Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 58 (1141. - 1160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1160. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-10-08 16:12:59
Üzenet elküldve: 2022-10-08 16:12:59
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés a toronyból//
* Szemrebbenés nélkül elhiszi, hogy a tündérnek fürgék a kezei és a nyelve is. Ismert párat a fajtájából, de az igazat megvallva. Akármelyik fajból való is, a férfi mindig hamis. Egyet sem ismert még, aki rendes, kedves és őszinte lett volna. *
- Történetek meséléséből én nem tudnék megélni, ahhoz nincs tehetségem.
* A nyúlós, ragadós, csúszós lápról kiérve újra lóhátra száll. Így a tündérnek is öröme van és jól is haladnak. Azt nem lehet mondani sem róla, sem a lováról, hogy lassúak lennének. A városban lesz majd ideje pihenni. Na meg keresni valami olyan elfoglaltságot, ami inkább neki való. Önellátásból vadakra vadászni már nem az igazi. Kicsit ösztökéli lovát a nagyobb sebességre. De azért fülel hátra is, nehogy elhagyja félúton a tündért. *
- Szólj ha nem bírod a tempót?! De ha egy mód van rá, akkor én nem állok meg. A lovam és én is jól bírjuk már a száguldást és álló nap nyeregben tudok maradni.
* Persze mire szól, már arrább is értek. Innen már látni a várost, aminek nincsenek falai. Fura egy hely, mindig is így gondolta. A főtér közelében már lelassítanak. *
* Szemrebbenés nélkül elhiszi, hogy a tündérnek fürgék a kezei és a nyelve is. Ismert párat a fajtájából, de az igazat megvallva. Akármelyik fajból való is, a férfi mindig hamis. Egyet sem ismert még, aki rendes, kedves és őszinte lett volna. *
- Történetek meséléséből én nem tudnék megélni, ahhoz nincs tehetségem.
* A nyúlós, ragadós, csúszós lápról kiérve újra lóhátra száll. Így a tündérnek is öröme van és jól is haladnak. Azt nem lehet mondani sem róla, sem a lováról, hogy lassúak lennének. A városban lesz majd ideje pihenni. Na meg keresni valami olyan elfoglaltságot, ami inkább neki való. Önellátásból vadakra vadászni már nem az igazi. Kicsit ösztökéli lovát a nagyobb sebességre. De azért fülel hátra is, nehogy elhagyja félúton a tündért. *
- Szólj ha nem bírod a tempót?! De ha egy mód van rá, akkor én nem állok meg. A lovam és én is jól bírjuk már a száguldást és álló nap nyeregben tudok maradni.
* Persze mire szól, már arrább is értek. Innen már látni a várost, aminek nincsenek falai. Fura egy hely, mindig is így gondolta. A főtér közelében már lelassítanak. *
1159. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-09-26 20:44:15
Üzenet elküldve: 2022-09-26 20:44:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Fog venni egy lovat. Erre már most elszánja magát, mert azért ez túlzás. Ennyit ballagni, mint amit ő néha napján letud, kicsit sok. A végén még úgy elfárad, hogy eldől, mint egy fa. A fákról jut eszébe, hogy ahová készül, az sem épp egy nyugodt és biztonságos környék, de még nem is az a juj de veszélyes kategória. Örülne is Nimeril társaságának, de neki dolga van. Nilevard pedig gyakorlatozik, edz és hasonló lovagi dolgok. Így egymaga kénytelen útra kelni, mert már takarított, főzött és sütött, s a kert is rendben van a maga módján. Így nem bírván magával kutyagol.*
1158. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-09-11 18:04:15
Üzenet elküldve: 2022-09-11 18:04:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Kijelentéseinek megfelelően több időt nem is vesztegetve jut el a főtérig, felbőszült hajsza helyett egy reggeli csatangolás sebességével szedve lábait.*
~ Bármelyik istenség hallgat engem, csak ne legyenek máris visszaúton! ~ *Csuklyáját fejére húzva, felkészülve a végkimerülés előjövetelére, mélyeket lélegez, hogy visszaemlékezzen, kintről merre menjen. De hisz nem is kell sokáig törnie a fejét, csak haladjon az országúton a nádasig. Sovány kis testét meg fogja erőltetni a túra, de amúgy is halogatta az egészséges túrákat, miért ne pótolná be őket egyszerre?* - Csak ne essen most is... *Morogja, visszaemlékezve a legutóbbi odaútra, ahol enyhén szólva is ronggyá áztak. Csak nehogy.*
~ Bármelyik istenség hallgat engem, csak ne legyenek máris visszaúton! ~ *Csuklyáját fejére húzva, felkészülve a végkimerülés előjövetelére, mélyeket lélegez, hogy visszaemlékezzen, kintről merre menjen. De hisz nem is kell sokáig törnie a fejét, csak haladjon az országúton a nádasig. Sovány kis testét meg fogja erőltetni a túra, de amúgy is halogatta az egészséges túrákat, miért ne pótolná be őket egyszerre?* - Csak ne essen most is... *Morogja, visszaemlékezve a legutóbbi odaútra, ahol enyhén szólva is ronggyá áztak. Csak nehogy.*
1157. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-09-10 20:30:05
Üzenet elküldve: 2022-09-10 20:30:05
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* Artheniorba tartva, szőlőpréselésből származó pénzét számolja; mire észbe kap egy nyílt téren találja magát és megáll a tér közepén álló szökőkút mellett. Meglepetten veszi észre, hogy beért Artheniorba. A téren egy épület ajtaja felett lengedező tábla nyikorgására lesz figyelmes.*
~Pegazus fogadó.~
*Megrázza pénzes erszényét.*
~Később.~
*A szökőkút mentén sétál, megcsodálva a víz játékát.
~Vajon ez is mágia?~
Kezét edényként használva a vízbe meríti; arcához emeli az így nyert vizet, megszagolja majd megissza. A víz tisztaságán kívül nem vessz észre semmi különöset, megtörli a kezét otthagyva a kutat. Díszes kőpadok mellett megy tovább Arthenior belsejébe véve az irányt.*
1156. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-09-08 14:26:32
Üzenet elküldve: 2022-09-08 14:26:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az indulás napján//
*Jól megjegyzi magának, hogy az elhangzó válasz bizalmas jellegű, nehogy visszaéljen a belé vetett bizalommal. Nem mintha túl sok emberrel megoszthatná. Elég korlátozott a kapcsolatai száma az Alakulaton kívül, különösen a közelebbi kapcsolataié. Mondhatni Adoaver az egyetlen külsős barátja, s még ez is elég friss ismeretség. Egyszerűen nincs ideje, alkalma, de igazán még indíttatása sem, hogy személyesebb kapcsolatokat építsen. Szüksége az volna rájuk, de az ilyesmihez idő és bizalom kell.*
- Szintén földmágus? - *Kérdez vissza az orvost illetően.*
- Akkor súlyos sérülés esetén ide érdemes jönni. - *Jegyzi meg később, már a kapuból pillantva vissza, a megerősítést várva. Ezt később még hasznos lehet tudni.
Hamar elérnek aztán a kaszárnyához, ahonnan végül sajnálatára csak kettesben haladnak tovább. Elgondolkodik, hogy mi történhetett, hogy talán Adoaver még meg sem kapta a levelet, vagy nem volt házon belül... Micsoda meglepetés volna, ha ő is épp a toronyban volna!
Persze ez csak gondolat játék, nem hiszi igazán, hogy erre nagy esély volna. Azért tényleg csalódott, hogy így alakult.
A feléjük forduló figyelemre, biccentésekre hasonlóan válaszol, miközben lassan elhagyják a város határát és a járókelőket is maguk mögött.*
*Jól megjegyzi magának, hogy az elhangzó válasz bizalmas jellegű, nehogy visszaéljen a belé vetett bizalommal. Nem mintha túl sok emberrel megoszthatná. Elég korlátozott a kapcsolatai száma az Alakulaton kívül, különösen a közelebbi kapcsolataié. Mondhatni Adoaver az egyetlen külsős barátja, s még ez is elég friss ismeretség. Egyszerűen nincs ideje, alkalma, de igazán még indíttatása sem, hogy személyesebb kapcsolatokat építsen. Szüksége az volna rájuk, de az ilyesmihez idő és bizalom kell.*
- Szintén földmágus? - *Kérdez vissza az orvost illetően.*
- Akkor súlyos sérülés esetén ide érdemes jönni. - *Jegyzi meg később, már a kapuból pillantva vissza, a megerősítést várva. Ezt később még hasznos lehet tudni.
Hamar elérnek aztán a kaszárnyához, ahonnan végül sajnálatára csak kettesben haladnak tovább. Elgondolkodik, hogy mi történhetett, hogy talán Adoaver még meg sem kapta a levelet, vagy nem volt házon belül... Micsoda meglepetés volna, ha ő is épp a toronyban volna!
Persze ez csak gondolat játék, nem hiszi igazán, hogy erre nagy esély volna. Azért tényleg csalódott, hogy így alakult.
A feléjük forduló figyelemre, biccentésekre hasonlóan válaszol, miközben lassan elhagyják a város határát és a járókelőket is maguk mögött.*
1155. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-09-08 14:21:14
Üzenet elküldve: 2022-09-08 14:21:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Az indulás napján//
*Habár nem viselkedik túl bőbeszédűen, tanítványa kivárja, amíg távolabb érnek a Rezidenciától, mielőtt kérdezősködni kezdene, és azt is óvatosan teszi.*
-Igen, de nem számodra. Az egyik orvosom varázstudó - gyakorlati értelemben nálam tapasztaltabb, habár a mágiaelmélet terén úgy hiszem, az én tudásom a széleskörűbb. Nem szereti híresztelni, hogy mágus, így ezt az információt az Alakulaton belül akarom tartani. A jegyzetei mágikus tudást tartalmaznak - amennyire eddig látom, vannak benne újdonságok számomra.
*Adja meg a választ, ahogy gyalogolnak. A Kaszárnyához érve nem lepődik meg különösebben, mikor a városőröket leszámítva senkit sem találnak, habár érezni Garsin csalódottságát, hogy a barátja nélkül mennek a Toronyhoz. Így hát csak párban közelítik meg a főteret hármas helyett.*
~Egy bizonyos ponton meg kell ismerkednem vele.~
*Nem csak azért, mert bővíteni akarja az ismeretségi körében található mágusok számát, habár az biztos, hogy ez is jelentős szerepet vállal eme szándékában. Viszont nem tartja haszontalannak tudni, hogy Garsin milyen szerzetekkel tölti az idejét, főleg, ha azok az Alakulaton kívül vannak.*
~Biztos, hogy pár egészséges kapcsolat jót fog tenni neki.~
*A főtéren még csak most kezd el nőni a különféle polgárok száma, ahogy lassacskán a hajnalból reggel lesz. Habár túlzás lenne azt állítani, hogy utánuk fordul mindenki, pár városőr mellett elhaladva kapnak pár biccentést, és a járókelőkön is látszik, hogy van tekintélye a tabardnak - főleg úgy, hogy Garsin esetében most már páncél és fegyver egészítik ki a képet. Nem telik sok időbe, és a főtér kövei helyett már az északi kereskedőutat járják, elhagyva a várost és ténylegesen megkezdve a Mágustorony felé vezető utat.*
*Habár nem viselkedik túl bőbeszédűen, tanítványa kivárja, amíg távolabb érnek a Rezidenciától, mielőtt kérdezősködni kezdene, és azt is óvatosan teszi.*
-Igen, de nem számodra. Az egyik orvosom varázstudó - gyakorlati értelemben nálam tapasztaltabb, habár a mágiaelmélet terén úgy hiszem, az én tudásom a széleskörűbb. Nem szereti híresztelni, hogy mágus, így ezt az információt az Alakulaton belül akarom tartani. A jegyzetei mágikus tudást tartalmaznak - amennyire eddig látom, vannak benne újdonságok számomra.
*Adja meg a választ, ahogy gyalogolnak. A Kaszárnyához érve nem lepődik meg különösebben, mikor a városőröket leszámítva senkit sem találnak, habár érezni Garsin csalódottságát, hogy a barátja nélkül mennek a Toronyhoz. Így hát csak párban közelítik meg a főteret hármas helyett.*
~Egy bizonyos ponton meg kell ismerkednem vele.~
*Nem csak azért, mert bővíteni akarja az ismeretségi körében található mágusok számát, habár az biztos, hogy ez is jelentős szerepet vállal eme szándékában. Viszont nem tartja haszontalannak tudni, hogy Garsin milyen szerzetekkel tölti az idejét, főleg, ha azok az Alakulaton kívül vannak.*
~Biztos, hogy pár egészséges kapcsolat jót fog tenni neki.~
*A főtéren még csak most kezd el nőni a különféle polgárok száma, ahogy lassacskán a hajnalból reggel lesz. Habár túlzás lenne azt állítani, hogy utánuk fordul mindenki, pár városőr mellett elhaladva kapnak pár biccentést, és a járókelőkön is látszik, hogy van tekintélye a tabardnak - főleg úgy, hogy Garsin esetében most már páncél és fegyver egészítik ki a képet. Nem telik sok időbe, és a főtér kövei helyett már az északi kereskedőutat járják, elhagyva a várost és ténylegesen megkezdve a Mágustorony felé vezető utat.*
1154. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-09-08 13:57:55
Üzenet elküldve: 2022-09-08 13:57:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Kis utazás//
*Út közben komoly arccal bólogat, mind Adoaver, mind pedig Thrissaya szavaira, utóbbiakat pedig valamiért ígéretnek veszi arra nézve, hogy fog akár szomorú, akár vidám dalokat tanulni tőle, noha ő ilyesmit tulajdonképpen nem is mondott neki. Ennek ellenére idejük lesz rá bőven, mert azért nem csak dolgozni és vásárolni jött Artheniorba, meg körülnézni az itteni rezidencián.*
- Szívesen megismernék még egy párat. Legalább lesz mit énekelnünk majd a tűzrakó mellett legközelebb, hátha Intnek is tetszenek majd.
*Utóbbit ugyan félig viccnek szánja, de nem teljesen biztos benne, hogy az, hiszen miért is ne szerethetné Intath Thrissaya dalait, ha éppen nem bal lábbal kel fel, mint ahogyan az ma reggel sikerült neki?
A dokiról viszont hamar eltereli a figyelmét Adoaver, akit, mint mindig, most is figyelmesen hallgat, magában mosolyogva azon, hogy még egy olyan látszólag jelentéktelen témáról is, mint a márvány milyen szenvedéllyel és beleéléssel képes beszélni. Legalábbis ő maga annak veszi, de lehet csak félreérti.*
- Na, én nem is a tapintására gondoltam, hogy hideg és rideg, hanem, hogy olyan benyomást kelt. Tudod, ahogy ránézek. De persze hiszek neked, te sokkal többet láttál, mint én, jobban ismered az anyagot, biztosan gyönyörű, ha igazán szépen meg van munkálva. Azt is elhiszem, hogy feküdni rajta hideg és kényelmetlen. *nevet röviden.* Még a földön aludni sem túl kényelmes, akkor sem, ha ruhákat terítesz magad alá, pedig az azért nem kőkemény szó szerint még sem.
*Erről persze eszébe jut ismét a Lauval való utazása, pontosabban inkább menekülése a sokkal zsúfoltabb szekéren, aztán pedig a hosszas gyaloglás, de túl sokat ezúttal nem időzik el a múltban, ahhoz túlságosan is lefoglalja a mostani utazás.*
- Pedig biztosan laknak ott. *reagál arra is, hogy a rezidencia nem tűnt lakottnak.* Vannak gyerekek is és egy szelíd őzet is tartanak, azt mondta Nim. Nagyon kíváncsi vagyok arra a helyre, hogy milyen lett, de biztosra venném, hogy sokkal otthonosabb most, mint régen volt.
*Adoaver utolsó felvetése után kicsit hallgat, miközben az égre néz, hogy a nap állása alapján legalább nagyjából tudja, hogy mennyi idejük van még sötétedésig, végül aztán magában bólint. Tulajdonképpen nem ebédeltek túl későn, nem sok időt töltöttek el a készülődéssel sem, Thris is jó gyorsan befogta kordéjuk elé liget közös lovát, így a maga részéről semmi akadályát nem látja annak, hogy tegyenek egy kis kitérőt a kaszárnya felé.*
- Persze, elnézhetünk arra, szerintem nem lesz túl késő mire megérkezünk. Még jó, hogy te sokkal jobban ismered a várost, mint én.
*Ezek után bár beszélgetnek még kicsit, Adoaver minden bizonnyal olvas, ő pedig szundít is egy keveset édesanyja vállának dőlve, de utóbbi körülbelül csak arról tűnik fel neki, hogy "hirtelen" már teljesen máshol járnak, mint ami az utolsó emléke az útról, minden bizonnyal ezért érzi úgy, hogy sokkal gyorsabban haladtak, mint arra számított, főleg, hogy kisvártatva feltűnik előttük Arthenior maga, ami a céljuk, aztán pedig meg is érkeznek a Pegazus elé.
~ Hát itt vagyok újra. Hihetetlen! ~ simogatja meg ösztönösen is plüssnyulai fejét, mint akkor, amikor legelőször járt itt a főtéren, éppen csak akkor ők még el voltak dugva a táskájában, most pedig vele vannak a kosarában, mivel ezúttal már nem a teljesen ismeretlenbe érkezik, nem is teljesen védtelen, és nem utolsó sorban, nem is csak a nyuszik társaságában jön.
Jobban megnézve magának az ittenieket, kék kendőjében ugyan kissé vidéki lánynak érzi magát, de hát tulajdonképpen az is, viszont nem is szégyelli a valóságot. Annak idején sem ezért volt feszélyezett itt a legelején. Valamennyire mindenesetre már Artheniort is ismeri, ennek ellenére továbbra is idegen itt, bár a szökőkút és Pegazus amire éppen rálát kellemes asszociációkat kelt benne és eltölti egyfajta szintén kellemes nosztalgiával is, mivel utóbbi helyhez érdekes módon csak jó emlékek kötik, hiába volt maga a városban eltöltött idő olyan amilyen.*
- Jó ötlet. *bólogat aztán megint Adoaver szavaira.* Akkor innentől tényleg mutasd az utat kérlek, nehogy eltévedjünk. Bár nem hiszem, hogy túl sokat fogunk most vásárolni, de kicsit azért szétnézhetünk a piacon, csak felváltva vigyázzunk a szekérre közben!
*Talán túlságosan óvatos, mivel csak egy üres szekérről, és egy nem túl mutatós lóról van szó, amit ellophatnak tőlük, azért nem szívesen hagyná őrizetlenül egyiket sem, főleg, hogy még mind a kettőre szükségük lesz hazafelé is.*
- Még nincs késő, sokan nyitva lehetnek, hátha látunk valami szépet. *teszi hozzá, bár talán nem jó ötlet határozott cél nélkül, csak úgy találomra vásárolni. Erre viszont már persze édesanyja is megélénkül, aki eddig leginkább csak a tájban való gyönyörködéssel, és gyenge szél susogásának hallgatásával múlatta az időt. Innentől és hamarosan viszont egészen másféle látnivalók is akadnak majd, mint amiben eddig részük volt rövid utazásuk alatt.*
*Út közben komoly arccal bólogat, mind Adoaver, mind pedig Thrissaya szavaira, utóbbiakat pedig valamiért ígéretnek veszi arra nézve, hogy fog akár szomorú, akár vidám dalokat tanulni tőle, noha ő ilyesmit tulajdonképpen nem is mondott neki. Ennek ellenére idejük lesz rá bőven, mert azért nem csak dolgozni és vásárolni jött Artheniorba, meg körülnézni az itteni rezidencián.*
- Szívesen megismernék még egy párat. Legalább lesz mit énekelnünk majd a tűzrakó mellett legközelebb, hátha Intnek is tetszenek majd.
*Utóbbit ugyan félig viccnek szánja, de nem teljesen biztos benne, hogy az, hiszen miért is ne szerethetné Intath Thrissaya dalait, ha éppen nem bal lábbal kel fel, mint ahogyan az ma reggel sikerült neki?
A dokiról viszont hamar eltereli a figyelmét Adoaver, akit, mint mindig, most is figyelmesen hallgat, magában mosolyogva azon, hogy még egy olyan látszólag jelentéktelen témáról is, mint a márvány milyen szenvedéllyel és beleéléssel képes beszélni. Legalábbis ő maga annak veszi, de lehet csak félreérti.*
- Na, én nem is a tapintására gondoltam, hogy hideg és rideg, hanem, hogy olyan benyomást kelt. Tudod, ahogy ránézek. De persze hiszek neked, te sokkal többet láttál, mint én, jobban ismered az anyagot, biztosan gyönyörű, ha igazán szépen meg van munkálva. Azt is elhiszem, hogy feküdni rajta hideg és kényelmetlen. *nevet röviden.* Még a földön aludni sem túl kényelmes, akkor sem, ha ruhákat terítesz magad alá, pedig az azért nem kőkemény szó szerint még sem.
*Erről persze eszébe jut ismét a Lauval való utazása, pontosabban inkább menekülése a sokkal zsúfoltabb szekéren, aztán pedig a hosszas gyaloglás, de túl sokat ezúttal nem időzik el a múltban, ahhoz túlságosan is lefoglalja a mostani utazás.*
- Pedig biztosan laknak ott. *reagál arra is, hogy a rezidencia nem tűnt lakottnak.* Vannak gyerekek is és egy szelíd őzet is tartanak, azt mondta Nim. Nagyon kíváncsi vagyok arra a helyre, hogy milyen lett, de biztosra venném, hogy sokkal otthonosabb most, mint régen volt.
*Adoaver utolsó felvetése után kicsit hallgat, miközben az égre néz, hogy a nap állása alapján legalább nagyjából tudja, hogy mennyi idejük van még sötétedésig, végül aztán magában bólint. Tulajdonképpen nem ebédeltek túl későn, nem sok időt töltöttek el a készülődéssel sem, Thris is jó gyorsan befogta kordéjuk elé liget közös lovát, így a maga részéről semmi akadályát nem látja annak, hogy tegyenek egy kis kitérőt a kaszárnya felé.*
- Persze, elnézhetünk arra, szerintem nem lesz túl késő mire megérkezünk. Még jó, hogy te sokkal jobban ismered a várost, mint én.
*Ezek után bár beszélgetnek még kicsit, Adoaver minden bizonnyal olvas, ő pedig szundít is egy keveset édesanyja vállának dőlve, de utóbbi körülbelül csak arról tűnik fel neki, hogy "hirtelen" már teljesen máshol járnak, mint ami az utolsó emléke az útról, minden bizonnyal ezért érzi úgy, hogy sokkal gyorsabban haladtak, mint arra számított, főleg, hogy kisvártatva feltűnik előttük Arthenior maga, ami a céljuk, aztán pedig meg is érkeznek a Pegazus elé.
~ Hát itt vagyok újra. Hihetetlen! ~ simogatja meg ösztönösen is plüssnyulai fejét, mint akkor, amikor legelőször járt itt a főtéren, éppen csak akkor ők még el voltak dugva a táskájában, most pedig vele vannak a kosarában, mivel ezúttal már nem a teljesen ismeretlenbe érkezik, nem is teljesen védtelen, és nem utolsó sorban, nem is csak a nyuszik társaságában jön.
Jobban megnézve magának az ittenieket, kék kendőjében ugyan kissé vidéki lánynak érzi magát, de hát tulajdonképpen az is, viszont nem is szégyelli a valóságot. Annak idején sem ezért volt feszélyezett itt a legelején. Valamennyire mindenesetre már Artheniort is ismeri, ennek ellenére továbbra is idegen itt, bár a szökőkút és Pegazus amire éppen rálát kellemes asszociációkat kelt benne és eltölti egyfajta szintén kellemes nosztalgiával is, mivel utóbbi helyhez érdekes módon csak jó emlékek kötik, hiába volt maga a városban eltöltött idő olyan amilyen.*
- Jó ötlet. *bólogat aztán megint Adoaver szavaira.* Akkor innentől tényleg mutasd az utat kérlek, nehogy eltévedjünk. Bár nem hiszem, hogy túl sokat fogunk most vásárolni, de kicsit azért szétnézhetünk a piacon, csak felváltva vigyázzunk a szekérre közben!
*Talán túlságosan óvatos, mivel csak egy üres szekérről, és egy nem túl mutatós lóról van szó, amit ellophatnak tőlük, azért nem szívesen hagyná őrizetlenül egyiket sem, főleg, hogy még mind a kettőre szükségük lesz hazafelé is.*
- Még nincs késő, sokan nyitva lehetnek, hátha látunk valami szépet. *teszi hozzá, bár talán nem jó ötlet határozott cél nélkül, csak úgy találomra vásárolni. Erre viszont már persze édesanyja is megélénkül, aki eddig leginkább csak a tájban való gyönyörködéssel, és gyenge szél susogásának hallgatásával múlatta az időt. Innentől és hamarosan viszont egészen másféle látnivalók is akadnak majd, mint amiben eddig részük volt rövid utazásuk alatt.*
1153. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-09-06 16:35:28
Üzenet elküldve: 2022-09-06 16:35:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kis utazás//
*Adoaver a válaszra először furcsállva megemeli a szemöldökét, de végül megint csak elmosolyodik* - Igen, ilyen sután elmondva csak furcsán hangozhat. De amikor ott leszel, és meglátod a Mindenesházat, megérted Lihanech szellemét. *A márvány kolosszus, ahol egyben politikát, kutatásokat és oktatást folytatnak; tudósok, írók és mérnökök tucatjainak szülőhelye, és a város alaposzlopa.
Hogy Luninari viszont le tudja e tenni utazási iszonyát egy olyan hosszú túrára, az talán eltelik egy időbe, de az alatt ami támogatást az ifjú tud nyújtani, azt megpróbál.*
- Köszönöm, Callipeya! *Bólint egyet hálásan az ő által imádott kőzet védelmére kelésére.* - Márványt mi a szépsége és bűbájos fénylése miatt használunk, nem a tapintása miatt; de biztosíthatlak, feldolgozás után az is olyan sima, mint a baba popsija! Egy mestermérnök rajzaiból olyan csodákat lehet csinálni ebből az agyonkristályosodott mészkőből, hogy leesik az állad, Luninari! Garantálom! Vagy csak egy csicsás asztalt, bár aludni valóban nem jó rajta, azt beismerem. Jéghideg még a nap alatt is.
*A kis énekunszolást szemtanúként hallva pedig elgondolkodik, vajon ő maga jól tud e még énekelni? Ősrégóta volt már kórusban. Azóta hangja is, hozzáállása is változott az egészhez. Megaláztatni magát pedig semennyire nincsen kedve, úgyhogy talán jobb is, ha ezt még magának tartja.
Ezután valóban arra várakozik, hogy feketehajú barátja még valami tárgyat előhozzon, még csak el sem gondolkodva azon a lehetőségen, hogy ő sem tud örökké beszélni. De hisz oly sokról tudnak az ilyen helyzetekben tárgyalni, miért is kételkedne ebben, csak meg kell adni a kis lökést. (Nem szó szerint persze, erről a szekérről nem kéne leesnie.)
Az úti terv hallatára hümmögni kezd.* - Ami azt illeti, a ligetbe való költözés előtt pont azt a helyet kerestem meg, azt hittem először hogy ott vagytok. Ahogy a kerítésen túl láttam, nem nézett ki nagyon lakottnak. *Lehet hogy csak rossz időpontban kukucskált, vagy tényleg mindenki a Szarvasligeten van.* - Az útra mindenesetre még emlékszem, nagyjából. Asszem. Remélhetőleg. Óh! *Jut hirtelen eszébe.* - A kaszárnyát látogassuk meg. Van ott egy ismerősöm, és egy ideje már nem láttam. Biztos örülni fog a meglepetésnek.* Az út további része ehhez hasonlóan eseménytelenül telt, kisebb diskurálásokkal és éneklések hallgatásával. Adoaver jóval kevesebb időt töltött a könyvével, mint előre gondolta volna, de emiatt cseppet sem csalódott, hiszen egyáltalán nem fogta el az unalom.
A már sok ideje nem látott város főterébe érve nem tart neki sokáig megpillantani a szökőkutat, és azon túl a Pegazus épületét is. ~ Aha, ez lesz az. ~ Fejét kidugva kezdi nézegetni a házakat, amit szekérmagasságból még nem volt alkalma megtapasztalni. Egész jó.* - Ha kell segítség az eligazításban, arra én is vállalkozok! Ha tovább akartok menni a szekérrel a piacra, akkor csak egyenesen kell mennünk a polgárnegyedbe, de óvatosan, ott jó szűkös lesz a hely. A szökőkutat meg természetesen kerüld meg.
*Adoaver a válaszra először furcsállva megemeli a szemöldökét, de végül megint csak elmosolyodik* - Igen, ilyen sután elmondva csak furcsán hangozhat. De amikor ott leszel, és meglátod a Mindenesházat, megérted Lihanech szellemét. *A márvány kolosszus, ahol egyben politikát, kutatásokat és oktatást folytatnak; tudósok, írók és mérnökök tucatjainak szülőhelye, és a város alaposzlopa.
Hogy Luninari viszont le tudja e tenni utazási iszonyát egy olyan hosszú túrára, az talán eltelik egy időbe, de az alatt ami támogatást az ifjú tud nyújtani, azt megpróbál.*
- Köszönöm, Callipeya! *Bólint egyet hálásan az ő által imádott kőzet védelmére kelésére.* - Márványt mi a szépsége és bűbájos fénylése miatt használunk, nem a tapintása miatt; de biztosíthatlak, feldolgozás után az is olyan sima, mint a baba popsija! Egy mestermérnök rajzaiból olyan csodákat lehet csinálni ebből az agyonkristályosodott mészkőből, hogy leesik az állad, Luninari! Garantálom! Vagy csak egy csicsás asztalt, bár aludni valóban nem jó rajta, azt beismerem. Jéghideg még a nap alatt is.
*A kis énekunszolást szemtanúként hallva pedig elgondolkodik, vajon ő maga jól tud e még énekelni? Ősrégóta volt már kórusban. Azóta hangja is, hozzáállása is változott az egészhez. Megaláztatni magát pedig semennyire nincsen kedve, úgyhogy talán jobb is, ha ezt még magának tartja.
Ezután valóban arra várakozik, hogy feketehajú barátja még valami tárgyat előhozzon, még csak el sem gondolkodva azon a lehetőségen, hogy ő sem tud örökké beszélni. De hisz oly sokról tudnak az ilyen helyzetekben tárgyalni, miért is kételkedne ebben, csak meg kell adni a kis lökést. (Nem szó szerint persze, erről a szekérről nem kéne leesnie.)
Az úti terv hallatára hümmögni kezd.* - Ami azt illeti, a ligetbe való költözés előtt pont azt a helyet kerestem meg, azt hittem először hogy ott vagytok. Ahogy a kerítésen túl láttam, nem nézett ki nagyon lakottnak. *Lehet hogy csak rossz időpontban kukucskált, vagy tényleg mindenki a Szarvasligeten van.* - Az útra mindenesetre még emlékszem, nagyjából. Asszem. Remélhetőleg. Óh! *Jut hirtelen eszébe.* - A kaszárnyát látogassuk meg. Van ott egy ismerősöm, és egy ideje már nem láttam. Biztos örülni fog a meglepetésnek.* Az út további része ehhez hasonlóan eseménytelenül telt, kisebb diskurálásokkal és éneklések hallgatásával. Adoaver jóval kevesebb időt töltött a könyvével, mint előre gondolta volna, de emiatt cseppet sem csalódott, hiszen egyáltalán nem fogta el az unalom.
A már sok ideje nem látott város főterébe érve nem tart neki sokáig megpillantani a szökőkutat, és azon túl a Pegazus épületét is. ~ Aha, ez lesz az. ~ Fejét kidugva kezdi nézegetni a házakat, amit szekérmagasságból még nem volt alkalma megtapasztalni. Egész jó.* - Ha kell segítség az eligazításban, arra én is vállalkozok! Ha tovább akartok menni a szekérrel a piacra, akkor csak egyenesen kell mennünk a polgárnegyedbe, de óvatosan, ott jó szűkös lesz a hely. A szökőkutat meg természetesen kerüld meg.
1152. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-09-04 20:03:10
Üzenet elküldve: 2022-09-04 20:03:10
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis utazás//
* Ez a kis utazás már igazán rájuk fért. Mondjuk ő még nem töltött el sok időt a ligetben; de már jócskán egy helyben topogott. De megkedvelte a helyet és a lakóit is. Akik közül most hárman vele vannak. Ő szinte már főnöki pozícióban ül elől, gyeplővel a kezében és irányítja a szekeret. Az már más, hogy az igazi irányító a csapatban az Luni. Ő csak tartja a gyeplőt. Na persze ettől ez még jó így, kellemes. Olyannyira, hogy ő közben még énekelget is és csak reméli, a többieket nem zavarja. Hát úgy tűnik, hogy nem. Kicsit komor dala után Luni töri meg a csendet és épp dicsérően beszél róla; ahogy Luni mamája is. Sőt, Adoaver sem zavarog miatta. Kicsit pirulgat, de Luni kérésére bólint egy nagyot. *
- Sokat énekeltünk odahaza a családdal, szóval tudok még ilyet. Na meg vidámabbat is.
* Közelednek a város felé, így kicsit lassabbra veszi a tempót, nehogy bárkinek is baja essék. S ahogy haladnak tovább, kicsit bizonytalanabb lesz. *
- Luni, majd súgd az utat, merre menjek!
* Ez a kis utazás már igazán rájuk fért. Mondjuk ő még nem töltött el sok időt a ligetben; de már jócskán egy helyben topogott. De megkedvelte a helyet és a lakóit is. Akik közül most hárman vele vannak. Ő szinte már főnöki pozícióban ül elől, gyeplővel a kezében és irányítja a szekeret. Az már más, hogy az igazi irányító a csapatban az Luni. Ő csak tartja a gyeplőt. Na persze ettől ez még jó így, kellemes. Olyannyira, hogy ő közben még énekelget is és csak reméli, a többieket nem zavarja. Hát úgy tűnik, hogy nem. Kicsit komor dala után Luni töri meg a csendet és épp dicsérően beszél róla; ahogy Luni mamája is. Sőt, Adoaver sem zavarog miatta. Kicsit pirulgat, de Luni kérésére bólint egy nagyot. *
- Sokat énekeltünk odahaza a családdal, szóval tudok még ilyet. Na meg vidámabbat is.
* Közelednek a város felé, így kicsit lassabbra veszi a tempót, nehogy bárkinek is baja essék. S ahogy haladnak tovább, kicsit bizonytalanabb lesz. *
- Luni, majd súgd az utat, merre menjek!
1151. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-09-03 17:34:24
Üzenet elküldve: 2022-09-03 17:34:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
// Kitérő //
* A vártnál is gyorsabban ér be Arthenior területére, amire csak elégedetten felsóhajt. Lovát gyorsan a szökőkútnál megállítja, hogy magához vehessen egy jó nagy adag víz adagot. Köpenyét megigazítja, míg lova is elfoglalja magát. Az emberekre veti a tekintetét mintha valami nyomot keresne a távollétére. ~ Olyan érzésem van mintha évszázadok teltek volna el, de mégis semmisem változott. Mit tegyen az elf ezekkel az emberekkel?! Néhány nap alatt semmi lehengerlő nem történt. ~
Bizonyára észszerű gondolkozás, hogy ha valaki a várost elhagyja, nagy valószínűséggel valami egyedi, vagy akár valami különleges dolgot fog tapasztalni. Ruháját megszagolva elégedetlenül horkant fel.
~ Undorító... ~ Zavartan indul el lovával a fogadó felé, hogy mihamarabb megtisztálkodhasson. *
// Kitérő //
* A vártnál is gyorsabban ér be Arthenior területére, amire csak elégedetten felsóhajt. Lovát gyorsan a szökőkútnál megállítja, hogy magához vehessen egy jó nagy adag víz adagot. Köpenyét megigazítja, míg lova is elfoglalja magát. Az emberekre veti a tekintetét mintha valami nyomot keresne a távollétére. ~ Olyan érzésem van mintha évszázadok teltek volna el, de mégis semmisem változott. Mit tegyen az elf ezekkel az emberekkel?! Néhány nap alatt semmi lehengerlő nem történt. ~
Bizonyára észszerű gondolkozás, hogy ha valaki a várost elhagyja, nagy valószínűséggel valami egyedi, vagy akár valami különleges dolgot fog tapasztalni. Ruháját megszagolva elégedetlenül horkant fel.
~ Undorító... ~ Zavartan indul el lovával a fogadó felé, hogy mihamarabb megtisztálkodhasson. *
1150. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-26 18:12:54
Üzenet elküldve: 2022-08-26 18:12:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sebláz//
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
*Nyitva a szeme.
Tök jól elvan a saját kis gondolataival. Ahogy a kék égen tovatűnő posztópamacsokat nézi, eszébe jutnak a wegtoreni kurvázások, amikor a banditák lerohanták a karavánt a sivatagban, az ég szerelmére, még az is, amikor rajtakaptak két szerfelett csúnya orkot szerelmeskedni, csak ne kelljen gondolni a fájdalomra!
Így van álom és ébrenlét mezsgyéi közt, ahol az emlékek színesebbek, élőbbek, mint általában, azonban még mindig emléknek alkalmatos őket hívni, mintsem álomnak, esetleg szem előtt lepergő életnek. Egy nagyon jó kis köztes állapot, ahonnan a valóság és jelenlegi helyzet szavai ébresztik fel, és bár a lágy női hang soha nem volt a wegtoreni férfi ellenére, ezek most éppolyan hangzatosnak tűnnek, mint egy vaslemezhez vert farönk, ahogy minden gondolatfonala elszakad melyek a nosztalgiázáshoz kötötték elméjét.
Rásandít a hölgyeményre; igazán kellemes küllemű. Fejét nem, csupán szemét fordítja oda, majd szemöldökét felvonja, szája sarkán enyhe kunkorral. Megpróbálja a lehető legkiválóbban kifejezni önmagát szavak nélkül, válaszul a nőszemély teljesen jogos kijelentésére.
~ Nem mondod? ~
Majd tekintete meglágyul, mélyet pislogva, mint valami álmos hercegnő;
~ És köszi. ~
Ahogy előkerül a flaska, tudja, mi következik. Bár jobban esne neki pár korty víz, hiszen fél napja nem jutott se élelemhez, se vízhez, de jelen helyzetben a víz aligha fog segíteni, mint inkább a pia. Kiscsibeként csücsörít és cuppan rá a tároló szájára, majd előre grimaszol.
Ahogy a sebet éri az alkohol, felmordul. Mint egy kislány, aki farkassá változott. Azt tudta, hogy ez egy fájdalmas procedúra, hiszen munka közben is így tisztítják a mélyebb sebeket, egy zsoldos élete nem csak játék és mese, de azt már nem tudta, hogy egy igazán mély és igazán begyulladt sebnél ez az érzés hatványozott, így Veyaron igazán meglepve érzi magát.
Ahogy vergődik, mint ponty a folyóparton, az asszony elmegy. Nem gondolja túl a dolgot, bár titkon reméli, még több piát hoz, vagy egy jól összesodort ördögvigyort, jelen pillanatban minden gondolata valami tompítószer után kiált.
Tompítószer helyett valami marcona fazont hoz magával, de egye fene, hisz lyukas szegény ipsénk, és hirtelen a fejébe is kerül a gondolat, midőn belehúz egy kortyot a jó vajsörbe, amaz meg szökőkútként csörög ki a lukon át. Micsoda pazarlás! Sajnos, nem sajnos, az anatómia tudománya ezt nem engedi, hogy megtörténjen, de Veyaron mit sem tud az emberi testről. Tudja, hol a szív, hol a gyomor, hol vannak a belek, tudja, hogy oda kell szúrni, "és akkor szevasz" -ahogy ő mondaná.
Úgyhogy ha valójában nem is, számára igazán reális félelemmel teli arccal botorkál be a fogadóba, a két hős vállán függve, mint valami szalmabábu.
A sörszökőkút ötletéből újfent a nő hangja ébreszti fel, most viszont hálásabb az előző esetnél. Egyenesen hősies tett volt tőle, meg kell hagyni.*
- Azt hittem, ezt valami szellemváros... Reggel óta senkivel nem találkoztam...
*Mondja fájdalomtól kicsit mélyebb és búgóbb hangján, majd azért erőltet magára egy kis mosolyt.*
- Netán mindenki a kocsmában issza el az idejét?
*Kuncog egyet halkan, de a rekeszizmok mozgásától megkavarodik a gyomra. Még mielőtt a dolog teljesen kikerülne az irányítás alól, nyel egy mélyet, majd válla felett nyakát fordítva hátraköp egyet.
Nyugodtan konstatálja, hogy nem véres, szóval valószínűleg nem lehet akkora a baj.
Legalábbis egy írástudatlan zsoldos szakvéleménye alapján.*
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
*Nyitva a szeme.
Tök jól elvan a saját kis gondolataival. Ahogy a kék égen tovatűnő posztópamacsokat nézi, eszébe jutnak a wegtoreni kurvázások, amikor a banditák lerohanták a karavánt a sivatagban, az ég szerelmére, még az is, amikor rajtakaptak két szerfelett csúnya orkot szerelmeskedni, csak ne kelljen gondolni a fájdalomra!
Így van álom és ébrenlét mezsgyéi közt, ahol az emlékek színesebbek, élőbbek, mint általában, azonban még mindig emléknek alkalmatos őket hívni, mintsem álomnak, esetleg szem előtt lepergő életnek. Egy nagyon jó kis köztes állapot, ahonnan a valóság és jelenlegi helyzet szavai ébresztik fel, és bár a lágy női hang soha nem volt a wegtoreni férfi ellenére, ezek most éppolyan hangzatosnak tűnnek, mint egy vaslemezhez vert farönk, ahogy minden gondolatfonala elszakad melyek a nosztalgiázáshoz kötötték elméjét.
Rásandít a hölgyeményre; igazán kellemes küllemű. Fejét nem, csupán szemét fordítja oda, majd szemöldökét felvonja, szája sarkán enyhe kunkorral. Megpróbálja a lehető legkiválóbban kifejezni önmagát szavak nélkül, válaszul a nőszemély teljesen jogos kijelentésére.
~ Nem mondod? ~
Majd tekintete meglágyul, mélyet pislogva, mint valami álmos hercegnő;
~ És köszi. ~
Ahogy előkerül a flaska, tudja, mi következik. Bár jobban esne neki pár korty víz, hiszen fél napja nem jutott se élelemhez, se vízhez, de jelen helyzetben a víz aligha fog segíteni, mint inkább a pia. Kiscsibeként csücsörít és cuppan rá a tároló szájára, majd előre grimaszol.
Ahogy a sebet éri az alkohol, felmordul. Mint egy kislány, aki farkassá változott. Azt tudta, hogy ez egy fájdalmas procedúra, hiszen munka közben is így tisztítják a mélyebb sebeket, egy zsoldos élete nem csak játék és mese, de azt már nem tudta, hogy egy igazán mély és igazán begyulladt sebnél ez az érzés hatványozott, így Veyaron igazán meglepve érzi magát.
Ahogy vergődik, mint ponty a folyóparton, az asszony elmegy. Nem gondolja túl a dolgot, bár titkon reméli, még több piát hoz, vagy egy jól összesodort ördögvigyort, jelen pillanatban minden gondolata valami tompítószer után kiált.
Tompítószer helyett valami marcona fazont hoz magával, de egye fene, hisz lyukas szegény ipsénk, és hirtelen a fejébe is kerül a gondolat, midőn belehúz egy kortyot a jó vajsörbe, amaz meg szökőkútként csörög ki a lukon át. Micsoda pazarlás! Sajnos, nem sajnos, az anatómia tudománya ezt nem engedi, hogy megtörténjen, de Veyaron mit sem tud az emberi testről. Tudja, hol a szív, hol a gyomor, hol vannak a belek, tudja, hogy oda kell szúrni, "és akkor szevasz" -ahogy ő mondaná.
Úgyhogy ha valójában nem is, számára igazán reális félelemmel teli arccal botorkál be a fogadóba, a két hős vállán függve, mint valami szalmabábu.
A sörszökőkút ötletéből újfent a nő hangja ébreszti fel, most viszont hálásabb az előző esetnél. Egyenesen hősies tett volt tőle, meg kell hagyni.*
- Azt hittem, ezt valami szellemváros... Reggel óta senkivel nem találkoztam...
*Mondja fájdalomtól kicsit mélyebb és búgóbb hangján, majd azért erőltet magára egy kis mosolyt.*
- Netán mindenki a kocsmában issza el az idejét?
*Kuncog egyet halkan, de a rekeszizmok mozgásától megkavarodik a gyomra. Még mielőtt a dolog teljesen kikerülne az irányítás alól, nyel egy mélyet, majd válla felett nyakát fordítva hátraköp egyet.
Nyugodtan konstatálja, hogy nem véres, szóval valószínűleg nem lehet akkora a baj.
Legalábbis egy írástudatlan zsoldos szakvéleménye alapján.*
1149. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-26 16:34:00
Üzenet elküldve: 2022-08-26 16:34:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Sebláz - Nyílt//
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
*Elég hülyén érezte magát, hogy nincs nála a szükséges kis csomagocskája előkészítve. Rögtön kettőt is vett, na meg egy új és üres könyvet, papírtekercset, írótollat és szénrudat is. Mindig annyi minden jár a fejében, amit muszáj le is jegyeznie. Tömött táskával indul tovább, bár nem a rezidencia felé. Elugrik még a Pegazusba, mert hagyott ott pár dolgot megőrzésre. Eddig nem volt rá ideje, de most muszáj ezt is elintézni, mielőtt még útnak indulnának. Fürge léptei megtorpannak, jobb lába majdnem a levegőbe dermed, amint megáll. Visszasandít szeme sarkából, hogy jól látja-e, amit lát? Nagyon úgy tűnik. Egy nem épp távoli padon egy fiú van kiterítve, innen nem tudja még ő sem eldönteni, éle még a nyomorult? Vagy csak részeg? Óvatosan arra veszi lépteit és közelebb őgyeleg, hátha tud segíteni. Nincs épp megtömve a tér, így rajtuk kívül nem is lát senkit. Ő van, aki segíteni tud, meg az, akinek a segítség kell. Megáll felette és látja, fiatal fiúról van szó. Láncing, ami láthatóan nem volt nagy hasznára. Szakavatott pillantással méri fel a pirosló sebet. Valamint verítékes, márványos bőrét, mellkasának szaporább légvételű ritmusát.*
- Megszívtad, de segítek.
*Köszön rá nemes egyszerűséggel és tudja, hogy itt a padon nem lesz sok esélye rá. Előveszi az alkoholt az egyik csomagjából, kicsi kortyot ad a fiú szájába belőle. Óvatosan önti, mert utána egy kisebb löttyintés a sebnek jár. Ettől esélyesen megéberedik, merthogy csípni fog, mint a rosseb. Már csak annyi van hátra, hogy egy darab tiszta gyolcsot a sebre nyomjon, hogy ne vérezzen tovább. Utána kis időre magára hagyja az ipsét; de csak annyira, míg a fogadóból nem kerít egy markosabb férfiembert, aki segít őt becipelni oda. Az utcán csak nem áll neki összevarrni és hasonlók. Egye fene, majd intéz neki egy szobát, ahol kipihenheti magát. A közelben nem tud ispotályról, a rezidencia pedig még messze is van. Odáig nem bírná ki. Na meg Nimeril is meg lenne kicsit lepődve, bár gyakorolhatnák rajta a gyógyítós fogásokat. Vagy a boncolást, ha mégis elpatkolna. Ha megérkezik a segítség, akkor táskáját fogva segít a fickónak talpra állni, és így hármasban beszédeleghetnek a fogadóba.*
- Kicsit tarts még ki, a fogadóban majd ellátom a sebed és pihenhetsz.
*Hangja egyébként megnyugtató és viszonylag baráti, kihallható belőle a segítői szándék. Viszont nem, egy gyengéd kezű kis leányzó, akivel érdemes packázni.*
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
*Elég hülyén érezte magát, hogy nincs nála a szükséges kis csomagocskája előkészítve. Rögtön kettőt is vett, na meg egy új és üres könyvet, papírtekercset, írótollat és szénrudat is. Mindig annyi minden jár a fejében, amit muszáj le is jegyeznie. Tömött táskával indul tovább, bár nem a rezidencia felé. Elugrik még a Pegazusba, mert hagyott ott pár dolgot megőrzésre. Eddig nem volt rá ideje, de most muszáj ezt is elintézni, mielőtt még útnak indulnának. Fürge léptei megtorpannak, jobb lába majdnem a levegőbe dermed, amint megáll. Visszasandít szeme sarkából, hogy jól látja-e, amit lát? Nagyon úgy tűnik. Egy nem épp távoli padon egy fiú van kiterítve, innen nem tudja még ő sem eldönteni, éle még a nyomorult? Vagy csak részeg? Óvatosan arra veszi lépteit és közelebb őgyeleg, hátha tud segíteni. Nincs épp megtömve a tér, így rajtuk kívül nem is lát senkit. Ő van, aki segíteni tud, meg az, akinek a segítség kell. Megáll felette és látja, fiatal fiúról van szó. Láncing, ami láthatóan nem volt nagy hasznára. Szakavatott pillantással méri fel a pirosló sebet. Valamint verítékes, márványos bőrét, mellkasának szaporább légvételű ritmusát.*
- Megszívtad, de segítek.
*Köszön rá nemes egyszerűséggel és tudja, hogy itt a padon nem lesz sok esélye rá. Előveszi az alkoholt az egyik csomagjából, kicsi kortyot ad a fiú szájába belőle. Óvatosan önti, mert utána egy kisebb löttyintés a sebnek jár. Ettől esélyesen megéberedik, merthogy csípni fog, mint a rosseb. Már csak annyi van hátra, hogy egy darab tiszta gyolcsot a sebre nyomjon, hogy ne vérezzen tovább. Utána kis időre magára hagyja az ipsét; de csak annyira, míg a fogadóból nem kerít egy markosabb férfiembert, aki segít őt becipelni oda. Az utcán csak nem áll neki összevarrni és hasonlók. Egye fene, majd intéz neki egy szobát, ahol kipihenheti magát. A közelben nem tud ispotályról, a rezidencia pedig még messze is van. Odáig nem bírná ki. Na meg Nimeril is meg lenne kicsit lepődve, bár gyakorolhatnák rajta a gyógyítós fogásokat. Vagy a boncolást, ha mégis elpatkolna. Ha megérkezik a segítség, akkor táskáját fogva segít a fickónak talpra állni, és így hármasban beszédeleghetnek a fogadóba.*
- Kicsit tarts még ki, a fogadóban majd ellátom a sebed és pihenhetsz.
*Hangja egyébként megnyugtató és viszonylag baráti, kihallható belőle a segítői szándék. Viszont nem, egy gyengéd kezű kis leányzó, akivel érdemes packázni.*
1148. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-26 16:05:51
Üzenet elküldve: 2022-08-26 16:05:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egy fantom a múltból//
*Láthatóan nem örül annak a régi ismerős, hogy Aldo egy szóval sem invitálta meg magához. Ennek oka pedig nevetségesen felszínes, ha a nő megtudná, nagy valószínűséggel kinevetné, aztán jól helyre rakná. Amikor legutóbb találkoztak, Aldonak volt bőven pénze, és a legdrágább fogadóba hívhatta, s telhetetlenül önthették magukba a legjobb borokat. Ahhoz képest Aldo szerény háza kis lyuk, bár ebédre szívesen hív meg bárkit, a fülledt éjszakákat jobban szereti a hangulatosabb fogadóban eltölteni. Nem tudja, mit gondolna Jenewyen, ha a szűkös ágyon kéne osztoznia a férfival. Erre az éjszakára jobb lesz neki a fogadó, mint egy alkohol szagú, éppen csak tudatánál lévő férfi társasága. Reggel majd jó korán felkel, és kipucolja a házat, hogy a nő a lehető legjobb formában láthassa hajlékát.*
- Én... Nem tudtam hogy jössz.
*Azért még mindig erősen koncentrálnia kell, hogy értelmes mondatokat rakjon össze, s állapotából adódóan az iróniát sem véli felfedezni Jenewyen szavaiban.*
- Természetesen besegíthetsz, csak előtte ejtsük útba a piacot friss alapanyagért.
*Kicsit érzi a lány testbeszédéből, hogy talán mégis meg kellett volna hívnia, de már csak azért sem fogja felhozni a témát.*
- Igyekszem.
*Válaszolja, bár maga sem biztos benne, hogy reggelre teljesen józan lesz-e ennyi ital után. Talán egy hideg fürdő majd megteszi a hatását.*
- Itt leszek. Jó éjt, Jenewyen.
*Mielőtt elindulna, még hosszan nézi a távolodó lányt, titkon talán abban reménykedve, hogy ő is visszapillant, s rámosolyog. De ez természetesen nem történik meg, nem az a fajta nő. Talán pont ezért is alakult ki köztük az a furcsa kötelék, amit nem is igazán lehet megnevezni. Aldo maga sem tudja, barátság-e, vagy talán valamivel több, de igyekszik magát abba a hitbe rángatni, hogy csak jó barátok. Ami meg azért túlzás, mert az utóbbi években nem is látták egymást.*
*Láthatóan nem örül annak a régi ismerős, hogy Aldo egy szóval sem invitálta meg magához. Ennek oka pedig nevetségesen felszínes, ha a nő megtudná, nagy valószínűséggel kinevetné, aztán jól helyre rakná. Amikor legutóbb találkoztak, Aldonak volt bőven pénze, és a legdrágább fogadóba hívhatta, s telhetetlenül önthették magukba a legjobb borokat. Ahhoz képest Aldo szerény háza kis lyuk, bár ebédre szívesen hív meg bárkit, a fülledt éjszakákat jobban szereti a hangulatosabb fogadóban eltölteni. Nem tudja, mit gondolna Jenewyen, ha a szűkös ágyon kéne osztoznia a férfival. Erre az éjszakára jobb lesz neki a fogadó, mint egy alkohol szagú, éppen csak tudatánál lévő férfi társasága. Reggel majd jó korán felkel, és kipucolja a házat, hogy a nő a lehető legjobb formában láthassa hajlékát.*
- Én... Nem tudtam hogy jössz.
*Azért még mindig erősen koncentrálnia kell, hogy értelmes mondatokat rakjon össze, s állapotából adódóan az iróniát sem véli felfedezni Jenewyen szavaiban.*
- Természetesen besegíthetsz, csak előtte ejtsük útba a piacot friss alapanyagért.
*Kicsit érzi a lány testbeszédéből, hogy talán mégis meg kellett volna hívnia, de már csak azért sem fogja felhozni a témát.*
- Igyekszem.
*Válaszolja, bár maga sem biztos benne, hogy reggelre teljesen józan lesz-e ennyi ital után. Talán egy hideg fürdő majd megteszi a hatását.*
- Itt leszek. Jó éjt, Jenewyen.
*Mielőtt elindulna, még hosszan nézi a távolodó lányt, titkon talán abban reménykedve, hogy ő is visszapillant, s rámosolyog. De ez természetesen nem történik meg, nem az a fajta nő. Talán pont ezért is alakult ki köztük az a furcsa kötelék, amit nem is igazán lehet megnevezni. Aldo maga sem tudja, barátság-e, vagy talán valamivel több, de igyekszik magát abba a hitbe rángatni, hogy csak jó barátok. Ami meg azért túlzás, mert az utóbbi években nem is látták egymást.*
1147. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-24 14:41:06
Üzenet elküldve: 2022-08-24 14:41:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sebláz - Nyílt//
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
*Mint valami részeges dúvad, úgy őgyeleg be a főtérre lázasan, arca mintha egy szobrász márványainak legfájdalmasabbik munkája lenne, olyan fehéren és meggyötörten tekint körbe. Naná, ha egy ujjnyi penge valakibe belemárttatik, nem fog olyan képet vágni, mint aki negyvenesben éppen blöffölni akarja felülmúlhatatlan fölényét, pláne nem sétál úgy, mint fiatal fegyverhordozó első bordélylátogatásából kifelé. Sziluettje sokkalta inkább tűnik úgy, mint egy gnóm szajha az ork kuncsaft után.
Egy szó mint száz: Veyaron nagyon nincs jó passzban, és ezt a szó legszorosabb értelmében kell érteni. A délutáni nap megsütötte már a fejét, bár ez a legkisebb baja, de a többiről ezerszer szó volt már. Hideg verítéket csillant homlokán a fény, mint ezernyi kínlódó gyöngyöt, ahogy a főtér kövezett padlózatára lép.
Ahogy végigmér a téren, a nem túl nyüzsgő életre való tekintettel első és egyben leglogikusabb gondolata a fogadóba való betérése, és ott némi életmentő segítséget kérni, de ahogy az épület felé közeledik úgy tetszik, mintha minden lépése után a Pegazus kettőt vágtatna hátrébb. Veyaron ezt nyugtázza, úgy gondolja, képzelődik, és ezt egyébként nagyon helyesen gondolja, ellene viszont nem sokat tehet.
Mindezt egy kívülálló úgy érzékelheti, hogy a görnyedt ifjú egyet előre lép, megpihen, hátra dől, és két nagy lépést megtesz hátra, mert a test ösztönösen nem engedi, hogy kiterüljön, mint a nagy Füves Puszta.
Minden bizonnyal élesen elkülöníthető minőségében a szúrt sebes, lázas ember a mocsárrészeg embertől, azonban ebben az esetben pont egy fogadó előtt a mezsgye haloványabb az ominózus ember bőrszínénél is. Így hát folytatódik még pár percig eme macska-egér játék, ez a szélmalomharc, egyet előre, kettőt hátra, mígnem a férfi tünedező tudata lassan felfogja, hogy visszatért a térkövek széléhez. Egy darabig áll, úgy bámulja a kövek és az út hegként összeforrott találkozását, mintha egy tündért látna életében először, majd hirtelen felocsúdásában horkant, s köp.*
- Ó, bazmeg'!
*Köszön illedelmesen arra az útra, ahonnan jött, majd úgy célpont felé néz; egy pad igazán kellemes hely meghalni.
Ezt már szerencsésen el is éri. Egy teknős megfontolt sebességével le is ül fájdalomtól felismerhetetlenségig eltorzult arccal, lábait nagyjából ehhez hasonlatosan felveti a pad szabad részére, majd egy nyakatekert pozícióban, félig ülve, félig fekve sóhajtozni kezd.
Kezét lassan leveszi sebéről, hogy ködös tekintetével szemügyre vegye; bár ne tette volna!
A láncing alatt ott, ahol a tőr pengéje behatolt, piros duzzanat látszik. Begyulladt. Nem csoda, hogy úgy veri a láz, mint asszony a részeges férje hátát a porolórúddal.
Bármennyire is csípi a friss levegő annál is frissebb sebét, szabadon hagyja, hiszen segítséget kérni már nincs ereje, így utolsó reménye az, ha valaki észreveszi, hogy igazából nincs minden annyira rendben.*
A hozzászólás írója (Parázs Veyaron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.24 15:06:33
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
*Mint valami részeges dúvad, úgy őgyeleg be a főtérre lázasan, arca mintha egy szobrász márványainak legfájdalmasabbik munkája lenne, olyan fehéren és meggyötörten tekint körbe. Naná, ha egy ujjnyi penge valakibe belemárttatik, nem fog olyan képet vágni, mint aki negyvenesben éppen blöffölni akarja felülmúlhatatlan fölényét, pláne nem sétál úgy, mint fiatal fegyverhordozó első bordélylátogatásából kifelé. Sziluettje sokkalta inkább tűnik úgy, mint egy gnóm szajha az ork kuncsaft után.
Egy szó mint száz: Veyaron nagyon nincs jó passzban, és ezt a szó legszorosabb értelmében kell érteni. A délutáni nap megsütötte már a fejét, bár ez a legkisebb baja, de a többiről ezerszer szó volt már. Hideg verítéket csillant homlokán a fény, mint ezernyi kínlódó gyöngyöt, ahogy a főtér kövezett padlózatára lép.
Ahogy végigmér a téren, a nem túl nyüzsgő életre való tekintettel első és egyben leglogikusabb gondolata a fogadóba való betérése, és ott némi életmentő segítséget kérni, de ahogy az épület felé közeledik úgy tetszik, mintha minden lépése után a Pegazus kettőt vágtatna hátrébb. Veyaron ezt nyugtázza, úgy gondolja, képzelődik, és ezt egyébként nagyon helyesen gondolja, ellene viszont nem sokat tehet.
Mindezt egy kívülálló úgy érzékelheti, hogy a görnyedt ifjú egyet előre lép, megpihen, hátra dől, és két nagy lépést megtesz hátra, mert a test ösztönösen nem engedi, hogy kiterüljön, mint a nagy Füves Puszta.
Minden bizonnyal élesen elkülöníthető minőségében a szúrt sebes, lázas ember a mocsárrészeg embertől, azonban ebben az esetben pont egy fogadó előtt a mezsgye haloványabb az ominózus ember bőrszínénél is. Így hát folytatódik még pár percig eme macska-egér játék, ez a szélmalomharc, egyet előre, kettőt hátra, mígnem a férfi tünedező tudata lassan felfogja, hogy visszatért a térkövek széléhez. Egy darabig áll, úgy bámulja a kövek és az út hegként összeforrott találkozását, mintha egy tündért látna életében először, majd hirtelen felocsúdásában horkant, s köp.*
- Ó, bazmeg'!
*Köszön illedelmesen arra az útra, ahonnan jött, majd úgy célpont felé néz; egy pad igazán kellemes hely meghalni.
Ezt már szerencsésen el is éri. Egy teknős megfontolt sebességével le is ül fájdalomtól felismerhetetlenségig eltorzult arccal, lábait nagyjából ehhez hasonlatosan felveti a pad szabad részére, majd egy nyakatekert pozícióban, félig ülve, félig fekve sóhajtozni kezd.
Kezét lassan leveszi sebéről, hogy ködös tekintetével szemügyre vegye; bár ne tette volna!
A láncing alatt ott, ahol a tőr pengéje behatolt, piros duzzanat látszik. Begyulladt. Nem csoda, hogy úgy veri a láz, mint asszony a részeges férje hátát a porolórúddal.
Bármennyire is csípi a friss levegő annál is frissebb sebét, szabadon hagyja, hiszen segítséget kérni már nincs ereje, így utolsó reménye az, ha valaki észreveszi, hogy igazából nincs minden annyira rendben.*
A hozzászólás írója (Parázs Veyaron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.24 15:06:33
1146. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-22 22:29:30
Üzenet elküldve: 2022-08-22 22:29:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
-Figyelj ide! *Parancsol a mélységinek, mintha lenne felette hatalma. Pedig talán épp lehetne. De ezt a tizenhét esztendő nem igazán tanította meg a lánynak.*
-Az imént mondtad, hogy úgy nézek ki, mintha az olcsó kurvád lennék. Én tudom, hogy te sem gondolod így, de senkinek sem akarok a koszos ágymelegítője lenni. *Süvölti, mintha maga lenne a vihar. Bár az árva is tudja, hogy ez a mélységi akkor sem sérthetné meg, ha egyenesen aranyat ajánlana az ágyba bújásért.*
-Hallottam amit mondtál. Soha többé ne mondj hasonlót sem! Most pedig menjünk tovább! *Parancsol a mélységi re, aki ha nem fűz hozzá többet, lezártnak tekinthető a téma.*
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
-Figyelj ide! *Parancsol a mélységinek, mintha lenne felette hatalma. Pedig talán épp lehetne. De ezt a tizenhét esztendő nem igazán tanította meg a lánynak.*
-Az imént mondtad, hogy úgy nézek ki, mintha az olcsó kurvád lennék. Én tudom, hogy te sem gondolod így, de senkinek sem akarok a koszos ágymelegítője lenni. *Süvölti, mintha maga lenne a vihar. Bár az árva is tudja, hogy ez a mélységi akkor sem sérthetné meg, ha egyenesen aranyat ajánlana az ágyba bújásért.*
-Hallottam amit mondtál. Soha többé ne mondj hasonlót sem! Most pedig menjünk tovább! *Parancsol a mélységi re, aki ha nem fűz hozzá többet, lezártnak tekinthető a téma.*
1145. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-22 22:16:34
Üzenet elküldve: 2022-08-22 22:16:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Lovát meglepődve állítja meg, nem várt fejleménytől még elrejteni se tudja vonásait. *
- Tudod jól, hogy nem úgy értettem.
* Szavai továbbra is ugyanolyan érzéketlenül hatnak, mint az előbb elhangzott mondatok. *
- Ezzel szimplán arra utaltam, hogy az emberek előítéletekkel vannak tele, és akármennyire is akarja az ember, már előre véleményezik a személyeket.
* Ha a másik fél leakar szállni segít neki, de ha nem szól tovább semmit a lány, akkor elindítja a lovát újra. *
- Nem állt szándékomban megbántani téged.
* Az arcára értetlenség ül ki, amit a félvér pillanatok alatt értelmezhet. Mivel arcát általában rejtve tartja, így a mimikáját kevésbé tudja rejtve tartani. *
- Mellesleg, nem emlékszem olyan pillanatra, amikor utolsó szajhaként kezeltelek volna valaha.
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Lovát meglepődve állítja meg, nem várt fejleménytől még elrejteni se tudja vonásait. *
- Tudod jól, hogy nem úgy értettem.
* Szavai továbbra is ugyanolyan érzéketlenül hatnak, mint az előbb elhangzott mondatok. *
- Ezzel szimplán arra utaltam, hogy az emberek előítéletekkel vannak tele, és akármennyire is akarja az ember, már előre véleményezik a személyeket.
* Ha a másik fél leakar szállni segít neki, de ha nem szól tovább semmit a lány, akkor elindítja a lovát újra. *
- Nem állt szándékomban megbántani téged.
* Az arcára értetlenség ül ki, amit a félvér pillanatok alatt értelmezhet. Mivel arcát általában rejtve tartja, így a mimikáját kevésbé tudja rejtve tartani. *
- Mellesleg, nem emlékszem olyan pillanatra, amikor utolsó szajhaként kezeltelek volna valaha.
1144. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-22 21:56:41
Üzenet elküldve: 2022-08-22 21:56:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
-Festményre illő vagy ebben a gúnyában. Nagyon tetszik. Ez nem hazugság. Imádom az ízlésesd! *Mondja zavartan az árva. Bár még nem tudni, hogy ezen zavart a Szilajon való utazás, vagy Illidary önnönsége váltotta ki.*
-Már kezdem alultözve érezni magam. Ebben a túlnyűtt nadrágban és mocskos... Tessék!!? *Tart egy apró szünetet az árva majd visszakérdez a számára becsmérlő szavakra.*
-Szóval neked az megfelel, hogy én egy magát morzsákért áruló kurva vagyok, te pedig egy pénzes liliomtipró?! *Kérdezi felháborodottan az árva. Persze belül érti, hogy itt arról szól a dolog, hogy a közös álcájuk biztonságban van. Ám senki, még ez az aranyosan vagány mélységi sem állíthatja be Lilyt valami utolsó szajhának.*
-Állítsd meg a lovat! Mondjuk úgy most! *Feleli, mint akibe villám csapott. A félvér sosem érezte így magát. Még ajánlatot sem kapott hasonlóra. Most mégis úgy érzi magát mintha már el is követte volna. Valamiért ez jobban undorítja, mint egy kutyaszaros cipó. Hogy ő pénzért legyen életében először férfival? Inkább meghal éhen télen egy sikátor mélyén.*
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
-Festményre illő vagy ebben a gúnyában. Nagyon tetszik. Ez nem hazugság. Imádom az ízlésesd! *Mondja zavartan az árva. Bár még nem tudni, hogy ezen zavart a Szilajon való utazás, vagy Illidary önnönsége váltotta ki.*
-Már kezdem alultözve érezni magam. Ebben a túlnyűtt nadrágban és mocskos... Tessék!!? *Tart egy apró szünetet az árva majd visszakérdez a számára becsmérlő szavakra.*
-Szóval neked az megfelel, hogy én egy magát morzsákért áruló kurva vagyok, te pedig egy pénzes liliomtipró?! *Kérdezi felháborodottan az árva. Persze belül érti, hogy itt arról szól a dolog, hogy a közös álcájuk biztonságban van. Ám senki, még ez az aranyosan vagány mélységi sem állíthatja be Lilyt valami utolsó szajhának.*
-Állítsd meg a lovat! Mondjuk úgy most! *Feleli, mint akibe villám csapott. A félvér sosem érezte így magát. Még ajánlatot sem kapott hasonlóra. Most mégis úgy érzi magát mintha már el is követte volna. Valamiért ez jobban undorítja, mint egy kutyaszaros cipó. Hogy ő pénzért legyen életében először férfival? Inkább meghal éhen télen egy sikátor mélyén.*
1143. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-22 21:52:53
Üzenet elküldve: 2022-08-22 21:52:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
//Gyldwa el//
*Ukrom szavaira csak bólint, nem szándékozik tovább boncolgatni ezt a témát, úgy látszik értik ők egymást még ha nem is teljesen tűnik úgy. *
-Több is igen, nem tudom azóta mennyi lehet, gyakran összeolvadnak tudod? Meg aztán perce kisebb civakodások is akadnak de ez természetes.
*Kicsit mosolyog is, felvidítja ez a téma, bár inkább olyan kettős érzése van. Hiányzik neki az otthon, és egyre jobban marja a szívét ez az érzés. Eddig valahogy sikerült elnyomnia, de ahogy egyre jobban kezd mesélni, úgy keres utat magának a honvágy. Aztán akár órák is eltelhetnek mire a maszkos pasas és a társa megérkeznek a kitudja milyen útjukról. Nem is igen szól semmit, sok ideje akadt gondolkodni. Csak biccent a nőnek s kurtán ő is köszönti. Ezután következik az amit igazán nem várt, Ukrom is eltűnik a páncéljáért. ~De miért nem ment el amíg itt vártunk órák hosszat?~ Nem érti a dolgot, de nem kezd vitatkozni, csak visszahuppan a fenekére.*
-Menjetek csak.
*Feleli Illidarynak, ő pedig az éppen a műhelybe induló orkot szólítja meg.*
-Azt hiszem én egyedül megyek a Kikötőbe, Ukrom. Ha nem lennék ott, akkor más dolgom akadt, vagy bajba kerültem, vagy akármi más. Ne várjatok rám. Vadásszátok csak le azokat az orkokat, és te pedig vigyázz magadra! Mert tartozol egy úttal nekem, emlékszel?
*Mosolyog a legbájosabb tekintetével.*
-Szóval viszlát, a legközelebbi találkozásig.
*Felmarkolja a holmiját és el is indul, nem igazán néz hátra csak megy. Ő már tudja, hogy valószínűleg nem fog elmenni a kikötőbe, de nem akar hátráltatni senkit, az is lehet, hogy ott valóban összetalálkoznak majd, ezt már csak a sámánok tudhatják előre.*
//Gyldwa el//
*Ukrom szavaira csak bólint, nem szándékozik tovább boncolgatni ezt a témát, úgy látszik értik ők egymást még ha nem is teljesen tűnik úgy. *
-Több is igen, nem tudom azóta mennyi lehet, gyakran összeolvadnak tudod? Meg aztán perce kisebb civakodások is akadnak de ez természetes.
*Kicsit mosolyog is, felvidítja ez a téma, bár inkább olyan kettős érzése van. Hiányzik neki az otthon, és egyre jobban marja a szívét ez az érzés. Eddig valahogy sikerült elnyomnia, de ahogy egyre jobban kezd mesélni, úgy keres utat magának a honvágy. Aztán akár órák is eltelhetnek mire a maszkos pasas és a társa megérkeznek a kitudja milyen útjukról. Nem is igen szól semmit, sok ideje akadt gondolkodni. Csak biccent a nőnek s kurtán ő is köszönti. Ezután következik az amit igazán nem várt, Ukrom is eltűnik a páncéljáért. ~De miért nem ment el amíg itt vártunk órák hosszat?~ Nem érti a dolgot, de nem kezd vitatkozni, csak visszahuppan a fenekére.*
-Menjetek csak.
*Feleli Illidarynak, ő pedig az éppen a műhelybe induló orkot szólítja meg.*
-Azt hiszem én egyedül megyek a Kikötőbe, Ukrom. Ha nem lennék ott, akkor más dolgom akadt, vagy bajba kerültem, vagy akármi más. Ne várjatok rám. Vadásszátok csak le azokat az orkokat, és te pedig vigyázz magadra! Mert tartozol egy úttal nekem, emlékszel?
*Mosolyog a legbájosabb tekintetével.*
-Szóval viszlát, a legközelebbi találkozásig.
*Felmarkolja a holmiját és el is indul, nem igazán néz hátra csak megy. Ő már tudja, hogy valószínűleg nem fog elmenni a kikötőbe, de nem akar hátráltatni senkit, az is lehet, hogy ott valóban összetalálkoznak majd, ezt már csak a sámánok tudhatják előre.*
1142. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-22 21:01:23
Üzenet elküldve: 2022-08-22 21:01:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* Szilaj elégedetten prüszköl az alma láttán, lelkesen tekint a félvér kezére. Óvatosan veszi el a tenyeréből, majd el is kezdi ropogtatni hangosan. A lónak semmi baja nincs a lánnyal, büszkén húzza ki magát, hisz őt harci ménként nevelték, így nem kell a lánynak tartania, hogy ledobná őt. Illidary mikor az ajtón kijön, a látottak alapján egy mosolyt húz az ajkaira. Ugyanazzal a mosollyal szál fel a lóra, hogy utána a félvérnek nyújtott segítőkéz után Szilajt megfelelő irányba irányítsa. *
- Oh! Szóval tetszik?
* Illidary tudja jól, hogy lehengerlő a selyem ruházatában, de alapból szándékában állt meglepnie a lányt. *
- Nem kell emiatt aggodalmaskodni annyira, a parasztok inkább csak mostantól fognak figyelni. Eddig próbáltak nem rám nézni, de ez nem okoz gondot, míg utazunk.
* Lovával a főtéren sem áll meg, tovább irányítja a lovát a megfelelő útra, hogy most már tényleg elinduljanak. Nem áll szándékában tovább húzni az időt, mert még a végén Ukromnak igaza lesz, és már a banditák is meg őszülve pihengetnek egy melegebb sziget csoporton. *
- Ne vedd sértésnek, de az utca kölyköket gyakran felveszik nemesek. Nagy valószínűséggel azt fogják hinni, hogy ágyasnak viszlek haza éppen.
* Illidary valahol telibe találhatta a dolgokat, hisz az emberek tényleg feltekintenek rájuk, de amint a félvérre tévedne a tekintetük, gyorsan eltekintenek másfelé, hisz valahol erkölcstelennek tartják a hasonló viselkedést, de nincs oly ember, aki fellépne ez ellen. *
- Látod?
* Mutat újra a főtéren áthaladók felé. Több alkalommal is illusztrálják Illidary állítását, de utána gyorsan a kapunál megáll. *
- Arra gondoltam, hogy egy éjszakára megszállhatnánk a sellőházban majd, igazából szajhák otthona az egész, de van fürdőház, és talán információt is szerezhetünk.
* Arra már nem tér ki, hogy a későbbiekben is tervei vannak a sellőházzal kapcsolatban, ezt nem most fogja Lily orrára kötni. Lovát irányba állítja, hogy aztán elinduljon az úton, hisz még a piacon is át kell kelniük. *
* Szilaj elégedetten prüszköl az alma láttán, lelkesen tekint a félvér kezére. Óvatosan veszi el a tenyeréből, majd el is kezdi ropogtatni hangosan. A lónak semmi baja nincs a lánnyal, büszkén húzza ki magát, hisz őt harci ménként nevelték, így nem kell a lánynak tartania, hogy ledobná őt. Illidary mikor az ajtón kijön, a látottak alapján egy mosolyt húz az ajkaira. Ugyanazzal a mosollyal szál fel a lóra, hogy utána a félvérnek nyújtott segítőkéz után Szilajt megfelelő irányba irányítsa. *
- Oh! Szóval tetszik?
* Illidary tudja jól, hogy lehengerlő a selyem ruházatában, de alapból szándékában állt meglepnie a lányt. *
- Nem kell emiatt aggodalmaskodni annyira, a parasztok inkább csak mostantól fognak figyelni. Eddig próbáltak nem rám nézni, de ez nem okoz gondot, míg utazunk.
* Lovával a főtéren sem áll meg, tovább irányítja a lovát a megfelelő útra, hogy most már tényleg elinduljanak. Nem áll szándékában tovább húzni az időt, mert még a végén Ukromnak igaza lesz, és már a banditák is meg őszülve pihengetnek egy melegebb sziget csoporton. *
- Ne vedd sértésnek, de az utca kölyköket gyakran felveszik nemesek. Nagy valószínűséggel azt fogják hinni, hogy ágyasnak viszlek haza éppen.
* Illidary valahol telibe találhatta a dolgokat, hisz az emberek tényleg feltekintenek rájuk, de amint a félvérre tévedne a tekintetük, gyorsan eltekintenek másfelé, hisz valahol erkölcstelennek tartják a hasonló viselkedést, de nincs oly ember, aki fellépne ez ellen. *
- Látod?
* Mutat újra a főtéren áthaladók felé. Több alkalommal is illusztrálják Illidary állítását, de utána gyorsan a kapunál megáll. *
- Arra gondoltam, hogy egy éjszakára megszállhatnánk a sellőházban majd, igazából szajhák otthona az egész, de van fürdőház, és talán információt is szerezhetünk.
* Arra már nem tér ki, hogy a későbbiekben is tervei vannak a sellőházzal kapcsolatban, ezt nem most fogja Lily orrára kötni. Lovát irányba állítja, hogy aztán elinduljon az úton, hisz még a piacon is át kell kelniük. *
1141. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-20 12:26:33
Üzenet elküldve: 2022-08-20 12:26:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*Ukrom válaszára hátrahőköl, és meg is lepődik, hogy miért nem számított mennydörgés jellegű hangra egy ekkora teremtményből. A kezdeti ijedtség után viszont halovány mosoly húzódik az ajkára.*
-Bizony! És biztonságosabb is. *Helyesel a hallottakra, bár ezt inkább Illidarynak címezi. Majd az ork közli, hogy ő még be fog öltözni és csak ez után indulnak. Lily arca gúnyos grimaszra vált, miközben a maszkos felé fordul.*
-Te pedig kapkodtál és felkényszerítettél arra a rémületre. *Korholja a sötételfet, végül a szökőkúthoz sétál és markai segítségével ő is iszik a vízből. Persze épp megfelelő távolságra Szilajtól. Ezen cselekvés közben hallja meg a visszatérő Ukrom bömbölését. Ha az árva számára eddig ijesztő volt a melák, most egyenesen félelmetes. A lezajló eseményeket némán hallgatja végig. Nem hiányzik a lánynak, hogy egy dühös ork útjában legyen. Az nem tesz jót az egészségnek. Végül csak nem bírja ki és hozzáfűz egy megjegyzést.*
-Hát nem lennék a tolvaj helyében. *Sziszegi a levegőbe, nem is igazán címezve senkinek. De nem Lilyről beszélnénk, ha szó nélkül hagyna egy ilyen dolgot. Ennek fényében kiderül, hogy a maszkos terve szerint csak kettesben fognak utazni. Az okok pedig levadásznak egy tolvajt. ~Szerencsétlen.~*
-Úgy fest, ketten megyünk. *Szögezi le a nyilvánvalót Illidary felé fordulva, aki már a lován ül.*
-Gondolom szeretnéd, hogy ismét felüljek erre a förmedvényre. *Válasz helyett azonban csak egy kinyújtott kezet kap, amit örömmel el is fogad.*
-Szóval, irány a kikötő?
*Ukrom válaszára hátrahőköl, és meg is lepődik, hogy miért nem számított mennydörgés jellegű hangra egy ekkora teremtményből. A kezdeti ijedtség után viszont halovány mosoly húzódik az ajkára.*
-Bizony! És biztonságosabb is. *Helyesel a hallottakra, bár ezt inkább Illidarynak címezi. Majd az ork közli, hogy ő még be fog öltözni és csak ez után indulnak. Lily arca gúnyos grimaszra vált, miközben a maszkos felé fordul.*
-Te pedig kapkodtál és felkényszerítettél arra a rémületre. *Korholja a sötételfet, végül a szökőkúthoz sétál és markai segítségével ő is iszik a vízből. Persze épp megfelelő távolságra Szilajtól. Ezen cselekvés közben hallja meg a visszatérő Ukrom bömbölését. Ha az árva számára eddig ijesztő volt a melák, most egyenesen félelmetes. A lezajló eseményeket némán hallgatja végig. Nem hiányzik a lánynak, hogy egy dühös ork útjában legyen. Az nem tesz jót az egészségnek. Végül csak nem bírja ki és hozzáfűz egy megjegyzést.*
-Hát nem lennék a tolvaj helyében. *Sziszegi a levegőbe, nem is igazán címezve senkinek. De nem Lilyről beszélnénk, ha szó nélkül hagyna egy ilyen dolgot. Ennek fényében kiderül, hogy a maszkos terve szerint csak kettesben fognak utazni. Az okok pedig levadásznak egy tolvajt. ~Szerencsétlen.~*
-Úgy fest, ketten megyünk. *Szögezi le a nyilvánvalót Illidary felé fordulva, aki már a lován ül.*
-Gondolom szeretnéd, hogy ismét felüljek erre a förmedvényre. *Válasz helyett azonban csak egy kinyújtott kezet kap, amit örömmel el is fogad.*
-Szóval, irány a kikötő?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1920-1939