Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 55 (1081. - 1100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1100. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-08 21:15:54
Üzenet elküldve: 2022-06-08 21:15:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Eleget ücsörgött a padon, a lába sem sajog már tompán pihenőért sóvárogva, és az ötlet is megszületett. Vagyis az eredeti elképzelés már megvolt, és az diadalmaskodott. Hova is menne egy olyan elf, aki dalokkal és történetekkel szórakoztat másokat, és nem mellesleg ebből remél pénzt? Hova menne az olyan leány, aki bájos mosolyával és csábos pillantásával kerítene magának egy kis időre pártfogót, aki megszabadítja egy időre gondjaitól? Természetesen a legközelebbi fogadóba. Nem, nem az olcsó lőréket kínáló lepukkant kocsmába, ott a közönség nem lenne megfelelő céljaihoz. Ahogyan nagyon nívós helyekre sem surranhat be, túlságosan elütne onnan a sok utazástól megkopott ruházata, hiába tudná hozni a megfelelő modort. Ha tudná. A Pegazus azonban itt van karnyújtásnyira, ismeri is valamennyire a helyet, vagyis hát élnek még elméjében az emlék képek az itt töltött néhány éjszakáról, ezek pedig egy-egy kellemes élmény visszhangjait idézik, apró tüskét leszámítva. Ami nem is olyan apró, de arról igazán nem az intézmény tehet. Felkel hát végre az ücsörgésből, és a kezdi riadtságból eredő óvatosságot magabiztosságra cserélve, legalábbis a külső szemlélő számára, könnyed, sietős, de nem túlságosan, kapkodó rohanásba átcsapó menetiramban indul meg a kiszemelt épület felé.*
1099. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-08 19:48:25
Üzenet elküldve: 2022-06-08 19:48:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozók//
*Valahogy mostanában úgy néz ki, hogy a férfiak csak faképnél tudják hagyni. Nem volt elég a megrázkódtatása annak, hogy a fürdőben a sírásó beleépült a párába, most még Myd is megcsalja. Csak tudná, hogy most mi ez a nagy szerelem, ami miatt a szőrcsomó ennyire odavackolódott a férfihoz. Noha nem tagadja maga előtt, hogy őt nem izgatja fel a viszontlátás, azért ez az öröm nem egészen felhőtlen.
Tüntetőlegesen oda sem pillant a két árulóra csak a fűszálakat kezdi tépegetni egyesével. Bizony nem fog tetszelegni, hogy ismét találkozhatnak. Nem adja meg ezt az örömet.
Amikor a férfi fekete alakja fölé magasodik akkor is csak érzelemmentes arccal sandít fel rá, majd a kis gombócra szegezi pillantását.*
- Megtarthatod, ha akarod. Nem barát az ilyen, aki így faképnél hagyja a másikat.
*Azért a szemöldöke megrándul a végső megjegyzésre, de a mérget eltusolja egy torokköszörüléssel.*
- Hagyta el a rosseb. Ment ő magától. De biztos csak azért, mert a kalapod alatt jobb az árnyék.
*Dünnyögi az orra alá, majd mikor Krell helyet foglal mellette el is fordítja a tekintetét. Inkább a teret kezdi pásztázni, gyakorta a szökőkútra tévedve. Persze azért egy-egy óvatos pillantást kap a kalapos, de az önelégült mosoly hamar felizzítja benne a mérget, így mielőtt elkezdene károgni inkább a kutat fürkészi tovább.*
- És mi járatban? Élvezed a szép időt? A napsütést? Ezek szerint a száraz jobban bejön, mint a nedves fürdői közeg.
*Horkan fel, majd észbe kapva össze is préseli az ajkait. Nem akarja, hogy lebukjon azért, mert neheztel a férfira. Nem szeretné fényezni a férfiúi egót azzal, hogy hiányzott a társasága a fürdőzésnél, meg a többi fogadóban töltött idő alatt. Talán jobb is volt, hogy nem mentek édeskettesben egy kád vízbe. De ez már sosem fog kiderülni.*
- Myd, most már hagyd békén a bácsit.
*Feddi is meg az állatot, aki egy elégedetlen csipogást követően mászik ki a nyakából, hogy a fa tövében terüljön el a puha fűben.*
*Valahogy mostanában úgy néz ki, hogy a férfiak csak faképnél tudják hagyni. Nem volt elég a megrázkódtatása annak, hogy a fürdőben a sírásó beleépült a párába, most még Myd is megcsalja. Csak tudná, hogy most mi ez a nagy szerelem, ami miatt a szőrcsomó ennyire odavackolódott a férfihoz. Noha nem tagadja maga előtt, hogy őt nem izgatja fel a viszontlátás, azért ez az öröm nem egészen felhőtlen.
Tüntetőlegesen oda sem pillant a két árulóra csak a fűszálakat kezdi tépegetni egyesével. Bizony nem fog tetszelegni, hogy ismét találkozhatnak. Nem adja meg ezt az örömet.
Amikor a férfi fekete alakja fölé magasodik akkor is csak érzelemmentes arccal sandít fel rá, majd a kis gombócra szegezi pillantását.*
- Megtarthatod, ha akarod. Nem barát az ilyen, aki így faképnél hagyja a másikat.
*Azért a szemöldöke megrándul a végső megjegyzésre, de a mérget eltusolja egy torokköszörüléssel.*
- Hagyta el a rosseb. Ment ő magától. De biztos csak azért, mert a kalapod alatt jobb az árnyék.
*Dünnyögi az orra alá, majd mikor Krell helyet foglal mellette el is fordítja a tekintetét. Inkább a teret kezdi pásztázni, gyakorta a szökőkútra tévedve. Persze azért egy-egy óvatos pillantást kap a kalapos, de az önelégült mosoly hamar felizzítja benne a mérget, így mielőtt elkezdene károgni inkább a kutat fürkészi tovább.*
- És mi járatban? Élvezed a szép időt? A napsütést? Ezek szerint a száraz jobban bejön, mint a nedves fürdői közeg.
*Horkan fel, majd észbe kapva össze is préseli az ajkait. Nem akarja, hogy lebukjon azért, mert neheztel a férfira. Nem szeretné fényezni a férfiúi egót azzal, hogy hiányzott a társasága a fürdőzésnél, meg a többi fogadóban töltött idő alatt. Talán jobb is volt, hogy nem mentek édeskettesben egy kád vízbe. De ez már sosem fog kiderülni.*
- Myd, most már hagyd békén a bácsit.
*Feddi is meg az állatot, aki egy elégedetlen csipogást követően mászik ki a nyakából, hogy a fa tövében terüljön el a puha fűben.*
1098. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-07 14:54:49
Üzenet elküldve: 2022-06-07 14:54:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Lágy szellő lebbenti szőke tincseit, ahogy halvány mosollyal sétál a főtér szélén a napsütésben. Mozgása most is könnyed, ám a látszólagos nyugodtság ellenére a jó megfigyelő számára ott bujkálnak az óvatosság finom rezzenései. Egy leheletnyivel rövidebbre szabott lépés, egy túl gyorsan odébb rebbenő pillantás. Nem először jár Artheniorban, feltehetőleg nem is utoljára, ám ez az első alkalom, hogy egyedül van bármelyik nagyvárosban. No nem mintha emiatt aggódna. Nyilván egy nyüzsgő, sok lakóval büszkélkedhető település más dinamikával rendelkezik, mint a falvak vagy út menti fogadók, ahol az elmúlt néhány évet töltötte. A megannyi nehézség mellett megannyi lehetőség is nyílhat, ha elég ügyes. Talán rendbe jött már annyira, hogy belevághasson.
És mégis, hiába valószínűtlen hogy valamelyik árnyék rejtekéből az ismerős arc kövesse nyomon áruló lépteit. Áruló... még volt képe ezt a szót használni. Csupán azt kapta vissza, amit ő maga főzött. Sőt, még olcsón meg is úszta. Ha valóban olyan egyformák lettek volna, Auryennek nem kellene aggódnia a régi pártfogó látogatása miatt.
Bosszúsan rázza meg a fejét, majd gyorsan füle mögé tűri a szabadságukat kihasználó rakoncátlan tincseket. Nem, annak az alakban a múltban a helye, ne kísértse a jelent. Nem fognak találkozni, többet nem. Ugye? Így a nyugodt mosoly látszatát elvetve egy immár inkább kimerült, és icipicit ingerült arckifejezéssel veszi útját az egyik pad felé, ahol helyet foglal.
Szerény batyuját maga mellé ejti, majd bal lábát a jobb térdére emeli, így eléri bokáját, amit finom körözés közepette masszíroz át. Hátasát már jó ideje kénytelen volt eladni, hosszú hónapok óta járt már gyalog. Éppen rossz időszaka volt, kevés bevétel, kevés jó akaró, kénytelen volt attól megválni, ami a legnélkülözhetőbb volt. Így viszont sikerült átvészelnie az átmeneti nehézségeket, most azonban már hiányzik neki egy patás, ami meggyorsítja az utazást. No nem mintha más izmait nem tenné próbára a nyereg, de mégis jobban viseli annak kellemetlenségét - elméleti síkon. A kezdő gyógykezelést megismétli jobb bokáján is, majd kicsit hátra dől, és karjain támaszkodva élvezi a napsütést. És persze átgondolja, merre és hogyan tovább.*
*Lágy szellő lebbenti szőke tincseit, ahogy halvány mosollyal sétál a főtér szélén a napsütésben. Mozgása most is könnyed, ám a látszólagos nyugodtság ellenére a jó megfigyelő számára ott bujkálnak az óvatosság finom rezzenései. Egy leheletnyivel rövidebbre szabott lépés, egy túl gyorsan odébb rebbenő pillantás. Nem először jár Artheniorban, feltehetőleg nem is utoljára, ám ez az első alkalom, hogy egyedül van bármelyik nagyvárosban. No nem mintha emiatt aggódna. Nyilván egy nyüzsgő, sok lakóval büszkélkedhető település más dinamikával rendelkezik, mint a falvak vagy út menti fogadók, ahol az elmúlt néhány évet töltötte. A megannyi nehézség mellett megannyi lehetőség is nyílhat, ha elég ügyes. Talán rendbe jött már annyira, hogy belevághasson.
És mégis, hiába valószínűtlen hogy valamelyik árnyék rejtekéből az ismerős arc kövesse nyomon áruló lépteit. Áruló... még volt képe ezt a szót használni. Csupán azt kapta vissza, amit ő maga főzött. Sőt, még olcsón meg is úszta. Ha valóban olyan egyformák lettek volna, Auryennek nem kellene aggódnia a régi pártfogó látogatása miatt.
Bosszúsan rázza meg a fejét, majd gyorsan füle mögé tűri a szabadságukat kihasználó rakoncátlan tincseket. Nem, annak az alakban a múltban a helye, ne kísértse a jelent. Nem fognak találkozni, többet nem. Ugye? Így a nyugodt mosoly látszatát elvetve egy immár inkább kimerült, és icipicit ingerült arckifejezéssel veszi útját az egyik pad felé, ahol helyet foglal.
Szerény batyuját maga mellé ejti, majd bal lábát a jobb térdére emeli, így eléri bokáját, amit finom körözés közepette masszíroz át. Hátasát már jó ideje kénytelen volt eladni, hosszú hónapok óta járt már gyalog. Éppen rossz időszaka volt, kevés bevétel, kevés jó akaró, kénytelen volt attól megválni, ami a legnélkülözhetőbb volt. Így viszont sikerült átvészelnie az átmeneti nehézségeket, most azonban már hiányzik neki egy patás, ami meggyorsítja az utazást. No nem mintha más izmait nem tenné próbára a nyereg, de mégis jobban viseli annak kellemetlenségét - elméleti síkon. A kezdő gyógykezelést megismétli jobb bokáján is, majd kicsit hátra dől, és karjain támaszkodva élvezi a napsütést. És persze átgondolja, merre és hogyan tovább.*
1097. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-06 20:10:05
Üzenet elküldve: 2022-06-06 20:10:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozók//
*A kalapos úgy tűnik, elbambulhatott, ugyanis Nys és Mydaw hadakozását egyáltalán nem veszi észre. Igen meglepődik hát, mikor kiszúrja, hogy egy apró szőrös lény robog felé, ami látszólag a semmiből bukkant elő. A bunda színe ismerősnek tűnik neki, egyedül ez menti meg a kis állatot attól, hogy Krell ösztönösen lecsapja, mikor végigmászik a testén. Mydaw hipp-hopp a férfi nyakában terem, ezzel párhuzamosan pedig a felismerés is megérkezik a férfi fejébe, hogy ez itt bizony egy igen formás teremtés hozzátartozója.*
- Szervusz.
*~ Te dög. ~ teszi magában hozzá, miközben szórakozottan, de igen óvatosan megsimogatja az állatot. Pásztázni kezdi a téren lévőket, és igen hamar megakad a szeme azon a bizonyos élénk színfolton. ~ Nahát, nahát. Ez a kicsi csomag! ~ vigyorodik el magában.
Óvatosan feltápászkodik, közben Mydaw előtt tartja a kezét (tisztes távolságban), nehogy lepottyanjon. Magához veszi sétapálcáját, és magabiztos léptekkel Nysityhez megy, majd helyet foglal mellette a fűben. A sétapálcával ezúttal nem bajlódik, hagyja, hogy az a fűbe feküdjön - mindössze arra ügyel, hogy ne kettejük közé, hanem a másik oldalra helyezze.*
- Ő itt nem a tiéd véletlenül? *Kérdi egyszerűen, köszönés nélkül.* Nem túl felelősségteljes így elhagyni őt.
*Feddi meg a lányt játékosan.
Úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna azóta, hogy ők ketten elváltak egymástól. Jól otthagyta szegényt, méghozzá tudatában van, hogy nem túl szépen. De abban a helyzetben ez tűnt a leghelyesebbnek. Hiába ígérkezett különlegesnek az a bizonyos fürdőzés, Krell kezdeti lelkesedése - maga sem tudja miért - igen hamar elpárolgott, mikor a szépség eltűnt előle az öltözőben. Furcsa érzés volt. Pontosan tudta (legalábbis tudni vélte), mi lesz a vége, ha utánamegy. Ha igazán önmaga lett volna, meg is tette volna, méghozzá kész örömmel. De fogalma sincs miért, ott és akkor úgy látszik, nem volt önmaga. Sarkonfordult, és kihasználva pillanatnyi észrevétlenségét, szó nélkül elhagyta a színt. Azóta persze volt, hogy eszébe jutott a karamell édeske, de igyekezett elhessegetni magától a gondolatát, és úgy tenni, mintha ez a kis malőr meg sem történt volna.
Most viszont újra ott ül a lány mellett, közelebb, mint a fogadó asztalától elválasztva, de viszonylag megfelelő távolságban, és mosolyogva igyekszik kémlelni a durcás arcot. Szemeit félig fedi a kalapja, de halvány mosolya pőrén áll a világ előtt. Talán ez lenne az a perc, amikor bocsánatot kellene kérnie, de ilyesmi esze ágában sincs. Ha kínos csend alakulna ki, azt is vigyorogva-kárörvendve ülné végig, ha pedig egy adag - nők körében szinte kötelező - szidalmazás zúdulna a nyakába, azt is gond nélkül elviseli. Elvégre a fenébe is, maga sem gondolta volna, de úgy tűnik, örül, hogy összefutottak. Talán pont ez a nem várt találkozás hozza majd meg azt a bizonyos gondolatot, aminek megszületésére a férfi épp az imént várt.*
*A kalapos úgy tűnik, elbambulhatott, ugyanis Nys és Mydaw hadakozását egyáltalán nem veszi észre. Igen meglepődik hát, mikor kiszúrja, hogy egy apró szőrös lény robog felé, ami látszólag a semmiből bukkant elő. A bunda színe ismerősnek tűnik neki, egyedül ez menti meg a kis állatot attól, hogy Krell ösztönösen lecsapja, mikor végigmászik a testén. Mydaw hipp-hopp a férfi nyakában terem, ezzel párhuzamosan pedig a felismerés is megérkezik a férfi fejébe, hogy ez itt bizony egy igen formás teremtés hozzátartozója.*
- Szervusz.
*~ Te dög. ~ teszi magában hozzá, miközben szórakozottan, de igen óvatosan megsimogatja az állatot. Pásztázni kezdi a téren lévőket, és igen hamar megakad a szeme azon a bizonyos élénk színfolton. ~ Nahát, nahát. Ez a kicsi csomag! ~ vigyorodik el magában.
Óvatosan feltápászkodik, közben Mydaw előtt tartja a kezét (tisztes távolságban), nehogy lepottyanjon. Magához veszi sétapálcáját, és magabiztos léptekkel Nysityhez megy, majd helyet foglal mellette a fűben. A sétapálcával ezúttal nem bajlódik, hagyja, hogy az a fűbe feküdjön - mindössze arra ügyel, hogy ne kettejük közé, hanem a másik oldalra helyezze.*
- Ő itt nem a tiéd véletlenül? *Kérdi egyszerűen, köszönés nélkül.* Nem túl felelősségteljes így elhagyni őt.
*Feddi meg a lányt játékosan.
Úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna azóta, hogy ők ketten elváltak egymástól. Jól otthagyta szegényt, méghozzá tudatában van, hogy nem túl szépen. De abban a helyzetben ez tűnt a leghelyesebbnek. Hiába ígérkezett különlegesnek az a bizonyos fürdőzés, Krell kezdeti lelkesedése - maga sem tudja miért - igen hamar elpárolgott, mikor a szépség eltűnt előle az öltözőben. Furcsa érzés volt. Pontosan tudta (legalábbis tudni vélte), mi lesz a vége, ha utánamegy. Ha igazán önmaga lett volna, meg is tette volna, méghozzá kész örömmel. De fogalma sincs miért, ott és akkor úgy látszik, nem volt önmaga. Sarkonfordult, és kihasználva pillanatnyi észrevétlenségét, szó nélkül elhagyta a színt. Azóta persze volt, hogy eszébe jutott a karamell édeske, de igyekezett elhessegetni magától a gondolatát, és úgy tenni, mintha ez a kis malőr meg sem történt volna.
Most viszont újra ott ül a lány mellett, közelebb, mint a fogadó asztalától elválasztva, de viszonylag megfelelő távolságban, és mosolyogva igyekszik kémlelni a durcás arcot. Szemeit félig fedi a kalapja, de halvány mosolya pőrén áll a világ előtt. Talán ez lenne az a perc, amikor bocsánatot kellene kérnie, de ilyesmi esze ágában sincs. Ha kínos csend alakulna ki, azt is vigyorogva-kárörvendve ülné végig, ha pedig egy adag - nők körében szinte kötelező - szidalmazás zúdulna a nyakába, azt is gond nélkül elviseli. Elvégre a fenébe is, maga sem gondolta volna, de úgy tűnik, örül, hogy összefutottak. Talán pont ez a nem várt találkozás hozza majd meg azt a bizonyos gondolatot, aminek megszületésére a férfi épp az imént várt.*
1096. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-06 01:47:21
Üzenet elküldve: 2022-06-06 01:47:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Valahogy arra számított, hogy Arthenior valamivel izgalmasabb, mint az eddigi helyek, ahol járt. Ennek ellenére, amióta itt van a városban mást sem csinált, minthogy a fogadóban ücsörgött. Noha a társaságre nem lehet panasza, de sajnos egyik sem volt túl tartós. Igaz ezekből a legelső ivópartnerére pipa csak, aki olyan szélsebesen hagyta őt ott, hogy még szinte ki sem heverte. Legalább Myd állandó, hiszen most is békésen szuszog a nyakában. Ő maga pedig egyelőre végre maga mögött hagyta a fogadót, hogy a főtérre látogasson el. Nem azt mondja, hogy nem fordul meg egy pillanatra a fejében a tovább állás, ahogy a főtérre becsatlakozó útra pillant. De nem akarja ilyen hamar feladni a várossal való ismerkedést. Hiszen ott van még a templom, a könyvtár, a piac és végül a fürdőbe sem látogatott el. Nem az volt a terve, hogy a város házait fürkéssze. Élményeket akar és ehhez végül is nem fontos másnak a társasága. De most valahogy mégis inkább a főteret válassza. Most forgalmas, így egy kicsit belesimulhat a városi forgatagba. Utána talán a piacra száműzi magát, vesz egy lovat és akkor komolyabban átgondolja a tovább indulás lehetőségét. Bár azt azért nem mondja, hogy nem fáj egy kicsit a szíve, hogy Krellről azóta sem hallott sokat. Noha a Mester és Tanilla társasága valamelyest feledtette a hiányát, azért nem tudja tagadni maga előtt, hogy mégiscsak a férfival érezte magát a legjobban. Még Myd is meglepően békés volt akkor, ami pedig nagy szó, mert a társaságot tekintve ő a válogatósabb.
Viseltes bakancsa kopog a tér kövezetén, de most feltett szándéka, hogy ezt maga mögött hagyja, s inkább a fák alatti padok egyikén találjon magának pihenő helyet. Ahol kiélvezheti a nyugalmat és a békét, annak ellenére, hogy most nem éppen nyugodt és halk a város maga. A népek sürögnek, forognak, sietnek fel és alá. Bizonyára van, aki most végzett a munkával, készül a piacra, hogy otthon aztán vacsorát főzzön a családnak, van aki egyenesen haza tart, sokakat lát a fogadó felé menni. Ahány ház, annyi szokás. Járnak a lábak, suhognak a szoknyák és surlódnak a nadrágszárak, a lány viszont komótosan veszi célba a padokat. Alig pár lépés csupán, amit meg kell tennie, de hirtelen a földbe gyökerezik a lába. Még formás ajkait is eltátja, ahogy a fűvel borított részen észrevesz egy fekete foltot, ami pár nappal ezelőtt még talán a fejét is elcsavarta kicsit. Tesz pár tétova lépést, szinte szaladna örömében, de a női dac és sértettség hamar beficánkol a fejébe, homlokát ráncolva, összevont szemöldökökkel végül megálljt parancsol magának. A lendületes fékezésnek hála pedig a kis menyét is megriad legszebb álmából. Álmos csipogással emeli meg a fejét, hogy ennek a kényelmetlenségnek az okát felfedezze, de egyelőre nem érti, hogy gazdája miért volt ily kegyetlen. Végül a szőrgolyó is megállapodik a hollófajzaton, s oly sebesen mászik le a nyakból, hogy a gazdájának ideje sincs utána kapni.*
- Mydaw!
*Kiáltja el magát, ahogy az állat után lép, de az fürgébb az apró lábain. Így ellenszegülve gazdájának már célba is veszi a kellemes társaságnak elkönyvelt fekete fazont. Amiből a lány természetesen nem veszi ki a részét. Csak felfújt, dacos ábrázattal toppant egyet mérgében, hogy azután lendületesen fordítson hátat, s pár paddal odébb kövesse a gazfickó példáját. Hiába üres a pad, ő maga is kényelmesebbnek érzi a fűbe helyezni magát. Mondjuk őt kevésbé is nézik ki, mint a férfit. Hiszen rajta látszik az utazás "áldása", ami a piszkos ruhákban merül ki. Barna nadrágja és bakancsai porosak, most sárga, ujjatlan ingén is megannyi a piszok. De mára nem vett ki szobát, így sem tisztálkodni, sem öltözködni nem volt ideje. De eddig nem is keresett lehetőséget, hogy valakinek tetszeni akarjon. Na nem mintha ennek a galádnak akarna. Már miért is akarna? Aki faképnél hagyja az nem érdemli meg, hogy egy ilyen bájos lány bearanyozza a napját.
Myd persze nem így gondolja, így hát kitartóan üget a férfi felé, hogy annak lába szárán felkapaszkodva kocogjon végig, majd a mellkasán felsurranva, a nyakában elhelyezkedve csipogjon pár igen elégedettet. Mint aki épp köszönt egy rég nem látott jó barátot. A gazda fortyog magában, viszont a kis kedvenc tökéletesen jól el van ezzel a tudattal. Épp eleget utazik együtt a leánnyal, hogy ne akarjon egy kis újdonságot magának. Ha már Nys duzzogóra fogta, akkor majd ő lesz az, aki felhívja magukra a figyelmet azzal, hogy a sírásó nyakában bújik meg.*
Viseltes bakancsa kopog a tér kövezetén, de most feltett szándéka, hogy ezt maga mögött hagyja, s inkább a fák alatti padok egyikén találjon magának pihenő helyet. Ahol kiélvezheti a nyugalmat és a békét, annak ellenére, hogy most nem éppen nyugodt és halk a város maga. A népek sürögnek, forognak, sietnek fel és alá. Bizonyára van, aki most végzett a munkával, készül a piacra, hogy otthon aztán vacsorát főzzön a családnak, van aki egyenesen haza tart, sokakat lát a fogadó felé menni. Ahány ház, annyi szokás. Járnak a lábak, suhognak a szoknyák és surlódnak a nadrágszárak, a lány viszont komótosan veszi célba a padokat. Alig pár lépés csupán, amit meg kell tennie, de hirtelen a földbe gyökerezik a lába. Még formás ajkait is eltátja, ahogy a fűvel borított részen észrevesz egy fekete foltot, ami pár nappal ezelőtt még talán a fejét is elcsavarta kicsit. Tesz pár tétova lépést, szinte szaladna örömében, de a női dac és sértettség hamar beficánkol a fejébe, homlokát ráncolva, összevont szemöldökökkel végül megálljt parancsol magának. A lendületes fékezésnek hála pedig a kis menyét is megriad legszebb álmából. Álmos csipogással emeli meg a fejét, hogy ennek a kényelmetlenségnek az okát felfedezze, de egyelőre nem érti, hogy gazdája miért volt ily kegyetlen. Végül a szőrgolyó is megállapodik a hollófajzaton, s oly sebesen mászik le a nyakból, hogy a gazdájának ideje sincs utána kapni.*
- Mydaw!
*Kiáltja el magát, ahogy az állat után lép, de az fürgébb az apró lábain. Így ellenszegülve gazdájának már célba is veszi a kellemes társaságnak elkönyvelt fekete fazont. Amiből a lány természetesen nem veszi ki a részét. Csak felfújt, dacos ábrázattal toppant egyet mérgében, hogy azután lendületesen fordítson hátat, s pár paddal odébb kövesse a gazfickó példáját. Hiába üres a pad, ő maga is kényelmesebbnek érzi a fűbe helyezni magát. Mondjuk őt kevésbé is nézik ki, mint a férfit. Hiszen rajta látszik az utazás "áldása", ami a piszkos ruhákban merül ki. Barna nadrágja és bakancsai porosak, most sárga, ujjatlan ingén is megannyi a piszok. De mára nem vett ki szobát, így sem tisztálkodni, sem öltözködni nem volt ideje. De eddig nem is keresett lehetőséget, hogy valakinek tetszeni akarjon. Na nem mintha ennek a galádnak akarna. Már miért is akarna? Aki faképnél hagyja az nem érdemli meg, hogy egy ilyen bájos lány bearanyozza a napját.
Myd persze nem így gondolja, így hát kitartóan üget a férfi felé, hogy annak lába szárán felkapaszkodva kocogjon végig, majd a mellkasán felsurranva, a nyakában elhelyezkedve csipogjon pár igen elégedettet. Mint aki épp köszönt egy rég nem látott jó barátot. A gazda fortyog magában, viszont a kis kedvenc tökéletesen jól el van ezzel a tudattal. Épp eleget utazik együtt a leánnyal, hogy ne akarjon egy kis újdonságot magának. Ha már Nys duzzogóra fogta, akkor majd ő lesz az, aki felhívja magukra a figyelmet azzal, hogy a sírásó nyakában bújik meg.*
1095. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-05 22:34:07
Üzenet elküldve: 2022-06-05 22:34:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tűzkeresztség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Alkalmanként az élet összemosódik, nem mindig a megfelelő irányba tart az ember. Szíve Eeyr úrnő fényével telített, hűsége pedig az alakulaté, de elméje még gyerekcipőben tapossa a nagyvilágot. Hiúság aligha mutatkozik a lovagon, de az aranypáncélzata miatt büszkén halad lova hátán. Nilevard tisztában van vele, hogy nem alkalmas a páncélzata a rejtőzködésre, hite szerint a figyelmet magára kell fordítani, hogy a nép tisztában legyen vele, hogy ügyelnek a biztonságukra. Ahogy az életben mindennek, a páncélzatának is van hátránya, az első vesszőt felé fogják küldeni. Ezt talán még ő maga is tudja, de életét előbb áldozná fel egy fontos cél érdekében, mint lelkét a sötétségnek adományozni. ~ Az úrnő bizonyára megvilágítja az utunkat. ~Amint a főtérre érkezik, meg is pillantja a parancsnokot és a medvetermetűt, bármikor végignéz a férfin, mindig a zsoldosok jutnak eszébe, de ennek nem fog hangot adni. *
- Elnézést, kissé sokan voltak a piacon.
* A parancsnok pipájából lassan komótosan száll fel a füst, ahogyan mélyen beleszippant,ha a parancsnok is úgy akarja. Nilevard nem pipázott még életében, de nem is érzi szükségét, hogy kipróbálja. ~ Oh, Imólati... ~ Merül el a gondolataiban. ~ Remélem az istenek újra egy útra terelnek minket. ~ Tekintetével a távoli fogadót vizslatja, csak akkor ébred fel a bambulásból, ha elindulnának vagy megszólítják. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Alkalmanként az élet összemosódik, nem mindig a megfelelő irányba tart az ember. Szíve Eeyr úrnő fényével telített, hűsége pedig az alakulaté, de elméje még gyerekcipőben tapossa a nagyvilágot. Hiúság aligha mutatkozik a lovagon, de az aranypáncélzata miatt büszkén halad lova hátán. Nilevard tisztában van vele, hogy nem alkalmas a páncélzata a rejtőzködésre, hite szerint a figyelmet magára kell fordítani, hogy a nép tisztában legyen vele, hogy ügyelnek a biztonságukra. Ahogy az életben mindennek, a páncélzatának is van hátránya, az első vesszőt felé fogják küldeni. Ezt talán még ő maga is tudja, de életét előbb áldozná fel egy fontos cél érdekében, mint lelkét a sötétségnek adományozni. ~ Az úrnő bizonyára megvilágítja az utunkat. ~Amint a főtérre érkezik, meg is pillantja a parancsnokot és a medvetermetűt, bármikor végignéz a férfin, mindig a zsoldosok jutnak eszébe, de ennek nem fog hangot adni. *
- Elnézést, kissé sokan voltak a piacon.
* A parancsnok pipájából lassan komótosan száll fel a füst, ahogyan mélyen beleszippant,ha a parancsnok is úgy akarja. Nilevard nem pipázott még életében, de nem is érzi szükségét, hogy kipróbálja. ~ Oh, Imólati... ~ Merül el a gondolataiban. ~ Remélem az istenek újra egy útra terelnek minket. ~ Tekintetével a távoli fogadót vizslatja, csak akkor ébred fel a bambulásból, ha elindulnának vagy megszólítják. *
1094. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-05 11:37:44
Üzenet elküldve: 2022-06-05 11:37:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűzkeresztség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagy szerencse, hogy a parancsnok nem képes a medvetermetű gondolatai közt olvasni, meglepő dolgokat tudhatna meg róla. Nem csak abban különböznek, ahogyan a reguláris alakulatok vezetését és működését látják.
Bredoc láthatja a páncéloson, hogy valóban nem csak ennyi van, amit kimondott. Gabe nem eléggé ura vonásainak, hogy elrejthesse valódi érzelmeit. Szürke tekintete a másikét fürkészi, láthatóan nem kívánja továbbfejteni gondolatait és szerencsére a parancsnok nem is erőlteti.
Az arany páncél dolgában legalább egyetértenek. Ha az a cél, hogy a legkevesebb figyelmet vonják magukra, akkor a csillogó vért és az angyalszárnyak nem a legjobb választás.
Amikor visszadobja a kérdést Bredocnak, úgy tűnik, a férfit meglepi a fordulat. Gabe érdeklődve fürkészi a pipáját szívogató parancsnokot. Egyetért, hogy Nilevard túlságosan fiatal. Korából adódóan nem rendelkezik még elegendő élettapasztalattal. Azt hiszi minden fekete és fehér, rossz vagy jó. Nem ismeri a szürkét, a köztest. Nem nélkülözött még, nem vesztett el katonatársat, nem gázolt térdig vérben és belekben. Az, hogy helyén a szíve csak a vesztét okozhatja. Tele van ilyen lovagokkal a harcmező, jeltelen sírok, ahol csak a megsárgult csontok és a rozsdás páncélok mutatják, valaha ott vérzett és haldoklott valaki.
Bredoc ugyanúgy vélekedik, mint a medvetermetű, de Gabe nem siet egyetérteni vele, nem bólogat igenlőn a szavakra. A sárkányos, szűzies, hősös résznél oldalra köp a főtér kövére mintha csak rossz szokásból tenné. Neki sosem meséltek ilyenről, már apródként harcban szolgált és a lovag, aki mellett tanult, súlyosan büntette az álmodozást. Talán ezért is lett ilyen kérges a lelke.*
- Nem hiszem, hogy akarok példakép lenni. *Morogja válaszként, komoran. Nincs türelme tanítgatni tejfelesszájú lovagocskákat, akik azt hiszik, ja megmentenek bárkit, akkor másnaptól olcsóbb lesz a kenyér a piacon. Rohadtul nem úgy van. Semmi sem számít, élünk, harcolunk és meghalunk. Ha szerencséje van az embernek, akkor karddal a kezében és az ellenség vérével az arcán. Ennyi.
Nem csatlakozik Bredoc nevetéséhez, de még csak el sem mosolyodik.*
- Biztosan úgy lesz. *Dörmögi. Kis esélyt lát rá, hogy bármit is tanulhatnának egymástól. Jómodorra nincs szüksége, Nilevardnak tökösségre és kevesebb beszédre annál inkább.
Türelmetlen néz arrafelé, amerről sejti, hogy a szőkének érkeznie kellene. Az biztos, hogy már messziről látni fogják majd, ha jön.*
- Bocsánat, parancsnok, felfrissítem a vízkészletet. *Mondja Bredocnak és ha engedélyt kap, akkor Balthazardt a kúthoz vezeti, ahol leszáll a nyeregből, leakasztja tömlőjét a nyereg mellől és kiönti belőle a vizet, hogy frisset töltsön bele. Kiöblíti a száját, a vizet oldalra köpi. Indulhatnának már, mert a végén a parancsnok ukázba adja neki, hogy mentorálja Nilevardot.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagy szerencse, hogy a parancsnok nem képes a medvetermetű gondolatai közt olvasni, meglepő dolgokat tudhatna meg róla. Nem csak abban különböznek, ahogyan a reguláris alakulatok vezetését és működését látják.
Bredoc láthatja a páncéloson, hogy valóban nem csak ennyi van, amit kimondott. Gabe nem eléggé ura vonásainak, hogy elrejthesse valódi érzelmeit. Szürke tekintete a másikét fürkészi, láthatóan nem kívánja továbbfejteni gondolatait és szerencsére a parancsnok nem is erőlteti.
Az arany páncél dolgában legalább egyetértenek. Ha az a cél, hogy a legkevesebb figyelmet vonják magukra, akkor a csillogó vért és az angyalszárnyak nem a legjobb választás.
Amikor visszadobja a kérdést Bredocnak, úgy tűnik, a férfit meglepi a fordulat. Gabe érdeklődve fürkészi a pipáját szívogató parancsnokot. Egyetért, hogy Nilevard túlságosan fiatal. Korából adódóan nem rendelkezik még elegendő élettapasztalattal. Azt hiszi minden fekete és fehér, rossz vagy jó. Nem ismeri a szürkét, a köztest. Nem nélkülözött még, nem vesztett el katonatársat, nem gázolt térdig vérben és belekben. Az, hogy helyén a szíve csak a vesztét okozhatja. Tele van ilyen lovagokkal a harcmező, jeltelen sírok, ahol csak a megsárgult csontok és a rozsdás páncélok mutatják, valaha ott vérzett és haldoklott valaki.
Bredoc ugyanúgy vélekedik, mint a medvetermetű, de Gabe nem siet egyetérteni vele, nem bólogat igenlőn a szavakra. A sárkányos, szűzies, hősös résznél oldalra köp a főtér kövére mintha csak rossz szokásból tenné. Neki sosem meséltek ilyenről, már apródként harcban szolgált és a lovag, aki mellett tanult, súlyosan büntette az álmodozást. Talán ezért is lett ilyen kérges a lelke.*
- Nem hiszem, hogy akarok példakép lenni. *Morogja válaszként, komoran. Nincs türelme tanítgatni tejfelesszájú lovagocskákat, akik azt hiszik, ja megmentenek bárkit, akkor másnaptól olcsóbb lesz a kenyér a piacon. Rohadtul nem úgy van. Semmi sem számít, élünk, harcolunk és meghalunk. Ha szerencséje van az embernek, akkor karddal a kezében és az ellenség vérével az arcán. Ennyi.
Nem csatlakozik Bredoc nevetéséhez, de még csak el sem mosolyodik.*
- Biztosan úgy lesz. *Dörmögi. Kis esélyt lát rá, hogy bármit is tanulhatnának egymástól. Jómodorra nincs szüksége, Nilevardnak tökösségre és kevesebb beszédre annál inkább.
Türelmetlen néz arrafelé, amerről sejti, hogy a szőkének érkeznie kellene. Az biztos, hogy már messziről látni fogják majd, ha jön.*
- Bocsánat, parancsnok, felfrissítem a vízkészletet. *Mondja Bredocnak és ha engedélyt kap, akkor Balthazardt a kúthoz vezeti, ahol leszáll a nyeregből, leakasztja tömlőjét a nyereg mellől és kiönti belőle a vizet, hogy frisset töltsön bele. Kiöblíti a száját, a vizet oldalra köpi. Indulhatnának már, mert a végén a parancsnok ukázba adja neki, hogy mentorálja Nilevardot.*
1093. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-04 19:44:06
Üzenet elküldve: 2022-06-04 19:44:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Türelem //
* A vér és a halál nem mindenre megoldás. A penge következő suhintása akár az utolsó is lehet. Az élet már csak egy ilyen kegyetlen szerető. Újra megpillantva a főteret a múlt emlékei szárnyalnak át rajta, a környéket már többször bejárta, és nem egyszer harcias énjét volt szükséges bevetnie. A tárgyalások sem úgy alakultak, ahogyan azt tervezte, de ez mit sem számít míg talpa alatt a köveken lépkedhet. Míg él, addig van remény számára. Mindig is türelmesnek gondolta magát, de az élet továbbra is igazságtalan. ~ Meg kell várnom, de haladnunk is kellene. Mi legyen? ~ Merül el a szökőkút okozta árnyékban. Nem feledi el a lányt, akinek nem olyan rég még védelmet esküdött, de mióta eszméletlenül fekszik nem láthatta. Borsos árért gondoskodik róla a ház ura és annak családja, de a bizonytalanság mindvégig ott van a levegőben. ~ Azt is megtehették vele, hogy amint kiléptem elásták. ~
A bizonytalanság kegyetlen szerető, de az élet már csak ilyen. Hosszasan ül a kövezett út mellett, a remény, hogy egyszer újra láthatja továbbra sem fakul. *
* A vér és a halál nem mindenre megoldás. A penge következő suhintása akár az utolsó is lehet. Az élet már csak egy ilyen kegyetlen szerető. Újra megpillantva a főteret a múlt emlékei szárnyalnak át rajta, a környéket már többször bejárta, és nem egyszer harcias énjét volt szükséges bevetnie. A tárgyalások sem úgy alakultak, ahogyan azt tervezte, de ez mit sem számít míg talpa alatt a köveken lépkedhet. Míg él, addig van remény számára. Mindig is türelmesnek gondolta magát, de az élet továbbra is igazságtalan. ~ Meg kell várnom, de haladnunk is kellene. Mi legyen? ~ Merül el a szökőkút okozta árnyékban. Nem feledi el a lányt, akinek nem olyan rég még védelmet esküdött, de mióta eszméletlenül fekszik nem láthatta. Borsos árért gondoskodik róla a ház ura és annak családja, de a bizonytalanság mindvégig ott van a levegőben. ~ Azt is megtehették vele, hogy amint kiléptem elásták. ~
A bizonytalanság kegyetlen szerető, de az élet már csak ilyen. Hosszasan ül a kövezett út mellett, a remény, hogy egyszer újra láthatja továbbra sem fakul. *
1092. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-04 16:25:14
Üzenet elküldve: 2022-06-04 16:25:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Előre //
* A piacról útja a főtérre vezet. Úgy hallotta, hogy erről érdemes menni. A körülményekhez képest még elég korán van. Ezért is tud olyan könnyedén haladni. Nem kell attól félnie, hogy valami benga eltapossa, akár véletlenül is. A tömeg veszélyes tud lenni egy kis lény számára, mint amilyen ő is. Az idő jó, sőt talán túlságosan is jó. Most még jó az idő, lesz esélyesen lesz ez még melegebb is a nap folyamán. Fütyörészve hagyja el a várost, hogy megkezdje kalandját. Ha törik, ha szakad, de megnézi azt a tornyot.*
* A piacról útja a főtérre vezet. Úgy hallotta, hogy erről érdemes menni. A körülményekhez képest még elég korán van. Ezért is tud olyan könnyedén haladni. Nem kell attól félnie, hogy valami benga eltapossa, akár véletlenül is. A tömeg veszélyes tud lenni egy kis lény számára, mint amilyen ő is. Az idő jó, sőt talán túlságosan is jó. Most még jó az idő, lesz esélyesen lesz ez még melegebb is a nap folyamán. Fütyörészve hagyja el a várost, hogy megkezdje kalandját. Ha törik, ha szakad, de megnézi azt a tornyot.*
1091. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-03 19:12:31
Üzenet elküldve: 2022-06-03 19:12:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
//Tűzkeresztség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha Bredoc bírna az elmeolvasás csodálatos képességével biztos érdekesnek találna sok mindent, amit és ahogyan Gabrael vélekedik. Meglehet tényleg szabadosabbak a Wargot, mint az átlagos megszokott alakulatok, meg aztán ő végképp nem az a rettentően szabálykövető figura, sose volt az.*
-Ugyan. Nem hiszem hogy csak ennyi lenne.
*Válaszolja rögtön egy aprócska mosoly kíséretében, de azért elfogadja a döntést, hogy ennyiben marad. Nagyjából, mert valami csak hozzátesz.*
-Az már egyszer biztos.
*Feleli az arany dolgára, s tetszik neki egyébként a gyakorlatias hozzáállás. A kapott kérdésen kissé meglepődik, s mielőtt szóra nyitná a száját a pipásokra olyannyira jellemző "hmpf" hangot adja ki magából, ahogy egy nagyobb füstöt folyt el ideje korán a torkában.*
-Azt hogy fiatal. Nagyon fiatal.
*Kezd bele némi gondolkodás után.*
-Nem rossz kölyök szerintem, legalábbis a szíve a helyén van, nem gondolom hogy hátsó szándékai lennének, vagy hogy cserben hagyná bármelyikünket ha módja lenne segíteni, de...
*Körülnéz, nem-e fut be éppen a sarkukba. Nem mintha szégyellné a véleményét, csak nem akar avatatlan füleket.*
-Sokat kell még tanulnia. Nem olyan mint te, vagy én. Még nem rúgta pofán az élet amikor éppen a padlóról igyekezett volna felállni. Ha érted mire gondolok. Ezért is lehet hogy néha túl sokat, túl hamar és túl nagyot mond. Biztos sok mesét hallott az atyjától lovagokról, meg sárkányokról, a szüzeket mentő, fényeskardú, kackiásbajszú hősökről.
*Itt azért elneveti magát halkan, mert eszébe jut amikor első nap találkoztak.*
-Talán pont egy olyan példakép kell neki mint te. Bízom benne hogy hamar férfit faragunk a fiúból.
*A nevetése ettől cseppet sem csillapodik, de érezhető hogy a szavai mögött egyébként jól megfontolt gondolatok állnak.*
-Talán cimborák lesztek egyszer. Tanulhatnál tőle egy kis jómodort, ő meg hogy hogy növessze ki a tökeit és mikor nyissa ki a száját.
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.06.03 19:12:54
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha Bredoc bírna az elmeolvasás csodálatos képességével biztos érdekesnek találna sok mindent, amit és ahogyan Gabrael vélekedik. Meglehet tényleg szabadosabbak a Wargot, mint az átlagos megszokott alakulatok, meg aztán ő végképp nem az a rettentően szabálykövető figura, sose volt az.*
-Ugyan. Nem hiszem hogy csak ennyi lenne.
*Válaszolja rögtön egy aprócska mosoly kíséretében, de azért elfogadja a döntést, hogy ennyiben marad. Nagyjából, mert valami csak hozzátesz.*
-Az már egyszer biztos.
*Feleli az arany dolgára, s tetszik neki egyébként a gyakorlatias hozzáállás. A kapott kérdésen kissé meglepődik, s mielőtt szóra nyitná a száját a pipásokra olyannyira jellemző "hmpf" hangot adja ki magából, ahogy egy nagyobb füstöt folyt el ideje korán a torkában.*
-Azt hogy fiatal. Nagyon fiatal.
*Kezd bele némi gondolkodás után.*
-Nem rossz kölyök szerintem, legalábbis a szíve a helyén van, nem gondolom hogy hátsó szándékai lennének, vagy hogy cserben hagyná bármelyikünket ha módja lenne segíteni, de...
*Körülnéz, nem-e fut be éppen a sarkukba. Nem mintha szégyellné a véleményét, csak nem akar avatatlan füleket.*
-Sokat kell még tanulnia. Nem olyan mint te, vagy én. Még nem rúgta pofán az élet amikor éppen a padlóról igyekezett volna felállni. Ha érted mire gondolok. Ezért is lehet hogy néha túl sokat, túl hamar és túl nagyot mond. Biztos sok mesét hallott az atyjától lovagokról, meg sárkányokról, a szüzeket mentő, fényeskardú, kackiásbajszú hősökről.
*Itt azért elneveti magát halkan, mert eszébe jut amikor első nap találkoztak.*
-Talán pont egy olyan példakép kell neki mint te. Bízom benne hogy hamar férfit faragunk a fiúból.
*A nevetése ettől cseppet sem csillapodik, de érezhető hogy a szavai mögött egyébként jól megfontolt gondolatok állnak.*
-Talán cimborák lesztek egyszer. Tanulhatnál tőle egy kis jómodort, ő meg hogy hogy növessze ki a tökeit és mikor nyissa ki a száját.
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.06.03 19:12:54
1090. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-03 17:37:00
Üzenet elküldve: 2022-06-03 17:37:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Én vagyok a Hang//
*Az apróság arra eszmél fel, hogy máris reggel van, illetve, hogy a párnája nedves.
Persze nem kell rosszra gondolni, hisz kellemes álma volt a múlt a éjjel. Viszont tudott volna aludni, csak hallja, hogy épp valaki szedelőzködik. Az édesanyja az, aki már húzza is fel a cípőjét.*
- Anyu? *Az apróság picit elszomorodik, hisz megint csak egy pillanatra találkoznak.*
- Bocsánat kicsim felébresztettelek? *Végül is ez történt, de nem igazán bánja a dolgot.*
- De most sajnos sietnem kell, hagytam egy kis pénzt, hogyha valamire szükséged lenne. Késő este majd jövök! Ó és még valami, ha befejezted az olvasást, tedd vissza a helyére, hisz a rend a lelke mindennek. Szia!
*Cassy nem is tud mondani semmit, csak azt veszi észre, hogy az anyja egy puszit lehet a homlokára, majd csukódik az ajtó.*
~ Már megint egyedül. ~
*Ismét a nagy fal van, egyedül, de ahogy eddig is szokott lenni, nem tud meglenni egy helyben, és megint csak elhagyja az otthon biztonságát. Persze miután a reggeli kötelezőkön túl esett. Először a főtérre megy, ahol annyian vannak, hogy moccani sem lehet. Vagy haladunk az árra, vagy elsodor a forgatag. Egyszer csak valakit hall furulyázni, és rengetegen gyűlnek köré, habár néhányan csak egy pillanatra állnak meg, hogy pénz osszanak neki, majd folytatják tovább az útjukat.*
- De szép!
*El is gondolkodik a kis szárnyas, hogy ő is szívesen remekelne, de sajnos nincs semmilyen hangszere.*
~ Esetleg ének? ~
*Nem egyszerű kihívás, de van egy, amit ismer és szívesen megosztaná mindenkivel. Persze legbelül reménykedik abban is, hogy nem fog senkinek sem beszakadni a dobhártyája. Bár a dal nem éppen egy gyermeknek való, de ki az, aki ezt megmondhatná?
No de meg is találja helyét, távol a többi művész lélektől, nehogy megzavarja őket.*
-
Hallom a hangod a szélben, ha hívsz engem.
De most hallgass gyermekem, és figyelj reám.
"Én vagyok az a hang" a történelmedben
De ne féljél tőlem, és csak jer énhozzám.
Én vagyok a hang, a szélben és esőben
Én vagyok a hang, ha az éhséged kínoz
Én vagyok a hang, hogyha szólít tégedet
Én vagyok a hang, mi a testedben dobog
Én vagyok a hang a búzatáblán nyáron
A levelek táncában, mikor fúj az őszi szél
A hosszú, hideg telet végig nem alszom
A forrás mely tavasszal mindenkiben él.
Én vagyok a múlt hangja, ami mindig lesz
A bánat és a vér vár minket a csatákban
Add nékem a békéd, és a sebem elillan.
Én vagyok a hang, a szélben és esőben
Én vagyok a hang, ha az éhséged kínoz
Én vagyok a hang, hogyha szólít tégedet
Én vagyok a hang, mi a testedben dobog
Én vagyok a múlt hangja, ami mindig lesz
Én vagyok a hang, mi a testedben dobog
Én vagyok a jövő hangja, mikor küzdesz
Én vagyok a te hangod, te vagy a hangom.
*Ha nem is lesz tumultus a közönség soraiban, de azért jó néhányan meghallgatják a kis szárnyas énekét.*
*Az apróság arra eszmél fel, hogy máris reggel van, illetve, hogy a párnája nedves.
Persze nem kell rosszra gondolni, hisz kellemes álma volt a múlt a éjjel. Viszont tudott volna aludni, csak hallja, hogy épp valaki szedelőzködik. Az édesanyja az, aki már húzza is fel a cípőjét.*
- Anyu? *Az apróság picit elszomorodik, hisz megint csak egy pillanatra találkoznak.*
- Bocsánat kicsim felébresztettelek? *Végül is ez történt, de nem igazán bánja a dolgot.*
- De most sajnos sietnem kell, hagytam egy kis pénzt, hogyha valamire szükséged lenne. Késő este majd jövök! Ó és még valami, ha befejezted az olvasást, tedd vissza a helyére, hisz a rend a lelke mindennek. Szia!
*Cassy nem is tud mondani semmit, csak azt veszi észre, hogy az anyja egy puszit lehet a homlokára, majd csukódik az ajtó.*
~ Már megint egyedül. ~
*Ismét a nagy fal van, egyedül, de ahogy eddig is szokott lenni, nem tud meglenni egy helyben, és megint csak elhagyja az otthon biztonságát. Persze miután a reggeli kötelezőkön túl esett. Először a főtérre megy, ahol annyian vannak, hogy moccani sem lehet. Vagy haladunk az árra, vagy elsodor a forgatag. Egyszer csak valakit hall furulyázni, és rengetegen gyűlnek köré, habár néhányan csak egy pillanatra állnak meg, hogy pénz osszanak neki, majd folytatják tovább az útjukat.*
- De szép!
*El is gondolkodik a kis szárnyas, hogy ő is szívesen remekelne, de sajnos nincs semmilyen hangszere.*
~ Esetleg ének? ~
*Nem egyszerű kihívás, de van egy, amit ismer és szívesen megosztaná mindenkivel. Persze legbelül reménykedik abban is, hogy nem fog senkinek sem beszakadni a dobhártyája. Bár a dal nem éppen egy gyermeknek való, de ki az, aki ezt megmondhatná?
No de meg is találja helyét, távol a többi művész lélektől, nehogy megzavarja őket.*
-
Hallom a hangod a szélben, ha hívsz engem.
De most hallgass gyermekem, és figyelj reám.
"Én vagyok az a hang" a történelmedben
De ne féljél tőlem, és csak jer énhozzám.
Én vagyok a hang, a szélben és esőben
Én vagyok a hang, ha az éhséged kínoz
Én vagyok a hang, hogyha szólít tégedet
Én vagyok a hang, mi a testedben dobog
Én vagyok a hang a búzatáblán nyáron
A levelek táncában, mikor fúj az őszi szél
A hosszú, hideg telet végig nem alszom
A forrás mely tavasszal mindenkiben él.
Én vagyok a múlt hangja, ami mindig lesz
A bánat és a vér vár minket a csatákban
Add nékem a békéd, és a sebem elillan.
Én vagyok a hang, a szélben és esőben
Én vagyok a hang, ha az éhséged kínoz
Én vagyok a hang, hogyha szólít tégedet
Én vagyok a hang, mi a testedben dobog
Én vagyok a múlt hangja, ami mindig lesz
Én vagyok a hang, mi a testedben dobog
Én vagyok a jövő hangja, mikor küzdesz
Én vagyok a te hangod, te vagy a hangom.
*Ha nem is lesz tumultus a közönség soraiban, de azért jó néhányan meghallgatják a kis szárnyas énekét.*
1089. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-03 11:18:38
Üzenet elküldve: 2022-06-03 11:18:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűzkeresztség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kaszárnyát és Nilevardot maguk mögött hagyják. Lassú léptetésben, Bredoc pedig bevárja, így egymás mellé kerülnek. A medvetermetűnek át kell értékelnie magában az eddigi berögződéseit. A wargok szabadosabb kötelék, mint amelyekben eddig szolgált. Már ami a rablólovagos idők előtti szolgálatot jelenti. Talán neki is lazítania kellene kicsit, de a berögződések lassan oldódnak, így maga Gabe is.*
- Uram? *Kérdez vissza kissé értetlen pillantással a parancsnok szavára. Amikor aztán Bredoc pontosítja a dolgokat, nem néz arra, amerre Nilevardot hagyták, hanem szürke pillantása a parancsnok arcát fürkészi.
Nem tudja eldönteni, hogy ez valami teszt, ami az kohéziós készségeit méri fel vagy tényleg a véleményére kíváncsi.
Most kimondhatná mindazt, ami a kaszárnyában a tejfelesszájú láttán eszébe jutott, de nem tudja, hogy mennyire lehet valójában őszinte. Látszik rajta, hogy gondolkodik, de nem akar hülyének tűnni Bredoc előtt sem.*
- A páncéljától hülyét kapok, de amúgy nincs vele baj. *Böki ki végül morogva. Nagyon büszke magára, hogy a fényszajha véseteitől randa vértet páncélnak tudta nevezni. Sok jó acél ment kárba azért a csiricsáré bizsuért.*
- Az arany messziről látszik. *Teszi hozzá gyakorlatiasan. Annyi mindent tudna még mondani, de nem tartja túl jó ötletnek teljesen őszintének lenni. Különben sem azért lépett be az alakulathoz, hogy barátokat szerezzen.*
- És ön mit gondol róla? *Enged meg magának egy kérdést. Már nem ragaszkodik a hivatalos "kérek engedélyt kérdezni" formulához, szinte baráti hangnemben beszélgetnek. Arra viszont tényleg kíváncsi, hogy a parancsnok hogyan vélekedik a kis seggnyaló kölyökről. De ha Bredocnak is úgy fog dörgölőzni mint azt Darennel tette, biztosan kidobja a reggelijét.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kaszárnyát és Nilevardot maguk mögött hagyják. Lassú léptetésben, Bredoc pedig bevárja, így egymás mellé kerülnek. A medvetermetűnek át kell értékelnie magában az eddigi berögződéseit. A wargok szabadosabb kötelék, mint amelyekben eddig szolgált. Már ami a rablólovagos idők előtti szolgálatot jelenti. Talán neki is lazítania kellene kicsit, de a berögződések lassan oldódnak, így maga Gabe is.*
- Uram? *Kérdez vissza kissé értetlen pillantással a parancsnok szavára. Amikor aztán Bredoc pontosítja a dolgokat, nem néz arra, amerre Nilevardot hagyták, hanem szürke pillantása a parancsnok arcát fürkészi.
Nem tudja eldönteni, hogy ez valami teszt, ami az kohéziós készségeit méri fel vagy tényleg a véleményére kíváncsi.
Most kimondhatná mindazt, ami a kaszárnyában a tejfelesszájú láttán eszébe jutott, de nem tudja, hogy mennyire lehet valójában őszinte. Látszik rajta, hogy gondolkodik, de nem akar hülyének tűnni Bredoc előtt sem.*
- A páncéljától hülyét kapok, de amúgy nincs vele baj. *Böki ki végül morogva. Nagyon büszke magára, hogy a fényszajha véseteitől randa vértet páncélnak tudta nevezni. Sok jó acél ment kárba azért a csiricsáré bizsuért.*
- Az arany messziről látszik. *Teszi hozzá gyakorlatiasan. Annyi mindent tudna még mondani, de nem tartja túl jó ötletnek teljesen őszintének lenni. Különben sem azért lépett be az alakulathoz, hogy barátokat szerezzen.*
- És ön mit gondol róla? *Enged meg magának egy kérdést. Már nem ragaszkodik a hivatalos "kérek engedélyt kérdezni" formulához, szinte baráti hangnemben beszélgetnek. Arra viszont tényleg kíváncsi, hogy a parancsnok hogyan vélekedik a kis seggnyaló kölyökről. De ha Bredocnak is úgy fog dörgölőzni mint azt Darennel tette, biztosan kidobja a reggelijét.*
1088. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-02 19:53:41
Üzenet elküldve: 2022-06-02 19:53:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
//Tűzkeresztség//
-Helyes.
*Bólint is az ifjú lovagnak, majd Gabraelre néz, bólint neki és lassan nekiindul lóháton a városnak, a cél pedig a főtér. Ott még tudnak majd inni a lovak és egyébként is onnan lesz a legegyszerűbb kezdeni a kutakodást. Útközben ha a férfi mögötte halad, akkor hátranéz rá és igyekszik lelassítani, hogy egymás mellé kerüljenek.*
-Na és.
*Kezd bele, hogy egyértelművé tegye szándékát. Most míg nincs itt Nilevard legalább meghallgathatja a másik véleményét.*
-Mit gondolsz a kölyökről? Csak őszintén.
*Bredocnak magának is van egy képe a fiúról, amit még a jelentkezése során alapozott meg. Nagyon jó szeme van az emberekhez, ezért is szeretné ha nem csak jelentésekben hallana a beosztottjairól. Közben pedig az jut eszébe, amikor visszatért Artheniorba Denjaar éppen itt toborzott embereket a városi őrség újjáélesztéséhez. Ha elérnek egy kellemes pontra, akkor meg is állítja a lovat és hanyagul kényelmet keres a nyeregben, hogy elő tudja venni a pipáját. A kevert dohányt gyakorlott mozdulatokkal beletölti és pillanatok alatt már eregeti is a kövér füstfelhőket.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.06.02 19:54:00
-Helyes.
*Bólint is az ifjú lovagnak, majd Gabraelre néz, bólint neki és lassan nekiindul lóháton a városnak, a cél pedig a főtér. Ott még tudnak majd inni a lovak és egyébként is onnan lesz a legegyszerűbb kezdeni a kutakodást. Útközben ha a férfi mögötte halad, akkor hátranéz rá és igyekszik lelassítani, hogy egymás mellé kerüljenek.*
-Na és.
*Kezd bele, hogy egyértelművé tegye szándékát. Most míg nincs itt Nilevard legalább meghallgathatja a másik véleményét.*
-Mit gondolsz a kölyökről? Csak őszintén.
*Bredocnak magának is van egy képe a fiúról, amit még a jelentkezése során alapozott meg. Nagyon jó szeme van az emberekhez, ezért is szeretné ha nem csak jelentésekben hallana a beosztottjairól. Közben pedig az jut eszébe, amikor visszatért Artheniorba Denjaar éppen itt toborzott embereket a városi őrség újjáélesztéséhez. Ha elérnek egy kellemes pontra, akkor meg is állítja a lovat és hanyagul kényelmet keres a nyeregben, hogy elő tudja venni a pipáját. A kevert dohányt gyakorlott mozdulatokkal beletölti és pillanatok alatt már eregeti is a kövér füstfelhőket.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.06.02 19:54:00
1087. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-02 19:30:56
Üzenet elküldve: 2022-06-02 19:30:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Gaerralostól sokat tanul, s nem csak a harci képzettségek terén. A városőrökkel közös kiképzése során már szedett magára némi katonai "etikettet", alapvető ismereteket a hierarchiáról és a megfelelő kommunikációról. Viszont ezek egy elég zárt és átlátható helyzetben szoktak megvalósulni. A városőrséggel és annak tisztjeivel más jellegű a kapcsolata, illetve egyértelmű is, hogy mettől meddig tart a gyakorlat, s mikor lehet lazítani. Ezekben a helyzetekben, gyakorlatozás közben, ha netán adódnak kérdései, azoknak fontosságát mindig mérlegre teszi és semmiképpen sem személyes jellegű kérdésekről vagy beszélgetésről van szó, amik a gyakorlat tárgyától eltérnének.
Eddig Gaerralos esetén is jobbára átlátta a szabályokat, a mostani gyakorlat azonban rendhagyó, s nem volt biztos benne, hogy az útra is vonatkoztassa-e a hivatalosabb hozzáállást. Főként úgy, hogy nem kimondottan fontos a mondandója, pusztán beszélgetésindító.
A férfi szavai ezt a zavart tisztázzák benne és még egy kis ráadás leckével is szolgálnak.*
- Rendben, értettem. Köszönöm. - *Feleli mégis kissé katonásan, és magyarázkodni sem kezd, hogy mit gondolt és miért bizonytalankodott. Egyszerűen kifejezi, hogy tudomásul vette az elhangzottakat. Majd pedig kérdez és figyel.
Gaerralos bevezetője értetlen hunyorgásra készteti, de valahol sejteni véli, hogy egy láthatatlan mágus esetéről lévén szó sok furcsaságra számíthat.
A továbbiakban aztán akadnak számára ismeretlen szavak a történetben, de a lényeg megértésében nem hátráltatják, így nem szakítja félbe a férfit kérdésekkel. Ám Gaerralos maga tart egy kitérőt az elbeszélésben, aminek végét egy kérdéssel zárja.
Garsin röviden töpreng, mielőtt válaszolna.*
- Illúzió talán? - *Kérdez vissza.*
- A pöröly... Vagy a tündér is? Mit jelent az, hogy éteri? - *Kérdései mutathatják, hogy a teljes képet még nem rakta össze.*
- Jelenés... Úgy érti, hogy ő különben sem tűnt igazinak? - *Ahogy az utat nézi maguk előtt, homlokát ráncolva, látható, hogy igyekszik összeszedni a részleteket és megérteni, milyen szándék lehet egy ilyen varázslat mögött.
Ha tényleg ruhát akart venni, miért nem tette ő maga? Ha jól érti, akkor nem a saját külsejét változtatta meg az illető, hanem Gaerralos gyanúja szerint ő láthatatlan volt, a tündér pedig egy illúzió. De akkor miért kellett egyáltalán a pöröly? Miért nem az illúziólény adta át a pénzt?... Mert a pénz igazi volt!*
- A pénz igazi volt? - *Kérdez is rá. De tovább nem megy a fejtegetésben, mert volt ebben a történetben még egy warg is és már most elég zavaros az egész, ő meg abban bízik, hogy később minden kitisztul.*
*Gaerralostól sokat tanul, s nem csak a harci képzettségek terén. A városőrökkel közös kiképzése során már szedett magára némi katonai "etikettet", alapvető ismereteket a hierarchiáról és a megfelelő kommunikációról. Viszont ezek egy elég zárt és átlátható helyzetben szoktak megvalósulni. A városőrséggel és annak tisztjeivel más jellegű a kapcsolata, illetve egyértelmű is, hogy mettől meddig tart a gyakorlat, s mikor lehet lazítani. Ezekben a helyzetekben, gyakorlatozás közben, ha netán adódnak kérdései, azoknak fontosságát mindig mérlegre teszi és semmiképpen sem személyes jellegű kérdésekről vagy beszélgetésről van szó, amik a gyakorlat tárgyától eltérnének.
Eddig Gaerralos esetén is jobbára átlátta a szabályokat, a mostani gyakorlat azonban rendhagyó, s nem volt biztos benne, hogy az útra is vonatkoztassa-e a hivatalosabb hozzáállást. Főként úgy, hogy nem kimondottan fontos a mondandója, pusztán beszélgetésindító.
A férfi szavai ezt a zavart tisztázzák benne és még egy kis ráadás leckével is szolgálnak.*
- Rendben, értettem. Köszönöm. - *Feleli mégis kissé katonásan, és magyarázkodni sem kezd, hogy mit gondolt és miért bizonytalankodott. Egyszerűen kifejezi, hogy tudomásul vette az elhangzottakat. Majd pedig kérdez és figyel.
Gaerralos bevezetője értetlen hunyorgásra készteti, de valahol sejteni véli, hogy egy láthatatlan mágus esetéről lévén szó sok furcsaságra számíthat.
A továbbiakban aztán akadnak számára ismeretlen szavak a történetben, de a lényeg megértésében nem hátráltatják, így nem szakítja félbe a férfit kérdésekkel. Ám Gaerralos maga tart egy kitérőt az elbeszélésben, aminek végét egy kérdéssel zárja.
Garsin röviden töpreng, mielőtt válaszolna.*
- Illúzió talán? - *Kérdez vissza.*
- A pöröly... Vagy a tündér is? Mit jelent az, hogy éteri? - *Kérdései mutathatják, hogy a teljes képet még nem rakta össze.*
- Jelenés... Úgy érti, hogy ő különben sem tűnt igazinak? - *Ahogy az utat nézi maguk előtt, homlokát ráncolva, látható, hogy igyekszik összeszedni a részleteket és megérteni, milyen szándék lehet egy ilyen varázslat mögött.
Ha tényleg ruhát akart venni, miért nem tette ő maga? Ha jól érti, akkor nem a saját külsejét változtatta meg az illető, hanem Gaerralos gyanúja szerint ő láthatatlan volt, a tündér pedig egy illúzió. De akkor miért kellett egyáltalán a pöröly? Miért nem az illúziólény adta át a pénzt?... Mert a pénz igazi volt!*
- A pénz igazi volt? - *Kérdez is rá. De tovább nem megy a fejtegetésben, mert volt ebben a történetben még egy warg is és már most elég zavaros az egész, ő meg abban bízik, hogy később minden kitisztul.*
1086. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-02 17:22:50
Üzenet elküldve: 2022-06-02 17:22:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Eltart egy darabig, amíg eljutnak odáig, hogy Garsin felteszi a kérdést. És még így is erős benne a bizonytalanság, ami azért egy katonához ilyen helyzetben mégsem illik, így mielőtt válaszolna, Gaerralos megragadja az alkalmat, hogy tanítson neki egy leckét.*
-Ha hivatalos helyzetben egy felettesedtől akarsz kérdezni, akkor hezitálás helyett kérj engedélyt. Ez általában olyankor érvényes, mikor fontos a felettes tekintélye, és a szabad kérdezéssel közvetve megkérdőjeleznéd azt. Jelenleg szabadon beszélhetsz, nem vagyunk küldetésen, vagy egyéb külön fegyelmet igénylő helyzetben.
*Garsin persze eddigre már bőven tudhatja, hogy Gaerralos értékrendje alapján azért a "nem igényel külön fegyelmet" messze van a fegyelmezetlenségtől. Ám olyan helyzetben sem voltak még eddig, ahol Garsin Gaerralos beosztottjaként, felettese tekintélyét megőrizendő nem szólhatott legalább viszonylag szabadon.*
-Úgy, hogy egy jelentésben olvasva személy szerint először és másodszor is egy különösen görbe este, vagy valamiféle bűncselekmény elrejtésére szolgáló kitalációnak értelmezném.
*Bizony ő is felismeri a történet abszurditását, és így arra előre felkészíti Garsint. Ahogy már lassan a főtér köveit koptatják, bele is kezd a beszámolóba.*
-Páncélban, ám felségjelzés nélkül sétáltam a Romvárosban, mikor egy jelenésre lettem figyelmes. Egy éteri, szárnyas, női személy, aki egy lihanechi zárda apácájának adta ki magát. Habár elejétől fogva megvoltak a magam gyanúi, mondhatni belementem a játékba a megfelelő óvatosság mellett, már csak önnön biztonságom érdekében is. Báli ruhát akart velem vásároltatni egy valamiféle ottani rituáléhoz, és egy 'varázslat útján'
*Itt hangsúlyával külön megnyomva a szavakat jelzi az állítás idézőjelességét*
-'megküldte' a ruha árát is egy pénzeszsákban, mely egy, a levegőben lebegő, Eeyr pörölyének szimbólumát ábrázoló fényképből zuhant ki, oldalvást szétszóródva az utcán.
*Itt rövid szünetet tart, és Garsin felé néz.*
-A Toronyban töltött időd során feltételezem, olvastál több varázslatról is, valamint a különféle ágak általános tulajdonságairól.
*Legalábbis ha nem egy specifikus mágia tanítására fókuszáló szervezettől tanul valaki mágiát, akkor általában a mágiaelmélet alapjai mellett ez az első lépés.*
-Számomra ezen a ponton állt össze véglegesen, hogy pontosan milyen mágiaágat alkalmaztak rajtam, és magára a varázslatra is gyanakodni kezdtem, habár már ezelőtt is jelentősen leszűkítettem a kört. A történetnek koránt sincs vége, ám szeretném tudni, hogy az eddigiek alapján mire asszociálnál.
*Egyfajta spontán mágiaelmélet-teszt, mely azt tekintve, hogy Garsin milyen irányba kezdte el bővíteni a tudását, nem kéne, hogy túlzottan nehéz legyen. Átvágva Arthenior főterén türelmesen várja tanítványa véleményét.*
*Eltart egy darabig, amíg eljutnak odáig, hogy Garsin felteszi a kérdést. És még így is erős benne a bizonytalanság, ami azért egy katonához ilyen helyzetben mégsem illik, így mielőtt válaszolna, Gaerralos megragadja az alkalmat, hogy tanítson neki egy leckét.*
-Ha hivatalos helyzetben egy felettesedtől akarsz kérdezni, akkor hezitálás helyett kérj engedélyt. Ez általában olyankor érvényes, mikor fontos a felettes tekintélye, és a szabad kérdezéssel közvetve megkérdőjeleznéd azt. Jelenleg szabadon beszélhetsz, nem vagyunk küldetésen, vagy egyéb külön fegyelmet igénylő helyzetben.
*Garsin persze eddigre már bőven tudhatja, hogy Gaerralos értékrendje alapján azért a "nem igényel külön fegyelmet" messze van a fegyelmezetlenségtől. Ám olyan helyzetben sem voltak még eddig, ahol Garsin Gaerralos beosztottjaként, felettese tekintélyét megőrizendő nem szólhatott legalább viszonylag szabadon.*
-Úgy, hogy egy jelentésben olvasva személy szerint először és másodszor is egy különösen görbe este, vagy valamiféle bűncselekmény elrejtésére szolgáló kitalációnak értelmezném.
*Bizony ő is felismeri a történet abszurditását, és így arra előre felkészíti Garsint. Ahogy már lassan a főtér köveit koptatják, bele is kezd a beszámolóba.*
-Páncélban, ám felségjelzés nélkül sétáltam a Romvárosban, mikor egy jelenésre lettem figyelmes. Egy éteri, szárnyas, női személy, aki egy lihanechi zárda apácájának adta ki magát. Habár elejétől fogva megvoltak a magam gyanúi, mondhatni belementem a játékba a megfelelő óvatosság mellett, már csak önnön biztonságom érdekében is. Báli ruhát akart velem vásároltatni egy valamiféle ottani rituáléhoz, és egy 'varázslat útján'
*Itt hangsúlyával külön megnyomva a szavakat jelzi az állítás idézőjelességét*
-'megküldte' a ruha árát is egy pénzeszsákban, mely egy, a levegőben lebegő, Eeyr pörölyének szimbólumát ábrázoló fényképből zuhant ki, oldalvást szétszóródva az utcán.
*Itt rövid szünetet tart, és Garsin felé néz.*
-A Toronyban töltött időd során feltételezem, olvastál több varázslatról is, valamint a különféle ágak általános tulajdonságairól.
*Legalábbis ha nem egy specifikus mágia tanítására fókuszáló szervezettől tanul valaki mágiát, akkor általában a mágiaelmélet alapjai mellett ez az első lépés.*
-Számomra ezen a ponton állt össze véglegesen, hogy pontosan milyen mágiaágat alkalmaztak rajtam, és magára a varázslatra is gyanakodni kezdtem, habár már ezelőtt is jelentősen leszűkítettem a kört. A történetnek koránt sincs vége, ám szeretném tudni, hogy az eddigiek alapján mire asszociálnál.
*Egyfajta spontán mágiaelmélet-teszt, mely azt tekintve, hogy Garsin milyen irányba kezdte el bővíteni a tudását, nem kéne, hogy túlzottan nehéz legyen. Átvágva Arthenior főterén türelmesen várja tanítványa véleményét.*
1085. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-01 17:44:04
Üzenet elküldve: 2022-06-01 17:44:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A feketébe öltözött alak belép a térre. Azonban ezután szinte azonnal megálljt parancsol a lábainak. Nem hirtelen, inkább úgy, mintha ez a kis megálló eleve tervezett része lenne a sétának - mert valójában az is. Lassan végigjáratja tekintetét a téren, a padokon, az arra járók arcán, viseletén. Eltöpreng rajta mennyi ember, mennyi sors találkozik és találkozott itt össze ezen a helyen, hányan ráztak kezet, hány féltve őrzött csomag és csók cserélt itt gazdát. Miután eleget időzött ezen a gondolaton, búcsúképpen behunyja a szemét, még egyszer utoljára maga elé képzeli a folytonos kavalkádot, majd szemét újra kinyitva folytatja útját. A napsütés kérlelhetetlenül ostorozza előbb még behunyt szemét és a sötét ruhája alatt őt magát is. Lépteit így a tér mellett található nagy fa felé irányítja. Közben azon gondolkodik, mennyi ideje járja már Arthenior utcáit, és mennyi minden történt a világban, mióta eljött hazulról. Hogy lehet hát, hogy Krell számára jó ideje mégis szinte teljesen ugyanolyan minden?
Az árnyékban álló padok némelyike persze foglalt, de kiszúr magának egy üreset, ahova leülhet. Letámasztja sétapálcáját és már éppen készülne helyet foglalni, mikor hirtelen megtorpan. Úgy mered a székre, mintha valami különöset látna, közben valójában a férfiben történik változás. Vagyis inkább egy apró döntés, ellenállás. Nem! Ez vele nem történhet, pont ővele, aki mindig a balhét kereste, hogy ennyire semmilyen életet él. Ha nem egy félig-meddig mégiscsak tekintélyes és érett férfinek gondolná magát, még toppantana is nyomatékképpen. Valamit erre ki kell találni, ez nem maradhat így. Még mindig annál az öregasszonynál lakik, még mindig a múltja elől menekül, még mindig igyekszik megtagadni önmagát, kivetkőzni azonban mégsem tud a bőréből, ő olyan amilyen. Szinte kizárólag az önimádó természete tartja egyben.
Kalapjához nyúl, mintha le akarná venni, végül még a levegőben visszarántja a kezét, mintha megégette volna. Végigtekint - a lehetőségekhez képest - makulátlan fekete öltözetén, majd egy kisebb megvilágosodás után fogja magát, kellően eltávolodik a padoktól, és tüntetőleg leül a földre a fa árnyékában. Ez kívülről akár gyerekesnek is tűnhet, viszont ez Krellt a legcsekélyebb mértékben sem hatja meg. Inkább arra fókuszál, milyen érzés neveltetésével szembemenve, féltett ruhadarabjait viselve a "koszos földön" ülni, amiről tudvalevő, hogy igazából semmi különösen taszító nincs benne. Nem mintha korábban nem ült, vagy akár feküdt volna a földön, azonban józan állapotban és kifejezetten csinos öltözéket viselve inkább kerüli ezt a lehetőséget. Pálcáját azért a biztonság kedvéért a lábának támasztja, nem hagyja csak úgy elterülni. Igyekszik kiélvezni ezt az apró "szabályszegést", lezseren hátradől, kezein támaszkodva folytatja a nézelődést. Még ülve is igen magas, számít rá, hogy időnként megbámulják majd. A tekintetek elől nem hátrál el, bárkivel kész farkasszemet nézni, mindemellett pedig arcán folyamatosan elterül kaján vigyora is, így a legtöbb bámészkodó valószínűleg zavarodottan fog elfordulni tőle. Amíg valami hatóság rá nem mordul, ő ugyan el nem mozdul innen. Közben végig befelé is figyel, hátha ott már kezd megszületni az a kósza gondolat, ami kirángathatná őt ebből a félig józan, félig részeg életmódból.*
Az árnyékban álló padok némelyike persze foglalt, de kiszúr magának egy üreset, ahova leülhet. Letámasztja sétapálcáját és már éppen készülne helyet foglalni, mikor hirtelen megtorpan. Úgy mered a székre, mintha valami különöset látna, közben valójában a férfiben történik változás. Vagyis inkább egy apró döntés, ellenállás. Nem! Ez vele nem történhet, pont ővele, aki mindig a balhét kereste, hogy ennyire semmilyen életet él. Ha nem egy félig-meddig mégiscsak tekintélyes és érett férfinek gondolná magát, még toppantana is nyomatékképpen. Valamit erre ki kell találni, ez nem maradhat így. Még mindig annál az öregasszonynál lakik, még mindig a múltja elől menekül, még mindig igyekszik megtagadni önmagát, kivetkőzni azonban mégsem tud a bőréből, ő olyan amilyen. Szinte kizárólag az önimádó természete tartja egyben.
Kalapjához nyúl, mintha le akarná venni, végül még a levegőben visszarántja a kezét, mintha megégette volna. Végigtekint - a lehetőségekhez képest - makulátlan fekete öltözetén, majd egy kisebb megvilágosodás után fogja magát, kellően eltávolodik a padoktól, és tüntetőleg leül a földre a fa árnyékában. Ez kívülről akár gyerekesnek is tűnhet, viszont ez Krellt a legcsekélyebb mértékben sem hatja meg. Inkább arra fókuszál, milyen érzés neveltetésével szembemenve, féltett ruhadarabjait viselve a "koszos földön" ülni, amiről tudvalevő, hogy igazából semmi különösen taszító nincs benne. Nem mintha korábban nem ült, vagy akár feküdt volna a földön, azonban józan állapotban és kifejezetten csinos öltözéket viselve inkább kerüli ezt a lehetőséget. Pálcáját azért a biztonság kedvéért a lábának támasztja, nem hagyja csak úgy elterülni. Igyekszik kiélvezni ezt az apró "szabályszegést", lezseren hátradől, kezein támaszkodva folytatja a nézelődést. Még ülve is igen magas, számít rá, hogy időnként megbámulják majd. A tekintetek elől nem hátrál el, bárkivel kész farkasszemet nézni, mindemellett pedig arcán folyamatosan elterül kaján vigyora is, így a legtöbb bámészkodó valószínűleg zavarodottan fog elfordulni tőle. Amíg valami hatóság rá nem mordul, ő ugyan el nem mozdul innen. Közben végig befelé is figyel, hátha ott már kezd megszületni az a kósza gondolat, ami kirángathatná őt ebből a félig józan, félig részeg életmódból.*
1084. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-01 17:03:44
Üzenet elküldve: 2022-06-01 17:03:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// A parancs az parancs //
* Az ajtót kicsapva indul ki a fogadóból, hogy a felkészített lovához lépve ki is vezesse az istállóból. Ágas oldalát meglapogatva el is indul a főtéren keresztül, hogy minél hamarabb elérhesse a kaszárnyát. Enyhe csalódottság fut végig újra a lovagon, de mit lehet tenni? Az élet más utat szánt számára, ha pedig az isteneknek ez a céljuk vele, hát akkor nem panaszkodhat. ~ Azért örültem volna egy teljes nap pihenőnek. ~ Szegény Nilevardot mostanában állandóan igénybe veszik, nem rég még a bábút csapkodta, épp csak elmehetett venni egy fürdőt, és máris feladatuk van számára. Éhség nem mardossa a lovagot, sem pedig a kosz, de ráfért volna egy pihenőnap. ~ Még szerencsre, hogy ettünk végül. ~ *
* Az ajtót kicsapva indul ki a fogadóból, hogy a felkészített lovához lépve ki is vezesse az istállóból. Ágas oldalát meglapogatva el is indul a főtéren keresztül, hogy minél hamarabb elérhesse a kaszárnyát. Enyhe csalódottság fut végig újra a lovagon, de mit lehet tenni? Az élet más utat szánt számára, ha pedig az isteneknek ez a céljuk vele, hát akkor nem panaszkodhat. ~ Azért örültem volna egy teljes nap pihenőnek. ~ Szegény Nilevardot mostanában állandóan igénybe veszik, nem rég még a bábút csapkodta, épp csak elmehetett venni egy fürdőt, és máris feladatuk van számára. Éhség nem mardossa a lovagot, sem pedig a kosz, de ráfért volna egy pihenőnap. ~ Még szerencsre, hogy ettünk végül. ~ *
1083. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-05-30 08:01:04
Üzenet elküldve: 2022-05-30 08:01:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A kútig gondmentes útja van, így jó nagy kortyokkal tudja magát zavartalanul felfrissíteni. Addig talán ki is tart, amíg elkeveredik valami fogadóig. Már csak kerítenie kell egy illetékest, aki eltudja majd kalauzolni odáig. Persze nem kell neki díszkiséret, csak egy irányjelzés. Így a szájáról letörölve a vízcseppeket körbe is pillant a környéken, hátha talál valami épeszűnek tűnő egyedet, akire rábízhatja magát. Lényről lényre jár, de eleinte vagy elhajtják vagy rossz ajtón kopogtat és szintén egy-egy átutazóba botlik. S mivel a vak vezet világtalant ideológiának nem nagy híve, ezért inkább tovább is áll. Nem akar ismeretlen csürhével bolyongani a városban. Köszöni szépen egyelőre még örül annak, hogy minden belső szerve a helyén van, ahogyan az életével is régi már az ismertség ahhoz, hogy ne akarjon elszakadni tőle. Persze nem mintha attól tartana, hogy minden ismeretlen vándor az ő vérére pályázik, hiszen ez nála sem így van. De fő az óvatosság, mondjon akárki akármit.
De továbbra sem csügged, mentsvárát pedig egy fiatalka, tejfelszőke leányban véli felfedezni. Legalábbis reménykedik, hiszen a fruska nem tűnik valami eszesnek. Olyan, mintha az eszét inkább a bögyeibe irányítaná, mert azok látványosabbak rajta. Persze emezen gondolatait azért nem osztja meg vele, inkább csak a lehető legegyszerűbben teszi fel a kérdést, hogy ne okozzon gondot a másiknak válaszolni rá. Bár amilyen választ kap az még fizikailag sem túl megterhelő. Hiszen a szöszi egy gondterhelt sóhaj kíséretében mutat el egy hatalmas kőépület felé.*
- Varázslatos.
*Csapja is össze tenyereit egy elégedett vigyorral. Hálát zeng a lánynak, majd öblös léptekkel lódul meg az épület felé.*
- Még a nap is felkel lassan, mire ez útbaigazít.
*Mormogja az orra alá, ahogy célegyenesen halad tovább. Szemei előtt pedig már csak egy jó ital, egy finom sült és a földhöz mérten puha ágyikó lebeg.*
De továbbra sem csügged, mentsvárát pedig egy fiatalka, tejfelszőke leányban véli felfedezni. Legalábbis reménykedik, hiszen a fruska nem tűnik valami eszesnek. Olyan, mintha az eszét inkább a bögyeibe irányítaná, mert azok látványosabbak rajta. Persze emezen gondolatait azért nem osztja meg vele, inkább csak a lehető legegyszerűbben teszi fel a kérdést, hogy ne okozzon gondot a másiknak válaszolni rá. Bár amilyen választ kap az még fizikailag sem túl megterhelő. Hiszen a szöszi egy gondterhelt sóhaj kíséretében mutat el egy hatalmas kőépület felé.*
- Varázslatos.
*Csapja is össze tenyereit egy elégedett vigyorral. Hálát zeng a lánynak, majd öblös léptekkel lódul meg az épület felé.*
- Még a nap is felkel lassan, mire ez útbaigazít.
*Mormogja az orra alá, ahogy célegyenesen halad tovább. Szemei előtt pedig már csak egy jó ital, egy finom sült és a földhöz mérten puha ágyikó lebeg.*
1082. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-05-29 22:53:46
Üzenet elküldve: 2022-05-29 22:53:46
ÚJ
![>Vendaar Radanos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/937_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Végül meglesz a nagy fa is, elsétálva mellette rengeteg emlék sejlik fel a gondolataiban. Mennyiszer várakozott már elbújva a lombjaiban a prédára, vagy figyelt meg célpontokat, a szokásaikra vadászva. Sokan hozzák a Pegazusba a szeretőiket, így könnyen ki lehetett találni, hogy ki kihez jön, vagy esetleg van-e valaki, aki állandó partnerhez jár. Végül átlép a főtér képzeletbeli határán is, kicsit furcsa is neki a kikövezett út. Főleg, hogy a forradalom miatt, a legtöbb részen megrongálódott és a helyreállítás lassan halad, és biztosan lesznek olyan helyek, ahol soha sem lesz visszaállítva az eredeti állapot. Rápillant még a a nevezetességekre is, a szökőkútra, a padra az oszlopra, de nem szentel már sok figyelmet ezeknek. A célját viszonylag gyorsan eléri, és tudja jól a hangokból ítélve, hogy nem lesz nyugalmas a légkör bent, hiszen hangos zaj hallatszik ki a messze földről híres fogadóból, a Pegazusból. El is indul, hogy minél hamarabb szobát bérelhessen, a nap is hamarosan felkel, minél hamarabb ágyba akar kerülni. *
1081. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-05-27 18:21:01
Üzenet elküldve: 2022-05-27 18:21:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Tisztítótűz//
//Nyílt//
*Nem kétli, amit ő regél, az új lehet az artheniori füleknek. Ahogy abban sem kételkedik, kinek van igaza kettejük közül. Nem fiatal róka már. Pontosan tudja, hogy személyeskedő hangvétellel és a másik kinevetésével leginkább ellenszenvet lehet ébreszteni a szívekben. Épp ezért nem is kenyere az ilyesmi. Tán a tündérnek őrültségnek hathatnak szavai, de kötve hiszi, hogy e világban e felfogás lenne az általános. A hiedelmek és mesék földjén senki sem talál süket fülekre, ha megfelelő elánnal s látható meggyőződéssel prédikál.
Nem is reagál hát a bántó a szavakra, csupán öregesen összegyűjti holmiját. Persze lehetne mit hozzáfűzni: hisz Teysus szószólója aranyához nyúlva próbál szeletet hasítani magának. Hogy ez mennyire lehet visszás, azt ki-ki eldönti maga. Tán a nyakára akaszt néhány részeges alakot, ki szívesen iszik majd vele a kontójára, de azt kötve hiszi, hogy ezzel bármit is nyer. Épp ellenkezőleg: az ő szavait igazolja.
Botjára támaszkodva indul el, s ha vele is tart pár kíváncsi alak, hát tovább regél nekik a mindent elemésztő tűzről, s Eeyr tanainak sajátos értelmezéseiről. Hagy azért helyet az újdonságoknak is, elvégre ha megakarja nyerni magának ezeket a lelkeket, a tisztes szónoklatot meg kell tartania estére.*
A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.27 18:22:25
//Nyílt//
*Nem kétli, amit ő regél, az új lehet az artheniori füleknek. Ahogy abban sem kételkedik, kinek van igaza kettejük közül. Nem fiatal róka már. Pontosan tudja, hogy személyeskedő hangvétellel és a másik kinevetésével leginkább ellenszenvet lehet ébreszteni a szívekben. Épp ezért nem is kenyere az ilyesmi. Tán a tündérnek őrültségnek hathatnak szavai, de kötve hiszi, hogy e világban e felfogás lenne az általános. A hiedelmek és mesék földjén senki sem talál süket fülekre, ha megfelelő elánnal s látható meggyőződéssel prédikál.
Nem is reagál hát a bántó a szavakra, csupán öregesen összegyűjti holmiját. Persze lehetne mit hozzáfűzni: hisz Teysus szószólója aranyához nyúlva próbál szeletet hasítani magának. Hogy ez mennyire lehet visszás, azt ki-ki eldönti maga. Tán a nyakára akaszt néhány részeges alakot, ki szívesen iszik majd vele a kontójára, de azt kötve hiszi, hogy ezzel bármit is nyer. Épp ellenkezőleg: az ő szavait igazolja.
Botjára támaszkodva indul el, s ha vele is tart pár kíváncsi alak, hát tovább regél nekik a mindent elemésztő tűzről, s Eeyr tanainak sajátos értelmezéseiről. Hagy azért helyet az újdonságoknak is, elvégre ha megakarja nyerni magának ezeket a lelkeket, a tisztes szónoklatot meg kell tartania estére.*
A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.27 18:22:25
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1890-1909