Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 390 (7781. - 7800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7800. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-02 10:28:44
Üzenet elküldve: 2020-06-02 10:28:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Visszatérve a városba //
* A hosszú útja véget ért végre. Első útja a kúthoz vezet, hogy felfrissítse magát a friss vízből. Kulacsa tartalmát is frissíti a kristálytiszta vízzel. Egy kicsit még üldögél fáradtan a kút szélén. Egykedvűen nézelődik. Felfedez néhány újdonságot is a környéken. Miután kellően kipihente magát elindul, hogy körbe kérdezzen. Egy kisebb csoporthoz csapódik, akik nagyban beszélnek valamiről, ami őt nem érinti. Köszön jó hangosan, mire a társaság elnémul. Valószínűleg ritkán csatlakozik hozzájuk lovag, hogy beszélgessen. ~ Biztosan azt hiszik, hogy valamilyen városi őr vagy ilyesmi vagyok. ~ Hamar felvilágosítja hát őket, hogy semmi ilyesmiről nincs szó. Nem is kell sokat kérdezősködnie az újdonságokról, mert szinte egymás szavába vágva igyekszik mind elmondani, hogy mi is történt itt az elmúlt napokban. Van itt jó is meg kevésbé jó is. A jó az, hogy a kovácsműhely újra nyitva áll. A rossz meg az, hogy a kényelmes nemest kísérő életének vége.*
- Viszlát kényelmes, nyugalmas életem. Azt hiszem most váltam munkanélkülivé. Vagyis mehetek zsoldosnak öreg napjaimra.* Nem mondaná, hogy örül, de muszáj alkalmazkodnia a változó világhoz, mert ha ezt nem teszi, akkor az új rendszer felemészti. Mivel mindent megtudott, amit csak akart, ezért útját újfent a kovács felé veszi. Legalább most nem kell túl messzire mennie.*
* A hosszú útja véget ért végre. Első útja a kúthoz vezet, hogy felfrissítse magát a friss vízből. Kulacsa tartalmát is frissíti a kristálytiszta vízzel. Egy kicsit még üldögél fáradtan a kút szélén. Egykedvűen nézelődik. Felfedez néhány újdonságot is a környéken. Miután kellően kipihente magát elindul, hogy körbe kérdezzen. Egy kisebb csoporthoz csapódik, akik nagyban beszélnek valamiről, ami őt nem érinti. Köszön jó hangosan, mire a társaság elnémul. Valószínűleg ritkán csatlakozik hozzájuk lovag, hogy beszélgessen. ~ Biztosan azt hiszik, hogy valamilyen városi őr vagy ilyesmi vagyok. ~ Hamar felvilágosítja hát őket, hogy semmi ilyesmiről nincs szó. Nem is kell sokat kérdezősködnie az újdonságokról, mert szinte egymás szavába vágva igyekszik mind elmondani, hogy mi is történt itt az elmúlt napokban. Van itt jó is meg kevésbé jó is. A jó az, hogy a kovácsműhely újra nyitva áll. A rossz meg az, hogy a kényelmes nemest kísérő életének vége.*
- Viszlát kényelmes, nyugalmas életem. Azt hiszem most váltam munkanélkülivé. Vagyis mehetek zsoldosnak öreg napjaimra.* Nem mondaná, hogy örül, de muszáj alkalmazkodnia a változó világhoz, mert ha ezt nem teszi, akkor az új rendszer felemészti. Mivel mindent megtudott, amit csak akart, ezért útját újfent a kovács felé veszi. Legalább most nem kell túl messzire mennie.*
7799. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-02 10:21:46
Üzenet elküldve: 2020-06-02 10:21:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Greyka //
* A kis hölgy érthetően nehezményezi Vicarék első reakcióját. Bűntudatnak túlzás lenne nevezni, de valami együttérzés szerűség kezd kibontakozni az ifjúban.*
- Félreérti hölgyem.* kezdi túlzott udvariassággal, de végül nem bonyolódik bele jobban, mégis minek szólt az iménti mosoly.*
- Igen, bizonyára.* bólogat a nő feltételezéseit hallgatva.* Az a lényeg, hogy nem történt nagyobb baj. Igazán sajnálom a kellemetlenséget.* igyekszik a korábbinál szánakozóbb arckifejezéssel nyomatékot adni szavainak. A lány miután elutasítja a kendőt hamar talpra szökken. Vicar szemöldöke megemelkedik a váratlan manőver közben, de amennyire testhelyzete engedi igyekszik segíteni a másikat a felállásban.
Pillantása Belledurét keresi, majd amikor a nő megindul a szökőkút felé odadobja barátjának Makrancos kantárszárát és a hölgy után siet.*
- Biztos minden rendben?* igazítja lépteit a csinoskához.*
- Szeretném valahogy kárpótolni a kellemetlenségért.* vizslató tekintete igyekszik elkapni a nő pillantását.* Vicar Aderlart vagyok.* odahaza már elég volt ennyi, hogy elérje a kívánt hatást a hölgyeknél. Ám ily távol az Aderlart név már nem jelent semmit. Ez a gondolat mosolyra fakasztja. Nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, hogy ilyen tiszta lapot kapjon az élettől. Hirtelen nem is tudja mit kezdjen vele.*
- A barátaimnak egyszerűen Vic. Kérem, engedje, hogy jóvá tegyem.* ajánlja fel a szökőkútnál ismét a kendőt. Kérlelő kékjei a lány smaragdzöld tekintetébe akaszkodnak.*
A hozzászólás írója (Vicar Aderlart) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.02 10:23:56
* A kis hölgy érthetően nehezményezi Vicarék első reakcióját. Bűntudatnak túlzás lenne nevezni, de valami együttérzés szerűség kezd kibontakozni az ifjúban.*
- Félreérti hölgyem.* kezdi túlzott udvariassággal, de végül nem bonyolódik bele jobban, mégis minek szólt az iménti mosoly.*
- Igen, bizonyára.* bólogat a nő feltételezéseit hallgatva.* Az a lényeg, hogy nem történt nagyobb baj. Igazán sajnálom a kellemetlenséget.* igyekszik a korábbinál szánakozóbb arckifejezéssel nyomatékot adni szavainak. A lány miután elutasítja a kendőt hamar talpra szökken. Vicar szemöldöke megemelkedik a váratlan manőver közben, de amennyire testhelyzete engedi igyekszik segíteni a másikat a felállásban.
Pillantása Belledurét keresi, majd amikor a nő megindul a szökőkút felé odadobja barátjának Makrancos kantárszárát és a hölgy után siet.*
- Biztos minden rendben?* igazítja lépteit a csinoskához.*
- Szeretném valahogy kárpótolni a kellemetlenségért.* vizslató tekintete igyekszik elkapni a nő pillantását.* Vicar Aderlart vagyok.* odahaza már elég volt ennyi, hogy elérje a kívánt hatást a hölgyeknél. Ám ily távol az Aderlart név már nem jelent semmit. Ez a gondolat mosolyra fakasztja. Nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, hogy ilyen tiszta lapot kapjon az élettől. Hirtelen nem is tudja mit kezdjen vele.*
- A barátaimnak egyszerűen Vic. Kérem, engedje, hogy jóvá tegyem.* ajánlja fel a szökőkútnál ismét a kendőt. Kérlelő kékjei a lány smaragdzöld tekintetébe akaszkodnak.*
A hozzászólás írója (Vicar Aderlart) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.02 10:23:56
7798. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-02 00:04:53
Üzenet elküldve: 2020-06-02 00:04:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Édes semmittevés//
*Közben már rá jött, hogy szavai mindent elárultak. Könnyen rá lehetett jönni, hogy még egyszer sem volt a kikötőben. Ám örömmel látja, hogy a lányt egy kicsit letudta nyugtatni. Bár csalódott, mivel a lány már mindenhol járt Lanawin világában.*
-Nos én lennék a legboldogabb, ha te lennél az én kísérőm. Azonban azt nem tudom, hogy merre menjünk. De mivel még mindig te vagy a lány, ezért döntsd el te, merre szeretnél menni. Már ha persze veled tarthatok.
*Ásít egy nagyot, majd kezét a szája elé teszi. Nézi a lányt, hogy vajon mit fog mondani neki.*
*Közben már rá jött, hogy szavai mindent elárultak. Könnyen rá lehetett jönni, hogy még egyszer sem volt a kikötőben. Ám örömmel látja, hogy a lányt egy kicsit letudta nyugtatni. Bár csalódott, mivel a lány már mindenhol járt Lanawin világában.*
-Nos én lennék a legboldogabb, ha te lennél az én kísérőm. Azonban azt nem tudom, hogy merre menjünk. De mivel még mindig te vagy a lány, ezért döntsd el te, merre szeretnél menni. Már ha persze veled tarthatok.
*Ásít egy nagyot, majd kezét a szája elé teszi. Nézi a lányt, hogy vajon mit fog mondani neki.*
7797. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-01 23:32:57
Üzenet elküldve: 2020-06-01 23:32:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Büszke magára, amiért Titthy szerint jól tudja a dolgokat, bár azért vannak még homályos részletek.*
- Buta volt, hogy másik lányba lett szerelmes! - *Jelenti ki, s mivel olyan kicsi, nem tudja, hogy ezekkel a szavakkal okozhat fájdalmat, ő csak Titthyt akarja védelmébe venni, hogy ne legyen szomorú.
A zörgetős játék visszautasításában kárpótolja őt, hogy a lány másik lehetőséget kínál. Ezt a játékot pedig még szereti is.*
- Jó. - *Fogadja el a játéktér kijelölését, bár itt nincs túl sok búvóhely, ez most még kapóra is jön, mert úgy okoskodik, hogy így legalább könnyebben megtalálhatja a tündért.
Miután látja, hogy Titthy elindult, visszatakarja kezeivel a szemét, nem csal.*
Élőholt jön, vigyázz jól!
Ha elkap, megesz, bújj el jól!
Csontja ropog, kocog, jaj!
Mögötted van, most lesz baj!
Bújj el jobban most hamar,
mert a foga nagyot mar!
Hogyha eddig el nem bújtál,
te leszel a mozgó halál.
Csoszogni fogsz, úgy mint ő,
nincs többé menekülő!
*Verseli jó hangosan, lassan, ritmusosan. Nem a legkedvesebb mondóka, de hát nem is arról híresek az ilyen versikék. Még az élőholttámadások idejéről maradhatott fenn, ahogy a gyerekek szájról szájra adták tovább egymásnak, a játékkal együtt. Ezt ugyanis többen szokták játszani. Van egy élőholt, ő a hunyó, és ha megtalál valakit, akkor az is élőholt lesz és segít a keresésben, míg végül mindenkit át nem "változtatnak", vagyis megtalálnak.*
- Megvagy, Felhő! - *Kapja el elsőnek a mellette üldögélő kutyát, amint leengedte a kezét. Persze csak tréfából, mert tudta, hogy az eb nem fog elbújni.
Körbenéz a téren, majd elsőnek a szökőkutat járja körbe. Aztán... mivel a padok távolabb vannak, meg nem is annyira jó búvóhely, a második választása a szobor talapzata.
Egy kicsit csoszog is menet közben és "ar-ar"-szerű artikulálatlan hangokat ad ki, meg néha azt mondja, hogy "koc-koc", így élve bele magát az élőholt szerepébe. Néhány járókelő meg is nézi őt magának, szánakozva a gyengeelméjű utcakölykön, de Ruuno nem veszi föl ezeket a pillantásokat, játszik tovább.
Így pedig Titthy már jó előre hallhatja a közeledését, ahogy az egyik oldalról elkezdi körbejárni a szobrot is.*
A hozzászólás írója (Törpi Ruuno) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.01 23:35:43
//Egy koranyári késődélután//
*Büszke magára, amiért Titthy szerint jól tudja a dolgokat, bár azért vannak még homályos részletek.*
- Buta volt, hogy másik lányba lett szerelmes! - *Jelenti ki, s mivel olyan kicsi, nem tudja, hogy ezekkel a szavakkal okozhat fájdalmat, ő csak Titthyt akarja védelmébe venni, hogy ne legyen szomorú.
A zörgetős játék visszautasításában kárpótolja őt, hogy a lány másik lehetőséget kínál. Ezt a játékot pedig még szereti is.*
- Jó. - *Fogadja el a játéktér kijelölését, bár itt nincs túl sok búvóhely, ez most még kapóra is jön, mert úgy okoskodik, hogy így legalább könnyebben megtalálhatja a tündért.
Miután látja, hogy Titthy elindult, visszatakarja kezeivel a szemét, nem csal.*
Élőholt jön, vigyázz jól!
Ha elkap, megesz, bújj el jól!
Csontja ropog, kocog, jaj!
Mögötted van, most lesz baj!
Bújj el jobban most hamar,
mert a foga nagyot mar!
Hogyha eddig el nem bújtál,
te leszel a mozgó halál.
Csoszogni fogsz, úgy mint ő,
nincs többé menekülő!
*Verseli jó hangosan, lassan, ritmusosan. Nem a legkedvesebb mondóka, de hát nem is arról híresek az ilyen versikék. Még az élőholttámadások idejéről maradhatott fenn, ahogy a gyerekek szájról szájra adták tovább egymásnak, a játékkal együtt. Ezt ugyanis többen szokták játszani. Van egy élőholt, ő a hunyó, és ha megtalál valakit, akkor az is élőholt lesz és segít a keresésben, míg végül mindenkit át nem "változtatnak", vagyis megtalálnak.*
- Megvagy, Felhő! - *Kapja el elsőnek a mellette üldögélő kutyát, amint leengedte a kezét. Persze csak tréfából, mert tudta, hogy az eb nem fog elbújni.
Körbenéz a téren, majd elsőnek a szökőkutat járja körbe. Aztán... mivel a padok távolabb vannak, meg nem is annyira jó búvóhely, a második választása a szobor talapzata.
Egy kicsit csoszog is menet közben és "ar-ar"-szerű artikulálatlan hangokat ad ki, meg néha azt mondja, hogy "koc-koc", így élve bele magát az élőholt szerepébe. Néhány járókelő meg is nézi őt magának, szánakozva a gyengeelméjű utcakölykön, de Ruuno nem veszi föl ezeket a pillantásokat, játszik tovább.
Így pedig Titthy már jó előre hallhatja a közeledését, ahogy az egyik oldalról elkezdi körbejárni a szobrot is.*
A hozzászólás írója (Törpi Ruuno) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.01 23:35:43
7796. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-01 22:27:01
Üzenet elküldve: 2020-06-01 22:27:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Örül, hogy azért Ruuno némileg tisztában van ezzel, még ha elég csekély szinten is. De hisz még ráér kitapasztalni az efféle kapcsolatokat.*
- Ööö, hát igen, jól mondod.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy rend szerint hosszadalmas folyamat, amíg két fél között szerelmi kapcsolat alakul ki. Majd idővel a törpe kitapasztalja a dolgokat.*
- Igen, voltam már szerelmes.* Sóhajt mélyet és szomorút, de rögtön fel is derül orcája a következő megjegyzésre.*
- Hát felnőttek is szoktak szerelmesek lenni, meg ifjúkorúak is. ~Talán a gyerekek is, de az még nem olyan komoly.~
*Titthy megérti, hogy Ruuno számára a zörgetős igen jó játéknak bizonyul, s tudja, hogy ezzel elkedvetlenítette. Látja is, hogy az apróság nem igazán díjazza az érveit. De Titthyben nincs harag a törpe iránt. Még nem csinált rosszat. De ha így is lenne, akkor sem lenne rá mérges. Ugyanolyan barátságosan, mint az imént, elmondaná neki, hogy helytelen, amit tett, s meg is indokolná. De nem kioktatni vagy leszidni akarná, csak mivel idősebb, ezért már tud tanácsokat adni. Amolyan baráti jó tanácsokat. És az már csak Ruunon múlik, hogy megfogadja-e őket vagy sem. De végül is a bújócska lehetősége visszahozza a gyerek jókedvét, s Titthy azonnal megnyugszik, hogy nem sikerült végleg tönkretennie a játékot. Sokat nem gondolkodik a válaszon, aprócska kezével széles kört leírva szól:*
- Csak a teret használjuk szerintem.
*Minthogy Ruuno kapva kap az alkalmon, Titthynek igyekeznie kell, hogy eltűnjön valami mögött. Ha jól tudja, nem olyan hosszú a mondóka, de hamar el is rejtőzik a kőszobor háta mögé. Ha minden igaz, elég jól takarja, de ezen nincs is mit csodálkozni, hisz amúgy sem egy égimeszelő. Hogy még kisebb legyen, leül a földre, hátát pedig nekivetve a szobornak várja türelmesen, hogy Ruuno megtalálja. Persze jól összehúzza magát, hogy ne lehessen olyan könnyen megtalálni.*
//Egy koranyári késődélután//
*Örül, hogy azért Ruuno némileg tisztában van ezzel, még ha elég csekély szinten is. De hisz még ráér kitapasztalni az efféle kapcsolatokat.*
- Ööö, hát igen, jól mondod.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy rend szerint hosszadalmas folyamat, amíg két fél között szerelmi kapcsolat alakul ki. Majd idővel a törpe kitapasztalja a dolgokat.*
- Igen, voltam már szerelmes.* Sóhajt mélyet és szomorút, de rögtön fel is derül orcája a következő megjegyzésre.*
- Hát felnőttek is szoktak szerelmesek lenni, meg ifjúkorúak is. ~Talán a gyerekek is, de az még nem olyan komoly.~
*Titthy megérti, hogy Ruuno számára a zörgetős igen jó játéknak bizonyul, s tudja, hogy ezzel elkedvetlenítette. Látja is, hogy az apróság nem igazán díjazza az érveit. De Titthyben nincs harag a törpe iránt. Még nem csinált rosszat. De ha így is lenne, akkor sem lenne rá mérges. Ugyanolyan barátságosan, mint az imént, elmondaná neki, hogy helytelen, amit tett, s meg is indokolná. De nem kioktatni vagy leszidni akarná, csak mivel idősebb, ezért már tud tanácsokat adni. Amolyan baráti jó tanácsokat. És az már csak Ruunon múlik, hogy megfogadja-e őket vagy sem. De végül is a bújócska lehetősége visszahozza a gyerek jókedvét, s Titthy azonnal megnyugszik, hogy nem sikerült végleg tönkretennie a játékot. Sokat nem gondolkodik a válaszon, aprócska kezével széles kört leírva szól:*
- Csak a teret használjuk szerintem.
*Minthogy Ruuno kapva kap az alkalmon, Titthynek igyekeznie kell, hogy eltűnjön valami mögött. Ha jól tudja, nem olyan hosszú a mondóka, de hamar el is rejtőzik a kőszobor háta mögé. Ha minden igaz, elég jól takarja, de ezen nincs is mit csodálkozni, hisz amúgy sem egy égimeszelő. Hogy még kisebb legyen, leül a földre, hátát pedig nekivetve a szobornak várja türelmesen, hogy Ruuno megtalálja. Persze jól összehúzza magát, hogy ne lehessen olyan könnyen megtalálni.*
7795. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-01 21:55:44
Üzenet elküldve: 2020-06-01 21:55:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes semmittevés//
*Ami Titthy elméjét illeti, szerencsére elég épp, s jól is forognak az agytekervényei. Emiatt nem volt nehéz kitalálnia, hogy Silvyr nem járt még a kikötőben. De különben ezt bárki meg tudná állapítani, aki eléggé ismeri a kikötőt, és egy olyan kijelentést hall, hogy annyira nem veszélyes.
A felvázolt új lehetőség pillanatok alatt elmulasztja minden aggodalmát.*
- Nézd, az az igazság, hogy egész Lanawint úgy ismerem, mint a tenyeremet. Szóval én nekem nincs olyan hely, ahová szeretnék eljutni. Sokkal inkább kérdezhetném ezt én tőled. Szívesen lennék akár az idegenvezetőd, ha szeretnéd.
*Igaz, nem vándor, de mégis megfordult már gyakorlatilag mindenhol Lanawin területén. És nem is egyszer.
Bár a gondolat, hogy egy kicsi tündér lenne egy hozzá képest óriás férfi idegenvezetője, apró mosolyt csal szeplőkkel tarkított arcára. Elég furcsán nézne ki a dolog, de Titthy változatlanul vállalná ezt szívesen, ha Silvyr kívánja.*
*Ami Titthy elméjét illeti, szerencsére elég épp, s jól is forognak az agytekervényei. Emiatt nem volt nehéz kitalálnia, hogy Silvyr nem járt még a kikötőben. De különben ezt bárki meg tudná állapítani, aki eléggé ismeri a kikötőt, és egy olyan kijelentést hall, hogy annyira nem veszélyes.
A felvázolt új lehetőség pillanatok alatt elmulasztja minden aggodalmát.*
- Nézd, az az igazság, hogy egész Lanawint úgy ismerem, mint a tenyeremet. Szóval én nekem nincs olyan hely, ahová szeretnék eljutni. Sokkal inkább kérdezhetném ezt én tőled. Szívesen lennék akár az idegenvezetőd, ha szeretnéd.
*Igaz, nem vándor, de mégis megfordult már gyakorlatilag mindenhol Lanawin területén. És nem is egyszer.
Bár a gondolat, hogy egy kicsi tündér lenne egy hozzá képest óriás férfi idegenvezetője, apró mosolyt csal szeplőkkel tarkított arcára. Elég furcsán nézne ki a dolog, de Titthy változatlanul vállalná ezt szívesen, ha Silvyr kívánja.*
7794. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-01 17:14:20
Üzenet elküldve: 2020-06-01 17:14:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Vicar//
*A baj nagyobb is lehetett volna. A horzsolások és kerek alfelének sajgása katonadolog ahhoz képest. Törés nincs, így jöhet a sajgó láb is. Előre hajolva fog szoknyájának aljára, mit combközépig fel is gyűr. Ahogy az érzés sejtette ugyan úgy csak felületi sérülés, ami kicsit vérzik, kicsit fáj, de belehalni ebbe sem fog.
Így most már jöhet a gaz imposztor szemügyre vétele. Vagyis imposztoroknak, ugyanis mikor felpillant a már nyeregből leszállóra észreveszi a másik lovast is.*
- Kutya bajom. *Húzza össze kissé a szemeit, majd a bujkáló mosolyt megpillantva az amúgy is morcos arca csak még paprikásabbá válik.* De megható, hogy láthatom Önökön az őszinte aggodalmat.
*Dörmögi halkan, majd kissé megenyhültebben emeli tekintetét a szerencsétlen állat felé.*
- Lehet, hogy a tömeg. Vagy elé szaladt egy patkány, esetleg egy macska.
*Kezd is bele az oknyomozásba, miközben smaragdjait újból a mellette térdelő férfira, majd az elő kerülő kendőre emeli.*
- Ugyan. Kár lenne érte.
*Végül egy kis mosolyt erőltet magára, majd igyekszik talpra állni, miközben minden jó modort mellőzve támaszkodik is meg a férfi vállaiban, s ezen mód tolja ki magát.*
- Na így ni. Látja. Nem történt semmi. Majd a szökőkútnál leöblítem.
*Azért az arcba vágás elég kecsegtető gondolat a számára, de hát a ló riadalmáról nagy eséllyel nem tehet a férfi, így ok nélkül nem él a tettlegességgel.*
*A baj nagyobb is lehetett volna. A horzsolások és kerek alfelének sajgása katonadolog ahhoz képest. Törés nincs, így jöhet a sajgó láb is. Előre hajolva fog szoknyájának aljára, mit combközépig fel is gyűr. Ahogy az érzés sejtette ugyan úgy csak felületi sérülés, ami kicsit vérzik, kicsit fáj, de belehalni ebbe sem fog.
Így most már jöhet a gaz imposztor szemügyre vétele. Vagyis imposztoroknak, ugyanis mikor felpillant a már nyeregből leszállóra észreveszi a másik lovast is.*
- Kutya bajom. *Húzza össze kissé a szemeit, majd a bujkáló mosolyt megpillantva az amúgy is morcos arca csak még paprikásabbá válik.* De megható, hogy láthatom Önökön az őszinte aggodalmat.
*Dörmögi halkan, majd kissé megenyhültebben emeli tekintetét a szerencsétlen állat felé.*
- Lehet, hogy a tömeg. Vagy elé szaladt egy patkány, esetleg egy macska.
*Kezd is bele az oknyomozásba, miközben smaragdjait újból a mellette térdelő férfira, majd az elő kerülő kendőre emeli.*
- Ugyan. Kár lenne érte.
*Végül egy kis mosolyt erőltet magára, majd igyekszik talpra állni, miközben minden jó modort mellőzve támaszkodik is meg a férfi vállaiban, s ezen mód tolja ki magát.*
- Na így ni. Látja. Nem történt semmi. Majd a szökőkútnál leöblítem.
*Azért az arcba vágás elég kecsegtető gondolat a számára, de hát a ló riadalmáról nagy eséllyel nem tehet a férfi, így ok nélkül nem él a tettlegességgel.*
7793. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-01 16:52:21
Üzenet elküldve: 2020-06-01 16:52:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Greyka //
* Válogatott szitokszavak hagyják el az ifjú száját. Makrancos, mint aki jól végezte dolgát megállapodik egy helyben. A baj persze már megtörtént, csak az a kérdés, hogy mekkora. Az ifú hátrasandít a nyeregből, de hátasa méretes tompora megakadályozza, hogy alaposan szemügyre vehesse az áldozatot. A sikkantásból és a későbbi morgolódásból azt feltételezi, hogy papot nem kell hívni.*
- Elnézését kérem.* siklik le a nyeregből és egy-két lépést tesz, hogy megközelítse a földön heverőt. ~Egészen formás.~ Igyekszik elfojtani szárba szökkenni kész mosolyát, félsikerrel csupán. Belledurnak is hasonló gondolatai lehetnek.*
- Jól van kisasszony?* érdeklődik ő még mindig a nyeregből.*
- Nem tudom mi ütött belé.* sandít válla fölött a kancára, majd letérdel a földre huppant lány mellé.*
- Ó!* szisszen fel a lehorzsolódott bőrt látva, majd feláll belenyúl az egyik nyeregre erősített zsákba, és előhúz egy gondosan összehajtott fehér selyemkendőt, melynek sarkába hozzáértő kezek aranyszín fonállal egy cifra A betűt hímeztek.*
- Engedje meg.* nyújtja a fiatal nő felé az anyagot.* Gondoltam szeretné...*biccent a vérző bőrfelület felé, utalva arra, hogy a kenőt akár a sebre is szoríthatná, kicsit megtisztogatva azt és meggátolva rubinszínű folyadék további gyöngyözését.* Vagy az arcomba is vághatja, ha az jobban esik.* villantja meg jellegzetes mosolyát, a lány dühös tekintetét fürkészve.*
A hozzászólás írója (Vicar Aderlart) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.01 16:53:59
* Válogatott szitokszavak hagyják el az ifjú száját. Makrancos, mint aki jól végezte dolgát megállapodik egy helyben. A baj persze már megtörtént, csak az a kérdés, hogy mekkora. Az ifú hátrasandít a nyeregből, de hátasa méretes tompora megakadályozza, hogy alaposan szemügyre vehesse az áldozatot. A sikkantásból és a későbbi morgolódásból azt feltételezi, hogy papot nem kell hívni.*
- Elnézését kérem.* siklik le a nyeregből és egy-két lépést tesz, hogy megközelítse a földön heverőt. ~Egészen formás.~ Igyekszik elfojtani szárba szökkenni kész mosolyát, félsikerrel csupán. Belledurnak is hasonló gondolatai lehetnek.*
- Jól van kisasszony?* érdeklődik ő még mindig a nyeregből.*
- Nem tudom mi ütött belé.* sandít válla fölött a kancára, majd letérdel a földre huppant lány mellé.*
- Ó!* szisszen fel a lehorzsolódott bőrt látva, majd feláll belenyúl az egyik nyeregre erősített zsákba, és előhúz egy gondosan összehajtott fehér selyemkendőt, melynek sarkába hozzáértő kezek aranyszín fonállal egy cifra A betűt hímeztek.*
- Engedje meg.* nyújtja a fiatal nő felé az anyagot.* Gondoltam szeretné...*biccent a vérző bőrfelület felé, utalva arra, hogy a kenőt akár a sebre is szoríthatná, kicsit megtisztogatva azt és meggátolva rubinszínű folyadék további gyöngyözését.* Vagy az arcomba is vághatja, ha az jobban esik.* villantja meg jellegzetes mosolyát, a lány dühös tekintetét fürkészve.*
A hozzászólás írója (Vicar Aderlart) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.01 16:53:59
7792. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-01 16:19:05
Üzenet elküldve: 2020-06-01 16:19:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Vicar//
*A Pegazusban tett látogatása nem várt fordulattal járt az életében. Múltjának hála felbolygatta a jelenét, amit nem egészen kellemes módon zárt is le. Ideje volt már, hogy a múlt múlt maradjon, s messze elhatárolja a jelenétől. Egy hangot, egy arcot a feledés homályába űzött, most ismét megjelent, hogy azután végérvényesen elássa mélyre. A szíve még egy kicsit sajog, de sokkal könnyedebbnek érzi magát, hogy a mondat végére pont került. Így ha kissé csalódottan is, mégis mosollyal az arcán lép ki a fogadóból, hogy azután maga mögött hagyva sétáljon kényelmesen a főtérre. A célt még nem igazán tudja. Talán csak a fejét akarja kiszellőztetni. A lényeg, hogy úgy halad, mint aki teljes tudatában van a céljának.
A térre kiérve szippant mélyet a friss levegőből, majd lassú sétába kezd. Arcán még mindig ott a megkönnyebbült mosoly, noha még mellkasát húzza kissé a csalódás súlya.
Ez egészen odáig ki is tart, míg egy megtermett lóhátsó fel nem borítja. A gondolataiba mélyedve nem tűnt fel számára az ijedt állat hangja, annak gazdája csitítgatása, így tökéletes áldozat módjára, óvatlanul lép is ki a tolató állat mögé. A lónak pedig sikere volt, ugyanis a törékeny alkatú nőn nem kell nagyot taszítani ahhoz, hogy egyenesen a földre boruljon egy sikkantás, majd egy fájdalmasabb nyögés kíséretében. Nem igazán tudja elsőre, hogy milyen pozícióban sikerült megérkeznie, így a biztonság és az ösztönök segedelmével odébb is gurul, nehogy a lépegető paripa lábának is áldozatául essen. Mikor felpillant, s a ló és a maga közötti távolságot eléggé biztonságosnak tartja akkor ül fel a földön, hogy saját magát is szemügyre vehesse.*
- Fene vigye el.
*Sziszegi, ahogy felhúzva pillant végig felhorzsolódott jobb karján és tenyerén. Valószínűleg ez volt az esésének tompítója. A térdét is fájlalja, ami valószínűleg hasonlóan nézhet ki, abból gondolva, hogy a szoknyája azon a ponton szakadt ki. De mindent a maga idejében. Először a karja miatt sziszeg még, azután a térdét nézi meg, utána pedig természetesen szemügyre veszi az állatot és annak gazdáját, s ha szükséges még perlekedni is nekiáll egy kicsit.*
*A Pegazusban tett látogatása nem várt fordulattal járt az életében. Múltjának hála felbolygatta a jelenét, amit nem egészen kellemes módon zárt is le. Ideje volt már, hogy a múlt múlt maradjon, s messze elhatárolja a jelenétől. Egy hangot, egy arcot a feledés homályába űzött, most ismét megjelent, hogy azután végérvényesen elássa mélyre. A szíve még egy kicsit sajog, de sokkal könnyedebbnek érzi magát, hogy a mondat végére pont került. Így ha kissé csalódottan is, mégis mosollyal az arcán lép ki a fogadóból, hogy azután maga mögött hagyva sétáljon kényelmesen a főtérre. A célt még nem igazán tudja. Talán csak a fejét akarja kiszellőztetni. A lényeg, hogy úgy halad, mint aki teljes tudatában van a céljának.
A térre kiérve szippant mélyet a friss levegőből, majd lassú sétába kezd. Arcán még mindig ott a megkönnyebbült mosoly, noha még mellkasát húzza kissé a csalódás súlya.
Ez egészen odáig ki is tart, míg egy megtermett lóhátsó fel nem borítja. A gondolataiba mélyedve nem tűnt fel számára az ijedt állat hangja, annak gazdája csitítgatása, így tökéletes áldozat módjára, óvatlanul lép is ki a tolató állat mögé. A lónak pedig sikere volt, ugyanis a törékeny alkatú nőn nem kell nagyot taszítani ahhoz, hogy egyenesen a földre boruljon egy sikkantás, majd egy fájdalmasabb nyögés kíséretében. Nem igazán tudja elsőre, hogy milyen pozícióban sikerült megérkeznie, így a biztonság és az ösztönök segedelmével odébb is gurul, nehogy a lépegető paripa lábának is áldozatául essen. Mikor felpillant, s a ló és a maga közötti távolságot eléggé biztonságosnak tartja akkor ül fel a földön, hogy saját magát is szemügyre vehesse.*
- Fene vigye el.
*Sziszegi, ahogy felhúzva pillant végig felhorzsolódott jobb karján és tenyerén. Valószínűleg ez volt az esésének tompítója. A térdét is fájlalja, ami valószínűleg hasonlóan nézhet ki, abból gondolva, hogy a szoknyája azon a ponton szakadt ki. De mindent a maga idejében. Először a karja miatt sziszeg még, azután a térdét nézi meg, utána pedig természetesen szemügyre veszi az állatot és annak gazdáját, s ha szükséges még perlekedni is nekiáll egy kicsit.*
7791. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-01 14:53:45
Üzenet elküldve: 2020-06-01 14:53:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Greyka //
* Az Aderlart család nem máson munkálkodik, mint hogy székhelyét áthelyezze Artheniorba, a távoli Pirtianesből. Vicar úgy döntött, hogy a háznépét megelőzve útra kel. Apja szerint ez kitűnő alkalom lehet társadalmi rangjának fitogtatására, hasznos információk gyűjtésére, előnyös pletykák terjesztésére a családról. Mondhatni megalapozni az Aderlartok érkezésére. Vicarnak azonban egészen más tervei vannak. Szórakozni szeretne, kiélvezni az ölébe hullott vagyon minden egyes cseppjét. Az ifjút a magány érzete mindig leverté tette, így most is gondoskodott róla, hogy legyen megfelelő társasága az útra. Belledur, kardja szolgálatát ugyan az apjának ígérte, de barátságával Vicart tisztelte meg, aki nem is tudott volna alkalmasabb személyt elképzelni maga mellé. Az út ugyanis - várakozásai ellenére - eseménytelenül telt, így ők ketten kénytelenek voltak maguk gondoskodni a megfelelő szórakozásról. Így történhetett az, hogy lerészegedtek minden útszéli fogadónál, megsokszorozva az utazással töltött napok számát. Vicar ingét feketével hímzett griffmadarak díszítik. Sötétzöld kabátja és nadrágja a legújabb divat szerint készült, csak úgy, mint földig érő fekete köpenye. Szőke, csillogó fürtjeit hátra fésülte így azok most nem keretezik kellemes arcát.*
- Hát megérkeztünk.* Makrancos, a szürke kanca hátán léptet be a főtérre.*
- Ideje volt.* zárkózik fel mellé Belledur, hogy egymás mellett megállva ismerkedjenek a város nyújtotta első benyomásokkal.*
- Eddig kedvemre való.* simít végig borostás állán Vicar. Tetszését elnyerte a város sokszínűsége, a látszólagos szabadság, amit a falak hiányának tud be. Szöges ellentéte szülőhazájának. Ekkor Makrancos - ki nevét nem véletlenül kapta - észrevesz valamit, ami felzaklatja. A paripa két lábra ágaskodva okoz felzúdulást a közelben tartózkodók körében.*
- Hé! Hé!* Vicar a nyeregben előrehajolva igyekszik megnyugtatni az állatot, ki erre ismét négy lábra ereszkedik és tesz néhány lépést hátrafelé, elsodorva magával egy arra haladót.*
A hozzászólás írója (Vicar Aderlart) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.01 14:56:30
* Az Aderlart család nem máson munkálkodik, mint hogy székhelyét áthelyezze Artheniorba, a távoli Pirtianesből. Vicar úgy döntött, hogy a háznépét megelőzve útra kel. Apja szerint ez kitűnő alkalom lehet társadalmi rangjának fitogtatására, hasznos információk gyűjtésére, előnyös pletykák terjesztésére a családról. Mondhatni megalapozni az Aderlartok érkezésére. Vicarnak azonban egészen más tervei vannak. Szórakozni szeretne, kiélvezni az ölébe hullott vagyon minden egyes cseppjét. Az ifjút a magány érzete mindig leverté tette, így most is gondoskodott róla, hogy legyen megfelelő társasága az útra. Belledur, kardja szolgálatát ugyan az apjának ígérte, de barátságával Vicart tisztelte meg, aki nem is tudott volna alkalmasabb személyt elképzelni maga mellé. Az út ugyanis - várakozásai ellenére - eseménytelenül telt, így ők ketten kénytelenek voltak maguk gondoskodni a megfelelő szórakozásról. Így történhetett az, hogy lerészegedtek minden útszéli fogadónál, megsokszorozva az utazással töltött napok számát. Vicar ingét feketével hímzett griffmadarak díszítik. Sötétzöld kabátja és nadrágja a legújabb divat szerint készült, csak úgy, mint földig érő fekete köpenye. Szőke, csillogó fürtjeit hátra fésülte így azok most nem keretezik kellemes arcát.*
- Hát megérkeztünk.* Makrancos, a szürke kanca hátán léptet be a főtérre.*
- Ideje volt.* zárkózik fel mellé Belledur, hogy egymás mellett megállva ismerkedjenek a város nyújtotta első benyomásokkal.*
- Eddig kedvemre való.* simít végig borostás állán Vicar. Tetszését elnyerte a város sokszínűsége, a látszólagos szabadság, amit a falak hiányának tud be. Szöges ellentéte szülőhazájának. Ekkor Makrancos - ki nevét nem véletlenül kapta - észrevesz valamit, ami felzaklatja. A paripa két lábra ágaskodva okoz felzúdulást a közelben tartózkodók körében.*
- Hé! Hé!* Vicar a nyeregben előrehajolva igyekszik megnyugtatni az állatot, ki erre ismét négy lábra ereszkedik és tesz néhány lépést hátrafelé, elsodorva magával egy arra haladót.*
A hozzászólás írója (Vicar Aderlart) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.01 14:56:30
7790. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-01 11:11:26
Üzenet elküldve: 2020-06-01 11:11:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
*A késztetés, hogy valamit kezdjen a napjával, valami nagyot és fontosat csak kicsalta a szőkeséget a friss levegőre. Az, hogy hogyan és mivel kezdje, mivel dobja fel egy kicsit az életét, arról persze egyelőre még fogalma sincs. Kezdésnek a főtérre látogat, ahol minden kezdődött. Még kislány volt, mikor először ráléptek a főtér kövezetére, emléke nincs is sok már akkorról. Az hozta meg az igazi változást. Azt amiből ma már egyre gyakrabban igyekszik kitörni. Mint a mai napon is, mikor ezen a korai órán kiszökött a házból, kihasználva, hogy apja még az igazak álmát alussza. Ma is biztos meg lesz feddve, de ez igazából annyira már nem izgatja. Az apja nem tudja betörni, ő pedig nagy valószínűséggel nem a közeljövőben fog megjavulni.
Így teljes lelki békével ölelve szalad is ki a térre, ahol még alig lézeng pár városi.
Az útja így egyenesen, minden fennakadás nélkül vezeti is a tér közepén csordogáló szökőkúthoz. Minden nap, mikor kilátogat hozzá lenyűgözi ez a titkokat rejtő dísz, amely varázslatossá változtatja az egész helyet. S épp ebben az órában tűnik a legtökéletesebbnek, mikor az ébredező nap sugaraival aranyszínűvé változtatja a csillogó, tiszta vizet. Olyan, akár egy tál tele ékkövekkel egy gazdag nemes kincseskamrájában.
Le is huppan a földre, kezeit a szökőkút peremére pakolja, s fejét karjára hajtja, miközben elmerengve fürkészi a jelenleg még aranyszínnek ható vizet. Néha kézfejét is belemeríti, kavar rajta egyet, majd kuncogva merül is el a hullámzó szépség látványában. Talán egész álló nap is képes lenne elidőzni itt, de a természet gyönyörűségei most nem hagyják neki ezt időtöltésnek. Egy apró kis katica száll éppen az orra hegyére, amire a kék íriszek bandzsítva fókuszálnak is le.*
- Szia! *Mosolyodik is el szélesebben, de az apróság ebben a pillanatban rebben is tova.* Na, várj meg!
*Pattan is fel, majd a kútról meg is feledkezve szegődik is a pöttyös kis barát nyomába. Amíg csak lézengnek a téren nincs sok gondja azzal, hogy nyomon tudja követni. Hisz ilyenkor, ha valamire igazán ráfókuszál a világ arra az időre megszűnni látszik. Ki tudja, talán még az üldözés ideje alatt szerencsétlenül mást is magával sodor majd.*
*A késztetés, hogy valamit kezdjen a napjával, valami nagyot és fontosat csak kicsalta a szőkeséget a friss levegőre. Az, hogy hogyan és mivel kezdje, mivel dobja fel egy kicsit az életét, arról persze egyelőre még fogalma sincs. Kezdésnek a főtérre látogat, ahol minden kezdődött. Még kislány volt, mikor először ráléptek a főtér kövezetére, emléke nincs is sok már akkorról. Az hozta meg az igazi változást. Azt amiből ma már egyre gyakrabban igyekszik kitörni. Mint a mai napon is, mikor ezen a korai órán kiszökött a házból, kihasználva, hogy apja még az igazak álmát alussza. Ma is biztos meg lesz feddve, de ez igazából annyira már nem izgatja. Az apja nem tudja betörni, ő pedig nagy valószínűséggel nem a közeljövőben fog megjavulni.
Így teljes lelki békével ölelve szalad is ki a térre, ahol még alig lézeng pár városi.
Az útja így egyenesen, minden fennakadás nélkül vezeti is a tér közepén csordogáló szökőkúthoz. Minden nap, mikor kilátogat hozzá lenyűgözi ez a titkokat rejtő dísz, amely varázslatossá változtatja az egész helyet. S épp ebben az órában tűnik a legtökéletesebbnek, mikor az ébredező nap sugaraival aranyszínűvé változtatja a csillogó, tiszta vizet. Olyan, akár egy tál tele ékkövekkel egy gazdag nemes kincseskamrájában.
Le is huppan a földre, kezeit a szökőkút peremére pakolja, s fejét karjára hajtja, miközben elmerengve fürkészi a jelenleg még aranyszínnek ható vizet. Néha kézfejét is belemeríti, kavar rajta egyet, majd kuncogva merül is el a hullámzó szépség látványában. Talán egész álló nap is képes lenne elidőzni itt, de a természet gyönyörűségei most nem hagyják neki ezt időtöltésnek. Egy apró kis katica száll éppen az orra hegyére, amire a kék íriszek bandzsítva fókuszálnak is le.*
- Szia! *Mosolyodik is el szélesebben, de az apróság ebben a pillanatban rebben is tova.* Na, várj meg!
*Pattan is fel, majd a kútról meg is feledkezve szegődik is a pöttyös kis barát nyomába. Amíg csak lézengnek a téren nincs sok gondja azzal, hogy nyomon tudja követni. Hisz ilyenkor, ha valamire igazán ráfókuszál a világ arra az időre megszűnni látszik. Ki tudja, talán még az üldözés ideje alatt szerencsétlenül mást is magával sodor majd.*
7789. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-01 02:18:23
Üzenet elküldve: 2020-06-01 02:18:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kilvard Guldraen//
*Cerberum kissé megrökönyödik Kilvard komorsága láttán. Igaz, egyáltalán nem töltött még vele elég időt ahhoz, hogy megismerhesse, mégis érzi az eddig kissé bohókásnak tűnő felvigyázó szavainak súlyán, hogy komolyan gondolja, amit mond.*
~Ezeket az "othrokiakat" nem szabad félvállról venni.~ *Gondolja magában az ifjú.*
*A fél-elf próbálja elméjének minden apró szegletét megnyitni, hogy Kilvard aranyat érő bölcsességeinek összes szavát képes legyen befogadni, az utolsó betűig kőbe vésni azokat, hogy még legmélyebb álmából felkeltve is szóról-szóra vissza tudja őket idézni, ám alighogy belekezd, Arthenior főterének látványa kizökkenti koncentrációjából. Habár nem áll tőle távol a városias nyüzsgés és a kifinomult építészet, mégis a gondolat, hogy egyszer édesapja is ugyanott állt, ahol most ő áll, és onnan szemlélte Arthenior káprázatos mivoltját, sokkal varázslatosabbá teszi a pillanatot. Cerberum képtelen ellenállni vágyainak, és előveszi kopott, fekete könyvét, hogy szokásához híven összevesse édesapja feljegyzéseit a saját tapasztalataival. Kár is lenne tagadni, az idő vasfoga egyaránt kegyetlenül bánt a napló oldalaival, ahogy az utca kövezetével is.*
- Kilvard úr! *Szólítja meg tisztelettel útitársát az ifjú.* Ha esetleg lenne egy kis időnk, nem bánná, ha lepihennénk itt pár röpke pillanatra? *Kérdi Cerberum gyermeki zavarában.* Tudja, felfigyeltem arra, hogy a könyvem itt-ott tévesen ábrázolja a tér keleti oldalát. Ha kaphatnék egy kis időt, akár rögvest ki is tudnám javítani. *Jelenti ki, és ujjával egy szürkés, enyhén elmosódott képecskére bök a könyve bal alsó sarkában, pont úgy, hogy még Kilvard is jól láthassa azt.*
- De ha Ön szerint híján vagyunk az időnek, akkor nem is marasztalom tovább egy ilyen aprócska dolog miatt. *Mondja Cerberum szomorúan, majd összecsukja könyvét, és visszacsúsztatja övén lógó bőrtokjába. Az évek során már-már mániájává vált, hogy apja hiányos feljegyzéseit foltozgassa, kijavítsa a téves részleteket. Csak ekkor érezheti őt igazán közel magához, ahogy gyermekként sosem nyílt rá lehetősége.*
*Cerberum kissé megrökönyödik Kilvard komorsága láttán. Igaz, egyáltalán nem töltött még vele elég időt ahhoz, hogy megismerhesse, mégis érzi az eddig kissé bohókásnak tűnő felvigyázó szavainak súlyán, hogy komolyan gondolja, amit mond.*
~Ezeket az "othrokiakat" nem szabad félvállról venni.~ *Gondolja magában az ifjú.*
*A fél-elf próbálja elméjének minden apró szegletét megnyitni, hogy Kilvard aranyat érő bölcsességeinek összes szavát képes legyen befogadni, az utolsó betűig kőbe vésni azokat, hogy még legmélyebb álmából felkeltve is szóról-szóra vissza tudja őket idézni, ám alighogy belekezd, Arthenior főterének látványa kizökkenti koncentrációjából. Habár nem áll tőle távol a városias nyüzsgés és a kifinomult építészet, mégis a gondolat, hogy egyszer édesapja is ugyanott állt, ahol most ő áll, és onnan szemlélte Arthenior káprázatos mivoltját, sokkal varázslatosabbá teszi a pillanatot. Cerberum képtelen ellenállni vágyainak, és előveszi kopott, fekete könyvét, hogy szokásához híven összevesse édesapja feljegyzéseit a saját tapasztalataival. Kár is lenne tagadni, az idő vasfoga egyaránt kegyetlenül bánt a napló oldalaival, ahogy az utca kövezetével is.*
- Kilvard úr! *Szólítja meg tisztelettel útitársát az ifjú.* Ha esetleg lenne egy kis időnk, nem bánná, ha lepihennénk itt pár röpke pillanatra? *Kérdi Cerberum gyermeki zavarában.* Tudja, felfigyeltem arra, hogy a könyvem itt-ott tévesen ábrázolja a tér keleti oldalát. Ha kaphatnék egy kis időt, akár rögvest ki is tudnám javítani. *Jelenti ki, és ujjával egy szürkés, enyhén elmosódott képecskére bök a könyve bal alsó sarkában, pont úgy, hogy még Kilvard is jól láthassa azt.*
- De ha Ön szerint híján vagyunk az időnek, akkor nem is marasztalom tovább egy ilyen aprócska dolog miatt. *Mondja Cerberum szomorúan, majd összecsukja könyvét, és visszacsúsztatja övén lógó bőrtokjába. Az évek során már-már mániájává vált, hogy apja hiányos feljegyzéseit foltozgassa, kijavítsa a téves részleteket. Csak ekkor érezheti őt igazán közel magához, ahogy gyermekként sosem nyílt rá lehetősége.*
7788. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-31 21:36:48
Üzenet elküldve: 2020-05-31 21:36:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Nagy okosan hallgatja Titthy magyarázatát, mert ha nem is eszes, azért érdeklődő.*
- Jaj azt tudom! Akkor szoktak olyan sokat puszilkodni meg fogdosni egymást, meg összeházasodni és akkor lesznek gyerekek... - *Osztja meg csekély ismereteit a témában, mert az utcán azért látott már egyet és mást, és a kölykök is elég szabadszájúak, ő meg megjegyezte azt, amennyit már képes volt ebből megérteni.*
- Te akkor már voltál olyan... olyan szerelmes? Azt hittem, azt felnőttek szokták. - *Fogadja kissé nehezen ezt a tényt. A lány helyébe viszont elég jól bele tudja magát élni, mert még mindig lát párhuzamot a szerelem és a barátság között és el tudja képzelni, hogy miért szomorú Titthy, bár ő maga féltékeny is volna, jóllehet, ezt a kifejezést nem ismeri és el sem tudná magyarázni, de maga az érzés nem idegen előtte. Ha mondjuk Rheyra inkább a többiekkel játszik és őt hátrahagyja, akkor így szokta érezni magát. Persze, ennyire összetett gondolatok nincsenek a fejében, de képes együttérezni Titthyvel, ezt pedig ki is fejezte egy öleléssel.
Azonnal látja a lányon, hogy ő nem lelkesedik úgy a játékötletéért, ahogyan ő. A válaszát hallgatva pedig kicsit el is kedvetlenedik, mert úgy találja, hogy Titthy hasonlóan beszél mint a felnőttek, akik meg szokták szidni őket, ha rajtakapják őket az ilyesfajta játékokon. Őt mégsem meri olyan csúfondárosan és pimaszul kinevetni, ahogy azt a játszótársaitól eltanulta, mert szeretné, ha a lány a barátja maradna és ez még csak az első hibája. Egy kicsit ugyan húzza a száját és kerüli Titthy tekintetét, mint aki rossz fát tett a tűzre, de mikor a lány ajánl egy másik játékot, akkor megenyhül.*
- Jó, de hol? Meddig lehet elmenni?... - *Hagyja meg a tündérnek a játéktér kijelölését.*
- Te bújsz el és én leszek az élőholt! - *Mondja aztán és már takarja is el a szemét, de még kiles az ujjai közül, hogy lássa, a lány elindult-e... Majd belekezd a mondókába.*
//Egy koranyári késődélután//
*Nagy okosan hallgatja Titthy magyarázatát, mert ha nem is eszes, azért érdeklődő.*
- Jaj azt tudom! Akkor szoktak olyan sokat puszilkodni meg fogdosni egymást, meg összeházasodni és akkor lesznek gyerekek... - *Osztja meg csekély ismereteit a témában, mert az utcán azért látott már egyet és mást, és a kölykök is elég szabadszájúak, ő meg megjegyezte azt, amennyit már képes volt ebből megérteni.*
- Te akkor már voltál olyan... olyan szerelmes? Azt hittem, azt felnőttek szokták. - *Fogadja kissé nehezen ezt a tényt. A lány helyébe viszont elég jól bele tudja magát élni, mert még mindig lát párhuzamot a szerelem és a barátság között és el tudja képzelni, hogy miért szomorú Titthy, bár ő maga féltékeny is volna, jóllehet, ezt a kifejezést nem ismeri és el sem tudná magyarázni, de maga az érzés nem idegen előtte. Ha mondjuk Rheyra inkább a többiekkel játszik és őt hátrahagyja, akkor így szokta érezni magát. Persze, ennyire összetett gondolatok nincsenek a fejében, de képes együttérezni Titthyvel, ezt pedig ki is fejezte egy öleléssel.
Azonnal látja a lányon, hogy ő nem lelkesedik úgy a játékötletéért, ahogyan ő. A válaszát hallgatva pedig kicsit el is kedvetlenedik, mert úgy találja, hogy Titthy hasonlóan beszél mint a felnőttek, akik meg szokták szidni őket, ha rajtakapják őket az ilyesfajta játékokon. Őt mégsem meri olyan csúfondárosan és pimaszul kinevetni, ahogy azt a játszótársaitól eltanulta, mert szeretné, ha a lány a barátja maradna és ez még csak az első hibája. Egy kicsit ugyan húzza a száját és kerüli Titthy tekintetét, mint aki rossz fát tett a tűzre, de mikor a lány ajánl egy másik játékot, akkor megenyhül.*
- Jó, de hol? Meddig lehet elmenni?... - *Hagyja meg a tündérnek a játéktér kijelölését.*
- Te bújsz el és én leszek az élőholt! - *Mondja aztán és már takarja is el a szemét, de még kiles az ujjai közül, hogy lássa, a lány elindult-e... Majd belekezd a mondókába.*
7787. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-31 19:27:49
Üzenet elküldve: 2020-05-31 19:27:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*Mielőtt még végleg az útra lépne megáll egy kicsit és ismét körbekémlel. Jóval nagyobb forgalomra számít, a kitaposott ösvények mindig is szívesebben használtabbak, mint azok, melyek nem a megszokott helyen, vagy állapotban vannak. Nem örök igazságot fejteget, ezúttal nem, s hagyja, hogy az apró közhelyek árasszák el elméjét, hiszen be kell illeszkednie. Számára nem ismerős kérdés a "hogy vagy", vagy "honnan jöttél", hiszen az első látszik, arcára van írva az embernek, a másik pedig... egy sivatagban elég nehézkes lenne ezt meghatározni. Mindenesetre szüksége lesz az asszimilációhoz. Barátságosság... micsoda bagatell és felesleges dolgok ezek. Nem fortyan fel, nincs rá hatással a másság, elfogadja, ilyen a természete, s ezt követeli meg tőle. Szinte észre sem veszi, de már hosszú mérföldeket tett meg, s lába az utat tapodja, tekintete előre néz, s csak a szembejövők tekintetén akad meg olykor, tüzetesen és merészen vizsgálgatva azokat. Talán szokatlan látvány lehet errefelé egy szerecsen férfi, talán nem, erről egyelőre nincs információja, az is lehet, hogy nem foglalkoznak vele, de az is, hogy gonosznak kiáltják ki, holott az égi Egyetlen az miben hisz, s aki így tesz nem lehet az, népében ez volt a bevett szokás. A főtérre, már amennyiben ez általa lehetséges, észrevétlenül és hallgatagon érkezik, összeszűkült tekintete fürkészi az elé táruló látványt, a pazarlást, mely az égbe szökik, hogy sűrű páraként csapódjon le vastag cseppekben, a szökőkút peremén. Tekintete ezt látva élénkül meg csupán, s tágra nyílik a meglepetéstől, kiegyenesítve az apró barázdákat és szarkalábakat.*
- S, látád majd, hogy ama népek nem méltók a hitre, s az Egyetlen szeretetére, pazarlók, fösvények, ha társaikról van szó. Felesleges tettek, s égbe kiáltott nagy szavak, semmittevés és a küzdelem teljes hiánya, ilyenek ők, fiam." *Elmormogott néhai leckék idéződnek fel, s formálják ajkai az igazt. Lát ugyan szegényeket, kik még itt is portékájukat árulják. Egy nagyobb épület elé lép, minek falán hatalmas tábla díszeleg, valamiféle írással, melynek ákombákomjait nem tudja elolvasni.*
- Miféle rajzok ezek?! *Szisszen fel, majd körbepillant, talán nem vették észre gyengeségét. Utolsó szem datolyáját veszi szájába és elrágja, a gondosan aszalt, kiszáradt gyümölcsöt. Nem kutat másik után, pontosan tudja, hogy mennyi volt, hiszen az útra tervezett, s lám végre megérkezett éhhalál és szomjhalál nélkül. Homlokához érinti hüvelykujját, majd egy másikat, a szeme köré égetett barázdákon futtatja végig, s az ég felé nyúl.*
- Maser fo nakh'ter aka nos. Kinek útja előre meghatározott, nem veszik el sohasem. Ko nare Ihs'maillon, ko nare. Ko'kh nart, nost Arthenior. *Szájára oly hirtelen érkezik a mélyről jövő kacagás, mely ajkait széles ívben rántja szét, s vakító, hófehér fogait villantja meg, hogy maga is meglepődik. Jóízű, erős és telt, majd ugyanolyan gyorsan hal el, ahogyan érkezett. Öklével döndülve csap mellkasára. Az öblös kacaj elcsendesedik, s marad a Néma, marad a Csend. Tekintete ismét szigorú és hideg lesz, a táblára pillant, majd elfordul és mielőtt a város belseje felé indulna, a szökőkút hűvös vizét érinti ujjával, hogy ajkát nedvesítse meg. Egy apró grimasz rándulása mutatja csak csupán, hogy iménti nevetése ismét feltörekvőben van, de aztán legyűri azt. Hideg tekintettel tekint körbe a házfalakon, a főtér kövezetén, az elhaladó lakókon, hogy aztán meginduljon, s fogai között halk mondat hagyja el a száját csendesen:*
- Ko'kh nart, nost Arthenior. Ko'kh nart...
*Mielőtt még végleg az útra lépne megáll egy kicsit és ismét körbekémlel. Jóval nagyobb forgalomra számít, a kitaposott ösvények mindig is szívesebben használtabbak, mint azok, melyek nem a megszokott helyen, vagy állapotban vannak. Nem örök igazságot fejteget, ezúttal nem, s hagyja, hogy az apró közhelyek árasszák el elméjét, hiszen be kell illeszkednie. Számára nem ismerős kérdés a "hogy vagy", vagy "honnan jöttél", hiszen az első látszik, arcára van írva az embernek, a másik pedig... egy sivatagban elég nehézkes lenne ezt meghatározni. Mindenesetre szüksége lesz az asszimilációhoz. Barátságosság... micsoda bagatell és felesleges dolgok ezek. Nem fortyan fel, nincs rá hatással a másság, elfogadja, ilyen a természete, s ezt követeli meg tőle. Szinte észre sem veszi, de már hosszú mérföldeket tett meg, s lába az utat tapodja, tekintete előre néz, s csak a szembejövők tekintetén akad meg olykor, tüzetesen és merészen vizsgálgatva azokat. Talán szokatlan látvány lehet errefelé egy szerecsen férfi, talán nem, erről egyelőre nincs információja, az is lehet, hogy nem foglalkoznak vele, de az is, hogy gonosznak kiáltják ki, holott az égi Egyetlen az miben hisz, s aki így tesz nem lehet az, népében ez volt a bevett szokás. A főtérre, már amennyiben ez általa lehetséges, észrevétlenül és hallgatagon érkezik, összeszűkült tekintete fürkészi az elé táruló látványt, a pazarlást, mely az égbe szökik, hogy sűrű páraként csapódjon le vastag cseppekben, a szökőkút peremén. Tekintete ezt látva élénkül meg csupán, s tágra nyílik a meglepetéstől, kiegyenesítve az apró barázdákat és szarkalábakat.*
- S, látád majd, hogy ama népek nem méltók a hitre, s az Egyetlen szeretetére, pazarlók, fösvények, ha társaikról van szó. Felesleges tettek, s égbe kiáltott nagy szavak, semmittevés és a küzdelem teljes hiánya, ilyenek ők, fiam." *Elmormogott néhai leckék idéződnek fel, s formálják ajkai az igazt. Lát ugyan szegényeket, kik még itt is portékájukat árulják. Egy nagyobb épület elé lép, minek falán hatalmas tábla díszeleg, valamiféle írással, melynek ákombákomjait nem tudja elolvasni.*
- Miféle rajzok ezek?! *Szisszen fel, majd körbepillant, talán nem vették észre gyengeségét. Utolsó szem datolyáját veszi szájába és elrágja, a gondosan aszalt, kiszáradt gyümölcsöt. Nem kutat másik után, pontosan tudja, hogy mennyi volt, hiszen az útra tervezett, s lám végre megérkezett éhhalál és szomjhalál nélkül. Homlokához érinti hüvelykujját, majd egy másikat, a szeme köré égetett barázdákon futtatja végig, s az ég felé nyúl.*
- Maser fo nakh'ter aka nos. Kinek útja előre meghatározott, nem veszik el sohasem. Ko nare Ihs'maillon, ko nare. Ko'kh nart, nost Arthenior. *Szájára oly hirtelen érkezik a mélyről jövő kacagás, mely ajkait széles ívben rántja szét, s vakító, hófehér fogait villantja meg, hogy maga is meglepődik. Jóízű, erős és telt, majd ugyanolyan gyorsan hal el, ahogyan érkezett. Öklével döndülve csap mellkasára. Az öblös kacaj elcsendesedik, s marad a Néma, marad a Csend. Tekintete ismét szigorú és hideg lesz, a táblára pillant, majd elfordul és mielőtt a város belseje felé indulna, a szökőkút hűvös vizét érinti ujjával, hogy ajkát nedvesítse meg. Egy apró grimasz rándulása mutatja csak csupán, hogy iménti nevetése ismét feltörekvőben van, de aztán legyűri azt. Hideg tekintettel tekint körbe a házfalakon, a főtér kövezetén, az elhaladó lakókon, hogy aztán meginduljon, s fogai között halk mondat hagyja el a száját csendesen:*
- Ko'kh nart, nost Arthenior. Ko'kh nart...
7786. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-31 18:30:48
Üzenet elküldve: 2020-05-31 18:30:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Anyatej ügy//
*Visszaérkezvén a többiekhez, kedves köszöntésben részesül.*
- Bababa!
*Felel a kicsi gügyögésére hasonló elmésséggel, félig-meddig tudatosan ügyelve arra, hogy a kisfiú hangsúlyával megegyezően ejtse ki maga is a hangokat, egyfajta utánzáson alapuló felelgetést kialakítva.
Úgy látszik, Thim személyében értelmesebb társa lelt, mint amilyenre számított. A férfi által levont párhuzamot komoly, mélyen egyetértő bólintással jutalmazza. A nevek kérdésköre bizony roppant mód fontos, ugyanis.*
- De egy idő után úgyis elárulják majd.
*Teszi még hozzá, közben pedig a helyzetben rejlő kihívás hatására dacos szikrák sejlenek fel a szemében.
Rellan alsó fertályából érkező hangok hallatára gyanakvóan pislog a kisgyerek irányába, és várja a vészjósló ítéletet Thim szájából a helyzetet illetően.*
- Ha szükséges...
*Mondja bizonytalanul, reménykedve abban, hogy nem lesz szükség a kitérőre. Most ugyanis nincs itt senki, aki segítene nekik az operációban. A pelenkák viszont legalább rendelkezésre állnak, és feltehetőleg bajuk sem esett. Vanna ugyanis előrelátóan a hátizsákja elején található külső zsebbe préselte bele őket, nehogy gond legyen. A pelenka zavarná a görényt, a görény meg a pelenkát. Persze azért néhány lyukacska szakadhatott az anyagon az állat pörgés-forgása nyomán, de a veszteségek bizonyára nem súlyosak.
Ahogy közelednek a főtér felé, a kis társaságban aktívabb szerepet kíván betölteni a legfiatalabb tag is, ezt pedig hangos félszavak formájában teszi. Ezekre Vanna kész reagálni, főleg, hogy nem neki kell cipelnie a biológiai veszélyt magában hordozó pelenkást.*
- Ebb.
*Erősíti meg Andorkát kijelentése helytállóságában. Próbál olvasni a kicsiny arc még kisebb ráncai között, és arra jut magában, talán mégsem olyan végtelenül reménytelen minden kisgyerek. Hiszen beszédmódja érzelmei pontos tükrözésén alapszik, hasonlóan az állatokhoz. A hazugságok úgy látszik, csak a korral érkeznek majd meg azokra az ajkakra. Jelenleg a legényke bármekkora gazember is, becsületesebb, mint felnőtt társai legjava. Bár a szavak pontos értelmét nem tudhatja, de sejti, hogy Rellannak a tömeggel lehet baja, illetve a mutatóujj gesztusából ítélve érdekli őt a szökőkút. Ezeket a következtetéseket apró bólintásokkal könyveli el magában, mint egy helyszínelő detektív.*
- Megmutatjuk neki a vizet?
*Kérdezi Thimtől, a szökőkút felé mutatva. Ha nem is oldja meg a tömeg problémáját a vízsugarak játékos csobogása, de talán enyhít valamennyit a kisgyerek szorongásán. Vagy egyszerűen csak okoz neki némi örömet. Akárhogy is, Vanna kíváncsi a reakciójára.*
*Visszaérkezvén a többiekhez, kedves köszöntésben részesül.*
- Bababa!
*Felel a kicsi gügyögésére hasonló elmésséggel, félig-meddig tudatosan ügyelve arra, hogy a kisfiú hangsúlyával megegyezően ejtse ki maga is a hangokat, egyfajta utánzáson alapuló felelgetést kialakítva.
Úgy látszik, Thim személyében értelmesebb társa lelt, mint amilyenre számított. A férfi által levont párhuzamot komoly, mélyen egyetértő bólintással jutalmazza. A nevek kérdésköre bizony roppant mód fontos, ugyanis.*
- De egy idő után úgyis elárulják majd.
*Teszi még hozzá, közben pedig a helyzetben rejlő kihívás hatására dacos szikrák sejlenek fel a szemében.
Rellan alsó fertályából érkező hangok hallatára gyanakvóan pislog a kisgyerek irányába, és várja a vészjósló ítéletet Thim szájából a helyzetet illetően.*
- Ha szükséges...
*Mondja bizonytalanul, reménykedve abban, hogy nem lesz szükség a kitérőre. Most ugyanis nincs itt senki, aki segítene nekik az operációban. A pelenkák viszont legalább rendelkezésre állnak, és feltehetőleg bajuk sem esett. Vanna ugyanis előrelátóan a hátizsákja elején található külső zsebbe préselte bele őket, nehogy gond legyen. A pelenka zavarná a görényt, a görény meg a pelenkát. Persze azért néhány lyukacska szakadhatott az anyagon az állat pörgés-forgása nyomán, de a veszteségek bizonyára nem súlyosak.
Ahogy közelednek a főtér felé, a kis társaságban aktívabb szerepet kíván betölteni a legfiatalabb tag is, ezt pedig hangos félszavak formájában teszi. Ezekre Vanna kész reagálni, főleg, hogy nem neki kell cipelnie a biológiai veszélyt magában hordozó pelenkást.*
- Ebb.
*Erősíti meg Andorkát kijelentése helytállóságában. Próbál olvasni a kicsiny arc még kisebb ráncai között, és arra jut magában, talán mégsem olyan végtelenül reménytelen minden kisgyerek. Hiszen beszédmódja érzelmei pontos tükrözésén alapszik, hasonlóan az állatokhoz. A hazugságok úgy látszik, csak a korral érkeznek majd meg azokra az ajkakra. Jelenleg a legényke bármekkora gazember is, becsületesebb, mint felnőtt társai legjava. Bár a szavak pontos értelmét nem tudhatja, de sejti, hogy Rellannak a tömeggel lehet baja, illetve a mutatóujj gesztusából ítélve érdekli őt a szökőkút. Ezeket a következtetéseket apró bólintásokkal könyveli el magában, mint egy helyszínelő detektív.*
- Megmutatjuk neki a vizet?
*Kérdezi Thimtől, a szökőkút felé mutatva. Ha nem is oldja meg a tömeg problémáját a vízsugarak játékos csobogása, de talán enyhít valamennyit a kisgyerek szorongásán. Vagy egyszerűen csak okoz neki némi örömet. Akárhogy is, Vanna kíváncsi a reakciójára.*
7785. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-30 23:29:51
Üzenet elküldve: 2020-05-30 23:29:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Quarea Cerberum//
-Így igaz. A város főtere. *Bólint szórakozottan, de szemmel láthatóan gondolatai máshol járnak. A feladat, amit el kell végeznie, nehezebb, mint amilyennek hangzik.*
-Az artheniori bor valóban jó. Hozzá képest a Pirtianesi Vörös csupán holmi zsenge lőrének tűnik. Feltétlen meg kell kóstolni, bolond, aki kihagyja... Ám mindent mértékkel szabad csak. Nincs károsabb a tiszta elmére, mint az ital.
*Elmerengve pillant a közeledő város irányába, néhány másodpercig egy szót sem szól.*
-Bár nem tudom, a szőlészgazdák, no meg a borászok hogyan vészelték át az elmúlt idők viszontagságait. Talán sehogy.
*Szól komoran, de nem temetkezhet sokáig gondolataiba, mert Cerberum komoly témát érint.*
-Taitos mester... Fiatal kora ellenére nagy hatalommal bír. Túl naggyal, ha bárki engem kérdez... Mert az ifjú elme teli parázzsal, s ha e parázs lángra kap... Talán felemészt majd olyat is, amit nem akar. Bárhogy is, többek állítása szerint megölte Lorew Mazoral tanácsost még Thargföldön. Hogy milyen indíttatásból, az számomra rejtély. Mágus ölt mágust, tudnunk kell hát, mi történt pontosan. Ezért az a feladatunk, hogy a Toronyba vigyük. Majd Abogr mester ítéletet mond a feje felett. Itt is volnánk!
*Mutat a korábban már említett szökőkútra, mikor a főtérre érnek.*
-Az a köny bizony nem téved. Valóban mágikus erő járja át ezt a kutat, már ha nem tévedek. Nos, ifjú úr, irány a Kalmár!
-Így igaz. A város főtere. *Bólint szórakozottan, de szemmel láthatóan gondolatai máshol járnak. A feladat, amit el kell végeznie, nehezebb, mint amilyennek hangzik.*
-Az artheniori bor valóban jó. Hozzá képest a Pirtianesi Vörös csupán holmi zsenge lőrének tűnik. Feltétlen meg kell kóstolni, bolond, aki kihagyja... Ám mindent mértékkel szabad csak. Nincs károsabb a tiszta elmére, mint az ital.
*Elmerengve pillant a közeledő város irányába, néhány másodpercig egy szót sem szól.*
-Bár nem tudom, a szőlészgazdák, no meg a borászok hogyan vészelték át az elmúlt idők viszontagságait. Talán sehogy.
*Szól komoran, de nem temetkezhet sokáig gondolataiba, mert Cerberum komoly témát érint.*
-Taitos mester... Fiatal kora ellenére nagy hatalommal bír. Túl naggyal, ha bárki engem kérdez... Mert az ifjú elme teli parázzsal, s ha e parázs lángra kap... Talán felemészt majd olyat is, amit nem akar. Bárhogy is, többek állítása szerint megölte Lorew Mazoral tanácsost még Thargföldön. Hogy milyen indíttatásból, az számomra rejtély. Mágus ölt mágust, tudnunk kell hát, mi történt pontosan. Ezért az a feladatunk, hogy a Toronyba vigyük. Majd Abogr mester ítéletet mond a feje felett. Itt is volnánk!
*Mutat a korábban már említett szökőkútra, mikor a főtérre érnek.*
-Az a köny bizony nem téved. Valóban mágikus erő járja át ezt a kutat, már ha nem tévedek. Nos, ifjú úr, irány a Kalmár!
7784. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-30 20:32:24
Üzenet elküldve: 2020-05-30 20:32:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Titthynek valóságos fejtörést okoz a kérdés, hogy miként is magyarázza el Ruunonak a dolgot. Barátságosan kuncog a törpe felvetésén, majd komolyra változik a hangja, úgy szólal meg:*
- Nem, egészen más történt.
*Kissé elgondolkozik, hogyan is kezdhetné, majd aztán belefog:*
- Tudod, eljön egyszer az idő, amikor... szerelem alakul ki egy fiú és egy lány között. Ilyennel te biztosan nem találkoztál még, de nem baj. Előbb-utóbb majd fogsz. Ez annyit jelent, hogy kölcsönösen szereti egymást a fiú és a lány. Ez már nem barátság, hanem annál kicsit több.
*Valahogy érzi, hogy még szükség lesz arra, hogy valahogy jobban magyarázza el Ruunonak a szerelem fogalmát, ami - valljuk be teljes őszinteséggel - nem a legegyszerűbb feladat. De vállalkozik rá, ha ezt igényli apró társa.*
- A fiú, akiről beszéltem, két évig szeretett nagyon. De aztán azt mondta nekem, hogy el kell mennie. Hónapokig nem találkoztunk, de egyszer egy másik lánnyal láttam, akit úgy szeretett, ahogyan engem. ~Jó ég, ez így elég bonyolultan hangzik szegénynek.~
*Nagyon édesnek tartja a gyereket a szárnyai iránt mutatott lelkesedésével, s még rá is kontráz kicsit. Szándékosan mozdítja meg egyszer-egyszer az apró tagokat, de csak úgy finoman, hogy azért ne ijessze meg Ruunot.
A felvázolt játéklehetőségre szembefordul vele, s arcán látszik, hogy nem tartja teljesen jó ötletnek.*
- Elhiszem, hogy ez vicces, de... Tudod, azok, akik kijönnek a kopogtatásra, és aztán nem látnak senkit, nagyon mérgesek lesznek.
*Mindenféle rosszindulat nélkül mondja ezeket, s sejti, hogy Ruuno esetleg ellenérveket fog felhozni.*
- Mit szólnál, ha bújócskáznánk?* Vet fel egy második lehetőséget. Agya veszettül kattog újabb játékokon, de nem nagyon jut eszébe semmi értékelhető. Olyan legalábbis, amit Ruuno is gond nélkül játszhatna. Mert ugyebár ott van a zsuga, de ahhoz a kis törpe még kicsike. Pedig az aztán egy izgalmas játék, s akár még az emb... illetve a tündér gatyája is rámehet.*
//Egy koranyári késődélután//
*Titthynek valóságos fejtörést okoz a kérdés, hogy miként is magyarázza el Ruunonak a dolgot. Barátságosan kuncog a törpe felvetésén, majd komolyra változik a hangja, úgy szólal meg:*
- Nem, egészen más történt.
*Kissé elgondolkozik, hogyan is kezdhetné, majd aztán belefog:*
- Tudod, eljön egyszer az idő, amikor... szerelem alakul ki egy fiú és egy lány között. Ilyennel te biztosan nem találkoztál még, de nem baj. Előbb-utóbb majd fogsz. Ez annyit jelent, hogy kölcsönösen szereti egymást a fiú és a lány. Ez már nem barátság, hanem annál kicsit több.
*Valahogy érzi, hogy még szükség lesz arra, hogy valahogy jobban magyarázza el Ruunonak a szerelem fogalmát, ami - valljuk be teljes őszinteséggel - nem a legegyszerűbb feladat. De vállalkozik rá, ha ezt igényli apró társa.*
- A fiú, akiről beszéltem, két évig szeretett nagyon. De aztán azt mondta nekem, hogy el kell mennie. Hónapokig nem találkoztunk, de egyszer egy másik lánnyal láttam, akit úgy szeretett, ahogyan engem. ~Jó ég, ez így elég bonyolultan hangzik szegénynek.~
*Nagyon édesnek tartja a gyereket a szárnyai iránt mutatott lelkesedésével, s még rá is kontráz kicsit. Szándékosan mozdítja meg egyszer-egyszer az apró tagokat, de csak úgy finoman, hogy azért ne ijessze meg Ruunot.
A felvázolt játéklehetőségre szembefordul vele, s arcán látszik, hogy nem tartja teljesen jó ötletnek.*
- Elhiszem, hogy ez vicces, de... Tudod, azok, akik kijönnek a kopogtatásra, és aztán nem látnak senkit, nagyon mérgesek lesznek.
*Mindenféle rosszindulat nélkül mondja ezeket, s sejti, hogy Ruuno esetleg ellenérveket fog felhozni.*
- Mit szólnál, ha bújócskáznánk?* Vet fel egy második lehetőséget. Agya veszettül kattog újabb játékokon, de nem nagyon jut eszébe semmi értékelhető. Olyan legalábbis, amit Ruuno is gond nélkül játszhatna. Mert ugyebár ott van a zsuga, de ahhoz a kis törpe még kicsike. Pedig az aztán egy izgalmas játék, s akár még az emb... illetve a tündér gatyája is rámehet.*
7783. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-30 16:03:56
Üzenet elküldve: 2020-05-30 16:03:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az engedetlen gyűrűje//
*A férfi értetlenül kérdez vissza pontosan megismételve Else válaszának fő kulcsát. *
- Nem tervezel bántani, nekem ez bőven elég. Élhetem, úgy az életem ahogy kívánom, szabadon és még nem is kell, majd téged gyakran látnom. Ez mind pozitív. *feleli immáron tegeződve kihasználva a másik engedéjét az efféle szavakra. Nem sokkal később kérésére biztosító válasz érkezik, mire a türkizszemek hálásan igyekeznek elkapni a másik pillantását. *
- Minden fajt aljasnak tartok. Kétlem, hogy létezik hozzám illő személy, de ha lenne az nem feltétel minek született, hanem hogy ki lett. *Else szavai meglepő lágysággal szálnak szélnek és mondandója, oly módon kedves amit ritkán mutat bárki felé is. *
- A gazdag vagy nemesi családoknál az első szülött örököl mindent kivéve, ha úgy házasodik, hogy a párja nem felel meg a családi vonásoknak. Ne vedd magadra, de miattad lesz oka apámnak elvennie tőlem az örökségem és még meg is szabadul szerény személyemtől, így a pénz a húgomra száll aki hozzá mehet ahhoz a nyálgéphez akibe nem értem miért szerelmes, de szóval előre került a ranglétrán, ezzel méltó lett a szőkeség arájának címére. Örülök, hogy megszabadulok ettől a bolond világtól ami ott folyik. *mondandója végére a nő arcán mosoly bujkál, mint a szabadság, mint a húga említése gyanánt, talán most közel áll a boldogság egy apró morzsájához. *
- Nem mondtam, hogy elkényeztetett vagy, csak kedves próbáltam lenni. *veti oda sértődötten szavait, majd mély sóhaj szökik ki ajkai közül. *
- Napmente kezdetéig egymást társaságában kell lennünk, leszögezte atyám és tudni fogja, ha nem így lesz. Viszont alig múlt reggel, úgyhogy nem tudom te, hogy vagy vele, de én utálom a csöndet. Valamiről beszélgetnünk kéne, amíg eltelik az idő. Mit szeretsz a munkádban? *Kérdi az első dolgot ami az eszébe ötlik, amint letelepszik a csend. Ha a másik befejezi válaszát újból megpróbál szó után kapni. *
- Most kérdezz te! Gondolom valamelyest még a hűvös lényedet is érdekli, hogy nem e valami őrültet fogsz elvenni, úgyhogy ismerkedni fogunk és hidd el nem, csak engedetlen, de makacs is vagyok. Nem foglak békén hagyni, úgyhogy szerintem jobb, ha beszállsz. *feleli játékosan és rákacsint a mellette álló sötételfre. *
//Az engedetlen gyűrűje//
*A férfi értetlenül kérdez vissza pontosan megismételve Else válaszának fő kulcsát. *
- Nem tervezel bántani, nekem ez bőven elég. Élhetem, úgy az életem ahogy kívánom, szabadon és még nem is kell, majd téged gyakran látnom. Ez mind pozitív. *feleli immáron tegeződve kihasználva a másik engedéjét az efféle szavakra. Nem sokkal később kérésére biztosító válasz érkezik, mire a türkizszemek hálásan igyekeznek elkapni a másik pillantását. *
- Minden fajt aljasnak tartok. Kétlem, hogy létezik hozzám illő személy, de ha lenne az nem feltétel minek született, hanem hogy ki lett. *Else szavai meglepő lágysággal szálnak szélnek és mondandója, oly módon kedves amit ritkán mutat bárki felé is. *
- A gazdag vagy nemesi családoknál az első szülött örököl mindent kivéve, ha úgy házasodik, hogy a párja nem felel meg a családi vonásoknak. Ne vedd magadra, de miattad lesz oka apámnak elvennie tőlem az örökségem és még meg is szabadul szerény személyemtől, így a pénz a húgomra száll aki hozzá mehet ahhoz a nyálgéphez akibe nem értem miért szerelmes, de szóval előre került a ranglétrán, ezzel méltó lett a szőkeség arájának címére. Örülök, hogy megszabadulok ettől a bolond világtól ami ott folyik. *mondandója végére a nő arcán mosoly bujkál, mint a szabadság, mint a húga említése gyanánt, talán most közel áll a boldogság egy apró morzsájához. *
- Nem mondtam, hogy elkényeztetett vagy, csak kedves próbáltam lenni. *veti oda sértődötten szavait, majd mély sóhaj szökik ki ajkai közül. *
- Napmente kezdetéig egymást társaságában kell lennünk, leszögezte atyám és tudni fogja, ha nem így lesz. Viszont alig múlt reggel, úgyhogy nem tudom te, hogy vagy vele, de én utálom a csöndet. Valamiről beszélgetnünk kéne, amíg eltelik az idő. Mit szeretsz a munkádban? *Kérdi az első dolgot ami az eszébe ötlik, amint letelepszik a csend. Ha a másik befejezi válaszát újból megpróbál szó után kapni. *
- Most kérdezz te! Gondolom valamelyest még a hűvös lényedet is érdekli, hogy nem e valami őrültet fogsz elvenni, úgyhogy ismerkedni fogunk és hidd el nem, csak engedetlen, de makacs is vagyok. Nem foglak békén hagyni, úgyhogy szerintem jobb, ha beszállsz. *feleli játékosan és rákacsint a mellette álló sötételfre. *
7782. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-30 01:09:47
Üzenet elküldve: 2020-05-30 01:09:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Édes semmittevés//
*Látja, hogy kezdetben a lány megnyugodott, ám mikor rá jött, hogy nem ismeri a helyszínt, kicsit nyugtalanná vált. Nem gondolta volna, hogy rá fog jönni arra, hogy nem ismeri a helyszínt.*
-Nos nem ismerem a helyszínt nagyon ez igaz, de lenne egy jobb ötletem. Mi lenne, ha kezdésképpen nem oda mennénk akkor? Mondjuk te hová szeretnél eljutni?
*Kérdezi a lánytól és így próbálja meg megnyugtatni egy kicsit. Érzi azt is, hogy ezzel Titthy nem kioktatni szeretné, hanem csak szimplán az őszintét mondja meg neki. Azt is észreveszi, hogy picit bánja azt, hogy elhamarkodottan döntött.*
-A kikötő rá ér. Nem olyan fontos az számomra. Amúgy is hölgyeké az elsőbbség nem de?
*Picit elmosolyodik és reméli, hogy sikerült megnyugtatnia Titthyt.*
A hozzászólás írója (Silvyr Dalehns) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.30 01:10:37
*Látja, hogy kezdetben a lány megnyugodott, ám mikor rá jött, hogy nem ismeri a helyszínt, kicsit nyugtalanná vált. Nem gondolta volna, hogy rá fog jönni arra, hogy nem ismeri a helyszínt.*
-Nos nem ismerem a helyszínt nagyon ez igaz, de lenne egy jobb ötletem. Mi lenne, ha kezdésképpen nem oda mennénk akkor? Mondjuk te hová szeretnél eljutni?
*Kérdezi a lánytól és így próbálja meg megnyugtatni egy kicsit. Érzi azt is, hogy ezzel Titthy nem kioktatni szeretné, hanem csak szimplán az őszintét mondja meg neki. Azt is észreveszi, hogy picit bánja azt, hogy elhamarkodottan döntött.*
-A kikötő rá ér. Nem olyan fontos az számomra. Amúgy is hölgyeké az elsőbbség nem de?
*Picit elmosolyodik és reméli, hogy sikerült megnyugtatnia Titthyt.*
A hozzászólás írója (Silvyr Dalehns) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.30 01:10:37
7781. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-30 00:14:25
Üzenet elküldve: 2020-05-30 00:14:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes semmittevés//
*Titthy szívébe nyugodtság költözik a férfi biztató szavai hallatán, ám tekintete előbb kérdővé, majd meglepetté válik. Úgy fest, nem nagyon járt még a kikötőben. A kis tündér Silvyr szóhasználatából következtet erre. Hagyja, hogy hozzáérjen az új ismerős a fejéhez, s meg is várja, amíg végigmondja, amit szeretne, csak utána szól:*
- Ne haragudj, de akkor ezek szerint te nem is nagyon ismered a kikötőt. Nos, akkor el kell mondanom, hogy közel sem a legbiztonságosabb hely, főleg nem egy magam fajta apró fegyvertelen tündérnek.
*Szavaival nem kioktatni akarja Silvyrt, változatlanul kedvesen beszél, s az aggodalom, ami az előbb egy pillanatra elmúlt, most ismételten visszaköltözik belé. Jó, már nem olyan mértékben, de azért nyugtalan kissé főleg amiatt, hogy a barátságosnak kinéző alak még nem nagyon fordult meg arrafelé. Nyugtalansága enyhén érzékelhető is, s kezdi is bánni, hogy elhamarkodottan mondott igent. Közel sem arról van szó, hogy a férfi nem tudná megvédeni. Csak a hiányzó helyismeret aggasztó.*
*Titthy szívébe nyugodtság költözik a férfi biztató szavai hallatán, ám tekintete előbb kérdővé, majd meglepetté válik. Úgy fest, nem nagyon járt még a kikötőben. A kis tündér Silvyr szóhasználatából következtet erre. Hagyja, hogy hozzáérjen az új ismerős a fejéhez, s meg is várja, amíg végigmondja, amit szeretne, csak utána szól:*
- Ne haragudj, de akkor ezek szerint te nem is nagyon ismered a kikötőt. Nos, akkor el kell mondanom, hogy közel sem a legbiztonságosabb hely, főleg nem egy magam fajta apró fegyvertelen tündérnek.
*Szavaival nem kioktatni akarja Silvyrt, változatlanul kedvesen beszél, s az aggodalom, ami az előbb egy pillanatra elmúlt, most ismételten visszaköltözik belé. Jó, már nem olyan mértékben, de azért nyugtalan kissé főleg amiatt, hogy a barátságosnak kinéző alak még nem nagyon fordult meg arrafelé. Nyugtalansága enyhén érzékelhető is, s kezdi is bánni, hogy elhamarkodottan mondott igent. Közel sem arról van szó, hogy a férfi nem tudná megvédeni. Csak a hiányzó helyismeret aggasztó.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8637-8656