Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 45 (881. - 900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
900. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-07 17:39:05
Üzenet elküldve: 2012-12-07 17:39:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*Miután az intim percek véget érnek, Alvost viszonylag hirtelen hátrahőköl, észrevéve magát és talán egy kicsit túlságosan is őszinte gesztusait. Egy pár pillanatig rémülten pillant a lányra, attól rettegvén, hogy Ewa esetleg megijed a túlzott őszinteségtől, visszahúzódik a férfi korlátlan odaadásától.
Szerencsére az elf kedves mosolya és lágy, megnyugtató csókja miközben a kovács szélcserzette arcát apró tenyerei közé temeti, hamar meggyőzik a férfit arról, hogy nincs mitől tartania, Ewangel nem értett félre semmit és tud mit kezdeni a helyzettel.
"Hiányoztam neki..."
A szavak a kovács szívéig hatolnak. Ugyan volt már dolga nővel, nem is eggyel, de a legtöbb futó kapcsolata kimerült a pillanatnyilag fellángoló testi vágy kiélésében, ilyen mély és őszinte érzelmeket még nem érzett senki iránt.
Őszinte mosoly terül el a szögletes arcon ahogy Alvost elmerül a törékeny leányzó nyílt tekintetében.*
- Amint látom, épp a fogadóba tartok, veled egyetemben.
*Biccent mosolyogva a meleget ígérő, hívogató fényt árasztó ablakok felé, hiszen az ő figyelmét sem kerülte el Ewangel vágyakozó tekintete, és annak ellenére, hogy nem került szóba, a vándor már messziről látja azt valakin, ha hosszú út van mögötte.
Így hát kézen fogva a lány a Pegazus felé indul meg a páros.*
- Majd odabent mesélek, de először a te történetedet akarom hallani.
*Mondja a férfi, de nem teszi szóvá, hogy mennyit kereste Ewat és hogy mennyire aggódott érte az elmúlt hetek, hónapok során.*
Szerencsére az elf kedves mosolya és lágy, megnyugtató csókja miközben a kovács szélcserzette arcát apró tenyerei közé temeti, hamar meggyőzik a férfit arról, hogy nincs mitől tartania, Ewangel nem értett félre semmit és tud mit kezdeni a helyzettel.
"Hiányoztam neki..."
A szavak a kovács szívéig hatolnak. Ugyan volt már dolga nővel, nem is eggyel, de a legtöbb futó kapcsolata kimerült a pillanatnyilag fellángoló testi vágy kiélésében, ilyen mély és őszinte érzelmeket még nem érzett senki iránt.
Őszinte mosoly terül el a szögletes arcon ahogy Alvost elmerül a törékeny leányzó nyílt tekintetében.*
- Amint látom, épp a fogadóba tartok, veled egyetemben.
*Biccent mosolyogva a meleget ígérő, hívogató fényt árasztó ablakok felé, hiszen az ő figyelmét sem kerülte el Ewangel vágyakozó tekintete, és annak ellenére, hogy nem került szóba, a vándor már messziről látja azt valakin, ha hosszú út van mögötte.
Így hát kézen fogva a lány a Pegazus felé indul meg a páros.*
- Majd odabent mesélek, de először a te történetedet akarom hallani.
*Mondja a férfi, de nem teszi szóvá, hogy mennyit kereste Ewat és hogy mennyire aggódott érte az elmúlt hetek, hónapok során.*
899. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-07 17:30:11
Üzenet elküldve: 2012-12-07 17:30:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Brongar kilép a fogadóból immáron kis sörrel a bendőjében. Körbenéz a főtéren és letörli a maradék habot a bajuszáról amit ott felejtett.*
"Hova is menjek most, előttem a város... Áhh!" *Jut eszébe a gondolat.*"Elmegyek a kovácshoz nézek, má' magamnak egy hasznos fegyvert, a mostani amúgy is kopott meg alig használható."
*Vastalp uraság a szegénynegyed felé fordul majd határozott léptekkel elindul a kovácsműhely irányába, nem siet, nincs sok dolga.*
"Hova is menjek most, előttem a város... Áhh!" *Jut eszébe a gondolat.*"Elmegyek a kovácshoz nézek, má' magamnak egy hasznos fegyvert, a mostani amúgy is kopott meg alig használható."
*Vastalp uraság a szegénynegyed felé fordul majd határozott léptekkel elindul a kovácsműhely irányába, nem siet, nincs sok dolga.*
898. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-06 23:34:54
Üzenet elküldve: 2012-12-06 23:34:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
*Komorrá lesz, gondolatokba fúrja elméjének magvát, s hiába a még bőven termékeny talaj, nem sarjad semmi ötlet. Hát mi végre is van ő a világon? Talán csak a sötétség egy foltja, kinek értelmetlen létének egyetlen értelme, hogy erre keresse a választ? S eddig miért nem volt erre kíváncsi?*
- Nem bántottál, dehogy is.
*Meglepetten hőköl hátra, nyakában a tündérlánnyal, máskor pedig talán szabadulna egy ilyen helyzetből, hogy két lépés távolságot felvegyen, de eddig úgy tűnik, hogy másként működik ezen leányzónál a logika, minek hideg számításai szerint élt eddig Kazgo.
Ám mégis szűnik az ölelés, ahogy a korgó gyomor panaszosan követeli a megtömését. Erről eszébe ötlik, hogy ő maga is régen étkezett már, talán nem árthat, ha együtt ebédel, vagy talán még mondható egy késői reggelinek is a mostani táplálkozás.*
- Rendbe...
*Alig, hogy mondaná, s szavát tudná engedi ajkairól, máris rángatja a lány, egyenest a kiszúrt cégér alatti ajtó felé. Remek, legalább mihamarabb odaérhetnek, nem kell böködni a szárnyas-színes tündérlányt, hogy mozogjon áthűlt tagjaival.*
- Tudok, persze...
*Mondja, ahogy lassan már ott is vannak, hogy betérhessenek a Pegazus nevet viselő fogadóba.*
- Nem bántottál, dehogy is.
*Meglepetten hőköl hátra, nyakában a tündérlánnyal, máskor pedig talán szabadulna egy ilyen helyzetből, hogy két lépés távolságot felvegyen, de eddig úgy tűnik, hogy másként működik ezen leányzónál a logika, minek hideg számításai szerint élt eddig Kazgo.
Ám mégis szűnik az ölelés, ahogy a korgó gyomor panaszosan követeli a megtömését. Erről eszébe ötlik, hogy ő maga is régen étkezett már, talán nem árthat, ha együtt ebédel, vagy talán még mondható egy késői reggelinek is a mostani táplálkozás.*
- Rendbe...
*Alig, hogy mondaná, s szavát tudná engedi ajkairól, máris rángatja a lány, egyenest a kiszúrt cégér alatti ajtó felé. Remek, legalább mihamarabb odaérhetnek, nem kell böködni a szárnyas-színes tündérlányt, hogy mozogjon áthűlt tagjaival.*
- Tudok, persze...
*Mondja, ahogy lassan már ott is vannak, hogy betérhessenek a Pegazus nevet viselő fogadóba.*
897. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-06 21:05:30
Üzenet elküldve: 2012-12-06 21:05:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Ő volt de azért a reakció meglepi. Olyan régen találkoztak utoljára, hogy a régen történtek is másabb, rózsaszínebb ugyanakkor halványabb szint kaptak a lány emlékében.
A kismadár megpihen a férfi ölelő karjaiban. Csendesen hozzábújik és boldogan szuszog az erős karok között. Amikor Alvost elengedi felnéz rá.Szemei örömtől csillognak, ennél kellemesebb meglepetés nem érhette volna megérkezése estéjén. A következő pillanatban egy csók melegíti fel lelkét a hűvös hóesésben. Lágyan viszonozza, gyengéden bújik oda a kovácshoz. Különlegesen meghitt ez a pillanat mintha legalábbis régóta tartoznának össze, ki tudja, talán szívük vágyja egymás közelségét, hisz vannak dolgok mik az elfek sőt még a fél-elfek világán is túlmutat. Egy utolsó lehelet még a férfi ajkaira majd az ölelő karok között kissé hátradől, hogy jobban láthassa Alvost. A szavakra elmosolyodik.
- Mit csináltál amíg távol voltam? *kérdi egyik zöld szemből a másikba vándoroltatva tekintetét. A szavakat, miként az iménti hirtelen és őszintének tűnő mozdulatokat is át kell gondolnia. Ez természetesen nem vesz el időt. Épp csak pár pillanat és már érkezik is a válasz.
- Én is kerestelek amint megérkeztem a városba. Furcsa, talán sorsszerű, hogy rád is leltem. *mondja mosolyogva, halkan hisz az utcán sétálókra, sőt még az őrökre sem tartoznak a szavai. Kezét gyengéden emeli Alvost arcához, hogy lágyan két tenyere közé zárja és adjon még egy rövidke csókot az ajkaira, nem mélyet, éppen csak gyengédet, kedveskedőt.
- Hiányoztál... *mondja miközben már lép is hátra kibontakozva az ölelésből.
- Mit csinálsz? Hova mész?*kérdi kíváncsian de közben már a fogadó felé les. Hosszú volt a hét. Fáradt, poros, talán még éhes is.*
A kismadár megpihen a férfi ölelő karjaiban. Csendesen hozzábújik és boldogan szuszog az erős karok között. Amikor Alvost elengedi felnéz rá.Szemei örömtől csillognak, ennél kellemesebb meglepetés nem érhette volna megérkezése estéjén. A következő pillanatban egy csók melegíti fel lelkét a hűvös hóesésben. Lágyan viszonozza, gyengéden bújik oda a kovácshoz. Különlegesen meghitt ez a pillanat mintha legalábbis régóta tartoznának össze, ki tudja, talán szívük vágyja egymás közelségét, hisz vannak dolgok mik az elfek sőt még a fél-elfek világán is túlmutat. Egy utolsó lehelet még a férfi ajkaira majd az ölelő karok között kissé hátradől, hogy jobban láthassa Alvost. A szavakra elmosolyodik.
- Mit csináltál amíg távol voltam? *kérdi egyik zöld szemből a másikba vándoroltatva tekintetét. A szavakat, miként az iménti hirtelen és őszintének tűnő mozdulatokat is át kell gondolnia. Ez természetesen nem vesz el időt. Épp csak pár pillanat és már érkezik is a válasz.
- Én is kerestelek amint megérkeztem a városba. Furcsa, talán sorsszerű, hogy rád is leltem. *mondja mosolyogva, halkan hisz az utcán sétálókra, sőt még az őrökre sem tartoznak a szavai. Kezét gyengéden emeli Alvost arcához, hogy lágyan két tenyere közé zárja és adjon még egy rövidke csókot az ajkaira, nem mélyet, éppen csak gyengédet, kedveskedőt.
- Hiányoztál... *mondja miközben már lép is hátra kibontakozva az ölelésből.
- Mit csinálsz? Hova mész?*kérdi kíváncsian de közben már a fogadó felé les. Hosszú volt a hét. Fáradt, poros, talán még éhes is.*
896. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-06 20:21:07
Üzenet elküldve: 2012-12-06 20:21:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*Még el sem hagyta a kaput, amikor hirtelen valami váratlan történik. Mintha csak egy darázs csípné meg a tarkóján, úgy hatol a fülébe, majd egészen a szívéig az ismerős hang.*
- Ewa?!
*Fordul meg a sarkán a másodperc tört része alatt, elf részének minden agilitását latba vetve, és máris szembe találja magát az égi tüneménnyel aki első nőként lopta be magát a kovács egyébként sokszor szőrös szívébe.
Nem türtőzteti magát, talán nem is tudná: azonnal a karjai közé zárja a törékeny testet, és sokáig ott is tartja. Csók nélkül, akár egy szó nélkül is. Csak örül, hogy újra látja a lányt, csak örül, hogy újra érezheti az apró madárka leheletét.
Forrón öleli, majd egy cseppet hátrébb lépve, az elf arcát az állánál fogva megemelve még forróbban csókolja a finom nőt. Egyik kezével a lány derekát tartja, míg a másik érdes tenyér végigsimít a finom arcbőrön. Hosszú a csók, szinte egy örökkévalóság, s mikor véget ér, csak mélyen a lány szemébe néz és így szól:*
- El sem tudom mondani, hogy mennyire hiányoztál.
*Egyszerű, egyenes, őszinte szavak. Pont mint a kovács.*
- Ewa?!
*Fordul meg a sarkán a másodperc tört része alatt, elf részének minden agilitását latba vetve, és máris szembe találja magát az égi tüneménnyel aki első nőként lopta be magát a kovács egyébként sokszor szőrös szívébe.
Nem türtőzteti magát, talán nem is tudná: azonnal a karjai közé zárja a törékeny testet, és sokáig ott is tartja. Csók nélkül, akár egy szó nélkül is. Csak örül, hogy újra látja a lányt, csak örül, hogy újra érezheti az apró madárka leheletét.
Forrón öleli, majd egy cseppet hátrébb lépve, az elf arcát az állánál fogva megemelve még forróbban csókolja a finom nőt. Egyik kezével a lány derekát tartja, míg a másik érdes tenyér végigsimít a finom arcbőrön. Hosszú a csók, szinte egy örökkévalóság, s mikor véget ér, csak mélyen a lány szemébe néz és így szól:*
- El sem tudom mondani, hogy mennyire hiányoztál.
*Egyszerű, egyenes, őszinte szavak. Pont mint a kovács.*
895. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-06 20:05:03
Üzenet elküldve: 2012-12-06 20:05:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Este, a nap első narancsos sugarainál gördül be a kocsi Artheniorba. Hosszú utat járt be, sőt kimondottan fárasztót is. Az összes történésből talán a fogdát sikerül legkevésbé értelmeznie. Mit keresett ott, hogy történhetett ilyen vele. Még szerencse, hogy nem jegyezték fel sehova a nevét, így tulajdonképpen akár el is felejtheti az esetet mintha meg sem történt volna. Vajon képes lesz rá?
A karaván megállapodik a postakocsi állomáson és az elf az időhöz viszonyítva jókedvvel száll le ismét szülőföldje közelében. Arthenior az egyetlen város ami szívéhez nőtt. Karavánpihenőbe aztán biztos, hogy egyhamar nem fog visszavágyni. Hátára zsákot kanyarít majd csodálkozva néz széjjel a hóhullásba. Amikor elhagyta a várost épp hogy kora ősz volt most meg itt a tél! Barna csizmái alatt ropog a hó. Könnyű léptű ő ,na de azért mégsem ennyire. Kabátkáját összehúzza maga előtt és megindul a fogadó felé.
Pár lépést tesz csak meg majd valakit meglát, furcsamód ismerősnek tűnik neki a férfi alakja de azért nem biztos a dolgában. A vörös hajú alak után néz aki közvetlen mellette halad el viszont ellentétes irányba. Megtorpan, hosszan néz utána miközben jó pár hópehely lágyan megül a vállán és szőke fürtös fején is. ~Ő az vagy csak szeretném ha ő lenne?~ kérdi magától majd egy gyors mozdulattal fejére borítja a kabátja csuklyáját és megindul az ismerős férfi után.
-Alvost? *kérdi halkan ha eléggé közel ért. Ha tévedett volna, az idegen úgy sem fog felé fordulni az idegen név hallatán, ha meg nem...*
A karaván megállapodik a postakocsi állomáson és az elf az időhöz viszonyítva jókedvvel száll le ismét szülőföldje közelében. Arthenior az egyetlen város ami szívéhez nőtt. Karavánpihenőbe aztán biztos, hogy egyhamar nem fog visszavágyni. Hátára zsákot kanyarít majd csodálkozva néz széjjel a hóhullásba. Amikor elhagyta a várost épp hogy kora ősz volt most meg itt a tél! Barna csizmái alatt ropog a hó. Könnyű léptű ő ,na de azért mégsem ennyire. Kabátkáját összehúzza maga előtt és megindul a fogadó felé.
Pár lépést tesz csak meg majd valakit meglát, furcsamód ismerősnek tűnik neki a férfi alakja de azért nem biztos a dolgában. A vörös hajú alak után néz aki közvetlen mellette halad el viszont ellentétes irányba. Megtorpan, hosszan néz utána miközben jó pár hópehely lágyan megül a vállán és szőke fürtös fején is. ~Ő az vagy csak szeretném ha ő lenne?~ kérdi magától majd egy gyors mozdulattal fejére borítja a kabátja csuklyáját és megindul az ismerős férfi után.
-Alvost? *kérdi halkan ha eléggé közel ért. Ha tévedett volna, az idegen úgy sem fog felé fordulni az idegen név hallatán, ha meg nem...*
894. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-06 19:44:29
Üzenet elküldve: 2012-12-06 19:44:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*Alvost, a fél-elf kovács a fogadón keresztül érkezik a hóval borított főtérre. Haját lófarokba fonva köpenyének csuklyája alá rejtette a hóesés elől.
Artheniorra békésen száll le a hideg téli este, amely másoknak talán cseppet zordnak tűnhet, a férfi szívébe mégis ez az időjárás hozza el a meleget, hiszen szülőfalujában az év nagy részében ilyen klíma uralkodott."Mióta nem jártam már otthon..." Morfondírozik magában, miközben hideg orrát vakargatva a városkapu felé veszi az irányt. Ideje kicsit kimozdulnia a városból, s szeretné egy kicsit jobban felderíteni az Artheniort körülvevő mezőket és erdőket. Ilyen szép hóesésben pedig ez a kellemes időtöltés csak még inkább vonzóvá válik számára.
Biccent a kapunál posztoló őröknek, akik felismerik benne a férfit aki megélezte egyikük tőrét a minap, vagy épp a másikuk lovának patáját tette rendbe a múlt héten. Nem régóta van itt a városban, és hiába van Artheniornak saját kovácsa, egy utazó fémmegmunkálót bárhol szívesen fogad a köznép, pláne a harcosok.
Alvost emelkedett hangulatban hagyja mögött a falakat, s már ki is szemeli magának azt az ösvényt ahol elhagyja majd a főutat. Ám addig még legalább két mérfölded meg kell tennie gyalog, amelyet cseppet sem bán, tekintve a kellemes időjárást. Ám ekkor egy szekér, egye kisebb karaván tűnik fel a látóhatáron...*
Artheniorra békésen száll le a hideg téli este, amely másoknak talán cseppet zordnak tűnhet, a férfi szívébe mégis ez az időjárás hozza el a meleget, hiszen szülőfalujában az év nagy részében ilyen klíma uralkodott."Mióta nem jártam már otthon..." Morfondírozik magában, miközben hideg orrát vakargatva a városkapu felé veszi az irányt. Ideje kicsit kimozdulnia a városból, s szeretné egy kicsit jobban felderíteni az Artheniort körülvevő mezőket és erdőket. Ilyen szép hóesésben pedig ez a kellemes időtöltés csak még inkább vonzóvá válik számára.
Biccent a kapunál posztoló őröknek, akik felismerik benne a férfit aki megélezte egyikük tőrét a minap, vagy épp a másikuk lovának patáját tette rendbe a múlt héten. Nem régóta van itt a városban, és hiába van Artheniornak saját kovácsa, egy utazó fémmegmunkálót bárhol szívesen fogad a köznép, pláne a harcosok.
Alvost emelkedett hangulatban hagyja mögött a falakat, s már ki is szemeli magának azt az ösvényt ahol elhagyja majd a főutat. Ám addig még legalább két mérfölded meg kell tennie gyalog, amelyet cseppet sem bán, tekintve a kellemes időjárást. Ám ekkor egy szekér, egye kisebb karaván tűnik fel a látóhatáron...*
893. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-06 09:51:27
Üzenet elküldve: 2012-12-06 09:51:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Hangtalan árny suhan be Arthenior hatalmas kapuján. Nerezza fáradhatatlanul követi áldozatát, immár harmadik hete. Szinte már minden szokását kiismerte, így nem választja el sok attól, hogy biztosan bevégezze munkáját. Örömét leli az áldozatával való játszadozásban, azonban kezd kifáradni. Egy igen halk sóhaj közepette nyugtázza, hogy végre egy nagyobb városba értek, ahol talán ő maga is megpihenhet. Fejében ezer gondolat és információ cikázik, de ebből természetesen senki nem lát semmit. Egy pillanatra megáll, és körbetekint.* "Először mindenképp a várost kell felfedezzem." *állapítja meg, majd tekintete visszatéved kiszemeltjére. Ismét a városra emeli tekintetét, miután meggyőződött, hogy az áldozat nem csak átutazóba jött. Ő is itt akar megpihenni. Nerezza úgy dönt, keres egy fogadót, s ott piheni ki magát egy pár perc erejéig.*
892. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-05 23:41:53
Üzenet elküldve: 2012-12-05 23:41:53
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Stihuwa Lequarien//
*Kissé meglepetten hajol közelebb, s hallgatja meg az elkeseredett nő baját. Némán töpreng a Stihuwa suttogását követő éjszakai ürességben. ~ Mi lehet ez? Ki és miért bízta rá? Mi lehet az oka, hogy eltűnt? ~ Gondolataiban megáll, s nagyobb levegőt vesz. A történetben még sok a megválaszolatlan kérdés. Egy pillanatig a fél-elfet fürkészi, ahogy a zöld szempár megtöri a hold fagyos-kék fényét. Majd végignéz ismét a tér egyéb részein. A sikátorok vészjósló, sötét oszlopokként állnak a házfalak között.*
- Indulnunk kell. Hol volt az a valami utoljára?
*Érzi, hogy ez a kérdés kulcsfontosságú. A válasz után talán kezdetét veszi a keresés, s eldől, hogy az idegen bizalmába férkőzött-e ilyen kevés idő alatt. Ahhoz, hogy segíthessen és megtalálják, előbb vagy utóbb Ryallonak választ kell kapnia a kérdésekre... és persze megtudni, mi az a valami.*
*Kissé meglepetten hajol közelebb, s hallgatja meg az elkeseredett nő baját. Némán töpreng a Stihuwa suttogását követő éjszakai ürességben. ~ Mi lehet ez? Ki és miért bízta rá? Mi lehet az oka, hogy eltűnt? ~ Gondolataiban megáll, s nagyobb levegőt vesz. A történetben még sok a megválaszolatlan kérdés. Egy pillanatig a fél-elfet fürkészi, ahogy a zöld szempár megtöri a hold fagyos-kék fényét. Majd végignéz ismét a tér egyéb részein. A sikátorok vészjósló, sötét oszlopokként állnak a házfalak között.*
- Indulnunk kell. Hol volt az a valami utoljára?
*Érzi, hogy ez a kérdés kulcsfontosságú. A válasz után talán kezdetét veszi a keresés, s eldől, hogy az idegen bizalmába férkőzött-e ilyen kevés idő alatt. Ahhoz, hogy segíthessen és megtalálják, előbb vagy utóbb Ryallonak választ kell kapnia a kérdésekre... és persze megtudni, mi az a valami.*
891. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-05 23:33:00
Üzenet elküldve: 2012-12-05 23:33:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sequator//
*Éjszaka. Koromló éjszaka… Nyugodt. Csendes. Hűvös. Mármár hideg. A szél sem motoz. Ködfátylas éj… titkokkal terhes…. Ideális. Gyilkosságra éppúgy, mint… szerelmes ölelésre. Vagy megérkezésre…
Hosszú úton vannak túl. Egy újabb úton. Mi a végéhez közeleg. Ez is csak… egy újabb út. Legalábbis a nőstény életében. Gyermek kora óta úton volt. Szinte mindig. Csak az utóbbi idők kivételesek… Bár akkor is…el-eltünedezett. A Sétány… ~ Különös… leginkább talán azt a helyet nevezném otthonomnak, minden eddigi közül… Talán ha tovább maradunk…~ Tűnődik… a batár ablakán kibámulva. Arca haloványan visszadereng. Meg sem rezzen. Csak mered a sötétségbe. A koszos szürke ködbe. Nem keresi a másik társaságát… gondolatit… szavait. Okkal. Még ha érzi is. Ó de még mennyire. A Hím dühös. Feldúlt. Zaklatott. Még sosem… érezte ilyennek. Tajtékzik. S ezúttal komolyan. Szinte már vonzó.
Csitíthatná… nyugtathatná… megpróbálhatná meg könnyíteni neki. ~Minek is tenném?~ Minek is tenné? Tetszik neki így a Hím. Olyan más… olyan elven. Mégsem él a lehetőséggel. A batár nem áll félre… kihasználva a pillanat kínálta kéjt. Ó nem. Ráadásul ilyesmihez most… Ő is feldúlt. Nem, nem az utazás végett. Az Őt nem zökkenti ki. Mégsem nyugodt. Csupán a felszínen rezzenéstelen. Gondolatai hevesen cikáznak. ~Sequator…~ Meg amit mondott… Csak tudná. Miért épp ott? Miért épp akkor? De leginkább… Miért várt a dologgal eddig? Miért titkolta? Torzította az igazságot… Ez bosszantja.
Talán könnyebb volna… Itt hagyni Őt. Itt hagyni mindent. Ám a Sötét Fenség szeszélyes. Nem menekülne ilyen könnyen. Nem. Ott az a ’lánc’. Az a nagyon erős… érzelmi szál. Az fűzi őket össze… csaknem eggyé. Hiába a távolság. Úgy érzi Sequator érzéseit mintha… mindig mellette állna. ~ Tehát, ez viszont is igaz… Ezt titkoltad hát eddig, Te büszke hím… Nehogy sebezhetőnek lássalak…~ Kicsit talán csalódott. És mégsem. Valahol mélyen… nem várt mást. Vagy többet. Már várt valami… hasonlót.
Most már mindegy. Itt vannak, ketten vannak. Csak ez számít. Elvégre… Sequator még sosem hagyta cserben. Semmilyen téren. ~ Csak egy kicsit szeszélyes a vénség… rosszul viseli a változást.~ Rezzen arca. Az érzéki ajak… mintha mosolyt rejtegetne.
A hím szavai. Azok zökkentik ki. Hiába a patkók dobogása. Hiába a batár nyöszörgése. Így is tisztán hallja, s érti.*
- Remek. Hidd el ott lesz. * Kiált ki röviden. Tudja igaza lesz. Valamiért… bízik a lányban. A maga módján persze. Az anyjában is bízott… ~Lieth… nálad furcsább szukával még nem találkoztam…~ Különös kapcsolat… volt az övék… ~ Nem hittem volna, de hiányzik az az álságos vipera.~ Merül el a benti sötétben. Nem fog csalódni. Valamiért ezt érzi. Ha mégis? Ez az este nem lesz… túl kellemes. Nem vágyik újabb… ’családi’ vitára… Sem erőfitogtatásra. Sőt békebírói szerepre sem. Pedig mindre van esély… Ez egy ’csodás’ este. Ezt már eddig is tudta.
A kapun is bejutnak. A hím intézi. Bebocsájtatnak. Sőt. Információt is szerez.*
- Amúgy is ki kell vennünk egy szobát, míg jobbat nem találunk… Vadászatra pedig… Ne aggódj, nem lesz szükség. * Határozott kijelentés. Határozott hangon. Őt más nyomasztja. Egy kis keveredés. Egyik ládája… Christellayne-hez került. Az egyik… legkisebb. De legértékesebb. Még az anyjától kapta…
Nem sokkal később… a batár megáll. A lovak… hangosan fujtatnak. Az ajtó nyílik. Nuur kezét tartja Hímjének. Fenséges mozdulat mellyel kiszáll. Még… Végigpillant a fogadón. Sequatorra mosolyog. Míg maguk vannak. Az éj és a köd… leple alatt. Majd az arca megkomorodik. Megigazítja ruháját. Finom vörös kelme. Filigrán fehér mintákkal. Koromló bőrrel összedolgozva. Bőr nadrág. Utazáshoz praktikusan. Combjain tőr. Egy egy. Csizma, magas szárú. Felette… fehér csuklyás köpeny. A hideg végett. Haja művészi kontyban.*
- Javaslom, a lovakat bízd a lovászra, a csomagjaink vitesd fel. Majd kezdődhet az előadás. Próbálja megnyugodni és térjünk be. * Billen oldalara a kecses nyak. Már itt is a ’baba’. Elvégre… idegen helyen vannak. Ismeretlen halandók közt. Had higgyék… hogy Ő csak egy báb. A Hím kezében…*
*Éjszaka. Koromló éjszaka… Nyugodt. Csendes. Hűvös. Mármár hideg. A szél sem motoz. Ködfátylas éj… titkokkal terhes…. Ideális. Gyilkosságra éppúgy, mint… szerelmes ölelésre. Vagy megérkezésre…
Hosszú úton vannak túl. Egy újabb úton. Mi a végéhez közeleg. Ez is csak… egy újabb út. Legalábbis a nőstény életében. Gyermek kora óta úton volt. Szinte mindig. Csak az utóbbi idők kivételesek… Bár akkor is…el-eltünedezett. A Sétány… ~ Különös… leginkább talán azt a helyet nevezném otthonomnak, minden eddigi közül… Talán ha tovább maradunk…~ Tűnődik… a batár ablakán kibámulva. Arca haloványan visszadereng. Meg sem rezzen. Csak mered a sötétségbe. A koszos szürke ködbe. Nem keresi a másik társaságát… gondolatit… szavait. Okkal. Még ha érzi is. Ó de még mennyire. A Hím dühös. Feldúlt. Zaklatott. Még sosem… érezte ilyennek. Tajtékzik. S ezúttal komolyan. Szinte már vonzó.
Csitíthatná… nyugtathatná… megpróbálhatná meg könnyíteni neki. ~Minek is tenném?~ Minek is tenné? Tetszik neki így a Hím. Olyan más… olyan elven. Mégsem él a lehetőséggel. A batár nem áll félre… kihasználva a pillanat kínálta kéjt. Ó nem. Ráadásul ilyesmihez most… Ő is feldúlt. Nem, nem az utazás végett. Az Őt nem zökkenti ki. Mégsem nyugodt. Csupán a felszínen rezzenéstelen. Gondolatai hevesen cikáznak. ~Sequator…~ Meg amit mondott… Csak tudná. Miért épp ott? Miért épp akkor? De leginkább… Miért várt a dologgal eddig? Miért titkolta? Torzította az igazságot… Ez bosszantja.
Talán könnyebb volna… Itt hagyni Őt. Itt hagyni mindent. Ám a Sötét Fenség szeszélyes. Nem menekülne ilyen könnyen. Nem. Ott az a ’lánc’. Az a nagyon erős… érzelmi szál. Az fűzi őket össze… csaknem eggyé. Hiába a távolság. Úgy érzi Sequator érzéseit mintha… mindig mellette állna. ~ Tehát, ez viszont is igaz… Ezt titkoltad hát eddig, Te büszke hím… Nehogy sebezhetőnek lássalak…~ Kicsit talán csalódott. És mégsem. Valahol mélyen… nem várt mást. Vagy többet. Már várt valami… hasonlót.
Most már mindegy. Itt vannak, ketten vannak. Csak ez számít. Elvégre… Sequator még sosem hagyta cserben. Semmilyen téren. ~ Csak egy kicsit szeszélyes a vénség… rosszul viseli a változást.~ Rezzen arca. Az érzéki ajak… mintha mosolyt rejtegetne.
A hím szavai. Azok zökkentik ki. Hiába a patkók dobogása. Hiába a batár nyöszörgése. Így is tisztán hallja, s érti.*
- Remek. Hidd el ott lesz. * Kiált ki röviden. Tudja igaza lesz. Valamiért… bízik a lányban. A maga módján persze. Az anyjában is bízott… ~Lieth… nálad furcsább szukával még nem találkoztam…~ Különös kapcsolat… volt az övék… ~ Nem hittem volna, de hiányzik az az álságos vipera.~ Merül el a benti sötétben. Nem fog csalódni. Valamiért ezt érzi. Ha mégis? Ez az este nem lesz… túl kellemes. Nem vágyik újabb… ’családi’ vitára… Sem erőfitogtatásra. Sőt békebírói szerepre sem. Pedig mindre van esély… Ez egy ’csodás’ este. Ezt már eddig is tudta.
A kapun is bejutnak. A hím intézi. Bebocsájtatnak. Sőt. Információt is szerez.*
- Amúgy is ki kell vennünk egy szobát, míg jobbat nem találunk… Vadászatra pedig… Ne aggódj, nem lesz szükség. * Határozott kijelentés. Határozott hangon. Őt más nyomasztja. Egy kis keveredés. Egyik ládája… Christellayne-hez került. Az egyik… legkisebb. De legértékesebb. Még az anyjától kapta…
Nem sokkal később… a batár megáll. A lovak… hangosan fujtatnak. Az ajtó nyílik. Nuur kezét tartja Hímjének. Fenséges mozdulat mellyel kiszáll. Még… Végigpillant a fogadón. Sequatorra mosolyog. Míg maguk vannak. Az éj és a köd… leple alatt. Majd az arca megkomorodik. Megigazítja ruháját. Finom vörös kelme. Filigrán fehér mintákkal. Koromló bőrrel összedolgozva. Bőr nadrág. Utazáshoz praktikusan. Combjain tőr. Egy egy. Csizma, magas szárú. Felette… fehér csuklyás köpeny. A hideg végett. Haja művészi kontyban.*
- Javaslom, a lovakat bízd a lovászra, a csomagjaink vitesd fel. Majd kezdődhet az előadás. Próbálja megnyugodni és térjünk be. * Billen oldalara a kecses nyak. Már itt is a ’baba’. Elvégre… idegen helyen vannak. Ismeretlen halandók közt. Had higgyék… hogy Ő csak egy báb. A Hím kezében…*
890. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-05 22:02:15
Üzenet elküldve: 2012-12-05 22:02:15
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Mikor Scorage megérkezett már este volt.A távolban valami kis villodzó pontot látott.Talán egy fáklya az.Lova kantárját fogja és ugy próbált végigbotorkálni a dimbes dombos tájon.Gyakran meg meg botlik de lovakisegíti ebből a helyzetből.Amint brelép a kapun megpillant benne egy halkan szuszogó őrt aki kényelmesen elterülve egy kis fabódé sarkában alszik.Mellette egy fáklya.Ezek szerint nem csalt a szeme.Mivel az őr alszik kapupénz fizetése nélkül is belopozhat.Amint belépett kis faházakat és mohás tetejű zugokat lehetett látni de ezeket csak el-el szórva látott.Egy belső falhoz ért ahol egy vaskapu volt résnyire nyitva.Kilincsén egy oroszlán egy virággal a fogai között.Nem tudta mi lehet az pedig nem egy könyvet olvasott a gyógynövényekről és némi tapasztalata is volt.De nem is igazán érzi jelentősnek a kapu díszét.Belép,a fém pántok könnyen engednek.Meglepetésére a főtéren még ilyenkor is nagy a nyüzsgés*.A fatáblák a szélben lengedeznek a céhek címerével de ő csak a nyomornegyedet keresi.
A hozzászólás írója (Scorage Geralth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.05 22:13:18
A hozzászólás írója (Scorage Geralth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.05 22:13:18
889. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-05 21:11:33
Üzenet elküldve: 2012-12-05 21:11:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Ryallo Kalatar//
*Végiggondolja a másik szavait és újfent végigméri. Ugyan alapvetően bizalmatlan másokkal szemben, erről a férfiról nem tartja különösen feltételezhetőnek, hogy ki akarná rabolni - vagy még rosszabb.*
"Talán a ruha teszi. Bár, akárki aggathatna magára ilyesféle öltözetet, már csak a megtévesztés jegyében is..."
*Néhány pillanatra újra gondolkodóba esik. Tekintetét ez alatt végigfuttatja a téren, megpihenteti egy időre táskáján, majd visszaemeli Ryallo-ra.*
- Hát jó. Nagyon kellemetlenül érit a téma, szóval... Ha megtenné, hogy kicsit közelebb hajol...
*Egyik kezének kissé átfagyott ujjaival - mert azok biza nem sokat melegedtek combjai közt sem - maga felé is inti a férfit. Amint az eleget tesz a kérésnek és elég közel hajol, Stihuwa el is kezdi felvázolni, mi aggasztja most. Először persze csak nagy vonalakban. Már csak azért is, mert továbbra is jobbnak tartja elővigyázatosnak lenni. Hangja alig hangosabb a suttogásnál.*
- Rám bíztak... valamit. Olyan valamit, amire nagyon kellett volna vigyáznom. És esküszöm, csak egy pillanatra tévesztettem szem elől, máris... nyoma veszett.
*Sóhajt egy nagyot. A hideg levegő szinte végighasít torkán, ám ez sem érdekli most.*
- Őszintén szólva, ötletem sincs, merre keressem...
*Végiggondolja a másik szavait és újfent végigméri. Ugyan alapvetően bizalmatlan másokkal szemben, erről a férfiról nem tartja különösen feltételezhetőnek, hogy ki akarná rabolni - vagy még rosszabb.*
"Talán a ruha teszi. Bár, akárki aggathatna magára ilyesféle öltözetet, már csak a megtévesztés jegyében is..."
*Néhány pillanatra újra gondolkodóba esik. Tekintetét ez alatt végigfuttatja a téren, megpihenteti egy időre táskáján, majd visszaemeli Ryallo-ra.*
- Hát jó. Nagyon kellemetlenül érit a téma, szóval... Ha megtenné, hogy kicsit közelebb hajol...
*Egyik kezének kissé átfagyott ujjaival - mert azok biza nem sokat melegedtek combjai közt sem - maga felé is inti a férfit. Amint az eleget tesz a kérésnek és elég közel hajol, Stihuwa el is kezdi felvázolni, mi aggasztja most. Először persze csak nagy vonalakban. Már csak azért is, mert továbbra is jobbnak tartja elővigyázatosnak lenni. Hangja alig hangosabb a suttogásnál.*
- Rám bíztak... valamit. Olyan valamit, amire nagyon kellett volna vigyáznom. És esküszöm, csak egy pillanatra tévesztettem szem elől, máris... nyoma veszett.
*Sóhajt egy nagyot. A hideg levegő szinte végighasít torkán, ám ez sem érdekli most.*
- Őszintén szólva, ötletem sincs, merre keressem...
888. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-05 20:59:22
Üzenet elküldve: 2012-12-05 20:59:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Stihuwa Lequarien//
*A férfi figyelmesen méri végig társasága apróbb mozdulatait, ahogy a hold megremeg zöld íriszében, s mint a kérdésre, most a válaszra is megakadt csönd vonul végig a téren.
Félelmet érez, melyre zavartan és alig észre vehetően hátrább lép. Talán a magányos éjszakai fény, a fekete csuha fenyegető hullámzása vagy a vele történtek miatt ilyen hűvös a nő, mindenesetre érdekesnek találja, hogy fél tőle. Nyugodt hangjával igyekszik bizalmat ébreszteni.*
- Sem pénzt, sem egyebet nem kérek cserébe, s amíg e segítség nem kívánja érző lény életét, addig számíthat rám.
*Rövid szünetet tart, végiggondolva gyanúsan kedvesnek tűnhet. Elképzelhető, hogy a fél-elfnek eszébe sem jut, hogy egy szerzetessel van dolga, akinek fiatal kolostori életének ereibe vésett gondolatán jár az esze: "Segíts másokon, s egy cseppel több ég kerül a tengerekbe." *
*A férfi figyelmesen méri végig társasága apróbb mozdulatait, ahogy a hold megremeg zöld íriszében, s mint a kérdésre, most a válaszra is megakadt csönd vonul végig a téren.
Félelmet érez, melyre zavartan és alig észre vehetően hátrább lép. Talán a magányos éjszakai fény, a fekete csuha fenyegető hullámzása vagy a vele történtek miatt ilyen hűvös a nő, mindenesetre érdekesnek találja, hogy fél tőle. Nyugodt hangjával igyekszik bizalmat ébreszteni.*
- Sem pénzt, sem egyebet nem kérek cserébe, s amíg e segítség nem kívánja érző lény életét, addig számíthat rám.
*Rövid szünetet tart, végiggondolva gyanúsan kedvesnek tűnhet. Elképzelhető, hogy a fél-elfnek eszébe sem jut, hogy egy szerzetessel van dolga, akinek fiatal kolostori életének ereibe vésett gondolatán jár az esze: "Segíts másokon, s egy cseppel több ég kerül a tengerekbe." *
887. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-05 20:42:56
Üzenet elküldve: 2012-12-05 20:42:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Ryallo Kalatar//
*Gondolataiba mélyed teljesen. Olyannyira, hogy jelenleg az sem érdekli, hogy a kissé kellemetlenül hűvös esti időben az arcán nyugvó mozdulatlan ujjai pillanatokkal később kezdenek áthűlni. Mélyeket sóhajtva próbál úrrá lenni feszültségén és zöld ágra vergődni gondolatai közt. A kilehelt levegő átszivárog kezei közt, apró, fehéren gomolygó felhőcskéket képezve feje körül.
Hallja ugyan, hogy valaki közeledik felé, s bár normális esetben talán a lehetséges védekezési módokon, vagy menekülési útvonalon gondolkodna, ám most nem igazán izgatja az a gondolat sem, hogy életére törhetnek. Az viszont annál inkább, hogy hallja, ahogy táskája megmozdul. Erre felkapja fejét, majd végignézi, ahogy örök társa lassan helyet kap mellette, a kút káváján. Tekintetét lassan vonszolja végig a táska pántját fogó kézen, egészen az előtte megjelent férfi arcáig.
Tekintete üres, nem látszik benne sem szomorúság, sem semmiféle düh. Arca ezzel ellentétben viszont kissé elnyűttnek látszhat, a Hold halvány fényében.
Bár kérdezték, még pillanatokig némán bámul az előtte állóra. Alaposan megrágja szavait, mielőtt kimondaná őket, de mikor kissé reszelős hangján megszólal, még így is felfogható bántónak a felelete.*
- Az attól függ, vár-e a segítségért cserébe valamiféle ellenszolgáltatást. Pénzt talán adhatok, egyébbel nem szolgálhatok.
~ És nem is tenném... ~
*Fázó kezeit ekkorra ölében pihenteti, pontosabban két combja közé fogja, hogy valamelyest átmelegedjenek. Míg ő maga is a válaszra vár, alaposan végigméri a férfit, s megpróbálja kitalálni, vajon mire számíthat tőle. Tényleg segíteni akarna-e, vagy kihasználná az első adandó alkalmat, hogy megfossza ingóságaitól, vagyonától; vagy esetleg életére tör majd?*
*Gondolataiba mélyed teljesen. Olyannyira, hogy jelenleg az sem érdekli, hogy a kissé kellemetlenül hűvös esti időben az arcán nyugvó mozdulatlan ujjai pillanatokkal később kezdenek áthűlni. Mélyeket sóhajtva próbál úrrá lenni feszültségén és zöld ágra vergődni gondolatai közt. A kilehelt levegő átszivárog kezei közt, apró, fehéren gomolygó felhőcskéket képezve feje körül.
Hallja ugyan, hogy valaki közeledik felé, s bár normális esetben talán a lehetséges védekezési módokon, vagy menekülési útvonalon gondolkodna, ám most nem igazán izgatja az a gondolat sem, hogy életére törhetnek. Az viszont annál inkább, hogy hallja, ahogy táskája megmozdul. Erre felkapja fejét, majd végignézi, ahogy örök társa lassan helyet kap mellette, a kút káváján. Tekintetét lassan vonszolja végig a táska pántját fogó kézen, egészen az előtte megjelent férfi arcáig.
Tekintete üres, nem látszik benne sem szomorúság, sem semmiféle düh. Arca ezzel ellentétben viszont kissé elnyűttnek látszhat, a Hold halvány fényében.
Bár kérdezték, még pillanatokig némán bámul az előtte állóra. Alaposan megrágja szavait, mielőtt kimondaná őket, de mikor kissé reszelős hangján megszólal, még így is felfogható bántónak a felelete.*
- Az attól függ, vár-e a segítségért cserébe valamiféle ellenszolgáltatást. Pénzt talán adhatok, egyébbel nem szolgálhatok.
~ És nem is tenném... ~
*Fázó kezeit ekkorra ölében pihenteti, pontosabban két combja közé fogja, hogy valamelyest átmelegedjenek. Míg ő maga is a válaszra vár, alaposan végigméri a férfit, s megpróbálja kitalálni, vajon mire számíthat tőle. Tényleg segíteni akarna-e, vagy kihasználná az első adandó alkalmat, hogy megfossza ingóságaitól, vagyonától; vagy esetleg életére tör majd?*
886. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-05 20:19:08
Üzenet elküldve: 2012-12-05 20:19:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Stihuwa Lequarien //
*A főtéren álló férfi meglepettségét csak szemöldökének alig látható rezzenése mutatja, szeme komor nyugalommal követi a nőt. Az acélfényű térköveken végignyúló árnyéka különböző formákat vesz fel, ahogy köpenyébe belecsípnek a sikátorokból fújó szelek.
Rövid habozás után a kút felé indul, higgadt lépései csendesen szelik át a Főteret. Megáll a táska előtt és csuklyája alól futólag körbenéz a helyen. Megkönnyebbüléssel nyugtázza, hogy nincs más rajtuk kívül a közelben. A csomagot egy mozdulattal felveszi a földről, majd óvatosan az ismeretlen mellé fekteti.
Egy kis ideig zavartan áll, szemével ismét a sikátorokat fürkészi. ~ Talán bajban van ~ gondolja, s ha tolakodónak is tűnik az éj közepén, ismeretlenül, mégis bölcsebbnek látja, ha megszólítja.*
- Segíthetek Hölgyem?
*A főtéren álló férfi meglepettségét csak szemöldökének alig látható rezzenése mutatja, szeme komor nyugalommal követi a nőt. Az acélfényű térköveken végignyúló árnyéka különböző formákat vesz fel, ahogy köpenyébe belecsípnek a sikátorokból fújó szelek.
Rövid habozás után a kút felé indul, higgadt lépései csendesen szelik át a Főteret. Megáll a táska előtt és csuklyája alól futólag körbenéz a helyen. Megkönnyebbüléssel nyugtázza, hogy nincs más rajtuk kívül a közelben. A csomagot egy mozdulattal felveszi a földről, majd óvatosan az ismeretlen mellé fekteti.
Egy kis ideig zavartan áll, szemével ismét a sikátorokat fürkészi. ~ Talán bajban van ~ gondolja, s ha tolakodónak is tűnik az éj közepén, ismeretlenül, mégis bölcsebbnek látja, ha megszólítja.*
- Segíthetek Hölgyem?
885. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-05 19:47:28
Üzenet elküldve: 2012-12-05 19:47:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Éjszaka van. A sötétség, mint bársonylepel terül szét a városon, s a Hold ezüst fényével szövi át az eget.
Minden csendes, az utcák néptelenek, mintha kihalt lenne a város. A csendet csak kutyák marakodása töri meg, és a Főtér közepén álló szökőkút kristálytiszta vizének csobogása.
Ám ez az idill nem tart soká, pillanatokon belül valami oda nem illő kerül a képbe: egy fél-elf nőszemély csörtet át a téren, a Szegénynegyed utcáiból érkezve. Léptei súlyosak, s bár arcát nem látni - s így arckifejezését sem -, mozgásából, lendületéből is leszűrhető, hogy épp heves indulatok vezetik.
Ahogy valaki közelábe ér, ráemeli egy pillanatra élénkzöld pillantását, majd el is fordítja fejét. Nem törődik senkivel, csak trappol tovább úticélja felé, amely történetesen épp a kút.
Nagy lendületet véve leemeli válláról a táskáját, s hagyja azt a földre hullani. A tárolóalkalmatosság, súlyánál fogva kisebb puffanással ér talajt.
A fél-elf morfondírozik még magában, majd sóhajt, és maga is helyet foglal a kút káváján. Térdére könyököl, és előre dőlve tenyereibe temeti arcát.*
Minden csendes, az utcák néptelenek, mintha kihalt lenne a város. A csendet csak kutyák marakodása töri meg, és a Főtér közepén álló szökőkút kristálytiszta vizének csobogása.
Ám ez az idill nem tart soká, pillanatokon belül valami oda nem illő kerül a képbe: egy fél-elf nőszemély csörtet át a téren, a Szegénynegyed utcáiból érkezve. Léptei súlyosak, s bár arcát nem látni - s így arckifejezését sem -, mozgásából, lendületéből is leszűrhető, hogy épp heves indulatok vezetik.
Ahogy valaki közelábe ér, ráemeli egy pillanatra élénkzöld pillantását, majd el is fordítja fejét. Nem törődik senkivel, csak trappol tovább úticélja felé, amely történetesen épp a kút.
Nagy lendületet véve leemeli válláról a táskáját, s hagyja azt a földre hullani. A tárolóalkalmatosság, súlyánál fogva kisebb puffanással ér talajt.
A fél-elf morfondírozik még magában, majd sóhajt, és maga is helyet foglal a kút káváján. Térdére könyököl, és előre dőlve tenyereibe temeti arcát.*
884. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-05 17:14:21
Üzenet elküldve: 2012-12-05 17:14:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*A szegénynegyedet elhagyva, hamar átvágnak még a főtéren is, egészen a fogadóig. Közben pár őr, de vagy nem feléjük figyel, vagy szintén Zorát nézik csupán, észre sem véve a mellette haladó férfit. Mintha a csőlátás csak felé koncentrálódna. Még szerencse, hogy szereti érezni, hogy megbámulják. Mindig is imádta, amikor a figyelem középpontjában van, még ha éppen a város rendjének őrei is lesik őt. Ha nekik ez tetszik. Nem is csoda, hiszen formás alakját alig fedi, a köpeny is szétnyílva maradt, így dekoltázsa igencsak megmutatkozik. De ő nem foglalkozik most mással, nem szokása csak úgy elhagyni egy férfit csupán azért, mert egy pár kategóriával jobb falatot lát. Más kérdés, ha sokkal jobb...
A fogadó felé irányulva, hamarost beléphetnek.*
A fogadó felé irányulva, hamarost beléphetnek.*
883. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-05 16:34:28
Üzenet elküldve: 2012-12-05 16:34:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
* Gyűlöli az egészet. Kezdve az elejével: gyűlöl pakolni-szedelőzködni. Amióta élt már annyiszor kellett megtennie, hogy már a gondolatától is felfordul a gyomra és kiesett hírhedt hideg viselkedéséből. Erre akkor költöznie kellett. Mindent magával kellett hoznia ami fontos volt számára. Még sem sikerült. Meg annyian maradtak odaát. Ez a gondolat még cudarabb hangulatba hozza mint az lehetséges volt az adott helyzetben. Pedig ezen a hangulaton megannyi dolog ront. Hiszen kénytelen batáron utazni. Mint valami közember. Pedig reá a legkevésbé illik a köz és az ember jelző. Kezdve azzal, hogy mélységi volt. Egyike azon faj tagjainak amit ferde szemmel néztek még ezen a világon is. Ez a tudat keserű mosolyt csempész a hím képére.~ Mindegy, hogy hol vagy. A származásod mindig és mindenhol el fog kísérni.~ Magában nyugtázza a dolgot. Majd megcsördíti a kordét húzó állatok kantárját. Hát, ez megint olyan dolog ami nem tartozik a kedvencei közé. Batáron utazni. Inkább egy ló... vagy a saját lába. De nem egy batár. És most mégis ezzel kell beérnie. Hiszen megannyi tárgyat kellet kimentenie abból a pusztuló valóságból amiből ők ketten menekültek. Ketten. Ezt is szoknia kell. Még mindig. Pedig megannyi éve így éltek. És mégis... tudván a közelséget és a varázst ami eggyé kovácsolta őket mégis nehéz egyként gondolni egymásra. Pedig még neki is elmagyarázta a dolgot. Mielőtt nekiindultak. Soha jobbkor... a pusztulás pillanatában elmondá neki, hogy milyen kapcsolat is fűzte össze őket. Varázslat és valós érzelem. Talán elegek lesznek. Révetegen néz rá a „babára” aki mellette lovagol. A ködös estén még ilyen távolságba is nehéz volt kivennie a vonásait. Elmosolyodik.*
- Hamarosan odaérünk. Remélem ő is ott lesz ahol érzem. Mert ha nem még a végén komoly vadászatot indítok ellene.* Jelenti ki tisztán érthetően. Tudja, hogy ez még zavarhatja majd társnőjét. Hiszen amaz teljesen más okból kötődik a család azon ágához, mint ő. Neki tartoztak. Nem is kevéssel. Egy élettel. És mivel a keresett anyja nem adta meg a tartozást az a gyermekre száll. És most a keresett gyermek volt terítéken. Sequator morog is miatta rendesen. Olyan rokonnal hozta össze a rosszsors akit nem kedvel. Sosem volt egyszerű családja nőtagjaival de voltak kikkel azért hamar megtalálta a hangot. Mert tudták, hol a helyük. Emezen családtag nem ez a fajta. Vele még meg kell majd küzdenie.*
- Itt a kapu.* Jelenti ki. Hamarosan már az őrséggel egyezkedik. Pár arany cserél gazdát... egy ilyen éjen nem sokan engedtek be bárkit. Főleg nem olyat ki az ő fajtájába tartozik. A mélységiek híre nem volt a legjobb a környéken. De az arany mindenhol megnyitja a kapukat. És beszédessé is teszi a kérdezetteket.*
- Azt mondták, hogy a fogadóban van. Levadásszuk vagy foglalkozzunk mással?* Teszi fel kérdését társnőjének miközben morogva irányítja a batárt a varosban. Minél előbb meg akar szabadulni tőle.*
- Hamarosan odaérünk. Remélem ő is ott lesz ahol érzem. Mert ha nem még a végén komoly vadászatot indítok ellene.* Jelenti ki tisztán érthetően. Tudja, hogy ez még zavarhatja majd társnőjét. Hiszen amaz teljesen más okból kötődik a család azon ágához, mint ő. Neki tartoztak. Nem is kevéssel. Egy élettel. És mivel a keresett anyja nem adta meg a tartozást az a gyermekre száll. És most a keresett gyermek volt terítéken. Sequator morog is miatta rendesen. Olyan rokonnal hozta össze a rosszsors akit nem kedvel. Sosem volt egyszerű családja nőtagjaival de voltak kikkel azért hamar megtalálta a hangot. Mert tudták, hol a helyük. Emezen családtag nem ez a fajta. Vele még meg kell majd küzdenie.*
- Itt a kapu.* Jelenti ki. Hamarosan már az őrséggel egyezkedik. Pár arany cserél gazdát... egy ilyen éjen nem sokan engedtek be bárkit. Főleg nem olyat ki az ő fajtájába tartozik. A mélységiek híre nem volt a legjobb a környéken. De az arany mindenhol megnyitja a kapukat. És beszédessé is teszi a kérdezetteket.*
- Azt mondták, hogy a fogadóban van. Levadásszuk vagy foglalkozzunk mással?* Teszi fel kérdését társnőjének miközben morogva irányítja a batárt a varosban. Minél előbb meg akar szabadulni tőle.*
882. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-05 11:33:27
Üzenet elküldve: 2012-12-05 11:33:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Kérdése láthatóan rosszul érinti a tündérfiút, hirtelen komorodik el és láthatóan elveszik a gondolatai között. Vajon mi járhat a fejében? Lisil megbántotta volna? A tündérlányka hirtelen szégyelli el magát, bár nem tudja, mi rosszat mondott, de nagyon úgy néz ki, hogy az ő szavai váltották ki ezt a komorságot.
-Megbántottalak? Sajnálom, én nem akartam... - *újra felröppen, hogy Kazgo nyakában kössön ki, alaposan megölelgetve a fekete tündért, hátha ettől majd jobban fogja érezni magát. De ez biztosan feldobja majd, hiszen ki nem szereti, ha ilyen kedvesen viszonyulnak hozzá?
Ekkor következik be az éhségét jelző korgás, amitől még ő is megszeppen, annyira, hogy elereszti Kazgo nyakát és hátrébb szökken.*
-Tényleg? Az nagyon jól hangzik. Menjünk máris, itt hideg van. - *miután tényleg észrevette a fogadó cégérét, megragadja a tündérfiú karját és elkezdi húzni magával. Szíve szerint szaladna, amilyen gyorsan csak tud, mert a kő még mindig borzasztóan hideg a lábainak, de nem akarja csak úgy rángatni új barátját, így inkább csak szökdécselget mellette, hogy minél kevesebbet kelljen talpainak a talajjal érintkeznie. Annyira buták ezek a városiak... Ha fű lenne mindenhol, máris nem lennének ilyen komoly problémák, hiszen legyen bármilyen hideg, az még mindig nem olyan hűvös, mint ezek a kövek.*
-Mondd, számolni is tudsz? Mert én nem. - *Az pedig azért problémás, mert a fogadóban egyedül nehezen boldogulna az árakkal.*
-Megbántottalak? Sajnálom, én nem akartam... - *újra felröppen, hogy Kazgo nyakában kössön ki, alaposan megölelgetve a fekete tündért, hátha ettől majd jobban fogja érezni magát. De ez biztosan feldobja majd, hiszen ki nem szereti, ha ilyen kedvesen viszonyulnak hozzá?
Ekkor következik be az éhségét jelző korgás, amitől még ő is megszeppen, annyira, hogy elereszti Kazgo nyakát és hátrébb szökken.*
-Tényleg? Az nagyon jól hangzik. Menjünk máris, itt hideg van. - *miután tényleg észrevette a fogadó cégérét, megragadja a tündérfiú karját és elkezdi húzni magával. Szíve szerint szaladna, amilyen gyorsan csak tud, mert a kő még mindig borzasztóan hideg a lábainak, de nem akarja csak úgy rángatni új barátját, így inkább csak szökdécselget mellette, hogy minél kevesebbet kelljen talpainak a talajjal érintkeznie. Annyira buták ezek a városiak... Ha fű lenne mindenhol, máris nem lennének ilyen komoly problémák, hiszen legyen bármilyen hideg, az még mindig nem olyan hűvös, mint ezek a kövek.*
-Mondd, számolni is tudsz? Mert én nem. - *Az pedig azért problémás, mert a fogadóban egyedül nehezen boldogulna az árakkal.*
881. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-03 17:58:15
Üzenet elküldve: 2012-12-03 17:58:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
*Csak halk nevetéssel és egy apró bólintással jelzi, ha el nem feledi a lány, hogy megnézi vele, miként virágzanak majd tavasszal a cseresznyefák. Mert akkor szoktak, ezt jól tudja. Ekkor szokott elrejtőzni a világtól, hiszen számára csak az ősz, és a tél, talán még olykor a nyár, mi elfogadható. Sokkal jobban szereti a sötétebb időket, mikor hullanak a levelek, kopár fák szegélyezik a tájat. Ezért is lehet, hogy utálja az örökzöldeket. Mindig zöldek...*
- Nem vagyok tudós... Nem is igazán tudom, mi vagyok.
*Vigyora lehervad. Eddig ilyen se történt, hogy félelmet már csak alig-alig érez, mégis eltűnik a szokott kifejezés. De még csak a gúnyos félmosolya sem leledzik arcán, vonásain inkább a mély gondolatok által okozott méla kifejezés látszik. Mi ő? Ki ő? Nem tudja, hiszen csak utazik, néha tanul, de sosem sikerült még semmi hasznosat tennie. Olykor alkalmanként elvállal valami munkát, főleg hol hasznos apró alkata. Ám ezen túl? Semmi, az ég világon semmi. Talán soha nem is lesz. Hiszen, csak egy fekete porszem a szivárványszín homokban, mi az órában pereg, egyre lejjebb kerülve, egyre közelebb, hogy átlépje a bűvös határt. Vajon, ha meghal, nyugalom fogja majd övezni, vagy egy sikátor mélyén késelik halálra?
A kordulás és a közjáték többi eleme vonja vissza a való életbe, ahogy a lányra pillant, ismét vigyor ül ki képére.*
- Van itt a közelben egy fogadó. Ott meleg van és jó áron számolják az ételt is.
*Mutat háta mögé, mert ha jól emlékszik, arra van a fogadó. Bár, ha téved is, a lengedező cégér, min egy Pegazus van, bizonyára elég figyelemfelkeltő, ha valaki azt keresi. Ha pedig a lány úgy érzi, hogy menne már, akkor Kazgo szépen elkíséri. Nem úgy tűnt neki, hogy a tündérlányka nagy városjáró, és valamiért a kíváncsisága nem akar szűnni. Egyre inkább nő, s lila szempárja is csak sóvárogva fénylik, ahogy a nap lágy fényével találkozik. Tudni akarja, hogy most mi érdekli, mert addig nem múlik el. Addig csak várnia kell.*
- Nem vagyok tudós... Nem is igazán tudom, mi vagyok.
*Vigyora lehervad. Eddig ilyen se történt, hogy félelmet már csak alig-alig érez, mégis eltűnik a szokott kifejezés. De még csak a gúnyos félmosolya sem leledzik arcán, vonásain inkább a mély gondolatok által okozott méla kifejezés látszik. Mi ő? Ki ő? Nem tudja, hiszen csak utazik, néha tanul, de sosem sikerült még semmi hasznosat tennie. Olykor alkalmanként elvállal valami munkát, főleg hol hasznos apró alkata. Ám ezen túl? Semmi, az ég világon semmi. Talán soha nem is lesz. Hiszen, csak egy fekete porszem a szivárványszín homokban, mi az órában pereg, egyre lejjebb kerülve, egyre közelebb, hogy átlépje a bűvös határt. Vajon, ha meghal, nyugalom fogja majd övezni, vagy egy sikátor mélyén késelik halálra?
A kordulás és a közjáték többi eleme vonja vissza a való életbe, ahogy a lányra pillant, ismét vigyor ül ki képére.*
- Van itt a közelben egy fogadó. Ott meleg van és jó áron számolják az ételt is.
*Mutat háta mögé, mert ha jól emlékszik, arra van a fogadó. Bár, ha téved is, a lengedező cégér, min egy Pegazus van, bizonyára elég figyelemfelkeltő, ha valaki azt keresi. Ha pedig a lány úgy érzi, hogy menne már, akkor Kazgo szépen elkíséri. Nem úgy tűnt neki, hogy a tündérlányka nagy városjáró, és valamiért a kíváncsisága nem akar szűnni. Egyre inkább nő, s lila szempárja is csak sóvárogva fénylik, ahogy a nap lágy fényével találkozik. Tudni akarja, hogy most mi érdekli, mert addig nem múlik el. Addig csak várnia kell.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8719-8738