Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 322 (6421. - 6440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6440. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-20 21:14:48
Üzenet elküldve: 2018-01-20 21:14:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
// Draks //
- Há' akkó' menjünk együtt. * Csapja össze tenyerét, amire még a tér másik felén ácsorgók is felfigyelnek, olyan hanggal jár. *
- No, de várjá'! * Megvakarja állát és némi töprengés után megvilágosodik. Rá is bök Draksra mutatóujjával, miközben bólogat, mivel bólogatnivalója van. * Minek érdekelt téged, hogy én tudok-e oda menni, ha te is tudol oda menni? * Szemöldökei összerándulnak, mivel gyanítja, hogy itt valami nincsen rendben. Óriás ő, nem pedig tudós, hogy követni tudja a dolgokat. Épp ezért nem is várja meg a választ, inkább egyszerűen elindul a szegénynegyed felé. Morwonban ugyan még nem tisztázódott, hogy mi Draks szándéka, de ha követi, akkor követi, ha nem, akkor nem - ilyen egyszerű az egész. *
- Na és izé... Törpe! Mit csinálsz te itten és mit akarsz csinálni amottan, a Vashegyen?
- Há' akkó' menjünk együtt. * Csapja össze tenyerét, amire még a tér másik felén ácsorgók is felfigyelnek, olyan hanggal jár. *
- No, de várjá'! * Megvakarja állát és némi töprengés után megvilágosodik. Rá is bök Draksra mutatóujjával, miközben bólogat, mivel bólogatnivalója van. * Minek érdekelt téged, hogy én tudok-e oda menni, ha te is tudol oda menni? * Szemöldökei összerándulnak, mivel gyanítja, hogy itt valami nincsen rendben. Óriás ő, nem pedig tudós, hogy követni tudja a dolgokat. Épp ezért nem is várja meg a választ, inkább egyszerűen elindul a szegénynegyed felé. Morwonban ugyan még nem tisztázódott, hogy mi Draks szándéka, de ha követi, akkor követi, ha nem, akkor nem - ilyen egyszerű az egész. *
- Na és izé... Törpe! Mit csinálsz te itten és mit akarsz csinálni amottan, a Vashegyen?
6439. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-20 20:56:37
Üzenet elküldve: 2018-01-20 20:56:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Morwon//
*Akár akarva, akár akaratlanul, Morw szépen akkurátusan locsolgatja olajjal Draks haragjának tüzét. Mi lesz a következő? Nyugodjál meg, mert attól megnyugszol?
Ilyen vidám gondolatokkal csikorgatja fogait, miközben továbbra is követi az óriást, akinek lassacskán leesik a törpe szándéka. Lassan járj, tovább érsz, főleg ha ilyen bengákról van szó.
Alig türelmetlenül toporog, miközben a másik megrágja a felvetett témát. Lesz ebből még valami!*
- Ja. Mennék.
*Csak szépen egyszerűen, nem kell ezt túlbonyolítani! Lépésről lépésre, lassú víz partot mos, miegymás. Már-már épp visszaállna a szokásos, alig dühtől pukkadozó lelkiállapotába, mikor Morw folytatja a kérdezősködést.*
- Vinni? Mál miélt vinnél, csökött? Van nekem lábam, elmegyek én azon.
*Akár akarva, akár akaratlanul, Morw szépen akkurátusan locsolgatja olajjal Draks haragjának tüzét. Mi lesz a következő? Nyugodjál meg, mert attól megnyugszol?
Ilyen vidám gondolatokkal csikorgatja fogait, miközben továbbra is követi az óriást, akinek lassacskán leesik a törpe szándéka. Lassan járj, tovább érsz, főleg ha ilyen bengákról van szó.
Alig türelmetlenül toporog, miközben a másik megrágja a felvetett témát. Lesz ebből még valami!*
- Ja. Mennék.
*Csak szépen egyszerűen, nem kell ezt túlbonyolítani! Lépésről lépésre, lassú víz partot mos, miegymás. Már-már épp visszaállna a szokásos, alig dühtől pukkadozó lelkiállapotába, mikor Morw folytatja a kérdezősködést.*
- Vinni? Mál miélt vinnél, csökött? Van nekem lábam, elmegyek én azon.
6438. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-20 20:45:30
Üzenet elküldve: 2018-01-20 20:45:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
// Draks //
- Jó'van, jó'van. Ne dühödj úgy, kis barátom! * Neveti el magát, miközben azon tűnődik magában, hogy vajon rosszul hallott, vagy tényleg Dlaks-ot mondott-e mindkétszer a töpörtyű.
Mivel úgy tűnik, a főtérre is követi őt a törpe, ezért még jobban belassít és a kérdésre meg is áll. Tudniillik ugyanis, hogy Morwonnál nem mennek gördülékenyen az olyan bonyolult tevékenységek, mint a gondolkodás. Főleg, ha közben még mást is csinál. Ha ez nem lenne elég, most még az átlagosnál is lassabban megy az eszmefuttatás. *
- Hát... * Kezd bele ráérősen, azután jó pár másodpercet vár. Ezt a kis időt kihasználja arra, hogy szemügyre vegye a főteret: rajta a fel-alá baktató népeket, meg egyéb, unalmas dolgokat. * Nem is t'om. * Válaszol a hosszas várakozás után és már folytatja is útját a tér egyetlen ékességéhez: a szökőkúthoz. Legközelebb csak ott szólal meg. *
- Végül is... Ideje lenne mán hazatérni, hö! * Állapítja meg unottan, lemossa arcát a jéghideg vízzel és kulacsát is megtölti. *
- Mer' t'án te is oda akarol mönni a Vashögyre? * Tekint kérdőn a törpére, miközben nyakát hajlítja jobbra-balra, mivel beállt a ki tudja milyen hosszú asztal alatti tartózkodása során. *
- E' tudlak vinni oda, de a' minek jó nekem?
- Jó'van, jó'van. Ne dühödj úgy, kis barátom! * Neveti el magát, miközben azon tűnődik magában, hogy vajon rosszul hallott, vagy tényleg Dlaks-ot mondott-e mindkétszer a töpörtyű.
Mivel úgy tűnik, a főtérre is követi őt a törpe, ezért még jobban belassít és a kérdésre meg is áll. Tudniillik ugyanis, hogy Morwonnál nem mennek gördülékenyen az olyan bonyolult tevékenységek, mint a gondolkodás. Főleg, ha közben még mást is csinál. Ha ez nem lenne elég, most még az átlagosnál is lassabban megy az eszmefuttatás. *
- Hát... * Kezd bele ráérősen, azután jó pár másodpercet vár. Ezt a kis időt kihasználja arra, hogy szemügyre vegye a főteret: rajta a fel-alá baktató népeket, meg egyéb, unalmas dolgokat. * Nem is t'om. * Válaszol a hosszas várakozás után és már folytatja is útját a tér egyetlen ékességéhez: a szökőkúthoz. Legközelebb csak ott szólal meg. *
- Végül is... Ideje lenne mán hazatérni, hö! * Állapítja meg unottan, lemossa arcát a jéghideg vízzel és kulacsát is megtölti. *
- Mer' t'án te is oda akarol mönni a Vashögyre? * Tekint kérdőn a törpére, miközben nyakát hajlítja jobbra-balra, mivel beállt a ki tudja milyen hosszú asztal alatti tartózkodása során. *
- E' tudlak vinni oda, de a' minek jó nekem?
6437. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-18 22:31:50
Üzenet elküldve: 2018-01-18 22:31:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Heilgron, Loralyss//
*Csupán az irányt mutatta a lánynak, nem állt szándékában elterelni a témát, így továbbra is annál marad.*
-A kis félvér fruska, legyen bármily szemrevaló teremtés, nem lesz hosszúéletű. Terméketlen.
*Ez nála döntő tényező és meggyőződése, hogy Aleimordnak is az lesz, ha eljő a pillanat. Hiszen mi értelme magadhoz kötni valakit, aki képtelen utódot nemzeni?*
-Ugyan dehogy mondtál. *Áll meg, mikor a lány visszahúzza akezét. Tekintete néhány másodpercig elidőzik a kívánatos karcsú nyakon, majd a fogadó felé kapja pillantását.*
-Csupán szeretnék kissé megpihenni. Még ha a hely holmi poharazó is. Egész álló nap loholok.
*Enged meg magának egy kuncogást.*
-De hiszen makulátlan a ruházatod.
*Néz finom csodálkozást mímelve a lányra. Meglepte volna, ha Loralyss az utazóruhájában marad egész nap. Alighanem egy újabb méregdrága ruhakölteményt csodálhat meg hamarosan a fogadó népe. Nem, mintha ellene lenne, sőt. Az igényes, változatos öltözék elengedhetetlen bizonyos körökben. Főleg azokban, melyekben húga forog.
Folytatva a sétát átvágnak a téren, majd elengedi húga karját, hogy egy erős mozdulattal kivágva a fogadó ajtaját beléphessen. Néhányan tán illetlenségnek vélnék, de ilyen stílű helyekre a férfi lép be elsőként, ez magasabb körökben tudott.*
*Csupán az irányt mutatta a lánynak, nem állt szándékában elterelni a témát, így továbbra is annál marad.*
-A kis félvér fruska, legyen bármily szemrevaló teremtés, nem lesz hosszúéletű. Terméketlen.
*Ez nála döntő tényező és meggyőződése, hogy Aleimordnak is az lesz, ha eljő a pillanat. Hiszen mi értelme magadhoz kötni valakit, aki képtelen utódot nemzeni?*
-Ugyan dehogy mondtál. *Áll meg, mikor a lány visszahúzza akezét. Tekintete néhány másodpercig elidőzik a kívánatos karcsú nyakon, majd a fogadó felé kapja pillantását.*
-Csupán szeretnék kissé megpihenni. Még ha a hely holmi poharazó is. Egész álló nap loholok.
*Enged meg magának egy kuncogást.*
-De hiszen makulátlan a ruházatod.
*Néz finom csodálkozást mímelve a lányra. Meglepte volna, ha Loralyss az utazóruhájában marad egész nap. Alighanem egy újabb méregdrága ruhakölteményt csodálhat meg hamarosan a fogadó népe. Nem, mintha ellene lenne, sőt. Az igényes, változatos öltözék elengedhetetlen bizonyos körökben. Főleg azokban, melyekben húga forog.
Folytatva a sétát átvágnak a téren, majd elengedi húga karját, hogy egy erős mozdulattal kivágva a fogadó ajtaját beléphessen. Néhányan tán illetlenségnek vélnék, de ilyen stílű helyekre a férfi lép be elsőként, ez magasabb körökben tudott.*
6436. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-18 10:54:14
Üzenet elküldve: 2018-01-18 10:54:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Heilgron, Loralyss//
*Folytatná a gondolatmenet a kis félvérrel kapcsolatban, de Heilgron hamar rövidre zárja a témát. Még az eltűnt kuzin ügyét is mintha egyszeriben lerázná magáról és határozott, sietős léptekkel hagyja maga mögött a rokonság dolgait. Loralyss szinte alig bír lépést tartani vele.
Egy kicsit aggasztja ez a hirtelen sietség. Talán a szavai hajtották rá a férfit? Vagy csupán nyűgös és éhes a sok hercehurca után? Kell vajon aggódnia miatta?
Mindenesetre igyekeznie kell, hogy nála legyen az irányítás, mert ha Heilgron megkaparintja a gyeplőt, akkor magára vethet.*
- Egek, de sietős lett, bátyám *fogja vissza a férfit már a főtéren, hogy legalább szusszanhasson egy kicsit, s ne úgy kelljen belépnie, mint akit idáig üldöztek.* - Mondtam talán valamit, hogy így nekiindultál? *Kigombolja a kabátkája nyakát, hogy szabadabban szusszanhasson.*
- Azt hiszem, most már valóban kénytelen leszek átöltözni *legyez magára a kezével és sóhajt, mintha nem élvezné kifejezetten, hogy újabb ruhakölteményben mutathatja meg magát.*
*Folytatná a gondolatmenet a kis félvérrel kapcsolatban, de Heilgron hamar rövidre zárja a témát. Még az eltűnt kuzin ügyét is mintha egyszeriben lerázná magáról és határozott, sietős léptekkel hagyja maga mögött a rokonság dolgait. Loralyss szinte alig bír lépést tartani vele.
Egy kicsit aggasztja ez a hirtelen sietség. Talán a szavai hajtották rá a férfit? Vagy csupán nyűgös és éhes a sok hercehurca után? Kell vajon aggódnia miatta?
Mindenesetre igyekeznie kell, hogy nála legyen az irányítás, mert ha Heilgron megkaparintja a gyeplőt, akkor magára vethet.*
- Egek, de sietős lett, bátyám *fogja vissza a férfit már a főtéren, hogy legalább szusszanhasson egy kicsit, s ne úgy kelljen belépnie, mint akit idáig üldöztek.* - Mondtam talán valamit, hogy így nekiindultál? *Kigombolja a kabátkája nyakát, hogy szabadabban szusszanhasson.*
- Azt hiszem, most már valóban kénytelen leszek átöltözni *legyez magára a kezével és sóhajt, mintha nem élvezné kifejezetten, hogy újabb ruhakölteményben mutathatja meg magát.*
6435. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-13 19:59:38
Üzenet elküldve: 2018-01-13 19:59:38
ÚJ
![>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11328_1543704826_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Egész megszáradt a ruhája mire ideért, azért kissé leporolja, megigazítja, boldogan csapkodja kissé megnyúlt saruját a kövezethez, csak úgy álló helyzetében. Körbenéz, hogy megszemlélje a körülötte lévő, teret díszítő ódon kőpadokat, a padozatot, s a szökőkutat, melyből még most is oly lendülettel zubog a víz, mint annak idején. Vidáman vihog fel, majd csak úgy, csuháját két keze közé kapva szalad a a kúthoz, hogy kissé megmerítkezzen, s szomját oltsa. Útközben készített mocsártalpai csak úgy lebegnek a háta mögött nyakában.*
- Micsoda látvány, micsoda élvezet!* szinte visítva mondja a szavakat, majd ismét felnyerít boldogságában, s azzal a lendülettel, botját letámasztva, két kézzel a szökőkút peremének támaszkodva, előredőlve víz alá nyomja a fejét, de vidám ordítása még a víz alatt is hallatszik. Sokan azt gondolhatják, hogy elveszítette eszét, pedig nagyon is épelméjű, csak annak örül, hogy hosszú idő után újra a városban van. Kissé nagy az ellentét gondolkodásában, hisz azért ment el régen a városból, hogy remeteként élhessen, de mégis oly nagy örömmel tér vissza minduntalan. Ez a kettősség jellemzi, ahogy viselkedését is, melyről rögtön tanúbizonyságot is tesz:*
- Szökőkút. Mágiával vegyítve. A víz a tömegvonzás következtében esik vissza, ezt ellensúlyozza a rá ható mágikus erő, mely ismét a levegőbe löki. Vagy talán gőzpumpa? Két tömeggel bíró testek között fennálló és a testek tömegközéppontjainak egymás felé gyorsulása. Milyen érdekes!*ismét felnevet, majd elázott szakállát két keze közé fogja csavarja ki, mint egy rongyot. Haját hátrasimítva elégedetten bámul ismét a víztükörbe. Markában vizet merve kortyol még kettőt-hármat, majd elégedetten telepedik le az egyik kőpadra, botját keze ügyében tartva. Komótosan turkál csuhája zsebében, közben alaposan megfigyeli a nem messze lévő teret díszítő márványoszlopot, annak természetes mintázatát. Az ork támadást jelképező kőoszlopon hosszan pihenteti tekintetét, azonban pipáját hamarosan megleli, majd az összegyűjtött gizgazokból alaposan megtömi. Botjának végébe rejtett pipaszurkálóval lazára tűzdeli és ismét egy rejtett zseb után kutat. A korábbi parázs régen kialudt már, az Artheniorba vezető úton ki is ütötte a pipa fejéből az elszenesedett darabkákkal együtt. Azonban mindenre van megoldása, egy kémiai vegyületbe mártott vessződarabot húz végig a gyönyörűen kövezett tér márványlapjain, mely a súrlódás következtében keletkezett hő hatására fellobban és a kis kékes-sárgán világító lángot pipájába tartva nagyokat szipákol belőle.*
- Vennem kell kéket, zöldet és pirosat. Vegyítve egy kis feketével. Nem, az nem lesz jó!*Közben lazán megcsörgeti ruhájában elrejtett apró üvegcséket, vajon megvannak-e még? A megnyugtató csörgést hallva, mely nem utal törésre, tovább nézelődik, s tervezget.*
- De zöldséget is vennem kell. Nem csak vegyészkedni akarok!*itt megint felvihog* - Ha nyolc és negyed láb hosszú, majd' 6 és fél láb széles, akkor az majdnem öt sor zöldség. Gyümölcs nem kell?* kérdi meg csak úgy magától, majd immár bodor füstpamacsokat eregetve tekint ismét körbe a téren. Nem oly messze tőle egy elf pár beszélget bizalmasan. Az elf nő persze gyönyörű, mi más is lehetne:*
- Vén kecske is megnyalja a sót!* vihog fel hirtelen * - Az elf genetika csodálatos, oly tiszta génekkel rendelkeznek, hogy csak ez öröklődik tovább.* A férfira nézve fejét rázva állapítja meg, hogy az inkább könyvével foglalkozik.* - Ezek a mai fiatalok! Fogalmuk sincs az életről! * most már csak kuncog magában, majd tekintetét elfordítva újabb érkezők, vagy pihenőket keres.*
- Talán barátokat is szerzek.*kijelentését követően fejét hátradöntve támaszkodik meg a kőpad támláján. Már ráér, nagyon ráér, hisz megérkezett. Békésen szemléli az ég felé vándorló sűrű füstpamacsokat, közben arra gondol, talán alszik is egyet, mielőtt továbbindul.*
- Micsoda látvány, micsoda élvezet!* szinte visítva mondja a szavakat, majd ismét felnyerít boldogságában, s azzal a lendülettel, botját letámasztva, két kézzel a szökőkút peremének támaszkodva, előredőlve víz alá nyomja a fejét, de vidám ordítása még a víz alatt is hallatszik. Sokan azt gondolhatják, hogy elveszítette eszét, pedig nagyon is épelméjű, csak annak örül, hogy hosszú idő után újra a városban van. Kissé nagy az ellentét gondolkodásában, hisz azért ment el régen a városból, hogy remeteként élhessen, de mégis oly nagy örömmel tér vissza minduntalan. Ez a kettősség jellemzi, ahogy viselkedését is, melyről rögtön tanúbizonyságot is tesz:*
- Szökőkút. Mágiával vegyítve. A víz a tömegvonzás következtében esik vissza, ezt ellensúlyozza a rá ható mágikus erő, mely ismét a levegőbe löki. Vagy talán gőzpumpa? Két tömeggel bíró testek között fennálló és a testek tömegközéppontjainak egymás felé gyorsulása. Milyen érdekes!*ismét felnevet, majd elázott szakállát két keze közé fogja csavarja ki, mint egy rongyot. Haját hátrasimítva elégedetten bámul ismét a víztükörbe. Markában vizet merve kortyol még kettőt-hármat, majd elégedetten telepedik le az egyik kőpadra, botját keze ügyében tartva. Komótosan turkál csuhája zsebében, közben alaposan megfigyeli a nem messze lévő teret díszítő márványoszlopot, annak természetes mintázatát. Az ork támadást jelképező kőoszlopon hosszan pihenteti tekintetét, azonban pipáját hamarosan megleli, majd az összegyűjtött gizgazokból alaposan megtömi. Botjának végébe rejtett pipaszurkálóval lazára tűzdeli és ismét egy rejtett zseb után kutat. A korábbi parázs régen kialudt már, az Artheniorba vezető úton ki is ütötte a pipa fejéből az elszenesedett darabkákkal együtt. Azonban mindenre van megoldása, egy kémiai vegyületbe mártott vessződarabot húz végig a gyönyörűen kövezett tér márványlapjain, mely a súrlódás következtében keletkezett hő hatására fellobban és a kis kékes-sárgán világító lángot pipájába tartva nagyokat szipákol belőle.*
- Vennem kell kéket, zöldet és pirosat. Vegyítve egy kis feketével. Nem, az nem lesz jó!*Közben lazán megcsörgeti ruhájában elrejtett apró üvegcséket, vajon megvannak-e még? A megnyugtató csörgést hallva, mely nem utal törésre, tovább nézelődik, s tervezget.*
- De zöldséget is vennem kell. Nem csak vegyészkedni akarok!*itt megint felvihog* - Ha nyolc és negyed láb hosszú, majd' 6 és fél láb széles, akkor az majdnem öt sor zöldség. Gyümölcs nem kell?* kérdi meg csak úgy magától, majd immár bodor füstpamacsokat eregetve tekint ismét körbe a téren. Nem oly messze tőle egy elf pár beszélget bizalmasan. Az elf nő persze gyönyörű, mi más is lehetne:*
- Vén kecske is megnyalja a sót!* vihog fel hirtelen * - Az elf genetika csodálatos, oly tiszta génekkel rendelkeznek, hogy csak ez öröklődik tovább.* A férfira nézve fejét rázva állapítja meg, hogy az inkább könyvével foglalkozik.* - Ezek a mai fiatalok! Fogalmuk sincs az életről! * most már csak kuncog magában, majd tekintetét elfordítva újabb érkezők, vagy pihenőket keres.*
- Talán barátokat is szerzek.*kijelentését követően fejét hátradöntve támaszkodik meg a kőpad támláján. Már ráér, nagyon ráér, hisz megérkezett. Békésen szemléli az ég felé vándorló sűrű füstpamacsokat, közben arra gondol, talán alszik is egyet, mielőtt továbbindul.*
6434. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-09 16:31:42
Üzenet elküldve: 2018-01-09 16:31:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Köszönöm. *Mosolyog vissza, s ahogy megkapja a férfi engedélyét, köpenyét maga alá igazítva ül le a padra. Lábát kényelmesen keresztbe veti a másikon, kezeit pedig az ölébe fekteti. Onnan nézelődik a szökőkút felé, miközben pillantása lassan, a férfi által pedánsan tartott könyv felé siklik.
Néhány szót sikerül is kivennie a túloldali lapokról, mikor szeme sarkából látja, hogy a férfi felnéz, erre ő gyorsan inkább a szökőkútra pillant, nehogy lebukjon. Mikor a férfi újra a könyvre figyel, Lyz is visszapillant, hogy még egy pár mondatot kivegyen belőle.
Igencsak tudományos az a pár sor, amit a napmágiával kapcsolatban tud kivenni. Nem szól semmit, s ha a férfi rápillantana, csak szerényen elmosolyodna. Ezután pedig megköszönné a helyet.*
- A viszont látásra.* Áll fel a padról talán túl váratlanul is, ahhoz képest, hogy most kért helyet pár perce, de ez cseppet sem zavarja. Teljes lelki békével, hogy beleleshetett a titokzatosan csillanó könyvbe, sétál el könnyed léptekkel az istálló felé, hogy visszatérjen újdonsült erdei otthonába.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.09 16:45:51
-Köszönöm. *Mosolyog vissza, s ahogy megkapja a férfi engedélyét, köpenyét maga alá igazítva ül le a padra. Lábát kényelmesen keresztbe veti a másikon, kezeit pedig az ölébe fekteti. Onnan nézelődik a szökőkút felé, miközben pillantása lassan, a férfi által pedánsan tartott könyv felé siklik.
Néhány szót sikerül is kivennie a túloldali lapokról, mikor szeme sarkából látja, hogy a férfi felnéz, erre ő gyorsan inkább a szökőkútra pillant, nehogy lebukjon. Mikor a férfi újra a könyvre figyel, Lyz is visszapillant, hogy még egy pár mondatot kivegyen belőle.
Igencsak tudományos az a pár sor, amit a napmágiával kapcsolatban tud kivenni. Nem szól semmit, s ha a férfi rápillantana, csak szerényen elmosolyodna. Ezután pedig megköszönné a helyet.*
- A viszont látásra.* Áll fel a padról talán túl váratlanul is, ahhoz képest, hogy most kért helyet pár perce, de ez cseppet sem zavarja. Teljes lelki békével, hogy beleleshetett a titokzatosan csillanó könyvbe, sétál el könnyed léptekkel az istálló felé, hogy visszatérjen újdonsült erdei otthonába.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.09 16:45:51
6433. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-09 00:28:35
Üzenet elküldve: 2018-01-09 00:28:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Teljesen belemerül a tűz és napmágia csodálatos tudományába. Éppen arról olvas, hogy hogyan kell érzeni a nap erejét mágikusan, mikor valaki megszólítja. Felnéz, és egy elég egészséges kinézetű fajtárs nőt pillant meg.*
- Csak nyugodtan.
*Mosolyog rá, majd visszatér a könyvéhez. Egy darabig olvas, utána csak azt veszi észre, hogy bámulja a szavakat, de nem értelmezi őket, hiszen milliónyi gondolat cikázik a fejében.
Pár másodperc erejére felnéz, utána rögtön visszatereli a pillantását a lapokra. Alig van a főtéren valaki, és volt még szabad pad bőven. Ezt azt jelenti, hogy vagy megtetszett a nőnek - ami esélytelen, hiszen Aleimord már megvette a gyűrűt választottjának, - vagy pedig ki akarja rabolni.*
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.09 00:37:48
*Teljesen belemerül a tűz és napmágia csodálatos tudományába. Éppen arról olvas, hogy hogyan kell érzeni a nap erejét mágikusan, mikor valaki megszólítja. Felnéz, és egy elég egészséges kinézetű fajtárs nőt pillant meg.*
- Csak nyugodtan.
*Mosolyog rá, majd visszatér a könyvéhez. Egy darabig olvas, utána csak azt veszi észre, hogy bámulja a szavakat, de nem értelmezi őket, hiszen milliónyi gondolat cikázik a fejében.
Pár másodperc erejére felnéz, utána rögtön visszatereli a pillantását a lapokra. Alig van a főtéren valaki, és volt még szabad pad bőven. Ezt azt jelenti, hogy vagy megtetszett a nőnek - ami esélytelen, hiszen Aleimord már megvette a gyűrűt választottjának, - vagy pedig ki akarja rabolni.*
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.09 00:37:48
6432. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-08 17:35:22
Üzenet elküldve: 2018-01-08 17:35:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Lyzendra ráérősen lép ki a fogadóból. Úti köpenye nyaka alatt összecsatolva, az alatt vállán a tarisznyája, melyben majdnem minden benne van, amit a városban szeretett volna beszerezni. Tegeze az oldalán, íja a kezében, s többnyire útra kész, hogy visszatérjen az erdei erődbe, melyet otthonának mondhat egy ideje. Mielőtt az istállóba indul, még a szökőkúthoz sétál, hogy vizet szedjen magának az útra.
Első városi útján éppen itt találkozott egy idős férfival, aki végül elsétált vele a barakkig, és milyen jót beszélgettek. Elmosolyodik az emlékre. Ezzel a mosollyal az arcán pillant fel a vízről, s akad meg a szeme egy padon üldögélő túlcicomázott elf férfin. Éppen olvas valamit. Már messziről megcsillan a könyv aranyszegélye, vagy a férfi egyik aranygombja is lehet. Az is lehet, hogy csak Lyz elf szemei akadnak meg a csillanáson, és másnak fel sem tűnik. Emellett az is előfordulhat, hogy a könyvek iránt táplált szeretete vonzza annyira a tekintetét, hogy mire feleszmél, már félúton tart a pad felé.
Ha akarná, éppen még vehetné az irányt az istállóba is, csak akkor azon agyalna a visszaút feléig legalább, ha nem tovább, hogy vajon mit olvasott a férfi. Úgy dönt, elejét veszi a dolognak és csak úgy mellékesen leül. Csak vet egy pillantást, oldalra, amivel nagy bajt csak nem csinál, lehet, hogy amaz észre sem veszi, de legalább nem fúrja majd az oldalát a kíváncsiság. Lyz többnyire nem csinál ilyesmit, annyira nem lételeme a mindentudás, csak hát ez éppen olyan dolog, ami nagyon is érdekli.
Így hát odasétál a padhoz, nem törődve az testőrrel, akinek amúgy jobb dolga is akad, mint hogy a szőke elf lánnyal foglalkozzon. Már közeledtében el tudja olvasni a címet, de az nem ismerős neki, így viszont főleg bele szeretne pillantani. Árnyékot vetve a férfira, megáll Aleimord mellett, s helyet kér magának a padon.*
- Elnézést a zavarásért. Szabad?
*Int jobbjával az üres hely felé, s vár, hogy leülhet-e.*
*Lyzendra ráérősen lép ki a fogadóból. Úti köpenye nyaka alatt összecsatolva, az alatt vállán a tarisznyája, melyben majdnem minden benne van, amit a városban szeretett volna beszerezni. Tegeze az oldalán, íja a kezében, s többnyire útra kész, hogy visszatérjen az erdei erődbe, melyet otthonának mondhat egy ideje. Mielőtt az istállóba indul, még a szökőkúthoz sétál, hogy vizet szedjen magának az útra.
Első városi útján éppen itt találkozott egy idős férfival, aki végül elsétált vele a barakkig, és milyen jót beszélgettek. Elmosolyodik az emlékre. Ezzel a mosollyal az arcán pillant fel a vízről, s akad meg a szeme egy padon üldögélő túlcicomázott elf férfin. Éppen olvas valamit. Már messziről megcsillan a könyv aranyszegélye, vagy a férfi egyik aranygombja is lehet. Az is lehet, hogy csak Lyz elf szemei akadnak meg a csillanáson, és másnak fel sem tűnik. Emellett az is előfordulhat, hogy a könyvek iránt táplált szeretete vonzza annyira a tekintetét, hogy mire feleszmél, már félúton tart a pad felé.
Ha akarná, éppen még vehetné az irányt az istállóba is, csak akkor azon agyalna a visszaút feléig legalább, ha nem tovább, hogy vajon mit olvasott a férfi. Úgy dönt, elejét veszi a dolognak és csak úgy mellékesen leül. Csak vet egy pillantást, oldalra, amivel nagy bajt csak nem csinál, lehet, hogy amaz észre sem veszi, de legalább nem fúrja majd az oldalát a kíváncsiság. Lyz többnyire nem csinál ilyesmit, annyira nem lételeme a mindentudás, csak hát ez éppen olyan dolog, ami nagyon is érdekli.
Így hát odasétál a padhoz, nem törődve az testőrrel, akinek amúgy jobb dolga is akad, mint hogy a szőke elf lánnyal foglalkozzon. Már közeledtében el tudja olvasni a címet, de az nem ismerős neki, így viszont főleg bele szeretne pillantani. Árnyékot vetve a férfira, megáll Aleimord mellett, s helyet kér magának a padon.*
- Elnézést a zavarásért. Szabad?
*Int jobbjával az üres hely felé, s vár, hogy leülhet-e.*
6431. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-07 16:43:56
Üzenet elküldve: 2018-01-07 16:43:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aleimord a főtér egyik kőpadján ül, testartása olyan, mintha karót nyelt volna, és felemelt fejjel, büszkén olvas. Úgy tűnik, egészen el van merülve a könyvében. Kívülről látszódnak az aranyozott szegélyek és gerinc, a vörössel írt cím.
A férfitől pár méterre egy középkorú ember férfi unatkozik, úgy tűnik, hogy valamiféle testőr lehet. Még az ura olvas szóba elegyedik egy fiatal hölggyel, úgy látszik flörtölnek, bár ez Aleimordnak nem tűnik fel. Ő csak ott ül tökéletes nemesi testtartással, ritka, drága, szemkápráztató ruháiban, és olvas.*
*Aleimord a főtér egyik kőpadján ül, testartása olyan, mintha karót nyelt volna, és felemelt fejjel, büszkén olvas. Úgy tűnik, egészen el van merülve a könyvében. Kívülről látszódnak az aranyozott szegélyek és gerinc, a vörössel írt cím.
A férfitől pár méterre egy középkorú ember férfi unatkozik, úgy tűnik, hogy valamiféle testőr lehet. Még az ura olvas szóba elegyedik egy fiatal hölggyel, úgy látszik flörtölnek, bár ez Aleimordnak nem tűnik fel. Ő csak ott ül tökéletes nemesi testtartással, ritka, drága, szemkápráztató ruháiban, és olvas.*
6430. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-03 13:43:08
Üzenet elküldve: 2018-01-03 13:43:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Kését szórakozottan dobálva lép ki a fogadóból, hogy a mágustorony felé vehesse az irányt. Legutóbb, mikor a kezében volt szeretett tőre épp földbegyökerezett lábbal állt szemben egy felettébb ijesztő mélységivel aki úgy zavarta el őt, mint egy rossz kölyköt. A gondolatra savanyú fintor kíséretében teszi el a kést és vág át a téren. Kora reggel lehet, legalábbis úgy érzi. Jó lenne osszefutni Worenth mesterrel, szívesen ellesné azt a védőkeru izét. Már a nevére sem emlékszik a varázslatnak. Sóhajtva indul el az Artheniorból kivezető úton, beleveszve a sűrű, tejfehérje ködbe.*
6429. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-02 23:48:37
Üzenet elküldve: 2018-01-02 23:48:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Heilgron//
*Mikor a séta megakad, már átkozza a pillanatot, amikor botor módon hagyta a nyelvére szaladni a gondolatait. Az egy dolog, ha ő maga latolgat kuzinjuk személyével kapcsolatban. Ő fel tudja mérni, a saját érdekei mit érnek meg. Viszont ha Heilgronnak az jár a fejében, amire gondol, hát az nagyon nincs ínyére.
Bár tudomása szerint igen patinás ingatlanról van szó, de eszében sincs semmi hosszabb távú őrültségbe belekeverni magát csak, hogy drága fivére rátehesse a kezét arra a házra, ami az igazságérzete szerint őt illetné. Másrészről viszont, ha jó parti az a titokzatos rokon, talán még meg is fontolja a lehetőséget.
A végrendelet kapcsán se lesz okosabb, de ez a titokzatoskodás kezdi felpiszkálni a gyanakvását.*
- Na ide figyelj *csusszan le a kacsó a férfi karjáról, ahogy Loralyss szembefordul vele és vékony ujjacskáját figyelmeztetőleg a fodros selyemzsabónak nyomva. Persze a szeme sarkából már előre körbepillantott, hogy mindennek lehetőleg ne legyenek tanúi. A hangja egészen halk, hogy mondandóját kettejük között tartsa, de nagyon is határozott. Ha Heilgron nem veti meg a lábát kifejezetten, az a harcias ujjacska bekényszeríti a férfit a szegénynegyed határát jelző első sikátor szegletéhez.* - Nem tudom, mit sumákolsz, de jobban teszed, ha kiteríted a lapjaidat. *A szűkülő barna tekintetből egészen hihető blöff villan arra vonatkozólag, hogy kinek van szüksége kire.* - Ha akarod azt a házat, segítek, ha tudok. Én is jobban örülnék, ha a tiéd lenne... persze még jobban, ha az enyém *vonja meg a vállát, kicsit se szégyenkezve az őszinteségén* -, de ha más is van a háttérben, azt tudnom kell!
*Lábujjhegyre emelkedve fúrja parázsos tekintetét a másikéba, hogy az orruk szinte összeérne, ha nem volna ekkora a magasságbeli különbség.*
*Mikor a séta megakad, már átkozza a pillanatot, amikor botor módon hagyta a nyelvére szaladni a gondolatait. Az egy dolog, ha ő maga latolgat kuzinjuk személyével kapcsolatban. Ő fel tudja mérni, a saját érdekei mit érnek meg. Viszont ha Heilgronnak az jár a fejében, amire gondol, hát az nagyon nincs ínyére.
Bár tudomása szerint igen patinás ingatlanról van szó, de eszében sincs semmi hosszabb távú őrültségbe belekeverni magát csak, hogy drága fivére rátehesse a kezét arra a házra, ami az igazságérzete szerint őt illetné. Másrészről viszont, ha jó parti az a titokzatos rokon, talán még meg is fontolja a lehetőséget.
A végrendelet kapcsán se lesz okosabb, de ez a titokzatoskodás kezdi felpiszkálni a gyanakvását.*
- Na ide figyelj *csusszan le a kacsó a férfi karjáról, ahogy Loralyss szembefordul vele és vékony ujjacskáját figyelmeztetőleg a fodros selyemzsabónak nyomva. Persze a szeme sarkából már előre körbepillantott, hogy mindennek lehetőleg ne legyenek tanúi. A hangja egészen halk, hogy mondandóját kettejük között tartsa, de nagyon is határozott. Ha Heilgron nem veti meg a lábát kifejezetten, az a harcias ujjacska bekényszeríti a férfit a szegénynegyed határát jelző első sikátor szegletéhez.* - Nem tudom, mit sumákolsz, de jobban teszed, ha kiteríted a lapjaidat. *A szűkülő barna tekintetből egészen hihető blöff villan arra vonatkozólag, hogy kinek van szüksége kire.* - Ha akarod azt a házat, segítek, ha tudok. Én is jobban örülnék, ha a tiéd lenne... persze még jobban, ha az enyém *vonja meg a vállát, kicsit se szégyenkezve az őszinteségén* -, de ha más is van a háttérben, azt tudnom kell!
*Lábujjhegyre emelkedve fúrja parázsos tekintetét a másikéba, hogy az orruk szinte összeérne, ha nem volna ekkora a magasságbeli különbség.*
6428. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-02 22:11:21
Üzenet elküldve: 2018-01-02 22:11:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Loralyss//
*Húga közvetlen magatartása nem lepi meg, a hízelgés és bájolgás magasiskoláját képviseli a lány. De akár színjáték, akár nem, Loralyss jelenlegi helyzete bizony úgy tűnik számára, tőle függ.
Szótlanul, mosolyogva nézelődik, nem véve tudomást arról az áthatolhatatlan vörös ködről, amit húga mézesmázos dörgölődzéssel próbál gerjeszteni. Egy óvatlan férfi köré a lány szavai úgy tekernének parfümillatú hálót, hogy a szerencsétlenül járt soha sem szabadulna belőle.
Loralyss költői kérdéseire azonban megtorpan, összehúzott szemmel fürkészi a leányt. Egy abszurd és veszélyes gondolat felhőként kúszik be eredeti terve elé, amelyet sehogy sem bír elhessegetni.*
-Ami azt illeti, fogalmam sincs. Láttam két leányt a házban, tán kérők. De biztos, hogy nem házas a kuzin. Mire gondolsz?
*Eddig nem voltak tervei a lánnyal, azonban ilyen lehetőség eszébe sem jutott. A vacsorameghívást merő unaloműzés gyanánt vetette fel. Amellett, hogy tényleg felettébb tudja élvezni húga társaságát, igen szórakoztató lett volna egy asztalnál látni a jóval visszafogottabb háziakkal.*
-A végrendeletre még visszatérünk. *Zárja rövidre a témát hamar. Előbb-utóbb ki fog derülni, de most semmiképp sem kívánja frissen érkezett húga orrára kötni, hogy maga is ki lett semmizve apja végrendeletéből és várhatja, míg a drága mama is beadja a kulcsot.*
*Húga közvetlen magatartása nem lepi meg, a hízelgés és bájolgás magasiskoláját képviseli a lány. De akár színjáték, akár nem, Loralyss jelenlegi helyzete bizony úgy tűnik számára, tőle függ.
Szótlanul, mosolyogva nézelődik, nem véve tudomást arról az áthatolhatatlan vörös ködről, amit húga mézesmázos dörgölődzéssel próbál gerjeszteni. Egy óvatlan férfi köré a lány szavai úgy tekernének parfümillatú hálót, hogy a szerencsétlenül járt soha sem szabadulna belőle.
Loralyss költői kérdéseire azonban megtorpan, összehúzott szemmel fürkészi a leányt. Egy abszurd és veszélyes gondolat felhőként kúszik be eredeti terve elé, amelyet sehogy sem bír elhessegetni.*
-Ami azt illeti, fogalmam sincs. Láttam két leányt a házban, tán kérők. De biztos, hogy nem házas a kuzin. Mire gondolsz?
*Eddig nem voltak tervei a lánnyal, azonban ilyen lehetőség eszébe sem jutott. A vacsorameghívást merő unaloműzés gyanánt vetette fel. Amellett, hogy tényleg felettébb tudja élvezni húga társaságát, igen szórakoztató lett volna egy asztalnál látni a jóval visszafogottabb háziakkal.*
-A végrendeletre még visszatérünk. *Zárja rövidre a témát hamar. Előbb-utóbb ki fog derülni, de most semmiképp sem kívánja frissen érkezett húga orrára kötni, hogy maga is ki lett semmizve apja végrendeletéből és várhatja, míg a drága mama is beadja a kulcsot.*
6427. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-02 16:31:19
Üzenet elküldve: 2018-01-02 16:31:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Heilgron//
- Lekötelezel *mondja szeretetteljes pillantással, mikor fivére szorít neki időt a sűrű napirendben.
~ Megjátszós pojáca! ~ prüszköl magában erre a kegyre. Ismeri már elég jól Heilgront, hogy tudja, mikor jár el az ügyeiben és mikor lődörög csupán, leginkább szoknyák, ital vagy szerencsejáték kínálkozó élvezetei felé.*
- Tudod, hogy mindenben számíthatsz rám. Nekem már csak te maradtál *mondja, és sűrűn pillogva félrefordítja a tekintetét, mint aki nem szeretné, hogy elgyengülésének bizonyítékát: a szemébe gyűlő könnyfátylat meglássa a másik. Nem esik nehezére a pityergés, ha arra van szükség, de most nincs szükség igazi könnyekre, elég némi színészkedés is.* - Hát mi nagyobb öröme lehetne egyetlen húgodnak, mint hogy megtegyen mindent, hogy boldogságot hozzon az életedbe, hm? *mosolyodik, s jobbját is a férfi karjára simítja.
Nem tudja nem észrevenni. Heilgron jócskán megvállasodott, megerősödött, mióta nem látta. Míg a kuzinokról beszél, elismerően kutakodó pillantása azért végig-végigszalad fivérén. Határozottan jól áll neki ez a néhány elreppent év.
A hosszú, fakóarany fürtök, a finom metszésű, nemes arcél, a szinte ragyogó kék szemek, a konvenciók e tökélye mellett már-már össze kell kapnia magát, hogy mellette igazi elf hölgynek érezhesse magát. Igaz, Heilgron egyedi ízlésvilága némileg segít a dolgon. Bár, ha nem hirtelen szembesül vele valaki, hanem van ideje megszokni, ebben is lehet találni valami különc sármot.
Ő a sötét hajával, s az átlagosnál alacsonyabb termetével kissé kilóg a sorból.
Egyesek úgy tartják, hogy a félvérek nem mindig voltak magtalanok. Hajdanán, amikor az elfek vére még erős volt és tiszta, utódot nemzhettek e sarjhajtásokkal is. Sokan ebben látják az elfajzás okait, s hogy mostanra már képtelenek életet foganni az ilyen nászok. Akik hiszik ezt a felfogást, a régi korok hagyatékának tartják a sötétebb haj- és szemszínt. Hozadéknak az embernépekkel való keveredés idejéből. Emiatt aztán sokakban vegyes érzéseket szül. Egyesek korcs defektusnak tartják, ami tisztátalan vérvonalra utal. Mások szemében viszont vonzó tulajdonság, melyből az ösztön győzedelmes ereje cseng ki a bigott hagyományok felett. Sok helyütt közszájon forgó dolog, hogy bujábbnak, tüzesebbnek, életrevalóbbnak, sőt termékenyebbnek tartják az ilyen külső jegyekkel bíró elfeket. Az igazán konzervatív, gőgös nemesek köreiben viszont ritka, hogy ilyen személyt a családba engedjenek házasodni.*
- A húga a ház nagyasszonya? *harap rá azonnal a lényegre.* - Tehát ez a drága kuzin még nőtlen volna? *Hümment, mint aki csupán a várható időjáráson mereng.
Heilgron szavait elsőre elutasításnak véli, s ilyetén hűvössége kissé fel is kavarja. Nem erre számított. Az ügyeskedés és a hízelgő törleszkedés egy dolog, de a könyörgés az más. Ahhoz még neki is kéne vennie egy nagy levegőt. A muszáj viszont nagy úr. Egy hozzá hasonló hölgynek szüksége van egy nagyvonalú pártfogóra a megszokott életéhez. Sokkal inkább egy módos család, mint esetlegesen egy tehetős férj, aki egyáltalán nem biztos, hogy megfelel az ízlésének.
Mielőtt azonban túlságosan elsápadna Loralyss orcája, fivére megkegyelmez és jó testvér lesz.*
- Neked bármit, drága bátyám *mondja egyszeriben felvidulva. Persze hivatalosan úgy értelmezi a dolgot, mintha felkérés lett volna, nem csupán megengedő figyelmesség. Ha nem tartaná magát az úri hölgy szerepéhez, bizonyosan tapsikolna örömében. Azért így is elragadtatja magát, s lábujjhegyre szökve egy csókocskát lehel a férfi állára. Igazán megérdemli azok után, hogy bemutatja a rokonoknak, mi több, határozottan Sayquevesnek nevezi.
Arról még fogalma sincs, mire megy ki a játék. Talán csak az örökséget elhappoló kuzinok orra alá akar borsot törni, vagy más célja van? Esetleg csupán unatkozik?*
- Jut eszembe... *hozakodik elő a témával.* - Tudsz esetleg egyéb részleteket is atyánk végrendeletéről? Távol voltam, amikor megkaptam a szomorú hírt, s jóanyádat igazán nem nem zavarnám ilyesmivel.
- Lekötelezel *mondja szeretetteljes pillantással, mikor fivére szorít neki időt a sűrű napirendben.
~ Megjátszós pojáca! ~ prüszköl magában erre a kegyre. Ismeri már elég jól Heilgront, hogy tudja, mikor jár el az ügyeiben és mikor lődörög csupán, leginkább szoknyák, ital vagy szerencsejáték kínálkozó élvezetei felé.*
- Tudod, hogy mindenben számíthatsz rám. Nekem már csak te maradtál *mondja, és sűrűn pillogva félrefordítja a tekintetét, mint aki nem szeretné, hogy elgyengülésének bizonyítékát: a szemébe gyűlő könnyfátylat meglássa a másik. Nem esik nehezére a pityergés, ha arra van szükség, de most nincs szükség igazi könnyekre, elég némi színészkedés is.* - Hát mi nagyobb öröme lehetne egyetlen húgodnak, mint hogy megtegyen mindent, hogy boldogságot hozzon az életedbe, hm? *mosolyodik, s jobbját is a férfi karjára simítja.
Nem tudja nem észrevenni. Heilgron jócskán megvállasodott, megerősödött, mióta nem látta. Míg a kuzinokról beszél, elismerően kutakodó pillantása azért végig-végigszalad fivérén. Határozottan jól áll neki ez a néhány elreppent év.
A hosszú, fakóarany fürtök, a finom metszésű, nemes arcél, a szinte ragyogó kék szemek, a konvenciók e tökélye mellett már-már össze kell kapnia magát, hogy mellette igazi elf hölgynek érezhesse magát. Igaz, Heilgron egyedi ízlésvilága némileg segít a dolgon. Bár, ha nem hirtelen szembesül vele valaki, hanem van ideje megszokni, ebben is lehet találni valami különc sármot.
Ő a sötét hajával, s az átlagosnál alacsonyabb termetével kissé kilóg a sorból.
Egyesek úgy tartják, hogy a félvérek nem mindig voltak magtalanok. Hajdanán, amikor az elfek vére még erős volt és tiszta, utódot nemzhettek e sarjhajtásokkal is. Sokan ebben látják az elfajzás okait, s hogy mostanra már képtelenek életet foganni az ilyen nászok. Akik hiszik ezt a felfogást, a régi korok hagyatékának tartják a sötétebb haj- és szemszínt. Hozadéknak az embernépekkel való keveredés idejéből. Emiatt aztán sokakban vegyes érzéseket szül. Egyesek korcs defektusnak tartják, ami tisztátalan vérvonalra utal. Mások szemében viszont vonzó tulajdonság, melyből az ösztön győzedelmes ereje cseng ki a bigott hagyományok felett. Sok helyütt közszájon forgó dolog, hogy bujábbnak, tüzesebbnek, életrevalóbbnak, sőt termékenyebbnek tartják az ilyen külső jegyekkel bíró elfeket. Az igazán konzervatív, gőgös nemesek köreiben viszont ritka, hogy ilyen személyt a családba engedjenek házasodni.*
- A húga a ház nagyasszonya? *harap rá azonnal a lényegre.* - Tehát ez a drága kuzin még nőtlen volna? *Hümment, mint aki csupán a várható időjáráson mereng.
Heilgron szavait elsőre elutasításnak véli, s ilyetén hűvössége kissé fel is kavarja. Nem erre számított. Az ügyeskedés és a hízelgő törleszkedés egy dolog, de a könyörgés az más. Ahhoz még neki is kéne vennie egy nagy levegőt. A muszáj viszont nagy úr. Egy hozzá hasonló hölgynek szüksége van egy nagyvonalú pártfogóra a megszokott életéhez. Sokkal inkább egy módos család, mint esetlegesen egy tehetős férj, aki egyáltalán nem biztos, hogy megfelel az ízlésének.
Mielőtt azonban túlságosan elsápadna Loralyss orcája, fivére megkegyelmez és jó testvér lesz.*
- Neked bármit, drága bátyám *mondja egyszeriben felvidulva. Persze hivatalosan úgy értelmezi a dolgot, mintha felkérés lett volna, nem csupán megengedő figyelmesség. Ha nem tartaná magát az úri hölgy szerepéhez, bizonyosan tapsikolna örömében. Azért így is elragadtatja magát, s lábujjhegyre szökve egy csókocskát lehel a férfi állára. Igazán megérdemli azok után, hogy bemutatja a rokonoknak, mi több, határozottan Sayquevesnek nevezi.
Arról még fogalma sincs, mire megy ki a játék. Talán csak az örökséget elhappoló kuzinok orra alá akar borsot törni, vagy más célja van? Esetleg csupán unatkozik?*
- Jut eszembe... *hozakodik elő a témával.* - Tudsz esetleg egyéb részleteket is atyánk végrendeletéről? Távol voltam, amikor megkaptam a szomorú hírt, s jóanyádat igazán nem nem zavarnám ilyesmivel.
6426. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-02 14:04:03
Üzenet elküldve: 2018-01-02 14:04:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Loralyss//
*Érdeklődően, hol homlokráncolva, hol tettetett együttérzéssel hallgatja Loralysst, ahogy a lány színjátéka épp diktálja.*
-Ami azt illeti rengeteg a teendőm, de tudok egy kis időt szakítani rád egy séta keretében. Hiányod már szívfájdalom volt, ezekben a sötét órákban pedig nagy szükségem van támogatásodra. *Lapogatja meg a lány karját, mint ahogy az egy szerető testvértől elvárható. Az utasítást a másnapi bemutatásról egyelőre elengedi a füle mellett.*
-No persze ha a szolgálóid lesznek szívesek gondját viselni addig a lovamnak. *Vet egy pillantást az egyik csomaghordóra, aki nagyot bólint.*
-A drága Aleimordról én sem sokat tudok.
*Indul el egyik karját hagyva a leánynak, míg másikkal sétapálcáját gondosan maga elé rakosgatja.*
-Futólag találkoztam csak vele. Van egy húga, aki a ház nagyasszonyának szerepét tölti be. Vele bizonyára jól kijönnél. *Néz Loralyssra negédes mosoly kíséretében. Ha valaki kitetetné az édes húga szűrét a házból az Aleina lenne.* Van néhány vendég és bizony szolgálók is akadnak szép számmal. Némelyik meglepően önérzetes. *Kacag fel joviálisan. Ha rajta múlna, hűlt helyük lenne.*
-Ma vacsorára vagyok hivatalos a házban. Holnap pedig kisebb útra kelek, levegőváltozásra van szükségem. *Néz el a távolba révetegen, tudván, hogy ezzel keresztül húzza húga tervét.* Viszont tarts velem a mai vacsorára. Még sem járja, hogy egy Sayquevesnek holmi fogadóban kelljen hálnia. *Teszi hozzá megengedően és úgy néz a lányra egy mosoly kíséretében, mint akit az égő házból mentett volna ki.*
*Érdeklődően, hol homlokráncolva, hol tettetett együttérzéssel hallgatja Loralysst, ahogy a lány színjátéka épp diktálja.*
-Ami azt illeti rengeteg a teendőm, de tudok egy kis időt szakítani rád egy séta keretében. Hiányod már szívfájdalom volt, ezekben a sötét órákban pedig nagy szükségem van támogatásodra. *Lapogatja meg a lány karját, mint ahogy az egy szerető testvértől elvárható. Az utasítást a másnapi bemutatásról egyelőre elengedi a füle mellett.*
-No persze ha a szolgálóid lesznek szívesek gondját viselni addig a lovamnak. *Vet egy pillantást az egyik csomaghordóra, aki nagyot bólint.*
-A drága Aleimordról én sem sokat tudok.
*Indul el egyik karját hagyva a leánynak, míg másikkal sétapálcáját gondosan maga elé rakosgatja.*
-Futólag találkoztam csak vele. Van egy húga, aki a ház nagyasszonyának szerepét tölti be. Vele bizonyára jól kijönnél. *Néz Loralyssra negédes mosoly kíséretében. Ha valaki kitetetné az édes húga szűrét a házból az Aleina lenne.* Van néhány vendég és bizony szolgálók is akadnak szép számmal. Némelyik meglepően önérzetes. *Kacag fel joviálisan. Ha rajta múlna, hűlt helyük lenne.*
-Ma vacsorára vagyok hivatalos a házban. Holnap pedig kisebb útra kelek, levegőváltozásra van szükségem. *Néz el a távolba révetegen, tudván, hogy ezzel keresztül húzza húga tervét.* Viszont tarts velem a mai vacsorára. Még sem járja, hogy egy Sayquevesnek holmi fogadóban kelljen hálnia. *Teszi hozzá megengedően és úgy néz a lányra egy mosoly kíséretében, mint akit az égő házból mentett volna ki.*
6425. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-02 12:01:04
Üzenet elküldve: 2018-01-02 12:01:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hamrein//
*El is indulnak lassan léptetve át a főtéren a szegénynegyed irányába. Melengető biztonságérzetet nyújt a nyeregben mögötte tornyosuló lovag, de hogy ne váljanak a rossz nyelvek köszörűjévé, most ismét csuklya alá rejti ezüstös üstökét.*
- Jól van na! Csak ugrattalak!
*Közli vigyorogva, s bár tudná még folytatni az élcelődést, inkább nem teszi.*
- Áhh!
*Legyint egyet lemondóan a fedősztorira vonatkozó kérdéssel kapcsolatban.*
- Soraya néném tudod, hogy... Hát nem valami nagy állatbarát. Nem hinném, hogy megütközne a dolgon, vagy hogy egyáltalán rákérdezne-e. Sőt szerintem nem tesz különbséget ló és ló között. Így azt hiszem, hogy mindegy.
//Hamrein//
*El is indulnak lassan léptetve át a főtéren a szegénynegyed irányába. Melengető biztonságérzetet nyújt a nyeregben mögötte tornyosuló lovag, de hogy ne váljanak a rossz nyelvek köszörűjévé, most ismét csuklya alá rejti ezüstös üstökét.*
- Jól van na! Csak ugrattalak!
*Közli vigyorogva, s bár tudná még folytatni az élcelődést, inkább nem teszi.*
- Áhh!
*Legyint egyet lemondóan a fedősztorira vonatkozó kérdéssel kapcsolatban.*
- Soraya néném tudod, hogy... Hát nem valami nagy állatbarát. Nem hinném, hogy megütközne a dolgon, vagy hogy egyáltalán rákérdezne-e. Sőt szerintem nem tesz különbséget ló és ló között. Így azt hiszem, hogy mindegy.
6424. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-02 11:31:50
Üzenet elküldve: 2018-01-02 11:31:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Sóhajtva csukja be maga mögött a fogadó ajtaját, és lép a főtérre annyi csomagjával, amit még éppen elbír. Sietve jött el otthonról, és most reményekkel indul új otthona felé, legyen az a cetlin szereplő cím, vagy Nairadáék háza.
Megáll egy pillanatra a főtéren, kissé aggódva a szegénynegyed felé pillant. Akad némi kellemetlen élménye is és kellemes csalódása is a hellyel kapcsolatban.
Többek közt eszébe jut, amikor Quantallal felkeresték azt az asszonyt, akihez végül nem mentek vissza. Aztán a bolyongós éjszaka emléke is felvillan, hálát ad azért a fénysugárért, ami ahhoz az épülethez csalogatta, amit mondjuk azóta sem tud, hogy mi lehetett, vagy pontosan hol lehetett, de a legfontosabb, hogy az ott tanyázó tharg férfi épségben hazavezette. Elmosolyodik, hogy a legszerencsétlenebb pillanatban mégis akadt, aki megsegítette. Forralt borral kínálta, és a kezdeti komorsága ellenére egészen jót beszélgettek, a maguk módján.
Aztán még a reggeli találkozó Uhnnal, aki szintén átsegítette a szegénynegyeden, bármilyen furcsán is kezdődött az ismeretség. Most, egyik sincs itt, és Quantall is a szobájában dolgozik. Sóhajt egy újabbat, majd fejére hajtja a prém karimás csuklyát. Határozott lépésekkel megindul, hogy mihamarabb maga mögött hagyja a nyüzsgő környéket.*
Megáll egy pillanatra a főtéren, kissé aggódva a szegénynegyed felé pillant. Akad némi kellemetlen élménye is és kellemes csalódása is a hellyel kapcsolatban.
Többek közt eszébe jut, amikor Quantallal felkeresték azt az asszonyt, akihez végül nem mentek vissza. Aztán a bolyongós éjszaka emléke is felvillan, hálát ad azért a fénysugárért, ami ahhoz az épülethez csalogatta, amit mondjuk azóta sem tud, hogy mi lehetett, vagy pontosan hol lehetett, de a legfontosabb, hogy az ott tanyázó tharg férfi épségben hazavezette. Elmosolyodik, hogy a legszerencsétlenebb pillanatban mégis akadt, aki megsegítette. Forralt borral kínálta, és a kezdeti komorsága ellenére egészen jót beszélgettek, a maguk módján.
Aztán még a reggeli találkozó Uhnnal, aki szintén átsegítette a szegénynegyeden, bármilyen furcsán is kezdődött az ismeretség. Most, egyik sincs itt, és Quantall is a szobájában dolgozik. Sóhajt egy újabbat, majd fejére hajtja a prém karimás csuklyát. Határozott lépésekkel megindul, hogy mihamarabb maga mögött hagyja a nyüzsgő környéket.*
6423. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-02 09:39:15
Üzenet elküldve: 2018-01-02 09:39:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Heilgron//
*Özvegy... na igen. Végül sosem kérdezte meg az anyját, hogy az öreg Felaern Sayqueves valóban így mutatkozott-e be neki először. Később aztán furcsa szófordulattá érett a szó, mintegy jelképes, érzelmi giccsé, mely szentesíti a kegyében tartott szeretőt.
E viszony gyümölcse pedig ő maga lett. Illetve az irat, melyben az úr a nevére vette. Az persze más kérdés, hogy a rokonok mennyire ismerik el ennek hitelét, hiszen a vén kecske utúbb már egyre kevésbé fogta a gyeplőt elméje kopott kocsiján.
A Dirante néven számolatlan pletyka hízott az elmúlt években. A ponyvairodalom kétes művészei megcsókolnák a lábát egy ilyen termékeny múzsának.*
- Ó, egek *bukik ki ajkai közül a megrökönyödés, de a megjegyzést ő se hagyja replika nélkül* -, sajnálom. *A puha bőrkesztyűbe bújtatott kacsó együtt érzés epéjét keni szét Heilgron karján egy finom simítással.* - Tudom, mennyire fájhat ez neked, de ne vedd magadra. Atyánk büszkesége voltál, csak hát... a demencia végül egészen kikezdte. Boldog vagyok, hogy már testvérekként adatott nekünk mellette még néhány a tiszta éveiből is *teszi hozzá, mielőtt imádott fivére lecsap a lehetőségre.
Így sem kerüli el a figyelmét, hogy úgy fogalmaz "osztozol a gyászunkban", ezzel kihúzva alóla a család páholyát, persze csak egész finoman. Nem is beszélve az iménti megjegyzéséről, miszerint (nyilvánvalóan Heilgron kísérete nélkül) be se engednék a házba.
Márpedig ő nem fog a művészbejárón fancsalogni, hogy esetleg kapjon egy koszos kis vendégszéket valahol a sarokban.
A helyzet visszássága, hogy ehhez épp Heilgron segítsége kellene. Ha ő elismeri, akkor ha egyeseknek nem tetsző is, de vitathatatlan marad a helyzete. Ki tudja, az özvegyasszony meddig húzza a birtokon.*
- Hogy? *kérdez vissza az érdeklődésre, majd sóhajtva biggyeszti le ajkait.* - Megsínylettem a hiányodat, míg távol voltál. *Már bújtatja is kezét a férfi karjába, s hozzá simul, mint a legédesebb húgocska, akit valaha a hátán hordott Lanawin.* - El se mondhatom, mennyire örülök neked, drága bátyám. Hiányodban az úri társaság szörnyen-szörnyen sótlan. És tudod, hogy nélküled egészen elveszett vagyok a puccos, előkelő körökben *súgja szemérmes kuncogással a nyilvánvaló hazugságot.*
- De kész szerencse, hogy épp erre jártál. Gondoltam körülnézek egy kicsit a városban, míg a csomagjaimat lepakolják. De tépelődtem, egymagamban nem biztos, hogy neki mertem volna indulni. *Egy elveszett hölgy megmentőre váró pillogásával tekint fel a férfira.* - Mit mondasz, elkíséred a húgodat egy sétára? Közben mesélhetnél a kuzinunkról. Így is fájlalom, hogy oly kevés rokont ismerek. Tudod, milyen vagyok szeretnék egy kicsit többet tudni róluk, mielőtt holnap bemutatsz.
*Özvegy... na igen. Végül sosem kérdezte meg az anyját, hogy az öreg Felaern Sayqueves valóban így mutatkozott-e be neki először. Később aztán furcsa szófordulattá érett a szó, mintegy jelképes, érzelmi giccsé, mely szentesíti a kegyében tartott szeretőt.
E viszony gyümölcse pedig ő maga lett. Illetve az irat, melyben az úr a nevére vette. Az persze más kérdés, hogy a rokonok mennyire ismerik el ennek hitelét, hiszen a vén kecske utúbb már egyre kevésbé fogta a gyeplőt elméje kopott kocsiján.
A Dirante néven számolatlan pletyka hízott az elmúlt években. A ponyvairodalom kétes művészei megcsókolnák a lábát egy ilyen termékeny múzsának.*
- Ó, egek *bukik ki ajkai közül a megrökönyödés, de a megjegyzést ő se hagyja replika nélkül* -, sajnálom. *A puha bőrkesztyűbe bújtatott kacsó együtt érzés epéjét keni szét Heilgron karján egy finom simítással.* - Tudom, mennyire fájhat ez neked, de ne vedd magadra. Atyánk büszkesége voltál, csak hát... a demencia végül egészen kikezdte. Boldog vagyok, hogy már testvérekként adatott nekünk mellette még néhány a tiszta éveiből is *teszi hozzá, mielőtt imádott fivére lecsap a lehetőségre.
Így sem kerüli el a figyelmét, hogy úgy fogalmaz "osztozol a gyászunkban", ezzel kihúzva alóla a család páholyát, persze csak egész finoman. Nem is beszélve az iménti megjegyzéséről, miszerint (nyilvánvalóan Heilgron kísérete nélkül) be se engednék a házba.
Márpedig ő nem fog a művészbejárón fancsalogni, hogy esetleg kapjon egy koszos kis vendégszéket valahol a sarokban.
A helyzet visszássága, hogy ehhez épp Heilgron segítsége kellene. Ha ő elismeri, akkor ha egyeseknek nem tetsző is, de vitathatatlan marad a helyzete. Ki tudja, az özvegyasszony meddig húzza a birtokon.*
- Hogy? *kérdez vissza az érdeklődésre, majd sóhajtva biggyeszti le ajkait.* - Megsínylettem a hiányodat, míg távol voltál. *Már bújtatja is kezét a férfi karjába, s hozzá simul, mint a legédesebb húgocska, akit valaha a hátán hordott Lanawin.* - El se mondhatom, mennyire örülök neked, drága bátyám. Hiányodban az úri társaság szörnyen-szörnyen sótlan. És tudod, hogy nélküled egészen elveszett vagyok a puccos, előkelő körökben *súgja szemérmes kuncogással a nyilvánvaló hazugságot.*
- De kész szerencse, hogy épp erre jártál. Gondoltam körülnézek egy kicsit a városban, míg a csomagjaimat lepakolják. De tépelődtem, egymagamban nem biztos, hogy neki mertem volna indulni. *Egy elveszett hölgy megmentőre váró pillogásával tekint fel a férfira.* - Mit mondasz, elkíséred a húgodat egy sétára? Közben mesélhetnél a kuzinunkról. Így is fájlalom, hogy oly kevés rokont ismerek. Tudod, milyen vagyok szeretnék egy kicsit többet tudni róluk, mielőtt holnap bemutatsz.
6422. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-02 01:50:10
Üzenet elküldve: 2018-01-02 01:50:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Loralyss//
*Csak egy a fekete ménre vetett pillantással nyugtázza, hogy valamilyen ok folytán a leány az ő nevén nevezi a lovat is. Ezzel még ráér foglalkozni.*
-Jól van már. *Kapja el a kezét a leány elől aki az imént illette azt csókkal, majd maga is lekászálódik a hátasról.*
-Ez nagyon kedves tőled. Atyánk bizony itt hagyott minket. *Válaszol egy színpadiasan mély sóhaj kíséretében. A leány ugyan nem vér szerinti rokona, de a nyájas öreg utolsó évtizedeiben különös szerelmi életet élt, ennek köszönheti a családhoz örömmel csatlakozott húgocskáját is.*
-Bejelentkezel. *Visszhangozza a leány utolsó szavát még mindig azzal a különös mosollyal az arcán.* Nos drága húgom, nem eszik azt a kását olyan forrón. Atyám bölcs akaratából az itteni rezidencia drága unokatestvéremre szállt, Aleimordra, ki már be is rendezkedett háza népével. Hozzájuk még nem volt szerencséd, így aligha engednének a házba.
*Mondja, miközben kissé lehajtott fejjel sétapálcája markolatát szorító kezét fixírozza.*
-Azonban örül a szívem, hogy ismét láthatlak és osztozol gyászunkban. Hogy megy a sorod? *Kérdi tudván, hogy a lány immáron igen csak rá van szorulva a támogatására, kéjes élvezettel fürkészi, hátha iménti híre bármilyen őszinte érzelmet kicsalhat a csinos arcból.*
*Csak egy a fekete ménre vetett pillantással nyugtázza, hogy valamilyen ok folytán a leány az ő nevén nevezi a lovat is. Ezzel még ráér foglalkozni.*
-Jól van már. *Kapja el a kezét a leány elől aki az imént illette azt csókkal, majd maga is lekászálódik a hátasról.*
-Ez nagyon kedves tőled. Atyánk bizony itt hagyott minket. *Válaszol egy színpadiasan mély sóhaj kíséretében. A leány ugyan nem vér szerinti rokona, de a nyájas öreg utolsó évtizedeiben különös szerelmi életet élt, ennek köszönheti a családhoz örömmel csatlakozott húgocskáját is.*
-Bejelentkezel. *Visszhangozza a leány utolsó szavát még mindig azzal a különös mosollyal az arcán.* Nos drága húgom, nem eszik azt a kását olyan forrón. Atyám bölcs akaratából az itteni rezidencia drága unokatestvéremre szállt, Aleimordra, ki már be is rendezkedett háza népével. Hozzájuk még nem volt szerencséd, így aligha engednének a házba.
*Mondja, miközben kissé lehajtott fejjel sétapálcája markolatát szorító kezét fixírozza.*
-Azonban örül a szívem, hogy ismét láthatlak és osztozol gyászunkban. Hogy megy a sorod? *Kérdi tudván, hogy a lány immáron igen csak rá van szorulva a támogatására, kéjes élvezettel fürkészi, hátha iménti híre bármilyen őszinte érzelmet kicsalhat a csinos arcból.*
6421. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-02 01:09:45
Üzenet elküldve: 2018-01-02 01:09:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Heilgron//
*Túlságosan el van foglalva azzal, hogy a holmijait kellő figyelemmel pakolják le a kocsiról, ezért is nem veszi észre időben a közeledőt. Igazából csak lova ideges horkantására figyel fel. Még épp időben. A csődör elég rosszul viseli a közelében felbukkanó vetélytársakat.*
- Ssss, Heilgron, ssss *csitítja a hátast hamarjában.* - Jó fiú! *mondja, s egy biccentéssel meg is sürgeti a kocsist, hogy az istállóba vezesse a lovat, mielőtt baj történne. Csak eztán fordul meg, s már veszi is a levegőt, hogy a maga hűvös, epés modorában beolvasson annak a fajankónak, aki csak így idetrappolt ezzel a...
A gőgben ázó gyilkos pillantás egyszeriben elkerekedik, ahogy meglátja a férfit, aztán azonnal vált is: túláradó boldogság, meglepettség és megilletődöttség terül el a bájos orcán.*
- Drága bátyám! Te itt? *A jelenethez hozzátartozna, hogy az örömtől elgyengülve a férfi nyakába omlik, de erről most le kell mondania, hiszen imádott fivére nem tiszteli meg vele, hogy leszálljon a nyeregből. Így kénytelen örömteli hevében elmarni annak kesztyűs kezét, hogy csókkal illethesse, aztán persze prezentál egy kecses pukedlit is, hogy az egészet a már-már kötelező pironkodással zárja.*
- Jaj, röstellem magam, hogy ilyen szedett-vedett utazóholmiban kell, hogy eléd kerüljek, uram.
*Összekulcsolja a kezét a mellkasán és együtt érző, reszketeg sóhajjal pillant ismét Heilgronra.*
- Reméltem, hogy itt talállak, drága bátyám *mondja.* - Nem akartalak egyedül hagyni a gyászodban. Megboldogult atyánk elvesztése mély fájdalom mindenkinek.
*Évek óta nem látta a vén zsugorit. Szerencsére az anyja gondoskodott a számára rendszeres járadékról. A sors fintora viszont, hogy az úr majd' fél évvel előbb lett ismét özvegy, mint halott. A járandóság pedig mostanra teljesen elapadt. Neki pedig költségei vannak. Ami a teljes igazságot illeti, adósságai vannak, de nem igazán fűlik hozzá a foga, hogy lemondjon megszokott életviteléről.*
- Későn érkeztem *mondja, szemérmes bájjal tűrve a füle mögé egy rakoncátlan tincset.* - Ilyenkor már nem akartam zavarni a házban. Úgy terveztem, holnap majd illőn bejelentkezem.
*Túlságosan el van foglalva azzal, hogy a holmijait kellő figyelemmel pakolják le a kocsiról, ezért is nem veszi észre időben a közeledőt. Igazából csak lova ideges horkantására figyel fel. Még épp időben. A csődör elég rosszul viseli a közelében felbukkanó vetélytársakat.*
- Ssss, Heilgron, ssss *csitítja a hátast hamarjában.* - Jó fiú! *mondja, s egy biccentéssel meg is sürgeti a kocsist, hogy az istállóba vezesse a lovat, mielőtt baj történne. Csak eztán fordul meg, s már veszi is a levegőt, hogy a maga hűvös, epés modorában beolvasson annak a fajankónak, aki csak így idetrappolt ezzel a...
A gőgben ázó gyilkos pillantás egyszeriben elkerekedik, ahogy meglátja a férfit, aztán azonnal vált is: túláradó boldogság, meglepettség és megilletődöttség terül el a bájos orcán.*
- Drága bátyám! Te itt? *A jelenethez hozzátartozna, hogy az örömtől elgyengülve a férfi nyakába omlik, de erről most le kell mondania, hiszen imádott fivére nem tiszteli meg vele, hogy leszálljon a nyeregből. Így kénytelen örömteli hevében elmarni annak kesztyűs kezét, hogy csókkal illethesse, aztán persze prezentál egy kecses pukedlit is, hogy az egészet a már-már kötelező pironkodással zárja.*
- Jaj, röstellem magam, hogy ilyen szedett-vedett utazóholmiban kell, hogy eléd kerüljek, uram.
*Összekulcsolja a kezét a mellkasán és együtt érző, reszketeg sóhajjal pillant ismét Heilgronra.*
- Reméltem, hogy itt talállak, drága bátyám *mondja.* - Nem akartalak egyedül hagyni a gyászodban. Megboldogult atyánk elvesztése mély fájdalom mindenkinek.
*Évek óta nem látta a vén zsugorit. Szerencsére az anyja gondoskodott a számára rendszeres járadékról. A sors fintora viszont, hogy az úr majd' fél évvel előbb lett ismét özvegy, mint halott. A járandóság pedig mostanra teljesen elapadt. Neki pedig költségei vannak. Ami a teljes igazságot illeti, adósságai vannak, de nem igazán fűlik hozzá a foga, hogy lemondjon megszokott életviteléről.*
- Későn érkeztem *mondja, szemérmes bájjal tűrve a füle mögé egy rakoncátlan tincset.* - Ilyenkor már nem akartam zavarni a házban. Úgy terveztem, holnap majd illőn bejelentkezem.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8637-8656