Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 189 (3761. - 3780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3780. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-07 21:16:25
Üzenet elküldve: 2015-08-07 21:16:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*A Pegazusból kilépve végre a város főterén találja magát. A nap már lement, mégis sokan sürögnek-forognak még ilyenkor is. Káosz, neki ez jut a látképről eszébe. Valószínűleg kényelmes káosz. Eddigi otthona merőben más volt, mindig mindenkinek meg volt a dolga, mindenki ismert mindenkit, tudták mikor mit kell tenniük. Többségében ilyenkor már aludtak. Ő mindig is szabadabb szellem volt és nehezen viselte a kötöttséget. Persze megérti hogy jó ha van egy rendszer, és sosem fog eszébe jutni megkérdőjelezni a bölcsek döntéseit, hisz ha nem lett volna olyan nagy fegyelem akkor belőle se lett volna az aki. Önkéntelenül is a levegőbe szagol, forgolódik kicsit, aztán elindul... valamerre. Amúgy is rossz a látása, pláne a sötétben, nem lesz könnyű így tájékozódni egy idegen helyen. Talán jobb lett volna előbb aludni és a napkeltével nekivágni arany után nézni, de túlságosan kíváncsi.*
3779. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-07 19:05:21
Üzenet elküldve: 2015-08-07 19:05:21
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Dayria Yoleath Valurien//
*Valójában az emberfia azt hihetné, ha valaki annyit élt már, mint Lorew (illetve sokkal inkább annyit élt már, amennyinek a férfi érezte harminc esztendejét), akkor mindenhez hozzá van szokva, és főleg mindenre fel van készülve. Másik szempontból az is helytálló lehetne, hogyha annyi rejtélyes dolgot mond valaki, mint a szerzetes, akkor teljes hidegvérrel viseli, ha valaki nem mond el neki valamit. Ezzel szemben azonban a könyörtelen igazság az, hogy Lorew egyszerűen gyűlöli, ha nem tud valamit. Szerencsére erre kevesen szoktak rájönni, mivel ő maga nagyszerűen leplezi, illetve mert általában a vele való beszélgetésnél keveseknek jut eszébe kihangsúlyozni, hogy valamit nem mondanak el neki, hát még olyan bosszantóan utalni rá, ahogyan Elenith tette. Noha ki nem állhatja az ilyesmit, ezt az érzést megtartja magának, mert mikor legutóbb kimutatta kíváncsiságát, azt könyörtelenül felhasználták ellene. Ha nem is túl elővigyázatos, kétszer ugyanabba a csapdába nem sétál bele, ha csak nincs jó oka rá.*
- Nem, abban valóban nem lenne móka *jegyzi meg az általa kipréselhető legközönyösebb hangon, még enyhén morog is, hogy mutassa, pusztán azért ért egyet, mert cseppet sem érdekli a téma, és a mókáról is megvan a maga véleménye. Függetlenül attól, hogy ez nem fedi a valóságot, nem érzi úgy, hogy hibát követne el (mondjuk felmerülhet az a véglet, hogy mivel ennyire nem mutat érdeklődést, a nő elfelejti majd közölni a titkot, akkor meg... vagy elviseli, hogy sosem tudja meg, vagy pedig rákérdez újból. Mindkettő lehetőség eléggé rosszul cseng), elvégre biztos valami cseppet sem fontos dologról van szó... Már ha van valamilyen dolog, és nem csak simán vigasztalni próbálja a nő.*
- Halandókkal talán... *jegyzi meg Lorew, miközben enyhén gondolataiba merül, és szakállát simogatja, hogy vajon tényleg csinált-e ilyesmit a múltban. Végül arra jut, hogy ő mindig a tőle telhető legkedvesebb formát adta, az más, hogy sokan rosszul viselik, ha mulandóságukat az orruk alá dörgölik. Számára viszont ez a természetes, hiszen nagyjából öt éves korában felfogta, hogy egy ember legmagasztosabb célja egy felsőbbrendű erő szolgálata, és azóta sokat csiszolódott már mindez a fejében, de a lényeg ugyanaz maradt: a halandók szánalmas, értéktelen lények* Én mindig ügyeltem rá, hogy nehogy olyasmit mondjak, vagy tegyek, amivel egy felsőbbrendű erőt sértek. A halandók pedig nem érdekelnek *morogja végül, hiszen lévén egy esetet leszámítva még csak a gyanú sem fogant meg a fejében, hogy egy entitással találkozott, így nem is nagyon volt esélye ilyesmire. Az más kérdés, hogy még amikor egy halandóval beszél, akkor is nagyon figyel rá, hogy tisztelettudóan emlegesse a felsőbbrendű lényeket. Ráadásul meg miféle kijelentés ez? Már miért ne vádolhatna Lorew bárkit azzal, amivel akar? Főleg amíg halandókról van szó... Ez annyira egy apró és lényegtelen dolog, ha messziről nézi az ember, hogy szót, de még gondolatot sem érdemel. Az már inkább érdekli, hogy ugyan vajon hogy szokás nemeséknél, miért nem fogadják már vissza az elkóborolt bárányt? Vicces vagy nem, ha mondjuk a nő valami nemesi törvényre hivatkozott volna, miszerint ha valaki veszélyes kalandok miatt hagyja el a házat, Lorew arra csak hosszas hümmögés után megjegyzi, hogy persze ismeri a törvényt. Holott ilyen nem létezik, és holott ez már aránylag nagy baromságnak számít, szerinte a nemesek egy külön faj, megvan a saját kis értelmetlen életük, ráadásul logikátlan szabályokkal körbekerítve. Semmit nem tud róluk, és ennek a lelke mélyén nagyon is örül. Éppen így a viszonylag értelmes magyarázatba sem köt bele, habár úgy érzi, kötelessége tanácsot adni.*
- Nos, azért az ilyesmi nem örökre szól, na meg nem is mentél el veszélyes kalandra. Benyitsz, és megjegyzed, hogy csak vicceltél, és máris újra lakhatsz ott. Mint én a rendnél *emeli fel a tekintetét az égre, ahogyan a rengeteg nosztalgikus kép a fejébe tódul* Egy napon dühös lettem, és ott hagytam őket. Mondjuk... azóta sem tértem vissza. És milyen jól tettem! Igaz, inkább ne erőltessük a hazugságukat, soha többet nem jutsz vissza abba a házba *hümmög sűrűn, hiszen hát a nemesek inkább átvágják a torkukat, minthogy ülepet csináljanak a szájukból* Argus szavait pedig nem kell csak úgy elhinni, elvégre... nem volt egészen normális, ahogy láttam. Persze bizonyára akkor is csupa hazugságot terjesztett magáról, amikor még józan volt, de most már... bármit is szolgál, vagy bármiről is hiszi azt, hogy szolgálja, az teljesen megőrjítette. Most azt hiszi, a halál felett áll, és úgy keveri a Sors lapjait, ahogyan csak szeretné. De a valóság az, hogyha egy kalandjában valaki meghalt, az nem helyette halt meg, akkor annak az illetőnek ott volt megírva a halála. Ha pedig majd Vasülepnek kell meghalnia, akkor ő hal meg, és talán az egyik társa azt hiheti, hogy helyette halt meg. És akkor ő lesz az új őrült mágus, aki a halál felett áll. Lehet így öröklődik náluk a tisztség *tűnődik el, csak abban nem biztos, hogyha mondjuk öten vannak ugyanazon a helyen, amikor Argust elviszi a vég, akkor vajon hogyan tudják eldönteni, hogy négyük közül ki helyett halt meg? Vagy részben mindenkiért? Esetleg egészben? Akkor már mindannyiuknak hatalma lesz a halál felett? Mindegy is... nevetséges az egész úgy, ahogy van. Az meg hogy Lorew nem lett egy ilyen társ... lévén hogy el tudott sétálni a szekértől, és nem történt semmi, így a halála nem mostanra van megírva, akkor pedig ezen Argus sem tudott volna változtatni.
A tanítás már egészen más téma... Olyasmi, amire a szerzetes gondolni sem szeret, mióta a rendet maga mögött hagyta. Főleg mivel pontosan emiatt hagyta el a rendet, akkor leszámolt a tanítókkal, és a tanítással is. És noha a hölgy jogosan kér magyarázatot, lévén még esélyt sem kaphat, de... azért nem ilyen egyszerű minderről a férfinek csak úgy beszélni.*
- A gyerekkoromat egy rendnél töltöttem, sőt, felnőttkorom elejét is *vág bele, és igyekszik lekurtítani a dolgokat, amennyire csak lehet* Nem mondhatom, hogy azon a helyen szerzeteseket képeztek, inkább hogy egy őrült maga alá gyűjtött egy rakás árvát, akikkel kedvükre szórakozhatott. Ő volt a rend feje, az egyetlen ember a világon, akit Amos Theniornál is jobban megvetek. Ezenkívül voltak tanítók néhányan, és persze a tanoncok. Többnyire értelmetlen feladatokat végeztettek velünk, és ha elrontottuk, annak igencsak rossz vége lett. Aztán voltak módszerek, hogy eldöntsék, a tanoncok harcos szerzetesek lesznek-e, vagy inkább műveltek *a kígyós próbába nem tervez részletesebben belemenni, mivel élete egyik legutálatosabb emléke, így egy gyors fejrázás után folytatja* Én nem lettem harcos. Így persze az a megtiszteltetés ért, hogy egy évtized múltán tanítóvá válhattam. Akkor jöhettem rá, hogy nekik sincs választásuk, elvégre ha nem a vezető módszerei szerint járnak el, és osztogatják a kegyetlen büntetéseket, akkor mehetnek vissza tanoncnak elszenvedni azokat. Egy évig voltam tanító, aztán ott hagytam a rendet *annak az évnek a gondolatára is megborzong, nem is szeretne róla beszélni* És akkor fogadtam meg, hogy nekem nem lesz többé tanítóm, és én sem fogok senkit tanítani. Illetve hogy soha többé halandónak nem engedelmeskedem. És mellesleg *igyekszik érzelemmentes hangot erőltetni, mintha csak nem is érdekelné a dolog* Az utolsó, akit tanítottam a rendnél, egy hatalmas sebhellyel gazdagodott az arcán, kis híján meg is vakult.
*Ujját végighúzza bal szeme aljától arca közepéig, hogy mutassa, milyen sebről beszél. Ez utóbbit főleg elrettentésképpen teszi hozzá, meg hozzátartozik a magyarázathoz is, ha úgy vesszük. Persze ha valakit most elkezdene tanítani, azt egyértelműen nem a rend őrült szabályai szerint tenné, de ha ezt is hozzátenné, azzal talán csak hamis reményt adná Elenithnek. Közben egy hangos sóhajt is hallat, mintha csak így akarná a sok borzalmas emléket kiűzni magából, amik ebben a néhány percben törtek felszínre, habár tudja, hogy ez nem ilyen egyszerű, most talán napokig is gyötörni fogják ezek a képek.*
*Valójában az emberfia azt hihetné, ha valaki annyit élt már, mint Lorew (illetve sokkal inkább annyit élt már, amennyinek a férfi érezte harminc esztendejét), akkor mindenhez hozzá van szokva, és főleg mindenre fel van készülve. Másik szempontból az is helytálló lehetne, hogyha annyi rejtélyes dolgot mond valaki, mint a szerzetes, akkor teljes hidegvérrel viseli, ha valaki nem mond el neki valamit. Ezzel szemben azonban a könyörtelen igazság az, hogy Lorew egyszerűen gyűlöli, ha nem tud valamit. Szerencsére erre kevesen szoktak rájönni, mivel ő maga nagyszerűen leplezi, illetve mert általában a vele való beszélgetésnél keveseknek jut eszébe kihangsúlyozni, hogy valamit nem mondanak el neki, hát még olyan bosszantóan utalni rá, ahogyan Elenith tette. Noha ki nem állhatja az ilyesmit, ezt az érzést megtartja magának, mert mikor legutóbb kimutatta kíváncsiságát, azt könyörtelenül felhasználták ellene. Ha nem is túl elővigyázatos, kétszer ugyanabba a csapdába nem sétál bele, ha csak nincs jó oka rá.*
- Nem, abban valóban nem lenne móka *jegyzi meg az általa kipréselhető legközönyösebb hangon, még enyhén morog is, hogy mutassa, pusztán azért ért egyet, mert cseppet sem érdekli a téma, és a mókáról is megvan a maga véleménye. Függetlenül attól, hogy ez nem fedi a valóságot, nem érzi úgy, hogy hibát követne el (mondjuk felmerülhet az a véglet, hogy mivel ennyire nem mutat érdeklődést, a nő elfelejti majd közölni a titkot, akkor meg... vagy elviseli, hogy sosem tudja meg, vagy pedig rákérdez újból. Mindkettő lehetőség eléggé rosszul cseng), elvégre biztos valami cseppet sem fontos dologról van szó... Már ha van valamilyen dolog, és nem csak simán vigasztalni próbálja a nő.*
- Halandókkal talán... *jegyzi meg Lorew, miközben enyhén gondolataiba merül, és szakállát simogatja, hogy vajon tényleg csinált-e ilyesmit a múltban. Végül arra jut, hogy ő mindig a tőle telhető legkedvesebb formát adta, az más, hogy sokan rosszul viselik, ha mulandóságukat az orruk alá dörgölik. Számára viszont ez a természetes, hiszen nagyjából öt éves korában felfogta, hogy egy ember legmagasztosabb célja egy felsőbbrendű erő szolgálata, és azóta sokat csiszolódott már mindez a fejében, de a lényeg ugyanaz maradt: a halandók szánalmas, értéktelen lények* Én mindig ügyeltem rá, hogy nehogy olyasmit mondjak, vagy tegyek, amivel egy felsőbbrendű erőt sértek. A halandók pedig nem érdekelnek *morogja végül, hiszen lévén egy esetet leszámítva még csak a gyanú sem fogant meg a fejében, hogy egy entitással találkozott, így nem is nagyon volt esélye ilyesmire. Az más kérdés, hogy még amikor egy halandóval beszél, akkor is nagyon figyel rá, hogy tisztelettudóan emlegesse a felsőbbrendű lényeket. Ráadásul meg miféle kijelentés ez? Már miért ne vádolhatna Lorew bárkit azzal, amivel akar? Főleg amíg halandókról van szó... Ez annyira egy apró és lényegtelen dolog, ha messziről nézi az ember, hogy szót, de még gondolatot sem érdemel. Az már inkább érdekli, hogy ugyan vajon hogy szokás nemeséknél, miért nem fogadják már vissza az elkóborolt bárányt? Vicces vagy nem, ha mondjuk a nő valami nemesi törvényre hivatkozott volna, miszerint ha valaki veszélyes kalandok miatt hagyja el a házat, Lorew arra csak hosszas hümmögés után megjegyzi, hogy persze ismeri a törvényt. Holott ilyen nem létezik, és holott ez már aránylag nagy baromságnak számít, szerinte a nemesek egy külön faj, megvan a saját kis értelmetlen életük, ráadásul logikátlan szabályokkal körbekerítve. Semmit nem tud róluk, és ennek a lelke mélyén nagyon is örül. Éppen így a viszonylag értelmes magyarázatba sem köt bele, habár úgy érzi, kötelessége tanácsot adni.*
- Nos, azért az ilyesmi nem örökre szól, na meg nem is mentél el veszélyes kalandra. Benyitsz, és megjegyzed, hogy csak vicceltél, és máris újra lakhatsz ott. Mint én a rendnél *emeli fel a tekintetét az égre, ahogyan a rengeteg nosztalgikus kép a fejébe tódul* Egy napon dühös lettem, és ott hagytam őket. Mondjuk... azóta sem tértem vissza. És milyen jól tettem! Igaz, inkább ne erőltessük a hazugságukat, soha többet nem jutsz vissza abba a házba *hümmög sűrűn, hiszen hát a nemesek inkább átvágják a torkukat, minthogy ülepet csináljanak a szájukból* Argus szavait pedig nem kell csak úgy elhinni, elvégre... nem volt egészen normális, ahogy láttam. Persze bizonyára akkor is csupa hazugságot terjesztett magáról, amikor még józan volt, de most már... bármit is szolgál, vagy bármiről is hiszi azt, hogy szolgálja, az teljesen megőrjítette. Most azt hiszi, a halál felett áll, és úgy keveri a Sors lapjait, ahogyan csak szeretné. De a valóság az, hogyha egy kalandjában valaki meghalt, az nem helyette halt meg, akkor annak az illetőnek ott volt megírva a halála. Ha pedig majd Vasülepnek kell meghalnia, akkor ő hal meg, és talán az egyik társa azt hiheti, hogy helyette halt meg. És akkor ő lesz az új őrült mágus, aki a halál felett áll. Lehet így öröklődik náluk a tisztség *tűnődik el, csak abban nem biztos, hogyha mondjuk öten vannak ugyanazon a helyen, amikor Argust elviszi a vég, akkor vajon hogyan tudják eldönteni, hogy négyük közül ki helyett halt meg? Vagy részben mindenkiért? Esetleg egészben? Akkor már mindannyiuknak hatalma lesz a halál felett? Mindegy is... nevetséges az egész úgy, ahogy van. Az meg hogy Lorew nem lett egy ilyen társ... lévén hogy el tudott sétálni a szekértől, és nem történt semmi, így a halála nem mostanra van megírva, akkor pedig ezen Argus sem tudott volna változtatni.
A tanítás már egészen más téma... Olyasmi, amire a szerzetes gondolni sem szeret, mióta a rendet maga mögött hagyta. Főleg mivel pontosan emiatt hagyta el a rendet, akkor leszámolt a tanítókkal, és a tanítással is. És noha a hölgy jogosan kér magyarázatot, lévén még esélyt sem kaphat, de... azért nem ilyen egyszerű minderről a férfinek csak úgy beszélni.*
- A gyerekkoromat egy rendnél töltöttem, sőt, felnőttkorom elejét is *vág bele, és igyekszik lekurtítani a dolgokat, amennyire csak lehet* Nem mondhatom, hogy azon a helyen szerzeteseket képeztek, inkább hogy egy őrült maga alá gyűjtött egy rakás árvát, akikkel kedvükre szórakozhatott. Ő volt a rend feje, az egyetlen ember a világon, akit Amos Theniornál is jobban megvetek. Ezenkívül voltak tanítók néhányan, és persze a tanoncok. Többnyire értelmetlen feladatokat végeztettek velünk, és ha elrontottuk, annak igencsak rossz vége lett. Aztán voltak módszerek, hogy eldöntsék, a tanoncok harcos szerzetesek lesznek-e, vagy inkább műveltek *a kígyós próbába nem tervez részletesebben belemenni, mivel élete egyik legutálatosabb emléke, így egy gyors fejrázás után folytatja* Én nem lettem harcos. Így persze az a megtiszteltetés ért, hogy egy évtized múltán tanítóvá válhattam. Akkor jöhettem rá, hogy nekik sincs választásuk, elvégre ha nem a vezető módszerei szerint járnak el, és osztogatják a kegyetlen büntetéseket, akkor mehetnek vissza tanoncnak elszenvedni azokat. Egy évig voltam tanító, aztán ott hagytam a rendet *annak az évnek a gondolatára is megborzong, nem is szeretne róla beszélni* És akkor fogadtam meg, hogy nekem nem lesz többé tanítóm, és én sem fogok senkit tanítani. Illetve hogy soha többé halandónak nem engedelmeskedem. És mellesleg *igyekszik érzelemmentes hangot erőltetni, mintha csak nem is érdekelné a dolog* Az utolsó, akit tanítottam a rendnél, egy hatalmas sebhellyel gazdagodott az arcán, kis híján meg is vakult.
*Ujját végighúzza bal szeme aljától arca közepéig, hogy mutassa, milyen sebről beszél. Ez utóbbit főleg elrettentésképpen teszi hozzá, meg hozzátartozik a magyarázathoz is, ha úgy vesszük. Persze ha valakit most elkezdene tanítani, azt egyértelműen nem a rend őrült szabályai szerint tenné, de ha ezt is hozzátenné, azzal talán csak hamis reményt adná Elenithnek. Közben egy hangos sóhajt is hallat, mintha csak így akarná a sok borzalmas emléket kiűzni magából, amik ebben a néhány percben törtek felszínre, habár tudja, hogy ez nem ilyen egyszerű, most talán napokig is gyötörni fogják ezek a képek.*
3778. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-07 16:43:39
Üzenet elküldve: 2015-08-07 16:43:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*Egyre jobban sajog a feje, és egyre inkább hányásra áll a dolga. Nem érti, a felejtés miért jár ennyi fájdalommal. Egyetlen célja van, eljutni a Csengők Házába, és jelentkezni a társulathoz. De tudja, hogy ehhez keresztül kell mennie a szülőhazáján. Tudja, hogy aki felismeri, nem lesz túl kedves. Ha tényleg elakar menni a Gazdagnegyedbe, ezt az áldozatot meg kell hoznia. Ám mégis, nem mehet most azonnal, ha ilyen állapotban esetleg megtámadja egy régi szomszédja, akkor nem járna jól. És még ha így megy a Csengők házába! Szinte holt biztos, hogy elüldöznék onnan. Tehetetlenül dobja le magát a szökőkút tövébe, és felé hajol. Kezét belemeríti a friss vízbe, majd iszik is belőle. A nap erősen égeti, szinte perzseli őt, ahogy a forró macskakövek is, amin pihen. Mégsem mehet tovább, várnia kell, amíg elmúlik ez a szörnyű fejfájás. Majd este továbbindul. Akkor talán kevesebb járókelő lesz a szegénynegyedben.* ~Ez remek. Egyszerűen zseniális.~ *Kezét ismét a vízbe meríti, de ezúttal hófehér arcát mossa bele. Még mindig nem tudja, szabad-e ezt tennie, de nem érdekli, hiszen majd meg sül a melegtől.* ~Csak pár óra, és továbbindulhatok. Hála az égnek.~ *Úgy dönt énekel valamit, csak úgy, magának. Fejben kitalál valami kezdetleges dallamot, majd rögtönözve énekelni kezd, a lehető leghalkabban, hiszen nem akar cirkuszt.*
- Kérlek lábam, ne hagyj most cserben, vigyél el a célig! A szívem, minden egyes lépésnél apró darabokra hullik szét! Késő délután van, s én mégis... annyira magányos vagyok! Eltudnád feledtetni velem, hogy ez az otthonom? Megválasztom életem utolsó szavait... Ez a legutolsó alkalom, hogy egyedül vagyok... Mert holnaptól veled akarok énekelni! Elvesztem, de most talán végre megvan a kiút... Most már látok, de egykor vak voltam. Kisgyermekként nagyon össze vagyok zavarodva! Próbáltam megszerezni magamnak, amit lehet, mégis magamra maradtam. Megrémültem, hogy nem találtam meg a választ! Veled akarok énekelni holnaptól, csak veled, az egész világnak!
*Noroi szemeiben apró könnyek kezdenek megjelenni, ezért gyorsan elhallgat, és újra megmossa az arcát. Mély levegőket kezd venni, és összeszorított állkapoccsal állítja meg mindazt, ami előtörni készül belőle.* ~El kell jutnom arra a helyre.~
A hozzászólás írója (Noroi Mekhay) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.07 16:44:33
- Kérlek lábam, ne hagyj most cserben, vigyél el a célig! A szívem, minden egyes lépésnél apró darabokra hullik szét! Késő délután van, s én mégis... annyira magányos vagyok! Eltudnád feledtetni velem, hogy ez az otthonom? Megválasztom életem utolsó szavait... Ez a legutolsó alkalom, hogy egyedül vagyok... Mert holnaptól veled akarok énekelni! Elvesztem, de most talán végre megvan a kiút... Most már látok, de egykor vak voltam. Kisgyermekként nagyon össze vagyok zavarodva! Próbáltam megszerezni magamnak, amit lehet, mégis magamra maradtam. Megrémültem, hogy nem találtam meg a választ! Veled akarok énekelni holnaptól, csak veled, az egész világnak!
*Noroi szemeiben apró könnyek kezdenek megjelenni, ezért gyorsan elhallgat, és újra megmossa az arcát. Mély levegőket kezd venni, és összeszorított állkapoccsal állítja meg mindazt, ami előtörni készül belőle.* ~El kell jutnom arra a helyre.~
A hozzászólás írója (Noroi Mekhay) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.07 16:44:33
3777. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-07 16:21:59
Üzenet elküldve: 2015-08-07 16:21:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew Mazoral//
*A varázstudó feltevésének nyomán árnyalatnyira megemelkednek a szemöldökei, míg szájának sarkai leheletnyire felfelé kunkorodnak. Tetszik neki, hogy így áll hozzá Elenith-hez a férfi, ugyanis ha aljas kis mesterkedésekre számít tőle, annál nagyobb lesz a megilletődése az igazság pillanatában. Ami voltaképpen tényleg az aljas kis mesterkedésének a része, de tudvalévő, hogy Lorew nem ítélné el csodálatának és hitének tárgyát, tehát ez már csak részletkérdés, ami őt személy szerint teljes mértékben hidegen hagyja.*
- Majd meglátjuk. Nem lenne benne móka, ha előre elmondanám, ugye? *Teszi fel a kérdést, amelyre nem vár választ, legalábbis olyat, amelyet a mágus akkor fogalmazhatna meg, ha már tudná, mit tartogat számára a jövő. Úgy véli, Lorew most csupán egy hibbant nőszemélyt láthat, aki a saját kényére szórakozik vele, és bár van igazság benne, az fontos vonatkozása a kialakult helyzetnek, hogy a végén a varázstudó is élvezni fogja az említett mókát. Egyelőre azonban úgy fest, neki marad egyedül öröme a játékban, amely egyre mulattatóbb formákat ölt a férfi tűréshatárainak feszegetésével.
Rendkívül kedveli a magában fortyogó, szerencsétlen flótás látványát, hát még, ahogy sokadjára is képes elmondani azt, amit már többszöri alkalommal adott a tudtára, méghozzá, hogy az entitások mennyivel fölébe emelkednek a halandóknak, és a hozzájuk hasonlatos múlandó létformáknak esélyük sincs a nyomukba érni.*
- Igazad van, nagy a szakadék... De azért azt te is beláthatod, hogy nem vádolhatsz tiszteletlenséggel, amikor te is bizton viseltettél már hasonlóképpen másokkal. *Jegyzi meg, noha ezzel tulajdonképpen semmit nem akar elérni. Lorew - szinte száz százalékban - biztos, hogy nem fogja belátni a kettejük között húzódó hasonlóságokat, legfeljebb újabb kioktatást tart arról, hogy ő mennyivel fölötte van a halandóknak pusztán a hite révén. Persze ő szívéjjel meghallgatja azt is, hitegesse csak magát a férfi, hogy ő bármit is ér ebben a világban, az ilyesmit mindég szórakoztatónak találja. No nem a nemesek pökhendiségét, abban semmi érdekfeszítő nincsen, ugyanis ők a veleszületett jogukra hivatkoznak, vagy egy ócska fecnire a kezükben, mely elvileg bizonyítéka a felsőbbrendűségüknek. Ehhez azonban egy csepp fantázia sem kell, míg Lorew... Nos, az ő képzeletét nem kell félteni, és a legjobb az egészben, hogy ő a hite mellett semmit fel sem tud mutatni. Igen, ezt élvezi a legjobban az egészben, persze annyira ő sem lesz megátalkodott, hogy soha ne is adjon a kezébe bizonyítékot, de azért szívesen eljátszik a gondolattal, milyen borzalmas és szánni való halála lenne akkor, ha soha nem ismerhetne meg egy entitást sem. Vagy mondjuk végelgyengülésének utolsó pillanataiban fedné csak fel magát neki, megmutatva, hogy nem csupán a szolgálattól, de a kegyes haláltól is megfosztotta, teljes életét értelmetlenséggel bélyegezve. Gyönyörű gondolatok lennének, ha nem kedvelné jobban a tudatot, hogy egy szolga ennyire elvakultan imádja s kövesse minden utasítását.
Hosszadalmas gondolatmenetéből Lorew kérdése ébreszti, melyre valóban komplikált felelnie. Miért is ne mehetne vissza? Nyilván, ha egyszer befogadták, akkor legközelebb sem fogják eltaszítani, de neki most nem az észérveken kell tűnődnie, hanem valami szép kis hazugságon, ami varázslatos módon megmagyaráz majd mindent. Hát, nem kell sokáig törnie a fejét.*
- Azt mondták, hogyha elmegyek, többé ne keressem őket. Voltam oly' balga, hogy megemlítettem, veszélyes küldetésre megyek... De amikor Argus arról kezdett mesélni, milyen nyugodalommal hagyta hátha meghalni egy társát, nos... *Itt tart egy kérészéltű szünetet, míg szürkéskék lélektükreit oldalra veti, ajkait pedig enyhén összeszorítja, amint nyel egy nagyot.* Nem akartam egy újabb ilyen társ lenni a számára, és örülök, hogy te sem lettél az. A lényeg, hogy nem lenne merszem így visszamenni a családhoz. *Sóhajtja, visszatekintve a mágusra. Igaz, kissé karcsú ez a történet, azonban egy szőke lánytól kár is volna mély értelmet várni egy ilyen helyzetben. Amennyiben úgy látja, túl sok gyanakodást szült a férfiben, korrigálja még egykét mesével a kitalációját, de ha erre sor is kerülhetne, megütközik az azonnali elutasításon, már ami a varázstudóhoz való szegődését illeti.*
- Nem? *Kérdez vissza megrökönyödött ábrázattal, és itt egy pillanatra még a bensőjében lappangó fúria is meghőköl egy rövid momentum erejéig. Ha tényleg elutasítja Lorew, akkor nagyon okosnak kell lennie, mert nem akar lemondani egy, a mágushoz hasonlatos játékszerről. Szerencsére az újabb "nem" már valamivel bizonytalanabb módon gördül le a férfi szakállal keretezett ajkairól, így Dayria magabiztossága is visszatér. Ó, de még mennyire, szinte kapva kap az alkalmon, hogy felszaggasson egy feltételezhetően mély sérülést a mágusban.*
- De hát miért nem? Ne tedd ezt, legalább egy esélyt adj. És magyarázatot. *Kérleli, kristályosan tiszta lélektükreit kitartóan függesztve a férfin, hátha mégis csak el tud érni valamit bájos pofijának hála, noha ennek a módszernek túl sok bizalmat nem ad.*
*A varázstudó feltevésének nyomán árnyalatnyira megemelkednek a szemöldökei, míg szájának sarkai leheletnyire felfelé kunkorodnak. Tetszik neki, hogy így áll hozzá Elenith-hez a férfi, ugyanis ha aljas kis mesterkedésekre számít tőle, annál nagyobb lesz a megilletődése az igazság pillanatában. Ami voltaképpen tényleg az aljas kis mesterkedésének a része, de tudvalévő, hogy Lorew nem ítélné el csodálatának és hitének tárgyát, tehát ez már csak részletkérdés, ami őt személy szerint teljes mértékben hidegen hagyja.*
- Majd meglátjuk. Nem lenne benne móka, ha előre elmondanám, ugye? *Teszi fel a kérdést, amelyre nem vár választ, legalábbis olyat, amelyet a mágus akkor fogalmazhatna meg, ha már tudná, mit tartogat számára a jövő. Úgy véli, Lorew most csupán egy hibbant nőszemélyt láthat, aki a saját kényére szórakozik vele, és bár van igazság benne, az fontos vonatkozása a kialakult helyzetnek, hogy a végén a varázstudó is élvezni fogja az említett mókát. Egyelőre azonban úgy fest, neki marad egyedül öröme a játékban, amely egyre mulattatóbb formákat ölt a férfi tűréshatárainak feszegetésével.
Rendkívül kedveli a magában fortyogó, szerencsétlen flótás látványát, hát még, ahogy sokadjára is képes elmondani azt, amit már többszöri alkalommal adott a tudtára, méghozzá, hogy az entitások mennyivel fölébe emelkednek a halandóknak, és a hozzájuk hasonlatos múlandó létformáknak esélyük sincs a nyomukba érni.*
- Igazad van, nagy a szakadék... De azért azt te is beláthatod, hogy nem vádolhatsz tiszteletlenséggel, amikor te is bizton viseltettél már hasonlóképpen másokkal. *Jegyzi meg, noha ezzel tulajdonképpen semmit nem akar elérni. Lorew - szinte száz százalékban - biztos, hogy nem fogja belátni a kettejük között húzódó hasonlóságokat, legfeljebb újabb kioktatást tart arról, hogy ő mennyivel fölötte van a halandóknak pusztán a hite révén. Persze ő szívéjjel meghallgatja azt is, hitegesse csak magát a férfi, hogy ő bármit is ér ebben a világban, az ilyesmit mindég szórakoztatónak találja. No nem a nemesek pökhendiségét, abban semmi érdekfeszítő nincsen, ugyanis ők a veleszületett jogukra hivatkoznak, vagy egy ócska fecnire a kezükben, mely elvileg bizonyítéka a felsőbbrendűségüknek. Ehhez azonban egy csepp fantázia sem kell, míg Lorew... Nos, az ő képzeletét nem kell félteni, és a legjobb az egészben, hogy ő a hite mellett semmit fel sem tud mutatni. Igen, ezt élvezi a legjobban az egészben, persze annyira ő sem lesz megátalkodott, hogy soha ne is adjon a kezébe bizonyítékot, de azért szívesen eljátszik a gondolattal, milyen borzalmas és szánni való halála lenne akkor, ha soha nem ismerhetne meg egy entitást sem. Vagy mondjuk végelgyengülésének utolsó pillanataiban fedné csak fel magát neki, megmutatva, hogy nem csupán a szolgálattól, de a kegyes haláltól is megfosztotta, teljes életét értelmetlenséggel bélyegezve. Gyönyörű gondolatok lennének, ha nem kedvelné jobban a tudatot, hogy egy szolga ennyire elvakultan imádja s kövesse minden utasítását.
Hosszadalmas gondolatmenetéből Lorew kérdése ébreszti, melyre valóban komplikált felelnie. Miért is ne mehetne vissza? Nyilván, ha egyszer befogadták, akkor legközelebb sem fogják eltaszítani, de neki most nem az észérveken kell tűnődnie, hanem valami szép kis hazugságon, ami varázslatos módon megmagyaráz majd mindent. Hát, nem kell sokáig törnie a fejét.*
- Azt mondták, hogyha elmegyek, többé ne keressem őket. Voltam oly' balga, hogy megemlítettem, veszélyes küldetésre megyek... De amikor Argus arról kezdett mesélni, milyen nyugodalommal hagyta hátha meghalni egy társát, nos... *Itt tart egy kérészéltű szünetet, míg szürkéskék lélektükreit oldalra veti, ajkait pedig enyhén összeszorítja, amint nyel egy nagyot.* Nem akartam egy újabb ilyen társ lenni a számára, és örülök, hogy te sem lettél az. A lényeg, hogy nem lenne merszem így visszamenni a családhoz. *Sóhajtja, visszatekintve a mágusra. Igaz, kissé karcsú ez a történet, azonban egy szőke lánytól kár is volna mély értelmet várni egy ilyen helyzetben. Amennyiben úgy látja, túl sok gyanakodást szült a férfiben, korrigálja még egykét mesével a kitalációját, de ha erre sor is kerülhetne, megütközik az azonnali elutasításon, már ami a varázstudóhoz való szegődését illeti.*
- Nem? *Kérdez vissza megrökönyödött ábrázattal, és itt egy pillanatra még a bensőjében lappangó fúria is meghőköl egy rövid momentum erejéig. Ha tényleg elutasítja Lorew, akkor nagyon okosnak kell lennie, mert nem akar lemondani egy, a mágushoz hasonlatos játékszerről. Szerencsére az újabb "nem" már valamivel bizonytalanabb módon gördül le a férfi szakállal keretezett ajkairól, így Dayria magabiztossága is visszatér. Ó, de még mennyire, szinte kapva kap az alkalmon, hogy felszaggasson egy feltételezhetően mély sérülést a mágusban.*
- De hát miért nem? Ne tedd ezt, legalább egy esélyt adj. És magyarázatot. *Kérleli, kristályosan tiszta lélektükreit kitartóan függesztve a férfin, hátha mégis csak el tud érni valamit bájos pofijának hála, noha ennek a módszernek túl sok bizalmat nem ad.*
3776. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-06 23:15:19
Üzenet elküldve: 2015-08-06 23:15:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - úton//
//Gazdagnegyed//
*Lassacskán végeznek a berakodással. Néhány zsák erejéig Vaghos is segédkezik, hamar felkerülnek az utolsó motyók is a szekerekre és a karaván meg is indul zögykölődő rakományával és minden bizonnyal felkészült kísérőivel.*
//Főtér//
*A korántsem ideálisan keskeny utcák után már a főtér napfénytől csillogó kövezetét tapossák, mikor Darel hangja megtöri az egyhangú menetelés ritmusát.
Egykedvűen foglalja el kijelölt helyét a szállítmány megfelelő oldalán, miközben még a rezidencián kapott zsemle utolsó darabjait nyeli le. Hátulról, ahol ketten mennek valami motyogást hall, de természetes, hogy aki tud beszélget. Neki nincs szüksége partnerre, gondolatai tétován kóvályognak agyában, akárcsak Arthenior egyes polgárai a téren.
Az őrség néhány tagjának látványa csupán azt juttatja eszébe, hogy amint kiértek a városból, csak magukra számíthatnak.
Mély levegőt vesz. Tiszta fejjel, derűlátóan tekint észak felé, az ismeretlenbe. Tudat alatt tán reméli, hogy egy hónap múlva is rágcsálhat majd zsemlét az Owairat rezidencián.*
//Gazdagnegyed//
*Lassacskán végeznek a berakodással. Néhány zsák erejéig Vaghos is segédkezik, hamar felkerülnek az utolsó motyók is a szekerekre és a karaván meg is indul zögykölődő rakományával és minden bizonnyal felkészült kísérőivel.*
//Főtér//
*A korántsem ideálisan keskeny utcák után már a főtér napfénytől csillogó kövezetét tapossák, mikor Darel hangja megtöri az egyhangú menetelés ritmusát.
Egykedvűen foglalja el kijelölt helyét a szállítmány megfelelő oldalán, miközben még a rezidencián kapott zsemle utolsó darabjait nyeli le. Hátulról, ahol ketten mennek valami motyogást hall, de természetes, hogy aki tud beszélget. Neki nincs szüksége partnerre, gondolatai tétován kóvályognak agyában, akárcsak Arthenior egyes polgárai a téren.
Az őrség néhány tagjának látványa csupán azt juttatja eszébe, hogy amint kiértek a városból, csak magukra számíthatnak.
Mély levegőt vesz. Tiszta fejjel, derűlátóan tekint észak felé, az ismeretlenbe. Tudat alatt tán reméli, hogy egy hónap múlva is rágcsálhat majd zsemlét az Owairat rezidencián.*
3775. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-06 20:16:52
Üzenet elküldve: 2015-08-06 20:16:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
*Nem kapkodnak, ahogy áthaladnak a szegénynegyeden, majd megérkeznek a Főtérre, ahol elvileg mindenki más is csatlakozik hozzájuk. Jelahan átengedi az irányítást Darelnek, hiszen mégiscsak az ifjú felel a biztonságért. Az öreg meg, nem venné el a kenyerét. Dolgozzon csak meg azokért az aranyakért. Jót mosolyog ezen a gondolaton, majd lassú léptekkel előre irányítja lovát. Ő maga majd ingázni fog a szekerek és málhások között, de kicsit itt is, meg ott is fog lovagolni. Ő felel az áruért. Nem lehet meglazult zsinór, kinyíló láda, kiszakadó zsák.*
*Nem kapkodnak, ahogy áthaladnak a szegénynegyeden, majd megérkeznek a Főtérre, ahol elvileg mindenki más is csatlakozik hozzájuk. Jelahan átengedi az irányítást Darelnek, hiszen mégiscsak az ifjú felel a biztonságért. Az öreg meg, nem venné el a kenyerét. Dolgozzon csak meg azokért az aranyakért. Jót mosolyog ezen a gondolaton, majd lassú léptekkel előre irányítja lovát. Ő maga majd ingázni fog a szekerek és málhások között, de kicsit itt is, meg ott is fog lovagolni. Ő felel az áruért. Nem lehet meglazult zsinór, kinyíló láda, kiszakadó zsák.*
3774. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-06 19:35:39
Üzenet elküldve: 2015-08-06 19:35:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván – úton//
*A város nyugodt, még a főtér is, ahol pár katona a szökőkút körül őgyeleg. Lia odapillant rájuk, de nem bámulja őket feltűnően.*
~De fegyveresek, és azokat sosem szabad figyelmen kívül hagyni.~
*Rég volt már, hogy Lia karavánokkal járta be keresztül-kasul Lanavint, már rég nem gyerek, de bizonyos dolgokat sosem felejt el az ember. Azt sem, hogy hiába idilli a kép, a fegyveresekre figyelni kell.*
– Az tényleg jó lenne, ha az egész csupán csak kirándulás lenne. *válaszol kis mosollyal.
De Lia tudja, annál jóval fontosabb ez az út, a rakományuk minden bizonnyal értékes, és főleg a külső területeken veszélyes lehet, ha valamelyikük figyelme lankad, egy támadás pedig bármely irányból érkezhet, és bár Arthenior közvetlen közelében nem valószínű, de nem is kizárt.
Mikor Darel melléjük ér ő csak bólint:*
– Rendben.
*Látja, hogy a jól megtermett Tyran engedelmesen átsorol a bal oldalra, miközben Vaghos, igen, Lia igyekszik a neveket is megtanulni, a jobb oldalon marad.
Darel, a karavánőrség vezetője előremegy, és ez így a lány szerint teljesen értelmes elrendezés, gyakorlatilag minden irányba szabadon kilát valamelyikük, szükség esetén tud jelezni, ugyanakkor nincsenek feltűnően sokan. Ami szintén jó.
A lány hátra marad Rendoll-lal. Semmi kifogása a dolgok ilyentén alakulása ellen.
Mikor a férfi odahajol hozzá, és lop egy röpke csókot, egy pillanatra viszonozza, majd elmosolyodik.*
– Azt ugye tudod, hogy nem ezért hagyott minket hátra Darel? *kérdi kuncogva, bár való igaz, így a többiek nem láthatták a közjátékot, hacsak épp valaki nem fordult hátra valamiért.*
– Valójában a hátsó hely a leghúzósabb *mesél halkan, és a hangját talán részben el is nyomják a lovak patkóinak dobbanásai, meg a szekerek kerekeinek a nyikorgása, bár ha Tyran vagy Varghos nagyon jó hallással rendelkeznek, esetleg hallhatják is.*
– Mert innen figyelsz két oldalra is, kicsit előre, meg a hátad mögé is. Wegtorenben még olyan mondás is járta, hogy az utolsó mindig fordítva üljön a tevére! *kuncog.
Bár egyelőre semmi különös nem történik, azért Liában újra munkálnak a régi szokások, a lovával szinkronban poroszkálva lép, úgy, hogy a ló árnyékot vessen rá.*
– Túl aggodalmasnak gondolsz, ha elárulom, hogy altatóval preparált tűk vannak nálam, meg a fúvócső is készenlétben?
*Lia nem tudja, Rendoll eddig mennyit látott a fegyvereiből. Ő ugyan nem harcos, de nem is teljesen védtelen. De eddig erről sem beszélgettek. Ahogy arról sem, mit kell tenni, ha valaki megsebesül, bár ebben a szőke férfi első kézből szerzett friss tapasztalatokat az utóbbi napokban.*
*A város nyugodt, még a főtér is, ahol pár katona a szökőkút körül őgyeleg. Lia odapillant rájuk, de nem bámulja őket feltűnően.*
~De fegyveresek, és azokat sosem szabad figyelmen kívül hagyni.~
*Rég volt már, hogy Lia karavánokkal járta be keresztül-kasul Lanavint, már rég nem gyerek, de bizonyos dolgokat sosem felejt el az ember. Azt sem, hogy hiába idilli a kép, a fegyveresekre figyelni kell.*
– Az tényleg jó lenne, ha az egész csupán csak kirándulás lenne. *válaszol kis mosollyal.
De Lia tudja, annál jóval fontosabb ez az út, a rakományuk minden bizonnyal értékes, és főleg a külső területeken veszélyes lehet, ha valamelyikük figyelme lankad, egy támadás pedig bármely irányból érkezhet, és bár Arthenior közvetlen közelében nem valószínű, de nem is kizárt.
Mikor Darel melléjük ér ő csak bólint:*
– Rendben.
*Látja, hogy a jól megtermett Tyran engedelmesen átsorol a bal oldalra, miközben Vaghos, igen, Lia igyekszik a neveket is megtanulni, a jobb oldalon marad.
Darel, a karavánőrség vezetője előremegy, és ez így a lány szerint teljesen értelmes elrendezés, gyakorlatilag minden irányba szabadon kilát valamelyikük, szükség esetén tud jelezni, ugyanakkor nincsenek feltűnően sokan. Ami szintén jó.
A lány hátra marad Rendoll-lal. Semmi kifogása a dolgok ilyentén alakulása ellen.
Mikor a férfi odahajol hozzá, és lop egy röpke csókot, egy pillanatra viszonozza, majd elmosolyodik.*
– Azt ugye tudod, hogy nem ezért hagyott minket hátra Darel? *kérdi kuncogva, bár való igaz, így a többiek nem láthatták a közjátékot, hacsak épp valaki nem fordult hátra valamiért.*
– Valójában a hátsó hely a leghúzósabb *mesél halkan, és a hangját talán részben el is nyomják a lovak patkóinak dobbanásai, meg a szekerek kerekeinek a nyikorgása, bár ha Tyran vagy Varghos nagyon jó hallással rendelkeznek, esetleg hallhatják is.*
– Mert innen figyelsz két oldalra is, kicsit előre, meg a hátad mögé is. Wegtorenben még olyan mondás is járta, hogy az utolsó mindig fordítva üljön a tevére! *kuncog.
Bár egyelőre semmi különös nem történik, azért Liában újra munkálnak a régi szokások, a lovával szinkronban poroszkálva lép, úgy, hogy a ló árnyékot vessen rá.*
– Túl aggodalmasnak gondolsz, ha elárulom, hogy altatóval preparált tűk vannak nálam, meg a fúvócső is készenlétben?
*Lia nem tudja, Rendoll eddig mennyit látott a fegyvereiből. Ő ugyan nem harcos, de nem is teljesen védtelen. De eddig erről sem beszélgettek. Ahogy arról sem, mit kell tenni, ha valaki megsebesül, bár ebben a szőke férfi első kézből szerzett friss tapasztalatokat az utóbbi napokban.*
3773. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-06 18:45:52
Üzenet elküldve: 2015-08-06 18:45:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Valiel el sem hiszi, hogy újra Arthenior főterén áll. Teljesen megkönnyebbül, érzi, hogy végre otthon van. Még akkor is is, ha ez az otthon az utca. Ez a gondolat kissé elszomorítja. De ki ő, hogy itt keseregjen? Egyszerűen csak nem engedheti meg magának, hogy keseregjen azon, ahogy egész eddig élte az életét. Csípőre tett kézzel áll és forgolódik körbe, gondolkozva, hogy vajon merre is menjen. majd ahogy végignéz magán, rájön, hogy elgyötörtebben néz ki mint valaha. Utazása alatt sokat fogyott, holott amúgy sem volt egy túlsúlyos termet, de még csak egy egészséges zsírréteg sem volt rajta. Arca, végtagjai piszkosak, még a bő pólója is el van szakadva. Ha ilyen külsővel megy a Gazdagnegyedbe, valamelyik elkényeztetett ficsúrnak biztosan megesik rajta a szíve és megszánja néhány aranytallérral. *
3772. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-06 15:42:44
Üzenet elküldve: 2015-08-06 15:42:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
~Még mindig meglep, hogy nincsenek itt védelmet jelentő kőfalak...~
*Noroi nem nagyon szereti ezt a helyet, a kamu márványszobor, amiben valahogy szinte biztos, hogy nem teljesen igaz, hiszen csak egy egyszerű mende-monda, amit időközben mindig máshogy és máshogy mondtak el, hogy érdekesebbnek tűnjön. A szökőkutat viszont egyenesen imádja, és, bár nem tudja szabad-e belőle inni, mármint büntetik-e ezt a cselekedetet, azt tudja, hogy maga a víz iható. Nagyon szomjas már, még sem akarja erre fecsérelni az idejét, amikor tudja, hogy a finomabbnál finomabb italok ott várnak rá egy köpésnyire. Bár tudja, hogy tizenkét éves létére nem sok alkoholt kaphat, talán ha elég kedves lesz és megnyerő még ezt is megszerezheti magának. Még soha nem ivott ilyet, nem tudja, hogyan is működik ez pontosan, mindössze csak kiakarja próbálni. Hallott róla már meséket, hogy megfelelő mennyiség után elfelejted a problémáidat és teljesen felszabadult leszel.*
- Ha ez valóban igaz, akkor mindenképpen kipróbálom.
*Motyogja, mire egy ideges járókelő furcsán néz rá. Ártalmatlanul rámosolyog a férfire, majd sietve odébb áll.*
~Jobb lesz, ha le szokom arról, hogy hangosan beszélek...~
*Noroi nem nagyon szereti ezt a helyet, a kamu márványszobor, amiben valahogy szinte biztos, hogy nem teljesen igaz, hiszen csak egy egyszerű mende-monda, amit időközben mindig máshogy és máshogy mondtak el, hogy érdekesebbnek tűnjön. A szökőkutat viszont egyenesen imádja, és, bár nem tudja szabad-e belőle inni, mármint büntetik-e ezt a cselekedetet, azt tudja, hogy maga a víz iható. Nagyon szomjas már, még sem akarja erre fecsérelni az idejét, amikor tudja, hogy a finomabbnál finomabb italok ott várnak rá egy köpésnyire. Bár tudja, hogy tizenkét éves létére nem sok alkoholt kaphat, talán ha elég kedves lesz és megnyerő még ezt is megszerezheti magának. Még soha nem ivott ilyet, nem tudja, hogyan is működik ez pontosan, mindössze csak kiakarja próbálni. Hallott róla már meséket, hogy megfelelő mennyiség után elfelejted a problémáidat és teljesen felszabadult leszel.*
- Ha ez valóban igaz, akkor mindenképpen kipróbálom.
*Motyogja, mire egy ideges járókelő furcsán néz rá. Ártalmatlanul rámosolyog a férfire, majd sietve odébb áll.*
~Jobb lesz, ha le szokom arról, hogy hangosan beszélek...~
3771. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-06 10:47:58
Üzenet elküldve: 2015-08-06 10:47:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
// Sáros kalandok //
~Mocsári trollok?~
*Húzza fel szemöldökét a lények megnevezésére, ahogy kifelé haladnak a fogadóból. Nem sokat tud róluk, sőt... Mondhatni, szinte egyáltalán semmit, csupán, hogy nem valami agresszív teremtmények, talán annyira nem is gyakoriak, vagy pont, hogy ritkák? Jó kérdés, talán egy kocsmában hallott róluk pár kis szösszenetet fél füllel, sok évvel ez előtt, így abban sem biztos, hogy amiket tud, az úgy volt-e már akkor is, mikor szerezte az infókat, a hitelesség pedig... Két részegebbnél részegebb ember mesélte egymásnak kalandos történeteiket, szóval nem kizárt, hogy a fele se igaz annak, amit elmondtak, sőt...
Viszont a mellette sétáló ősz egyre kevésbé nyeri el a tetszését ezzel a nagy titkolózással. Jó lesz vele vigyázni.
A kis csapat, akinek "bemutatja" Toraggot, nem mondhatni, hogy túl egyhangúan lett összeverbuválva. Nem minden nap látni ennyi féle, fajta fickót egy rakáson, de a változatosság talán nem is baj. Az óriás jelenléte különösen felkelti a figyelmét, ugyanis még egyszer sem volt alkalma ezen faj egyik képviselőjével sem egy csapatban helyet foglalni.
Az elf lány jelenléte annyira nem izgatja fel, persze, vet egy röpke pillantást ékességeire, mint ezt akármelyik férfi már csupán reflexszerűen is megtenné, habár, tán még egy másodpercig sem időznek el pillantásai nyaktól lefelé, viszont az íjja még jól jöhet, fegyverén láthatóan meg is akad szeme és egy elégedett mosollyal nyugtázza: legalább van egy íjász a csapatban, aki ráadásul hosszú fülű is. Rossz elf lövőt tán még nehezebb is találni, mint fehér hollót, hasznos lehet vele beszélni pár sort az utazás alatt, még az esetleges problémákból is kihúzhatja tehetségével(?) az orkot.
Az ikrek teljesen semlegesek számára, egy köszönésnél és kedves vigyornál többet nem tervezett kommunikálni velük, maximum ha már kicsit jobban összeismerkedett az óriással és az elfel.
Elindulnak. Lopva vet egy pillantást, ki kivel talál beszélgetni, bár sok meglepetés nem éri ezzel kapcsolatban, pont ugyan olyan kommunikatív mindenki és pont ugyan azzal vagy azzal sem, mint gondolta, majd a kis csapat vezetőjére tereli tekintetét, ahogy felteszi számára a kérdést.*
-Öhm... Igen. Pár vadászaton részt vettem régebben is, valamint a közelmúltban, egészen pontosan nincs három napja, hogy lezártunk egyet. A kikötő melletti, közeli kastélyba befészkelte magát pár hárpia, tőlük kellett, hogy megszabadítsuk a várost. Gondolom én, jelenlétük nem is lett volna olyan hihetetlen nagy probléma, ha nem zaklatták volna a környezetüket, vagy nem portyázgattak volna erre arra, dehát a hárpia mégis csak hárpia, nem igaz? *Kuncog párat a mondat lezárását illetően, majd az arcán lévő karmolás okozta sebre mutat.* Ez is azok a nőstények egyikétől származik.
*Ismét pillant egy rövidet maguk mögé, majd hatalmas tenyereivel övére markolva, ott keresve nekik kényelmet eezátal, folytatja.*
-Na és ezek a trollok? Mi velük a probléma? Nem volt velük még dolgom, viszont annyit azért tudok róluk, hogy nem valami agresszívak, bár őszintén megvallva, ezzel ki is merült a tudásom ezt a témát illetően.
*Szemei kérdőn fürkészi a mellette baktató Lads tekintetét, majd ha megkapja a választ, elereszt egy gyors kérdést a csapatot illetően is.*
-És ők? Honnan vannak?
~Mocsári trollok?~
*Húzza fel szemöldökét a lények megnevezésére, ahogy kifelé haladnak a fogadóból. Nem sokat tud róluk, sőt... Mondhatni, szinte egyáltalán semmit, csupán, hogy nem valami agresszív teremtmények, talán annyira nem is gyakoriak, vagy pont, hogy ritkák? Jó kérdés, talán egy kocsmában hallott róluk pár kis szösszenetet fél füllel, sok évvel ez előtt, így abban sem biztos, hogy amiket tud, az úgy volt-e már akkor is, mikor szerezte az infókat, a hitelesség pedig... Két részegebbnél részegebb ember mesélte egymásnak kalandos történeteiket, szóval nem kizárt, hogy a fele se igaz annak, amit elmondtak, sőt...
Viszont a mellette sétáló ősz egyre kevésbé nyeri el a tetszését ezzel a nagy titkolózással. Jó lesz vele vigyázni.
A kis csapat, akinek "bemutatja" Toraggot, nem mondhatni, hogy túl egyhangúan lett összeverbuválva. Nem minden nap látni ennyi féle, fajta fickót egy rakáson, de a változatosság talán nem is baj. Az óriás jelenléte különösen felkelti a figyelmét, ugyanis még egyszer sem volt alkalma ezen faj egyik képviselőjével sem egy csapatban helyet foglalni.
Az elf lány jelenléte annyira nem izgatja fel, persze, vet egy röpke pillantást ékességeire, mint ezt akármelyik férfi már csupán reflexszerűen is megtenné, habár, tán még egy másodpercig sem időznek el pillantásai nyaktól lefelé, viszont az íjja még jól jöhet, fegyverén láthatóan meg is akad szeme és egy elégedett mosollyal nyugtázza: legalább van egy íjász a csapatban, aki ráadásul hosszú fülű is. Rossz elf lövőt tán még nehezebb is találni, mint fehér hollót, hasznos lehet vele beszélni pár sort az utazás alatt, még az esetleges problémákból is kihúzhatja tehetségével(?) az orkot.
Az ikrek teljesen semlegesek számára, egy köszönésnél és kedves vigyornál többet nem tervezett kommunikálni velük, maximum ha már kicsit jobban összeismerkedett az óriással és az elfel.
Elindulnak. Lopva vet egy pillantást, ki kivel talál beszélgetni, bár sok meglepetés nem éri ezzel kapcsolatban, pont ugyan olyan kommunikatív mindenki és pont ugyan azzal vagy azzal sem, mint gondolta, majd a kis csapat vezetőjére tereli tekintetét, ahogy felteszi számára a kérdést.*
-Öhm... Igen. Pár vadászaton részt vettem régebben is, valamint a közelmúltban, egészen pontosan nincs három napja, hogy lezártunk egyet. A kikötő melletti, közeli kastélyba befészkelte magát pár hárpia, tőlük kellett, hogy megszabadítsuk a várost. Gondolom én, jelenlétük nem is lett volna olyan hihetetlen nagy probléma, ha nem zaklatták volna a környezetüket, vagy nem portyázgattak volna erre arra, dehát a hárpia mégis csak hárpia, nem igaz? *Kuncog párat a mondat lezárását illetően, majd az arcán lévő karmolás okozta sebre mutat.* Ez is azok a nőstények egyikétől származik.
*Ismét pillant egy rövidet maguk mögé, majd hatalmas tenyereivel övére markolva, ott keresve nekik kényelmet eezátal, folytatja.*
-Na és ezek a trollok? Mi velük a probléma? Nem volt velük még dolgom, viszont annyit azért tudok róluk, hogy nem valami agresszívak, bár őszintén megvallva, ezzel ki is merült a tudásom ezt a témát illetően.
*Szemei kérdőn fürkészi a mellette baktató Lads tekintetét, majd ha megkapja a választ, elereszt egy gyors kérdést a csapatot illetően is.*
-És ők? Honnan vannak?
3770. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-06 08:17:42
Üzenet elküldve: 2015-08-06 08:17:42
ÚJ
![>Tyran Razzury [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/310_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - úton//
//Még a Gazdagnegyedben//
* Akik jönnek, azokat köszönti. Egy idő után megunja az ácsorgást és leül a földre. Ekkor hangzik el a csapatot indító kiáltás.
Kicsit puffogva kel fel s indul el, de hamar túlteszi magát a dolgon.
Amyccha reggelivel is készült nekik. ~ Minden bizonnyal odaadó házvezetőnő lesz belőle. ~ Az ölelést is elfogadja, ami eleg viccesen nézhet ki a magasságbeli különbségek miatt, de szép gesztus.
Zsemlét rágcsálva hagyja el a rezidenciát. Most kezdődik a munka. *
//Főtér//
* A város még csendes. Nincs is jobb ennél a kellemes csendnél. Az indulás szempontjából is tökéletes; sehogy sem tud senki odakeveredni a szekerekhez és lelopni valamit, mivel nem takarja őket a tömeg. A néhány járókelőre pedig figyel.
Eddig hatan kísérik a két szekeret meg a málhásokat, de reméli, hogy lesznek többen is. Hiába a több arany, ha lemészárolják őket.
Bízik Darelben, legalábbis szimpatikus azután a beszélgetés után, de a többieket nem ismeri.
A bizalmat pedig ki kell érdemelni.
Vezetőjük utasítása szerint cselekszik, amint átlépték a város határát.
Átsétál két szekér közt a baloldalra, hogy ott folytassa a menetelést. Nem számít banditákra, addig biztosan nem, míg közel vannak Artheniorhoz. Persze figyel, de a figyelem a sok órányi monoton gyaloglással egyre inkább lankad. *
//Még a Gazdagnegyedben//
* Akik jönnek, azokat köszönti. Egy idő után megunja az ácsorgást és leül a földre. Ekkor hangzik el a csapatot indító kiáltás.
Kicsit puffogva kel fel s indul el, de hamar túlteszi magát a dolgon.
Amyccha reggelivel is készült nekik. ~ Minden bizonnyal odaadó házvezetőnő lesz belőle. ~ Az ölelést is elfogadja, ami eleg viccesen nézhet ki a magasságbeli különbségek miatt, de szép gesztus.
Zsemlét rágcsálva hagyja el a rezidenciát. Most kezdődik a munka. *
//Főtér//
* A város még csendes. Nincs is jobb ennél a kellemes csendnél. Az indulás szempontjából is tökéletes; sehogy sem tud senki odakeveredni a szekerekhez és lelopni valamit, mivel nem takarja őket a tömeg. A néhány járókelőre pedig figyel.
Eddig hatan kísérik a két szekeret meg a málhásokat, de reméli, hogy lesznek többen is. Hiába a több arany, ha lemészárolják őket.
Bízik Darelben, legalábbis szimpatikus azután a beszélgetés után, de a többieket nem ismeri.
A bizalmat pedig ki kell érdemelni.
Vezetőjük utasítása szerint cselekszik, amint átlépték a város határát.
Átsétál két szekér közt a baloldalra, hogy ott folytassa a menetelést. Nem számít banditákra, addig biztosan nem, míg közel vannak Artheniorhoz. Persze figyel, de a figyelem a sok órányi monoton gyaloglással egyre inkább lankad. *
3769. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-05 22:04:40
Üzenet elküldve: 2015-08-05 22:04:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván – úton//
*Elindulnak hát a Gazdagnegyedből szépen komótosan. Nem kell sietni, a reggel a várost most nyugalomban találja. Semmi nem akadályozza őket, hogy haladjanak a Főtérig és onnan is tovább. A téren minden megszokott rendben megy az őrök, a vonuló árusok, szekerek, gyerekek, minden a helyén. Liára mosolyog.*
-Jó kis kirándulás lesz ez így együtt és még aranyat is kapunk érte.
*Persze tisztában van a veszélyekkel, de miért aggassza a lányt már előre az ilyesmivel. Különben is az indulás békésen zajlott és egészen jó hangulatban van. A fiatal harcos, aki az utasításokat osztja elég rátermettnek tűnik, ezért még felőle is nyugodt lehet. Nem szívesen kísérte volna a karavánt egy hozzá nemértő, vagy egy túlbuzgó vezetővel. Igaz az eddigi megfigyelése alapján Darel nagyon is kemény legény, de kell az egy ilyen veszélyes úthoz. Mikor elhangzik felé az utasítás máris bólint is egyet felé.*
-Rendben akkor hátramaradunk, ha bármi van jelezzük.
*A lovát hátravezeti a karaván végére tehát. Előtte persze megvárja, hogy Lia is így tegyen, aztán az utolsó szekér mögött kezdenek el haladni egy kicsit csak eltávolodva.*
-Jó hely lesz ez minekünk.
*Kacsint rá mosolyogva és kicsit közelebb lépve hozzá ad egy futó csókot a rózsaszín ajkakhoz hajolva. Itt hátul úgysincs aki látja. Gebe és Nastro kantárja persze így egymáson keresztbe ér, de csak egy pillanatra, aztán már megint Lia mellett sétálva indul tovább, vezetve a lovat a hosszú karavánpihenőhöz vivő úton. Még közel vannak a városhoz nem igazán figyel feszülten, amikor azt elhagyva a hosszú poros utat megkezdik már jobban koncentrál a feladatra, de sehol semmi gyanús csak a derűs séta Liával, a karavánt kísérve leghátul.*
*Elindulnak hát a Gazdagnegyedből szépen komótosan. Nem kell sietni, a reggel a várost most nyugalomban találja. Semmi nem akadályozza őket, hogy haladjanak a Főtérig és onnan is tovább. A téren minden megszokott rendben megy az őrök, a vonuló árusok, szekerek, gyerekek, minden a helyén. Liára mosolyog.*
-Jó kis kirándulás lesz ez így együtt és még aranyat is kapunk érte.
*Persze tisztában van a veszélyekkel, de miért aggassza a lányt már előre az ilyesmivel. Különben is az indulás békésen zajlott és egészen jó hangulatban van. A fiatal harcos, aki az utasításokat osztja elég rátermettnek tűnik, ezért még felőle is nyugodt lehet. Nem szívesen kísérte volna a karavánt egy hozzá nemértő, vagy egy túlbuzgó vezetővel. Igaz az eddigi megfigyelése alapján Darel nagyon is kemény legény, de kell az egy ilyen veszélyes úthoz. Mikor elhangzik felé az utasítás máris bólint is egyet felé.*
-Rendben akkor hátramaradunk, ha bármi van jelezzük.
*A lovát hátravezeti a karaván végére tehát. Előtte persze megvárja, hogy Lia is így tegyen, aztán az utolsó szekér mögött kezdenek el haladni egy kicsit csak eltávolodva.*
-Jó hely lesz ez minekünk.
*Kacsint rá mosolyogva és kicsit közelebb lépve hozzá ad egy futó csókot a rózsaszín ajkakhoz hajolva. Itt hátul úgysincs aki látja. Gebe és Nastro kantárja persze így egymáson keresztbe ér, de csak egy pillanatra, aztán már megint Lia mellett sétálva indul tovább, vezetve a lovat a hosszú karavánpihenőhöz vivő úton. Még közel vannak a városhoz nem igazán figyel feszülten, amikor azt elhagyva a hosszú poros utat megkezdik már jobban koncentrál a feladatra, de sehol semmi gyanús csak a derűs séta Liával, a karavánt kísérve leghátul.*
3768. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-05 20:30:02
Üzenet elküldve: 2015-08-05 20:30:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
// Sáros kalandok //
* Az orknak hamar elnyeri a tetszését az ötlet, miszerint hozzájuthat néhány aranyhoz, de természetesen jönnek a kérdések felőle, amiket jó lenne megválaszolni, mielőtt túlzottan belemerülnének a kevésbé fontos dolgokba. *
- No igen, a részletek. * konstatálja halkan az öreg, miközben kezét összecsapja, majd belekezd. Alig észrevehetően, de kicsit közelebb húzódik Toragghoz és hangerejét is lejjebb veszi, habár eddig sem kiabált. *
- Hallottál-e már a mocsári trollok értékes koponyáiról? Nos... Nekünk ilyeneket kéne beszerezni, a fizetség pedig... * Kicsit elhallgat. *
- Azt útközben is meg tudjuk beszélni. Pénz van bőven, de sok minden mást is be tudok szerezni, ha kell. * Szavaiból ítélve se nem a küldetés, se nem az öreg nem lehet a legtisztább kezű. Főleg azok számára, akik tudnak dolgokat a mocsári trollokról. De a zsoldosok ritkán válogatnak, így bizonyára Toragg is bele fog menni.
Amennyiben még kérdése van az orknak és az nem tud várni magára, míg elindulnak, abban az esetben még vár egy ideig az öreg, de aztán elindulnak. Már, ha Toraggnak is megfelelnek a dolgok. *
- Egy kisebb csapatot már összeverbuváltam, hogy azért ne legyünk egyedül. * Az ajtó nyílik és kimennek rajta. Az öreg szippant egyet a friss levegőből, majd a város képzeletbeli kapujához invitálja az orkot. *
- Ha nincs nálad víz még most szerezz be, mert hosszú az út. * Figyelmezteti és ha kell, bevárja, amíg az ork megtölti tömlőjét, csak azután mutat egy kisebb csapat felé a szinte még teljesen kihalt főtér egyik sarkában. El is indul, majd közel érve biccent a csoportnak és bemutatja őket Toraggnak és Toraggot nekik. *
- Csapat. * Néz a néhány fős alakulatra. *
- Toragg. * Mutat kezével az ork felé és ezzel le is tudta a bemutatkozást. Ha valakivel meg akar jobban ismerkedni, majd megteszi, ha nem, hát nem.
A brigád igen színes, már a fajokat tekintve:
A legfeltűnőbb a még Toraggnál is bő egy fejjel magasabb óriás. Hatalmas, erős karjai vannak, fejét fekete szakáll fedi, itt-ott már ősz szálakat is fel lehet fedezni. Haja kétoldalt még megtalálható, ám középen már kopasz. Kezében irdatlan kétélű bárd lóg. Felsőtestét nem fedi ruha.
Mellette egy nyúlánk elf lány áll, hátán tegezzel, kezében hosszú íjjal. Ruhája lenge, épp csak annyit takar, amennyi szükséges. Sötétbarna haja válláig ér, arca sima, szeme mogyoróbarna.
Néhány méterrel arrébb két, szinte teljesen ugyanúgy kinéző ember beszélget, ha nem biccentettek volna Toragg érkezésekor, szimpla járókelőknek is tűnhetnének. Magasságuk átlagos ember méretű, ám majd' olyan tömzsik, mint az óriás. Egyikük övéről harci fokos lóg, míg a másiknak hosszúkard jutott. Hajuk mindkettejüknek sötétbarna, arcszőrzetük nincs. Ruhájuk talán szarvasbőrből készült.
Végül az "ikrek" abbahagyják a beszélgetést és odafordulnak a többiekhez. Minden szempár Lads-ra villan, mire az öreg sóhajt egyet és hamarosan elindul a városból kivezető kereskedelmi úton. Néhány lépés múlva az orkhoz zárkózik és ismét beszélni kezd. Ezt hallva a többiek is keresnek beszélgetőpartnert: a két hasonló férfi ismét rázendítenek. Habár nem beszélnek túl hangosan, annyi kihallatszik, hogy a mocsári trollokról cseverésznek. Az óriás és a nő egyelőre csendben tartják a lépést, nem szólnak egy szót sem. *
- Ők a kis csapatom. * Mosolyodik el az öreg, ahogy végigfuttatja a szemét a társaságon. *
- Az óriás Bwog, a nő Kotino, a... * Keresi a megfelelő szót a maradék két férfire nézve, majd folytatja. *
- Ikrek, a nevük pedig Oiz és Ozh. Azt ne kérdezd, hogy melyik-melyik, mert mindig összekeverem őket. * Elneveti magát, majd megkérdi. *
- Neked van már tapasztalatod akár trollokkal, akár mással?
* Az orknak hamar elnyeri a tetszését az ötlet, miszerint hozzájuthat néhány aranyhoz, de természetesen jönnek a kérdések felőle, amiket jó lenne megválaszolni, mielőtt túlzottan belemerülnének a kevésbé fontos dolgokba. *
- No igen, a részletek. * konstatálja halkan az öreg, miközben kezét összecsapja, majd belekezd. Alig észrevehetően, de kicsit közelebb húzódik Toragghoz és hangerejét is lejjebb veszi, habár eddig sem kiabált. *
- Hallottál-e már a mocsári trollok értékes koponyáiról? Nos... Nekünk ilyeneket kéne beszerezni, a fizetség pedig... * Kicsit elhallgat. *
- Azt útközben is meg tudjuk beszélni. Pénz van bőven, de sok minden mást is be tudok szerezni, ha kell. * Szavaiból ítélve se nem a küldetés, se nem az öreg nem lehet a legtisztább kezű. Főleg azok számára, akik tudnak dolgokat a mocsári trollokról. De a zsoldosok ritkán válogatnak, így bizonyára Toragg is bele fog menni.
Amennyiben még kérdése van az orknak és az nem tud várni magára, míg elindulnak, abban az esetben még vár egy ideig az öreg, de aztán elindulnak. Már, ha Toraggnak is megfelelnek a dolgok. *
- Egy kisebb csapatot már összeverbuváltam, hogy azért ne legyünk egyedül. * Az ajtó nyílik és kimennek rajta. Az öreg szippant egyet a friss levegőből, majd a város képzeletbeli kapujához invitálja az orkot. *
- Ha nincs nálad víz még most szerezz be, mert hosszú az út. * Figyelmezteti és ha kell, bevárja, amíg az ork megtölti tömlőjét, csak azután mutat egy kisebb csapat felé a szinte még teljesen kihalt főtér egyik sarkában. El is indul, majd közel érve biccent a csoportnak és bemutatja őket Toraggnak és Toraggot nekik. *
- Csapat. * Néz a néhány fős alakulatra. *
- Toragg. * Mutat kezével az ork felé és ezzel le is tudta a bemutatkozást. Ha valakivel meg akar jobban ismerkedni, majd megteszi, ha nem, hát nem.
A brigád igen színes, már a fajokat tekintve:
A legfeltűnőbb a még Toraggnál is bő egy fejjel magasabb óriás. Hatalmas, erős karjai vannak, fejét fekete szakáll fedi, itt-ott már ősz szálakat is fel lehet fedezni. Haja kétoldalt még megtalálható, ám középen már kopasz. Kezében irdatlan kétélű bárd lóg. Felsőtestét nem fedi ruha.
Mellette egy nyúlánk elf lány áll, hátán tegezzel, kezében hosszú íjjal. Ruhája lenge, épp csak annyit takar, amennyi szükséges. Sötétbarna haja válláig ér, arca sima, szeme mogyoróbarna.
Néhány méterrel arrébb két, szinte teljesen ugyanúgy kinéző ember beszélget, ha nem biccentettek volna Toragg érkezésekor, szimpla járókelőknek is tűnhetnének. Magasságuk átlagos ember méretű, ám majd' olyan tömzsik, mint az óriás. Egyikük övéről harci fokos lóg, míg a másiknak hosszúkard jutott. Hajuk mindkettejüknek sötétbarna, arcszőrzetük nincs. Ruhájuk talán szarvasbőrből készült.
Végül az "ikrek" abbahagyják a beszélgetést és odafordulnak a többiekhez. Minden szempár Lads-ra villan, mire az öreg sóhajt egyet és hamarosan elindul a városból kivezető kereskedelmi úton. Néhány lépés múlva az orkhoz zárkózik és ismét beszélni kezd. Ezt hallva a többiek is keresnek beszélgetőpartnert: a két hasonló férfi ismét rázendítenek. Habár nem beszélnek túl hangosan, annyi kihallatszik, hogy a mocsári trollokról cseverésznek. Az óriás és a nő egyelőre csendben tartják a lépést, nem szólnak egy szót sem. *
- Ők a kis csapatom. * Mosolyodik el az öreg, ahogy végigfuttatja a szemét a társaságon. *
- Az óriás Bwog, a nő Kotino, a... * Keresi a megfelelő szót a maradék két férfire nézve, majd folytatja. *
- Ikrek, a nevük pedig Oiz és Ozh. Azt ne kérdezd, hogy melyik-melyik, mert mindig összekeverem őket. * Elneveti magát, majd megkérdi. *
- Neked van már tapasztalatod akár trollokkal, akár mással?
3767. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-05 18:16:11
Üzenet elküldve: 2015-08-05 18:16:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván – úton//
//Még a háznál//
* Valóban nem érkezik már több válasz a fiútól, nincs mit mondjon. A másik számára idegen a felfogás mit a fiú képvisel nem is várja, hogy bárki megértse. Nem számít mi a parancs, azt végre kell hajtani. Nincs erről mit beszélni.
A papírost átveszi s majd alkalomadtán Jelahan nak át is adja. *
- Rendben. Az nem fog ártani.
* Jegyzi meg kissé viccelődve, mert az ő memóriája valóban hagy maga után némi kivetnivalót.
A friss zsemle illata megcsapja az orrát. Magába is szívja annak kellemes illatát és ha már így alakult akkor kap az alkalmon s visszasétál egy párosért. *
- Köszönjük!
* Teszi még hozzá majd harap is egy nagyot belőle, rég evett hasonlót, jól esik. Pillanatra még szemét is lehunyja, hogy élvezze az ízének minden kis szakaszát. Sajt is jár hozzá hát abból is vesz miután felnyílnak a jeges szemek aztán bólint még majd a házra néz. *
- Lesz dolgotok épp elég a háznál is.
* Jegyzi, hogy miért? Hát az majd kiderül, de bizonyára nem fognak unatkozni azok sem kik a ház falai közt maradnak. Biccent még köszönésként aztán megindul s távozik a csapat élén. *
//Főtér//
* A főtér szokványos látképe tárul az erre járók elé. Kocsisok érkeznek északról, hogy a piacteret vegyék célba portékáikkal. A rend éber őrei masíroznak el a szegény negyed felé. Néhány gyermek játszik a kút körül madarakat kergetve. A megszokott hangzavar fogadja az erre járót, szekérkerék ütemes morajlása ahogy az úton halad, ehhez tartozó lópatkó koppanás s persze az emberek duruzsolása. Lüktető méhkas egy élő város szokványos szimfóniája.
A sok érkező közül az egyik kocsisor mellett gyalogszerrel lépdel a fiú is, lovát maga mellett vezeti, sétatempóban egyelőre nincs hova sietni. Mögötte (jó esetbe) a többiek is haladnak szép sorban, párban, ki miben ugye. *
- Jelahan!
* Lép a férfihez majd a papírost nyújtja át mit Amy adott neki. *
- Ezt Amyccha adta, rajta van a lista az ellátmányról.
* Ha a férfi átveszi akkor nem lép is tovább már persze ha a karaván vezető nem szeretne tőle egyebet.
Ha nem szeretne akkor a felfogadott társasággal veszi fel a tempót s melléjük vezeti lovát úgy halad. Amint melléjük ér rögvest meg is szólal. *
- Napnyugtáig haladunk, az erdő szélén verünk majd tábort az út mentén.
* Előrehaladva beszél, feje alig mozdul, inkább csak szemei tekintenek néha el egy egy járókelőre. *
- Vaghos, Te jobb oldalt haladsz, Tyran Te baloldalt.
* Szólítja meg a két férfit. Majd folytatja *
- Liah, Rendoll, Ti ketten hátulról tartsátok szemmel a kocsikat, az sem baj ha lemaradtok néhány lépést.
* Szól a pároshoz hiszen együtt is jöttek, bizonyára ismerik egymást harcban is épp ezért logikus őket egymáshoz közel tartani. *
- Én előre megyek, az első kocsi mellett leszek. Egymásnak jelzünk ha gond van. A városon kívül majd folytatjuk.
* Ezzel részéről be is fejezi a mondókáját, kérdést nem vár de ha van akkor arra még válaszol ellenkező esetben előre megy (meg lehet pont Jelahan mellé már ha a férfi ott van éppen, de tőle függetlenül is) az első kocsihoz s ott fogja lova kantárját miközben haladnak s szép komótos tempóban ahogy az összes többi karaván, az övék is elhagyja a várost s megkezdik a poros utat mely a karaván pihenőbe viszi majd őket... *
//Még a háznál//
* Valóban nem érkezik már több válasz a fiútól, nincs mit mondjon. A másik számára idegen a felfogás mit a fiú képvisel nem is várja, hogy bárki megértse. Nem számít mi a parancs, azt végre kell hajtani. Nincs erről mit beszélni.
A papírost átveszi s majd alkalomadtán Jelahan nak át is adja. *
- Rendben. Az nem fog ártani.
* Jegyzi meg kissé viccelődve, mert az ő memóriája valóban hagy maga után némi kivetnivalót.
A friss zsemle illata megcsapja az orrát. Magába is szívja annak kellemes illatát és ha már így alakult akkor kap az alkalmon s visszasétál egy párosért. *
- Köszönjük!
* Teszi még hozzá majd harap is egy nagyot belőle, rég evett hasonlót, jól esik. Pillanatra még szemét is lehunyja, hogy élvezze az ízének minden kis szakaszát. Sajt is jár hozzá hát abból is vesz miután felnyílnak a jeges szemek aztán bólint még majd a házra néz. *
- Lesz dolgotok épp elég a háznál is.
* Jegyzi, hogy miért? Hát az majd kiderül, de bizonyára nem fognak unatkozni azok sem kik a ház falai közt maradnak. Biccent még köszönésként aztán megindul s távozik a csapat élén. *
//Főtér//
* A főtér szokványos látképe tárul az erre járók elé. Kocsisok érkeznek északról, hogy a piacteret vegyék célba portékáikkal. A rend éber őrei masíroznak el a szegény negyed felé. Néhány gyermek játszik a kút körül madarakat kergetve. A megszokott hangzavar fogadja az erre járót, szekérkerék ütemes morajlása ahogy az úton halad, ehhez tartozó lópatkó koppanás s persze az emberek duruzsolása. Lüktető méhkas egy élő város szokványos szimfóniája.
A sok érkező közül az egyik kocsisor mellett gyalogszerrel lépdel a fiú is, lovát maga mellett vezeti, sétatempóban egyelőre nincs hova sietni. Mögötte (jó esetbe) a többiek is haladnak szép sorban, párban, ki miben ugye. *
- Jelahan!
* Lép a férfihez majd a papírost nyújtja át mit Amy adott neki. *
- Ezt Amyccha adta, rajta van a lista az ellátmányról.
* Ha a férfi átveszi akkor nem lép is tovább már persze ha a karaván vezető nem szeretne tőle egyebet.
Ha nem szeretne akkor a felfogadott társasággal veszi fel a tempót s melléjük vezeti lovát úgy halad. Amint melléjük ér rögvest meg is szólal. *
- Napnyugtáig haladunk, az erdő szélén verünk majd tábort az út mentén.
* Előrehaladva beszél, feje alig mozdul, inkább csak szemei tekintenek néha el egy egy járókelőre. *
- Vaghos, Te jobb oldalt haladsz, Tyran Te baloldalt.
* Szólítja meg a két férfit. Majd folytatja *
- Liah, Rendoll, Ti ketten hátulról tartsátok szemmel a kocsikat, az sem baj ha lemaradtok néhány lépést.
* Szól a pároshoz hiszen együtt is jöttek, bizonyára ismerik egymást harcban is épp ezért logikus őket egymáshoz közel tartani. *
- Én előre megyek, az első kocsi mellett leszek. Egymásnak jelzünk ha gond van. A városon kívül majd folytatjuk.
* Ezzel részéről be is fejezi a mondókáját, kérdést nem vár de ha van akkor arra még válaszol ellenkező esetben előre megy (meg lehet pont Jelahan mellé már ha a férfi ott van éppen, de tőle függetlenül is) az első kocsihoz s ott fogja lova kantárját miközben haladnak s szép komótos tempóban ahogy az összes többi karaván, az övék is elhagyja a várost s megkezdik a poros utat mely a karaván pihenőbe viszi majd őket... *
3766. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-05 14:44:41
Üzenet elküldve: 2015-08-05 14:44:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Karaván – úton//
//Felderítők//
*A város a hajnalban még csendes. Pár kereskedő indul meg csak a Piactér irányába, hogy portékáikat hamar pénzé tegyék. A főtéren lévő házak tövében pár hajléktalan fekszik, tétlenül adva át magukat a bormámoros álomnak, mely elérte őket. Néhányuk hangosan horkol közben, néhányuk mellett kutyák fekszenek, ők is alusznak még.
Békésnek tűnik a város hajnalban, mégis mi történhet itt? Pár városőr halad át a főtéren, kik felügyelik a rendet. Számos karaván halad át a városon, szállnak meg a fogadókba. A város csendes. Pár kóválygó ember, még csipás szemeit törölgeti, ahogy igyekszenek a hajnali munkákba.
Pár katona a szökőkút mellett ülnek, fegyvereiket élesítgetik. Ahogy meglátják a felajzott íjú leányt – mely feltűnővé teszi a városban - halkan füttyentenek egyet a lány után. Hangos kurjongatásba kezdenek, s epés megjegyzéseket tesznek a lánynak. Egyszerű gondolkodású katonák lehetnek, kik oly ritkán látnak nőt, s ha mégis, akkor így fejezik ki tetszésüket.
A nap lassan araszol fel a horizonton. Meghitt hangulat uralkodik a korai reggelen.*
//Felderítők//
*A város a hajnalban még csendes. Pár kereskedő indul meg csak a Piactér irányába, hogy portékáikat hamar pénzé tegyék. A főtéren lévő házak tövében pár hajléktalan fekszik, tétlenül adva át magukat a bormámoros álomnak, mely elérte őket. Néhányuk hangosan horkol közben, néhányuk mellett kutyák fekszenek, ők is alusznak még.
Békésnek tűnik a város hajnalban, mégis mi történhet itt? Pár városőr halad át a főtéren, kik felügyelik a rendet. Számos karaván halad át a városon, szállnak meg a fogadókba. A város csendes. Pár kóválygó ember, még csipás szemeit törölgeti, ahogy igyekszenek a hajnali munkákba.
Pár katona a szökőkút mellett ülnek, fegyvereiket élesítgetik. Ahogy meglátják a felajzott íjú leányt – mely feltűnővé teszi a városban - halkan füttyentenek egyet a lány után. Hangos kurjongatásba kezdenek, s epés megjegyzéseket tesznek a lánynak. Egyszerű gondolkodású katonák lehetnek, kik oly ritkán látnak nőt, s ha mégis, akkor így fejezik ki tetszésüket.
A nap lassan araszol fel a horizonton. Meghitt hangulat uralkodik a korai reggelen.*
3765. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-05 12:00:43
Üzenet elküldve: 2015-08-05 12:00:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A Barakk felé //
* Kilép a nagy vaskos faajtón és elképed, hogy mekkora a tömeg. Tized ennyi embert nem látott még soha. Elindul a szegénynegyed felé, hogy pénzt oszthasson a rászorulóknak, mivel az esküjében ez áll: segíteni a szegényeket, a rászorulókat. Szeretne szinte minden nap kimenni, és segíteni rajtuk, hiszen szerencsétlenek. Természetesen ha több pénze lesz akkor majd munkaadóvá is válik, és csakis, de tényleg csakis szegényeket fog felfogadni. Egy hölgy megbotlik mellette, ő rögtön ugrik, hogy nehogy elessen. Sikerül is talpon tartania. A leányzó megköszöni: *
- Köszönöm szépen. Nem tudom mi lett volna, ha ön nem jön és ment meg a sártól. Köszönöm, most azonban igyekeznem kell, hiszen sietek.
* Ärta végignéz a nagyjából 19 éves elf leányon és elmosolyodik. Majd megszólal: *
- Nagyon szívesen, máskor is!
* Majd egy lány egy szégyenlős mosoly után tovább áll. Xanven is elindul tovább, a szegénynegyed felé. Itt is lát egy-két szakadt ruhájú, rossz életű koldust, akik a gazdagok ruháját, pénzét irigylik. Persze a legtöbbjüket már elhagyta a remény. * ~ Ők a legszánalmasabbak, mind közül. Semmit, semmit nem tesznek, hogy pénzt szerezzenek. Nem dolgoznak, nem tesznek semmit, csak itt fekszenek, és várják, hogy a szájukba repüljön a sült galamb, ami persze nem fog megtörténni soha. Akik viszont a szegénynegyedben próbálnak megélni az általuk nehezen megszerzett élelemből, hát... ők azért mégis csak többet tesznek, mint ezek itt. Pff... nevetséges. ~ * Kilép a főtérnek számító területről. *
A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.08.05 15:42:29, a következő indokkal:
Világidegen szó, súlyos helyesírási hibák, vesszők sorozatos helytelen használata, ismétlődő mondatrész törlése
* Kilép a nagy vaskos faajtón és elképed, hogy mekkora a tömeg. Tized ennyi embert nem látott még soha. Elindul a szegénynegyed felé, hogy pénzt oszthasson a rászorulóknak, mivel az esküjében ez áll: segíteni a szegényeket, a rászorulókat. Szeretne szinte minden nap kimenni, és segíteni rajtuk, hiszen szerencsétlenek. Természetesen ha több pénze lesz akkor majd munkaadóvá is válik, és csakis, de tényleg csakis szegényeket fog felfogadni. Egy hölgy megbotlik mellette, ő rögtön ugrik, hogy nehogy elessen. Sikerül is talpon tartania. A leányzó megköszöni: *
- Köszönöm szépen. Nem tudom mi lett volna, ha ön nem jön és ment meg a sártól. Köszönöm, most azonban igyekeznem kell, hiszen sietek.
* Ärta végignéz a nagyjából 19 éves elf leányon és elmosolyodik. Majd megszólal: *
- Nagyon szívesen, máskor is!
* Majd egy lány egy szégyenlős mosoly után tovább áll. Xanven is elindul tovább, a szegénynegyed felé. Itt is lát egy-két szakadt ruhájú, rossz életű koldust, akik a gazdagok ruháját, pénzét irigylik. Persze a legtöbbjüket már elhagyta a remény. * ~ Ők a legszánalmasabbak, mind közül. Semmit, semmit nem tesznek, hogy pénzt szerezzenek. Nem dolgoznak, nem tesznek semmit, csak itt fekszenek, és várják, hogy a szájukba repüljön a sült galamb, ami persze nem fog megtörténni soha. Akik viszont a szegénynegyedben próbálnak megélni az általuk nehezen megszerzett élelemből, hát... ők azért mégis csak többet tesznek, mint ezek itt. Pff... nevetséges. ~ * Kilép a főtérnek számító területről. *
A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.08.05 15:42:29, a következő indokkal:
Világidegen szó, súlyos helyesírási hibák, vesszők sorozatos helytelen használata, ismétlődő mondatrész törlése
3764. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-05 00:04:07
Üzenet elküldve: 2015-08-05 00:04:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Kellemes séta //
*Igaz Eran nem érezte rosszul magát a Kósza Pintyben, de örül, hogy végre kiszabadulhat a füstös levegőjű kocsmából. Most érzi csak igazán azt a néhány féle italt, amit legurított, a fényes napon. Szidja magát, amiért belement ebbe az egészbe, de csak pár lélegzet vétel kell ahhoz, hogy megnyugodjon. Így képes vidáman folytatni útját a könyvtár felé, hogy visszaszerezze az imént lebontott agysejtjeit.
A nap elől védekezve fejébe húzza vörös utazó köpenye kámzsáját, botját pedig a járás segítésében alkalmazza. Na nem mintha olyan öreg lenne, vagy éppenséggel béna. *
*Igaz Eran nem érezte rosszul magát a Kósza Pintyben, de örül, hogy végre kiszabadulhat a füstös levegőjű kocsmából. Most érzi csak igazán azt a néhány féle italt, amit legurított, a fényes napon. Szidja magát, amiért belement ebbe az egészbe, de csak pár lélegzet vétel kell ahhoz, hogy megnyugodjon. Így képes vidáman folytatni útját a könyvtár felé, hogy visszaszerezze az imént lebontott agysejtjeit.
A nap elől védekezve fejébe húzza vörös utazó köpenye kámzsáját, botját pedig a járás segítésében alkalmazza. Na nem mintha olyan öreg lenne, vagy éppenséggel béna. *
3763. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-04 20:21:57
Üzenet elküldve: 2015-08-04 20:21:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Végül csak beér a városba. Fivlre messze lehagyta, és most sem látja sehol. Turwal előző este, pontosabban hajnalban jobban a rumosüveg fenekére nézett csatájuk után, így sikerült is elaludnia. Mégsem haragszik Dwarra amiért az elunta a reggeli várakozást, és nélküle ment a városba. Tudja, hogy a kovácssal megvárja, így most feltehetőleg a Pintyben lesz, a vörös óriás így arrafelé veszi az irányt. *
3762. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-04 19:09:01
Üzenet elküldve: 2015-08-04 19:09:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* A főtérre érve, dög melege van. Idő volt, amíg ide elért a tűző napon, teljes páncélzatában, így hiába nem szomjazott még meg a Pegazusban (vagy nem költött rá?) itt már jól esne neki egy kis hideg víz. A szökőkút úgy vonzza őt, mint legyet a dög, így apró, izmos lábain odavonszolja magát. Leül a szélére, levenni fegyvereit, pajzsát és kesztyűit, sisakját ennek tetejére helyezi, akár egy trófeát, és elkezdi mosni a napfénytől csillogó vízben arcát, haját, nem sajnálva a hűs vizet izzadt tarkójáról sem. Nem marad soká, ezt-azt leszólítva megtudja, merre van a barakk, arra veszi az irányt felfrissülve, ha meg nem állítják.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.06 10:58:21, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása. Durva helyesírási hibák.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.06 10:58:21, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása. Durva helyesírási hibák.
3761. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-04 15:49:54
Üzenet elküldve: 2015-08-04 15:49:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Dayria Yoleath Valurien//
*Nos, a tisztességtelenségnek is megvannak a maga fokozatai, ezt mindenkinek tudnia kéne. Ha nagyon le akarná egyszerűsíteni, akkor két fokozat létezik, az első, amikor Lorew tisztességtelen, ez az abszolút bocsánatos, és tolerálandó rész, és van amikor más csinálja, az természetesen nem pusztán megbocsájthatatlan, de aki ilyet művel, azt máglyán kéne elégetni. Ugyanakkor azzal a résszel kapcsolatban annyi ötlete sincs, hogy megszólaljon, miszerint egyszer majd megérti, hogy a nő miért mondja ezt. Nem szereti az ilyen homályos utalásokat, ezek Vire emlékeztetik, aki azt mondta, közeleg a halála, és a Pillanat. Talán éppen most késte le mindkettőt, hogy nem ment a karavánnal, akkor pedig joggal tarthat majd az entitás haragjától.*
- Most ha azt mondanám, hogy ebbe a játékba is belemegyek, és tegyük fel, hogy tényleg nem maradtam le semmiről, vagy legalábbis vitatkoznék, akkor valami újabb tisztességtelen csellel támasztanád alá az igazadat, csakhogy... én nem dőlök be ugyanannak a trükknek kétszer *büszkén ki is húzza magát, ahogy ezt mondja, aztán persze abba már nem gondol bele, hogy ezzel részben elismerte, hogy egyszer már bedőlt... Részletkérdés. Ugyanakkor, ami utána jön, arra gyakorlatilag nem is lehet felkészülni, de legalábbis váratlanul érte Lorewet a dolog, így még dühös is csak kis késleltetéssel lesz, hiszen... micsoda kérdés ez? Egyáltalán... Nem, végig kell vegye fejben a választ, mielőtt még belerohanna valami zsákutcába, azalatt csak arcának rándulásai jelzik, hogy dühös.*
- Teljesen más a kettő *horkan fel végül, elvégre hogyan is lehetne egy lapon említeni egy halandót és egy entitást? Egyáltalán bármilyen formában hogy lehetne összehasonlítani őket?* Egyáltalán ez... Szóval! *fújja ki magát* Egy entitás egy felsőbbrendű lény, avagy hatalom, aki egyértelműen minden tekintetben többet tud, mint a halandók. Ilyen kérdés abban az esetben fel sem merülhet, mivel neki egyértelműen igaza van, én pedig egyértelműen tévedek. A mi mértékeinkkel el sem mondható, mekkora szakadék húzódik az én tudásom, és egy ilyen felsőbbrendű lény tudása közt *eleinte próbált mindenféle hasonlatokat keresni bogarakkal, meg ilyenekkel, de igazából nem tudott olyasmit találni, ami kifejezhetne ilyen felfoghatatlanul nagy különbségeket.*
- Viszont ha egy halandó valamiféle trükkel... szóval ha valaki azt csinálja, mint te, akkor az megint más, az tisztességtelen, és nem kínos, viszont nem is örülök miatta *elvégre az már korábban is kiderülhetett a nő számára, hogy nem repes az örömtől, hogy így átverték szegény fejét, azt már nem teszi azonban hozzá, hogy kifejezetten dühös is. A másik vonal persze szintén érdekes, a tucatnyi megválaszolatlan kérdés, amit le kíván tudni annyival, hogy unatkozott. Tény, a legtöbbet megmagyarázza, de ugyanakkor... a bolondját járatta szegény Vasüleppel is, akkor viszont megjegyzendő, hogy a mágus nem lehet túl okos... Lorew persze végig sejtette, hogy nem is a Csontok Urának leszármazottjával van dolga, ez csak egyértelmű, viszont azért... Ez kicsit gyenge magyarázat, ha valaki unatkozik, akkor bemegy egy kocsmába, vagy ilyenek, esetleg szerencsejátékra adja a fejét, de azért ez már egy kicsit túlzás. Egy életveszélyes kalandra vállalkozik, csak mert kicsit unatkozott már odahaza a kúriában... Nevetséges. Persze a kiegészítésekkel együtt kicsit normálisabb formát ölt az egész, de hát ezek után mit hihet el a nőnek, és mit nem? Úgy fest kicsit, mint aki ledobta az eddigi álarcát, bár korábban is azt hitte, hogy teljesen őszinte vele. Franc essen bele azokba, akik így hazudnak!*
- Nagyon unatkozhatott *jegyzi meg végül, mert hát mi más vehetné rá ilyen őrültségekre?* Már miért ne térhetne vissza, ha eddig ott lakott? Elnyelte a kúriát a föld?
*Még a szemöldökét is felrántja a kérdésre, hiszen, mégis miféle őrültség ez? Ha eddig ott lakott, nyugodtan lakhat eztán is... aztán ki tudja, hogy megy nemeséknél. Meg hát ha nincs hová mennie, majd azt csinálja, mint Lorew, szerzetes lesz, és akkor lakhat (és alhat naphosszat) a templomban. A következők viszont igencsak megrökönyödésre késztetik. Tesztelni? Őt? Mégis milyen céllal lehet őt tesztelni? Szerencsére nem kell megkérdeznie, rögtön meg is érkezik rá a válasz, egy másik kérdés formájában.*
- Nem *vágja rá pillanatnyi habozás nélkül a lehető leghatározottabb hangján. A további szavak sem tűnik úgy, hogy meghatnák, persze átérzi ő, hogy Elenithnek nincs hová mennie, de... Ez azért nem ilyen egyszerű, mint ahogy a nemes hölgy gondolja.*
- Nem *jegyzi meg újra, ezúttal azonban kicsit megremeg a hangja, és meg is érzi, ezért gyors kompenzálásként hozzá is teszi* Én soha többet nem tanítok senkit.
*A pillantásával kerüli Elenith tekintetét, mivel a nő tudtán kívül nagyon ingoványos talajra keveredett, hiszen az az egy év, amelyet Lorew a rendnél tanítóként töltött... Nem is igazán tudná megfogalmazni, mivel nem is szeret gondolni rá. Egyszerűen kirázza a fejéből minden egyes alkalommal, ha eszébe jut, mintha csak ezzel el lenne felejtve, meg nem történtté lehetne tenni. Mondjuk valószínű, hogy a nő majd némi magyarázatot fog kérni, de ő biztos nem fogja rátukmálni senkire élete történetét, főleg az olyan részeket nem, amiket egyébként vashoroggal kell kihúzni belőle.*
*Nos, a tisztességtelenségnek is megvannak a maga fokozatai, ezt mindenkinek tudnia kéne. Ha nagyon le akarná egyszerűsíteni, akkor két fokozat létezik, az első, amikor Lorew tisztességtelen, ez az abszolút bocsánatos, és tolerálandó rész, és van amikor más csinálja, az természetesen nem pusztán megbocsájthatatlan, de aki ilyet művel, azt máglyán kéne elégetni. Ugyanakkor azzal a résszel kapcsolatban annyi ötlete sincs, hogy megszólaljon, miszerint egyszer majd megérti, hogy a nő miért mondja ezt. Nem szereti az ilyen homályos utalásokat, ezek Vire emlékeztetik, aki azt mondta, közeleg a halála, és a Pillanat. Talán éppen most késte le mindkettőt, hogy nem ment a karavánnal, akkor pedig joggal tarthat majd az entitás haragjától.*
- Most ha azt mondanám, hogy ebbe a játékba is belemegyek, és tegyük fel, hogy tényleg nem maradtam le semmiről, vagy legalábbis vitatkoznék, akkor valami újabb tisztességtelen csellel támasztanád alá az igazadat, csakhogy... én nem dőlök be ugyanannak a trükknek kétszer *büszkén ki is húzza magát, ahogy ezt mondja, aztán persze abba már nem gondol bele, hogy ezzel részben elismerte, hogy egyszer már bedőlt... Részletkérdés. Ugyanakkor, ami utána jön, arra gyakorlatilag nem is lehet felkészülni, de legalábbis váratlanul érte Lorewet a dolog, így még dühös is csak kis késleltetéssel lesz, hiszen... micsoda kérdés ez? Egyáltalán... Nem, végig kell vegye fejben a választ, mielőtt még belerohanna valami zsákutcába, azalatt csak arcának rándulásai jelzik, hogy dühös.*
- Teljesen más a kettő *horkan fel végül, elvégre hogyan is lehetne egy lapon említeni egy halandót és egy entitást? Egyáltalán bármilyen formában hogy lehetne összehasonlítani őket?* Egyáltalán ez... Szóval! *fújja ki magát* Egy entitás egy felsőbbrendű lény, avagy hatalom, aki egyértelműen minden tekintetben többet tud, mint a halandók. Ilyen kérdés abban az esetben fel sem merülhet, mivel neki egyértelműen igaza van, én pedig egyértelműen tévedek. A mi mértékeinkkel el sem mondható, mekkora szakadék húzódik az én tudásom, és egy ilyen felsőbbrendű lény tudása közt *eleinte próbált mindenféle hasonlatokat keresni bogarakkal, meg ilyenekkel, de igazából nem tudott olyasmit találni, ami kifejezhetne ilyen felfoghatatlanul nagy különbségeket.*
- Viszont ha egy halandó valamiféle trükkel... szóval ha valaki azt csinálja, mint te, akkor az megint más, az tisztességtelen, és nem kínos, viszont nem is örülök miatta *elvégre az már korábban is kiderülhetett a nő számára, hogy nem repes az örömtől, hogy így átverték szegény fejét, azt már nem teszi azonban hozzá, hogy kifejezetten dühös is. A másik vonal persze szintén érdekes, a tucatnyi megválaszolatlan kérdés, amit le kíván tudni annyival, hogy unatkozott. Tény, a legtöbbet megmagyarázza, de ugyanakkor... a bolondját járatta szegény Vasüleppel is, akkor viszont megjegyzendő, hogy a mágus nem lehet túl okos... Lorew persze végig sejtette, hogy nem is a Csontok Urának leszármazottjával van dolga, ez csak egyértelmű, viszont azért... Ez kicsit gyenge magyarázat, ha valaki unatkozik, akkor bemegy egy kocsmába, vagy ilyenek, esetleg szerencsejátékra adja a fejét, de azért ez már egy kicsit túlzás. Egy életveszélyes kalandra vállalkozik, csak mert kicsit unatkozott már odahaza a kúriában... Nevetséges. Persze a kiegészítésekkel együtt kicsit normálisabb formát ölt az egész, de hát ezek után mit hihet el a nőnek, és mit nem? Úgy fest kicsit, mint aki ledobta az eddigi álarcát, bár korábban is azt hitte, hogy teljesen őszinte vele. Franc essen bele azokba, akik így hazudnak!*
- Nagyon unatkozhatott *jegyzi meg végül, mert hát mi más vehetné rá ilyen őrültségekre?* Már miért ne térhetne vissza, ha eddig ott lakott? Elnyelte a kúriát a föld?
*Még a szemöldökét is felrántja a kérdésre, hiszen, mégis miféle őrültség ez? Ha eddig ott lakott, nyugodtan lakhat eztán is... aztán ki tudja, hogy megy nemeséknél. Meg hát ha nincs hová mennie, majd azt csinálja, mint Lorew, szerzetes lesz, és akkor lakhat (és alhat naphosszat) a templomban. A következők viszont igencsak megrökönyödésre késztetik. Tesztelni? Őt? Mégis milyen céllal lehet őt tesztelni? Szerencsére nem kell megkérdeznie, rögtön meg is érkezik rá a válasz, egy másik kérdés formájában.*
- Nem *vágja rá pillanatnyi habozás nélkül a lehető leghatározottabb hangján. A további szavak sem tűnik úgy, hogy meghatnák, persze átérzi ő, hogy Elenithnek nincs hová mennie, de... Ez azért nem ilyen egyszerű, mint ahogy a nemes hölgy gondolja.*
- Nem *jegyzi meg újra, ezúttal azonban kicsit megremeg a hangja, és meg is érzi, ezért gyors kompenzálásként hozzá is teszi* Én soha többet nem tanítok senkit.
*A pillantásával kerüli Elenith tekintetét, mivel a nő tudtán kívül nagyon ingoványos talajra keveredett, hiszen az az egy év, amelyet Lorew a rendnél tanítóként töltött... Nem is igazán tudná megfogalmazni, mivel nem is szeret gondolni rá. Egyszerűen kirázza a fejéből minden egyes alkalommal, ha eszébe jut, mintha csak ezzel el lenne felejtve, meg nem történtté lehetne tenni. Mondjuk valószínű, hogy a nő majd némi magyarázatot fog kérni, de ő biztos nem fogja rátukmálni senkire élete történetét, főleg az olyan részeket nem, amiket egyébként vashoroggal kell kihúzni belőle.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740