Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 85 (1681. - 1700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1700. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-14 23:52:24
Üzenet elküldve: 2025-07-14 23:52:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt – Annottah//
* Az idegen bocsánatkérése nem hatja meg igazán. Valahogy nem érzi a mögöttes tiszteletet, ami kijárna neki. Ami viszont ennél is jobban zavarja, hogy a másiknak egy hatalmas lyuk tátong a szíve felett, mintha épp most kelt volna fel a halálból. Anottah új lehetőséget lát a másikban, és teljes mértékben figyelmen kívül hagyva a hallottakat, közelebb lép hozzá. *
– Szívem, ez nem így működik itt. Ha nem keresed a bajt, kérjél szépen bocsánatot! Még ha Sa'Tereth szajhája vagy is, akkor sem engedheted meg magadnak ezt a viselkedést. De máshogy is lerendezhetjük, ha gondolod... * Az utolsó mondatnál kihívóan felhúzza ruhája ujját és ökölbe szorítja kezeit. Nagyon elege van a tiszteletlenségből. Inkább verje agyon egy csapatnyi városőr, minthogy egy másodperccel tovább elviselje ezt a bánásmódot. *
* Az idegen bocsánatkérése nem hatja meg igazán. Valahogy nem érzi a mögöttes tiszteletet, ami kijárna neki. Ami viszont ennél is jobban zavarja, hogy a másiknak egy hatalmas lyuk tátong a szíve felett, mintha épp most kelt volna fel a halálból. Anottah új lehetőséget lát a másikban, és teljes mértékben figyelmen kívül hagyva a hallottakat, közelebb lép hozzá. *
– Szívem, ez nem így működik itt. Ha nem keresed a bajt, kérjél szépen bocsánatot! Még ha Sa'Tereth szajhája vagy is, akkor sem engedheted meg magadnak ezt a viselkedést. De máshogy is lerendezhetjük, ha gondolod... * Az utolsó mondatnál kihívóan felhúzza ruhája ujját és ökölbe szorítja kezeit. Nagyon elege van a tiszteletlenségből. Inkább verje agyon egy csapatnyi városőr, minthogy egy másodperccel tovább elviselje ezt a bánásmódot. *
1699. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-14 20:03:09
Üzenet elküldve: 2025-07-14 20:03:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
*Rendkívül óvatosan igyekszik áthaladni a téren. Kétszer is meggondolja, merre induljon. Fülel minden irányba, és nem csak vakvezetője iránymutatását követi. Valamennyire szégyelli, hogy faképnél hagyta a másik kettőt, de valamennyire meg is könnyebbült. Igazán nincsenek előítéletei, de ezúttal úgy érezte, a sötételfnek nem voltak túlságosan jó szándékai. Eltelt már egy kis idő, mióta itt járt, de nem tudhatja, nincs-e még mindig itt Annottah. Az nem zavarná, ha a bárddal futna össze véletlenül, de a rosszindulatú mélységiekkel való találkozást most inkább kihagyná.*
1698. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-13 16:47:02
Üzenet elküldve: 2025-07-13 16:47:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt – Annottah//
*Már közel az otthona, és benne a pihe-puha ágya, másra nem is vágyik most azok után, ami vele történt, csak arra, hogy kidőlhessen, és átaludjon akár egy egész napot is. Keresztül kell vágnia a főtéren, majd még néhány utcán a Polgárnegyedben, és már ott is lenne, de már az első pár lépésnél akadályba ütközik. Szó szerint.
Kifejezetten nagy most a tömeg, a kürtszót hallva rengetegen rohantak az utcára, hogy megnézzék, mi történik, ő pedig kénytelen kelletlen kerülgeti őket egészen addig, míg egyszer csak nem sikerül. Egy sötétbőrű, fehérhajú nő gyalogol egyenesen belé. Ahogy összeütköznek, ő megáll, a kezében lévő macska pedig ijedtében kiugrik a karjai közül és elrohan valamerre. Nori csendesen hallgatja végig, ahogy amaz ráordít, majd lassú, fáradt mozdulatokkal megfordul. Szemben áll most így a nőszeméllyel, aki láthatja a bőrvértjén, pont a szíve fölött ütött hatalmas lyukat.*
- Bocs. Remélem, túléled. *Érzelemmentes hangon szólal meg. Túl sok már neki mindez ahhoz, hogy dühös vagy sértődött tudjon lenni. Most nézte végig a saját elméjében, ahogy ezt a várost porig rombolják, és mindenkit megölnek, akit csak megtalálnak. Egy ordítozó sötételf már nem hatja meg.*
- Menj inkább haza, ahelyett, hogy idekint rohangálsz! Nem hallottad a kürtszót? Vészjóslóan szólt. *Ő bizony hallotta, méghozzá egészen közelről, de még mennyire közelről. Nem tudja, hogy honnan szólt, de majdnem megsüketült tőle, és szinte biztos benne, hogy köze van ahhoz, amit nem is olyan régen tett.*
*Már közel az otthona, és benne a pihe-puha ágya, másra nem is vágyik most azok után, ami vele történt, csak arra, hogy kidőlhessen, és átaludjon akár egy egész napot is. Keresztül kell vágnia a főtéren, majd még néhány utcán a Polgárnegyedben, és már ott is lenne, de már az első pár lépésnél akadályba ütközik. Szó szerint.
Kifejezetten nagy most a tömeg, a kürtszót hallva rengetegen rohantak az utcára, hogy megnézzék, mi történik, ő pedig kénytelen kelletlen kerülgeti őket egészen addig, míg egyszer csak nem sikerül. Egy sötétbőrű, fehérhajú nő gyalogol egyenesen belé. Ahogy összeütköznek, ő megáll, a kezében lévő macska pedig ijedtében kiugrik a karjai közül és elrohan valamerre. Nori csendesen hallgatja végig, ahogy amaz ráordít, majd lassú, fáradt mozdulatokkal megfordul. Szemben áll most így a nőszeméllyel, aki láthatja a bőrvértjén, pont a szíve fölött ütött hatalmas lyukat.*
- Bocs. Remélem, túléled. *Érzelemmentes hangon szólal meg. Túl sok már neki mindez ahhoz, hogy dühös vagy sértődött tudjon lenni. Most nézte végig a saját elméjében, ahogy ezt a várost porig rombolják, és mindenkit megölnek, akit csak megtalálnak. Egy ordítozó sötételf már nem hatja meg.*
- Menj inkább haza, ahelyett, hogy idekint rohangálsz! Nem hallottad a kürtszót? Vészjóslóan szólt. *Ő bizony hallotta, méghozzá egészen közelről, de még mennyire közelről. Nem tudja, hogy honnan szólt, de majdnem megsüketült tőle, és szinte biztos benne, hogy köze van ahhoz, amit nem is olyan régen tett.*
1697. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-13 16:30:00
Üzenet elküldve: 2025-07-13 16:30:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt - Norileina//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Nem hitte volna, hogy valaha szomorkodni fog egy tündér miatt, de ez a gyors távozás rendkívül meglepte. A távolból kürtöt hallanak és Vanellarya az ellenkező irányba kezd el repülni. Lehet, hogy tudja, mi ez és azért menekül, de az is lehet, hogy máris elege lett a társaságból. *
– Ez furcsa volt. * Állapítja meg és egyetértően biccent Stratnak. Így már neki sem tetszik annyira az ingyen ebéd ötlete. Eddig se tetszett igazán, de legalább a résztvevők felét nem akarta jól seggbe rúgni. Még ott ácsorog pár másodpercig, próbálja feldolgozni magában a látottakat és hallottakat, azután viszont sarkon fordul és elindul arra, amerre eredetileg menni akart. És ekkor…
A semmiből ott terem egy újabb akadály – Annottah pedig egyenesen belesétál. A villám nem csap kétszer ugyanoda, viszont neki sikerül öt percen belül két különböző emberbe (vagy tündérbe) is beleszaladni. *
– A KURVA ANYÁDAT MÁR, NEM TUDSZ FIGYELNI? Nem én vagyok vak, hanem mindenki más körülöttem!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Nem hitte volna, hogy valaha szomorkodni fog egy tündér miatt, de ez a gyors távozás rendkívül meglepte. A távolból kürtöt hallanak és Vanellarya az ellenkező irányba kezd el repülni. Lehet, hogy tudja, mi ez és azért menekül, de az is lehet, hogy máris elege lett a társaságból. *
– Ez furcsa volt. * Állapítja meg és egyetértően biccent Stratnak. Így már neki sem tetszik annyira az ingyen ebéd ötlete. Eddig se tetszett igazán, de legalább a résztvevők felét nem akarta jól seggbe rúgni. Még ott ácsorog pár másodpercig, próbálja feldolgozni magában a látottakat és hallottakat, azután viszont sarkon fordul és elindul arra, amerre eredetileg menni akart. És ekkor…
A semmiből ott terem egy újabb akadály – Annottah pedig egyenesen belesétál. A villám nem csap kétszer ugyanoda, viszont neki sikerül öt percen belül két különböző emberbe (vagy tündérbe) is beleszaladni. *
– A KURVA ANYÁDAT MÁR, NEM TUDSZ FIGYELNI? Nem én vagyok vak, hanem mindenki más körülöttem!
1696. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-13 15:56:33
Üzenet elküldve: 2025-07-13 15:56:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
*Átlépi Arthenior határát, majd kisvártatva megérkezik a főtérre. Örülnie kellene, hisz itthon van, de mégsem a boldogság az az érzés, mely elhatalmasodik rajta. Ahogy körbenéz, lelki szemei előtt a lágokba borult várost látja, miközben a macskakövek barázdái között patakokban folyik a vér, a házakból pedig halálsikolyok hangos éneke hallatszik. Kétségkívül mély nyomot hagyott benne a látomás. Többször is meg kell ráznia a fejét, hogy elmúljanak a rémképek.
Lepillant a karkötőjére, melyből eddig is érezte valaminek vagy valakinek a jelenlétét, de eddig még nem próbált kapcsolatba lépni vele, most azonban gondol egyet, és megpróbálja a nevén szólítani az entitást.*
~Velar!~ *A szót nem követi a már jól ismert fejfájás, gondolatai nem válnak ködössé, nem találja magát hirtelen az elméjét jelképező, végtelen, össze-vissza kanyargó lépcsőkből álló útvesztőjében, csak léptek halk visszhangját hallja, és egy megszólaló hangot.*
~Hallgatlak.~ *Mély, férfi orgánum az, mely szól hozzá, de hogy miért pont az, azt homály fedi. Talán csak azért, mert Nori képzeletében ekként él az entitás. Mindenesetre a feketeség most már tudja, YIllith minden egyes szava igaz volt, a vipera helyett most már új lakója van a karkötőjének, és egyúttal az elméjének is.*
~Te is láttad, amit én láttam, igaz? A tüzet, a vért, a pusztítást. Az nem a valóság, ugye? Hanem a múlt, egy emlék… Ugye így van?~ *Hosszú ideig egészen biztosan az emlék lesz a kedvenc szava, ám most már ösztönösen azon kapja magát, hogy mikor elméje elveszítené a kontrollt, és nem tudná megkülönböztetni, hogy mi a valóság, és mi csupán képzeletének a szüleménye, akkor Velar segítségét kéri.*
~Csak emlékezz urunk tanítására, és magad is tudhatod a választ. Ne a megérzéseidre hallgass! Szerinted a logika azt diktálja, hogy egy égő, pusztuló városba sétáltál be ilyen nyugodtan?~ *Nori hallgatja a fejében visszhangzó szavakat, és hamarosan minden kétsége elmúlik afelől, hogy a rémképek sokasága volna a valóság.*
~Nem.~ *Válaszol csupán ennyit, majd egy nyugodt, békés főtéren át haladva indul meg Kormi úr társaságában az otthona felé.*
Lepillant a karkötőjére, melyből eddig is érezte valaminek vagy valakinek a jelenlétét, de eddig még nem próbált kapcsolatba lépni vele, most azonban gondol egyet, és megpróbálja a nevén szólítani az entitást.*
~Velar!~ *A szót nem követi a már jól ismert fejfájás, gondolatai nem válnak ködössé, nem találja magát hirtelen az elméjét jelképező, végtelen, össze-vissza kanyargó lépcsőkből álló útvesztőjében, csak léptek halk visszhangját hallja, és egy megszólaló hangot.*
~Hallgatlak.~ *Mély, férfi orgánum az, mely szól hozzá, de hogy miért pont az, azt homály fedi. Talán csak azért, mert Nori képzeletében ekként él az entitás. Mindenesetre a feketeség most már tudja, YIllith minden egyes szava igaz volt, a vipera helyett most már új lakója van a karkötőjének, és egyúttal az elméjének is.*
~Te is láttad, amit én láttam, igaz? A tüzet, a vért, a pusztítást. Az nem a valóság, ugye? Hanem a múlt, egy emlék… Ugye így van?~ *Hosszú ideig egészen biztosan az emlék lesz a kedvenc szava, ám most már ösztönösen azon kapja magát, hogy mikor elméje elveszítené a kontrollt, és nem tudná megkülönböztetni, hogy mi a valóság, és mi csupán képzeletének a szüleménye, akkor Velar segítségét kéri.*
~Csak emlékezz urunk tanítására, és magad is tudhatod a választ. Ne a megérzéseidre hallgass! Szerinted a logika azt diktálja, hogy egy égő, pusztuló városba sétáltál be ilyen nyugodtan?~ *Nori hallgatja a fejében visszhangzó szavakat, és hamarosan minden kétsége elmúlik afelől, hogy a rémképek sokasága volna a valóság.*
~Nem.~ *Válaszol csupán ennyit, majd egy nyugodt, békés főtéren át haladva indul meg Kormi úr társaságában az otthona felé.*
1695. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-13 15:56:21
Üzenet elküldve: 2025-07-13 15:56:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A kürt hívó szava//
*Norennar nem szól semmit, amikor a nő ujjai elengedik az övét. A kürtszó még ott zúg a fülében, pedig már rég elcsendesedett a tér. Csak áll egy pillanatig, aztán elindul, céltalanul, mint akit nem a lába, hanem a gondolatai visznek. A főtér köveit régóta nem sújtotta ilyen nehéz léptekkel, de most mintha még a járókelők is halkan járnának, mintha a hang után nemcsak kérdések, hanem egy láthatatlan súly is ránehezedett volna a városra.
Szeme ide-oda jár, pásztázza az arcokat. Egyik sem ismerős. Néhányan suttognak egymás közt, mások csak fel-felpillantva gyorsítanak lépteiken, mintha attól félnének, ha lassítanak, majd ők is célponttá válnak. A tömeg még nem pánikol, de feszültség kúszik a mozdulatok közé. A tér egyébként tágas, a szökőkút melletti padokon idősek ülnek, de még ők is némák. A víz csobogásának hangja tisztán hallatszik, mintha hirtelen egyedül maradt volna a világban.
Norennar egyenesen az egyik városőr felé veszi az irányt. A férfi sisakot visel, de a testtartása nem sugároz magabiztosságot. A sötételf megáll előtte, nem emeli meg a hangját, csak kérdez. A válasz vállrándítás, valami rövid, semmitmondó szófoszlány, ami úgy vész el a tér zajában, mintha soha el sem hangzott volna. Norennar egy darabig nézi az őrt, de aztán sarkon fordul. Nincs értelme itt időzni.
Néhány járókelőn próbálkozik még. Egy szőke nő, aki a gyerekét siettetve húzza maga után. Egy fiatalember, aki csomagokat cipelve majdnem nekimegy. Egy idősebb férfi, aki meg-megáll, mintha maga is figyelné, visszatér-e a hang. Mindegyikükre vet pár szót, de leginkább csak kérdések jönnek vissza. Egyik-másik úgy néz rá, mintha ő lenne a baj hírnöke. Mintha tőle kéne félni, nem attól, ami odakint van.
Egy kőszegély mellé áll, háttal a térnek. Onnan, ahol áll, belátni az egész főteret. A szökőkút vize most is ugyanúgy csillan, a nap ugyanúgy játszik a háztetők cserepein. Mégis minden idegenebbnek tűnik. Ujjai a szakállába marnak. Állát vakarja, lassan, ahogy egyre távolabbra néz. Arra, ahonnan a hang jött. De semmit sem lát, csak az ismerős tetőket, tornyokat, a távoli fák vonalát. Csak a testében maradt visszhang jelzi, hogy nem képzelte az egészet.
Fogalma sincs, hallott-e már ilyet. Talán egy régi sziklaszorosnál, talán egy barlangban, amikor a szél furcsa játékba kezdett az üregekkel. De ez más volt. Túl tiszta, túl mély. Nem természetes. Akárhonnan is jött, semmi jót nem hozott.
A következő lépés már tisztább. Nem a jelen adja meg a választ, az inkább csak tovább zavarja. A múlt viszont türelmesebb. A templom alatt ott vannak azok a könyvek, amik túlélték az előző nagy zűrzavarokat, talán még olyat is, amit ehhez hasonló kürtszó vezetett fel. A múlt beszél, ha hagyják. És Norennar hallani akarja, mit mond.
Megfordul, és elindul a keleti utca felé, ahol a kikövezett szakasz lassan felvezeti a domboldalra. Mögötte még mindig mocorog a főtér. Az emberek nem mennek haza, csak tétováznak. Néhányan a templom felé pillantanak, ők is keresik az értelmet, csak nem tudják, hol kezdjék. Norennar viszont igen. Az első lépés a pince mélye, ahol a por és a penész közt néha megbújik egy-egy válasz.*
*Norennar nem szól semmit, amikor a nő ujjai elengedik az övét. A kürtszó még ott zúg a fülében, pedig már rég elcsendesedett a tér. Csak áll egy pillanatig, aztán elindul, céltalanul, mint akit nem a lába, hanem a gondolatai visznek. A főtér köveit régóta nem sújtotta ilyen nehéz léptekkel, de most mintha még a járókelők is halkan járnának, mintha a hang után nemcsak kérdések, hanem egy láthatatlan súly is ránehezedett volna a városra.
Szeme ide-oda jár, pásztázza az arcokat. Egyik sem ismerős. Néhányan suttognak egymás közt, mások csak fel-felpillantva gyorsítanak lépteiken, mintha attól félnének, ha lassítanak, majd ők is célponttá válnak. A tömeg még nem pánikol, de feszültség kúszik a mozdulatok közé. A tér egyébként tágas, a szökőkút melletti padokon idősek ülnek, de még ők is némák. A víz csobogásának hangja tisztán hallatszik, mintha hirtelen egyedül maradt volna a világban.
Norennar egyenesen az egyik városőr felé veszi az irányt. A férfi sisakot visel, de a testtartása nem sugároz magabiztosságot. A sötételf megáll előtte, nem emeli meg a hangját, csak kérdez. A válasz vállrándítás, valami rövid, semmitmondó szófoszlány, ami úgy vész el a tér zajában, mintha soha el sem hangzott volna. Norennar egy darabig nézi az őrt, de aztán sarkon fordul. Nincs értelme itt időzni.
Néhány járókelőn próbálkozik még. Egy szőke nő, aki a gyerekét siettetve húzza maga után. Egy fiatalember, aki csomagokat cipelve majdnem nekimegy. Egy idősebb férfi, aki meg-megáll, mintha maga is figyelné, visszatér-e a hang. Mindegyikükre vet pár szót, de leginkább csak kérdések jönnek vissza. Egyik-másik úgy néz rá, mintha ő lenne a baj hírnöke. Mintha tőle kéne félni, nem attól, ami odakint van.
Egy kőszegély mellé áll, háttal a térnek. Onnan, ahol áll, belátni az egész főteret. A szökőkút vize most is ugyanúgy csillan, a nap ugyanúgy játszik a háztetők cserepein. Mégis minden idegenebbnek tűnik. Ujjai a szakállába marnak. Állát vakarja, lassan, ahogy egyre távolabbra néz. Arra, ahonnan a hang jött. De semmit sem lát, csak az ismerős tetőket, tornyokat, a távoli fák vonalát. Csak a testében maradt visszhang jelzi, hogy nem képzelte az egészet.
Fogalma sincs, hallott-e már ilyet. Talán egy régi sziklaszorosnál, talán egy barlangban, amikor a szél furcsa játékba kezdett az üregekkel. De ez más volt. Túl tiszta, túl mély. Nem természetes. Akárhonnan is jött, semmi jót nem hozott.
A következő lépés már tisztább. Nem a jelen adja meg a választ, az inkább csak tovább zavarja. A múlt viszont türelmesebb. A templom alatt ott vannak azok a könyvek, amik túlélték az előző nagy zűrzavarokat, talán még olyat is, amit ehhez hasonló kürtszó vezetett fel. A múlt beszél, ha hagyják. És Norennar hallani akarja, mit mond.
Megfordul, és elindul a keleti utca felé, ahol a kikövezett szakasz lassan felvezeti a domboldalra. Mögötte még mindig mocorog a főtér. Az emberek nem mennek haza, csak tétováznak. Néhányan a templom felé pillantanak, ők is keresik az értelmet, csak nem tudják, hol kezdjék. Norennar viszont igen. Az első lépés a pince mélye, ahol a por és a penész közt néha megbújik egy-egy válasz.*
1694. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-13 15:18:23
Üzenet elküldve: 2025-07-13 15:18:23
ÚJ
![>Hathúros Strat [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11495_1556715870_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
-Nos örvendek, kedves Anottah Nezit.
*Feleli mosolyogva a nőnek. A kettejük közötti furcsa közjátékot továbbra sem érti, de igazából nem csigázza túlságosan fel a dolog. Szó esik itt a tündér leány bátyjáról is, akit valami oknál fogva nem is ragoz túl a lány, bár tény, hogy ritkán látni manapság óriások tömkelegét, úgyhogy valószínűleg tényleg feltűnne ha itt lenne. Aztán egyszer csak morajló kürtszó hallatszik a távolból, Strat nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget egyelőre, mert fogalma sincs ez mit jelenthet. A lány azonban annál inkább, s hamar gyorsan el is hagyja a társaságot, ő pedig nem tartóztatja ebben.*
-Nahát.
*Azért ezen egészen meglepődik Strat.*
-Ki gondolta volna, hogy elfogadja a meghívásomat, aztán be sem mutatkozik és elszelel?
*Rosszallóan megcsóválja a fejét.*
-Hát akkor azt hiszem, jobb ha magam is megyek a dolgomra.
*Nem titkolja túlságosan, hogy a sötét elf társasága nem olyan vonzó önmagában, főleg hogy korábban mennyire sietni akart, és csak a tündér leány miatt elegyedtek egy kis csevegésbe. Itt várni pedig biztosan nem fog egy ismeretlenre.*
-Örültem a szerencsének, aztán vigyázzon magára kedvesem.
*Azzal pedig, ha nem tartóztatják, fogja a holmiját és el is ballag a város kitudja melyik szegletébe.*
A hozzászólás írója (Hathúros Strat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.13 15:20:46
-Nos örvendek, kedves Anottah Nezit.
*Feleli mosolyogva a nőnek. A kettejük közötti furcsa közjátékot továbbra sem érti, de igazából nem csigázza túlságosan fel a dolog. Szó esik itt a tündér leány bátyjáról is, akit valami oknál fogva nem is ragoz túl a lány, bár tény, hogy ritkán látni manapság óriások tömkelegét, úgyhogy valószínűleg tényleg feltűnne ha itt lenne. Aztán egyszer csak morajló kürtszó hallatszik a távolból, Strat nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget egyelőre, mert fogalma sincs ez mit jelenthet. A lány azonban annál inkább, s hamar gyorsan el is hagyja a társaságot, ő pedig nem tartóztatja ebben.*
-Nahát.
*Azért ezen egészen meglepődik Strat.*
-Ki gondolta volna, hogy elfogadja a meghívásomat, aztán be sem mutatkozik és elszelel?
*Rosszallóan megcsóválja a fejét.*
-Hát akkor azt hiszem, jobb ha magam is megyek a dolgomra.
*Nem titkolja túlságosan, hogy a sötét elf társasága nem olyan vonzó önmagában, főleg hogy korábban mennyire sietni akart, és csak a tündér leány miatt elegyedtek egy kis csevegésbe. Itt várni pedig biztosan nem fog egy ismeretlenre.*
-Örültem a szerencsének, aztán vigyázzon magára kedvesem.
*Azzal pedig, ha nem tartóztatják, fogja a holmiját és el is ballag a város kitudja melyik szegletébe.*
A hozzászólás írója (Hathúros Strat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.13 15:20:46
1693. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-13 15:10:58
Üzenet elküldve: 2025-07-13 15:10:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Füst és liliom - Zárás//
*És a világ nem áll meg, ugyebár. Hosszan felsóhajt miután a kürt hangja végül elhal. A baj csak az, hogy az utána maradt csend most aggasztóbbnak érződik. Ugyan ezt az aggodalmat látja megannyi városin és most először Norennarra pillantva sem érez egy szemernyi megnyugvást sem. De ez marad akkor, amikor érkezik egy kérdés, amire egyelőre nincsen válasz. Amit pedig a férfitől hall mégannyira sem nyugtatja meg. Érzi, hogy a szíve ideges verdesésbe kezd, árván maradt keze szinte fáj. Értetlenül fürkészi a férfi arcát, amint szembefordul vele. És az sem segít, hogy vele ellentétben a férfi hangja ugyan olyan nyugodt. Most valahol még bosszantja is ez a túlzott nyugodtság, miközben a háta mögül az összegyűlt tömeg egy része majdhogynem pánikolva sutyorog össze. Hisz hangosan most még megijedni sem mernek.*
- De...
*A szemeit egy pillanatra sem veszi le a férfiról. Szívesen jönne most a miértekkel, hiszen azt sem tudják, hogy mi folyik itt. De a férfi és főleg a szavai most túl riasztóak ahhoz, hogy ne vegye őket komolyan. Aprót bólint, megértette és szót is fogad. Még akkor is, ha most végképp nem érzi úgy, hogy távol kéne lennie a férfitól. Ezt pedig csak megerősíti az, amikor Norennar eltökélt szándéka, hogy a végére jár.
A testének simul, de a mozdulatai most lassúak és nehezek, amivel lassan átöleli a karjai alatt. Ujjai a fekete anyagba markolnak, nem akarja elengedni, de ismeri már jól. Fiatalként is zabolázhatatlan volt, ha valami felkeltette az érdeklődését. Ez pedig mégis csak egy kürt hangos szava volt, amit képtelenség beazonosítani. Enged, de azért remélte, hogy a kevés magukra szánható időből ennél azért egy kicsivel több marad. Puhán csókol viszont, de közben éreztetni akarja, hogy nincs tervben, hogy ez legyen az utolsó. Egyszer már elveszítették egymást, nem szándékozik ezt újra átélni. Így kénytelen lesz ő is szót fogadni. A városban marad, azt a rozoga ajtót is zárni fogja, de a férfi téved, ha azt hiszi, hogy ezért nem jár neki is valami cserébe.*
- De óvatosan.
*Mormogja aggodalmasan. Még vár pár szívdobbanásnyi időt, miközben a távolodó férfit figyeli. Azután sarkon fordul és sietős léptekkel elindul haza. Fogalma sincs, hogy mihez fog kezdeni. Egy darabig kivár, talán pár napot, hátha annyi idő elég, hogy kiderüljön mi ez az egész.*
*És a világ nem áll meg, ugyebár. Hosszan felsóhajt miután a kürt hangja végül elhal. A baj csak az, hogy az utána maradt csend most aggasztóbbnak érződik. Ugyan ezt az aggodalmat látja megannyi városin és most először Norennarra pillantva sem érez egy szemernyi megnyugvást sem. De ez marad akkor, amikor érkezik egy kérdés, amire egyelőre nincsen válasz. Amit pedig a férfitől hall mégannyira sem nyugtatja meg. Érzi, hogy a szíve ideges verdesésbe kezd, árván maradt keze szinte fáj. Értetlenül fürkészi a férfi arcát, amint szembefordul vele. És az sem segít, hogy vele ellentétben a férfi hangja ugyan olyan nyugodt. Most valahol még bosszantja is ez a túlzott nyugodtság, miközben a háta mögül az összegyűlt tömeg egy része majdhogynem pánikolva sutyorog össze. Hisz hangosan most még megijedni sem mernek.*
- De...
*A szemeit egy pillanatra sem veszi le a férfiról. Szívesen jönne most a miértekkel, hiszen azt sem tudják, hogy mi folyik itt. De a férfi és főleg a szavai most túl riasztóak ahhoz, hogy ne vegye őket komolyan. Aprót bólint, megértette és szót is fogad. Még akkor is, ha most végképp nem érzi úgy, hogy távol kéne lennie a férfitól. Ezt pedig csak megerősíti az, amikor Norennar eltökélt szándéka, hogy a végére jár.
A testének simul, de a mozdulatai most lassúak és nehezek, amivel lassan átöleli a karjai alatt. Ujjai a fekete anyagba markolnak, nem akarja elengedni, de ismeri már jól. Fiatalként is zabolázhatatlan volt, ha valami felkeltette az érdeklődését. Ez pedig mégis csak egy kürt hangos szava volt, amit képtelenség beazonosítani. Enged, de azért remélte, hogy a kevés magukra szánható időből ennél azért egy kicsivel több marad. Puhán csókol viszont, de közben éreztetni akarja, hogy nincs tervben, hogy ez legyen az utolsó. Egyszer már elveszítették egymást, nem szándékozik ezt újra átélni. Így kénytelen lesz ő is szót fogadni. A városban marad, azt a rozoga ajtót is zárni fogja, de a férfi téved, ha azt hiszi, hogy ezért nem jár neki is valami cserébe.*
- De óvatosan.
*Mormogja aggodalmasan. Még vár pár szívdobbanásnyi időt, miközben a távolodó férfit figyeli. Azután sarkon fordul és sietős léptekkel elindul haza. Fogalma sincs, hogy mihez fog kezdeni. Egy darabig kivár, talán pár napot, hátha annyi idő elég, hogy kiderüljön mi ez az egész.*
1692. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-13 15:03:20
Üzenet elküldve: 2025-07-13 15:03:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
*Enna belép a főtérre. Rég járt már erre, és nem is szívesen cseréli le az éjszakai csillagos eget a fogadók rozoga tetejére, de a kürtszó amit hallott, nem sok jót ígér.
A téren lassan gyülekező tömeget nem nehéz kiszúrnia, egyelőre azonban nem sok figyelmet szentel neki. Bármi is van készülőben, sokkal nagyobb hasznát fogják venni, ha előtte kicsit formába hozza magát. Lépteit a polgárnegyed felé irányítja, gondosan kerülgetve az elé kavarodó alakokat. Néha egy-egy udvarias biccentést, vagy halvány mosolyt intéz a nép felé, ahogy halad előre, de senki kedvéért nem áll meg.*
A téren lassan gyülekező tömeget nem nehéz kiszúrnia, egyelőre azonban nem sok figyelmet szentel neki. Bármi is van készülőben, sokkal nagyobb hasznát fogják venni, ha előtte kicsit formába hozza magát. Lépteit a polgárnegyed felé irányítja, gondosan kerülgetve az elé kavarodó alakokat. Néha egy-egy udvarias biccentést, vagy halvány mosolyt intéz a nép felé, ahogy halad előre, de senki kedvéért nem áll meg.*
1691. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-13 14:17:58
Üzenet elküldve: 2025-07-13 14:17:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 467
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 467
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötő felé//
*Kis híján lefordul a ló hátáról, ahogy meghallja a rekedt kürtszót. Első gondolata az, hogy biztos tetten érték és egy városőr tülköl rá. Hátra fordul a nyeregben, de semmi. Ugyanolyan meglepett, körbe tekintgető arcok, mint az övé.
Nem gondolkodik sokáig az eseményen, ugyanis feladata van; el kell érnie mihamarább a Kikötőbe. Legszívesebben vissza se jönne onnét. Nem kockáztathatja azonban jó sorát, így kénytelen lesz eleget tenni a kérésnek. Vagyis inkább utasításnak.*
-Menjünk, Ló. Mármint ha tényleg ez a neved. *Nem lepné meg, ha Relael a bolondját járatta volna vele a hátas nevét illetően. Sajnos viszont az sem, ha tényleg így nevezte volna el a paripát. Igyekszik gyorsabb tempóra bírni az állatot, ami kisebb unszolásra sikerül is neki. Persze ez még nem a kívánt utazósebesség, de kezdetnek megteszi.*
*Kis híján lefordul a ló hátáról, ahogy meghallja a rekedt kürtszót. Első gondolata az, hogy biztos tetten érték és egy városőr tülköl rá. Hátra fordul a nyeregben, de semmi. Ugyanolyan meglepett, körbe tekintgető arcok, mint az övé.
Nem gondolkodik sokáig az eseményen, ugyanis feladata van; el kell érnie mihamarább a Kikötőbe. Legszívesebben vissza se jönne onnét. Nem kockáztathatja azonban jó sorát, így kénytelen lesz eleget tenni a kérésnek. Vagyis inkább utasításnak.*
-Menjünk, Ló. Mármint ha tényleg ez a neved. *Nem lepné meg, ha Relael a bolondját járatta volna vele a hátas nevét illetően. Sajnos viszont az sem, ha tényleg így nevezte volna el a paripát. Igyekszik gyorsabb tempóra bírni az állatot, ami kisebb unszolásra sikerül is neki. Persze ez még nem a kívánt utazósebesség, de kezdetnek megteszi.*
1690. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-13 13:30:41
Üzenet elküldve: 2025-07-13 13:30:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Füst és liliom - Zárás//
//A kürt hívó szava//
*Norennar léptei igazodnak a nőéhez, de a tempó nem követel figyelmet, a lábaik maguktól egymáshoz idomulnak. Nem sietnek. A köztük húzódó csend nem nyomasztó, inkább megtartó. A férfi vállán ott ül még az erdő békéje, az emlék, amit a sírok mellől hozott magával. A pipája kihűlőfélben, de még tart benne egy utolsó, langyos szippantásnyi. A dohány füstje lassan szűnik, mint az álom, ami reggel még a szemzugban marad. Norennar kicsit oldalra dönti a pipát, figyeli, ahogy a parázs apró izzása kihuny, aztán egy kopott mozdulattal kiüti a tartalmát a csizma sarkához. Letisztítja, elrakja. A tok csatja halkat kattan, szinte beleolvad a susogásba, amit a szél sodor a fák fölött.
Nem beszélnek arról, hogy ez most talán búcsú. Nincs szükség rá. Mégis mindketten érzik, hogy ez a pillanat vékonyabb, mint a többi, mintha a világ kifeszített kötelein egyensúlyoznának épp. Norennar meg sem próbálja elűzni ezt az érzést. Csak halad mellette, és a szemével olykor megkeresi a nő mozdulatait. Mintha a váll vonala, a haj mozgása, a kéz lendülése valamiféle biztonságot adna neki, míg visszatérnek a városba. Már nem sok van hátra az ösvényből, és ezt mindketten tudják. Talán ezért nem szólnak, talán mert egyetlen szavuk sem lenne elég rá, hogy megtartsák azt, amit nem lehet.
Ahogy a fák megritkulnak, és Arthenior első, öreg sziluettjei kibontakoznak, Norennar szeme egy pillanatra lesüpped a főtérre. A kövek még mindig ugyanott repedeznek, a szökőkút vizét ugyanúgy keni el a szél. De most, valamiért, a látvány nem hoz megnyugvást. A zaj sem. Mintha valami idegen csúszott volna be a megszokott képbe, valami, amit a szem még nem fog fel, de a gyomor már tud. A férfi nem áll meg. A vállán belesimul a város lüktetése, de nem engedi magát belesodorni.
A kürtszó, mikor felharsan, nem egyszerű hang. Nem kiáltás. Valami más. Egy emlékeztető, hogy a világ nem várja meg őket. Nem kérdezi, készen vannak-e. Nem lehet nem meghallani. Norennar feje oldalra kap, szeme a horizontot keresi. Semmi. Csak a dombok, a távoli épületek kontúrja. De a hang nem innen jön. Nincs iránya, és mégis mindenhonnan szól. Mintha maga az ég reccsent volna meg, és ez a kürtszó lenne a repedés hangja.
A nő kezének szorítása akkor jön, mikor a férfi még mindig a távolt nézi. A mozdulat megtöri benne a dermedtséget. Egyik szemöldöke alig észrevehetően megrándul, ahogy lefelé pillant. A nő szemeibe néz. Ott keresne válaszokat, ahol ő maga sem tud mondani semmit. A test azonban beszél: hátán hideg fut végig, a lapockái között valami összehúzódik, mintha ösztönből készülne arra, hogy valami rossz jön.*
- Semmi jó.
*A válasz alig több egy kifújt leheletnél, de nem bizonytalan. Ahogy a nő kezét kiszabadítja a sajátjából, nem türelmetlenül teszi, csak határozottan. Mindkét kezét a nő egy-egy vállára teszi, ujjai enyhén megfeszülnek rajta. A hangja ekkor is nyugodt, és ha valaki hallaná, talán azt hinné, túl nyugodt is. De Norennar nem a pánik embere. Ami benne dolgozik, az mélyen, csendben teszi a dolgát.*
- Bármi is történjék, ne hagyd el a várost. Nem biztonságos most az utazás.
*Egy pillanatra még visszanéz a tér túlsó végére. A kürtszó már elhalt, de a nyoma ott maradt a levegőben, mint a füst, amit nem fújt ki rendesen. Visszapillant a nőre.*
- Légy óvatos. És mostantól zárd az ajtódat.
*A kezei lassan csúsznak a nő válláról a karjai mentén, majd magához húzza. Nem szoros az ölelés, de hosszú. Érezni benne valamit, amit nem mond ki: hogy nem akarja, hogy ez az ölelés legyen az utolsó. Egy csók kerül a nő homlokára, aztán hosszabb, csendesebb csók a szájára. Nem sürgető, nem birtokló. Inkább olyasmi, mint mikor az ember egy utolsó pillantást vet valami olyasmire, amit nem vihet magával. Aztán hátrébb húzódik. A tekintete szikár, de a szemében ott ül valami, amit nem ad könnyen.*
- Utána fogok járni annak, hogy mi lehetett ez.
*Már fordul is el. Nem siet. Minden lépése kimért, mintha a föld alatt valami törékeny húzódna, amit nem akar összezavarni. Az egyik kezével újra a pipáját tapogatja meg a tokban. Üres, de most nincs szüksége rá. A keze viszont keresi a megszokott mozdulatot, hogy legyen valami a markában, amivel elnyomhatja azt a bizonytalanságot, amit a kürtszó hagyott benne. Most először, hosszú idő után, újra úgy érzi: megint elindul valami. És bár nem tudja, mi lesz, egyvalamit már eldöntött. Ennek a végére jár.*
//A kürt hívó szava//
*Norennar léptei igazodnak a nőéhez, de a tempó nem követel figyelmet, a lábaik maguktól egymáshoz idomulnak. Nem sietnek. A köztük húzódó csend nem nyomasztó, inkább megtartó. A férfi vállán ott ül még az erdő békéje, az emlék, amit a sírok mellől hozott magával. A pipája kihűlőfélben, de még tart benne egy utolsó, langyos szippantásnyi. A dohány füstje lassan szűnik, mint az álom, ami reggel még a szemzugban marad. Norennar kicsit oldalra dönti a pipát, figyeli, ahogy a parázs apró izzása kihuny, aztán egy kopott mozdulattal kiüti a tartalmát a csizma sarkához. Letisztítja, elrakja. A tok csatja halkat kattan, szinte beleolvad a susogásba, amit a szél sodor a fák fölött.
Nem beszélnek arról, hogy ez most talán búcsú. Nincs szükség rá. Mégis mindketten érzik, hogy ez a pillanat vékonyabb, mint a többi, mintha a világ kifeszített kötelein egyensúlyoznának épp. Norennar meg sem próbálja elűzni ezt az érzést. Csak halad mellette, és a szemével olykor megkeresi a nő mozdulatait. Mintha a váll vonala, a haj mozgása, a kéz lendülése valamiféle biztonságot adna neki, míg visszatérnek a városba. Már nem sok van hátra az ösvényből, és ezt mindketten tudják. Talán ezért nem szólnak, talán mert egyetlen szavuk sem lenne elég rá, hogy megtartsák azt, amit nem lehet.
Ahogy a fák megritkulnak, és Arthenior első, öreg sziluettjei kibontakoznak, Norennar szeme egy pillanatra lesüpped a főtérre. A kövek még mindig ugyanott repedeznek, a szökőkút vizét ugyanúgy keni el a szél. De most, valamiért, a látvány nem hoz megnyugvást. A zaj sem. Mintha valami idegen csúszott volna be a megszokott képbe, valami, amit a szem még nem fog fel, de a gyomor már tud. A férfi nem áll meg. A vállán belesimul a város lüktetése, de nem engedi magát belesodorni.
A kürtszó, mikor felharsan, nem egyszerű hang. Nem kiáltás. Valami más. Egy emlékeztető, hogy a világ nem várja meg őket. Nem kérdezi, készen vannak-e. Nem lehet nem meghallani. Norennar feje oldalra kap, szeme a horizontot keresi. Semmi. Csak a dombok, a távoli épületek kontúrja. De a hang nem innen jön. Nincs iránya, és mégis mindenhonnan szól. Mintha maga az ég reccsent volna meg, és ez a kürtszó lenne a repedés hangja.
A nő kezének szorítása akkor jön, mikor a férfi még mindig a távolt nézi. A mozdulat megtöri benne a dermedtséget. Egyik szemöldöke alig észrevehetően megrándul, ahogy lefelé pillant. A nő szemeibe néz. Ott keresne válaszokat, ahol ő maga sem tud mondani semmit. A test azonban beszél: hátán hideg fut végig, a lapockái között valami összehúzódik, mintha ösztönből készülne arra, hogy valami rossz jön.*
- Semmi jó.
*A válasz alig több egy kifújt leheletnél, de nem bizonytalan. Ahogy a nő kezét kiszabadítja a sajátjából, nem türelmetlenül teszi, csak határozottan. Mindkét kezét a nő egy-egy vállára teszi, ujjai enyhén megfeszülnek rajta. A hangja ekkor is nyugodt, és ha valaki hallaná, talán azt hinné, túl nyugodt is. De Norennar nem a pánik embere. Ami benne dolgozik, az mélyen, csendben teszi a dolgát.*
- Bármi is történjék, ne hagyd el a várost. Nem biztonságos most az utazás.
*Egy pillanatra még visszanéz a tér túlsó végére. A kürtszó már elhalt, de a nyoma ott maradt a levegőben, mint a füst, amit nem fújt ki rendesen. Visszapillant a nőre.*
- Légy óvatos. És mostantól zárd az ajtódat.
*A kezei lassan csúsznak a nő válláról a karjai mentén, majd magához húzza. Nem szoros az ölelés, de hosszú. Érezni benne valamit, amit nem mond ki: hogy nem akarja, hogy ez az ölelés legyen az utolsó. Egy csók kerül a nő homlokára, aztán hosszabb, csendesebb csók a szájára. Nem sürgető, nem birtokló. Inkább olyasmi, mint mikor az ember egy utolsó pillantást vet valami olyasmire, amit nem vihet magával. Aztán hátrébb húzódik. A tekintete szikár, de a szemében ott ül valami, amit nem ad könnyen.*
- Utána fogok járni annak, hogy mi lehetett ez.
*Már fordul is el. Nem siet. Minden lépése kimért, mintha a föld alatt valami törékeny húzódna, amit nem akar összezavarni. Az egyik kezével újra a pipáját tapogatja meg a tokban. Üres, de most nincs szüksége rá. A keze viszont keresi a megszokott mozdulatot, hogy legyen valami a markában, amivel elnyomhatja azt a bizonytalanságot, amit a kürtszó hagyott benne. Most először, hosszú idő után, újra úgy érzi: megint elindul valami. És bár nem tudja, mi lesz, egyvalamit már eldöntött. Ennek a végére jár.*
1689. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-13 13:26:27
Üzenet elküldve: 2025-07-13 13:26:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Rya el - pillanat!//
- Kedves tőled, de már kinőttem abból a korból, hogy fogni kelljen a kezemet. *Felel Annottahnak, majd Strathoz fordul.* A bátyám pedig egy kék szemű óriás. De nem aggódom, mindig előkerül.
*Ezt követi a bárd hálálkodása, amit Rya szívesen vesz, mert bár kissé felszínes, hisz biztos benne, hogy minden ifjú hölgynek ugyanezt mondja a férfi, most mégis örül neki. Kecsegtetően hangzik a meghívás. Sőt, bármi ami ingyen van, kecsegtetően hangzik. De később kiderül-e vajon, hogy mégis van ára?*
- Köszönöm, hogy biztosítottál róla.
*Mosolyog a sötételf felé, hisz ő maga nem sokat tud még egyelőre az énekesről.*
- Minden rendben van. De persze jól esne egy pofa sör. A bátyám úgyis mindig megtalál, menjünk csak.
*A válasz megdöbbentően hathat, és valahol a tündér is meglepőnek tartja, de idővel igen megszerette a sört, és azt a habos keserűséget, ami vele jár.
Valóban szívesen időzne e kettő társaságában, ám hatalmas kürtszó hallatszódik messziről, és ezúttal ez nem egy utcai bárd egyszerű kürtjének hangzik. Ryában azonnal megszólal egy belső vészcsengő, és úgy érzi, bár kissé késő, ideje végre összeszednie bátorságát. El kell mennie a mágustoronyba. Most azonnal.*
- Ó, hát máris ennyi az idő? Mennem kell! Egy pillanat, és jövök!
*Hadarja a többieknek, majd minden előjel nélkül egy gyors, türelmetlen, zümmögésre emlékeztető hangot hallat, amit az erdőmélyi sárkánylégynek szán. Az állat szorosan kapaszkodni kezd a lányba, aki erre elrugaszkodik a talajtól, és sebes szárnyalásba kezd kifelé a városból. Közben vakvezetője irányítja, merre kerülje az esetleges akadályokat, és ezúttal szerencsére nem érkezik olyan vészjelzés, mint amilyet Annottahval tapasztalt.
Kicsi túlzott, lehet, több ideig eltűnik, mint egy pillanat. Mindenesetre szándékozik visszatérni a főtérre, hisz sejti, ott lesz most egy darabig a legnagyobb biztonságban, akármi is készülődik.*
//Rya el - pillanat!//
- Kedves tőled, de már kinőttem abból a korból, hogy fogni kelljen a kezemet. *Felel Annottahnak, majd Strathoz fordul.* A bátyám pedig egy kék szemű óriás. De nem aggódom, mindig előkerül.
*Ezt követi a bárd hálálkodása, amit Rya szívesen vesz, mert bár kissé felszínes, hisz biztos benne, hogy minden ifjú hölgynek ugyanezt mondja a férfi, most mégis örül neki. Kecsegtetően hangzik a meghívás. Sőt, bármi ami ingyen van, kecsegtetően hangzik. De később kiderül-e vajon, hogy mégis van ára?*
- Köszönöm, hogy biztosítottál róla.
*Mosolyog a sötételf felé, hisz ő maga nem sokat tud még egyelőre az énekesről.*
- Minden rendben van. De persze jól esne egy pofa sör. A bátyám úgyis mindig megtalál, menjünk csak.
*A válasz megdöbbentően hathat, és valahol a tündér is meglepőnek tartja, de idővel igen megszerette a sört, és azt a habos keserűséget, ami vele jár.
Valóban szívesen időzne e kettő társaságában, ám hatalmas kürtszó hallatszódik messziről, és ezúttal ez nem egy utcai bárd egyszerű kürtjének hangzik. Ryában azonnal megszólal egy belső vészcsengő, és úgy érzi, bár kissé késő, ideje végre összeszednie bátorságát. El kell mennie a mágustoronyba. Most azonnal.*
- Ó, hát máris ennyi az idő? Mennem kell! Egy pillanat, és jövök!
*Hadarja a többieknek, majd minden előjel nélkül egy gyors, türelmetlen, zümmögésre emlékeztető hangot hallat, amit az erdőmélyi sárkánylégynek szán. Az állat szorosan kapaszkodni kezd a lányba, aki erre elrugaszkodik a talajtól, és sebes szárnyalásba kezd kifelé a városból. Közben vakvezetője irányítja, merre kerülje az esetleges akadályokat, és ezúttal szerencsére nem érkezik olyan vészjelzés, mint amilyet Annottahval tapasztalt.
Kicsi túlzott, lehet, több ideig eltűnik, mint egy pillanat. Mindenesetre szándékozik visszatérni a főtérre, hisz sejti, ott lesz most egy darabig a legnagyobb biztonságban, akármi is készülődik.*
1688. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-13 12:55:42
Üzenet elküldve: 2025-07-13 12:55:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Füst és liliom//
*A válasz nem éri meglepetésként, csupán csak érkezik az a végkifejlet, amit szívesen elodázna még. Persze attól, hogy saját dolgai őt nem sürgetik ez a férfinél alakulhat másként. Már így is hálás lehet, mert a hosszú, egyedül töltött évek után most igencsak bőkezű volt velük a sors. Mégis megborzong annak a gondolatától, hogy ennyi időt kellett várni és ahhoz mérten a kapott idő mégis valahol csekélynek tűnik és ilyen hamar vége is szakad. Hisz megannyi év áll most egyetlen nappal szemben. Noha ez az egy nap igen termékeny volt és bátran állíthatja, hogy boldogabb ennél már nem is lehetne. Kár, hogy az önzősége azért bökdösi most belülről, hogy ezt elhúzná még pár nappal, akár hatokkal is tovább. Mégsem ül ki arcára a nemtetszés, sőt egy apró mosoly tűnik fel rajta, miközben helyeslőn bólint rá a szavakra.*
- Igen. Valószínű.
*Miután a tisztást és a sírokat is maguk mögött hagyják, a nő most nem a férfit követi, hanem egy új utat talál egy ismerős ösvényen. A fákat most nem az arany színű szántók és a földművesek házainak látványa váltja fel, hanem a lassan eléjük táruló, falak nélküli város. A visszautat nem sieti el, de nem is lép olyan lassúsággal, mintha szándékosan tervbe venné az idő húzását. Egyszerűen a léptei úgy viszik, hogy kiélvezhesse a maradék kis időt. Norennart sem szívesen engedné el, ahogyan ahhoz sem fűlik a foga, hogy újból a zsongás vegye körül. Érzi, hogy átjárja a testét a tisztás nyugalma, a napsütés, a fák, a letépett virágok. Szívének nehézségét otthagyta a kőhalmok mellett egy időre, hát nem most kéne kiélvezni a régóta rá váró békét?
Nem egészen úgy tűnik, hogy a sors így akarja. Bakancsának talpa még alig koppan a főtér kövén, mikor felharsan az elnyújtott kürtszó. A lépteit nyomban megállítja, ujjai akaratlanul is rászorítanak a férfi kezére, fejét felkapva pedig a téren összegyűlt városiakra pillant, mintha ott készülne felkutatni, a hang eredetét. De ugyan olyan értetlen, néhol riadt arcokkal néz most szembe, mint amilyet nagy valószínűséggel most maga is vághat. Így kénytelen felkeresni az egyetlen, számára biztos pontot. A sárgák rögvest Norennarra szegeződnek, de igazából tudja, hogy valószínűleg ő sem lesz bölcsebb most nála.*
- Mi a fene?
*Fürkészi egy ideig a férfi arcát, majd ismét körbe néz, de a látvány szinte ugyan az marad, ahogy a kérdés is a maga megválaszolatlanságával.*
*A válasz nem éri meglepetésként, csupán csak érkezik az a végkifejlet, amit szívesen elodázna még. Persze attól, hogy saját dolgai őt nem sürgetik ez a férfinél alakulhat másként. Már így is hálás lehet, mert a hosszú, egyedül töltött évek után most igencsak bőkezű volt velük a sors. Mégis megborzong annak a gondolatától, hogy ennyi időt kellett várni és ahhoz mérten a kapott idő mégis valahol csekélynek tűnik és ilyen hamar vége is szakad. Hisz megannyi év áll most egyetlen nappal szemben. Noha ez az egy nap igen termékeny volt és bátran állíthatja, hogy boldogabb ennél már nem is lehetne. Kár, hogy az önzősége azért bökdösi most belülről, hogy ezt elhúzná még pár nappal, akár hatokkal is tovább. Mégsem ül ki arcára a nemtetszés, sőt egy apró mosoly tűnik fel rajta, miközben helyeslőn bólint rá a szavakra.*
- Igen. Valószínű.
*Miután a tisztást és a sírokat is maguk mögött hagyják, a nő most nem a férfit követi, hanem egy új utat talál egy ismerős ösvényen. A fákat most nem az arany színű szántók és a földművesek házainak látványa váltja fel, hanem a lassan eléjük táruló, falak nélküli város. A visszautat nem sieti el, de nem is lép olyan lassúsággal, mintha szándékosan tervbe venné az idő húzását. Egyszerűen a léptei úgy viszik, hogy kiélvezhesse a maradék kis időt. Norennart sem szívesen engedné el, ahogyan ahhoz sem fűlik a foga, hogy újból a zsongás vegye körül. Érzi, hogy átjárja a testét a tisztás nyugalma, a napsütés, a fák, a letépett virágok. Szívének nehézségét otthagyta a kőhalmok mellett egy időre, hát nem most kéne kiélvezni a régóta rá váró békét?
Nem egészen úgy tűnik, hogy a sors így akarja. Bakancsának talpa még alig koppan a főtér kövén, mikor felharsan az elnyújtott kürtszó. A lépteit nyomban megállítja, ujjai akaratlanul is rászorítanak a férfi kezére, fejét felkapva pedig a téren összegyűlt városiakra pillant, mintha ott készülne felkutatni, a hang eredetét. De ugyan olyan értetlen, néhol riadt arcokkal néz most szembe, mint amilyet nagy valószínűséggel most maga is vághat. Így kénytelen felkeresni az egyetlen, számára biztos pontot. A sárgák rögvest Norennarra szegeződnek, de igazából tudja, hogy valószínűleg ő sem lesz bölcsebb most nála.*
- Mi a fene?
*Fürkészi egy ideig a férfi arcát, majd ismét körbe néz, de a látvány szinte ugyan az marad, ahogy a kérdés is a maga megválaszolatlanságával.*
1687. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-12 18:32:00
Üzenet elküldve: 2025-07-12 18:32:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt eltervezte, ez pedig némi feszültséget szül benne, de próbálja nem mutatni a külvilág felé. Úgy látszik, hosszabbra nyúlik ez a kis közjáték, mint amire elsőre számított, de most már túl sok energiát fektetett bele, hogy csak úgy feladja. Még nem tudja, hogyan, de hasznot akar húzni ebből a szerencsétlen lányból.
~ Szinte kiált érte, hogy elrabolják! Igazán hagyhatom magára… ~ Magára, hiszen bármennyire is hihető Vanellarya története az óriás-testvéréről, sehol nem látja az illetőt a téren. Lehet, hogy elfelejtette, hogy találkozója van a tündérrel. Az óriások hajlamosak az ilyesmire.
Mindenesetre a tündér kérésére elengedi a karját. Nem szeretné, hogy a kis zsákmánya elszaladjon, de még az is lehet, hogy sikerül rávennie, hogy szánt szándékkal vele maradjon. *
– Ó, értem, drága. Azt hittem, jó érzés, ha fogja valaki a kezedet. Meg aztán te jöttél belém, nem hagyhatom, hogy mással is ezt tedd! * Az ő hangja is lágyul, inkább csipkelődő, mint komoly.
Strat megszólal, bemutatkozik és mézes-mázas stílusával megpróbálja elvarázsolni a hölgyeket. Anottah átlát a szitán.
~ Ha még egyszer kinyitod a szádat, letöröm a farkad. ~ Persze belső monológját nem tükrözi a külső reakciója. Mosolyt erőltet magára és udvariasan bemutatkozik ő is. *
– Anottah Nezit. * Aztán ismét halkabban, közvetlenül a nőnek intézi a szavait. *
– A dalnok úr ingyen ebédjét nem volna illendő visszautasítani! Nem tűnik veszélyes alaknak, de azért rajta tartom a szemem, ne félj!
* Nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt eltervezte, ez pedig némi feszültséget szül benne, de próbálja nem mutatni a külvilág felé. Úgy látszik, hosszabbra nyúlik ez a kis közjáték, mint amire elsőre számított, de most már túl sok energiát fektetett bele, hogy csak úgy feladja. Még nem tudja, hogyan, de hasznot akar húzni ebből a szerencsétlen lányból.
~ Szinte kiált érte, hogy elrabolják! Igazán hagyhatom magára… ~ Magára, hiszen bármennyire is hihető Vanellarya története az óriás-testvéréről, sehol nem látja az illetőt a téren. Lehet, hogy elfelejtette, hogy találkozója van a tündérrel. Az óriások hajlamosak az ilyesmire.
Mindenesetre a tündér kérésére elengedi a karját. Nem szeretné, hogy a kis zsákmánya elszaladjon, de még az is lehet, hogy sikerül rávennie, hogy szánt szándékkal vele maradjon. *
– Ó, értem, drága. Azt hittem, jó érzés, ha fogja valaki a kezedet. Meg aztán te jöttél belém, nem hagyhatom, hogy mással is ezt tedd! * Az ő hangja is lágyul, inkább csipkelődő, mint komoly.
Strat megszólal, bemutatkozik és mézes-mázas stílusával megpróbálja elvarázsolni a hölgyeket. Anottah átlát a szitán.
~ Ha még egyszer kinyitod a szádat, letöröm a farkad. ~ Persze belső monológját nem tükrözi a külső reakciója. Mosolyt erőltet magára és udvariasan bemutatkozik ő is. *
– Anottah Nezit. * Aztán ismét halkabban, közvetlenül a nőnek intézi a szavait. *
– A dalnok úr ingyen ebédjét nem volna illendő visszautasítani! Nem tűnik veszélyes alaknak, de azért rajta tartom a szemem, ne félj!
1686. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-12 14:35:34
Üzenet elküldve: 2025-07-12 14:35:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Strat ugyan csak annyit lát, hogy az a két, egymással szinte teljesen ellentétes nő beszélnek valamiről, de hozzá még elég messze vannak, úgyhogy azt nem tudja kivenni miről lehet szó. Mondjuk feltétlenül nem is érdekli igazán, biztos nem rá tartozik. Hanem mikor közelebb érnek egymáshoz, már más a helyzet. Jobban meg tudja őket figyelni. Közben pedig szépen összepakolni kezdi a holmijait, és a hangszert is a helyére csúsztatja, hogy ne akadályozza a szükségesnél tovább.*
-Ó, hát ezt igazán szomorúan hallom! Tudja nagyon sokféle népet ismerek, talán segíthetek megmondani láttam-e valahol.
*Feleli teljesen átlátszóan hamis szomorkás arccal a képén. A sötételf szavai sürgetőek, látszik is rajta hogy szíve szerint már menne is ki tudja hová, a tündér azonban úgy látszik nem feltétlenül követné társát. ~Érdekes.~ A hozzá intézett kérdésre aprócskán ugyan de ismét meghajol.*
-Szavai többet érnek minden aranynál, kedvesem! Köszönöm! És az időt is, amit rám számnak. Hadd mutatkozzam be, a nevem Strat, a Hathúros, szolgálatukra. Talán már hallhattak rólam, no nem sértődöm meg ha nem. Ezt a regét magam szőttem, igen, de ismerek más dalnokok szerzeményeiből is bőven. Ez ilyen bevett szokás.
*Játékosan felnevet, közben pedig a kettejük között lezajló aprócska párbeszédnek is helyet hagy, hogy aztán kielégítse kíváncsiságát.*
-Jól érzi magát, kedvesem? Csak nem túl hosszú volt az út? Esetleg egy finom leves új erőt öntene csontjaiba? Szívesen meghívom önöket, ha valóban nem sietős a dolguk, a kedves bátyja bizonyosan nem téveszt minket szem elől.
*Strat ugyan csak annyit lát, hogy az a két, egymással szinte teljesen ellentétes nő beszélnek valamiről, de hozzá még elég messze vannak, úgyhogy azt nem tudja kivenni miről lehet szó. Mondjuk feltétlenül nem is érdekli igazán, biztos nem rá tartozik. Hanem mikor közelebb érnek egymáshoz, már más a helyzet. Jobban meg tudja őket figyelni. Közben pedig szépen összepakolni kezdi a holmijait, és a hangszert is a helyére csúsztatja, hogy ne akadályozza a szükségesnél tovább.*
-Ó, hát ezt igazán szomorúan hallom! Tudja nagyon sokféle népet ismerek, talán segíthetek megmondani láttam-e valahol.
*Feleli teljesen átlátszóan hamis szomorkás arccal a képén. A sötételf szavai sürgetőek, látszik is rajta hogy szíve szerint már menne is ki tudja hová, a tündér azonban úgy látszik nem feltétlenül követné társát. ~Érdekes.~ A hozzá intézett kérdésre aprócskán ugyan de ismét meghajol.*
-Szavai többet érnek minden aranynál, kedvesem! Köszönöm! És az időt is, amit rám számnak. Hadd mutatkozzam be, a nevem Strat, a Hathúros, szolgálatukra. Talán már hallhattak rólam, no nem sértődöm meg ha nem. Ezt a regét magam szőttem, igen, de ismerek más dalnokok szerzeményeiből is bőven. Ez ilyen bevett szokás.
*Játékosan felnevet, közben pedig a kettejük között lezajló aprócska párbeszédnek is helyet hagy, hogy aztán kielégítse kíváncsiságát.*
-Jól érzi magát, kedvesem? Csak nem túl hosszú volt az út? Esetleg egy finom leves új erőt öntene csontjaiba? Szívesen meghívom önöket, ha valóban nem sietős a dolguk, a kedves bátyja bizonyosan nem téveszt minket szem elől.
1685. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-12 12:44:59
Üzenet elküldve: 2025-07-12 12:44:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Igazából kezdi kicsit bánni, hogy megkért egy idegent, vezesse őt át a téren. Van neki saját vakvezetője, elboldogult volna. De valamiért lányos zavarában ez csúszott ki a száján. Átadta magát a napfényes időnek, és hagyta, hogy egy pillanatra elgyengüljön a veszélyérzete. Most pedig emiatt gyanúsan határozottan fogják a csuklóját, amit nem annyira élvez.*
- Mázli. Nincs egy vasam se.
*Súgja vissza a sötételfnek.
Latolgatja a lehetőségeit. A tömegben könnyen elkeveredhet, mikor a dalnak vége szakad, és az emberek széledni kezdenek. Persze az is lehet, hogy túlreagálja a helyzetet. Lehet, hogy a másik pusztán határozott jellem, vagy nagyon erős, és nem is tud róla, mennyire kevés mozgásteret hagy így a tündérnek. Még a végén magából csinál bolondot, ahogy észvesztve rohan a főtéren. Talán jobb egyelőre kivárni, még egyik opcióhoz sincs túl késő.*
- Ja, nem vér szerinti bátyám, csak annak hívom. Ne aggódj, könnyű észrevenni. Zaxdor egy óriás.
*Ezt a trükköt még régebben eszelte ki. Könnyű olyan védelmezőt képzelni magának, akit az életben is ismert, és hitelesen tud róla beszélni. Ugyan rég nem látta már Zaxdort, de emléke erőt ad, és talán távol tart néhány rossz szándékú alakot is. Közel sem mindet, de a legpipogyábbaknak ennyi is elég.
Véget ér a dal, annak forrásától pedig kisvártatva fürge léptek közelednek hozzájuk, és egy nyájas férfihang köszöntése. Ennek Rya kifejezetten örül. Nem úgy mint a mélységi válaszának.*
- Fontos dolgunk? Igazán nem sürgős! A bátyám majd ideér, ha végzett a dolgával. *Azzal Strat hangjának irányába fordul. Nem követi "vezetőjét" a hátrálásban.* Tényleg nagyon élvezetes előadás volt. Honnan lehet ilyeneket tanulni? Vagy magad írtad?
*Kisvártatva ismét visszafordul az őt szorító kéz irányába, és félhangosan, hogy a férfi is meghallja, rászól "segítő társára".*
- Most már elengedhetsz, állni egyedül is tudok. Sőt, járni is, ha épp nem rohannak belém.
*Simít végig szórakozottan a vállán pihenő kék erdőmélyi sárkánylégy szárnyain, ami erre halk duruzsolással, szárnyrezegtetéssel felel. Rya szavaiban nincs ellenségesség, inkább csak ugratás, amit lágy mosolya is elárul. Semmi szükség rá, hogy álnokul viselkedjen. Ha Annottah rossz szándékú, az így is, úgy is ki fog derülni.
Közben tovább elemzi magában a helyzetet. Egy bárd, akinek nyilvánosan vállalnia kell a saját arcát, talán nincs benne annyi sötét ügyletben. Lehet, nincs ki mind a négy szárnya - egyik művésznek sincs -, de talán kevesebb potenciális veszélyt jelent a társasága. Az ilyenek legalább viszonylag könnyen elintézhetők, ha arra kerül a sor.*
A hozzászólás írója (Vanellarya Rhaentess) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.12 12:48:02
*Igazából kezdi kicsit bánni, hogy megkért egy idegent, vezesse őt át a téren. Van neki saját vakvezetője, elboldogult volna. De valamiért lányos zavarában ez csúszott ki a száján. Átadta magát a napfényes időnek, és hagyta, hogy egy pillanatra elgyengüljön a veszélyérzete. Most pedig emiatt gyanúsan határozottan fogják a csuklóját, amit nem annyira élvez.*
- Mázli. Nincs egy vasam se.
*Súgja vissza a sötételfnek.
Latolgatja a lehetőségeit. A tömegben könnyen elkeveredhet, mikor a dalnak vége szakad, és az emberek széledni kezdenek. Persze az is lehet, hogy túlreagálja a helyzetet. Lehet, hogy a másik pusztán határozott jellem, vagy nagyon erős, és nem is tud róla, mennyire kevés mozgásteret hagy így a tündérnek. Még a végén magából csinál bolondot, ahogy észvesztve rohan a főtéren. Talán jobb egyelőre kivárni, még egyik opcióhoz sincs túl késő.*
- Ja, nem vér szerinti bátyám, csak annak hívom. Ne aggódj, könnyű észrevenni. Zaxdor egy óriás.
*Ezt a trükköt még régebben eszelte ki. Könnyű olyan védelmezőt képzelni magának, akit az életben is ismert, és hitelesen tud róla beszélni. Ugyan rég nem látta már Zaxdort, de emléke erőt ad, és talán távol tart néhány rossz szándékú alakot is. Közel sem mindet, de a legpipogyábbaknak ennyi is elég.
Véget ér a dal, annak forrásától pedig kisvártatva fürge léptek közelednek hozzájuk, és egy nyájas férfihang köszöntése. Ennek Rya kifejezetten örül. Nem úgy mint a mélységi válaszának.*
- Fontos dolgunk? Igazán nem sürgős! A bátyám majd ideér, ha végzett a dolgával. *Azzal Strat hangjának irányába fordul. Nem követi "vezetőjét" a hátrálásban.* Tényleg nagyon élvezetes előadás volt. Honnan lehet ilyeneket tanulni? Vagy magad írtad?
*Kisvártatva ismét visszafordul az őt szorító kéz irányába, és félhangosan, hogy a férfi is meghallja, rászól "segítő társára".*
- Most már elengedhetsz, állni egyedül is tudok. Sőt, járni is, ha épp nem rohannak belém.
*Simít végig szórakozottan a vállán pihenő kék erdőmélyi sárkánylégy szárnyain, ami erre halk duruzsolással, szárnyrezegtetéssel felel. Rya szavaiban nincs ellenségesség, inkább csak ugratás, amit lágy mosolya is elárul. Semmi szükség rá, hogy álnokul viselkedjen. Ha Annottah rossz szándékú, az így is, úgy is ki fog derülni.
Közben tovább elemzi magában a helyzetet. Egy bárd, akinek nyilvánosan vállalnia kell a saját arcát, talán nincs benne annyi sötét ügyletben. Lehet, nincs ki mind a négy szárnya - egyik művésznek sincs -, de talán kevesebb potenciális veszélyt jelent a társasága. Az ilyenek legalább viszonylag könnyen elintézhetők, ha arra kerül a sor.*
A hozzászólás írója (Vanellarya Rhaentess) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.12 12:48:02
1684. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-12 10:52:29
Üzenet elküldve: 2025-07-12 10:52:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A bájos tündér egy darabig engedelmesen követi, de aztán épp, amikor elmerülnének a csevegésben, a főtéren egy muzsikus kezd bele az énekébe. Anottah ügyet se akart rá vetni, de a tündér – talán megérezve a veszélyt, amit a mélységi jelenthet számára – úgy dönt, közelebbről akarja hallgatja a muzsikaszót.
~ Mi vagyok én, valami kibaszott vakvezető kutya? ~ Ugyanakkor a terve, hogy eljusson abba a bizonyos B pontba már amúgy is érdektelennek tűnik az új lehetőségek fényében. Azért magában morgolódik egy sort, aztán elindul a hang irányába, erősen tartva
Vanellaryát, nehogy elvesszen szegény.
Oda is mennek és végighallgatják Strat énekét a pásztorlegényekről. Be kell ismerni, az előadásmód és a dallam Anottah kedvére való, habár a sok baromság Eeyről, a győzelemről és a rettegés korának végéről nem az ő világa. *
– Csak dalolászik. * Válaszol szemrebbenés nélkül kedvenc tündérének. Nem mintha szemének rebbenése elárulná ebben a szituációban – de aki hozzászokott, hogy folyton hazudik, annak már mi sem természetesebb. *
– És a bátyád… Hogy néz ki? Magas? Vagy inkább akkora, mint te? * Érdeklődve néz körbe, hátha lát egy másik tündért a tömegben. Mert, ha nincs, akkor be kell, hogy lássák, hogy az lesz a legjobb, ha a lány addig is vele marad, hogy megóvja minden bajtól.
Szerencsére az előadás nem tart örökkévalóságig. Pechjére a dalnok a végén pont őket szemeli ki magának. Hát még ilyet! A sötételf már tündért se rabolhat békében a főtéren fényes nappal! *
– Köszönjük, nagyon élveztük, de most már fontos dolgunk van, meg kéne találnunk valakit! * Mentegetőzik és lép egyet hátra, jelezve Vanellaryának, hogy menni szeretne. *
– Mondjuk én nem látom sehol a bátyádat. * Súgja oda a lánynak. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A bájos tündér egy darabig engedelmesen követi, de aztán épp, amikor elmerülnének a csevegésben, a főtéren egy muzsikus kezd bele az énekébe. Anottah ügyet se akart rá vetni, de a tündér – talán megérezve a veszélyt, amit a mélységi jelenthet számára – úgy dönt, közelebbről akarja hallgatja a muzsikaszót.
~ Mi vagyok én, valami kibaszott vakvezető kutya? ~ Ugyanakkor a terve, hogy eljusson abba a bizonyos B pontba már amúgy is érdektelennek tűnik az új lehetőségek fényében. Azért magában morgolódik egy sort, aztán elindul a hang irányába, erősen tartva
Vanellaryát, nehogy elvesszen szegény.
Oda is mennek és végighallgatják Strat énekét a pásztorlegényekről. Be kell ismerni, az előadásmód és a dallam Anottah kedvére való, habár a sok baromság Eeyről, a győzelemről és a rettegés korának végéről nem az ő világa. *
– Csak dalolászik. * Válaszol szemrebbenés nélkül kedvenc tündérének. Nem mintha szemének rebbenése elárulná ebben a szituációban – de aki hozzászokott, hogy folyton hazudik, annak már mi sem természetesebb. *
– És a bátyád… Hogy néz ki? Magas? Vagy inkább akkora, mint te? * Érdeklődve néz körbe, hátha lát egy másik tündért a tömegben. Mert, ha nincs, akkor be kell, hogy lássák, hogy az lesz a legjobb, ha a lány addig is vele marad, hogy megóvja minden bajtól.
Szerencsére az előadás nem tart örökkévalóságig. Pechjére a dalnok a végén pont őket szemeli ki magának. Hát még ilyet! A sötételf már tündért se rabolhat békében a főtéren fényes nappal! *
– Köszönjük, nagyon élveztük, de most már fontos dolgunk van, meg kéne találnunk valakit! * Mentegetőzik és lép egyet hátra, jelezve Vanellaryának, hogy menni szeretne. *
– Mondjuk én nem látom sehol a bátyádat. * Súgja oda a lánynak. *
1683. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-12 00:02:49
Üzenet elküldve: 2025-07-12 00:02:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*A közönség ma igen kedves, ezért pedig sosem lehet elég hálás egy dalnok. Mély meghajlásokkal köszöni meg a tapsot, és a füttyöket is, meg mindent ami ilyenkor szokás. Aztán természetéből adódóan a kisebbecske tömeg hamar tovább folytatja mindennapos dolgait, ő pedig egyedül marad a gondolataival, meg a fülében visszhangzó éljenzéssel. Talán ez, meg a bor íze az, ami miatt még reggelente hajlandó felkelni az ágyból. Hanem ahogy némi vízzel oltja szomját és a kis pénzgyűjtésre alkalmatos erszényét igazgatja maga előtt az adakozókedvűeknek, egy igencsak furcsa dolgot pillant meg. Nos többet is, de sorban először a furcsa teremtmény ragadja meg a tekintetét, egy hatalmas szitakötő, ami ráadásul úgy tűnik hogy nem zavarja a "gazdáját". Ez önmagában felkelti a tündér érdeklődését, egész sok kérdése lenne. Rögtön következő a sorban az, hogy egy tündér hölgyet lát a közelében. Gyönyörűnek látja, nem úgy mint a kurvákat a sellőházban vagy a régi nyomornegyed lótuszait. Egyszerűen csak oly régen találkozott fajtársaival, hogy egészen mellbevágó a látvány. Harmadrészt pedig olybá tűnik, hogy egy sötét elf a csuklójánál ragadva hurcolja ide-oda. Nyilvánvalóan Strat nem városőr, meg egyébként sem valami nagy harcos, de nem tudja hagyja-e annyiban vagy sem. No azért azt látja hogy nem teljesen egy emberrablásról van szó, úgyhogy úgy gondolja az a legjobb amit tehet, amit egyébként is szokott. Oda pofátlankodik ahová nem hívták, és reméli hogy valami jó sül ki belőle.*
-Hölgyeim!
*A legmézesebb hangját veszi elő, s persze mellé jól meg is hajol, ahogy azt illik.*
-Remélem tetszett a műsor, ha csak egy kicsit is feledteti a mindennapi gondokat, akkor már megérte rászánni az időt, nem igaz?
*Közben pedig próbálja kifürkészni őket.*
*A közönség ma igen kedves, ezért pedig sosem lehet elég hálás egy dalnok. Mély meghajlásokkal köszöni meg a tapsot, és a füttyöket is, meg mindent ami ilyenkor szokás. Aztán természetéből adódóan a kisebbecske tömeg hamar tovább folytatja mindennapos dolgait, ő pedig egyedül marad a gondolataival, meg a fülében visszhangzó éljenzéssel. Talán ez, meg a bor íze az, ami miatt még reggelente hajlandó felkelni az ágyból. Hanem ahogy némi vízzel oltja szomját és a kis pénzgyűjtésre alkalmatos erszényét igazgatja maga előtt az adakozókedvűeknek, egy igencsak furcsa dolgot pillant meg. Nos többet is, de sorban először a furcsa teremtmény ragadja meg a tekintetét, egy hatalmas szitakötő, ami ráadásul úgy tűnik hogy nem zavarja a "gazdáját". Ez önmagában felkelti a tündér érdeklődését, egész sok kérdése lenne. Rögtön következő a sorban az, hogy egy tündér hölgyet lát a közelében. Gyönyörűnek látja, nem úgy mint a kurvákat a sellőházban vagy a régi nyomornegyed lótuszait. Egyszerűen csak oly régen találkozott fajtársaival, hogy egészen mellbevágó a látvány. Harmadrészt pedig olybá tűnik, hogy egy sötét elf a csuklójánál ragadva hurcolja ide-oda. Nyilvánvalóan Strat nem városőr, meg egyébként sem valami nagy harcos, de nem tudja hagyja-e annyiban vagy sem. No azért azt látja hogy nem teljesen egy emberrablásról van szó, úgyhogy úgy gondolja az a legjobb amit tehet, amit egyébként is szokott. Oda pofátlankodik ahová nem hívták, és reméli hogy valami jó sül ki belőle.*
-Hölgyeim!
*A legmézesebb hangját veszi elő, s persze mellé jól meg is hajol, ahogy azt illik.*
-Remélem tetszett a műsor, ha csak egy kicsit is feledteti a mindennapi gondokat, akkor már megérte rászánni az időt, nem igaz?
*Közben pedig próbálja kifürkészni őket.*
1682. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-11 23:24:48
Üzenet elküldve: 2025-07-11 23:24:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Annottah, Strat//
*Nem lepődik meg túlságosan Annottah első reakcióján, mindössze annyi konklúziót von le az egészből, hogy ezúttal - a hangból ítélve - egy nővel futott össze. Volt már része néhány ilyen összefutásban, és megtanulta már, nagyjából milyen lépésekből áll az emberek reakciója. Első körben düh és zavarodottság, aztán a felismerés, végül vagy még több düh, vagy jobb esetben megbánás következik. Gondolkodott már rajta, hogy szemkötőt hordjon, de csak idegesítette. Nyitott szemmel talán látszana, mi okozza az állapotát, de valószínűleg az utca embere akkor sem törődne vele sokkal jobban. Arról nem is beszélve, hogy nem fog mások kedvéért nyitott szemmel járni, mikor semmi értelme.
Ezúttal úgy látszik, a "megbánós" típusba futott bele, ami szerencsésnek mondható. Már ha nincs mögötte hátsó szándék. Tudja, könnyű célpontot jelent így sokaknak, akik igyekszenek visszaélni vele ilyen, vagy olyan módokon. Nem ez lenne az első alkalom, hogy megpróbálják el-, vagy kirabolni. Ugyan Rya jelenlegi holmijával egy rabló sem járna igazán jól. Nincs nála túl sok minden, csak egy marék gyógyfű egy ősöreg táskában, amiben egy görény lakott időszakosan, és szenderült végül jobblétre. Azért nem árt, ha óvatos, hiszen egyéb hasznát is vehetik egy fiatal tündér lánynak, mint a tulajdonai.*
- Igazán semmi gond. Köszönöm a segítséget!
*Hagyja magát vezetni, amíg arra viszik, amerre eredetileg is tervezett haladni. Általában nem szereti, ha sokáig ráakaszkodik így valaki, így már van néhány csőre töltött kifogása, hogy lerázhassa a nem kívánatos alakokat. Aki így beleszalad a másikba, az nagyon ritkán egy báránylelkű tündér keresztanya.*
- Dehogy nincs! Épp a bátyámat várom. Azt beszéltük meg, hogy az egyik padon megvárom.
*Ekkor fülsüketítő hanggal szólal meg egy kürt a téren, Rya pedig megragadja a kínálkozó alkalmat, hogy nagyobb tömegbe keveredhessen. Nem mellesleg, szereti a főtéri mutatványosokat, zenészeket.*
- Meggondoltam magam, menjünk inkább meghallgatni ezt a balladát. Érdekesnek ígérkezik! A bátyám is biztosan észreveszi majd a forgatagot, és megtalál.
*Ha a sötételf valóban közelebb vezeti a zene forrásához, továbbra is együtt haladnak gond nélkül. Ha ellenállásba ütközik, az elharapózhat.
Ha sikeresen eljutottak a bárd közelébe, örömmel hallgatja annak énekét, és a végén tapssal jutalmazza azt. Ruhája zsebében akad ilyen (és rosszabb) esetekre néhány arany, amit nyilvánosan átadhat másoknak. Bolond lenne elárulni, hol tárolja a kevéske pénzének maradékát.*
- Van nála kalap? Kéreget is, vagy csak dalolászik?
*Súgja oda halkan ideiglenes társának.*
//Annottah, Strat//
*Nem lepődik meg túlságosan Annottah első reakcióján, mindössze annyi konklúziót von le az egészből, hogy ezúttal - a hangból ítélve - egy nővel futott össze. Volt már része néhány ilyen összefutásban, és megtanulta már, nagyjából milyen lépésekből áll az emberek reakciója. Első körben düh és zavarodottság, aztán a felismerés, végül vagy még több düh, vagy jobb esetben megbánás következik. Gondolkodott már rajta, hogy szemkötőt hordjon, de csak idegesítette. Nyitott szemmel talán látszana, mi okozza az állapotát, de valószínűleg az utca embere akkor sem törődne vele sokkal jobban. Arról nem is beszélve, hogy nem fog mások kedvéért nyitott szemmel járni, mikor semmi értelme.
Ezúttal úgy látszik, a "megbánós" típusba futott bele, ami szerencsésnek mondható. Már ha nincs mögötte hátsó szándék. Tudja, könnyű célpontot jelent így sokaknak, akik igyekszenek visszaélni vele ilyen, vagy olyan módokon. Nem ez lenne az első alkalom, hogy megpróbálják el-, vagy kirabolni. Ugyan Rya jelenlegi holmijával egy rabló sem járna igazán jól. Nincs nála túl sok minden, csak egy marék gyógyfű egy ősöreg táskában, amiben egy görény lakott időszakosan, és szenderült végül jobblétre. Azért nem árt, ha óvatos, hiszen egyéb hasznát is vehetik egy fiatal tündér lánynak, mint a tulajdonai.*
- Igazán semmi gond. Köszönöm a segítséget!
*Hagyja magát vezetni, amíg arra viszik, amerre eredetileg is tervezett haladni. Általában nem szereti, ha sokáig ráakaszkodik így valaki, így már van néhány csőre töltött kifogása, hogy lerázhassa a nem kívánatos alakokat. Aki így beleszalad a másikba, az nagyon ritkán egy báránylelkű tündér keresztanya.*
- Dehogy nincs! Épp a bátyámat várom. Azt beszéltük meg, hogy az egyik padon megvárom.
*Ekkor fülsüketítő hanggal szólal meg egy kürt a téren, Rya pedig megragadja a kínálkozó alkalmat, hogy nagyobb tömegbe keveredhessen. Nem mellesleg, szereti a főtéri mutatványosokat, zenészeket.*
- Meggondoltam magam, menjünk inkább meghallgatni ezt a balladát. Érdekesnek ígérkezik! A bátyám is biztosan észreveszi majd a forgatagot, és megtalál.
*Ha a sötételf valóban közelebb vezeti a zene forrásához, továbbra is együtt haladnak gond nélkül. Ha ellenállásba ütközik, az elharapózhat.
Ha sikeresen eljutottak a bárd közelébe, örömmel hallgatja annak énekét, és a végén tapssal jutalmazza azt. Ruhája zsebében akad ilyen (és rosszabb) esetekre néhány arany, amit nyilvánosan átadhat másoknak. Bolond lenne elárulni, hol tárolja a kevéske pénzének maradékát.*
- Van nála kalap? Kéreget is, vagy csak dalolászik?
*Súgja oda halkan ideiglenes társának.*
1681. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-11 21:41:29
Üzenet elküldve: 2025-07-11 21:41:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szemellenző//
// Vanellarya Rhaentess //
* Ahogy az lenni szokott, a sötételf még a főtéren se tud végigmenni anélkül, hogy valaki belé… jönne? Nem, ez azért nem mindennapi. Így hát a meglepettsége, és az ingerültsége se az. *
– Nem látsz? És még, hogy én álljak el az utadból?! Te jöttél nekem, te kis… * Szemügyre veszi a kis csajt. Úgy tűnik, pont ugyanakkora, mint ő, szóval nem is olyan kicsi. Magához mérten nem. Másodjára azt veszi észre, hogy csukva van a szeme. Hacsak nem valami idióta tréfát űznek vele, ez csakugyan egyvalamit jelenthet: hogy nem lát. Tehát vak. Anottah érzi a rászegeződő tekinteteket, és bár senki nem szól egy szót se, szinte hallja, ahogy az emberek arról beszélnek körülötte, hogy hogy kihalt az erkölcs a mai világból és ennek alighanem fajához van köze. Gondol egyet és úgy dönt, megmutatja a világnak, hogy a sötételfek is tudnak segítőkészek és önzetlenek lenni. *
– Ezer bocsánat, nem láttam, hogy… Nem látsz. Add a kezedet, majd én vezetlek. * Nem vár ellenállást, hiszen a másik kérte meg, hogy segítse át a téren. De azért biztosra akar menni, hogy segítő szándékát nem utasítják vissza, így egy határozott mozdulattal megragadja a másik csuklóját és tesz egy lépést arra, amerre a másik úgy tűnt, hogy menni akart, mielőtt útjaik keresztezték egymást. Ezúttal körültekintőbb, hiszen nem csak magára kell figyelnie, hanem erre a csodabogárra is. Mármint a tündérre – a sárkánylégyről egyelőre nem vesz tudomást, habár az is érdekes, ez tény. De mindent a maga idején! *
– Hogyhogy így egyedül kóborolsz, ha nem látsz? Nincs valakid, aki segítene? * Próbál egy kis kapcsolatot teremteni, ha már így alakult, hogy színtiszta jóindulatból és együttérzésből megsegíti a lányt. Közben azért alaposan végignézi, hogy van-e Vanellaryán valami értékes, például egy feltűnő ékszer, illetve azt nézi, hogy hol tarthatja vajon a pénzét a drága. *
// Vanellarya Rhaentess //
* Ahogy az lenni szokott, a sötételf még a főtéren se tud végigmenni anélkül, hogy valaki belé… jönne? Nem, ez azért nem mindennapi. Így hát a meglepettsége, és az ingerültsége se az. *
– Nem látsz? És még, hogy én álljak el az utadból?! Te jöttél nekem, te kis… * Szemügyre veszi a kis csajt. Úgy tűnik, pont ugyanakkora, mint ő, szóval nem is olyan kicsi. Magához mérten nem. Másodjára azt veszi észre, hogy csukva van a szeme. Hacsak nem valami idióta tréfát űznek vele, ez csakugyan egyvalamit jelenthet: hogy nem lát. Tehát vak. Anottah érzi a rászegeződő tekinteteket, és bár senki nem szól egy szót se, szinte hallja, ahogy az emberek arról beszélnek körülötte, hogy hogy kihalt az erkölcs a mai világból és ennek alighanem fajához van köze. Gondol egyet és úgy dönt, megmutatja a világnak, hogy a sötételfek is tudnak segítőkészek és önzetlenek lenni. *
– Ezer bocsánat, nem láttam, hogy… Nem látsz. Add a kezedet, majd én vezetlek. * Nem vár ellenállást, hiszen a másik kérte meg, hogy segítse át a téren. De azért biztosra akar menni, hogy segítő szándékát nem utasítják vissza, így egy határozott mozdulattal megragadja a másik csuklóját és tesz egy lépést arra, amerre a másik úgy tűnt, hogy menni akart, mielőtt útjaik keresztezték egymást. Ezúttal körültekintőbb, hiszen nem csak magára kell figyelnie, hanem erre a csodabogárra is. Mármint a tündérre – a sárkánylégyről egyelőre nem vesz tudomást, habár az is érdekes, ez tény. De mindent a maga idején! *
– Hogyhogy így egyedül kóborolsz, ha nem látsz? Nincs valakid, aki segítene? * Próbál egy kis kapcsolatot teremteni, ha már így alakult, hogy színtiszta jóindulatból és együttérzésből megsegíti a lányt. Közben azért alaposan végignézi, hogy van-e Vanellaryán valami értékes, például egy feltűnő ékszer, illetve azt nézi, hogy hol tarthatja vajon a pénzét a drága. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1873-1892