// Erdőjárás //
*Kezd beesteledni. A Főtér, ahol a szekeres kitette, egy hatalmas, széles, kövezett tér, közepén díszes kúttal, amiből víz csobog. A téren régesréginek tűnő kőpadok, némelyiken épp ül valaki, a tér túlsó oldalán hatalmas fa. A szekér, amivel eljutott idáig, elkanyarodik a túlsó oldalon, és eltűnik a fa árnyékában. Más szekeresek is jönnek, átvágnak a téren, abba az irányba, amerről Isqeha érkezett. Lát lődörgőket, és amin nagyon megütközik, de rajta kívül, ahogy észre kell vennie, más nemigen, két orkot, ahogy hadonászva haladnak, hangos, morgásnak is beillő beszéddel. Egy magas, fényes kőoszlopot is lát, és egy nagy kőépületet. A vaskos faajtó felett cégér lengedezik, rajta Pegazus Fogadó felirat. Isqeha megindul. Hallott már erről a Fogadóról. Méghozzá azoktól a vándoroktól, mágusoktól, zsoldosoktól, kereskedőktől, akik a Karavánútról elvetődtek az apró elf településre. Tudást keresni, árut cserélni, vagy csak világot látni. Aranya is van, ha aranyat kérnek azért cserébe, hogy megaludhasson a városban éjszakára. Holnap, napvilágnál aztán majd szétnéz. Ha már, akarata ellenére, eljutott idáig, egészen Artheniorig. ~Majd meglátjuk, aztán hogyan tovább. Talán itt maradok néhány napot. Kimmeri mesélt a Hold udvaráról. Megnézem azt is, ha megtalálom. De most lássuk ezt a Fogadót.~ Ahogy odaér, épp nyílik az ajtó, és két fényes lovagi páncélba öltözött, felfegyverzett, szakállas ember lép ki rajta. Egy nő is van velük, annál is kard, rajta is páncél. Emberek. Elfet nem látott egyet sem a téren, vagy akiről lerítt volna elf mivolta. Isqeha kezdi sejteni, hogy Arthenior nagyon más, mint amit eddig megszokott. ~Mindenesetre ma éjjelre megalszom a Fogadóban. Aztán meglátjuk.~ ismétli, és belöki ő is a nehéz ajtót, amint az előbbi társaság ügyet sem vetve rá odébbáll.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.10 11:25:18