Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 131 (2601. - 2620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2620. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-14 21:17:32
Üzenet elküldve: 2014-02-14 21:17:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Jaz & Caisys//
*Nem kerüli el figyelmét, hogy a férfi csak az egyik karját emeli fel.*
- Tényleg nem tervezed, hogy megnézeted a karodat? S ha valami súlyos baja marad, vagy örök életedre nem akarod megmozdítani a karodat? *Felvonja egyik szemöldökét. Jazz megjegyzésére a fák jók hallgatóságára rosszálló pillantással válaszol. Személyes sértésnek veszi, hiszen nem egyszer vette igénybe már a fák társaságát. Tényleg remek hallgatóság. A férfi gunyoros hangneme rosszul éri.
Bár Caisys azt mondta, hogy érdekes a hely, s hogy egy darabig maradna, mégis a teste, s a kisugárzása nem erről árulkodott. Hirtelen hidegrázás kapta el, ahogy látta, hogy a lány testén a növények visszahúzodnak. Elképedve nézi a lányt, nem is foglalkozva azzal, hogy ez mennyire ijesztőnek látszik. Újra elmosolyodik, hogy a lány velük marad. Igen velük. Alig néhány perce ismeri a férfit is, mégis teljesen természetes számára, hogy velük marad. Mégis mi másért jött volna ide hozzá, ha nem azért, hogy egyrészt útba igazitsa, s másrészt, hogy kisegitse. Szinte el is felejti a férfi előző megjegyzését. A lány fenyegetésére, hogy megöli őket, ha kiszárad, rá se hederit.*
- A fogadókban van ablak, nem? Majd olyan szobát kérünk, amely ablakánál sok növény van, s éjszaka nyitott ablaknál nem lehet semmi probléma, nem? Ha meg kiszáradás környékén leszel, gyorsan kitalálunk valamit. Ha kell az éjszaka közepén visszatelepítünk az erdőbe. Akarom mondani visszaviszünk.
*Elvörösödik szégyenébe, hogy azt mondta, hogy visszatelepiti a lányt. Viszont érdeklődéssel hallgatja, hogy esetleg valami megszállta volna. Ilyenről sem hallott még, de kezdi egyre jobban érdeklődni. Elméjében egy ötlet kezd befészkelődni, s lassan nőni kezd. Amíg megvárja, hogy mi sül ki belőle, szórakoztatva nézi az elfnőt és a férfit. Abba az irányb néz, amelyre a lány is néz. Jazz feltételezett apjára. Egy koldus lehet. Ruhái rongyosak, haja tincsekbe omlik vállára, bőre koszos. Folyamatosan válltogatja tekintetét a koldus és a férfi között, de nem talál hasonlóságot köztük. Majd elveti a gondolatot, hogy apa-fiáról lenne szó. Caisys bemutatkozására rögtön válaszol.*
-Az én nevem Organthela Freyai. Ő pedig *mutat a fiúra, majd szava elakad és gondolkodóba esik. Való igaz, nem is tudja mi a férfi neve. Azt tudja, hogy ő bemutatkozott neki, de ez viszont nem történt meg. Vállatvon, majd folytatja * Rnedug, szerintem. Vagyis ha ránézel, nem ez a név jut róla eszedbe? Vannak olyan személyek, akikkel ha találkozól, ha nem is mondják meg a nevüket, lesüt róluk, hogy hogy is hívják, hiszen ez a név áll nekik a legjobban. Lehet ezért se mondta meg, hogy is hívják, hiszen egyértelmű.
*Magabiztosan adja elő elméletét. Az előbbi ötlete kezd körvonalazódni, majd belekezd ennek a hangos kifejtésére.*
- Ha valami tényleg megszállt téged, akkor nem szeretnéd kideríteni, hogy mi tette? Vagy ki, s hogy miért?
A hozzászólás írója (Organthela Freyai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.14 21:25:36
*Nem kerüli el figyelmét, hogy a férfi csak az egyik karját emeli fel.*
- Tényleg nem tervezed, hogy megnézeted a karodat? S ha valami súlyos baja marad, vagy örök életedre nem akarod megmozdítani a karodat? *Felvonja egyik szemöldökét. Jazz megjegyzésére a fák jók hallgatóságára rosszálló pillantással válaszol. Személyes sértésnek veszi, hiszen nem egyszer vette igénybe már a fák társaságát. Tényleg remek hallgatóság. A férfi gunyoros hangneme rosszul éri.
Bár Caisys azt mondta, hogy érdekes a hely, s hogy egy darabig maradna, mégis a teste, s a kisugárzása nem erről árulkodott. Hirtelen hidegrázás kapta el, ahogy látta, hogy a lány testén a növények visszahúzodnak. Elképedve nézi a lányt, nem is foglalkozva azzal, hogy ez mennyire ijesztőnek látszik. Újra elmosolyodik, hogy a lány velük marad. Igen velük. Alig néhány perce ismeri a férfit is, mégis teljesen természetes számára, hogy velük marad. Mégis mi másért jött volna ide hozzá, ha nem azért, hogy egyrészt útba igazitsa, s másrészt, hogy kisegitse. Szinte el is felejti a férfi előző megjegyzését. A lány fenyegetésére, hogy megöli őket, ha kiszárad, rá se hederit.*
- A fogadókban van ablak, nem? Majd olyan szobát kérünk, amely ablakánál sok növény van, s éjszaka nyitott ablaknál nem lehet semmi probléma, nem? Ha meg kiszáradás környékén leszel, gyorsan kitalálunk valamit. Ha kell az éjszaka közepén visszatelepítünk az erdőbe. Akarom mondani visszaviszünk.
*Elvörösödik szégyenébe, hogy azt mondta, hogy visszatelepiti a lányt. Viszont érdeklődéssel hallgatja, hogy esetleg valami megszállta volna. Ilyenről sem hallott még, de kezdi egyre jobban érdeklődni. Elméjében egy ötlet kezd befészkelődni, s lassan nőni kezd. Amíg megvárja, hogy mi sül ki belőle, szórakoztatva nézi az elfnőt és a férfit. Abba az irányb néz, amelyre a lány is néz. Jazz feltételezett apjára. Egy koldus lehet. Ruhái rongyosak, haja tincsekbe omlik vállára, bőre koszos. Folyamatosan válltogatja tekintetét a koldus és a férfi között, de nem talál hasonlóságot köztük. Majd elveti a gondolatot, hogy apa-fiáról lenne szó. Caisys bemutatkozására rögtön válaszol.*
-Az én nevem Organthela Freyai. Ő pedig *mutat a fiúra, majd szava elakad és gondolkodóba esik. Való igaz, nem is tudja mi a férfi neve. Azt tudja, hogy ő bemutatkozott neki, de ez viszont nem történt meg. Vállatvon, majd folytatja * Rnedug, szerintem. Vagyis ha ránézel, nem ez a név jut róla eszedbe? Vannak olyan személyek, akikkel ha találkozól, ha nem is mondják meg a nevüket, lesüt róluk, hogy hogy is hívják, hiszen ez a név áll nekik a legjobban. Lehet ezért se mondta meg, hogy is hívják, hiszen egyértelmű.
*Magabiztosan adja elő elméletét. Az előbbi ötlete kezd körvonalazódni, majd belekezd ennek a hangos kifejtésére.*
- Ha valami tényleg megszállt téged, akkor nem szeretnéd kideríteni, hogy mi tette? Vagy ki, s hogy miért?
A hozzászólás írója (Organthela Freyai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.14 21:25:36
2619. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-14 20:17:21
Üzenet elküldve: 2014-02-14 20:17:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Új kezdet //
* Álmodik. Az elmúlt néhány éjjel mindig újra lejátszódott a fejében az a szörnyű éjszaka, amikor minden elveszett...
Tekintetét a színpadon álló apjára emeli s egy apró mosollyal jelzi, hogy minden a legnagyobb rendben. Miután megkapja a megfelelő pillantást kinézi magának az egyik duzzadásig töltött erszényt, de szinte még ki sem gondolta a mozdulatot, mikor hatalmas robaj tölti meg a termet. Tekintetét rögtön elkapja a zsákmányáról s inkább az ajtó felé fordítja... Legalábbis fordítaná, ha nem venné körbe egy tucatnyi őr. Hiába pislog reménykedve, hogy csak lázálom, tényleg ott állnak előtte, s fegyverüket magasra emelve közelednek felé. Szemében félelem csillan s legszívesebben most rögtön futásnak eredne, hogy minél messzebb legyen ettől az őrülettől. De nem mehet... nincs hova... nincs kiút...
Ám ekkor észreveszi anyját, aki egyik pillanatról a másikra került közé és a pengék közé. Látja a csillogó lélektükröket, amik azt üzenik ne féljen, minden rendben lesz. S egy pillanatig el is hiszi... Ám hirtelen eltűnik belőle a fény, s csupán saját ijedt arcát látja, az anyját már nem...*
- Az én hibám. * Motyogja maga elé s hirtelen, mintha fejbe verték volna, úgy pattannak ki a szemei, melyekben még tükröződnek az álom képei. Tejfehér, már-már természetfeletti köd veszi körül, de mintha észre se venné e különös jelenséget. Most kisebb gondja is nagyobb annál, hogy az időjáráson gondolkodjon. Most, hogy újra a valóságban van kegyetlenül mar finom bőrébe a hideg éji levegő s minden hang egyszerre erősödik fel. Hallja a rozoga szekér recsegését, a kavicsokat, ahogy megnyikordulnak a kerék alatt, a szél süvítését, mindent.
Összehúzza magán a vékony köpenyét s közelebb bújik nagynénjéhez. Ujjai néhány perc múlva teljesen elzsibbadnak s orrára piros foltot éget a fagy. Kezeiből kelyhet formálva emeli őket szája elé s forró leheletével próbálja előzni a szúró érzést.
Ahogy telik az idő egyre erősödő hangfoszlányokra lesz figyelmes. Először csak távoli zajoknak tűnnek, csupán a képzelet sóhajainak, de hamarosan felismerhetőek lesznek az emberek s egyéb lények hangjai, míg végül értelmes szavakká állnak össze.*
~ Végre.~ *Gondolja, mikor megpillantja a sötétből kiváló város körvonalait.* ~Arthenior.~
* Hamarosan elérik a főteret, ahol a szekér egy apró rándulás után megáll s gyorsan le is pattan róla. Bármennyire is megviselt az út miatt, örül, hogy végre szilárd talaj van a talpa alatt. Apja mindenkit lepakolásra utasít, s habár neki nem hívta fel a figyelmét a segítségre saját holmiján kívül egy-két másik csomagot is megfog, amennyi még elfér a kezében. Ahogy líráját felemeli a szekér padlójáról elégedetlenül nézi a karcolásokat és az apró foltokat.*
~ Ha berendezkedtünk kéne egy újat szereznem. Meg egy tokot. És esetleg egy furulyát is, régebben minden nap furulyáztam. Kár, hogy abba kellett hagynom, mivel közben nem tudok szavalni...~
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.02.17 20:34:35, a következő indokkal:
Kérésre
* Álmodik. Az elmúlt néhány éjjel mindig újra lejátszódott a fejében az a szörnyű éjszaka, amikor minden elveszett...
Tekintetét a színpadon álló apjára emeli s egy apró mosollyal jelzi, hogy minden a legnagyobb rendben. Miután megkapja a megfelelő pillantást kinézi magának az egyik duzzadásig töltött erszényt, de szinte még ki sem gondolta a mozdulatot, mikor hatalmas robaj tölti meg a termet. Tekintetét rögtön elkapja a zsákmányáról s inkább az ajtó felé fordítja... Legalábbis fordítaná, ha nem venné körbe egy tucatnyi őr. Hiába pislog reménykedve, hogy csak lázálom, tényleg ott állnak előtte, s fegyverüket magasra emelve közelednek felé. Szemében félelem csillan s legszívesebben most rögtön futásnak eredne, hogy minél messzebb legyen ettől az őrülettől. De nem mehet... nincs hova... nincs kiút...
Ám ekkor észreveszi anyját, aki egyik pillanatról a másikra került közé és a pengék közé. Látja a csillogó lélektükröket, amik azt üzenik ne féljen, minden rendben lesz. S egy pillanatig el is hiszi... Ám hirtelen eltűnik belőle a fény, s csupán saját ijedt arcát látja, az anyját már nem...*
- Az én hibám. * Motyogja maga elé s hirtelen, mintha fejbe verték volna, úgy pattannak ki a szemei, melyekben még tükröződnek az álom képei. Tejfehér, már-már természetfeletti köd veszi körül, de mintha észre se venné e különös jelenséget. Most kisebb gondja is nagyobb annál, hogy az időjáráson gondolkodjon. Most, hogy újra a valóságban van kegyetlenül mar finom bőrébe a hideg éji levegő s minden hang egyszerre erősödik fel. Hallja a rozoga szekér recsegését, a kavicsokat, ahogy megnyikordulnak a kerék alatt, a szél süvítését, mindent.
Összehúzza magán a vékony köpenyét s közelebb bújik nagynénjéhez. Ujjai néhány perc múlva teljesen elzsibbadnak s orrára piros foltot éget a fagy. Kezeiből kelyhet formálva emeli őket szája elé s forró leheletével próbálja előzni a szúró érzést.
Ahogy telik az idő egyre erősödő hangfoszlányokra lesz figyelmes. Először csak távoli zajoknak tűnnek, csupán a képzelet sóhajainak, de hamarosan felismerhetőek lesznek az emberek s egyéb lények hangjai, míg végül értelmes szavakká állnak össze.*
~ Végre.~ *Gondolja, mikor megpillantja a sötétből kiváló város körvonalait.* ~Arthenior.~
* Hamarosan elérik a főteret, ahol a szekér egy apró rándulás után megáll s gyorsan le is pattan róla. Bármennyire is megviselt az út miatt, örül, hogy végre szilárd talaj van a talpa alatt. Apja mindenkit lepakolásra utasít, s habár neki nem hívta fel a figyelmét a segítségre saját holmiján kívül egy-két másik csomagot is megfog, amennyi még elfér a kezében. Ahogy líráját felemeli a szekér padlójáról elégedetlenül nézi a karcolásokat és az apró foltokat.*
~ Ha berendezkedtünk kéne egy újat szereznem. Meg egy tokot. És esetleg egy furulyát is, régebben minden nap furulyáztam. Kár, hogy abba kellett hagynom, mivel közben nem tudok szavalni...~
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.02.17 20:34:35, a következő indokkal:
Kérésre
2618. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-14 19:44:39
Üzenet elküldve: 2014-02-14 19:44:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Organthela és Jaz//
*A lány reakciója igencsak meglepi, hisz még soha senki nem nézett rá csodálattal, csak undorral. Illetve még némi rémület is társult néha hozzá. A lények mindig tartózkodtak tőle, így egy kicsit zavarba is esik a hirtelen barátságos hangnemtől, de ebből hamar kilábal és összeszedi magát. A lánytól kedvesen és rögtön megkapja az útbaigazítást. Arra tekint merre a szőkeség mutat. Egy darabig elidőzik ott tekintete, majd mikor meghallja, hogy igen érdekes növények lakoznak ott, enyhe izgatottság kapja el. Sajnos, ez az izgatottság nem a jónak szól, hanem a rossznak. Újabb mérgek és még mulatságosabb halálokok.*
-Érdekes ez a hely, egy darabig azt hiszem itt maradok.-*Az ötlet, hogy egy épületben aludjon tejesen elrettenti és borzongás fut át a testén. Tekintete hideg lesz és egész lénye hirtelen elsötétül. A növények testén visszahúzódnak, mintha éjszaka lenne. Percekig áll némán, látszik rajta a kemény gondolkodás.*
-Jó legyen, veletek alszom a fogadóban, de ha elhervadok, akkor végetek.-*A lány hangneme, azonban kizökkenti a sötét aurából és újra a régi Cai lesz. Félmosollyal az arcán próbálja megjegyezni a kérdéseket, majd kicsit akadozva válaszol.*
-Azt hiszem olyan elf vagyok, mint Te. De lehet azért vagyok ilyen, mert megszállt valami. Az eberek átoknak tartanak, de örülök, hogy van aki élő lényként és viszonylag normálisként tekint rám. Na meg hasznos munkát végzőnek is elmegyek, ugye?-*Tekint rá a férfira.*
-Nem tudom, hogy lehet ilyet csinálni, talán evvel kell születni, vagy téged is megátkozunk és lehetsz különc.-*Kacsint a lányra. Amint meghallja a férfi hangját, néhány virág elkezdi bontani szirmait Caisys testén, de hamar visszatérnek gubójukba.*
-Ohh milyen kár, hogy nem vagy nemes, pedig akkor elcsábítanálak és még több pénzt csalnék ki piciny zsebeidből.-*Finoman megpofozgatja a férfi arcát, végül végigsimít rajta és mindehhez őszinte élvezettel mosolyog. Jó kis társnak találja. Majd a fára pillant és onnan egy koszos kis koldusra aki a szegénynegyed szélén áll.*
-Nézd Ő pedig az apád, jobb ha tőlem tudod. Mondjuk jobb, hogy Te nem vagy ilyen mocskos, nem vagy oda való a koszba, hisz elég formás pofikád van.-*Kezdi zavarni, hogy ilyen nyíltan beszél olyanokkal, akiknek a nevét sem tudja, így hát meghajlik és bemutatkozik.*
-A nevem Caisys Harp, de nevezettek csak Cai-nak.-
*A lány reakciója igencsak meglepi, hisz még soha senki nem nézett rá csodálattal, csak undorral. Illetve még némi rémület is társult néha hozzá. A lények mindig tartózkodtak tőle, így egy kicsit zavarba is esik a hirtelen barátságos hangnemtől, de ebből hamar kilábal és összeszedi magát. A lánytól kedvesen és rögtön megkapja az útbaigazítást. Arra tekint merre a szőkeség mutat. Egy darabig elidőzik ott tekintete, majd mikor meghallja, hogy igen érdekes növények lakoznak ott, enyhe izgatottság kapja el. Sajnos, ez az izgatottság nem a jónak szól, hanem a rossznak. Újabb mérgek és még mulatságosabb halálokok.*
-Érdekes ez a hely, egy darabig azt hiszem itt maradok.-*Az ötlet, hogy egy épületben aludjon tejesen elrettenti és borzongás fut át a testén. Tekintete hideg lesz és egész lénye hirtelen elsötétül. A növények testén visszahúzódnak, mintha éjszaka lenne. Percekig áll némán, látszik rajta a kemény gondolkodás.*
-Jó legyen, veletek alszom a fogadóban, de ha elhervadok, akkor végetek.-*A lány hangneme, azonban kizökkenti a sötét aurából és újra a régi Cai lesz. Félmosollyal az arcán próbálja megjegyezni a kérdéseket, majd kicsit akadozva válaszol.*
-Azt hiszem olyan elf vagyok, mint Te. De lehet azért vagyok ilyen, mert megszállt valami. Az eberek átoknak tartanak, de örülök, hogy van aki élő lényként és viszonylag normálisként tekint rám. Na meg hasznos munkát végzőnek is elmegyek, ugye?-*Tekint rá a férfira.*
-Nem tudom, hogy lehet ilyet csinálni, talán evvel kell születni, vagy téged is megátkozunk és lehetsz különc.-*Kacsint a lányra. Amint meghallja a férfi hangját, néhány virág elkezdi bontani szirmait Caisys testén, de hamar visszatérnek gubójukba.*
-Ohh milyen kár, hogy nem vagy nemes, pedig akkor elcsábítanálak és még több pénzt csalnék ki piciny zsebeidből.-*Finoman megpofozgatja a férfi arcát, végül végigsimít rajta és mindehhez őszinte élvezettel mosolyog. Jó kis társnak találja. Majd a fára pillant és onnan egy koszos kis koldusra aki a szegénynegyed szélén áll.*
-Nézd Ő pedig az apád, jobb ha tőlem tudod. Mondjuk jobb, hogy Te nem vagy ilyen mocskos, nem vagy oda való a koszba, hisz elég formás pofikád van.-*Kezdi zavarni, hogy ilyen nyíltan beszél olyanokkal, akiknek a nevét sem tudja, így hát meghajlik és bemutatkozik.*
-A nevem Caisys Harp, de nevezettek csak Cai-nak.-
2617. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-14 09:39:31
Üzenet elküldve: 2014-02-14 09:39:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Zordana belép, és meglepődik a sok ember közelségétől. Nem mintha túlságosan tömve lenne a tér, mindössze már régen volt városban. Hirtelen nem is tudja hova érkezett, ezért egy térképet halász elő batyujából, amire rápillantva azonnal eszébe jut.*
- Szóval ez lenne itt Arthenior. *Motyogja félhangosan. Egy mellett elsétáló paraszt ember ránéz, mire összehúzza magát.* ~Feltűnést kerülni. Feltűnést kerülni. Feltűnést...~ *Hajára húzza a csuklyáját. Nem szereti, hogy sokan megnézik maguknak élénk lobonca miatt. Bár, sötétkék felsője sem épp visszafogott színű. Viszont ezzel nem tud mit kezdeni. Nincs másik köpönyege, és nem is nagyon szeretne. Még mestere szőtte neki. Visszagondol a szép emlékekre. Hirtelen megrázza a fejét, hogy visszatérjen a jelenbe. Újra a ruhája problémájára gondol. Igaz, hogyha szerezne egy másikat, akkor legalább már csak a haja miatt tekintenének rá furcsán.*
~Merre menjek?~ *Megvakarja a fejét, amitől azonban a kapucni lecsúszik hajáról. Utánakap, és gyorsan újra a fejébe húzza.* ~Akkor először is keressünk, egy piacot. De az merre van?~ *Kétségbe esetten körbenéz.* ~Szükségem lesz egy város térképre. Viszont azt is nagy valószínűséggel a piacon találom.~ Sóhajt egyet, majd körbenéz. Észrevesz egy szökőkutat, melyben tiszta víz csordogál. Odasétál, majd újratölti kulacsát. Iszik egy keveset. Mikor elveszi a flaskát a szájától, kezével letöröl, néhány vízcseppet ajkáról. Leül a párkányra, és onnan szemlélődik tovább. Megcsodálja a szobrot, és a padokat. Aztán a továbbhaladási lehetőségeket fontolgatja. Felpillant a cégérre, mely egy fogadót hivatott hirdetni.* ~Valahol majd meg is kéne szállnom, ha nem akarok a városon kívül aludni a szabad ég alatt.~ *Nem lenne ellenvetése, elvégre sokat aludt már a fák oltalmában, viszont mégiscsak egyszerűbb ha a városon belül alszik. Hirtelen eszébe jut, hogy az is lehet, hogy a falakon belül talál egy részt, ahol békésen meghúzhatja magát, de mégis a csillagos ég alatt van. De ezzel majd később foglalkozik, most még dél sem múlt el. Először megkeresi a piacteret. Feláll, és elgondolkozva elindul az igénytelenebb, de nem feltétlen romos házakból álló negyed felé.*
- Szóval ez lenne itt Arthenior. *Motyogja félhangosan. Egy mellett elsétáló paraszt ember ránéz, mire összehúzza magát.* ~Feltűnést kerülni. Feltűnést kerülni. Feltűnést...~ *Hajára húzza a csuklyáját. Nem szereti, hogy sokan megnézik maguknak élénk lobonca miatt. Bár, sötétkék felsője sem épp visszafogott színű. Viszont ezzel nem tud mit kezdeni. Nincs másik köpönyege, és nem is nagyon szeretne. Még mestere szőtte neki. Visszagondol a szép emlékekre. Hirtelen megrázza a fejét, hogy visszatérjen a jelenbe. Újra a ruhája problémájára gondol. Igaz, hogyha szerezne egy másikat, akkor legalább már csak a haja miatt tekintenének rá furcsán.*
~Merre menjek?~ *Megvakarja a fejét, amitől azonban a kapucni lecsúszik hajáról. Utánakap, és gyorsan újra a fejébe húzza.* ~Akkor először is keressünk, egy piacot. De az merre van?~ *Kétségbe esetten körbenéz.* ~Szükségem lesz egy város térképre. Viszont azt is nagy valószínűséggel a piacon találom.~ Sóhajt egyet, majd körbenéz. Észrevesz egy szökőkutat, melyben tiszta víz csordogál. Odasétál, majd újratölti kulacsát. Iszik egy keveset. Mikor elveszi a flaskát a szájától, kezével letöröl, néhány vízcseppet ajkáról. Leül a párkányra, és onnan szemlélődik tovább. Megcsodálja a szobrot, és a padokat. Aztán a továbbhaladási lehetőségeket fontolgatja. Felpillant a cégérre, mely egy fogadót hivatott hirdetni.* ~Valahol majd meg is kéne szállnom, ha nem akarok a városon kívül aludni a szabad ég alatt.~ *Nem lenne ellenvetése, elvégre sokat aludt már a fák oltalmában, viszont mégiscsak egyszerűbb ha a városon belül alszik. Hirtelen eszébe jut, hogy az is lehet, hogy a falakon belül talál egy részt, ahol békésen meghúzhatja magát, de mégis a csillagos ég alatt van. De ezzel majd később foglalkozik, most még dél sem múlt el. Először megkeresi a piacteret. Feláll, és elgondolkozva elindul az igénytelenebb, de nem feltétlen romos házakból álló negyed felé.*
2616. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-13 21:56:33
Üzenet elküldve: 2014-02-13 21:56:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Új kezdet //
* Korgott a gyomra a tejszínű ködtől, és tudta kutyája is éhes, mivel ugyanakkor és hasonlót esznek. A tejfehér köd csak még jobban erősíti étvágyát, mintha egy hatalmas, tál tejbegrízben ülne. ~Édesanya milyen finomat csinált mindig, a cselédekkel, de már olyat sem fogok enni, talán majd valamelyikük. ~ * Pillant végig húgain, és nővérén. * ~ Vajon valamelyikük, lesz-e olyan jó szakács mint anyjuk, aki igaz ritkán tudott ideje miatt, de mindig szívesen csinálta. ~
* Ahogy a nagybácsira néz, mindig feltör benne egy, mélységes és misztikus düh, valami arra sarkalja vegye elő tőrét, és állítsa a rá bámuló hízelgő disznó szemébe, hogy folyjon ki az az álnok malacszeme, de nem teheti, csak a család tagja. Hiába ha nem a vér szerint akkor is. * ~ Mennyivel humorosabb lenne a barbárokkal élni, bármikor kínozhatnám ezt a pöffeszkedő disznót, egyértelmű hogy én vagyok az erősebb, ő már vén aggastyán. Azt hinné az ember, az idő bölcsebbé tesz, hát nála nagyon nem, számító zsugori, hízelgő tenyérbemászó. Még szerencse, hogy nem ismerem közelebbről. ~
* A párás hideg mindenhova bejut, tehát mindegy milyen ruha van rajta. Épp ezért elegánsan érkezik meg a városba, sajnos botját elvesztette a hatalmas kavalkádban még anno. *
~ Mintha egy kezem vesztettem volna el, sajnálom hogy nem volt időm keresni, és te is öreg harcos hogy nem találtál szagot. ~ * Nem hibáztatja a kutyát, ő a mindene, csupán sajnálja hogy erre nem képezte ki.
A kutya megérzi gazdája nyugtalanságát, majd nagy hosszúkás pofáját hónalja alá dugja és megnyalja pofáját, nem elég párásak így sem. Az érzelmi kötelék hihetetlen erős
köztük. *
- Rendben öreg harcos, hamarosan hazaérünk, keresek neked valami jó kis szukát. Vadászunk majd, és hazaviszel ha berúgok, távol tartod a kisasszonyok bátyjait, és rokonait. Mint a régi szép időkben cimbora.
* Dugják össze orrukat, meredten néznek egymásra, mégis érződik a levegő átveszi kettejük melegségét.
A néma utca csendjét nem töri meg semmi Ysaf beszédét elnyomja, a kocsma monoton, halk zenéje amelytől vérzik a füle. Legszívesebben bemenne és levágná az egész társulatot. * ~ Hogy lehetnek ilyen botfülűek? ~
* A szekér nyikorgása kifejezetten untatja, sőt dühíti, valamint az a tény, hogy Nepi hátán feláll a szőr és Ysafnál keres menedéket, nyugtalanítja, sosem csinálja ezt harci ebe. *
~ Volt hogy valakinek az arcát tépte le, most pedig csoda hogy nem nyüszít, végül is le a kalappal előtte, magas a tűréshatára.
Meg kellene szereznem azokat a sötét lovakat, valami megfog bennük, talán hogy érzik rajtunk a vér szagát, és nem riadnak meg elvinni minket? Nem úgy mint a csökött gnóm, akit leszúrnék az üzlet után. Már ha Eldar engedi. ~
* Apja és a gnóm csöndben társalog, nem is figyel oda rájuk, inkább cirógatja kutyáját, és fürkészi testvérei szemét. Vizsgálja a köd különböző oldalait. * ~ Tökéletes nap egy tiszta gyilkosságra. ~
- Nemde Nepi?
* Felfigyelnek, mai furcsaságára is de nem szólnak, vagy nem mernek szólni. Ki így ki úgy. Megállásukat észlelve, kapja csak fel fejét és hagyja abba a pofátlan arcba nézést egy pillanatra amelytől, sokaknak fel áll hátukon a szőr, de mégis arcátlanul és leplezetlenül, néz valakire, és olvassa le milyen álarc van rajta, az övét tudja pontosan. Az unott kifejezést majdnem megtörte, Nepivel való köteléke miatt, de a kutya is megérzi álarcát. És tudja, gazdájától nem kell tartania, nincs rajta az a vérdüh amely az orkokat szokta elönteni.
Több napja nem látta kijönni magán, azóta az este óta, de vágyja az élet kioltásának remek érzését. Valami különös perverzió alakult ki benne. De vajon az ölebben is előtérbe került e az emberi vér az étlapon? Csupán néznek egymásra. *
- Ysaf, vigyázz Nepire, meg segíts a nővéreidnek is a cipekedésben, Enelye, te meg a bácsikádnak a könyveivel. Szedjük össze gyorsan a holminkat, mielőbb túl akarok lenni a beköltözésen! *Mondja apja, csak azért kapta fel fejét, mert a neve volt az első szó, kis dühöt érez amiért megzavarták a Nepvel való kontaktját. *
- Igenis apám, ahogy kívánod. * Felkapja saját bőröndjét majd még három másikat, a kutya is szájába vesz egyet, és egymásra biccentenek, gazda és öleb, már tudják egymás mellet fogják rátenni lábukat először erre a macskaköves útra, mindketten némán lépnek le Ysaf cipőjének köszönhetően, Nepi pedig kutya ügyességének.
Segít testvéreinek lejönni, a női ruha sokkal bajosabb mint a férfi, még utazáshoz is. Majd elkezdenek sétálni a kikövezett úton a fényt követve. Remélve hogy új életet kezdhetnek, a régi lezárásával. *
A hozzászólás írója (Ysaf Lipis Auvre'thym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.13 21:58:49
* Korgott a gyomra a tejszínű ködtől, és tudta kutyája is éhes, mivel ugyanakkor és hasonlót esznek. A tejfehér köd csak még jobban erősíti étvágyát, mintha egy hatalmas, tál tejbegrízben ülne. ~Édesanya milyen finomat csinált mindig, a cselédekkel, de már olyat sem fogok enni, talán majd valamelyikük. ~ * Pillant végig húgain, és nővérén. * ~ Vajon valamelyikük, lesz-e olyan jó szakács mint anyjuk, aki igaz ritkán tudott ideje miatt, de mindig szívesen csinálta. ~
* Ahogy a nagybácsira néz, mindig feltör benne egy, mélységes és misztikus düh, valami arra sarkalja vegye elő tőrét, és állítsa a rá bámuló hízelgő disznó szemébe, hogy folyjon ki az az álnok malacszeme, de nem teheti, csak a család tagja. Hiába ha nem a vér szerint akkor is. * ~ Mennyivel humorosabb lenne a barbárokkal élni, bármikor kínozhatnám ezt a pöffeszkedő disznót, egyértelmű hogy én vagyok az erősebb, ő már vén aggastyán. Azt hinné az ember, az idő bölcsebbé tesz, hát nála nagyon nem, számító zsugori, hízelgő tenyérbemászó. Még szerencse, hogy nem ismerem közelebbről. ~
* A párás hideg mindenhova bejut, tehát mindegy milyen ruha van rajta. Épp ezért elegánsan érkezik meg a városba, sajnos botját elvesztette a hatalmas kavalkádban még anno. *
~ Mintha egy kezem vesztettem volna el, sajnálom hogy nem volt időm keresni, és te is öreg harcos hogy nem találtál szagot. ~ * Nem hibáztatja a kutyát, ő a mindene, csupán sajnálja hogy erre nem képezte ki.
A kutya megérzi gazdája nyugtalanságát, majd nagy hosszúkás pofáját hónalja alá dugja és megnyalja pofáját, nem elég párásak így sem. Az érzelmi kötelék hihetetlen erős
köztük. *
- Rendben öreg harcos, hamarosan hazaérünk, keresek neked valami jó kis szukát. Vadászunk majd, és hazaviszel ha berúgok, távol tartod a kisasszonyok bátyjait, és rokonait. Mint a régi szép időkben cimbora.
* Dugják össze orrukat, meredten néznek egymásra, mégis érződik a levegő átveszi kettejük melegségét.
A néma utca csendjét nem töri meg semmi Ysaf beszédét elnyomja, a kocsma monoton, halk zenéje amelytől vérzik a füle. Legszívesebben bemenne és levágná az egész társulatot. * ~ Hogy lehetnek ilyen botfülűek? ~
* A szekér nyikorgása kifejezetten untatja, sőt dühíti, valamint az a tény, hogy Nepi hátán feláll a szőr és Ysafnál keres menedéket, nyugtalanítja, sosem csinálja ezt harci ebe. *
~ Volt hogy valakinek az arcát tépte le, most pedig csoda hogy nem nyüszít, végül is le a kalappal előtte, magas a tűréshatára.
Meg kellene szereznem azokat a sötét lovakat, valami megfog bennük, talán hogy érzik rajtunk a vér szagát, és nem riadnak meg elvinni minket? Nem úgy mint a csökött gnóm, akit leszúrnék az üzlet után. Már ha Eldar engedi. ~
* Apja és a gnóm csöndben társalog, nem is figyel oda rájuk, inkább cirógatja kutyáját, és fürkészi testvérei szemét. Vizsgálja a köd különböző oldalait. * ~ Tökéletes nap egy tiszta gyilkosságra. ~
- Nemde Nepi?
* Felfigyelnek, mai furcsaságára is de nem szólnak, vagy nem mernek szólni. Ki így ki úgy. Megállásukat észlelve, kapja csak fel fejét és hagyja abba a pofátlan arcba nézést egy pillanatra amelytől, sokaknak fel áll hátukon a szőr, de mégis arcátlanul és leplezetlenül, néz valakire, és olvassa le milyen álarc van rajta, az övét tudja pontosan. Az unott kifejezést majdnem megtörte, Nepivel való köteléke miatt, de a kutya is megérzi álarcát. És tudja, gazdájától nem kell tartania, nincs rajta az a vérdüh amely az orkokat szokta elönteni.
Több napja nem látta kijönni magán, azóta az este óta, de vágyja az élet kioltásának remek érzését. Valami különös perverzió alakult ki benne. De vajon az ölebben is előtérbe került e az emberi vér az étlapon? Csupán néznek egymásra. *
- Ysaf, vigyázz Nepire, meg segíts a nővéreidnek is a cipekedésben, Enelye, te meg a bácsikádnak a könyveivel. Szedjük össze gyorsan a holminkat, mielőbb túl akarok lenni a beköltözésen! *Mondja apja, csak azért kapta fel fejét, mert a neve volt az első szó, kis dühöt érez amiért megzavarták a Nepvel való kontaktját. *
- Igenis apám, ahogy kívánod. * Felkapja saját bőröndjét majd még három másikat, a kutya is szájába vesz egyet, és egymásra biccentenek, gazda és öleb, már tudják egymás mellet fogják rátenni lábukat először erre a macskaköves útra, mindketten némán lépnek le Ysaf cipőjének köszönhetően, Nepi pedig kutya ügyességének.
Segít testvéreinek lejönni, a női ruha sokkal bajosabb mint a férfi, még utazáshoz is. Majd elkezdenek sétálni a kikövezett úton a fényt követve. Remélve hogy új életet kezdhetnek, a régi lezárásával. *
A hozzászólás írója (Ysaf Lipis Auvre'thym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.13 21:58:49
2615. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-13 20:43:54
Üzenet elküldve: 2014-02-13 20:43:54
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Új kezdet //
* Sűrű, gomolygó köd ereszkedett aznap éjjel a városra, tejfehér fátylával beburkolva a házakat, elnyelve az alakokat, fényeket, talán még a hangokat is. Az utcák kiürültek, a lakók kulcsra zárták ajtajukat; a hömpölygő ködben, a hideg éjszakai levegőben ott lóg valami megfoghatatlan, baljós érzés.
Máskor a főtéren is nyüzsögnek még az andalgó, esti sétára induló szerelmespárok, marcona strázsák, vagy a kocsmából kitámolygó részeg alakok, de most a tér is tehetetlenül adja meg magát a mozdulatlanságnak, mintha megállt volna az idő, csak a Pegazusból kiszűrődő tompa muzsika oldja valamelyest a feszült, néma csendet.
Egyre erősödő ütemes kopogás töri meg a fülsértő némaságot, valahonnan a távolból, tompán áthatolva a sűrű ködfoszlányokon, s előbb alig láthatóan, majd egyre élesebben kirajzolódik egy apró fényes pont. Két sovány, éjszín ló tűnik fel a téren, patkójuk meg-meg csúszik a nyirkos macskaköveken, nyomukban rozoga hintó döcög nyikorogva, csattogva, kerekei minden apró kátyúnál olyan fájdalmasan reccsennek, mintha csak szekundumok választanák el a kocsit attól,
hogy összeszakadjon.
A paripákat egy tömzsi, kopott barna mellényes, széles karimájú kalapot viselő gnóm hajtja, mellette egy magas, szikár alak foglal helyet, térdig érő, fekete kabátjában, sötétszürke tincsei csapzottan pihennek vállán. Finom vonásait most meggyötört, fáradt ráncok csúfítják, jégkék szemei hunyorogva pásztázzák a főteret, de ebben az időben az orráig is alig lát. Mögöttük két sorban, egymással szemben foglal helyet a család többi tagja: bal oldalt húga, Dasyra, legfiatalabb gyermeke, Allisy, valamint egy szem fia, Ysaf. A fiúval szemben a középső gyermek, Segandrina, mellette a családfő sógora, az idős Kyltheniel bácsi, balján pedig a fattyú fél elf gyermek, Enelye ülnek. A hosszú zötykölődés a kikötőtől őket is kimeríthette, pláne egy ilyen zsúfolt szekéren; lábaiknál ott hever minden holmijuk mi van, kisebb-nagyobb motyókban, valamint féltve őrzött hangszereik, tokkal, vagy anélkül. S ha még ez sem lenne elég szegény rozoga kocsinak, a szekér végében egy megtermett, éjszín kutya üldögél felborzolt szőrrel, idegesen bámulva a sűrű ködbe. Fejét ide-oda kapja, mintha aggasztó zajokat hallana, de maga sem tudná eldönteni, hogy merről, milyen távolságról.
A gnóm a tér közepére érve meghúzza a kantárt, s ahogyan a szekér nyikorogva megáll, a főtérre egy pillanat erejéig újra rátelepszik az az őrjítő némaság. Eldar, a családfő száll le először, csizmája tompán koppan a kövezeten, aztán a gnóm is lekászálódik a szekérről, apró kezeivel leakasztva a kocsin himbálódzó fényes lámpást.*
- Akkor el tud vezetni minket ahhoz a kúriához?
* Az elf hangja még ily fáradtan is lágyan és tisztán cseng, ahogyan a kocsisnak feltett kérdésével megtöri a csendet. Az magasra emeli a lámpást, a sercegve égő gyertya halovány fényénél szemügyre veszi előbb a hátul utazókat, majd az apát. *
- Igen, ahogyan ígértem megmutatom maguknak, nincs messze.
* Eldar egy bólintással nyugtázza a választ, majd összébb húzza magán kabátját. Hiába tekint körbe, hogy szemügyre vegye újdonsült otthonukat, a levegő városának kőházait, labirintusszerűen kanyargó kusza utcácskáit, s mindenekelőtt népeit, egyelőre csak áthatolhatatlan, gomolygó fehérséget lát. *
~ Megérkeztünk hát... de ez még csak a kezdet, egy új kezdet. Eleniel, büszke lennél ránk!~
* Visszafordul a kocsi felé, s ahogyan végigtekint az Auvre'thymeken, alig látható, halovány mosoly kúszik fakó arcára. Itt vannak, megérkeztek, épen és egészségesen, ahogy azt feleségének megígérte azon a tragikus estén. Egyszerre tölti el a büszkeség melengető érzése, meg a végtelen keserűség, melynek fagyos karmai kíméletlenül tépik, marcangolják lelkét. Vajon lesz még valaha olyan jó kedélyű, derűs, mint egykoron? A családjáért muszáj lesz. *
- Ysaf, vigyázz Nepire, meg segíts a nővéreidnek is a cipekedésben, Enelye, te meg a bácsikádnak a könyveivel. Szedjük össze gyorsan a holminkat, mielőbb túl akarok lenni a beköltözésen!
* Felmászik vissza a kocsi elejére, s kiemeli a csomagok közül saját motyóját, egy kisebb zsákot, meg fényes bőrtokjában pihenő lantját. Az ő zsákja igen kicsi- legalábbis némelyik hölgy méretes csomagjához képest-, ő tényleg csak a legszükségesebb dolgait hozta magával. Leugrik a szekérről és visszabattyog a lámpással világító gnóm mellé. *
- Gyakori itt ez a komor idő? Kedvemre való!
* Valóban, a a vészjósló, nyugtalanító érzés mi a levegőben vibrál, cirógatja bőrét, simítva fut végig gerince mentén egészen tarkója közepéig, hogy aztán kellemesen beleborzongjon. Kérdőn visszafordul a cihelődő családtagok felé, de fél füllel még hallja a gnóm rekedtes, értetlenkedő hangját:*
- Még sosem láttam ilyen ködöt erre!
* Sűrű, gomolygó köd ereszkedett aznap éjjel a városra, tejfehér fátylával beburkolva a házakat, elnyelve az alakokat, fényeket, talán még a hangokat is. Az utcák kiürültek, a lakók kulcsra zárták ajtajukat; a hömpölygő ködben, a hideg éjszakai levegőben ott lóg valami megfoghatatlan, baljós érzés.
Máskor a főtéren is nyüzsögnek még az andalgó, esti sétára induló szerelmespárok, marcona strázsák, vagy a kocsmából kitámolygó részeg alakok, de most a tér is tehetetlenül adja meg magát a mozdulatlanságnak, mintha megállt volna az idő, csak a Pegazusból kiszűrődő tompa muzsika oldja valamelyest a feszült, néma csendet.
Egyre erősödő ütemes kopogás töri meg a fülsértő némaságot, valahonnan a távolból, tompán áthatolva a sűrű ködfoszlányokon, s előbb alig láthatóan, majd egyre élesebben kirajzolódik egy apró fényes pont. Két sovány, éjszín ló tűnik fel a téren, patkójuk meg-meg csúszik a nyirkos macskaköveken, nyomukban rozoga hintó döcög nyikorogva, csattogva, kerekei minden apró kátyúnál olyan fájdalmasan reccsennek, mintha csak szekundumok választanák el a kocsit attól,
hogy összeszakadjon.
A paripákat egy tömzsi, kopott barna mellényes, széles karimájú kalapot viselő gnóm hajtja, mellette egy magas, szikár alak foglal helyet, térdig érő, fekete kabátjában, sötétszürke tincsei csapzottan pihennek vállán. Finom vonásait most meggyötört, fáradt ráncok csúfítják, jégkék szemei hunyorogva pásztázzák a főteret, de ebben az időben az orráig is alig lát. Mögöttük két sorban, egymással szemben foglal helyet a család többi tagja: bal oldalt húga, Dasyra, legfiatalabb gyermeke, Allisy, valamint egy szem fia, Ysaf. A fiúval szemben a középső gyermek, Segandrina, mellette a családfő sógora, az idős Kyltheniel bácsi, balján pedig a fattyú fél elf gyermek, Enelye ülnek. A hosszú zötykölődés a kikötőtől őket is kimeríthette, pláne egy ilyen zsúfolt szekéren; lábaiknál ott hever minden holmijuk mi van, kisebb-nagyobb motyókban, valamint féltve őrzött hangszereik, tokkal, vagy anélkül. S ha még ez sem lenne elég szegény rozoga kocsinak, a szekér végében egy megtermett, éjszín kutya üldögél felborzolt szőrrel, idegesen bámulva a sűrű ködbe. Fejét ide-oda kapja, mintha aggasztó zajokat hallana, de maga sem tudná eldönteni, hogy merről, milyen távolságról.
A gnóm a tér közepére érve meghúzza a kantárt, s ahogyan a szekér nyikorogva megáll, a főtérre egy pillanat erejéig újra rátelepszik az az őrjítő némaság. Eldar, a családfő száll le először, csizmája tompán koppan a kövezeten, aztán a gnóm is lekászálódik a szekérről, apró kezeivel leakasztva a kocsin himbálódzó fényes lámpást.*
- Akkor el tud vezetni minket ahhoz a kúriához?
* Az elf hangja még ily fáradtan is lágyan és tisztán cseng, ahogyan a kocsisnak feltett kérdésével megtöri a csendet. Az magasra emeli a lámpást, a sercegve égő gyertya halovány fényénél szemügyre veszi előbb a hátul utazókat, majd az apát. *
- Igen, ahogyan ígértem megmutatom maguknak, nincs messze.
* Eldar egy bólintással nyugtázza a választ, majd összébb húzza magán kabátját. Hiába tekint körbe, hogy szemügyre vegye újdonsült otthonukat, a levegő városának kőházait, labirintusszerűen kanyargó kusza utcácskáit, s mindenekelőtt népeit, egyelőre csak áthatolhatatlan, gomolygó fehérséget lát. *
~ Megérkeztünk hát... de ez még csak a kezdet, egy új kezdet. Eleniel, büszke lennél ránk!~
* Visszafordul a kocsi felé, s ahogyan végigtekint az Auvre'thymeken, alig látható, halovány mosoly kúszik fakó arcára. Itt vannak, megérkeztek, épen és egészségesen, ahogy azt feleségének megígérte azon a tragikus estén. Egyszerre tölti el a büszkeség melengető érzése, meg a végtelen keserűség, melynek fagyos karmai kíméletlenül tépik, marcangolják lelkét. Vajon lesz még valaha olyan jó kedélyű, derűs, mint egykoron? A családjáért muszáj lesz. *
- Ysaf, vigyázz Nepire, meg segíts a nővéreidnek is a cipekedésben, Enelye, te meg a bácsikádnak a könyveivel. Szedjük össze gyorsan a holminkat, mielőbb túl akarok lenni a beköltözésen!
* Felmászik vissza a kocsi elejére, s kiemeli a csomagok közül saját motyóját, egy kisebb zsákot, meg fényes bőrtokjában pihenő lantját. Az ő zsákja igen kicsi- legalábbis némelyik hölgy méretes csomagjához képest-, ő tényleg csak a legszükségesebb dolgait hozta magával. Leugrik a szekérről és visszabattyog a lámpással világító gnóm mellé. *
- Gyakori itt ez a komor idő? Kedvemre való!
* Valóban, a a vészjósló, nyugtalanító érzés mi a levegőben vibrál, cirógatja bőrét, simítva fut végig gerince mentén egészen tarkója közepéig, hogy aztán kellemesen beleborzongjon. Kérdőn visszafordul a cihelődő családtagok felé, de fél füllel még hallja a gnóm rekedtes, értetlenkedő hangját:*
- Még sosem láttam ilyen ködöt erre!
2614. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-13 18:25:45
Üzenet elküldve: 2014-02-13 18:25:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Freyai, és Caisys//
*Namármost, egy elfszerű páfrány, ami még beszél is, ráadásul női hangon eléggé zavarba ejtő. Eleve úgy képzelné az utca kölke, hogy ha már adott helyzetben visszaszól a bozót, akkor azt mindenképp mélyen zengő tónuson teszi. Így viszont elég nehéz elvonatkoztatni. Zöldül, meg rügyeskedik, de mégis csak nő! Asszonynépektől pedig hallott már eféle szavakat, kapott már ajánlatot az utcán, hogy némi aranyért bizonyos szolgáltatásokat élvezhet.*
-Ugyan kérlek, ne legyél már ennyire útszéli.
*Fanyalog kicsit kezdésnek, és bár veszélyérzete a nullával egyenlő, most mégis kissé beijedt, ez a virágzás dolog a nőknél, most komolyan? És még ő fizessen azért, hogy valakire rájöjjön a havi baj? Pont most? A jelenlétében? Egérutat!*
-Tudom-tudom. *Emeli fel, megállást jelezve fájdalmak nélkül mozdítható karját.* -Megítélve külsőmet sokan gondolják, de nem. Nem vagyok a városi tanács tagja, tőlük kérd a jussod.
*Mosolyog rá bátorítóan a levelesre, majd maga részéről, szépen csendben figyelő üzemmódba is kapcsolna, míg Thela ki lelkesedi magát. Épp csak a lány igen pontos útbaigazítását hagyja jóvá, egy halk mormogással.*
-Aham, pont amerről érkeztél. Az meg ott egy fa. *Biccent fejével oldalra a padok irányába.* -Nagyon jó hallgatóság, sosem szól közbe.
*Komisz vigyorral pillant a zöldre, bár egyértelműen látszik, a zúzódássokkal tarkított arc bizony őszintén érdeklődő is egyben.*
*Namármost, egy elfszerű páfrány, ami még beszél is, ráadásul női hangon eléggé zavarba ejtő. Eleve úgy képzelné az utca kölke, hogy ha már adott helyzetben visszaszól a bozót, akkor azt mindenképp mélyen zengő tónuson teszi. Így viszont elég nehéz elvonatkoztatni. Zöldül, meg rügyeskedik, de mégis csak nő! Asszonynépektől pedig hallott már eféle szavakat, kapott már ajánlatot az utcán, hogy némi aranyért bizonyos szolgáltatásokat élvezhet.*
-Ugyan kérlek, ne legyél már ennyire útszéli.
*Fanyalog kicsit kezdésnek, és bár veszélyérzete a nullával egyenlő, most mégis kissé beijedt, ez a virágzás dolog a nőknél, most komolyan? És még ő fizessen azért, hogy valakire rájöjjön a havi baj? Pont most? A jelenlétében? Egérutat!*
-Tudom-tudom. *Emeli fel, megállást jelezve fájdalmak nélkül mozdítható karját.* -Megítélve külsőmet sokan gondolják, de nem. Nem vagyok a városi tanács tagja, tőlük kérd a jussod.
*Mosolyog rá bátorítóan a levelesre, majd maga részéről, szépen csendben figyelő üzemmódba is kapcsolna, míg Thela ki lelkesedi magát. Épp csak a lány igen pontos útbaigazítását hagyja jóvá, egy halk mormogással.*
-Aham, pont amerről érkeztél. Az meg ott egy fa. *Biccent fejével oldalra a padok irányába.* -Nagyon jó hallgatóság, sosem szól közbe.
*Komisz vigyorral pillant a zöldre, bár egyértelműen látszik, a zúzódássokkal tarkított arc bizony őszintén érdeklődő is egyben.*
2613. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-13 14:32:04
Üzenet elküldve: 2014-02-13 14:32:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Nem sok időt töltött a birtokon. A maga részéről örült, hogy az öregnek sikerült megválnia az árujától. Hogy mi történt azt nem tudja pontosan, talán maga a várúr vette meg és ezért nem érezte már szükségét, hogy továbbra is vele tartsanak.
Pár nappal később érkezett meg Artheniorba miként társa és útja a templom felé vezetett. Tekintete megpihen az őrökön, félre is húzódik, hogy ha szükségét érzik feltehessenek néhány kérdést miket szinte minden alkalommal amikor valaki átlépi a város kapuját.
Gyorsan szabadul. Hópehely hátán lassan poroszkál végig a főtéren. Útja a piactéren vezet keresztül ahol vesz néhány szem friss gyümölcsöt majd folytatja az útját a templomba ahol reméli, hogy már várják és az is gondolatai között motoszkál, hátha találkozna ismét azzal a nagyhatalmú mágussal akitől a mágiatanulást nem is olyan régen megkezdte.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.13 14:36:11
Pár nappal később érkezett meg Artheniorba miként társa és útja a templom felé vezetett. Tekintete megpihen az őrökön, félre is húzódik, hogy ha szükségét érzik feltehessenek néhány kérdést miket szinte minden alkalommal amikor valaki átlépi a város kapuját.
Gyorsan szabadul. Hópehely hátán lassan poroszkál végig a főtéren. Útja a piactéren vezet keresztül ahol vesz néhány szem friss gyümölcsöt majd folytatja az útját a templomba ahol reméli, hogy már várják és az is gondolatai között motoszkál, hátha találkozna ismét azzal a nagyhatalmú mágussal akitől a mágiatanulást nem is olyan régen megkezdte.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.13 14:36:11
2612. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-13 14:11:35
Üzenet elküldve: 2014-02-13 14:11:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
*Olfreen elhagyja a várúr birtokát, és visszatér Artheniorba. A küldetés nem lett olyan mint amilyennek gondolta, de azért volt egy éles harci helyzet, ahol nem is szerepelt túl szégyenletesen.
Az elfel abban maradtak ,hogy tanulnak végre egy kis mágiát a templomban , mert végül is ez a sötét elfnek is a fő célja. Az út hamar eltelik, lovát enyhén meghajtva hamar visszatér városba. A főkapun belovagolva odabiccent az őröknek, akik futó pillantást vetnek a csuklyásra, majd továbbengedik. Innen indultak el nem olyan régen, Olfreen elmereng azon ,hogy itt a szökőkútnál várták, hogy összejöjjön mindenki. Már ott sem ment minden zökkenőmentesen, nehezen gyűlt össze a csapat, aztán menet közben is leszakadoztak a tagok. De azért némi arany ütötte a markát, és egy nőneműhöz is közelebb került, még ha egy elf is a lány. Nem sokat akar vacakolni, a templomba akar érni minél előbb, de némi pénzre még azért szüksége van, mert a mágia tanulás nem olcsó mulatság A gazdagok negyede felé indul, ott kaphatja a legjobb munkákat jelenleg.*
Az elfel abban maradtak ,hogy tanulnak végre egy kis mágiát a templomban , mert végül is ez a sötét elfnek is a fő célja. Az út hamar eltelik, lovát enyhén meghajtva hamar visszatér városba. A főkapun belovagolva odabiccent az őröknek, akik futó pillantást vetnek a csuklyásra, majd továbbengedik. Innen indultak el nem olyan régen, Olfreen elmereng azon ,hogy itt a szökőkútnál várták, hogy összejöjjön mindenki. Már ott sem ment minden zökkenőmentesen, nehezen gyűlt össze a csapat, aztán menet közben is leszakadoztak a tagok. De azért némi arany ütötte a markát, és egy nőneműhöz is közelebb került, még ha egy elf is a lány. Nem sokat akar vacakolni, a templomba akar érni minél előbb, de némi pénzre még azért szüksége van, mert a mágia tanulás nem olcsó mulatság A gazdagok negyede felé indul, ott kaphatja a legjobb munkákat jelenleg.*
2611. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-13 13:13:57
Üzenet elküldve: 2014-02-13 13:13:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
*Figyelmesen hallgatta a mellette ülő férfit, a város bokor díszeiről. Elképed a hallottakon, s egy kissé mérges is lesz. Itt van a város mellett egy gyönyörű erdő, akkor meg mégis mi szükség van arra, hogy így kihasználják az elfeket. Habár munka szempontjából nem lehet rossz, de ezt akkor sem tudja elfogadni. Kihasználásnak tartja.
Épp elkezdte volna kifejteni a nemtetszését, amikor az idegen fajtársa hozzájuk lép.
Szemein látszik a csillogás, hogy gyönyörködik a lányban. Még soha életében nem látott ehhez hasonló jelenséget.
Organthelának feltűnik a lány hangnemei, ahogy a férfihoz, s ahogy őhozzá beszélt. De betudja annak, hogy biztos minden elf egymással ilyen hangnemben beszél, bárhol járnak is a világon, hiába nem ismerik még egymást. Habár, eddigi útja során is mindenkivel próbált kedvesen beszélni.
Caisys kérdésére boldogan válaszol.*
-Látod ott azt a kaput? * mutat maga elé. Pont a város főkapujával szembe ült le a szökőkút szélére.* - Ha azon kimész akkor rögtön meglátod az erdőt. Gyönyörű szép. Telis-tele van különböző növényekkel, amelyekről még életemben nem hallottam. Talán ezért is telt el hosszú idő, amíg a városba értem. Bár jó lenne az erdőben aludni, ahogy szoktam, de úgy gondoltam, mivel ez az első alkalom, hogy egy városban vagyok, így kipróbálok egy fogadót. Nem lenne kedved hozzánk csatlakozni?
*Majd, hirtelen vált témát, s elkezd érdeklődni a Caisys felől*
-Egyébként megkérdezhetem, hogy te milyen elf vagy? Még sose láttam hozzád hasonlót, sőt nem is hallottam! Vagy ilyenre mindenki képes? Ha igen, akkor hogyan? Honnan jöttél, honnan származol?
*Látszik rajta, hogy őszintén érdeklődik a lány természete iránt, s szeretne mindent megtudni róla.*
A hozzászólás írója (Organthela Freyai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.13 13:18:44
Épp elkezdte volna kifejteni a nemtetszését, amikor az idegen fajtársa hozzájuk lép.
Szemein látszik a csillogás, hogy gyönyörködik a lányban. Még soha életében nem látott ehhez hasonló jelenséget.
Organthelának feltűnik a lány hangnemei, ahogy a férfihoz, s ahogy őhozzá beszélt. De betudja annak, hogy biztos minden elf egymással ilyen hangnemben beszél, bárhol járnak is a világon, hiába nem ismerik még egymást. Habár, eddigi útja során is mindenkivel próbált kedvesen beszélni.
Caisys kérdésére boldogan válaszol.*
-Látod ott azt a kaput? * mutat maga elé. Pont a város főkapujával szembe ült le a szökőkút szélére.* - Ha azon kimész akkor rögtön meglátod az erdőt. Gyönyörű szép. Telis-tele van különböző növényekkel, amelyekről még életemben nem hallottam. Talán ezért is telt el hosszú idő, amíg a városba értem. Bár jó lenne az erdőben aludni, ahogy szoktam, de úgy gondoltam, mivel ez az első alkalom, hogy egy városban vagyok, így kipróbálok egy fogadót. Nem lenne kedved hozzánk csatlakozni?
*Majd, hirtelen vált témát, s elkezd érdeklődni a Caisys felől*
-Egyébként megkérdezhetem, hogy te milyen elf vagy? Még sose láttam hozzád hasonlót, sőt nem is hallottam! Vagy ilyenre mindenki képes? Ha igen, akkor hogyan? Honnan jöttél, honnan származol?
*Látszik rajta, hogy őszintén érdeklődik a lány természete iránt, s szeretne mindent megtudni róla.*
A hozzászólás írója (Organthela Freyai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.13 13:18:44
2610. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-13 06:12:36
Üzenet elküldve: 2014-02-13 06:12:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Organthela és Jaz//
*Szemei perceken át csukva vannak és egyedül a víz csobogása tölti ki elméjét. Végül hátradönti fejét és a kék eget kezdi el szemlélni. Elképzeli álmai erdőjét, ahol a legmérgezőbb növények élnek és sok-sok halálra vágyó kuncsaft van. Ám nem tud eme képzeletvilágban sokáig élni, hisz egy váratlan beszédfoszlány üti meg füleit. Oldalra fordítja fejét, hogy szemügyre vegye azokat akiktől el-el csípte a szavakat. Mélyzöld szemeivel először a szőkét veszi célba. Rögtön felismeri benne a fajtársat és ez némi örömet lobbant lelkében, hogy nem egyedül van itt elf a városban. Tetszik neki a hölgyemény, de inkább a férfi vonzza tekintetét. Egy félmosoly ül ki arcára, melyből egy éles fog kivillan. Hamarosan egy igen jó gondolat jut eszébe. Feláll megigazgatja növénykéit, majd odalép a kettőhöz. Tekintete enyhe és barátságos.*
-Drága úrfi, ha ennyire tetszik munkásságom, akkor kérem a fizetségemet és máris kivirágzom.-*Hangja szépen cseng, de van benne valami komorság. Majd a lányhoz fordul és immár sokkal barátságosabban szólal meg.*
-Üdv fajtársam. Nem tudsz itt egy jó erdőt, mert mindjárt lejár a műszak és mehetek aludni. Csakhogy új vagyok itt és lám fogalmam sincs, hogy hol a francban is vagyok.-
*Szemei perceken át csukva vannak és egyedül a víz csobogása tölti ki elméjét. Végül hátradönti fejét és a kék eget kezdi el szemlélni. Elképzeli álmai erdőjét, ahol a legmérgezőbb növények élnek és sok-sok halálra vágyó kuncsaft van. Ám nem tud eme képzeletvilágban sokáig élni, hisz egy váratlan beszédfoszlány üti meg füleit. Oldalra fordítja fejét, hogy szemügyre vegye azokat akiktől el-el csípte a szavakat. Mélyzöld szemeivel először a szőkét veszi célba. Rögtön felismeri benne a fajtársat és ez némi örömet lobbant lelkében, hogy nem egyedül van itt elf a városban. Tetszik neki a hölgyemény, de inkább a férfi vonzza tekintetét. Egy félmosoly ül ki arcára, melyből egy éles fog kivillan. Hamarosan egy igen jó gondolat jut eszébe. Feláll megigazgatja növénykéit, majd odalép a kettőhöz. Tekintete enyhe és barátságos.*
-Drága úrfi, ha ennyire tetszik munkásságom, akkor kérem a fizetségemet és máris kivirágzom.-*Hangja szépen cseng, de van benne valami komorság. Majd a lányhoz fordul és immár sokkal barátságosabban szólal meg.*
-Üdv fajtársam. Nem tudsz itt egy jó erdőt, mert mindjárt lejár a műszak és mehetek aludni. Csakhogy új vagyok itt és lám fogalmam sincs, hogy hol a francban is vagyok.-
2609. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-13 02:57:23
Üzenet elküldve: 2014-02-13 02:57:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
*Az elcsigázott alak végre megpillantja a város kapuját. A látvány némi erőt ad Azilnak, így egy árnyalattal gyorsabban lépked. A kapuban két jól felszerelt őr strázsál. Jöttére az egyikük az óriás elé lép, végig méri, majd megszólítja.*
-Üdvözlöm az észak-nyugati kapunál. Megkérdezhetem mi járatban van itt?
*Kérdezi az őr. Hangja semmilyen élt nem hordoz, pusztán a munkáját végzi. Azil lassan előveszi az egyik erszényét, megcsörgeti, majd válaszol.*
-Balul járt utazó vagyok, szállásra és kovácsra volna szükségem.
*Az őr értően bólint, majd egy bizonyos irányba mutatva folytatja.*
-Itt nem messze van a Pegazus. Ott kaphat ételt, szállást. Kovácsunk is van, bár az innen messze esik. Menjen nyugodtan, de kérem kerülje a bajt. Az ön érdekében.
*Magyarázza az őr tárgyilagosan, majd félre áll, hogy utat engedjen az óriásnak. Azil csupán biccent viszonzásul, és elindul a mutatott irányba. Hamarosan meg is találja a fogadót, ami bár kicsit alacsony neki, szó nélkül nyit be.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.02.13 08:54:25, a következő indokkal:
Helyesírási hibák és elgépelések tömkelege.
-Üdvözlöm az észak-nyugati kapunál. Megkérdezhetem mi járatban van itt?
*Kérdezi az őr. Hangja semmilyen élt nem hordoz, pusztán a munkáját végzi. Azil lassan előveszi az egyik erszényét, megcsörgeti, majd válaszol.*
-Balul járt utazó vagyok, szállásra és kovácsra volna szükségem.
*Az őr értően bólint, majd egy bizonyos irányba mutatva folytatja.*
-Itt nem messze van a Pegazus. Ott kaphat ételt, szállást. Kovácsunk is van, bár az innen messze esik. Menjen nyugodtan, de kérem kerülje a bajt. Az ön érdekében.
*Magyarázza az őr tárgyilagosan, majd félre áll, hogy utat engedjen az óriásnak. Azil csupán biccent viszonzásul, és elindul a mutatott irányba. Hamarosan meg is találja a fogadót, ami bár kicsit alacsony neki, szó nélkül nyit be.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.02.13 08:54:25, a következő indokkal:
Helyesírási hibák és elgépelések tömkelege.
2608. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-12 20:38:37
Üzenet elküldve: 2014-02-12 20:38:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Freyai, és kicsit Caisys//
*Hajj, ha tudna olvasni a gondolatokban, most repesne örömében, hogy Férfinak titulálják, végre! Mások is. Sajnálatos módon azonban nincsenek ilyen különleges képességei, így be kell érje az önelégedettség azon fokával, ahol épp leledzik (jó magasan).
Tegez kapásból, mint régi ismerőst, minden különösebb ok nélkül.*
-Mert várnod kellett.
*Hangzik az egyszerű válasz. És érdeklődve csüng Freyai minden szaván, mint mikor egészen kicsi gyermek okfejtéseit hallgatja a Felnőtt; mosolyogva, derülve, bólogatva, inkább el, mint lenézőn. Nem reagál ezenfelül, sem a hasznos tanácsokra, sem a bemutatkozásra.*
-Egy csomó hely van, ahol meghúzhatod magad. *Veti oda hanyag láblógatás közben, mert, miért is ne? Hisz épp az imént ismerte be, hogy ő sem veti meg a szabad ég alatt alvást.* -Ez is a városi lét egyik szépsége. *Kacsint a lányra.* -Van egy fogadó egyébként a közelben, elég takaros szobákkal. Arra.
*Mutat az adott irányba. Tekintete követi Organtheláét, ő is kiszúrja a sétáló sövényt, és még mindig a nagyonzöldet vizsgálgatva ad választ a lánynak.*
-Térdíszítő elem. De csak minden másnap. Egyébként útjelző. Ezek szerint ma páros nap van. *Vonja meg vállát (azt az egyet, amelyik nem fáj) és fordul vissza Organthela felé. Hangját nem halkítja, nem suttog, és nem zavarja, ha bárki is meghallja.* Olcsóbb így tudod, meg egyszerűbb is, ezek járkálnak a városban, és mindenhová visznek némi természetet, zöldet. Meg is lehet rendelni őket, fogadásokra, mondjuk. A leggazdagabbaknak állandó kert-kíséretük van. Nem rossz munka, csak nekem túl egyszínű.
*Na tessék, pedig milyen jól haladt, egy hazug szó sem hagyta el a száját percekig, más kérdés, hogy azokban a percekben, pont a szöszi beszélt. Erre ez, és nem direkt, csak úgy jött. Mindegy, még így is feljegyezheti Organthela az eredményeinek képzeletbeli nagykönyvébe, hogy őhozzá volt Jaz a legtovább őszinte ez eddig a világon.*
*Hajj, ha tudna olvasni a gondolatokban, most repesne örömében, hogy Férfinak titulálják, végre! Mások is. Sajnálatos módon azonban nincsenek ilyen különleges képességei, így be kell érje az önelégedettség azon fokával, ahol épp leledzik (jó magasan).
Tegez kapásból, mint régi ismerőst, minden különösebb ok nélkül.*
-Mert várnod kellett.
*Hangzik az egyszerű válasz. És érdeklődve csüng Freyai minden szaván, mint mikor egészen kicsi gyermek okfejtéseit hallgatja a Felnőtt; mosolyogva, derülve, bólogatva, inkább el, mint lenézőn. Nem reagál ezenfelül, sem a hasznos tanácsokra, sem a bemutatkozásra.*
-Egy csomó hely van, ahol meghúzhatod magad. *Veti oda hanyag láblógatás közben, mert, miért is ne? Hisz épp az imént ismerte be, hogy ő sem veti meg a szabad ég alatt alvást.* -Ez is a városi lét egyik szépsége. *Kacsint a lányra.* -Van egy fogadó egyébként a közelben, elég takaros szobákkal. Arra.
*Mutat az adott irányba. Tekintete követi Organtheláét, ő is kiszúrja a sétáló sövényt, és még mindig a nagyonzöldet vizsgálgatva ad választ a lánynak.*
-Térdíszítő elem. De csak minden másnap. Egyébként útjelző. Ezek szerint ma páros nap van. *Vonja meg vállát (azt az egyet, amelyik nem fáj) és fordul vissza Organthela felé. Hangját nem halkítja, nem suttog, és nem zavarja, ha bárki is meghallja.* Olcsóbb így tudod, meg egyszerűbb is, ezek járkálnak a városban, és mindenhová visznek némi természetet, zöldet. Meg is lehet rendelni őket, fogadásokra, mondjuk. A leggazdagabbaknak állandó kert-kíséretük van. Nem rossz munka, csak nekem túl egyszínű.
*Na tessék, pedig milyen jól haladt, egy hazug szó sem hagyta el a száját percekig, más kérdés, hogy azokban a percekben, pont a szöszi beszélt. Erre ez, és nem direkt, csak úgy jött. Mindegy, még így is feljegyezheti Organthela az eredményeinek képzeletbeli nagykönyvébe, hogy őhozzá volt Jaz a legtovább őszinte ez eddig a világon.*
2607. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-12 18:38:45
Üzenet elküldve: 2014-02-12 18:38:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
*Egy férfiúi hangra felpillant. Meglát maga előtt egy fiatal, kócos hajú fiút. Vagy férfit? Fejét félre fordítva pislog a férfira. Hallgatja a tömör, ám annál határozottabb kijelentéseit.*
- Megjött. No de miért késett volna?
*Végignéz a férfin, s rögtön szemet szúr neki a sérülései. Verekedés nyomoknak tűnik, bár ebben nem biztos. Próbálja emlékezetéből előkaparni amit a nővérétől tanult, s hogy azok közül miket használhatja fel.*
- Úgy tudom, hogy a túró jót tesz a sebeknek, vagy inkább a monokliknak. Azt hiszem egy egész éjszakás borogatás tesz jót neki. A farkarsalma levele meg jót tesz a sebekre. Ezt biztosan tudom, bárhol megtalálható, és hatásos készítményt lehet belőle csinálni. Bár szerintem a karodnak nem ártana egy gyógyító. Vagy egy vajákos. Ha szerencséd van csak kiugrott, ami persze iszonyú fájdalmas.
*Nyitja a száját a további beszédre, de jobbnak látja inkább ha most befejezi. Elégszer mondogatták neki, hogy sokat és feleslegesen beszél.*
- Egyébként Organthela vagyok. Nemrég érkeztem. Még sose jártam ilyen helyen. Vagyis jobban mondva még az erdőnkön kívül sehol sem jártam, de lenyűgözött ez a látvány. Az imént megkérdeztem egy nénikét, hogy mégis merre találhatnék valamiféle szállást, de nem értettem mit mondott. *Itt egy kicsit lebiggyeszti a száját.* - Te nem tudsz valami helyet a környéken, ami nem túl drága? Ne érts félre, elalszom én az erdőben is, de ha már egy ilyen városban vagyok, ki szeretném próbálni.
*Mondata végén elmosolyodik. Majd újra körülnéz a főtéren, akár egy kisgyermek. Mindent meg akar nézni, s mindent látni akar, ami történik most körülötte.
Majd megpillant egy különös kinézetű elfet. Egy nőt. De ilyet még sose látott, sőt nem is hallott arról, hogy ilyen akár létezne is. Tőlük nem messze ül le a szökőkút szélére. Szája kissé tátva marad a látványtól, de szemein látszik, hogy gyönyörködik az ismeretlen, s furcsa kinézetű nőben*
- Ő kicsoda? * leheli alig hallhatóan * - Ismeri?
*Néz vissza a nemrég megismert férfi felé. Fejét oda vissza váltogatja a nő és a férfi között.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.02.12 20:10:24, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
- Megjött. No de miért késett volna?
*Végignéz a férfin, s rögtön szemet szúr neki a sérülései. Verekedés nyomoknak tűnik, bár ebben nem biztos. Próbálja emlékezetéből előkaparni amit a nővérétől tanult, s hogy azok közül miket használhatja fel.*
- Úgy tudom, hogy a túró jót tesz a sebeknek, vagy inkább a monokliknak. Azt hiszem egy egész éjszakás borogatás tesz jót neki. A farkarsalma levele meg jót tesz a sebekre. Ezt biztosan tudom, bárhol megtalálható, és hatásos készítményt lehet belőle csinálni. Bár szerintem a karodnak nem ártana egy gyógyító. Vagy egy vajákos. Ha szerencséd van csak kiugrott, ami persze iszonyú fájdalmas.
*Nyitja a száját a további beszédre, de jobbnak látja inkább ha most befejezi. Elégszer mondogatták neki, hogy sokat és feleslegesen beszél.*
- Egyébként Organthela vagyok. Nemrég érkeztem. Még sose jártam ilyen helyen. Vagyis jobban mondva még az erdőnkön kívül sehol sem jártam, de lenyűgözött ez a látvány. Az imént megkérdeztem egy nénikét, hogy mégis merre találhatnék valamiféle szállást, de nem értettem mit mondott. *Itt egy kicsit lebiggyeszti a száját.* - Te nem tudsz valami helyet a környéken, ami nem túl drága? Ne érts félre, elalszom én az erdőben is, de ha már egy ilyen városban vagyok, ki szeretném próbálni.
*Mondata végén elmosolyodik. Majd újra körülnéz a főtéren, akár egy kisgyermek. Mindent meg akar nézni, s mindent látni akar, ami történik most körülötte.
Majd megpillant egy különös kinézetű elfet. Egy nőt. De ilyet még sose látott, sőt nem is hallott arról, hogy ilyen akár létezne is. Tőlük nem messze ül le a szökőkút szélére. Szája kissé tátva marad a látványtól, de szemein látszik, hogy gyönyörködik az ismeretlen, s furcsa kinézetű nőben*
- Ő kicsoda? * leheli alig hallhatóan * - Ismeri?
*Néz vissza a nemrég megismert férfi felé. Fejét oda vissza váltogatja a nő és a férfi között.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.02.12 20:10:24, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
2606. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-12 17:43:44
Üzenet elküldve: 2014-02-12 17:43:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A kövek szürkék és élettelenek. Nincs bennük varázslat csak a szomorú és hideg sivárság. Ez Caisyst némileg elvarázsolja, de inkább elszomorítja. Hisz végre otthagyhatta a banyát ki évtizedek óta tanítja a természet erejének kihasználásra és most lép másodszorra egy ilyen sivár város kövezett utcájára. Kitűnik a tömegből kinézette miatt, hisz itt egy növény se leledzik, viszont Cai maga egy élő bokor. Összeszedi magát és odalép az egyetlen természethez tartozó elemhez, mely a szökőkút és nagyot merít belőle. Leül a szökőkút szélére és maga elé bámul. A hideg szél átjárja testét, de fogalma sincs róla, hogy mit is kezdhetne itt magával és tudásával. Senkit nem ismer, ezért csak némán ül és vár. A víz csobogása megnyugtatja elméjét és behunyja szemeit.*
2605. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-12 17:34:24
Üzenet elküldve: 2014-02-12 17:34:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Beletelik neki több időbe is, mint másoknak, nincs ki hajtsa, ki siettesse, lassú tempóban éri el Artheniort. De hát, hová is kéne loholnia, a szamarat se vágtázásra teremtette az ég. Őt meg főleg nem. Sose volt egy gyors egyén, inkább eszes, mint sebes. Így is eléri a célját, méghozzá kényelmesen, amennyire egy szamárra pakolt nyereg az lehet. Amikor beér a főtérre, lepattan a hátasról, sajgó fenekével együtt a kúthoz megy és iszik pár kortyot. Egyszer még ki fogja deríteni, miféle mágia képes tiszta vizet varázsolni ebbe a kútba minduntalan. Vajon a kő aljába misztikus pecsétet vésett egy vízmágus? Vagy valaki rendre megújítja az itt honoló mágiát?
Majd viszi az istálló felé kis szamarát, hogy a fogadóba nyugodt szívvel térhessen meg újra és feküdjön le aludni. Estig talán Zhrodim sem fogja zavarni, úgy pedig kialhatja az út fáradalmait.*
Majd viszi az istálló felé kis szamarát, hogy a fogadóba nyugodt szívvel térhessen meg újra és feküdjön le aludni. Estig talán Zhrodim sem fogja zavarni, úgy pedig kialhatja az út fáradalmait.*
2604. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-12 15:02:19
Üzenet elküldve: 2014-02-12 15:02:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
*Boldogan lépeget a főtér kövén, a csillagos éjszaka alatt. A sötét utcát csak a házakból kiáramló gyertya fény világítja meg.*
-Nincs ötleted hol vagyunk?
*Néz bizakodóan útitársára. Várhatóan a madár csak károg.*
-Rögtön sejtettem.
*Mosolyog és tovább libben az utcán. A lány unalmában dúdolni kezd. Hirtelen megpillantanak egy fogadót és a lány újra útitársára pillant.*
-Bemenjünk vagy vándoroljunk tovább?
*A madár ismét károg.*
-Rendben,de ha megbánjuk akkor készülj fel rá,de megmondom,hogy megmondtam.
*Bizonytalanul a kilincs után nyúl és egy határozott mozdulattal lenyomja.*
-Nincs ötleted hol vagyunk?
*Néz bizakodóan útitársára. Várhatóan a madár csak károg.*
-Rögtön sejtettem.
*Mosolyog és tovább libben az utcán. A lány unalmában dúdolni kezd. Hirtelen megpillantanak egy fogadót és a lány újra útitársára pillant.*
-Bemenjünk vagy vándoroljunk tovább?
*A madár ismét károg.*
-Rendben,de ha megbánjuk akkor készülj fel rá,de megmondom,hogy megmondtam.
*Bizonytalanul a kilincs után nyúl és egy határozott mozdulattal lenyomja.*
2603. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-12 14:55:25
Üzenet elküldve: 2014-02-12 14:55:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nem rég érkezett meg Arthenior főterére, miután elhatározta, hogy követi a törzsét. Egy kicsit lemaradt, de semmi vész, hamar utoléri őket, hiszen elég méretes lépteket tud megtenni! Ám előtte érdeklődve tekint körbe, alaposan megbámulja az épületeket és a jobbra-balra siető embertömeget. Szeretett volna egy kicsit körülnézni, mielőtt maga mögött hagyja a városfalakat, így ezt most meg is teszi.
Visszafojtja a röhögését, nem akarja megijeszteni a városiakat. Olyan mulatságosnak tartja ezeket a kis ajtókat, hisz be se férne! Sajnos egyetlen óriási nőstényt sem lát, pedig azt suttogták neki a táborban, hogy itt találhatna kedvére valót. Emiatt viszont inkább elszontyolodik. Továbbcammog valamerre.*
Visszafojtja a röhögését, nem akarja megijeszteni a városiakat. Olyan mulatságosnak tartja ezeket a kis ajtókat, hisz be se férne! Sajnos egyetlen óriási nőstényt sem lát, pedig azt suttogták neki a táborban, hogy itt találhatna kedvére valót. Emiatt viszont inkább elszontyolodik. Továbbcammog valamerre.*
2602. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-11 19:05:48
Üzenet elküldve: 2014-02-11 19:05:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Freyai//
*Lődörgés, mi más? Komoly állást betölteni még fiatal, az oktatás tanító, és kitartás híján nehézkes, házimunkához meg legalább valami házszerűség kellene. Így marad a céltalan, szájtáti kóborlás, erre-arra. Illetve leginkább a főtéri szökőkúthoz, elvégre valami rejtélyes okból kifolyólag ott gyűlik az érkezők zöme. Ami kecsegtet némi izgalommal.
Gallér felhajtva, nyakát behúzva, fekete kabátja óriási zsebeibe süllyesztve kezét ténfereg közelebb, tekintete már messziről cikázik végig a tömegen, hamar választ. Ahogy egy kamaszfiú értékrendjéhez illik, természetesen a szöszke elf leányzót.*
-Megjöttem.
*Áll meg Freyai előtt, és jelenti be a nyilvánvalót. A várakozást ezennel be lehet rekeszteni, annak értelme tovább nincs, hisz Ő megérkezett. Roppant hősiesnek gondolva önmagát vigyorog a lányra, és választ sem várva folytatja.*
-Bocsánat a késlekedésért.
*Apja szerint egy nő szívét mindig meglágyítja, ha elnézést kérnek tőle, és a férfiak önmagukat bánkódó bűnösként tüntetik fel. Bár apja szerint remek ismerkedési stratégia az is ha végig prüszköli a kiszemeltet sörrel, és miután az elfordul belemarkol a hátsójába. Jaz számára ez még kétséges, pláne, hogy a prüszkölés, és a markolás között az öreg szerint (és ez legalább biztos)sor kerül legalább egy pofonra, és némi kéretlen személyiség analízisre. De most hátha...
Zöld szemeit éhes kiskutyamód emeli a lányra, még arca valóban sajnálkozást tükröz (trükköz!). És édes is lenne tényleg, lila monoklik, és sebesedő ajak nélkül, mindez arca bal oldalán, figyelmes szemlélőnek azért feltűnhet még, jobb karja esetlensége, picit fáj, vállból, de tényleg csak picit.
Jaz egyértelműen ezeknek, és a többi sérülésének sem tulajdonít jelentőséget. Felcsusszan a kút szélére és érdeklődve, várakozón szemléli Freyait.*
*Lődörgés, mi más? Komoly állást betölteni még fiatal, az oktatás tanító, és kitartás híján nehézkes, házimunkához meg legalább valami házszerűség kellene. Így marad a céltalan, szájtáti kóborlás, erre-arra. Illetve leginkább a főtéri szökőkúthoz, elvégre valami rejtélyes okból kifolyólag ott gyűlik az érkezők zöme. Ami kecsegtet némi izgalommal.
Gallér felhajtva, nyakát behúzva, fekete kabátja óriási zsebeibe süllyesztve kezét ténfereg közelebb, tekintete már messziről cikázik végig a tömegen, hamar választ. Ahogy egy kamaszfiú értékrendjéhez illik, természetesen a szöszke elf leányzót.*
-Megjöttem.
*Áll meg Freyai előtt, és jelenti be a nyilvánvalót. A várakozást ezennel be lehet rekeszteni, annak értelme tovább nincs, hisz Ő megérkezett. Roppant hősiesnek gondolva önmagát vigyorog a lányra, és választ sem várva folytatja.*
-Bocsánat a késlekedésért.
*Apja szerint egy nő szívét mindig meglágyítja, ha elnézést kérnek tőle, és a férfiak önmagukat bánkódó bűnösként tüntetik fel. Bár apja szerint remek ismerkedési stratégia az is ha végig prüszköli a kiszemeltet sörrel, és miután az elfordul belemarkol a hátsójába. Jaz számára ez még kétséges, pláne, hogy a prüszkölés, és a markolás között az öreg szerint (és ez legalább biztos)sor kerül legalább egy pofonra, és némi kéretlen személyiség analízisre. De most hátha...
Zöld szemeit éhes kiskutyamód emeli a lányra, még arca valóban sajnálkozást tükröz (trükköz!). És édes is lenne tényleg, lila monoklik, és sebesedő ajak nélkül, mindez arca bal oldalán, figyelmes szemlélőnek azért feltűnhet még, jobb karja esetlensége, picit fáj, vállból, de tényleg csak picit.
Jaz egyértelműen ezeknek, és a többi sérülésének sem tulajdonít jelentőséget. Felcsusszan a kút szélére és érdeklődve, várakozón szemléli Freyait.*
2601. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-11 14:10:53
Üzenet elküldve: 2014-02-11 14:10:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
//Tolvaj, aki nem tolvaj//
- Itt felejtettem volna? Nem, nem hiszem. *Mondja a fejt rázva.* Felejtse el a megbízást, elpuskázta a lehetőséget. Anyámasszony katonája nem kell a csapatomba. Legyen jó, menjen vissza a fogadóba, egyen még valamit, aludjon, vagy bánom is én, de engem hagyjon békén.
*Azzal sarkon fordul, és a két őrrel egyetemben elsétál a szegénynegyed irányába, valószínűleg őrjáratra tartanak, vagy épp csak a posztjukhoz igyekeznek.*
- Itt felejtettem volna? Nem, nem hiszem. *Mondja a fejt rázva.* Felejtse el a megbízást, elpuskázta a lehetőséget. Anyámasszony katonája nem kell a csapatomba. Legyen jó, menjen vissza a fogadóba, egyen még valamit, aludjon, vagy bánom is én, de engem hagyjon békén.
*Azzal sarkon fordul, és a két őrrel egyetemben elsétál a szegénynegyed irányába, valószínűleg őrjáratra tartanak, vagy épp csak a posztjukhoz igyekeznek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8637-8656