Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 40 (781. - 800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
800. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-04-04 11:11:56
Üzenet elküldve: 2021-04-04 11:11:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Lassú, nyugodt lépésekkel közeledik a főtérre, közben szemével nézi a város épületeit. Egy-egy jellegzetesen felismerhető motívumot megvizsgál, majd figyelme visszatér az előtte látható térre. Rögtön feltűnik neki maga a szökőkút.*
~ Milyen érdekes? Megnézem közelebbről.~*így már határozott céllal falja a távolságot, hogy minél hamarabb ott lehessen. Mikor megérkezik, akkor elegánsan a kút szélére csücsül, hogy onnan nézhesse a víz játékát. Fentről lefelé, ami utána megismétlődik. A víz tisztasága kellemes csalódás számára. Ahonnan ő származik, azon forrásokat idézi fel benne. Ezen felül elkapja a tekintetével, hogy többen itt oltják a szomjukat. Kíváncsivá válik, hogy mégis milyen ízű? Felkel a helyéről, s némi hezitálás után, két kezét összerakva képez vele egy ivótálat. Lejjebb hajol, majd a kút vizébe belemeri ezen ivóeszközét. Ügyesen az ajkaihoz emeli, végül halk szürcsöléssel ízleli meg.*
~ Iható, ugyan de nem az igazi. ~*véli levonni ezt az egyszerű következtetést, mikor megpillant a túloldalon levő piszkos kezű csavargót. Fintor jelenik meg az arcán, miközben benne újabb kérdés merül fel.*
~ Mi történik a vízzel, ha csak koszos kezűek érintik?~*aggodalomra ad neki okot. Víznek az ivásával felhagy, hogy körülnézzen a téren. Látja az istállót, meg az ott dolgozókat, hogy pénz ellenében miként teljesítik a tehetősebb réteg kívánságait. Nem tartja sokáig életben az érdeklődését a látvány, sokkal inkább egy cégér ragadja meg a tekintetét, amire a következő van írva: „Pegazus fogadó”. Csak most jön rá, hogy mennyire elfáradt, míg ideért a városba; most pedig jobbnak találja, hogy ott töltődjön fel. Elindul az irányába, maga mögött hagyva a kúton pihenő, s a szomjukat oltó jövevényeket. Nem ismer még senkit, de nagyon reméli, hogy valakivel hamarosan összefut. Nehézségbe ütközik a fogadó megközelítését illetőleg, mert van forgalom. Egy előtte elhaladó lovaskocsi, pár összeverődött zsoldos csapat, s nem utolsósorban két ivócimbora adja neki a nehézséget. Ügyességéhez mérten próbálja elkerülni a bajt, mármint elessen és sáros legyen az öltözete. Annál nagyobb szégyent nem tudna elviselni, ráadásul rögtön füstbe menne az a terve, hogy megszálljon a Pegazusban. Megérkezik az ajtóhoz, ahol összeveri a két csizmáját, ezzel leverve róla a piszkot. Lenyomja a kilincset, utána belép a belső térbe.*
~ Milyen érdekes? Megnézem közelebbről.~*így már határozott céllal falja a távolságot, hogy minél hamarabb ott lehessen. Mikor megérkezik, akkor elegánsan a kút szélére csücsül, hogy onnan nézhesse a víz játékát. Fentről lefelé, ami utána megismétlődik. A víz tisztasága kellemes csalódás számára. Ahonnan ő származik, azon forrásokat idézi fel benne. Ezen felül elkapja a tekintetével, hogy többen itt oltják a szomjukat. Kíváncsivá válik, hogy mégis milyen ízű? Felkel a helyéről, s némi hezitálás után, két kezét összerakva képez vele egy ivótálat. Lejjebb hajol, majd a kút vizébe belemeri ezen ivóeszközét. Ügyesen az ajkaihoz emeli, végül halk szürcsöléssel ízleli meg.*
~ Iható, ugyan de nem az igazi. ~*véli levonni ezt az egyszerű következtetést, mikor megpillant a túloldalon levő piszkos kezű csavargót. Fintor jelenik meg az arcán, miközben benne újabb kérdés merül fel.*
~ Mi történik a vízzel, ha csak koszos kezűek érintik?~*aggodalomra ad neki okot. Víznek az ivásával felhagy, hogy körülnézzen a téren. Látja az istállót, meg az ott dolgozókat, hogy pénz ellenében miként teljesítik a tehetősebb réteg kívánságait. Nem tartja sokáig életben az érdeklődését a látvány, sokkal inkább egy cégér ragadja meg a tekintetét, amire a következő van írva: „Pegazus fogadó”. Csak most jön rá, hogy mennyire elfáradt, míg ideért a városba; most pedig jobbnak találja, hogy ott töltődjön fel. Elindul az irányába, maga mögött hagyva a kúton pihenő, s a szomjukat oltó jövevényeket. Nem ismer még senkit, de nagyon reméli, hogy valakivel hamarosan összefut. Nehézségbe ütközik a fogadó megközelítését illetőleg, mert van forgalom. Egy előtte elhaladó lovaskocsi, pár összeverődött zsoldos csapat, s nem utolsósorban két ivócimbora adja neki a nehézséget. Ügyességéhez mérten próbálja elkerülni a bajt, mármint elessen és sáros legyen az öltözete. Annál nagyobb szégyent nem tudna elviselni, ráadásul rögtön füstbe menne az a terve, hogy megszálljon a Pegazusban. Megérkezik az ajtóhoz, ahol összeveri a két csizmáját, ezzel leverve róla a piszkot. Lenyomja a kilincset, utána belép a belső térbe.*
799. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-04-03 07:04:58
Üzenet elküldve: 2021-04-03 07:04:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Frore Etheri//
-Ugyan. Ezek egyszerű spekulációk és találgatások voltak. Mint láthatja én inkább zenész vagyok.
*Mutat mellényéből kikandikáló furulyájára.*
-Legalább is többé kevésbé. Túl jó azért nem vagyok, de igyekszem.
*Frore nem utasítja el meghívását.*
-A Pegazus remek lesz. Az ételeik finomak és az italaik sem rosszak és ráadásul még szobát is adnak ki a megfáradt vándoroknak.
*Ahogy Frore elindul ő maga is követi a nőt a fogadóba. Neki is jól fog esni egy kis meleg étel. Bár aztán el kellene döntenie, hogy mit csináljon utána.
~Ez inkább maradjon későbbre. Majd csak kiderül, ha meg nem akkor meg majd a pillanat hevében kitalálom.~*
-Ugyan. Ezek egyszerű spekulációk és találgatások voltak. Mint láthatja én inkább zenész vagyok.
*Mutat mellényéből kikandikáló furulyájára.*
-Legalább is többé kevésbé. Túl jó azért nem vagyok, de igyekszem.
*Frore nem utasítja el meghívását.*
-A Pegazus remek lesz. Az ételeik finomak és az italaik sem rosszak és ráadásul még szobát is adnak ki a megfáradt vándoroknak.
*Ahogy Frore elindul ő maga is követi a nőt a fogadóba. Neki is jól fog esni egy kis meleg étel. Bár aztán el kellene döntenie, hogy mit csináljon utána.
~Ez inkább maradjon későbbre. Majd csak kiderül, ha meg nem akkor meg majd a pillanat hevében kitalálom.~*
798. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-04-02 20:12:28
Üzenet elküldve: 2021-04-02 20:12:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Dalthondan Rohirdehwing//
*Dalt válasza ismét fejen találta azt a bizonyos szöget. ~Rég nem vagyok már abban a helyzetben, hogy bárki is váltságdíjat akarhasson kérni, vagy akár fizetni értem, ha már itt tartunk. Ha jobban meggondolom pár ruhán és egy kis pénzen kívül már szinte semmim sem maradt. Talán egy elkeseredett zsebmetsző még rám fanyalodna, de Dalt nem úgy néz ki mint aki ilyesmire szorulna.~ Végül egy nagy sóhaj kíséretében megadóan emeli fel a kezeit.*
- Jól van. Feladom. Maga nyert. Bár azt meg kell hagyni, gyanúsan járatosnak tűnik tolvajszakmában. *Teszi hozzá komolytalan mosollyal. A férfi gyomrát ugyan nem hallja a város forgataga mellett, de az arckifejezése mindent elárul amit tudnia kell. Azzal azonban kicsit még önmagát is meglepte, hogy milyen hamar csapott le a felkínált ajánlatra. *
- Egy pár falat nekem is jól esne. *Vágta rá a válaszát. Ez idáig a menetelés és az idegen város újdonsága mellett bele sem gondolt, de ma még semmit sem evett és csak az étel említése juttatta eszébe, hogy már délidő van.*
- Tulajdonképpen épp abba a fogadóba tartottam, mikor elém toppant. * mutat a Pegazus feliratú tábla felé.*
- Hacsak nem tud ajánlani más helyet. *Vár egy pillanatot a válaszra, és hacsak Dalt nem ajánl fel valami mást akkor el is indul az épület felé. Bár túlzás lenne azt állítani, hogy maradéktalanul megbízik a férfiban, de legalább kevésbé érzi elveszettnek magát a társaságában.*
*Dalt válasza ismét fejen találta azt a bizonyos szöget. ~Rég nem vagyok már abban a helyzetben, hogy bárki is váltságdíjat akarhasson kérni, vagy akár fizetni értem, ha már itt tartunk. Ha jobban meggondolom pár ruhán és egy kis pénzen kívül már szinte semmim sem maradt. Talán egy elkeseredett zsebmetsző még rám fanyalodna, de Dalt nem úgy néz ki mint aki ilyesmire szorulna.~ Végül egy nagy sóhaj kíséretében megadóan emeli fel a kezeit.*
- Jól van. Feladom. Maga nyert. Bár azt meg kell hagyni, gyanúsan járatosnak tűnik tolvajszakmában. *Teszi hozzá komolytalan mosollyal. A férfi gyomrát ugyan nem hallja a város forgataga mellett, de az arckifejezése mindent elárul amit tudnia kell. Azzal azonban kicsit még önmagát is meglepte, hogy milyen hamar csapott le a felkínált ajánlatra. *
- Egy pár falat nekem is jól esne. *Vágta rá a válaszát. Ez idáig a menetelés és az idegen város újdonsága mellett bele sem gondolt, de ma még semmit sem evett és csak az étel említése juttatta eszébe, hogy már délidő van.*
- Tulajdonképpen épp abba a fogadóba tartottam, mikor elém toppant. * mutat a Pegazus feliratú tábla felé.*
- Hacsak nem tud ajánlani más helyet. *Vár egy pillanatot a válaszra, és hacsak Dalt nem ajánl fel valami mást akkor el is indul az épület felé. Bár túlzás lenne azt állítani, hogy maradéktalanul megbízik a férfiban, de legalább kevésbé érzi elveszettnek magát a társaságában.*
797. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-04-02 17:03:22
Üzenet elküldve: 2021-04-02 17:03:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Frore Etheri//
*Frore is kifejti érveit és ez ellen nincs kifogása, de még csak ellenkezni sem tud.*
-Ez igaz. De ha lányokat csalnék el, akkor inkább gazdagabbakkal kezdeném a váltság díj miatt.
*Mondja mosolyogva és még a végén egy kisebb röhögést is hallat.*
-De a mézes-mázas viselkedés nem csak lányoknál alkalmazható. Minden helyzetben remek ha el akarjuk oszlatni a gyanút, így ugyanúgy alkalmazható férfiak és nők ellen egyaránt.
*Karjait keresztbe fonja a mellkasa előtt és bal kezével az állán ékeskedő arcszőrzetét simogatja.*
-Ne aggódjon, nem sértett meg. Hiszen azért igaza van. Jobb félni, mint megijedni. Azt meg megígérhetem, hogy nem próbálkozok semmivel. Hiszen ha kirabolnám is, nincs önnél érték, így csak felesleges időpazarlás volna.
*Ahogy befejezi mondandóját nem sokra rá gyomra kordul egyet.*
-Hát úgytűnik itt véget ér a beszélgetésünk, hacsak nincs kedve önnek is velem tartani egy kis ebédre.
*Invitálja meg Froret egy kis falatozásra.*
*Frore is kifejti érveit és ez ellen nincs kifogása, de még csak ellenkezni sem tud.*
-Ez igaz. De ha lányokat csalnék el, akkor inkább gazdagabbakkal kezdeném a váltság díj miatt.
*Mondja mosolyogva és még a végén egy kisebb röhögést is hallat.*
-De a mézes-mázas viselkedés nem csak lányoknál alkalmazható. Minden helyzetben remek ha el akarjuk oszlatni a gyanút, így ugyanúgy alkalmazható férfiak és nők ellen egyaránt.
*Karjait keresztbe fonja a mellkasa előtt és bal kezével az állán ékeskedő arcszőrzetét simogatja.*
-Ne aggódjon, nem sértett meg. Hiszen azért igaza van. Jobb félni, mint megijedni. Azt meg megígérhetem, hogy nem próbálkozok semmivel. Hiszen ha kirabolnám is, nincs önnél érték, így csak felesleges időpazarlás volna.
*Ahogy befejezi mondandóját nem sokra rá gyomra kordul egyet.*
-Hát úgytűnik itt véget ér a beszélgetésünk, hacsak nincs kedve önnek is velem tartani egy kis ebédre.
*Invitálja meg Froret egy kis falatozásra.*
796. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-04-02 11:46:27
Üzenet elküldve: 2021-04-02 11:46:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Dalthondan Rohirdehwing//
- Hogy őszinte legyek megfordult a fejemben. *Válaszolt az elf kérdésére gondolkodás nélkül, mielőtt még az belekezdett a kis védőbeszédébe. Végül kissé szabadabban nézhetett körbe mikor a férfi elfordult tőle és ezúttal meg is pillantott két őrt átvágni a tömegen. Egyelőre senki sem foglalkozott kettejükkel, de el tudta képzelni mi lenne ha egyszer csak tolvajt kiáltana. Mindezek után bár Dalt szavai nem voltak teljesen alaptalanok, a lány sem volt olyan együgyű, hogy ne vegye észre a nyilvánvaló érvelési hibát.*
- Gyermekkoromban épp elég történetet hallottam mézes-mázos férfiakról akik magányos lányokat csalnak el magukkal csak hogy aztán nyugodtan rabolhassanak és tegyenek kedvükre. *Vágott vissza szinte már kötekedő stílusban. Nem mintha azt gondolná, hogy a férfi valaha is beismerné ha valóban rosszban sántikálna. Ezen a ponton pedig vagy megpróbál nyitottan hozzáállni, vagy csak faképnél hagyja az idegent.*
- Nézze *Kezd bele ezúttal egy fokkal nyugodtabban.* Sajnálom ha esetleg megsértettem, ígérem nem bántom, ha nem próbálkozik semmivel. *Fejezi be egy félmosollyal, hogy egy kicsit enyhítse a beszélgetés hangulatát.*
~Talán nem kéne megsértenem az egyetlen barátságosnak látszó elfet akit elém sodor a sors egy új helyen...~
- Hogy őszinte legyek megfordult a fejemben. *Válaszolt az elf kérdésére gondolkodás nélkül, mielőtt még az belekezdett a kis védőbeszédébe. Végül kissé szabadabban nézhetett körbe mikor a férfi elfordult tőle és ezúttal meg is pillantott két őrt átvágni a tömegen. Egyelőre senki sem foglalkozott kettejükkel, de el tudta képzelni mi lenne ha egyszer csak tolvajt kiáltana. Mindezek után bár Dalt szavai nem voltak teljesen alaptalanok, a lány sem volt olyan együgyű, hogy ne vegye észre a nyilvánvaló érvelési hibát.*
- Gyermekkoromban épp elég történetet hallottam mézes-mázos férfiakról akik magányos lányokat csalnak el magukkal csak hogy aztán nyugodtan rabolhassanak és tegyenek kedvükre. *Vágott vissza szinte már kötekedő stílusban. Nem mintha azt gondolná, hogy a férfi valaha is beismerné ha valóban rosszban sántikálna. Ezen a ponton pedig vagy megpróbál nyitottan hozzáállni, vagy csak faképnél hagyja az idegent.*
- Nézze *Kezd bele ezúttal egy fokkal nyugodtabban.* Sajnálom ha esetleg megsértettem, ígérem nem bántom, ha nem próbálkozik semmivel. *Fejezi be egy félmosollyal, hogy egy kicsit enyhítse a beszélgetés hangulatát.*
~Talán nem kéne megsértenem az egyetlen barátságosnak látszó elfet akit elém sodor a sors egy új helyen...~
795. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-04-02 05:57:14
Üzenet elküldve: 2021-04-02 05:57:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Frore Etheri//
*Láthatólag meglepte a nőt, de ez nem meglepetés, hiszen nem ismerik egymást és a nő sem várta őt. Teljesen elfogadható, hogy bizalmatlan felé. A sejtése is beigazolódott, a nő új a városban.*
-Csak nem fél, hogy valami rosszban sántikálok?
*Frorén igen egyértelmű a bizalmatlanság jele, úgyhogy megpróbálja oldani a feszültséget.*
-Igen nagy meggondolatlanság volna bárkit is ekkora tömegben mondjuk kirabolni.
*Eddig szemben állt a nővel, de most egy kicsit elfordítja testét a tömeg és a város felé, belemerülve a mondanivalójába, mintha egy bölcs mindent tudó volna, de persze nem az.*
-Bár egy gyors eltűnésre alkalmas ez a tömeg. Ďe ha bármi rosszat akarnék önnek, akkor nem szólítottam volna meg. Így már meglátta az arcomat, úgyhogy túl nagy veszedelmet nem jelentek.
*Természetesen ez nem teljesen igaz. Kedvességével elhitetheti az áldozatával, hogy nem akar neki rosszat és csak később csap le.*
*Láthatólag meglepte a nőt, de ez nem meglepetés, hiszen nem ismerik egymást és a nő sem várta őt. Teljesen elfogadható, hogy bizalmatlan felé. A sejtése is beigazolódott, a nő új a városban.*
-Csak nem fél, hogy valami rosszban sántikálok?
*Frorén igen egyértelmű a bizalmatlanság jele, úgyhogy megpróbálja oldani a feszültséget.*
-Igen nagy meggondolatlanság volna bárkit is ekkora tömegben mondjuk kirabolni.
*Eddig szemben állt a nővel, de most egy kicsit elfordítja testét a tömeg és a város felé, belemerülve a mondanivalójába, mintha egy bölcs mindent tudó volna, de persze nem az.*
-Bár egy gyors eltűnésre alkalmas ez a tömeg. Ďe ha bármi rosszat akarnék önnek, akkor nem szólítottam volna meg. Így már meglátta az arcomat, úgyhogy túl nagy veszedelmet nem jelentek.
*Természetesen ez nem teljesen igaz. Kedvességével elhitetheti az áldozatával, hogy nem akar neki rosszat és csak később csap le.*
794. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-04-01 19:06:15
Üzenet elküldve: 2021-04-01 19:06:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Dalthondan Rohirdehwing//
~Végül is akár a fogadóban is érdeklődhetnék munka után. Kezdetnek valószínűleg az is lenne olyan jó mint bármi más.~ Már éppen indulna az épület felé mikor egy férfi lép oda hozzá, és a váratlan megszólítástól kicsit megrezzenve pillant fel rá. ~Úgy tűnik mégsem voltam olyan láthatatlan mint hittem.~
- Ami azt illeti... *Gondolkozik el egy röpke pillanatig, ~hazudjak?~ majd gyorsan befejezi a mondatot.*
- ...igen.
~Nincs értelme. Már úgyis lebuktam és ha véletlenül jó szándékú akkor pedig nem ártana némi útbaigazítás.~
- Frore Etheri. *mutatkozik be kissé zavartan. Gyanúsnak találja a férfi hirtelen közvetlenségét.*
- Én... * Kezdi miközben lopva pillant a férfi mögé hátha meglát egy őrt vagy valakit aki kimenthetné ha bajt okozna a váratlan beszélgetőtársa, végül ismét felpillantva Daltra, ezúttal már kicsit összeszedettebben folytatja.*
- A kikötőből érkeztem, munkát és szállást keresek. Egy kis útbaigazítást szívesen elfogadnék. *Míg beszél van ideje egy kicsit jobban is szemügyre venni a férfit és nem tölti el boldogsággal mikor ráébred, hogy egy elffel akadt dolga. Jobb kezét a csípőjére teszi, közel a tőr nyeléhez, de fenyegetés helyett egyelőre inkább csak egyszerű mozdulatnak álcázva.*
~Végül is akár a fogadóban is érdeklődhetnék munka után. Kezdetnek valószínűleg az is lenne olyan jó mint bármi más.~ Már éppen indulna az épület felé mikor egy férfi lép oda hozzá, és a váratlan megszólítástól kicsit megrezzenve pillant fel rá. ~Úgy tűnik mégsem voltam olyan láthatatlan mint hittem.~
- Ami azt illeti... *Gondolkozik el egy röpke pillanatig, ~hazudjak?~ majd gyorsan befejezi a mondatot.*
- ...igen.
~Nincs értelme. Már úgyis lebuktam és ha véletlenül jó szándékú akkor pedig nem ártana némi útbaigazítás.~
- Frore Etheri. *mutatkozik be kissé zavartan. Gyanúsnak találja a férfi hirtelen közvetlenségét.*
- Én... * Kezdi miközben lopva pillant a férfi mögé hátha meglát egy őrt vagy valakit aki kimenthetné ha bajt okozna a váratlan beszélgetőtársa, végül ismét felpillantva Daltra, ezúttal már kicsit összeszedettebben folytatja.*
- A kikötőből érkeztem, munkát és szállást keresek. Egy kis útbaigazítást szívesen elfogadnék. *Míg beszél van ideje egy kicsit jobban is szemügyre venni a férfit és nem tölti el boldogsággal mikor ráébred, hogy egy elffel akadt dolga. Jobb kezét a csípőjére teszi, közel a tőr nyeléhez, de fenyegetés helyett egyelőre inkább csak egyszerű mozdulatnak álcázva.*
793. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-04-01 18:03:00
Üzenet elküldve: 2021-04-01 18:03:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Frore Etheri//
*Mint bárd igen sokat tesz a gyakorlásra, így ez most sincs másképp, csak most inkább más foglalja le mint a furulyáján való gyakorlás. A padon kényelembe helyezve magát, hangszerével játszadozik, de közben igen nagy figyelemmel követi az embereket és főleg azok értékeit és erszényük nagyságát. Nem mindenki, sőt a legtöbbem nem is, hordják látható helyen a kincseiket ami sajnos nem jó hír a számára. Így hosszas megfigyelésbe kell kezdenie, hogy tudja ki hol szokta hordani az értékeit. Ez különben nem szokatlan tevékenysége. Ha a prédájának minden, vagy legalább is a legtöbb, szokását megismeri akkor sokkal könnyebb elcsennie néhány aranyat, akár az áldozata lakásáról. Azért a gyakorlásba tesz egy kis hangzást is, hogy hátha néhányan megjutalmazzák. Régen adott már előadást, de egy hosszabb előadáshoz nem ártana több zenész. Még arra is gondol, hogy talán este adhatna egy rövidke előadást a főtéren. Sok új arcot szokott látni kémlelődései során, így ez most sincs másként. A sokaság közül végül észrevesz egy nőt, aki mintha kicsit tétova volna.
~Látszik először jár Artheniorban~
Nem lepi meg, hogy a nő a Pegazus felé pillant. A nő további tétovázásából arra engedi következtetni, hogy nem tudná kifizetni az éjszakát vagy akár az étkezést. Nem látja, hogy lenne nála valami érték. Udvariassága végül arra készteti, hogy meghívja egy ebédre vagy vacsorára. Felkel a padról és mellénye egyik zsebébe helyezi a furulyát és lassan megközelíti a nőt.*
-Jó napot hölgyem. Csak nem új a városban.
*Üdvözli a nőt kedvesen.*
-A nevem Dalthondan Rohirdehwing. De szólítson csak Daltnak.
*Mint bárd igen sokat tesz a gyakorlásra, így ez most sincs másképp, csak most inkább más foglalja le mint a furulyáján való gyakorlás. A padon kényelembe helyezve magát, hangszerével játszadozik, de közben igen nagy figyelemmel követi az embereket és főleg azok értékeit és erszényük nagyságát. Nem mindenki, sőt a legtöbbem nem is, hordják látható helyen a kincseiket ami sajnos nem jó hír a számára. Így hosszas megfigyelésbe kell kezdenie, hogy tudja ki hol szokta hordani az értékeit. Ez különben nem szokatlan tevékenysége. Ha a prédájának minden, vagy legalább is a legtöbb, szokását megismeri akkor sokkal könnyebb elcsennie néhány aranyat, akár az áldozata lakásáról. Azért a gyakorlásba tesz egy kis hangzást is, hogy hátha néhányan megjutalmazzák. Régen adott már előadást, de egy hosszabb előadáshoz nem ártana több zenész. Még arra is gondol, hogy talán este adhatna egy rövidke előadást a főtéren. Sok új arcot szokott látni kémlelődései során, így ez most sincs másként. A sokaság közül végül észrevesz egy nőt, aki mintha kicsit tétova volna.
~Látszik először jár Artheniorban~
Nem lepi meg, hogy a nő a Pegazus felé pillant. A nő további tétovázásából arra engedi következtetni, hogy nem tudná kifizetni az éjszakát vagy akár az étkezést. Nem látja, hogy lenne nála valami érték. Udvariassága végül arra készteti, hogy meghívja egy ebédre vagy vacsorára. Felkel a padról és mellénye egyik zsebébe helyezi a furulyát és lassan megközelíti a nőt.*
-Jó napot hölgyem. Csak nem új a városban.
*Üdvözli a nőt kedvesen.*
-A nevem Dalthondan Rohirdehwing. De szólítson csak Daltnak.
792. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-04-01 10:06:55
Üzenet elküldve: 2021-04-01 10:06:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Dalthondan Rohirdehwing//
*A nap már magasan állt, bár déli csúcsát még éppen nem érte el, mikor a lány a főtérre érve megtorpant. ~Itt vagyok hát, és most merre?~ Bal kezével elgondolkozva simított a hajába. Külső szemlélő számára egyszerű tudatalatti mozdulatnak tűnhet, de valójában csak elf örökségét próbálja a sötét fürtök mögé rejteni. Tétován néz körbe a válláról lógó nem túl nagy zsákot kissé megigazítva. Egyszerű barna nadrágját az út pora borítja, és még világoskék, felül fűzős inge sem mondható kirívónak a város forgatagában. A nagy többség tudomást sem vesz róla, míg a maradék legfeljebb egy futó pillantás erejéig veszi őt észre. Egyetlen igazi értéke látszólag a derekára madzaggal felkötött díszes tőre mely minden mozdulat után meginog kicsit az oldalán. Egy percnyi nézelődés után végül a fogadó ragadja meg a szemeit és szinte rögtön elkapja a fáradtság. ~Egy jó fürdő és egy puha ágy igazán kellemes lenne most, de vajon megengedhetem magamnak? Lehet előbb inkább munkát kéne találnom.~ A gondolatra ajkába harapva tétovázik tovább.*
*A nap már magasan állt, bár déli csúcsát még éppen nem érte el, mikor a lány a főtérre érve megtorpant. ~Itt vagyok hát, és most merre?~ Bal kezével elgondolkozva simított a hajába. Külső szemlélő számára egyszerű tudatalatti mozdulatnak tűnhet, de valójában csak elf örökségét próbálja a sötét fürtök mögé rejteni. Tétován néz körbe a válláról lógó nem túl nagy zsákot kissé megigazítva. Egyszerű barna nadrágját az út pora borítja, és még világoskék, felül fűzős inge sem mondható kirívónak a város forgatagában. A nagy többség tudomást sem vesz róla, míg a maradék legfeljebb egy futó pillantás erejéig veszi őt észre. Egyetlen igazi értéke látszólag a derekára madzaggal felkötött díszes tőre mely minden mozdulat után meginog kicsit az oldalán. Egy percnyi nézelődés után végül a fogadó ragadja meg a szemeit és szinte rögtön elkapja a fáradtság. ~Egy jó fürdő és egy puha ágy igazán kellemes lenne most, de vajon megengedhetem magamnak? Lehet előbb inkább munkát kéne találnom.~ A gondolatra ajkába harapva tétovázik tovább.*
791. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-03-31 17:42:34
Üzenet elküldve: 2021-03-31 17:42:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
*Azért jócskán megkönnyebbül hallva, hogy lóháton nem telik egy fél napba elérni a volt nemes házát. Egy órát még könnyen kibír, annyi ideig még az esetleges éhség okozta mérget is el tudja fojtani, szóval valószínűleg Dram épen és sértetlenül megússza majd ezt a rövid utazást, nem esik egy korgó gyomorú nő hisztériájának áldozatául.*
-Nyugodjon meg, ha majd túl sok lesz magából, azt sietve a tudtára adom.
*Kuncog szórakozottan majd hálásan fogadja a segítséget, bár az övét Dram már gyakorlott mozdulattal a nyeregbe pattanva hárítja. Végül is nem bánja, nem biztos, hogy gyenge karja hasznos lett volna a felsegítésben.
Mint ahogy azt az iménti pimasz megjegyzésében megjósolta, a férfi zavarba ejtő közelségbe kerül. A félvér érzi a szemtelenül hátának simuló test melegét magán, de ahelyett, hogy szendén pironkodna, ahogy azt egy ilyen jólnevelt, fiatal lánynak illene, csak félig elégedetten maga elé mosolyog. Egyáltalán nem érzi magát kellemetlenül, sőt, kifejezetten jól szórakozik a hosszúéltű szorult helyzetén és igazság szerint, egy röpke pillanatra az ő fejében is megfordul pár illetlen gondolat, de mély sóhajjal igyekszik száműzni azokat elméjéből.*
-Hát mégis hogyan tudna visszaélni vele?
*Kérdi ártatlanul, válla felett hátra sandítva közben pedig a javaslatra kezébe is veszi a kantárszíjat. Nem tudja figyelmen kívül hagyni az elf vágyódásának egyértelmű bizonyítékát, de mégis úgy tesz, mint aki észre sem vette, s még szándékosan mozgolódik is kicsit a nyeregben helyét keresve. Az óvatlanul, ajkak között kicsúszott megjegyzésre széles, álnok vigyor nyúlik el arcán, melyet leendő útitársa most nem láthat. Hangja azonban rezzenéstelen, gúnynak nyoma sincs benne.*
-Igen? Engem mintha nyomna valami... talán a nyereg.
*Ficereg kicsit, átkozottul nehezen fojtja el alattomosan feltörni készülő kuncogását. Végül sikeresen küzdi le az ingert, aztán az útirányt hallva már üti is sarkát a hátas oldalába, hogy megindulhassanak.*
*Azért jócskán megkönnyebbül hallva, hogy lóháton nem telik egy fél napba elérni a volt nemes házát. Egy órát még könnyen kibír, annyi ideig még az esetleges éhség okozta mérget is el tudja fojtani, szóval valószínűleg Dram épen és sértetlenül megússza majd ezt a rövid utazást, nem esik egy korgó gyomorú nő hisztériájának áldozatául.*
-Nyugodjon meg, ha majd túl sok lesz magából, azt sietve a tudtára adom.
*Kuncog szórakozottan majd hálásan fogadja a segítséget, bár az övét Dram már gyakorlott mozdulattal a nyeregbe pattanva hárítja. Végül is nem bánja, nem biztos, hogy gyenge karja hasznos lett volna a felsegítésben.
Mint ahogy azt az iménti pimasz megjegyzésében megjósolta, a férfi zavarba ejtő közelségbe kerül. A félvér érzi a szemtelenül hátának simuló test melegét magán, de ahelyett, hogy szendén pironkodna, ahogy azt egy ilyen jólnevelt, fiatal lánynak illene, csak félig elégedetten maga elé mosolyog. Egyáltalán nem érzi magát kellemetlenül, sőt, kifejezetten jól szórakozik a hosszúéltű szorult helyzetén és igazság szerint, egy röpke pillanatra az ő fejében is megfordul pár illetlen gondolat, de mély sóhajjal igyekszik száműzni azokat elméjéből.*
-Hát mégis hogyan tudna visszaélni vele?
*Kérdi ártatlanul, válla felett hátra sandítva közben pedig a javaslatra kezébe is veszi a kantárszíjat. Nem tudja figyelmen kívül hagyni az elf vágyódásának egyértelmű bizonyítékát, de mégis úgy tesz, mint aki észre sem vette, s még szándékosan mozgolódik is kicsit a nyeregben helyét keresve. Az óvatlanul, ajkak között kicsúszott megjegyzésre széles, álnok vigyor nyúlik el arcán, melyet leendő útitársa most nem láthat. Hangja azonban rezzenéstelen, gúnynak nyoma sincs benne.*
-Igen? Engem mintha nyomna valami... talán a nyereg.
*Ficereg kicsit, átkozottul nehezen fojtja el alattomosan feltörni készülő kuncogását. Végül sikeresen küzdi le az ingert, aztán az útirányt hallva már üti is sarkát a hátas oldalába, hogy megindulhassanak.*
790. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-03-31 13:40:56
Üzenet elküldve: 2021-03-31 13:40:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
* Dram felemeli a kezét, megadóan, jelezve, hogy nem erőlteti tovább a lóvásárlás kérdését. Amúgy sem szeretné semmivel kellemetlen helyzetbe hozni a fiatal félvért, inkább saját lovának a szőrét paskolja meg. *
- Gyalogszerrel, igen. Lóval, kényelmes tempóban ott vagyunk egy órán belül, és véleményem szerint ez a legjobb, amit tehetünk. Nem hiszem, hogy ketten ülve vágtáznunk kellene, az nem csak az állatnak lenne kényelmetlen, de számunkra is veszélyes. De nem hiszem, hogy unatkoznánk az utazás során, ilyen kellemes társaságom már rég volt, és ha már egy napja elvisel, nem hiszem, hogy pont ez az óra lenne túl sok belőlem. * Kacsint a lányra, hiszen nem ismeri fel rajta a jeleket, és nem tudja, hogy gyomrával viaskodik szegény. Ha tudná, akkor persze ragaszkodna ahhoz, hogy a Pegazusban töltsenek el még egy éjszakát. *
- Akkor azt hiszem, az lesz a legjobb, ha tüstént indulunk. * Mosolyog, és természetesen felsegíti a másikat a lóra, és maga is hamarosan a nyeregben terem, számára nem kell a segítség. Bár nem túl gyakorlott abban, hogy másik nő mögé üljön a lóra, sikerül feltalálja magát, anélkül, hogy Alymeidhában vagy a jószágban kárt tenne. A nyereg kialakításának hála viszont szemérmetlenül közel kerül a félvérhez, hozzá simul hátulról. *
- Azt hiszem az lesz a legjobb, ha magácska vezeti a kantárszíjat, én pedig igyekszem nem leesni. * Jegyzi meg egy rövid torokköszörülés után, és igyekszik nem gondolni arra, hogy mennyivel jobban élvezné, ha nem választaná el kettejük testét a felesleges ruha. Sőt, az lenne a legjobb, ha nem egy lovon ülnének, hanem ágyban feküdve simulnának egymáshoz. *
- Igyekszem nem visszaélni a helyzettel. * Jegyzi meg inkább, ahogy kezei a nő derekára vándorolnak, hogy fogást keressen. Kényelmetlenül szűkké válik kettejük között a hely, de lehet, hogy a nemesi nadrág amúgy is ezt eredményezné, ahogy fogyni kezd benne a hely. Gondolkodik azon, hogy mi lenne a jobb megoldás, egy vicces megjegyzéssel megállapítani a nő számára valószínűleg teljesen világos tényt, vagy úgy tenni, mintha nem történne semmi. Ami igazán nehéz lesz, főleg, ha elindulnak, és a ló mozgásából adódóan folyamatosan hozzá fogja dörzsölni azt, amit most igazán nem illendő dörzsölészni. *
- Azt kell mondjam, rég ültem ilyen kényelmesen. * Csúszik ki végül a száján egy megjegyzés, majd eszébe jut, hogy utitársa nem ismerheti az irányt a birtok felé. *
- A városkapun kiindulva egyenesen kell tartani a harmadik kereszteződésig, de majd szólok. * Jegyzi meg, ismét a torkát köszörülve. *
* Dram felemeli a kezét, megadóan, jelezve, hogy nem erőlteti tovább a lóvásárlás kérdését. Amúgy sem szeretné semmivel kellemetlen helyzetbe hozni a fiatal félvért, inkább saját lovának a szőrét paskolja meg. *
- Gyalogszerrel, igen. Lóval, kényelmes tempóban ott vagyunk egy órán belül, és véleményem szerint ez a legjobb, amit tehetünk. Nem hiszem, hogy ketten ülve vágtáznunk kellene, az nem csak az állatnak lenne kényelmetlen, de számunkra is veszélyes. De nem hiszem, hogy unatkoznánk az utazás során, ilyen kellemes társaságom már rég volt, és ha már egy napja elvisel, nem hiszem, hogy pont ez az óra lenne túl sok belőlem. * Kacsint a lányra, hiszen nem ismeri fel rajta a jeleket, és nem tudja, hogy gyomrával viaskodik szegény. Ha tudná, akkor persze ragaszkodna ahhoz, hogy a Pegazusban töltsenek el még egy éjszakát. *
- Akkor azt hiszem, az lesz a legjobb, ha tüstént indulunk. * Mosolyog, és természetesen felsegíti a másikat a lóra, és maga is hamarosan a nyeregben terem, számára nem kell a segítség. Bár nem túl gyakorlott abban, hogy másik nő mögé üljön a lóra, sikerül feltalálja magát, anélkül, hogy Alymeidhában vagy a jószágban kárt tenne. A nyereg kialakításának hála viszont szemérmetlenül közel kerül a félvérhez, hozzá simul hátulról. *
- Azt hiszem az lesz a legjobb, ha magácska vezeti a kantárszíjat, én pedig igyekszem nem leesni. * Jegyzi meg egy rövid torokköszörülés után, és igyekszik nem gondolni arra, hogy mennyivel jobban élvezné, ha nem választaná el kettejük testét a felesleges ruha. Sőt, az lenne a legjobb, ha nem egy lovon ülnének, hanem ágyban feküdve simulnának egymáshoz. *
- Igyekszem nem visszaélni a helyzettel. * Jegyzi meg inkább, ahogy kezei a nő derekára vándorolnak, hogy fogást keressen. Kényelmetlenül szűkké válik kettejük között a hely, de lehet, hogy a nemesi nadrág amúgy is ezt eredményezné, ahogy fogyni kezd benne a hely. Gondolkodik azon, hogy mi lenne a jobb megoldás, egy vicces megjegyzéssel megállapítani a nő számára valószínűleg teljesen világos tényt, vagy úgy tenni, mintha nem történne semmi. Ami igazán nehéz lesz, főleg, ha elindulnak, és a ló mozgásából adódóan folyamatosan hozzá fogja dörzsölni azt, amit most igazán nem illendő dörzsölészni. *
- Azt kell mondjam, rég ültem ilyen kényelmesen. * Csúszik ki végül a száján egy megjegyzés, majd eszébe jut, hogy utitársa nem ismerheti az irányt a birtok felé. *
- A városkapun kiindulva egyenesen kell tartani a harmadik kereszteződésig, de majd szólok. * Jegyzi meg, ismét a torkát köszörülve. *
789. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-03-30 16:09:51
Üzenet elküldve: 2021-03-30 16:09:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
*Tisztában van vele, hogy az elf szavai mögött valódi jó szándék bújik meg, valahogy mégis -talán a kelleténél nagyobb- ellenérzést vált ki belőle a felajánlás. Nem tudná megmondani, hogy pontosan miért, kicsit talán az önérzetét sérti.*
-Akkor a valamire való vadász és szépséges asszony majd vesz magának, ahogy illik.
*Nem emeli fel a hangját, nem korhol, nem vitatkozik, de finoman megnyomja azért a szavakat, ezzel pedig a maga részéről befejezettnek is tekinti a témát. Reméli a továbbiakban a hosszúéltű, tanulva az iméntiekből, lemond a túlzó gesztusokról. Igazán nem szeretne vele veszekedni.*
-Néhány óra?
*Kérdez vissza illetődötten. Ennél azért valamivel kevesebbre gondolt*
-Hát hol lakik maga? Wegtorenben?
*Ha ezt előre tudja, lehet, hogy jobban átgondolja ezt a vacsora dolgot, de már mindegy. Valahogy csak kibírja, bár nem lesz egyszerű, főleg, hogy a férfi arra kéri, ossza meg vele milyen ételeket szeret. Gyomra hangtalanul kordul meg.*
-Ó, miattam igazán nem kell fáradozni. Szinte bármit megeszek. ~ebben a pillanatban akár egy lovat is~ Teljesen megfelel az is, amit egyébként is főzne vacsorára a szakács.
*Húzódik széles, kedves mosolyra szája, ahogy felpillant Dramra.*
-Ha nagyon muszáj, még a szárított, sós hús is lecsúszik.
*Közben lassan elérik a Pegazust, ahol valóban ott vár rájuk kikötve a ló, az elf pedig hangosan morfondírozva, meglehetősen bizonytalanul fordul hozzá.*
-Úgy lesz a legegyszerűbb.
*Ért egyet határozottan, szemeiben alig észrevehetően pimasz fény csillan a gondolatra, a huncut derű azonban hamarosan látványosan kiül az arcára az őszinte beismerést hallva.*
-Sehogy sem lesz kényelmes. Mindenhogy bosszantóan közel leszek magához.
*Ingatja meg fejét, mint aki őszintén sajnálja, hogy ilyen keserű sorsra ítéltetett a hosszúlfülű, aztán, ha a másik úriember módjára segít, akkor fel is pattan a nyeregbe, ha nem, akkor valamivel nehézkesebben kapaszkodik fel a hátasra. Gondosan előrébb is csusszan, hogy minél több helyet biztosítson maga mögött leendő útitársának.*
-Azért majd ne sírjon olyan hangosan.
*Gúnyolódik finoman, s segítő kezet nyújt Dram felé.*
*Tisztában van vele, hogy az elf szavai mögött valódi jó szándék bújik meg, valahogy mégis -talán a kelleténél nagyobb- ellenérzést vált ki belőle a felajánlás. Nem tudná megmondani, hogy pontosan miért, kicsit talán az önérzetét sérti.*
-Akkor a valamire való vadász és szépséges asszony majd vesz magának, ahogy illik.
*Nem emeli fel a hangját, nem korhol, nem vitatkozik, de finoman megnyomja azért a szavakat, ezzel pedig a maga részéről befejezettnek is tekinti a témát. Reméli a továbbiakban a hosszúéltű, tanulva az iméntiekből, lemond a túlzó gesztusokról. Igazán nem szeretne vele veszekedni.*
-Néhány óra?
*Kérdez vissza illetődötten. Ennél azért valamivel kevesebbre gondolt*
-Hát hol lakik maga? Wegtorenben?
*Ha ezt előre tudja, lehet, hogy jobban átgondolja ezt a vacsora dolgot, de már mindegy. Valahogy csak kibírja, bár nem lesz egyszerű, főleg, hogy a férfi arra kéri, ossza meg vele milyen ételeket szeret. Gyomra hangtalanul kordul meg.*
-Ó, miattam igazán nem kell fáradozni. Szinte bármit megeszek. ~ebben a pillanatban akár egy lovat is~ Teljesen megfelel az is, amit egyébként is főzne vacsorára a szakács.
*Húzódik széles, kedves mosolyra szája, ahogy felpillant Dramra.*
-Ha nagyon muszáj, még a szárított, sós hús is lecsúszik.
*Közben lassan elérik a Pegazust, ahol valóban ott vár rájuk kikötve a ló, az elf pedig hangosan morfondírozva, meglehetősen bizonytalanul fordul hozzá.*
-Úgy lesz a legegyszerűbb.
*Ért egyet határozottan, szemeiben alig észrevehetően pimasz fény csillan a gondolatra, a huncut derű azonban hamarosan látványosan kiül az arcára az őszinte beismerést hallva.*
-Sehogy sem lesz kényelmes. Mindenhogy bosszantóan közel leszek magához.
*Ingatja meg fejét, mint aki őszintén sajnálja, hogy ilyen keserű sorsra ítéltetett a hosszúlfülű, aztán, ha a másik úriember módjára segít, akkor fel is pattan a nyeregbe, ha nem, akkor valamivel nehézkesebben kapaszkodik fel a hátasra. Gondosan előrébb is csusszan, hogy minél több helyet biztosítson maga mögött leendő útitársának.*
-Azért majd ne sírjon olyan hangosan.
*Gúnyolódik finoman, s segítő kezet nyújt Dram felé.*
788. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-03-30 00:17:07
Üzenet elküldve: 2021-03-30 00:17:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
* A férfi azt hiszi először, hogy a közös lóra ülés váltja ki a reakciót a nőből, ahogy komoly rosszallás ül ki az arcára, de meg kell lepődjön azon, amikor megtudja, hogy mi ennek az igazi oka. *
- Ne vicceljen, egy ló nem olyan drága dolog. És minden valamire való vadásznak, illetve szépséges asszonynak illendő, ha van egy lova. Szóval kétszeresen is rászolgál a dologra, kedvesem. * Csóválja a fejét a férfi, aki látott is néhány jószágot egész jó áron a piacon, amikor a kabátot is vették. *
- PErsze, ha kellemetlenül érinti, akkor nem akarom magára erőszakolni a dolgot, csupán felajánlottam. * Visszakozik, hogy elkerülje a további korholást, vagy veszekedést. A kérdésre megvonja a vállát. *
- Bár nem kellene messze legyen, még sincs túl közel, mert az út nem egyenesen visz oda. Lóháton, kényelmes tempóban alig néhány óra, gyalogszerrel viszont jóval több. * Vallja be őszintén, és mivel kedvére való választ kap, hamar bólint is. *
- Nagyszerű. Akkor irány a főtér. Erre kérem, kedvesem. * Fordul irányba, és hamar maguk mögött hagyják a kaszárnyát. *
- Na és mondja kedves, milyen ételeket szeret? Hogy tudjam, milyen vacsorát készíttetsek a híres szakácsommal, ha már ennyire beharangoztam a főztjét. Aligha tudnánk olyat mondani, amit ne tudna elkészíteni, úgyhogy bátran fogalmazzon meg bármilyen kérést. Persze, ha nincs a háznál valami szükséges hozzávaló, az okozhat némi bonyodalmat, úgyhogy nem ígérhetem, hogy mindennel szolgálni tudunk. Ilyenkor télen még beszerezni is nehezebb a dolgokat, de ne féljen, nem holmi szárított sós hússal fogunk szolgálni. * Cseveg mosolyogva, miközben a Pegazushoz érnek, ahol még valóban ott áll a nemes lova, kikötve, ahogy hagyta. Megpaskolja az állat oldalát, aztán Alymeidha felé fordul. *
- Azt hiszem, a legegyszerűbb, ha kegyed ül előre, én pedig mögé... * Gondolkodik el, hiszen emlékei szerint így szokták a gyerekeket is felültetni, de láthatóan nem biztos a dolgában. * Persze, ha más ötlete van, akkor hallgatom azt is szívesen. Őszinte leszek, nem szoktam párban ülni egy lovon, nem tudom, hogy lesz a legkényelmesebb.
* Eddig se volt kenyere a hazudozás, hát most se tudja, hogy miért ne lehetne őszinte. Reméli, hogy a félvér tapasztaltabb ebben a kérdésben, és lesz épkézláb ötlete. *
* A férfi azt hiszi először, hogy a közös lóra ülés váltja ki a reakciót a nőből, ahogy komoly rosszallás ül ki az arcára, de meg kell lepődjön azon, amikor megtudja, hogy mi ennek az igazi oka. *
- Ne vicceljen, egy ló nem olyan drága dolog. És minden valamire való vadásznak, illetve szépséges asszonynak illendő, ha van egy lova. Szóval kétszeresen is rászolgál a dologra, kedvesem. * Csóválja a fejét a férfi, aki látott is néhány jószágot egész jó áron a piacon, amikor a kabátot is vették. *
- PErsze, ha kellemetlenül érinti, akkor nem akarom magára erőszakolni a dolgot, csupán felajánlottam. * Visszakozik, hogy elkerülje a további korholást, vagy veszekedést. A kérdésre megvonja a vállát. *
- Bár nem kellene messze legyen, még sincs túl közel, mert az út nem egyenesen visz oda. Lóháton, kényelmes tempóban alig néhány óra, gyalogszerrel viszont jóval több. * Vallja be őszintén, és mivel kedvére való választ kap, hamar bólint is. *
- Nagyszerű. Akkor irány a főtér. Erre kérem, kedvesem. * Fordul irányba, és hamar maguk mögött hagyják a kaszárnyát. *
- Na és mondja kedves, milyen ételeket szeret? Hogy tudjam, milyen vacsorát készíttetsek a híres szakácsommal, ha már ennyire beharangoztam a főztjét. Aligha tudnánk olyat mondani, amit ne tudna elkészíteni, úgyhogy bátran fogalmazzon meg bármilyen kérést. Persze, ha nincs a háznál valami szükséges hozzávaló, az okozhat némi bonyodalmat, úgyhogy nem ígérhetem, hogy mindennel szolgálni tudunk. Ilyenkor télen még beszerezni is nehezebb a dolgokat, de ne féljen, nem holmi szárított sós hússal fogunk szolgálni. * Cseveg mosolyogva, miközben a Pegazushoz érnek, ahol még valóban ott áll a nemes lova, kikötve, ahogy hagyta. Megpaskolja az állat oldalát, aztán Alymeidha felé fordul. *
- Azt hiszem, a legegyszerűbb, ha kegyed ül előre, én pedig mögé... * Gondolkodik el, hiszen emlékei szerint így szokták a gyerekeket is felültetni, de láthatóan nem biztos a dolgában. * Persze, ha más ötlete van, akkor hallgatom azt is szívesen. Őszinte leszek, nem szoktam párban ülni egy lovon, nem tudom, hogy lesz a legkényelmesebb.
* Eddig se volt kenyere a hazudozás, hát most se tudja, hogy miért ne lehetne őszinte. Reméli, hogy a félvér tapasztaltabb ebben a kérdésben, és lesz épkézláb ötlete. *
787. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-03-26 17:48:10
Üzenet elküldve: 2021-03-26 17:48:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az előadás után//
*Késő bánat; mire a koldus észbe kap, és kicsit jobban az arcába húzza azt a csuklyát, Siari már kiszúrta a rejtegetni kívánt, hosszú füleket. Nem érti egyébiránt, mire fel a titkolózás, de egyelőre nem is teszi szóvá. Felőle aztán egészen nyugodtan adhatja ki magát valami másnak a férfi, mint ami valójában. Ez tulajdonképpen csak még érdekesebbé teszi az egész jelenséget.
A tréfásnak szánt kis megjegyzésére érkezű dühödt reakció egyáltalán nem szegi kedvét, sőt ha lehet, csak még élénkebben csillognak azok a zavarba ejtően kék szemek. Egy önérzetes elf koldus… ki gondolta volna, hogy ilyen is létezik?*
- Nem kell magáznod és a Pegazus jó lesz. Elég éhes vagyok, úgyhogy nem akarok messzire menni.*A fogadó sejtett irányába tekint, de az istenek felemlegetése és az újabb, kevéssé hihető „bók” visszatereli figyelmét az épp feltápászkodó alakra. Egy pillanatra talán elbizonytalanodik, hogy valóban jó ötlet volt-e meghívni ezt a furcsa koldust vacsorára, de végül kitart korábbi ötlete mellett. Addig is igyekszik felmérni, tényleg olyan karót nyelt-e a férfi, mint elsőre látszik. *
- Na és Sa'Tereth-tel mi lesz? *Kérdez vissza egy sokat sejtető mosoly kíséretében, de mivel az idegen eddig sem nagyon volt kapható a viccre, csak legyint egyet, miközben kellemes sétatempóban megindul a választott fogadó irányába. Most is sántít, de így, hogy nem kell sietnie, nem túl feltűnő a dolog.*
- Az isteneket és a bájolgást inkább hagyjuk. Az előbbi felbosszant, az utóbbi meg hidegen hagy. Ígérem, nem fogok megsértődni, ha netán valami… nem kisasszonyoknak való hagyja el a szádat. *Utal vissza Shen korábbi, elharapott szavaira, amiknek folytatását nem is volt olyan nehéz elképzelni.*
- Siari. *Válaszol saját nevével a férfiére, de kezet nem nyújt, mert ennyi kisasszonyozást és megjátszott alázat után talán még arra is rákényszerítené magát szerencsétlen sorsú fajtársa, hogy kezet csókoljon neki. Arra pedig végkép semmi szüksége a lánynak.*
- Hogy miben tudnál segíteni, arra majd visszatérünk egy jó kupa bor kíséretében. Megfelel? *Vet egy futó pillantást Shen felé, de tekintete hamar visszatér a környező házak szemléléséhez. Így a nyílt utcán annyira nincs kedve belevágni abba, mit is keres itt valójában.*
A hozzászólás írója (Siari Nilur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.26 17:52:35
*Késő bánat; mire a koldus észbe kap, és kicsit jobban az arcába húzza azt a csuklyát, Siari már kiszúrta a rejtegetni kívánt, hosszú füleket. Nem érti egyébiránt, mire fel a titkolózás, de egyelőre nem is teszi szóvá. Felőle aztán egészen nyugodtan adhatja ki magát valami másnak a férfi, mint ami valójában. Ez tulajdonképpen csak még érdekesebbé teszi az egész jelenséget.
A tréfásnak szánt kis megjegyzésére érkezű dühödt reakció egyáltalán nem szegi kedvét, sőt ha lehet, csak még élénkebben csillognak azok a zavarba ejtően kék szemek. Egy önérzetes elf koldus… ki gondolta volna, hogy ilyen is létezik?*
- Nem kell magáznod és a Pegazus jó lesz. Elég éhes vagyok, úgyhogy nem akarok messzire menni.*A fogadó sejtett irányába tekint, de az istenek felemlegetése és az újabb, kevéssé hihető „bók” visszatereli figyelmét az épp feltápászkodó alakra. Egy pillanatra talán elbizonytalanodik, hogy valóban jó ötlet volt-e meghívni ezt a furcsa koldust vacsorára, de végül kitart korábbi ötlete mellett. Addig is igyekszik felmérni, tényleg olyan karót nyelt-e a férfi, mint elsőre látszik. *
- Na és Sa'Tereth-tel mi lesz? *Kérdez vissza egy sokat sejtető mosoly kíséretében, de mivel az idegen eddig sem nagyon volt kapható a viccre, csak legyint egyet, miközben kellemes sétatempóban megindul a választott fogadó irányába. Most is sántít, de így, hogy nem kell sietnie, nem túl feltűnő a dolog.*
- Az isteneket és a bájolgást inkább hagyjuk. Az előbbi felbosszant, az utóbbi meg hidegen hagy. Ígérem, nem fogok megsértődni, ha netán valami… nem kisasszonyoknak való hagyja el a szádat. *Utal vissza Shen korábbi, elharapott szavaira, amiknek folytatását nem is volt olyan nehéz elképzelni.*
- Siari. *Válaszol saját nevével a férfiére, de kezet nem nyújt, mert ennyi kisasszonyozást és megjátszott alázat után talán még arra is rákényszerítené magát szerencsétlen sorsú fajtársa, hogy kezet csókoljon neki. Arra pedig végkép semmi szüksége a lánynak.*
- Hogy miben tudnál segíteni, arra majd visszatérünk egy jó kupa bor kíséretében. Megfelel? *Vet egy futó pillantást Shen felé, de tekintete hamar visszatér a környező házak szemléléséhez. Így a nyílt utcán annyira nincs kedve belevágni abba, mit is keres itt valójában.*
A hozzászólás írója (Siari Nilur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.26 17:52:35
786. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-03-26 12:58:04
Üzenet elküldve: 2021-03-26 12:58:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az előadás után//
*Általában meglepődnek azok, akik egy hegyesfülűt koldulni látnak. Nem ezt szokták meg az elfek büszke népétől. Büszke a lónak a fara.
Amikor a megszólított szőke hosszúéletű visszanéz rá, aminek nem sok esélyt adott amúgy, egy gyors mozdulattal megigazítja a fején a csuklyát, hogy kócos, tincsekbe tapadt haja alól kikandikáló füleit elfedje.*
- Hazudni? A jó lombza... *Harapja el feltörő szavait és haragját. Ha inni akar az este, akkor nem szalaszthatja el az esélyét. Bár nincs ínyére a csepürágó lány arcára kiülő mosoly. Fene a lombzabáló fajtáját.*
- Igen, kisasszony. Kérem, szánjon meg. Pár arany csak, hogy ételt tudjak venni. *Süti le acélszürke tekintetét a csuklya árnyékába, hogy visszatetszését leplezze.
A kérés és a vacsorameghívás meglepi, mert nem ehhez szokott. No meg, elég volna pár arany a lőrére. Azok, akik nagy ritkán adnak, nem szoktak ilyesmit tenni. Csak leszórják az aranyat és mennek tovább. Ám a vacsora mellé bizonyosan ital is jár. Az pedig lehetne akár bor is. Azért meg szívesen elparolázik a szöszi hegyesfülű némberrel.*
- A főtér mellett van a Pegazus, a piacnál meg a Kalmár fogadó, kisasszony. *Ad választási lehetőséget.*
- Eeyr és Teysus áldja meg a nagylelkűségéért. Ön igazán nagyon... kedves. *A mondatbéli megbicsaklást azzal igyekszik álcázni, hogy felállni készül és a sok térdelés miatt nem is megy gyorsan és gördülékenyen a dolog. Aztán összeszedi a holmiját, a koszos rongyokba csavart fegyvereit és a vállára veszi őket.*
- De... miben tudnék segíteni önnek? Nekem elég pár arany is és... és... *Nem tudja befejezni a mondatot, mert inni akar és félő, hogy a segítségnyújtás elmaradása miatt az is elmarad.*
- A nevem Shen, kisasszony. *Mutatkozik be némi alázatot igyekezve csempészni a hangjába.*
- Melyik fogadóba menjünk? *Torpan meg, mert akkor arra kíséri a lombzabáló lányt. És ha már ennyi mindenre képes érte, akkor nagyon reméli, hogy legalább megéri és lesz annyi pia, amennyire szüksége van.*
*Általában meglepődnek azok, akik egy hegyesfülűt koldulni látnak. Nem ezt szokták meg az elfek büszke népétől. Büszke a lónak a fara.
Amikor a megszólított szőke hosszúéletű visszanéz rá, aminek nem sok esélyt adott amúgy, egy gyors mozdulattal megigazítja a fején a csuklyát, hogy kócos, tincsekbe tapadt haja alól kikandikáló füleit elfedje.*
- Hazudni? A jó lombza... *Harapja el feltörő szavait és haragját. Ha inni akar az este, akkor nem szalaszthatja el az esélyét. Bár nincs ínyére a csepürágó lány arcára kiülő mosoly. Fene a lombzabáló fajtáját.*
- Igen, kisasszony. Kérem, szánjon meg. Pár arany csak, hogy ételt tudjak venni. *Süti le acélszürke tekintetét a csuklya árnyékába, hogy visszatetszését leplezze.
A kérés és a vacsorameghívás meglepi, mert nem ehhez szokott. No meg, elég volna pár arany a lőrére. Azok, akik nagy ritkán adnak, nem szoktak ilyesmit tenni. Csak leszórják az aranyat és mennek tovább. Ám a vacsora mellé bizonyosan ital is jár. Az pedig lehetne akár bor is. Azért meg szívesen elparolázik a szöszi hegyesfülű némberrel.*
- A főtér mellett van a Pegazus, a piacnál meg a Kalmár fogadó, kisasszony. *Ad választási lehetőséget.*
- Eeyr és Teysus áldja meg a nagylelkűségéért. Ön igazán nagyon... kedves. *A mondatbéli megbicsaklást azzal igyekszik álcázni, hogy felállni készül és a sok térdelés miatt nem is megy gyorsan és gördülékenyen a dolog. Aztán összeszedi a holmiját, a koszos rongyokba csavart fegyvereit és a vállára veszi őket.*
- De... miben tudnék segíteni önnek? Nekem elég pár arany is és... és... *Nem tudja befejezni a mondatot, mert inni akar és félő, hogy a segítségnyújtás elmaradása miatt az is elmarad.*
- A nevem Shen, kisasszony. *Mutatkozik be némi alázatot igyekezve csempészni a hangjába.*
- Melyik fogadóba menjünk? *Torpan meg, mert akkor arra kíséri a lombzabáló lányt. És ha már ennyi mindenre képes érte, akkor nagyon reméli, hogy legalább megéri és lesz annyi pia, amennyire szüksége van.*
785. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-03-25 18:23:38
Üzenet elküldve: 2021-03-25 18:23:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az előadás után//
*Miután nagy nehezen megszabadult az öregtől, arcán széles mosollyal hagyja maga mögött az időközben már félig elbontott színpadot. Nem mintha ne szeretné testvéreként a társulat szinte összes tagját, de olykor jót tesz egy kis különlét is.
Tekintete szinte mindenen megakad egy pillanatra, ami kicsit is érdekes; talán azt keresi mi változott, talán azt, amire még emlékszik. Mindenesetre nem nehéz leolvasni arcáról, mennyire megigézi a város látványa. Pedig korántsem a legszebb, amit hosszú vándorlásaik során útba ejtettek, sőt vendégszeretőbb helyből is akad jó pár, azonban sehol máshol nem találkozni olyan sokféle nép együttélésével, mint itt. Ha különös szerzettel vágyik találkozni, jobb helyen talán nem is lehetne. S bár most nem ez az elsődleges célja – hanem valami sokkal földhöz ragadtabb – nem is kell túl sokáig mennie, hogy elé sodorjon a véletlen egy ilyen alakot.
Ahogy a koldus megszólítja, persze rögtön felé kapja tekintetét, de a válasz –legalábbis a szóbeli része – néhány pillanatot várat magára. A kék szemek kíváncsi csillogása és az ajkai sarkába kiülő sejtelmes mosoly talán addig is beszédes lehet. Még nem találkozott olyan fajtájabelivel, aki a pénzszerzés e kevésbé kifizetődő módját választotta, így nem sétál tovább egy bocsánatkérő mosoly kíséretében, mint ahogy egyébként tenné. Ahhoz túlságosan is érdekes figurának tűnik a térdelve kéregető elf.*
- Te viszont még gyakorolhatnád, hogyan kell valakinek a szemébe hazudni. *Szélesedik ki mosolya. Egészen őszinte örömnek tűnik ez a részéről, nem szennyezi be semmiféle rosszindulat, de persze a pillanattal együtt tovatűnik.*
- Azt mondod, szánjalak meg? *Vág színpadra illően elgondolkodó arcot, miközben újból végigméri a koszos ruhák koszos tartalmát. Eléggé helybélinek tűnik ahhoz, hogy bizonyos információknak birtokában legyen, így végül úgy dönt, egy próbát bizonyosan megér.*
- Ám legyen. Kísérj a legközelebbi fogadóhoz, és a vendégem vagy egy vacsorára. Aztán pedig meglátjuk… még az is lehet, te is tudsz segíteni nekem. *Kacsint az elfre, remélve, hogy tényleg segítségére lesz, ha már ilyen nagyvonalú lépésre szánta el magát jókedvében. *
*Miután nagy nehezen megszabadult az öregtől, arcán széles mosollyal hagyja maga mögött az időközben már félig elbontott színpadot. Nem mintha ne szeretné testvéreként a társulat szinte összes tagját, de olykor jót tesz egy kis különlét is.
Tekintete szinte mindenen megakad egy pillanatra, ami kicsit is érdekes; talán azt keresi mi változott, talán azt, amire még emlékszik. Mindenesetre nem nehéz leolvasni arcáról, mennyire megigézi a város látványa. Pedig korántsem a legszebb, amit hosszú vándorlásaik során útba ejtettek, sőt vendégszeretőbb helyből is akad jó pár, azonban sehol máshol nem találkozni olyan sokféle nép együttélésével, mint itt. Ha különös szerzettel vágyik találkozni, jobb helyen talán nem is lehetne. S bár most nem ez az elsődleges célja – hanem valami sokkal földhöz ragadtabb – nem is kell túl sokáig mennie, hogy elé sodorjon a véletlen egy ilyen alakot.
Ahogy a koldus megszólítja, persze rögtön felé kapja tekintetét, de a válasz –legalábbis a szóbeli része – néhány pillanatot várat magára. A kék szemek kíváncsi csillogása és az ajkai sarkába kiülő sejtelmes mosoly talán addig is beszédes lehet. Még nem találkozott olyan fajtájabelivel, aki a pénzszerzés e kevésbé kifizetődő módját választotta, így nem sétál tovább egy bocsánatkérő mosoly kíséretében, mint ahogy egyébként tenné. Ahhoz túlságosan is érdekes figurának tűnik a térdelve kéregető elf.*
- Te viszont még gyakorolhatnád, hogyan kell valakinek a szemébe hazudni. *Szélesedik ki mosolya. Egészen őszinte örömnek tűnik ez a részéről, nem szennyezi be semmiféle rosszindulat, de persze a pillanattal együtt tovatűnik.*
- Azt mondod, szánjalak meg? *Vág színpadra illően elgondolkodó arcot, miközben újból végigméri a koszos ruhák koszos tartalmát. Eléggé helybélinek tűnik ahhoz, hogy bizonyos információknak birtokában legyen, így végül úgy dönt, egy próbát bizonyosan megér.*
- Ám legyen. Kísérj a legközelebbi fogadóhoz, és a vendégem vagy egy vacsorára. Aztán pedig meglátjuk… még az is lehet, te is tudsz segíteni nekem. *Kacsint az elfre, remélve, hogy tényleg segítségére lesz, ha már ilyen nagyvonalú lépésre szánta el magát jókedvében. *
784. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-03-24 21:54:02
Üzenet elküldve: 2021-03-24 21:54:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Miután elolvasta Nestar. csodás könyvét, másra sem vágyik, csak egy sötétlila bájitalra. Legnagyobb szerencsétlenségére ez csak egy kósza álom maradt, ugyanis Nestar a jövőről nem írt, így tehát arról sem, hogy most, ebben a pillanatban hol fog tartózkodni, amikor a tündér a sorait olvassa. Hasznos lenne, ha tudná, meg sem állna odáig, mindent is kifizetne a kis lila löttyért.
Bár beható információkat nem talált a témában, pedig igencsak érdekelt ebben is, még így, teljes alkímia tudatlanságában is, azt legalább megtanulta, mit ne hagyjon, hogy itassanak vele és kitudja, mikor válhat életmentővé a kevéske kis tudása. Szerencsére végül hasznossá vált útja oda, hiszen kapott egy kevéske útbaigazítást, mégpedig, hogy hogyan juthat el a Mágustoronyhoz.*
Bár beható információkat nem talált a témában, pedig igencsak érdekelt ebben is, még így, teljes alkímia tudatlanságában is, azt legalább megtanulta, mit ne hagyjon, hogy itassanak vele és kitudja, mikor válhat életmentővé a kevéske kis tudása. Szerencsére végül hasznossá vált útja oda, hiszen kapott egy kevéske útbaigazítást, mégpedig, hogy hogyan juthat el a Mágustoronyhoz.*
783. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-03-24 20:25:21
Üzenet elküldve: 2021-03-24 20:25:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az előadás//
*A főtérre érve nem találja alkalmi ivó- és kolduscimboráit, de ez nem tántorítja el attól, hogy a szökőkút mellé telepedjen és jól begyakorolt mozdulatokkal kezdjen el kéregetni. A fejébe hajtja a csuklyáját, koszos arcát az arra járókra emeli.*
- Kérem, segítsenek. Éhes vagyok. Kérem, szánjanak meg pár arannyal. *A hátizsákját a térde alá teszi, hogy térdelhessen, kiskutyaszemekkel néz fel a mellette elhaladókra és sírós hangon beszél.*
- Napok óta nem ettem. Nem piálom el, csak enni szeretnék. *Hazudja szemrebbenés nélkül.
A fegyvereit koszos rongyok rejtik mögötte, íját már maga sem tudja, mikor feszítette meg. De minek is feszítse. A fejfájástól úgyse tudna célozni. A fejfájást meg csak megfelelő mennyiségű alkohollal tudja elnyomni, hogy másnap újra kezdődjön minden előröl.
A főtéren éppen valami csepürágók műsoroznak, ami nem jó számára, mert elvonják a figyelmet róla, szegény szerencsétlen koldusról és a potya aranyak nagy részét is begyűjthetik előle. Bosszankodva cuccol át a színpaddá átalakított kocsi közelébe, hátha csurran neki valami és nem mindent azok a koszos színészek kapnak meg, de innen legalább látja az előadást is.
A darab viszont egyáltalán nincs ínyére. A szokásos cucc, a fiú szerelmes lesz, aztán meg meghal. Egykor ő is érzett ilyesmit és mi lett a vége? Most a hideg kövön térdepléstől ropog a térde és folyik az orra. Amit a köpenye ujjába töröl, amitől szép fényes lesz a már amúgy is koszos anyag.
Mégis látni akarja a végkifejletet, kicsit hátratűri a csuklyáját, miközben koszos kezeivel kéregetve nézi a darabot. Na, bumm, a kölyök meghal. Micsoda egy szar darab.
Az előadás végén, ahogy sejtette, nem esik neki sok arany, annál jóval kevesebb, hogy az esti piát finanszírozni tudja. Fasza. A csepürágól kocsijából egy fekete köpenyes alak lép ki, ha jól látja, akkor a főszereplőt alakító lány az. Amikor pedig a szőke elf épp arra halad el, ahol térdel, akkor felé szól.*
- Kérem, szánjon meg, kisasszony. Éhes vagyok és fázom! *Rebegi, mondjuk tényleg fázik.*
- Gyönyörű volt az előadás, ön igazán tehetséges. *Mosolyog fel a lányra koszos arcával, miközben markát felé tartja. Hazudni se átall, ha piát kell szereznie. Bármit megtesz, csak ne józanul érje az éjszaka és az álmok. Abból sosem sül ki semmi jó.*
*A főtérre érve nem találja alkalmi ivó- és kolduscimboráit, de ez nem tántorítja el attól, hogy a szökőkút mellé telepedjen és jól begyakorolt mozdulatokkal kezdjen el kéregetni. A fejébe hajtja a csuklyáját, koszos arcát az arra járókra emeli.*
- Kérem, segítsenek. Éhes vagyok. Kérem, szánjanak meg pár arannyal. *A hátizsákját a térde alá teszi, hogy térdelhessen, kiskutyaszemekkel néz fel a mellette elhaladókra és sírós hangon beszél.*
- Napok óta nem ettem. Nem piálom el, csak enni szeretnék. *Hazudja szemrebbenés nélkül.
A fegyvereit koszos rongyok rejtik mögötte, íját már maga sem tudja, mikor feszítette meg. De minek is feszítse. A fejfájástól úgyse tudna célozni. A fejfájást meg csak megfelelő mennyiségű alkohollal tudja elnyomni, hogy másnap újra kezdődjön minden előröl.
A főtéren éppen valami csepürágók műsoroznak, ami nem jó számára, mert elvonják a figyelmet róla, szegény szerencsétlen koldusról és a potya aranyak nagy részét is begyűjthetik előle. Bosszankodva cuccol át a színpaddá átalakított kocsi közelébe, hátha csurran neki valami és nem mindent azok a koszos színészek kapnak meg, de innen legalább látja az előadást is.
A darab viszont egyáltalán nincs ínyére. A szokásos cucc, a fiú szerelmes lesz, aztán meg meghal. Egykor ő is érzett ilyesmit és mi lett a vége? Most a hideg kövön térdepléstől ropog a térde és folyik az orra. Amit a köpenye ujjába töröl, amitől szép fényes lesz a már amúgy is koszos anyag.
Mégis látni akarja a végkifejletet, kicsit hátratűri a csuklyáját, miközben koszos kezeivel kéregetve nézi a darabot. Na, bumm, a kölyök meghal. Micsoda egy szar darab.
Az előadás végén, ahogy sejtette, nem esik neki sok arany, annál jóval kevesebb, hogy az esti piát finanszírozni tudja. Fasza. A csepürágól kocsijából egy fekete köpenyes alak lép ki, ha jól látja, akkor a főszereplőt alakító lány az. Amikor pedig a szőke elf épp arra halad el, ahol térdel, akkor felé szól.*
- Kérem, szánjon meg, kisasszony. Éhes vagyok és fázom! *Rebegi, mondjuk tényleg fázik.*
- Gyönyörű volt az előadás, ön igazán tehetséges. *Mosolyog fel a lányra koszos arcával, miközben markát felé tartja. Hazudni se átall, ha piát kell szereznie. Bármit megtesz, csak ne józanul érje az éjszaka és az álmok. Abból sosem sül ki semmi jó.*
782. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-03-24 19:28:57
Üzenet elküldve: 2021-03-24 19:28:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az előadás//
*Egyszerű és kiszámítható darabocska ez, de hát a közönség nem is igazán vágyik másra. Legyen vicces, romantikus vagy tragikus (de leginkább mind egybegyúrva), a lényeg, hogy egyszerűen emészthető, és a futó szemlélő számára is élvezhető legyen. Közhelyek egymásra pakolva, egymás mellé sűrítve. Ezzel lehet a legjobban pénz keresni, nem azokkal a darabokkal, amik netán elgondolkodtatnák nézőjüket.
A főtér forgatagban felállított színpad egyszerű, de ötletes tákolmány, amit az öt kocsi tart. Olyasfajta, amit alig fertályóra alatt lehet felépíteni, majd visszabontani is. A díszleten már első ránézésre is jól látszik, nem éppen ma készült darabokból áll. Ugyan fényűző környezetet hivatott egykor teremteni, ma már inkább csak annak enyészetbe vesző, ócska utánzatának tűnik.
A történet is teljes mértékben elhanyagolható: az ifjú pap egy Nagyúr mellé szegődik szolgálni, kinek mit ad isten, van egy szép, okos lánya, kibe a fiú beleszeret. Természetesen az érzelmek viszonzásra találnak, de a legnagyobb titkolózás mellett is kitudódik kettejük románca, ami végül az ifjú életébe, és a leány kővé dermedő szívébe kerül. Egy pillanatig sem izgalmas, s különösebb színészi teljesítményt sem követel meg a lánytól. Bájos arca, szőke hajzuhataga és kecses alakjához mérten kifinomult mozdulatai ezen a terepen bőven kimerítik a „jó színésznő” fogalmát. Ezt Siari is jól tudja, de a pénz az pénz, és meg kell hagyni, a közelmúlthoz képest egészen jövedelmező itt Artheniorban fellépni. Az már más kérdés, hogy ő maga mit gondol erről a produkcióról.
A végkifejlethez közeledvén, ifjú szerelmesének mozdulatlan teste mellett térdepelve azért megcsillogtatja színészi képességeit is; meg kell hagyni, egészen hihetően adja az élete szerelmét elvesztő nő alakját.
Az előadás végül befejeződik, a függönyt két oldalról leengedik, majd rövid meghajlás, és gyér taps kíséretében még egyszer feltűnik az összes szereplő a színpadon. Siari a hasonló helyzetekre tartogatott elbűvölő mosolyának kíséretében int még egy utolsót közönsége felé, majd sietősen tűnik el a függönyök között. A díszletek mögött megbúvó kis lyukban pillanatok alatt megszabadul jelmezétől és a hozzá tartozó ékszerektől, majd az erős színházi arcfestéket is lemossa. A gondos munkával készített hajkölteménynek pár erélyesebb mozdulattal vet véget, hagyva, hogy szőke tincsei kényük-kedvük szerint tekergőzzenek alá. Kényelmes, és a hideg időhöz mérten meleg ruháit visszaveszi, majd bokáig érő, fekete köpönyegébe bújik.
Sietős mozdulatokkal pakolja össze kevéske holmiját batyujába, miközben még egy utolsó szót vált a történetben apját alakító férfival, biztosítva őt arról, hogy a következő fellépésükig elő fog kerülni. Az ősz szakállú láthatóan és hallhatóan nem örül, de Siarit ez egy pillanatig sem érdekli. Végre van ideje körbenézni a városban, és az erszénye sem üres, ami kivételes együttállásnak tűnik.*
*Egyszerű és kiszámítható darabocska ez, de hát a közönség nem is igazán vágyik másra. Legyen vicces, romantikus vagy tragikus (de leginkább mind egybegyúrva), a lényeg, hogy egyszerűen emészthető, és a futó szemlélő számára is élvezhető legyen. Közhelyek egymásra pakolva, egymás mellé sűrítve. Ezzel lehet a legjobban pénz keresni, nem azokkal a darabokkal, amik netán elgondolkodtatnák nézőjüket.
A főtér forgatagban felállított színpad egyszerű, de ötletes tákolmány, amit az öt kocsi tart. Olyasfajta, amit alig fertályóra alatt lehet felépíteni, majd visszabontani is. A díszleten már első ránézésre is jól látszik, nem éppen ma készült darabokból áll. Ugyan fényűző környezetet hivatott egykor teremteni, ma már inkább csak annak enyészetbe vesző, ócska utánzatának tűnik.
A történet is teljes mértékben elhanyagolható: az ifjú pap egy Nagyúr mellé szegődik szolgálni, kinek mit ad isten, van egy szép, okos lánya, kibe a fiú beleszeret. Természetesen az érzelmek viszonzásra találnak, de a legnagyobb titkolózás mellett is kitudódik kettejük románca, ami végül az ifjú életébe, és a leány kővé dermedő szívébe kerül. Egy pillanatig sem izgalmas, s különösebb színészi teljesítményt sem követel meg a lánytól. Bájos arca, szőke hajzuhataga és kecses alakjához mérten kifinomult mozdulatai ezen a terepen bőven kimerítik a „jó színésznő” fogalmát. Ezt Siari is jól tudja, de a pénz az pénz, és meg kell hagyni, a közelmúlthoz képest egészen jövedelmező itt Artheniorban fellépni. Az már más kérdés, hogy ő maga mit gondol erről a produkcióról.
A végkifejlethez közeledvén, ifjú szerelmesének mozdulatlan teste mellett térdepelve azért megcsillogtatja színészi képességeit is; meg kell hagyni, egészen hihetően adja az élete szerelmét elvesztő nő alakját.
Az előadás végül befejeződik, a függönyt két oldalról leengedik, majd rövid meghajlás, és gyér taps kíséretében még egyszer feltűnik az összes szereplő a színpadon. Siari a hasonló helyzetekre tartogatott elbűvölő mosolyának kíséretében int még egy utolsót közönsége felé, majd sietősen tűnik el a függönyök között. A díszletek mögött megbúvó kis lyukban pillanatok alatt megszabadul jelmezétől és a hozzá tartozó ékszerektől, majd az erős színházi arcfestéket is lemossa. A gondos munkával készített hajkölteménynek pár erélyesebb mozdulattal vet véget, hagyva, hogy szőke tincsei kényük-kedvük szerint tekergőzzenek alá. Kényelmes, és a hideg időhöz mérten meleg ruháit visszaveszi, majd bokáig érő, fekete köpönyegébe bújik.
Sietős mozdulatokkal pakolja össze kevéske holmiját batyujába, miközben még egy utolsó szót vált a történetben apját alakító férfival, biztosítva őt arról, hogy a következő fellépésükig elő fog kerülni. Az ősz szakállú láthatóan és hallhatóan nem örül, de Siarit ez egy pillanatig sem érdekli. Végre van ideje körbenézni a városban, és az erszénye sem üres, ami kivételes együttállásnak tűnik.*
781. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-03-20 17:57:02
Üzenet elküldve: 2021-03-20 17:57:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Szekér gördül a főtéren keresztül. Egy parasztlegény az, egyszerű szekerével és lovával. Utasa egy sebesült férfi és annak a holmija. Aggódva tekintget hátra a szőke hajú, sebzett harcosra, aki folyamatosan a Wegtoreni Kalmár-t szajkózza és valami wegtoreni nőt, vörös hajjal. A kiejtése alapján nem a közös nyelvet használva nőtt fel, de néhány kijelentése mégis egészen érthető, még ha erőteljesebben nyújtja is el a szavakat. A gyógyításhoz nem ért így csak annyit tud tenni, hogy elviszi a Kalmárba a fiatal harcost, akinek talán ott van ismerőse, hiszen mi másért akarna oda eljutni. A főtéren áthaladva egyenesen az említett fogadó felé hatja szekerét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1882-1901