*Egy középmagas alak vonalai rajzolódnak ki a távolban; újabb vándor lépi át Arthenior kapuját. A tagbaszakadt férfi markáns arcán habókos, kaján vigyor terül szét szélesen – mint mindig máskor. Kicsit kacsázó léptekkel flangál a tömegben, de ez nem is csoda, hisz az imént kúszott le torkán a tömlője tartalmának utolsó cseppje – keserédes bornedű vagy mézszínű serital, kutya se emlékszik már rá. Néhány felhőfoszlány lebeg csak hófehéren az égen ezen a nyugodt nyárközépi délutánon. Ők azonban vajmi kevés sikerrel tudják csak megakadályozni az égi trónusán pöffeszkedő kövérkés napot abban, hogy az elárassza aranysugaraival a főteret. Beris letörli a tűző nap okozta gyöngyöző izzadságcseppeket homlokáról és bágyadtan dörzsölni kezdi megfáradt szemeit. A főtér közepén elterülő bűbáj működtette szökőkút csábítóan hívogatja a férfit. Egészen nagyokat pislant, hogy biztos legyen benne hogy nem csak szemei fiktív játéka a szökőkút, hogy valójában nem egy szutykos vizű lóitató vagy vályú. De nem, a sok hunyorgás után is ott tör fel büszkén a kút vize, lélektükrei (és az émelyítő szesz) nem csapják be ezúttal. Gyorsan odanyargal, fejét gondolkodás nélkül a vízbe süllyeszti, úgy, hogy egészen a nyakáig takarja a hűs folyadék. A fejét egy könnyed mozdulattál hátraveti, hajáról ezernyi kövér csepp kel pillanatnyi légi útra, aztán aláhull a macskakövekre. Néhány másodperc alatt a nap melege mohón felszárítja, és nyoma sem marad a sötét vízfoltoknak. A népsereg megbotránkozva tekint reá, néhányan szavakba is öntik gondolatukat és halkan suttognak partnerüknek. Mit sem törődve ezzel, Beris most lefetyelni kezd a hűs nedűből, majd megtölti tömlőjét is. A pityókás hangulat néhány szekundum alatt tovaszáll a mosdást és a nagy kortyokat követően. Feltápászkodik, sötét hajáról még mindig lomhán csurog alá a víz, majd fürtjei végén nagy cseppé gyarapszik és halk koppanással alázuhan az útra. Keze rácsusszan fegyverének markolatára, ami most is hűen pihen oldalán, ábrázatán elmaradhatatlan a pimasz mosoly. A főtér zsivajába belehasít egy hangos dörgés; gyomra dühösen felkorog. Így hát nincs mit tenni, nekilendül az útnak, immáron határozott, egyenes léptekkel halad következő célja felé, ami mi más lenne, mint a helyi ivó.*