//Úton-útfélen//
//Reggel//
*Azt látja, hogy Lau kicsit mintha fáradtnak tűnne, és nagyon reméli, hogy mindez nem azt jelenti, hogy csak akkor tudott aludni, amikor ő éppen felért a szobába, különben pedig ébren hánykolódott egész éjszaka Morira gondolva.
Még az is megfordul a fejében, hogy lehet horkolt álmában, és ő keltette fel a lányt, de nagyon reméli, hogy nem. El tudja képzelni ugyan, hogy horkol, de édesanyja sohasem panaszkodott még erre, és hát Lauval sem most aludt először, eddig pedig még ő sem említette.
Valószínűnek tartja, hogy inkább a két éjszakával ezelőtti virrasztást nem volt még alkalma kihevernie, nem csak lelkileg, mert úgy még biztosan nem, hanem sehogyan máshogyan sem.
Próbál mindenesetre nem túl aggodalmas arccal nézni rá, mert azzal amúgy sem segít. Inkább azt határozza el, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy ma sikerrel járjanak. Launak is ez segítene talán a legtöbbet, bár az is igaz, hogyha minden rendben fog menni, akkor azon kívül, hogy arcán boldog mosollyal odaadja a tegnap szerzett aranyakat neki, más dolga nem lesz.
Annak mindenesetre legalább örülhet, hogy Lilly jobban van. Ha nem is gyógyult meg, úgy tűnik neki, hogy arcának sokkal egészségesebb a színe, mint tegnap, ráadásul szavaival is megerősíti ezt, amikor a kérdésére válaszol.*
- Örülök, hogy jobban vagy. *mosolyog, már-már majdnem hozzátéve azt, hogy egy kis alvás, étel és gyógyszer mindig segít, amikor természetesen rögtön eszébe jut, hogy távolról sem ilyen könnyedén gyógyítható minden betegség, és talán jobb, ha pont most Lau kedvéért nem nagyon feszegeti ezt a témát.*
- Jó reggelt mindenkinek! *köszönti aztán mosolyogva Arystor és testőrei három fős kis csapatát. Az utolsó szót szándékosan használja, hogy a két másik férfi ne érezze úgy, hogy levegőnek vannak nézve. Ugyan velük egy szót sem váltott tegnap, de Arystorral valamivel többet beszélt, illetve hallgatta a beszélgetését Lauval, így volt alkalma meggyőződni róla, hogy kedves ember. Ennek köszönhetően az, hogy gazdag és nemes, egyáltalán nem hat rá nyomasztóan, hiszen ezerszer inkább érezné magát feszélyezve mondjuk egy morcos szolgáló társaságában.
Sokkal inkább fél attól, hogy kevés a lovuk, és a férfinak nem lesz türelme bevárni az egész társaságot, azonban úgy tűnik, hogy ez a félelme is teljesen alaptalannak bizonyul, mert szavai egyáltalán nem utalnak erre.*
- Dehogy haragszunk, úgy utazik, ahogyan kényelmes. *biztosítja mosolyogva őt.
Ugyan az indulás előtti pillanatokban még lezajlik egy kis közjáték, de szerencsére ez is szinte pillanatok alatt megoldódik.
Megkönnyebbül, hogy mintegy végszóra, mielőtt még igazán aggódni kezdenének azon, hogy mi lesz, Marella is megérkezik. Mivel pedig nemrég még ő is azon aggódott, hogy talán elkésett és mindenkire rá vár, úgy véli, hogy egészen pontosan átérzi azt, hogy mit érezhet most a lány. Igyekszik is gyorsan megnyugtatni, Lilly azonban, ha éppen csak egy pillanattal is, de megelőzi ebben őt. Pont akkor szólal meg, amikor az ő szája is éppen szóra nyílik, így végül ameddig Lylli beszél, csak vidám mosoly lesz a készülő szavakból.*
- Nyugodj meg, tényleg nem késtél le semmiről, az urak és én is nem sokkal előtted érkeztünk. *toldja meg a gnóm lány szavait, miközben fejével Arystor és testőrei felé int.*
- Menj csak vissza Chelért nyugodtan, Lilly jól mondja, vele pillanatok alatt utolérsz bennünket, akkor is, ha mi közben elindulunk. *teszi még hozzá, mielőtt még egyszer végignézne magukon.
Vegyes egy társaság az biztos, de épp ezért is tetszik neki, ráadásul, ha arra gondol, hogy tegnap reggel ilyenkor Lau és ő még csak ketten voltak, nem tud nem örülni mindenki másnak, aki most útra készen velük van.*