el a szemei a negyedik négyes láttán, már azon van, hogy eltereli a nő figyelmét és az egyiket megpróbálja átfordítani, de végül elveti. ~Csak egy sör.~ Bár a szemei szűkülnek, hátha észrevesz valami csalást, de minden tiszta, ez tisztességes dobás volt a másik részéről, arra jut.*
-Ez igazán szép, azt kell mondjam, ennyire szereti a sört? *Kérdez rá kicsit csipkelődve.*
-Áh! Nem jó ez így, olyan, mintha leitatnám kiasszony, pont ezért muszáj lesz a maga becsületéért nagyobbat dobjak. *Veszi fel a kockát, miközben emelgeti magabiztosan a szemöldökeit. ~Nekem végem. ~ Szinte az esélytelenek nyugalmával gurít. Elő is bukik három hatos meg kettő ötös. Még maga is nagyot néz a dolgon, nem hitte volna, hogy van értelme dobni egyáltalán. Erre vigyorrá fajul a mosolygás és két tenyerét a ládára támasztva hajol kicsit előre.*
-Kisasszony, azt hiszem itt az ideje, új tétet rakni a ládára. *Hajol közelebb.*
-Ha nem gurul ki a negyedik hatos, kap még egy sört, ha viszont mutatja magát, akkor kapcsok egy csókot is a söröm mellé. *Teszi hozzá, ez már nem oszt vagy nem szoroz, csak hab a tortán, mert úgy hiszi, ezúttal is hozzá pártol át az a bizonyos szerencse majd. Bármi is a válasz, visszaül és megfogja a két ötöst. Sokáig bűvöli a fakehelyben, mire lecsapja. Lassan emeli a szélét, majd mikor látja, hogy a nő kíváncsi, gyorsan rá is csapja, nehogy meglássa. *
-Hát akkor… *Felemeli és ott virít alatta egy hármas és egy egyes. Kicsit csalódottan húzza el a szája szélét.*
-Megígértem, akkor megígértem. Állom a szavam. *Tápászkodik fel, mert ez a dobás jelezte, hogy itt az ideje befejeznie mára.*
-Oh kedves, a nők mindig is ilyenek voltak, sose jó ami van, mindig mást akarnak. *Csóválja a fejét bazsalyogva, mert ez a néhány többlet arany úgy duzzasztja az arcát, nem hitte volna, hogy mindjárt az első alkalommal ilyen szerencséje lesz. Ahogy pedig az érmék és elmélyült kapcsolatuk kerül a középpontba a szívéhez is kap.*
-Hát tudja magácska, ahogy itt szemeztek velem, úgy belopták magukat a zsebembe. *Tesz rá még egy lapáttal a dologra, ha már így megtoldotta a szőkeség is. Majd végül az beleegyezik a következő menetbe is, aminek a tétje a sör, a kockák pedig már gurulnak is a jól megszokott módon. Már az első dobásnál érzi, hogy itt valami nem lesz jó, a három darab négyes elsőre nem vall a szőkére, de mégis megtörténik.*
-Csak óvatosan, nehogy megerőltesse magád drága. *Simít végig egy ujjával a nő kezén, mikor az a következő kör miatt nyúl a kockák felé. Bár a mosoly ott figyel az arcán, csak leplezi vele az aggodalmat. ~Azt hiszem ennek itt kell véget vetni. ~ Kerekednek el a szemei a negyedik négyes láttán, már azon van, hogy eltereli a nő figyelmét és az egyiket megpróbálja átfordítani, de végül elveti. ~Csak egy sör.~ Bár a szemei szűkülnek, hátha észrevesz valami csalást, de minden tiszta, ez tisztességes dobás volt a másik részéről, arra jut.*
-Ez igazán szép, azt kell mondjam, ennyire szereti a sört? *Kérdez rá kicsit csipkelődve.*
-Áh! Nem jó ez így, olyan, mintha leitatnám kiasszony, pont ezért muszáj lesz a maga becsületéért nagyobbat dobjak. *Veszi fel a kockát, miközben emelgeti magabiztosan a szemöldökeit. ~Nekem végem. ~ Szinte az esélytelenek nyugalmával gurít. Elő is bukik három hatos meg kettő ötös. Még maga is nagyot néz a dolgon, nem hitte volna, hogy van értelme dobni egyáltalán. Erre vigyorrá fajul a mosolygás és két tenyerét a ládára támasztva hajol kicsit előre.*
-Kisasszony, azt hiszem itt az ideje, új tétet rakni a ládára. *Hajol közelebb.*
-Ha nem gurul ki a negyedik hatos, kap még egy sört, ha viszont mutatja magát, akkor kapcsok egy csókot is a söröm mellé. *Teszi hozzá, ez már nem oszt vagy nem szoroz, csak hab a tortán, mert úgy hiszi, ezúttal is hozzá pártol át az a bizonyos szerencse majd. Bármi is a válasz, visszaül és megfogja a két ötöst. Sokáig bűvöli a fakehelyben, mire lecsapja. Lassan emeli a szélét, majd mikor látja, hogy a nő kíváncsi, gyorsan rá is csapja, nehogy meglássa. *
-Hát akkor… *Felemeli és ott virít alatta egy hármas és egy egyes. Kicsit csalódottan húzza el a szája szélét.*
-Megígértem, akkor megígértem. Állom a szavam. *Tápászkodik fel, mert ez a dobás jelezte, hogy itt az ideje befejeznie mára.*
7816. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-04 01:23:40
Üzenet elküldve: 2020-06-04 01:23:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Édes semmittevés//
*Mivel örül annak, hogy a lány is szereti a természetet, ezért egy kisebb mosoly ül az arcára. Reméli, hogy sok helyet tud, ahol a természet gyönyörű lehet. Radkraal nevét hallva, nem jut eszébe semmi. Fogalma sincs arról, hogy miféle hely az. Vagy, hogy egyáltalán hol van. Abban viszont biztos, hogy az őr át engedi majd őket.*
-Hm, ha szerinted jó hely, akkor szívesen nézem meg. Természetesen sajnos nem hallottam még róla. Örülnék, ha ez lenne az első hely, ahová elvezetnél engem.
*Érzi, hogy bizalmát még nem teljesen nyerte el a lánynak. *
-Szerintem remek ötlet. Nincs is jobb, mint egy hosszú út, ahol megismerhetjük egymást. Végül is még semmit sem tudsz rólam.
*Kapja fel a fejét, majd a lány szemébe néz. Szemei csillognak, akár egy kisgyerek. Örül annak, hogy végre nem magányosan kell útra kelnie. *
*Mivel örül annak, hogy a lány is szereti a természetet, ezért egy kisebb mosoly ül az arcára. Reméli, hogy sok helyet tud, ahol a természet gyönyörű lehet. Radkraal nevét hallva, nem jut eszébe semmi. Fogalma sincs arról, hogy miféle hely az. Vagy, hogy egyáltalán hol van. Abban viszont biztos, hogy az őr át engedi majd őket.*
-Hm, ha szerinted jó hely, akkor szívesen nézem meg. Természetesen sajnos nem hallottam még róla. Örülnék, ha ez lenne az első hely, ahová elvezetnél engem.
*Érzi, hogy bizalmát még nem teljesen nyerte el a lánynak. *
-Szerintem remek ötlet. Nincs is jobb, mint egy hosszú út, ahol megismerhetjük egymást. Végül is még semmit sem tudsz rólam.
*Kapja fel a fejét, majd a lány szemébe néz. Szemei csillognak, akár egy kisgyerek. Örül annak, hogy végre nem magányosan kell útra kelnie. *
7815. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-03 23:32:22
Üzenet elküldve: 2020-06-03 23:32:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Nagyon fülel, hogy a lány vékony hangocskáját akkor is meghallhassa, ha az éppen a szobor tetején üldögél.
Csakhogy az a hang nem onnan és nem is olyan hangerővel szólal meg, ahonnan és ahogyan várta...*
- Jaj! - *Kiált fel teljesen őszinte rémülettel és a szokottnál kicsit vékonyabb hangon, miközben elugrik a lánytól.
Aztán mikor felé fordul és meglátja őt, akkor már kacag.*
- Megijesztettél! - *Panaszolja nevetve.*
- Hol bújtál el? - *Faggatózik rögtön, majd...*
- Jaj és... - *Hirtelen odalép Titthyhez és két oldalról megfogja a két karját.*
- Megvagy! - *Jelenti ki önelégülten, mert ő ugyan be nem jelentette, hogy föladta volna, szóval, ha a lány előbújt, akkor voltaképpen ő nyert.
Azért a választ várja, mert kíváncsi, hogy hol rejtőzött Titthy.*
- De tényleg! Hol bújtál el? Talán láthatatlanná is tudtok válni? - *Még mindig nagyon lelkes, de kérdése végén elnyom egy kisebb ásítást.*
//Egy koranyári késődélután//
*Nagyon fülel, hogy a lány vékony hangocskáját akkor is meghallhassa, ha az éppen a szobor tetején üldögél.
Csakhogy az a hang nem onnan és nem is olyan hangerővel szólal meg, ahonnan és ahogyan várta...*
- Jaj! - *Kiált fel teljesen őszinte rémülettel és a szokottnál kicsit vékonyabb hangon, miközben elugrik a lánytól.
Aztán mikor felé fordul és meglátja őt, akkor már kacag.*
- Megijesztettél! - *Panaszolja nevetve.*
- Hol bújtál el? - *Faggatózik rögtön, majd...*
- Jaj és... - *Hirtelen odalép Titthyhez és két oldalról megfogja a két karját.*
- Megvagy! - *Jelenti ki önelégülten, mert ő ugyan be nem jelentette, hogy föladta volna, szóval, ha a lány előbújt, akkor voltaképpen ő nyert.
Azért a választ várja, mert kíváncsi, hogy hol rejtőzött Titthy.*
- De tényleg! Hol bújtál el? Talán láthatatlanná is tudtok válni? - *Még mindig nagyon lelkes, de kérdése végén elnyom egy kisebb ásítást.*
7814. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-03 22:31:23
Üzenet elküldve: 2020-06-03 22:31:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Titthy üresen bámulja a kút oldalát. Türelmesen vár, jól lehet, kezd elég kényelmetlen lenni ez a helyzet számára. Ennek ellenére meg sem mozdul, ügyet sem vet a különféle mérgelődő megjegyzésekre. Azonban egy idő múlva muszáj helyzetet változtatnia, ha nem akar a földön hasalva elzsibbadni. Óvatosan föltápászkodik, persze csak annyira, hogy a kút takarásában maradjon, elvégre nem tudja, hol jár Ruuno. Sikerül elég gyorsan ülő helyzetbe tornásznia magát, majd hátával nekidől a kútnak. Bár most már megszűnnek a mérgelődő beszólások, a furcsa pillantások így sem akarnak csökkenni.
A kis tündér, hogy múlassa az időt, ujjaival a térdén kezd dobolgatni. Így telnek szépen sorjában a percek, de Ruuno csak nem bukkan fel. ~Lehet, nagyon meg fog rám haragudni, ha kiderül ez a kis csel.~ Egyelőre mégis a várakozás mellett dönt. De nem bírja sokáig, feláll. Már nem törődik az óvatossággal, ha Ruuno meglátja, akkor sincs semmi. De amint felegyenesedik, és megfordul, a törpét eltávolodni látja. A szobor felé igyekszik. ~Na jó, itt az idő.~ Ezzel megindul ő is első rejtekhelye irányába. De azért az a gyermeki lélek még egy kis tréfára ráveszi. Megint kétrét görnyedve halad a téren. Sietve igyekszik, s reméli, észrevétlenül Ruuno háta mögé kerülhet. Így nagy ívben kerül a kívánt célhoz, és ha sikerrel járt ez a művelet, megszólal a gyerek mögött állva:*
- Csak nem engem keresel?* Reméli, hogy ezzel nem hozza a szívbajt a gyerekre. Közben fejében már kezdenek gyülekezni a különféle elképzelések a várható reakcióról.*
//Egy koranyári késődélután//
*Titthy üresen bámulja a kút oldalát. Türelmesen vár, jól lehet, kezd elég kényelmetlen lenni ez a helyzet számára. Ennek ellenére meg sem mozdul, ügyet sem vet a különféle mérgelődő megjegyzésekre. Azonban egy idő múlva muszáj helyzetet változtatnia, ha nem akar a földön hasalva elzsibbadni. Óvatosan föltápászkodik, persze csak annyira, hogy a kút takarásában maradjon, elvégre nem tudja, hol jár Ruuno. Sikerül elég gyorsan ülő helyzetbe tornásznia magát, majd hátával nekidől a kútnak. Bár most már megszűnnek a mérgelődő beszólások, a furcsa pillantások így sem akarnak csökkenni.
A kis tündér, hogy múlassa az időt, ujjaival a térdén kezd dobolgatni. Így telnek szépen sorjában a percek, de Ruuno csak nem bukkan fel. ~Lehet, nagyon meg fog rám haragudni, ha kiderül ez a kis csel.~ Egyelőre mégis a várakozás mellett dönt. De nem bírja sokáig, feláll. Már nem törődik az óvatossággal, ha Ruuno meglátja, akkor sincs semmi. De amint felegyenesedik, és megfordul, a törpét eltávolodni látja. A szobor felé igyekszik. ~Na jó, itt az idő.~ Ezzel megindul ő is első rejtekhelye irányába. De azért az a gyermeki lélek még egy kis tréfára ráveszi. Megint kétrét görnyedve halad a téren. Sietve igyekszik, s reméli, észrevétlenül Ruuno háta mögé kerülhet. Így nagy ívben kerül a kívánt célhoz, és ha sikerrel járt ez a művelet, megszólal a gyerek mögött állva:*
- Csak nem engem keresel?* Reméli, hogy ezzel nem hozza a szívbajt a gyerekre. Közben fejében már kezdenek gyülekezni a különféle elképzelések a várható reakcióról.*
7813. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-03 22:13:56
Üzenet elküldve: 2020-06-03 22:13:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes semmittevés//
- A természet tényleg kellemes hely.* Reagál a férfi erre vonatkozó kijelentésére. De aztán mélyen elmerül gondolataiban. Azon töri kis fejét, hogy merre is vezesse el Silvyrt. Arthenioron kívül ugyan jócskán akad természeti hely, de így olyan is, ami cseppet sem veszélytelen avagy riasztó. Oda pedig Titthy nem szívesen merészkedne, hiába mondta azt a férfi, hogy megvédi. Végtére is elhatározásra jut, s ötletét meg is osztja új társával, noha úgy sejti, hogy a név, amit kiejt majd előtte, sokat úgy sem fog mondani neki:*
- Akkor menjünk először Radkraalba. És környékére. Az elég szép. Csak - ha jól emlékszem - az Amon Ruadh kapujában lévő őr kicsit kekeckedő kifelé jövet. Na de majd eldől. Indulhatunk akár most is?
*Nem sürgetni akarja a férfit, neki aztán teljesen mindegy, mikor kelnek útra. Amennyi szabad ideje van, az sem okozna gondot, ha csak másnap tennék meg.
Azt nem lehet még állítani, hogy teljesen megbízik Silvyrben. Ehhez nyilván idő kell, de egy kezdetleges bizalmat már érez iránta.*
- Akár út közben még jobban meg tudnánk ismerni egymást.* Fűzi hozzá előző kijelentéséhez, noha nem olyan sok köze van ahhoz. Igaz, akkor is jól megismerkedhetnének, ha csak a kút peremén ülnének tovább, s úgy folytatnának beszélgetést.*
- A természet tényleg kellemes hely.* Reagál a férfi erre vonatkozó kijelentésére. De aztán mélyen elmerül gondolataiban. Azon töri kis fejét, hogy merre is vezesse el Silvyrt. Arthenioron kívül ugyan jócskán akad természeti hely, de így olyan is, ami cseppet sem veszélytelen avagy riasztó. Oda pedig Titthy nem szívesen merészkedne, hiába mondta azt a férfi, hogy megvédi. Végtére is elhatározásra jut, s ötletét meg is osztja új társával, noha úgy sejti, hogy a név, amit kiejt majd előtte, sokat úgy sem fog mondani neki:*
- Akkor menjünk először Radkraalba. És környékére. Az elég szép. Csak - ha jól emlékszem - az Amon Ruadh kapujában lévő őr kicsit kekeckedő kifelé jövet. Na de majd eldől. Indulhatunk akár most is?
*Nem sürgetni akarja a férfit, neki aztán teljesen mindegy, mikor kelnek útra. Amennyi szabad ideje van, az sem okozna gondot, ha csak másnap tennék meg.
Azt nem lehet még állítani, hogy teljesen megbízik Silvyrben. Ehhez nyilván idő kell, de egy kezdetleges bizalmat már érez iránta.*
- Akár út közben még jobban meg tudnánk ismerni egymást.* Fűzi hozzá előző kijelentéséhez, noha nem olyan sok köze van ahhoz. Igaz, akkor is jól megismerkedhetnének, ha csak a kút peremén ülnének tovább, s úgy folytatnának beszélgetést.*
7812. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-03 21:15:44
Üzenet elküldve: 2020-06-03 21:15:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Eléri tehát a szobrot és körbe is járja, mire pedig körbeéri, meglepődve tapasztalja, hogy a lány még sincs itt. Pedig meggyőződése volt, hogy vagy ide, vagy a szökőkút mögé bújt el!*
- Nincs itt. - *Közli a sarkában járó Felhővel, miközben tanácstalanul megvonja a vállát.
Mivel a szökőkutat már megnézte, ezért következő útja a padokhoz vezet. Az eszébe sem jut, hogy a tündér közben "költözhetett", mert a saját fejével gondolkodik. Ő nagyon el szokta unni magát a várakozásban, hogy megtalálják, úgyhogy néha még szándékosan is elő szokott ugrani, csak hogy ő is mehessen keresni a többieket.
A padok felé is csoszog és hörög néhányat, s mikor az összeset megnézte, meg a téren esetleg fellelhető egyéb fedezékeket is, akkor visszatér a szökőkúthoz.*
- Hol lehet? - *Kérdi kicsit elkedvetlenedve a kutyát, de az persze most sem felel, csak lefetyel egy keveset a szökőkút vizéből.
Ruuno meg bámészkodik és töri a fejét. Majd hirtelen eszébe jut...*
- Lehet, hogy felrepült valahova! - *Közli lelkesen, s rögtön fel is néz a szökőkút tetejére, de nem lát semmit.
Aztán a szoborhoz tér vissza, megpróbál felmászni a talapzatára, de nem tud rajta fölkapaszkodni.*
- Ott vagy fönt? - *Kiált a szoborra, amire persze néhány járókelő megint furcsállón fordul felé, azt gondolva, hogy a kőhöz beszél.*
//Egy koranyári késődélután//
*Eléri tehát a szobrot és körbe is járja, mire pedig körbeéri, meglepődve tapasztalja, hogy a lány még sincs itt. Pedig meggyőződése volt, hogy vagy ide, vagy a szökőkút mögé bújt el!*
- Nincs itt. - *Közli a sarkában járó Felhővel, miközben tanácstalanul megvonja a vállát.
Mivel a szökőkutat már megnézte, ezért következő útja a padokhoz vezet. Az eszébe sem jut, hogy a tündér közben "költözhetett", mert a saját fejével gondolkodik. Ő nagyon el szokta unni magát a várakozásban, hogy megtalálják, úgyhogy néha még szándékosan is elő szokott ugrani, csak hogy ő is mehessen keresni a többieket.
A padok felé is csoszog és hörög néhányat, s mikor az összeset megnézte, meg a téren esetleg fellelhető egyéb fedezékeket is, akkor visszatér a szökőkúthoz.*
- Hol lehet? - *Kérdi kicsit elkedvetlenedve a kutyát, de az persze most sem felel, csak lefetyel egy keveset a szökőkút vizéből.
Ruuno meg bámészkodik és töri a fejét. Majd hirtelen eszébe jut...*
- Lehet, hogy felrepült valahova! - *Közli lelkesen, s rögtön fel is néz a szökőkút tetejére, de nem lát semmit.
Aztán a szoborhoz tér vissza, megpróbál felmászni a talapzatára, de nem tud rajta fölkapaszkodni.*
- Ott vagy fönt? - *Kiált a szoborra, amire persze néhány járókelő megint furcsállón fordul felé, azt gondolva, hogy a kőhöz beszél.*
7811. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-03 19:31:13
Üzenet elküldve: 2020-06-03 19:31:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az engedetlen gyűrűje//
*Else egyre inkább találja a maga módján szimpatikus beszélgetőpartnernek a férfit, hiszen több közös van bennük, mint amiről álmodni mert, mégis ott lebeg a mondat „ne bízz senkiben”. ~Benne sem bízhatok. ~ gondolataira nem sokat tud az idő rózsájáról szakítani, hiszen újabb kérdés érkezik felé ami némiképp felbosszantja a fiatal leányt. *
- Sosem tudnék beleszeretni egy gazdag ficsúrba és amit te kényelemnek nevezel, egyáltalán nem az. *szavai némi sértettségről árulkodnak, de a nő hangja egyelőre még nyugodt vizeken úszkál. *
- Ez nagyon sötét *feleli a másik kedvet hervasztó beszédére igazából, csak hogy ne legyen akkora a közéjük ülő csend és bú. Kicsivel később a sötételf arcán, már vigyor díszeleg, Elsét pedig furcsa boldogság járja át a tudatra, hogy ezt ő okozta. Nem szoktak vele kellemesen beszélgetni. Az óvó figyelmeztetést ezúttal szó nélkül hagyja pont amiképp a boldogság kívánását. *
- Az édesanyámra hasonlítok, aki elhagyta. Ezért gyűlöl, nekem pedig nem volt más szórakozásom az unalmas, cirádás házban, mint tovább idegelni apámat ezzel sokszor védve magamat. A hajamat is nem véletlen vágtam le. *kap rövid tincseihez szomorú arccal és pontosan emlékszik minden miértre. *
//Az engedetlen gyűrűje//
*Else egyre inkább találja a maga módján szimpatikus beszélgetőpartnernek a férfit, hiszen több közös van bennük, mint amiről álmodni mert, mégis ott lebeg a mondat „ne bízz senkiben”. ~Benne sem bízhatok. ~ gondolataira nem sokat tud az idő rózsájáról szakítani, hiszen újabb kérdés érkezik felé ami némiképp felbosszantja a fiatal leányt. *
- Sosem tudnék beleszeretni egy gazdag ficsúrba és amit te kényelemnek nevezel, egyáltalán nem az. *szavai némi sértettségről árulkodnak, de a nő hangja egyelőre még nyugodt vizeken úszkál. *
- Ez nagyon sötét *feleli a másik kedvet hervasztó beszédére igazából, csak hogy ne legyen akkora a közéjük ülő csend és bú. Kicsivel később a sötételf arcán, már vigyor díszeleg, Elsét pedig furcsa boldogság járja át a tudatra, hogy ezt ő okozta. Nem szoktak vele kellemesen beszélgetni. Az óvó figyelmeztetést ezúttal szó nélkül hagyja pont amiképp a boldogság kívánását. *
- Az édesanyámra hasonlítok, aki elhagyta. Ezért gyűlöl, nekem pedig nem volt más szórakozásom az unalmas, cirádás házban, mint tovább idegelni apámat ezzel sokszor védve magamat. A hajamat is nem véletlen vágtam le. *kap rövid tincseihez szomorú arccal és pontosan emlékszik minden miértre. *
7810. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-03 08:45:19
Üzenet elküldve: 2020-06-03 08:45:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az engedetlen gyűrűje//
*Else magyarázatot ad rá, hogy nem minden lénnyel van baja a világon, csupán bizalmatlan, mert mindenkiben megbújhat valami kis gonosz. Így már teljesen érthető a nő mondata, s bólintva jelzi, hogy érti a lényegét.*
- A túlélés első törvénye. Ne bízz senkiben! *Talán még Else-től is bizalmatlanabb a férfi, de az élettől ő ezt tanulta meg. A másik örökséghez fűződő viszonyát kíváncsian hallgatja. Egy ravasz kérdés merül fel benne, amire kénytelen rákérdezni.*
- Ha te habarodtál volna bele valami jómódú ficsúrba, akkor csak nem toltad volna félre ezeket a kényelmeket ugye? *Érdeklődve kérdez és a válaszok után kutat a másik íriszeiben. A Dvorn-t ért veszteségen Else sajnálatát fejezi ki.*
- Az élet már csak ilyen. Hamar elveszi a jót, és nem ad helyette semmi mást. Ezért is nem érdekel már semmi sem a munkám mellett. Már nem félek a haláltól sem. Nem számít, melyik nap jön el, ha eljön, én készen állok, de nem fogom magam könnyen adni. *Komoly az arckifejezése, mutatva, hogy amit mond azt teljesen úgy is gondolja. A szeméből kiolvasható, hogy nincs benne félelem, inkább hűvös üresség. Ettől függetlenül nem savanyodott be, tudja értékelni az élet apró örömeit. Else takarítós mondatára elvigyorodik. Tetszik neki a másik humora. A lány vágyait, terveit érintő kérdésre egy tartalmas választ kap, amire jól odafigyel. A hallottakat elképzeli maga előtt, s valóban nem hangzanak rosszul. A nő hátterét megismerve teljesen érthető tervei vannak a jövőre. Nem talál benne kifogásolni valót, egyedül egy jó tanácsot kíván megosztani a kikötővel kapcsolatban.*
- A kikötőben légy óvatos! Két aranyért vagy még annyiért sem, átvágják a torkod. Veszélyes hely, ami nem nőknek való, kivéve, ha a Kikötői alvilághoz tartozol. *Ott még az őrségnek sincs ráhatása a dolgokra, mint egy elzárt világ a várostól, saját szabályokkal.*
- Remélem megtalálod a boldogságod! *Egy halvány mosollyal mondja mindezt amikor Else a végére ér a felsorolásnak, hogy mi mindent szeret és szeretne még csinálni. ~Annak ellenére, hogy magát engedetlennek tartja, nem is házsártos némber a személyisége. Az apja miért tartja mégis semmirekellőnek?~ Ha már beszélgetnek egy kicsit kutakodik még a másik családi életében.*
- Apád mindig ilyen lenéző volt veled, vagy csak azóta, hogy nem teljesíted szent kötelességedet? *amit eddig tud az apjáról az pont elég, ahhoz, hogy megállapítsa azt, hogy sosem lehetett egy mintaapa. Legalább is nem egy szerető apa képét mutatta eddig.*
//Az engedetlen gyűrűje//
*Else magyarázatot ad rá, hogy nem minden lénnyel van baja a világon, csupán bizalmatlan, mert mindenkiben megbújhat valami kis gonosz. Így már teljesen érthető a nő mondata, s bólintva jelzi, hogy érti a lényegét.*
- A túlélés első törvénye. Ne bízz senkiben! *Talán még Else-től is bizalmatlanabb a férfi, de az élettől ő ezt tanulta meg. A másik örökséghez fűződő viszonyát kíváncsian hallgatja. Egy ravasz kérdés merül fel benne, amire kénytelen rákérdezni.*
- Ha te habarodtál volna bele valami jómódú ficsúrba, akkor csak nem toltad volna félre ezeket a kényelmeket ugye? *Érdeklődve kérdez és a válaszok után kutat a másik íriszeiben. A Dvorn-t ért veszteségen Else sajnálatát fejezi ki.*
- Az élet már csak ilyen. Hamar elveszi a jót, és nem ad helyette semmi mást. Ezért is nem érdekel már semmi sem a munkám mellett. Már nem félek a haláltól sem. Nem számít, melyik nap jön el, ha eljön, én készen állok, de nem fogom magam könnyen adni. *Komoly az arckifejezése, mutatva, hogy amit mond azt teljesen úgy is gondolja. A szeméből kiolvasható, hogy nincs benne félelem, inkább hűvös üresség. Ettől függetlenül nem savanyodott be, tudja értékelni az élet apró örömeit. Else takarítós mondatára elvigyorodik. Tetszik neki a másik humora. A lány vágyait, terveit érintő kérdésre egy tartalmas választ kap, amire jól odafigyel. A hallottakat elképzeli maga előtt, s valóban nem hangzanak rosszul. A nő hátterét megismerve teljesen érthető tervei vannak a jövőre. Nem talál benne kifogásolni valót, egyedül egy jó tanácsot kíván megosztani a kikötővel kapcsolatban.*
- A kikötőben légy óvatos! Két aranyért vagy még annyiért sem, átvágják a torkod. Veszélyes hely, ami nem nőknek való, kivéve, ha a Kikötői alvilághoz tartozol. *Ott még az őrségnek sincs ráhatása a dolgokra, mint egy elzárt világ a várostól, saját szabályokkal.*
- Remélem megtalálod a boldogságod! *Egy halvány mosollyal mondja mindezt amikor Else a végére ér a felsorolásnak, hogy mi mindent szeret és szeretne még csinálni. ~Annak ellenére, hogy magát engedetlennek tartja, nem is házsártos némber a személyisége. Az apja miért tartja mégis semmirekellőnek?~ Ha már beszélgetnek egy kicsit kutakodik még a másik családi életében.*
- Apád mindig ilyen lenéző volt veled, vagy csak azóta, hogy nem teljesíted szent kötelességedet? *amit eddig tud az apjáról az pont elég, ahhoz, hogy megállapítsa azt, hogy sosem lehetett egy mintaapa. Legalább is nem egy szerető apa képét mutatta eddig.*
7809. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-03 01:13:08
Üzenet elküldve: 2020-06-03 01:13:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Édes semmittevés//
*Valószínűleg rá fog jönni a lány, hogy nem nagyon ismeri még Lanawint. Ám itt a lehetőség, hogy megkérje arra, hogy mutassa meg neki a várost.*
-Nos annyira még nem vagyok álmos.
*Mondja egyenes szavakkal. Nos a lány kérdése gondolkodáshoz vezeti. Még ő sem tudja, hogy mit válaszoljon, de ha választania kéne, inkább a természetet választaná, na meg még talán az Arthenioron kívüli területeket. Hosszas gondolkodás után, végre választ talál.*
-Hát inkább a természetben mászkálnék egyelőre. Szeretem a madarak csiripelését és a növények illatát.
*Álcáját minél jobban próbálja fenntartani, hogy nehogy gyanút fogjon a lány a munkájáról.*
-Örülnék, ha körbe vezetnél Lanawinban. Egyenlőre maradhatunk a természetnél is.
*Valószínűleg rá fog jönni a lány, hogy nem nagyon ismeri még Lanawint. Ám itt a lehetőség, hogy megkérje arra, hogy mutassa meg neki a várost.*
-Nos annyira még nem vagyok álmos.
*Mondja egyenes szavakkal. Nos a lány kérdése gondolkodáshoz vezeti. Még ő sem tudja, hogy mit válaszoljon, de ha választania kéne, inkább a természetet választaná, na meg még talán az Arthenioron kívüli területeket. Hosszas gondolkodás után, végre választ talál.*
-Hát inkább a természetben mászkálnék egyelőre. Szeretem a madarak csiripelését és a növények illatát.
*Álcáját minél jobban próbálja fenntartani, hogy nehogy gyanút fogjon a lány a munkájáról.*
-Örülnék, ha körbe vezetnél Lanawinban. Egyenlőre maradhatunk a természetnél is.
7808. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-02 21:01:40
Üzenet elküldve: 2020-06-02 21:01:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Hogy buta lett volna az a fiú, amiért így átverte, azzal Titthy nem ért egyet. ~Inkább tisztességtelen volt, mint buta.~ Szóban mégsem tesz megjegyzést rá, csak Ruunora hagyja.
A tér tényleg nem igazán bővelkedik búvóhellyel, s a kis szárnyas leányka ezzel is Ruuno sikerét akarja elősegíteni. Na persze nem jelenti azt, hogy esetenként nem fogja akadályozni vagy próbára tenni őt, de ezt sem rosszindulatból teszi. Pusztán azért, hogy növelje a játékélményt. Nyilván egy bizonyos határon nem megy majd túl.
Titthynek a hideg futkos a hátán az érdekes versikétől. Efféle módot még sosem hallott bújócskához, ő csak a klasszikusnak mondható számolást ismeri. De mindegy, mert végül is a szobor ideig-óráig takarni fogja.
Rövidesen meghallja a meglehetősen feltűnő közeledést. Titthy kis cselt eszel ki. Tudja, hogy ez csalás, de nem bánja. Némán és gyorsan áll fel, s az ellenkező irányba indul el szintén némán. Tehát Ruunotól távolodik elvileg. Ha sikerül, akkor a szobor oldalánál rejtőzik kicsit, s eztán - ha sikerül - a kút felé veszi az irányt. Sietve közeledik a tér ékességéhez, persze kétrét görnyedve. Ha ez a művelet sikerrel zárul, akkor a kút túl oldalán rejtőzik el. Természetesen néma léptekkel igyekszik oda. Gyakorlatilag hasra fekszik a földön, fejét pedig kezeire hajtja. Ebből a helyzetből ugyan nem látja a törpét, de semmi kétsége nincs afelől, hogy tudni fogja, ha közeledik.
Nem mellesleg egyébként kap jó néhány furcsa pillantást, mikor hasra fekszik, de Titthy ezt nem látja. Ha látná is, nem érdekelné a jelenlegi helyzetet tekintve.*
//Egy koranyári késődélután//
*Hogy buta lett volna az a fiú, amiért így átverte, azzal Titthy nem ért egyet. ~Inkább tisztességtelen volt, mint buta.~ Szóban mégsem tesz megjegyzést rá, csak Ruunora hagyja.
A tér tényleg nem igazán bővelkedik búvóhellyel, s a kis szárnyas leányka ezzel is Ruuno sikerét akarja elősegíteni. Na persze nem jelenti azt, hogy esetenként nem fogja akadályozni vagy próbára tenni őt, de ezt sem rosszindulatból teszi. Pusztán azért, hogy növelje a játékélményt. Nyilván egy bizonyos határon nem megy majd túl.
Titthynek a hideg futkos a hátán az érdekes versikétől. Efféle módot még sosem hallott bújócskához, ő csak a klasszikusnak mondható számolást ismeri. De mindegy, mert végül is a szobor ideig-óráig takarni fogja.
Rövidesen meghallja a meglehetősen feltűnő közeledést. Titthy kis cselt eszel ki. Tudja, hogy ez csalás, de nem bánja. Némán és gyorsan áll fel, s az ellenkező irányba indul el szintén némán. Tehát Ruunotól távolodik elvileg. Ha sikerül, akkor a szobor oldalánál rejtőzik kicsit, s eztán - ha sikerül - a kút felé veszi az irányt. Sietve közeledik a tér ékességéhez, persze kétrét görnyedve. Ha ez a művelet sikerrel zárul, akkor a kút túl oldalán rejtőzik el. Természetesen néma léptekkel igyekszik oda. Gyakorlatilag hasra fekszik a földön, fejét pedig kezeire hajtja. Ebből a helyzetből ugyan nem látja a törpét, de semmi kétsége nincs afelől, hogy tudni fogja, ha közeledik.
Nem mellesleg egyébként kap jó néhány furcsa pillantást, mikor hasra fekszik, de Titthy ezt nem látja. Ha látná is, nem érdekelné a jelenlegi helyzetet tekintve.*
7807. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-02 20:33:48
Üzenet elküldve: 2020-06-02 20:33:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//A szerencse forgandó//
- Meglehet. Kár, hogy nem épp azt a valami mást csináljuk. *Vigyorodik vissza, szándékosan nem tisztázva, mire is gondol pontosan. A lényeg, hogy a sötét hajú csalódottság enyhítési kísérlete eredményesen zárult, szőkénk iménti szerencsétlensége felett érzett búját szinte teljesen feledte is. Hiszen nem fele vagyonát veszítette el, sőt, azt a pár érmét legalább olyan könnyű szerrel teremti ismét elő, ahogyan most elpocsékolta.*
- Elnézést, nem akartam megsérteni gyengéd érzéseit. Bizonyára már szívéhez nőtt minden egyes érme, megértem. *Kuncogja feleletként a drámázásra. Igazán szórakoztató jelenség számára a fél-elf, ezt el kell ismerje. Ajánlata pedig egészen felkelti érdeklődését, a hatásszünet meg még inkább, mit ellenjavaslata előtt tart. Borzongás ugyan nem fogja el, kíváncsiság annál inkább, ahogy a másik tekintetét fürkészi. Mikor pedig kiderül, ugyan azt kérik tőle is, halk nevetés hagyja el ajkait.*
- Hát még egy menet legyen! *Bólint beleegyezése jeléül, majd sokat nem teketóriázva magához is veszi az ehhez szükséges eszközöket. Néhányat ráz csupán a fa kelyhen, nem nyújtja feleslegesen hosszúra a dobás előkészületeit, gyorsan le is csapja a ládára a kockákat. Három darab négyes, egy hatos és egy hármas lát napvilágot, na meg szőkénk ajkán egy, a kellemes meglepettségtől büszkén kerekedő kunkor.*
- Nos, ez nem is kezdődik rosszul. *Fordítja ábrázatát a vele szemben térdeplő felé, kíváncsian annak reakciójára. Ezzel egyetemben pedig visszaszedi markába a hármast és a hatost, hátha fialnak még egy pár olyat, mint amiket érintetlenül hagyott. A második rázást is gyors hanyagsággal kivitelezi, sebesen fel is emelve a kiterített eredmény takaróját. Láss csodát, egy negyedik négyes csatlakozik táraihoz a bajban, magára hagyva egy hármast. Mosolya pedig nem is lehetne szélesebb, hiszen ezidáig legnagyobb értékű dobása született meg.*
- Nos, úgy tűnik az alkohol jobb motiváció számomra. *Vigyorodik immár a férfi szempárt keresve, bal szemöldökét kihívó ívben vonva fel. Igen, határozottan mondható, hogy elbízta magát.*
- Meglehet. Kár, hogy nem épp azt a valami mást csináljuk. *Vigyorodik vissza, szándékosan nem tisztázva, mire is gondol pontosan. A lényeg, hogy a sötét hajú csalódottság enyhítési kísérlete eredményesen zárult, szőkénk iménti szerencsétlensége felett érzett búját szinte teljesen feledte is. Hiszen nem fele vagyonát veszítette el, sőt, azt a pár érmét legalább olyan könnyű szerrel teremti ismét elő, ahogyan most elpocsékolta.*
- Elnézést, nem akartam megsérteni gyengéd érzéseit. Bizonyára már szívéhez nőtt minden egyes érme, megértem. *Kuncogja feleletként a drámázásra. Igazán szórakoztató jelenség számára a fél-elf, ezt el kell ismerje. Ajánlata pedig egészen felkelti érdeklődését, a hatásszünet meg még inkább, mit ellenjavaslata előtt tart. Borzongás ugyan nem fogja el, kíváncsiság annál inkább, ahogy a másik tekintetét fürkészi. Mikor pedig kiderül, ugyan azt kérik tőle is, halk nevetés hagyja el ajkait.*
- Hát még egy menet legyen! *Bólint beleegyezése jeléül, majd sokat nem teketóriázva magához is veszi az ehhez szükséges eszközöket. Néhányat ráz csupán a fa kelyhen, nem nyújtja feleslegesen hosszúra a dobás előkészületeit, gyorsan le is csapja a ládára a kockákat. Három darab négyes, egy hatos és egy hármas lát napvilágot, na meg szőkénk ajkán egy, a kellemes meglepettségtől büszkén kerekedő kunkor.*
- Nos, ez nem is kezdődik rosszul. *Fordítja ábrázatát a vele szemben térdeplő felé, kíváncsian annak reakciójára. Ezzel egyetemben pedig visszaszedi markába a hármast és a hatost, hátha fialnak még egy pár olyat, mint amiket érintetlenül hagyott. A második rázást is gyors hanyagsággal kivitelezi, sebesen fel is emelve a kiterített eredmény takaróját. Láss csodát, egy negyedik négyes csatlakozik táraihoz a bajban, magára hagyva egy hármast. Mosolya pedig nem is lehetne szélesebb, hiszen ezidáig legnagyobb értékű dobása született meg.*
- Nos, úgy tűnik az alkohol jobb motiváció számomra. *Vigyorodik immár a férfi szempárt keresve, bal szemöldökét kihívó ívben vonva fel. Igen, határozottan mondható, hogy elbízta magát.*
7806. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-02 17:47:56
Üzenet elküldve: 2020-06-02 17:47:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes semmittevés//
*Titthy Silvyr arcát fürkészi, s szavait hallva egy aprócska gyanú szikrái kezdenek éledni szívében. ~Ez a férfi nem ismeri Lanawint? Létezne? Mi van, ha csak rosszul érzem?~ Ám gyanúja szikráit csak táplálja az, hogy Silvyr rá bízza a döntést. Az ásítását látva megkérdezi:*
- Álmos vagy?
*Elég nehéz feladatot okoz neki, hogy a döntés jogát rá bízzák. De jól esik neki az apró gesztus, ami elhagyja Silvyr száját. Mivel mindössze néhány perce találkoztak először, ezért Titthy nem ismeri a férfi szándékait. Ezért hát puhatolózásképp érdeklődni kezd:*
- És mondd, mit néznél meg szívesen? A természetben akarsz sétálni vagy Artheniorra vagy kíváncsi? Esetleg Arthenioron kívüli területet néznél meg?
*Reméli, hogy ez már ad némi útmutatást a férfinak a döntés meghozatalában. Amúgy is segítségképp teszi fel ezeket a kérdéseket a puhatolózás mellett.*
*Titthy Silvyr arcát fürkészi, s szavait hallva egy aprócska gyanú szikrái kezdenek éledni szívében. ~Ez a férfi nem ismeri Lanawint? Létezne? Mi van, ha csak rosszul érzem?~ Ám gyanúja szikráit csak táplálja az, hogy Silvyr rá bízza a döntést. Az ásítását látva megkérdezi:*
- Álmos vagy?
*Elég nehéz feladatot okoz neki, hogy a döntés jogát rá bízzák. De jól esik neki az apró gesztus, ami elhagyja Silvyr száját. Mivel mindössze néhány perce találkoztak először, ezért Titthy nem ismeri a férfi szándékait. Ezért hát puhatolózásképp érdeklődni kezd:*
- És mondd, mit néznél meg szívesen? A természetben akarsz sétálni vagy Artheniorra vagy kíváncsi? Esetleg Arthenioron kívüli területet néznél meg?
*Reméli, hogy ez már ad némi útmutatást a férfinak a döntés meghozatalában. Amúgy is segítségképp teszi fel ezeket a kérdéseket a puhatolózás mellett.*
7805. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-02 14:37:34
Üzenet elküldve: 2020-06-02 14:37:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Vicar//
*A szemöldökeit felvonva hallgatja a férfit, de a csalóka mosoly nem rebben az arcáról. Ahogy a barátkozás ötlete pedig felmerül csak halkan elkacagja magát. *
- Majd gondolkodom valami megfelelőn, ami hűen kárpótolja szerény személyemet a far okozta elnyomás miatt.
*Vigyorodik el kissé, majd pár pillanatig még állja, s egyben kiélvezi a férfi pillantásait, de azután, mint ki jól végezte dolgát igazítja vissza a szoknyát, s kiegyenesedve a kendőt kezdi kiöblíteni. Addig is emésztgeti magában az imént hallottakat, hogy kész és frappáns válaszokkal fordulhasson vissza Vic felé.*
- Nos szívesen körbevezetem Önöket, ha szükségét érzik. Bár most leszögezném, hogy ez a város rém unalmas.
*Húzza is el a száját, majd erőset csavarva az anyagon igyekszik minél több víztől megszabadítani a kendőt, hogy aztán készen nyújtsa is vissza a férfi felé.*
- Viszont legalább addig én is lefoglalom magam valamivel, ha már ilyen szép darab társaságom akadt.
*Mosolyodik el bájosan, miközben közelebb lépdelve, természetesen a kényelmes csípőringatást nem mellőzve, áll is meg közvetlenül a szép szemű előtt. Ha már az imént Vic is bátorkodott közelebb hajolni, hát akkor ad még egy röpke kis élvezetet a saját közelségéből, ahogy a férfi két combja mellett támaszkodik meg a kút peremén, s hajol olyan közelségbe, hogy orruk hegye majdhogynem összesimul. Így édeskés virágillata is mélyen a férfi orrába kúszhat, amely vagy megbódít, vagy taszít vagy egyszerűen csak tüsszentést okoz. A lényeg, hogy Greyka illata akár a tavaszi színpompás rété, ami azért jó pár férfit állított már haptákba, de persze embere válogatja.*
- Vigyázzon, az én barátságom sem nem egyszerű, sem nem olcsó.
*Suttogja sejtelmesen, a többértelműség teljes tudatában, majd az elégedetlenkedő torokköszörülésre a másik férfira sandít szeme sarkából. Ajkait apró vigyorba húzza, kissé sunyi róka képet kölcsönözve magának, majd el is libbenve fordul is el a férfitól, hogy pár lépésnyire odébb ringjon.*
- Ám legyen. A mai napon szert tettem két barátra, akiket készségesen vezetek is el arra amerre vágyják. Csak egy szavukba kerül.
*Szoknyái szélét megfogva, s emelve az anyagon pukedlizik is a kettős felé, akár a hű szolgáló a nemes uraknak, majd kuncogva egyenesedik ki.*
- Szóval mire kíváncsiak az Urak?
*Billenti félre a fejét, karjait keresztbe fonja mellei előtt, majd kíváncsian ingázik tekintete a szép szeműn, s annak kissé elhanyagolt barátján.*
*A szemöldökeit felvonva hallgatja a férfit, de a csalóka mosoly nem rebben az arcáról. Ahogy a barátkozás ötlete pedig felmerül csak halkan elkacagja magát. *
- Majd gondolkodom valami megfelelőn, ami hűen kárpótolja szerény személyemet a far okozta elnyomás miatt.
*Vigyorodik el kissé, majd pár pillanatig még állja, s egyben kiélvezi a férfi pillantásait, de azután, mint ki jól végezte dolgát igazítja vissza a szoknyát, s kiegyenesedve a kendőt kezdi kiöblíteni. Addig is emésztgeti magában az imént hallottakat, hogy kész és frappáns válaszokkal fordulhasson vissza Vic felé.*
- Nos szívesen körbevezetem Önöket, ha szükségét érzik. Bár most leszögezném, hogy ez a város rém unalmas.
*Húzza is el a száját, majd erőset csavarva az anyagon igyekszik minél több víztől megszabadítani a kendőt, hogy aztán készen nyújtsa is vissza a férfi felé.*
- Viszont legalább addig én is lefoglalom magam valamivel, ha már ilyen szép darab társaságom akadt.
*Mosolyodik el bájosan, miközben közelebb lépdelve, természetesen a kényelmes csípőringatást nem mellőzve, áll is meg közvetlenül a szép szemű előtt. Ha már az imént Vic is bátorkodott közelebb hajolni, hát akkor ad még egy röpke kis élvezetet a saját közelségéből, ahogy a férfi két combja mellett támaszkodik meg a kút peremén, s hajol olyan közelségbe, hogy orruk hegye majdhogynem összesimul. Így édeskés virágillata is mélyen a férfi orrába kúszhat, amely vagy megbódít, vagy taszít vagy egyszerűen csak tüsszentést okoz. A lényeg, hogy Greyka illata akár a tavaszi színpompás rété, ami azért jó pár férfit állított már haptákba, de persze embere válogatja.*
- Vigyázzon, az én barátságom sem nem egyszerű, sem nem olcsó.
*Suttogja sejtelmesen, a többértelműség teljes tudatában, majd az elégedetlenkedő torokköszörülésre a másik férfira sandít szeme sarkából. Ajkait apró vigyorba húzza, kissé sunyi róka képet kölcsönözve magának, majd el is libbenve fordul is el a férfitól, hogy pár lépésnyire odébb ringjon.*
- Ám legyen. A mai napon szert tettem két barátra, akiket készségesen vezetek is el arra amerre vágyják. Csak egy szavukba kerül.
*Szoknyái szélét megfogva, s emelve az anyagon pukedlizik is a kettős felé, akár a hű szolgáló a nemes uraknak, majd kuncogva egyenesedik ki.*
- Szóval mire kíváncsiak az Urak?
*Billenti félre a fejét, karjait keresztbe fonja mellei előtt, majd kíváncsian ingázik tekintete a szép szeműn, s annak kissé elhanyagolt barátján.*
7804. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-02 13:32:19
Üzenet elküldve: 2020-06-02 13:32:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Greyka //
* Vicar kevés dolgot értékel annyira, mint a humort, az már csak hab a tortán, ha ez némi öniróniával társul. Újfajta érdeklődéssel fordul a lány felé. Vigyora kiszélesedik. Leül a kút peremére onnan figyeli, ahogy Greyka kezelésbe veszi felszíni sérüléseit.*
- Igen.* bólogat helyeslően a feltett kérdésre.* Nem jártam még itt korábban. Lehetne Ön az első itteni barátom.* adja ezt elő úgy, mintha ez volna az egyik legnagyobb becs a világon.* Ha már úgyis híján van az ilyesfajta kapcsolatoknak.* vonja meg a vállát, mintha mi sem volna ennél egyszerűbb.*
- Mint újdonsült barátom segíthetne megismerni a várost. Közben persze egymást is jobban megismerhetnénk, így könnyebben kitalálhatnám miként tehetném jóvá a korábbit. Persze. * tart lélegzet vételnyi szünetet.* Ha máris van valami ötlete erre, akkor kíváncsian hallgatom.* fonja össze karjait mellkasa előtt, majd szemrebbenés nélkül fogadja be Greyka feltárulkozó bájainak látványát.
~ Nem egy szemérmes nemes kisasszony.~
Természetesen a látvány kedvérevaló, bár ezt csupán egy elismerő pillantás keretében juttatja a lány tudtára. Belledur még mindig a lovon ücsörögve megköszörüli a torkát. Nem veszi jó néven, hogy ennyire megfeledkeznek róla.*
- Tehát, mit mond Greyka kisasszony.*hajol közelebb a lányhoz tenyerével a kút peremén támaszkodva.* Leszünk barátok?* mosolyog rá szenvtelen.*
* Vicar kevés dolgot értékel annyira, mint a humort, az már csak hab a tortán, ha ez némi öniróniával társul. Újfajta érdeklődéssel fordul a lány felé. Vigyora kiszélesedik. Leül a kút peremére onnan figyeli, ahogy Greyka kezelésbe veszi felszíni sérüléseit.*
- Igen.* bólogat helyeslően a feltett kérdésre.* Nem jártam még itt korábban. Lehetne Ön az első itteni barátom.* adja ezt elő úgy, mintha ez volna az egyik legnagyobb becs a világon.* Ha már úgyis híján van az ilyesfajta kapcsolatoknak.* vonja meg a vállát, mintha mi sem volna ennél egyszerűbb.*
- Mint újdonsült barátom segíthetne megismerni a várost. Közben persze egymást is jobban megismerhetnénk, így könnyebben kitalálhatnám miként tehetném jóvá a korábbit. Persze. * tart lélegzet vételnyi szünetet.* Ha máris van valami ötlete erre, akkor kíváncsian hallgatom.* fonja össze karjait mellkasa előtt, majd szemrebbenés nélkül fogadja be Greyka feltárulkozó bájainak látványát.
~ Nem egy szemérmes nemes kisasszony.~
Természetesen a látvány kedvérevaló, bár ezt csupán egy elismerő pillantás keretében juttatja a lány tudtára. Belledur még mindig a lovon ücsörögve megköszörüli a torkát. Nem veszi jó néven, hogy ennyire megfeledkeznek róla.*
- Tehát, mit mond Greyka kisasszony.*hajol közelebb a lányhoz tenyerével a kút peremén támaszkodva.* Leszünk barátok?* mosolyog rá szenvtelen.*
7803. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-02 12:52:29
Üzenet elküldve: 2020-06-02 12:52:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az engedetlen gyűrűje//
*Szemeit összeszűkíti az elhangzó kérdés nyomán, majd lassan megrázza mosolygó fejét. *
- Félre értetted. Nem utálok zsigerből minden lényt ezen a világon, de túl sok rosszat láttam és tapasztaltam, már hogy bárkiben is bízzak vagy azt higgyem nincs benne gonosz, mert mindenkiben van. Tehát azt vallom, hogy egyenrangú szörnyetegek lakoznak bennünk, bár van akinek sosem tűnik elő az élete során, de van akit fiatalon annyira megtörnek, hogy a jósága el is veszik. *Nem sokkal később újabb mondandójára egy torokköszörülés érkezik válaszul, majd annál is több kérdés. *
- Mondtam, hogy ne vedd magadra! Hidd el az örökség inkább átok. Elvárják a tökéletességet, ott tényleg majdnem hogy törvénybe foglalják a három örökös világra hozását és még engedelmes is légy az arany kalitkádban. A húgom jól házasodik, csak neki és nekem más a jó férfi fogalma. Rettenetesen szerelmes az a két madárka, úgyhogy a húgom, majd kicsattan, hogy végre hozzámehet. Ráadásul ő mindig is szerette a sok aranyat, pompát és nagy családot akar. Tökéletes örökös. Én pedig mindezt megúszom, amire sosem vágytam *kis meséjét befejezve egy újabb történet veszi kezdetét a sötételf felől, ami a földbe gyökerezteti Else lábait. Kedve lenne megölelni a másikat, de inkább ezt most elhalasztja. *
- Tudom, hogy nem segít, de sajnálom. *Feleli cipőjét kémlelve, hogy aztán némán rágcsálja az ajkát. Dvorn cukkolásán felnevet, hálás a másiknak ezért a légkör javító apró varázslatért. *
- Gondolom kitakarítok. *folytatja a tréfát, aztán sokkal komolyabb íriszekkel pilant a másik szemeibe. *
- Útnak eredek és először bejárom a kikötőt, a Sellőházat kivéve. Már, csak azt kell eldöntenem miben ússzak vagy miben ne tegyem. Mindig is látni akartam a tengert, esetleg verekedni egy partra szállt kalózzal, bár azt hiszem addig kell még egy ici- picit edzenem. Aztán, ha visszatérek beállok dolgozni valahová, majd ahogy alakul. Mellette tanulok arról amiről még nem tettem, szeretek tudni. Szabadidőmet a tisztáson szoktam tölteni, kifeküdve a fűbe, szerintem ez nem fog változni. Hasonló apróságok. Talán beülök néha italozni, csak semmi kedvem kitiltatni magam egy fogadóból, mert valami részeg pasi rám mászik. Szerintem kitalálhattad eddig, hogy nem igazán kergetem a szerelmet vagy bármi egyéb finomságot. Igazából soha nem is tudnék lenni az a rózsaszín ködben táncoló valami.
//Az engedetlen gyűrűje//
*Szemeit összeszűkíti az elhangzó kérdés nyomán, majd lassan megrázza mosolygó fejét. *
- Félre értetted. Nem utálok zsigerből minden lényt ezen a világon, de túl sok rosszat láttam és tapasztaltam, már hogy bárkiben is bízzak vagy azt higgyem nincs benne gonosz, mert mindenkiben van. Tehát azt vallom, hogy egyenrangú szörnyetegek lakoznak bennünk, bár van akinek sosem tűnik elő az élete során, de van akit fiatalon annyira megtörnek, hogy a jósága el is veszik. *Nem sokkal később újabb mondandójára egy torokköszörülés érkezik válaszul, majd annál is több kérdés. *
- Mondtam, hogy ne vedd magadra! Hidd el az örökség inkább átok. Elvárják a tökéletességet, ott tényleg majdnem hogy törvénybe foglalják a három örökös világra hozását és még engedelmes is légy az arany kalitkádban. A húgom jól házasodik, csak neki és nekem más a jó férfi fogalma. Rettenetesen szerelmes az a két madárka, úgyhogy a húgom, majd kicsattan, hogy végre hozzámehet. Ráadásul ő mindig is szerette a sok aranyat, pompát és nagy családot akar. Tökéletes örökös. Én pedig mindezt megúszom, amire sosem vágytam *kis meséjét befejezve egy újabb történet veszi kezdetét a sötételf felől, ami a földbe gyökerezteti Else lábait. Kedve lenne megölelni a másikat, de inkább ezt most elhalasztja. *
- Tudom, hogy nem segít, de sajnálom. *Feleli cipőjét kémlelve, hogy aztán némán rágcsálja az ajkát. Dvorn cukkolásán felnevet, hálás a másiknak ezért a légkör javító apró varázslatért. *
- Gondolom kitakarítok. *folytatja a tréfát, aztán sokkal komolyabb íriszekkel pilant a másik szemeibe. *
- Útnak eredek és először bejárom a kikötőt, a Sellőházat kivéve. Már, csak azt kell eldöntenem miben ússzak vagy miben ne tegyem. Mindig is látni akartam a tengert, esetleg verekedni egy partra szállt kalózzal, bár azt hiszem addig kell még egy ici- picit edzenem. Aztán, ha visszatérek beállok dolgozni valahová, majd ahogy alakul. Mellette tanulok arról amiről még nem tettem, szeretek tudni. Szabadidőmet a tisztáson szoktam tölteni, kifeküdve a fűbe, szerintem ez nem fog változni. Hasonló apróságok. Talán beülök néha italozni, csak semmi kedvem kitiltatni magam egy fogadóból, mert valami részeg pasi rám mászik. Szerintem kitalálhattad eddig, hogy nem igazán kergetem a szerelmet vagy bármi egyéb finomságot. Igazából soha nem is tudnék lenni az a rózsaszín ködben táncoló valami.
7802. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-02 11:46:48
Üzenet elküldve: 2020-06-02 11:46:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az engedetlen gyűrűje//
*Szájára kaján vigyor ül ki, amikor hallja a lány sok pozitív gondolatát a kettejük kapcsolatában. ~Pozitívum, hogy nem kell gyakran látnia. Ennyire csúnya lennék?~ Magában csak nevet a dolgon, persze hallva az érveket így már jogosnak ítéli meg benne a pozitív érzetet. Pupillái összeszűkülnek azon, hogy a nő minden fajt aljasnak tart. Ez nem tudja megállni kérdés nélkül.*
- Ezek szerint minden fajjal rossz tapasztalatod volt, beleértve a sajátodat? *A kérdés inkább csak gonoszkodás a másikkal, de tényleg érdekli, hogy csak elszólás volt, vagy komolyan ennyire fajgyűlölő. Ezek után kíváncsian hallgatja, hogy a gazdag embereknél milyen öröklési szokások vannak érvényben. Torkát köszörüli meg, amikor megkapja, hogy nem felel meg a családi vonásoknak. ~Milyen finoman fogalmazta meg, hogy nemestelen, szegény, csóró és hátrányos helyzetű, általában hidegvérű gyilkosnak tekintett mélységi vagyok.~ A fejét egy pillanatra értetlenül ingatja meg.*
- Azt mondod, hogy most miattam elveszik a jogos örökséged, amit te szó nélkül hagysz, úgy, hogy a húgod örököl mindent, aki ráadásul még nem is fog jól házasodni? Én ezt nem értem. Neked ebben mi a jó? A húgodnak miért jó ez így? *Roppant furcsának találja az emberek öröklési szokásait, főleg egy ilyen cifra helyzetet. Ha már úgy is itt vannak, meg szeretné érteni a lényeget ebben a helyzetben, aminek részese lesz. Ezen a napon úgy tűnik, még jó időt kell együtt tölteniük, ezért a beszélgetés lehetőségére beleegyezően bólint. A munkáját érintő kérdésen hallgatásba burkolózik. Ez az első reakciója. ~Van időnk… akkor beszélgessünk.~ Vesz egy nagy levegőt és belekezd a történetbe.*
- Nem voltam mindig ilyen érzéketlen, munkamániás. Volt rendes életem, családom feleségem és két gyerekem. A hold karavánpihenő környékén laktunk. Egyik este a vadászatból arra tértem haza, hogy a családomat lemészárolták. Felkoncolták a feleségem és a két gyerekemet, majd ott hagyták őket a házban, vérbe fagyva. A közeli szomszéd család, amikor elő mertek bújni elmondták, hogy három orkot láttak a karavánúton elmenni a házunk mellett. Amikor leszállt az éj, akkor a követtem a nyomaikat. Megtaláltam őket egy erdőségben táborozva. Megvártam, amíg elalszanak. A háromból egyikük fennmaradt őrködni. Hidegvérrel és egy nyíllal átlőttem a torkát, így némán, fulladva dőlt el. A másik két alvót pedig a tőrömmel álmukban szúrtam szíven. Igazságot szolgáltattam, s azóta nem maradt semmim csak a munkám. Azért lettem városőr, hogy megvédjem azokat, akik tehetetlenek az ilyen erőszaktevő, gyilkos söpredékkel szemben. Nem szívlelem az orkokat, de ennyi erővel emberek is lehettek volna. Azóta nincs vesztenivalóm, csak a munkám, hogy igazságot szolgáltassak. *Bár a történet tragikus, mégis olyan hidegen meséli el, mint eddig bármit, amiről beszélt. Az érzések és azok kimutatása gyökerestől ki lett irtva belőle, ami maradt pedig jó mélyen el lett temetve. Sötételf módjára az érzelmek igen szegényes kifejezésével él, s az eset után még inkább ilyen lett. Nem tudja erre mit fog szólni a másik, de nem vár semmi együttérzést, már nem. Egyszerűen csak válaszolt a kérdésre. Most pedig ő következik.*
- Te mit szeretnél csinálni, ha már szabad leszel? Leszámítva a főzést, mosogatást… *Cukkolja a másikat utóbbi mondatával, de a kérdésével teret enged egy bővebb válasznak, amivel lehetőleg több minden is kiderül a lányról.*
//Az engedetlen gyűrűje//
*Szájára kaján vigyor ül ki, amikor hallja a lány sok pozitív gondolatát a kettejük kapcsolatában. ~Pozitívum, hogy nem kell gyakran látnia. Ennyire csúnya lennék?~ Magában csak nevet a dolgon, persze hallva az érveket így már jogosnak ítéli meg benne a pozitív érzetet. Pupillái összeszűkülnek azon, hogy a nő minden fajt aljasnak tart. Ez nem tudja megállni kérdés nélkül.*
- Ezek szerint minden fajjal rossz tapasztalatod volt, beleértve a sajátodat? *A kérdés inkább csak gonoszkodás a másikkal, de tényleg érdekli, hogy csak elszólás volt, vagy komolyan ennyire fajgyűlölő. Ezek után kíváncsian hallgatja, hogy a gazdag embereknél milyen öröklési szokások vannak érvényben. Torkát köszörüli meg, amikor megkapja, hogy nem felel meg a családi vonásoknak. ~Milyen finoman fogalmazta meg, hogy nemestelen, szegény, csóró és hátrányos helyzetű, általában hidegvérű gyilkosnak tekintett mélységi vagyok.~ A fejét egy pillanatra értetlenül ingatja meg.*
- Azt mondod, hogy most miattam elveszik a jogos örökséged, amit te szó nélkül hagysz, úgy, hogy a húgod örököl mindent, aki ráadásul még nem is fog jól házasodni? Én ezt nem értem. Neked ebben mi a jó? A húgodnak miért jó ez így? *Roppant furcsának találja az emberek öröklési szokásait, főleg egy ilyen cifra helyzetet. Ha már úgy is itt vannak, meg szeretné érteni a lényeget ebben a helyzetben, aminek részese lesz. Ezen a napon úgy tűnik, még jó időt kell együtt tölteniük, ezért a beszélgetés lehetőségére beleegyezően bólint. A munkáját érintő kérdésen hallgatásba burkolózik. Ez az első reakciója. ~Van időnk… akkor beszélgessünk.~ Vesz egy nagy levegőt és belekezd a történetbe.*
- Nem voltam mindig ilyen érzéketlen, munkamániás. Volt rendes életem, családom feleségem és két gyerekem. A hold karavánpihenő környékén laktunk. Egyik este a vadászatból arra tértem haza, hogy a családomat lemészárolták. Felkoncolták a feleségem és a két gyerekemet, majd ott hagyták őket a házban, vérbe fagyva. A közeli szomszéd család, amikor elő mertek bújni elmondták, hogy három orkot láttak a karavánúton elmenni a házunk mellett. Amikor leszállt az éj, akkor a követtem a nyomaikat. Megtaláltam őket egy erdőségben táborozva. Megvártam, amíg elalszanak. A háromból egyikük fennmaradt őrködni. Hidegvérrel és egy nyíllal átlőttem a torkát, így némán, fulladva dőlt el. A másik két alvót pedig a tőrömmel álmukban szúrtam szíven. Igazságot szolgáltattam, s azóta nem maradt semmim csak a munkám. Azért lettem városőr, hogy megvédjem azokat, akik tehetetlenek az ilyen erőszaktevő, gyilkos söpredékkel szemben. Nem szívlelem az orkokat, de ennyi erővel emberek is lehettek volna. Azóta nincs vesztenivalóm, csak a munkám, hogy igazságot szolgáltassak. *Bár a történet tragikus, mégis olyan hidegen meséli el, mint eddig bármit, amiről beszélt. Az érzések és azok kimutatása gyökerestől ki lett irtva belőle, ami maradt pedig jó mélyen el lett temetve. Sötételf módjára az érzelmek igen szegényes kifejezésével él, s az eset után még inkább ilyen lett. Nem tudja erre mit fog szólni a másik, de nem vár semmi együttérzést, már nem. Egyszerűen csak válaszolt a kérdésre. Most pedig ő következik.*
- Te mit szeretnél csinálni, ha már szabad leszel? Leszámítva a főzést, mosogatást… *Cukkolja a másikat utóbbi mondatával, de a kérdésével teret enged egy bővebb válasznak, amivel lehetőleg több minden is kiderül a lányról.*
7801. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-02 10:56:22
Üzenet elküldve: 2020-06-02 10:56:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Vicar//
*A férfi szavaira, miszerint csak félreérti a reakciókat csak a szemeit forgatja meg. Abban a hitben él, hogy jól kiismeri a férfiakat, így sejti, hogy egy szép pofi látványa még akkor is képes bűnös gondolatokat ébreszteni egy-egy hímben, ha a pofi gazdáját éppen eltarolta egy megtermett ló ülepe.*
- Lekötelez az aggodalma, de jól vagyok.
*Ejt meg haladtában egy bájos mosolyt mindkét férfi felé, majd sóhajtva sántikál is a szökőkúthoz. Úgy tűnik a szép arcú egyelőre nem a levakarható seregbe tartozik. A bemutatkozás különösebben nem kelti fel a figyelmét. Ha esetleg e nevet ismernie kellene, akkor most bizony csalódást okozhat. Így csupán csak udvarias formalitásnak veszi az egészet.*
- A nevem Greyka. *Pillant a férfi arcára, majd csak ráveszi magát, hogy elfogadja a kendőt, ha már amaz újra a színre lépett.* De a barátaimnak biztos Grey lennék, ha lennének barátaim.
*Vigyorodik el. Ha a férfi jártas lenne a városban biztosan találkozott volna már az ő nevével is. Persze csak a népek suttogásából. A férfiak nem dicsekednek a közös ismertségükkel, a nők pedig csak megvetve beszélnek róla, ha véletlenül szóba kerül.*
- Köszönöm.
*Veszi el a kendőt, majd a kút vizébe mártva törölgeti le először a kezeit.*
- Pontosan mivel is szándékozik jóvá tenni? Most érkeztek, igaz?
*Közben már hajol is le, s minden szemérmességet hanyagolva hajol előre kissé, hogy ruháját combközépig felhúzva már térdét vegye kezelésbe. Rabul ejtő smaragdjaival pillant fel a férfira, szokásos csábos, édesgető tekintetét bevetve, amivel már jó pár férfiból tudott bolondot csinálni.*
*A férfi szavaira, miszerint csak félreérti a reakciókat csak a szemeit forgatja meg. Abban a hitben él, hogy jól kiismeri a férfiakat, így sejti, hogy egy szép pofi látványa még akkor is képes bűnös gondolatokat ébreszteni egy-egy hímben, ha a pofi gazdáját éppen eltarolta egy megtermett ló ülepe.*
- Lekötelez az aggodalma, de jól vagyok.
*Ejt meg haladtában egy bájos mosolyt mindkét férfi felé, majd sóhajtva sántikál is a szökőkúthoz. Úgy tűnik a szép arcú egyelőre nem a levakarható seregbe tartozik. A bemutatkozás különösebben nem kelti fel a figyelmét. Ha esetleg e nevet ismernie kellene, akkor most bizony csalódást okozhat. Így csupán csak udvarias formalitásnak veszi az egészet.*
- A nevem Greyka. *Pillant a férfi arcára, majd csak ráveszi magát, hogy elfogadja a kendőt, ha már amaz újra a színre lépett.* De a barátaimnak biztos Grey lennék, ha lennének barátaim.
*Vigyorodik el. Ha a férfi jártas lenne a városban biztosan találkozott volna már az ő nevével is. Persze csak a népek suttogásából. A férfiak nem dicsekednek a közös ismertségükkel, a nők pedig csak megvetve beszélnek róla, ha véletlenül szóba kerül.*
- Köszönöm.
*Veszi el a kendőt, majd a kút vizébe mártva törölgeti le először a kezeit.*
- Pontosan mivel is szándékozik jóvá tenni? Most érkeztek, igaz?
*Közben már hajol is le, s minden szemérmességet hanyagolva hajol előre kissé, hogy ruháját combközépig felhúzva már térdét vegye kezelésbe. Rabul ejtő smaragdjaival pillant fel a férfira, szokásos csábos, édesgető tekintetét bevetve, amivel már jó pár férfiból tudott bolondot csinálni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8753-8772