Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 24 (461. - 480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
480. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-03 14:34:17
Üzenet elküldve: 2020-05-03 14:34:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke virágszál//
– Hölgyem akkor igazán tüzes menyecske. *feszíti még tovább a húrt.*
– De legyen csak Ode, mielőtt még előkelőségében megtesz udvari bolondjának. *Végül elengedi a csípkelődést, nehogy tényleg megkapja azt a fülest. Az elf viccén először nagyot néz, majd őszintén és hangosan felnevet.*
– Aki így beszél, az meg is érdemli, hogy egy sárkánnyal ossza meg az ágyát, aki a lángjával csak odaégetett ebédet készít neki. Ki mint vet, úgy arat, nem igaz? *A nagy bölcsesség kimondása után aztán belegondol abba is, hogy akkor bizony neki is jól kéne viselkednie a nőtársaság jelenlétében. Nehéz, nehéz, de majd mindent megpróbál, ígéri.*
– Olyan rég? Hol bújtattak azóta? De akkor menjünk a tisztás felől, oda meg a Szegénynegyeden tudunk átvágni. Járatos vagyok ott, nem kell tartani tőle. *Már előre nyugtatgatja Odenraviát, mivel szinte biztos benne, hogy a csinos kisasszony egyáltalán nem ismerős a város lepukkantabb részén.*
– Az anyám ember, az apám pedig valami elf pojáca, aki jól felültette. Ennyit tudok róla. El is verném, ha most találkoznánk, amiért szőrén-szálán eltűnt. *válaszolja menet közben. Egy pillanatra megáll, hogy néhány kortyot igyon a szökőkút vizéből, aztán a Szegénynegyed felé vezeti magukat.*
– Hölgyem akkor igazán tüzes menyecske. *feszíti még tovább a húrt.*
– De legyen csak Ode, mielőtt még előkelőségében megtesz udvari bolondjának. *Végül elengedi a csípkelődést, nehogy tényleg megkapja azt a fülest. Az elf viccén először nagyot néz, majd őszintén és hangosan felnevet.*
– Aki így beszél, az meg is érdemli, hogy egy sárkánnyal ossza meg az ágyát, aki a lángjával csak odaégetett ebédet készít neki. Ki mint vet, úgy arat, nem igaz? *A nagy bölcsesség kimondása után aztán belegondol abba is, hogy akkor bizony neki is jól kéne viselkednie a nőtársaság jelenlétében. Nehéz, nehéz, de majd mindent megpróbál, ígéri.*
– Olyan rég? Hol bújtattak azóta? De akkor menjünk a tisztás felől, oda meg a Szegénynegyeden tudunk átvágni. Járatos vagyok ott, nem kell tartani tőle. *Már előre nyugtatgatja Odenraviát, mivel szinte biztos benne, hogy a csinos kisasszony egyáltalán nem ismerős a város lepukkantabb részén.*
– Az anyám ember, az apám pedig valami elf pojáca, aki jól felültette. Ennyit tudok róla. El is verném, ha most találkoznánk, amiért szőrén-szálán eltűnt. *válaszolja menet közben. Egy pillanatra megáll, hogy néhány kortyot igyon a szökőkút vizéből, aztán a Szegénynegyed felé vezeti magukat.*
479. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-03 12:37:47
Üzenet elküldve: 2020-05-03 12:37:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke virágszál//
-Nos a hölgyed azok közé tartozik, aki nem fog lekeverni neked egy mosolyt. *somolyog féloldalasan a másikra, és furcsa bizsergés járja át, hiszen mégiscsak birtokos szavakat ejtett magáról a férfi felé, amit eddig sohasem tett senkivel sem, aki nem rokona lett volna a közelből. Kissé el is szégyelli magát a lelke legmélyén, de inkább tovább összpontosít a társalgásuk folytatására. Örömmel tapasztalja, hogy nem csak figyelmesen végig hallgatták, még a reakció is kedves volt. *
- Apám erre bizonyosan azt mondaná, hogy a sárkányokat elvenni szokás. Ritka egy bunkó. *A nő úgy gondolja, ha már belement a családjának körbemutatásába, nem áll meg egy személynél, így rögtön az apja kerül szájára undorral és megvetéssel. *
- Utoljára gyermek koromban jártam a folyónál, nem igen emlékszem. Rád bízom magam. *Mosolyog a fél- elfre, majd fel tesz egy kérdést is feléje. *
- Melyik szülőd volt ember? Persze, ha nem túl tolakodó kérdés!
-Nos a hölgyed azok közé tartozik, aki nem fog lekeverni neked egy mosolyt. *somolyog féloldalasan a másikra, és furcsa bizsergés járja át, hiszen mégiscsak birtokos szavakat ejtett magáról a férfi felé, amit eddig sohasem tett senkivel sem, aki nem rokona lett volna a közelből. Kissé el is szégyelli magát a lelke legmélyén, de inkább tovább összpontosít a társalgásuk folytatására. Örömmel tapasztalja, hogy nem csak figyelmesen végig hallgatták, még a reakció is kedves volt. *
- Apám erre bizonyosan azt mondaná, hogy a sárkányokat elvenni szokás. Ritka egy bunkó. *A nő úgy gondolja, ha már belement a családjának körbemutatásába, nem áll meg egy személynél, így rögtön az apja kerül szájára undorral és megvetéssel. *
- Utoljára gyermek koromban jártam a folyónál, nem igen emlékszem. Rád bízom magam. *Mosolyog a fél- elfre, majd fel tesz egy kérdést is feléje. *
- Melyik szülőd volt ember? Persze, ha nem túl tolakodó kérdés!
478. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-03 11:51:03
Üzenet elküldve: 2020-05-03 11:51:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke virágszál//
*A fogadóból Odenravia mögött jön ki, gondolkodás helyett pedig inkább a nőt nézi hátulról, persze csak addig, amíg újra egymás mellé nem érnek. Akkor már akad jobb dolga is.*
– Csak néhányszor, és közülük is csak kevesen akartak lekeverni nekem egyet. *Vallja be a teljesítményére pimasz módon büszkén. Szerinte ezt pontosan így kell csinálni a városban, különben nem boldogulna.*
– Halljuk! *Egy bólintással és egy mosollyal bátorítja Odet a mesélésre. Amíg a nő beszél, addig csendben halad mellette.*
– Abba bele sem gondoltam még, hogy milyen lehet egy ilyen különleges lénnyel találkozni. De inkább egy pegazus, mint egy sárkány. Én hiszek is a kedves nagymamának, nagyon meggyőző a történet. *Állítja határozottan, bár ez nála még nem jelenti azt, hogy tényleg így is gondolja.*
– És merre menjünk? A tisztásnál le lehet menni a folyóhoz is, ugye? *kérdi, mint egyik városi a másikat. Mindkettőjüknek tudnia kéne ezt, de talán egyikük sem biztos a dolgában.*
*A fogadóból Odenravia mögött jön ki, gondolkodás helyett pedig inkább a nőt nézi hátulról, persze csak addig, amíg újra egymás mellé nem érnek. Akkor már akad jobb dolga is.*
– Csak néhányszor, és közülük is csak kevesen akartak lekeverni nekem egyet. *Vallja be a teljesítményére pimasz módon büszkén. Szerinte ezt pontosan így kell csinálni a városban, különben nem boldogulna.*
– Halljuk! *Egy bólintással és egy mosollyal bátorítja Odet a mesélésre. Amíg a nő beszél, addig csendben halad mellette.*
– Abba bele sem gondoltam még, hogy milyen lehet egy ilyen különleges lénnyel találkozni. De inkább egy pegazus, mint egy sárkány. Én hiszek is a kedves nagymamának, nagyon meggyőző a történet. *Állítja határozottan, bár ez nála még nem jelenti azt, hogy tényleg így is gondolja.*
– És merre menjünk? A tisztásnál le lehet menni a folyóhoz is, ugye? *kérdi, mint egyik városi a másikat. Mindkettőjüknek tudnia kéne ezt, de talán egyikük sem biztos a dolgában.*
477. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-02 17:43:21
Üzenet elküldve: 2020-05-02 17:43:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke virágszál//
*A fogadóból kiérve még mindig a férfi szavain gondolkodik. ~Hölgyem~ ismételi magában némán. *
- Szóval hölgyem. Mondták, már hogy pimasz vagy? *Kérdezi játékosan a mellette sétálónak szemeibe nézve, közben a saját felkarját simogatja, mintha csak fázna pedig egészen más szándék vezéreli tettére. *
- Most az eszembe jutott egy családi mende- monda a pegazusokról. A nagymamán mesélte, még hajdanán. Mindenki bolondnak tartotta, én szerettem őt, akkoriban még hittem is az ilyesfajta mesékben. Azt állította egyszer találkozott egy hatalmas fehér lóval, párja nem volt hetedhét országban, és lábujjhegyen kellett állnia, hogy megláthassa az állat fejét, pedig nagyon magas nő volt. Akkor viszont valami furcsa, ékes csillogást vett észre a fülek tövénél felfelé meredezve, akár egy büszke lándzsa. Egy szarv volt, ami mintha friss kalácsként tekerve vésődött volna ki az életre. A nagyim belenézett a misztikus teremtmény szemeibe és a jövőjét látta. Azt mondta az állat a szerencse csillaga, és ha hiszünk benne mágikus dolgokra képes. Az életünket szebbé teszi, és azt állította neki bejött, onnantól minden szebb lett. Most ez az eszembe jutott a hely nevéről.
*A fogadóból kiérve még mindig a férfi szavain gondolkodik. ~Hölgyem~ ismételi magában némán. *
- Szóval hölgyem. Mondták, már hogy pimasz vagy? *Kérdezi játékosan a mellette sétálónak szemeibe nézve, közben a saját felkarját simogatja, mintha csak fázna pedig egészen más szándék vezéreli tettére. *
- Most az eszembe jutott egy családi mende- monda a pegazusokról. A nagymamán mesélte, még hajdanán. Mindenki bolondnak tartotta, én szerettem őt, akkoriban még hittem is az ilyesfajta mesékben. Azt állította egyszer találkozott egy hatalmas fehér lóval, párja nem volt hetedhét országban, és lábujjhegyen kellett állnia, hogy megláthassa az állat fejét, pedig nagyon magas nő volt. Akkor viszont valami furcsa, ékes csillogást vett észre a fülek tövénél felfelé meredezve, akár egy büszke lándzsa. Egy szarv volt, ami mintha friss kalácsként tekerve vésődött volna ki az életre. A nagyim belenézett a misztikus teremtmény szemeibe és a jövőjét látta. Azt mondta az állat a szerencse csillaga, és ha hiszünk benne mágikus dolgokra képes. Az életünket szebbé teszi, és azt állította neki bejött, onnantól minden szebb lett. Most ez az eszembe jutott a hely nevéről.
476. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-02 15:17:17
Üzenet elküldve: 2020-05-02 15:17:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
// Arlintror //
*A bárd kikerüli a kérdését. Feláll a helyéről a bárd és elhagyja a fogadót. A zsoldosnak nem olyan szimpatikus, ez a megmozdulása a bárdnak. Felveszi a sapkáját és subáját, majd követi. Szerencsére Arlintror nem olyan gyors, hogy ne tudja utolérni. Miután mellé ér, válaszol kérdésére a bárd. *
~Érdekes. ~
*Kerkiad nem gyakran szokott hallani orkokról, de nincs vele baja, hogy a bárd üzlettársa egy ork. Miután bárd befejezi mondandóját, Kerkiad beszélgetést kezdeményezni, hogy ne legyen olyan csöndes a séta. *
-Hogy fog kinézni a fogadó?
*A bárd kikerüli a kérdését. Feláll a helyéről a bárd és elhagyja a fogadót. A zsoldosnak nem olyan szimpatikus, ez a megmozdulása a bárdnak. Felveszi a sapkáját és subáját, majd követi. Szerencsére Arlintror nem olyan gyors, hogy ne tudja utolérni. Miután mellé ér, válaszol kérdésére a bárd. *
~Érdekes. ~
*Kerkiad nem gyakran szokott hallani orkokról, de nincs vele baja, hogy a bárd üzlettársa egy ork. Miután bárd befejezi mondandóját, Kerkiad beszélgetést kezdeményezni, hogy ne legyen olyan csöndes a séta. *
-Hogy fog kinézni a fogadó?
475. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-02 07:40:17
Üzenet elküldve: 2020-05-02 07:40:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Kerkiad//
*A zsoldos megköszöni az ételt. Míg beszél addig csendben eszik. Ő, mire Kerkiad felteszi a kérdését, már végzett is a reggelijével. A válasz adás helyezz megvárja míg Kerkiad befejezi a reggelijét, majd feláll a helyéről.*
-Induljunk.
*Mondja Kerkiadnak. Felveszi köpenyét és kilép a főtérre. Kint az eső csak csepereg, nem igazán vészes. Csuklyáját a fejére húzza, majd amint Kerkiad mellette van, válaszol a feltett kérdésre.*
-Igazából csak az egyikőjüket ismerem. Burzhgor a neve és egy ork férfi. Ő maga hoz egy üzlettársat, őt viszont nem ismerem.
*Világosítja fel a zsoldost.*
-A Wegtoreni Kalmárban fogunk találkozni, de van még indőnk. Addig tehetünk egy kis sétát Arthenioron kívűl.
*El is indul a kijárat felé. Még van idejük, hogy legalább egy kicsit nézelődjenek egy fogadónak való helynek.*
*A zsoldos megköszöni az ételt. Míg beszél addig csendben eszik. Ő, mire Kerkiad felteszi a kérdését, már végzett is a reggelijével. A válasz adás helyezz megvárja míg Kerkiad befejezi a reggelijét, majd feláll a helyéről.*
-Induljunk.
*Mondja Kerkiadnak. Felveszi köpenyét és kilép a főtérre. Kint az eső csak csepereg, nem igazán vészes. Csuklyáját a fejére húzza, majd amint Kerkiad mellette van, válaszol a feltett kérdésre.*
-Igazából csak az egyikőjüket ismerem. Burzhgor a neve és egy ork férfi. Ő maga hoz egy üzlettársat, őt viszont nem ismerem.
*Világosítja fel a zsoldost.*
-A Wegtoreni Kalmárban fogunk találkozni, de van még indőnk. Addig tehetünk egy kis sétát Arthenioron kívűl.
*El is indul a kijárat felé. Még van idejük, hogy legalább egy kicsit nézelődjenek egy fogadónak való helynek.*
474. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-01 17:55:52
Üzenet elküldve: 2020-05-01 17:55:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rheyra, Ukrom//
- Akkor... akkor jó. - *Feleli megszeppenten, s ezzel mintha elintézettnek is venné a dolgot, mert nem firtatja tovább a férfi étkezési szokásait. Különben is akadnak ezután érdekesebb témák, merthogy kalandra mennek! Ő! Ő kalandra megy! Rheyrával!
De előbb még a kúthoz veszi az irányt...
Amint eltávolodott a párostól, a kutya is mellé szegődik és ott megy a sarkában, lapulva. Vele együtt hajol a kút fölé inni.
Ruuno jó sokat iszik, merthogy nagyon éhes és ezzel szokta egy kicsit becsapni a hasát. Aztán ha már ott van, meg is mosdik úgy-ahogy, de csak az arcát, nyakát és kezeit vizezi be. Utána meg csöpögve fordul meg, mert a kutya eliszkol mellőle és ebből tudja, hogy valaki közel jött.
Meglepetésére az ork sétált utána Rheyrával, gondolja, hogy ők is biztos megszomjaztak, vagy a hasukat akarják becsapni, mint ő.
Megrázza magát, majd dideregve dörgöli karjait és ugrál, úgy néz kíváncsian a párosra.*
- Uh, ez jó hideg volt! Ti is szomjasak vagytok? - *Kérdezi csevegve, de aztán abba is hagyja az ugrálást és eltátja a száját, mikor meghallja, hogy mit beszél Ukrom.*
- Élelmet? Már-márminthogy ennivalót? Szerzünk ennivalót? - *Ragadja meg a legfontosabb részlet a figyelmét és olyan elragadtatottan néz, mintha valami csodáról volna szó.*
- Meg tudnék enni egy egész... *Kezd bele izgatottan, de elakad, mert nem is tudja hirtelen, milyen ételt képzeljen el magának.*
- Bármit! - *Jelenti lelkesen.*
- Még egy orkot is! - *Mondja oda bizalmasan Rheyrának, végigmérve Ukromot, akinél nem sok hatalmasabbat látott. Ezt igazából súgni akarta, csak a kis törpe mintha képtelen lenne a halk beszédre, úgyhogy tudtán kívül az orkkal is megosztotta mindezt.*
- Erre, erre! Mutatom! - *Vág előre, ismét magára véve a "kölyök" megszólítást és a feladatot. Azt nem tudja, hogy Ukrom hogyan akar ennivalót szerezni a piacon, de ő elég nagy és félelmetes, lehet, hogy elég csúnyán néznie és mindent neki adnak! Ő maga inkább kuncsorogni szokott, mert a tolvajlás ritkán sikerül, de azért egy-egy apróságot már neki is volt alkalma lenyúlni. Csak az is a baj, hogy amellett, hogy ügyetlen, túl jellegzetes is a külseje és fel szokták ismerni, utána meg már messziről kiabálnak rá. A kéregetésben valamivel jobb eredményeket szokott elérni, van azért egy-két kedves néni vagy bácsi, akit meghat a bömbölése, ha éhes. Meg ugye a többieknél is szokott kunyerálni, akik ügyesebbek a szarkáskodásban.
Csak sajnos nehéz is őt jóllakatni, mindig éhes. Lehet hozzá köze, hogy törpeként nagyon gyorsan fejlődik és növekedik, nem is olyan rég még járni és beszélni is alig tudott, olyan pici volt. A gyors éréshez pedig sokkal több ennivalóra is van szüksége. Vagyis volna...*
A hozzászólás írója (Törpi Ruuno) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.01 19:24:04
- Akkor... akkor jó. - *Feleli megszeppenten, s ezzel mintha elintézettnek is venné a dolgot, mert nem firtatja tovább a férfi étkezési szokásait. Különben is akadnak ezután érdekesebb témák, merthogy kalandra mennek! Ő! Ő kalandra megy! Rheyrával!
De előbb még a kúthoz veszi az irányt...
Amint eltávolodott a párostól, a kutya is mellé szegődik és ott megy a sarkában, lapulva. Vele együtt hajol a kút fölé inni.
Ruuno jó sokat iszik, merthogy nagyon éhes és ezzel szokta egy kicsit becsapni a hasát. Aztán ha már ott van, meg is mosdik úgy-ahogy, de csak az arcát, nyakát és kezeit vizezi be. Utána meg csöpögve fordul meg, mert a kutya eliszkol mellőle és ebből tudja, hogy valaki közel jött.
Meglepetésére az ork sétált utána Rheyrával, gondolja, hogy ők is biztos megszomjaztak, vagy a hasukat akarják becsapni, mint ő.
Megrázza magát, majd dideregve dörgöli karjait és ugrál, úgy néz kíváncsian a párosra.*
- Uh, ez jó hideg volt! Ti is szomjasak vagytok? - *Kérdezi csevegve, de aztán abba is hagyja az ugrálást és eltátja a száját, mikor meghallja, hogy mit beszél Ukrom.*
- Élelmet? Már-márminthogy ennivalót? Szerzünk ennivalót? - *Ragadja meg a legfontosabb részlet a figyelmét és olyan elragadtatottan néz, mintha valami csodáról volna szó.*
- Meg tudnék enni egy egész... *Kezd bele izgatottan, de elakad, mert nem is tudja hirtelen, milyen ételt képzeljen el magának.*
- Bármit! - *Jelenti lelkesen.*
- Még egy orkot is! - *Mondja oda bizalmasan Rheyrának, végigmérve Ukromot, akinél nem sok hatalmasabbat látott. Ezt igazából súgni akarta, csak a kis törpe mintha képtelen lenne a halk beszédre, úgyhogy tudtán kívül az orkkal is megosztotta mindezt.*
- Erre, erre! Mutatom! - *Vág előre, ismét magára véve a "kölyök" megszólítást és a feladatot. Azt nem tudja, hogy Ukrom hogyan akar ennivalót szerezni a piacon, de ő elég nagy és félelmetes, lehet, hogy elég csúnyán néznie és mindent neki adnak! Ő maga inkább kuncsorogni szokott, mert a tolvajlás ritkán sikerül, de azért egy-egy apróságot már neki is volt alkalma lenyúlni. Csak az is a baj, hogy amellett, hogy ügyetlen, túl jellegzetes is a külseje és fel szokták ismerni, utána meg már messziről kiabálnak rá. A kéregetésben valamivel jobb eredményeket szokott elérni, van azért egy-két kedves néni vagy bácsi, akit meghat a bömbölése, ha éhes. Meg ugye a többieknél is szokott kunyerálni, akik ügyesebbek a szarkáskodásban.
Csak sajnos nehéz is őt jóllakatni, mindig éhes. Lehet hozzá köze, hogy törpeként nagyon gyorsan fejlődik és növekedik, nem is olyan rég még járni és beszélni is alig tudott, olyan pici volt. A gyors éréshez pedig sokkal több ennivalóra is van szüksége. Vagyis volna...*
A hozzászólás írója (Törpi Ruuno) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.01 19:24:04
473. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-01 16:06:36
Üzenet elküldve: 2020-05-01 16:06:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Rheyra és Ruuno//
*Beletörődötten veszi tudomásul, hogy a vöröske továbbra sem bízik benne. Nem mintha csodálkozna, tekintve, hogy az előbb kis híján agyoncsapta.*
- Nem. Eszek. Senkit! - *Felelte fogait csikorgatva. Kezdi megbánni, hogy nem egyedül kezdett nekivágni az útnak. Egyáltalán mit fog velük kezdeni azonkívül, hogy úti táblának használja őket? Ha megérkeztek, nem hiszi, hogy csak olyan egyszerűen vissza is fordulnak, talán abban reménykednek, hogy ők is szállást találnak ott. Hát, ha ez megtartja bennük a lelket, akkor csak reménykedjenek.
Csak miközben a kisebbik kölyök a főtérre rohan szomját oltani a szökőkútnál, tisztán látszik szegényes ruházata, kis híján ruházatlansága. Ezt összeadva a lányéval és a ténnyel, hogy nem egy napja hordják őket, az azt jelenti, hogy azok a rongyok valószínűleg nem fogják kibírni a vadont. Aggódva vonja össze szemöldökét, szomorúan gondolva egyre soványabb perselyére.
A kegyelemdöfést az adja meg mikor a kis Rheyra csomagjába pillant.*
- Nem lesz elég. - *Suttogja inkább magának, mint a lánynak, de hallhatóan ahhoz, hogy ő is értse. Nincs választásuk, kitérőt kell tenniük a város piacához, Nem csak magának és útitársainak elegendő eleség vásárlásához, de tisztességesebb öltözetekhez is. Muszáj lesz.*
- Gyere. - *És anélkül hogy a kölyök véleményét kikérné Ruuno után vágtat reménykedve abban, hogy a lány követi. Amint beéri a fiút megvárja, hogy a másik gyerek beérje, majd feszülten megrázza a fejét.*
- Még az út előtt valódi élelemmel kell rendelkeznünk, és kevésbé megviselt ruhákkal. Vezess a piacra, Kölyök. Fölszerelkezünk. - *Fordul a lánykához, nem is várva ellenkező választ. Szó nélkül követni fogja őt ha elindul, ellenkező esetben türelmetlenül fogja a földet koppintani lábával.*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.05.01 21:46:57, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenben írj! Az alapvető központozást próbáld meg tartani (pl. "hogy" előtt mindig vessző van, meg mondatrészek között is eléggé zavaró a hiányuk)! A kötőszavak és ragok néha nem passzolnak a mondat további részeivel, ezekre is figyelj!
*Beletörődötten veszi tudomásul, hogy a vöröske továbbra sem bízik benne. Nem mintha csodálkozna, tekintve, hogy az előbb kis híján agyoncsapta.*
- Nem. Eszek. Senkit! - *Felelte fogait csikorgatva. Kezdi megbánni, hogy nem egyedül kezdett nekivágni az útnak. Egyáltalán mit fog velük kezdeni azonkívül, hogy úti táblának használja őket? Ha megérkeztek, nem hiszi, hogy csak olyan egyszerűen vissza is fordulnak, talán abban reménykednek, hogy ők is szállást találnak ott. Hát, ha ez megtartja bennük a lelket, akkor csak reménykedjenek.
Csak miközben a kisebbik kölyök a főtérre rohan szomját oltani a szökőkútnál, tisztán látszik szegényes ruházata, kis híján ruházatlansága. Ezt összeadva a lányéval és a ténnyel, hogy nem egy napja hordják őket, az azt jelenti, hogy azok a rongyok valószínűleg nem fogják kibírni a vadont. Aggódva vonja össze szemöldökét, szomorúan gondolva egyre soványabb perselyére.
A kegyelemdöfést az adja meg mikor a kis Rheyra csomagjába pillant.*
- Nem lesz elég. - *Suttogja inkább magának, mint a lánynak, de hallhatóan ahhoz, hogy ő is értse. Nincs választásuk, kitérőt kell tenniük a város piacához, Nem csak magának és útitársainak elegendő eleség vásárlásához, de tisztességesebb öltözetekhez is. Muszáj lesz.*
- Gyere. - *És anélkül hogy a kölyök véleményét kikérné Ruuno után vágtat reménykedve abban, hogy a lány követi. Amint beéri a fiút megvárja, hogy a másik gyerek beérje, majd feszülten megrázza a fejét.*
- Még az út előtt valódi élelemmel kell rendelkeznünk, és kevésbé megviselt ruhákkal. Vezess a piacra, Kölyök. Fölszerelkezünk. - *Fordul a lánykához, nem is várva ellenkező választ. Szó nélkül követni fogja őt ha elindul, ellenkező esetben türelmetlenül fogja a földet koppintani lábával.*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.05.01 21:46:57, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenben írj! Az alapvető központozást próbáld meg tartani (pl. "hogy" előtt mindig vessző van, meg mondatrészek között is eléggé zavaró a hiányuk)! A kötőszavak és ragok néha nem passzolnak a mondat további részeivel, ezekre is figyelj!
472. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-01 15:14:30
Üzenet elküldve: 2020-05-01 15:14:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom és Ruuno//
* Az igenlő válasz hallatán Rheyra heves bólogatásba kezd.*
- Nem lesz Ruunoval semmi gond! Nagyon hasznos útitárs lesz!* fogadkozik a kicsi lány is. Örül, hogy így alakult, úgy érzi, így részben kárpótolhatja barátját a korábbiért. Nem ez az első alkalom, hogy csalódást okoz a kócos törpének, de a fiú valamiért újra és újra megbocsát neki. A fruska pedig ezt a megingathatatlannak tűnő köteléket időnként próbára teszi. Nem arról van szó, hogy az ő apró szívében ne lenne hely Ruunonak, csupán időnként az önös érdekek magasabbra törnek barátságuk pilléreinél.*
* Rheyrában egy pillanatra megáll a vér, amikor az ork olyan fenyegetően fölé tornyosul. Némán rázza a fejét. Kusza, foltokban rasztásodásnak indult tincsei ide-oda csapódnak a mozdulat hevében.*
- Nincsen senki más.* hangzik az őszinte felelet. Egyetlen lényt sem hagynak hátra a városban, aki keresné, hiányolná őket. Legalábbis a lányka nem tud ilyenről. *
- Erről jut eszembe!* kap az alkalmon, amikor Ruuno a szökőkúthoz szalad.* Készítettem össze túlélő csomagot.* feszíti csontos mellkasát büszkén. Elő is kerül a foltos szütyő. Meglazítja a csomag száját, hogy felfedje annak tartalmát az ork előtt. Néhány szem odaégett kétszersült és egy pár alma lapul benne.*
- Úgy volna igazságos, ha mindenki hozzá tenne a közös készlethez.* hangsúlyozza ki a "közös"szót, majd a szütyő száját szélesre tárva bámul Ukromra.*
A hozzászólás írója (Mezítlábas Rheyra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.01 15:15:10
* Az igenlő válasz hallatán Rheyra heves bólogatásba kezd.*
- Nem lesz Ruunoval semmi gond! Nagyon hasznos útitárs lesz!* fogadkozik a kicsi lány is. Örül, hogy így alakult, úgy érzi, így részben kárpótolhatja barátját a korábbiért. Nem ez az első alkalom, hogy csalódást okoz a kócos törpének, de a fiú valamiért újra és újra megbocsát neki. A fruska pedig ezt a megingathatatlannak tűnő köteléket időnként próbára teszi. Nem arról van szó, hogy az ő apró szívében ne lenne hely Ruunonak, csupán időnként az önös érdekek magasabbra törnek barátságuk pilléreinél.*
* Rheyrában egy pillanatra megáll a vér, amikor az ork olyan fenyegetően fölé tornyosul. Némán rázza a fejét. Kusza, foltokban rasztásodásnak indult tincsei ide-oda csapódnak a mozdulat hevében.*
- Nincsen senki más.* hangzik az őszinte felelet. Egyetlen lényt sem hagynak hátra a városban, aki keresné, hiányolná őket. Legalábbis a lányka nem tud ilyenről. *
- Erről jut eszembe!* kap az alkalmon, amikor Ruuno a szökőkúthoz szalad.* Készítettem össze túlélő csomagot.* feszíti csontos mellkasát büszkén. Elő is kerül a foltos szütyő. Meglazítja a csomag száját, hogy felfedje annak tartalmát az ork előtt. Néhány szem odaégett kétszersült és egy pár alma lapul benne.*
- Úgy volna igazságos, ha mindenki hozzá tenne a közös készlethez.* hangsúlyozza ki a "közös"szót, majd a szütyő száját szélesre tárva bámul Ukromra.*
A hozzászólás írója (Mezítlábas Rheyra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.01 15:15:10
471. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-04-29 19:42:16
Üzenet elküldve: 2020-04-29 19:42:16
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Morwon//
*Érdekes mennyiféle szerzet él errefelé. A felét megnevezni is csak a történetekből tudná, amiket a mesterétől meg más utazóktól tanult. Pipafüstbe burkolódzva figyeli a tömeget, amikor is hirtelen mintha beborult volna az ég. Nocsak, talán esni fog... lustán emeli fel a fejét, és ahogy a füstfelhő eloszlik a feje fölük, a legnagyobb embert... embert? Vagy legalábbis emberszerű, amit megpillant. ~ Szegény anyja... ~ jut eszébe első gondolatként, majd mielőtt megállíthatná, a gondolat szárba kap, és gyökeret ver elméjében. Ha viszont az anyja arányosan ekkora volt, akkor viszont az apjának kellett megfelelő méretekkel rendelkeznie, ami azt jelenti...*
- Hogy az a nagyságos... *csúsznak ki a száján a szavak, mielőtt még visszaszívhatná őket. De ahogy az ereiben csörgedező kocsonya lassan kezd visszaalakulni vérré, rádöbben, hogy ez a tökéletes alkalom. Különösen, ahogy sikerül tekintetével teljes egészében beinnia a látványt, és felméri, hogy az aranyszín páncél alapján ez nem lehet más, csak egy „hős”. Eddig még nem sokkal találkozott, de remek alkalom lenne megismerkedni vele... talán nem a legokosabb, de jó lenne, ha lenne valaki, aki mögé be lehet állni, ha baj van. Viszont, mire eddig eljut gondolatban, a gyomra akkorát kordul, ami egy kisebb gyomorkorgó versenyen már helyezést érne, és ez félbeszakítja tervezgetését.*
- Mást se kívánnék jobban, mint hangyákat hajkurászni veled az erdőben jó uram, ám a szellemek a tanuim, egy pofa sör után – Vagy inkább egy hordónyi után... - mindketten sokkal lelkesebben indulnánk a hangyák után. Avagy ha utad sietős, mindenképpen veled tartok, ám akkor is azt mondanám, csomagoltassunk némi útra valót, amit elfogyaszthatunk, amíg beérünk az erdőbe. És a hangyákra mihez van szükséged jó uram? Valami egzotikussal készülsz? Avagy talán hozzávalók valamihez, ami segít egész éjszaka talpon maradni, ha azt a fehérnép úgy kívánná? Hallottam ilyen szerekről, bár nekem egyelőre még nem volt rá szükségem, de hát jó pap holtig tanul, hát még a rossz...
*És ahogy nyelvének szelleme önállósodott, úgy meg is indult a kocsma felé, feltételezve, hogy a másik is jön vele. Fel sem merül benne, hogy a másik esetleg nem érti, amit beszél. A fizetésről majd ráér a fogadóban elgondolkozni, legeslegrosszabb esetben fizet ő, még akad némi arany az erszényében. Közben rádöbben, hogy a bemutatkozás se lenne utolsó ötlet, még mielőtt beérnének a fogadóba, így hát azt is közbeszúrja.*
- … amúgy a nevem Aleon, Aleon O'Lit szolgálatodra.
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.05.01 18:51:18, a következő indokkal:
A megszólalásokat semmiképpen se tedd csillagok közé (csak a gondolat mehet). Illetve figyelj az elütésekre, elég sok van.
*Érdekes mennyiféle szerzet él errefelé. A felét megnevezni is csak a történetekből tudná, amiket a mesterétől meg más utazóktól tanult. Pipafüstbe burkolódzva figyeli a tömeget, amikor is hirtelen mintha beborult volna az ég. Nocsak, talán esni fog... lustán emeli fel a fejét, és ahogy a füstfelhő eloszlik a feje fölük, a legnagyobb embert... embert? Vagy legalábbis emberszerű, amit megpillant. ~ Szegény anyja... ~ jut eszébe első gondolatként, majd mielőtt megállíthatná, a gondolat szárba kap, és gyökeret ver elméjében. Ha viszont az anyja arányosan ekkora volt, akkor viszont az apjának kellett megfelelő méretekkel rendelkeznie, ami azt jelenti...*
- Hogy az a nagyságos... *csúsznak ki a száján a szavak, mielőtt még visszaszívhatná őket. De ahogy az ereiben csörgedező kocsonya lassan kezd visszaalakulni vérré, rádöbben, hogy ez a tökéletes alkalom. Különösen, ahogy sikerül tekintetével teljes egészében beinnia a látványt, és felméri, hogy az aranyszín páncél alapján ez nem lehet más, csak egy „hős”. Eddig még nem sokkal találkozott, de remek alkalom lenne megismerkedni vele... talán nem a legokosabb, de jó lenne, ha lenne valaki, aki mögé be lehet állni, ha baj van. Viszont, mire eddig eljut gondolatban, a gyomra akkorát kordul, ami egy kisebb gyomorkorgó versenyen már helyezést érne, és ez félbeszakítja tervezgetését.*
- Mást se kívánnék jobban, mint hangyákat hajkurászni veled az erdőben jó uram, ám a szellemek a tanuim, egy pofa sör után – Vagy inkább egy hordónyi után... - mindketten sokkal lelkesebben indulnánk a hangyák után. Avagy ha utad sietős, mindenképpen veled tartok, ám akkor is azt mondanám, csomagoltassunk némi útra valót, amit elfogyaszthatunk, amíg beérünk az erdőbe. És a hangyákra mihez van szükséged jó uram? Valami egzotikussal készülsz? Avagy talán hozzávalók valamihez, ami segít egész éjszaka talpon maradni, ha azt a fehérnép úgy kívánná? Hallottam ilyen szerekről, bár nekem egyelőre még nem volt rá szükségem, de hát jó pap holtig tanul, hát még a rossz...
*És ahogy nyelvének szelleme önállósodott, úgy meg is indult a kocsma felé, feltételezve, hogy a másik is jön vele. Fel sem merül benne, hogy a másik esetleg nem érti, amit beszél. A fizetésről majd ráér a fogadóban elgondolkozni, legeslegrosszabb esetben fizet ő, még akad némi arany az erszényében. Közben rádöbben, hogy a bemutatkozás se lenne utolsó ötlet, még mielőtt beérnének a fogadóba, így hát azt is közbeszúrja.*
- … amúgy a nevem Aleon, Aleon O'Lit szolgálatodra.
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.05.01 18:51:18, a következő indokkal:
A megszólalásokat semmiképpen se tedd csillagok közé (csak a gondolat mehet). Illetve figyelj az elütésekre, elég sok van.
470. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-04-28 23:56:10
Üzenet elküldve: 2020-04-28 23:56:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
// Aleon O'Lit //
* A szegénynegyed mocskos utcái felől érkezik. A maga három és fél méteres magasságával nem kell a nyakát nyújtani, hogy kilásson vagy kilátszódjon a tömegből. Kényelmes léptekkel lépdel a főtér kövezetén, miközben nyugodtan néz körbe a rég látott környéken. Mióta elhagyta Tharg-földet, a kocsmák lakóin kívül ritkán beszél bárkivel, így vevő mindenféle csevejre. Arcán még látszik egy elégedett mosoly, hiszen pár perce épp egy rendkívül bölcs sötételffel konzultált a csizmák izgalmas világáról, ám a mélységinek biztosan fontosabb dolga akadt, úgyhogy úgy dönt, új társaság után néz. S hol máshol találna kalandra éhes vándorokat, mint Arthenior főterén?
Ha Aleont az istenek a látás képességével áldották meg és nem merül el túlságosan a pipázás ősi mesterségében, nem kerülheti el a figyelmét, hogy egy kisebb hegy közelít épp felé. Lassan a napot is elárnyékolja, de még tisztességes távolságban megáll és kíváncsian néz le a kis emberre. *
– Te gyüssz hangyát gyűjteni az erdűbe?! * A robusztus külső mellé rendkívül mély, de koránt sem fenyegető vagy akár követelőző hang társul. Persze nem szégyen az, ha a hatalmas termetet látva egyeseknek inába száll a bátorsága. Nem kevésbé lehet félelmetes az oldalán lógó méretes kard, melyről a szemfülesebbek megállapíthatják, hogy nem hétköznapi fémből kovácsolták. Az összképet egyedül bal karja töri meg, ami csak úgy lóg mellette. *
– Vagy nem gyüssz? * Teszi hozzá kisvártatva, merthogy neki sincs végtelen ideje, jó lenne minél hamarabb megtudni a választ. *
* A szegénynegyed mocskos utcái felől érkezik. A maga három és fél méteres magasságával nem kell a nyakát nyújtani, hogy kilásson vagy kilátszódjon a tömegből. Kényelmes léptekkel lépdel a főtér kövezetén, miközben nyugodtan néz körbe a rég látott környéken. Mióta elhagyta Tharg-földet, a kocsmák lakóin kívül ritkán beszél bárkivel, így vevő mindenféle csevejre. Arcán még látszik egy elégedett mosoly, hiszen pár perce épp egy rendkívül bölcs sötételffel konzultált a csizmák izgalmas világáról, ám a mélységinek biztosan fontosabb dolga akadt, úgyhogy úgy dönt, új társaság után néz. S hol máshol találna kalandra éhes vándorokat, mint Arthenior főterén?
Ha Aleont az istenek a látás képességével áldották meg és nem merül el túlságosan a pipázás ősi mesterségében, nem kerülheti el a figyelmét, hogy egy kisebb hegy közelít épp felé. Lassan a napot is elárnyékolja, de még tisztességes távolságban megáll és kíváncsian néz le a kis emberre. *
– Te gyüssz hangyát gyűjteni az erdűbe?! * A robusztus külső mellé rendkívül mély, de koránt sem fenyegető vagy akár követelőző hang társul. Persze nem szégyen az, ha a hatalmas termetet látva egyeseknek inába száll a bátorsága. Nem kevésbé lehet félelmetes az oldalán lógó méretes kard, melyről a szemfülesebbek megállapíthatják, hogy nem hétköznapi fémből kovácsolták. Az összképet egyedül bal karja töri meg, ami csak úgy lóg mellette. *
– Vagy nem gyüssz? * Teszi hozzá kisvártatva, merthogy neki sincs végtelen ideje, jó lenne minél hamarabb megtudni a választ. *
469. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-04-28 17:37:21
Üzenet elküldve: 2020-04-28 17:37:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Városba//
*A rég nem látott város látképe egészen megdobogtatja a szívét. Jól megvan ő vidéken is, hisz ahol könyv és penna van, ott nagy baj nem lehet, de azért mégiscsak a városban nőtt fel. Itt van mindene, és ha Mal nem hagyta ott mérgében, akkor otthon is találja.
A családi istállóba engedi az ebet, leszerszámozza, és enni inni ad neki az út után, majd a hátsó ajtók és járatok szövevényébe veszik, hogy a falikárpit mögötti rejtekajtón érkezzen haza.*
*A rég nem látott város látképe egészen megdobogtatja a szívét. Jól megvan ő vidéken is, hisz ahol könyv és penna van, ott nagy baj nem lehet, de azért mégiscsak a városban nőtt fel. Itt van mindene, és ha Mal nem hagyta ott mérgében, akkor otthon is találja.
A családi istállóba engedi az ebet, leszerszámozza, és enni inni ad neki az út után, majd a hátsó ajtók és járatok szövevényébe veszik, hogy a falikárpit mögötti rejtekajtón érkezzen haza.*
468. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-04-28 10:34:08
Üzenet elküldve: 2020-04-28 10:34:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
* A főtérre érve már teljesen visszafogja a lovat, és csak lazán lépegetve halad vele előre. Testtartása, és nézése egyaránt felsőbbrendűségének teljes tudatát tükrözi, nem is néz az emberekre, de még más fajúakra sem. Senkivel nem akad össze a tekintete, ahogy áthalad, céltudatosan tartva a szegénynegyed felé. Egyszerű a dolga, de ettől nem lesz kevésbé fontos. Hiába húzza oldalát a pénzzel megtelített szütyő, mintha ott se lenne, se mozdulatai, se viselkedése nem árulja el, hogy mennyi pénz van nála. Így megy hát előre a nemes Sayqueves, gondolatai egyszerűek, és nemesek, ugyan úgy, ahogy ő is. Csak remélni tudja, hogy még nem késett el, és be tudja teljesíteni az egyik istenének kívánságát. A csuklyát visszahajtja a fejére, mert a tűző nap túl erős, és túl meleg, és így, hogy a menetszél nem sodorja le már teljesen felesleges nem kihasználnia a ruhadarab adta előnyöket. Ráadásul így a szemét sem süti ki az égitest. *
467. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-04-27 15:00:08
Üzenet elküldve: 2020-04-27 15:00:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Madárcsivitelés hiányában... ezek szerint erre még a madár se jár, Aleon későn ébredt, még önmagához képest is. Talán az a földrengésszerű hang, amit a gyomra okozott, az ébreszthette fel. Bár tudná, hogyan élheti túl a vadonban, de sajnos ő már csak ízig-vérig városi. Jobb híján kirázza szütyőjét, és betömi a morzsákat, majd föltápászkodik, és visszaered az ösvényre. Bár emlékezne, merről jött. De mivel a szerencséje eddig még mindig kitartott mellette, így magabiztosan választ egy útirányt. És lám, alig egy órányi sétára egy város kezd körvonalazódni a látóhatáron. Így hát újult erővel halad tovább az úton, és így dél körülre be is érkezik a városba. Csodálkozva nézelődik jobbra is meg balra is, keresve a falakat, vagy legalább a falak romjait. Azt még megérti, ha egy ostrom során a falakat lerombolták, de romokat se lát. Fura... egy rejtély, ami megoldásra vár. Ahogy beér a városba, az út egyenesen egy térre vezet. Van valami csobogó alkalmatosság a tér közepén, innen víznek tűnik, semmi olyannak amit vészhelyzeten kívül egy városban inni kellene. Biztos csak dekoráció... de ha van elég pénz egy ilyenre, falakra meg nincsen... nos, itt biztosan valami turpisság van. De egyszerre csak egy lépést. Aleon erszényében még lapul némi pénz, de az ingyen étel mindig finomabb... ideje lenne találni egy „barátot”, aki szívélyes üdvözlet gyanánt meghívná egy kiadós ebédre meg egy nagy kupa sörre... így hát letelepedig az egyik padra, kinyújtóztatja sajgó lábait, és rágyújt egy pipára.*
466. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-04-27 12:27:45
Üzenet elküldve: 2020-04-27 12:27:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Szívélyes fogadtatás - Rheyra//
*Nem valami élvezetes társaság, de talán épp ez az ok amiért még nem kergette el a szeme elől. És ahogy látja a kölyök testbeszédéből, még fel is van készülve az esetleges hangulat-ingadozásaira is. Nem tudja hogy azért mert még mindig nem nyerte el a bizalmát (bölcsen gondolja), vagy azért mert keserű események erre tanították.
Mindenesetre az agyában már eldőlt, hogy az épületbe megy energiát gyűjteni. Bármit tervez következőnek azt ráér kigondolni utána, még nem kell aggódnia tehetetlenség miatt. De mikor már félúton jár az ajtó felé, hallja hogy valaki követi. Rögtön megmered és hátrafordul, látja hogy a kislány az. Ekkor hallja a nevét.
Valóban követni fogja az épületbe? Azt hitte hogy a legkevésbé sem kívánja a társaságát, még akkor is ha más tevékenysége jelenleg nem akad. Vagy azt reméli hogy vendégül látja? Arról szó sem eshet. Az utolsó dolog amit tenne sem lenne az hogy egy kis toprongyot megetessen. Hát akkor most elküldi innét, a viszontlátásra. Ugyan ne belőle reménykedjen ingyen vacsorát, még akkor is ha ez lenne sivár élete utolsója!*
-...Ukrom. - *Mindössze ennyi jön ki a szájából, és mire felfogta azt amit mondott már késő volt. Bosszúsan a Rheyra nevezetű lányra nézett, mintha ő húzta volna ki a nevét valami sötét varázslattal. Savanyú képet vág ahogy ajkát ismét szóhoz nyitja:* - Ukrom vagyok. - *És bosszúsan sóhajt, mintha a kölyök számára tett volna hatalmas szívességet. Miután kielemezte, hogy valóban nem volt hátsó szándék ezen információcsere között, ismét az ajtó felé biccent, ezúttal egy kis "hmm"-t adva ki magából. Vegye annak aminek akarja.*
*Nem valami élvezetes társaság, de talán épp ez az ok amiért még nem kergette el a szeme elől. És ahogy látja a kölyök testbeszédéből, még fel is van készülve az esetleges hangulat-ingadozásaira is. Nem tudja hogy azért mert még mindig nem nyerte el a bizalmát (bölcsen gondolja), vagy azért mert keserű események erre tanították.
Mindenesetre az agyában már eldőlt, hogy az épületbe megy energiát gyűjteni. Bármit tervez következőnek azt ráér kigondolni utána, még nem kell aggódnia tehetetlenség miatt. De mikor már félúton jár az ajtó felé, hallja hogy valaki követi. Rögtön megmered és hátrafordul, látja hogy a kislány az. Ekkor hallja a nevét.
Valóban követni fogja az épületbe? Azt hitte hogy a legkevésbé sem kívánja a társaságát, még akkor is ha más tevékenysége jelenleg nem akad. Vagy azt reméli hogy vendégül látja? Arról szó sem eshet. Az utolsó dolog amit tenne sem lenne az hogy egy kis toprongyot megetessen. Hát akkor most elküldi innét, a viszontlátásra. Ugyan ne belőle reménykedjen ingyen vacsorát, még akkor is ha ez lenne sivár élete utolsója!*
-...Ukrom. - *Mindössze ennyi jön ki a szájából, és mire felfogta azt amit mondott már késő volt. Bosszúsan a Rheyra nevezetű lányra nézett, mintha ő húzta volna ki a nevét valami sötét varázslattal. Savanyú képet vág ahogy ajkát ismét szóhoz nyitja:* - Ukrom vagyok. - *És bosszúsan sóhajt, mintha a kölyök számára tett volna hatalmas szívességet. Miután kielemezte, hogy valóban nem volt hátsó szándék ezen információcsere között, ismét az ajtó felé biccent, ezúttal egy kis "hmm"-t adva ki magából. Vegye annak aminek akarja.*
465. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-04-27 11:56:50
Üzenet elküldve: 2020-04-27 11:56:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szívélyes fogadtatás - Ukrom//
* A gyermek izmai megfeszülnek, amint az ork hangnemet vált. Nem mozdul még, de fejben már felkészül a futásra. A kis mezítlábas, ha nem lenne oly fürge valószínűleg már rég alulról szagolná az ibolyát. Úgy tűnik azonban nem kell fitogtatnia gyorsaságát.*
- Ó.* nyílik el meglepetten kicsiny szája, mikor a fickó előáll jövetele okával. ~ Milyen unalmas.~ Szinte csalódottnak tűnik eme hétköznapi feleletre. Követi a másik tekintetét a Pegazus irányába, majd sietve félreáll a behemót útjából. Míg a férfi lomhán lépked, neki igen csak szaporázni kell, hogy tartani tudja az ork sebességét. Nem felel a kérdésre, de látva, hogy a leány nem tágít a zöldbőrű rájöhet, nyilván nincsen jobb dolga.*
- Engem Rheyrának hívnak.* jegyzi meg, csak úgy mellékesen.*
* A gyermek izmai megfeszülnek, amint az ork hangnemet vált. Nem mozdul még, de fejben már felkészül a futásra. A kis mezítlábas, ha nem lenne oly fürge valószínűleg már rég alulról szagolná az ibolyát. Úgy tűnik azonban nem kell fitogtatnia gyorsaságát.*
- Ó.* nyílik el meglepetten kicsiny szája, mikor a fickó előáll jövetele okával. ~ Milyen unalmas.~ Szinte csalódottnak tűnik eme hétköznapi feleletre. Követi a másik tekintetét a Pegazus irányába, majd sietve félreáll a behemót útjából. Míg a férfi lomhán lépked, neki igen csak szaporázni kell, hogy tartani tudja az ork sebességét. Nem felel a kérdésre, de látva, hogy a leány nem tágít a zöldbőrű rájöhet, nyilván nincsen jobb dolga.*
- Engem Rheyrának hívnak.* jegyzi meg, csak úgy mellékesen.*
464. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-04-27 11:39:59
Üzenet elküldve: 2020-04-27 11:39:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Szívélyes fogadtatás - Rheyra//
*Ha nem tudná hogy az előtte álló személy egy tudatlan, de inkább ártatlan kis mitugrász, akkor valóban előbb mozogna a keze mint a szája. Nem is tudja miért nem hagyja a vakarcsot a porban és tesz valami magának hasznosabb dolgot. Ellenben a gyerek is ugyanezt tehetné vele, de mégsem így történik.*
- Megsértesz, kölyök. - *Jegyezte meg figyelmeztetően, tekintve hogy a lány (Lány?) nem akar letérni a témáról, esetleg nem fogja fel annak kényelmetlenségét, jóllehet azt sem tudhatja hogy valószínűleg mindenki más már agyoncsapta volna ennél a pontnál.
És most az egyszer jó kérdést tett föl. Mi végre? Ideje frissíteni a memóriáját, priorizálni a listáját. De nem mondhatja neki azt, hogy "túlélni", esetleg orkokhoz illően fenyegető bérmunkákat vállalni? Vagy mégis...?*
~ Idő van, miért titkolóznék egy vaktában talált gyerek előtt? És mit érdekel engem a véleménye? ~
*Egy fél perc legalább eltelt míg agyában forogtak a kerekek, ebben az időszakban a szeme a semmibe meredt. Végül magának is, és a kis szerzetnek is megfelelő válasszal áll elő:*
- Pihenni. Hosszú utam volt. - *Fejével a fogadó irányába biccent megerősítésként, és a merev pozícióból kezd lassan kiengedni: Mint egy lomha gépezet, egyik lába kezd megemelkedni és kinyújtózni hogy a földet fogja, a másik ugyanúgy követve.*
- Van jobb dolgod mint engem zaklatni? - *Morogta mint egy motor, miközben lassan megindul az említett fogadó irányába. Valóban, hasa már háborogni kezdett az éhségtől, és az amúgy is morcos arcából látszódhat a szükség egy kis alvásra is. Esetleg egy erős italra.*
*Ha nem tudná hogy az előtte álló személy egy tudatlan, de inkább ártatlan kis mitugrász, akkor valóban előbb mozogna a keze mint a szája. Nem is tudja miért nem hagyja a vakarcsot a porban és tesz valami magának hasznosabb dolgot. Ellenben a gyerek is ugyanezt tehetné vele, de mégsem így történik.*
- Megsértesz, kölyök. - *Jegyezte meg figyelmeztetően, tekintve hogy a lány (Lány?) nem akar letérni a témáról, esetleg nem fogja fel annak kényelmetlenségét, jóllehet azt sem tudhatja hogy valószínűleg mindenki más már agyoncsapta volna ennél a pontnál.
És most az egyszer jó kérdést tett föl. Mi végre? Ideje frissíteni a memóriáját, priorizálni a listáját. De nem mondhatja neki azt, hogy "túlélni", esetleg orkokhoz illően fenyegető bérmunkákat vállalni? Vagy mégis...?*
~ Idő van, miért titkolóznék egy vaktában talált gyerek előtt? És mit érdekel engem a véleménye? ~
*Egy fél perc legalább eltelt míg agyában forogtak a kerekek, ebben az időszakban a szeme a semmibe meredt. Végül magának is, és a kis szerzetnek is megfelelő válasszal áll elő:*
- Pihenni. Hosszú utam volt. - *Fejével a fogadó irányába biccent megerősítésként, és a merev pozícióból kezd lassan kiengedni: Mint egy lomha gépezet, egyik lába kezd megemelkedni és kinyújtózni hogy a földet fogja, a másik ugyanúgy követve.*
- Van jobb dolgod mint engem zaklatni? - *Morogta mint egy motor, miközben lassan megindul az említett fogadó irányába. Valóban, hasa már háborogni kezdett az éhségtől, és az amúgy is morcos arcából látszódhat a szükség egy kis alvásra is. Esetleg egy erős italra.*
463. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-04-26 22:07:00
Üzenet elküldve: 2020-04-26 22:07:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szívélyes fogadtatás - Ukrom//
- Mindannyian egyformák!* bólogat bőszen apró konok fejével.* Billy így mondta.* okoskodik, mintha legalább tetten érte volna az orkot. Aztán a nagy puffogás közepette szakít arra is időt, hogy gondolkozzon. Ez a zöldbőrű itt előtte nem pont úgy viselkedik, mint ahogy azt megjósolták neki. Így megkérdőjelezhetőnek tűnik az iménti faji általánosítás.*
- Hm.* csücsörít, s feje szinte belefájdul a nagy elmélkedésbe. Az orkok agresszívek, az agyuk pedig nem nagyobb, mint egy borsó. Az előtte álló ezzel szemben annak ellenére se csapta nyakon, hogy az ifjú Rheyna rátámadott és most meg olyan szavakkal dobálózik, mint az "etikett". A kis fruska azt sem tudja azt eszik-e vagy isszák. Ami őt illeti inkább enné, szorítja kezét egy pillanatra korgó gyomrára.*
- A Béka nem a barátom.* szögezi le tüstént.* Jól van.* kezd bele hosszabb rágódás után.* Talán elhiszem, hogy nem azért jöttél, hogy felfalj.* vált kevésbé ellenséges hangnemre.* Akkor viszont mi végre vagy itt?
A hozzászólás írója (Mezítlábas Rheyra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 22:08:23
- Mindannyian egyformák!* bólogat bőszen apró konok fejével.* Billy így mondta.* okoskodik, mintha legalább tetten érte volna az orkot. Aztán a nagy puffogás közepette szakít arra is időt, hogy gondolkozzon. Ez a zöldbőrű itt előtte nem pont úgy viselkedik, mint ahogy azt megjósolták neki. Így megkérdőjelezhetőnek tűnik az iménti faji általánosítás.*
- Hm.* csücsörít, s feje szinte belefájdul a nagy elmélkedésbe. Az orkok agresszívek, az agyuk pedig nem nagyobb, mint egy borsó. Az előtte álló ezzel szemben annak ellenére se csapta nyakon, hogy az ifjú Rheyna rátámadott és most meg olyan szavakkal dobálózik, mint az "etikett". A kis fruska azt sem tudja azt eszik-e vagy isszák. Ami őt illeti inkább enné, szorítja kezét egy pillanatra korgó gyomrára.*
- A Béka nem a barátom.* szögezi le tüstént.* Jól van.* kezd bele hosszabb rágódás után.* Talán elhiszem, hogy nem azért jöttél, hogy felfalj.* vált kevésbé ellenséges hangnemre.* Akkor viszont mi végre vagy itt?
A hozzászólás írója (Mezítlábas Rheyra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 22:08:23
462. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-04-26 21:53:21
Üzenet elküldve: 2020-04-26 21:53:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Szívélyes fogadtatás - Rheyra//
*És valóban, egyre érdekesebbé válik ez a társalgás. Nem volt neki gyerekkora, így a természetes jelenség, miszerint egy kölyök egy másik kölyöktől hordja a megkérdőjelezhető információt, ismeretlen számára. Ha egyáltalán ez a "Békás Billy" a gyermek játszótársa, és nem valami ragadványnév a legközelebbi hajléktalan számára. De ellenőrizni ezt nem tudhatja, ugyanis egy városban több mint megszámolható rongyos fickó található, még megfelelő személyi leírással is.
Fejét oldalra kissé megdöntve, enyhén meglágyult arckifejezéssel hallgatja végig a kislány mondanivalóját. Eddig sosem volt dolga olyan alakkal, aki ilyen sok kérdést intézett volna hozzá, még akkor is, ha ilyen fiatal. Akkor is, ha ilyen gyermeteg.*
- Ezt most úgy kérdezed mintha mindannyian egyformák lennénk. - *Feleli rejtelmesen. Se nem tudja, se nem érdekli túlzottan a válasz, mivel azzal sem tudná boldogabbá tenni őt. Utólagos hallgatás után röviden hozzáteszi.*
- Hogy igaz e amit mondott arról nem tudok. Hanem a barátodnak illene tanítania egy kis etikettet ha már ilyen sokatmondó. -
*És valóban, egyre érdekesebbé válik ez a társalgás. Nem volt neki gyerekkora, így a természetes jelenség, miszerint egy kölyök egy másik kölyöktől hordja a megkérdőjelezhető információt, ismeretlen számára. Ha egyáltalán ez a "Békás Billy" a gyermek játszótársa, és nem valami ragadványnév a legközelebbi hajléktalan számára. De ellenőrizni ezt nem tudhatja, ugyanis egy városban több mint megszámolható rongyos fickó található, még megfelelő személyi leírással is.
Fejét oldalra kissé megdöntve, enyhén meglágyult arckifejezéssel hallgatja végig a kislány mondanivalóját. Eddig sosem volt dolga olyan alakkal, aki ilyen sok kérdést intézett volna hozzá, még akkor is, ha ilyen fiatal. Akkor is, ha ilyen gyermeteg.*
- Ezt most úgy kérdezed mintha mindannyian egyformák lennénk. - *Feleli rejtelmesen. Se nem tudja, se nem érdekli túlzottan a válasz, mivel azzal sem tudná boldogabbá tenni őt. Utólagos hallgatás után röviden hozzáteszi.*
- Hogy igaz e amit mondott arról nem tudok. Hanem a barátodnak illene tanítania egy kis etikettet ha már ilyen sokatmondó. -
461. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-04-26 21:33:34
Üzenet elküldve: 2020-04-26 21:33:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szívélyes fogadtatás - Ukrom//
* A fickó közönye kezd bosszantó lenni a lány számára. Hőbörgésre, csapkodásra és kergetőzésre számított. Talán azért is ilyen kötekedő, mert a dolgok nem alakultak úgy, ahogy várta. Hiába próbálkozik serényen, nem sikerül kihoznia az orkot a béketűréséből. Egyelőre.*
- Békás Billy mondta.* hangzik az őszinte felelet. Békás Billy pedig nem akárki, van legalább már tizennégy.* Billy tudja milyenek az orkok. Kiismerte őket.*zengi a fiú szavait. Azt azért nem meséli el, hogy Billy állítólag meg is ölt egyet közülük. A fiú azt állítja az ork fogaiból készített nyakláncot viseli a nyakában. A fruska ezt megtartja magának. Egyrészt maga sem hiszi egészen, másrészt fél az ork reakciójától.*
- Azt mondta könnyen lehet, hogy a szüleimet is orkok tépték szét. Úgy gondolod hazudik? Az orkok nem támadnak karavánokra és nem dúlnak fel falvakat?* szipog egyet és ismét megdörgöli az orrát. A lányt látszólag nem zaklatja fel a téma. Nem ismerte a szüleit, nem őriz róluk emléket, így hát nem kötődik jobban hozzájuk, mint az alakhoz, aki tiszteletére azt a nagy emlékművet állították a téren.*
A hozzászólás írója (Mezítlábas Rheyra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 21:34:30
* A fickó közönye kezd bosszantó lenni a lány számára. Hőbörgésre, csapkodásra és kergetőzésre számított. Talán azért is ilyen kötekedő, mert a dolgok nem alakultak úgy, ahogy várta. Hiába próbálkozik serényen, nem sikerül kihoznia az orkot a béketűréséből. Egyelőre.*
- Békás Billy mondta.* hangzik az őszinte felelet. Békás Billy pedig nem akárki, van legalább már tizennégy.* Billy tudja milyenek az orkok. Kiismerte őket.*zengi a fiú szavait. Azt azért nem meséli el, hogy Billy állítólag meg is ölt egyet közülük. A fiú azt állítja az ork fogaiból készített nyakláncot viseli a nyakában. A fruska ezt megtartja magának. Egyrészt maga sem hiszi egészen, másrészt fél az ork reakciójától.*
- Azt mondta könnyen lehet, hogy a szüleimet is orkok tépték szét. Úgy gondolod hazudik? Az orkok nem támadnak karavánokra és nem dúlnak fel falvakat?* szipog egyet és ismét megdörgöli az orrát. A lányt látszólag nem zaklatja fel a téma. Nem ismerte a szüleit, nem őriz róluk emléket, így hát nem kötődik jobban hozzájuk, mint az alakhoz, aki tiszteletére azt a nagy emlékművet állították a téren.*
A hozzászólás írója (Mezítlábas Rheyra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 21:34:30
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1852-1871