//Jezabiel//
*Ugyanott, ugyanaz a pozíció, ugyanaz az elkeseredettség. Csak az elkeseredettség mivolta változott. Eddig a cél nélküli üresség volt a baj, most, hogy a cél megvan az baj, hogy nem tudja, hogyan is érhetné el. Mindenesetre a cél legalább meg van. Ha törik ha szakad olyan jó alkimista lesz, mint az apja és nem hagyja, hogy még egyszer bekövetkezzen az a dolog. Azt nem élné túl. De egyedül még is mihez kezdjen. Még sem mehet oda egy alkimistához se, hogy fogadja fel. Miért is tennék, egy olyan koszos kölyköt, mint ő. Még azt hinnék, csak kirabolni akarja őket. Meg amúgy is. Nem ismer egy alkimistát sem Artheniorban. Vagyis senkit, nemhogy alkimistákat. *
-Ez nem igazság. *Rogy le szinte ugyanarra a helyre, ahova az előbb. Ő próbálkozik tényleg, de úgy tűnik a sors is keresztbe akar tenni neki. Ekkor még nem tudta mekkorát téved. Ugyanis a sors egy új tanár kezei közzé sodorta, még ha ő akkor nem is tudta ezt. Csak azt tudta, hogy kezd megint az önsajnálat mocsarába süllyedni. Úgyhogy nincs mese tenni kell valamit. Egy séta. Ez az abba még nem halt bele senki, és ha mégis... hát nem
hiányozna senkinek az biztos. Elindul, de nem veszi gyorsra a tempót. Végül is ideje van még, ha más nem is. Nem sok dolog van már, ami felkeltené az érdeklődését. Mikor elsőnek itt járt, még rácsodálkozott mindenre és az emberek is rá, de idővel ő is beleolvadt a városba egy lett vele. Ha más nem is ez hiányozni fog neki, ha bármi történne vele. Az, hogy tudta még ha az emberek nem is foglalkoznak vele a város vigyáz rá. Ő emlékezni fog a nevére. Legalább is ebben bízik, ez az ami még mosolyt tud fakasztani eltorzult arcán és ugyancsak torz lelkén. És most is egy apró vigyor, egy elsuttogott szó csak ennyi kellett neki ahhoz, hogy rálépjen arra az útra, amire valószínűleg az istenek, már ha vannak, terelni próbálták őt. Két öreg beszélgetett mellette, ami nem különös ebben a városban. Nekik már csak a szavak maradtak meg az emlékek. Talán a barátság, bár az esetek többségében épp csak egymás mellé kerültek és egymás neveit sem tudják. Tehát nem egy furcsa jelenség és rendes körülmények között nem is figyelne rájuk de két szó eljut a füléig. Jezabiel és Arthenior. Egy pillanatra megáll. Próbálja feldolgozni, amit hall. Elképzelhető, hogy ekkora szerencséje lenne. *
-Állj te idióta... mint képzelsz hagyd az egészet csak sétálj tovább.
*A két öreg felé fordul és kérdőn néznek rá. *
-Mit motyogsz kölyök, beszélj hangosabban.
*Ras elvörösödik hirtelen nem is tudja, mit válaszoljon. Nem szereti ha emberekkel kell beszélni. Bár magának sem igazán meri bevallani zavarják a sebhelyek és mindig azt hiszi, csak kigúnyolnák. Ezért inkább csendben elkullog, ha hozzá szólnak. Most is ezt tenné, de kíváncsisága erősebb. *
-Miről... miről tetszettek beszélni az előbb?
*Kérdi és próbál egy erőltetett vigyort erőltetni az arcára, miközben az öregek felé fordul. Az egyik épp válaszolna, mikor meglátja Ras arcát és egyből lenyeli, amit mondani akart helyette ennyit mond. *
-Hát ritka ocsmány egy teremtés vagy fiam, már ne vedd a lelkedre.
*Ras-t mintha gyomorszájba vágták volna. Már megint. Erőltetetten újra elmosolyodik, miközben vakarásnak álcázott mozdulattal próbálja rejteni a sebeit. Szeme lassan megtelik könnyel, de nem láthatják, hogy sír. Senki nem láthatja. *
-Tudom és... és sajnálom, hogy zavartam önöket viszlát.
*Már épp megszólalna, mikor az első öreg utána szólsz. *
-Ne vedd úgy a szívedre fiam, csak meglepődött a vén Gorn és nem tudja befogni a száját. Egyébként meg nekem is van valamim, ami érdekes lehet. Megmutassam?
*Kérdi gyengéd mosollyal és mikor Ras Hálásan bólint Leveszi a kalapját és megmutatja a fejét, ami igazából, mintha csak egy fél lenne. Ras egy pillanatra ugyan megborzad, de aztán mosolyogva mondja. *
-Köszönöm.
-Ugyan mit?
*Kérdi az öreg őszinte meglepetéssel a hangjában. *
-Hogy megért.
*Mondja Ras és már el is felejti, hogy miért szólt hozzájuk, ha Gor nem szól utána elindult volna a válaszok nélkül. *
-He kölyök akkor nem érdekel miről beszéltünk? *Kérdi. *
-Dehogyisnem... de csak ha nem zavar.
-Engem ugyan nem. Sőt örülök a társaságnak. Jezabielről beszéltünk azt tudod ki ugye kölyök?
*Ras erre határozottan bólint. Hát ki ne ismerné. *
-Nem rég érkezett a városba. Az a hír járja, hogy tanítani jött, de ki hisz az efféle mendemondáknak. Úgy éljek ez is csak a városi pletykák egyike. Bár az tuti, hogy a városban van.
*Ras erre felkapja a fejét. *
-Hol? *Kérdi.*
-Ott.
*Mutat az öreg egy mögötte lévő pontra. Vagy nem is egy pontra egy személyre. Egy nagyon kicsi személyre, akit eddig a nagy önsajnálat miatt nem vett még észre. Gyorsan mielőtt még meggondolhatná magát elindul felé, de futtában még hátra fordul. *
-Köszönök szépen mindent.
*Mosolyog a két öregre, akik válaszul csak intenek, majd visszatérnek a csatákhoz családokhoz és más ősrégi történetekhez, amiket Ras már nem hallhat. Amint közelebb ér rá kell jönni egy dologra. Jezabiel valószínűleg nincs egyedül. Ugyanis egy magas. Nagyon magas elf férfival beszélget és egy Rassal egy magas tündér áll mögötte. Annyira benne a magán szférájában, hogy az nem lehet véletlen. Mit tegyen? Így is menjen oda? De mi van ha... *
~De mi van, de mi van. Ha nem sietsz talán az egyetlen esélyed baltázod el. ~
*Mély levegőt vesz, majd elindul. Szerencséjére nem veszik észre, így nem kell már előre a rá szegeződő tekintetekkel foglalkoznia. Mikor odaér gyengéden meghúzogatja a gnóm lány ruháját, ami kissé furán gyerekesnek hat, de még furábbnak, ha figyelembe vesszük, hogy a fiú magasabb a gnómnál. A többiekkel nem törődve és a ruhát még mindig szorongatva felteszi a kérdést. *
-Elnézést... ugye te vagy Jezabiel?
*Igazából nem várja meg a választ, mert tudja, hogy ő az ki más lehetne. Hanem gyorsan, míg el nem szál maradék bátorsága gyorsan még ezt nyögi ki. *
-Kérlek taníts.
*Ennél többet nem is mond, nem is tudna, mert a szíve hirtelen a torka közepébe, majdnem a szájába ugrott, míg a gnóm válaszát várja nem törődve a másik két személy tekintetével. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.06.10 22:10:13, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák; egyéb, durva helyesírási hibák, amiket egyszerű ellenőrzőprogramok is kiszűrnek; a világba nem illő kifejezés.