Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 396 (7901. - 7920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7920. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-09-05 17:03:56
Üzenet elküldve: 2020-09-05 17:03:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt//
*Nagy megkönnyebbülés, hogy immáron nem kell kutyagolnia. Hányszor, de hányszor megtette már az Arthenior - Mágustorony távot kétlábon!*
-Gyerünk, Híjas. Gyí!
*Kissé nagyobb sebességre kapcsol, már amennyire egy igásló képes nagyobb sebességre. Gondolatai messzire viszik, miközben átrobog a város főterén. Messze délen, Amon Ruadh körül, na meg Synmira... Meg kell néznie magának ezt a helyet, ha csakugyan Taitos vezeti. A tanítványai vajon tudják-e, hogy egy gyilkossal van dolguk?
Tekintete egészen megkeményedik a gondolatra. Önmagában egy mágus is igen veszélyes lehet, de egy egész csapatnyi az már valóságos fenyegetés a világukra nézve. A körmükre néz, lesz ami lesz.*
-Gyerünk, Szíjas, napnyugtára a Toronyba kell érnünk.
*Dörmögi a hátasnak, persze nem számít válaszra a részéről. Egész egyszerűen kellemes érzés, hogy van végre valaki, aki meghallgatja, mindezt pedig csendben teszi.*
*Nagy megkönnyebbülés, hogy immáron nem kell kutyagolnia. Hányszor, de hányszor megtette már az Arthenior - Mágustorony távot kétlábon!*
-Gyerünk, Híjas. Gyí!
*Kissé nagyobb sebességre kapcsol, már amennyire egy igásló képes nagyobb sebességre. Gondolatai messzire viszik, miközben átrobog a város főterén. Messze délen, Amon Ruadh körül, na meg Synmira... Meg kell néznie magának ezt a helyet, ha csakugyan Taitos vezeti. A tanítványai vajon tudják-e, hogy egy gyilkossal van dolguk?
Tekintete egészen megkeményedik a gondolatra. Önmagában egy mágus is igen veszélyes lehet, de egy egész csapatnyi az már valóságos fenyegetés a világukra nézve. A körmükre néz, lesz ami lesz.*
-Gyerünk, Szíjas, napnyugtára a Toronyba kell érnünk.
*Dörmögi a hátasnak, persze nem számít válaszra a részéről. Egész egyszerűen kellemes érzés, hogy van végre valaki, aki meghallgatja, mindezt pedig csendben teszi.*
7919. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-09-02 22:29:19
Üzenet elküldve: 2020-09-02 22:29:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Learon, Pash//
-Ezzel tisztában vagyok, hiszen földművesként és pásztorként éltem egész életemben. *Mosolyog a férfira, mert az egy elég egyértelmű, már-már banális dolgot mondott.*
-Azonban, azt hiszem, ha az ember mágikusan szerzi meg a képességeit, akkor nem a nulláról indul. *Persze ezt ő is még csak gondolja, nem biztos benne, de érzi a kezeiben a mozdulatukat és olyan az egész, mintha mindig is a kalapácsot fogta volna a pásztorbot és a könyvek mellett.*
-Szóval pallos. *Simít végig szakállán és látszik, hogy elméjében kutat a megfelelő információért.*
-Igen, ezt el tudom készíteni abban biztos vagyok! *Bólint is mellé és a mosoly, ami előbb felragadt az arcára, azóta sem tűnik el onnan.*
-Tudja, nem is azért kérik az árát, mert olyan kevesen tudnák elkészíteni, persze ez is igaz, de inkább az alapanyagok drágák! *Ha megvan a megfelelő anyag, nem lehet sokkal nehezebb, mint egy rendes kardot megkovácsolni, ha az emberben benne van a mágikus erő hozzá.*
-Ha gondolja, az lenne a legtisztább, hogy most elkérek négyszáz aranyat, ami még nem fedezi az alapanyagköltséget sem, de az árnak a fele, amit én kigondoltam. Aztán ha meg van elégedve, odaadja a másik négyszázat is, de ha nem, akkor visszaadom az előleget. Szerintem jó üzlet. *Sosem árult még kardot, de a terményeknél és a sajtoknál így szokott eljárni. Ha megfelelő az elkészített tárgy vagy étel, úgyis a kezében lesz a pénz, ha meg nem az, akkor amúgy sem adná el a silány gyártmányt.*
-Ezzel tisztában vagyok, hiszen földművesként és pásztorként éltem egész életemben. *Mosolyog a férfira, mert az egy elég egyértelmű, már-már banális dolgot mondott.*
-Azonban, azt hiszem, ha az ember mágikusan szerzi meg a képességeit, akkor nem a nulláról indul. *Persze ezt ő is még csak gondolja, nem biztos benne, de érzi a kezeiben a mozdulatukat és olyan az egész, mintha mindig is a kalapácsot fogta volna a pásztorbot és a könyvek mellett.*
-Szóval pallos. *Simít végig szakállán és látszik, hogy elméjében kutat a megfelelő információért.*
-Igen, ezt el tudom készíteni abban biztos vagyok! *Bólint is mellé és a mosoly, ami előbb felragadt az arcára, azóta sem tűnik el onnan.*
-Tudja, nem is azért kérik az árát, mert olyan kevesen tudnák elkészíteni, persze ez is igaz, de inkább az alapanyagok drágák! *Ha megvan a megfelelő anyag, nem lehet sokkal nehezebb, mint egy rendes kardot megkovácsolni, ha az emberben benne van a mágikus erő hozzá.*
-Ha gondolja, az lenne a legtisztább, hogy most elkérek négyszáz aranyat, ami még nem fedezi az alapanyagköltséget sem, de az árnak a fele, amit én kigondoltam. Aztán ha meg van elégedve, odaadja a másik négyszázat is, de ha nem, akkor visszaadom az előleget. Szerintem jó üzlet. *Sosem árult még kardot, de a terményeknél és a sajtoknál így szokott eljárni. Ha megfelelő az elkészített tárgy vagy étel, úgyis a kezében lesz a pénz, ha meg nem az, akkor amúgy sem adná el a silány gyártmányt.*
7918. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-29 23:38:39
Üzenet elküldve: 2020-08-29 23:38:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Learon, Pash//
- Pedig a szakma alapja a tudás mellett a tapasztalat. * Néz a fiú a férfira, kicsit összehúzva a szemöldökét, mert nem tudja, hogy mennyire bízhat meg egy olyan ember kezében, aki nem annyira jártas még a vas művészetében. *
- Pedig pont az lenne a tárgy, jó uram. Na nem egy kés, hanem egy mesterkard. Egy pallos, pontosabban. * Mondja a harcos, ábrándos tekintettel nézve maga elé, ahogy lelki szemei előtt már látja is a pengét. *
- Egy igazi harcosnak való pengét, nem túlcicomázott, túldíszitett dísztárgyat, hanem erős, hasznos fegyvert. De úgy tudom, hogy ilyet kevesen tudnak készíteni, és megkérik az árát is. *Vakarja a fejét elgondolkodva, mert egyrészt nem tudja, hogy a férfi, akibe belebotlott mennyire tud ilyet csinálni, és azt sem, hogy milyen áron készíti el azt. Tudja, hogy ha a képességei adottak hozzá, akkor most kezdődik csak az alkudozás. *
- Pedig a szakma alapja a tudás mellett a tapasztalat. * Néz a fiú a férfira, kicsit összehúzva a szemöldökét, mert nem tudja, hogy mennyire bízhat meg egy olyan ember kezében, aki nem annyira jártas még a vas művészetében. *
- Pedig pont az lenne a tárgy, jó uram. Na nem egy kés, hanem egy mesterkard. Egy pallos, pontosabban. * Mondja a harcos, ábrándos tekintettel nézve maga elé, ahogy lelki szemei előtt már látja is a pengét. *
- Egy igazi harcosnak való pengét, nem túlcicomázott, túldíszitett dísztárgyat, hanem erős, hasznos fegyvert. De úgy tudom, hogy ilyet kevesen tudnak készíteni, és megkérik az árát is. *Vakarja a fejét elgondolkodva, mert egyrészt nem tudja, hogy a férfi, akibe belebotlott mennyire tud ilyet csinálni, és azt sem, hogy milyen áron készíti el azt. Tudja, hogy ha a képességei adottak hozzá, akkor most kezdődik csak az alkudozás. *
7917. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-26 18:20:36
Üzenet elküldve: 2020-08-26 18:20:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt//
* Isqhea jó hallgatóság, mert az öreg úgy érzi, hogy issza minden szavát. Befejezve a füvész újfent megemlíti, hogy mennyire örül annak, hogy találkoztak.*
- Én is örülök neki. Nem semmi egy utazás volt ez a toronyig meg vissza.* Belegondolva még jó is, hogy a fiatal lány nem tartott velük. Ki tudja mit műveltek volna vele az orkok, ha legyűrik őket. A gyógyító erő említésére az öreg elmosolyodik.*
- Sok mindent láttam én már a világon. Ez is köztük volt.* Nem felvágni akar, csak hát mégis szeret büszkélkedni vele, hogy bejárta a világot fiatalon.*
- Ó igen. Ez igazán nemes célkitűzés, mivel én is rengeteg tündérrel találkoztam, akik elvesztették szárnyaikat. Igazán szomorú ilyesmit látni, de még hallani is rossz róla.* A nagyobb sérüléseknél is szükség lenne az ilyesmire és ezt már ezen az úton is megtapasztalta.*
- Bizony igazad van! Én olcsón megúsztam azzal a nyíllal. Egy súlyosabb vágásnál nem lett volna ilyen szerencsém, még úgy sem, hogy te meggyógyítottál. Még egyszer köszönöm neked!* Mosolyog rá hálásan. Közben végre elérik a város főterét.*
- Végre megérkeztünk ide is. Már kezdett sok lenni ez a kutyagolás. Mielőtt letelepednénk szerintem, akkor menjünk el a templomba és adjunk hálát, hogy élve visszatértünk.* Ajánlja fel ezt, mert hát úgy is erről beszéltek nem is olyan rég.*
* Isqhea jó hallgatóság, mert az öreg úgy érzi, hogy issza minden szavát. Befejezve a füvész újfent megemlíti, hogy mennyire örül annak, hogy találkoztak.*
- Én is örülök neki. Nem semmi egy utazás volt ez a toronyig meg vissza.* Belegondolva még jó is, hogy a fiatal lány nem tartott velük. Ki tudja mit műveltek volna vele az orkok, ha legyűrik őket. A gyógyító erő említésére az öreg elmosolyodik.*
- Sok mindent láttam én már a világon. Ez is köztük volt.* Nem felvágni akar, csak hát mégis szeret büszkélkedni vele, hogy bejárta a világot fiatalon.*
- Ó igen. Ez igazán nemes célkitűzés, mivel én is rengeteg tündérrel találkoztam, akik elvesztették szárnyaikat. Igazán szomorú ilyesmit látni, de még hallani is rossz róla.* A nagyobb sérüléseknél is szükség lenne az ilyesmire és ezt már ezen az úton is megtapasztalta.*
- Bizony igazad van! Én olcsón megúsztam azzal a nyíllal. Egy súlyosabb vágásnál nem lett volna ilyen szerencsém, még úgy sem, hogy te meggyógyítottál. Még egyszer köszönöm neked!* Mosolyog rá hálásan. Közben végre elérik a város főterét.*
- Végre megérkeztünk ide is. Már kezdett sok lenni ez a kutyagolás. Mielőtt letelepednénk szerintem, akkor menjünk el a templomba és adjunk hálát, hogy élve visszatértünk.* Ajánlja fel ezt, mert hát úgy is erről beszéltek nem is olyan rég.*
7916. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-26 18:08:30
Üzenet elküldve: 2020-08-26 18:08:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt//
*Egészen lelkesítő, amit az öreg apó mesél. Jó ideje bandukolnak már, de a félvér szívesen hallgatja az öreg meséit. Isqehát nem kell ilyesmiről győzködni. Eeyr híve, és úgy véli, Ő valóban a fény, a szeretet és a teremtés istene, aki tiszta jósággal fordul a természet körforgása, és a természet erői felé.
Azon pedig kifejezetten meg sem lepődik, hogy az apó valamikor bírta a mágiát. Csak feláldozta ezt a tudását egy másikért, azért, amit Isqeha maga is megtapasztalhatott.*
- Örülök, hogy megismertelek! *hajol meg, hogy újra kifejezze: megtiszteltetésnek érzi, hogy az öreg útitársává szegődött, és megosztja vele a tudását.
Aztán csak nagyot ránt a zsákján a vállán, ahogy ráfordulnak a Főtérre vezető útra.
Eeyr papjainak gyógyító erejét szóba hozva pedig, a csodálatos gyógyulások említésére elismerő csodálkozással pillant Xungra.*
- Nem gondoltam, hogy hallottál erről!
- Nagyon szeretnék magam is eljutni a tudásnak erre a fokára. Sok tündérszárnyat lehetne újra visszanöveszteni így... *gondol arra, hogy sokszor megcsúfolják a tündéreket, kiskorukban levágva a szárnyukat.*
- No meg szörnyű sebesüléseket is meg tudnék így gyógyítani, olyat is, amit semmilyen varázsital vagy gyógyító növény nem tud helyrehozni. *mondja ki hangosan a gondolatait, ahogy körbepillant a téren.*
- Újra itt vagyunk hát Artheniorban. *morogja félhangosan. Örül neki, persze, hogy vége a kutyagolásnak, szereti is a maga módján a várost, de a szíve mindig is Erdőmélyére és a vadonba húz.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.26 18:10:53
*Egészen lelkesítő, amit az öreg apó mesél. Jó ideje bandukolnak már, de a félvér szívesen hallgatja az öreg meséit. Isqehát nem kell ilyesmiről győzködni. Eeyr híve, és úgy véli, Ő valóban a fény, a szeretet és a teremtés istene, aki tiszta jósággal fordul a természet körforgása, és a természet erői felé.
Azon pedig kifejezetten meg sem lepődik, hogy az apó valamikor bírta a mágiát. Csak feláldozta ezt a tudását egy másikért, azért, amit Isqeha maga is megtapasztalhatott.*
- Örülök, hogy megismertelek! *hajol meg, hogy újra kifejezze: megtiszteltetésnek érzi, hogy az öreg útitársává szegődött, és megosztja vele a tudását.
Aztán csak nagyot ránt a zsákján a vállán, ahogy ráfordulnak a Főtérre vezető útra.
Eeyr papjainak gyógyító erejét szóba hozva pedig, a csodálatos gyógyulások említésére elismerő csodálkozással pillant Xungra.*
- Nem gondoltam, hogy hallottál erről!
- Nagyon szeretnék magam is eljutni a tudásnak erre a fokára. Sok tündérszárnyat lehetne újra visszanöveszteni így... *gondol arra, hogy sokszor megcsúfolják a tündéreket, kiskorukban levágva a szárnyukat.*
- No meg szörnyű sebesüléseket is meg tudnék így gyógyítani, olyat is, amit semmilyen varázsital vagy gyógyító növény nem tud helyrehozni. *mondja ki hangosan a gondolatait, ahogy körbepillant a téren.*
- Újra itt vagyunk hát Artheniorban. *morogja félhangosan. Örül neki, persze, hogy vége a kutyagolásnak, szereti is a maga módján a várost, de a szíve mindig is Erdőmélyére és a vadonba húz.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.26 18:10:53
7915. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-26 17:14:06
Üzenet elküldve: 2020-08-26 17:14:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Anyatej ügy//
*Rellannak meg se kottyan a rossz időjárás, úgy tűnik, vándor édesanyja természetszeretetét örökölte. Még tetszik is neki, hogy kis vízcseppek potyognak az arcára, de azért sem panaszkodik, ha ezt a nála okosabb és megfontoltabb felnőttek nem tartják jó ötletnek. Jókedvűen szórakozik Vanna társaságában, és közben a köpenyt markolja, amit még Thimtől kapott babatakarónak. Nagyokat kacag a röppenésektől, még nagyobbat a dalolászástól, és csak akkor dermed meg ő is, mikor Vanna.
Arca éppen olyan meglepett, mint a lányé, de csak egy pillanatra, aztán úgy érzi, azonnal közbe kell szólnia. Micsoda feltételezés, hogy ő holmi Lejja! Megrázza a fejét.*
- Nebb. Isi JELLAN. *Mondja olyan kioktató hanglejtéssel, mintha Vanna valami hatalmas butaságot mondott volna az imént.* Jellan. Jellan. Jellaaann. *Ismételgeti, aztán még tájékoztatásul hozzáteszi az elmaradhatatlan jelzőt:* Tisi. Tisi Jellan. Kiccs. Jellan. *Sok próbálkozás volt, de ha ebből nem tudja kihámozni Vanna a nevét, akkor a következő megjegyzése végképp segíteni fog az r-ek és l-ek helyrerakásával kapcsolatban, ugyanis úgy megszeppen a nénitől, hogy a keze ügyében lévő rongyot a fejére húzza. A nagy pokróc hangosan és tiltakozón mondja:*
- Takajó Jellan.
*Takaró Rellannak még a ringatás sem segít, egyre éhesebbnek érzi magát, és még a holmi jöttment nénik is mindig őt bámulják. Ez már több a soknál. Mérgesen felnyög, mint valami hisztis kamasz. Hát csak nem hagyják békén? Ha tudnák, milyen erős igazságérzete van, talán most sem gondolnák olyan ártatlannak, de ahhoz meg kéne tanulnia összefüggően beszélni, hogy érveléseit kifejtse.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.26 17:15:15
*Rellannak meg se kottyan a rossz időjárás, úgy tűnik, vándor édesanyja természetszeretetét örökölte. Még tetszik is neki, hogy kis vízcseppek potyognak az arcára, de azért sem panaszkodik, ha ezt a nála okosabb és megfontoltabb felnőttek nem tartják jó ötletnek. Jókedvűen szórakozik Vanna társaságában, és közben a köpenyt markolja, amit még Thimtől kapott babatakarónak. Nagyokat kacag a röppenésektől, még nagyobbat a dalolászástól, és csak akkor dermed meg ő is, mikor Vanna.
Arca éppen olyan meglepett, mint a lányé, de csak egy pillanatra, aztán úgy érzi, azonnal közbe kell szólnia. Micsoda feltételezés, hogy ő holmi Lejja! Megrázza a fejét.*
- Nebb. Isi JELLAN. *Mondja olyan kioktató hanglejtéssel, mintha Vanna valami hatalmas butaságot mondott volna az imént.* Jellan. Jellan. Jellaaann. *Ismételgeti, aztán még tájékoztatásul hozzáteszi az elmaradhatatlan jelzőt:* Tisi. Tisi Jellan. Kiccs. Jellan. *Sok próbálkozás volt, de ha ebből nem tudja kihámozni Vanna a nevét, akkor a következő megjegyzése végképp segíteni fog az r-ek és l-ek helyrerakásával kapcsolatban, ugyanis úgy megszeppen a nénitől, hogy a keze ügyében lévő rongyot a fejére húzza. A nagy pokróc hangosan és tiltakozón mondja:*
- Takajó Jellan.
*Takaró Rellannak még a ringatás sem segít, egyre éhesebbnek érzi magát, és még a holmi jöttment nénik is mindig őt bámulják. Ez már több a soknál. Mérgesen felnyög, mint valami hisztis kamasz. Hát csak nem hagyják békén? Ha tudnák, milyen erős igazságérzete van, talán most sem gondolnák olyan ártatlannak, de ahhoz meg kéne tanulnia összefüggően beszélni, hogy érveléseit kifejtse.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.26 17:15:15
7914. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-26 08:55:27
Üzenet elküldve: 2020-08-26 08:55:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Anyatej ügy//
*A kicsi Andorrelan édes gügyögésén elmosolyodva csóválja meg a fejét, de van benne annyi tisztelet, hogy nem simogatja meg rögtön engedély nélkül, csak kissé távolabbról kacsint a kisfiúra.*
- Értem. *Mondja Vannának és Thimnek egyszerre, Vanna is kap egy szélesebb mosolyt, elvégre kiderült, hogy nem neki van szüksége az anyatejre, ezen láthatóan jót kuncog, valószínűleg nem is gondolta. Azt azonban megérti, hogy a társaság majdnem legifjabb tagja, miért bizonygatja olyan erőteljesen ezen igazságot.*
- Kár. *Sóhajt fel a nő.* Az öreg Mukim épp bő tejáldást adott, szívesen segítettem volna, persze így is megpróbálom... *elgondolkodik*
- Mondanám a fogadót... de ott csupa polgári népek vannak mostanság, egyrészt drágák, másrészt pedig igazán, csak magukkal törődnek, a szomszéd lova meg dögöljön meg... ha értitek mire gondolok. *Ismét Andorrelanra pillant, s megint csak elmosolyodik.*
- Milyen édesek, mikor még ilyen picik. *Durrantja el az első igazi közhelyet, hogy aztán kövesse a következő.* Bezzeg, mikor felnőnek... *Sóhajt fel ismét.*
- No de mindegy is... magam a templom környékére mennék, hátha a papok ismernek asszonyokat, kik nemrég veszítették el, vagy szülték meg gyermeküket.*Pillant fel aztán.*
- De egyebet nem tudok. Ott kopogtassatok.
*A kicsi Andorrelan édes gügyögésén elmosolyodva csóválja meg a fejét, de van benne annyi tisztelet, hogy nem simogatja meg rögtön engedély nélkül, csak kissé távolabbról kacsint a kisfiúra.*
- Értem. *Mondja Vannának és Thimnek egyszerre, Vanna is kap egy szélesebb mosolyt, elvégre kiderült, hogy nem neki van szüksége az anyatejre, ezen láthatóan jót kuncog, valószínűleg nem is gondolta. Azt azonban megérti, hogy a társaság majdnem legifjabb tagja, miért bizonygatja olyan erőteljesen ezen igazságot.*
- Kár. *Sóhajt fel a nő.* Az öreg Mukim épp bő tejáldást adott, szívesen segítettem volna, persze így is megpróbálom... *elgondolkodik*
- Mondanám a fogadót... de ott csupa polgári népek vannak mostanság, egyrészt drágák, másrészt pedig igazán, csak magukkal törődnek, a szomszéd lova meg dögöljön meg... ha értitek mire gondolok. *Ismét Andorrelanra pillant, s megint csak elmosolyodik.*
- Milyen édesek, mikor még ilyen picik. *Durrantja el az első igazi közhelyet, hogy aztán kövesse a következő.* Bezzeg, mikor felnőnek... *Sóhajt fel ismét.*
- No de mindegy is... magam a templom környékére mennék, hátha a papok ismernek asszonyokat, kik nemrég veszítették el, vagy szülték meg gyermeküket.*Pillant fel aztán.*
- De egyebet nem tudok. Ott kopogtassatok.
7913. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-25 12:26:44
Üzenet elküldve: 2020-08-25 12:26:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Irány Lihanech - zárás//
*Langyosodó napsugarak tekergőznek a vörös csigák között, lomha szél lebegteti a kék ruhácska redőit, s a göndör fürtöket. Aprócska árnyékot vet az útra a gnóm leány, noha utazócsomagja is húzza a vállát. Rövid, de gyors léptekkel halad, boldog és büszke mosollyal az arcán. Valami végre elkezdődött, valami jobbá lesz a folyamat által, s ennek ő is tevékeny részese lehet. Hálás számtalan barátjának, sok értékes lelket ismerhetett meg e megtépázott vidéken. A sok fájdalom és veszteség alatt megtalálta az erőt és reménységet. Pontosan erre vágyott, mikor szülőföldjét maga mögött hagyta.
Hosszú út áll mögötte és előtte is. Be kell látnia, hogy tervei anyagi forrás nélkül nehezen vihetőek keresztül, ezért nem tehet mást, mint hogy visszatér a gyökereihez, teljes örökségét pénzzé teszi. Az emlékek úgyis a lelkében élnek, nem a falakban, a családi ház üresen csak egy szomorú épület, mi lassanként elenyész. Kinyitja könyvecskéjét, melynek belső oldalán ott a kép, mit a vénséges és agyafúrt bőlcs, Ar Thenior ajándékozott neki. Lágy mosollyal simítja meg a boldog tengerparti jelenetet, éppen úgy néz ki, ahogy elképzelte. Nehéz lesz mindent elengedni, bizonyára eltart egy darabig, míg végleg lezárja boldog gyermekkorát. Ideje viszont végre teljesen átlépni a felnőtt világba, és teljessé tenni azt.
Megáll a képzeletbeli városhatár szélén, és a könyvecskéjét magához ölelve megfordul.
~Köszönök mindent, Arthenior és Szarvasliget! Barátaim... magammal viszlek titeket a szívemben. Vigyázzatok egymásra!~
Egy hosszú percig elréved igy szelíd tekintettel, aztán hirtelen megfordul a szélirány, és vörös fürtjeit az arcába csapja. Megfordul, és útnak indul alázatosan leengedett fejjel. No igen, van, ami sosem változik.*
*Langyosodó napsugarak tekergőznek a vörös csigák között, lomha szél lebegteti a kék ruhácska redőit, s a göndör fürtöket. Aprócska árnyékot vet az útra a gnóm leány, noha utazócsomagja is húzza a vállát. Rövid, de gyors léptekkel halad, boldog és büszke mosollyal az arcán. Valami végre elkezdődött, valami jobbá lesz a folyamat által, s ennek ő is tevékeny részese lehet. Hálás számtalan barátjának, sok értékes lelket ismerhetett meg e megtépázott vidéken. A sok fájdalom és veszteség alatt megtalálta az erőt és reménységet. Pontosan erre vágyott, mikor szülőföldjét maga mögött hagyta.
Hosszú út áll mögötte és előtte is. Be kell látnia, hogy tervei anyagi forrás nélkül nehezen vihetőek keresztül, ezért nem tehet mást, mint hogy visszatér a gyökereihez, teljes örökségét pénzzé teszi. Az emlékek úgyis a lelkében élnek, nem a falakban, a családi ház üresen csak egy szomorú épület, mi lassanként elenyész. Kinyitja könyvecskéjét, melynek belső oldalán ott a kép, mit a vénséges és agyafúrt bőlcs, Ar Thenior ajándékozott neki. Lágy mosollyal simítja meg a boldog tengerparti jelenetet, éppen úgy néz ki, ahogy elképzelte. Nehéz lesz mindent elengedni, bizonyára eltart egy darabig, míg végleg lezárja boldog gyermekkorát. Ideje viszont végre teljesen átlépni a felnőtt világba, és teljessé tenni azt.
Megáll a képzeletbeli városhatár szélén, és a könyvecskéjét magához ölelve megfordul.
~Köszönök mindent, Arthenior és Szarvasliget! Barátaim... magammal viszlek titeket a szívemben. Vigyázzatok egymásra!~
Egy hosszú percig elréved igy szelíd tekintettel, aztán hirtelen megfordul a szélirány, és vörös fürtjeit az arcába csapja. Megfordul, és útnak indul alázatosan leengedett fejjel. No igen, van, ami sosem változik.*
7912. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-23 21:53:00
Üzenet elküldve: 2020-08-23 21:53:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Anyatej ügy//
*Komolyan vette Vanna kérését, amely úgy szólt: "ügyes legyél!". Bár mindent megtett, egyelőre semmi siker. Egyelőre. Lassan az eső is cseperegni kezd és a jó eső illat hamar érződik. Thim számára ez igen kellemes. Szereti a vizet, sosem kifogásolja az esőt, főleg nem a meleg, nyári esőt. Azonban most hirtelen kap fejéhez, hiszen amíg neki nem gond egy kicsit vizesnek lenni, a baba súlyos beteg is lehet. Könnyen elveszik egy ilyen kicsi, ártatlan élet. Gyorsan visszatér hozzájuk és látja, hogy minden rendben. A tündér és a baba egy fa alatt állnak, még a görény is biztonságban van. Thim úgy érzi, senkinél sincs nagyobb biztonságban ez a gyermek, mint Vanna. A "bölcsesség" felfedezéséről ugyan lemaradt, de később még értesülhet róla, és nagyon fog örvendeni annak, amit Vanna felismert. Kisvártatva odalép hozzájuk egy hölgy. Felveti a tehéntejet, meg a kecsketejet. Egyik ízletesebb mint a másik a felnőtt elf számára. Vajon a babának is jót tenne? Thim is tudja, hogy idővel át kell majd állniuk valami ilyesmire. Sőt, valószínű, hogy elég hamar.*
- Igen, neki lesz. Egyelőre szeretnénk, ha anyatejet kapna. Az édesanyja már nincs közöttünk. Ismer olyat, aki tudna segíteni?
*Komolyan vette Vanna kérését, amely úgy szólt: "ügyes legyél!". Bár mindent megtett, egyelőre semmi siker. Egyelőre. Lassan az eső is cseperegni kezd és a jó eső illat hamar érződik. Thim számára ez igen kellemes. Szereti a vizet, sosem kifogásolja az esőt, főleg nem a meleg, nyári esőt. Azonban most hirtelen kap fejéhez, hiszen amíg neki nem gond egy kicsit vizesnek lenni, a baba súlyos beteg is lehet. Könnyen elveszik egy ilyen kicsi, ártatlan élet. Gyorsan visszatér hozzájuk és látja, hogy minden rendben. A tündér és a baba egy fa alatt állnak, még a görény is biztonságban van. Thim úgy érzi, senkinél sincs nagyobb biztonságban ez a gyermek, mint Vanna. A "bölcsesség" felfedezéséről ugyan lemaradt, de később még értesülhet róla, és nagyon fog örvendeni annak, amit Vanna felismert. Kisvártatva odalép hozzájuk egy hölgy. Felveti a tehéntejet, meg a kecsketejet. Egyik ízletesebb mint a másik a felnőtt elf számára. Vajon a babának is jót tenne? Thim is tudja, hogy idővel át kell majd állniuk valami ilyesmire. Sőt, valószínű, hogy elég hamar.*
- Igen, neki lesz. Egyelőre szeretnénk, ha anyatejet kapna. Az édesanyja már nincs közöttünk. Ismer olyat, aki tudna segíteni?
7911. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-23 11:47:02
Üzenet elküldve: 2020-08-23 11:47:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Rövidesen meg is érkezik a sötételfek városából a karaván, különféle egzotikus árukat hordozva. Gaerralos lassan, nagy nehézséggel letápászkodik a kordéról. Botja segítségével jár, és bár lényegesen megnehezíti páncélzata a mozgást, nem hajlandó levenni.*
~Majd újra beleerősödöm...~
*Gondolja magában, ahogy megpróbál minél tiszteletteljesebb módon búcsút venni a sötételfekből álló karavántól. Elismerésre méltó módon, és a botja segítségével sikerül egyenes tartással és a pirtianesi hagyományok szerinti minden tiszteletadással megköszönnie, hogy csatlakozhatott a karavánhoz, bár nem kevés eltitkolt ellenszenv van a szavai mögött.
Annak ellenére, hogy valószínűleg a karavánnak köszönheti, hogy élve eljutott idáig, nincs benne sok hála. A nála sokkal egészségesebb kereskedők a kordé hátuljában kártyázták végig az utat, míg ő maga kénytelen volt a szekér mellett gyalogolni a rossz térdével. És ezért a "privilégumért" kellett kifizetnie a megmaradó tartalékai jó részét.
Ráadásul míg ő mindent megtesz, és az út során is megtett, hogy fenttartsa az udvariasság és barátságosság álarcát, addig a sötételfek mindezt nyílt ellenségességgel viszonozzák.
A szavaikban, cselekedeteikben látszik, hogy nincs bennük sok szeretet az ember felé, aki most is a Pirtianesi Gárda tiszti vértjét viseli, ami egy szinte csak sötételfek által látott kitüntetés.
Nem tisztelik az embert, aki gyáva volt megtorolni a zendülést, mely nyílt titok volt Pirtianes-szerte. És így, látván, hogy némán tűr minden megaláztatást, az egész út során perverz élvezettel halmozták tovább a hátára a terheket és megszégyenítő feladatokat.
Nyíltan kiröhögik búcsúját, pár sértést dobva felé, igyekezve kiprovokálni a megtorlást, ám ő csak megfordul, és továbbra is teljesen kontrollált arckifejezéssel távozik. Járásán alig látszik, hogy sánta... egészen addig, amíg ki nem ér a karaván látóteréből, ahol is nemes egyszerűséggel összeroskad egy ház tövébe.
Fáradtan néz körbe.*
~Tényleg megváltozott a város...~
*Nem lát sok díszes ruhába öltözött nemest, állig felfegyverzett őröket, ám sokkal kevesebb rongyok által takart pór kerül a szeme elé. A hely, amit ő még csak Szegénynegyednek ismer, teljesen átalakult. Bár több helyen még mindig romos, és koldusokból sincs hiány, már ritkább az a reménytelen arckifejezés, amire gyerekkorából emlékszik, és ami Pirtianesben a rabszolgákra jellemző.
Kifújja magát, majd nagy nehézséggel feltápászkodik. Tudja, hogy hova akar menni, a hely, amit gyerekkora óta nem látott, és amihez oly sok emlék fűzi.
Lassabban, jobban kímélve a térdét elindul az egykori Gazdagnegyed felé, megszemlélni gyerekkori otthonát.*
~Majd újra beleerősödöm...~
*Gondolja magában, ahogy megpróbál minél tiszteletteljesebb módon búcsút venni a sötételfekből álló karavántól. Elismerésre méltó módon, és a botja segítségével sikerül egyenes tartással és a pirtianesi hagyományok szerinti minden tiszteletadással megköszönnie, hogy csatlakozhatott a karavánhoz, bár nem kevés eltitkolt ellenszenv van a szavai mögött.
Annak ellenére, hogy valószínűleg a karavánnak köszönheti, hogy élve eljutott idáig, nincs benne sok hála. A nála sokkal egészségesebb kereskedők a kordé hátuljában kártyázták végig az utat, míg ő maga kénytelen volt a szekér mellett gyalogolni a rossz térdével. És ezért a "privilégumért" kellett kifizetnie a megmaradó tartalékai jó részét.
Ráadásul míg ő mindent megtesz, és az út során is megtett, hogy fenttartsa az udvariasság és barátságosság álarcát, addig a sötételfek mindezt nyílt ellenségességgel viszonozzák.
A szavaikban, cselekedeteikben látszik, hogy nincs bennük sok szeretet az ember felé, aki most is a Pirtianesi Gárda tiszti vértjét viseli, ami egy szinte csak sötételfek által látott kitüntetés.
Nem tisztelik az embert, aki gyáva volt megtorolni a zendülést, mely nyílt titok volt Pirtianes-szerte. És így, látván, hogy némán tűr minden megaláztatást, az egész út során perverz élvezettel halmozták tovább a hátára a terheket és megszégyenítő feladatokat.
Nyíltan kiröhögik búcsúját, pár sértést dobva felé, igyekezve kiprovokálni a megtorlást, ám ő csak megfordul, és továbbra is teljesen kontrollált arckifejezéssel távozik. Járásán alig látszik, hogy sánta... egészen addig, amíg ki nem ér a karaván látóteréből, ahol is nemes egyszerűséggel összeroskad egy ház tövébe.
Fáradtan néz körbe.*
~Tényleg megváltozott a város...~
*Nem lát sok díszes ruhába öltözött nemest, állig felfegyverzett őröket, ám sokkal kevesebb rongyok által takart pór kerül a szeme elé. A hely, amit ő még csak Szegénynegyednek ismer, teljesen átalakult. Bár több helyen még mindig romos, és koldusokból sincs hiány, már ritkább az a reménytelen arckifejezés, amire gyerekkorából emlékszik, és ami Pirtianesben a rabszolgákra jellemző.
Kifújja magát, majd nagy nehézséggel feltápászkodik. Tudja, hogy hova akar menni, a hely, amit gyerekkora óta nem látott, és amihez oly sok emlék fűzi.
Lassabban, jobban kímélve a térdét elindul az egykori Gazdagnegyed felé, megszemlélni gyerekkori otthonát.*
7910. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-22 23:18:57
Üzenet elküldve: 2020-08-22 23:18:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Learon, Pash//
-Hát, nem vagyok olyan régóta kovács. *Kicsit zavartan megvakarja a szakállát, mert nem szeretne hazudni a fiúnak.*
-Csak most, amikor megjelent Ar Thenior itt a főtéren, nekem adta a mesterkardok kovácsolásának tudását, meg úgy alapvetően kovácstudást. A mozdulatokat is. Furcsán hangozhat, de így van. Egyébként mágus vagyok ezen kívül. *Aztán amikor az árat kérdezi a másik, nem esik kétségbe azon, hogy eddig egyáltalán nem gondolkodott ilyesmin, hanem egyből rávág valami olyasmit, amivel hirtelenjében kitérhet az adott kérdés elől egy pár perc erejéig.*
-Az attól függ, hogy mi lenne a kovácsolás tárgya! Egy kés nyilván kevesebbe kerül, mint egy mesterkard, de ez ugye magától értetődik. *A mosolygást ő is ugyanúgy viszonozza, csak kissé szélesebben, hiszen ez a helyzet egészen kedvező lehet neki, ha úgy alakul, ahogy szeretnék mind a ketten.*
-Mit szeretne kovácsoltatni? *Teszi fel a kérdést, hogy aztán tudjon valami árat kitalálni rá.*
-Hát, nem vagyok olyan régóta kovács. *Kicsit zavartan megvakarja a szakállát, mert nem szeretne hazudni a fiúnak.*
-Csak most, amikor megjelent Ar Thenior itt a főtéren, nekem adta a mesterkardok kovácsolásának tudását, meg úgy alapvetően kovácstudást. A mozdulatokat is. Furcsán hangozhat, de így van. Egyébként mágus vagyok ezen kívül. *Aztán amikor az árat kérdezi a másik, nem esik kétségbe azon, hogy eddig egyáltalán nem gondolkodott ilyesmin, hanem egyből rávág valami olyasmit, amivel hirtelenjében kitérhet az adott kérdés elől egy pár perc erejéig.*
-Az attól függ, hogy mi lenne a kovácsolás tárgya! Egy kés nyilván kevesebbe kerül, mint egy mesterkard, de ez ugye magától értetődik. *A mosolygást ő is ugyanúgy viszonozza, csak kissé szélesebben, hiszen ez a helyzet egészen kedvező lehet neki, ha úgy alakul, ahogy szeretnék mind a ketten.*
-Mit szeretne kovácsoltatni? *Teszi fel a kérdést, hogy aztán tudjon valami árat kitalálni rá.*
7909. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-19 03:11:26
Üzenet elküldve: 2020-08-19 03:11:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Anyatej ügy//
*A gyerek átvándorol Vanna kezébe, aki minél óvatosabban igyekszik kivitelezni ezt a mutatványt. Nem szeretné, ha pont az ő kezéből esne ki ez a fél-kopasz kis valami, ami valószínűleg még talpra se tud esni. Thim közben furcsa dolgokat mond a kékségnek, aki nem igazán tudja mire vélni ezeket a kijelentéseket. Kis nyelv? Bölcsesség? Hát talán mégis bolond felnőtt létére is ez az elf. A két megfogalmazás közül még a becézgetéssel ki tud békülni, hiszen O'baa is mondott ilyesmiket neki kislány korában, de mostanra ezeket a kicsinyítő jelzőket nevetségesnek találja - elvégre ő már nagylány. Azonban, hogy bölcsességként jellemzi ezt a zagyvaságot, ami Rellanból árad, hát az tényleg ráncot csal az orra tövébe. A baba félig emberül, félig állatul beszél - a kutya se érti, meg ő se. Mindenesetre aki így beszél, nem lehet valami bölcs. De talán persze téved, lehet, hogy van valami a kisfiú szavaiban, ami értelmes, csak ő nem tudja kihámozni.*
- Ügyes legyél!
*Szól oda Thimnek búcsúzóul szórakozottan, azt a mondatot használva, amit ő maga is sokat hallott O'baa nénitől, mikor valami nagy dolognak készült neki. Ahogy a szavak elhagyják száját, igyekszik figyelmét a gyerekre fordítani, hiszen egy próbát megérhet mégiscsak jelentést keresni a gügyögések között. Különösen a nagy névkeresési lázban. Forgatja magában az elhangzó "bölcsességeket", hátha jut velük valamire, közben pedig bekapcsolódik a mamm-dalba. Milyen jó, hogy a baba kitalálta helyette a közös programot, míg várják, hogy a csapat felnőttebb része elintézze a munka nehezebbik felét.
Andorka látszólag örül a társaságának, de meg van szeppenve a sokaságtól. Előbbinek Vanna jobban fog örülni jó pár év múlva, utóbbival viszont már most is szimpatizál. Ő sem kifejezetten örül a kavargó tömegnek. Na meg az esőnek sem. Bár őt személy szerint kevéssé zavarná, de nem akar a kicsinek okot adni sírásra. Így, miközben ösztönösen elmammog Rellannal kórusban, igyekszik a főtéri nagy fa ágai alá bekeveredni, ügyelve rá, hogy közben Thimmel se veszítsék el egymást. A hátizsákot a benne alvó görénnyel szintén száraz helyre helyezi. Azután egyre kevesebbet pislog az elfre, meg a táskára, inkább a saját feladatára koncentrál. Elmerül kettejük kicsiny világában, dalolászik, dajkálgat, meg néha beveti a szárnyas trükköt is (bár az eső miatt sokkal kevesebbszer, mint ezelőtt). Közben pedig természetesen az elhangzott gyerekbeszéden is elmereng. Egyszer csak mintha felismerés csapna belé, megdöbbenten néz a kisfiúra, mintha először látná.*
- Kicsi Lejja?
*Majd izgatottan várja a választ.
Egy idő után azonban felfedezések ide, vagy oda, Rellan elbóbiskol - Vanna legnagyobb megkönnyebbülésére. Ezután dala halk dudorászássá csendesedik, ringatása is lágyabb ritmust vesz fel, tekintete pedig ismét felkeresi időről időre Thimet. Úgy látszik, nem haladnak valami jól. Ezt az is alátámasztja, hogy egy idő után a férfi visszatér hozzá, sikertelensége ellenére meglehetősen optimistán. Thim szavaira egyetértően bólogat, bizony, Andorkának fel kell nőnie - méghozzá mihamarabb, hogy minél kevesebb kellemetlenséget okozzon.
Ekkor lép oda hozzájuk egy nő, akit a kis tündér először zavaró jelenlétként érzékel annak túlzott közelsége miatt, de miután ráébred, hogy az illető hozzájuk beszél, sőt, esetleg segítő szándékkal érkezett, menten éberebben figyeli őt.*
- Neki lesz!
*Bök fejével határozottan a kisded felé. Valamiért ugyanis mindenáron égető kérdésnek érzi tisztázni, hogy neki aztán nem kell anyatej. Ezután a hölgy olyan kérdést tesz fel, amire Vanna egyáltalán nem tudja a választ, csak összezavarodik tőle. Hát azért anyatej, mert az kell - kész. Ez volt a feladat, azt kell szerezni. De ha belegondol, valóban megannyi állat és megannyi tej van a világon, és nagy ritkán az állatvilágban is megesik, hogy másik állat tején nő fel a kicsi, sőt, akár másik fajú állatén. Hogy jelen helyzetben melyik a helyes döntés, az az ő gyermeki elméjének túlságosan is az etikus filozófia témájába esik, így gyerekkel a kezében erre nem lévén ideje inkább újból a csöppséggel kezd foglalatoskodni.*
- O-o-ó, o-o-ó, mo-csá-ri csat-to-gó. Nin-csen baj, nin-csen baj, itt va-gyok, o-o-ó.
*Szavalja sorban a szájára jövő véletlenszerű szavakat mondóka formájában, hozzá ritmusra ringatva a kicsit, egyfajta megnyugtatásképp. Ha úgy érzi, ez segít a megnyugtatásában, akkor akár arra is hajlandó, hogy mindeközben jobban magához vonja a kicsiny buksit.*
*A gyerek átvándorol Vanna kezébe, aki minél óvatosabban igyekszik kivitelezni ezt a mutatványt. Nem szeretné, ha pont az ő kezéből esne ki ez a fél-kopasz kis valami, ami valószínűleg még talpra se tud esni. Thim közben furcsa dolgokat mond a kékségnek, aki nem igazán tudja mire vélni ezeket a kijelentéseket. Kis nyelv? Bölcsesség? Hát talán mégis bolond felnőtt létére is ez az elf. A két megfogalmazás közül még a becézgetéssel ki tud békülni, hiszen O'baa is mondott ilyesmiket neki kislány korában, de mostanra ezeket a kicsinyítő jelzőket nevetségesnek találja - elvégre ő már nagylány. Azonban, hogy bölcsességként jellemzi ezt a zagyvaságot, ami Rellanból árad, hát az tényleg ráncot csal az orra tövébe. A baba félig emberül, félig állatul beszél - a kutya se érti, meg ő se. Mindenesetre aki így beszél, nem lehet valami bölcs. De talán persze téved, lehet, hogy van valami a kisfiú szavaiban, ami értelmes, csak ő nem tudja kihámozni.*
- Ügyes legyél!
*Szól oda Thimnek búcsúzóul szórakozottan, azt a mondatot használva, amit ő maga is sokat hallott O'baa nénitől, mikor valami nagy dolognak készült neki. Ahogy a szavak elhagyják száját, igyekszik figyelmét a gyerekre fordítani, hiszen egy próbát megérhet mégiscsak jelentést keresni a gügyögések között. Különösen a nagy névkeresési lázban. Forgatja magában az elhangzó "bölcsességeket", hátha jut velük valamire, közben pedig bekapcsolódik a mamm-dalba. Milyen jó, hogy a baba kitalálta helyette a közös programot, míg várják, hogy a csapat felnőttebb része elintézze a munka nehezebbik felét.
Andorka látszólag örül a társaságának, de meg van szeppenve a sokaságtól. Előbbinek Vanna jobban fog örülni jó pár év múlva, utóbbival viszont már most is szimpatizál. Ő sem kifejezetten örül a kavargó tömegnek. Na meg az esőnek sem. Bár őt személy szerint kevéssé zavarná, de nem akar a kicsinek okot adni sírásra. Így, miközben ösztönösen elmammog Rellannal kórusban, igyekszik a főtéri nagy fa ágai alá bekeveredni, ügyelve rá, hogy közben Thimmel se veszítsék el egymást. A hátizsákot a benne alvó görénnyel szintén száraz helyre helyezi. Azután egyre kevesebbet pislog az elfre, meg a táskára, inkább a saját feladatára koncentrál. Elmerül kettejük kicsiny világában, dalolászik, dajkálgat, meg néha beveti a szárnyas trükköt is (bár az eső miatt sokkal kevesebbszer, mint ezelőtt). Közben pedig természetesen az elhangzott gyerekbeszéden is elmereng. Egyszer csak mintha felismerés csapna belé, megdöbbenten néz a kisfiúra, mintha először látná.*
- Kicsi Lejja?
*Majd izgatottan várja a választ.
Egy idő után azonban felfedezések ide, vagy oda, Rellan elbóbiskol - Vanna legnagyobb megkönnyebbülésére. Ezután dala halk dudorászássá csendesedik, ringatása is lágyabb ritmust vesz fel, tekintete pedig ismét felkeresi időről időre Thimet. Úgy látszik, nem haladnak valami jól. Ezt az is alátámasztja, hogy egy idő után a férfi visszatér hozzá, sikertelensége ellenére meglehetősen optimistán. Thim szavaira egyetértően bólogat, bizony, Andorkának fel kell nőnie - méghozzá mihamarabb, hogy minél kevesebb kellemetlenséget okozzon.
Ekkor lép oda hozzájuk egy nő, akit a kis tündér először zavaró jelenlétként érzékel annak túlzott közelsége miatt, de miután ráébred, hogy az illető hozzájuk beszél, sőt, esetleg segítő szándékkal érkezett, menten éberebben figyeli őt.*
- Neki lesz!
*Bök fejével határozottan a kisded felé. Valamiért ugyanis mindenáron égető kérdésnek érzi tisztázni, hogy neki aztán nem kell anyatej. Ezután a hölgy olyan kérdést tesz fel, amire Vanna egyáltalán nem tudja a választ, csak összezavarodik tőle. Hát azért anyatej, mert az kell - kész. Ez volt a feladat, azt kell szerezni. De ha belegondol, valóban megannyi állat és megannyi tej van a világon, és nagy ritkán az állatvilágban is megesik, hogy másik állat tején nő fel a kicsi, sőt, akár másik fajú állatén. Hogy jelen helyzetben melyik a helyes döntés, az az ő gyermeki elméjének túlságosan is az etikus filozófia témájába esik, így gyerekkel a kezében erre nem lévén ideje inkább újból a csöppséggel kezd foglalatoskodni.*
- O-o-ó, o-o-ó, mo-csá-ri csat-to-gó. Nin-csen baj, nin-csen baj, itt va-gyok, o-o-ó.
*Szavalja sorban a szájára jövő véletlenszerű szavakat mondóka formájában, hozzá ritmusra ringatva a kicsit, egyfajta megnyugtatásképp. Ha úgy érzi, ez segít a megnyugtatásában, akkor akár arra is hajlandó, hogy mindeközben jobban magához vonja a kicsiny buksit.*
7908. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-18 19:04:22
Üzenet elküldve: 2020-08-18 19:04:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Anyatej ügy//
*Vanna, vagy ahogy Rellan nevezi, „Vanava” valóban felteszi a leglényegesebb kérdést, bár erről a kisfiú mit se tud. Sokkal inkább a szavakra, a kiejtésre figyel, na meg persze az újdonsült barátai arcát fixírozza, hogy messzemenő következtetéseket vonjon le arról, biztonságban van-e Thim, majd Vanna kezében. Már csak az kéne, hogy megint elszakítsák azoktól, akikkel jól érzi magát! Valami belső aggodalom, amit a baba nem tudna megmagyarázni, keríti a hatalmába, és talán még sokáig így is lesz. Azt mondják, az ilyesmi veszteség még a legapróbb csöppségben is nyomot hagy.*
- Ujajaa. *Mondja Thimnek, utánozva a szavait, és valami mosolyfélét is sikerül az arcára csalni egy pillanatra, de nagy sárgásbarna szemeiben még mindig a megszeppentség látszik, amely a városban kerítette hatalmába. Pedig amúgy igazán virgonc lurkó. Izgatottan mutat a távozó férfi felé, és Vanna felé fordulva hangosan magyarázza az esetet.* Ujajjj. Isi ujjajjaa. ISI ISI JEJJA! *Jókedvűen felnevet. Ha tényleg sikerül őt átadni, megint élete szerelmével lehet. Ragyogó szemei legalább is azt sugallhatják Vanna felé, hogy nagyon csodálatosnak tartja a lányt. Hiszen annyi mindenen mentek már keresztül, annyit énekeltek együtt a tópartnál potom néhány órával ezelőtt!*
- Mamm mamm mamm. *Idéz a dalból isi jej… illetve a kicsi Rellan, és a hosszú „mö” betűkkel egy nyálbuborék is keletkezik, majd kipukkan.
A nagy várakozásban Rellan odabújik Vannához, és lassan, álmosan elbóbiskol, a fejét hozzá biccenti. Talán így az eső elől is el tud bújni, de ez aligha számít neki. Biztonságban érzi magát a kedves tündér társaságában. Csak akkor pattan ki a szeme, mikor valaki egészen közelről kezd beszélni hozzájuk. Egy picit meg is ijed.*
- O-ó. *Néz körül, és buci fejét megemelve egyenesen Vannához fordul segítségért, hátha ő tudja, mi történik. Még a homlokát is ráncolja. Luni anyukája halkan és szelíden beszélt hozzá, de ez a néni sokkal idegenebbnek tűnik. Elvégre az előbb még itt se volt!*
*Vanna, vagy ahogy Rellan nevezi, „Vanava” valóban felteszi a leglényegesebb kérdést, bár erről a kisfiú mit se tud. Sokkal inkább a szavakra, a kiejtésre figyel, na meg persze az újdonsült barátai arcát fixírozza, hogy messzemenő következtetéseket vonjon le arról, biztonságban van-e Thim, majd Vanna kezében. Már csak az kéne, hogy megint elszakítsák azoktól, akikkel jól érzi magát! Valami belső aggodalom, amit a baba nem tudna megmagyarázni, keríti a hatalmába, és talán még sokáig így is lesz. Azt mondják, az ilyesmi veszteség még a legapróbb csöppségben is nyomot hagy.*
- Ujajaa. *Mondja Thimnek, utánozva a szavait, és valami mosolyfélét is sikerül az arcára csalni egy pillanatra, de nagy sárgásbarna szemeiben még mindig a megszeppentség látszik, amely a városban kerítette hatalmába. Pedig amúgy igazán virgonc lurkó. Izgatottan mutat a távozó férfi felé, és Vanna felé fordulva hangosan magyarázza az esetet.* Ujajjj. Isi ujjajjaa. ISI ISI JEJJA! *Jókedvűen felnevet. Ha tényleg sikerül őt átadni, megint élete szerelmével lehet. Ragyogó szemei legalább is azt sugallhatják Vanna felé, hogy nagyon csodálatosnak tartja a lányt. Hiszen annyi mindenen mentek már keresztül, annyit énekeltek együtt a tópartnál potom néhány órával ezelőtt!*
- Mamm mamm mamm. *Idéz a dalból isi jej… illetve a kicsi Rellan, és a hosszú „mö” betűkkel egy nyálbuborék is keletkezik, majd kipukkan.
A nagy várakozásban Rellan odabújik Vannához, és lassan, álmosan elbóbiskol, a fejét hozzá biccenti. Talán így az eső elől is el tud bújni, de ez aligha számít neki. Biztonságban érzi magát a kedves tündér társaságában. Csak akkor pattan ki a szeme, mikor valaki egészen közelről kezd beszélni hozzájuk. Egy picit meg is ijed.*
- O-ó. *Néz körül, és buci fejét megemelve egyenesen Vannához fordul segítségért, hátha ő tudja, mi történik. Még a homlokát is ráncolja. Luni anyukája halkan és szelíden beszélt hozzá, de ez a néni sokkal idegenebbnek tűnik. Elvégre az előbb még itt se volt!*
7907. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-17 19:11:08
Üzenet elküldve: 2020-08-17 19:11:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Anyatej ügy//
*A szökőkút hűvös vize kellemes, bár a mostani borult időben nehezen lehet eldönteni, hogy fentről, vagy esetleg a kútból jön az áldás. Mindenesetre a pici élvezi a vízpermetet, ahogyan azt jótékony kacagásából ki lehet következtetni. Hosszú útról érkezett a páros, s nem kis feladatot tűztek ki maguk elé, igaz, szoptatós dajkát találni, lehet, hogy nem is olyan nehéz feladat.
A főtér nyüzsög, sok ember, elf, tündér, gnóm, törpe cikázik keresztül kasul, akadnak téblábolók, s akadnak céllal tekergők is. Thim láthat asszonyokat teregetni a környező házak udvarán, láthat férfiakat baltával vállukon, az erdőségek felé indulni, de akadnak bizony karon ülő csecsemőt hordozó fiatalabbak is.*
- Tán vegyem a csecsemre az idegen borját? He?
- Te fogod lefejni iffiúr?! *Akad, aki nem is válaszol. Thim sokáig próbálkozhat, de kitartását végül mégis csak siker koronázza, mert mikor csalódottan visszatér a kúthoz, azt gondolván itt nem találnak semmi hasznosat, egy középkorú hölgy lép oda hozzájuk.*
- Anyatejet keresnek? *Kérdezi, s közben tekintete végigfut Vannán, valamint a gyermeken is.*
- Neki lesz? *Kérdezi.* De miért anyatej? Az én anyám kecsketejjel, meg tehéntejjel itatott bennünket. *Érdeklődik, bár látszik, hogy nem épp ezt a mondandót szánja a társaságnak.*
*A szökőkút hűvös vize kellemes, bár a mostani borult időben nehezen lehet eldönteni, hogy fentről, vagy esetleg a kútból jön az áldás. Mindenesetre a pici élvezi a vízpermetet, ahogyan azt jótékony kacagásából ki lehet következtetni. Hosszú útról érkezett a páros, s nem kis feladatot tűztek ki maguk elé, igaz, szoptatós dajkát találni, lehet, hogy nem is olyan nehéz feladat.
A főtér nyüzsög, sok ember, elf, tündér, gnóm, törpe cikázik keresztül kasul, akadnak téblábolók, s akadnak céllal tekergők is. Thim láthat asszonyokat teregetni a környező házak udvarán, láthat férfiakat baltával vállukon, az erdőségek felé indulni, de akadnak bizony karon ülő csecsemőt hordozó fiatalabbak is.*
- Tán vegyem a csecsemre az idegen borját? He?
- Te fogod lefejni iffiúr?! *Akad, aki nem is válaszol. Thim sokáig próbálkozhat, de kitartását végül mégis csak siker koronázza, mert mikor csalódottan visszatér a kúthoz, azt gondolván itt nem találnak semmi hasznosat, egy középkorú hölgy lép oda hozzájuk.*
- Anyatejet keresnek? *Kérdezi, s közben tekintete végigfut Vannán, valamint a gyermeken is.*
- Neki lesz? *Kérdezi.* De miért anyatej? Az én anyám kecsketejjel, meg tehéntejjel itatott bennünket. *Érdeklődik, bár látszik, hogy nem épp ezt a mondandót szánja a társaságnak.*
7906. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-16 23:12:45
Üzenet elküldve: 2020-08-16 23:12:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Anyatej ügy//
*Vanna feltette a leglényegesebb kérdést, azaz mihez kezdjenek most. Hogyan tovább? A lihanechi elf gondolatban szívja a fogát, amiért nincs egy rakat ismerőse, rokona Artheniorban. Azonban ez nem jelenthet akadályt. Talán éppen nincs senki, akihez bekopogna nyugodt szívvel a segítségért, de itt az alkalom, hogy legyen. Minthogy a két jelenlévő férfi közt valóban ő a felnőtt, úgy dönt, körbe kérdez a forgatagban. Óvatosan átnyújtja a babát Vannának, ha az át tudja venni.*
- Sebaj, ha nem értjük a kis nyelvét, majd megtanuljuk! Elhalmoz minket a bölcsességével, igaz e kicsi uraság? *mosolyog a gyerekre.* Megpróbálkozom a kérdezősködéssel, mindjárt jövök.
*Thim megállít mindenkit, aki segítőkésznek látszik. Csak annyira távolodik el, hogy még bőven lássa Vannát és Andorkát. Tart tőle, hogy elszakadnak egymástól, ha nagyon belefeledkezik a kérdezősködésbe. Kénytelen lenyelni, hogy sokan átnéznek rajta, mert olyan, mintha pénzt akarna kéregetni. Bár vannak, akik meghallgatják, akad, aki őrültnek nézi, amiért anyatejet keres. Valóban szokatlan lehet. Megértő emberekkel/lényekkel is találkozik, akik sajnálkozva rázzák fejüket, hogy nem ismernek senkit, aki segíthet. Egy vidám nő messziről integet a kicsinek és sok szerencsét kíván. Így telik el jó fél óra, majd Thim visszatér, hogy kicsit megpihenjen.*
- Egyelőre semmi, de nem adjuk fel. Ennek a gyereknek még nagyra kell nőnie! *jelenti ki, bizakodóan.*
*Vanna feltette a leglényegesebb kérdést, azaz mihez kezdjenek most. Hogyan tovább? A lihanechi elf gondolatban szívja a fogát, amiért nincs egy rakat ismerőse, rokona Artheniorban. Azonban ez nem jelenthet akadályt. Talán éppen nincs senki, akihez bekopogna nyugodt szívvel a segítségért, de itt az alkalom, hogy legyen. Minthogy a két jelenlévő férfi közt valóban ő a felnőtt, úgy dönt, körbe kérdez a forgatagban. Óvatosan átnyújtja a babát Vannának, ha az át tudja venni.*
- Sebaj, ha nem értjük a kis nyelvét, majd megtanuljuk! Elhalmoz minket a bölcsességével, igaz e kicsi uraság? *mosolyog a gyerekre.* Megpróbálkozom a kérdezősködéssel, mindjárt jövök.
*Thim megállít mindenkit, aki segítőkésznek látszik. Csak annyira távolodik el, hogy még bőven lássa Vannát és Andorkát. Tart tőle, hogy elszakadnak egymástól, ha nagyon belefeledkezik a kérdezősködésbe. Kénytelen lenyelni, hogy sokan átnéznek rajta, mert olyan, mintha pénzt akarna kéregetni. Bár vannak, akik meghallgatják, akad, aki őrültnek nézi, amiért anyatejet keres. Valóban szokatlan lehet. Megértő emberekkel/lényekkel is találkozik, akik sajnálkozva rázzák fejüket, hogy nem ismernek senkit, aki segíthet. Egy vidám nő messziről integet a kicsinek és sok szerencsét kíván. Így telik el jó fél óra, majd Thim visszatér, hogy kicsit megpihenjen.*
- Egyelőre semmi, de nem adjuk fel. Ennek a gyereknek még nagyra kell nőnie! *jelenti ki, bizakodóan.*
7905. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-16 15:52:07
Üzenet elküldve: 2020-08-16 15:52:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
~ Remélem Learon jól van. ~
*Gondolja magában, miközben szétnéz a főtéren. Szerencsére nem túl elveszett, elvégre az útra is emlékszik, és aligha lehetne nehéz megtalálni Arthenior jellegzetes templomát.*
~ Talán majd a piacot is érdemes lenne szemügyre vennem. Biztos más portékák akadnak itt, mint amiket Vashegy asszonyai készítenek. ~
*Nem is vesztegeti idejét, fel is kerekedik, hogy minél hamarabb viszont láthassa négylábú barátját, és kereshessen maguknak egy szimpatikus fogadót, ahol megpihenhet egy nap erejéig.*
*Gondolja magában, miközben szétnéz a főtéren. Szerencsére nem túl elveszett, elvégre az útra is emlékszik, és aligha lehetne nehéz megtalálni Arthenior jellegzetes templomát.*
~ Talán majd a piacot is érdemes lenne szemügyre vennem. Biztos más portékák akadnak itt, mint amiket Vashegy asszonyai készítenek. ~
*Nem is vesztegeti idejét, fel is kerekedik, hogy minél hamarabb viszont láthassa négylábú barátját, és kereshessen maguknak egy szimpatikus fogadót, ahol megpihenhet egy nap erejéig.*
7904. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-15 08:39:43
Üzenet elküldve: 2020-08-15 08:39:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Hát, csak nem talált itt senkit. A legtöbb ígéretesnek tűnő helyen végigkérdezősködött bármi hatalmas mágusról, esetleg más varázstudóról, és csak gyanús pillantásokat, valamint rövid fenyegetéseket kapott válaszul. Hiába, néha nehezére esik jobban megfogalmaznia szavait. Akkor a következő nyom: A kikötő. Nem sok jót hallott arról az átkozott pöcegödörről, de az is jobb, mint a semmi. Fog sétálni egy jó kis darabig, de az legyen az utolsó, ami elbátortalanítja. Úgyis ráfér egy kis állóképesség-fejlesztés. Nyögve föláll a kőpadról, és hátra sem nézve elindul a téren túlra, a város képzeletbeli határai felé.*
7903. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-11 12:18:59
Üzenet elküldve: 2020-08-11 12:18:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Csavargó ibolya //
// Nyílt //
*Midőn továbbra is nyakába hullajtotta az ég a könnyeit, az erdőségi részekről lassanként de visszatér a főtér területére. Már nincs oly sok ember itt, mint mikor elmentek erre Khirivel a tegnapi vagy a mai nap folyamán. Kezeivel védi szemét, hogy a cseppek ne hulljanak bele, így azért valamelyest tisztán is lát. Ruhái ugyan kissé átáztak de legfőképpen a köpenye, mely azért egyfajta védelemmel szolgált. Közben lépteit megszaporázza, hogy minél hamarabb a Pegazus fogadó fedele alatt leljen menedékre.*
// Nyílt //
*Midőn továbbra is nyakába hullajtotta az ég a könnyeit, az erdőségi részekről lassanként de visszatér a főtér területére. Már nincs oly sok ember itt, mint mikor elmentek erre Khirivel a tegnapi vagy a mai nap folyamán. Kezeivel védi szemét, hogy a cseppek ne hulljanak bele, így azért valamelyest tisztán is lát. Ruhái ugyan kissé átáztak de legfőképpen a köpenye, mely azért egyfajta védelemmel szolgált. Közben lépteit megszaporázza, hogy minél hamarabb a Pegazus fogadó fedele alatt leljen menedékre.*
7902. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-10 20:20:54
Üzenet elküldve: 2020-08-10 20:20:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Természetesen nem ő, Maackon Hau'ut lenne (na meg a Tronzi), ha nem kezdene el esni, mire beér a városba.* ~ Majd jól behúzódunk a városfal egyik őrtornya szegletébe és, ó nemár. ~ *hát várofal, az nincs. Bár legalább nem annyira lepra a Szegénynegyed, mint ő maga, vagy azok a fogadók és kifőzdék, amik mellett elkarikázott.* - Megszívtuk, Tronzi. *ez már a patkányt is érdekli, mert hát az eső az kezd beesni a puttonyba, amiben amúgy gazdája tartja, mert hát ugye Tronzi kicsit buta, és elkószál.* - Deh biért? *az esővel és a felvert porral együtt természetesen allergiája is kijön rajta, így ruhaujja gazdagabb lesz némi tartalmas, de legalább gyorsan keményedő törpeváladékkal.* ~ Nos, a gatyám amúgy is olyan lassan, mint valami páncélvért. ~ *hosszú út volt, nem tagadható.*
~ Ha legalább lett volna valahol egy bevállalósabb emberlány. Vagy egy lassabb elf. Esetleg... egy zsák karalábé. Vagy krumpli. ~*szegény törpe vízzel főz.*
- Akkó thizé. *dörmögi maga elé, aztán tévedhetetlenül követni kezdi a koksz szagát.* - Védül is tsak törpe vagyok. A kovátsná tuthi szeredni fogdak. *még akkor is, ha amúgy a saját fejszéit is alig bírja el egy ilyen út után, meg amúgy sem ez volt a fő érdeklődési területe. Már amíg persze bárkit is érdekelt, hogy őt mi érdekli, mert amúgy erre nem sokszor akadt példa.* ~ Talán tudok intézni magamnak valami krajcáros kufircot is. Igeeen. ~*mert ami jár, az jár.*
~ Ha legalább lett volna valahol egy bevállalósabb emberlány. Vagy egy lassabb elf. Esetleg... egy zsák karalábé. Vagy krumpli. ~*szegény törpe vízzel főz.*
- Akkó thizé. *dörmögi maga elé, aztán tévedhetetlenül követni kezdi a koksz szagát.* - Védül is tsak törpe vagyok. A kovátsná tuthi szeredni fogdak. *még akkor is, ha amúgy a saját fejszéit is alig bírja el egy ilyen út után, meg amúgy sem ez volt a fő érdeklődési területe. Már amíg persze bárkit is érdekelt, hogy őt mi érdekli, mert amúgy erre nem sokszor akadt példa.* ~ Talán tudok intézni magamnak valami krajcáros kufircot is. Igeeen. ~*mert ami jár, az jár.*
7901. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-08-10 09:58:46
Üzenet elküldve: 2020-08-10 09:58:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Páncélt a páncélosnak //
* Még éppen időben érkezik meg, mivel néhány pillanat múlva, már szakad az eső. A komor arcú férfi egy ház mellett ácsorogva várja az eső csendülését. ~ Remélem Luni már fedett helyen van. ~ Aggódik egy cseppet, bár felesleges, mivel, ha lóra szálltak, akkor biztosan megúszták az esőt. Egy jó darabig ott ácsorog, de aztán lassan, mintha egy kicsit csendülne az égiháború. El is határozza, hogy tovább indul. Mellvértjét a feje fölé tartva indul meg a kovácsműhely irányába. A fém takar annyit, hogy az utat megússza viszonylag szárazon.*
* Még éppen időben érkezik meg, mivel néhány pillanat múlva, már szakad az eső. A komor arcú férfi egy ház mellett ácsorogva várja az eső csendülését. ~ Remélem Luni már fedett helyen van. ~ Aggódik egy cseppet, bár felesleges, mivel, ha lóra szálltak, akkor biztosan megúszták az esőt. Egy jó darabig ott ácsorog, de aztán lassan, mintha egy kicsit csendülne az égiháború. El is határozza, hogy tovább indul. Mellvértjét a feje fölé tartva indul meg a kovácsműhely irányába. A fém takar annyit, hogy az utat megússza viszonylag szárazon.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8753-8772