//Büdösek egymás között//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Na nem mintha pánikolna, az nem az ő asztala, de a világot látott, edzett csatamén is megretten, ha kiszakítják a megszokott közegből. A színes, illatos, hangoskodó, talpig díszített elit réteg tengerében azért mi tagadás kissé elveszettnek érzi magát. Bár ez inkább a mérgét fokozza, mintsem a félelmét. Az azért nem az ő asztala, hogy olyan nemesek ráhozzák a frászt, akik talán még a seggüket is mással töröltetik.
Aztán egy hang, majd a gyilkos, dühös tekintet, ami a csuklyás fazonra siklik.*
~Nem hiszem el, hogy csak betalált valami idióta.~
*Nyögi ahogy tenyerével homlokára csap, majd lassú mozdulattal húzza is végig arcán, miközben egy mélyről felszakadó, hosszú sóhajjal ereszti is ki magából a kitörni készülő mérget.*
- Hát neked meg a kelleténél nagyobb pofád.
*Veszi is elő a lehető legbájosabb mosolyát, de smaragd szemeiben azért ott csillog a méreg. A barátkozás fogalma nála kicsit más. Pedig most még egészen kedves a fizimiskája.
Főleg, hogy a fekete fazonnak még igaza is van. Egyik karját megemelve hajol is közelebb hónaljához, majd pár mélyebb lélegzetvétellel szimatol bele. Egy darabig feldolgozza a kapott információt, majd kelletlenül húzza el a száját. Annyira nem is vészes, ha valaki rajong az egy hetes televizelt éjjeliedény aromájáért. Érezte, hogy nem egy rózsalugas illatával vetekedik a buké, ami végigkísérte útján, de számára nem tűnik fel az efféle elmaradottság. Nagyjából annyit fürdik, mint a megtermett ork férfiak csata idején. Így nem csoda, ha már szagban is idomul ehhez a képhez.*
- Amúgy meg te sem panaszkodhatsz. Közted és egy vödör lótrágya között a különbség csak a vödör.
*Horkan fel, majd jóízűen fel is röhög a megjegyzésén. Mert, hát ismét bemutatkozott. Régi nagy bajtársaival való iszogatásai alkalmával ilyenkor már csak legyintettek rá, hogy igen, ez itt Ray, teljes ápolatlan, nagypofájú, tahó valójában.
Az érzékeny lelkületűeket párszor taszította sírásba, osztottak is ki már neki egynéhány kéretlen, de igencsak kiharcolt pofont, amire rá is szolgált. De nem az ő asztala az, hogy tanuljon a hibáiból. Főleg nem akkor, ha egy csapat agyonizzadt, ápolatlan zsoldos között nőtt fel, ahol már ők sem a nőt látták benne, hanem egy barbár volt közülük. Kiharcolta, hogy abban a férfiak által uralt csapatban egyenrangú legyen, s ebből azóta sem volt hajlandó lejjebb adni.*
- Nem is zavar.
*Szegi is fel a fejét halovány sértettséggel, hogy szóba jöhetne az, hogy esetlegesen kényeskedne egy kis hűs pancsikolás miatt. Noha az igaz, hogy a seggét szívesebben áztatná ki egy forró kádban, de ha ennek az ipsének igaza van, hogy nem olcsó mulatság, akkor a kezei igencsak meg vannak kötve. A keze lopva lesiklik az erszényéhez, kicsit megmarkolássza, majd a száját elhúzva hunyorog a férfira. Inkább egy nagy korsó sörre pocsékolná a kis aranyat, ami még meglapul az erszénye alján.*
- Messze van az a folyó?
*Dünnyögi kelletlenül, s már el is tervezte magában, hogy ez a köpenybe csomagolt figura lesz a kísérője, ha tetszik neki, ha nem.*