Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 114 (2261. - 2280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2280. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-24 12:12:14
Üzenet elküldve: 2013-11-24 12:12:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy kilép az istállóból, vesz egy mély levegőt és a szökőkút felé indul. Óvatosan kerülgeti az embereket. Mikor odaér a kúthoz egy ideig csak figyeli a csobogó vizet. Leül a peremére, összezárt tenyereit a víz alá tartja, majd az ajkaihoz emeli a vizet. Jó pár kortyot iszik, majd leemeli a kezeit. Elgondolkodva nézi a járókelőket. "Jó lenne egy társ akivel utazni tudok. Valaki akivel beszélgethetek." Gondolkodik, még mindig a kút peremén ülve. Úgy dönt a Kikötő felé veszi az irányt.*
2279. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-24 11:20:52
Üzenet elküldve: 2013-11-24 11:20:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Malissta Pallasies//
*Aokin mosolyogva és bólogatva hallgatja a lány beszédét. Teljesen egyetért vele.*
-Életünket a tapasztalás viszi tovább. Néha fájdalmas tapasztalatok de, mindből képes az ember tanulni. Ami nem öl meg az megerősít.
*Sok ilyen mondást vagy gondolatot tudna ehhez hozzáfűzni de, az nem vinné tovább a beszélgetést. Inkább továbbviszi a beszélgetést egy kérdéssel.*
-Van valami terved a mai napra?
*Csak úgy feltette a kérdést. Nincs semmi hátsószándéka vele. Egyszerűen ez jutott elsőnek az eszébe és ki is mondta.*
*Aokin mosolyogva és bólogatva hallgatja a lány beszédét. Teljesen egyetért vele.*
-Életünket a tapasztalás viszi tovább. Néha fájdalmas tapasztalatok de, mindből képes az ember tanulni. Ami nem öl meg az megerősít.
*Sok ilyen mondást vagy gondolatot tudna ehhez hozzáfűzni de, az nem vinné tovább a beszélgetést. Inkább továbbviszi a beszélgetést egy kérdéssel.*
-Van valami terved a mai napra?
*Csak úgy feltette a kérdést. Nincs semmi hátsószándéka vele. Egyszerűen ez jutott elsőnek az eszébe és ki is mondta.*
2278. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-23 20:48:59
Üzenet elküldve: 2013-11-23 20:48:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Jehtra Ktro //
*A fiú sóhajtásaiból csak két dologra tud gondolni; vagy elfáradt, vagy unatkozik.És mikor Nelk felé pislant, úgy tűnik, mintha megijedt volna tőle.*
~ Értem én, hogy elsőre ijesztő lehetek...de ennyire?! Bár, óriásnak tűnhetek mellette, azért ahhoz meg hozzászokhatott volna, hogy nem csak tündérekből áll a világ. ~
*Elmosolyodik, de nem köszön másodjára. Elég vicces beszélgetés lenne abból, hogy több pillanaton át, csak üdvözölnék egymást. Így hát két pislantás után próbálna egy kérdéssel előrukkolni, ám megelőzik.*
~ Hééé, én akartam ezt kérdezni! ~
- Őszintén szólva csak üldögélek itt. Vadászni nincs kedvem, a fogadóba bemenni megint nincs.
*Vállat von, majd egy röpke pillanatra a földre pillant, majd vissza a tündérre.*
- És te? Csak azt ne mondd, hogy ugyanabba a helyzetben vagy mint én.
*Halkan kuncogni kezd, de ezt hamar abbahagyja, mert látja, hogy valami nem stimmel a fiún. Ez a mosoly túl sok.*
- Na mondjad csak mi a gond. Látom, hogy valami nem stimmel.
*Teljesen a fiú felé fordul, könyökével a padnak támaszkodik, és fülel.*
*A fiú sóhajtásaiból csak két dologra tud gondolni; vagy elfáradt, vagy unatkozik.És mikor Nelk felé pislant, úgy tűnik, mintha megijedt volna tőle.*
~ Értem én, hogy elsőre ijesztő lehetek...de ennyire?! Bár, óriásnak tűnhetek mellette, azért ahhoz meg hozzászokhatott volna, hogy nem csak tündérekből áll a világ. ~
*Elmosolyodik, de nem köszön másodjára. Elég vicces beszélgetés lenne abból, hogy több pillanaton át, csak üdvözölnék egymást. Így hát két pislantás után próbálna egy kérdéssel előrukkolni, ám megelőzik.*
~ Hééé, én akartam ezt kérdezni! ~
- Őszintén szólva csak üldögélek itt. Vadászni nincs kedvem, a fogadóba bemenni megint nincs.
*Vállat von, majd egy röpke pillanatra a földre pillant, majd vissza a tündérre.*
- És te? Csak azt ne mondd, hogy ugyanabba a helyzetben vagy mint én.
*Halkan kuncogni kezd, de ezt hamar abbahagyja, mert látja, hogy valami nem stimmel a fiún. Ez a mosoly túl sok.*
- Na mondjad csak mi a gond. Látom, hogy valami nem stimmel.
*Teljesen a fiú felé fordul, könyökével a padnak támaszkodik, és fülel.*
2277. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-23 17:44:04
Üzenet elküldve: 2013-11-23 17:44:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nelk Amontiel//
*A száját elhagyja még néhány halk, alig hallható sóhajtás az unalom mellékterméke képpen. Észre sem veszi az elf nőt, csak akkor, mikor meghallja a hangjt. Felhúzza az egyik szemöldökét, és kérdőn fordítja fejét a hang irányába, hogy megtudja ki szólította meg. Megdöbben, mikor meglátja a hófehér hajú nőt, akinek még a derekát sem éri el.*
- Ó! Jé! Helló!
*Modja bájosan, majd egy mosolyt is varázsol az ajkaira. Párat pislog még az idegenre, egy pillanatra a szája egyenes vonallá szűköl, majd újra szinte a füléig ér.
Van társasága szuper, talán nem is lesz ez a nap olyan unalmas. Az elfek kedvesek, őt is elfek nevelték fel. Hosszú történet ez, amire nem szívesen gondol vissza, szomorú, és fájdalmas emlék.*
- Mi járatban errefelé?
*Kérdezi inkább, hogy elterelje a figyelmét a feltörekedni akaró szomorú, és brutális emlékekről. Inkább még nagyobb mosolyt erőltet magára.
*A száját elhagyja még néhány halk, alig hallható sóhajtás az unalom mellékterméke képpen. Észre sem veszi az elf nőt, csak akkor, mikor meghallja a hangjt. Felhúzza az egyik szemöldökét, és kérdőn fordítja fejét a hang irányába, hogy megtudja ki szólította meg. Megdöbben, mikor meglátja a hófehér hajú nőt, akinek még a derekát sem éri el.*
- Ó! Jé! Helló!
*Modja bájosan, majd egy mosolyt is varázsol az ajkaira. Párat pislog még az idegenre, egy pillanatra a szája egyenes vonallá szűköl, majd újra szinte a füléig ér.
Van társasága szuper, talán nem is lesz ez a nap olyan unalmas. Az elfek kedvesek, őt is elfek nevelték fel. Hosszú történet ez, amire nem szívesen gondol vissza, szomorú, és fájdalmas emlék.*
- Mi járatban errefelé?
*Kérdezi inkább, hogy elterelje a figyelmét a feltörekedni akaró szomorú, és brutális emlékekről. Inkább még nagyobb mosolyt erőltet magára.
2276. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-23 17:01:32
Üzenet elküldve: 2013-11-23 17:01:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Jehtra Ktro //
*Csak ül, és bambul maga elé. Semmihez nincs kedve.*
~ Hm, lehet most jól jönne pár finom falat a Pegazus fogadóban. De ahj, túl messze van. ~
*Unatkozik, és szinte már azon gondolkodik, hogy beáll a városőrök közé. De valamiért mégis meggondolja magát.
Ám egyszercsak társaságot kap, mégpedig egy picike férfi személyében. Lassan felé fordul és csak nézi őt.*
~ Nini, egy tündér! Milyen ritkaság látni egyet manapság. ~
*Pár röpke pillanatnyi bámulás után megszólítja a pinduri fiút. Nem tudja, hogy mennyire fiatal, vagy éppenséggel mennyire öreg, de inkább marad a magázódó formánál.*
- Ömm, üdvözletem.
*Egy halovány mosoly lesz az arcán, és kíváncsian várja, hogy az újdonsült ,,padtársa" meddig lesz mellette, plusz miért is ült mellé. Elvégre annyi szabad pad van még a főtéren. De mindegy is, mindig is szeretett másokkal beszélgetni, még ha vadidegenekkel is. Rossz emberismerő, sokszor nem veszi észre, ha be akarják csapni, de mindig pozitívan állt a dolgokhoz, emberekhez.*
*Csak ül, és bambul maga elé. Semmihez nincs kedve.*
~ Hm, lehet most jól jönne pár finom falat a Pegazus fogadóban. De ahj, túl messze van. ~
*Unatkozik, és szinte már azon gondolkodik, hogy beáll a városőrök közé. De valamiért mégis meggondolja magát.
Ám egyszercsak társaságot kap, mégpedig egy picike férfi személyében. Lassan felé fordul és csak nézi őt.*
~ Nini, egy tündér! Milyen ritkaság látni egyet manapság. ~
*Pár röpke pillanatnyi bámulás után megszólítja a pinduri fiút. Nem tudja, hogy mennyire fiatal, vagy éppenséggel mennyire öreg, de inkább marad a magázódó formánál.*
- Ömm, üdvözletem.
*Egy halovány mosoly lesz az arcán, és kíváncsian várja, hogy az újdonsült ,,padtársa" meddig lesz mellette, plusz miért is ült mellé. Elvégre annyi szabad pad van még a főtéren. De mindegy is, mindig is szeretett másokkal beszélgetni, még ha vadidegenekkel is. Rossz emberismerő, sokszor nem veszi észre, ha be akarják csapni, de mindig pozitívan állt a dolgokhoz, emberekhez.*
2275. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-23 15:03:16
Üzenet elküldve: 2013-11-23 15:03:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aokin Uehoshi//
*Malissta figyelmesen hallgatja a férfit. Végre újra olyan témáról beszélhet, amit ért is. S ez most nagyon felvidítja, mindig is szeretett a harcról beszélgetni, most pedig, ha csak keveset is, meg nem úgy, mint ahogy azt elképzelné, de megint beszélhet róla.*
- Az már egyszer biztos! Ha nem ragad rád semmi az életed alatt, a körülötted lévő világból egyáltalán nem is éltél rendesen. Tanulni kell és tapasztalni, akármerre jársz és alkalmaszkodni ahhoz, ami körülötted van. Ezt jól az eszembe vésték az évek. De nem is bánom, jobb ez nekem így! Ha nem így lenne nem tudnék magammal mit kezdeni, hiszen sehol se tudnék megmaradni, mert nem ismerek senkit és semmit, viszont ezt is meg lehet szokni. Nem könnyű, de meg lehet.
*Mondja a törpe még mindig töretlenül mosolyogva, hát igen a mosoly akkor sem tűnik el arcáról, ha ideges, így jelen esetben is ott ékeskedik rajta.*
*Malissta figyelmesen hallgatja a férfit. Végre újra olyan témáról beszélhet, amit ért is. S ez most nagyon felvidítja, mindig is szeretett a harcról beszélgetni, most pedig, ha csak keveset is, meg nem úgy, mint ahogy azt elképzelné, de megint beszélhet róla.*
- Az már egyszer biztos! Ha nem ragad rád semmi az életed alatt, a körülötted lévő világból egyáltalán nem is éltél rendesen. Tanulni kell és tapasztalni, akármerre jársz és alkalmaszkodni ahhoz, ami körülötted van. Ezt jól az eszembe vésték az évek. De nem is bánom, jobb ez nekem így! Ha nem így lenne nem tudnék magammal mit kezdeni, hiszen sehol se tudnék megmaradni, mert nem ismerek senkit és semmit, viszont ezt is meg lehet szokni. Nem könnyű, de meg lehet.
*Mondja a törpe még mindig töretlenül mosolyogva, hát igen a mosoly akkor sem tűnik el arcáról, ha ideges, így jelen esetben is ott ékeskedik rajta.*
2274. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-22 23:29:24
Üzenet elküldve: 2013-11-22 23:29:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Malissta Pallasies//
*Aokin érdeklődve hallgatja a lányt. Tetszik neki a másik gondolkozása. Szívesen adna neki tanácsot de, ő sem ért az ilyen nehéz fegyverekhez úgyhogy nem tud. Viszont a kolostor életfelfogását meg tudja a másikkal osztani.*
-Igen nálunk a tudás és a tapasztalat gyűjtése nagyon fontos de, én ezért is vagyok most is úton. Van nálunk egy mondás. Az élet egy hosszú út és az aki ezt az utat úgy járta végig hogy, egy marék por se ragadt meg rajta az nem élt igazán.
~Ezek a bölcseletek valóban kiváló iránymutatók számomra az életben. Mindig el lehet egyet mondani. A nevető ember bölcsességét valóban csak akkor lehet egyre jobban megérteni ha te is egyre bölcsebb leszel.~
*Aokin érdeklődve hallgatja a lányt. Tetszik neki a másik gondolkozása. Szívesen adna neki tanácsot de, ő sem ért az ilyen nehéz fegyverekhez úgyhogy nem tud. Viszont a kolostor életfelfogását meg tudja a másikkal osztani.*
-Igen nálunk a tudás és a tapasztalat gyűjtése nagyon fontos de, én ezért is vagyok most is úton. Van nálunk egy mondás. Az élet egy hosszú út és az aki ezt az utat úgy járta végig hogy, egy marék por se ragadt meg rajta az nem élt igazán.
~Ezek a bölcseletek valóban kiváló iránymutatók számomra az életben. Mindig el lehet egyet mondani. A nevető ember bölcsességét valóban csak akkor lehet egyre jobban megérteni ha te is egyre bölcsebb leszel.~
2273. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-22 22:45:13
Üzenet elküldve: 2013-11-22 22:45:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Ceryn belép a térre. Érdeklődve szemléli a tömeget. Megigazítja hosszú úti köpenyét és elindul körbe nézni. Alacsony termete és meztelen lába miatt jó pár kíváncsi pillantás szegeződik rá. Megáll, körbenézz, hogy merre induljon tovább. A cégérek között meglátja az istállóét és úgy dönt arra megy tovább.*
2272. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-22 22:09:57
Üzenet elküldve: 2013-11-22 22:09:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aokin Uehoshi//
*Malissta-t nagyon érdekli a harc és a harcmodorok is. Sok harcost figyelt már meg edzés közben, s sok következtetést vont le abból, amit látott. Persze szinte sose használta őket, hiszen neki megvannak a maga fegyverei harcmodora, s azt nem szereti keverni más dolgokkal.*
- Ez érdekes. Ha megtanulod használni mind a négy harcmodort, akkor biztosan kivételes harcos leszel, akit nem egyszerű legyőzni. Persze ez biztos nem lesz egyszerű, de biztos megéri. Én sok harcmodort tanulmányoztam, de nem sokat használtam belőle. Megpróbáltam valamit átvenni belőlük, de nem sok illett, abba a képbe, amit én fejlesztettem ki magamban. Ennek ellenére nyitott vagyok az újdonságokra, hiszen a törpe mindig tanul. Egyész életében, mindig van valami, amit nem tud vagy nem ismer. De gondolom ezzel te is tisztában vagy! Főleg, hogy szerzetes vagy, az ilyeneket gondolom tanítják a kolostorban, igaz?
*Kérdezi kívácsian, s bár kezd kifogyni az ötletekből, mégis örül neki, hogy van kivel beszélnie, s nem kell megint magát elfoglalnia egyedül.*
*Malissta-t nagyon érdekli a harc és a harcmodorok is. Sok harcost figyelt már meg edzés közben, s sok következtetést vont le abból, amit látott. Persze szinte sose használta őket, hiszen neki megvannak a maga fegyverei harcmodora, s azt nem szereti keverni más dolgokkal.*
- Ez érdekes. Ha megtanulod használni mind a négy harcmodort, akkor biztosan kivételes harcos leszel, akit nem egyszerű legyőzni. Persze ez biztos nem lesz egyszerű, de biztos megéri. Én sok harcmodort tanulmányoztam, de nem sokat használtam belőle. Megpróbáltam valamit átvenni belőlük, de nem sok illett, abba a képbe, amit én fejlesztettem ki magamban. Ennek ellenére nyitott vagyok az újdonságokra, hiszen a törpe mindig tanul. Egyész életében, mindig van valami, amit nem tud vagy nem ismer. De gondolom ezzel te is tisztában vagy! Főleg, hogy szerzetes vagy, az ilyeneket gondolom tanítják a kolostorban, igaz?
*Kérdezi kívácsian, s bár kezd kifogyni az ötletekből, mégis örül neki, hogy van kivel beszélnie, s nem kell megint magát elfoglalnia egyedül.*
2271. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-22 21:56:14
Üzenet elküldve: 2013-11-22 21:56:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Malissta Pallasies//
*A lány úgy látszik, hogy nemcsak űzi hanem érdekli is a harc. Bár erről a szerzetes az eddigi beszélgetés során már meggyőződhetett. Persze ennek örül. Szeret a harcról beszélni és megteszi most is.*
-Mi úgy gondoljuk, hogy a tökéletes élethez el el kell érned a tested és a lelked korlátait is. A lelkünket meditációval a testünket pedig a harccal fejlesztjük. Mi több módon harcolunk. Legtöbben nem használunk fegyvereket de, persze erről is vannak kivételek. Én ezzel a kezemben lévő bottal tudok küzdeni és puszta kézzel. Megtanultam már négy féle harci stílust. Azokat amiket a kolostorban tanítottak. Ha ezeket már olyan biztonságosan tudom használni, hogy keverem őket akkor egy kiszámíthatatlan harcmodor jön majd létre.
*A lány úgy látszik, hogy nemcsak űzi hanem érdekli is a harc. Bár erről a szerzetes az eddigi beszélgetés során már meggyőződhetett. Persze ennek örül. Szeret a harcról beszélni és megteszi most is.*
-Mi úgy gondoljuk, hogy a tökéletes élethez el el kell érned a tested és a lelked korlátait is. A lelkünket meditációval a testünket pedig a harccal fejlesztjük. Mi több módon harcolunk. Legtöbben nem használunk fegyvereket de, persze erről is vannak kivételek. Én ezzel a kezemben lévő bottal tudok küzdeni és puszta kézzel. Megtanultam már négy féle harci stílust. Azokat amiket a kolostorban tanítottak. Ha ezeket már olyan biztonságosan tudom használni, hogy keverem őket akkor egy kiszámíthatatlan harcmodor jön majd létre.
2270. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-22 21:55:20
Üzenet elküldve: 2013-11-22 21:55:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Persze hiába jelenti ki a gnóm, hogy Allyn nem lehet gazdatest, a lány nem tágít az elképzelése mellől. Mondjuk minden döntés a férfi kezében van, hiszen nála van a papír a szöveggel, meg persze sokkal erősebb mint ő, s akár ki is veheti a kezéből a kotyvalékot, ami még mindig igen undorító. Viszont, ha már ennyit szenvednek érte akkor legyen értelme is annak, hogy összerakják ezt a furcsa löttyöt. Legalább a Hallgatagokat tudják vele megállítani. Azonban Allyn-nak el kell fogadnia, hogy ha Zrekil azt mondja nem, akkor az nem! Ez ellen nem tud semmit sem tenni, meg nem is akar. Hiszen bármit megtenne, amit a férfi kér tőle, tehát ez a legkevesebb jelen esetben.*
- Megeshet! Ki tudja milyen csalafintaságok vannak ennek a hátterében. De lehet benne valami, sőt szerintem valószínű is amit mondtál. Lehet, hogy tényleg fontos szerepe van annak, hogy kinek a vére kerül bele abban, hogy ki pusztíthatja el. De én ehhez nem értek és lehet jobb is. Van, hogy a tudatlanság megnyugtatja a lelket. Édes álomba ringat és nem kell azon aggódni, hogy bármi baj lenne.
~Na ne! Elkezdte! Nekem annyi! Itt fogok elaludni!~
~Csend legyen!~
*Csitítja le belső hangját Allyn, majd megint a gnómra figyel.*
~De undorító beszéd már ez! Mintha tényleg szeretne! Egyre nehezebb kiigazodni rajta! Ez ijesztő! Vagy én bolondulok meg?!~
~Válaszoljak, vagy magad is kitalálod mit akarok mondani?~
~Nagyon vicces vagy! Nem vagyok bolont! Ti vagytok azok!~
~Áltasd csak magad! Akkor is nekem van igazam!~
- Köszönöm, meg sem érdemlem, hogy így gondold!
*Mondja gyorsan a férfinek, még mielőtt az elkezdene újra beszélni. Majd végig hallgatja a másik mondandóját, amin mosolyog egy kicsit.*
- Akkor nem kell izgulnom. Estét pedig én is eltudnék képzelni csodásabbat, de azt kell szeretni, amit kapunk! Jelen esetben a Hold fényét kell élveznünk. A fekete lovat pedig elfelejteni.
*S ahogy megemlíti a Hallgatagot kirázza a hideg. Eszébe jut a szürke arc, az élettelen szemek, a fekete szakadt köppeny, a fekete ló és a rémes hang. Amit még mindig nem tud, hogyan hagyta el a Hallgatag száját, ha egyáltalán onnan jött a hang. Hiszen ezeknél az embereknél nem lehet tudni. Amilyen hideggel pedig jönnek az biztos, hogy gonosz varázslatok tudói.
A nap már kezd felkelni a hegyek mögött, s mivel a gnóm is meggyorsította lépteit Allyn is utána siet. Persze még így is nagy tömeg várja őket, mikor beérnek Artheniorba, pedig még korán reggel van. Mikor a főtérre érnek a gnóm megszólal.*
- Rendben siessünk. Nem szabad vesztegetnünk az időt. Jobb lenne minél hamarabb biztonsága jutnunk. Márpedig az a hely a templom!
*Ekkor a férfi megfogja a kezét, s elindul a tömegen keresztül. Folyton ide-oda forgatja a fejét, mintha keresne valamit, vagy valakit.*
~Ha a Hallgatagokat keresi nem hiszem, hogy fog találni!~
~Nem inkább reméled, hogy nem fog találni?~
~Akkor az! De nem szivesen találkoznék megint egy bevarrt szájúval! Elég volt tegnap este is!~
~Igen bőven elég volt! Viszont a furcsa, hogy nincsenek többen! Vajon miért nem keresnek minket itt is?~
~Nem tudom! Ez egy nagyon jó kérdés! Lehet nem szeretnek nappal utazni! Vagy nagyon lefoglalja őket a mocsár átkutatása. Vagy, ami a legviccesebb nappal nem tudnak semmit sem csinálni!~
~Ez utóbbi nem túl valószínű Thaira!~
*Viszont Allyn nem nagyon foglalkozik azzal, amit belső hangja mond. Ugyanis teljesen lefoglalja az az érzés, ami most tölti el, hogy a férfi fogja a kezét. Azr szeretné, ha minél később kellene elengednie a másikat, hiszen kellemes neki, hogy hozzá érhet. Meg akarja tartani a szívében ezt a boldog érzést, s ehhez nagyon kell koncentrálnia, így nem csoda, hogy nem figyel belső hangjára.*
*Persze hiába jelenti ki a gnóm, hogy Allyn nem lehet gazdatest, a lány nem tágít az elképzelése mellől. Mondjuk minden döntés a férfi kezében van, hiszen nála van a papír a szöveggel, meg persze sokkal erősebb mint ő, s akár ki is veheti a kezéből a kotyvalékot, ami még mindig igen undorító. Viszont, ha már ennyit szenvednek érte akkor legyen értelme is annak, hogy összerakják ezt a furcsa löttyöt. Legalább a Hallgatagokat tudják vele megállítani. Azonban Allyn-nak el kell fogadnia, hogy ha Zrekil azt mondja nem, akkor az nem! Ez ellen nem tud semmit sem tenni, meg nem is akar. Hiszen bármit megtenne, amit a férfi kér tőle, tehát ez a legkevesebb jelen esetben.*
- Megeshet! Ki tudja milyen csalafintaságok vannak ennek a hátterében. De lehet benne valami, sőt szerintem valószínű is amit mondtál. Lehet, hogy tényleg fontos szerepe van annak, hogy kinek a vére kerül bele abban, hogy ki pusztíthatja el. De én ehhez nem értek és lehet jobb is. Van, hogy a tudatlanság megnyugtatja a lelket. Édes álomba ringat és nem kell azon aggódni, hogy bármi baj lenne.
~Na ne! Elkezdte! Nekem annyi! Itt fogok elaludni!~
~Csend legyen!~
*Csitítja le belső hangját Allyn, majd megint a gnómra figyel.*
~De undorító beszéd már ez! Mintha tényleg szeretne! Egyre nehezebb kiigazodni rajta! Ez ijesztő! Vagy én bolondulok meg?!~
~Válaszoljak, vagy magad is kitalálod mit akarok mondani?~
~Nagyon vicces vagy! Nem vagyok bolont! Ti vagytok azok!~
~Áltasd csak magad! Akkor is nekem van igazam!~
- Köszönöm, meg sem érdemlem, hogy így gondold!
*Mondja gyorsan a férfinek, még mielőtt az elkezdene újra beszélni. Majd végig hallgatja a másik mondandóját, amin mosolyog egy kicsit.*
- Akkor nem kell izgulnom. Estét pedig én is eltudnék képzelni csodásabbat, de azt kell szeretni, amit kapunk! Jelen esetben a Hold fényét kell élveznünk. A fekete lovat pedig elfelejteni.
*S ahogy megemlíti a Hallgatagot kirázza a hideg. Eszébe jut a szürke arc, az élettelen szemek, a fekete szakadt köppeny, a fekete ló és a rémes hang. Amit még mindig nem tud, hogyan hagyta el a Hallgatag száját, ha egyáltalán onnan jött a hang. Hiszen ezeknél az embereknél nem lehet tudni. Amilyen hideggel pedig jönnek az biztos, hogy gonosz varázslatok tudói.
A nap már kezd felkelni a hegyek mögött, s mivel a gnóm is meggyorsította lépteit Allyn is utána siet. Persze még így is nagy tömeg várja őket, mikor beérnek Artheniorba, pedig még korán reggel van. Mikor a főtérre érnek a gnóm megszólal.*
- Rendben siessünk. Nem szabad vesztegetnünk az időt. Jobb lenne minél hamarabb biztonsága jutnunk. Márpedig az a hely a templom!
*Ekkor a férfi megfogja a kezét, s elindul a tömegen keresztül. Folyton ide-oda forgatja a fejét, mintha keresne valamit, vagy valakit.*
~Ha a Hallgatagokat keresi nem hiszem, hogy fog találni!~
~Nem inkább reméled, hogy nem fog találni?~
~Akkor az! De nem szivesen találkoznék megint egy bevarrt szájúval! Elég volt tegnap este is!~
~Igen bőven elég volt! Viszont a furcsa, hogy nincsenek többen! Vajon miért nem keresnek minket itt is?~
~Nem tudom! Ez egy nagyon jó kérdés! Lehet nem szeretnek nappal utazni! Vagy nagyon lefoglalja őket a mocsár átkutatása. Vagy, ami a legviccesebb nappal nem tudnak semmit sem csinálni!~
~Ez utóbbi nem túl valószínű Thaira!~
*Viszont Allyn nem nagyon foglalkozik azzal, amit belső hangja mond. Ugyanis teljesen lefoglalja az az érzés, ami most tölti el, hogy a férfi fogja a kezét. Azr szeretné, ha minél később kellene elengednie a másikat, hiszen kellemes neki, hogy hozzá érhet. Meg akarja tartani a szívében ezt a boldog érzést, s ehhez nagyon kell koncentrálnia, így nem csoda, hogy nem figyel belső hangjára.*
2269. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-22 20:53:43
Üzenet elküldve: 2013-11-22 20:53:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Zaraun Aleandar//
*Bizony, a főtér, most is csodálatos, idilli látványt nyújt. A néma eseménytelenség még szebbé is teszi, mint amilyen nappal szokott lenni. A holdfénye most ezüstös hálót borít a kövezett térre. Csend és nyugalom terül el a fényes kövek felett. A kis padocskák is üresen fénylenek, szinte hívogatón szólítgatják Ayrisz meggyötört lábait. Hogy miért is fájnak most neki annyira, maga sem tudja, nem erőltette meg őket különösebben, lehet csak nincs ami elterelje róla a figyelmét. Ez hamar megoldódik.
Már éppen szólna, "Nem, egyáltalán nem bánta meg a dolgot, sőt kifejezetten örül neki" mikor a szökőkút nyugodtan csillámló vizét, Zaraun lábainak csobbanása zavarja meg, eloszlatva ezzel a hold hófehér tükörképét. Mit is lehet ilyenkor tenni? Az ember, már kezdené nyugalomban érezni magát, mikor egy félőrült a szökőkútba hurcolja, és leejtésével fenyegetőzik. Rögtön megdobban a szíve, mikor a "biztonságot" nyújtó karok tartása megszűnni tűnnek. Kétségbe esetten csimpaszkodik a sötételf nyakába, s szemét összeszorítva óbégat, várva, hogy a szökőkút hűvös vize körülölelje.*
-Ááá! Lehet ha feladtalak volna, most nem csüngenék a szökőkút vize fölött! Úgy gondolod, imponál ha a vízbe dobsz?! Vagy esetleg tetszenek az ázott arcú, csöpögősminkes lányok.
*Vékony kezeit mind szorosabbra fonja a férfi nyaka körül, le tekintgetve az alatta gyűrűző vízre. Hiába húzza magát egyre közelebb a fenyegetőjéhez, a hideg folyadék rohamosan közeledni látszik.*
-Ez nem vicces! Hagyd abba, én ehhez már túl fáradt vagyok, hallod?! Zaraun! Azonnal vigyél ki innen!
*A reménytelen kiáltozás közepette, maga is elneveti magát párszor, ám ez szerencsétlen arckifejezésén mit sem változtat. Próbálkozása közben kapálózni kezd lábaival, és ide-oda fészkelődik. Nos, ezzel csak azt az egyet érve el, hogy mind a ketten, immár menthetetlenül a vízben találják magukat. Ahogy összecsapnak feje fölött a gyöngyöző hullámocskák, elcsuklik hangja, csak egy keserves nyikkanásra van ideje. Puhára esik, Zaraun ölében landol, bár amúgy sem üthette volna be magát nagyon, a víz tompította volna az ütközést. Minden esetre megszeppenve nézi az ugyancsak meglepetnek tűnő férfit.
Egy ideig, nem szól csak még szánalomra méltóbb arcot vág. Majd Fejét Zaraun mellkasára döntve halk panaszba kezd.*
-Látod? Most mind a ketten vizesek lettünk. Még szerencse, hogy meleg van, különben a hátralévő hetet az ágyban töltenénk lázasan.
*Elengedve a sötételfet, megcsattogtatja maga mellett a vizet tenyerével. Arcán még ott van az alkohol pírja, ahogy mereven, és valami furcsa, talán bocsánatot váró arccal merd a kezén csillogó tiszta vízre, -Mintha csak az ő hibája lenne az egész.- de ez a frissítő kis fürdő, kellően kijózanította.*
-De ugye megnézzük azt a tornyot?
*Próbál feltápászkodni, ám a csúszós talaj miatt ismét a férfi ölében találja magát. Néma csend,...
Aztán harsány nevetés töri meg az esti csendet. Nem bírja tovább, belátja milyen komikus is helyzetük, s hogy nem éri meg aggodalmaskodni ilyen kis pitiáner ügyek miatt. Legalább nem fog elaludni.*
-Jaj, hogy ez milyen lehangoló.
*Kacarássza.*
-Azt hittem megúszhatom szárazon, mikor a fogadóba ültünk, de már látom hogy itt valamelyikünk mindig elázik, vagy a vértől, a bortól, vagy éppen a szökőkúttól. Ha-ha.
*Kezeivel megtámasztva magát hátul, hátradől. Felpillant a csillagokra. Most olyan, mintha a találkozásuk és a piactéri kis kalandjuk keveredne össze, ahogyan a körülöttük kavargó fodrok is. Aznap éjjel is ilyen fényesek voltak odafent az angyalok szemei, és akkor is olyan volt, mintha mind őket figyelné. Talán azt is teszik.
Minthogy Ayrisz némán kutatja a vörösen csillogó szempárban a lélekjelenlétet, csak némán figyeli Zaraun arcát. A csöndben élesebben hallani a tücskök hegedűjátékát, s a kis hullámokban ringatózó víz, visszaverve a köröttük felsejlő fényeket, sejtelmes csipkemintát rajzol testükre.
Ideális az idő. Főleg egy csókhoz.
Lassan közelíti kék arcát a férfiéhoz. Hidegen csillogó ajkain még megül egy-egy csepp a felfröccsenő vízből. Hűvös bizsergés tölti el, ahogy ajkuk összetalálkozik. Ez talán a leghosszabb, amit eddig megengedett magának. Gyengéd, langyos, szájában még érezni a sör kesernyés aromáját, ám kompenzálják ezt, édes ajkai.
Végigsimítva Zaraun arcán, hideg ujjai beletúrnak a hószínű tincsekbe. A rajtuk csillámló víz, olyan mint a fölöttük parázsló égbolt. Mintha oda is apró, gyémántos cseppecskék tapadtak volna, s közöttük az ég szökőkútja ami magából árasztotta őket, a telihold.*
*Bizony, a főtér, most is csodálatos, idilli látványt nyújt. A néma eseménytelenség még szebbé is teszi, mint amilyen nappal szokott lenni. A holdfénye most ezüstös hálót borít a kövezett térre. Csend és nyugalom terül el a fényes kövek felett. A kis padocskák is üresen fénylenek, szinte hívogatón szólítgatják Ayrisz meggyötört lábait. Hogy miért is fájnak most neki annyira, maga sem tudja, nem erőltette meg őket különösebben, lehet csak nincs ami elterelje róla a figyelmét. Ez hamar megoldódik.
Már éppen szólna, "Nem, egyáltalán nem bánta meg a dolgot, sőt kifejezetten örül neki" mikor a szökőkút nyugodtan csillámló vizét, Zaraun lábainak csobbanása zavarja meg, eloszlatva ezzel a hold hófehér tükörképét. Mit is lehet ilyenkor tenni? Az ember, már kezdené nyugalomban érezni magát, mikor egy félőrült a szökőkútba hurcolja, és leejtésével fenyegetőzik. Rögtön megdobban a szíve, mikor a "biztonságot" nyújtó karok tartása megszűnni tűnnek. Kétségbe esetten csimpaszkodik a sötételf nyakába, s szemét összeszorítva óbégat, várva, hogy a szökőkút hűvös vize körülölelje.*
-Ááá! Lehet ha feladtalak volna, most nem csüngenék a szökőkút vize fölött! Úgy gondolod, imponál ha a vízbe dobsz?! Vagy esetleg tetszenek az ázott arcú, csöpögősminkes lányok.
*Vékony kezeit mind szorosabbra fonja a férfi nyaka körül, le tekintgetve az alatta gyűrűző vízre. Hiába húzza magát egyre közelebb a fenyegetőjéhez, a hideg folyadék rohamosan közeledni látszik.*
-Ez nem vicces! Hagyd abba, én ehhez már túl fáradt vagyok, hallod?! Zaraun! Azonnal vigyél ki innen!
*A reménytelen kiáltozás közepette, maga is elneveti magát párszor, ám ez szerencsétlen arckifejezésén mit sem változtat. Próbálkozása közben kapálózni kezd lábaival, és ide-oda fészkelődik. Nos, ezzel csak azt az egyet érve el, hogy mind a ketten, immár menthetetlenül a vízben találják magukat. Ahogy összecsapnak feje fölött a gyöngyöző hullámocskák, elcsuklik hangja, csak egy keserves nyikkanásra van ideje. Puhára esik, Zaraun ölében landol, bár amúgy sem üthette volna be magát nagyon, a víz tompította volna az ütközést. Minden esetre megszeppenve nézi az ugyancsak meglepetnek tűnő férfit.
Egy ideig, nem szól csak még szánalomra méltóbb arcot vág. Majd Fejét Zaraun mellkasára döntve halk panaszba kezd.*
-Látod? Most mind a ketten vizesek lettünk. Még szerencse, hogy meleg van, különben a hátralévő hetet az ágyban töltenénk lázasan.
*Elengedve a sötételfet, megcsattogtatja maga mellett a vizet tenyerével. Arcán még ott van az alkohol pírja, ahogy mereven, és valami furcsa, talán bocsánatot váró arccal merd a kezén csillogó tiszta vízre, -Mintha csak az ő hibája lenne az egész.- de ez a frissítő kis fürdő, kellően kijózanította.*
-De ugye megnézzük azt a tornyot?
*Próbál feltápászkodni, ám a csúszós talaj miatt ismét a férfi ölében találja magát. Néma csend,...
Aztán harsány nevetés töri meg az esti csendet. Nem bírja tovább, belátja milyen komikus is helyzetük, s hogy nem éri meg aggodalmaskodni ilyen kis pitiáner ügyek miatt. Legalább nem fog elaludni.*
-Jaj, hogy ez milyen lehangoló.
*Kacarássza.*
-Azt hittem megúszhatom szárazon, mikor a fogadóba ültünk, de már látom hogy itt valamelyikünk mindig elázik, vagy a vértől, a bortól, vagy éppen a szökőkúttól. Ha-ha.
*Kezeivel megtámasztva magát hátul, hátradől. Felpillant a csillagokra. Most olyan, mintha a találkozásuk és a piactéri kis kalandjuk keveredne össze, ahogyan a körülöttük kavargó fodrok is. Aznap éjjel is ilyen fényesek voltak odafent az angyalok szemei, és akkor is olyan volt, mintha mind őket figyelné. Talán azt is teszik.
Minthogy Ayrisz némán kutatja a vörösen csillogó szempárban a lélekjelenlétet, csak némán figyeli Zaraun arcát. A csöndben élesebben hallani a tücskök hegedűjátékát, s a kis hullámokban ringatózó víz, visszaverve a köröttük felsejlő fényeket, sejtelmes csipkemintát rajzol testükre.
Ideális az idő. Főleg egy csókhoz.
Lassan közelíti kék arcát a férfiéhoz. Hidegen csillogó ajkain még megül egy-egy csepp a felfröccsenő vízből. Hűvös bizsergés tölti el, ahogy ajkuk összetalálkozik. Ez talán a leghosszabb, amit eddig megengedett magának. Gyengéd, langyos, szájában még érezni a sör kesernyés aromáját, ám kompenzálják ezt, édes ajkai.
Végigsimítva Zaraun arcán, hideg ujjai beletúrnak a hószínű tincsekbe. A rajtuk csillámló víz, olyan mint a fölöttük parázsló égbolt. Mintha oda is apró, gyémántos cseppecskék tapadtak volna, s közöttük az ég szökőkútja ami magából árasztotta őket, a telihold.*
2268. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-22 20:42:26
Üzenet elküldve: 2013-11-22 20:42:26
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Miután Zrekil egyértelműen kijelenti, hogy rossz ötlet, amit Allyn fontolgat, a lány továbbra sem látja ezt be. A gnóm viszont nem túlzottan aggódik ezen, elvégre nála van a cetli rajta a varázslat szövegével, szóval ha bárki meg akarja inni azt a rettenetes kotyvalékot, ami a fogból meg a szemből lesz, hát csak rajta... persze kár lenne az összetevőkért, hiszen nagy tortúrán mentek át csak a trollfogakért is, no de ha ez kell ahhoz, hogy Allyn ráeszméljen: ha Zrekil azt mondja, hogy nem lesz gazdatest, akkor nem lesz, ám legyen.*
- Mellesleg mivel mi áldozzuk bele a vért, jó eséllyel nem lehetünk gazdatestek. Elvégre ha ez független lenne, akkor nyilván rögtön beletehetnénk a halott hárpia vérét is. Nyilván azért van így, mert aki a vért beleadja, csak az lesz képes az entitás elpusztítására *remek magyarázat, csak éppen semmi nem támasztja alá.*
- Dehogynem, a te életeddel akárhány másik felér *jegyzi meg, miközben töretlenül haladnak a város felé, ahol jó eséllyel biztonságra lelhetnek a templomban. A távolban már határozottan látja Arthenior épületeit, így nekivág az utolsó emelkedőnek is.*
- Biztos hogy túléljük *mondja, majd az estére csak annyit mond* Hát, ami azt illeti, el tudnék képzelni csodásabb estét *mondja, ahogy felsejlik előtte Hallgatag arca. A csuklya, az őt körüllengő félelem és hideg... A főpap nyilván nem akarná, hogy ezekkel a szörnyetegekkel harcoljanak, jó eséllyel alulmaradnának. Közben kezd felkelni a Nap a hegyek mögül, így Zrekil kicsit meggyorsítja a lépteit, de így is mire a főtérre érnek, már szinte ugyanakkora tömegben találják magukat, mint napközben találták volna.*
- Gyerünk, még kora délelőttre a templomban lehetünk, és a Hallgatagok addig is a mocsárban keresnek minket *mondja, majd a lány kezéért nyúl, hogy átsegítse a tömegen. Közben szeme szüntelenül jár, siet, a feje is forog, keresi tekintetével a Hallgatagokat, akik esetleg már a városban próbálnak a nyomukra akadni. Azonban mivel ilyesmi nem akad a látóterébe, elkezd azon gondolkodni, vajon miért nem. Talán valóban csak az az egy lovas keresné őket? Vagy minden felderítő a mocsárban vesztegelne? Esetleg ezek a csuklyás alakok csak este olyan erősek? Számtalan lehetőség adódik, melyek közül nem akar választani, inkább igyekszik a templom felé.*
*Miután Zrekil egyértelműen kijelenti, hogy rossz ötlet, amit Allyn fontolgat, a lány továbbra sem látja ezt be. A gnóm viszont nem túlzottan aggódik ezen, elvégre nála van a cetli rajta a varázslat szövegével, szóval ha bárki meg akarja inni azt a rettenetes kotyvalékot, ami a fogból meg a szemből lesz, hát csak rajta... persze kár lenne az összetevőkért, hiszen nagy tortúrán mentek át csak a trollfogakért is, no de ha ez kell ahhoz, hogy Allyn ráeszméljen: ha Zrekil azt mondja, hogy nem lesz gazdatest, akkor nem lesz, ám legyen.*
- Mellesleg mivel mi áldozzuk bele a vért, jó eséllyel nem lehetünk gazdatestek. Elvégre ha ez független lenne, akkor nyilván rögtön beletehetnénk a halott hárpia vérét is. Nyilván azért van így, mert aki a vért beleadja, csak az lesz képes az entitás elpusztítására *remek magyarázat, csak éppen semmi nem támasztja alá.*
- Dehogynem, a te életeddel akárhány másik felér *jegyzi meg, miközben töretlenül haladnak a város felé, ahol jó eséllyel biztonságra lelhetnek a templomban. A távolban már határozottan látja Arthenior épületeit, így nekivág az utolsó emelkedőnek is.*
- Biztos hogy túléljük *mondja, majd az estére csak annyit mond* Hát, ami azt illeti, el tudnék képzelni csodásabb estét *mondja, ahogy felsejlik előtte Hallgatag arca. A csuklya, az őt körüllengő félelem és hideg... A főpap nyilván nem akarná, hogy ezekkel a szörnyetegekkel harcoljanak, jó eséllyel alulmaradnának. Közben kezd felkelni a Nap a hegyek mögül, így Zrekil kicsit meggyorsítja a lépteit, de így is mire a főtérre érnek, már szinte ugyanakkora tömegben találják magukat, mint napközben találták volna.*
- Gyerünk, még kora délelőttre a templomban lehetünk, és a Hallgatagok addig is a mocsárban keresnek minket *mondja, majd a lány kezéért nyúl, hogy átsegítse a tömegen. Közben szeme szüntelenül jár, siet, a feje is forog, keresi tekintetével a Hallgatagokat, akik esetleg már a városban próbálnak a nyomukra akadni. Azonban mivel ilyesmi nem akad a látóterébe, elkezd azon gondolkodni, vajon miért nem. Talán valóban csak az az egy lovas keresné őket? Vagy minden felderítő a mocsárban vesztegelne? Esetleg ezek a csuklyás alakok csak este olyan erősek? Számtalan lehetőség adódik, melyek közül nem akar választani, inkább igyekszik a templom felé.*
2267. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-22 19:09:37
Üzenet elküldve: 2013-11-22 19:09:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Ayrisz Emeraad//
* A hószín üstökű hím kényelmesen dől hátra a székben, jobb lábának kopottas csizmáját az asztallap élének csapja, s aprókat kortyolva söréből derűsen szemléli a komédiába illő jelenetet. A részeg, koros törpe, meg a pityókás Királylány egyszerűen frenetikus műsort nyújtanak, Zaraunnak komoly erőfeszítésébe kerül, hogy ne horkantson fel az elfojtott nevetéstől hangosan, elrontva a mókát. A kisasszony vajh hogyan húzza ki a csávából pimasz lovagját, ha egyáltalán kihúzza?
A harcias kis fickó tekintete csupa köd, meg pára, lerí róla, hogy követni is alig tudja a lány magyarázatát, csak annyit hall ki belőle, hogy "utálatos népség", s már baltáját lóbálva fordulna a gaz sötételf felé, ám a következő szavakra leesik álla, a tompa puffanás még a hangos zenén keresztül is hallatszik...
... mármint a puffanás, mikor Zaraun hasát fogva a röhögéstől lefordul a székről.*
~ A hörcsög varázslatos szépség...a hörcsög.... varázslatos... szép...szépség...!!!~
* Harsány röhögéstől pirosló képpel tápászkodik fel ismét, hol a nőre, hol a törpre lesve, torkát köszörülve, ruháját igazgatva húzza ki magát a széken, mintha semmi sem történt volna. Durwdal meg lesápad, hosszú-hosszú mozdulatlan néma csend, aztán hörgő, gurgulázó kacagásban tör ki, szabad kezével térdét csapdosva.*
- Há jóvan akkóó, félreértettük egymást, na!! A fülem már nem a régi, nem úgy mint a szemem, drága szépséges hosszúlábú kisasszony!
* Olyan lendülettel szökken fél térdről talpra, akár egy gnóm akrobata, bárgyún vigyorog előbb a lányra, majd hajlongva a hímre. Zaraun jobb kezének mutató és középső ujját kinyújtva homlokához tartja, s egy rögtönzött, laza tisztelgéssel zárja le a dolgot.*
- Eeeengem, méreget? Melyik az, hadd lám! Az ottan, az a szőke, bögyös gnóm bakfis? Megyek is, nosza rajta!
* Az apró bogárszemek bambán követik Ayrisz tekintetét a gnóm nőstényre, s a mogorva, tréfás kis alak már tántorog is arra, hogy ott is térdre rogyva, örök szerelmet, hűséget, 10 gyereket, meg víg életet ígérjen a meghökkent kis fehérnépnek.*
- Le a kalappal előtted, Királylány, ez több, mint szórakoztató volt!
* A mélységi színpadiasan kalapot emel a hölgynek elismerően somolyogva, aztán csak bólint a feltett a kérdésre. Indulhatnak, ha partnere úgy óhajtja.
A várost már jócskán belepte az éj fekete, sűrű leple, mikor a főtérre érnek, csaknem teljes a csend, nem sok járókelőre lelnek a csillagos ég alatt. A levegő hűs, de nem fagyos, pont kellemes, olyan nosztalgikus most ez az este, a kicsiny pad, melyen ismeretségük indult, most is üresen álldogál a halovány holdfényben. A férfi somolyogva, a kecses kart erősen tartva- csak hogy a tántorgó lány földre ne zuttyanjon- int a kicsiny pad felé, miközben a szökőkúthoz baktatnak.*
- De jó is volt...! Ugye nem bántad meg, hogy nem buktattál le, mikor lehuppantam melléd?
* Bizony, a Királylány remek alakítást nyújtva játszotta sebtiben ráerőltetett szerepét, s azóta el sem szakadtak egymástól, jóllehet még mindig csak ismerkednek. De Zaraun jól szórakozik, ez most is látszik rajta: hirtelen ölbe kapja a lányt, s a szökőkút peremén átszökkenve csizmái hangosan csobbannak a kristálytiszta vízben. Úgy térdéig érhet a víz, kicsit hűvös, de ez sem túl hideg, nem elég fagyosak még az éjszakák, hogy jobban lehűtsék.*
- Háhh, jól gondold meg, hogy mit felelsz, különben elengedlek! Naaa?
* A hamuszín képen fülig érő, ám gonoszkás vigyor tetszeleg, kissé lentebb engedi karját, mintha épp ejtené a lánykát, de tartja azért, várva a választ.*
* A hószín üstökű hím kényelmesen dől hátra a székben, jobb lábának kopottas csizmáját az asztallap élének csapja, s aprókat kortyolva söréből derűsen szemléli a komédiába illő jelenetet. A részeg, koros törpe, meg a pityókás Királylány egyszerűen frenetikus műsort nyújtanak, Zaraunnak komoly erőfeszítésébe kerül, hogy ne horkantson fel az elfojtott nevetéstől hangosan, elrontva a mókát. A kisasszony vajh hogyan húzza ki a csávából pimasz lovagját, ha egyáltalán kihúzza?
A harcias kis fickó tekintete csupa köd, meg pára, lerí róla, hogy követni is alig tudja a lány magyarázatát, csak annyit hall ki belőle, hogy "utálatos népség", s már baltáját lóbálva fordulna a gaz sötételf felé, ám a következő szavakra leesik álla, a tompa puffanás még a hangos zenén keresztül is hallatszik...
... mármint a puffanás, mikor Zaraun hasát fogva a röhögéstől lefordul a székről.*
~ A hörcsög varázslatos szépség...a hörcsög.... varázslatos... szép...szépség...!!!~
* Harsány röhögéstől pirosló képpel tápászkodik fel ismét, hol a nőre, hol a törpre lesve, torkát köszörülve, ruháját igazgatva húzza ki magát a széken, mintha semmi sem történt volna. Durwdal meg lesápad, hosszú-hosszú mozdulatlan néma csend, aztán hörgő, gurgulázó kacagásban tör ki, szabad kezével térdét csapdosva.*
- Há jóvan akkóó, félreértettük egymást, na!! A fülem már nem a régi, nem úgy mint a szemem, drága szépséges hosszúlábú kisasszony!
* Olyan lendülettel szökken fél térdről talpra, akár egy gnóm akrobata, bárgyún vigyorog előbb a lányra, majd hajlongva a hímre. Zaraun jobb kezének mutató és középső ujját kinyújtva homlokához tartja, s egy rögtönzött, laza tisztelgéssel zárja le a dolgot.*
- Eeeengem, méreget? Melyik az, hadd lám! Az ottan, az a szőke, bögyös gnóm bakfis? Megyek is, nosza rajta!
* Az apró bogárszemek bambán követik Ayrisz tekintetét a gnóm nőstényre, s a mogorva, tréfás kis alak már tántorog is arra, hogy ott is térdre rogyva, örök szerelmet, hűséget, 10 gyereket, meg víg életet ígérjen a meghökkent kis fehérnépnek.*
- Le a kalappal előtted, Királylány, ez több, mint szórakoztató volt!
* A mélységi színpadiasan kalapot emel a hölgynek elismerően somolyogva, aztán csak bólint a feltett a kérdésre. Indulhatnak, ha partnere úgy óhajtja.
A várost már jócskán belepte az éj fekete, sűrű leple, mikor a főtérre érnek, csaknem teljes a csend, nem sok járókelőre lelnek a csillagos ég alatt. A levegő hűs, de nem fagyos, pont kellemes, olyan nosztalgikus most ez az este, a kicsiny pad, melyen ismeretségük indult, most is üresen álldogál a halovány holdfényben. A férfi somolyogva, a kecses kart erősen tartva- csak hogy a tántorgó lány földre ne zuttyanjon- int a kicsiny pad felé, miközben a szökőkúthoz baktatnak.*
- De jó is volt...! Ugye nem bántad meg, hogy nem buktattál le, mikor lehuppantam melléd?
* Bizony, a Királylány remek alakítást nyújtva játszotta sebtiben ráerőltetett szerepét, s azóta el sem szakadtak egymástól, jóllehet még mindig csak ismerkednek. De Zaraun jól szórakozik, ez most is látszik rajta: hirtelen ölbe kapja a lányt, s a szökőkút peremén átszökkenve csizmái hangosan csobbannak a kristálytiszta vízben. Úgy térdéig érhet a víz, kicsit hűvös, de ez sem túl hideg, nem elég fagyosak még az éjszakák, hogy jobban lehűtsék.*
- Háhh, jól gondold meg, hogy mit felelsz, különben elengedlek! Naaa?
* A hamuszín képen fülig érő, ám gonoszkás vigyor tetszeleg, kissé lentebb engedi karját, mintha épp ejtené a lánykát, de tartja azért, várva a választ.*
2266. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-22 13:52:16
Üzenet elküldve: 2013-11-22 13:52:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nelk Amontiel//
*Egy apró, pici tündér jelen meg a főtéren, a szeged negyed felöl jön, apró lábai hangosan csoszognak a kövön. Csak pár napja érkezett, de már sikerült megjegyeznie, hogy a főtéren bizony nagy a tömeg. Most sincs ez másképp. Senki sem figyel rá, de hát miért is kéne? Mindenkinek van dolga, szaladgál össze-vissza, kerülgetik a férfit jobbra-balra. Már aki észreveszi, ugyanis nem könnyű megillanta, alig több egy méternél, teljesen elveszik az elötte haladó sötételf mellett.
Nem tudja, hogy meddig fog itt maradni, egyik városban sem tartózkodik egy-két hónapnál tovább. Most csak sétálni akart egyt, nézelődni, hátha törénik valami izgalmas, valami olyasmi, ímit majd késöbb el lehet mesélni az unokáknak, már ha egyátalán lesznek unokái. Messze van az még, nagyon messze, nem érdemes rajta gondolkodni, őrlődi, hogy vajon megtörténik-e. Lehet, hogy holnap leszúrja az elötte haladó mélységi, vagy mérget nyel sör helyett. Kiszakad a szaladó tömegből és a pasok felé veszi az irányt. Egy ideig csak köröz, nem tud dönteni, hogy leüljö-e, vagy továbbmenjen. Merre mehetne? Vissza a porps szegénynegyedbe? A gazadgnegyedbe? A fogadóba is mehetne, de most nem éhes, és inni sem szeretne. Esetleg még a Holdudvar lenne jó választás. Igen! Oda kell mennie, de majd csak késöbb. Inkább megáll az oszlop mellett, mely eszmei értéke olya magas az ittélőknek. Egy ideig nézi, majd egy nagy sóhajtás közben leül a legközelebbi padra, a hátát a támlának támasztja, és úgy bámészkodik tovább.*
*Egy apró, pici tündér jelen meg a főtéren, a szeged negyed felöl jön, apró lábai hangosan csoszognak a kövön. Csak pár napja érkezett, de már sikerült megjegyeznie, hogy a főtéren bizony nagy a tömeg. Most sincs ez másképp. Senki sem figyel rá, de hát miért is kéne? Mindenkinek van dolga, szaladgál össze-vissza, kerülgetik a férfit jobbra-balra. Már aki észreveszi, ugyanis nem könnyű megillanta, alig több egy méternél, teljesen elveszik az elötte haladó sötételf mellett.
Nem tudja, hogy meddig fog itt maradni, egyik városban sem tartózkodik egy-két hónapnál tovább. Most csak sétálni akart egyt, nézelődni, hátha törénik valami izgalmas, valami olyasmi, ímit majd késöbb el lehet mesélni az unokáknak, már ha egyátalán lesznek unokái. Messze van az még, nagyon messze, nem érdemes rajta gondolkodni, őrlődi, hogy vajon megtörténik-e. Lehet, hogy holnap leszúrja az elötte haladó mélységi, vagy mérget nyel sör helyett. Kiszakad a szaladó tömegből és a pasok felé veszi az irányt. Egy ideig csak köröz, nem tud dönteni, hogy leüljö-e, vagy továbbmenjen. Merre mehetne? Vissza a porps szegénynegyedbe? A gazadgnegyedbe? A fogadóba is mehetne, de most nem éhes, és inni sem szeretne. Esetleg még a Holdudvar lenne jó választás. Igen! Oda kell mennie, de majd csak késöbb. Inkább megáll az oszlop mellett, mely eszmei értéke olya magas az ittélőknek. Egy ideig nézi, majd egy nagy sóhajtás közben leül a legközelebbi padra, a hátát a támlának támasztja, és úgy bámészkodik tovább.*
2265. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-22 10:46:36
Üzenet elküldve: 2013-11-22 10:46:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Jehtra Ktro //
*A legutóbbi vadászata miatt kissé el van keseredve, hiszen nem sikerült egy vadat sem elejtenie. Így hát útja kivételesen nem az erdő felé vezet, hanem a főtérre. A kapuban városőröket megpillantva csak biccent feléjük, így köszönve nekik.
Továbbhalad, majd leül az egyik kőpadra, és az óriási márványoszlopot figyeli. Hallotta, hogy milyen legenda kötődik hozzá, de még mindig nem tudja elhinni.*
~ Na persze, még hogy él...mennyi idő eltelt azóta, hogy itt jártak az orkok. ~
*Sosem hitt az efféle mesékben, legendákban. Mindegy is, csak tovább üldögél, és vár a csodára. Nem tudja, hogy mihez kezdjen, bár az egész nap előtte áll még. Vadászni biztosan nem fog, majd talán másnap. Csak ül a padon, és figyeli a térre érkezőket. Az is lehet, hogy az egész napja így fog telni... *
*A legutóbbi vadászata miatt kissé el van keseredve, hiszen nem sikerült egy vadat sem elejtenie. Így hát útja kivételesen nem az erdő felé vezet, hanem a főtérre. A kapuban városőröket megpillantva csak biccent feléjük, így köszönve nekik.
Továbbhalad, majd leül az egyik kőpadra, és az óriási márványoszlopot figyeli. Hallotta, hogy milyen legenda kötődik hozzá, de még mindig nem tudja elhinni.*
~ Na persze, még hogy él...mennyi idő eltelt azóta, hogy itt jártak az orkok. ~
*Sosem hitt az efféle mesékben, legendákban. Mindegy is, csak tovább üldögél, és vár a csodára. Nem tudja, hogy mihez kezdjen, bár az egész nap előtte áll még. Vadászni biztosan nem fog, majd talán másnap. Csak ül a padon, és figyeli a térre érkezőket. Az is lehet, hogy az egész napja így fog telni... *
2264. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-21 22:30:06
Üzenet elküldve: 2013-11-21 22:30:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
*Mordokhai lassan baktat a lovával Arthenior felé. Három napja van úton. Három napja nem evett semmit így amikor a távolban feltűnik a városkapu, nagyobb tempóra bírja a hátast, aki szintén elég nyúzott állapotban van. Az éhség nagy úr.*
"Ez történik azzal akit elhagy a szerencséje. Márpedig engem alaposan elhagyott. Alaposan elhagyott."
*A városkapu látványa nem hagyja a múlton töprengeni. Az egyetlen tudat ami vidítja, hogy van pénze. Nem sok, de ételre, italra és szállásra pont elég. Nem mintha érdekelni, hogy hol fog aludni a mai napon. Az a lényeg, hogy legyen mit ennie. Nem az éhhalál az a vég amit mindig is vágyott. Ha már egyszer a harchoz ért, akkor harc közben essen el. Végleg kiszakítja gondolataiból, hogy elérte Arthenior városának kapuját. Barátságosan biccent az őrök felé, majd megálítja a lovát.*
- Szép jónapot az uraknak. Nem tudják véletlenül, hogy merre találok egy fogadót?
- Bemegy a kapun és a főtérre jut. Onnan meg már látni is fogja a Pegazus fogadót.
*Ismét csak biccent, majd elindul a hátassal befelé a kapun. Leszáll a főtéren és körülnéz, hogy hová is került.*
"Kissé talán nyomorgó hely, de nem mondhatnám kellemetlennek."
*A kantárnál fogva vezeti a fekete paripát a tér közepén álló szökőkúthoz. Lehajol és iszik belőle, majd a tenyerébe mer egy kis vizet és a lovát is megitatja. Most, hogy már ivott pár kortyot, mindjárt szebbnek látja a világot. Ha nem lenne éhes, még talán dalra is fakadna. Elvégre már a lován is látszik, hogy jobb állapotban van. Majd ha talál egy istállót, akkor ad neki enni is, de ugyebár kérdéses, hogy van-e itt olyansféle. Nem minden városban akad. Bár ez a hely kellemes benyomást tett rá.*
"Nem is olyan nyomorgó, mint első látásra. Bizonyára a szomjúság láttatta velem ilyennek."
*Egy jómódú, barátságos várost lát maga előtt. Mostmár teljesen biztos benne, hogy a lovának is és neki is lesz hol megszállnia. Nem olyan ember ő, ki csak a saját bajával törődik. Ha jól bánik a hátasával, a hátas is jól bánik vele. Ez pedig nagyon is fontos tényező tud lenni. Nem csak az életben hanem a harcban is. Nade itt az ideje, hogy a tettek mezejére lépjen. Megállít egy arra császkáló, kedvesnek tűnő egyént és megkérdezi, hogy merre találja az istállót. Az elmutat egy irányba, Mordokhai megköszöni és elindul az épület felé, amit immár a saját szemével is lát.*
"Ez történik azzal akit elhagy a szerencséje. Márpedig engem alaposan elhagyott. Alaposan elhagyott."
*A városkapu látványa nem hagyja a múlton töprengeni. Az egyetlen tudat ami vidítja, hogy van pénze. Nem sok, de ételre, italra és szállásra pont elég. Nem mintha érdekelni, hogy hol fog aludni a mai napon. Az a lényeg, hogy legyen mit ennie. Nem az éhhalál az a vég amit mindig is vágyott. Ha már egyszer a harchoz ért, akkor harc közben essen el. Végleg kiszakítja gondolataiból, hogy elérte Arthenior városának kapuját. Barátságosan biccent az őrök felé, majd megálítja a lovát.*
- Szép jónapot az uraknak. Nem tudják véletlenül, hogy merre találok egy fogadót?
- Bemegy a kapun és a főtérre jut. Onnan meg már látni is fogja a Pegazus fogadót.
*Ismét csak biccent, majd elindul a hátassal befelé a kapun. Leszáll a főtéren és körülnéz, hogy hová is került.*
"Kissé talán nyomorgó hely, de nem mondhatnám kellemetlennek."
*A kantárnál fogva vezeti a fekete paripát a tér közepén álló szökőkúthoz. Lehajol és iszik belőle, majd a tenyerébe mer egy kis vizet és a lovát is megitatja. Most, hogy már ivott pár kortyot, mindjárt szebbnek látja a világot. Ha nem lenne éhes, még talán dalra is fakadna. Elvégre már a lován is látszik, hogy jobb állapotban van. Majd ha talál egy istállót, akkor ad neki enni is, de ugyebár kérdéses, hogy van-e itt olyansféle. Nem minden városban akad. Bár ez a hely kellemes benyomást tett rá.*
"Nem is olyan nyomorgó, mint első látásra. Bizonyára a szomjúság láttatta velem ilyennek."
*Egy jómódú, barátságos várost lát maga előtt. Mostmár teljesen biztos benne, hogy a lovának is és neki is lesz hol megszállnia. Nem olyan ember ő, ki csak a saját bajával törődik. Ha jól bánik a hátasával, a hátas is jól bánik vele. Ez pedig nagyon is fontos tényező tud lenni. Nem csak az életben hanem a harcban is. Nade itt az ideje, hogy a tettek mezejére lépjen. Megállít egy arra császkáló, kedvesnek tűnő egyént és megkérdezi, hogy merre találja az istállót. Az elmutat egy irányba, Mordokhai megköszöni és elindul az épület felé, amit immár a saját szemével is lát.*
2263. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-21 21:55:13
Üzenet elküldve: 2013-11-21 21:55:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aokin Uehoshi//
*Malissta örömmel mondja el véleményét a harcról és a hevességről, valamint a kiszámíthatatlanságról. Szeret az ilyenekről beszélni, sokkal jobban ki tudja magát fejezni egy ilyen témában, mint például az általános fecsegésben. Mikor pedig végig hallgatja a szerzetes mondókáját, végig mosolyog. Majd megszólal, kedves hangján mosolyogva, szinte nem is gondolva arra, hogy mit akar mondani.*
- Igen gyakran azon múlik, hogyan végződik valami, hogy milyen gyorsan és hogyan reagálsz egy-egy hirtelen lépésre. Na és mond csak a kolostorban tanultál valamit harcmodorokról is?
*Igazán kíváncsi rá, hogy vajon mit tanulhatnak egy ilyen kolostorban az emberek. S, hogy vajon Aokin mit is tanult meg pontosan. Nem mellesleg a harc egy olyan téma, amit nagyon szeret boncolgatni, most pedig, hogy van rá lehetősége, hogy beszéljen róla nem fogja veszni hagyni.*
*Malissta örömmel mondja el véleményét a harcról és a hevességről, valamint a kiszámíthatatlanságról. Szeret az ilyenekről beszélni, sokkal jobban ki tudja magát fejezni egy ilyen témában, mint például az általános fecsegésben. Mikor pedig végig hallgatja a szerzetes mondókáját, végig mosolyog. Majd megszólal, kedves hangján mosolyogva, szinte nem is gondolva arra, hogy mit akar mondani.*
- Igen gyakran azon múlik, hogyan végződik valami, hogy milyen gyorsan és hogyan reagálsz egy-egy hirtelen lépésre. Na és mond csak a kolostorban tanultál valamit harcmodorokról is?
*Igazán kíváncsi rá, hogy vajon mit tanulhatnak egy ilyen kolostorban az emberek. S, hogy vajon Aokin mit is tanult meg pontosan. Nem mellesleg a harc egy olyan téma, amit nagyon szeret boncolgatni, most pedig, hogy van rá lehetősége, hogy beszéljen róla nem fogja veszni hagyni.*
2262. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-21 21:15:11
Üzenet elküldve: 2013-11-21 21:15:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Malissta Pallasies//
*A lány mondatain Aokin először hallgat de, az utolsó mondatnál elkezd bólogatni.*
-Nagyon jól mondtad. Egy harc kimenetelét nagyrészt az határozza meg, hogy végig higgadtnak kell maradnunk és hogy bele kell látnunk az ellenfelünk fejébe, hogy egyrészt lássuk az ő lépéseit, másrészt, hogy egy váratlan lépéssel megsebezzük őt néha ezzel eldöntve a harc kimenetelét.
*Aokin sokat tud beszélni ha a harcról van szó. Sok harcmodort tanulmányozott már és az emberi test gyengéit is sokat tanulmányozta, hogy kiismerje a gyengéit. Ő a saját harcművészetét kiismerte már és ezért is járja a világot, hogy másokét is megismerhesse.*
*A lány mondatain Aokin először hallgat de, az utolsó mondatnál elkezd bólogatni.*
-Nagyon jól mondtad. Egy harc kimenetelét nagyrészt az határozza meg, hogy végig higgadtnak kell maradnunk és hogy bele kell látnunk az ellenfelünk fejébe, hogy egyrészt lássuk az ő lépéseit, másrészt, hogy egy váratlan lépéssel megsebezzük őt néha ezzel eldöntve a harc kimenetelét.
*Aokin sokat tud beszélni ha a harcról van szó. Sok harcmodort tanulmányozott már és az emberi test gyengéit is sokat tanulmányozta, hogy kiismerje a gyengéit. Ő a saját harcművészetét kiismerte már és ezért is járja a világot, hogy másokét is megismerhesse.*
2261. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-21 18:42:39
Üzenet elküldve: 2013-11-21 18:42:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Zaraun Aleandar//
*A fogadóban fénylő fali világítás, elrejti a kinti főtér sötétségét. Az utcára már nem vetülnek a bíboros napsugarak, a rózsaszín felhők helyét a csillagok vették át. Úgy borult Artheniorra az este, mintha egy pislantás műve lenne az egész. Egy másodpercre lehunyta volna szemét a nap. Csak egy pillanat műve volna az egész, egy lopott pillanaté, amit senki sem vett észre, s hopp már el is múlt, a közepében vagyunk valaminek. Mindenki a saját történetének új fejezetét nyitja meg, vagy tán be sem fejezte az előzőt, mégis máris elmúlik minden amit most csinál. Vagy azelőtt csinált, ki tudja.
Bent azonban, a fogadó izzó ablakainak másik oldalán, Ayrisz próbálja összeszedni elszórt gondolatait. Szívesen közölné, hogy ő igazán jól bírja az alkoholt főleg, ha az nem Pálinka. Azt is elmondaná, hogy minél többet itatja, csak annál nehezebb lesz a dolga este. Na és azt is, hogy nem igazán fognak "felesezgetni", az első dologra hivatkozva, az az, hogy nem bírja a Pálinkát. Ám, az szesz, ami éppen vérében rója bizsergető köreit, igencsak megnyújtja reakcióidejét, s mielőtt még száját szólásra nyitná, reszelős hang töri derékba tervét, miszerint közli Zaraun-nal, a már előbb említetteket. Kíváncsian tekint le a kis, vörös úrra. Sajátos bókjára, csak bárgyún mosolyog, s lopva a sötételfre pillant, a dinnye hasonlat hallatán.*
-Kedves, Fickós Durwdal. Kérem, hanyagolja a fejlecsapkodást.
*Mondja lassan, kimértem, hogy az egyik szó kimondása közben, kitalálhassa mi lesz a következő.*
-Ez a kedves úriember, semmi bántót nem mondott, ami az ön népére vonatkozna. Ha valami olyasmit hallott, hogy a "Törpök utálatos népség." hát akkor csalt a füle, kedves Fickós Durwdal. Nem ezt mondta, sokkal inkább...
*Furcsa, elgondolkodó grimaszt vágva, asztaltársára mered, majd hirtelen felderül az arca. Igen, meg van, ez lesz a tökéletes válasz.*
-A hörcsög varázslatos szépség. Ezt értette félre igen, igen ugye belátja?
*Természetesen, ez is sokkal jobban hangzott, a lány fejében, s amint kimondta, már hallható is rajta a szégyen lassú, nyújtott, mély vészharangjának hangja. Célszerű hát, minnél hamarabb mondani valami értelmeset.*
-Uram! A világért sem szeretnék mogorva lenni, de...
*Itt közelebb hajol az alkoholfelhőben párolódó törpéhez.*
-Látja ott azt a kisasszonyt? Lefogadom, örülne a társaságának. Mióta csak bejött ide, magát méregeti.
*Ujjával az egyetlen asztalra mutat, melynél egy magányos vendég tartja korsóját. Egy nem túl szép, gnómnő szorongatja egyre üresedő poharát, fel-fel tekintgetve a jókedvű, mámoros tömegre, ami körötte nyüzsög. Akár a legyek. Rendszertelenül, zajosan csaponganak hol a pulthoz, hol vissza a helyükre, ügyelve nehogy akár egy csepp is kárbavesszen az értékes nedűből. Ám minél többet próbálják, annál nehezebben megy nekik, hisz a már sikeresen célba juttatott termék a hasukban lötyög tovább. Idegesítőek, talán a nő szerint is, vagy szerelmi bánat, akár családi gondok is idevezethették. A lényeg, hogy most társtalan, és bár nem egy szépség, a kedves Durwald úrban már elég a pia ahhoz, hogy tündérkirálylánynak vélje. S talán még jól is esnének neki a törp érdekes bókjai.*
-Tartogassa inkább neki, azokat a csókokat. Mennyen, ne várassa!
*Tétován indítja útjára a dülöngélő férfit, majd könnyed szusszanással visszafordul Zaraun-hoz. Magában kuncog egyet, "Milyen mókás név. Fickós Durwald..." motyogja az orra alatt, majd érthető hangerővel folytatja. Megpróbál artikuláltan beszélni, hogy jól érthető legyen, azt azonban, hogy ez mennyire sikerül, nem halhatja, csak a reakcióból.*
-Nem indulunk? Útközben is beszélgethetünk, de itt vannak bizonyos akadályok.
*Bök a törp felé hüvelykujjával.*
-Mit szólsz?.
*A Főtéren már szinte szurokként tapad a sötétség. Az utcákat csak a fogadó, és annak a pár embernek a lépte töri meg a csendet, akik még ilyenkor is az utcán lófrálnak, hazafelé, vagy a munkába ki tudja.
Ayrisz, és Zaraun is ilyenek. A lány minden lépténél drukkol, nehogy lábai bemondják az unalmast.
A szökőkút vize hívogatóan csillog, visszaverve a csillagok ragyogását. Szinte beleolvad a fénylő macska kövek fényébe. Az utcai lámpák aranyfényt vetnek a fák leveleire, és azon keresztül a kövekre, és az emberek arcára. Az éji szellő, meg meglendíti most szinte szénfeketének tetsző haját. Nyugodt lélegzésével mindinkább tisztul fejéből a pálinka hatása.*
A hozzászólás írója (Ayrisz Emeraad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.21 18:51:40
*A fogadóban fénylő fali világítás, elrejti a kinti főtér sötétségét. Az utcára már nem vetülnek a bíboros napsugarak, a rózsaszín felhők helyét a csillagok vették át. Úgy borult Artheniorra az este, mintha egy pislantás műve lenne az egész. Egy másodpercre lehunyta volna szemét a nap. Csak egy pillanat műve volna az egész, egy lopott pillanaté, amit senki sem vett észre, s hopp már el is múlt, a közepében vagyunk valaminek. Mindenki a saját történetének új fejezetét nyitja meg, vagy tán be sem fejezte az előzőt, mégis máris elmúlik minden amit most csinál. Vagy azelőtt csinált, ki tudja.
Bent azonban, a fogadó izzó ablakainak másik oldalán, Ayrisz próbálja összeszedni elszórt gondolatait. Szívesen közölné, hogy ő igazán jól bírja az alkoholt főleg, ha az nem Pálinka. Azt is elmondaná, hogy minél többet itatja, csak annál nehezebb lesz a dolga este. Na és azt is, hogy nem igazán fognak "felesezgetni", az első dologra hivatkozva, az az, hogy nem bírja a Pálinkát. Ám, az szesz, ami éppen vérében rója bizsergető köreit, igencsak megnyújtja reakcióidejét, s mielőtt még száját szólásra nyitná, reszelős hang töri derékba tervét, miszerint közli Zaraun-nal, a már előbb említetteket. Kíváncsian tekint le a kis, vörös úrra. Sajátos bókjára, csak bárgyún mosolyog, s lopva a sötételfre pillant, a dinnye hasonlat hallatán.*
-Kedves, Fickós Durwdal. Kérem, hanyagolja a fejlecsapkodást.
*Mondja lassan, kimértem, hogy az egyik szó kimondása közben, kitalálhassa mi lesz a következő.*
-Ez a kedves úriember, semmi bántót nem mondott, ami az ön népére vonatkozna. Ha valami olyasmit hallott, hogy a "Törpök utálatos népség." hát akkor csalt a füle, kedves Fickós Durwdal. Nem ezt mondta, sokkal inkább...
*Furcsa, elgondolkodó grimaszt vágva, asztaltársára mered, majd hirtelen felderül az arca. Igen, meg van, ez lesz a tökéletes válasz.*
-A hörcsög varázslatos szépség. Ezt értette félre igen, igen ugye belátja?
*Természetesen, ez is sokkal jobban hangzott, a lány fejében, s amint kimondta, már hallható is rajta a szégyen lassú, nyújtott, mély vészharangjának hangja. Célszerű hát, minnél hamarabb mondani valami értelmeset.*
-Uram! A világért sem szeretnék mogorva lenni, de...
*Itt közelebb hajol az alkoholfelhőben párolódó törpéhez.*
-Látja ott azt a kisasszonyt? Lefogadom, örülne a társaságának. Mióta csak bejött ide, magát méregeti.
*Ujjával az egyetlen asztalra mutat, melynél egy magányos vendég tartja korsóját. Egy nem túl szép, gnómnő szorongatja egyre üresedő poharát, fel-fel tekintgetve a jókedvű, mámoros tömegre, ami körötte nyüzsög. Akár a legyek. Rendszertelenül, zajosan csaponganak hol a pulthoz, hol vissza a helyükre, ügyelve nehogy akár egy csepp is kárbavesszen az értékes nedűből. Ám minél többet próbálják, annál nehezebben megy nekik, hisz a már sikeresen célba juttatott termék a hasukban lötyög tovább. Idegesítőek, talán a nő szerint is, vagy szerelmi bánat, akár családi gondok is idevezethették. A lényeg, hogy most társtalan, és bár nem egy szépség, a kedves Durwald úrban már elég a pia ahhoz, hogy tündérkirálylánynak vélje. S talán még jól is esnének neki a törp érdekes bókjai.*
-Tartogassa inkább neki, azokat a csókokat. Mennyen, ne várassa!
*Tétován indítja útjára a dülöngélő férfit, majd könnyed szusszanással visszafordul Zaraun-hoz. Magában kuncog egyet, "Milyen mókás név. Fickós Durwald..." motyogja az orra alatt, majd érthető hangerővel folytatja. Megpróbál artikuláltan beszélni, hogy jól érthető legyen, azt azonban, hogy ez mennyire sikerül, nem halhatja, csak a reakcióból.*
-Nem indulunk? Útközben is beszélgethetünk, de itt vannak bizonyos akadályok.
*Bök a törp felé hüvelykujjával.*
-Mit szólsz?.
*A Főtéren már szinte szurokként tapad a sötétség. Az utcákat csak a fogadó, és annak a pár embernek a lépte töri meg a csendet, akik még ilyenkor is az utcán lófrálnak, hazafelé, vagy a munkába ki tudja.
Ayrisz, és Zaraun is ilyenek. A lány minden lépténél drukkol, nehogy lábai bemondják az unalmast.
A szökőkút vize hívogatóan csillog, visszaverve a csillagok ragyogását. Szinte beleolvad a fénylő macska kövek fényébe. Az utcai lámpák aranyfényt vetnek a fák leveleire, és azon keresztül a kövekre, és az emberek arcára. Az éji szellő, meg meglendíti most szinte szénfeketének tetsző haját. Nyugodt lélegzésével mindinkább tisztul fejéből a pálinka hatása.*
A hozzászólás írója (Ayrisz Emeraad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.21 18:51:40
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8637-8656