Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 329 (6561. - 6580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6580. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-28 09:59:16
Üzenet elküldve: 2018-07-28 09:59:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yvla Tojrbonn//
*Pupillái hatalmasra tágulnak annak a meglepetésnek köszönhetően, ahogy megpillantja a szemből már jobban kivehető női formáit. Nyel egyet és elvörösödik kissé, de épp annyira, hogy ne legyen feltűnő és rá lehessen fogni a nap tűző sugaraira. Nem számított arra, hogy elnézését kérik. Őszintén szólva előbb várt egy erős jobb egyenest a szeme alá mintsem ezt. De örül neki. Ez is az bizonyítja, hogy a hölgy nem egy újabb izomagyú barbár, aki megfordul erre. Sokra értékeli azt, aki ugyanúgy forgatja az eszét és a szavakat, mint a kardját. Szó, ami szó, Ő biztosan tudja a kardját. Vizsgálgatja a felszerelését. Két igen jól megmunkált, de nem agyondíszített hosszúkard, egyszerű öltözék és egy csomag. Őszintén reméli, hogy nem az áldozatai fejei csüngnek benne. Badarság. Miért akarna bárki is fejeket vinni a szütyőjében? Ugye? Kicsit elbambul és üvegesen tekint előre miközben a hölgy csomagol. Felhangzó kérdése lendíti vissza a valóságba. Hirtelen nem igazán tud mit válaszolni, de lassan felfogja a kérdést. *
- Hát, errefelé neves a Pegazus Fogadó. Mindig van étel bár jómagam jobban kedvelem az italt.
* Feláll a szökőkút pereméről és teljesen szembefordul az idegennel. A bocsánat kérésére még nem akar reagálni semmit, hátha lesz rá jobb lehetősége.*
~ Be kéne mutatkoznom ugye? De mit preferálnak a női harcosok? Kézcsók vagy kézfogás? Esetleg üssem jól hátba? Lehet, maradok a kézfogásnál. ~
*Leveszi szénfekete bőrkesztyűjét és először bizonytalanul kinyújtja kezét, majd lassan a szemébe néz az idegennek.*
- Yowl, Yowl Grehmat.
*Pupillái hatalmasra tágulnak annak a meglepetésnek köszönhetően, ahogy megpillantja a szemből már jobban kivehető női formáit. Nyel egyet és elvörösödik kissé, de épp annyira, hogy ne legyen feltűnő és rá lehessen fogni a nap tűző sugaraira. Nem számított arra, hogy elnézését kérik. Őszintén szólva előbb várt egy erős jobb egyenest a szeme alá mintsem ezt. De örül neki. Ez is az bizonyítja, hogy a hölgy nem egy újabb izomagyú barbár, aki megfordul erre. Sokra értékeli azt, aki ugyanúgy forgatja az eszét és a szavakat, mint a kardját. Szó, ami szó, Ő biztosan tudja a kardját. Vizsgálgatja a felszerelését. Két igen jól megmunkált, de nem agyondíszített hosszúkard, egyszerű öltözék és egy csomag. Őszintén reméli, hogy nem az áldozatai fejei csüngnek benne. Badarság. Miért akarna bárki is fejeket vinni a szütyőjében? Ugye? Kicsit elbambul és üvegesen tekint előre miközben a hölgy csomagol. Felhangzó kérdése lendíti vissza a valóságba. Hirtelen nem igazán tud mit válaszolni, de lassan felfogja a kérdést. *
- Hát, errefelé neves a Pegazus Fogadó. Mindig van étel bár jómagam jobban kedvelem az italt.
* Feláll a szökőkút pereméről és teljesen szembefordul az idegennel. A bocsánat kérésére még nem akar reagálni semmit, hátha lesz rá jobb lehetősége.*
~ Be kéne mutatkoznom ugye? De mit preferálnak a női harcosok? Kézcsók vagy kézfogás? Esetleg üssem jól hátba? Lehet, maradok a kézfogásnál. ~
*Leveszi szénfekete bőrkesztyűjét és először bizonytalanul kinyújtja kezét, majd lassan a szemébe néz az idegennek.*
- Yowl, Yowl Grehmat.
6579. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-28 01:14:46
Üzenet elküldve: 2018-07-28 01:14:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Yowl Grehmat//
*Szinte önfeledten csutakolja magát a barbár nőstény, bár egy-egy mozdulatnál látszik hogy sebesülései fájdalmasak, meg-megrándul a válla mikor kényelmetlenebb pontot mosna a háta közepén.
Méretes pocsétát csapott a szép, rendezett főtéren a szökőkút környékén, és nem kerüli el figyelmét a járókelők rosszalló tekintete sem, ám mivel senki sem szólt hozzá befejezte amit elkezdett.
Pont fordulna meg hogy szákjához nyúljon mikor észreveszi az álarcos férfit maga mögött üldögélve.* ~ez meg miféle szerzet~ *Villan át az egyszerű agyán, s egy pillanatra megtorpan, megzavarodik mikor meghallja a hozzá intézett szavakat. Szerencsére sosem kellett sokat gondolkoznia, így meglepetése amilyen hirtelen jött, úgy el is illan, és gépies mozdulatokkal kitúr a csomagjából egy váltás utazóruhát.
A sprőd anyagú foltozott szürkés-barna öltözéket magára veti, és miközben nekiáll összecsomagolni az álarcos szerzet felé szól*
- Bo... Bocsánat. Új vagyok itten, nem tudom erre hogy szokás
*Böki ki végül rekedtes, nőiesnek egyáltalán nem mondható hangján. Ha Yowl végignézte testét megállapíthatta, hogy ugyan ember nő, viszont az egyik legnagyobb akit láthatott. Ifjú kora ellenére számos mély vágás éktelenkedik napbarnított bőrén.
Cókmókját gyorsan összeszedi, mindet a csomagjába tuszkolja, vagy hozzáköti, és kérdőn néz Yowl-ra*
-Oszt enni szokás itt? Pokolian éhes vagyok.
*Kérdi ízes, érezhetően nomád akcentussal, majd körbenéz, hátha magától is rájön merre találhat egy nagy tál sültet.*
*Szinte önfeledten csutakolja magát a barbár nőstény, bár egy-egy mozdulatnál látszik hogy sebesülései fájdalmasak, meg-megrándul a válla mikor kényelmetlenebb pontot mosna a háta közepén.
Méretes pocsétát csapott a szép, rendezett főtéren a szökőkút környékén, és nem kerüli el figyelmét a járókelők rosszalló tekintete sem, ám mivel senki sem szólt hozzá befejezte amit elkezdett.
Pont fordulna meg hogy szákjához nyúljon mikor észreveszi az álarcos férfit maga mögött üldögélve.* ~ez meg miféle szerzet~ *Villan át az egyszerű agyán, s egy pillanatra megtorpan, megzavarodik mikor meghallja a hozzá intézett szavakat. Szerencsére sosem kellett sokat gondolkoznia, így meglepetése amilyen hirtelen jött, úgy el is illan, és gépies mozdulatokkal kitúr a csomagjából egy váltás utazóruhát.
A sprőd anyagú foltozott szürkés-barna öltözéket magára veti, és miközben nekiáll összecsomagolni az álarcos szerzet felé szól*
- Bo... Bocsánat. Új vagyok itten, nem tudom erre hogy szokás
*Böki ki végül rekedtes, nőiesnek egyáltalán nem mondható hangján. Ha Yowl végignézte testét megállapíthatta, hogy ugyan ember nő, viszont az egyik legnagyobb akit láthatott. Ifjú kora ellenére számos mély vágás éktelenkedik napbarnított bőrén.
Cókmókját gyorsan összeszedi, mindet a csomagjába tuszkolja, vagy hozzáköti, és kérdőn néz Yowl-ra*
-Oszt enni szokás itt? Pokolian éhes vagyok.
*Kérdi ízes, érezhetően nomád akcentussal, majd körbenéz, hátha magától is rájön merre találhat egy nagy tál sültet.*
6578. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-28 00:41:17
Üzenet elküldve: 2018-07-28 00:41:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yvla Tojrbonn//
*Sóhajtások közepette végre megérkezik. Szeret gyalogolni, de azért ennyi mérföld már az Ő lábát is kikészíti. Csípőre szegezett kézzel elégedetten néz körbe. A város, Arthenior. Mindig lelkesen gondol erre a szóra. Egy név. Olyan név, ami önmagában beszél. Mindenki tudja mi az és mindenkinek más jut róla eszébe először. Yowl elméjét természetesen a lehetőségek szállják meg elsőnek. Mennyi mindent csinálhatna. Visszavonulna teljesen a kalandoktól, nyitna egy rendelőt. Vagy egy kis patikát mindenféle szereknek. Választani sem tudna igazán. De ezek csak álmok és lehetőségek. Még nem cserélné el jelenlegi helyzetét a nyugalmas városi életre. Kell a mozgolódás és a kaland. Teste lehet látott már egy s mást, de elméje még fiatal és kíváncsi. Büszkén sétál a Főtér közepére. Ilyenkor érzi azt, hogyha valaki látja, megérti, mivel foglalkozik. A szökőkút felé haladva egy szokatlan jelenséggel találja szembe magát. Reménykedik, hogy nem az, amire gondol. De, nagyon úgy tűnik. Erősen tűnődik, hogy szólítsa le, mert hát mégis, nem tartja etikusnak, amit művel. Amellett dönt, hogy közelebb megy. A nagydarab emberről először nem tudja eldönteni nő vagy férfi. Bármelyik is legyen, szólnia kell valamit. Bő két méter távolságra le is ül a mosakodó szerzeményhez. Táskáját szorosan ölében tartja és ujjaival kopog rajta. Levegőt vesz, mintha mondani akarna valamit, de végül meggondolja magát.*
~ Ugyan már, ez csak egy ember. Egy nagy ember. Feltehetőleg nagy harcos lehet. ~
*Megrázza a fejét, hogy elkergesse gondolatait. Felemeli kezét maszkjához és lassan leemeli.*
- Remélem, tudja, hogy ez egy szökőkút és nem nyilvános fürdő.
*Mogorván és flegmatikus stílusban lökte oda szavait, hogy éreztesse minél jobban felháborodását. Nem néz oda, hogy elkerülje a szemkontaktust. Ha az illető akar valamit, azt úgy is tudni fogja.*
6577. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-27 14:17:32
Üzenet elküldve: 2018-07-27 14:17:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//kezdő//
*Elcsigázottan, az út porától mocskosan, horzsolásokkal, zúzódásokkal tele botorkál az út felől egy nagydarab ember a város főtere felé.
Zavartan kapkodja körbe tekintetét, mint aki tartana tőle, hogy megállítják, megtámadják, vagy egyszerűen valami atrocitás éri.
A főtérre beérve léptei határozottságot nyernek, elindul a szökőkút felé öles léptekkel.
Pár lépéssel a szökőkút előtt mintegy vezényszóra hullik le róla málhája, és hangos puffanással ér földet, apró porfelhőt kavarva. Ezután hanyag mozdulattal veti le hátáról kardhüvelyét, kardjai élesen pendülve hullnak alá.
A szökőkút fölé hajol, és mohón inni kezd belőle, felnéz, tekintetét körbejáratja a téren, majd ismét szürcsölve szlopál a hűsítő vízből.
Ivás után páncélját, többi védőfelszerelését és ruháit áll neki ledobni, s mikor már csak alsó öltözéke van rajta mosakodni kezd a szökőkút vizében*
*Elcsigázottan, az út porától mocskosan, horzsolásokkal, zúzódásokkal tele botorkál az út felől egy nagydarab ember a város főtere felé.
Zavartan kapkodja körbe tekintetét, mint aki tartana tőle, hogy megállítják, megtámadják, vagy egyszerűen valami atrocitás éri.
A főtérre beérve léptei határozottságot nyernek, elindul a szökőkút felé öles léptekkel.
Pár lépéssel a szökőkút előtt mintegy vezényszóra hullik le róla málhája, és hangos puffanással ér földet, apró porfelhőt kavarva. Ezután hanyag mozdulattal veti le hátáról kardhüvelyét, kardjai élesen pendülve hullnak alá.
A szökőkút fölé hajol, és mohón inni kezd belőle, felnéz, tekintetét körbejáratja a téren, majd ismét szürcsölve szlopál a hűsítő vízből.
Ivás után páncélját, többi védőfelszerelését és ruháit áll neki ledobni, s mikor már csak alsó öltözéke van rajta mosakodni kezd a szökőkút vizében*
6576. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-23 22:52:26
Üzenet elküldve: 2018-07-23 22:52:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Visszaút//
*Mintha a fogadó is tágasabb, fényesebb és barátságosabb lenne most. Mintha csak varázsütésre tűnt volna el a mocsok, a rideg kimértség és az a furcsa borzongás az ember hátán.
Komoran bólint az ork és a gnóm felé. Bizony, nem jutott volna el idáig, ha a két lókötő nem áll az ügyük mellé. Noha önös érdekből tették, ezt talán senki sem róná fel nekik közülük. Ahogy eltűnnek a fogadó népének gyűrűjében ismét a fogadós felé fordul. Kissé meghökkenve fogadja a jutalmat, majd csapja hóna alá a hordócskát.*
-Bevallom, tudom majd mire fordítani. Nem is fog sokáig kitartani azt hiszem. Köszönöm.
*Húzódik szájának széle, de szeme nem mosolyog vele.*
-Ég veled.
*Fordul meg és lép lassan a kijárat felé. Felrémlik benne az őrjöngő, pucér, torzonborz kis ember látványa, ahogy kiugrik a szalmából. Hátranéz a válla felett a fogadósra, de az ijedt kis embernek már nincs nyoma. Egy mosolygós, barátságos figura. A fogadós. Nem vágyik többre, mint amilye van és hálás azért, ami megadatott.
Még könny is szökne a szemébe, ha asszonynép lenne. Helyette csak némán kinyitja az ajtót és kilép rajta.
Átvág a főtéren és elhagyja a várost. Nem veti le a talált csuhát, a hordócskát karjával együtt rejti a ruha alá. Még az kéne.
Gond nélkül kiér Artheniorból és nekivág az útnak. Ennél már csak könnyebb lehet.*
*Mintha a fogadó is tágasabb, fényesebb és barátságosabb lenne most. Mintha csak varázsütésre tűnt volna el a mocsok, a rideg kimértség és az a furcsa borzongás az ember hátán.
Komoran bólint az ork és a gnóm felé. Bizony, nem jutott volna el idáig, ha a két lókötő nem áll az ügyük mellé. Noha önös érdekből tették, ezt talán senki sem róná fel nekik közülük. Ahogy eltűnnek a fogadó népének gyűrűjében ismét a fogadós felé fordul. Kissé meghökkenve fogadja a jutalmat, majd csapja hóna alá a hordócskát.*
-Bevallom, tudom majd mire fordítani. Nem is fog sokáig kitartani azt hiszem. Köszönöm.
*Húzódik szájának széle, de szeme nem mosolyog vele.*
-Ég veled.
*Fordul meg és lép lassan a kijárat felé. Felrémlik benne az őrjöngő, pucér, torzonborz kis ember látványa, ahogy kiugrik a szalmából. Hátranéz a válla felett a fogadósra, de az ijedt kis embernek már nincs nyoma. Egy mosolygós, barátságos figura. A fogadós. Nem vágyik többre, mint amilye van és hálás azért, ami megadatott.
Még könny is szökne a szemébe, ha asszonynép lenne. Helyette csak némán kinyitja az ajtót és kilép rajta.
Átvág a főtéren és elhagyja a várost. Nem veti le a talált csuhát, a hordócskát karjával együtt rejti a ruha alá. Még az kéne.
Gond nélkül kiér Artheniorból és nekivág az útnak. Ennél már csak könnyebb lehet.*
6575. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-22 17:16:14
Üzenet elküldve: 2018-07-22 17:16:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gré//
* Aezmorin bízik benne, hogy a srác képes lesz minden probléma nélkül végrehajtani a feladatot, és a lótolvajok nem fognak kárt okozni az istálló állományában. No, meg senkit sem fognak megölni. Ez igazából az elsődleges szempont. *
- Jaja, menj! - * bólint a gnóm is, majd figyeli a srácot, hátha rossz felé akarna elindulni, aztán azt, ahogy Gré az egészségi állapota iránt érdeklődik. Természetesen erre egy értetlen pillantással, és egy lanyha sóhajtással reagál. A sötételf szeret értelmetlen dolgokkal foglalkozni. Ezt persze a gnóm már megszokta. A srác aztán felocsúdik, és a lehető legértelmetlenebb dolgot kiáltja, amit csak lehet. Aezmorin értetlenül nézi, majd még értetlenebbül les felfelé, amikor Gré a botját ki akarja venni a kezéből. Mivel a gnóm jobb erőben van mint a sötételf, így ez a művelet nem sikerül, hiszen Aezmorin a helyzet kapcsán erősen szorítja egyetlen használható fegyverét. *
- Mi van? - * kérdi, amikor a sötételf a botja végét megragadja, közben a srác öles léptekkel rohan a fogadó felé. * - Ez meg fogja öletni magát - * vagy a fogadóst, ha ló tolvajlással vádolja, mindenesetre a gnóm fejében csak értetlenséget szül Gré mozdulata, de ha nagyon ragaszkodna a mélységi a botjához, akkor egész egyszerűen maga felé rántja azt, hogy végre a sötételf elengedje a botot. *
- Nem kéne megállítani? - * kérdi, de aztán inkább pónijának kötőféke felé nyúl, majd felül a lovára. A srácnak nyilván agyára ment a helyzet, ha a fogadóst vádolja ló tolvajlással, de majd bent elintézik. Még mindig jobban jár, ha fejbe verik egy korsóval, mintha a haramiák megölnék az istállóban. Akárhogy is, a bentiek tudni fogják, hogy valami baj van, ha már a lovászinas ennyire kifordult magából és talán valaki meglesi a helyzetet. Ez azonban Aezmorinnak már mindegy, nem az ő dolga, ideje továbbállni.
Hátra pillantgatva néz a fogadó felé, aztán megrázza a fejét és végleg elhessegeti a zavaró gondolatokat a fejéből. A lovásznak nem lesz baja, miért is lenne? Legfeljebb néhány hatig csengeni fog a feje. *
A hozzászólás írója (Aezmorin Fohthanor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.22 17:17:21
* Aezmorin bízik benne, hogy a srác képes lesz minden probléma nélkül végrehajtani a feladatot, és a lótolvajok nem fognak kárt okozni az istálló állományában. No, meg senkit sem fognak megölni. Ez igazából az elsődleges szempont. *
- Jaja, menj! - * bólint a gnóm is, majd figyeli a srácot, hátha rossz felé akarna elindulni, aztán azt, ahogy Gré az egészségi állapota iránt érdeklődik. Természetesen erre egy értetlen pillantással, és egy lanyha sóhajtással reagál. A sötételf szeret értelmetlen dolgokkal foglalkozni. Ezt persze a gnóm már megszokta. A srác aztán felocsúdik, és a lehető legértelmetlenebb dolgot kiáltja, amit csak lehet. Aezmorin értetlenül nézi, majd még értetlenebbül les felfelé, amikor Gré a botját ki akarja venni a kezéből. Mivel a gnóm jobb erőben van mint a sötételf, így ez a művelet nem sikerül, hiszen Aezmorin a helyzet kapcsán erősen szorítja egyetlen használható fegyverét. *
- Mi van? - * kérdi, amikor a sötételf a botja végét megragadja, közben a srác öles léptekkel rohan a fogadó felé. * - Ez meg fogja öletni magát - * vagy a fogadóst, ha ló tolvajlással vádolja, mindenesetre a gnóm fejében csak értetlenséget szül Gré mozdulata, de ha nagyon ragaszkodna a mélységi a botjához, akkor egész egyszerűen maga felé rántja azt, hogy végre a sötételf elengedje a botot. *
- Nem kéne megállítani? - * kérdi, de aztán inkább pónijának kötőféke felé nyúl, majd felül a lovára. A srácnak nyilván agyára ment a helyzet, ha a fogadóst vádolja ló tolvajlással, de majd bent elintézik. Még mindig jobban jár, ha fejbe verik egy korsóval, mintha a haramiák megölnék az istállóban. Akárhogy is, a bentiek tudni fogják, hogy valami baj van, ha már a lovászinas ennyire kifordult magából és talán valaki meglesi a helyzetet. Ez azonban Aezmorinnak már mindegy, nem az ő dolga, ideje továbbállni.
Hátra pillantgatva néz a fogadó felé, aztán megrázza a fejét és végleg elhessegeti a zavaró gondolatokat a fejéből. A lovásznak nem lesz baja, miért is lenne? Legfeljebb néhány hatig csengeni fog a feje. *
A hozzászólás írója (Aezmorin Fohthanor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.22 17:17:21
6574. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-22 15:39:55
Üzenet elküldve: 2018-07-22 15:39:55
ÚJ
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Azmo//
* Hihetetlen, hogy milyen rossz feltételezésekkel él a messziről jött idegen a mi Hifeti hősünkről! Ha akarta volna, már tegnap teli lopta volna magát a Gazdagnegyedben.
Csak nincs kedve ahhoz, hogy elkapják lótolvajlásért. Inkább Aezmoriant akarja lehúzni a nővérével együtt.
A fiatal fiú legalább bólogat, hogy megértette.*
-Igenis, a fogadós a banditák. Meg kell védeni.
* A szürke bőrű főszereplőnknél most szakadt el a cérna, valahogy nem számított rá, hogy ennyire kemény munkát vállalt az istálló megmentésével. A kölyök homlokára teszi a kezét, majd nemes egyszerűséggel kijelenti:*
-Nem lázas.
* Ám ha sikerül a terve, akkor az eddig rezignált állapotban lévő áldozata egy pillanat alatt aktivizálódik és üvöltve rohan a Pegazus taverna felé.*
-A tulaj a tolvaj! Megölöm!
* Ha az északi gnóm nem tesz ellene, akkor annak botját a srác kezébe adja, hogy ne legyen fegyvertelen és gyorsan felpattanva a nyeregbe oda dobja Borzas kantárát neki. Ha nem engedné ki a kezéből, akkor egy rosszindulatú fráternek tartaná, de azért ugyan úgy a lelépés mihamarabb megtörténte pártján áll.*
-Munkára akkor, ha már téged kisegíteni való szerencsétlennek állítottalak be!
* Amennyiben nem sikerül a húzása, akkor marad a tompa agya a lovászfiúnak és bambán bólogatva indul meg a kocsma ajtaja felé. És ez esetben meg sem kíséreli hősünk kivenni a fegyvert a tudós kezéből, hogy átruházza másra.
Egy perc nem telik el... no meg ha nem jön közbe semmi rendkívüli eset, akkor már észak felé haladva lépnek ki Arthenior városából.
Nagyon reméli, hogy senki nem érti félre, miért nézte meg a hőemelkedést.*
A varázsló megérinti a célpont homlokát, melynek hatására a célpontot két körig borzalmas, szörnyű látomások gyötrik. Folyamatos illúziók kavarognak a fejében, a legrosszabb rémálmai válnak valósággá. Ha van kiemelkedően negatív élménye, újra és újra átéli az időtartam alatt. Környezetét pokoli helynek, minden élőt ellenséges szörnyetegnek lát, és ha képes rá, gondolkodás nélkül meg is támadja őket, minden erejével arra koncentrálva, hogy elpusztítsa ezeket az élőlényeket.
6573. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-22 14:49:07
Üzenet elküldve: 2018-07-22 14:49:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gré//
* Aezmorin mélységesen egyetért a sötételf szavaival, bár nem hiszi, hogy Gré csupán a saját lovaikra gondol, így meg is lepi, amikor Keszeggel és Borzassal együtt lép ki az istálló kapuján és egyéb lovat nem ráncigál akarata ellenére a napfényre. Ha a gnóm nem lenne idegesebb az átlagosnál, akkor nyilván tenne is egy nem túlságosan kedves megjegyzést erre vonatkozóan, hiszen annak ellenére, hogy Gré szereti magát hősként beállítania, Aezmorin meg van róla győződve, hogy a sötételf inkább egy antihős lehet maximum.
Figyeli, ahogy Gré az istállós fiú fejét és haját össze-vissza borzolja, és felhúzza a szemöldökét, dühösen értetlen képet vág, majd megrázza a fejét. *
- Komolyan ez a legnagyobb problémát? Fényezd magad, engem meg megmentendő balféknek állíts be? - * mormogja, miközben figyeli, hogy a srác megértette-e, amit a sötételf mondott. Mivel az istállós nincs beszámítható állapotban, így nem fogja kijavítani amit Gré mondott neki, hanem maga felé fordítja a fiú képét, lehúzza a saját szemmagasságába, majd kérdő tekintettel mélyen belenéz a kifejezéstelen képébe. *
- Megértetted kölyök? Fogadós, banditák, védjék meg! Tiszta minden? - * kérdi ingerülten, de a Gré által elmondottakat nem írja felül, mert a sötételffel ellentétben Aezmorin nem a hírnevéből él, hanem a munkájából.
A srác réveteg tekintete egy pillanatra megrebben, aztán óvatosan bólint, majd tekintetét a fogadó felé fordítja. A gnóm nem biztos benne, hogy képes az információt tökéletesen átadni, legalábbis azt, amit Gré mondott neki, de a lényeget talán el tudja mondani a bentieknek, és ha van, aki a korai óra ellenére eleget ivott, akkor hajlandóságuk is lesz egy kis balhéba keveredni az igazság nevében. Már, ha nem nagyon száll inunkba a bátorságuk.
A fiú végül megindul a fogadó felé, Aezmorin idegesen körbetekint és mindenkit potenciális lótolvajnak tekintve végül Grére pillant. *
- Szerinted jár jutalom a lótolvajok elkergetéséért, és az istálló megvédéséért, vagy ilyen vészes időkben ez amúgy is polgári kötelesség lenne? - * a gnóm sokkal nagyobb hajlandóságot mutatna szembeszállni a haramiákkal, ha esetleg egy pár kocsmai rosszarc még csatlakozna a csapatukhoz. Meg hát azt sem lenne hátrány tudni, hogy mennyien voltak a lótolvajok, de a srác erre nem tudott, vagy nem akart válaszolni, de az is lehet, hogy nem jutott el a kérdés a tudatáig. Aezmorin utóbbit tartja a legvalószínűbbnek. *
* Aezmorin mélységesen egyetért a sötételf szavaival, bár nem hiszi, hogy Gré csupán a saját lovaikra gondol, így meg is lepi, amikor Keszeggel és Borzassal együtt lép ki az istálló kapuján és egyéb lovat nem ráncigál akarata ellenére a napfényre. Ha a gnóm nem lenne idegesebb az átlagosnál, akkor nyilván tenne is egy nem túlságosan kedves megjegyzést erre vonatkozóan, hiszen annak ellenére, hogy Gré szereti magát hősként beállítania, Aezmorin meg van róla győződve, hogy a sötételf inkább egy antihős lehet maximum.
Figyeli, ahogy Gré az istállós fiú fejét és haját össze-vissza borzolja, és felhúzza a szemöldökét, dühösen értetlen képet vág, majd megrázza a fejét. *
- Komolyan ez a legnagyobb problémát? Fényezd magad, engem meg megmentendő balféknek állíts be? - * mormogja, miközben figyeli, hogy a srác megértette-e, amit a sötételf mondott. Mivel az istállós nincs beszámítható állapotban, így nem fogja kijavítani amit Gré mondott neki, hanem maga felé fordítja a fiú képét, lehúzza a saját szemmagasságába, majd kérdő tekintettel mélyen belenéz a kifejezéstelen képébe. *
- Megértetted kölyök? Fogadós, banditák, védjék meg! Tiszta minden? - * kérdi ingerülten, de a Gré által elmondottakat nem írja felül, mert a sötételffel ellentétben Aezmorin nem a hírnevéből él, hanem a munkájából.
A srác réveteg tekintete egy pillanatra megrebben, aztán óvatosan bólint, majd tekintetét a fogadó felé fordítja. A gnóm nem biztos benne, hogy képes az információt tökéletesen átadni, legalábbis azt, amit Gré mondott neki, de a lényeget talán el tudja mondani a bentieknek, és ha van, aki a korai óra ellenére eleget ivott, akkor hajlandóságuk is lesz egy kis balhéba keveredni az igazság nevében. Már, ha nem nagyon száll inunkba a bátorságuk.
A fiú végül megindul a fogadó felé, Aezmorin idegesen körbetekint és mindenkit potenciális lótolvajnak tekintve végül Grére pillant. *
- Szerinted jár jutalom a lótolvajok elkergetéséért, és az istálló megvédéséért, vagy ilyen vészes időkben ez amúgy is polgári kötelesség lenne? - * a gnóm sokkal nagyobb hajlandóságot mutatna szembeszállni a haramiákkal, ha esetleg egy pár kocsmai rosszarc még csatlakozna a csapatukhoz. Meg hát azt sem lenne hátrány tudni, hogy mennyien voltak a lótolvajok, de a srác erre nem tudott, vagy nem akart válaszolni, de az is lehet, hogy nem jutott el a kérdés a tudatáig. Aezmorin utóbbit tartja a legvalószínűbbnek. *
6572. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-22 14:14:27
Üzenet elküldve: 2018-07-22 14:14:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Azmo//
* Aezmorian nagyon nem akarja a polgári kötelességét teljesíteni és ebben nem is lenne feltétlen ellenvéleménye a Hifeti srácnak, csak hát, hogy az a csak, neki feltétlenül be kell hangolnia az elkövetkezendő szimfonikus hangversenyre a gnómunk idegrendszerét, hogy minél szebben szóljon, mikor már élesben fog menni.
Ő sem gondolja komolyan, hogy ennyire együttműködő és segítőkészek legyenek a hatóság embereivel.*
~ Hol volt ez a hatóság, mikor ellopták az ő naplóját? És mit tett azóta, hogy előkerítse a szekeret?
Teljesen jogos, hogy tojik az egészre az, aki nem kapott semmi védelmet eddig a katonaságtól. És ez így is van rendjén, hiszen akkor nem ütné ezer arany Kámorf markát.~
* Azért azt bűnbánóan kellene megvallania a Sötét Úrnak, ha itt hagyna egy hullát kifosztás nélkül. Ekkora pazarlást nem engedhet meg magának. Ráadásul lehet, hogy... Jó, ezt az őrült gondolatot, amik már az istenek megjelenése óta kavarognak a fejébe, lehet abba kéne hagyni. Az indokolatlanul nagy mázli lenne, ha még frissen folyna a vére és "ha már így történt, temessük el" alapon az istenéhez küldhetné.
De halott helyett egy igazán élő, de könnyű szerrel azzá válható szerzetet talál. És ha már a lelke a testében van, maradjon is ott alapon csak nem tesz vele ilyen szörnyűséget.*
~ Sokkal fontosabb megtudni mi rémítette meg ennyire, mint egy élőt eltemessünk.~
* Hát nagyon úgy tűnik, hogy a derék megbízót nem boldogította a tudat, amikor megtudta. Gyorsan kirángatja, hátha így könnyebben megfújják a banditák majd mások lovait. És a sajátjaikat pedig a sötételf viszi utána.*
-Máris hozom őket. Itt nem hagynám azoknak az alávaló gazembereknek.
* Kiérve a főtérre remek ötlete támad a kisebbik főhősünknek és ebben a magasabbik csak támogatni tudja. Azonnal össze is borzolja a fiú haját, hogy kellően kölyöknek és fullajtárnak érezze magát. És vidám hangon rászól.*
-Indulj a fogadóba, de most azonnal! Ezeket mondd el a kocsmárosnak! Ő majd tudni fogja, mit kell tenni ilyen esetben.
És mondd el, hogy a nagy Gr Hifeti eddig elijesztette a lótolvajokat, de bajba jutott gnóm miatt más dolga lett. Ideje lesz pótolni őt valakivel.
* Nem kell az északról jöttnek erőltetni csak a legendákban lévő intelligenciájukat. Ezt egy iskolázatlan sötételf is hamarabb elintézi. Butának tartják őket, mert mindig más fejét törik (be) a problémáikon.
Ha minden városlakó csak annyi ideig őrzi az istállót, ameddig ők tették, akkor holnapig is biztonságban lesz. Addigra meg már visszajönnek.*
6571. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-22 12:44:29
Üzenet elküldve: 2018-07-22 12:44:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gré//
- Jó, ebben igazad lehet - * vagy csak egyszerűen piperkőc szörnyvadász, és nem akaródzik neki véresen megjelenni sehol. Mindegy is, Aezmorint a véres nadrág misztériuma kevéssé érdekli, elvégre ez Grénél szakmai ártalom. Biztos legyilkolt valami szerencsétlen jószágot, amit a helyiek szörnynek véltek, vagy esetleg egy valódi bestiát mészárolt le, aztán amiatt lett véres az öltözéke. *
- Mi van? Már miért lenne kötelességünk? - * néz a sötételfre értetlenül. * - Semmi közünk hozzá, meg egyébként is egyszerűbb a fogadóssal közölni, az meg elugrat valami fullajtárt a hírrel. Meg egyébként is milyen bűncselekmény történt volna? Biztos csak kimentek hugyozni - * nem elvárható, hogy mindig legyen itt valaki, elvégre az élőlényeknek vannak bizonyos testi szükségleteik. Bizonyára csak elfelejtették lezárni az istállót, amikor kiléptek a kapuin. Előfordulhat, főleg, ha valakinek nagyon sürgősen igénybe kell vennie az árnyékszéket.
Aezmorin a sötételf szövegelésére összehúzza szemöldökét, mélyet sóhajt és megrázza a fejét. *
- Valóban nem vagyok úriember és igen, követned kell. Nem azért fizetek, hogy városőrt játssz - * veti oda mogorván, majd az istállós fiú felé fordul és megragadja a karját, mert úgy tűnik nincs tisztában azzal, hogy ha itt marad esélyesen lekaszabolják. *
- Gyere már te fajankó - * mondja mérgesen, aztán egyik kezében a bottal, másikban az istállós karjával kifelé megy, majd a Keszeget vezető Gréhez szól. *
- Hozd a pónimat, nekem elég bajom van ezzel itt - * int fejével a háta mögött alig-alig lépdelő istállósra. Nem túl készségesen, de azért jön a srác, közben réveteg tekintettel figyeli a semmit. *
- Gré, mi legyen? Szóljunk a fogadósnak? Csak nem hagyhatjuk, hogy elkössék a lovakat? - * ha már egyszer megtudták, hogy ilyesmire készülnek, akkor valakit csak értesíteni kellene. A barakkosoknak van épp elég dolga a felfordulással, de lehet a kocsmában találnának elég embert, akik megfékeznék a banditákat. *
- Hé, te! Mi a neved? Hányan voltak a tolvajok? - * tekint az istállós képébe, amikor kiérnek az épület kapuján. Minél több információ, annál jobb eséllyel tudnak felkészülni a visszatérő haramiákra. Egyébiránt a gnómnak szöget üt a fejében, hogy nyilván nem látta az arcukat, mert a lótolvajok nem akarnak szemtanút, így esélyes, hogy maszkot viselt, vagy viseltek, emiatt nem kérdezi meg, hogy felismerné-e a haramiákat. Természetesen Aezmorinnak esze ágában sincs saját maga felvenni a banditákkal a harcot, de szó nélkül azért nem lovagolna el, főleg, hogy a közvetlen veszélyzónából már kikerültek. *
- Jó, ebben igazad lehet - * vagy csak egyszerűen piperkőc szörnyvadász, és nem akaródzik neki véresen megjelenni sehol. Mindegy is, Aezmorint a véres nadrág misztériuma kevéssé érdekli, elvégre ez Grénél szakmai ártalom. Biztos legyilkolt valami szerencsétlen jószágot, amit a helyiek szörnynek véltek, vagy esetleg egy valódi bestiát mészárolt le, aztán amiatt lett véres az öltözéke. *
- Mi van? Már miért lenne kötelességünk? - * néz a sötételfre értetlenül. * - Semmi közünk hozzá, meg egyébként is egyszerűbb a fogadóssal közölni, az meg elugrat valami fullajtárt a hírrel. Meg egyébként is milyen bűncselekmény történt volna? Biztos csak kimentek hugyozni - * nem elvárható, hogy mindig legyen itt valaki, elvégre az élőlényeknek vannak bizonyos testi szükségleteik. Bizonyára csak elfelejtették lezárni az istállót, amikor kiléptek a kapuin. Előfordulhat, főleg, ha valakinek nagyon sürgősen igénybe kell vennie az árnyékszéket.
Aezmorin a sötételf szövegelésére összehúzza szemöldökét, mélyet sóhajt és megrázza a fejét. *
- Valóban nem vagyok úriember és igen, követned kell. Nem azért fizetek, hogy városőrt játssz - * veti oda mogorván, majd az istállós fiú felé fordul és megragadja a karját, mert úgy tűnik nincs tisztában azzal, hogy ha itt marad esélyesen lekaszabolják. *
- Gyere már te fajankó - * mondja mérgesen, aztán egyik kezében a bottal, másikban az istállós karjával kifelé megy, majd a Keszeget vezető Gréhez szól. *
- Hozd a pónimat, nekem elég bajom van ezzel itt - * int fejével a háta mögött alig-alig lépdelő istállósra. Nem túl készségesen, de azért jön a srác, közben réveteg tekintettel figyeli a semmit. *
- Gré, mi legyen? Szóljunk a fogadósnak? Csak nem hagyhatjuk, hogy elkössék a lovakat? - * ha már egyszer megtudták, hogy ilyesmire készülnek, akkor valakit csak értesíteni kellene. A barakkosoknak van épp elég dolga a felfordulással, de lehet a kocsmában találnának elég embert, akik megfékeznék a banditákat. *
- Hé, te! Mi a neved? Hányan voltak a tolvajok? - * tekint az istállós képébe, amikor kiérnek az épület kapuján. Minél több információ, annál jobb eséllyel tudnak felkészülni a visszatérő haramiákra. Egyébiránt a gnómnak szöget üt a fejében, hogy nyilván nem látta az arcukat, mert a lótolvajok nem akarnak szemtanút, így esélyes, hogy maszkot viselt, vagy viseltek, emiatt nem kérdezi meg, hogy felismerné-e a haramiákat. Természetesen Aezmorinnak esze ágában sincs saját maga felvenni a banditákkal a harcot, de szó nélkül azért nem lovagolna el, főleg, hogy a közvetlen veszélyzónából már kikerültek. *
6570. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-15 02:20:34
Üzenet elküldve: 2018-07-15 02:20:34
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Dora//
*Becsukja maga után a fogadó ajtaját, és fellélegzik. Sikerült neki, megcsinálta. Még ha közben többször meg is repedt az álarc, amely nem is álarcnak indult, de az utolsó felvonást sikeresen csinálta végig. Szavaiból, és talán tetteiből is az érződött ki, hogy nem érdekli, ha a lány nem követi. Muszáj volt, elvégre nem Lorew vágyainak kell teljesülnie, hanem Doráénak. Néhány lépést távolodik az ajtótól, majd vár egy kicsit. Nem tudja, mennyit érdemes, vagy mennyit szabad, de szíve szerint talán az egész napot ott töltené. Nem, az nem vezetne eredményre. Úgy dönt, elszámol százig, és utána anélkül távozik, hogy visszanézne az ajtó irányába. Majd inkább megfelezi, ötven elég, még sok is. Túl sok. Legyen harminc. Húsz, de az lassan. Nem túl lassan azért, de... érzésre. Közben megigazgatja magán a ruháját, újra a fejére helyezi a kalapot, melyet a kezében hozott ki, de így is csak nyolcig jut.
A továbbiakban máshogy kell lepleznie a várakozást. Kezeit lustán leereszti maga mellé, majd felnéz az égre. Nem túlzottan, éppen annyira, hogy a kalap karimája még takarja a napot. Még csak csillagok sincsenek, mi a francban gyönyörködne, a felhőkben? Persze a tekintete kellemesen elmerül a látványban, de ez csak az elme próbálkozása, hogy elterelje a figyelmet a fokozódó félelemről. Az idegességről. Hogy szívverése csak gyorsul és gyorsul, ahogy várja, hogy meghallja az ajtó hangját. Egyre lassabban veszi szájára a számokat. Tudja, hogy nem szabadna nyújtani a köztük lévő szünetet, és világosan érzi, hogy ezt teszi, de nem érdekli. Mégis milyen istennek kéne számot adnia erről? Melyik isten merne egyáltalán beleszólni abba, hogy ő milyen gyorsan halad? Senki nem vonhatja őt ezért felelősségre, magának szabja a korlátait. Éppen úgy, ahogy Dora is. Tizenöt. A számokat elnyújhatja, de ezzel semmin nem változtat. Úgy látszik, a lány mégsem vágyott eléggé a hatalomra. Ha pedig ez igaz, úgy felesleges is bánkódni miatta, nem lett volna értelme az egésznek. Csak hogy Lorewet ezen a ponton valamiért vajmi kevéssé vigasztalja ez. Tizennyolc. Valójában az egyetlen dolog, amire most vágyik, az az, hogy visszaforduljon, visszamenjen a fogadóba, és megkérje Dorát, hogy tartson vele. Ezúttal úgy, hogy bárki érezhesse: nagyon szeretné. Vágyik rá, hogy megismerhesse a lányt, hogy láthassa kezében a hatalommal... Csakhogy az vajmi kevéssé számít, hogy Lorew mit szeretne. Egyedül az számít, Dora mire vágyik.
Húsz. Lassú léptekkel indul a szegénynegyed felé, melyek először igencsak nehezére esnek, de idővel a teste rááll az ismétlődő mozdulatsorra. Az elméje amúgy is túl zavaros most ahhoz, hogy képes legyen ilyen tökéletesen irányítani magát. Abban a pillanatban talán fel sem tűnik neki, hogy tényleg távolodik a fogadótól, és a halad előre. Talán valahol egy kis része reméli, hogy nem így van. Egy elnyomott, apró kis gondolat sikít elméje egyik fekete zugában, hogy forduljon vissza. De nem hallgat rá. Nem hallgathat rá. Dora többet érdemel, mint egy szentimentalizmusból elkövetett ostoba cselekvéssorozatot. Mennie kell, ha a lány így döntött, és nem nézhet vissza.
~ Csak az ital. Csak amiatt érzel így... Elmúlik. ~
Ez a kis hang a fejében már inkább hangzik olyannak, amiben magára ismer. A kérdés már csak annyi, tudna feltétel nélkül bízni ebben a kis hangban?*
//Dora//
*Becsukja maga után a fogadó ajtaját, és fellélegzik. Sikerült neki, megcsinálta. Még ha közben többször meg is repedt az álarc, amely nem is álarcnak indult, de az utolsó felvonást sikeresen csinálta végig. Szavaiból, és talán tetteiből is az érződött ki, hogy nem érdekli, ha a lány nem követi. Muszáj volt, elvégre nem Lorew vágyainak kell teljesülnie, hanem Doráénak. Néhány lépést távolodik az ajtótól, majd vár egy kicsit. Nem tudja, mennyit érdemes, vagy mennyit szabad, de szíve szerint talán az egész napot ott töltené. Nem, az nem vezetne eredményre. Úgy dönt, elszámol százig, és utána anélkül távozik, hogy visszanézne az ajtó irányába. Majd inkább megfelezi, ötven elég, még sok is. Túl sok. Legyen harminc. Húsz, de az lassan. Nem túl lassan azért, de... érzésre. Közben megigazgatja magán a ruháját, újra a fejére helyezi a kalapot, melyet a kezében hozott ki, de így is csak nyolcig jut.
A továbbiakban máshogy kell lepleznie a várakozást. Kezeit lustán leereszti maga mellé, majd felnéz az égre. Nem túlzottan, éppen annyira, hogy a kalap karimája még takarja a napot. Még csak csillagok sincsenek, mi a francban gyönyörködne, a felhőkben? Persze a tekintete kellemesen elmerül a látványban, de ez csak az elme próbálkozása, hogy elterelje a figyelmet a fokozódó félelemről. Az idegességről. Hogy szívverése csak gyorsul és gyorsul, ahogy várja, hogy meghallja az ajtó hangját. Egyre lassabban veszi szájára a számokat. Tudja, hogy nem szabadna nyújtani a köztük lévő szünetet, és világosan érzi, hogy ezt teszi, de nem érdekli. Mégis milyen istennek kéne számot adnia erről? Melyik isten merne egyáltalán beleszólni abba, hogy ő milyen gyorsan halad? Senki nem vonhatja őt ezért felelősségre, magának szabja a korlátait. Éppen úgy, ahogy Dora is. Tizenöt. A számokat elnyújhatja, de ezzel semmin nem változtat. Úgy látszik, a lány mégsem vágyott eléggé a hatalomra. Ha pedig ez igaz, úgy felesleges is bánkódni miatta, nem lett volna értelme az egésznek. Csak hogy Lorewet ezen a ponton valamiért vajmi kevéssé vigasztalja ez. Tizennyolc. Valójában az egyetlen dolog, amire most vágyik, az az, hogy visszaforduljon, visszamenjen a fogadóba, és megkérje Dorát, hogy tartson vele. Ezúttal úgy, hogy bárki érezhesse: nagyon szeretné. Vágyik rá, hogy megismerhesse a lányt, hogy láthassa kezében a hatalommal... Csakhogy az vajmi kevéssé számít, hogy Lorew mit szeretne. Egyedül az számít, Dora mire vágyik.
Húsz. Lassú léptekkel indul a szegénynegyed felé, melyek először igencsak nehezére esnek, de idővel a teste rááll az ismétlődő mozdulatsorra. Az elméje amúgy is túl zavaros most ahhoz, hogy képes legyen ilyen tökéletesen irányítani magát. Abban a pillanatban talán fel sem tűnik neki, hogy tényleg távolodik a fogadótól, és a halad előre. Talán valahol egy kis része reméli, hogy nem így van. Egy elnyomott, apró kis gondolat sikít elméje egyik fekete zugában, hogy forduljon vissza. De nem hallgat rá. Nem hallgathat rá. Dora többet érdemel, mint egy szentimentalizmusból elkövetett ostoba cselekvéssorozatot. Mennie kell, ha a lány így döntött, és nem nézhet vissza.
~ Csak az ital. Csak amiatt érzel így... Elmúlik. ~
Ez a kis hang a fejében már inkább hangzik olyannak, amiben magára ismer. A kérdés már csak annyi, tudna feltétel nélkül bízni ebben a kis hangban?*
6569. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-13 18:59:56
Üzenet elküldve: 2018-07-13 18:59:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Ghaelowo Croylorint//
*Legyen nyitott... ez az első alkalom, hogy valami megérinti abból, amit újdonsült ismerőse mond neki. Átjut azon a kritikus-cinikus szűrőn, amin eddig fennakadt mondandójának nagy része, mert feleslegesnek, netán igaztalannak találtatott. Amit Zeya elfogadott belőle, azt is csupán értelmével vizsgálta meg. Most viszont néhány pillanatra kizökken mélységes önsajnálatából, és felrémlik előtte, hogy mit mondtak neki, mikor ideküldték. Igazából nem érti, miért, hiszen nem túl sok párhuzamot tud vonni a két eset között. Mégis valahol a dolgok legmélyén hasonlónak és elgondolkodtatónak érzi őket. Persze a köntöst, amelybe Ghael a tanácsot csomagolta, magában ugyanúgy megcincálja. Fogalma sincs, miféle csodákról beszél a férfi, és egyáltalán érdekelné-e az ilyesmi. Ő az egyszerű, kézzel fogható dolgok híve. Átmenetileg viszont kissé zavartnak érzi magát, ezért hümmögni kezd és sürgősen másfelé néz.*
- Hm. Dallamot, mi?
*Kérdezi pontatlanul és gépiesen, ezúttal kevesebb éllel, inkább morfondírozva. Ez olyan rébusz számára, amilyenekben a bölcsebbek szoktak beszélni hozzá. Lehet, hogy ezt se fogja megérteni soha. A zenei rébuszt legalább halványan összekapcsolja a lanttal. Tény, hogy nem sokat gondolkodott rajta, vajon miért hurcol magával a férfi egy jobb napokat is megélt hangszert, ahogy nem próbálta öltözete alapján sem kétségbe vonni, vajon mindenben őszintén beszélt-e vele. Egyrészt eddig az érdeklődésén kívül esett, másrészt emberismerete bizonyosan messze elmarad Ghaelétől, aki foglalkozásából és tapasztalatából adódóan talán egy konok sziklán is képes lehet pulzust tapintani. Zeya alapvetően rossz véleménnyel van a világról, és igyekszik megtartani a három lépés távolságot, így védve önmagát.*
- Lenyűgöző.
*Talál vissza színtelen hangjához a szökőkút csodája hallatán. Pedig tényleg tetszik neki ez a varázslat, egy kicsit emel is a hangulatán. Mindig erős vonzalmat érzett a víz iránt. Leszámítva azokat az epizódokat, melyekben edzés címén kellett kellemetlenségeket átélnie.
Kap az alkalmon, hogy feltették neki a kérdést a városbejárással kapcsolatban. Nem keveset sétált ma már a vidéken, mielőtt Artheniorba ért, és a nyárias idő sem ösztönzi hosszabb kirándulásra, ezért jobb szeretne célirányosan menni, amennyire csak lehet. Övére függeszti friss zsákmányát, és felzárkózik Ghael mellé. Persze nem túl közel, csak amennyire a zavartalan haladás megköveteli. Mostanság talán az utcák sem olyan zsúfoltak a történtek fényében. Még a szántóföldeken is érezte a nyugtalanságot.
Mire elindulnak, gyorsan átgondolja a választ. A végeredmény minden költészetet nélkülöz.*
- Szállás és munka. Ezekre van mielőbb szükségem. A szállás legyen egyszerű *vagyis olcsó* és kétkezi munkára gondolok. Esetleg szóba jöhet a fegyveres kíséret.
*A végét kicsit bizonytalanabbul teszi hozzá. Itt az alkalom, ha fel akarják fogadni, ahogy eddig sejtette. De legalább a további kérdések ideje, ha még nem biztos a dolog. Megtoldja még mondandóját, hogy a választ szorosabb kapcsolatba hozza a kérdéssel.*
- Ha van olyan hely, ahol ezekre könnyebben rátalálok, akkor legyen az az úti cél.
*Oldalra sandít aztán.*
- Már ha egy Cormel-örökös ismer ilyet.
*Elvégre mit csinál vajon egy örökös? Nem úgy hangzik, mintha sokat kellene dolgoznia, legalábbis fizikai munkát. És nem is néz ki úgy.
A másik felvetés miatt kényelmetlenül érzi magát, ezért egy ideig leginkább az utat nézi. Még sosem kellett bemutatnia önmagát. Amit szükséges volt tudni róla, azt feljebbvalói egymás közt megbeszélték. Csak olyan dolgok jutnak eszébe, amiket neki mondtak önmagáról. Ezek többnyire kritikus megjegyzések a képességeiről és nehéz természetéről. Ha csak rájuk gondol, elönti a dac. Kénytelen venni egy mély levegőt, hogy kitisztuljon a feje.*
- Mégis mit mondjak magamról?
*Motyogja tanácstalanul. Makacsul rögzíti tekintetét az utca előttük fekvő szakaszára.*
*Legyen nyitott... ez az első alkalom, hogy valami megérinti abból, amit újdonsült ismerőse mond neki. Átjut azon a kritikus-cinikus szűrőn, amin eddig fennakadt mondandójának nagy része, mert feleslegesnek, netán igaztalannak találtatott. Amit Zeya elfogadott belőle, azt is csupán értelmével vizsgálta meg. Most viszont néhány pillanatra kizökken mélységes önsajnálatából, és felrémlik előtte, hogy mit mondtak neki, mikor ideküldték. Igazából nem érti, miért, hiszen nem túl sok párhuzamot tud vonni a két eset között. Mégis valahol a dolgok legmélyén hasonlónak és elgondolkodtatónak érzi őket. Persze a köntöst, amelybe Ghael a tanácsot csomagolta, magában ugyanúgy megcincálja. Fogalma sincs, miféle csodákról beszél a férfi, és egyáltalán érdekelné-e az ilyesmi. Ő az egyszerű, kézzel fogható dolgok híve. Átmenetileg viszont kissé zavartnak érzi magát, ezért hümmögni kezd és sürgősen másfelé néz.*
- Hm. Dallamot, mi?
*Kérdezi pontatlanul és gépiesen, ezúttal kevesebb éllel, inkább morfondírozva. Ez olyan rébusz számára, amilyenekben a bölcsebbek szoktak beszélni hozzá. Lehet, hogy ezt se fogja megérteni soha. A zenei rébuszt legalább halványan összekapcsolja a lanttal. Tény, hogy nem sokat gondolkodott rajta, vajon miért hurcol magával a férfi egy jobb napokat is megélt hangszert, ahogy nem próbálta öltözete alapján sem kétségbe vonni, vajon mindenben őszintén beszélt-e vele. Egyrészt eddig az érdeklődésén kívül esett, másrészt emberismerete bizonyosan messze elmarad Ghaelétől, aki foglalkozásából és tapasztalatából adódóan talán egy konok sziklán is képes lehet pulzust tapintani. Zeya alapvetően rossz véleménnyel van a világról, és igyekszik megtartani a három lépés távolságot, így védve önmagát.*
- Lenyűgöző.
*Talál vissza színtelen hangjához a szökőkút csodája hallatán. Pedig tényleg tetszik neki ez a varázslat, egy kicsit emel is a hangulatán. Mindig erős vonzalmat érzett a víz iránt. Leszámítva azokat az epizódokat, melyekben edzés címén kellett kellemetlenségeket átélnie.
Kap az alkalmon, hogy feltették neki a kérdést a városbejárással kapcsolatban. Nem keveset sétált ma már a vidéken, mielőtt Artheniorba ért, és a nyárias idő sem ösztönzi hosszabb kirándulásra, ezért jobb szeretne célirányosan menni, amennyire csak lehet. Övére függeszti friss zsákmányát, és felzárkózik Ghael mellé. Persze nem túl közel, csak amennyire a zavartalan haladás megköveteli. Mostanság talán az utcák sem olyan zsúfoltak a történtek fényében. Még a szántóföldeken is érezte a nyugtalanságot.
Mire elindulnak, gyorsan átgondolja a választ. A végeredmény minden költészetet nélkülöz.*
- Szállás és munka. Ezekre van mielőbb szükségem. A szállás legyen egyszerű *vagyis olcsó* és kétkezi munkára gondolok. Esetleg szóba jöhet a fegyveres kíséret.
*A végét kicsit bizonytalanabbul teszi hozzá. Itt az alkalom, ha fel akarják fogadni, ahogy eddig sejtette. De legalább a további kérdések ideje, ha még nem biztos a dolog. Megtoldja még mondandóját, hogy a választ szorosabb kapcsolatba hozza a kérdéssel.*
- Ha van olyan hely, ahol ezekre könnyebben rátalálok, akkor legyen az az úti cél.
*Oldalra sandít aztán.*
- Már ha egy Cormel-örökös ismer ilyet.
*Elvégre mit csinál vajon egy örökös? Nem úgy hangzik, mintha sokat kellene dolgoznia, legalábbis fizikai munkát. És nem is néz ki úgy.
A másik felvetés miatt kényelmetlenül érzi magát, ezért egy ideig leginkább az utat nézi. Még sosem kellett bemutatnia önmagát. Amit szükséges volt tudni róla, azt feljebbvalói egymás közt megbeszélték. Csak olyan dolgok jutnak eszébe, amiket neki mondtak önmagáról. Ezek többnyire kritikus megjegyzések a képességeiről és nehéz természetéről. Ha csak rájuk gondol, elönti a dac. Kénytelen venni egy mély levegőt, hogy kitisztuljon a feje.*
- Mégis mit mondjak magamról?
*Motyogja tanácstalanul. Makacsul rögzíti tekintetét az utca előttük fekvő szakaszára.*
6568. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-13 12:39:15
Üzenet elküldve: 2018-07-13 12:39:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tozeya Nazagaraki//
*A lány továbbra is páratlan marad a maga versenyszámában, csak milyen kár, hogy ez a szótlanság. Úgy látszik, ő nem lelkesedik annyira a városért, mint Ghael, és hát mindketten előítéletesek, majd elválik, kinek sikerül meggyőznie a másikat.*
- Ugyan, ha már az elejétől rosszul áll hozzá, a csodák egyszerűen kikerülik majd. Legyen nyitott, fogadja be a város szépségét, mintha csak egy dalt hallgatna.
*Mondjuk ez talán rossz példa volt, ha valóban valami olyan helyről származik a lány, ahogy azt Ghael gondolta korábban, akkor bizony nem sok dalt hallott. Talán erre utal a tény is, hogy nem firtatta a bárd lantjának kérdését, mert hát... a nemesek nem hordják magukkal a dolgaikat, leteszik otthon. Nekik van hová. Mert nem szegény, nincstelen bárdok, kik a tél közeledtével mind meghalnak... Már-már összeszorul a szíve erre a gondolatra, aztán eszébe jut, hogy ő is túlélt már pár telet, nincs oka aggódni.*
- Áh, megtalálta a szökőkutat *jegyzi meg, mikor a lány belemeríti a kulacsát* Az egy kiváló darab, a legendák szerint Lihanech mágusai adományozták a városnak, és a vize sosem apad el.
*Persze ez a roppant hasznos tudás sem Artheniorban ragadt rá, még évekkel korábban hallotta Lihanechben, és őszintén az ottaniak esetenként olyan nagyképűen beszéltek erről, hogy Ghael meg is lepődött, amikor a városba érkezve tényleg talált egy szökőkutat. Innentől kezdve viszont saját fantáziájára kell támaszkodjon.*
- Nos, van esetleg valami konkrét célja, vagy csak barangoljuk végig a várost?
*Kedves felajánlás, bár enyhén botor is, bizalma abba van, hogy a lánynak nincsenek elképzelései a dologról. Ha meg mond valami konkrét részt, hát... előbb-utóbb oda is csak eljutnak, csak nehézségekbe fog ütközni a dolog. Amint a kulacs megtelt, és haladhatnak tovább, Ghael el is indul az egyik úton, amelyet találomra választott. Valahová csak vezetnie kell... A főtéren vannak, nem lehet olyan baromi nehéz bekeveredni a város szívébe.*
- Addig, ha már úgyis együtt töltünk egy kis időt, mesélhetne magáról. Mint már bent sem mulasztottam el megemlíteni, égek a vágytól, hogy jobban megismerjem.
*A lényeget már igazából tudja, de ez mind olyan dolog, ami csak a próbálkozásai ellen szól. Jó lenne, ha végre az elutasító dolgokon kívül megtudhatna valami olyat is, amivel fogást találhat a lányon, hogy aztán fogást találhasson a lányon, de akkor már ne csak képletesen. Hát csak akad valami, ami őt is boldoggá teszi! Ha meg nem, hát... abban az esetben még mindig ott a másodlagos terv, utazhat az erszényére. Szomorú lenne, már-már könnyezve tenné, de hát az életben áldozatokat kell hoznia.*
*A lány továbbra is páratlan marad a maga versenyszámában, csak milyen kár, hogy ez a szótlanság. Úgy látszik, ő nem lelkesedik annyira a városért, mint Ghael, és hát mindketten előítéletesek, majd elválik, kinek sikerül meggyőznie a másikat.*
- Ugyan, ha már az elejétől rosszul áll hozzá, a csodák egyszerűen kikerülik majd. Legyen nyitott, fogadja be a város szépségét, mintha csak egy dalt hallgatna.
*Mondjuk ez talán rossz példa volt, ha valóban valami olyan helyről származik a lány, ahogy azt Ghael gondolta korábban, akkor bizony nem sok dalt hallott. Talán erre utal a tény is, hogy nem firtatta a bárd lantjának kérdését, mert hát... a nemesek nem hordják magukkal a dolgaikat, leteszik otthon. Nekik van hová. Mert nem szegény, nincstelen bárdok, kik a tél közeledtével mind meghalnak... Már-már összeszorul a szíve erre a gondolatra, aztán eszébe jut, hogy ő is túlélt már pár telet, nincs oka aggódni.*
- Áh, megtalálta a szökőkutat *jegyzi meg, mikor a lány belemeríti a kulacsát* Az egy kiváló darab, a legendák szerint Lihanech mágusai adományozták a városnak, és a vize sosem apad el.
*Persze ez a roppant hasznos tudás sem Artheniorban ragadt rá, még évekkel korábban hallotta Lihanechben, és őszintén az ottaniak esetenként olyan nagyképűen beszéltek erről, hogy Ghael meg is lepődött, amikor a városba érkezve tényleg talált egy szökőkutat. Innentől kezdve viszont saját fantáziájára kell támaszkodjon.*
- Nos, van esetleg valami konkrét célja, vagy csak barangoljuk végig a várost?
*Kedves felajánlás, bár enyhén botor is, bizalma abba van, hogy a lánynak nincsenek elképzelései a dologról. Ha meg mond valami konkrét részt, hát... előbb-utóbb oda is csak eljutnak, csak nehézségekbe fog ütközni a dolog. Amint a kulacs megtelt, és haladhatnak tovább, Ghael el is indul az egyik úton, amelyet találomra választott. Valahová csak vezetnie kell... A főtéren vannak, nem lehet olyan baromi nehéz bekeveredni a város szívébe.*
- Addig, ha már úgyis együtt töltünk egy kis időt, mesélhetne magáról. Mint már bent sem mulasztottam el megemlíteni, égek a vágytól, hogy jobban megismerjem.
*A lényeget már igazából tudja, de ez mind olyan dolog, ami csak a próbálkozásai ellen szól. Jó lenne, ha végre az elutasító dolgokon kívül megtudhatna valami olyat is, amivel fogást találhat a lányon, hogy aztán fogást találhasson a lányon, de akkor már ne csak képletesen. Hát csak akad valami, ami őt is boldoggá teszi! Ha meg nem, hát... abban az esetben még mindig ott a másodlagos terv, utazhat az erszényére. Szomorú lenne, már-már könnyezve tenné, de hát az életben áldozatokat kell hoznia.*
6567. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-13 11:13:10
Üzenet elküldve: 2018-07-13 11:13:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Hosszú utat megtéve végre beérkezik a városba. Már javában éjszaka van, de a lázadás jelei így is látszanak. Dulakodás, káosz és néha talán egy egy alak suhan át a főtéren sietve. Rulcar nem akar feltűnést kelteni így éjfekete köpönyegébe burkolózva a házak tövében próbál áthaladni, hogy beljebb jusson a városba. Lassan halad és próbálja elkerülni a feltűnést, ezért árnyákról árnyékra lépked át. Mindig a sötétséget választja, ahol egy kis fényforrást vesz észre úgy próbál helyezkedni, hogy még az árnyéka se látszódjon. Nem könnyű művelet és természetesen folyamatos éberséget igényel, amellett, hogy lassú mozgással lehet csak eredményre jutni. Egy tér soha nem könnyű terep annak aki láthatatlan akar maradni, hiszen gyorsan és körültekintően kell egyik objektumtól a másikig ellopakodni, vagy éppen rohanni. A kormos képű sem tesz mást. Amint elfogy az egyik fedezék, máris egy másik felé veszi az irányt. Fekete köpönyegébe rejtőzve próbálja magát álcázni a nyílt terepen. Lassan de biztosan át is ér a főtéren és amikor eléri a szegények negyedének küszöbét egy kicsit fellélegez. A megkönnyebbülés egyetlen oka, hogy már kiért a nyílt térről, amely könnyen a vesztét is okozhatná.
A szegénynegyed szélén már sokkal több a lakóépület legyen az lepusztult, vagy épp egy tisztes polgári. Amint a megfelelő falhoz érkezik, egy kicsit megpihen és erőt gyűjt a tovább haladáshoz. Célja, hogy közelebbi képet kapjon arról, ami a városban éppen történik. Tudja, hogy egy ilyen felfordulásban értékeket és hasznot nem a szegények negyedéből tud kikaparni magának, hanem egy másik negyedben, amelyet leginkább a tehetősebbek laknak.
Most azonban más dolga van és szemei már is egy olyan épületet keresnek, amelyre könnyedén fel tud kapaszkodni, hogy a magasból bemérhesse a lázadás gócpontjait.*
A szegénynegyed szélén már sokkal több a lakóépület legyen az lepusztult, vagy épp egy tisztes polgári. Amint a megfelelő falhoz érkezik, egy kicsit megpihen és erőt gyűjt a tovább haladáshoz. Célja, hogy közelebbi képet kapjon arról, ami a városban éppen történik. Tudja, hogy egy ilyen felfordulásban értékeket és hasznot nem a szegények negyedéből tud kikaparni magának, hanem egy másik negyedben, amelyet leginkább a tehetősebbek laknak.
Most azonban más dolga van és szemei már is egy olyan épületet keresnek, amelyre könnyedén fel tud kapaszkodni, hogy a magasból bemérhesse a lázadás gócpontjait.*
6566. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-12 06:16:34
Üzenet elküldve: 2018-07-12 06:16:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Ha a téren ide-oda szaladgáló és feszült szerzetek egy pillanatra keserves sorsukból felnéznek, egy gnómot láthatnak besétálni a főtérre, komor arccal és vöröslő tekintettel. A gnóm egykedvűen érkezik, s nem különösebben hatja meg a rettegő emberek, elfek, más élőlények érezhető félelme. Persze nem tőle, hanem a felkelés haragjától. Nemeseket szinte elvétve látni bárhol, de azok is rejtett zugokban, szegényes ruhákban rejtőzködnek, eszük ágában sincs kimenni a fényre. Kezével végigsimítja az emlékoszlopot, majd a még mindig tiszta szökőkúthoz lép, hogy bőrtömlőjét megtöltse a friss vízzel. Előbb csak félig tölti, hogy alaposan kiszáradt szájába locsolja. Miután szomját oltja, ismét megmeríti a tömlőt, s immár teletölti, majd övére akasztja. Egy pillanatra leül, sáros csizmáját, minden tiszteletadás nélkül a kút vizével mossa le. Nem kell sok idő és a lábbeli ismét régi fényében ragyog. Egy helyet keres, hol elvonulhat, s magának élhet, ahol nyugodtabb a légkör, mert bár a felkelés szempontjából jelenleg nagyon is érdektelen, szeretne felkészülni, mielőtt beleveti magát a forgatagba, vagy belekeveredik valamilyen módon más által. Sörre is vágyik, régen volt már a kikötő, így a hatalmas cégér felé indul, hogy ott szerezzen magának.*
6565. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-11 20:06:19
Üzenet elküldve: 2018-07-11 20:06:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Ghaelowo Croylorint//
*Számára a kedvesség csak egy álarc, amit gyarlóságok elfedésére és manipulálásra használnak vele szemben. Bár senkit nem áll szándékában lenyűgözni, még ő is érez tudata egy hátsó szegletében egy kis nyomást, hogy fogja vissza gorombaságát a férfival szemben, és tűrje el a számára néha követhetetlenül indázó szóvirágait. De az is lehet, hogy a nyomást a kiszolgáltatottság kelti, talán egyetlen jóakaróját marná el, ha kedve szerint cselekedne. A talán nem is az egyetlenre, hanem a jóakaróra vonatkozik.
Magasságbeli viszonyuk remekül passzol testőr elméletéhez. Igaz, még mindig kirázza a hideg arra gondolva, hogy valakit, főleg egy ilyen szószátyár alakot éjjel-nappal el kelljen viselnie maga mellett. Meglehet, hogy Ghael egyszer párnával az arcán ébredne. Persze pusztán nevelési célzattal, egy kicsit ráijesztene. Nehezen adná el a mesternek világjobbító szándékát. Nem az igazi mesternek, hiszen honnan is tudná meg, hacsak nem csípi el a törvény? Az a vén gazember viszont túlságosan befészkelte magát Zeya fejébe, ott vívják örökös csatájukat.
Életében a férfiak rövid epizódot kaptak, s nem igazán állították magukat érdeklődése fókuszába. Talán idővel a város hatással lesz rá, és felenged, de jelenleg a személyes térre való igénye mindennél erősebb. Máris zsong a feje, pedig még csak a Pegazust látta belőle. A Pegazust és Ghaelt. Az elmúlt napok gondtalan kóborlásai után az erdő magányában ez szinte már kultúrsokknak számít.
A fejét enyhén ingatja arra a kérdésre, hogy járt-e már a főtéren, aztán kényelmetlen érzése támad, mikor a férfi szavai kísértetiesen összecsengenek ki nem mondott gondolataival. Összecsengenek, bár ellentétes érzelmi töltettel. Tekintete csak egy kicsit időzik hosszabban a férfin, de aztán elsőként lép ki a fogadó ajtaján, amit Ghael lovagiasan feltárt előtte.*
- Már alig várom…
*Morogja halkan, félreérthetetlen szarkazmussal a férfi lelkesítő szavaira, melyekkel érdeklődést akart kelteni benne a város iránt. Mondhatni nehéz közönség. Egy kicsit rosszul viseli a változást, amit nem is ő választott magának. Megigazítja kalapját, így nem bántja a szemét a fény, mikor újra feltárul fölötte a szabad ég. Szigorú tekintettel körbenéz, ezek az első benyomások a városról, ha a Pegazust nem számítja hozzá. Szinte azonnal megakad a szeme a szökőkúton, s ez némiképp lágyít a vonásain. A csillogó víz látványa és a csobogás hangja foglyul ejti a figyelmét, így ha Ghael közben felzárkózik hozzá, és éppen ekkor mondana valamit, válasz nélkül marad.
A kút varázsa Zeyát közelebb csalogatja. Első ránézésre tisztának látszik a víz, így két tenyerét összeillesztve merít belőle, és a szájához emeli, hogy ellenőrizze, nincs-e gyanús íze. Hűs és kellemes. Bőrkulacsát leoldja hát az övéről, kiönti a maradékot, majd feltölti frissel.*
- Két arany… tch…
*Morog az orra alatt halkan magának, talán nem is hallja más. Megfogadja, hogy ezentúl egyetlen garast sem ad ivóvízért. Legalábbis, míg anyagi helyzete nem rendeződik valahogy. Az erdőben még csak elalszik valahogy, de itt a városban nem szívesen maradna az utcán.*
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.11 20:18:50
*Számára a kedvesség csak egy álarc, amit gyarlóságok elfedésére és manipulálásra használnak vele szemben. Bár senkit nem áll szándékában lenyűgözni, még ő is érez tudata egy hátsó szegletében egy kis nyomást, hogy fogja vissza gorombaságát a férfival szemben, és tűrje el a számára néha követhetetlenül indázó szóvirágait. De az is lehet, hogy a nyomást a kiszolgáltatottság kelti, talán egyetlen jóakaróját marná el, ha kedve szerint cselekedne. A talán nem is az egyetlenre, hanem a jóakaróra vonatkozik.
Magasságbeli viszonyuk remekül passzol testőr elméletéhez. Igaz, még mindig kirázza a hideg arra gondolva, hogy valakit, főleg egy ilyen szószátyár alakot éjjel-nappal el kelljen viselnie maga mellett. Meglehet, hogy Ghael egyszer párnával az arcán ébredne. Persze pusztán nevelési célzattal, egy kicsit ráijesztene. Nehezen adná el a mesternek világjobbító szándékát. Nem az igazi mesternek, hiszen honnan is tudná meg, hacsak nem csípi el a törvény? Az a vén gazember viszont túlságosan befészkelte magát Zeya fejébe, ott vívják örökös csatájukat.
Életében a férfiak rövid epizódot kaptak, s nem igazán állították magukat érdeklődése fókuszába. Talán idővel a város hatással lesz rá, és felenged, de jelenleg a személyes térre való igénye mindennél erősebb. Máris zsong a feje, pedig még csak a Pegazust látta belőle. A Pegazust és Ghaelt. Az elmúlt napok gondtalan kóborlásai után az erdő magányában ez szinte már kultúrsokknak számít.
A fejét enyhén ingatja arra a kérdésre, hogy járt-e már a főtéren, aztán kényelmetlen érzése támad, mikor a férfi szavai kísértetiesen összecsengenek ki nem mondott gondolataival. Összecsengenek, bár ellentétes érzelmi töltettel. Tekintete csak egy kicsit időzik hosszabban a férfin, de aztán elsőként lép ki a fogadó ajtaján, amit Ghael lovagiasan feltárt előtte.*
- Már alig várom…
*Morogja halkan, félreérthetetlen szarkazmussal a férfi lelkesítő szavaira, melyekkel érdeklődést akart kelteni benne a város iránt. Mondhatni nehéz közönség. Egy kicsit rosszul viseli a változást, amit nem is ő választott magának. Megigazítja kalapját, így nem bántja a szemét a fény, mikor újra feltárul fölötte a szabad ég. Szigorú tekintettel körbenéz, ezek az első benyomások a városról, ha a Pegazust nem számítja hozzá. Szinte azonnal megakad a szeme a szökőkúton, s ez némiképp lágyít a vonásain. A csillogó víz látványa és a csobogás hangja foglyul ejti a figyelmét, így ha Ghael közben felzárkózik hozzá, és éppen ekkor mondana valamit, válasz nélkül marad.
A kút varázsa Zeyát közelebb csalogatja. Első ránézésre tisztának látszik a víz, így két tenyerét összeillesztve merít belőle, és a szájához emeli, hogy ellenőrizze, nincs-e gyanús íze. Hűs és kellemes. Bőrkulacsát leoldja hát az övéről, kiönti a maradékot, majd feltölti frissel.*
- Két arany… tch…
*Morog az orra alatt halkan magának, talán nem is hallja más. Megfogadja, hogy ezentúl egyetlen garast sem ad ivóvízért. Legalábbis, míg anyagi helyzete nem rendeződik valahogy. Az erdőben még csak elalszik valahogy, de itt a városban nem szívesen maradna az utcán.*
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.11 20:18:50
6564. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-11 13:25:32
Üzenet elküldve: 2018-07-11 13:25:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A főtérre érve elhatalmasodott rajta a becsvágy és szemével nyomban pásztázni kezdte a gazdagabbnak tűnő embereket. Amikor meglátta, hogy egy jobb ellátásban részesülő fiatal fiú elindult a sikátor felé, önkéntelenül követni kezdte. A férfiú minden egyes lépésénél összekoccannak a batyuban tárolt aranyérmék, Attyäi-nak pedig összefut a nyál a szájában. Mikor látó távolságon kívülre jutottak, kifeszítette az íjat, és elengedte a vesszőt. Azonban a nyíl elsuhant a fickó mellett. Az ember döbbenten, lassan megfordult. Attyäi rémülten elszaladt, néha, néha megfordult, ellőtt pár nyílvesszőt. A pasas csak azért sem hagyta békén, és amikor utolérte fojtogatni kezdte. Attyäi háta a jéghideg kőnek csapódott, a kéz erősen markolta a torkát. Fuldoklott, lábát megpróbálta felemelni, de férfi lenyomta, és egész testével ránehezedett. *
– Engedjen el -
* hörögte. Szabad kezével jobb oldalra nyúlt. A férfit elvakította a vágy, nem vette észre ahogy áldozata felemelte a nyílvesszőt és a hátába szúrta. Most a férfiúnak volt itt a fuldoklás, hörgés ideje*
A hozzászólás írója (Attyäi Deravin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.11 13:29:48
– Engedjen el -
* hörögte. Szabad kezével jobb oldalra nyúlt. A férfit elvakította a vágy, nem vette észre ahogy áldozata felemelte a nyílvesszőt és a hátába szúrta. Most a férfiúnak volt itt a fuldoklás, hörgés ideje*
A hozzászólás írója (Attyäi Deravin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.11 13:29:48
6563. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-11 10:48:49
Üzenet elküldve: 2018-07-11 10:48:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* A szegénynegyeden át az út lóháton sem tartott sokkal kevesebb ideig, mint gyalogszerrel, elvégre nem hergelte vágtába a lovat, így az békés tempóban, lépésben közlekedik. A szegénynegyed egyszer csak véget ér és a gnóm a főtéren találja magát ismét. Halvány mosollyal nyugtázza a nap eseményeit és úgy dönt, hogy igazán jól sikerült minden. Vett lovat, ételt, térképet és még varázsitalra is futotta. Apropó étel. Italról még nem gondoskodott és a listán bor is szerepel. Három tömlő, ha jól emlékszik. Sandán a szökőkútra tekint, és mivel az itteniek előszeretettel isznak belőle, így a gnóm logikus feltevése, hogy a víz tökéletesen iható, és ha így van, akkor az útjukra is épp megfelelő lesz. Persze hamarabb megposhadhat, mint a bor, ami azért hatokig, sőt hónapokig és akár évekig is eláll, ha nincs nagy forróság, de vizet meg bárhol be tudnak szerezni, így Aezmorin úgy dönt, hogy nem fog harminc aranyat kiadni három tömlő borért, hanem feltölti a készleteit a szökőkút vizéből. Nyilván elég olcsó húzás, de amikor a gnómot a sötételf állandóan le akarja nyúlni, nincs más megoldás, minthogy azon spóroljon, amin tud.
Leszáll a lóról, beletúr a nyeregtáskába és előveszi a szükséges tárolóeszközöket, majd szárán vezetve a lovat a szökőkúthoz sétál, és békésen elkezdi töltögetni a tömlőket. *
- Ha Gré kérdezi, bor van bennük - * közli lovával mosolyogva, aztán sorra megtölt mindent. Nem igazán érdekli, ha közben megszólják, de nem is nagyon hiszi, hogy bárki ilyesmire vetemedne, elvégre mindenkinek megvan a maga baja. A lázadás és a több és a többi. Amúgy is a szökőkút lehet egy természetes forrást használ, ami a város alatt haladhat rejtve, vagy a folyó vizét szippantják fel, hogy itt előbukkanjon. Persze valami tisztítás félét lehet, hogy elvégeznek. Talán mágiával, vagy mechanikus eszközzel. Mindegy is, a folyóból nem annyira inna, vagy csak végszükség esetén, viszont a szökőkút vize kristálytisztának tűnik. Reméli Gré nem lesz nagyon bosszús, hogy bor helyet vízzel kénytelen beérni. Persze a gnómot kevéssé érdekli a sötételf problémája. *
Leszáll a lóról, beletúr a nyeregtáskába és előveszi a szükséges tárolóeszközöket, majd szárán vezetve a lovat a szökőkúthoz sétál, és békésen elkezdi töltögetni a tömlőket. *
- Ha Gré kérdezi, bor van bennük - * közli lovával mosolyogva, aztán sorra megtölt mindent. Nem igazán érdekli, ha közben megszólják, de nem is nagyon hiszi, hogy bárki ilyesmire vetemedne, elvégre mindenkinek megvan a maga baja. A lázadás és a több és a többi. Amúgy is a szökőkút lehet egy természetes forrást használ, ami a város alatt haladhat rejtve, vagy a folyó vizét szippantják fel, hogy itt előbukkanjon. Persze valami tisztítás félét lehet, hogy elvégeznek. Talán mágiával, vagy mechanikus eszközzel. Mindegy is, a folyóból nem annyira inna, vagy csak végszükség esetén, viszont a szökőkút vize kristálytisztának tűnik. Reméli Gré nem lesz nagyon bosszús, hogy bor helyet vízzel kénytelen beérni. Persze a gnómot kevéssé érdekli a sötételf problémája. *
6562. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-03 11:49:34
Üzenet elküldve: 2018-07-03 11:49:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
*A haragja anyja iránt cseppet sem apadt, de kezd mellé betársulni az aggodalom is. Tudja, hogy mi van a városban és ismeri anyját nagyon jól és csak remélni tudja, hogy volt esze és menekült, Effy elmondása alapján nem volt egyszerű a helyzet és a csőcselék a gyilkolászástól sem riadt vissza. Remeg a keze az indulattól, mikor leszáll a lováról, hogy az istállóba vezesse. Fizet azért, hogy hátasa jó helyen legyen, őt valószínűleg csak akadályozná, ha még az állatra is figyelnie. Gyalogosan könnyebben megjárja, elvegyülni is könnyebb, ruhái miatt nem lóg ki különösebben amúgy sem az átlagpolgárok közül.*
6561. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-07-01 10:36:36
Üzenet elküldve: 2018-07-01 10:36:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Káosz és kegyetlenség. A szavak mik eszébe jutnak csak kavarognak, mint most a főtéri korántsem sűrű forgatag. A felkelés zajai ide is elhallanak, elfojtott ordítások, innen-onnan összedőlő épületek ropogása. Van, ki fáklyával, van, ki asztallábbal rohan, maga sem tudja merre. A városlakók kisebb csapatokba verődve feltűnnek, majd eltűnnek a főtéren, innen-onnan bűz terjeng. Sokan a szökőkút környékén vertek tanyát. Egy másik keszkenőt vesz elő zsebéből, majd lendületes mozdulattal megrázva bontja ki azt. Orra elé tartja, s úgy halad előre. Fogalma sincs merre induljon, nem ismer senkit és őt sem ismerik. Lihanechi családneve vélhetően ismeretlen mindenki számára, főleg ebben a forgatagban. Hevenyészett térképvázlatot vesz elő, melyet még otthon rajzolt, s keresve egy szabad helyet, zsebkendőjét eltéve foglal helyet az egyik padon. Kifejezéstelen arccal tanulmányozza, majd felsóhajtva teszi el, s térdére támaszkodva nézelődik kicsit. A főtér valaha gyönyörű lehetett, de most a felkelés szemete és mocska lassan már ide is elér. Egyedül a szökőkút kristálytiszta vize tör fel töretlenül, azon még nem látszik a métely. Pillantása, mint megannyi szerzeté, ki a városba vetődik a fogadóra esik. ~ Kellően forgalmas, célnak pont megfelel. ~ Hirtelen feláll, majd elindul a fogadó felé. Keszkenőjét előkészíti, s orra elé téve áll meg a vaskos faajtó előtt. Mikor belép, akkora levegőt vesz, mintha bent nem tervezne tovább lélegezni. Persze az lehetetlen, de legalább rövid ideig el tudja viselni a légkört.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8637-8656