Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 413 (8241. - 8260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8260. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-18 23:13:37
Üzenet elküldve: 2022-03-18 23:13:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Még az asztalnál ülve: *
– Jóvanna. * Kis szünetet tart, míg lenyeli a szájában lévő falatot. * – Kösz. * Ismétli el, viszont ezúttal egy kicsit nagyobb beleéléssel, egyértelművé téve, hogy valóban hálás az ételért és az italért, épp csak nem ismeri a szó másik felét (vagy csak nincs kedve végig mondani, hisz' így is érthető).
A főtéren nem tervezett sokat időzni, de ha már városnézést beszéltek meg, nem zárkózik el, hogy válaszoljon még a legostobább kérdésekre is. Így is tesz. *
– Há' mi vóna? Egy oszlop. * Ő sem tud ennél többet az oszlopról, de ezt legalább ezt tudja. Az meg, hogy miért van ott még sosem jutott eszébe, de ha ez volna a kérdés, bizonyára arra is hasonlóan egyszerű választ adna: azért, mert oda rakták.
Ellenben Aniss kérdése nem volt teljesen felesleges, hiszen ahogy óriásunk elnéz az oszlop felé, meglátja a tér közepén található szökőkutat is, amiről eszébe jut, hogy talán érdemes lenne megtölteni kulacsaikat. Int is a lánynak, hogy kövesse a kúthoz. *
– Jerr ide! Van-é nálad flaska? – * Morwon előveszi sajátját és megtölti a szökőkút (majdnem) mindig tiszta vizével. Ha már itt járnak, arcát is megmossa, persze csak miután a kulacsot visszatette a helyére. * – Aztat hallottam, hogy a víz egészséges! * Bátorítja Anisst arra az esetre, ha esetleg nem rajongana az ötletért. Ha végeztek, indulhatnak is tovább a polgárnegyed felé. Habár a negyed nagy részére jobban illik a régi elnevezés: a szegénynegyed. *
* Még az asztalnál ülve: *
– Jóvanna. * Kis szünetet tart, míg lenyeli a szájában lévő falatot. * – Kösz. * Ismétli el, viszont ezúttal egy kicsit nagyobb beleéléssel, egyértelművé téve, hogy valóban hálás az ételért és az italért, épp csak nem ismeri a szó másik felét (vagy csak nincs kedve végig mondani, hisz' így is érthető).
A főtéren nem tervezett sokat időzni, de ha már városnézést beszéltek meg, nem zárkózik el, hogy válaszoljon még a legostobább kérdésekre is. Így is tesz. *
– Há' mi vóna? Egy oszlop. * Ő sem tud ennél többet az oszlopról, de ezt legalább ezt tudja. Az meg, hogy miért van ott még sosem jutott eszébe, de ha ez volna a kérdés, bizonyára arra is hasonlóan egyszerű választ adna: azért, mert oda rakták.
Ellenben Aniss kérdése nem volt teljesen felesleges, hiszen ahogy óriásunk elnéz az oszlop felé, meglátja a tér közepén található szökőkutat is, amiről eszébe jut, hogy talán érdemes lenne megtölteni kulacsaikat. Int is a lánynak, hogy kövesse a kúthoz. *
– Jerr ide! Van-é nálad flaska? – * Morwon előveszi sajátját és megtölti a szökőkút (majdnem) mindig tiszta vizével. Ha már itt járnak, arcát is megmossa, persze csak miután a kulacsot visszatette a helyére. * – Aztat hallottam, hogy a víz egészséges! * Bátorítja Anisst arra az esetre, ha esetleg nem rajongana az ötletért. Ha végeztek, indulhatnak is tovább a polgárnegyed felé. Habár a negyed nagy részére jobban illik a régi elnevezés: a szegénynegyed. *
8259. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-18 22:04:10
Üzenet elküldve: 2022-03-18 22:04:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
//Morwon//
* Nagyon örül, hogy jót tett az óriással, aki maga faramuci módján egy rövid válasszal köszöni meg az étkeket. Aniss ezen összeráncolja a homlokát, és hangot is ad nemtetszésének. *
- Hé, hát ennél kedvesebben is megköszönhetted volna. De azért egyél csak * Vállat von látszólag könnyedén, de látszik rajta, hogy nem esett jól neki az ilyesféle áldozata utáni... "kösz". Persze tudja, hogy Morwon egyébként jó fej, néha még vicces is a beszédével és nem akart rosszat, mégis úgy néz ki, hogy a kardforgató ifjú nem tudta ezen magát olyan könnyen túltenni. Persze csak addig, amíg ő is hozzálátott az evésnek. Miután végeztek máris nekiindultak, és Morwon mégis jóváteszi hibáját - legalábbis Aniss szerint hiba - és előre engedi a fogadóból. Azon morfondírozik egy kicsit, hogy hogyhogy bármit itt mer hagyni a nagy melák, de hát ő tudja. Ki merné ellopni azt a szekérkeréknyi pajzsot? Meg amúgy is, kinek kéne? ~ A Piactér tehát arra van. ~ Bólint és összeköti az irányt Morwon ujjával egy fejmozdulattal és máris feltárul számára is az út, szóval neki is indul és kislányos csodálattal nézi a szökőkutat, na meg felfedez egy nagy márványoszlopot. *
- Az a nagy hogyishívják, az micsoda? * Mutat rá az oszlopra Aniss, de közben nem áll meg, annyira azért nem érdekli a dolog, hogy elidőzzön rajta tovább. A fejében már az jár, hogy milyen jó holmikat is tud majd venni a piacon. *
//Morwon//
* Nagyon örül, hogy jót tett az óriással, aki maga faramuci módján egy rövid válasszal köszöni meg az étkeket. Aniss ezen összeráncolja a homlokát, és hangot is ad nemtetszésének. *
- Hé, hát ennél kedvesebben is megköszönhetted volna. De azért egyél csak * Vállat von látszólag könnyedén, de látszik rajta, hogy nem esett jól neki az ilyesféle áldozata utáni... "kösz". Persze tudja, hogy Morwon egyébként jó fej, néha még vicces is a beszédével és nem akart rosszat, mégis úgy néz ki, hogy a kardforgató ifjú nem tudta ezen magát olyan könnyen túltenni. Persze csak addig, amíg ő is hozzálátott az evésnek. Miután végeztek máris nekiindultak, és Morwon mégis jóváteszi hibáját - legalábbis Aniss szerint hiba - és előre engedi a fogadóból. Azon morfondírozik egy kicsit, hogy hogyhogy bármit itt mer hagyni a nagy melák, de hát ő tudja. Ki merné ellopni azt a szekérkeréknyi pajzsot? Meg amúgy is, kinek kéne? ~ A Piactér tehát arra van. ~ Bólint és összeköti az irányt Morwon ujjával egy fejmozdulattal és máris feltárul számára is az út, szóval neki is indul és kislányos csodálattal nézi a szökőkutat, na meg felfedez egy nagy márványoszlopot. *
- Az a nagy hogyishívják, az micsoda? * Mutat rá az oszlopra Aniss, de közben nem áll meg, annyira azért nem érdekli a dolog, hogy elidőzzön rajta tovább. A fejében már az jár, hogy milyen jó holmikat is tud majd venni a piacon. *
8258. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-18 07:30:38
Üzenet elküldve: 2022-03-18 07:30:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
*Még viszonylag korai órában járnak, így elhozza a fogadóból a lovat.*
-Azt hiszem mindent elrendeztünk. *Paskolja meg az állat nyakát, aki a hátsó patájával kopog a főtér kövein, jelezve gazdájának, hogy teljesen felkészült az útra és szívesen vágtázna, hogy levezesse a felgyülemlett energiáit. Ekkor, hogy a kezeivel borzolja az állat szőrét esik le neki valami fontos. Mikor pont másra gondol, akkor látja meg a logikát a tartalom mögött. Este ugyanis a mágustoronyban jegyzetelt papírjait forgatta, hátha rá tudja vezetni magát valami általános igazságra az új ággal kapcsolatosan. Így szokott ez lenni, amikor az ember nagyon akarja, akkor nem jön a felismerés, mikor viszont elkezd teljesen mással foglalkozni hirtelen ugrik be.*
-Hát persze! *Bizonyára az is ludas a dologban, hogy már egy ideje nem aludta ki magát, a toronyban szinte képtelenség, út közben meg aztán csak nyűg a fáradtság.*
-Talán még van időnk egy kitérőre. *Beszél a lóhoz, nyilván az nem éri mit is mondd neki, azonban igen jó hallgatóság.*
-Indulás. *Mászik fel a hátára és vágtáznak ki a városból. ~Talán, hogy ha azt a betűt nem úgy ejtem ki, hanem... ~ Most teljesen lefoglalja a fejét az új megvilágítás, ami új lehetőségeket is jelent számára, annyira, hogy még meg is billen a nyeregben, ekkor lassít vissza, bár a lónak egy kicsit sincsen ínyére. Ő szívesebben szaladnak, ahogy a szél fúj, sebesen szelve a mérföldeket maga mögött.*
-Mindjárt, mindjárt... *Simítja végig a türelmetlenségének hangot adó állat nyakát, csak úgy finoman, érzésből.*
-Azt hiszem mindent elrendeztünk. *Paskolja meg az állat nyakát, aki a hátsó patájával kopog a főtér kövein, jelezve gazdájának, hogy teljesen felkészült az útra és szívesen vágtázna, hogy levezesse a felgyülemlett energiáit. Ekkor, hogy a kezeivel borzolja az állat szőrét esik le neki valami fontos. Mikor pont másra gondol, akkor látja meg a logikát a tartalom mögött. Este ugyanis a mágustoronyban jegyzetelt papírjait forgatta, hátha rá tudja vezetni magát valami általános igazságra az új ággal kapcsolatosan. Így szokott ez lenni, amikor az ember nagyon akarja, akkor nem jön a felismerés, mikor viszont elkezd teljesen mással foglalkozni hirtelen ugrik be.*
-Hát persze! *Bizonyára az is ludas a dologban, hogy már egy ideje nem aludta ki magát, a toronyban szinte képtelenség, út közben meg aztán csak nyűg a fáradtság.*
-Talán még van időnk egy kitérőre. *Beszél a lóhoz, nyilván az nem éri mit is mondd neki, azonban igen jó hallgatóság.*
-Indulás. *Mászik fel a hátára és vágtáznak ki a városból. ~Talán, hogy ha azt a betűt nem úgy ejtem ki, hanem... ~ Most teljesen lefoglalja a fejét az új megvilágítás, ami új lehetőségeket is jelent számára, annyira, hogy még meg is billen a nyeregben, ekkor lassít vissza, bár a lónak egy kicsit sincsen ínyére. Ő szívesebben szaladnak, ahogy a szél fúj, sebesen szelve a mérföldeket maga mögött.*
-Mindjárt, mindjárt... *Simítja végig a türelmetlenségének hangot adó állat nyakát, csak úgy finoman, érzésből.*
8257. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-16 09:18:18
Üzenet elküldve: 2022-03-16 09:18:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
*Mikor már messzebbről látja a város főterét akkor lassít, majd mielőtt beérnének le is száll a lóról. Ekkor érzi, hogy az eső elkezd cseperegni, ám nem sokat szeretne időzni a téren, inkább behúzódna egy fogadóba. A menetszél jól átjárta a ruháját, a csontig hatoló hideg pedig elég kellemetlen. A ló többet mozgott, így neki bizonyára jólesik a hűs eső, azonban a gazdája nagy léptekkel szeli át vele együtt a teret, hogy a már jól ismert fogadóhoz jussanak, aminek az istállójában el is helyezi.*
-Itt jó helyed lesz neked is.
-Itt jó helyed lesz neked is.
8256. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-15 11:26:03
Üzenet elküldve: 2022-03-15 11:26:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
* Megtette a hatását az óriás közbelépése, megakasztotta a Aniss célját, de összeségében nem bánta meg. Végre valaki nem csak azért szól hozzá, mert nő, mi több, nem nézte volna ki egy ilyen hatalmas termetű lényből a bocsánatkérést sem. Hebegésén gyorsan úrrá lett, mikor már rájött, hogy nem akarták összetörni, és még egy hevenyészett mosolyra is futotta neki. Habár a második "emberlányozásnál" már felvonja a szemöldökét, amikor rájön, hogy ő volt az illetlen, hiszen elfelejtett bemutatkozni. *
- Hagyjuk ezt az emberlányozást, mert a bütyködre lépek! * Mondja az óriásnak durcás-mosolygós képet vágva. Morwon láthatja, hogy csak viccel Aniss, és, hogy ne maradjon egyedül a nevekkel, ő is bemutatkozik. * - Aniss vagyok, és meghallgatom az ajánlatod. Persze, csak miután ettem egy jót és megmelegedtem. Áll az alku? * Talán túlment egy kisebb határon, talán nem, már összeszedte magát és végre az a csipkelődős, őszinte szoldoslány lett, ami mindig is szokott lenni. Fogalma sincs arról, hogy mi a hangyászás, biztos benne, hogy nem hangyákra mennek vadászni. Hacsak nem vannak gyilkos órisáhangyák is, akik falukat fenyegetnek. A tizenhét éve alatt kevés tapasztalatot szerzett ahhoz, hogy mindent tudjon, így nem is tud sokat.*
- És kicsi sem vagyok, nőben pont jó méret! * Húzza ki magát egy nyelvöltéssel karöltve, majd odalép a fogadó ajtajához, kinyitja és elindul befelé. ~ Végre kaja! ~ *
* Megtette a hatását az óriás közbelépése, megakasztotta a Aniss célját, de összeségében nem bánta meg. Végre valaki nem csak azért szól hozzá, mert nő, mi több, nem nézte volna ki egy ilyen hatalmas termetű lényből a bocsánatkérést sem. Hebegésén gyorsan úrrá lett, mikor már rájött, hogy nem akarták összetörni, és még egy hevenyészett mosolyra is futotta neki. Habár a második "emberlányozásnál" már felvonja a szemöldökét, amikor rájön, hogy ő volt az illetlen, hiszen elfelejtett bemutatkozni. *
- Hagyjuk ezt az emberlányozást, mert a bütyködre lépek! * Mondja az óriásnak durcás-mosolygós képet vágva. Morwon láthatja, hogy csak viccel Aniss, és, hogy ne maradjon egyedül a nevekkel, ő is bemutatkozik. * - Aniss vagyok, és meghallgatom az ajánlatod. Persze, csak miután ettem egy jót és megmelegedtem. Áll az alku? * Talán túlment egy kisebb határon, talán nem, már összeszedte magát és végre az a csipkelődős, őszinte szoldoslány lett, ami mindig is szokott lenni. Fogalma sincs arról, hogy mi a hangyászás, biztos benne, hogy nem hangyákra mennek vadászni. Hacsak nem vannak gyilkos órisáhangyák is, akik falukat fenyegetnek. A tizenhét éve alatt kevés tapasztalatot szerzett ahhoz, hogy mindent tudjon, így nem is tud sokat.*
- És kicsi sem vagyok, nőben pont jó méret! * Húzza ki magát egy nyelvöltéssel karöltve, majd odalép a fogadó ajtajához, kinyitja és elindul befelé. ~ Végre kaja! ~ *
8255. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-15 00:35:43
Üzenet elküldve: 2022-03-15 00:35:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Morwon valóban híresnek mondható, s bár hőstettei sem elhanyagolhatóak, a legtöbbekben mégiscsak magassága és nyitott természete marad meg. Persze ő sem mindig ilyen barátságos, de most kompániát keres, így kifejezetten kedves tud lenni másokkal.
Ahogy az lenni szokott ilyen esetekben, Morwon ijed meg kevésbé. Még mindig nem szokta meg egészen, hogy a legtöbben nagyjából a hasáig érnek - vagy még addig sem -, ezért persze érhető, hogy az alacsony szerzeteknek hamar inába száll a bátorságuk, amikor meglátják, kivel van dolguk. Az óriás szakálla alatt el is mosolyodik a leányzó hebegésén, de nem szól semmit. Megvárja, amíg összeszedi a mondandóját, csak utána válaszol. *
– Nahát! * Válaszol színlelt meglepettséggel és összecsapja hatalmas tenyereit. * – Akkó' biza jó helyütt jársz, a Pegába' minden jót adnak… No, tán' ruhát nem, de a kályhánál hamar megszáradol. Csak vigyázzá', mer' ottan folyvást ül egy félszemű alak, kinek az az egy szeme se áll jól! * Legalábbis Morwon már egyszer-kétszer látott egy ilyen fickót a kályha előtt, ebből gondolja, hogy az mindig ott ücsörög. No, de visszatérve kettejük beszélgetésére… *
– Rosszat? * Kérdez vissza Morwon, újra végignézve a zsoldos lányon. Bár Morwon nem városőr, egy-két dolgot már megtanult az artheniori törvényből, mióta itt tengeti mindennapjait, így például azt is tudja, hogy nem illik a fegyvereket rejtegetni - ám mivel a lány kardja és tőre egyaránt szem előtt van (másról meg nyilván nem tud az óriás), így mindent rendben talál. Azt persze nem tudhatja, hogy rosszat csinált-e a lány, ezért végül csak ennyit mond: *
– Nem hiszem azt, kicsi emberlány. Viszont én épp bátor kalandorokat keresgélek, hogy hangyászni menjünk! Te bátor vagyol-é, kicsi emberlány?! * Most kicsit előrehajol és mutatóujjával a lányra mutat. Nem böki meg, hiszen nem akar otromba lenni, ráadásul az is lehet, hogy harap; na meg látott már olyanokat, akik olyan sebességgel rántották elő fegyverüket, hogy mire Morwon kettőt pislogna, már nem maradna ujja. Úgyhogy mindezen lehetőségek kizárása érdekében továbbra is tisztes távolságot tart, talán csak azt akarja felmérni, hogyan reagál a zsoldos-lány. *
– Ha érdekel, a többit odabenn is megbeszélhetjük! * Javasolja, "odabent" alatt természetesen a Pegazus fogadóra célozva. *
* Morwon valóban híresnek mondható, s bár hőstettei sem elhanyagolhatóak, a legtöbbekben mégiscsak magassága és nyitott természete marad meg. Persze ő sem mindig ilyen barátságos, de most kompániát keres, így kifejezetten kedves tud lenni másokkal.
Ahogy az lenni szokott ilyen esetekben, Morwon ijed meg kevésbé. Még mindig nem szokta meg egészen, hogy a legtöbben nagyjából a hasáig érnek - vagy még addig sem -, ezért persze érhető, hogy az alacsony szerzeteknek hamar inába száll a bátorságuk, amikor meglátják, kivel van dolguk. Az óriás szakálla alatt el is mosolyodik a leányzó hebegésén, de nem szól semmit. Megvárja, amíg összeszedi a mondandóját, csak utána válaszol. *
– Nahát! * Válaszol színlelt meglepettséggel és összecsapja hatalmas tenyereit. * – Akkó' biza jó helyütt jársz, a Pegába' minden jót adnak… No, tán' ruhát nem, de a kályhánál hamar megszáradol. Csak vigyázzá', mer' ottan folyvást ül egy félszemű alak, kinek az az egy szeme se áll jól! * Legalábbis Morwon már egyszer-kétszer látott egy ilyen fickót a kályha előtt, ebből gondolja, hogy az mindig ott ücsörög. No, de visszatérve kettejük beszélgetésére… *
– Rosszat? * Kérdez vissza Morwon, újra végignézve a zsoldos lányon. Bár Morwon nem városőr, egy-két dolgot már megtanult az artheniori törvényből, mióta itt tengeti mindennapjait, így például azt is tudja, hogy nem illik a fegyvereket rejtegetni - ám mivel a lány kardja és tőre egyaránt szem előtt van (másról meg nyilván nem tud az óriás), így mindent rendben talál. Azt persze nem tudhatja, hogy rosszat csinált-e a lány, ezért végül csak ennyit mond: *
– Nem hiszem azt, kicsi emberlány. Viszont én épp bátor kalandorokat keresgélek, hogy hangyászni menjünk! Te bátor vagyol-é, kicsi emberlány?! * Most kicsit előrehajol és mutatóujjával a lányra mutat. Nem böki meg, hiszen nem akar otromba lenni, ráadásul az is lehet, hogy harap; na meg látott már olyanokat, akik olyan sebességgel rántották elő fegyverüket, hogy mire Morwon kettőt pislogna, már nem maradna ujja. Úgyhogy mindezen lehetőségek kizárása érdekében továbbra is tisztes távolságot tart, talán csak azt akarja felmérni, hogyan reagál a zsoldos-lány. *
– Ha érdekel, a többit odabenn is megbeszélhetjük! * Javasolja, "odabent" alatt természetesen a Pegazus fogadóra célozva. *
8254. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-14 22:58:38
Üzenet elküldve: 2022-03-14 22:58:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
* Az égi áldás továbbra sem kegyes hozzá, viszont Arthenior igen, hiszen könnyedén megtalálta az első és ráadásul híres fogadót. Már szinte a szemei előtt látja, ahogy nagyokat tép le a finom sült húsból - mert senki se higgye róla, hogy finom úrinő, aki csak válogatott ételeket eszik. Erre inni fog egy kupa bort, esetleg előtte valami teát a híres Pegazusi választékból. Soha nem ivott még teát, de azt tudja róla, hogy forró ital. Elmélkedését a szeme sarkába belépő hatalmas árnyék - talán egy felhő? - és egy hozzá tartozó hang szakítja meg. Hirtelen hőköl meg és néz a hang gazdájára, és azon veszi észre magát, hogy kezd megfájdulni a nyaka. Olyan magasra kell emelni a tekintetét, mire meglája a nagyszakállú óriást, akitől reflexszerűen kér bocsánatot. *
- Elnézést, nem akartam útban lenni, óriás úrfi! * mondja kicsit habogva, de aztán összeszedi magát, és továbbra is megbámulja hatalmas alakot. Így ránézésre nem tudja megállapítani, hogy az "úrfi" kifejezés helytálló volt-e, vagy sem, de reménykedik, hogy nem itt ér vége egy jól irányzott koponyatöréssel a kezdődő kalandja. Csakhogy hústorony úr elnézést kér tőle, ami igazán meglepi, de nagyjából két mázsányi Morwon omlik le a lelke hegyéről, és immár a falfehér arcába is kezd visszaköltözni a szín. A biccentés irányába néz - hiszen a hangja azért még nem jött meg neki, hogy megköszönje a bocsánatkérést -, és amott pedig egy másik szerzetet lát, ahogy a Morwonnak magát bemutató mostrum elmondja, hogy miért is pusztult el kínok között Aniss majdnem az imént. Bár ez csak az ő gondolatai között van, de nem alaptalan a félelme, hiszen az óriás - mint a nevéből is kiderül - hatalmas. Ráadásul valami híres lehet, hiszen a páncélja csodás, habár a zsoldoslány vélhetően háznak is tudná használni. *
- Ö, nos, hát... * Kezd bele a válaszadásba, de még nem tduja, hogy mit is kéne mondania. *
- Zsoldos volnék és most leginkább szárazra ruhára és meleg ételre vágyom, tisztelt Morwon. * Most ő pillanta Pegazus ajtaja felé, ami már hívogatóan néz vissza rá. Reméli, hogy megússza a találkozást ezzel az alakkal, mert nem érti, hogy miért kérdezősködik épp felőle. A csuklya alól, éppen csak kilátszanak jéghidegkék szemei és az arca egy része. *
- Talán valami rosszat tettem? * Ki tudja, hiszen simán bejött a városba és lehet, hogy van valami szabály, ami ellen vétett. Az is lehet, hogy valami őrféle a Pegazusban az óriás és kikérdezi az idegeneket? Kíváncsi tekintettel néz a férfire, hogy megtudja miért kérdezősködik, na meg azért is, mert szeretne már tényleg bemenni a fogadóba kipihenni magát.*
* Az égi áldás továbbra sem kegyes hozzá, viszont Arthenior igen, hiszen könnyedén megtalálta az első és ráadásul híres fogadót. Már szinte a szemei előtt látja, ahogy nagyokat tép le a finom sült húsból - mert senki se higgye róla, hogy finom úrinő, aki csak válogatott ételeket eszik. Erre inni fog egy kupa bort, esetleg előtte valami teát a híres Pegazusi választékból. Soha nem ivott még teát, de azt tudja róla, hogy forró ital. Elmélkedését a szeme sarkába belépő hatalmas árnyék - talán egy felhő? - és egy hozzá tartozó hang szakítja meg. Hirtelen hőköl meg és néz a hang gazdájára, és azon veszi észre magát, hogy kezd megfájdulni a nyaka. Olyan magasra kell emelni a tekintetét, mire meglája a nagyszakállú óriást, akitől reflexszerűen kér bocsánatot. *
- Elnézést, nem akartam útban lenni, óriás úrfi! * mondja kicsit habogva, de aztán összeszedi magát, és továbbra is megbámulja hatalmas alakot. Így ránézésre nem tudja megállapítani, hogy az "úrfi" kifejezés helytálló volt-e, vagy sem, de reménykedik, hogy nem itt ér vége egy jól irányzott koponyatöréssel a kezdődő kalandja. Csakhogy hústorony úr elnézést kér tőle, ami igazán meglepi, de nagyjából két mázsányi Morwon omlik le a lelke hegyéről, és immár a falfehér arcába is kezd visszaköltözni a szín. A biccentés irányába néz - hiszen a hangja azért még nem jött meg neki, hogy megköszönje a bocsánatkérést -, és amott pedig egy másik szerzetet lát, ahogy a Morwonnak magát bemutató mostrum elmondja, hogy miért is pusztult el kínok között Aniss majdnem az imént. Bár ez csak az ő gondolatai között van, de nem alaptalan a félelme, hiszen az óriás - mint a nevéből is kiderül - hatalmas. Ráadásul valami híres lehet, hiszen a páncélja csodás, habár a zsoldoslány vélhetően háznak is tudná használni. *
- Ö, nos, hát... * Kezd bele a válaszadásba, de még nem tduja, hogy mit is kéne mondania. *
- Zsoldos volnék és most leginkább szárazra ruhára és meleg ételre vágyom, tisztelt Morwon. * Most ő pillanta Pegazus ajtaja felé, ami már hívogatóan néz vissza rá. Reméli, hogy megússza a találkozást ezzel az alakkal, mert nem érti, hogy miért kérdezősködik épp felőle. A csuklya alól, éppen csak kilátszanak jéghidegkék szemei és az arca egy része. *
- Talán valami rosszat tettem? * Ki tudja, hiszen simán bejött a városba és lehet, hogy van valami szabály, ami ellen vétett. Az is lehet, hogy valami őrféle a Pegazusban az óriás és kikérdezi az idegeneket? Kíváncsi tekintettel néz a férfire, hogy megtudja miért kérdezősködik, na meg azért is, mert szeretne már tényleg bemenni a fogadóba kipihenni magát.*
8253. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-14 22:28:58
Üzenet elküldve: 2022-03-14 22:28:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Csodálkozva veszi tudomásul, hogy a vadnak és gorombának tűnő ork, akivel eddig a Pegazus előtt beszélgetett (már amennyiben lehet azt a pár mondatos erőfitogtatást beszélgetésnek hívni) hirtelen jámbor és csendes szürkebőrűvé változik. Morwon még vár egy kicsit, hátha eszébe jut valami az orknak, de egy idő után elfogy az óriás türelme és magára hagyja az agyarast.
Azért még válla mögött hátraszól: *
– No, aztán vigyázzá' a tűzzel, mer' még megéget! * Az már mindenkinek a magánügye, hogy miként értelmezi ezt a mondatot - arra viszont éppen elég, hogy óriásunk egy pár pillanat erejéig ne a lába elé figyeljen és majdnem elgázoljon egy kis emberlányt. Még épp időben megáll és megnézi a nőt. Afféle vándorszerzetnek tűnik, esetleg városőrnek. Habár a sáros lábbelije arról árulkodik, hogy inkább előbbi. Morwon már régóta keres maga mellé egy kalandor-társat és már éppen kezdte feladni a reményt, de most itt terem előtte egy igazi harcosnak kinéző nő. Kap is az alkalom, hiszen egy próbát megér. *
– Bocsánatot kérek, kicsi emberlány. Én vagyok a Morwon és épp azzal a tökfej orkkal beszéltem, azér' nem láttalak gyünni. * Magyarázkodik, közben fejével biccent a még mindig a fogadó mellett ácsorgó Hagrarra. * – Hanem aztán te ki vagyol, oszt' merre tartasz, ha szabad tudnom? * Óriásunk előveszi a legválasztékosabb szókincsét, hiszen mégiscsak egy emberlánnyal beszél és véletlenül sem akarja megijeszteni. Persze, ha bátor kalandorokat keres maga mellé, lehet nem ártana; de sokan már attól halálra rémülnek, ha egy három és fél méteres monstrum megszólítja őket. *
* Csodálkozva veszi tudomásul, hogy a vadnak és gorombának tűnő ork, akivel eddig a Pegazus előtt beszélgetett (már amennyiben lehet azt a pár mondatos erőfitogtatást beszélgetésnek hívni) hirtelen jámbor és csendes szürkebőrűvé változik. Morwon még vár egy kicsit, hátha eszébe jut valami az orknak, de egy idő után elfogy az óriás türelme és magára hagyja az agyarast.
Azért még válla mögött hátraszól: *
– No, aztán vigyázzá' a tűzzel, mer' még megéget! * Az már mindenkinek a magánügye, hogy miként értelmezi ezt a mondatot - arra viszont éppen elég, hogy óriásunk egy pár pillanat erejéig ne a lába elé figyeljen és majdnem elgázoljon egy kis emberlányt. Még épp időben megáll és megnézi a nőt. Afféle vándorszerzetnek tűnik, esetleg városőrnek. Habár a sáros lábbelije arról árulkodik, hogy inkább előbbi. Morwon már régóta keres maga mellé egy kalandor-társat és már éppen kezdte feladni a reményt, de most itt terem előtte egy igazi harcosnak kinéző nő. Kap is az alkalom, hiszen egy próbát megér. *
– Bocsánatot kérek, kicsi emberlány. Én vagyok a Morwon és épp azzal a tökfej orkkal beszéltem, azér' nem láttalak gyünni. * Magyarázkodik, közben fejével biccent a még mindig a fogadó mellett ácsorgó Hagrarra. * – Hanem aztán te ki vagyol, oszt' merre tartasz, ha szabad tudnom? * Óriásunk előveszi a legválasztékosabb szókincsét, hiszen mégiscsak egy emberlánnyal beszél és véletlenül sem akarja megijeszteni. Persze, ha bátor kalandorokat keres maga mellé, lehet nem ártana; de sokan már attól halálra rémülnek, ha egy három és fél méteres monstrum megszólítja őket. *
8252. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-14 21:50:32
Üzenet elküldve: 2022-03-14 21:50:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
*Északnyugat felől érkezik egy újabb vándor, a délelőtti órákban. Sár dagasztja csizmáját, az időjárás nem kegyes hozzá a víz hónapjai vége közeledtével. Csomagját a hátára véve igyekszik a város főtere felé, egy pillantással nyugtázza, hogy városfal - imígyen kapupénz - nincsen. Köpenyét magára tekerve próbálja megóvni ingóságait és összetapadt tincsei szárazon maradt részét az égi áldástól. Több napja gyalogol már, épp ideje volt, hogy elérje Arthenior régen büszke városát. Hallott róla, hogy mik történtek itt, de saját szemével akarta látni azt, ami maradt belőle és mosolya előrejelzi, hogy nem csalódott. Habár lehet, hogy csak azért görbülnek meg telt ajkai, mert tudja jól: hamarosan száraz, meleg helyre ér, ahol egy kicsit megpihenhet és a korgó gyomrát is feltöltheti végre valami rendes étellel. Kezd ugyanis már ráunni a szárított húsra, és az ilyen-olyan maradékra, amiket a csomagja "titkos" rekeszeibe rejtett. A főtérre ér, a közben kiköveződött út pedig a csizmáját is fényesebbé csiszolja az esőben. Arthenior hatalmasnak tűnik, mindenhol többféle fajú alakok kóborolnak, élik életüket: kurtizánok kínálják esőázatta testüket, lovas szekerek indulnak vele szembe el, talán valamelyik nagyobb városba, vagy kúriába viszik a portékákat, amiket a megrendelő kívánt tőlük. Arthenior jó elhelyezkedésű, közel vannak hozzá a szántóföldek és a kikötő is. A kút felé közeledve néz szét, keres egy helyit, aki útba tudná igazítani őt. De sokáig nem kell nézelődnie, hamar megpillantja a Pegazus fogadó cégére, ő pedig már azon morfondírozik, hogy megmaradt pénzét még egy forró fürdőre is pazarolni fogja egy kiadós ebéd után. Így hát elindul a Pegazus felé, hogy megkezdődjön első kalandja a szabad választása után.*
*Északnyugat felől érkezik egy újabb vándor, a délelőtti órákban. Sár dagasztja csizmáját, az időjárás nem kegyes hozzá a víz hónapjai vége közeledtével. Csomagját a hátára véve igyekszik a város főtere felé, egy pillantással nyugtázza, hogy városfal - imígyen kapupénz - nincsen. Köpenyét magára tekerve próbálja megóvni ingóságait és összetapadt tincsei szárazon maradt részét az égi áldástól. Több napja gyalogol már, épp ideje volt, hogy elérje Arthenior régen büszke városát. Hallott róla, hogy mik történtek itt, de saját szemével akarta látni azt, ami maradt belőle és mosolya előrejelzi, hogy nem csalódott. Habár lehet, hogy csak azért görbülnek meg telt ajkai, mert tudja jól: hamarosan száraz, meleg helyre ér, ahol egy kicsit megpihenhet és a korgó gyomrát is feltöltheti végre valami rendes étellel. Kezd ugyanis már ráunni a szárított húsra, és az ilyen-olyan maradékra, amiket a csomagja "titkos" rekeszeibe rejtett. A főtérre ér, a közben kiköveződött út pedig a csizmáját is fényesebbé csiszolja az esőben. Arthenior hatalmasnak tűnik, mindenhol többféle fajú alakok kóborolnak, élik életüket: kurtizánok kínálják esőázatta testüket, lovas szekerek indulnak vele szembe el, talán valamelyik nagyobb városba, vagy kúriába viszik a portékákat, amiket a megrendelő kívánt tőlük. Arthenior jó elhelyezkedésű, közel vannak hozzá a szántóföldek és a kikötő is. A kút felé közeledve néz szét, keres egy helyit, aki útba tudná igazítani őt. De sokáig nem kell nézelődnie, hamar megpillantja a Pegazus fogadó cégére, ő pedig már azon morfondírozik, hogy megmaradt pénzét még egy forró fürdőre is pazarolni fogja egy kiadós ebéd után. Így hát elindul a Pegazus felé, hogy megkezdődjön első kalandja a szabad választása után.*
8251. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-06 17:04:32
Üzenet elküldve: 2022-03-06 17:04:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A főteret éjfél tájékán éri el, ami ennek megfelelően nagyjából kihalt; csak néhány kósza alak suhan el olykor-olykor egyik vagy másik irányba. Ilyen nyomasztó, hideg, ködös és esős időben nyilván mindenkinek van jobb dolga, mint kint lenni. A kérdés megválaszolása, ami egész úton nyomasztotta, lassan nem tűr további halasztást. El kell döntenie, hol töltik az éjszakát, hisz se ő, se Édes nem bírják már soká. Mivel az emberekbe vetett hite és bizodalma jócskán megcsappant az utóbbi időben, nem viszi rá a lélek, hogy bekönyörögje magát egy fogadóba. Bizonyosan találna olyan helyet, ahol pénz helyett mással is fizethetne az éjszakáért, de ennél még az út széle is jobb megoldásnak tűnik.*
8250. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-02-28 18:51:50
Üzenet elküldve: 2022-02-28 18:51:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*A kaszárnya felől egy jobb napokat is látott, avarbarna bőrköpenybe burkolt alak közelíti meg a Főteret. Ahogy beér a kövezett térre, léptei meglassulnak, csuklyás fejét forgatva körülnéz. Végül közvetlenül a szökőkúthoz megy, a földre guggol mellette. Jól hallható csörgés-zörgés közepette matat valamit a terebélyes ruhadarab alatt, majd megjelenik a lábánál egy fekete, farkasképű kölyökkutya. Csak a pofája hasonlít farkasra valamelyest, a teste többi részét aránytalanul hosszú lábai, és az azokhoz képest kifejezetten tömzsi törzse alkotja. Hosszú, csapzott szőrű farka majdnem a földig ér, végét szürkévé fakuló szőrcsomó borítja. A lábszárközépig magasodó eb azonnal a hátsó két lábára emelkedik, és orrával buzgón túrni kezdi a gazdája oldalán lógó hatalmas tarisznyát. Teszi ezt a nyakába akasztott méretes vaslánc ellenére, annak csörgésétől mit sem zavartatva.*
-Ha kiértünk a városból, leveszem a nyakadból ezt a vacakot. Olyan zajjal vagy, hogy sosem lőnék semmit.
*A hangjából ítélve a köpenyes alak egy fiatal nő lehet. Sok nem látszik belőle, legfeljebb, hogy nem éppen alacsony, és nem is túl széles. Vadász, íjász mivoltáról a hátán hordott, vízhatlan bőrbe bugyolált íj, és tegez is árulkodik. Bár csapdával is képes vadászni, az íjjal kilövést sokkal jobban szereti. Így lehet a legrövidebbre fogni a prédaállat szenvedését, míg egy csapdában órákig, akár napokig is vergődhet, mire kimúlik. Ráadásul a többi vadászt, ragadozót semmi nem tartja vissza attól, hogy learassa az ő munkájának babérjait, míg mást csinál.*
-Le a mancsokkal a talajra, Beles. Meg kell töltsem a kulacsom előbb.
*Beszél a lány továbbra is a kutyához, akinek immár a neve is kiderül amellett, hogy láthatóan nem érdekli a hozzá intézett kérés. Nem, hogy lemászna a lány oldalából, de még utána is ugrik a magasba emelt tarisznyának. Rettenetesen szeretné megkaparintani, ami benne van.*
-Látom, mutatványosként is van jövőnk, ha elfogyna a nyúl és az őz.
*Hirtelen ötlettől vezérelve feláll a kút szélére, és ugrásról ugrásra magasabbra emeli a tarisznyát, ujjnyi hosszú távolságot növelve egyszerre. Mikor a kutya sorozatban elvéti a célt, az eredménnyel elégedetten visszaakasztja a vállára a tarisznyát, miközben egy madár trillára hasonlító füttyel leugrik a kútról. Táskájában matatva előveszi kulacsát, de még mielőtt teljesen megtölthetné, egy magányos varjú kezd zuhanórepülésbe, egyenesen őt célozva. Külső szemlélő akár támadásnak is vélhetné az akciót, ugyanis a madár a csuklyába akasztja csőrét, és tépkedni kezdi az, míg viharos szárnycsapásokkal igyekszik magát a kétlábú feje felett tartani. Utóbbi azonban nem zavartatja magát, csak kuncogva megjegyzi.*
-Te is nagyon ügyes vagy, Újhold. Sosem gondoltam volna, hogy féltékeny típus vagy.
*Azzal előkotor egy jó alkarnyi hosszú, kétujjnyi széles szárított nyúlhús darabot, és jóízűt harap belőle. Ennek láttán mindkét állat katonás rendben helyet foglal egymás mellett néma csendben, minden figyelmüket a sötételfen tartva, akinek arcát, és hófehér hajzuhatagát a korábbi atrocitások bizony felfedték. Szinte a varjúnak is csorog a nyála.*
-Ilyenkor bezzeg egy követ fújtok.
*Morog félmosollyal Vuyren, azzal a maradék húst darabolás nélkül a két állat felé dobja.*
~Belesnek meg kell tanulnia még Újhold ellen is megküzdeni a kajáért, ha életben akar maradni.~
A hozzászólás írója (Kas'ya Vuyren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.28 18:55:22
*A kaszárnya felől egy jobb napokat is látott, avarbarna bőrköpenybe burkolt alak közelíti meg a Főteret. Ahogy beér a kövezett térre, léptei meglassulnak, csuklyás fejét forgatva körülnéz. Végül közvetlenül a szökőkúthoz megy, a földre guggol mellette. Jól hallható csörgés-zörgés közepette matat valamit a terebélyes ruhadarab alatt, majd megjelenik a lábánál egy fekete, farkasképű kölyökkutya. Csak a pofája hasonlít farkasra valamelyest, a teste többi részét aránytalanul hosszú lábai, és az azokhoz képest kifejezetten tömzsi törzse alkotja. Hosszú, csapzott szőrű farka majdnem a földig ér, végét szürkévé fakuló szőrcsomó borítja. A lábszárközépig magasodó eb azonnal a hátsó két lábára emelkedik, és orrával buzgón túrni kezdi a gazdája oldalán lógó hatalmas tarisznyát. Teszi ezt a nyakába akasztott méretes vaslánc ellenére, annak csörgésétől mit sem zavartatva.*
-Ha kiértünk a városból, leveszem a nyakadból ezt a vacakot. Olyan zajjal vagy, hogy sosem lőnék semmit.
*A hangjából ítélve a köpenyes alak egy fiatal nő lehet. Sok nem látszik belőle, legfeljebb, hogy nem éppen alacsony, és nem is túl széles. Vadász, íjász mivoltáról a hátán hordott, vízhatlan bőrbe bugyolált íj, és tegez is árulkodik. Bár csapdával is képes vadászni, az íjjal kilövést sokkal jobban szereti. Így lehet a legrövidebbre fogni a prédaállat szenvedését, míg egy csapdában órákig, akár napokig is vergődhet, mire kimúlik. Ráadásul a többi vadászt, ragadozót semmi nem tartja vissza attól, hogy learassa az ő munkájának babérjait, míg mást csinál.*
-Le a mancsokkal a talajra, Beles. Meg kell töltsem a kulacsom előbb.
*Beszél a lány továbbra is a kutyához, akinek immár a neve is kiderül amellett, hogy láthatóan nem érdekli a hozzá intézett kérés. Nem, hogy lemászna a lány oldalából, de még utána is ugrik a magasba emelt tarisznyának. Rettenetesen szeretné megkaparintani, ami benne van.*
-Látom, mutatványosként is van jövőnk, ha elfogyna a nyúl és az őz.
*Hirtelen ötlettől vezérelve feláll a kút szélére, és ugrásról ugrásra magasabbra emeli a tarisznyát, ujjnyi hosszú távolságot növelve egyszerre. Mikor a kutya sorozatban elvéti a célt, az eredménnyel elégedetten visszaakasztja a vállára a tarisznyát, miközben egy madár trillára hasonlító füttyel leugrik a kútról. Táskájában matatva előveszi kulacsát, de még mielőtt teljesen megtölthetné, egy magányos varjú kezd zuhanórepülésbe, egyenesen őt célozva. Külső szemlélő akár támadásnak is vélhetné az akciót, ugyanis a madár a csuklyába akasztja csőrét, és tépkedni kezdi az, míg viharos szárnycsapásokkal igyekszik magát a kétlábú feje felett tartani. Utóbbi azonban nem zavartatja magát, csak kuncogva megjegyzi.*
-Te is nagyon ügyes vagy, Újhold. Sosem gondoltam volna, hogy féltékeny típus vagy.
*Azzal előkotor egy jó alkarnyi hosszú, kétujjnyi széles szárított nyúlhús darabot, és jóízűt harap belőle. Ennek láttán mindkét állat katonás rendben helyet foglal egymás mellett néma csendben, minden figyelmüket a sötételfen tartva, akinek arcát, és hófehér hajzuhatagát a korábbi atrocitások bizony felfedték. Szinte a varjúnak is csorog a nyála.*
-Ilyenkor bezzeg egy követ fújtok.
*Morog félmosollyal Vuyren, azzal a maradék húst darabolás nélkül a két állat felé dobja.*
~Belesnek meg kell tanulnia még Újhold ellen is megküzdeni a kajáért, ha életben akar maradni.~
A hozzászólás írója (Kas'ya Vuyren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.28 18:55:22
8249. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-02-23 07:30:55
Üzenet elküldve: 2022-02-23 07:30:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
*Másnap reggel, miután pihentek egy nagyot, kisétálnak a főtérre és még utoljára ellenőrzi, hogy a ló felszerelésén minden megfelelően meg van-e húzva.*
-Az kéne még, hogy itt leforduljak rólad az összes cuccal együtt. *Motyogja maga elé, miközben a főtéren már javában folynak az aznap előkészületei. Jönnek a megrakott szekerek és kifordulnak a városból kivezető útra az üresek vagy a félig megrakodottak. Éppen a pékhez rakodják be a lisztet zsákokkal, a péklegény is alig bírja a vállára emelni, de muszáj neki megküzdenie vele. Bár a városban a piac a forgalmasabb hely, ahol az áruk gazdát cserélnek, de néha az itt is látni, hogy a szekerekről némi aranyért cserébe hamarabb lekerülnek a ládák, minthogy az elérné a piacot. Arról nem is beszélve, hogy a földeken dolgozók, már kifelé jönnek a fogadóból, bizonyára már ledöntötték a munkaserkentő töményet, amit minden reggel, talán a nélkül már nem is menne. Felnéz az égre, sajnos elég felhősnek tetszik, talán még rá is fog szakadni, de ha szerencséje lesz, inkább a város kap belőle, mint a környező vidékek, ahova most készül. Egyszer járt már a kúriában, ahol Luni él, mikor jegyzetet cseréltek és hát, a mágustusa óta nem is találkoztak. A végén nem volt alkalma még csak személyesen gratulálni se, olyan gyorsan elvitték őket, aztán meg mire végzett már mindenki szétszéledt. Nem igazán szeretne sok időt tölteni azért ott sem, mert az idő sürgeti, ám talán a mágus lánynak is van jobb dolga, mint őt pesztrálni, bizonyára a híre neki is messzire ért és most több munkája is akadhat, esetleg éppen bővíti az ismereteit, már a következő tusára készülve.*
-Az kéne még, hogy itt leforduljak rólad az összes cuccal együtt. *Motyogja maga elé, miközben a főtéren már javában folynak az aznap előkészületei. Jönnek a megrakott szekerek és kifordulnak a városból kivezető útra az üresek vagy a félig megrakodottak. Éppen a pékhez rakodják be a lisztet zsákokkal, a péklegény is alig bírja a vállára emelni, de muszáj neki megküzdenie vele. Bár a városban a piac a forgalmasabb hely, ahol az áruk gazdát cserélnek, de néha az itt is látni, hogy a szekerekről némi aranyért cserébe hamarabb lekerülnek a ládák, minthogy az elérné a piacot. Arról nem is beszélve, hogy a földeken dolgozók, már kifelé jönnek a fogadóból, bizonyára már ledöntötték a munkaserkentő töményet, amit minden reggel, talán a nélkül már nem is menne. Felnéz az égre, sajnos elég felhősnek tetszik, talán még rá is fog szakadni, de ha szerencséje lesz, inkább a város kap belőle, mint a környező vidékek, ahova most készül. Egyszer járt már a kúriában, ahol Luni él, mikor jegyzetet cseréltek és hát, a mágustusa óta nem is találkoztak. A végén nem volt alkalma még csak személyesen gratulálni se, olyan gyorsan elvitték őket, aztán meg mire végzett már mindenki szétszéledt. Nem igazán szeretne sok időt tölteni azért ott sem, mert az idő sürgeti, ám talán a mágus lánynak is van jobb dolga, mint őt pesztrálni, bizonyára a híre neki is messzire ért és most több munkája is akadhat, esetleg éppen bővíti az ismereteit, már a következő tusára készülve.*
8248. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-02-22 23:42:02
Üzenet elküldve: 2022-02-22 23:42:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
*Aborath nevezhető egy büszke embernek és jellemző rá némi elitizmus. A vörös kérdésére a mágusokkal kapcsolatban elgondolkodik.*
-Az előző kettő szükségletre a mágia képes megoldást nyújtani és nem tartom kizártnak, hogy az utóbbira is. Ha hallott róla, hogy a város egykori védelmezője feltámadt és a főtéren adományozott pár ajándékot az arra érdemeseknek, ön is elgondolkozhatott rajta, hogy ő hogy maradhatott életben ilyen sokáig. Én is láttam őt. A mágia szinte áradt minden mozdulatából. Az a mester minden bizonnyal túlnőtt már az egyszerű halandók által, de még általam is elképzelhető hatalom szintjén.
*A kérdésre, hogy a mágusok miért nem teremtenek élelmet szintén nem jön zavarba a mester. A legnagyobb természetességgel kezdi magyarázni.*
-Mivel ez túl nagy hatalom és könnyedén nagyobb gondot okozhat, mint hasznot. Ez a kérdése jó példa arra amit említettem miszerint ismerni kell a világot ahhoz, hogy felelősen éljünk a mágia hatalmával. Képzelje el a helyzetet, hogy ön egy földműves. Egész évben a földjén dolgozik, vigyázza, gondozza, verítéket nem kímélő munkával megtermeli, azt a több zsák gabonát aminek egy részét eladva vagy elcserélve egyéb szükséges javakhoz juttatja magát vagy családját, esetleg ha elég nagy a birtoka a munkásait. Képzelje el mi a helyzet, ha nem haszontalanná válik az ön által egész évben verítékesen megtermelt gabona mert hetente annyi érkezik a piacra egy mágus által. Nem csak ön hanem az önhöz hasonló földművesek is komoly károkat szenvednek. A világ nem ilyen egyszerű, hogy csak úgy belenyúlhassunk. A mágus hatalma komoly ismereteket követel meg. Amiknek tanulása egy életen át tart. Ezért is számítanak a mágia gyakorlói tudósoknak. Akiknek a figyelmüknek mindig a távlatokat kell, hogy kutassák. A tudás képviselői vagyunk mi akik ez által olyan hatalomra tehetünk szert ami a politikán vagy a fegyvereken is felülmúl. Hogy hány ilyen nagy mester van a világban arról én se tudok. Sokuk ezen kutatásához elzárkózik a világtól vagy olyan tájakra vándorol ahol nem hallani már róluk vagy tetteikről.
*Mesél hosszasan. Talán az is benne van, hogy rég nem beszélt már senkivel. Ahogy az utca köveit tapossa, botjával minden lépésénél koppint egyet a földre. Észre se veszi már ezt a megszokását, de lehet, hogy a lánynak feltűnik. Aki még a mester nevére is megjegyzést tesz. Tényleg elég éles nyelvű és a mágus nem tartja kizártnak, hogy nem-e direkt igyekszik őt ingerelni. Nem adja meg neki ezt az elégtételt. Csendben marad a bemutatkozásra. A kérdésre, hogy a torony milyen messze van most kivételesen rövid egyszerű választ ad.*
-Egy nap járóföldre van a várostól. Az ingovány lassít majd egy kicsit a tempón.
*A titokzatos válaszával arról, miképp fognak feljutni a toronyba sikerül meglepnie a félvért akinek a reakciója megmosolyogtatja. Viszont az, nem kérdez többet. Tényleg a férfire hagyja. Ritka tulajdonság. Főleg egy lánytól meglepő. Persze kíváncsiskodik másról. Mégpedig a mester koráról aki mosolyogva válaszol.*
-Elég erős gyanúm van, hogy nálad idősebb lehetek. Bár veled kegyesebbek is lesznek az évek. És nem is egy mesterem van vagy volt. Jelenleg Abogr mester tornyában ismerkedek a levegő mágiával. Előtte a Levegő templomában tanultam egy ottani paptól. Bár akkor még mást jelentett az a szó, hogy pap. Elsőként szintén mágus apám tanított, majd mikor elég idősnek tartott egy hosszabb a fejlődésem céljául szolgáló tanulóúton jártam. Bölcs, hosszú életű mesterektől tanultam más fajok titkait, gondolkodását és szokásait. Két barátja vezettek ezen az úton. Először Ketowgarr mester okított ki a törpék titkaira, majd Aglanthol mestertől a természetben maradt elfek ősi útját ismertem meg.
*Aborath nevezhető egy büszke embernek és jellemző rá némi elitizmus. A vörös kérdésére a mágusokkal kapcsolatban elgondolkodik.*
-Az előző kettő szükségletre a mágia képes megoldást nyújtani és nem tartom kizártnak, hogy az utóbbira is. Ha hallott róla, hogy a város egykori védelmezője feltámadt és a főtéren adományozott pár ajándékot az arra érdemeseknek, ön is elgondolkozhatott rajta, hogy ő hogy maradhatott életben ilyen sokáig. Én is láttam őt. A mágia szinte áradt minden mozdulatából. Az a mester minden bizonnyal túlnőtt már az egyszerű halandók által, de még általam is elképzelhető hatalom szintjén.
*A kérdésre, hogy a mágusok miért nem teremtenek élelmet szintén nem jön zavarba a mester. A legnagyobb természetességgel kezdi magyarázni.*
-Mivel ez túl nagy hatalom és könnyedén nagyobb gondot okozhat, mint hasznot. Ez a kérdése jó példa arra amit említettem miszerint ismerni kell a világot ahhoz, hogy felelősen éljünk a mágia hatalmával. Képzelje el a helyzetet, hogy ön egy földműves. Egész évben a földjén dolgozik, vigyázza, gondozza, verítéket nem kímélő munkával megtermeli, azt a több zsák gabonát aminek egy részét eladva vagy elcserélve egyéb szükséges javakhoz juttatja magát vagy családját, esetleg ha elég nagy a birtoka a munkásait. Képzelje el mi a helyzet, ha nem haszontalanná válik az ön által egész évben verítékesen megtermelt gabona mert hetente annyi érkezik a piacra egy mágus által. Nem csak ön hanem az önhöz hasonló földművesek is komoly károkat szenvednek. A világ nem ilyen egyszerű, hogy csak úgy belenyúlhassunk. A mágus hatalma komoly ismereteket követel meg. Amiknek tanulása egy életen át tart. Ezért is számítanak a mágia gyakorlói tudósoknak. Akiknek a figyelmüknek mindig a távlatokat kell, hogy kutassák. A tudás képviselői vagyunk mi akik ez által olyan hatalomra tehetünk szert ami a politikán vagy a fegyvereken is felülmúl. Hogy hány ilyen nagy mester van a világban arról én se tudok. Sokuk ezen kutatásához elzárkózik a világtól vagy olyan tájakra vándorol ahol nem hallani már róluk vagy tetteikről.
*Mesél hosszasan. Talán az is benne van, hogy rég nem beszélt már senkivel. Ahogy az utca köveit tapossa, botjával minden lépésénél koppint egyet a földre. Észre se veszi már ezt a megszokását, de lehet, hogy a lánynak feltűnik. Aki még a mester nevére is megjegyzést tesz. Tényleg elég éles nyelvű és a mágus nem tartja kizártnak, hogy nem-e direkt igyekszik őt ingerelni. Nem adja meg neki ezt az elégtételt. Csendben marad a bemutatkozásra. A kérdésre, hogy a torony milyen messze van most kivételesen rövid egyszerű választ ad.*
-Egy nap járóföldre van a várostól. Az ingovány lassít majd egy kicsit a tempón.
*A titokzatos válaszával arról, miképp fognak feljutni a toronyba sikerül meglepnie a félvért akinek a reakciója megmosolyogtatja. Viszont az, nem kérdez többet. Tényleg a férfire hagyja. Ritka tulajdonság. Főleg egy lánytól meglepő. Persze kíváncsiskodik másról. Mégpedig a mester koráról aki mosolyogva válaszol.*
-Elég erős gyanúm van, hogy nálad idősebb lehetek. Bár veled kegyesebbek is lesznek az évek. És nem is egy mesterem van vagy volt. Jelenleg Abogr mester tornyában ismerkedek a levegő mágiával. Előtte a Levegő templomában tanultam egy ottani paptól. Bár akkor még mást jelentett az a szó, hogy pap. Elsőként szintén mágus apám tanított, majd mikor elég idősnek tartott egy hosszabb a fejlődésem céljául szolgáló tanulóúton jártam. Bölcs, hosszú életű mesterektől tanultam más fajok titkait, gondolkodását és szokásait. Két barátja vezettek ezen az úton. Először Ketowgarr mester okított ki a törpék titkaira, majd Aglanthol mestertől a természetben maradt elfek ősi útját ismertem meg.
8247. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-02-22 14:08:00
Üzenet elküldve: 2022-02-22 14:08:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Miután a ma estére kimenőt kapott, így gyorsan össze is kapja magát, megmosakszik és felvesz egy kevéssé elnyűtt ruhát magára, aztán kilép az ajtón. Szedi a lábait, mert a fényviszonyokból úgy ítéli éppen késésben van. Mikor kiér a főtérre már ott ácsorog bizony mindenki. Aznap estére beszélték meg a találkozót, de nem ám kocsmázni mennek.*
-Éppen, hogy csak el nem indultunk! Legközelebb a nyakamba veszlek, úgy talán időben el tudunk majd indulni. *Értetlenkedik az egyik barna hajú, fiatal nő.*
-Hát akkor… *Teszi fel a zsákját, amit magával hozott a szekérre, ami félig ládákkal, félig pedig fiatal nőkkel megrakva indul meg a városból kifelé. Négyen ülnek rajta, meg a kocsis elől.*
-Sikerült megvenned? *Rázogatja meg kapaszkodás közben a szőke hajú lány a mellette ülőt.*
-Még szép hogy! Bármit megkapok, aaamit csak akarok. *Henceg az orrát az égnek vetve a többi háromnak, közben pedig kiemel egy jókora üveget, amit eddig a táskája rejtett, valami barna lötyög benne, meg az alján egy kígyó, ami már bizony nem éppen szomjas.*
-Fúúúj! *Érkezik a grimasz, meg a megjegyzés.*
-Nem hiszem el, hogy ezt a valamit meg bírjátok majd inni. Aztán majd holnap kifordul a beletek is tőle! Aszonta apám. *Legyintget pökhendi módra.*
-Hát akkor te nem kapsz, de talán ez lesz az utolsó alkalom, hogy megkóstold. *Vetik neki oda a többiek.*
-Nem minden nap érkezik a kikötőbe ilyen szállítmány, ezt Wegtorenben készítették, van vagy negyven esztendős.*Meséli, miközben a többiek csak nagy áhítattal hallgatják, köztük Welly is. Már várta ezt a napot, előre három hattal ezelőtt el is kérte magát. Szerencséjére rendes a ház ura, még egyetlen kérésére se mondott nemet, nem mintha próbára tette volna a tűrőképességét, csak örül annak, amije van. Közben pedig lassan a szürkület elnyelni a kocsit, meg a rajta ülő négy hölgyemény hangoskodását.*
-Éppen, hogy csak el nem indultunk! Legközelebb a nyakamba veszlek, úgy talán időben el tudunk majd indulni. *Értetlenkedik az egyik barna hajú, fiatal nő.*
-Hát akkor… *Teszi fel a zsákját, amit magával hozott a szekérre, ami félig ládákkal, félig pedig fiatal nőkkel megrakva indul meg a városból kifelé. Négyen ülnek rajta, meg a kocsis elől.*
-Sikerült megvenned? *Rázogatja meg kapaszkodás közben a szőke hajú lány a mellette ülőt.*
-Még szép hogy! Bármit megkapok, aaamit csak akarok. *Henceg az orrát az égnek vetve a többi háromnak, közben pedig kiemel egy jókora üveget, amit eddig a táskája rejtett, valami barna lötyög benne, meg az alján egy kígyó, ami már bizony nem éppen szomjas.*
-Fúúúj! *Érkezik a grimasz, meg a megjegyzés.*
-Nem hiszem el, hogy ezt a valamit meg bírjátok majd inni. Aztán majd holnap kifordul a beletek is tőle! Aszonta apám. *Legyintget pökhendi módra.*
-Hát akkor te nem kapsz, de talán ez lesz az utolsó alkalom, hogy megkóstold. *Vetik neki oda a többiek.*
-Nem minden nap érkezik a kikötőbe ilyen szállítmány, ezt Wegtorenben készítették, van vagy negyven esztendős.*Meséli, miközben a többiek csak nagy áhítattal hallgatják, köztük Welly is. Már várta ezt a napot, előre három hattal ezelőtt el is kérte magát. Szerencséjére rendes a ház ura, még egyetlen kérésére se mondott nemet, nem mintha próbára tette volna a tűrőképességét, csak örül annak, amije van. Közben pedig lassan a szürkület elnyelni a kocsit, meg a rajta ülő négy hölgyemény hangoskodását.*
8246. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-02-22 07:36:05
Üzenet elküldve: 2022-02-22 07:36:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
-Áh, értem. *Azaz jóformán senki nem érti, csak karcolgatni tudja a felszínét, de ezek alapján a mágusok tudomással bírnak róla, hogy bár láthatatlan, de létezik.*
-Túlmutat? *Kérdez vissza, mert mintha a férfi valami fizikai dolgon felülinek érzékeltetné a mágusokat.*
-De ők is esznek, meg isznak meg alszanak is gondolom. *Magyarázza miközben beérnek lassan a főtérre, ahol fizikailag is az előbb említett kút előtt haladnak el.*
-Ha ilyen sok mindenre képesek, akár termeszthetnék ők is a növényeket vagy duplázhatnák az állatokat a réten és nem lenne ennyi gond a kajával. Vagy olyan kevesen is vannak, amilyen sokat tudnak? *Mert mikor a tisztáson megrendezték azt a mágusviadalt, amit a köznép is végig nézhetett, ha akart, elég kevés személy vonult fel. Azt meg, hogy milyen messziről érkeztek nem is említették, lehet a környék minden városából idevándoroltak a rendezvény hírére, azonban azt is lehetségesnek tartja, hogy csupán Artheniorban ténykedik az összes.*
-Aborath, furcsa név, engem csak szólítson az uraság YIlandának. Törzsgyökeres városi vagyok! *Csapkodja meg a lova oldalát, bár azt nem mondja, hogy melyik városból is jött, csak a lényeg a lényeg, nem igazán ismeri ki magát az erdőben, most meg nagyon úgy fest, hogy kifelé menetelnek.*
-Messze van az a torony mondja csak. *Mert hát valamihez csak tartsák már magukat, kíváncsi mennyit fognak kutyagolni.*
-A levegőn? *Akad meg a gondolat.*
-Felsétálni? *Tágra nyílnak a szemei, de biztos tudja a mágus mit is beszél.*
-Majd meglátjuk akkor. *Legyint, bár elképzelni se tudja miként fogják csinálni és csak titkon reméli, hogy nem egy bolonddal hozta össze a szerencséje. Bár a szavai egészen összeszedettek és tiszták, ám az értelmük számára még zavaros.*
-Mennyi idős vagy uram, ha szabad kérdezni. Említetted, hogy csak a tanulás elején tartasz… akkor neked is van egy mestered? *Kíváncsiskodik tovább.*
-Áh, értem. *Azaz jóformán senki nem érti, csak karcolgatni tudja a felszínét, de ezek alapján a mágusok tudomással bírnak róla, hogy bár láthatatlan, de létezik.*
-Túlmutat? *Kérdez vissza, mert mintha a férfi valami fizikai dolgon felülinek érzékeltetné a mágusokat.*
-De ők is esznek, meg isznak meg alszanak is gondolom. *Magyarázza miközben beérnek lassan a főtérre, ahol fizikailag is az előbb említett kút előtt haladnak el.*
-Ha ilyen sok mindenre képesek, akár termeszthetnék ők is a növényeket vagy duplázhatnák az állatokat a réten és nem lenne ennyi gond a kajával. Vagy olyan kevesen is vannak, amilyen sokat tudnak? *Mert mikor a tisztáson megrendezték azt a mágusviadalt, amit a köznép is végig nézhetett, ha akart, elég kevés személy vonult fel. Azt meg, hogy milyen messziről érkeztek nem is említették, lehet a környék minden városából idevándoroltak a rendezvény hírére, azonban azt is lehetségesnek tartja, hogy csupán Artheniorban ténykedik az összes.*
-Aborath, furcsa név, engem csak szólítson az uraság YIlandának. Törzsgyökeres városi vagyok! *Csapkodja meg a lova oldalát, bár azt nem mondja, hogy melyik városból is jött, csak a lényeg a lényeg, nem igazán ismeri ki magát az erdőben, most meg nagyon úgy fest, hogy kifelé menetelnek.*
-Messze van az a torony mondja csak. *Mert hát valamihez csak tartsák már magukat, kíváncsi mennyit fognak kutyagolni.*
-A levegőn? *Akad meg a gondolat.*
-Felsétálni? *Tágra nyílnak a szemei, de biztos tudja a mágus mit is beszél.*
-Majd meglátjuk akkor. *Legyint, bár elképzelni se tudja miként fogják csinálni és csak titkon reméli, hogy nem egy bolonddal hozta össze a szerencséje. Bár a szavai egészen összeszedettek és tiszták, ám az értelmük számára még zavaros.*
-Mennyi idős vagy uram, ha szabad kérdezni. Említetted, hogy csak a tanulás elején tartasz… akkor neked is van egy mestered? *Kíváncsiskodik tovább.*
8245. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-02-17 11:51:43
Üzenet elküldve: 2022-02-17 11:51:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Már jó ideje a környéken portyázik, de azóta se tudja elfelejteni azt az esetet, ott az erdő mélyén. Bizonyára a nappali látkép csalta meg, a dögök csak éjszaka másznak ott is elő. ~Kurvára ott kellett volna hagyni azt a nyestet, hadd vigye azt a tollast. ~ Még lelkiismeretből leszállította a nagydarab férfit egy fogadóba és kikért neki néhány üveg fertőtlenítő italt, aztán távozott, nyilván nagy suttyomban. Az kéne még, hogy az a fószer azt képzelje, hogy bizony ő most tartozik neki legalább egy kunyhóval.*
-Álmodik az öreganyám fapapucsa. *Néha azért még lopva a fal mellé húzódik, nehogy aztán szembe jöjjön vele itt a városban. Itt mindenkinek csak egy dolog fontos, hogy túlélje az az napot. Vadászni meg aztán a mezőn is lehet, nem kell ahhoz mélyen az erdőbe begyalogolni. Bizonyára az a medve megismerné a szagát, ha arra járna és még kedve támadna harapni is a húsából, amiről legutóbb lemaradt.*
-Az se normális, aki egy olyan helyen akar élni. Tiszta öngyilkosság. *Azóta is gyakran előjön álmaiban az a zsivaj, amiről még most se igazán tudja mi is volt, na meg az a valami, amibe beleakadt a lába, mert szeretné hinni, hogy nem magától ragadta meg a bokáját. ~Nyilván, ott még a kúszónövényeknek is saját akaratuk van bassza meg. ~ Közben körbe tekint, a tér pedig most is pont ugyan olyan, mint mindig. Nyüzsgő és kiszámítható. Egyértelműen a munkások már a kocsmából jönnek kifelé, mert legurították a torkukon a reggeli ébresztő rumot, az asszonyok meg most mennek a piacra vagy a szántók irányába.*
A hozzászólás írója (Kil'tenylla Cassycnare) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.17 12:41:46
*Már jó ideje a környéken portyázik, de azóta se tudja elfelejteni azt az esetet, ott az erdő mélyén. Bizonyára a nappali látkép csalta meg, a dögök csak éjszaka másznak ott is elő. ~Kurvára ott kellett volna hagyni azt a nyestet, hadd vigye azt a tollast. ~ Még lelkiismeretből leszállította a nagydarab férfit egy fogadóba és kikért neki néhány üveg fertőtlenítő italt, aztán távozott, nyilván nagy suttyomban. Az kéne még, hogy az a fószer azt képzelje, hogy bizony ő most tartozik neki legalább egy kunyhóval.*
-Álmodik az öreganyám fapapucsa. *Néha azért még lopva a fal mellé húzódik, nehogy aztán szembe jöjjön vele itt a városban. Itt mindenkinek csak egy dolog fontos, hogy túlélje az az napot. Vadászni meg aztán a mezőn is lehet, nem kell ahhoz mélyen az erdőbe begyalogolni. Bizonyára az a medve megismerné a szagát, ha arra járna és még kedve támadna harapni is a húsából, amiről legutóbb lemaradt.*
-Az se normális, aki egy olyan helyen akar élni. Tiszta öngyilkosság. *Azóta is gyakran előjön álmaiban az a zsivaj, amiről még most se igazán tudja mi is volt, na meg az a valami, amibe beleakadt a lába, mert szeretné hinni, hogy nem magától ragadta meg a bokáját. ~Nyilván, ott még a kúszónövényeknek is saját akaratuk van bassza meg. ~ Közben körbe tekint, a tér pedig most is pont ugyan olyan, mint mindig. Nyüzsgő és kiszámítható. Egyértelműen a munkások már a kocsmából jönnek kifelé, mert legurították a torkukon a reggeli ébresztő rumot, az asszonyok meg most mennek a piacra vagy a szántók irányába.*
A hozzászólás írója (Kil'tenylla Cassycnare) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.17 12:41:46
8244. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-02-17 08:16:57
Üzenet elküldve: 2022-02-17 08:16:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Naiellatika a főtérre jön, mint szinte minden nap az elmúlt években. Régebben sokat gondolkozott azon, vajon mi vonzza ide, de már nem érdekli a kérdés, a lényeg hogy itt lehet. Gyakran csak sétál, vagy leül egy művészi kőpadra, és nézi a forgatagot. Itt megtalálja mindazt, ami mire szüksége van. Láthatja a messzi földről érkező vándorokat, ahogy megfáradtan ugyanakkor megnyugvással érkeznek meg a főtérre, tudják, hogy már véget értek az út megpróbáltatásai. Ugyanakkor itt mindig találkozik valakivel, akit régóta ismer. Éppen most is közeledik valaki a távolból.*
-Szia!*Üdvözli mosolyogva, de látja, hogy ismerőse éppen siet, Ő sem azért van itt, hogy bárkit feltartson, ezért mosolyogva tovább engedi az útjára.
Újra bele tud merülni a főtér forgatagába, egészen magával ragadják a városlakók hétköznapi ténykedései, amelyek gyakran rutinnak látszanak, de sokszor lát érzelmileg igazán átélt pillanatot legyen az akár mély szerelem vagy akár elsöprő düh is.
Mindig megnyugtatják az itt töltött idő, akkor is, ha csak rövid ideig tud maradni.*
-Szia!*Üdvözli mosolyogva, de látja, hogy ismerőse éppen siet, Ő sem azért van itt, hogy bárkit feltartson, ezért mosolyogva tovább engedi az útjára.
Újra bele tud merülni a főtér forgatagába, egészen magával ragadják a városlakók hétköznapi ténykedései, amelyek gyakran rutinnak látszanak, de sokszor lát érzelmileg igazán átélt pillanatot legyen az akár mély szerelem vagy akár elsöprő düh is.
Mindig megnyugtatják az itt töltött idő, akkor is, ha csak rövid ideig tud maradni.*
8243. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-02-16 08:07:15
Üzenet elküldve: 2022-02-16 08:07:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Íj és Nyíl //
* Úgy tűnik nem sikerül megnyugtatni a férfit az állatával kapcsolatban. A kedves atyai törődését nem veszi magára, termete és gyakran bizonytalankodó természete miatt általában ezt a reakciót kapja a nála idősebbektől, tapasztaltabbaktól. *
- Khm, igen, talán azt kellene. * Nyikkan egyet, nem tudni, hogy a visszafojtott nevetéstől vagy zavarában. Talán maga sem tudja. Mert hát druida ő, druidák gyermeke és vére, még ha kevés is az önbizalma és gyakran meginog a hitében. Az ősi tudást magában hordozza, még ha saját maga sincs teljes mértékben tisztában vele. *
~ Inkább annyiban hagyom a dolgot. Druidának úgyis csapnivaló vagyok. Jobb nem hencegni vele. ~
- A kutya jó ötlet. Igazi vadászó társ lehetne belőle. Bár én inkább azokat az élőlényeket kedvelem akik ezerféle problémát okoznak és makacsak, mint egy öszvér.
* Szeretetteljesen megsimogatja a bagoly karmait, aki már megint túl mélyre azokat a bőrébe. *
~ Ez megint nyomot fog hagyni. Talán szereznem kellene egy bőrruházatot. ~
* Megpillantják végre az istálló ismerősnek tűnő kőépületét. A többi ló közelségétől Kísértet teljes mértékben ellazul, így nyugodtan magára hagyhatja. Biccentéssel köszöni meg az elf előzékenységét, nem szokott hozzá az efféle bánásmódhoz, igazán jól esik neki. Üdvözli a felbukkanó lovászt és pár aranyat nyom a kezébe, majd részletekbe menő magyarázatba kezd a ló ellátását illetően. *
- Ő Kísértet. Csak szénát kapjon, abrakot ne. És friss vizet. A lekötést nehezen viseli, szóval hálás lennék, ha nem beállóban lenne elhelyezve, ha megoldható. * Még hozzáfűz pár gondolatot, majd gyors szakavatott mozdulattal ellenőrzi a patáit, nem szorult-e bele valami. Kölcsönvesz egy kötelet és lazán a ló nyakára köti, hogy könnyebben tudjanak bánni vele. A csikó bosszúsan hátracsapott füllel reagál. *
- Nincs hiszti. Itt maradsz és jól viselkedsz.
* Megdörgöli a homlokát és visszaindul a főtér felé, egy utolsót hátrapislantva. *
- Bocsánat, most már mehetünk. Szóval apróvadak. Csapdát is használsz? Én hurokkal szoktam vadászni.
* Sétálnak szépen a fogadó irányába. *
- Köszönöm, szívesen elfogadom, de az italt én állom, rendben?
* Úgy tűnik nem sikerül megnyugtatni a férfit az állatával kapcsolatban. A kedves atyai törődését nem veszi magára, termete és gyakran bizonytalankodó természete miatt általában ezt a reakciót kapja a nála idősebbektől, tapasztaltabbaktól. *
- Khm, igen, talán azt kellene. * Nyikkan egyet, nem tudni, hogy a visszafojtott nevetéstől vagy zavarában. Talán maga sem tudja. Mert hát druida ő, druidák gyermeke és vére, még ha kevés is az önbizalma és gyakran meginog a hitében. Az ősi tudást magában hordozza, még ha saját maga sincs teljes mértékben tisztában vele. *
~ Inkább annyiban hagyom a dolgot. Druidának úgyis csapnivaló vagyok. Jobb nem hencegni vele. ~
- A kutya jó ötlet. Igazi vadászó társ lehetne belőle. Bár én inkább azokat az élőlényeket kedvelem akik ezerféle problémát okoznak és makacsak, mint egy öszvér.
* Szeretetteljesen megsimogatja a bagoly karmait, aki már megint túl mélyre azokat a bőrébe. *
~ Ez megint nyomot fog hagyni. Talán szereznem kellene egy bőrruházatot. ~
* Megpillantják végre az istálló ismerősnek tűnő kőépületét. A többi ló közelségétől Kísértet teljes mértékben ellazul, így nyugodtan magára hagyhatja. Biccentéssel köszöni meg az elf előzékenységét, nem szokott hozzá az efféle bánásmódhoz, igazán jól esik neki. Üdvözli a felbukkanó lovászt és pár aranyat nyom a kezébe, majd részletekbe menő magyarázatba kezd a ló ellátását illetően. *
- Ő Kísértet. Csak szénát kapjon, abrakot ne. És friss vizet. A lekötést nehezen viseli, szóval hálás lennék, ha nem beállóban lenne elhelyezve, ha megoldható. * Még hozzáfűz pár gondolatot, majd gyors szakavatott mozdulattal ellenőrzi a patáit, nem szorult-e bele valami. Kölcsönvesz egy kötelet és lazán a ló nyakára köti, hogy könnyebben tudjanak bánni vele. A csikó bosszúsan hátracsapott füllel reagál. *
- Nincs hiszti. Itt maradsz és jól viselkedsz.
* Megdörgöli a homlokát és visszaindul a főtér felé, egy utolsót hátrapislantva. *
- Bocsánat, most már mehetünk. Szóval apróvadak. Csapdát is használsz? Én hurokkal szoktam vadászni.
* Sétálnak szépen a fogadó irányába. *
- Köszönöm, szívesen elfogadom, de az italt én állom, rendben?
8242. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-02-16 00:17:15
Üzenet elküldve: 2022-02-16 00:17:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Íj és Nyíl //
* Egyre több lesz bennük a közös, ahogy beszélgetnek. Rokonlelkek nem vitás, de azért úgy tűnik az állatos kérdéskörben nem feltétlen értenek egyet, csak ezt a férfi tapintatosan magában tartja.*
~ Felelőtlen és veszélyes csak így tartani ezt a lovat. ~* Kevés egyént ismer, aki képes ilyen szinten beidomítani egy állatott, hogy az akár mindenféle szerszám nélkül engedelmeskedjen neki. Talán csak a druidák képesek ilyen csodákra, de ránézésre ez a lány nem tűnik druidának, még akkor sem, ha körbeveszi magát ezekkel az állatokkal.*
~ Egyszer majd ez a ló olyan bajba sodorja, vagy hagyja cserben, ami az életébe fog kerülni.~
- Talán egy druida segítségét kéne kérned. Az erdő veszélyes, nehogy egyszer tényleg igazi bajba kerülj a lovad miatt.* Próbál egy tanáccsal a lelkére hatni, mert Eeyrbe vetett hite nem engedi, hogy csak úgy ezt az óvó jó tanácsot magában tartsa. Csak sajnos gyakorta megesik, hogy az ilyesmit aztán inkább személyes sértésnek könyvelik el, nem pedig jó szándékú megnyilvánulásnak.*
- Igen, nekem is ez hiányzik a legjobban, hogy a hosszú magányos időszakokban beszélhessek valakivel. Ezért is gondolkodom egy kutyában.* Ez is az egyik ok, hogy időnként bejár a városba, vagy felkeres kisebb közösségeket. Jól tűri a magányt, de ő sem egy rideg kőszikla.*
- Persze kitérhetünk az istálló irányába. Úgyis mindjárt ott vagyunk.* Ez igaz is, mert az utcákat lassan maguk mögött hagyva feltűnik a tágasabb főtér.*
- Igen, jó néha meghallgatni, hogy miféle dolgok történne errefelé. Sok kereskedő járja a vidéket, és igazán jó történeteket tudnak mesélni az utazásairól.* Ért vele egyet ebben is. Vranglilt mindig is vonzotta Wegtoren, de soha nem jutott el oda és valószínűleg soha nem is fog, de örömmel hallgatja a sivatagról szóló elbeszéléseket. Fenophilë pedig elég szerencsés, mert az elfnek pont nem tűnik fel a zavara. Főleg, hogy éppen magyaráz meg mutogat.*
- Ott az istálló, oda bekötheted a lovacskádat.* Még majd segít is neki nyitogatni az ajtókat, meg az ilyen apróságokban.*
- Én egyébként általában apró vadakra vadászom, esetenként őzre vagy szarvasra. A vaddisznókat inkább kerülöm, mert azok veszedelmes ellenfelek tudnak lenni. Íjjal nem is igazán jó ötlet rájuk menni. Gondolkodni már mondjuk gondolkodtam abban, hogy veszek egy vadászlándzsát, de még nem jutottam el odáig, hogy ezt meg is tegyem.* Talán mire befejezi már végeznek is itt kint, hogy mehessenek befelé a fogadóba.*
- Esetleg meghívhatlak egy kis harapnivalóra?* Ajánlja fel nagyvonalúan. Sejti, hogy nagyon nem lehet eleresztve ez a lány arannyal. Neki meg éppen beleférne bőségesen ennyi a keretébe.*
* Egyre több lesz bennük a közös, ahogy beszélgetnek. Rokonlelkek nem vitás, de azért úgy tűnik az állatos kérdéskörben nem feltétlen értenek egyet, csak ezt a férfi tapintatosan magában tartja.*
~ Felelőtlen és veszélyes csak így tartani ezt a lovat. ~* Kevés egyént ismer, aki képes ilyen szinten beidomítani egy állatott, hogy az akár mindenféle szerszám nélkül engedelmeskedjen neki. Talán csak a druidák képesek ilyen csodákra, de ránézésre ez a lány nem tűnik druidának, még akkor sem, ha körbeveszi magát ezekkel az állatokkal.*
~ Egyszer majd ez a ló olyan bajba sodorja, vagy hagyja cserben, ami az életébe fog kerülni.~
- Talán egy druida segítségét kéne kérned. Az erdő veszélyes, nehogy egyszer tényleg igazi bajba kerülj a lovad miatt.* Próbál egy tanáccsal a lelkére hatni, mert Eeyrbe vetett hite nem engedi, hogy csak úgy ezt az óvó jó tanácsot magában tartsa. Csak sajnos gyakorta megesik, hogy az ilyesmit aztán inkább személyes sértésnek könyvelik el, nem pedig jó szándékú megnyilvánulásnak.*
- Igen, nekem is ez hiányzik a legjobban, hogy a hosszú magányos időszakokban beszélhessek valakivel. Ezért is gondolkodom egy kutyában.* Ez is az egyik ok, hogy időnként bejár a városba, vagy felkeres kisebb közösségeket. Jól tűri a magányt, de ő sem egy rideg kőszikla.*
- Persze kitérhetünk az istálló irányába. Úgyis mindjárt ott vagyunk.* Ez igaz is, mert az utcákat lassan maguk mögött hagyva feltűnik a tágasabb főtér.*
- Igen, jó néha meghallgatni, hogy miféle dolgok történne errefelé. Sok kereskedő járja a vidéket, és igazán jó történeteket tudnak mesélni az utazásairól.* Ért vele egyet ebben is. Vranglilt mindig is vonzotta Wegtoren, de soha nem jutott el oda és valószínűleg soha nem is fog, de örömmel hallgatja a sivatagról szóló elbeszéléseket. Fenophilë pedig elég szerencsés, mert az elfnek pont nem tűnik fel a zavara. Főleg, hogy éppen magyaráz meg mutogat.*
- Ott az istálló, oda bekötheted a lovacskádat.* Még majd segít is neki nyitogatni az ajtókat, meg az ilyen apróságokban.*
- Én egyébként általában apró vadakra vadászom, esetenként őzre vagy szarvasra. A vaddisznókat inkább kerülöm, mert azok veszedelmes ellenfelek tudnak lenni. Íjjal nem is igazán jó ötlet rájuk menni. Gondolkodni már mondjuk gondolkodtam abban, hogy veszek egy vadászlándzsát, de még nem jutottam el odáig, hogy ezt meg is tegyem.* Talán mire befejezi már végeznek is itt kint, hogy mehessenek befelé a fogadóba.*
- Esetleg meghívhatlak egy kis harapnivalóra?* Ajánlja fel nagyvonalúan. Sejti, hogy nagyon nem lehet eleresztve ez a lány arannyal. Neki meg éppen beleférne bőségesen ennyi a keretébe.*
8241. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-02-13 20:01:18
Üzenet elküldve: 2022-02-13 20:01:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Pajtás daloljunk//
-Megértelek.
*Ad igazat a másiknak. A névvel kapcsolatban szabad kezet kap és a szerinte legjobban hangzó megoldást választja.*
-Rendben Ale.
*Ha nem támad valami problémája a másiknak ezzel a becenévvel akkor maradni fog. A levegő városa megjegyzésre a kis pap bólint. Olyan nagyon nem magasabb a tündérnél. A másik feje teteje Zeekx szemének vonaláig ér körülbelül. Egy átlagos magasságú emberférfi ennél jóval túlnőne a fiún. Eddigi utazásaikat elmondják a másiknak aki jól összegzi a dolgot miszerint mindketten világjáróknak hívhatják magukat. Lihanech ajánlásával Zeekx-t is megfogja a másik.*
-Akkor tényleg érdemes elmenni oda.
*Valóban jók a fürdők is, de a szép lányok még inkább. Ezek a gondolatok kicsit jobb kedvre is deríti a kis papot, ami kedvét hamar elfújja a szél. Ahogy a beszélgetőtársát is. Szerencsére nem úgy kapja fel a tündért mint egy falevelet, de azért fenékre esik és szitkozódik is egyet. Amin a kis pap jót mosolyog majd a kezét tartja a másiknak. Aki ha elfogadná Zeekx előbb beleköp a tenyerébe és csak utána húzná fel egy széles vigyorral a másikat. Bizony őt se kell félteni.*
-Az-az a lovas cégérrel.
*Mutat az épületre amit már látni is lehet.*
-Megértelek.
*Ad igazat a másiknak. A névvel kapcsolatban szabad kezet kap és a szerinte legjobban hangzó megoldást választja.*
-Rendben Ale.
*Ha nem támad valami problémája a másiknak ezzel a becenévvel akkor maradni fog. A levegő városa megjegyzésre a kis pap bólint. Olyan nagyon nem magasabb a tündérnél. A másik feje teteje Zeekx szemének vonaláig ér körülbelül. Egy átlagos magasságú emberférfi ennél jóval túlnőne a fiún. Eddigi utazásaikat elmondják a másiknak aki jól összegzi a dolgot miszerint mindketten világjáróknak hívhatják magukat. Lihanech ajánlásával Zeekx-t is megfogja a másik.*
-Akkor tényleg érdemes elmenni oda.
*Valóban jók a fürdők is, de a szép lányok még inkább. Ezek a gondolatok kicsit jobb kedvre is deríti a kis papot, ami kedvét hamar elfújja a szél. Ahogy a beszélgetőtársát is. Szerencsére nem úgy kapja fel a tündért mint egy falevelet, de azért fenékre esik és szitkozódik is egyet. Amin a kis pap jót mosolyog majd a kezét tartja a másiknak. Aki ha elfogadná Zeekx előbb beleköp a tenyerébe és csak utána húzná fel egy széles vigyorral a másikat. Bizony őt se kell félteni.*
-Az-az a lovas cégérrel.
*Mutat az épületre amit már látni is lehet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8637-8656