*A mindig nyüzsgő főtér, a város szíve már meglehetősen forgalmas. Két ló vonta szekéren gondosan lekötözött ládákat szállítanak, egy őr kíséretében. A szegénynegyed nincstelen gyermekei közül már vannak itt jópáran, hogy kéregessenek, vagy csak játsszanak. A mocskos, szűk utcák után a hatalmas nyílt térség valódi felüdülés lehet számukra. Elgondolkozva figyel három gyerkőcöt, amint foszló ruhácskájukban, meztelen talpakkal szaladgálnak, kerülgetve a járókelőket, akik rájuk kiabálnak, sőt némelyikük még taszít is egyet rajtuk, de ők nem foglalkoznak vele. Nyelvet öltenek a felnőttekre, és mennek tovább. Pontosan tudja milyen körülmények uralkodnak a negyebűdben. Néhány éve, mikor bajtársaival súlyos gondokkal küzdött, többször is megjárta a negyed legrejtettebb zugait. Azok pedig koránt sincsenek olyan jó állapotban, mint a gatdagnegyedbe vezető utak, melyeken gyakran jár a városi őrség. Kosz, betegség, pusztulás mindenütt. Beleborzong a gondolatba. Az egyik padhoz sétál, és letelepszik rá. Gondolatai a napja hátralévő részére terelődnek. Mivel hosszú idő után végre rendesen kipihente magát, úgy dönt ideje egy hosszabb útnak. Már régen meg akarta nézni magának a mágustornyot, melyről egy utazótól hallott. Kicsit még üldögél, élvezi az arcát simogató napfényt, majd elindul a piactér felé, hogy úti készletekkel töltse fel vállán lógó vászon táskáját.*
A hozzászólás írója (Swayward Estar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.11 11:20:38