Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 74 (1461. - 1480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1480. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-08-08 19:17:49
Üzenet elküldve: 2024-08-08 19:17:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A hold magasan jár, a házak felett, és a csillag, és holdfényen kívül nem sok mindent világítja meg a kihalt teret. A hold, fő fénye, éppen egy régi emlékműre mutat, ami egy ősi legendának állít emléket. A Pegazus fogadóból fény szűrődik ki, de ki is alszik, a fogadóból kilép egy ember oldalán, egy kis lénnyel, a kis lény, egy nagyobb falat kolbászt rágcsál, miközben 4 lábát, és vörös kitinnel védett szárnyát, csak úgy lógatja, álmosan, és lustán. Kinek hátán nyugszik, éppen, hogy nyitva tartja szemét, annak sarkból veszi észre, hogy az unalmas jól ismert emlékmű-re van valami téve. ~ Az meg micsoda? ~ Morfondírozik. A kis lény lenyeli a kolbászt, és álomba szenderül. A vándor viszont, lassan, félálomban oda battyog. A holdfény épp elég jól világítja meg a pergament, így neki áll olvasni azt.
~szerkentyűk mi? Wirney lehet kap végre valamit, ami segít neki alakot váltani, akkor legalább nem vak szerencse lenne, hogy segít-e, amivé alakul, vagy nem. Na meg is van a holnapi program~ A felhívás többi részét el se olvassa. A városon kívülre indul, és közben hangosan gondolkodik. *
-Ha csinál egy ilyen gépet neki akkor...
*Rájön, hogy magába beszél, ezért elhallgat. Ahogy, ő távozik a térről, úgy alszik ki az utolsó kis fény is a városban, és csak a hold fénye ragyog tovább. *
~szerkentyűk mi? Wirney lehet kap végre valamit, ami segít neki alakot váltani, akkor legalább nem vak szerencse lenne, hogy segít-e, amivé alakul, vagy nem. Na meg is van a holnapi program~ A felhívás többi részét el se olvassa. A városon kívülre indul, és közben hangosan gondolkodik. *
-Ha csinál egy ilyen gépet neki akkor...
*Rájön, hogy magába beszél, ezért elhallgat. Ahogy, ő távozik a térről, úgy alszik ki az utolsó kis fény is a városban, és csak a hold fénye ragyog tovább. *
1479. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-08-03 20:42:43
Üzenet elküldve: 2024-08-03 20:42:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Magasra szegett fejjel, büszkén vonul a Főtéren. Még szép! Nincs egy hete, hogy megkapta az Oklevelet, azt a dokumentumot, amely hitelt érdemlően bizonyítja, hogy Ő, Trifyx Tsappantyu elvégezte az Egyetemet, mégpedig Szumma Kum értékeléssel! Háh! Ez bizony még annak az öntelt hólyag Liora Rugónak sem sikerült, pedig az a tyúk folyamatosan arról kotkodácsolt, hogy egy olyan gazdag és nemesi család sarjának, mint neki, ez a kisujjában van. Na de a záróvizsga-verseny részét képező bizgentyű-bemutatót Liora elvesztette, a felrobbanó találmánya miatt a kisujjával együtt. Ilyen az, ha valaki nem tud elnyomó-csapot szerkeszteni az átfolyó csövekre, meg a saját szájára.
Megáll, fejét hátraszegve bámul fel arra a hatalmas márványoszlopra, ami valami régi, vacak legendának állít emléket. Kit érdekelnek a legendák? Azok csak mesék. Még hogy egy egyedüli túlélő, aki összekaparta az orkok kiűzéséhez szükséges erőt.. Lárifári! És az oszlop is csúnya, sehol egy mozgó alkatrész, nem csillog rajta büszkén a réz és a bronz, még csak rozsdamentes acél partusai sincsenek. Lebiggyesztett ajkakkal megcsóválja a fejét, majd hóna alá csapva jegyzetkönyvét belenyúl az övére függesztett tarsolyba. Abból három dolgot vesz ki: egy akkurátusan összehajtott papirost, egy ujjnyi hosszúságú mókusszőr ecsetkét és egy pici tégelyt. A tégely tetejét lecsavarja, az ecset hegyét belemártja az abban lévő sűrű enyvbe. Ezután a tégely lefedésre kerül, és visszacsúsztatja a tarsolyba. Széthajtja a papirost, annak négy sarkát akkurátusan bekeni a ragasztós ecsettel. Az ecsetet a fogai közé szorítja, majd fél szemét lehunyva méricskéli kicsit az oszlopot, mígnem egy mozdulattal felcsapja rá a preparált dokumentumot, fejmagassága fölé. Így az emberek, elfek és más népségek szemmagasságába kerül.*
„KIHIRDETTETIK,
hogy Arthenior városában ezentúl elérhetőek
mindenféle s fajta szerkezetek!
Fémáruk készítése, finom-kovácsolás!
Építészettel kapcsolatos mérnöki tervezés és kivitelezés!
Érdeklődése esetén keresse bizalommal
TRIFYX TSAPPANTYU
gnóm mestert!”
*Hátralép, kiveszi fogai közül az ecsetet, majd csípőre vágott kézzel elégedetten végigméri a művét. Remek! Ezek a népek innentől tudni fogják, hogy fel vannak mentve a barbár megoldások elviselése alól, hiszen végre egy igazi szakértő is van közöttük. Elvigyorodik.
Elfordul az oszloptól és a tér közepén álló szökőkúthoz sétál, annak a vizében szépen elmossa a mókusszőr ecsetet. A kút pereméhez kocogtatva kiveri belőle a vizet, majd visszacsúsztatja a tarsolyba azt is. Elégedett dünyörgéssel ül fel az egyik réginek látszó padra, maga alá húzza lábait, és kinyitja könyvét. Úgy tesz mintha a jegyzeteit olvasná, holott sötét szemei türelmetlenül lesik az oszlopot, hogy ugyan, mikor veszi észre valaki a hirdetményét, és jön rá nagy megvilágosulva, hogy neki pont az ő szolgálataira van szüksége.
Mikor elunja a lapozgatást, tarsolyából fatokot húz elő, abból egy kemény, kihegyezett széndarabot vesz ujjai közé. A következő üres oldalhoz lapoz, és fürkészőn körbenéz. Írni kezd: *
"8707. szám. bejegyz.
-- Megfigyelési Napló
-- Helyszín: Arthenior (vár.), terül.: Főtér
Megfigyelésem szerint a város felépítése viszonylag átgondolt, központos szerkezetű. Védhetőség szempontjából hibás. (Hiányzó védművek.)
Az épületek elavultak, konstrukciós anyaguk zömében fa és kő, vegyest. Fejlődésnek nincs nyoma, még a legegyszerűbb csigás felvonók sincsenek használatban.
A város populációja a helyben végzett megfigyelés alapján nagyrészt emberekből, elfekből és eme kettő valamely arányban elegyített példányaiból áll. Gnomus vagy törpe popul. nem megfigyelhető. A zöm látható módon fegyvert hord. (Megj.: Városőrség elérh., bizalmatlans.?) Jellemző a gyalogos közl., hátasállatok jelen, járm. javarészt teherforg., strukt. közl. rendsz. hiányzik.
Jelentős áruforg., élénk kereskedelmi élet.
Helyben végz. megf. alapj. a lokális bűnszervezetek munkája napvilágnál nem tettenérhető.
Szummárum: a város megfelelő terepnek látszik az üzleti- és fejlesztő tevékenységre."
*Becsukja könyvét, az apró, kemény, kihegyezett széndarabot akkurátusan visszacsúsztatja a tokjába, majd azt berakja tarsolyába. Felnéz, megvakarja az orrát, és nyújtózik egyet.
Felpattan a padról amin eddig ült, még egyszer szemrevételezi az oszlop aljára ragasztott hirdetését, majd hóna alá csapja a könyvet. Beleszimatol a levegőbe, és csalhatatlanul irányba állva megindul a Pegazushoz címzett fogadó felé. Egészen megszomjazott a megfigyelés közben, és most egy bögre áfonyateát kíván.*
Megáll, fejét hátraszegve bámul fel arra a hatalmas márványoszlopra, ami valami régi, vacak legendának állít emléket. Kit érdekelnek a legendák? Azok csak mesék. Még hogy egy egyedüli túlélő, aki összekaparta az orkok kiűzéséhez szükséges erőt.. Lárifári! És az oszlop is csúnya, sehol egy mozgó alkatrész, nem csillog rajta büszkén a réz és a bronz, még csak rozsdamentes acél partusai sincsenek. Lebiggyesztett ajkakkal megcsóválja a fejét, majd hóna alá csapva jegyzetkönyvét belenyúl az övére függesztett tarsolyba. Abból három dolgot vesz ki: egy akkurátusan összehajtott papirost, egy ujjnyi hosszúságú mókusszőr ecsetkét és egy pici tégelyt. A tégely tetejét lecsavarja, az ecset hegyét belemártja az abban lévő sűrű enyvbe. Ezután a tégely lefedésre kerül, és visszacsúsztatja a tarsolyba. Széthajtja a papirost, annak négy sarkát akkurátusan bekeni a ragasztós ecsettel. Az ecsetet a fogai közé szorítja, majd fél szemét lehunyva méricskéli kicsit az oszlopot, mígnem egy mozdulattal felcsapja rá a preparált dokumentumot, fejmagassága fölé. Így az emberek, elfek és más népségek szemmagasságába kerül.*
„KIHIRDETTETIK,
hogy Arthenior városában ezentúl elérhetőek
mindenféle s fajta szerkezetek!
Fémáruk készítése, finom-kovácsolás!
Építészettel kapcsolatos mérnöki tervezés és kivitelezés!
Érdeklődése esetén keresse bizalommal
TRIFYX TSAPPANTYU
gnóm mestert!”
*Hátralép, kiveszi fogai közül az ecsetet, majd csípőre vágott kézzel elégedetten végigméri a művét. Remek! Ezek a népek innentől tudni fogják, hogy fel vannak mentve a barbár megoldások elviselése alól, hiszen végre egy igazi szakértő is van közöttük. Elvigyorodik.
Elfordul az oszloptól és a tér közepén álló szökőkúthoz sétál, annak a vizében szépen elmossa a mókusszőr ecsetet. A kút pereméhez kocogtatva kiveri belőle a vizet, majd visszacsúsztatja a tarsolyba azt is. Elégedett dünyörgéssel ül fel az egyik réginek látszó padra, maga alá húzza lábait, és kinyitja könyvét. Úgy tesz mintha a jegyzeteit olvasná, holott sötét szemei türelmetlenül lesik az oszlopot, hogy ugyan, mikor veszi észre valaki a hirdetményét, és jön rá nagy megvilágosulva, hogy neki pont az ő szolgálataira van szüksége.
Mikor elunja a lapozgatást, tarsolyából fatokot húz elő, abból egy kemény, kihegyezett széndarabot vesz ujjai közé. A következő üres oldalhoz lapoz, és fürkészőn körbenéz. Írni kezd: *
"8707. szám. bejegyz.
-- Megfigyelési Napló
-- Helyszín: Arthenior (vár.), terül.: Főtér
Megfigyelésem szerint a város felépítése viszonylag átgondolt, központos szerkezetű. Védhetőség szempontjából hibás. (Hiányzó védművek.)
Az épületek elavultak, konstrukciós anyaguk zömében fa és kő, vegyest. Fejlődésnek nincs nyoma, még a legegyszerűbb csigás felvonók sincsenek használatban.
A város populációja a helyben végzett megfigyelés alapján nagyrészt emberekből, elfekből és eme kettő valamely arányban elegyített példányaiból áll. Gnomus vagy törpe popul. nem megfigyelhető. A zöm látható módon fegyvert hord. (Megj.: Városőrség elérh., bizalmatlans.?) Jellemző a gyalogos közl., hátasállatok jelen, járm. javarészt teherforg., strukt. közl. rendsz. hiányzik.
Jelentős áruforg., élénk kereskedelmi élet.
Helyben végz. megf. alapj. a lokális bűnszervezetek munkája napvilágnál nem tettenérhető.
Szummárum: a város megfelelő terepnek látszik az üzleti- és fejlesztő tevékenységre."
*Becsukja könyvét, az apró, kemény, kihegyezett széndarabot akkurátusan visszacsúsztatja a tokjába, majd azt berakja tarsolyába. Felnéz, megvakarja az orrát, és nyújtózik egyet.
Felpattan a padról amin eddig ült, még egyszer szemrevételezi az oszlop aljára ragasztott hirdetését, majd hóna alá csapja a könyvet. Beleszimatol a levegőbe, és csalhatatlanul irányba állva megindul a Pegazushoz címzett fogadó felé. Egészen megszomjazott a megfigyelés közben, és most egy bögre áfonyateát kíván.*
1478. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-08-02 15:53:32
Üzenet elküldve: 2024-08-02 15:53:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új kezdet//
*Ameddig tudott, igyekezett a városba vezető utat kerülni, és csakis távolról a bokrok és fák takarásában megközelíteni amennyire csak lehet. Azonban a bokrokat és fákat egyre jobban váltották fel a kis tanyák kertjei, tyúkóljai, szalma kupacai amik mögött vagy éppen mellet sőt alatt ha épp úgy volt megtudtak húzódni a kíváncsi szemek elől. Végül egyre jobban kezd az erdő biztonságos talaja átalakulni a sokat járt földes sáros útra, ami aztán kikövezetté is válik talpuk alatt. Továbbra is amennyire lehet óvakodik az emberektől és távolságot tart tőlük. Eddig nem fogyott ki a szerencséje, és csak bízni tud abban, hogy nem most fog. Félelme továbbra is a földön tartja őt, de kíváncsisága egyre jobban kezdi átvenni rajta az uralmat. Smaragd zöld szemeiben amiben leginkább a félelem olvasható ki, most inkább az izgatottság látható.*
~Nem! Gondolkodj! Enni és menni! Be és ki!~
*Utasítja magát el ne felejtse miért is érkezett ide, de valamiért furcsán otthon érzi magát, mintha elméje legmélyéről ismerné ezt a helyet. De, ahogy próbál emlékezni bármire is, annál messzebbre tolódik fejében az emlék. Inkább el is hessegeti, nincs ideje ilyesmire, feladata van ételt kell szereznie magának és barátjának. A bujkálásuk közben megpaskolja farkaskutyájának oldalát, majd hívó intésekkel sietteti a következő pontra amit kilesett. Egy szűkösebb utcácskába ami talán mélyebbre vezet a városban, de legalább kevésbé feltűnőek. Sietve, lapos testtartással szaladnak végig a főtér szélén kikerülve az arra járkálókat. Lehet megfogja bánni de ma legalább jól fognak lakni mind a ketten.*
*Ameddig tudott, igyekezett a városba vezető utat kerülni, és csakis távolról a bokrok és fák takarásában megközelíteni amennyire csak lehet. Azonban a bokrokat és fákat egyre jobban váltották fel a kis tanyák kertjei, tyúkóljai, szalma kupacai amik mögött vagy éppen mellet sőt alatt ha épp úgy volt megtudtak húzódni a kíváncsi szemek elől. Végül egyre jobban kezd az erdő biztonságos talaja átalakulni a sokat járt földes sáros útra, ami aztán kikövezetté is válik talpuk alatt. Továbbra is amennyire lehet óvakodik az emberektől és távolságot tart tőlük. Eddig nem fogyott ki a szerencséje, és csak bízni tud abban, hogy nem most fog. Félelme továbbra is a földön tartja őt, de kíváncsisága egyre jobban kezdi átvenni rajta az uralmat. Smaragd zöld szemeiben amiben leginkább a félelem olvasható ki, most inkább az izgatottság látható.*
~Nem! Gondolkodj! Enni és menni! Be és ki!~
*Utasítja magát el ne felejtse miért is érkezett ide, de valamiért furcsán otthon érzi magát, mintha elméje legmélyéről ismerné ezt a helyet. De, ahogy próbál emlékezni bármire is, annál messzebbre tolódik fejében az emlék. Inkább el is hessegeti, nincs ideje ilyesmire, feladata van ételt kell szereznie magának és barátjának. A bujkálásuk közben megpaskolja farkaskutyájának oldalát, majd hívó intésekkel sietteti a következő pontra amit kilesett. Egy szűkösebb utcácskába ami talán mélyebbre vezet a városban, de legalább kevésbé feltűnőek. Sietve, lapos testtartással szaladnak végig a főtér szélén kikerülve az arra járkálókat. Lehet megfogja bánni de ma legalább jól fognak lakni mind a ketten.*
1477. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-08-01 12:40:57
Üzenet elküldve: 2024-08-01 12:40:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Kötetlen kötelék//
*Amikor a feketeség valamire már nem tud mit mondani, reagálni, az az igazi győzelem. Mindenbe képes belekötni, mindenre van válasz, ellenérv, de végül annyiban hagyja, így Mai még elégedettebb. Bár nem süt az arcáról, legbelül szétterpeszkedett az érzés és mindenét eléri. Csak nem tudhatja biztosra, hogy tényleg érti, azt amit közölni akar. De ezzel sincs gond, mert idővel megoldódik. Tesz majd róla. Mégis, minden egyes szó, amit a szőkéről hall, tikkelésre készteti szemeit. Ő kérte, hogy meséljen, mert muszáj mindenről tudnia, de egyszerűen kikészíti a tudat, hogy valaki közelebb került Nori-hoz, mint azt képzelte, hogy lehetséges. Az ilyen pedig mindig erős kötelék, néha, még a vérnél is erősebb. Már, ha hagyja, hogy kialakulhasson.
Immáron csak a szemeit forgatja a megjegyzésre. Sokszor fogja még megkapni a vádat, hogy Eeyr-hez köze lett, de sokkal jobban fogadta a lány, mint ahogy várta, így némi kényelmetlenséget, vagy beszólást le tud nyelni. Inkább ez, minthogy elhagyják egymást még egyszer. Azt soha többet. Sőt... így még szilárdabban akarja a kettősüket, mint még mielőtt tudott volna bármit is az újdonsült hóbortjáról.*
- Ne beszélj már így előtte! *Harsan föl, ismét mérgesen. Az állatok különleges helyet foglalnak el a szívében és már helyettük érzi sértőnek, hogy így nyilvánul meg szegény Árnyékról. Meg is simogatja Bors sörényét, mintha csak azt akarná neki mondani, hogy az ő száját ilyen sosem hagyná el.*
- Főleg nem róla. Olyan hűen szolgál, te pedig annyira rosszul bánsz vele. Meg kell tanulnod. Csúnya lennél, ha áttaposna rajtad, mert megunja a hülyeségeid. *Valószínű ez nem fog megtörténni, na de ki tudja? Nori bármiből előhozza a legsötétebbet, még Mai-ból is. Egy ló miben lenne más… *
- Menjünk persze. *Enyhül végre az arca, s hangja is. A célt akkor sem tudná elfeledni, ha akarná, annyiszor hallotta. De mást sem kíván, mint végre vele aludni, úgy, ahogy szoktak. A Pegazusban, a Kalmárban, teljesen mindegy, hogy hol. Nagyon hiányzik mellőle a sajtkukac. *
- Ott alszok veled igen, de reggel sietnem kell vissza, várnak a gyerekek. De addig is, miénk a nap.
*Már amennyi maradt belőle. Nem fogja visszavinni a rezidenciára Borsot, biztosan találnak nekik megfelelő helyet a fogadó közelében is. Aztán reggel indulhat vele tovább. *
*Amikor a feketeség valamire már nem tud mit mondani, reagálni, az az igazi győzelem. Mindenbe képes belekötni, mindenre van válasz, ellenérv, de végül annyiban hagyja, így Mai még elégedettebb. Bár nem süt az arcáról, legbelül szétterpeszkedett az érzés és mindenét eléri. Csak nem tudhatja biztosra, hogy tényleg érti, azt amit közölni akar. De ezzel sincs gond, mert idővel megoldódik. Tesz majd róla. Mégis, minden egyes szó, amit a szőkéről hall, tikkelésre készteti szemeit. Ő kérte, hogy meséljen, mert muszáj mindenről tudnia, de egyszerűen kikészíti a tudat, hogy valaki közelebb került Nori-hoz, mint azt képzelte, hogy lehetséges. Az ilyen pedig mindig erős kötelék, néha, még a vérnél is erősebb. Már, ha hagyja, hogy kialakulhasson.
Immáron csak a szemeit forgatja a megjegyzésre. Sokszor fogja még megkapni a vádat, hogy Eeyr-hez köze lett, de sokkal jobban fogadta a lány, mint ahogy várta, így némi kényelmetlenséget, vagy beszólást le tud nyelni. Inkább ez, minthogy elhagyják egymást még egyszer. Azt soha többet. Sőt... így még szilárdabban akarja a kettősüket, mint még mielőtt tudott volna bármit is az újdonsült hóbortjáról.*
- Ne beszélj már így előtte! *Harsan föl, ismét mérgesen. Az állatok különleges helyet foglalnak el a szívében és már helyettük érzi sértőnek, hogy így nyilvánul meg szegény Árnyékról. Meg is simogatja Bors sörényét, mintha csak azt akarná neki mondani, hogy az ő száját ilyen sosem hagyná el.*
- Főleg nem róla. Olyan hűen szolgál, te pedig annyira rosszul bánsz vele. Meg kell tanulnod. Csúnya lennél, ha áttaposna rajtad, mert megunja a hülyeségeid. *Valószínű ez nem fog megtörténni, na de ki tudja? Nori bármiből előhozza a legsötétebbet, még Mai-ból is. Egy ló miben lenne más… *
- Menjünk persze. *Enyhül végre az arca, s hangja is. A célt akkor sem tudná elfeledni, ha akarná, annyiszor hallotta. De mást sem kíván, mint végre vele aludni, úgy, ahogy szoktak. A Pegazusban, a Kalmárban, teljesen mindegy, hogy hol. Nagyon hiányzik mellőle a sajtkukac. *
- Ott alszok veled igen, de reggel sietnem kell vissza, várnak a gyerekek. De addig is, miénk a nap.
*Már amennyi maradt belőle. Nem fogja visszavinni a rezidenciára Borsot, biztosan találnak nekik megfelelő helyet a fogadó közelében is. Aztán reggel indulhat vele tovább. *
1476. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-08-01 12:07:38
Üzenet elküldve: 2024-08-01 12:07:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Köteten kötelék//
*Nem tud tovább vitatkozni Mai érvelésével a szeretetet illetően. Akarna, de nem megy. Így hát egy morcos tekintettel és kényszerű csenddel veszi csak tudomásul, hogy ezúttal legyőzték. Nincs igaza Mai-nak, de nem tud vele mit kezdeni.
Szőke kis társa azonban továbbra is a főszerepet élvezi a beszélgetésükben. Valóban sokkal több szó esik róla, mint az szükséges, ami csupán annyit jelent, hogy Nori már-már ijesztő módon élvezi a társaságát. Vajon tényleg adhat neki annyit, hogy Mai helyett már inkább őt válassza, és jogos a fél-elf féltékenysége? Ki tudja…*
- Persze, majd mesélek. Mindent elmesélek neked, hogy irigy legyél, és te is jobban szeress, mint az Eeyr mamlaszokat! *Nem hagyhatja ki ezt a kis szemtelen beszólást még akkor sem, ha Mai épp kedves próbált lenni vele. Hiába találtak megoldást arra a szörnyű tényre, hogy kedvenc barátnője egy Eeyr oltár környékén somfordál, azért még mindig böki a feketeség csőrét.
Lovával valóban képtelen szépen bánni, de senkinek egy szava sem lehet. Körülményesen ugyan, de irányba tudta állítani a paripát, így pedig hamarosan már újra átléphetik a város határát.*
- Az kéne még, hogy ledobjon. Néha olyan buta tud lenni, mint a fene, de hát érthető, csak egy ló… *Szereti ő a fekete állatot, de mégsem képes úgy kezelni, mint egy érző lényt. Nem tudja milyen, mikor kedvesen kell bánnia valakivel és gondoskodnia róla. Ezen a téren is bőven lenne még mit tanulnia.*
- Akkor irány a Kalmár. Ott van minden cuccom, a szép ruhám is, meg a szobám is. *Ismétli el újra, mintha nem mondta volna ezt el már legalább háromszor a mai napon.*
- Akkor ugye ott alszol velem? Ha nem, akkor be foglak zárni a szobámba, hogy ne mehess el. Ma szeretned kell engem! Egész nap. *Nehéz eldönteni, hogy viccelődik, vagy komoly fenyegetésnek szánja mindezt. Talán még ő sem tudja. Közben hagyja, hogy a főtéren lévő szökőkútból igyon egy kicsit Árnyék, s ha Mai követi, utána indul csak el a fogadó irányába.*
*Nem tud tovább vitatkozni Mai érvelésével a szeretetet illetően. Akarna, de nem megy. Így hát egy morcos tekintettel és kényszerű csenddel veszi csak tudomásul, hogy ezúttal legyőzték. Nincs igaza Mai-nak, de nem tud vele mit kezdeni.
Szőke kis társa azonban továbbra is a főszerepet élvezi a beszélgetésükben. Valóban sokkal több szó esik róla, mint az szükséges, ami csupán annyit jelent, hogy Nori már-már ijesztő módon élvezi a társaságát. Vajon tényleg adhat neki annyit, hogy Mai helyett már inkább őt válassza, és jogos a fél-elf féltékenysége? Ki tudja…*
- Persze, majd mesélek. Mindent elmesélek neked, hogy irigy legyél, és te is jobban szeress, mint az Eeyr mamlaszokat! *Nem hagyhatja ki ezt a kis szemtelen beszólást még akkor sem, ha Mai épp kedves próbált lenni vele. Hiába találtak megoldást arra a szörnyű tényre, hogy kedvenc barátnője egy Eeyr oltár környékén somfordál, azért még mindig böki a feketeség csőrét.
Lovával valóban képtelen szépen bánni, de senkinek egy szava sem lehet. Körülményesen ugyan, de irányba tudta állítani a paripát, így pedig hamarosan már újra átléphetik a város határát.*
- Az kéne még, hogy ledobjon. Néha olyan buta tud lenni, mint a fene, de hát érthető, csak egy ló… *Szereti ő a fekete állatot, de mégsem képes úgy kezelni, mint egy érző lényt. Nem tudja milyen, mikor kedvesen kell bánnia valakivel és gondoskodnia róla. Ezen a téren is bőven lenne még mit tanulnia.*
- Akkor irány a Kalmár. Ott van minden cuccom, a szép ruhám is, meg a szobám is. *Ismétli el újra, mintha nem mondta volna ezt el már legalább háromszor a mai napon.*
- Akkor ugye ott alszol velem? Ha nem, akkor be foglak zárni a szobámba, hogy ne mehess el. Ma szeretned kell engem! Egész nap. *Nehéz eldönteni, hogy viccelődik, vagy komoly fenyegetésnek szánja mindezt. Talán még ő sem tudja. Közben hagyja, hogy a főtéren lévő szökőkútból igyon egy kicsit Árnyék, s ha Mai követi, utána indul csak el a fogadó irányába.*
1475. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-07-31 17:52:16
Üzenet elküldve: 2024-07-31 17:52:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Derengő fehér//
//Második szál//
*Felismerni véli Mai hangsúlyát, ahogy az töprengőn megismétli a tőle hallott szót. Ha jól sejti, eddig ez eszébe sem jutott a nőnek. Persze ez a gyakorlatban nem sokat tesz, feltételezi, hogy egyébként meg igencsak sok minden másra gondolt már viszont, ami viszont neki nem jutna eszébe, ha neki kéne egy árvaházat elővarázsolnia a semmiből.
Nagyon szívesen meghallgatná tőle azt is, hogy mennyi mindent intézett már, milyen kihívásokkal szembesült eddig, és hasonló más részleteket; de abból, hogy Mai ugyan válaszol, de ahogyan teszi azt, halványan megsejti, hogy ő fejben már valahol egészen máshol van, az árvaháznál talán. És ezzel nincs is baj a részéről.*
- Rendben, *-válaszolja-* el tudom képzelni, hogy napjában kétszer is elsétálhattam a kúria mellett úgy, hogy nem is tudtam, mi lesz a sorsa.
*A város nagy részét végigtalpalta már, volt rá ideje. Azt nem állítaná, hogy ismer minden utcácskát, zugot és kapualjat; de azért meglehetőst nagy magabiztossággal navigálja el magát a településen.
Mai kissé titokzatos szavai és hangsúlya nem kerülik el a figyelmét, és ez csak tovább fokozza kíváncsiságát. És bár szívesen rákérdezne, hogy mire gondolt azzal a kis "még" szóval, nem teszi. Ha a nő magától nem részletezte, egyelőre nem feszegeti ezt. Annyira nem ismeri őt, hogy tudja, hogy hol vannak a határai, meddig mehet el a kíváncsiskodással, és adott esetben a szemtelenkedéssel.
Egy pillanatra meglepődve néz Mai-ra, ahogy az köszönetet mond neki. Az arcélét látja legfeljebb, hiszen a nő bő fél lépéssel előtte jár. Így Mai viszont talán nem láthatja, hogy az arcán végigfutó új mosolya ezúttal nem szórakozott, zavart vagy gunyoros, mint eddig, hanem ezúttal először melegség fészkel benne.*
- Kérem, semmiség. *-válaszolja, és talán a hangjából is kicsendül érzelmeinek változása.-* Én is köszönöm, hogy lehetőséget adott.
*Hogy lehetőséget adott neki, hogy ne kelljen megaláznia magát mocsokban kúszva, hogy lehetőséget adott neki, hogy ne piszkolja be a kezét vérrel, hogy lehetőséget adott neki, hogy már-már elbúcsúztatott tisztességének utolsó darabkáit egyelőre még magáénak tudhassa. Hogy lehetőséget adott neki embernek maradnia.
A bizalom vékony, ezüstös pókhálója mellé részéről odafonódik a tisztelet első arany szála is.*
//Második szál//
*Felismerni véli Mai hangsúlyát, ahogy az töprengőn megismétli a tőle hallott szót. Ha jól sejti, eddig ez eszébe sem jutott a nőnek. Persze ez a gyakorlatban nem sokat tesz, feltételezi, hogy egyébként meg igencsak sok minden másra gondolt már viszont, ami viszont neki nem jutna eszébe, ha neki kéne egy árvaházat elővarázsolnia a semmiből.
Nagyon szívesen meghallgatná tőle azt is, hogy mennyi mindent intézett már, milyen kihívásokkal szembesült eddig, és hasonló más részleteket; de abból, hogy Mai ugyan válaszol, de ahogyan teszi azt, halványan megsejti, hogy ő fejben már valahol egészen máshol van, az árvaháznál talán. És ezzel nincs is baj a részéről.*
- Rendben, *-válaszolja-* el tudom képzelni, hogy napjában kétszer is elsétálhattam a kúria mellett úgy, hogy nem is tudtam, mi lesz a sorsa.
*A város nagy részét végigtalpalta már, volt rá ideje. Azt nem állítaná, hogy ismer minden utcácskát, zugot és kapualjat; de azért meglehetőst nagy magabiztossággal navigálja el magát a településen.
Mai kissé titokzatos szavai és hangsúlya nem kerülik el a figyelmét, és ez csak tovább fokozza kíváncsiságát. És bár szívesen rákérdezne, hogy mire gondolt azzal a kis "még" szóval, nem teszi. Ha a nő magától nem részletezte, egyelőre nem feszegeti ezt. Annyira nem ismeri őt, hogy tudja, hogy hol vannak a határai, meddig mehet el a kíváncsiskodással, és adott esetben a szemtelenkedéssel.
Egy pillanatra meglepődve néz Mai-ra, ahogy az köszönetet mond neki. Az arcélét látja legfeljebb, hiszen a nő bő fél lépéssel előtte jár. Így Mai viszont talán nem láthatja, hogy az arcán végigfutó új mosolya ezúttal nem szórakozott, zavart vagy gunyoros, mint eddig, hanem ezúttal először melegség fészkel benne.*
- Kérem, semmiség. *-válaszolja, és talán a hangjából is kicsendül érzelmeinek változása.-* Én is köszönöm, hogy lehetőséget adott.
*Hogy lehetőséget adott neki, hogy ne kelljen megaláznia magát mocsokban kúszva, hogy lehetőséget adott neki, hogy ne piszkolja be a kezét vérrel, hogy lehetőséget adott neki, hogy már-már elbúcsúztatott tisztességének utolsó darabkáit egyelőre még magáénak tudhassa. Hogy lehetőséget adott neki embernek maradnia.
A bizalom vékony, ezüstös pókhálója mellé részéről odafonódik a tisztelet első arany szála is.*
1474. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-07-31 15:59:02
Üzenet elküldve: 2024-07-31 15:59:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Derengő fehér//
//Második szál//
-Tábla... *Szökik ki halkan az ismétlő szó, még arra sosem gondolt, hogy hirdetni kellene azt, ami neki oly nyilvánvaló. Vajon kell-e, s ha igen, hogyan? Milyen legyen? Újabb részletek kidolgozása indul meg benne... imádja a részleteket. Már kész alaprajz van a szobájában, hogyan is nézzenek ki a terek, mit kell alakítani és mit kell vásárolni. De az efféle külsőségekre még nem gondolt. Majd eztán fog. Egyre kevésbé érzi a másikat oda nem valónak, vannak meglátásai, ha jó akkor azért, ha nem jó, akkor meg azért fontos.*
- Biztosan látta már a rezidenciát, de cseppet sem árvaháznak tűnik.
*Bár a lázadás, az idő megviselte, viszont neki az épület maga káprázatos. Belelátja az is, amit más nem. De nem árulkodik feleslegesen, ha hajlandósága van rá, majd megnézi maga.*
- A lakónegyeden át megyünk, aztán majd elmeséli, hogy belefutott-e ezelőtt.
*De először a főteret kell megközelíteni, aztán sétálhatnak még tovább. Minden lépés soknak tűnik, türelmetlen is tud lenni, ha valamit nagyon szeretne. Bár tudja jól, hogy sehová nem vezet az, ha hamarabb várja el, ami lehetetlen.
Szerencsére sokat noszogatni nem kell Alaver-t, úgyhogy előre indul, de lemarad annyira, hogy aztán a másik mellett, vagy egy lépéssel előtte sétálhasson. Nincs sok kedve csevegni, mert csak a cél lebeg a szemei előtt, de ez sem baj. Válaszolni kell, még a végén meggondolja magát a férfi. Ilyen könnyen jött szerencsét kár lenne elbukni, csak azért, mert nem lát ki a gondolatai mögül.*
- Az ötlet nem teljesen az enyém. Nevelőként dolgozom a rezidencián, még. *Mosolyodik el sejtelmesen, ő már tudja, hogy milyen titulust szánnak neki, de ehhez bizonyítani sem ártana, pont úgy, ahogy ma a másiknak, aki vele tart. * - Van néhány gyermek és miért is ne lehetne több? Szükség van rá, sokan kallódnak. A tanács is belátta, de a segítség kevés. Ezért köszönöm, hogy velem tart.
*Mert ezt még nem mondta. Egy kis pihenőidőre sem áll meg, nincs rá szükség. Akkor talán még be is kapcsolódhat a tárgyalásokba. Neki is ott a helye.*
//Második szál//
-Tábla... *Szökik ki halkan az ismétlő szó, még arra sosem gondolt, hogy hirdetni kellene azt, ami neki oly nyilvánvaló. Vajon kell-e, s ha igen, hogyan? Milyen legyen? Újabb részletek kidolgozása indul meg benne... imádja a részleteket. Már kész alaprajz van a szobájában, hogyan is nézzenek ki a terek, mit kell alakítani és mit kell vásárolni. De az efféle külsőségekre még nem gondolt. Majd eztán fog. Egyre kevésbé érzi a másikat oda nem valónak, vannak meglátásai, ha jó akkor azért, ha nem jó, akkor meg azért fontos.*
- Biztosan látta már a rezidenciát, de cseppet sem árvaháznak tűnik.
*Bár a lázadás, az idő megviselte, viszont neki az épület maga káprázatos. Belelátja az is, amit más nem. De nem árulkodik feleslegesen, ha hajlandósága van rá, majd megnézi maga.*
- A lakónegyeden át megyünk, aztán majd elmeséli, hogy belefutott-e ezelőtt.
*De először a főteret kell megközelíteni, aztán sétálhatnak még tovább. Minden lépés soknak tűnik, türelmetlen is tud lenni, ha valamit nagyon szeretne. Bár tudja jól, hogy sehová nem vezet az, ha hamarabb várja el, ami lehetetlen.
Szerencsére sokat noszogatni nem kell Alaver-t, úgyhogy előre indul, de lemarad annyira, hogy aztán a másik mellett, vagy egy lépéssel előtte sétálhasson. Nincs sok kedve csevegni, mert csak a cél lebeg a szemei előtt, de ez sem baj. Válaszolni kell, még a végén meggondolja magát a férfi. Ilyen könnyen jött szerencsét kár lenne elbukni, csak azért, mert nem lát ki a gondolatai mögül.*
- Az ötlet nem teljesen az enyém. Nevelőként dolgozom a rezidencián, még. *Mosolyodik el sejtelmesen, ő már tudja, hogy milyen titulust szánnak neki, de ehhez bizonyítani sem ártana, pont úgy, ahogy ma a másiknak, aki vele tart. * - Van néhány gyermek és miért is ne lehetne több? Szükség van rá, sokan kallódnak. A tanács is belátta, de a segítség kevés. Ezért köszönöm, hogy velem tart.
*Mert ezt még nem mondta. Egy kis pihenőidőre sem áll meg, nincs rá szükség. Akkor talán még be is kapcsolódhat a tárgyalásokba. Neki is ott a helye.*
1473. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-07-24 16:47:08
Üzenet elküldve: 2024-07-24 16:47:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Köteten kötelék//
*Az a jókedv nem lohad, sőt, egyre csak fokozódik. Nehezen szakad el a rezidenciától és most meg tudja ezt tenni úgy, hogy még bűntudata sincs, mert van akik vigyázzanak a gyerekekre. Bár dolga lenne, rengeteg, egy napot igazán kaphat. Utána kitudja mikor jut még ilyen szabadsághoz? Ráadásul végre a teljes béke öleli őket körbe, illékony talán, de amíg tart, kiélvezi. Nagyot nevet a saját mondatán, már előre.*
- Biztos szívesen megkefélne.
*Vihog tovább, tőle kevésbé megszokott módon, de talán felszakadt végre benne valami, az a hosszú ideje tartó feszültség, amit persze elnyomott a munkával, de mégis rettentően nyomasztó volt a feketeség hiánya. Nem akar többé ilyet. A válasz is megvan, de erre már elmúlik a mosoly teljes egészében, s a hangja is némileg megváltozik. Újra megszállja az a gondoskodó anyai ösztön, amit igazán a szobájában hagyhatott volna.*
- Mi az, hogy nem fizetted, nincs elég aranyad? Ma vissza kell mennünk oda és rendezem neked néhány napra, ne legyél már ilyen felelőtlen, ott van a szép ruhád is gondolom.
*Sóhajt egy nagyot, majd a lányról az égre tekint, mintha csak isteni beavatkozást várna, hogy végre térítse valaki Nori-t észhez. Pedig ez amolyan semmiség, de mégis biztonságban akarja tudni. Őt is és azt a kevés holmiját is.*
- Jó ötlet, na indulás!
*Irányítja Borsot, elég a lazsálásból, ma biztosan kifárasztja egy kicsit, hiszen tudja jól, hogy nem tud vele sokszor foglalkozni. Minden nap megnézi, s talán igénye sincs rá a hátasnak, de ő az állatokat képes annyira megszeretni, hogy nagyobb felelősséget érezzen, mint kellene. De annál a néhány percnél többet nem mindig tud rá szánni.*
- Kezdj akkor bele, mindenre kíváncsi vagyok. Én is mesélek, ha szeretnéd, kétszer biztos nem fogsz kiakadni. *Kényszeredetten vigyorodik el, pontosan tudja, hogy képes rá. De nem baj, a nehezén túl vannak és csak ez a fontos. Csak szeretne végre kettesben lenni vele és hallgatni a néha sehová nem vezető, csapongó gondolatokat, hogy aztán belül megpróbálja összerakni és a megfelelő mederebe terelni. *
*Az a jókedv nem lohad, sőt, egyre csak fokozódik. Nehezen szakad el a rezidenciától és most meg tudja ezt tenni úgy, hogy még bűntudata sincs, mert van akik vigyázzanak a gyerekekre. Bár dolga lenne, rengeteg, egy napot igazán kaphat. Utána kitudja mikor jut még ilyen szabadsághoz? Ráadásul végre a teljes béke öleli őket körbe, illékony talán, de amíg tart, kiélvezi. Nagyot nevet a saját mondatán, már előre.*
- Biztos szívesen megkefélne.
*Vihog tovább, tőle kevésbé megszokott módon, de talán felszakadt végre benne valami, az a hosszú ideje tartó feszültség, amit persze elnyomott a munkával, de mégis rettentően nyomasztó volt a feketeség hiánya. Nem akar többé ilyet. A válasz is megvan, de erre már elmúlik a mosoly teljes egészében, s a hangja is némileg megváltozik. Újra megszállja az a gondoskodó anyai ösztön, amit igazán a szobájában hagyhatott volna.*
- Mi az, hogy nem fizetted, nincs elég aranyad? Ma vissza kell mennünk oda és rendezem neked néhány napra, ne legyél már ilyen felelőtlen, ott van a szép ruhád is gondolom.
*Sóhajt egy nagyot, majd a lányról az égre tekint, mintha csak isteni beavatkozást várna, hogy végre térítse valaki Nori-t észhez. Pedig ez amolyan semmiség, de mégis biztonságban akarja tudni. Őt is és azt a kevés holmiját is.*
- Jó ötlet, na indulás!
*Irányítja Borsot, elég a lazsálásból, ma biztosan kifárasztja egy kicsit, hiszen tudja jól, hogy nem tud vele sokszor foglalkozni. Minden nap megnézi, s talán igénye sincs rá a hátasnak, de ő az állatokat képes annyira megszeretni, hogy nagyobb felelősséget érezzen, mint kellene. De annál a néhány percnél többet nem mindig tud rá szánni.*
- Kezdj akkor bele, mindenre kíváncsi vagyok. Én is mesélek, ha szeretnéd, kétszer biztos nem fogsz kiakadni. *Kényszeredetten vigyorodik el, pontosan tudja, hogy képes rá. De nem baj, a nehezén túl vannak és csak ez a fontos. Csak szeretne végre kettesben lenni vele és hallgatni a néha sehová nem vezető, csapongó gondolatokat, hogy aztán belül megpróbálja összerakni és a megfelelő mederebe terelni. *
1472. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-07-23 22:08:10
Üzenet elküldve: 2024-07-23 22:08:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Köteten kötelék//
*Nori ismételten egyedül marad, de ezúttal tudja, hogy csak rövid időre. Ez a tudás olyannyira értékes, hogy szinte mindent megváltoztat. A komor, fekete-fehér világa megtelik színekkel, a lassú, végtelennek tűnő idő elkezd ketyegni, s most már képes észrevenni a városban körülötte zajló, nyüzsgő életet. Végre nem fél lábbal a másvilágon képzeli magát.
Céltudatosan az istálló felé veszi az irányt, oda, ahol elszállásolta Árnyékot. Igazából rég nem látta már a lovat, nem nézett rá egyszer sem, mióta leadta a lovászoknak. Az állat nem kötődik hozzá még annyira, hogy hiányozzon neki, és az is biztos, hogy az istálló dolgozói sokkalta jobban gondját viselték, mint azt Nori tette volna. Ennek ellenére a paripa viszont boldognak látszik, mikor megpillantja gazdáját. Íme még valaki, akinek hiányzott volna a feketeség, ha örökre eltűnt volna Lanawin színéről.*
- Jól van, szia! *Elmosolyodik kicsit Nori üdvözölve hátasát, és óvatosan végigsimít a ló fején, majd miután az egyik lovászfiú segít neki rátenni a nyerget, a kantárjánál fogva kivezeti őt az istállóból, és odakint már fel is ül rá, és lassú, gyalogléptekben megy a megbeszélt találkahelyre. Ott nem kell sokat várnia, perceken belül Mai és Bors is megjelennek.*
- Én ugyan nem csináltam vele semmit, de ha gondolod, legközelebb megkérem azt a lovászfiút, hogy engem is fésüljön meg, ha nem tetszik, ahogy én csinálom, oké? *Lovagolja meg nem csak Árnyékot, hanem a poént is, ha már Mai elkezdte.*
- Egyébként igen, abban az istállóban nagyon jó helye van, úgy tűnik. A szállásom a Kalmárban van, vagy volt. Lehet, hogy már kidobták a cuccaim, mert nem fizettem egy ideje. Miért fontos ez most?
*Nem érti, miért a szállása a kérdés, mikor épp ki akarnak menni lovagolni a városon kívülre.*
- Na, induljunk! Szerintem ne menjünk messzire, csak itt a város közelében futtassuk meg a lovakat! Úgy jó lesz? Aztán utána a Kalmárban megvacsorázhatunk.
*Ad mégis értelmet a jelen helyzet és a fogadó kapcsolatának, közben pedig már lépked is Árnyékkal kifelé a városhatáron túlra.*
- Amúgy sok mindent kell mesélnem nekem is, de te talán nem akadsz ki rajta úgy, mint én a tiéden. *Nori most épp szelíd és átlagos. Ilyen is ritkán van, hogy az elméje nem rántja el őt valamely szélsőséges irányba.*
*Nori ismételten egyedül marad, de ezúttal tudja, hogy csak rövid időre. Ez a tudás olyannyira értékes, hogy szinte mindent megváltoztat. A komor, fekete-fehér világa megtelik színekkel, a lassú, végtelennek tűnő idő elkezd ketyegni, s most már képes észrevenni a városban körülötte zajló, nyüzsgő életet. Végre nem fél lábbal a másvilágon képzeli magát.
Céltudatosan az istálló felé veszi az irányt, oda, ahol elszállásolta Árnyékot. Igazából rég nem látta már a lovat, nem nézett rá egyszer sem, mióta leadta a lovászoknak. Az állat nem kötődik hozzá még annyira, hogy hiányozzon neki, és az is biztos, hogy az istálló dolgozói sokkalta jobban gondját viselték, mint azt Nori tette volna. Ennek ellenére a paripa viszont boldognak látszik, mikor megpillantja gazdáját. Íme még valaki, akinek hiányzott volna a feketeség, ha örökre eltűnt volna Lanawin színéről.*
- Jól van, szia! *Elmosolyodik kicsit Nori üdvözölve hátasát, és óvatosan végigsimít a ló fején, majd miután az egyik lovászfiú segít neki rátenni a nyerget, a kantárjánál fogva kivezeti őt az istállóból, és odakint már fel is ül rá, és lassú, gyalogléptekben megy a megbeszélt találkahelyre. Ott nem kell sokat várnia, perceken belül Mai és Bors is megjelennek.*
- Én ugyan nem csináltam vele semmit, de ha gondolod, legközelebb megkérem azt a lovászfiút, hogy engem is fésüljön meg, ha nem tetszik, ahogy én csinálom, oké? *Lovagolja meg nem csak Árnyékot, hanem a poént is, ha már Mai elkezdte.*
- Egyébként igen, abban az istállóban nagyon jó helye van, úgy tűnik. A szállásom a Kalmárban van, vagy volt. Lehet, hogy már kidobták a cuccaim, mert nem fizettem egy ideje. Miért fontos ez most?
*Nem érti, miért a szállása a kérdés, mikor épp ki akarnak menni lovagolni a városon kívülre.*
- Na, induljunk! Szerintem ne menjünk messzire, csak itt a város közelében futtassuk meg a lovakat! Úgy jó lesz? Aztán utána a Kalmárban megvacsorázhatunk.
*Ad mégis értelmet a jelen helyzet és a fogadó kapcsolatának, közben pedig már lépked is Árnyékkal kifelé a városhatáron túlra.*
- Amúgy sok mindent kell mesélnem nekem is, de te talán nem akadsz ki rajta úgy, mint én a tiéden. *Nori most épp szelíd és átlagos. Ilyen is ritkán van, hogy az elméje nem rántja el őt valamely szélsőséges irányba.*
1471. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-07-23 18:46:01
Üzenet elküldve: 2024-07-23 18:46:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Köteten kötelék//
*Végtére is minden jól alakul. Tényleg jó lehetett a pillanat, s bár voltak megingások közte, valahogy mindig ráérez arra, mit és mikor kell mondani. Persze ha idegenek lennének egymás számára és nem töltöttek volna együtt annyi éjjelt és nappalt, akkor volna mitől félnie, még egy rossz nézés is pengéért kiálthatna. De hamar megtalálták a hangot és erősebb kötelék jött létre, mint azt bármikor is gondolhatta volna, hogy létezik. Nem indokolja meg a lakás kérdést, nem beszél, tere sem volt rá. De egyszer eljutnak addig és, ha addig él is megoldja a másik számára azt a biztonságot nyújtó négy falat is. Nem csak az ölelése nyújtja majd. Lassan megtanulja, hogy igenis van maradása és igenis törődnek vele.
Leplezetlen mosolyával sétál a rezidenciához, hogy Borsot kiszabadítva a néhány napos rabságából újra útra hívja. Találkozhasson ő is a kis barátjával, akivel a Mágustoronynál kényszerültek egymás mellé. Megsimogatja a másik feketeségét és hamar nyergeli fel. Útra készen hagyja, míg be nem siet a szobájába, hogy magához vegye egy táskába azt a piros ruhát és a hozzá illő cipőt. Hogy kell-e nem tudja, hogy meggyűrődik-e azt sem, de legyen csak nála, még a végén jól jöhet. Kis idő elteltével már nyargalnak is lovával a főtérre, hogy bevárhassa a testvérét, vagy éppen bűnbánóan vigyoroghasson azért, mert kissé elkésett, hiszen Gab néhány percre azért lefoglalta, hogy megmutassa mekkorát fejlődött a fakardozás elsajátításában. Nemsokára akár igazira is cserélhetné, nem titkolt vágya, hogy keressen valakit, aki tanítani tudja, de ez is a jövő. Most a jelen van és Nori, akivel egy napot lophat magának.*
- Milyen szépen gondját viselted, a sörénye szebb, mint a tied. *Nevet fel, látni, hogy jó kedve van, mit számít egy kis élcelődés?*
- Hol szálltál meg most? *Ha mondta is, nem emlékszik, pedig az ilyen sem szokása. De tudja, hogy gondolatai ezer felé kavarogtak, s bármennyire is hisztizett a lány, az utcán biztosan nem lehet. Türelmetlenül várja az indulást, túl hosszú volt az idő nélküle. S bár szereti új szerepe minden percét, mindegyiket átitatta a másik hiánya. Látni is a jégkék tekintetből, szinte minden apró vonás, minden szó érdekli.*
*Végtére is minden jól alakul. Tényleg jó lehetett a pillanat, s bár voltak megingások közte, valahogy mindig ráérez arra, mit és mikor kell mondani. Persze ha idegenek lennének egymás számára és nem töltöttek volna együtt annyi éjjelt és nappalt, akkor volna mitől félnie, még egy rossz nézés is pengéért kiálthatna. De hamar megtalálták a hangot és erősebb kötelék jött létre, mint azt bármikor is gondolhatta volna, hogy létezik. Nem indokolja meg a lakás kérdést, nem beszél, tere sem volt rá. De egyszer eljutnak addig és, ha addig él is megoldja a másik számára azt a biztonságot nyújtó négy falat is. Nem csak az ölelése nyújtja majd. Lassan megtanulja, hogy igenis van maradása és igenis törődnek vele.
Leplezetlen mosolyával sétál a rezidenciához, hogy Borsot kiszabadítva a néhány napos rabságából újra útra hívja. Találkozhasson ő is a kis barátjával, akivel a Mágustoronynál kényszerültek egymás mellé. Megsimogatja a másik feketeségét és hamar nyergeli fel. Útra készen hagyja, míg be nem siet a szobájába, hogy magához vegye egy táskába azt a piros ruhát és a hozzá illő cipőt. Hogy kell-e nem tudja, hogy meggyűrődik-e azt sem, de legyen csak nála, még a végén jól jöhet. Kis idő elteltével már nyargalnak is lovával a főtérre, hogy bevárhassa a testvérét, vagy éppen bűnbánóan vigyoroghasson azért, mert kissé elkésett, hiszen Gab néhány percre azért lefoglalta, hogy megmutassa mekkorát fejlődött a fakardozás elsajátításában. Nemsokára akár igazira is cserélhetné, nem titkolt vágya, hogy keressen valakit, aki tanítani tudja, de ez is a jövő. Most a jelen van és Nori, akivel egy napot lophat magának.*
- Milyen szépen gondját viselted, a sörénye szebb, mint a tied. *Nevet fel, látni, hogy jó kedve van, mit számít egy kis élcelődés?*
- Hol szálltál meg most? *Ha mondta is, nem emlékszik, pedig az ilyen sem szokása. De tudja, hogy gondolatai ezer felé kavarogtak, s bármennyire is hisztizett a lány, az utcán biztosan nem lehet. Türelmetlenül várja az indulást, túl hosszú volt az idő nélküle. S bár szereti új szerepe minden percét, mindegyiket átitatta a másik hiánya. Látni is a jégkék tekintetből, szinte minden apró vonás, minden szó érdekli.*
1470. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-07-22 10:47:49
Üzenet elküldve: 2024-07-22 10:47:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*A reggel már átadta helyét a dolgos hétköznapnak, amikor az egyik mellékutcából a Főttérre lép. Érzékeit azonnal megrohanja a város itt talán még töményebb zaja és szaga – na nem mintha a mellékutcából abból épp hiány lett volna.
Kissé még álmosan megdörzsöli az arcát, beleásít a markába, fél vállal a falnak dől. Körbenéz a téren, felméri az embereket -és másfajúakat-, egy percig elszórakoztatja magát azzal, hogy azt figyeli ki és merre megy. Amikor elunja ezt, ellöki magát a faltól, és nyugodt de céltudatos léptekkel elindul a Pezagus felé. Csak remélni tudja, hogy van még a reggeli sült zabkásából; gyomrába belemar az éhség.
Míg sétál, tekintetét továbbra is a környezetén tartja. Nagyon könnyű az embernek elfeledkeznie magáról – csak úgy a csizmaorra elé nézni, vagy a kezében tartott papirost olvasgatni, esetleg önfeledten csevegni valakivel, ha jön-megy. És általában olyankor történik a baj, ha az ember elfeledkezik magáról. Vagy olyankor zsebelik ki. Ettől a gondolattól szájzugába futólag könnyű mosoly költözik.*
Kissé még álmosan megdörzsöli az arcát, beleásít a markába, fél vállal a falnak dől. Körbenéz a téren, felméri az embereket -és másfajúakat-, egy percig elszórakoztatja magát azzal, hogy azt figyeli ki és merre megy. Amikor elunja ezt, ellöki magát a faltól, és nyugodt de céltudatos léptekkel elindul a Pezagus felé. Csak remélni tudja, hogy van még a reggeli sült zabkásából; gyomrába belemar az éhség.
Míg sétál, tekintetét továbbra is a környezetén tartja. Nagyon könnyű az embernek elfeledkeznie magáról – csak úgy a csizmaorra elé nézni, vagy a kezében tartott papirost olvasgatni, esetleg önfeledten csevegni valakivel, ha jön-megy. És általában olyankor történik a baj, ha az ember elfeledkezik magáról. Vagy olyankor zsebelik ki. Ettől a gondolattól szájzugába futólag könnyű mosoly költözik.*
1469. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-07-21 22:04:16
Üzenet elküldve: 2024-07-21 22:04:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
*Az ütemes talpalás a céljuk felé olyasmi, amiben nagy gyakorlata van már. Most ráadásul könnyített felszereléssel haladnak, nem cipeli a saját és három másik ember minden cókmókját a vállán, mint régebben olyan gyakran.
Meglepi, hogy Denjaar hallott már róluk. Vannak neves zsoldos kompániák, amik közé már-már dicsőség tartozni. Na, a Hatosok nem ilyen társaság volt. A név nem annyira, a leírás viszont már ismerősen cseng.*
- Rémlik, hogy volt egyszer egy ilyen közöttünk. De nem sokáig. Wegtoren környékén elég sok embert vesztettünk. És nem harcokban, inkább a városban. Sokféle pletyka volt Wegtorenről. Az örömlányok és a pajzán úrinők, a gladiátorok és persze egy rakás olyan élőlény, aminek a csípése, harapása azonnal végez a messzi földről érkezőkkel. Jó páran tűntek el úgy, hogy bementek a városba egy görbe estére, aztán soha többé nem jöttek vissza. Volt, aki kapott valami kecsegtetőbb ajánlatot, volt akit leütöttek és befogtak gladiátornak... ritkán tudtuk meg, hogy kivel mi volt.
De én akkor még sokkal kisebb voltam, és az asszonyoknak gondja volt rá, hogy ne tudjak én is bejutni Wegtorenbe.
*meséli fanyar vigyorral. Hát persze, hogy ő is ment volna. Csábította őt is az egzotikus város, és a mindenre kapható, tüzesvérű nők híre. Habár olyan fiatal volt még, hogy nem is nagyon tudta volna, mihez kezdjen velük, de hát aki zsoldos, annak muszáj nőket hajkurászni. De akadt pár asszony a táborban, köztük pár tisztesebb is, főleg más zsoldosok feleségei. Na ezek a saját férjeik és fiaik mellett őt se engedték kalandozni. Így utólag belegondolva, meglehet, hogy így járt jobban. Simán találhatta volna magát ő is az arénában, és végezhette volna szörnyeledelként.*
- Ha ez a fickó kihúzta fél évet Wegtorenben, akkor minket faképnél kellett, hogy hagyjon, már jóval előtte. Biztos kapott valami jobb ajánlatot a városban és úgy döntött, kilép.
*fűzi tovább a gondolatmenetet, mivel a Hatosok nem időztek olyan hosszú időt a távoli város környékén. Immáron a város épületei között sétálnak, és hogy előző nap még milyen háborítatlan vad tájakon jártak, az most szinte álomszerűnek tűnik.*
- A sör, az jöhet. Meg egy fürdő. Remélem a csinos vörös megőrizte a holmimat. Nem voltunk távol olyan hosszú ideig, hogy pénzzé tegye a felszerelésem.
*véli. Persze felidézve, hogy Yeza milyen sok figyelmet szentelt Denjaarnak, nem tartja ő olyan valószínűnek, hogy a lány a kegyeibe fogadja ma este. Annál esélyesebb, hogy ő is minél hamarabb a kikötő felé veszi majd az irányt, ahol minimum egy kapható leányzóról már tud.*
*Az ütemes talpalás a céljuk felé olyasmi, amiben nagy gyakorlata van már. Most ráadásul könnyített felszereléssel haladnak, nem cipeli a saját és három másik ember minden cókmókját a vállán, mint régebben olyan gyakran.
Meglepi, hogy Denjaar hallott már róluk. Vannak neves zsoldos kompániák, amik közé már-már dicsőség tartozni. Na, a Hatosok nem ilyen társaság volt. A név nem annyira, a leírás viszont már ismerősen cseng.*
- Rémlik, hogy volt egyszer egy ilyen közöttünk. De nem sokáig. Wegtoren környékén elég sok embert vesztettünk. És nem harcokban, inkább a városban. Sokféle pletyka volt Wegtorenről. Az örömlányok és a pajzán úrinők, a gladiátorok és persze egy rakás olyan élőlény, aminek a csípése, harapása azonnal végez a messzi földről érkezőkkel. Jó páran tűntek el úgy, hogy bementek a városba egy görbe estére, aztán soha többé nem jöttek vissza. Volt, aki kapott valami kecsegtetőbb ajánlatot, volt akit leütöttek és befogtak gladiátornak... ritkán tudtuk meg, hogy kivel mi volt.
De én akkor még sokkal kisebb voltam, és az asszonyoknak gondja volt rá, hogy ne tudjak én is bejutni Wegtorenbe.
*meséli fanyar vigyorral. Hát persze, hogy ő is ment volna. Csábította őt is az egzotikus város, és a mindenre kapható, tüzesvérű nők híre. Habár olyan fiatal volt még, hogy nem is nagyon tudta volna, mihez kezdjen velük, de hát aki zsoldos, annak muszáj nőket hajkurászni. De akadt pár asszony a táborban, köztük pár tisztesebb is, főleg más zsoldosok feleségei. Na ezek a saját férjeik és fiaik mellett őt se engedték kalandozni. Így utólag belegondolva, meglehet, hogy így járt jobban. Simán találhatta volna magát ő is az arénában, és végezhette volna szörnyeledelként.*
- Ha ez a fickó kihúzta fél évet Wegtorenben, akkor minket faképnél kellett, hogy hagyjon, már jóval előtte. Biztos kapott valami jobb ajánlatot a városban és úgy döntött, kilép.
*fűzi tovább a gondolatmenetet, mivel a Hatosok nem időztek olyan hosszú időt a távoli város környékén. Immáron a város épületei között sétálnak, és hogy előző nap még milyen háborítatlan vad tájakon jártak, az most szinte álomszerűnek tűnik.*
- A sör, az jöhet. Meg egy fürdő. Remélem a csinos vörös megőrizte a holmimat. Nem voltunk távol olyan hosszú ideig, hogy pénzzé tegye a felszerelésem.
*véli. Persze felidézve, hogy Yeza milyen sok figyelmet szentelt Denjaarnak, nem tartja ő olyan valószínűnek, hogy a lány a kegyeibe fogadja ma este. Annál esélyesebb, hogy ő is minél hamarabb a kikötő felé veszi majd az irányt, ahol minimum egy kapható leányzóról már tud.*
1468. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-07-21 20:35:45
Üzenet elküldve: 2024-07-21 20:35:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
*Mykael sajátos módszerrel él a vérszívók ellen vívott csatájukban. Nem vitatja el tőle leleményességét, ugyanakkor ő hagyja inkább, hadd zümmögjenek körülötte az aprócska bestiák. Eléggé megizzadt hozzá, hogy ne óhajtsa még port is felkenni magára.*
-Fekete Hatosok. *Biccent.*
-Hallotta már róluk. Na nem dicső tetteikről. Egy tiszthez volt szerencsém, ki közöttük szolgált. Reindre Glovmoor. Legalábbis ezen a néven ismertem. *Kivár. Kíváncsi, ismerős-e a csengése az ifjú harcosnak.*
-Köpcös, zömök fickó... Barna haj és szakáll. Szóval nem az a fajta, aki feltűnik. Címert is hordott a zekéjén, de ha agyonütnek se tudnám felidézni már.
*Ahogy végzett az evéssel, feltápászkodik. Kőhajításra lehet a város; alighanem amint kiérnek a fák közül, meg is pillantják majd.*
-Jól értett a szablya forgatásához. És az ostromgépekhez is! Hamar jófajta barátokra is szert tett. Ritka tudás az, amivel bírt. Szerette is a gépeket, sokat regélt. De a nőket és a kártyát még annál is jobban. *Elréved egy pillanat erejéig. Talán csak emlékei között kutat, talán azt mérlegeli, érdemes-e folytatni e történetet. Nagyot ránt cókmókján, ahogy átveti vállán, majd nekiindul a kövezett útnak Arthenior felé.*
-Ráadásul egy Niyss Virág nem olyan mulatság Wegtorenben, amit egy jött-ment zsoldostiszt hosszú ideig megengedhet magának. Már megbocsáss. *Pillant Mykaelre szeme sarkából.*
-Én így ismertem. Futólag. De kevés olyan pillanat volt, mikor nem tekergett az ölében az a leány. Nem csodálom, ha elcsavarta Reindre fejét. A fickó viszont rossz embereknek tartozott, méghozzá sokkal. Hat hónap. Ennyi kellett hozzá neki Wegtorenben, hogy felvágott torokkal és ruha nélkül érje a vég. *Hangjában nem csendül sem bánat, sem együttérzés, sem káröröm. Egyszerűen csak regél. Fogalma sincs, hogy ki ölte meg a férfit és miért. Csak a suttogás maradt. Abban pedig ő nem bízik.
Közben már Arthenior kövezett utcáit tapodhatják csizmáik. Nem idegen e városban a porlepte utazó, nem is nézik ki őket.*
-No gyerünk! A vendégem vagy egy hideg serre. És ott a zsoldod dolgáról is gondoskodunk majd.
*Mykael sajátos módszerrel él a vérszívók ellen vívott csatájukban. Nem vitatja el tőle leleményességét, ugyanakkor ő hagyja inkább, hadd zümmögjenek körülötte az aprócska bestiák. Eléggé megizzadt hozzá, hogy ne óhajtsa még port is felkenni magára.*
-Fekete Hatosok. *Biccent.*
-Hallotta már róluk. Na nem dicső tetteikről. Egy tiszthez volt szerencsém, ki közöttük szolgált. Reindre Glovmoor. Legalábbis ezen a néven ismertem. *Kivár. Kíváncsi, ismerős-e a csengése az ifjú harcosnak.*
-Köpcös, zömök fickó... Barna haj és szakáll. Szóval nem az a fajta, aki feltűnik. Címert is hordott a zekéjén, de ha agyonütnek se tudnám felidézni már.
*Ahogy végzett az evéssel, feltápászkodik. Kőhajításra lehet a város; alighanem amint kiérnek a fák közül, meg is pillantják majd.*
-Jól értett a szablya forgatásához. És az ostromgépekhez is! Hamar jófajta barátokra is szert tett. Ritka tudás az, amivel bírt. Szerette is a gépeket, sokat regélt. De a nőket és a kártyát még annál is jobban. *Elréved egy pillanat erejéig. Talán csak emlékei között kutat, talán azt mérlegeli, érdemes-e folytatni e történetet. Nagyot ránt cókmókján, ahogy átveti vállán, majd nekiindul a kövezett útnak Arthenior felé.*
-Ráadásul egy Niyss Virág nem olyan mulatság Wegtorenben, amit egy jött-ment zsoldostiszt hosszú ideig megengedhet magának. Már megbocsáss. *Pillant Mykaelre szeme sarkából.*
-Én így ismertem. Futólag. De kevés olyan pillanat volt, mikor nem tekergett az ölében az a leány. Nem csodálom, ha elcsavarta Reindre fejét. A fickó viszont rossz embereknek tartozott, méghozzá sokkal. Hat hónap. Ennyi kellett hozzá neki Wegtorenben, hogy felvágott torokkal és ruha nélkül érje a vég. *Hangjában nem csendül sem bánat, sem együttérzés, sem káröröm. Egyszerűen csak regél. Fogalma sincs, hogy ki ölte meg a férfit és miért. Csak a suttogás maradt. Abban pedig ő nem bízik.
Közben már Arthenior kövezett utcáit tapodhatják csizmáik. Nem idegen e városban a porlepte utazó, nem is nézik ki őket.*
-No gyerünk! A vendégem vagy egy hideg serre. És ott a zsoldod dolgáról is gondoskodunk majd.
1467. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-06-27 22:41:42
Üzenet elküldve: 2024-06-27 22:41:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ami nem öl meg az megerősít//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori nem szívesen játszik senki életével, amikor azt lehet rá mondani, hogy nagyjából önmaga. Kár, hogy gyakran előfordul, hogy az ereiben szétterjedő sötétség miatt nem tud józan ítéletet hozni arról, hogy helyes-e, amit cselekszik. Ilyenkor valóban nincsen egyetlen élet sem biztonságban tőle. Sem másé, sem a sajátja.*
- Az imádkozás marhaság. Seggnyalás. Sa'Tereth nem vár el tőlünk ilyesmit, őt a tetteink érdeklik, és igen, a vérünk…
*Bólogat helyeselve az ork megállapítására. Bár, hogy a karján ékeskedő összes vágás az istennek szóló áldozat jelképe, az tévedés. Sokszor tényleg csak magának csinálja azért, hogy a fizikai fájdalom segítségével gyógyítsa be a lelkét mardosó, borzalmasan fájó sebeket.
A következő jelenet abszurdabb nem is lehetne. Miután szemrebbenés nélkül megfenyegette Cagon-t, a lehető legártatlanabb hangsúllyal kérdezi meg, hogy ezek után lehetnek-e barátok. Ez Norileina, egy megfejthetetlen talány, egy labirintus, melyből nincs kivezető út, egy felnőtt testben élő gyermek, aki elveszett a nagyvilág szörnyűségeiben.
Lép egy párat előre, és hozzábújik a méretes zöld testhez. Meg is öleli, amennyire tudja, majd ha nem történik semmi váratlan, akkor kisvártatva el is húzódik tőle.*
- Így! Akkor most már barátok vagyunk, ezt ne feledd el! Azt hiszem, most jobb, ha megyek. Utánanézek Sárvárosnak, és fel foglak keresni, ha jutottam valamire. Addig te meg próbálj kicsikarni valami kedvezőbb árat a kereskedődből. Szereznünk kell fekete italokat, ez most a cél. Ha sikerült, utána együtt, a kettőnk tudásával akár tényleg meg is gazdagodhatunk belőle.
*Magyarázza, s még egyszer utoljára felnéz az új barátjává fogadott orkra, Cagon-ra. Nem kérdezi meg, hogy merre lelhető fel ő a hétköznapokban, ezt a különös jelenséget szerinte bármikor meg fogja találni.*
- Most tényleg mennem kell… de nem most hallottál felőlem utoljára. *Azzal, ha nem tartóztatja fel őt tovább az ork, akkor amilyen hirtelen és váratlanul jött az ölelés ötlete, olyan gyorsan tűnik is el Cagon szeme elől.*
//Ami nem öl meg az megerősít//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori nem szívesen játszik senki életével, amikor azt lehet rá mondani, hogy nagyjából önmaga. Kár, hogy gyakran előfordul, hogy az ereiben szétterjedő sötétség miatt nem tud józan ítéletet hozni arról, hogy helyes-e, amit cselekszik. Ilyenkor valóban nincsen egyetlen élet sem biztonságban tőle. Sem másé, sem a sajátja.*
- Az imádkozás marhaság. Seggnyalás. Sa'Tereth nem vár el tőlünk ilyesmit, őt a tetteink érdeklik, és igen, a vérünk…
*Bólogat helyeselve az ork megállapítására. Bár, hogy a karján ékeskedő összes vágás az istennek szóló áldozat jelképe, az tévedés. Sokszor tényleg csak magának csinálja azért, hogy a fizikai fájdalom segítségével gyógyítsa be a lelkét mardosó, borzalmasan fájó sebeket.
A következő jelenet abszurdabb nem is lehetne. Miután szemrebbenés nélkül megfenyegette Cagon-t, a lehető legártatlanabb hangsúllyal kérdezi meg, hogy ezek után lehetnek-e barátok. Ez Norileina, egy megfejthetetlen talány, egy labirintus, melyből nincs kivezető út, egy felnőtt testben élő gyermek, aki elveszett a nagyvilág szörnyűségeiben.
Lép egy párat előre, és hozzábújik a méretes zöld testhez. Meg is öleli, amennyire tudja, majd ha nem történik semmi váratlan, akkor kisvártatva el is húzódik tőle.*
- Így! Akkor most már barátok vagyunk, ezt ne feledd el! Azt hiszem, most jobb, ha megyek. Utánanézek Sárvárosnak, és fel foglak keresni, ha jutottam valamire. Addig te meg próbálj kicsikarni valami kedvezőbb árat a kereskedődből. Szereznünk kell fekete italokat, ez most a cél. Ha sikerült, utána együtt, a kettőnk tudásával akár tényleg meg is gazdagodhatunk belőle.
*Magyarázza, s még egyszer utoljára felnéz az új barátjává fogadott orkra, Cagon-ra. Nem kérdezi meg, hogy merre lelhető fel ő a hétköznapokban, ezt a különös jelenséget szerinte bármikor meg fogja találni.*
- Most tényleg mennem kell… de nem most hallottál felőlem utoljára. *Azzal, ha nem tartóztatja fel őt tovább az ork, akkor amilyen hirtelen és váratlanul jött az ölelés ötlete, olyan gyorsan tűnik is el Cagon szeme elől.*
1466. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-06-26 09:50:43
Üzenet elküldve: 2024-06-26 09:50:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 372
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 372
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ami nem öl meg az megerősít//
* Gondolataikat valaki még hasonlónak is nevezhetné, de talán még a vak is látja, hogy módszereik, amikkel céljaik elérését támogatnák, eltérő. Cagon úgy vélekedik a Noriról, hogy ő egy magányos farkas, aki képes bármit megtenni a céljaiért. Ezt becsüli az emberekben, de csak egy bizonyos szintig. Cagon sem lenne rest életekkel játszani, de csak ha minden egyéb próbálkozás kudarcba fulladna. *
- Megkímélnéd őket az imádkozástól? * Ekkor lenéz a kezére * Látom rendszeres adakozó vagy.
*A lelki fájdalomhoz nem fűz sokat. Sokan úgy tartják, hogy az orkoknak nincs lelkük, ezáltal nem is tudnak belül vérezni. Olykor még az orkok is megfeledkeznek arról, ami igazán fontos nekik. Talán ezért is váltott a legtöbb fajtársa őrjöngő, tomboló módba, hogy ezáltal is minden egyes percükben jól érezhessék magukat, ezáltal megfeledkeznek magukról.
Közben emberére akadt az ork. A kérdésre Nori egy jókora fenyegető monológot helyezett, hogy csak pislog Cagon. Ezután, mintha semmisem történt volna, teszi fel az ártatlannál ártatlanabb kérdést. Végül kikerül abból a meglepődött állapotból, amibe a fenyegetés taszította. *
- Akkor legyen úgy.
* Széttárja méretes kezeit, így közelítve Norit. Még mindég nem tudja, hogy mi az, ami kiváltotta ezt. Hacsak nem jön valami közben, úgy hagyja, hogy megtörténjen. *
//Ami nem öl meg az megerősít//
* Gondolataikat valaki még hasonlónak is nevezhetné, de talán még a vak is látja, hogy módszereik, amikkel céljaik elérését támogatnák, eltérő. Cagon úgy vélekedik a Noriról, hogy ő egy magányos farkas, aki képes bármit megtenni a céljaiért. Ezt becsüli az emberekben, de csak egy bizonyos szintig. Cagon sem lenne rest életekkel játszani, de csak ha minden egyéb próbálkozás kudarcba fulladna. *
- Megkímélnéd őket az imádkozástól? * Ekkor lenéz a kezére * Látom rendszeres adakozó vagy.
*A lelki fájdalomhoz nem fűz sokat. Sokan úgy tartják, hogy az orkoknak nincs lelkük, ezáltal nem is tudnak belül vérezni. Olykor még az orkok is megfeledkeznek arról, ami igazán fontos nekik. Talán ezért is váltott a legtöbb fajtársa őrjöngő, tomboló módba, hogy ezáltal is minden egyes percükben jól érezhessék magukat, ezáltal megfeledkeznek magukról.
Közben emberére akadt az ork. A kérdésre Nori egy jókora fenyegető monológot helyezett, hogy csak pislog Cagon. Ezután, mintha semmisem történt volna, teszi fel az ártatlannál ártatlanabb kérdést. Végül kikerül abból a meglepődött állapotból, amibe a fenyegetés taszította. *
- Akkor legyen úgy.
* Széttárja méretes kezeit, így közelítve Norit. Még mindég nem tudja, hogy mi az, ami kiváltotta ezt. Hacsak nem jön valami közben, úgy hagyja, hogy megtörténjen. *
1465. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-06-25 21:21:25
Üzenet elküldve: 2024-06-25 21:21:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ami nem öl meg az megerősít//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nos, Nori talán pont azért tartozik azon kevesek közé, akik jól is tudják érezni magukat ebben az önjelölt királyok uralta valóságban, mert sokszor kerül olyan állapotba, hogy még a saját kis világát sem tudja, nemhogy a körülötte lévő történésekkel foglalkozzon. Persze ez az idilli állapot nála sem tart örökké, van, mikor az egész a feje tetejére áll, akkor pedig képes mindent és mindenkit gyűlölni, a gyengéken átgázolni és lelkiismeretfurdalás nélkül ölni, ha arról van szó. Ezt az énjét hívja ő szörnyetegnek.*
- Nem kell imádkozni. Mindenkinek kötelezően meg kell venni egy pengét, amivel véráldozatokat csinál Sa'Tereth-nek. *Ő ezúttal nem nevet, csak feltűri egy rövid ideig a blúza ujját, hogy megmutassa az alkarján ékeskedő, harántirányú, egymásra párhuzamos vágások tömkelegét.*
- A fájdalom sokszor jó érzés, tudod. Az eltereli a figyelmet a lélek gyengeségéről, közben pedig az istenünk is örül, úgyhogy dupla haszon.
*Ahogy eszébe jut, hogy mennyire szokott is fájni a kis szíve, kezd elbizonytalanodni azzal kapcsolatban, hogy jelen pillanatban jól érzi-e magát egyáltalán Nem segít rajta az sem, hogy képtelen eldönteni Cagon-ról, hogy most vele nevet-e vagy rajta. Éppen ezért jut eszébe az az abszurd gondolat is, hogy ölelést kérjen az orktól, hátha az megnyugtatja.*
- Mit tudom én, honnan jött. Amúgy is kit érdekel? *Felnevet játékosan, majd határozottan a fejét rázza.*
- Nem félek. Ha megpróbálsz bántani, levágom azokat a vaskos kacsóidat, beletaposom a fejed a legrémisztőbb álmaid bugyraiba, és közben vigyorogni fogok azon, ahogy végignézem a szenvedésed. Szóval, leszel a barátom?
*Karjai továbbra is szélesre tárva, várja azt a bizonyos ölelést, ami annak pecsétjeként szolgál, hogy egy orkot a barátjának tudhasson. Az előbbi szavait sem fenyegetésnek szánta, inkább ténymegállapításnak, de koránt sem az a célja, hogy ezzel elrettentse Cagon-t attól, hogy szövetségesének fogadja, sőt, valamiért most vágyik arra, hogy a zöld úriember szeresse őt.*
//Ami nem öl meg az megerősít//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nos, Nori talán pont azért tartozik azon kevesek közé, akik jól is tudják érezni magukat ebben az önjelölt királyok uralta valóságban, mert sokszor kerül olyan állapotba, hogy még a saját kis világát sem tudja, nemhogy a körülötte lévő történésekkel foglalkozzon. Persze ez az idilli állapot nála sem tart örökké, van, mikor az egész a feje tetejére áll, akkor pedig képes mindent és mindenkit gyűlölni, a gyengéken átgázolni és lelkiismeretfurdalás nélkül ölni, ha arról van szó. Ezt az énjét hívja ő szörnyetegnek.*
- Nem kell imádkozni. Mindenkinek kötelezően meg kell venni egy pengét, amivel véráldozatokat csinál Sa'Tereth-nek. *Ő ezúttal nem nevet, csak feltűri egy rövid ideig a blúza ujját, hogy megmutassa az alkarján ékeskedő, harántirányú, egymásra párhuzamos vágások tömkelegét.*
- A fájdalom sokszor jó érzés, tudod. Az eltereli a figyelmet a lélek gyengeségéről, közben pedig az istenünk is örül, úgyhogy dupla haszon.
*Ahogy eszébe jut, hogy mennyire szokott is fájni a kis szíve, kezd elbizonytalanodni azzal kapcsolatban, hogy jelen pillanatban jól érzi-e magát egyáltalán Nem segít rajta az sem, hogy képtelen eldönteni Cagon-ról, hogy most vele nevet-e vagy rajta. Éppen ezért jut eszébe az az abszurd gondolat is, hogy ölelést kérjen az orktól, hátha az megnyugtatja.*
- Mit tudom én, honnan jött. Amúgy is kit érdekel? *Felnevet játékosan, majd határozottan a fejét rázza.*
- Nem félek. Ha megpróbálsz bántani, levágom azokat a vaskos kacsóidat, beletaposom a fejed a legrémisztőbb álmaid bugyraiba, és közben vigyorogni fogok azon, ahogy végignézem a szenvedésed. Szóval, leszel a barátom?
*Karjai továbbra is szélesre tárva, várja azt a bizonyos ölelést, ami annak pecsétjeként szolgál, hogy egy orkot a barátjának tudhasson. Az előbbi szavait sem fenyegetésnek szánta, inkább ténymegállapításnak, de koránt sem az a célja, hogy ezzel elrettentse Cagon-t attól, hogy szövetségesének fogadja, sőt, valamiért most vágyik arra, hogy a zöld úriember szeresse őt.*
1464. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-06-24 20:53:08
Üzenet elküldve: 2024-06-24 20:53:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 372
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 372
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ami nem öl meg az megerősít//
* Pusztán a felvetésért már lógatnák mindkettőjüket a legnagyobb örömmel. ha egy valamit tud az ork, akkor az az, hogy ebben a szarkupacban kevesen képesek jól érezni magukat. Már pedig az egy elengedhetetlen egy ilyen világban. De legalább valami színe lenne a főtérnek. Az élőholottságra ő is elneveti magát. Nem valami hátborzongatóan, inkább, mint aki jól mulat. Igazán egyedi gondolkodással van megáldva Nori, amit nincs az ork ellenére. Talán kicsit éles, de semmi probléma. *
- Minden hat utolsó napján, a főterén kell majd imádkozni. Persze nagyon jó ötlet.
* Tovább folytatja a nevetését. Ennél elképzelhetetlenebbet úgysem tudna mondani. Bár megmozgatta a fantáziáját, hogy mi történne, ha éjszaka valaki felhúzna egyet a közepére. Érdekes gondolat, de valószínű csak egy napig állná, mielőtt erővel lebontanák.
Nori szavaira bólogatni kezd és csak az után hagyja abba miután ölelést kínál. Ekkor az orknak megindul a szemöldöke. *
- Ez honnét jött? Nem félsz, hogy összetörlek mint egy száraz faágat?
* Mondani sem kell, jól meglepte az orkot ezzel. Inkább a mögöttes értelmét próbálja keresni. Most jött el az ork pillanata, most szúrják hátba? Pont mikor leeresztené, védelmét jöhetne az a hideg penge a szívébe. *
//Ami nem öl meg az megerősít//
* Pusztán a felvetésért már lógatnák mindkettőjüket a legnagyobb örömmel. ha egy valamit tud az ork, akkor az az, hogy ebben a szarkupacban kevesen képesek jól érezni magukat. Már pedig az egy elengedhetetlen egy ilyen világban. De legalább valami színe lenne a főtérnek. Az élőholottságra ő is elneveti magát. Nem valami hátborzongatóan, inkább, mint aki jól mulat. Igazán egyedi gondolkodással van megáldva Nori, amit nincs az ork ellenére. Talán kicsit éles, de semmi probléma. *
- Minden hat utolsó napján, a főterén kell majd imádkozni. Persze nagyon jó ötlet.
* Tovább folytatja a nevetését. Ennél elképzelhetetlenebbet úgysem tudna mondani. Bár megmozgatta a fantáziáját, hogy mi történne, ha éjszaka valaki felhúzna egyet a közepére. Érdekes gondolat, de valószínű csak egy napig állná, mielőtt erővel lebontanák.
Nori szavaira bólogatni kezd és csak az után hagyja abba miután ölelést kínál. Ekkor az orknak megindul a szemöldöke. *
- Ez honnét jött? Nem félsz, hogy összetörlek mint egy száraz faágat?
* Mondani sem kell, jól meglepte az orkot ezzel. Inkább a mögöttes értelmét próbálja keresni. Most jött el az ork pillanata, most szúrják hátba? Pont mikor leeresztené, védelmét jöhetne az a hideg penge a szívébe. *
1463. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-06-24 19:00:24
Üzenet elküldve: 2024-06-24 19:00:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ami nem öl meg az megerősít//
- Az lenne a legviccesebb, ha élőholtként térne vissza valaki. Hívnák az ördögűzőket. Eeyr papjai visítva rohannának világgá. Szívesen játszanék ezzel, csak kár, hogy a nekromanciának túl nagy ára van. Semmi kedvem még megöregedni. *Nevetgél úgy, mintha csak valami hülye játékról gagyarászna, és nem is arról, hogy megfordult már a fejében az, hogy holtak feltámasztásával szórakozzon, de hát sokszor, az egészségesnél talán többször is fordul vele elő, hogy nem képes különbséget tenni a pitiáner és az igen komoly dolgok között.
A szökőkútra helyezett Sa'Tereth oltár ötletét hallva az említett építmény felé fordul, és hümment egyet, közben mosolyog, ezzel is kifejezve, hogy tetszik neki az ötlet.*
- Nekem mindenképp. Aranyos lenne. Észben tartom az ötletet, nehogy elfelejtsem, mikor már én leszek a világ tetején.
*Önbizalomból most épp nincs hiánya. Elképzelhető, hogy a következő percekben lesz, de azt Cagon úgyis észre fogja venni. Nori képes másodpercek alatt a saját lelkivilágát is a feje tetejére állítani, és ambiciózus, semmitől meg nem riadó amazonból sírós kislánnyá változni.
Azt sem feltétlenül tudja megmagyarázni, hogy miért is fenyegette meg az orkot, mikor eszében sincs sem feljelenteni őt, sem máshogy keresztbe tenni neki, csak az adott pillanatban ez kívánkozott ki a fekete ajkain keresztül.*
- Ó, nem! Nem, nem, dehogy! Én nem akarok ellenségeket. Én barátokat akarok, mert engem mindenki szeret, tudod. Aranyos vagyok és szeretnivaló. Tényleg, kérsz egy ölelést? *Nyújtja is a kis karjait a zöld lény felé, s bár valószínű, hogy szélesre tárva mindkettőt sem tudná átölelni Cagon-t, de most úgy tűnik, hogy komolyan megpróbálkozna vele.*
//Ami nem öl meg az megerősít//
- Az lenne a legviccesebb, ha élőholtként térne vissza valaki. Hívnák az ördögűzőket. Eeyr papjai visítva rohannának világgá. Szívesen játszanék ezzel, csak kár, hogy a nekromanciának túl nagy ára van. Semmi kedvem még megöregedni. *Nevetgél úgy, mintha csak valami hülye játékról gagyarászna, és nem is arról, hogy megfordult már a fejében az, hogy holtak feltámasztásával szórakozzon, de hát sokszor, az egészségesnél talán többször is fordul vele elő, hogy nem képes különbséget tenni a pitiáner és az igen komoly dolgok között.
A szökőkútra helyezett Sa'Tereth oltár ötletét hallva az említett építmény felé fordul, és hümment egyet, közben mosolyog, ezzel is kifejezve, hogy tetszik neki az ötlet.*
- Nekem mindenképp. Aranyos lenne. Észben tartom az ötletet, nehogy elfelejtsem, mikor már én leszek a világ tetején.
*Önbizalomból most épp nincs hiánya. Elképzelhető, hogy a következő percekben lesz, de azt Cagon úgyis észre fogja venni. Nori képes másodpercek alatt a saját lelkivilágát is a feje tetejére állítani, és ambiciózus, semmitől meg nem riadó amazonból sírós kislánnyá változni.
Azt sem feltétlenül tudja megmagyarázni, hogy miért is fenyegette meg az orkot, mikor eszében sincs sem feljelenteni őt, sem máshogy keresztbe tenni neki, csak az adott pillanatban ez kívánkozott ki a fekete ajkain keresztül.*
- Ó, nem! Nem, nem, dehogy! Én nem akarok ellenségeket. Én barátokat akarok, mert engem mindenki szeret, tudod. Aranyos vagyok és szeretnivaló. Tényleg, kérsz egy ölelést? *Nyújtja is a kis karjait a zöld lény felé, s bár valószínű, hogy szélesre tárva mindkettőt sem tudná átölelni Cagon-t, de most úgy tűnik, hogy komolyan megpróbálkozna vele.*
1462. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-06-23 17:25:32
Üzenet elküldve: 2024-06-23 17:25:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 372
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 372
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ami nem öl meg az megerősít//
- Az is lehet, hogy már mindenkit leírtak halottnak abból az időből. Vajon mit reagálnának, ha egy már halottnak hitt ember visszatér?
* Érdekes eljátszani a gondolattal. Elvégre nem gyakran fordulhat elő ilyen. Az meg már megint csak vicces lenne, ha simán leszarnák, és tényleg odaadnák azt a rangot. *
- A szökőkút tetejére, mi? * Felnevet * Biztos sokaknak tetszene.
* Na meg persze sok ellenséget is szerezne egy ilyen akcióval. De az mindegy. Elvégre Cagonnak az a véleménye ezekről a nemesi rangokról, hogy csak papírnehezéknek jó, vagy poháralátétnek. Ha csak az kell, hogy sok pénzt és támogatókat gyűjtsenek, akkor jó irányba haladnak. Később biztos elrendezik ezt a bizonyos hierarchiát egymás között.
Nori közben nem tágít. Őt a híres múltja jobban érdekli, mint a többi téma. Kívülálló szemekkel biztos érdekes, már viccesnek is mondani lehetne az egészet. *
- Ha szükséged van még ellenségekre, simán. * Megvonja vállait * Ám kétlem, hogy e város kiadna engem a szomszédnak, mint, "jócselekedet". Na nem azért mert olyan hasznos vagyok, inkább mert leszarnak.
* Persze ez a jövőben változhat. Kitudja? Lehet egy év múlva az orkot nemesé emelik. Ebben az eshetőségben ő lepődne meg legjobban. *
//Ami nem öl meg az megerősít//
- Az is lehet, hogy már mindenkit leírtak halottnak abból az időből. Vajon mit reagálnának, ha egy már halottnak hitt ember visszatér?
* Érdekes eljátszani a gondolattal. Elvégre nem gyakran fordulhat elő ilyen. Az meg már megint csak vicces lenne, ha simán leszarnák, és tényleg odaadnák azt a rangot. *
- A szökőkút tetejére, mi? * Felnevet * Biztos sokaknak tetszene.
* Na meg persze sok ellenséget is szerezne egy ilyen akcióval. De az mindegy. Elvégre Cagonnak az a véleménye ezekről a nemesi rangokról, hogy csak papírnehezéknek jó, vagy poháralátétnek. Ha csak az kell, hogy sok pénzt és támogatókat gyűjtsenek, akkor jó irányba haladnak. Később biztos elrendezik ezt a bizonyos hierarchiát egymás között.
Nori közben nem tágít. Őt a híres múltja jobban érdekli, mint a többi téma. Kívülálló szemekkel biztos érdekes, már viccesnek is mondani lehetne az egészet. *
- Ha szükséged van még ellenségekre, simán. * Megvonja vállait * Ám kétlem, hogy e város kiadna engem a szomszédnak, mint, "jócselekedet". Na nem azért mert olyan hasznos vagyok, inkább mert leszarnak.
* Persze ez a jövőben változhat. Kitudja? Lehet egy év múlva az orkot nemesé emelik. Ebben az eshetőségben ő lepődne meg legjobban. *
1461. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-06-23 09:34:51
Üzenet elküldve: 2024-06-23 09:34:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ami nem öl meg az megerősít//
*A megjegyzésre csupán nemtörődöm módon vállat ránt. Fogalma sincs, hogy miért nem keresik már őt, de tény, hogy mindenkinek jobb így. Neki nem kell menekülnie, üldözőinek pedig nem kell meghalnia, ha netán mégis rátalálnának.*
- Vagy a nagyérdemű városvezetést holmi gyilkosság mégsem érdekli annyira. Mondjuk, miután hagyták, hogy a város lakói lemészárolják egymást, már meg sem lepne, ha így lenne.
*Nevetséges az egész. Az egyetlen dolog, amit sajnál az az, hogy az ő drága Nolie-ja is minden bizonnyal áldozatául esett ennek a mészárlásnak.*
- Azért valljuk be, hogy muris lenne. Norileina, Arthenior nemese. Jól hangzik, mi? Kötelezővé tetetném a Sa'Tereth oltárt itt a főtér közepén. *Játékosan nevetgél a hajmeresztő ötletén, mintha mindez csak úgy működne, hogy megveszi a nemesi rangját, és azzal már befolyást is szerez a város felett. Persze, a valóság az, hogy fogalma sincs arról sem, hogy működik a társadalmi hierarchia, és mi kell ahhoz, hogy elkezdjék követni őt és komolyan venni a szavait.
Beszélgetnek itt mindenről, de Nori-t mégis Cagon színvallása köti le a legjobban. Oldalra billentett fejjel, kíváncsi tekintettel pislogva várja, hogy kinyögje végre a bűneit. Olyan nincs, hogy azokra ne emlékezzen a bűnös. Ő maga is sok mindent el szokott felejteni, de a leggonoszabb tetteit soha.*
- Jól hangzik *vigyorodik el végül, mikor meghallja a felsorolást.* Akkor ez most azt jelenti, hogy tudlak zsarolni ezekkel? Ha nem tetszik, ahogy viselkedsz velem, akkor a nyomodra vezetem a városőrséget… mit szólsz? *Abba természetesen nem gondol bele, hogy ez a játék fordítva is működik, miután ő is olyan könnyelműen elkotyogta azt, hogy a múltban akár neki is járhatott volna egy csinos kis kötél a nyaka köré.*
//Ami nem öl meg az megerősít//
*A megjegyzésre csupán nemtörődöm módon vállat ránt. Fogalma sincs, hogy miért nem keresik már őt, de tény, hogy mindenkinek jobb így. Neki nem kell menekülnie, üldözőinek pedig nem kell meghalnia, ha netán mégis rátalálnának.*
- Vagy a nagyérdemű városvezetést holmi gyilkosság mégsem érdekli annyira. Mondjuk, miután hagyták, hogy a város lakói lemészárolják egymást, már meg sem lepne, ha így lenne.
*Nevetséges az egész. Az egyetlen dolog, amit sajnál az az, hogy az ő drága Nolie-ja is minden bizonnyal áldozatául esett ennek a mészárlásnak.*
- Azért valljuk be, hogy muris lenne. Norileina, Arthenior nemese. Jól hangzik, mi? Kötelezővé tetetném a Sa'Tereth oltárt itt a főtér közepén. *Játékosan nevetgél a hajmeresztő ötletén, mintha mindez csak úgy működne, hogy megveszi a nemesi rangját, és azzal már befolyást is szerez a város felett. Persze, a valóság az, hogy fogalma sincs arról sem, hogy működik a társadalmi hierarchia, és mi kell ahhoz, hogy elkezdjék követni őt és komolyan venni a szavait.
Beszélgetnek itt mindenről, de Nori-t mégis Cagon színvallása köti le a legjobban. Oldalra billentett fejjel, kíváncsi tekintettel pislogva várja, hogy kinyögje végre a bűneit. Olyan nincs, hogy azokra ne emlékezzen a bűnös. Ő maga is sok mindent el szokott felejteni, de a leggonoszabb tetteit soha.*
- Jól hangzik *vigyorodik el végül, mikor meghallja a felsorolást.* Akkor ez most azt jelenti, hogy tudlak zsarolni ezekkel? Ha nem tetszik, ahogy viselkedsz velem, akkor a nyomodra vezetem a városőrséget… mit szólsz? *Abba természetesen nem gondol bele, hogy ez a játék fordítva is működik, miután ő is olyan könnyelműen elkotyogta azt, hogy a múltban akár neki is járhatott volna egy csinos kis kötél a nyaka köré.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1873-1892