Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 74 (1461. - 1480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1480. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-08 13:44:15
Üzenet elküldve: 2013-07-08 13:44:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Lissbeth és Faeus//
*Talán szórakoztatja, talán csak benne is felmerült az a teljesen természetes igény, hogy egy hosszú, magányos vándorút után legyen kihez szólni. Nem is lényeges mögöttes okokat kutatni, a valóság az árnyékban meghúzódva úgyis rejtve fog maradni, féligazságokkal pedig senki sem jut előrébb. Tökéletes tudás nem létezik, minden más pedig csak önámítás, saját magunk napfénynek hitt gyertyalánggal történő elvakítása. Érdekes játék ugyan, de veszélyes, mert egy idő után a tekintet képtelenné válik a nap valódi világosságának elviselésére, csakis a gyertya jelentéktelen lángját fogja imádni. Hány ilyen botort látott már életében, aki megrekedt egy sötét szobában, őrülten hajtogatva, hogy megtalálta az igaz fényességet.
Elmélkedő kérdését ahelyett, hogy a szél messzire repítené, elmosva a szavak nyomát is, hogy azok csak fejében lángoljanak tovább, izzó parázsként égetve elméjébe tulajdon szavait, a lány megválaszolja. Szavaira a hím aprót bólint, éjszín tincsek nesztelen játéka kíséri a mozdulatot, ahogy a fej megbiccen, majd eredeti állapotába billen vissza.*
- Helyes válasz.
*Szavai felérnek a jutalomfalattal, amit korcs kutyakölyöknek vet a gazdája, ha végre megtanulta, miként ne piszkítson maga elé. Az ismeretlen lány jól felelt, a kor és a külső valóban nem meghatározó ebben a kérdésben, sokkal mélyebbre kell ennél ásni, különben megragadunk a felszínnél, a külsőségeknél, amik a már emlegetett féligazságokat mutatják csak, rosszabb esetben még annyit se, tévútra csalva így a naivan ítélkező lelkét.
A felszíni kérdést szegez neki, ami halvány mosolyt csal ajkaira. Valóban nem látná magától is, mire alapozza a véleményét? Nem felel azonnal, látszólag tűnődve kémleli az eget, még a közeledő koldussal is vajmi keveset törődve. Jelentéktelen porszem az élet gépezetében, amely vagy félreáll önszántából, hogy ne tartsa fel a szerkezetet puszta létezésével is, vagy eltörlik. Szinte már szánalmas, ahogy csak tisztes távolban, fejét lesunyva mer csak közeledni.*
-Csak egy gyermek kéri ki magának, ha oktatást hall, a felnőtt bölcsen megfontolja a tanácsot, különösen, ha nem ok nélkül kapta.
*Hangzik a magyarázat, ahogy a sárga íriszek visszavándorolnak a csenevész alakra, pillantása mohón tapad a bájos arcocskára, hogy vajon erre miként reagál. A belső fenevad szinte éhezi, hogy ássa a felháborodást, a hirtelen kibontakozó, rózsás mérget, ami eldönti a halovány bőrt.*
*Talán szórakoztatja, talán csak benne is felmerült az a teljesen természetes igény, hogy egy hosszú, magányos vándorút után legyen kihez szólni. Nem is lényeges mögöttes okokat kutatni, a valóság az árnyékban meghúzódva úgyis rejtve fog maradni, féligazságokkal pedig senki sem jut előrébb. Tökéletes tudás nem létezik, minden más pedig csak önámítás, saját magunk napfénynek hitt gyertyalánggal történő elvakítása. Érdekes játék ugyan, de veszélyes, mert egy idő után a tekintet képtelenné válik a nap valódi világosságának elviselésére, csakis a gyertya jelentéktelen lángját fogja imádni. Hány ilyen botort látott már életében, aki megrekedt egy sötét szobában, őrülten hajtogatva, hogy megtalálta az igaz fényességet.
Elmélkedő kérdését ahelyett, hogy a szél messzire repítené, elmosva a szavak nyomát is, hogy azok csak fejében lángoljanak tovább, izzó parázsként égetve elméjébe tulajdon szavait, a lány megválaszolja. Szavaira a hím aprót bólint, éjszín tincsek nesztelen játéka kíséri a mozdulatot, ahogy a fej megbiccen, majd eredeti állapotába billen vissza.*
- Helyes válasz.
*Szavai felérnek a jutalomfalattal, amit korcs kutyakölyöknek vet a gazdája, ha végre megtanulta, miként ne piszkítson maga elé. Az ismeretlen lány jól felelt, a kor és a külső valóban nem meghatározó ebben a kérdésben, sokkal mélyebbre kell ennél ásni, különben megragadunk a felszínnél, a külsőségeknél, amik a már emlegetett féligazságokat mutatják csak, rosszabb esetben még annyit se, tévútra csalva így a naivan ítélkező lelkét.
A felszíni kérdést szegez neki, ami halvány mosolyt csal ajkaira. Valóban nem látná magától is, mire alapozza a véleményét? Nem felel azonnal, látszólag tűnődve kémleli az eget, még a közeledő koldussal is vajmi keveset törődve. Jelentéktelen porszem az élet gépezetében, amely vagy félreáll önszántából, hogy ne tartsa fel a szerkezetet puszta létezésével is, vagy eltörlik. Szinte már szánalmas, ahogy csak tisztes távolban, fejét lesunyva mer csak közeledni.*
-Csak egy gyermek kéri ki magának, ha oktatást hall, a felnőtt bölcsen megfontolja a tanácsot, különösen, ha nem ok nélkül kapta.
*Hangzik a magyarázat, ahogy a sárga íriszek visszavándorolnak a csenevész alakra, pillantása mohón tapad a bájos arcocskára, hogy vajon erre miként reagál. A belső fenevad szinte éhezi, hogy ássa a felháborodást, a hirtelen kibontakozó, rózsás mérget, ami eldönti a halovány bőrt.*
1479. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-07 23:47:24
Üzenet elküldve: 2013-07-07 23:47:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Szelíd
*Jó pár órát gyalogol, mire eléri a városfalat. A városőrök a kapunál szó nélkül engedik át. Nincs is miért megállítaniuk, nem furcsa, ha egy idegen érkezik a városba. Míg a főtér felé halad, nem egy potenciális áldozat mellett baktat el. Játszi könnyedséggel emelhetné el bármelyikük erszényét, hisz meglepő módon sokan azt nem rejtik el ujjasuk vagy köpenyegük alá. Mint ahogy az a kissé telt középkorú nő sem, mely dölyfösen vágtat el mellette. Nyakában aranyfüggő, kezein karperecek. Színes ruhája a földet söpri. Csak az nem veszi észre, aki nem akarja. Minden lépésére megcsörrenek kövér tarisznyájában az aranyak. Dreneira szemei felcsillannak a gyönyörű dallam hallatán. Már mozdulna is, hogy megszabadítsa terhétől a vénlányt, ám hatodik érzéke rosszat súg.
„Egy ilyen előkelő nőszemély csak úgy nem járkál egyedül.”* gondolja magába és gyorsan körbe is, pillant. És hamarosan meg is látja a nő után szinte loholó fiatal ficsúrt. S mögötte még a két rövid kardost.
-Drágám, drágám… várj meg!* kiált az a nő után.*
„ Na, hát ez se a két szép szeméért és a jó modoráért szeretgeti.”* fut át az agyán, és hálát mond a sorsnak, hogy érzékei fáradtsága ellenére sem hagyták cserben. Kicsit bánja, hogy nem sikerült megkaparintania azt a busás „fizetséget”, de most túlságosan tompa ahhoz, hogy kockáztasson. Van elég pénze ahhoz, hogy szobát vegyen ki és egyen valamit.
„És talán így az első nap, nem kellene felhívnom magamra a figyelmet. Lesz még időm.”* azzal elindul a főtéren át. Egy pillanatra megcsodálja a középen álló szökőkút kristálytiszta vizét, de gyorsan tovább is halad. Tudomása szerint lennie kell itt valahol egy fogadónak.*
„Egy ilyen előkelő nőszemély csak úgy nem járkál egyedül.”* gondolja magába és gyorsan körbe is, pillant. És hamarosan meg is látja a nő után szinte loholó fiatal ficsúrt. S mögötte még a két rövid kardost.
-Drágám, drágám… várj meg!* kiált az a nő után.*
„ Na, hát ez se a két szép szeméért és a jó modoráért szeretgeti.”* fut át az agyán, és hálát mond a sorsnak, hogy érzékei fáradtsága ellenére sem hagyták cserben. Kicsit bánja, hogy nem sikerült megkaparintania azt a busás „fizetséget”, de most túlságosan tompa ahhoz, hogy kockáztasson. Van elég pénze ahhoz, hogy szobát vegyen ki és egyen valamit.
„És talán így az első nap, nem kellene felhívnom magamra a figyelmet. Lesz még időm.”* azzal elindul a főtéren át. Egy pillanatra megcsodálja a középen álló szökőkút kristálytiszta vizét, de gyorsan tovább is halad. Tudomása szerint lennie kell itt valahol egy fogadónak.*
1478. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-07 19:15:34
Üzenet elküldve: 2013-07-07 19:15:34
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A várostól nem messze levő ismeretlen rögtönzött tábora mellett már vagy két órája elhaladt, mire a főtér szökőkútját az éjszakai fényekből kibontakozva megpillantotta a távolból. Most már közel a cél, pár perces gyaloglás az úton, és már ott is van a főtéren.
Eddig kint a sötétben menetelt a csillagos ég alatt, zsákjával a vállán, így nem látszott kopott és poros öltözéke. Igaz ruháját, vértjét és fegyverzete egy részét sötétszürke köpenye takarja, de a sincs sokkal jobb állapotban, mint a többi viseltes holmija. A tér közepére veszi az irányt a szökőkúthoz, ahol megáll, és köpenye alól előbújó jobbjával merít annak vizéből, hogy csillapíthassa szomját.* ~Ennek legalább jobb íze van, mint a kulacsomban levő löttynek.~ *Vizes kezéről egy mozdulattal lerázza a rajta levő vizet, majd köpenye alá rejti. Egy darabig még a szökőkút mellett áll, és csuklyája alól nézelődik. Arcából az árnyékok játéka miatt sok minden nem látszik, csak arcának az orra hegyétől lejjebb levő része. Lehet a városőrök elég gyanús alaknak nézhetik, de igazság szerint nem érdekli, ha problémájuk van, szólnak valami okosat, már hozzászokott. Ahogy nézelődik a következő állomás kitervelésén foglalatoskodik, pontosabban szállást kell találnia. Már látja is a Pegazus fogadót, úgyhogy még vet egy pillantást a térre, és az esetlegesen ott tartózkodókra, majd elindul a kiszemelt fogadó felé.*
A hozzászólás írója (Sziklaszív Erabor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.07 19:16:00
Eddig kint a sötétben menetelt a csillagos ég alatt, zsákjával a vállán, így nem látszott kopott és poros öltözéke. Igaz ruháját, vértjét és fegyverzete egy részét sötétszürke köpenye takarja, de a sincs sokkal jobb állapotban, mint a többi viseltes holmija. A tér közepére veszi az irányt a szökőkúthoz, ahol megáll, és köpenye alól előbújó jobbjával merít annak vizéből, hogy csillapíthassa szomját.* ~Ennek legalább jobb íze van, mint a kulacsomban levő löttynek.~ *Vizes kezéről egy mozdulattal lerázza a rajta levő vizet, majd köpenye alá rejti. Egy darabig még a szökőkút mellett áll, és csuklyája alól nézelődik. Arcából az árnyékok játéka miatt sok minden nem látszik, csak arcának az orra hegyétől lejjebb levő része. Lehet a városőrök elég gyanús alaknak nézhetik, de igazság szerint nem érdekli, ha problémájuk van, szólnak valami okosat, már hozzászokott. Ahogy nézelődik a következő állomás kitervelésén foglalatoskodik, pontosabban szállást kell találnia. Már látja is a Pegazus fogadót, úgyhogy még vet egy pillantást a térre, és az esetlegesen ott tartózkodókra, majd elindul a kiszemelt fogadó felé.*
A hozzászólás írója (Sziklaszív Erabor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.07 19:16:00
1477. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-06 16:20:17
Üzenet elküldve: 2013-07-06 16:20:17
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Ariniay Ardyon és Xieryn Rurien//
-Remek, örülök, hogy ilyen tapasztalt vándorokkal hozott össze a sors, biztos lesz, miről beszélnünk. Hüm... lehetséges, hogy találkoztunk. *Állát vakargatja, miközben a tündér fel fordul.* -Elképzelhető, de isten bizony nem emlékszem! Sok felé el keveredtem, volt ahol sok emberrel találkoztam, volt ahol egy lélekkel sem. De azt hiszem, összekever valakivel. Esetleg kifejezetten jó az arcmemóriája. Mert abban biztos vagyok, hogy ha elmentünk is egymással szemben,akkor sem váltottunk szót. De mit állunk még itt? Menjünk! *Követi az öreget.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.06 20:50:05, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
-Remek, örülök, hogy ilyen tapasztalt vándorokkal hozott össze a sors, biztos lesz, miről beszélnünk. Hüm... lehetséges, hogy találkoztunk. *Állát vakargatja, miközben a tündér fel fordul.* -Elképzelhető, de isten bizony nem emlékszem! Sok felé el keveredtem, volt ahol sok emberrel találkoztam, volt ahol egy lélekkel sem. De azt hiszem, összekever valakivel. Esetleg kifejezetten jó az arcmemóriája. Mert abban biztos vagyok, hogy ha elmentünk is egymással szemben,akkor sem váltottunk szót. De mit állunk még itt? Menjünk! *Követi az öreget.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.06 20:50:05, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
1476. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-06 15:00:31
Üzenet elküldve: 2013-07-06 15:00:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Lissbeth és Zhrodim//
*Sok furcsa lényt rejt az éj. Gyilkosok és erőszaktevők, rémesebbnél rémesebb szerzetek, kiknek vérszomját már csak elméjük romlottsága képes felülmúlni. Viszont a teljességhez társulnia kell a jónak, hiszen a legvadabb káoszban is ott búvik a rend, s fordítva. Nincs egyik a másik nélkül. Az álnok gonoszsággal táplált sötétségben ott van az, kiről nehéz lenne megmondani, jó vagy rossz, ha csak ránézel. Másfél méter fekete anyagba burkolt ránckupac, ám jótékonyan takarja az éj leple. Oldalán kalapácsa is rejtve, nem csak arca. Bár nem rajong a sötétségért. Emlékszik, régi barátja mennyire utálta, mikor kalandjaik során fáklyát gyújtott. De ő úgy látott jobban, neki kellett. S barátja megértő volt vele.
A város kapuját átlépve az őrök tudomást sem vesznek róla. Talán gyermeknek vélik, vagy csavargónak, kit a szegénynegyed nyel el, megrágja, majd kiköpi rothadó és tisztára szopogatott csontjait. Mindegy, nem számít. Csak érjen végre olyan helyre, hol kényelmesen megpihenhet és végre ehet valamit. Nem számított rá, hogy a sötételf ilyen messzire ér.
A főtéren egy kút áll a Hold zsenge, ezüst fényében, két alakkal együtt. Egy lány, látja, miként közelebb ér, ki szomját oltja és egy ében férfi, ki a kútnak dőlve figyeli. Nehéz kivennie, hogy kik azok, így azt sem tudja igazán, hogy miként közeledjen. Egyáltalán miért akar odamenni? Biztos van a közelben egy fogadó valami furcsa dologhoz címezve. Ám valami furcsa erő mégis a kút felé vonzza a kis alakot.
Még jobban arca elé húzza köpenyének csuklyáját, csupán álla és alsó ajka látható, ahogy közelebb kerül, még közelebb... Nem mer a két alak közé állva inni, így hát a sötételftől a másik irányba lépked, míg a kút széléhez nem ér. Óvatosan meríti bele két barnás árnyalatú kezét és iszik. Száraz torka végre frissen nyel, a legutóbbi fogadó óta kísértő szájíz is végre enyhül. A hűs víz másodjára is markaiba kerül, ahogy ismét merít, s mint kinek napok óta szomjúság kínozza testét, úgy issza. Közben esze ágában sincs a másik kettőre nézni, megfáradt utazóként amúgy sincs beleszólása mások életébe. Bár határozottan jól esne neki a társaság, viszont a lány és a férfi éppen társalognak, így modortalan volna megszakítani beszédüket. Rég érezte már, hogy ennyire vágyik valamire, mit nem mer elvenni. Akaratlan is Sasa arca éled lelki szemei előtt. De hamar rázza kissé fejét, ki kell verje gyönyörű mosolyát és szép szempárját fejéből, inkább harmadjára is belemeríti öregnek, ráncosnak tűnő kezeit a vízbe.*
*Sok furcsa lényt rejt az éj. Gyilkosok és erőszaktevők, rémesebbnél rémesebb szerzetek, kiknek vérszomját már csak elméjük romlottsága képes felülmúlni. Viszont a teljességhez társulnia kell a jónak, hiszen a legvadabb káoszban is ott búvik a rend, s fordítva. Nincs egyik a másik nélkül. Az álnok gonoszsággal táplált sötétségben ott van az, kiről nehéz lenne megmondani, jó vagy rossz, ha csak ránézel. Másfél méter fekete anyagba burkolt ránckupac, ám jótékonyan takarja az éj leple. Oldalán kalapácsa is rejtve, nem csak arca. Bár nem rajong a sötétségért. Emlékszik, régi barátja mennyire utálta, mikor kalandjaik során fáklyát gyújtott. De ő úgy látott jobban, neki kellett. S barátja megértő volt vele.
A város kapuját átlépve az őrök tudomást sem vesznek róla. Talán gyermeknek vélik, vagy csavargónak, kit a szegénynegyed nyel el, megrágja, majd kiköpi rothadó és tisztára szopogatott csontjait. Mindegy, nem számít. Csak érjen végre olyan helyre, hol kényelmesen megpihenhet és végre ehet valamit. Nem számított rá, hogy a sötételf ilyen messzire ér.
A főtéren egy kút áll a Hold zsenge, ezüst fényében, két alakkal együtt. Egy lány, látja, miként közelebb ér, ki szomját oltja és egy ében férfi, ki a kútnak dőlve figyeli. Nehéz kivennie, hogy kik azok, így azt sem tudja igazán, hogy miként közeledjen. Egyáltalán miért akar odamenni? Biztos van a közelben egy fogadó valami furcsa dologhoz címezve. Ám valami furcsa erő mégis a kút felé vonzza a kis alakot.
Még jobban arca elé húzza köpenyének csuklyáját, csupán álla és alsó ajka látható, ahogy közelebb kerül, még közelebb... Nem mer a két alak közé állva inni, így hát a sötételftől a másik irányba lépked, míg a kút széléhez nem ér. Óvatosan meríti bele két barnás árnyalatú kezét és iszik. Száraz torka végre frissen nyel, a legutóbbi fogadó óta kísértő szájíz is végre enyhül. A hűs víz másodjára is markaiba kerül, ahogy ismét merít, s mint kinek napok óta szomjúság kínozza testét, úgy issza. Közben esze ágában sincs a másik kettőre nézni, megfáradt utazóként amúgy sincs beleszólása mások életébe. Bár határozottan jól esne neki a társaság, viszont a lány és a férfi éppen társalognak, így modortalan volna megszakítani beszédüket. Rég érezte már, hogy ennyire vágyik valamire, mit nem mer elvenni. Akaratlan is Sasa arca éled lelki szemei előtt. De hamar rázza kissé fejét, ki kell verje gyönyörű mosolyát és szép szempárját fejéből, inkább harmadjára is belemeríti öregnek, ráncosnak tűnő kezeit a vízbe.*
1475. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-06 06:22:42
Üzenet elküldve: 2013-07-06 06:22:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Aravae Mithraniel részére//
*Ezüst a nyelve szokták mondani... mely kígyóként csusszan a fülekbe... olyan alakokra mondják ezt, kik eléggé meggyőzőek. S bár Lazzurnak nem inge az ékes szólás, a vele szemben álló elf hölggyel, ki a tündék szépségével vetekedik, mindenképp megengedi ezt.
Aravae elpirul s kicsit türelemre inti Lazzurt, melyre Ő csak haloványan elmosolyodik és bólint. Bár még tudna mit felhozni, nem fog. Elvégre hivatalos mederbe terelődik a szó.
Kikérik ismét a véleményét, mely óvatosságra inti Lazzurt. Emlékezve a levél fura és ellentmondásos tartalmára, Ő is inkább több ésszel és információval kezdene neki a kutatásnak, ám itt nincs már lehetőség erre, s bár Aravae egyedül van úgy véli ebben a problémában a sötételf így szól:*
-Ami azt illeti, ha úgy érzi belülről a feladat hívja Önt... már pedig ha visszatért, akkor hívja... úgy vélem itt nincs kérdés. A küldetést el kell látni.
*Mondja határozottan, miközben rábök a leány nyakára, mire az leül és engedelmesen liheg és néha a két beszélgető félre.
Lazzur nem bír betelni Aravae makulátlan és tiszta nőies látványával, s mozdulataival, így némi fázis késéssel felel a hátán lévő táskára bökve:*
-Csak a legszükségesebbek vannak benne. A páncél többi darabja... kötél, lánc, kötszer, élelem, víz, térkép... tudja ez-az ami nem árt ha az ember jár s kel a világban. Igazából nem terveztem vándorútra kelni, nem hagyhatom itt bejelentés nélkül a kúriát csak úgy... főleg... az elmúlt hetek óta.
*Mondja Lazzur komolyan, utalva arra, hogy a matrónájuk elhalálozott. Lazzur és Sely kapcsolata... érdekes kialakuló... macska-egér kapcsolat volt. Bár Lazzur mint nagybácsi próbált a maga módján vigyázni a matrónára... szerencsére komoly bensőséges, esetlegesen vérfertőzést felmerítő kapcsolat nem merült ki... minél fogva könnyebb volt a Dwirinthalen ház úrnőjét elengedni. Ám továbbra is... ez egy szomorú esemény.*
-Ám felteszem Aravae, Ön sem kívánkozik itt kint éjszakázni. Elkísérhetem esetleg Önt valamerre?
*Ezüst a nyelve szokták mondani... mely kígyóként csusszan a fülekbe... olyan alakokra mondják ezt, kik eléggé meggyőzőek. S bár Lazzurnak nem inge az ékes szólás, a vele szemben álló elf hölggyel, ki a tündék szépségével vetekedik, mindenképp megengedi ezt.
Aravae elpirul s kicsit türelemre inti Lazzurt, melyre Ő csak haloványan elmosolyodik és bólint. Bár még tudna mit felhozni, nem fog. Elvégre hivatalos mederbe terelődik a szó.
Kikérik ismét a véleményét, mely óvatosságra inti Lazzurt. Emlékezve a levél fura és ellentmondásos tartalmára, Ő is inkább több ésszel és információval kezdene neki a kutatásnak, ám itt nincs már lehetőség erre, s bár Aravae egyedül van úgy véli ebben a problémában a sötételf így szól:*
-Ami azt illeti, ha úgy érzi belülről a feladat hívja Önt... már pedig ha visszatért, akkor hívja... úgy vélem itt nincs kérdés. A küldetést el kell látni.
*Mondja határozottan, miközben rábök a leány nyakára, mire az leül és engedelmesen liheg és néha a két beszélgető félre.
Lazzur nem bír betelni Aravae makulátlan és tiszta nőies látványával, s mozdulataival, így némi fázis késéssel felel a hátán lévő táskára bökve:*
-Csak a legszükségesebbek vannak benne. A páncél többi darabja... kötél, lánc, kötszer, élelem, víz, térkép... tudja ez-az ami nem árt ha az ember jár s kel a világban. Igazából nem terveztem vándorútra kelni, nem hagyhatom itt bejelentés nélkül a kúriát csak úgy... főleg... az elmúlt hetek óta.
*Mondja Lazzur komolyan, utalva arra, hogy a matrónájuk elhalálozott. Lazzur és Sely kapcsolata... érdekes kialakuló... macska-egér kapcsolat volt. Bár Lazzur mint nagybácsi próbált a maga módján vigyázni a matrónára... szerencsére komoly bensőséges, esetlegesen vérfertőzést felmerítő kapcsolat nem merült ki... minél fogva könnyebb volt a Dwirinthalen ház úrnőjét elengedni. Ám továbbra is... ez egy szomorú esemény.*
-Ám felteszem Aravae, Ön sem kívánkozik itt kint éjszakázni. Elkísérhetem esetleg Önt valamerre?
1474. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-06 05:41:26
Üzenet elküldve: 2013-07-06 05:41:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Ariniay Ardyon és Saltior Aidor//
*A fiú a kérdéstől nem lepődött meg és furcsán viselkedik mintha csak őt várta volna. Tüzetesen végig nézi a fiút aki most már tudja hogy tündér származású. Hát igen félszeme már néha megcsalja. Oldalán szépen megmunkált kard lóg, amin látszik hogy nem kellett sokat használnia.*
-Oh értem. Hát ha nem bánod akkor csatlakozok hozzád.- *Veti fel az ötletet.* -Szép kardod van.- *Teszi hozzá, majd ekkor egy másik hang is csatlakozik a beszélgetéshez, így arra fordítja a tekintetét és figyelmesen végig hallgatja.*
-Tapasztalatom sok van ezen a téren, hiszen messziről érkeztem. Csatlakozz hozzánk és egy jó kupa sör mellett beszélgetünk.- *Nyit be a fogadóba.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.06 07:58:46, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
*A fiú a kérdéstől nem lepődött meg és furcsán viselkedik mintha csak őt várta volna. Tüzetesen végig nézi a fiút aki most már tudja hogy tündér származású. Hát igen félszeme már néha megcsalja. Oldalán szépen megmunkált kard lóg, amin látszik hogy nem kellett sokat használnia.*
-Oh értem. Hát ha nem bánod akkor csatlakozok hozzád.- *Veti fel az ötletet.* -Szép kardod van.- *Teszi hozzá, majd ekkor egy másik hang is csatlakozik a beszélgetéshez, így arra fordítja a tekintetét és figyelmesen végig hallgatja.*
-Tapasztalatom sok van ezen a téren, hiszen messziről érkeztem. Csatlakozz hozzánk és egy jó kupa sör mellett beszélgetünk.- *Nyit be a fogadóba.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.06 07:58:46, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
1473. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-05 22:58:57
Üzenet elküldve: 2013-07-05 22:58:57
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Várakozás két idegenre//
A padon alig kellett várakoznia, hamarosan, szinte a semmiből előterem egy erős, harcosember, úgy 40 év körüli lehet ránézésre. Arcát félig csukja takarja, kezei megannyi sebet hordoznak, kemény csatákról tesznek tanúságot. Nyakában egy furcsa nyakláncféleség, amin érdekes medál függ, talán egy talizmán lehet. Érces, erőteljes hangján szól eképpen: '-Ifjú tudnál nekem segíteni, hogy hol találom a fogadót? Messziről utaztam és szeretném már kipihenni a fáradalmaimat.'- majd ezek után közelebb lép. Ardyon fölpattan a padról, s mikor épp válaszolna a férfinak, egy másik férfi közeledik, fiatal, szürke szemű, szőke hajú, tekintete első ránézésre rideg, mintsem barátságos. A kezén acél alkarvédő, fején egy olcsó bőrsisak lehet, nyakában talán egy tűzköves függő. Kardja díszes munka.
Mindketten emberek. Korábban nem volt még dolga emberekkel, így se jó, se rossz nem jut eszébe róluk. Miután végignézett mindkettőn a harcoshoz fordul ezekkel a szavakkal:*
- Hogyne Uram, itt állunk épp előtte. Az őszintét megvallva még én sem jártam odabent, aztán lassacskán már a nap is az eget súrolja, így estére nekem is meg kell hajtanom a fejem valahol. *majd az ifjabbhoz így szól nevetve:*
- A városról én sem sokat tudok, új vagyok errefelé. Több száz, vagy ki tudja, lehet több ezer mérföldet gyalogoltam idáig, a városba én is csak tegnap érkeztem. Nem mentem messzire, csak a szegény és gazdagnegyedet vettem szemügyre, de nagyon ismerős vagy, mintha láttalak volna valahol az úton. *néz érdeklődve.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.06 08:02:32, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő, jeljavítás.
A padon alig kellett várakoznia, hamarosan, szinte a semmiből előterem egy erős, harcosember, úgy 40 év körüli lehet ránézésre. Arcát félig csukja takarja, kezei megannyi sebet hordoznak, kemény csatákról tesznek tanúságot. Nyakában egy furcsa nyakláncféleség, amin érdekes medál függ, talán egy talizmán lehet. Érces, erőteljes hangján szól eképpen: '-Ifjú tudnál nekem segíteni, hogy hol találom a fogadót? Messziről utaztam és szeretném már kipihenni a fáradalmaimat.'- majd ezek után közelebb lép. Ardyon fölpattan a padról, s mikor épp válaszolna a férfinak, egy másik férfi közeledik, fiatal, szürke szemű, szőke hajú, tekintete első ránézésre rideg, mintsem barátságos. A kezén acél alkarvédő, fején egy olcsó bőrsisak lehet, nyakában talán egy tűzköves függő. Kardja díszes munka.
Mindketten emberek. Korábban nem volt még dolga emberekkel, így se jó, se rossz nem jut eszébe róluk. Miután végignézett mindkettőn a harcoshoz fordul ezekkel a szavakkal:*
- Hogyne Uram, itt állunk épp előtte. Az őszintét megvallva még én sem jártam odabent, aztán lassacskán már a nap is az eget súrolja, így estére nekem is meg kell hajtanom a fejem valahol. *majd az ifjabbhoz így szól nevetve:*
- A városról én sem sokat tudok, új vagyok errefelé. Több száz, vagy ki tudja, lehet több ezer mérföldet gyalogoltam idáig, a városba én is csak tegnap érkeztem. Nem mentem messzire, csak a szegény és gazdagnegyedet vettem szemügyre, de nagyon ismerős vagy, mintha láttalak volna valahol az úton. *néz érdeklődve.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.06 08:02:32, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő, jeljavítás.
1472. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-05 21:57:40
Üzenet elküldve: 2013-07-05 21:57:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Adrenalinnal töltve járkál a főtéren, szinte beleborzong legutóbbi tettébe. Örömmel gondol vissza minden pillanatára, a maszkra, amire szert tett és a kéjes öröm járja végig testét. Viszonylag furcsa látvány, azonban a kéjtől nem is bír a saját lábán állni, szinte eldől és a falnak támaszkodva próbál újra önmaga lenni. Mármint azzá, ami most maradt belőle. Bár a sekélyes élvezet visszagondolása is eufórikus állapotba ringatja, ettől még tisztában van vele, hogy itt még nem állhat meg.*
"Ezeknek bizonyára fogalmuk sincs, mennyire reménytelen az életük, valakinek rá kell ébresztenie őket a hiábavalóságukra és nyomorúságukra. Ez a látszólagos rendszer, amit fenntartanak, szégyenteljes, mindenki egyből megnyugszik, ha egy városőrre tekint, pediglen szinte semmilyen védelmet nem nyújt. Szinte már az én arcom ég az övéjük helyett, hogy el lehet hinni az ilyen alantasságokat. És ezt is nevelik tovább, megvakítják az új generációt is. Pediglen itt fontosabb dolgok is vannak, mint amiket ők valaha el tudnak képzelni, érzékeken túli energia, mellyel nem dacolhat. És a tiszta enyészet, mely mindenen keresztül meg és áthat."
*Valami beszéd megy a főtéren, és bár nem figyel, próbál elrugaszkodni az őt tartó falaktól, valamiképpen kibújni az őt érő stimulációk áradatából és végül sikerült is neki. Most érzi, hogy megtisztult, hogy ép, hogy lelki tökéletességére ért. Most már üdvözítőn halad tovább, egyenesen a fogadó felé.*
"Ezeknek bizonyára fogalmuk sincs, mennyire reménytelen az életük, valakinek rá kell ébresztenie őket a hiábavalóságukra és nyomorúságukra. Ez a látszólagos rendszer, amit fenntartanak, szégyenteljes, mindenki egyből megnyugszik, ha egy városőrre tekint, pediglen szinte semmilyen védelmet nem nyújt. Szinte már az én arcom ég az övéjük helyett, hogy el lehet hinni az ilyen alantasságokat. És ezt is nevelik tovább, megvakítják az új generációt is. Pediglen itt fontosabb dolgok is vannak, mint amiket ők valaha el tudnak képzelni, érzékeken túli energia, mellyel nem dacolhat. És a tiszta enyészet, mely mindenen keresztül meg és áthat."
*Valami beszéd megy a főtéren, és bár nem figyel, próbál elrugaszkodni az őt tartó falaktól, valamiképpen kibújni az őt érő stimulációk áradatából és végül sikerült is neki. Most érzi, hogy megtisztult, hogy ép, hogy lelki tökéletességére ért. Most már üdvözítőn halad tovább, egyenesen a fogadó felé.*
1471. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-05 21:35:21
Üzenet elküldve: 2013-07-05 21:35:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
// Ser Lazzur Dwirinthalen részére //
*Ezidáig könnyeden vette a bókokat, szemérmesen s úri nőhöz méltóan kezelte a kedves szavakat, de olybá tűnik, a ma éjjelén nem kíméli az éjelf, s ez elől már Aravae sem térhet ki. Orcáin rózsálló pír játszik, míg lelkében a hiúság halovány mivolta dereng fel, ahogy melegséggel tölti meg szívét a harcos uraság kiemelkedő figyelme jómaga iránt.*
- Ne túlozzék, kérem... *Suttogja kisleányos zavarában, miként csak nehezen állja meg, hogy ne hajtson fejet emberi, de legfőképp női önmagának, s igazítson a szélben táncoló sötétbarna fürtökön, vagy épp a kifogástalanul alakjára simuló ruházaton.
Röpke gyengeség volt ez azonban a hölgytől, hamarost változik beszédük iránya, s ő maga is egyszeribe felülkerekedik a rakoncátlan érzéseken. Rendezi vonásait, tekintete is a helyzethez alkalmazkodó, komoly lesz.*
- Mondhatni, igen, azért tértem vissza. A szomszédos városban kerestem szerencsémet, pontosítván, annak környékén, de kutatásom érdemi része elmaradt... Bár meg kell, valljam Önnek, Lazzur, tán nem kerestem eléggé. Megfogadtam a tanácsát, és oly mértékekben nem foglalkoztam az üggyel, de valami csak nem hagy nyugodni... A lelkem azt súgja, hogy szorít az idő, de hogy miért, már ködös a szemeim előtt. Nem lenne hálátlan, ha egyhamar feloszlanának a kétség fátylai, addig is az Ö segítségét remélhetem. Mit gondol, van jövője ennek a levélnek, vagy inkább jobban járna a családom is, ha elfelejteném...?
Nehéz-e kérdésekre a válasz, felejtse is el, s kérem, ne haragudjék, hogy ilyen türelmetlen módon faggatom... *Sóhajtja végül, mégis csak igazítván a gesztenye tincseken, miként válla mögé söpri a bátrabbakat. Eztán vetül tekintete a leányra, Lazacra, ki első találkozásukhoz képest mély nyugalommal viseltetik gazdája oldalán.*
- S Ön? Feltételezhetném, sétálni jött az éjjel hűvösében, de ama holmik másra engednek következtetni. Csak nem utazni kíván? S én még ilyen badarságokkal terhelem az elméjét...
*Ezidáig könnyeden vette a bókokat, szemérmesen s úri nőhöz méltóan kezelte a kedves szavakat, de olybá tűnik, a ma éjjelén nem kíméli az éjelf, s ez elől már Aravae sem térhet ki. Orcáin rózsálló pír játszik, míg lelkében a hiúság halovány mivolta dereng fel, ahogy melegséggel tölti meg szívét a harcos uraság kiemelkedő figyelme jómaga iránt.*
- Ne túlozzék, kérem... *Suttogja kisleányos zavarában, miként csak nehezen állja meg, hogy ne hajtson fejet emberi, de legfőképp női önmagának, s igazítson a szélben táncoló sötétbarna fürtökön, vagy épp a kifogástalanul alakjára simuló ruházaton.
Röpke gyengeség volt ez azonban a hölgytől, hamarost változik beszédük iránya, s ő maga is egyszeribe felülkerekedik a rakoncátlan érzéseken. Rendezi vonásait, tekintete is a helyzethez alkalmazkodó, komoly lesz.*
- Mondhatni, igen, azért tértem vissza. A szomszédos városban kerestem szerencsémet, pontosítván, annak környékén, de kutatásom érdemi része elmaradt... Bár meg kell, valljam Önnek, Lazzur, tán nem kerestem eléggé. Megfogadtam a tanácsát, és oly mértékekben nem foglalkoztam az üggyel, de valami csak nem hagy nyugodni... A lelkem azt súgja, hogy szorít az idő, de hogy miért, már ködös a szemeim előtt. Nem lenne hálátlan, ha egyhamar feloszlanának a kétség fátylai, addig is az Ö segítségét remélhetem. Mit gondol, van jövője ennek a levélnek, vagy inkább jobban járna a családom is, ha elfelejteném...?
Nehéz-e kérdésekre a válasz, felejtse is el, s kérem, ne haragudjék, hogy ilyen türelmetlen módon faggatom... *Sóhajtja végül, mégis csak igazítván a gesztenye tincseken, miként válla mögé söpri a bátrabbakat. Eztán vetül tekintete a leányra, Lazacra, ki első találkozásukhoz képest mély nyugalommal viseltetik gazdája oldalán.*
- S Ön? Feltételezhetném, sétálni jött az éjjel hűvösében, de ama holmik másra engednek következtetni. Csak nem utazni kíván? S én még ilyen badarságokkal terhelem az elméjét...
1470. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-05 21:13:03
Üzenet elküldve: 2013-07-05 21:13:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Várakozás két idegenre//
*Végre elhagyja a szegény negyedet, és a gazdag negyedet is. Hogy melyik volt számára a rosszabb, arról lehetne veszekedni. A gazdag negyedben, ahol katonák és nemesek pillantásai égettek lyukat a hasába, vagy a szegénynegyedben, ahol minden lépésnél attól tartott, hogy mikor hátranyúl, az erszénye már nem lesz a helyén.
De vége a nyomornak, a szó szoros értelmében is. A főtéri tömeg hamar magába szippantja. ~Talán lassan ideje lenne előkerítenem azt a Pegazus fogadót ami a térképen is szerepel.~ '-Ifjú tudnál nekem segíteni, hogy hol találom a fogadót? Messziről utaztam és szeretném már kipihenni a fáradalmaimat.' *Hallja. Természetesen fel is figyel rá. A hang egy talán 40-es éveiben járó idős, ám láthatólag magát jól tartó harcostól származik.
Aidor nem habozik sokat, hogy csatlakozzon-e a társasághoz, nem is azért mert közös az úti cél, a térképe segítségével innen könnyen oda találna a fogadóhoz. Hanem inkább a kíváncsisága miatt. ~Ez az ember azt mondja, hogy messziről utazott ide, így lehet tudna néhány érdekes dolgot mesélni. Ki tudja, talán ez lesz a kulcsa, hogy megcsináljam a szerencsém.~
*Oda ballag a két férfihoz.*
-Üdvözletem, én is utazó vagyok és véletlenül meghalottan, hogy önnek sem idegenek a kietlen utak. Esetleg tudna mesélni az útvonalról amerről jött? *Kérdezi az öreget.*
-Persze ha van önnek is valami tapasztalata a téren, örömmel fogadom az információkat akár a városról is. *Szól a fiatalhoz is.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.06 08:13:14, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő, helyesírási hibák javítása.
*Végre elhagyja a szegény negyedet, és a gazdag negyedet is. Hogy melyik volt számára a rosszabb, arról lehetne veszekedni. A gazdag negyedben, ahol katonák és nemesek pillantásai égettek lyukat a hasába, vagy a szegénynegyedben, ahol minden lépésnél attól tartott, hogy mikor hátranyúl, az erszénye már nem lesz a helyén.
De vége a nyomornak, a szó szoros értelmében is. A főtéri tömeg hamar magába szippantja. ~Talán lassan ideje lenne előkerítenem azt a Pegazus fogadót ami a térképen is szerepel.~ '-Ifjú tudnál nekem segíteni, hogy hol találom a fogadót? Messziről utaztam és szeretném már kipihenni a fáradalmaimat.' *Hallja. Természetesen fel is figyel rá. A hang egy talán 40-es éveiben járó idős, ám láthatólag magát jól tartó harcostól származik.
Aidor nem habozik sokat, hogy csatlakozzon-e a társasághoz, nem is azért mert közös az úti cél, a térképe segítségével innen könnyen oda találna a fogadóhoz. Hanem inkább a kíváncsisága miatt. ~Ez az ember azt mondja, hogy messziről utazott ide, így lehet tudna néhány érdekes dolgot mesélni. Ki tudja, talán ez lesz a kulcsa, hogy megcsináljam a szerencsém.~
*Oda ballag a két férfihoz.*
-Üdvözletem, én is utazó vagyok és véletlenül meghalottan, hogy önnek sem idegenek a kietlen utak. Esetleg tudna mesélni az útvonalról amerről jött? *Kérdezi az öreget.*
-Persze ha van önnek is valami tapasztalata a téren, örömmel fogadom az információkat akár a városról is. *Szól a fiatalhoz is.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.06 08:13:14, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő, helyesírási hibák javítása.
1469. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-05 20:57:04
Üzenet elküldve: 2013-07-05 20:57:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Várakozás két idegenre//
*Sok mérföldet tett meg gyors tempóba gyalog mire elérte a következő várost Artheniort, amiről már annyit hallott. Itt végre úgy életet, távol az eddigi életétől.*
~Hm végre kipihenhetem magamat.~ *Fut át a fején a gondolat, így nem késlekedik belép a város kapuján és egyből szeme elé terül a város főtere. Itt egy kicsit elidőzik és felméri a város eme pontját. Ez a dolga már magához nőtt, hiszen a folyamatos megfigyelés már sokszor kihúzta őt a bajból. Szeme megakad egy fekete hajú ifjú férfin, akitől úgy gondolja hogy segítséget kér.*
-Ifjú tudnál nekem segíteni, hogy hol találom a fogadót? Messziről utaztam és szeretném már kipihenni a fáradalmaimat.- *Lép közelebb a fiúhoz.
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.06 08:15:16, a következő indokkal:
Mondatvégi írásjel hiba javítása.
*Sok mérföldet tett meg gyors tempóba gyalog mire elérte a következő várost Artheniort, amiről már annyit hallott. Itt végre úgy életet, távol az eddigi életétől.*
~Hm végre kipihenhetem magamat.~ *Fut át a fején a gondolat, így nem késlekedik belép a város kapuján és egyből szeme elé terül a város főtere. Itt egy kicsit elidőzik és felméri a város eme pontját. Ez a dolga már magához nőtt, hiszen a folyamatos megfigyelés már sokszor kihúzta őt a bajból. Szeme megakad egy fekete hajú ifjú férfin, akitől úgy gondolja hogy segítséget kér.*
-Ifjú tudnál nekem segíteni, hogy hol találom a fogadót? Messziről utaztam és szeretném már kipihenni a fáradalmaimat.- *Lép közelebb a fiúhoz.
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.06 08:15:16, a következő indokkal:
Mondatvégi írásjel hiba javítása.
1468. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-05 20:35:01
Üzenet elküldve: 2013-07-05 20:35:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Várakozás két idegenre//
* A szegénynegyed és gazdagnegyed után most ismét ott van, ahonnét elindult: a főtéren. Mikor először itt járt, megannyi apróság kötötte le figyelmét, a tér csak úgy nyüzsgött, most, hogy alkonyodik, alábbhagy a nagy forgatag, most nyugalmasabb képet mutat magáról a hely. Közelebb érve megpillantja a fogadót, s azon túl a hatalmas templomtornyot. "Szerethetik az istenek az arthenioriakat ha ekkora templomot építettek a tiszteletükre." gondolja, majd egyre közeledik a fogadóhoz.
A fogadó előtti padra leül, s vár, hátha küldenek számára társaságot az égiek.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.06 08:14:43, a következő indokkal:
Fogalmazási hiba javítása.
* A szegénynegyed és gazdagnegyed után most ismét ott van, ahonnét elindult: a főtéren. Mikor először itt járt, megannyi apróság kötötte le figyelmét, a tér csak úgy nyüzsgött, most, hogy alkonyodik, alábbhagy a nagy forgatag, most nyugalmasabb képet mutat magáról a hely. Közelebb érve megpillantja a fogadót, s azon túl a hatalmas templomtornyot. "Szerethetik az istenek az arthenioriakat ha ekkora templomot építettek a tiszteletükre." gondolja, majd egyre közeledik a fogadóhoz.
A fogadó előtti padra leül, s vár, hátha küldenek számára társaságot az égiek.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.06 08:14:43, a következő indokkal:
Fogalmazási hiba javítása.
1467. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-05 15:42:30
Üzenet elküldve: 2013-07-05 15:42:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Aravae Mithraniel részére//
*Bár csak már évtizedek óta ismernék egymást...
Egészen máshogy köszöntené akkor Aravaet Lazzur mint most.
S bár nem lát bele az emberek, de főképp tündék lelkébe, azt már az elején érzi, hogy a másik fél megismerte.
A Mithraniel hölgy fajához és rangjához elegánsan öltözik és viselteti magát. Hosszú csuha alá rejti nőies alakját, s selymes bőrét. Ám Lazzur nem azért jött, hogy megmustrálja indokolatlanul és arcátlanul Aravae-t. Az egy becsületes hölgynek nagy sértés volna.
Lazzur soha sem a hölgy küllemét firtatta, azt elintézte magában annyival, hogy nincs szebb nála a földkerekségen. Ám tekintete... esze, s szemérmessége az ami különösen vonzza a sötételfet.
Ha nem is feszülten de várja, hogy Aravae felé forduljon, s ismét találkozhasson a tekintetük. Csak mint először. Ám ezúttal Lazac tisztelettel hallgat.*
-Nem kötekedhetem, a sors úgy néz ki kegyeli az éjszaka fátyolos napszakát. S őszinte legyek, azért érdekelne, hogy a Napnak fénye is úgy keretezi az Ön arcát, akár a Hold... gyönyörűen.
*Ennyit a finom ostromlásról... egy darabig.
Nem kíván tovább bókolni Lazzur, elvégre okkal szólította meg a gyönyörű Mithraniel hajadont.*
-Az érzés kölcsönös hölgyem... én is sokat gondoltam... az elmúlt időszakban Önre. S én meg nem bocsájtottam volna meg azt magamnak, hogy Ön... Aravae csakúgy felkeressen engem. Mindég a férfi megy...
*Fejezi be gondolatát Lazzur, s a lényegre is tér.*
-Felteszem Aravae, a saját maga 'ügyében' tért vissza Artheniorra. Esetleg megtudott még valamit?
*Kérdezi bizalmasra véve a hangot Lazzur.*
*Bár csak már évtizedek óta ismernék egymást...
Egészen máshogy köszöntené akkor Aravaet Lazzur mint most.
S bár nem lát bele az emberek, de főképp tündék lelkébe, azt már az elején érzi, hogy a másik fél megismerte.
A Mithraniel hölgy fajához és rangjához elegánsan öltözik és viselteti magát. Hosszú csuha alá rejti nőies alakját, s selymes bőrét. Ám Lazzur nem azért jött, hogy megmustrálja indokolatlanul és arcátlanul Aravae-t. Az egy becsületes hölgynek nagy sértés volna.
Lazzur soha sem a hölgy küllemét firtatta, azt elintézte magában annyival, hogy nincs szebb nála a földkerekségen. Ám tekintete... esze, s szemérmessége az ami különösen vonzza a sötételfet.
Ha nem is feszülten de várja, hogy Aravae felé forduljon, s ismét találkozhasson a tekintetük. Csak mint először. Ám ezúttal Lazac tisztelettel hallgat.*
-Nem kötekedhetem, a sors úgy néz ki kegyeli az éjszaka fátyolos napszakát. S őszinte legyek, azért érdekelne, hogy a Napnak fénye is úgy keretezi az Ön arcát, akár a Hold... gyönyörűen.
*Ennyit a finom ostromlásról... egy darabig.
Nem kíván tovább bókolni Lazzur, elvégre okkal szólította meg a gyönyörű Mithraniel hajadont.*
-Az érzés kölcsönös hölgyem... én is sokat gondoltam... az elmúlt időszakban Önre. S én meg nem bocsájtottam volna meg azt magamnak, hogy Ön... Aravae csakúgy felkeressen engem. Mindég a férfi megy...
*Fejezi be gondolatát Lazzur, s a lényegre is tér.*
-Felteszem Aravae, a saját maga 'ügyében' tért vissza Artheniorra. Esetleg megtudott még valamit?
*Kérdezi bizalmasra véve a hangot Lazzur.*
1466. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-05 14:30:07
Üzenet elküldve: 2013-07-05 14:30:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
- Rendben, mehetünk.
*Mondja mosolyogva, majd megindul Enronrian után. Kívánncsi mi dolga lehet a kovácsműhely felé, bár eléggé egyértelmű, hogy vagy az elkészült fegyvereiért megy, vagy fegyvereket akar rendelni, amitől az apró tündérnek borsózni kezd a háta, de nem mondhatja, hogy mégsem megy, hiszen már megígérte.*
"Nem is biztos, hogy bántani akar."
*Mereng el, miközben azon gondolkozik, hogy lenne-e oka a mélységinek megölni őt.*
"Talán mert kérdezősködtem a múltjáról."
*Ezt a gondolatot gyorsan el is veti, hiszen ha jobban, mélyebben belegondol nem fogja megölni őt a sötételf, nem adott rá semmi okot, hogy végezzenek vele.*
*Mondja mosolyogva, majd megindul Enronrian után. Kívánncsi mi dolga lehet a kovácsműhely felé, bár eléggé egyértelmű, hogy vagy az elkészült fegyvereiért megy, vagy fegyvereket akar rendelni, amitől az apró tündérnek borsózni kezd a háta, de nem mondhatja, hogy mégsem megy, hiszen már megígérte.*
"Nem is biztos, hogy bántani akar."
*Mereng el, miközben azon gondolkozik, hogy lenne-e oka a mélységinek megölni őt.*
"Talán mert kérdezősködtem a múltjáról."
*Ezt a gondolatot gyorsan el is veti, hiszen ha jobban, mélyebben belegondol nem fogja megölni őt a sötételf, nem adott rá semmi okot, hogy végezzenek vele.*
1465. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-05 14:16:36
Üzenet elküldve: 2013-07-05 14:16:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Kilépnek a fogadóból. A kései óra ellenére is sokan vannak még a főtéren. Érdekes látványt nyújthatnak, de Enroriant sosem érdekelte, hogy mások mit gondolnak.*
- Mehetnénk a kovácsműhely felé. Van ott egy kis dolgom.
*Azzal megindul a szegénynegyed felé. Nem túl gyorsan, de az átlagos sebességénél gyorsabban. Mindig is szerette, ha a dolgok gyorsan történnek. Reméli, hogy most is hamar odaérnek.*
- Mehetnénk a kovácsműhely felé. Van ott egy kis dolgom.
*Azzal megindul a szegénynegyed felé. Nem túl gyorsan, de az átlagos sebességénél gyorsabban. Mindig is szerette, ha a dolgok gyorsan történnek. Reméli, hogy most is hamar odaérnek.*
1464. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-05 14:02:26
Üzenet elküldve: 2013-07-05 14:02:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
// Ser Lazzur Dwirinthalen részére //
*Túl hosszú ideig nem élvezheti az egyedüllét s csend mámorító párosát, ugyanis a közelébe telepszik vajmi kalóz féle a papagájával. Adományoz nékik egy röpke pillantást, majd önnön kezeire réved élénk tekintete, megállapítván, hogy bizony még az est hajnalán is túlzás a kesztyű, mit visel, így hát hamarost megszabadul a fekete bőrművektől, s fűzős kabátja alá rejti őket egy kisebb táskába, mi az oldalán rögzül. Bizonyosan kellemesebb érzés, miként most már kezeit is simogathatja a lágy, nyárias szellő, mely ismerős illatot hoz magával...
Tán egyértelműbb, mint a lassú, ütemes páncélzörej, azonban utóbbi is ismeretesen hangzik Aravae számára. Újfent emlékek özönlik el a tudatát, de egyhamar gátat szab nekik, s egy finomkodó mosollyal várja, hogy odaérjen hozzá a Dwirinthalen, mintegy kéretve magát, megjátszva, hogy ő bizony fel sem figyelt a felé közeledőre.
Nem udvariatlan, s nem is az a játékos fajta, ám Lazzurral mintha már ezer esztendeje ismernék egymást, könnyed szórakozással kívánja fenntartani azt a röpke izgalmat, mit addig érez, míg meg nem szólal az uraság.
Pár pillanatig még csendbe burkolózva figyeli a lábai előtt a kikövezett földet, majd rendezve arcának játékát, árnyaltabb mosollyal kel fel a szökőkút hűvös pereméről, hogy megfordulván a férfire emelhesse az éjszaka kékjével közösködő lélektükreit.
Halovány fuvallata suhan át tekintetén az örömnek, s hiába az önfegyelem, pirosas ajkai is barátibb formázatra görbülnek.*
- Az est inkább mi vagyunk, vagy csupán a sors szándékszik találkozásaink a nap legrejtelmesebb óráiba fonni? *Szólal meg a rá jellemző bársonyos csöndességgel, s hangjának foszlányai csupán a harcos úrnak kívánnak kedvezni.*
- Számomra is öröm Önt újfent látni, Lazzur... *Folytatja ekképpen, s mint a bálnak éjjelén, ezúttal is röpke zavarba torkollik a protokollt illetve... Gőgösségnek tűnne ezúttal is kacsóját nyújtani egy csókra, elvégre kapcsolatuk inkább baráti, de egy ölelkezés már-már szemérmetlen lenne s faragatlan, így végül betudja szavaiknak egymás üdvözlését, s mellőzi a formalitás merev, kellemetlen szabályait. Helyébe inkább tovább szövi társalgásuk fonalát, s így szól:*
- Tán közhelyes, mit mondani fogok, de épp az imént furdalt a kíváncsiság, vajh mi lehet Önnel...? Kedvező, hogy ily hamar találkoztunk, mert nem kívántam volna a Kúriában zavarni. *Sutyorogja finoman, ügyelve arra, hogy mégis hallhatóan, mint aki szeretné megértetni magát, azonban féli a beszédet.*
A hozzászólás írója (Aravae Mithraniel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.05 14:02:53
*Túl hosszú ideig nem élvezheti az egyedüllét s csend mámorító párosát, ugyanis a közelébe telepszik vajmi kalóz féle a papagájával. Adományoz nékik egy röpke pillantást, majd önnön kezeire réved élénk tekintete, megállapítván, hogy bizony még az est hajnalán is túlzás a kesztyű, mit visel, így hát hamarost megszabadul a fekete bőrművektől, s fűzős kabátja alá rejti őket egy kisebb táskába, mi az oldalán rögzül. Bizonyosan kellemesebb érzés, miként most már kezeit is simogathatja a lágy, nyárias szellő, mely ismerős illatot hoz magával...
Tán egyértelműbb, mint a lassú, ütemes páncélzörej, azonban utóbbi is ismeretesen hangzik Aravae számára. Újfent emlékek özönlik el a tudatát, de egyhamar gátat szab nekik, s egy finomkodó mosollyal várja, hogy odaérjen hozzá a Dwirinthalen, mintegy kéretve magát, megjátszva, hogy ő bizony fel sem figyelt a felé közeledőre.
Nem udvariatlan, s nem is az a játékos fajta, ám Lazzurral mintha már ezer esztendeje ismernék egymást, könnyed szórakozással kívánja fenntartani azt a röpke izgalmat, mit addig érez, míg meg nem szólal az uraság.
Pár pillanatig még csendbe burkolózva figyeli a lábai előtt a kikövezett földet, majd rendezve arcának játékát, árnyaltabb mosollyal kel fel a szökőkút hűvös pereméről, hogy megfordulván a férfire emelhesse az éjszaka kékjével közösködő lélektükreit.
Halovány fuvallata suhan át tekintetén az örömnek, s hiába az önfegyelem, pirosas ajkai is barátibb formázatra görbülnek.*
- Az est inkább mi vagyunk, vagy csupán a sors szándékszik találkozásaink a nap legrejtelmesebb óráiba fonni? *Szólal meg a rá jellemző bársonyos csöndességgel, s hangjának foszlányai csupán a harcos úrnak kívánnak kedvezni.*
- Számomra is öröm Önt újfent látni, Lazzur... *Folytatja ekképpen, s mint a bálnak éjjelén, ezúttal is röpke zavarba torkollik a protokollt illetve... Gőgösségnek tűnne ezúttal is kacsóját nyújtani egy csókra, elvégre kapcsolatuk inkább baráti, de egy ölelkezés már-már szemérmetlen lenne s faragatlan, így végül betudja szavaiknak egymás üdvözlését, s mellőzi a formalitás merev, kellemetlen szabályait. Helyébe inkább tovább szövi társalgásuk fonalát, s így szól:*
- Tán közhelyes, mit mondani fogok, de épp az imént furdalt a kíváncsiság, vajh mi lehet Önnel...? Kedvező, hogy ily hamar találkoztunk, mert nem kívántam volna a Kúriában zavarni. *Sutyorogja finoman, ügyelve arra, hogy mégis hallhatóan, mint aki szeretné megértetni magát, azonban féli a beszédet.*
A hozzászólás írója (Aravae Mithraniel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.05 14:02:53
1463. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-05 12:42:34
Üzenet elküldve: 2013-07-05 12:42:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Kilép a fogadóból a sötételf után, és úgy dönt, hogy inkább mögötte is marad, hiszen ilyen sötétségben nem lát semmit, ellentétben a férfival, hiszen tudja, hogy a sötételfek éjszaka még jobban látnak, mint nappal.*
- Merre megyünk?
*Kérdezi, miközben megáll az ajtóban. Elég furcsán nézhet ki, hogy egy közel 1 m magas tündér egy nála sokkal nagyobb mélységivel sétálgat a városban, de ez Nellarát egyáltalán nem érdekli. Igaz így most szinte ki kell törnie a nyakát, ha rá akar nézni a férfira, de volt már rosszabb is, mikor egy óriással találkozott. Igen jó barátok lettek, most hogy így belegondol, az sokkal érdekesebb látványt nyújtott az apró falu lakói számára.*
- Merre megyünk?
*Kérdezi, miközben megáll az ajtóban. Elég furcsán nézhet ki, hogy egy közel 1 m magas tündér egy nála sokkal nagyobb mélységivel sétálgat a városban, de ez Nellarát egyáltalán nem érdekli. Igaz így most szinte ki kell törnie a nyakát, ha rá akar nézni a férfira, de volt már rosszabb is, mikor egy óriással találkozott. Igen jó barátok lettek, most hogy így belegondol, az sokkal érdekesebb látványt nyújtott az apró falu lakói számára.*
1462. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-05 11:43:05
Üzenet elküldve: 2013-07-05 11:43:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Aravae Mithraniel részére//
*Lazzur a hosszú nap után útját a fogadó irányába veszi. Páncéljának számos részét, így a széles vállvédőket, a lábának hátsó merevítőit, no meg a sisakot levette, mert azért a jóból és a nehézből is megárt a sok.
A főtéren halad át, kutyájával, s bár az este csakugyan kellemes, mégis egy még inkább kellemes meglepetés éri.
Véletlen a tekintete a szökőkútra téved, ahol igaz háttal, de egy ismerős alakot vesz észre. Aravae Mithraniel, a gyönyörűséges elf nemes hölgy, akivel megismerkedett a bál folyamán, s felajánlotta esetleges segítségét. Egy pillanatra megtorpan, ahogy kutyája is meghőköl, hisz nem készült fel arra, hogy gazdája ily hirtelen megáll.
Lazac értetlenül figyel Aravae irányába, mire Lazzur lassú, ám nem halk léptekkel a hölgy felé lépked. Próbálja rendezni gondolatait és arcvonásait, hisz sem sisak, sem arctakarás nincs rajta. Majd mikor odaérkezik a hölgy mögé, tisztes távolban megáll, s így szól halkan, de ismeretes hangján:*
-Az est mintha Ön lenne Hölgyem. Gyöngéd és gyönyörű.
*Köszönti bókolva, de tőle megszokott higgadt hangnemben Lazzur Aravae-t, majd így folytatja:*
-Öröm Önt újra látni Hölgyem...
*Lazzur a hosszú nap után útját a fogadó irányába veszi. Páncéljának számos részét, így a széles vállvédőket, a lábának hátsó merevítőit, no meg a sisakot levette, mert azért a jóból és a nehézből is megárt a sok.
A főtéren halad át, kutyájával, s bár az este csakugyan kellemes, mégis egy még inkább kellemes meglepetés éri.
Véletlen a tekintete a szökőkútra téved, ahol igaz háttal, de egy ismerős alakot vesz észre. Aravae Mithraniel, a gyönyörűséges elf nemes hölgy, akivel megismerkedett a bál folyamán, s felajánlotta esetleges segítségét. Egy pillanatra megtorpan, ahogy kutyája is meghőköl, hisz nem készült fel arra, hogy gazdája ily hirtelen megáll.
Lazac értetlenül figyel Aravae irányába, mire Lazzur lassú, ám nem halk léptekkel a hölgy felé lépked. Próbálja rendezni gondolatait és arcvonásait, hisz sem sisak, sem arctakarás nincs rajta. Majd mikor odaérkezik a hölgy mögé, tisztes távolban megáll, s így szól halkan, de ismeretes hangján:*
-Az est mintha Ön lenne Hölgyem. Gyöngéd és gyönyörű.
*Köszönti bókolva, de tőle megszokott higgadt hangnemben Lazzur Aravae-t, majd így folytatja:*
-Öröm Önt újra látni Hölgyem...
1461. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-05 11:09:26
Üzenet elküldve: 2013-07-05 11:09:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Kis idő múlva feláll a szökőkút kávájáról és kínkeservesen engedelmeskednek a lábai, hogy újra menni kell. Nincs hozzászokva a napi gyalogláshoz, főleg szárazföldön. A göröngyös és kavicsos út megnehezíti minden utazó dolgát, így ő sem lehet kivétel. A papagájára les a vállán, aki meresztgeti a nyakát és a szemeivel figyeli a tömeget. Legtöbb esetben ekkor szokott valami újat tanulni, de a saját fülével nem hall semmi ismétlődő szót vagy mondatot. Megteszi az első lépést a hömpölygő forgatag felé, s akik közelebb állnak hozzá, azok mind felé néznek. Látja a szemükben, hogy megijednek kicsit alakjától, így Tollas több figyelmet kap általában. A szárnyas barátjának nincsenek sebhelyei, mindkét szeme megvan és a szárnyai épségben vannak. Különös párost alkotnak, de nagyon jól kijönnek. Általában a papagájnak mindig van mit ennie, mikor ő rendszerint éhezik. Ami fontos szabály, hogy ha veszélyezteti valaki Tollas életét, az igen hamar megismerkedhet a kocsmai verekedésben edzett ökleivel. Épségben maradt zafír szeme lenézően néz a tömegre, mikor tapasztalja, hogy az emberek a közelében ügyelnek a mozgásukra, mert nem szeretnének nekimenni.*
~Helyes, így kell ezt!~*Ajkain megjelenik a rókavigyor, mikor úgy érzi, hogy ideje étkezni.*
-Noh, Tollas itt az étkezés ideje.* Amire érkezik a boldog válasz.*
-Tudom, Tudom. * Kicsit hosszabban hangzik, ami számára nem zavaró hangzás. A kavalkád közepéből próbál tájékozódni, mikor egy cégért pillant meg a távolban. Az épület maga megfogja, ám nem lehet biztos benne, hogy étellel is szolgálnak. Minden városban óvatos, míg meg nem szokja a város életét. A Pegazus felé teszi meg az első lépést, amit több is követ. Hamarosan ott áll az ajtó előtt, ahonnan érzi a finom falatok illatát.*
~Végre ehetek.~* Kordul meg vidáman válaszként a gyomra, miközben a kilincset lenyomja és belép az ajtón.*
A hozzászólás írója (Rodawke Garrobas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.05 11:12:01
~Helyes, így kell ezt!~*Ajkain megjelenik a rókavigyor, mikor úgy érzi, hogy ideje étkezni.*
-Noh, Tollas itt az étkezés ideje.* Amire érkezik a boldog válasz.*
-Tudom, Tudom. * Kicsit hosszabban hangzik, ami számára nem zavaró hangzás. A kavalkád közepéből próbál tájékozódni, mikor egy cégért pillant meg a távolban. Az épület maga megfogja, ám nem lehet biztos benne, hogy étellel is szolgálnak. Minden városban óvatos, míg meg nem szokja a város életét. A Pegazus felé teszi meg az első lépést, amit több is követ. Hamarosan ott áll az ajtó előtt, ahonnan érzi a finom falatok illatát.*
~Végre ehetek.~* Kordul meg vidáman válaszként a gyomra, miközben a kilincset lenyomja és belép az ajtón.*
A hozzászólás írója (Rodawke Garrobas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.05 11:12:01
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8729-8748