//Vadvért-Hazatérés//
//Meruwiel, Tray//
*Még csillagos éjszaka van, ahogy a Főtérre ér. Ahogy körülnéz, csak a kapunál posztoló őröket látja, a Szegénynegyed nyüzsgése ide már nem ér el, nyilván nem hagyják, hogy elérjen. A katonák tekintetétől kísérve a szökőkúthoz sétál, ahol derékig vetkőzik és gyorsan megmosakszik a hideg vízben. Kissé meglepve tapasztalja, hogy az őrök békén hagyják. Talán, mert a szökőkút mágiája úgyis megtisztítja a vizet, talán, mert éjszaka van és egyszerűen csak nem akarnak problémát csinálni ott, ahol még nincs. Körülpillant a tágas téren, a padok elég kézenfekvő helyet kínálnak a várakozásra, de a nyílt téren egyedül üldögélés ötlete nem tetszik, így inkább a fa tövében telepszik le. Köpenyébe burkolódzva, hátát a fa széles törzsének vetve, kicsit vacogva ül, arccal az őrök felé. Így, hogy szem előtt van, talán az sem baj, ha kicsit lehunyja a szemét…*
*Kellemetlen rázkódásra ébred, a vállát ütögeti valami kemény. Ahogy felugrik, jobb kezében már kard villan, de azonnal visszazuhan, ahogy valami kemény a mellének csapódik és visszalöki. Egy pillanat múlva már látja, hogy egy lándzsa nyelével nyomták vissza. Fölötte egy tollforgós, páncélos katona áll, mögötte három másik, kezükben lándzsa, oldalukon kard. A városőrség őrjárata.*
-Lassan azzal a karddal, barátom! *Az őrmester hangja határozott, de ellenséges éltől mentes, mögötte álló társai miatt pedig egyébként is esélytelen lenne bármilyen ellenállás, így Gius visszatolja a kardot a hüvelyébe, majd a markolatot elengedve kicsit megemeli a kezeit, hogy szem előtt legyenek, közben kérdőn pillant a katonára. Az, látva az együttműködést, a földre támasztja fegyvere nyelét.*
-Ez itt a főtér, barátom és nem hontalan csavargók alvóhelye. Ha dolgod van itt valakivel, állj meg a lábadon vagy pihenj a padokon, ha viszont aludni akarsz valahol, azt máshol tedd!
*Giusnak már a nyelvén a csípős válasz arról, hogy kit és mire utasítgasson az altiszt, de észreveszi, hogy sisakokon halvány fény csillan, az ég alja már világosodik. Tehát az őrök órákig hagyták a fa tövében aludni, csak azt nem akarják, hogy a hajnallal érkező kereskedők, járókelők itt találják. Így eredetileg tervezett mondandója helyett csak bólint, majd feltápászkodik. A katonák megvárják, amíg összeszedi magát, az őrmester alaposan megnézi magának, de ahogy zsákját a hátára dobva a szökőkút felé fordul, már barátságos hangon mondja.*
-Akkor hát szép napot, barátom!
-Maguknak is szép napot! *Gius maga is meglepődik, ritkán kíván bármi jót a városőrség tagjainak, de az őrmester jóindulatú hozzáállása meglepte. A szökőkútnál iszik és megmossa az arcát, majd az egyik padra telepedve nézi a napfelkeltét, várva, hogy feltűnjön valaki a Vadvértek közül. A lassan élénkülő térre előbb csak kereskedők érkeznek, kordéikat tolva, szolgálóikat igazgatva, egyre többen futnak be a kapu felől, az ott álló őrségnek is dolga akad. Talán fél óra telik el várakozással, mikor egy sötételf férfira lesz figyelmes. Kezében dárdával érkezik, mellette fekete kutya lohol. A szökőkút szélére telepszenek minden látható ok nélkül, tehát valószínűleg várnak valamire vagy valakire. Ezt igazolni látszik a hamarosan odaérkező elf nő, aki hordárra emlékeztetően sok táska alatt görnyedve jön, majd ezeket hordárokra egyáltalán nem jellemző hanyagsággal leszórva a férfi mellé telepszik. A kutya farokcsóválva fogadja, így még azelőtt nyilvánvaló, hogy ismerik egymást, hogy a férfi a nő hátát kezdené simogatni. Gius az arcukat nézve próbál rájönni, hogy csak két szerelmes találkáját figyeli, vagy ugyanazért jöttek, de a gnóm lány mágiája most nem segít, nem ismeri fel az arcokat. Így várakozik, miközben oda-oda pillantva szemmel tartja az elf-sötételf párost.*