Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 443 (8841. - 8847. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
8834. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-08 22:34:22
Üzenet elküldve: 2025-05-08 22:34:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Holdacél és Smaragdfűz//
*Séta közben az arcát kémleli és muszáj megmosolyognia azt a futó fennakadást, amit a fogadó neve vált ki a másikból. Leány korában imádta azokat a meséket, amiket nevelője olvasott, amik tele voltak ezekkel az állatokkal. Egy ideig szent meggyőződése volt az is, hogy bizony neki lesz majd olyan. Ez félig valóra is vált, mikor apja egyik útjáról egy kis faragott pegazussal tért haza. Sokáig vigyázott rá, de egy játék alkalmával eltörte szegényt. Az emlék egy futó mosolyt és egy kissé csalódott sóhajt eredményez.*
- A különleges név felkelti a figyelmet, nem? Egy fogadónak pedig gondolom az a célja, hogy kíváncsiak legyenek rá.
*Gondolja ő, de érteni nem ért hozzá. Valószínűleg nem is fog, de így tűnik logikusnak.
Bár tény, hogy a város tele van furcsa helyekkel és dolgokkal. Miért épp a fogadó maradna ki belőle? A téren haladtukban el is szakad a férfi arcától, hogy futó pillantásával illesse a szökőkutat, ami csak megerősíti ezen gondolatát. Azt a kutat, amiből mindig tiszta és ízletes víz csordogál. Ami szintén furcsa.*
- Különös fickó vagy te.
*Vágja rá a hallottak után. Érezhető a hangjából és az arcán játszó mosolyból, hogy ezen kijelentésének egy pillanatra sem volt bántó szándéka. Pusztán hangot kellett adnia annak a megállapításának, hogy a félvér ugyan úgy nem hatköznapi alkat, ahogy maga sem szeretne sz lenni. Ez tetszik neki. Ezt tartja izgalmasnak.*
- Kötelezettség? Csak nem találkozód lenne?
*Érkezik a kissé tán kotnyeles kérdés, ám ez valószínűleg nem fogja meglepni a férfit. Anavelyssa egy pillanatra sem rejtegette előle, hogy talán az illendőnél egy fokkal kíváncsibb. Fiatal kora ellenére a tudásszomj, az ismeretlen megismerése utáni vágy bizony igen jellemző rá. S mi tagadás, ilyen férfival ez idáig még nem találkozott. Bár alkalmat sem sokszor szakít arra, hogy megismerjen bárkit is.*
- Ugyan miféle bűne lehet egy ilyen fiatal férfinak? Evés utáni távozáskor nem tolja be maga után a széket?
*Piszkálódik kicsit, de ezt is pusztán csak azért teszi, hogy kiderítse vajon képes-e könnyedebb lenni valamivel. Vagy valóban fiatalnak tűnő kora ellenére állandóan ilyen merev? Az eszében sincs, hogy kizökkentse a konfortzónából, főleg, ha érezhető lesz a másikon, hogy azt nem is hajlandó elengedni.
Közben előre pillant, ahogy lassan már magasodik előttük a Pegazus kőépülete.*
*Séta közben az arcát kémleli és muszáj megmosolyognia azt a futó fennakadást, amit a fogadó neve vált ki a másikból. Leány korában imádta azokat a meséket, amiket nevelője olvasott, amik tele voltak ezekkel az állatokkal. Egy ideig szent meggyőződése volt az is, hogy bizony neki lesz majd olyan. Ez félig valóra is vált, mikor apja egyik útjáról egy kis faragott pegazussal tért haza. Sokáig vigyázott rá, de egy játék alkalmával eltörte szegényt. Az emlék egy futó mosolyt és egy kissé csalódott sóhajt eredményez.*
- A különleges név felkelti a figyelmet, nem? Egy fogadónak pedig gondolom az a célja, hogy kíváncsiak legyenek rá.
*Gondolja ő, de érteni nem ért hozzá. Valószínűleg nem is fog, de így tűnik logikusnak.
Bár tény, hogy a város tele van furcsa helyekkel és dolgokkal. Miért épp a fogadó maradna ki belőle? A téren haladtukban el is szakad a férfi arcától, hogy futó pillantásával illesse a szökőkutat, ami csak megerősíti ezen gondolatát. Azt a kutat, amiből mindig tiszta és ízletes víz csordogál. Ami szintén furcsa.*
- Különös fickó vagy te.
*Vágja rá a hallottak után. Érezhető a hangjából és az arcán játszó mosolyból, hogy ezen kijelentésének egy pillanatra sem volt bántó szándéka. Pusztán hangot kellett adnia annak a megállapításának, hogy a félvér ugyan úgy nem hatköznapi alkat, ahogy maga sem szeretne sz lenni. Ez tetszik neki. Ezt tartja izgalmasnak.*
- Kötelezettség? Csak nem találkozód lenne?
*Érkezik a kissé tán kotnyeles kérdés, ám ez valószínűleg nem fogja meglepni a férfit. Anavelyssa egy pillanatra sem rejtegette előle, hogy talán az illendőnél egy fokkal kíváncsibb. Fiatal kora ellenére a tudásszomj, az ismeretlen megismerése utáni vágy bizony igen jellemző rá. S mi tagadás, ilyen férfival ez idáig még nem találkozott. Bár alkalmat sem sokszor szakít arra, hogy megismerjen bárkit is.*
- Ugyan miféle bűne lehet egy ilyen fiatal férfinak? Evés utáni távozáskor nem tolja be maga után a széket?
*Piszkálódik kicsit, de ezt is pusztán csak azért teszi, hogy kiderítse vajon képes-e könnyedebb lenni valamivel. Vagy valóban fiatalnak tűnő kora ellenére állandóan ilyen merev? Az eszében sincs, hogy kizökkentse a konfortzónából, főleg, ha érezhető lesz a másikon, hogy azt nem is hajlandó elengedni.
Közben előre pillant, ahogy lassan már magasodik előttük a Pegazus kőépülete.*
8833. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-08 22:00:03
Üzenet elküldve: 2025-05-08 22:00:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Holdacél és Smaragdfűz//
* Megáll egy tizedmásodpercre a „Pegazus” szó hallatán, mint aki értelmezni próbálja az ismeretlen nevet, aztán határozott léptekkel indul tovább. A lány könnyedén mellé szegődik, ő pedig bár oldalpillantást nem vet rá, jelenlétét nem utasítja el. Sőt, halk szavaival mintha bátorítaná is. *
– Pegazus.
* Ismétli meg a nevet olyan hangon, mintha nem lenne meggyőződve róla, hogy nem-e egy lóistálló vagy egy mutatványos bódé neve. *
- Igen, természetesen. Csakis egy repülő ló után lehet elnevezni egy fogadót. A helyieknek szemmel láthatóan remek a humorérzékük.
* Szája sarkán alig észrevehetően rándul egyet, mintha a saját fanyar megjegyzését ízlelgetné. Közben átvágnak a téren, a kövek visszaverik lépteik kopogását. Aelthar néhány másodpercig hallgat. *
– Ahogy kitalálhattad, nem vagyok helybéli. Az informátorom azt mondta, van itt egy „megbízható, visszafogott vendéglő”. Eddig annyiban volt igaza, hogy valóban van vendéglő. A többi... nos, úgy tűnik, az informátorom inkább hallgatott volna.
* Hangjában nincs valódi harag, inkább csak egy kellemetlen közjátéknak fogja fel a dolgot. Aludt ő már sokkal puritánabb környezetben is, mint amit egy Pegazus nevű fogadó adhat. Szarkasztikus, mégis valamivel enyhébb hangon válaszol. *
– Nos, tulajdonképpen volt már sírköves alvásom is. Meglepően nyugalmas volt. De...
* Oldalra fordítja kissé a fejét, anélkül, hogy közvetlenül ránézne. *
- Ha már ilyen udvariasan figyelmeztetsz, talán teszek egy próbát a civilizációval.
* Pillanatnyi szünet után folytatja, mintha önmagának is újdonság volna a döntés. *
– Ma nem sietek. Felmentem magam a kellemetlen kötelezettségek alól. Kivételes engedély. A bűneimet majd holnap folytatom, ma beérem azzal, hogy nem követek el újakat.
* A Pegazus irányába tartanak, és Aelthar most már nem futó menekült, nem rejtőzködő árnyék. Továbbra is merev, visszafogott, de ott halad mellette. Úgy, ahogy egy férfi teszi, ha nem bánja a társaságot. Ha kíváncsi. Ha emberibb akar lenni, legalább egy estére.
És talán, ez a találkozás sem kell, hogy egy legyen a hibák sorában. Egy könnyű, lélegzetvételnyi kivétel. *
* Megáll egy tizedmásodpercre a „Pegazus” szó hallatán, mint aki értelmezni próbálja az ismeretlen nevet, aztán határozott léptekkel indul tovább. A lány könnyedén mellé szegődik, ő pedig bár oldalpillantást nem vet rá, jelenlétét nem utasítja el. Sőt, halk szavaival mintha bátorítaná is. *
– Pegazus.
* Ismétli meg a nevet olyan hangon, mintha nem lenne meggyőződve róla, hogy nem-e egy lóistálló vagy egy mutatványos bódé neve. *
- Igen, természetesen. Csakis egy repülő ló után lehet elnevezni egy fogadót. A helyieknek szemmel láthatóan remek a humorérzékük.
* Szája sarkán alig észrevehetően rándul egyet, mintha a saját fanyar megjegyzését ízlelgetné. Közben átvágnak a téren, a kövek visszaverik lépteik kopogását. Aelthar néhány másodpercig hallgat. *
– Ahogy kitalálhattad, nem vagyok helybéli. Az informátorom azt mondta, van itt egy „megbízható, visszafogott vendéglő”. Eddig annyiban volt igaza, hogy valóban van vendéglő. A többi... nos, úgy tűnik, az informátorom inkább hallgatott volna.
* Hangjában nincs valódi harag, inkább csak egy kellemetlen közjátéknak fogja fel a dolgot. Aludt ő már sokkal puritánabb környezetben is, mint amit egy Pegazus nevű fogadó adhat. Szarkasztikus, mégis valamivel enyhébb hangon válaszol. *
– Nos, tulajdonképpen volt már sírköves alvásom is. Meglepően nyugalmas volt. De...
* Oldalra fordítja kissé a fejét, anélkül, hogy közvetlenül ránézne. *
- Ha már ilyen udvariasan figyelmeztetsz, talán teszek egy próbát a civilizációval.
* Pillanatnyi szünet után folytatja, mintha önmagának is újdonság volna a döntés. *
– Ma nem sietek. Felmentem magam a kellemetlen kötelezettségek alól. Kivételes engedély. A bűneimet majd holnap folytatom, ma beérem azzal, hogy nem követek el újakat.
* A Pegazus irányába tartanak, és Aelthar most már nem futó menekült, nem rejtőzködő árnyék. Továbbra is merev, visszafogott, de ott halad mellette. Úgy, ahogy egy férfi teszi, ha nem bánja a társaságot. Ha kíváncsi. Ha emberibb akar lenni, legalább egy estére.
És talán, ez a találkozás sem kell, hogy egy legyen a hibák sorában. Egy könnyű, lélegzetvételnyi kivétel. *
8832. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-08 21:33:06
Üzenet elküldve: 2025-05-08 21:33:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Holdacél és Smaragdfűz//
*Amint Aelthar megállítja lépteit maga is megfékezi azokat. Tartja a távolságot, pedig valahol szívesen érezné azt az iménti közelséget. Az informátorok megbízhatóságához ő ugyan cseppet sem konyít, így csupán csak aprót rándít vállain, jelezvén, hogy ezt nem tudhatja. Abban viszont szinte biztos, hogy ő maga igazat állít. Mikor utoljára arra járt egy közlemény volt az ajtóra tűzve, ami világosan az érkezők tudtára adta, hogy bizony a Kalmár zárva van. Noha azóta nem járt arra, hír sem jött, hogy ez változott volna.*
- Persze. Állítólag a város is tele van izgalmakkal. De győződj meg róla magad, ha kételkedsz.
*Igyekszik olyan hangot használni, mintha mit sem törődne az egésszel. Hisz igazából valóban nincs is köze hozzá, a férfi dolga. Ám a rövid történet a szerencsétlenül alakult útbaigazításról megremegteti ajkait, és végül nem is tudja megállni, hogy ne kuncogjon fel. Ahogy a félvér szavait hallgatja abban biztos, hogy nem feküdte meg nagyon a gyomrát a hír. Tovább is indul. A maga részéről pedig újból fellobban a kíváncsiság, hogy most mégis mi járhat a fejében. De nem kérdez rá, nem is követi. Ám ez csupán csak addig tart, amíg vissza nem pillant rá a félvér. Felhívás keringőre? Ki tudja. Egyáltalán kit foglalkoztat, ha Aelthar a maga módján segítséget kér. Ő pedig készséggel áll is a rendelkezésére.*
- A Pegazus.
*Vágja rá gyorsan, miközben sietősen megindítja lépteit. Egészen addig, amíg a férfi mellé ér. Ott igyekszik felvenni a tempóját és kényelmesen haladni mellette.*
- Nekem nem volt tervem. Olvasni jöttem ki, amíg nem hemzseg a lakóktól a város.
*Ingatja meg a fejét, s most nem is füllent. Valóban céltalan volt a napja.*
- Szóval a Pegazus is elég kellemes hely. Egész finomak az ételek, a szállás sem olyan kényelmetlen, a fürdőjét pedig kifejezetten élvezni szoktam.
*Bizonyára van jobb hely is a fogadónál, ám bőséggel akad rosszabb is. A Pegazus mindennel szolgál, amire egy fáradt utazónak szüksége van, s még csak az erszénybe sem kell olyan mélyen belenyúlni.*
- Szívesen elkísérlek. De persze csakis azért, hogy nehogy véletlenül újból egy sírkövesnél akard álomra hajtani a fejed. Azzal még ráérsz egy pár évet.
*Az a játékos vonás, ami most hirtelen megfiatalítja az arcát az ő bátorságát is felszítja egy kissé. Így pajkos mosollyal sandít fel a férfira.*
*Amint Aelthar megállítja lépteit maga is megfékezi azokat. Tartja a távolságot, pedig valahol szívesen érezné azt az iménti közelséget. Az informátorok megbízhatóságához ő ugyan cseppet sem konyít, így csupán csak aprót rándít vállain, jelezvén, hogy ezt nem tudhatja. Abban viszont szinte biztos, hogy ő maga igazat állít. Mikor utoljára arra járt egy közlemény volt az ajtóra tűzve, ami világosan az érkezők tudtára adta, hogy bizony a Kalmár zárva van. Noha azóta nem járt arra, hír sem jött, hogy ez változott volna.*
- Persze. Állítólag a város is tele van izgalmakkal. De győződj meg róla magad, ha kételkedsz.
*Igyekszik olyan hangot használni, mintha mit sem törődne az egésszel. Hisz igazából valóban nincs is köze hozzá, a férfi dolga. Ám a rövid történet a szerencsétlenül alakult útbaigazításról megremegteti ajkait, és végül nem is tudja megállni, hogy ne kuncogjon fel. Ahogy a félvér szavait hallgatja abban biztos, hogy nem feküdte meg nagyon a gyomrát a hír. Tovább is indul. A maga részéről pedig újból fellobban a kíváncsiság, hogy most mégis mi járhat a fejében. De nem kérdez rá, nem is követi. Ám ez csupán csak addig tart, amíg vissza nem pillant rá a félvér. Felhívás keringőre? Ki tudja. Egyáltalán kit foglalkoztat, ha Aelthar a maga módján segítséget kér. Ő pedig készséggel áll is a rendelkezésére.*
- A Pegazus.
*Vágja rá gyorsan, miközben sietősen megindítja lépteit. Egészen addig, amíg a férfi mellé ér. Ott igyekszik felvenni a tempóját és kényelmesen haladni mellette.*
- Nekem nem volt tervem. Olvasni jöttem ki, amíg nem hemzseg a lakóktól a város.
*Ingatja meg a fejét, s most nem is füllent. Valóban céltalan volt a napja.*
- Szóval a Pegazus is elég kellemes hely. Egész finomak az ételek, a szállás sem olyan kényelmetlen, a fürdőjét pedig kifejezetten élvezni szoktam.
*Bizonyára van jobb hely is a fogadónál, ám bőséggel akad rosszabb is. A Pegazus mindennel szolgál, amire egy fáradt utazónak szüksége van, s még csak az erszénybe sem kell olyan mélyen belenyúlni.*
- Szívesen elkísérlek. De persze csakis azért, hogy nehogy véletlenül újból egy sírkövesnél akard álomra hajtani a fejed. Azzal még ráérsz egy pár évet.
*Az a játékos vonás, ami most hirtelen megfiatalítja az arcát az ő bátorságát is felszítja egy kissé. Így pajkos mosollyal sandít fel a férfira.*
8831. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-08 21:05:40
Üzenet elküldve: 2025-05-08 21:05:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Holdacél és Smaragdfűz//
* Aelthar megáll. Nem hirtelen, nem látványosan. Hátrafordul. Egészen hasonló lett a jelenet a találkozásuk első pillanataihoz. Mintha elgondolkodna egy pillanatra rajta, hogy érdemes-e visszatérni egy beszélgetésbe, amit már félbehagyott. *
– Úgy tűnik, az informátorom megbízhatatlan.
* Hangja száraz, komoly. A szavai azonban gyanúsan pontosak, túlzó taglejtések nélkül is érezhető bennük valami fanyar él. *
– A Kalmár állítólag működik. Nos… állítólag.
* Egy pillanatig hallgat. Aztán halkan, komoran szólal meg, és mégis, valahol mélyen, a legapróbb hangsúlyban ott kúszik a mosoly. *
– Nem először fordul elő, hogy rossz címre kopogtatok. Egyszer egy sírkőfaragónál kértem útbaigazítást a tanácsházára. Elég... Megrázó élmény volt.
* A vállát finoman megemeli, mintha csak elhessegetné a gondolatot, de a tekintete továbbra is a lányon időzik. A szeme kékjében most nincs semmi hivalkodó, inkább éles, figyelő. Mint aki próbálja felmérni, szándék vagy véletlen volt ez az egész kiszólás. Aztán újra megszólal, még mindig komoly arccal. *
– Mindenesetre, ha valóban zárva van, a fogadós máris megelőzött abban, hogy kitaláljam a napi programom. Ezt hívják... Rugalmas alkalmazkodásnak.
* A mondat végére egy pillanatra finoman megbiccenti a fejét. Mintha elismerne valamit. Vagy valakit.
Megindul újra, de most lassabban, szinte ráérősen. A hátát egyenesen tartja, mintha még a hátravetett szavaknak is súlyt adna. *
– Úgy tűnik, ma este nem a meleg és a kényelem lesz a főszerepben.
* Egy rövid pillanatra hátrafordul. Az arca még mindig kimért, de a szeme sarkában ott bujkál valami. Nem is mosoly, inkább egy nyugtázás. *
– A te terveidről nem tettél említést… Ha esetleg nincsenek, útba igazíthatnál. Legalább lesz, aki figyelmeztet, ha újabb „megbízható forrásra” támaszkodnék.
* Játékosan felvonja fél szemöldökét, amitől vonásaira kiül, valójában mennyire fiatal még.
Mivel kezdeti tervei füstbe mentek, akár megengedhetné magának azt is, hogy egy kicsit élvezze valaki társaságát. *
* Aelthar megáll. Nem hirtelen, nem látványosan. Hátrafordul. Egészen hasonló lett a jelenet a találkozásuk első pillanataihoz. Mintha elgondolkodna egy pillanatra rajta, hogy érdemes-e visszatérni egy beszélgetésbe, amit már félbehagyott. *
– Úgy tűnik, az informátorom megbízhatatlan.
* Hangja száraz, komoly. A szavai azonban gyanúsan pontosak, túlzó taglejtések nélkül is érezhető bennük valami fanyar él. *
– A Kalmár állítólag működik. Nos… állítólag.
* Egy pillanatig hallgat. Aztán halkan, komoran szólal meg, és mégis, valahol mélyen, a legapróbb hangsúlyban ott kúszik a mosoly. *
– Nem először fordul elő, hogy rossz címre kopogtatok. Egyszer egy sírkőfaragónál kértem útbaigazítást a tanácsházára. Elég... Megrázó élmény volt.
* A vállát finoman megemeli, mintha csak elhessegetné a gondolatot, de a tekintete továbbra is a lányon időzik. A szeme kékjében most nincs semmi hivalkodó, inkább éles, figyelő. Mint aki próbálja felmérni, szándék vagy véletlen volt ez az egész kiszólás. Aztán újra megszólal, még mindig komoly arccal. *
– Mindenesetre, ha valóban zárva van, a fogadós máris megelőzött abban, hogy kitaláljam a napi programom. Ezt hívják... Rugalmas alkalmazkodásnak.
* A mondat végére egy pillanatra finoman megbiccenti a fejét. Mintha elismerne valamit. Vagy valakit.
Megindul újra, de most lassabban, szinte ráérősen. A hátát egyenesen tartja, mintha még a hátravetett szavaknak is súlyt adna. *
– Úgy tűnik, ma este nem a meleg és a kényelem lesz a főszerepben.
* Egy rövid pillanatra hátrafordul. Az arca még mindig kimért, de a szeme sarkában ott bujkál valami. Nem is mosoly, inkább egy nyugtázás. *
– A te terveidről nem tettél említést… Ha esetleg nincsenek, útba igazíthatnál. Legalább lesz, aki figyelmeztet, ha újabb „megbízható forrásra” támaszkodnék.
* Játékosan felvonja fél szemöldökét, amitől vonásaira kiül, valójában mennyire fiatal még.
Mivel kezdeti tervei füstbe mentek, akár megengedhetné magának azt is, hogy egy kicsit élvezze valaki társaságát. *
8830. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-08 17:03:37
Üzenet elküldve: 2025-05-08 17:03:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Holdacél és Smaragdfűz//
*Aelthar teljes egészében olyan, mint maga a tél. legalábbis ez jut eszébe. Hűvös, hideg, a maga módján mégis varázslatos. És mégis, ahogy arca a tenyerébe simul melegség járja át. Ám ez a melegség pillanatokon belül foszlik szét, ahogy ismét megszólal a félvér. A kimondott szavak akár az éles, jéghideg kés, amely egyenesen hatol a mellkasába. A pillanatnyi nyugodt meghittség pedig darabokban hullik földre, akár a kővel megdobott tükör szilánkjai.*
- Nem mindenki olyan félős, hogy egy-két titok megriassza.
*Mondja teljes magabiztossággal, bár kevesebb meggyőződéssel. Hisz nem ismeri a másikat. A nevét tudja, ami édes kevés ahhoz, hogy jobban belelásson. Talán valóban elmenekülne, ha többet tudna. De az is lehet, hogy csak jobban vonzaná, akár a méheket a vadvirágos rét.*
- Egy lenni a sok közül? Ugyan.
*Legyint, miközben szavait megerősítendő még fejét is megingatja. Ha olyan lenne, mint akárki, ha csak a tömeggel sodródna, talán most sem itt lenne. Ezt az érzést, sőt, ezt a megannyi érzelmet, ami most körbe lengi, égeti belülről, kínozza, s mégis jólesik, a világért sem lenne hajlandó kihagyni.
Ám a valóság pillanatok alatt ismét rájuk tör. Fájó, de éppen maga törte meg ezt a különös varázslatot, ami rajtuk uralkodott. Pusztán csak jólneveltségből. Illemből. De nem tévedett. Aelthar megerősíti abban, hogy bizony lenne dolga máshol. Az ajkait összepréselve figyeli a távolabb lépdelő alakot. Az ujjai görcsösen szorítják a könyv kemény borítóját, miközben a smaragdok szinte pislogás nélkül figyelemmel kísérik, ahogy a férfi távozóra fogja.*
- A Kalmárban.
*Ismétli sóhajtva, majd a felismerés egy pillanat alatt csap belé. A fejét felkapva nyel aprót, a lábai pedig neki is lódulnak. Kissé sietősebben, de arra ügyelve, hogy pár lépéssel lemaradjon a félvértől.*
- A biztonság és a kényelem már rég nem része az életemnek.
*Dünnyögi a háta mögött, majd szusszanva bámul menet közben egyenesen a köpenyre, nagyjából a másik háta közepének tájékán.*
- A Kalmár pedig tudtommal zárva van már egy ideje.
*Talán egy jel az, hogy ezzel még szóval tudja tartani a férfit. Hogy nem kell még azon nyomban távozóra fognia. Hisz milyen polgára lenne a városnak, ha nem segítene ki egy újonnan érkezőt?*
*Aelthar teljes egészében olyan, mint maga a tél. legalábbis ez jut eszébe. Hűvös, hideg, a maga módján mégis varázslatos. És mégis, ahogy arca a tenyerébe simul melegség járja át. Ám ez a melegség pillanatokon belül foszlik szét, ahogy ismét megszólal a félvér. A kimondott szavak akár az éles, jéghideg kés, amely egyenesen hatol a mellkasába. A pillanatnyi nyugodt meghittség pedig darabokban hullik földre, akár a kővel megdobott tükör szilánkjai.*
- Nem mindenki olyan félős, hogy egy-két titok megriassza.
*Mondja teljes magabiztossággal, bár kevesebb meggyőződéssel. Hisz nem ismeri a másikat. A nevét tudja, ami édes kevés ahhoz, hogy jobban belelásson. Talán valóban elmenekülne, ha többet tudna. De az is lehet, hogy csak jobban vonzaná, akár a méheket a vadvirágos rét.*
- Egy lenni a sok közül? Ugyan.
*Legyint, miközben szavait megerősítendő még fejét is megingatja. Ha olyan lenne, mint akárki, ha csak a tömeggel sodródna, talán most sem itt lenne. Ezt az érzést, sőt, ezt a megannyi érzelmet, ami most körbe lengi, égeti belülről, kínozza, s mégis jólesik, a világért sem lenne hajlandó kihagyni.
Ám a valóság pillanatok alatt ismét rájuk tör. Fájó, de éppen maga törte meg ezt a különös varázslatot, ami rajtuk uralkodott. Pusztán csak jólneveltségből. Illemből. De nem tévedett. Aelthar megerősíti abban, hogy bizony lenne dolga máshol. Az ajkait összepréselve figyeli a távolabb lépdelő alakot. Az ujjai görcsösen szorítják a könyv kemény borítóját, miközben a smaragdok szinte pislogás nélkül figyelemmel kísérik, ahogy a férfi távozóra fogja.*
- A Kalmárban.
*Ismétli sóhajtva, majd a felismerés egy pillanat alatt csap belé. A fejét felkapva nyel aprót, a lábai pedig neki is lódulnak. Kissé sietősebben, de arra ügyelve, hogy pár lépéssel lemaradjon a félvértől.*
- A biztonság és a kényelem már rég nem része az életemnek.
*Dünnyögi a háta mögött, majd szusszanva bámul menet közben egyenesen a köpenyre, nagyjából a másik háta közepének tájékán.*
- A Kalmár pedig tudtommal zárva van már egy ideje.
*Talán egy jel az, hogy ezzel még szóval tudja tartani a férfit. Hogy nem kell még azon nyomban távozóra fognia. Hisz milyen polgára lenne a városnak, ha nem segítene ki egy újonnan érkezőt?*
8829. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-08 16:43:54
Üzenet elküldve: 2025-05-08 16:43:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Holdacél és Smaragdfűz//
* Egy pillanatig némán figyeli, ahogy a lány arca tenyeréhez simul. A mozdulat puha és váratlan, mintha nem is ő lenne az, aki a kezét odanyújtotta, hanem valaki más, egy másik életből, ahol még volt értelme az érintéseknek. És amikor a lány elfordítja tekintetét, ő még mindig őt nézi. *
– Az én titkaim nem kérnek társaságot.
* Feleli végül, rekedtebben, mint szeretné. *
– A legtöbb úgyis csak arra való, hogy elijesszen bárkit, aki túl közel merészkedik.
* Keserű félmosoly jelenik meg az arcán, ahogy elhúzza a kezét, de a mozdulat nem sietős. Inkább olyan, mint aki tudja: elkerülhetetlen. Mégis, mielőtt teljesen elvenné, ujjai egyetlen halk mozdulattal végigsimítanak a lány arcélén. Egy utolsó, áruló gesztus, amit nem tud megállítani. *
– Te sem vagy akárki, és ezt te is tudod. Különben nem mondogatnád olyan kitartóan magadnak. Vagy talán erre vágysz? Beleolvadni a tömegbe?
* Valami megmozdul benne. Egy árnyék, egy gondolat, ami eddig a háttérben lappangott, most hirtelen előlép, és szinte kínos élességgel emlékezteti arra, hogy ez a pillanat nem tartozik a mindennapjaihoz. A varázs megbicsaklik, a valóság pedig újra súlyt kap. Egy rövid, halk sóhaj után kissé hátrébb húzódik. *
– Mennem kéne.
* Szól halkan, inkább magának, mint neki. *
– Nem is tudom, mit keresek még itt.
* Nem haragból vagy ridegségből mondja. Egyszerűen csak újra eszébe jutott, hogy vannak dolgai. Hogy nem ez volt a terve. És mégis… Itt van.
Egy darabig még ott áll, mintha mondani akarna valamit, de végül nem szól. Csak egy apró bólintással lép hátra, aztán még eggyel, és még eggyel. Ahogy elindul, a mozdulatai határozottabbá válnak, mintha hirtelen ismét a saját világába csöppent volna vissza, abba, ahol nincsenek smaragdtekintetek, csak célok és kötelességek. *
– A Wegtoreni Kalmárban van szállásom éjszakára.
* Szól hátra, megállás nélkül. *
– Kivéve persze, ha időközben úgy nem döntesz, hogy biztonságosabb és kényelmesebb beolvadni.
* Ennyi. Nem néz vissza, csak hagyja, hogy a szavai ott maradjanak a csendben, mint egy elrejtett kulcs egy ajtóhoz, amit talán kinyitnak. Vagy talán nem. *
* Egy pillanatig némán figyeli, ahogy a lány arca tenyeréhez simul. A mozdulat puha és váratlan, mintha nem is ő lenne az, aki a kezét odanyújtotta, hanem valaki más, egy másik életből, ahol még volt értelme az érintéseknek. És amikor a lány elfordítja tekintetét, ő még mindig őt nézi. *
– Az én titkaim nem kérnek társaságot.
* Feleli végül, rekedtebben, mint szeretné. *
– A legtöbb úgyis csak arra való, hogy elijesszen bárkit, aki túl közel merészkedik.
* Keserű félmosoly jelenik meg az arcán, ahogy elhúzza a kezét, de a mozdulat nem sietős. Inkább olyan, mint aki tudja: elkerülhetetlen. Mégis, mielőtt teljesen elvenné, ujjai egyetlen halk mozdulattal végigsimítanak a lány arcélén. Egy utolsó, áruló gesztus, amit nem tud megállítani. *
– Te sem vagy akárki, és ezt te is tudod. Különben nem mondogatnád olyan kitartóan magadnak. Vagy talán erre vágysz? Beleolvadni a tömegbe?
* Valami megmozdul benne. Egy árnyék, egy gondolat, ami eddig a háttérben lappangott, most hirtelen előlép, és szinte kínos élességgel emlékezteti arra, hogy ez a pillanat nem tartozik a mindennapjaihoz. A varázs megbicsaklik, a valóság pedig újra súlyt kap. Egy rövid, halk sóhaj után kissé hátrébb húzódik. *
– Mennem kéne.
* Szól halkan, inkább magának, mint neki. *
– Nem is tudom, mit keresek még itt.
* Nem haragból vagy ridegségből mondja. Egyszerűen csak újra eszébe jutott, hogy vannak dolgai. Hogy nem ez volt a terve. És mégis… Itt van.
Egy darabig még ott áll, mintha mondani akarna valamit, de végül nem szól. Csak egy apró bólintással lép hátra, aztán még eggyel, és még eggyel. Ahogy elindul, a mozdulatai határozottabbá válnak, mintha hirtelen ismét a saját világába csöppent volna vissza, abba, ahol nincsenek smaragdtekintetek, csak célok és kötelességek. *
– A Wegtoreni Kalmárban van szállásom éjszakára.
* Szól hátra, megállás nélkül. *
– Kivéve persze, ha időközben úgy nem döntesz, hogy biztonságosabb és kényelmesebb beolvadni.
* Ennyi. Nem néz vissza, csak hagyja, hogy a szavai ott maradjanak a csendben, mint egy elrejtett kulcs egy ajtóhoz, amit talán kinyitnak. Vagy talán nem. *
8828. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-08 16:00:08
Üzenet elküldve: 2025-05-08 16:00:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Holdacél és Smaragdfűz//
*Minden tagjában érzi, hogy pattanásig feszülnek. Mint az őzsuta a bozótban, aki a neszt hallva attól tart, hogy rátámadnak. Mintha hallaná is rajta az ideg feszül, a nyíl pedig készen áll, hogy a testébe fúródva oltsa ki az életét. De mégsem mozdul még, mert nem biztos a dolgában. Pedig lehet, hogy a túloldalon nem is a vadász, hanem maga a farkas várja, hogy éles fogait a húsába mélyessze. Ám vadász vagy farkas, most mit sem számít, ha az élete a tét.
Az elf sem mozdul, pedig valóban érzi a feszélyezettséget. Különös ez a félvér. A benne uralkodó rideg tartás valahol riasztja, de az viszont bátorítja, hogy nem elutasító a nővel szemben. Annyi lehetősége volt arra, hogy itt hagyja, vagy akár beigazolódjon, hogy valóban a nő életét készül kioltani. De még mindig itt állnak egymással szemben, a kellős közepén egy nem mindennapi ismerkedésnek.*
- Másoknak már egyik sem. Egy emlék csupán, amit elfelejtettek már régen. Ki tudja? Valaki másnak tán kincs. Az is lehet, hogy teher. Egyszer majd valaki kideríti.
*Húzza apró mosolyra ajkait. Erre a mosolyra most talán épp a férfi hangjából csendülő nyugalom ad erőt. Mert bizony attól csak még hevesebben ver a szíve, hogy a másik nem mozdul sehová, mikor maga teljesen a férfi elé lép.
A megszeppentséget, a benne megbújó mosolyt viszont most felváltja a férfi hangjából kicsendülő szomorúság. Szemöldökei kissé feljebb rebbennek, a benne parázsló kíváncsiságra ez csak egy újabb darab száraz fa, ami lassan tüzet fakaszt.*
- Vajon te is tartasz valamitől?
*Biccenti oldalra kissé fejét, miközben a smaragdok készek mélyebben a kékekbe olvadni. Mintha bármit is képes lenne kiolvasni belőlük, ám a félvér ő maga teljes egészében a rejtély. Egy olyan titok, amit egyre szívesebben fejtene meg.*
- Én nem letagadom. Én nem félek.
*Hazudja ismét, de a teste, az ösztöntől vezérelt tagjai bizony képtelenek erre. Ahogy az ujjak finoman arcához érnek újból megrezzen. Noha a fejét nem kapja el, mozdulatából jól látható, hogy pillanatok műve csak annyi erőt venni, hogy ne lépjen vissza hátra. Mégis marad, a smaragdok pedig tovább kutatják a férfit. Azt a komoly, komor, rideg, mégis ellenállhatatlan arcot, azokat a hűvös, hideg szemeket, amiket most lehetősége van közelebbről is megszemlélni.*
- Pedig lehetnék akárki is. Bárki. Mint a többiek.
*Mondja ezt, de közben magában még mindig ahhoz ragaszkodik, hogy ő nem a többiek. Nem az, aki beleolvad a szürke közegbe. És talán ezért nem illan el, az bírja maradásra, hogy ugyan ezt látja a férfiban. Valamit, ami más, mint az átlag. Ami különleges, aminél úgy érzi, hogy megéri megismerni. Ám önző lenne, ha nem foglalkozna azzal, hogy Aelthar bizony tartott valamerre. Attól, hogy neki nincsen semmi dolga, nem jelenti azt, hogy a férfit nem épp saját ügyében tartja fel. Arcát finoman a kézhez simítja, majd halk sóhajjal pillant el a kékekből a ház hideg kőfalára.*
- Maga vagy a rejtély. De gondolom a titkoknak is van dolguk, amiben nem tervem feltartani, ha szeretném sem.
*Feleli végül kelletlenül.*
*Minden tagjában érzi, hogy pattanásig feszülnek. Mint az őzsuta a bozótban, aki a neszt hallva attól tart, hogy rátámadnak. Mintha hallaná is rajta az ideg feszül, a nyíl pedig készen áll, hogy a testébe fúródva oltsa ki az életét. De mégsem mozdul még, mert nem biztos a dolgában. Pedig lehet, hogy a túloldalon nem is a vadász, hanem maga a farkas várja, hogy éles fogait a húsába mélyessze. Ám vadász vagy farkas, most mit sem számít, ha az élete a tét.
Az elf sem mozdul, pedig valóban érzi a feszélyezettséget. Különös ez a félvér. A benne uralkodó rideg tartás valahol riasztja, de az viszont bátorítja, hogy nem elutasító a nővel szemben. Annyi lehetősége volt arra, hogy itt hagyja, vagy akár beigazolódjon, hogy valóban a nő életét készül kioltani. De még mindig itt állnak egymással szemben, a kellős közepén egy nem mindennapi ismerkedésnek.*
- Másoknak már egyik sem. Egy emlék csupán, amit elfelejtettek már régen. Ki tudja? Valaki másnak tán kincs. Az is lehet, hogy teher. Egyszer majd valaki kideríti.
*Húzza apró mosolyra ajkait. Erre a mosolyra most talán épp a férfi hangjából csendülő nyugalom ad erőt. Mert bizony attól csak még hevesebben ver a szíve, hogy a másik nem mozdul sehová, mikor maga teljesen a férfi elé lép.
A megszeppentséget, a benne megbújó mosolyt viszont most felváltja a férfi hangjából kicsendülő szomorúság. Szemöldökei kissé feljebb rebbennek, a benne parázsló kíváncsiságra ez csak egy újabb darab száraz fa, ami lassan tüzet fakaszt.*
- Vajon te is tartasz valamitől?
*Biccenti oldalra kissé fejét, miközben a smaragdok készek mélyebben a kékekbe olvadni. Mintha bármit is képes lenne kiolvasni belőlük, ám a félvér ő maga teljes egészében a rejtély. Egy olyan titok, amit egyre szívesebben fejtene meg.*
- Én nem letagadom. Én nem félek.
*Hazudja ismét, de a teste, az ösztöntől vezérelt tagjai bizony képtelenek erre. Ahogy az ujjak finoman arcához érnek újból megrezzen. Noha a fejét nem kapja el, mozdulatából jól látható, hogy pillanatok műve csak annyi erőt venni, hogy ne lépjen vissza hátra. Mégis marad, a smaragdok pedig tovább kutatják a férfit. Azt a komoly, komor, rideg, mégis ellenállhatatlan arcot, azokat a hűvös, hideg szemeket, amiket most lehetősége van közelebbről is megszemlélni.*
- Pedig lehetnék akárki is. Bárki. Mint a többiek.
*Mondja ezt, de közben magában még mindig ahhoz ragaszkodik, hogy ő nem a többiek. Nem az, aki beleolvad a szürke közegbe. És talán ezért nem illan el, az bírja maradásra, hogy ugyan ezt látja a férfiban. Valamit, ami más, mint az átlag. Ami különleges, aminél úgy érzi, hogy megéri megismerni. Ám önző lenne, ha nem foglalkozna azzal, hogy Aelthar bizony tartott valamerre. Attól, hogy neki nincsen semmi dolga, nem jelenti azt, hogy a férfit nem épp saját ügyében tartja fel. Arcát finoman a kézhez simítja, majd halk sóhajjal pillant el a kékekből a ház hideg kőfalára.*
- Maga vagy a rejtély. De gondolom a titkoknak is van dolguk, amiben nem tervem feltartani, ha szeretném sem.
*Feleli végül kelletlenül.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8828-8847