//Hazafelé//
//Pycta//
//Bobbir?//
*Lyz nem szeretne korai következtetéseket levonni, csak azt tudja, hogy a tőre jóval különösebben viselkedik mint azelőtt. Pycta kérdésére, emiatt tanácstalan vonja meg a vállát.*
- A béke nem luxus, még neked sem Pyca. Most is békében élünk, és erre törekszünk *mondja még, mielőtt indulóra fogná.*
- Rendben, induljunk *áll fel a székről s tolja be az asztal alá. Úti köpenyét magára kanyarintja, mielőtt kilép az ajtón. A jóllakottság bágyadtságával küzdve, nagyon figyeli Pycta minden szavát, míg a minxet oldozza. Nyeregbe lendül, megigazgatja maga körül a felszerelést. Nem szól közbe, sem tesz megjegyzést, végighallgatja Pyctát, de mint kiderül tulajdonképpen, nem is emlékszik, hogy mit csinált azzal a szilánkkal.*
- Nem tudom miért, de a tőröm addig csak tőr volt, most meg magába issza a vért. Először eldobtam, amikor észre vettem *nevet fel egy kissé zavartan, hogy közvetve beismeri, voltaképpen megrémült. Hogy egyáltalán képes volt valami így megriasztani. *
- Majd megmutatom a legközelebbi vadászat után. Elég morbid, mert aztán díszes minták futnak végig rajta. Még mindig nem értem pontosan. *Nem dicsekedni akar, inkább csak a megkönnyebbülés mondatja vele. Mire újra kézbe merte venni, s aztán egyáltalán megbarátkozott a tőr furcsa szokásával, az már leginkább tragikomikus. *
- Nem tudom, hogy összefügg-e. *S ha jobban belegondol, ez a finom ráncba futó homlokáról is látszik, arra már nem volt érkezése, hogy Shentől megtudakolja, neki is ilyenné lett-e saját tőre.*
- De sajnálom, hogy nem emlékszel. Mi összeillesztettük a szilánkokat és mindenre emlékszem. De voltak, akik mellkasukba nyomták, homlokukkal érintették össze, láttam egy óriást a tisztáson, aki lenyelte. Egyikkel sem beszéltem és nem is tudom, lett-e bajuk.
*Míg a tőr dolgát ecseteli, egy villanás az egész, de mintha ismerős arcot vélne felfedezni a téren. Pycta is felfigyelhet, hogy a vadászlány arca egészen olyan, mint mikor valamilyen vad után kutat az erdőben, aminek a fa mögül kikandikáló farkát már fülön csípte, de a többit is feltett szándéka.*
- Bocsáss meg! *Már előre szabadkozik, mert hirtelen váltása ez a beszélgetésnek.* De azt hiszem, ott egy ismerős arcot láttam. Lehet, hogy csak káprázik a szemem... *Hunyorítva kutatja azt az irányt, hátha felbukkan újra.*