Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 302 (6021. - 6040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6040. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-31 16:46:14
Üzenet elküldve: 2017-05-31 16:46:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*Túl korán van még ahhoz, hogy igazán nagy hangzavar legyen a fogadóban. Néhány álmos vendég törölgeti a csipát a szeméből egy pohár forró ital mellett. Csend van és nyugalom, nem üvöltöznek részegek át a helyiség egyik végéből a másikba, nem szólalkoznak össze erejüket fitogtató férfiak, és nem vinnyognak magamutogató lányok, hogy túl zsíros az ebédjük. Jobban belegondolva, ez a hangulat a tökéletes. Kár, hogy nem élvezheti testközelből, csak az ablakon keresztül leselkedik be. Egyelőre nem látja Norit, de innen nem is láthatja be az egész termet, kénytelen lesz benyitni. Alig egy röpke pillanat, hangtalanul feltárul a faajtó, egy fehér buksi jelenik meg a résben, és vörös tekintetét végighordozza a benn ülőkön, majd távozik. Szomorúan konstatálja, hogy nincs benn, akit keres. Valószínűleg még fenn húzza a lóbőrt, Nolie viszont nem várhatja meg egy asztalnál ücsörögve. Úgy dönt, kisétál a holdudvarra, ott várja meg a délidőt, hogy aztán ismét körbekémleljen a fogadóban.*
6039. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-31 12:17:24
Üzenet elküldve: 2017-05-31 12:17:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
*Gor a templomkertre mutat, követi a szegénynegyed irányába. A kérdés hallatán a szeme elhomályosúl és a pupillái össze szűkülnek.*
~Ha megint az lesz... akkor... remélem, hogy... ~
-Hát rendben. Amikor elkezdtem utazgatni ki akartak tagadni a rendből, mivel a vizsga elött otthagytam a lovagmesterem ő egy nagyon kedves ember volt, csak lassan tanított. Hjolgrund mester az igazságos! *Emeli fel a mutató ujját.* A legbátrabb ember akit ismertem... ő kiállt mellettem elengedtek, de fekete báránynak tartottak. Miután a tengerről visszatértem a családi birtokom lángokban állt. A mesteremnek üzentem, hogy mikor térek haza ő már harcolt. Egy csapat haramia támadott rájuk, odasiettem Falcaros hátán ő eltaposott egyet én meg egy másiknak levágtam a fejét. Egy íjász a bordáim közé lőtt leastem Facról a sisakomat nem volt idő felvenni. Odarohantam Hjolgrund mesterhez ketten vált válnak vetve küzdöttünk. Több mint harmincan voltak az egyiknek sikerült az arcomat megvágnia. Akkoriban nem viseltem páncélt a vágás fájdalmától összegörnyedtem a nyílvessző belémtőrt csontvelő került a vérembe, vérfertőzést kaptam. Megvágták a melkhasam, de helytálltunk meghaltak kivéve a vezérük. A mesteremet gerinctelenűl hátbaszúrta nekem meg már nem volt erőm a hátamat keresztben átvágta össze estem. Ott haldokolva néztem ahogy a birtok le égett. A családom és a mesterem meghalt én is meg akartam halni két napig feküdtem ott vérbefagyva mire rámtaláltak minden erőm elhagyott lázálmaim voltak folyamatosan csak a szeretteimet láttam akik vádlón mutattak rám, hogy nem védtem meg őket. Hónapok teltek el mire felépültem a rendnél ébredtem emndták, hogy mi történt. A haramia vezért nem fogták el azóta is szabadon van. Engem lovaggá avattak és most itt vagyok. A díszes kard amit amit láthattatok nálam az Hjolgrund mesteremé volt olyan érzés néha mintha mágikus ereje lenne vagy a lelke itt maradt volna a kardban.
*Mondadója befejeztével rájuk mosolyog de a szemében a fény kihünyt egy pillanatra. Elérnek a szegénynegyd kapujába. A köpenyét most előre leveszi és elrakja a többiek láthatja, hogy az érzelmi kötődés ellenére a díszes kard nincs nála.*
*Gor a templomkertre mutat, követi a szegénynegyed irányába. A kérdés hallatán a szeme elhomályosúl és a pupillái össze szűkülnek.*
~Ha megint az lesz... akkor... remélem, hogy... ~
-Hát rendben. Amikor elkezdtem utazgatni ki akartak tagadni a rendből, mivel a vizsga elött otthagytam a lovagmesterem ő egy nagyon kedves ember volt, csak lassan tanított. Hjolgrund mester az igazságos! *Emeli fel a mutató ujját.* A legbátrabb ember akit ismertem... ő kiállt mellettem elengedtek, de fekete báránynak tartottak. Miután a tengerről visszatértem a családi birtokom lángokban állt. A mesteremnek üzentem, hogy mikor térek haza ő már harcolt. Egy csapat haramia támadott rájuk, odasiettem Falcaros hátán ő eltaposott egyet én meg egy másiknak levágtam a fejét. Egy íjász a bordáim közé lőtt leastem Facról a sisakomat nem volt idő felvenni. Odarohantam Hjolgrund mesterhez ketten vált válnak vetve küzdöttünk. Több mint harmincan voltak az egyiknek sikerült az arcomat megvágnia. Akkoriban nem viseltem páncélt a vágás fájdalmától összegörnyedtem a nyílvessző belémtőrt csontvelő került a vérembe, vérfertőzést kaptam. Megvágták a melkhasam, de helytálltunk meghaltak kivéve a vezérük. A mesteremet gerinctelenűl hátbaszúrta nekem meg már nem volt erőm a hátamat keresztben átvágta össze estem. Ott haldokolva néztem ahogy a birtok le égett. A családom és a mesterem meghalt én is meg akartam halni két napig feküdtem ott vérbefagyva mire rámtaláltak minden erőm elhagyott lázálmaim voltak folyamatosan csak a szeretteimet láttam akik vádlón mutattak rám, hogy nem védtem meg őket. Hónapok teltek el mire felépültem a rendnél ébredtem emndták, hogy mi történt. A haramia vezért nem fogták el azóta is szabadon van. Engem lovaggá avattak és most itt vagyok. A díszes kard amit amit láthattatok nálam az Hjolgrund mesteremé volt olyan érzés néha mintha mágikus ereje lenne vagy a lelke itt maradt volna a kardban.
*Mondadója befejeztével rájuk mosolyog de a szemében a fény kihünyt egy pillanatra. Elérnek a szegénynegyd kapujába. A köpenyét most előre leveszi és elrakja a többiek láthatja, hogy az érzelmi kötődés ellenére a díszes kard nincs nála.*
6038. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-31 08:05:37
Üzenet elküldve: 2017-05-31 08:05:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
*Bár a kis fröcskölős játék jól esett a szívének, mégis nagyon el van szontyolodva. Most úgy érzi, hogy kegyetlen dolog volt a családjától az, hogy kilökték őt a nagyvilágba, hogy ha megtanul úszni, ússzon, ha nem, akkor fulladjon meg. Persze tudja, hogy amennyire lehetett, fejben felkészítették, de fejben felkészülni nem ugyanaz, mint valamit átélni. És persze a visszautasítás hatása is benne van még. Ezért tudja, hogy egy darabig nem lesz túl szórakoztató a többiek számára. Most ő lesz, aki battyog a többiek mellett, azaz főleg Ana mellett. Nem akar sokat beszélni, Lors kérdésére a térképen megmutatja a templomkertet első célpontként, amihez megint a szegénynegyeden keresztül vezet az út. Hogy ne kelljen némán baktatniuk, egyetlen kérdést tesz csupán fel.*
Lors, ha van kedved hozzá, mesélsz nekünk a sebeidről?
A hozzászólás írója (Griwor Hurygon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.31 08:07:23
Lors, ha van kedved hozzá, mesélsz nekünk a sebeidről?
A hozzászólás írója (Griwor Hurygon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.31 08:07:23
6037. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-30 22:01:00
Üzenet elküldve: 2017-05-30 22:01:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
*Ahogy sétál, Bynne lesiklik a közeli fáról, és a tér felett megtesz egy kört, de Fyolana meglepődésére nem száll le hozzá, valami felkeltette az érdeklődését. A lány felnevet, amikor látja, hogy mi tetszett meg neki. Lors csillogó páncélzata. A szarka épphogy leült a lovag vállára, amikor a lány gyorsan odareppent, és kezeivel óvatosan, de gyorsan, mielőtt esetleg megbökdöste volna a páncélt, levette a madarat.*
- Jaj elnézést! Szereti a csillogó dolgokat. *Kér bocsánatot az embertől* Nem fog többet előfordulni, igaz? *Néz le a madárra a kezében. Ekkor jut eszébe, hogy Lors még nem is találkozott vele.* - Ő Bynne, a kis útitársam. *Ahogy ezt mondja, a szarka ismét felrugaszkodik a levegőbe, de most a lány vállára ül, és egy kissé sértett halk cserregést hallat.*
*Griwor válaszát meghallgatva bólint és elmosolyogja magát.*
~Sya miatt nem menne Lors? Akkor ők már egy pár?~
*Nagyot sóhajt és megnyugszik, hogy nem zavarta a lovagot a szarka illetlensége, a sólymos történeten pedig elneveti magát.*
- Olyan madarak között már Bynne se lenne ilyen merész. *Vigyorog miközben a vállán ülő állatkát simogatja.
Miután Lors elindul az istálló felé, a lány leül a kút peremére, és előhalássza a táskájából a saját kulacsát, azt felmutatva udvariasan elutasítja Griworét. Miközben feltölti azt, a férfi hirtelen lespricceli a hideg vízzel. A lányt váratlanul éri, ugrik egyet szárnyait kissé megrebegtetve, amire a szarka kitárja a szárnyait és csap velük párat, jelezve a nemtetszését. Fyolana felnevet, belemártja a kis kezeit a kút vizébe és játékos vigyorral az arcán vissza fröcsköli a barátját.
Bólint, és követi a Griwort a padhoz. Szokásához híven most is felreppen, és úgy foglal helyet. Lábait törökülésbe húzza, szemeit becsukja, szárnyait viszont nem csukja le és lassan, lágyan piciket dülöngél a szél ritmusára, közben alig hallhatóan dúdol valami dalocskát. Szereti a szelet, mindig is szerette. Olyankor elképzeli honnan jöhetett ez a szellő, milyen tájakat járhatott be amíg ideért. Mindig azt kívánja, bárcsak egyé válhatna vele, csak egy kis időre. Ő is had repülhessen el megannyi érdekes és új földek felett. Kicsinyke szárnyai túl gyöngék igazi repüléshez. Nem tud köröket leírni magasan odafenn, mint Bynne. Tudja, hogy soha nem is fog. De álmaiban mégis vissza-vissza tér a gondolat.
Lors visszatérése téríti vissza a földre, nagyokat pislog az emberre. Mintha álomból ébredt volna a lány, annyira átélte a magában elképzelt képeket. Megrázza a fejét.*
- Gondoltam. *Bólint kicsit szomorúan, de a sértődött ló hallatán ismét jó kedve támad, vigyorogva a vállán pihenő Bynnére néz.* Ő legalább már nem duzzog. *Kérdésére viszont Griworhoz fordul.* Nálad van a térkép ugye? Induljunk!
*Ismét teli energiával felpattan a levegőbe, majd huppan le a tér kavicsos talajára, és vidáman, rugalmas léptekkel követi a társát, ha ő mutatja az utat. A szarka eközben szintén elrugaszkodik, és a levegőből követi őket.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.06.05 11:41:48, a következő indokkal:
Az adott helyszínről írj. A fogadóba írt, főtérről szóló rész átmozgatva ebbe a hozzászólásba.
*Ahogy sétál, Bynne lesiklik a közeli fáról, és a tér felett megtesz egy kört, de Fyolana meglepődésére nem száll le hozzá, valami felkeltette az érdeklődését. A lány felnevet, amikor látja, hogy mi tetszett meg neki. Lors csillogó páncélzata. A szarka épphogy leült a lovag vállára, amikor a lány gyorsan odareppent, és kezeivel óvatosan, de gyorsan, mielőtt esetleg megbökdöste volna a páncélt, levette a madarat.*
- Jaj elnézést! Szereti a csillogó dolgokat. *Kér bocsánatot az embertől* Nem fog többet előfordulni, igaz? *Néz le a madárra a kezében. Ekkor jut eszébe, hogy Lors még nem is találkozott vele.* - Ő Bynne, a kis útitársam. *Ahogy ezt mondja, a szarka ismét felrugaszkodik a levegőbe, de most a lány vállára ül, és egy kissé sértett halk cserregést hallat.*
*Griwor válaszát meghallgatva bólint és elmosolyogja magát.*
~Sya miatt nem menne Lors? Akkor ők már egy pár?~
*Nagyot sóhajt és megnyugszik, hogy nem zavarta a lovagot a szarka illetlensége, a sólymos történeten pedig elneveti magát.*
- Olyan madarak között már Bynne se lenne ilyen merész. *Vigyorog miközben a vállán ülő állatkát simogatja.
Miután Lors elindul az istálló felé, a lány leül a kút peremére, és előhalássza a táskájából a saját kulacsát, azt felmutatva udvariasan elutasítja Griworét. Miközben feltölti azt, a férfi hirtelen lespricceli a hideg vízzel. A lányt váratlanul éri, ugrik egyet szárnyait kissé megrebegtetve, amire a szarka kitárja a szárnyait és csap velük párat, jelezve a nemtetszését. Fyolana felnevet, belemártja a kis kezeit a kút vizébe és játékos vigyorral az arcán vissza fröcsköli a barátját.
Bólint, és követi a Griwort a padhoz. Szokásához híven most is felreppen, és úgy foglal helyet. Lábait törökülésbe húzza, szemeit becsukja, szárnyait viszont nem csukja le és lassan, lágyan piciket dülöngél a szél ritmusára, közben alig hallhatóan dúdol valami dalocskát. Szereti a szelet, mindig is szerette. Olyankor elképzeli honnan jöhetett ez a szellő, milyen tájakat járhatott be amíg ideért. Mindig azt kívánja, bárcsak egyé válhatna vele, csak egy kis időre. Ő is had repülhessen el megannyi érdekes és új földek felett. Kicsinyke szárnyai túl gyöngék igazi repüléshez. Nem tud köröket leírni magasan odafenn, mint Bynne. Tudja, hogy soha nem is fog. De álmaiban mégis vissza-vissza tér a gondolat.
Lors visszatérése téríti vissza a földre, nagyokat pislog az emberre. Mintha álomból ébredt volna a lány, annyira átélte a magában elképzelt képeket. Megrázza a fejét.*
- Gondoltam. *Bólint kicsit szomorúan, de a sértődött ló hallatán ismét jó kedve támad, vigyorogva a vállán pihenő Bynnére néz.* Ő legalább már nem duzzog. *Kérdésére viszont Griworhoz fordul.* Nálad van a térkép ugye? Induljunk!
*Ismét teli energiával felpattan a levegőbe, majd huppan le a tér kavicsos talajára, és vidáman, rugalmas léptekkel követi a társát, ha ő mutatja az utat. A szarka eközben szintén elrugaszkodik, és a levegőből követi őket.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.06.05 11:41:48, a következő indokkal:
Az adott helyszínről írj. A fogadóba írt, főtérről szóló rész átmozgatva ebbe a hozzászólásba.
6036. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-30 14:05:39
Üzenet elküldve: 2017-05-30 14:05:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
*Amint kilép a fogadóból hirtelen egy madár száll a vállára. Meglepődik de Ana már szedi is le a válláról.*
-Semmi probléma nekünk sólymaink voltak. Azok még a fejünkre is rá szálltak. *Nevet.* Örvendek Bynne. *Néz a madárra.*
-Akkor én benézek az istállóba.
*Elindul az istálló felé, út közben ő is megtölti a kulacsát. Iszik egy nagy kortyot és elteszi.*
~Mit is mondott Gor, hogy hívják Sya póniját... Ribizli igen igen. Pont egy növényről? Na mindegy is.~
*Belép az istállóba és szépen lassan körülnéz. Ana kérésére eleinte Griffet keres.*
A hozzászólás írója (Väilkern Lorshavrund) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.30 14:06:36
*Amint kilép a fogadóból hirtelen egy madár száll a vállára. Meglepődik de Ana már szedi is le a válláról.*
-Semmi probléma nekünk sólymaink voltak. Azok még a fejünkre is rá szálltak. *Nevet.* Örvendek Bynne. *Néz a madárra.*
-Akkor én benézek az istállóba.
*Elindul az istálló felé, út közben ő is megtölti a kulacsát. Iszik egy nagy kortyot és elteszi.*
~Mit is mondott Gor, hogy hívják Sya póniját... Ribizli igen igen. Pont egy növényről? Na mindegy is.~
*Belép az istállóba és szépen lassan körülnéz. Ana kérésére eleinte Griffet keres.*
A hozzászólás írója (Väilkern Lorshavrund) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.30 14:06:36
6035. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-29 23:47:37
Üzenet elküldve: 2017-05-29 23:47:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
// Trióból Kvartett //
~Törpe?!~
*Az hogy az erődre visszakérdez az elf, teljesen jelentéktelen a következő mondatához képest. Még hogy ő törpe? Az tény hogy sok ennél nagyobb sértést is el tudna képzelni, de azért ez sem kutya.*
- Törpe?
*Nem is bírja megállni szó nélkül, már nyitná is a száját, hogy valamivel riposztoljon, de... Mégis lenyeli. Elmúltak már azok a napok, amikor csak egy feltörekvő tudós volt, most már egy nagy mágus, azoknak mégis fenn kell tartaniuk valamiféle látszatot, főleg ha még tanítani is szeretne. Bár sokkal inkább az érte járó pénzt szeretné, mint tanítani, de ez részletkérdés. Megrázza inkább a fejét.*
- Bizonyára rosszul értetted, megnyugtatlak, nem a napokban változtam át gnómmá.
*Még egy mosolyt is magára erőltet hozzá.*
~Túl sokáig élnek az elfek...~
*Önkéntelenül is ez jut eszébe, Sylwerant valahogy mindenki ismeri, és ez bizonyára a hosszú életének tudható be. A kiképző résznél elkerekednek a szemei, a részletes leíráson pedig röviden fel is nevet. Bizonyára mindketten nagyon fognak örülni egymás társaságának, mármint a két nagyra nőtt Elf. Vet egy futó pillantást az előkerült levélre is, elolvasnia nem szükséges, ugyanolyan könnyen lehet az egész hamisítvány, mint igaz. Majd Sylweran eldönti, ha az ő kezébe kerül.*
*A befejezésre még Syss is felszólal, a gnóm pedig hátra is pillant egy mosollyal a tündérre, de aztán rögtön ismét az elf felé fordítja tekintetét.*
- Igaza van, nem szép ilyesmit mondani, még akkor sem ha esetleg igaz.
*Normális esetben egyáltalán nem foglalkozna vele, de pátyolgatnia kell a tündért.*
- Elmenni?
*Ő maga nem fojtja vissza a hangját Syss kérdése után, erre ugyanis megint visszafordul felé.*
- Hát... Ha gondolod elkísérhetünk. A szüleid már biztosan nagyon aggódnak érted, jobb lenne hazamenned hozzájuk. Ha minden igaz a napokban lesz valamiféle istentisztelet a templomban, oda mindenképpen érdemes lenne elmenned, hátha a hívek, vagy az a félisten akit állítólag sokan látnak arrafelé tud rajtad segíteni. A leggyorsabban ők tudhatnak segíteni neked, már ha egyáltalán tudnak. Ha nem, nos... Már beszéltünk a lehetőségeidről.
*Elmosolyodik, az ideútjukra visszautalva.*
- Engem minden hónap harmadik kelatján megtalálsz a Pegazusban, most sajnos sokáig nem maradhatok, engem is várnak otthon.
*A rövid magyarázat után ismét az elf felé fordul.*
- Nos, örvendek, gondolom akkor te is velem tartasz majd, akkor hosszabb lesz a hazautam...
*Az utolsó részt már csak úgy önmagának mondja, valószínűleg más nem is érti, pedig úgy beleélte magát, hogy egyszerűen bedőlhet itt a főtéren a szökőkútba, és máris a szobájába érkezik meg.*
*Éppen a kezét nyújtaná Worfelknek, mivel férfi az illető a szokásához híven egy meglehetősen erős kézfogásra, mikor melléjük lép egy gyermek és sajátos módon fel is hívja magára a figyelmet.*
- Én vagyok.
*Kérdő tekintettel pillant fel a fiú eltorzult arcára, sok rosszabbat látott már, nemrégiben a saját kezét vágta le, és amúgy sem olyan aki a külső alapján ítélne, így nem botránkozik meg a látványon. Egészen őszinte döbbenettel mondja ráadásul ezt a két egyszerű szót, hiszen gyermektől, pláne ember gyermektől nem várt volna ilyen kérést.*
- Ő...
*Pénzt nyilván nem jut eszébe kérni cserébe, ránézésre meg tudja mondani hogy semmi értelme nem lenne. Az viszont igazán dicséretre méltó hogy ilyen fiatalon ilyen ambíciói vannak. Ez ritkaság, az ilyesmit nem szívesen szalasztaná el. Milyen példát mutatna? Még csak azt sem kérdezi meg, hogy mire? Egy ilyen fiatal embernek nagyon sokat tudna tanítani... Ráadásul ha csak így megkereste, és tudja a nevét, akkor bizonyára a mágia érdekli. Kérdés viszont, hogy mennyi affinitása van az ilyesmihez?*
- A szüleid mit szólnak ehhez?
*Ez a legfontosabb igazából, nyilván senkinek a gyerekét nem szeretné elrabolni.*
~Törpe?!~
*Az hogy az erődre visszakérdez az elf, teljesen jelentéktelen a következő mondatához képest. Még hogy ő törpe? Az tény hogy sok ennél nagyobb sértést is el tudna képzelni, de azért ez sem kutya.*
- Törpe?
*Nem is bírja megállni szó nélkül, már nyitná is a száját, hogy valamivel riposztoljon, de... Mégis lenyeli. Elmúltak már azok a napok, amikor csak egy feltörekvő tudós volt, most már egy nagy mágus, azoknak mégis fenn kell tartaniuk valamiféle látszatot, főleg ha még tanítani is szeretne. Bár sokkal inkább az érte járó pénzt szeretné, mint tanítani, de ez részletkérdés. Megrázza inkább a fejét.*
- Bizonyára rosszul értetted, megnyugtatlak, nem a napokban változtam át gnómmá.
*Még egy mosolyt is magára erőltet hozzá.*
~Túl sokáig élnek az elfek...~
*Önkéntelenül is ez jut eszébe, Sylwerant valahogy mindenki ismeri, és ez bizonyára a hosszú életének tudható be. A kiképző résznél elkerekednek a szemei, a részletes leíráson pedig röviden fel is nevet. Bizonyára mindketten nagyon fognak örülni egymás társaságának, mármint a két nagyra nőtt Elf. Vet egy futó pillantást az előkerült levélre is, elolvasnia nem szükséges, ugyanolyan könnyen lehet az egész hamisítvány, mint igaz. Majd Sylweran eldönti, ha az ő kezébe kerül.*
*A befejezésre még Syss is felszólal, a gnóm pedig hátra is pillant egy mosollyal a tündérre, de aztán rögtön ismét az elf felé fordítja tekintetét.*
- Igaza van, nem szép ilyesmit mondani, még akkor sem ha esetleg igaz.
*Normális esetben egyáltalán nem foglalkozna vele, de pátyolgatnia kell a tündért.*
- Elmenni?
*Ő maga nem fojtja vissza a hangját Syss kérdése után, erre ugyanis megint visszafordul felé.*
- Hát... Ha gondolod elkísérhetünk. A szüleid már biztosan nagyon aggódnak érted, jobb lenne hazamenned hozzájuk. Ha minden igaz a napokban lesz valamiféle istentisztelet a templomban, oda mindenképpen érdemes lenne elmenned, hátha a hívek, vagy az a félisten akit állítólag sokan látnak arrafelé tud rajtad segíteni. A leggyorsabban ők tudhatnak segíteni neked, már ha egyáltalán tudnak. Ha nem, nos... Már beszéltünk a lehetőségeidről.
*Elmosolyodik, az ideútjukra visszautalva.*
- Engem minden hónap harmadik kelatján megtalálsz a Pegazusban, most sajnos sokáig nem maradhatok, engem is várnak otthon.
*A rövid magyarázat után ismét az elf felé fordul.*
- Nos, örvendek, gondolom akkor te is velem tartasz majd, akkor hosszabb lesz a hazautam...
*Az utolsó részt már csak úgy önmagának mondja, valószínűleg más nem is érti, pedig úgy beleélte magát, hogy egyszerűen bedőlhet itt a főtéren a szökőkútba, és máris a szobájába érkezik meg.*
*Éppen a kezét nyújtaná Worfelknek, mivel férfi az illető a szokásához híven egy meglehetősen erős kézfogásra, mikor melléjük lép egy gyermek és sajátos módon fel is hívja magára a figyelmet.*
- Én vagyok.
*Kérdő tekintettel pillant fel a fiú eltorzult arcára, sok rosszabbat látott már, nemrégiben a saját kezét vágta le, és amúgy sem olyan aki a külső alapján ítélne, így nem botránkozik meg a látványon. Egészen őszinte döbbenettel mondja ráadásul ezt a két egyszerű szót, hiszen gyermektől, pláne ember gyermektől nem várt volna ilyen kérést.*
- Ő...
*Pénzt nyilván nem jut eszébe kérni cserébe, ránézésre meg tudja mondani hogy semmi értelme nem lenne. Az viszont igazán dicséretre méltó hogy ilyen fiatalon ilyen ambíciói vannak. Ez ritkaság, az ilyesmit nem szívesen szalasztaná el. Milyen példát mutatna? Még csak azt sem kérdezi meg, hogy mire? Egy ilyen fiatal embernek nagyon sokat tudna tanítani... Ráadásul ha csak így megkereste, és tudja a nevét, akkor bizonyára a mágia érdekli. Kérdés viszont, hogy mennyi affinitása van az ilyesmihez?*
- A szüleid mit szólnak ehhez?
*Ez a legfontosabb igazából, nyilván senkinek a gyerekét nem szeretné elrabolni.*
6034. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-29 22:58:46
Üzenet elküldve: 2017-05-29 22:58:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Városnézés//
*Kilép Ana után az ajtón a Főtérre, és odasúgja neki, hogy más ne hallhassa.*
- Nem haragszom, de természetesen nagyon csalódott vagyok. Ám ha aközött kell választanom, hogy sértődötten elrohanok, vagy beérem a barátságoddal, akkor természetes, hogy az utóbbit fogom választani. *Vonja meg a vállát.* Hogy helyreállítsam férfiúi önbecsülésemet, szívesen együtt töltenék egy könnyűvérű hölggyel néhány órát a Kósza Pintyben, de amilyen szerencsém van, biztos zárva lesz, ha el is mennék oda napközben. Éjjel meg nem szívesen sétálok a szegénynegyedben egyedül. Lors meg nem hiszem, hogy elkísérne… *Közli mindezt Anával, hiszen ő a legjobb barátja, akinek mindent el lehet mondani. Szerinte ezt is. Melegen süt a nap, jól esik a csontjainak. De mégis érzi, hogy este esni fog. Nem bánja, szereti az esőt, főleg, ha nem csorog a nyakába. A főtéren sokan sétálnak, vagy mennek ügyes-bajos dolgaik után. Szereti nézni őket, főképp a csinosabbján legelteti a szemét, ahogy Ana mellett sétál a szökőkút felé. Közben látja, hogy Bynne rárepül Lorsra. ~Biztos ő is szerelmes Lorsba. Vagy a páncéljába?~ Kuncog magában. Odasétál a szökőkúthoz, megtölti a kulacsát, odakínálja Anának, akár kér belőle, akár nem, ő iszik mindenképpen, aztán megint megmeríti, hogy tele legyen, majd elteszi. Utána megmossa az arcát, majd lefröcsköli Anát meg Bynnét egy kicsike vízzel, ami a kezén maradt, aztán körbe tekint, és kiszúrja, hogy a kőpadon még van éppen annyi hely, amennyin mindketten elférnek.*
- Amíg megjön Lors, addig üljünk le a fa alá a kőpadra, most épp van rajta hely. Jössz? *Ha igent mond, akkor elkapja Ana kicsiny kacsóját, és leülnek a padra. Ő nézelődik, közben harangozik a lábával. Időnként Anára pillant, nézi, ahogy a szél játszik a hajával.*
A hozzászólás írója (Griwor Hurygon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.29 23:21:55
*Kilép Ana után az ajtón a Főtérre, és odasúgja neki, hogy más ne hallhassa.*
- Nem haragszom, de természetesen nagyon csalódott vagyok. Ám ha aközött kell választanom, hogy sértődötten elrohanok, vagy beérem a barátságoddal, akkor természetes, hogy az utóbbit fogom választani. *Vonja meg a vállát.* Hogy helyreállítsam férfiúi önbecsülésemet, szívesen együtt töltenék egy könnyűvérű hölggyel néhány órát a Kósza Pintyben, de amilyen szerencsém van, biztos zárva lesz, ha el is mennék oda napközben. Éjjel meg nem szívesen sétálok a szegénynegyedben egyedül. Lors meg nem hiszem, hogy elkísérne… *Közli mindezt Anával, hiszen ő a legjobb barátja, akinek mindent el lehet mondani. Szerinte ezt is. Melegen süt a nap, jól esik a csontjainak. De mégis érzi, hogy este esni fog. Nem bánja, szereti az esőt, főleg, ha nem csorog a nyakába. A főtéren sokan sétálnak, vagy mennek ügyes-bajos dolgaik után. Szereti nézni őket, főképp a csinosabbján legelteti a szemét, ahogy Ana mellett sétál a szökőkút felé. Közben látja, hogy Bynne rárepül Lorsra. ~Biztos ő is szerelmes Lorsba. Vagy a páncéljába?~ Kuncog magában. Odasétál a szökőkúthoz, megtölti a kulacsát, odakínálja Anának, akár kér belőle, akár nem, ő iszik mindenképpen, aztán megint megmeríti, hogy tele legyen, majd elteszi. Utána megmossa az arcát, majd lefröcsköli Anát meg Bynnét egy kicsike vízzel, ami a kezén maradt, aztán körbe tekint, és kiszúrja, hogy a kőpadon még van éppen annyi hely, amennyin mindketten elférnek.*
- Amíg megjön Lors, addig üljünk le a fa alá a kőpadra, most épp van rajta hely. Jössz? *Ha igent mond, akkor elkapja Ana kicsiny kacsóját, és leülnek a padra. Ő nézelődik, közben harangozik a lábával. Időnként Anára pillant, nézi, ahogy a szél játszik a hajával.*
A hozzászólás írója (Griwor Hurygon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.29 23:21:55
6033. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-29 22:52:27
Üzenet elküldve: 2017-05-29 22:52:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Trió//
- Igen, ők is próbáltak segíteni, de nem tudtak... én meg... én meg elszöktem...
* Az ifjú de Gasky éppen csak látni felejt el - bár nézni néz, - ugyanis tündérünk, mint a költői eszköz, repül (szárnyak nélkül másképpen nehéz is). A valóságban ez egy gyors ugrás és egy majdnem elbotlásnak néz ki.
A figuráról nagyon hamar képet tud alkotni a tündér, és ritkán téved, mikor megállapítja, hogy bizony nem kedveli az e féléket. *
- Ne... ne mondd azt, hogy szajha!
* Szól rá halkan, ha már Jezabiel szerint meg kell erősödjön a jelleme, akkor próbálkozzon. Máskor ezt hagyta volna elszállni a füle mellett, vagy lenyelte volna, most mégis felszólal a trágár beszéd ellen. Persze azonnal észbe kap, és még jobban összehúzva magát motyogni kezd az orra alatt. *
- V-vagyis én... izé...
* Eztán már csak olyan érthetetlenség hagyja el piciny ajkait, amiket még ő maga sem ért, nem hogy a másik kettő közül valaki.
Valami rémlik erről a Sylweranról, de hogy hol, mikor és milyen szövegkörnyezetben hallotta a nevét, biztosan nem tudná megmondani. Ismerősen cseng, annyi szent. *
- É-én... akkor én elmenjek?
* Kérdi bizonytalanul. Igazából suttogja a gnóm fülébe. Reméli, hogy nem kell, de ha muszáj, hát muszáj. Eddig is hatalmas segítség volt ebben a rövid időben, és bőven elég, hogy visszahozta Artheniorba, ennél többet nem igazán kérhet már tőle. *
- Igen, ők is próbáltak segíteni, de nem tudtak... én meg... én meg elszöktem...
* Az ifjú de Gasky éppen csak látni felejt el - bár nézni néz, - ugyanis tündérünk, mint a költői eszköz, repül (szárnyak nélkül másképpen nehéz is). A valóságban ez egy gyors ugrás és egy majdnem elbotlásnak néz ki.
A figuráról nagyon hamar képet tud alkotni a tündér, és ritkán téved, mikor megállapítja, hogy bizony nem kedveli az e féléket. *
- Ne... ne mondd azt, hogy szajha!
* Szól rá halkan, ha már Jezabiel szerint meg kell erősödjön a jelleme, akkor próbálkozzon. Máskor ezt hagyta volna elszállni a füle mellett, vagy lenyelte volna, most mégis felszólal a trágár beszéd ellen. Persze azonnal észbe kap, és még jobban összehúzva magát motyogni kezd az orra alatt. *
- V-vagyis én... izé...
* Eztán már csak olyan érthetetlenség hagyja el piciny ajkait, amiket még ő maga sem ért, nem hogy a másik kettő közül valaki.
Valami rémlik erről a Sylweranról, de hogy hol, mikor és milyen szövegkörnyezetben hallotta a nevét, biztosan nem tudná megmondani. Ismerősen cseng, annyi szent. *
- É-én... akkor én elmenjek?
* Kérdi bizonytalanul. Igazából suttogja a gnóm fülébe. Reméli, hogy nem kell, de ha muszáj, hát muszáj. Eddig is hatalmas segítség volt ebben a rövid időben, és bőven elég, hogy visszahozta Artheniorba, ennél többet nem igazán kérhet már tőle. *
6032. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-28 19:14:17
Üzenet elküldve: 2017-05-28 19:14:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Nellara Han//
-Gondoltam hogy nem vagy nagy rajongója az ilyen italoknak. Pedig ezek is gyümölcsből készülnek ugye, csak másképp készítik el. *Mosolyra húzza a száját hiszen köztudott, hogy teljesen más hatással van a szervezetre.* Semmi baj, nem is mostanra gondoltam. Majd este megkóstoljuk.
-Persze mehetünk. Jó lesz új ismereteket szerezni a világnak arról a feléről is. *Nellara elindul az egyik városból kivezető úton. Vokattä mellette ballag, tőle már szokatlanul nyugodtan.* Figyelmeztetlek, hajlamos vagyok rá, hogy ha valami érdekeset látok, hajlamos vagyok leragadni nézelődni. Ilyenkor szólj rám, hogy mennünk kellene.
*Sétálás közben hirtelen megtorpan, benyúl kabátja alá. Ijedtsége hamar múlik mikor megtalálja a varázsitalokat. Kezébe véve mutatja társának.*
-Remélem ezek a előbb fognak megromlani, minthogy használni kelljen őket.
-Gondoltam hogy nem vagy nagy rajongója az ilyen italoknak. Pedig ezek is gyümölcsből készülnek ugye, csak másképp készítik el. *Mosolyra húzza a száját hiszen köztudott, hogy teljesen más hatással van a szervezetre.* Semmi baj, nem is mostanra gondoltam. Majd este megkóstoljuk.
-Persze mehetünk. Jó lesz új ismereteket szerezni a világnak arról a feléről is. *Nellara elindul az egyik városból kivezető úton. Vokattä mellette ballag, tőle már szokatlanul nyugodtan.* Figyelmeztetlek, hajlamos vagyok rá, hogy ha valami érdekeset látok, hajlamos vagyok leragadni nézelődni. Ilyenkor szólj rám, hogy mennünk kellene.
*Sétálás közben hirtelen megtorpan, benyúl kabátja alá. Ijedtsége hamar múlik mikor megtalálja a varázsitalokat. Kezébe véve mutatja társának.*
-Remélem ezek a előbb fognak megromlani, minthogy használni kelljen őket.
6031. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-28 18:19:32
Üzenet elküldve: 2017-05-28 18:19:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Vokattä Lunderlon//
*Kisiet, mikor becsukja az ajtót maga mögött, akkor pár másodpercre megáll, majd nagy levegőket vesz, kicsit megnyugtatja magát, majd folytatja az útját a kútig. Teljesen megtölti a két kulacsot, majd amíg várakozik megmossa a kezét és egy picit az arcát is, hogy felfrissüljön. Ezután leül a kúthoz, és tekintetével a férfit keresi.
Egész eddigi élete során arról ábrándozott, amiről minden lány szokott: egy erős, magabiztos, jóképű férfi oldalán sétálhat, foghatja a kezét. Aki megcsókolja, és nem egy gyenge kislányt, hanem nőt lát benne. Most pedig, hogy valaki ilyen kedves hozzá fülét-farkát behúzza a félelemtől.*
~Csodálatos vagy, Nellara. Nagyon jó~
*Morog magában, ám közben megjelenik Vokattä.*
- Az... az szuper. Tökéletes lesz. Alkoholt nem nagyon szoktam inni, de egy kevéstől nem lesz bajom. Akkor... indulhatunk?
*Mondja, majd ha a férfi igent mond, akkor elindul ki a főtérről, a kereskedőút felé.*
*Kisiet, mikor becsukja az ajtót maga mögött, akkor pár másodpercre megáll, majd nagy levegőket vesz, kicsit megnyugtatja magát, majd folytatja az útját a kútig. Teljesen megtölti a két kulacsot, majd amíg várakozik megmossa a kezét és egy picit az arcát is, hogy felfrissüljön. Ezután leül a kúthoz, és tekintetével a férfit keresi.
Egész eddigi élete során arról ábrándozott, amiről minden lány szokott: egy erős, magabiztos, jóképű férfi oldalán sétálhat, foghatja a kezét. Aki megcsókolja, és nem egy gyenge kislányt, hanem nőt lát benne. Most pedig, hogy valaki ilyen kedves hozzá fülét-farkát behúzza a félelemtől.*
~Csodálatos vagy, Nellara. Nagyon jó~
*Morog magában, ám közben megjelenik Vokattä.*
- Az... az szuper. Tökéletes lesz. Alkoholt nem nagyon szoktam inni, de egy kevéstől nem lesz bajom. Akkor... indulhatunk?
*Mondja, majd ha a férfi igent mond, akkor elindul ki a főtérről, a kereskedőút felé.*
6030. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-25 23:09:01
Üzenet elküldve: 2017-05-25 23:09:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Jezabiel//
*Ugyanott, ugyanaz a pozíció, ugyanaz az elkeseredettség. Csak az elkeseredettség mivolta változott. Eddig a cél nélküli üresség volt a baj, most, hogy a cél megvan az baj, hogy nem tudja, hogyan is érhetné el. Mindenesetre a cél legalább meg van. Ha törik ha szakad olyan jó alkimista lesz, mint az apja és nem hagyja, hogy még egyszer bekövetkezzen az a dolog. Azt nem élné túl. De egyedül még is mihez kezdjen. Még sem mehet oda egy alkimistához se, hogy fogadja fel. Miért is tennék, egy olyan koszos kölyköt, mint ő. Még azt hinnék, csak kirabolni akarja őket. Meg amúgy is. Nem ismer egy alkimistát sem Artheniorban. Vagyis senkit, nemhogy alkimistákat. *
-Ez nem igazság. *Rogy le szinte ugyanarra a helyre, ahova az előbb. Ő próbálkozik tényleg, de úgy tűnik a sors is keresztbe akar tenni neki. Ekkor még nem tudta mekkorát téved. Ugyanis a sors egy új tanár kezei közzé sodorta, még ha ő akkor nem is tudta ezt. Csak azt tudta, hogy kezd megint az önsajnálat mocsarába süllyedni. Úgyhogy nincs mese tenni kell valamit. Egy séta. Ez az abba még nem halt bele senki, és ha mégis... hát nem
hiányozna senkinek az biztos. Elindul, de nem veszi gyorsra a tempót. Végül is ideje van még, ha más nem is. Nem sok dolog van már, ami felkeltené az érdeklődését. Mikor elsőnek itt járt, még rácsodálkozott mindenre és az emberek is rá, de idővel ő is beleolvadt a városba egy lett vele. Ha más nem is ez hiányozni fog neki, ha bármi történne vele. Az, hogy tudta még ha az emberek nem is foglalkoznak vele a város vigyáz rá. Ő emlékezni fog a nevére. Legalább is ebben bízik, ez az ami még mosolyt tud fakasztani eltorzult arcán és ugyancsak torz lelkén. És most is egy apró vigyor, egy elsuttogott szó csak ennyi kellett neki ahhoz, hogy rálépjen arra az útra, amire valószínűleg az istenek, már ha vannak, terelni próbálták őt. Két öreg beszélgetett mellette, ami nem különös ebben a városban. Nekik már csak a szavak maradtak meg az emlékek. Talán a barátság, bár az esetek többségében épp csak egymás mellé kerültek és egymás neveit sem tudják. Tehát nem egy furcsa jelenség és rendes körülmények között nem is figyelne rájuk de két szó eljut a füléig. Jezabiel és Arthenior. Egy pillanatra megáll. Próbálja feldolgozni, amit hall. Elképzelhető, hogy ekkora szerencséje lenne. *
-Állj te idióta... mint képzelsz hagyd az egészet csak sétálj tovább.
*A két öreg felé fordul és kérdőn néznek rá. *
-Mit motyogsz kölyök, beszélj hangosabban.
*Ras elvörösödik hirtelen nem is tudja, mit válaszoljon. Nem szereti ha emberekkel kell beszélni. Bár magának sem igazán meri bevallani zavarják a sebhelyek és mindig azt hiszi, csak kigúnyolnák. Ezért inkább csendben elkullog, ha hozzá szólnak. Most is ezt tenné, de kíváncsisága erősebb. *
-Miről... miről tetszettek beszélni az előbb?
*Kérdi és próbál egy erőltetett vigyort erőltetni az arcára, miközben az öregek felé fordul. Az egyik épp válaszolna, mikor meglátja Ras arcát és egyből lenyeli, amit mondani akart helyette ennyit mond. *
-Hát ritka ocsmány egy teremtés vagy fiam, már ne vedd a lelkedre.
*Ras-t mintha gyomorszájba vágták volna. Már megint. Erőltetetten újra elmosolyodik, miközben vakarásnak álcázott mozdulattal próbálja rejteni a sebeit. Szeme lassan megtelik könnyel, de nem láthatják, hogy sír. Senki nem láthatja. *
-Tudom és... és sajnálom, hogy zavartam önöket viszlát.
*Már épp megszólalna, mikor az első öreg utána szólsz. *
-Ne vedd úgy a szívedre fiam, csak meglepődött a vén Gorn és nem tudja befogni a száját. Egyébként meg nekem is van valamim, ami érdekes lehet. Megmutassam?
*Kérdi gyengéd mosollyal és mikor Ras Hálásan bólint Leveszi a kalapját és megmutatja a fejét, ami igazából, mintha csak egy fél lenne. Ras egy pillanatra ugyan megborzad, de aztán mosolyogva mondja. *
-Köszönöm.
-Ugyan mit?
*Kérdi az öreg őszinte meglepetéssel a hangjában. *
-Hogy megért.
*Mondja Ras és már el is felejti, hogy miért szólt hozzájuk, ha Gor nem szól utána elindult volna a válaszok nélkül. *
-He kölyök akkor nem érdekel miről beszéltünk? *Kérdi. *
-Dehogyisnem... de csak ha nem zavar.
-Engem ugyan nem. Sőt örülök a társaságnak. Jezabielről beszéltünk azt tudod ki ugye kölyök?
*Ras erre határozottan bólint. Hát ki ne ismerné. *
-Nem rég érkezett a városba. Az a hír járja, hogy tanítani jött, de ki hisz az efféle mendemondáknak. Úgy éljek ez is csak a városi pletykák egyike. Bár az tuti, hogy a városban van.
*Ras erre felkapja a fejét. *
-Hol? *Kérdi.*
-Ott.
*Mutat az öreg egy mögötte lévő pontra. Vagy nem is egy pontra egy személyre. Egy nagyon kicsi személyre, akit eddig a nagy önsajnálat miatt nem vett még észre. Gyorsan mielőtt még meggondolhatná magát elindul felé, de futtában még hátra fordul. *
-Köszönök szépen mindent.
*Mosolyog a két öregre, akik válaszul csak intenek, majd visszatérnek a csatákhoz családokhoz és más ősrégi történetekhez, amiket Ras már nem hallhat. Amint közelebb ér rá kell jönni egy dologra. Jezabiel valószínűleg nincs egyedül. Ugyanis egy magas. Nagyon magas elf férfival beszélget és egy Rassal egy magas tündér áll mögötte. Annyira benne a magán szférájában, hogy az nem lehet véletlen. Mit tegyen? Így is menjen oda? De mi van ha... *
~De mi van, de mi van. Ha nem sietsz talán az egyetlen esélyed baltázod el. ~
*Mély levegőt vesz, majd elindul. Szerencséjére nem veszik észre, így nem kell már előre a rá szegeződő tekintetekkel foglalkoznia. Mikor odaér gyengéden meghúzogatja a gnóm lány ruháját, ami kissé furán gyerekesnek hat, de még furábbnak, ha figyelembe vesszük, hogy a fiú magasabb a gnómnál. A többiekkel nem törődve és a ruhát még mindig szorongatva felteszi a kérdést. *
-Elnézést... ugye te vagy Jezabiel?
*Igazából nem várja meg a választ, mert tudja, hogy ő az ki más lehetne. Hanem gyorsan, míg el nem szál maradék bátorsága gyorsan még ezt nyögi ki. *
-Kérlek taníts.
*Ennél többet nem is mond, nem is tudna, mert a szíve hirtelen a torka közepébe, majdnem a szájába ugrott, míg a gnóm válaszát várja nem törődve a másik két személy tekintetével. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.06.10 22:10:13, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák; egyéb, durva helyesírási hibák, amiket egyszerű ellenőrzőprogramok is kiszűrnek; a világba nem illő kifejezés.
*Ugyanott, ugyanaz a pozíció, ugyanaz az elkeseredettség. Csak az elkeseredettség mivolta változott. Eddig a cél nélküli üresség volt a baj, most, hogy a cél megvan az baj, hogy nem tudja, hogyan is érhetné el. Mindenesetre a cél legalább meg van. Ha törik ha szakad olyan jó alkimista lesz, mint az apja és nem hagyja, hogy még egyszer bekövetkezzen az a dolog. Azt nem élné túl. De egyedül még is mihez kezdjen. Még sem mehet oda egy alkimistához se, hogy fogadja fel. Miért is tennék, egy olyan koszos kölyköt, mint ő. Még azt hinnék, csak kirabolni akarja őket. Meg amúgy is. Nem ismer egy alkimistát sem Artheniorban. Vagyis senkit, nemhogy alkimistákat. *
-Ez nem igazság. *Rogy le szinte ugyanarra a helyre, ahova az előbb. Ő próbálkozik tényleg, de úgy tűnik a sors is keresztbe akar tenni neki. Ekkor még nem tudta mekkorát téved. Ugyanis a sors egy új tanár kezei közzé sodorta, még ha ő akkor nem is tudta ezt. Csak azt tudta, hogy kezd megint az önsajnálat mocsarába süllyedni. Úgyhogy nincs mese tenni kell valamit. Egy séta. Ez az abba még nem halt bele senki, és ha mégis... hát nem
hiányozna senkinek az biztos. Elindul, de nem veszi gyorsra a tempót. Végül is ideje van még, ha más nem is. Nem sok dolog van már, ami felkeltené az érdeklődését. Mikor elsőnek itt járt, még rácsodálkozott mindenre és az emberek is rá, de idővel ő is beleolvadt a városba egy lett vele. Ha más nem is ez hiányozni fog neki, ha bármi történne vele. Az, hogy tudta még ha az emberek nem is foglalkoznak vele a város vigyáz rá. Ő emlékezni fog a nevére. Legalább is ebben bízik, ez az ami még mosolyt tud fakasztani eltorzult arcán és ugyancsak torz lelkén. És most is egy apró vigyor, egy elsuttogott szó csak ennyi kellett neki ahhoz, hogy rálépjen arra az útra, amire valószínűleg az istenek, már ha vannak, terelni próbálták őt. Két öreg beszélgetett mellette, ami nem különös ebben a városban. Nekik már csak a szavak maradtak meg az emlékek. Talán a barátság, bár az esetek többségében épp csak egymás mellé kerültek és egymás neveit sem tudják. Tehát nem egy furcsa jelenség és rendes körülmények között nem is figyelne rájuk de két szó eljut a füléig. Jezabiel és Arthenior. Egy pillanatra megáll. Próbálja feldolgozni, amit hall. Elképzelhető, hogy ekkora szerencséje lenne. *
-Állj te idióta... mint képzelsz hagyd az egészet csak sétálj tovább.
*A két öreg felé fordul és kérdőn néznek rá. *
-Mit motyogsz kölyök, beszélj hangosabban.
*Ras elvörösödik hirtelen nem is tudja, mit válaszoljon. Nem szereti ha emberekkel kell beszélni. Bár magának sem igazán meri bevallani zavarják a sebhelyek és mindig azt hiszi, csak kigúnyolnák. Ezért inkább csendben elkullog, ha hozzá szólnak. Most is ezt tenné, de kíváncsisága erősebb. *
-Miről... miről tetszettek beszélni az előbb?
*Kérdi és próbál egy erőltetett vigyort erőltetni az arcára, miközben az öregek felé fordul. Az egyik épp válaszolna, mikor meglátja Ras arcát és egyből lenyeli, amit mondani akart helyette ennyit mond. *
-Hát ritka ocsmány egy teremtés vagy fiam, már ne vedd a lelkedre.
*Ras-t mintha gyomorszájba vágták volna. Már megint. Erőltetetten újra elmosolyodik, miközben vakarásnak álcázott mozdulattal próbálja rejteni a sebeit. Szeme lassan megtelik könnyel, de nem láthatják, hogy sír. Senki nem láthatja. *
-Tudom és... és sajnálom, hogy zavartam önöket viszlát.
*Már épp megszólalna, mikor az első öreg utána szólsz. *
-Ne vedd úgy a szívedre fiam, csak meglepődött a vén Gorn és nem tudja befogni a száját. Egyébként meg nekem is van valamim, ami érdekes lehet. Megmutassam?
*Kérdi gyengéd mosollyal és mikor Ras Hálásan bólint Leveszi a kalapját és megmutatja a fejét, ami igazából, mintha csak egy fél lenne. Ras egy pillanatra ugyan megborzad, de aztán mosolyogva mondja. *
-Köszönöm.
-Ugyan mit?
*Kérdi az öreg őszinte meglepetéssel a hangjában. *
-Hogy megért.
*Mondja Ras és már el is felejti, hogy miért szólt hozzájuk, ha Gor nem szól utána elindult volna a válaszok nélkül. *
-He kölyök akkor nem érdekel miről beszéltünk? *Kérdi. *
-Dehogyisnem... de csak ha nem zavar.
-Engem ugyan nem. Sőt örülök a társaságnak. Jezabielről beszéltünk azt tudod ki ugye kölyök?
*Ras erre határozottan bólint. Hát ki ne ismerné. *
-Nem rég érkezett a városba. Az a hír járja, hogy tanítani jött, de ki hisz az efféle mendemondáknak. Úgy éljek ez is csak a városi pletykák egyike. Bár az tuti, hogy a városban van.
*Ras erre felkapja a fejét. *
-Hol? *Kérdi.*
-Ott.
*Mutat az öreg egy mögötte lévő pontra. Vagy nem is egy pontra egy személyre. Egy nagyon kicsi személyre, akit eddig a nagy önsajnálat miatt nem vett még észre. Gyorsan mielőtt még meggondolhatná magát elindul felé, de futtában még hátra fordul. *
-Köszönök szépen mindent.
*Mosolyog a két öregre, akik válaszul csak intenek, majd visszatérnek a csatákhoz családokhoz és más ősrégi történetekhez, amiket Ras már nem hallhat. Amint közelebb ér rá kell jönni egy dologra. Jezabiel valószínűleg nincs egyedül. Ugyanis egy magas. Nagyon magas elf férfival beszélget és egy Rassal egy magas tündér áll mögötte. Annyira benne a magán szférájában, hogy az nem lehet véletlen. Mit tegyen? Így is menjen oda? De mi van ha... *
~De mi van, de mi van. Ha nem sietsz talán az egyetlen esélyed baltázod el. ~
*Mély levegőt vesz, majd elindul. Szerencséjére nem veszik észre, így nem kell már előre a rá szegeződő tekintetekkel foglalkoznia. Mikor odaér gyengéden meghúzogatja a gnóm lány ruháját, ami kissé furán gyerekesnek hat, de még furábbnak, ha figyelembe vesszük, hogy a fiú magasabb a gnómnál. A többiekkel nem törődve és a ruhát még mindig szorongatva felteszi a kérdést. *
-Elnézést... ugye te vagy Jezabiel?
*Igazából nem várja meg a választ, mert tudja, hogy ő az ki más lehetne. Hanem gyorsan, míg el nem szál maradék bátorsága gyorsan még ezt nyögi ki. *
-Kérlek taníts.
*Ennél többet nem is mond, nem is tudna, mert a szíve hirtelen a torka közepébe, majdnem a szájába ugrott, míg a gnóm válaszát várja nem törődve a másik két személy tekintetével. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.06.10 22:10:13, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák; egyéb, durva helyesírási hibák, amiket egyszerű ellenőrzőprogramok is kiszűrnek; a világba nem illő kifejezés.
6029. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-25 21:26:05
Üzenet elküldve: 2017-05-25 21:26:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Ahogy a felkelő nap felbukik a horizonton, úgy lép ki ő is a Pegazus ajtaján, frissen és mosolyogva, készen arra hogy jobban megismerje ezt a várost. A póniját most az istállóban hagyja, mindenhova nem viheti magával sajnos, és most be szeretne nézni majd a kovácshoz, sőt talán a könyvtárba is. A fürdőt is kihagyta már az este, túlságosan fáradt volt, na de majd ma! Van állítólag egy tisztás is a közelben ami kifejezetten különleges, meg hát, valami munka után is kellene néznie... Mit csinálhat vajon egy ekkora városban egy ilyen pici tündér? Fizikai munkára biztosan találnak mást, akármit meg azért nem is vállalna el, annyira még nincsen rászorulva. Egy ideig csak ácsorog a fogadó ajtajától pár lépésre és nézegeti a népeket, próbálja kitalálni ki merre indulhat éppen így a nap kezdetén, de végül csak megindul ő maga is, a szegénynegyeden át a piactér felé.*
6028. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-25 16:38:22
Üzenet elküldve: 2017-05-25 16:38:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Mezítelen lábát nézi. Álmodott. Megint. Valami nincs rendben érzi. Annak a valaminek nem így kellett volna történnie, de minek? Furcsa akár hogy töri a fejét nem jut eszébe. Ráadásul a rossz érzet is kezd teljesen fölöslegesnek tűnni. Komor gondolatokkal nem tudja megtölteni a gyomrát és jelen helyzetben ez tűnik a legfontosabbnak. Meg egy fürdés de mikor megvizsgálja magát tükörképében örömmel nyugtázza, hogy ez még várhat. Ekkor a hegekre vetül a tekintete és, úgy ugrik hátra mintha, mintha csak most szembesülne velük. Hangosan kapkodja a levegőt, miközben ökleit a fülére szorítja hátha így kizárhatja a hangokat. Mindhiába a visítások a falu zaját is átjárjak és utat találnak Ras-hoz. *
~Csak nyugi, már nincs mitől félnem. Már vége. ~
*Lassan túl teszi magát az újabb sokkon. Sokat segít ezen korgó gyomra. Tényleg ennie kéne valamit. Csak hát nincs miből. Mérgesen rácsap üres zsebeire. Majd még egyszer átnézi őket hátha talál bennük valamit, de persze semmi. Csalódottan rogy le a földre. Fejét előre hajtja és tarkójára szorítja kezeit. *
-Nem vagy éhes... nem vagy éhes... -
*Mantrázza magának, mintha ezzel ki tudná zárni az éhséget. Mintha sikerülne is, de ekkor halk csendülésre lesz figyelmes. Kinyitja szemét, hogy megtalálja a hang forrását és egy csillogó dolgot vesz észere. Kinyújtja kezét majd, mikor meglátja, hogy mi az hirtelen mintha megégette volna visszarántja. Egy aranypénz, ami biztos, hogy nem az övé. Tehát nem veheti. Ő nem tolvaj. Ekkor nagyot kordul a gyomra és gyorsan mielőtt még meggondolhatná magát felkapja a pénzt és elrohan. *
~Csak nyugi, már nincs mitől félnem. Már vége. ~
*Lassan túl teszi magát az újabb sokkon. Sokat segít ezen korgó gyomra. Tényleg ennie kéne valamit. Csak hát nincs miből. Mérgesen rácsap üres zsebeire. Majd még egyszer átnézi őket hátha talál bennük valamit, de persze semmi. Csalódottan rogy le a földre. Fejét előre hajtja és tarkójára szorítja kezeit. *
-Nem vagy éhes... nem vagy éhes... -
*Mantrázza magának, mintha ezzel ki tudná zárni az éhséget. Mintha sikerülne is, de ekkor halk csendülésre lesz figyelmes. Kinyitja szemét, hogy megtalálja a hang forrását és egy csillogó dolgot vesz észere. Kinyújtja kezét majd, mikor meglátja, hogy mi az hirtelen mintha megégette volna visszarántja. Egy aranypénz, ami biztos, hogy nem az övé. Tehát nem veheti. Ő nem tolvaj. Ekkor nagyot kordul a gyomra és gyorsan mielőtt még meggondolhatná magát felkapja a pénzt és elrohan. *
6027. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-25 11:06:28
Üzenet elküldve: 2017-05-25 11:06:28
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Trió //
*Felhúzott szemöldökkel pillant a gnóm mögé behátráló tündérre.*
~ Jó a röpképessége, ritka dolog ~
*Tudná mire használni a kis szárnyast, alkalomadtán vissza tér a dologra, de most más dolga van.*
-Erőd?*Kérdez vissza, s elismerően biccent.*
~ Ez is valami, legalább nem nyílt terepre küldtek ~
-Úgy rémlett törpe vagy.*Ránt vállat hamiskás fél vigyorral.*
-Vörös törpe.*Pontosít.*
-De kicsit homályos a dolog, én érthettem rosszul.
-Vacak este volt.*Legyint.*
-Hosszú mese.*Nem akar belemenni. Rég megtanulta már, hogy nem jó másokat untatni életutunk számunkra érdekes történéseivel. Ha eljön az ideje, majd tart mese délutánt.*
-Nem ismerem Syl-t.*Farkas vigyorában kivillan aranyból készült jobb szemfoga. Mintegy kézzel tapintható bizonyítékaként annak mennyire veszélyes lehet egy rossz irányból érkező vas korsó.*
-Pontosabban, ismerjük egymást, csak én nem emlékszem rá.*Ez a sok pontosítás macerás. Úgy dönt rövidre zárja a dolgot.*
-Apám küldött hozzá.*Mondja, s a nyeregtáskából elő is veszi a de Gasky család címeres pecsétjével lezárt tekercset.*
-Csináltam pár marhaságot.*Grimasz, s nem kevés rosszallás van a képére írva.*
-Ő az új kiképzőm. Tanárom, mentorom, vallatóm, gyóntatóm, és börtönőröm aki közelebb lesz hozzám az eljövendő időkben mint a szajha anyám aki e világra szült. Hogy egészen pontosan idézzem bölcs atyám.
*A kifigurázott idézetet még egy meghajlással is megfejeli.*
-Worfelk de Gasky, szolgálatodra.
*Felhúzott szemöldökkel pillant a gnóm mögé behátráló tündérre.*
~ Jó a röpképessége, ritka dolog ~
*Tudná mire használni a kis szárnyast, alkalomadtán vissza tér a dologra, de most más dolga van.*
-Erőd?*Kérdez vissza, s elismerően biccent.*
~ Ez is valami, legalább nem nyílt terepre küldtek ~
-Úgy rémlett törpe vagy.*Ránt vállat hamiskás fél vigyorral.*
-Vörös törpe.*Pontosít.*
-De kicsit homályos a dolog, én érthettem rosszul.
-Vacak este volt.*Legyint.*
-Hosszú mese.*Nem akar belemenni. Rég megtanulta már, hogy nem jó másokat untatni életutunk számunkra érdekes történéseivel. Ha eljön az ideje, majd tart mese délutánt.*
-Nem ismerem Syl-t.*Farkas vigyorában kivillan aranyból készült jobb szemfoga. Mintegy kézzel tapintható bizonyítékaként annak mennyire veszélyes lehet egy rossz irányból érkező vas korsó.*
-Pontosabban, ismerjük egymást, csak én nem emlékszem rá.*Ez a sok pontosítás macerás. Úgy dönt rövidre zárja a dolgot.*
-Apám küldött hozzá.*Mondja, s a nyeregtáskából elő is veszi a de Gasky család címeres pecsétjével lezárt tekercset.*
-Csináltam pár marhaságot.*Grimasz, s nem kevés rosszallás van a képére írva.*
-Ő az új kiképzőm. Tanárom, mentorom, vallatóm, gyóntatóm, és börtönőröm aki közelebb lesz hozzám az eljövendő időkben mint a szajha anyám aki e világra szült. Hogy egészen pontosan idézzem bölcs atyám.
*A kifigurázott idézetet még egy meghajlással is megfejeli.*
-Worfelk de Gasky, szolgálatodra.
6026. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-24 21:45:48
Üzenet elküldve: 2017-05-24 21:45:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jótett helyébe//
*Meryth-et aztán nem nehéz meggyőzni. Nem egy sznob, aki csak a kaviárt és a pezsgőt hajlandó lenyelni az élettől, ha valaki akar tőle valamit, hát lelke rajta, csak aztán ne húzza a száját, mikor a lány kéri a jussát.*
-Kedves. ~Nyálas.~
*Vörös ajkai mosolyra húzódnak. Hogy önelégült vagy inkább biztató, azt nehéz lenne megmondani, de az ajánlatot elfogadta. Az nem érdekli, mit gondolhat róla a férfi. Unatkozó nemes, öntelt kisasszony; amint eljutnak ahhoz a részhez, hogy az eredar kíván, nyilvánvaló lesz, mi is szórakoztatja. Csak még ki kell találnia, mit is akar pontosan.*
-Gyere!
*Int a válla felett, és megindul a fogadó felé. Séta közben igazítja meg a szoknyáját, ami a padon ücsörgés közben a kelleténél kicsit feljebb csúszott, és össze is gyűrődött. Remek, még ezt is rendbe kell majd tennie a nap végén!*
-Amen. *Mutatkozik be ő is a megszokott nevén. Legjobb tudása szerint az a pár személy, aki ezen a néven ismeri vagy halott, vagy egy hullát próbál eltüntetni valahol a szegénynegyed egyik eldugott szegletében, így nem keveredhet bajba emiatt. Aztán ha mégis... hát, mindenki követ el hibákat, ő sem képes minden szennyet feltakarítani maga után.
Megérkeznek a fogadó bejáratához, és mivel eddig vélhetően a lány haladt elöl, kitárja az ajtót, és belép a meleg helyiségbe.*
*Meryth-et aztán nem nehéz meggyőzni. Nem egy sznob, aki csak a kaviárt és a pezsgőt hajlandó lenyelni az élettől, ha valaki akar tőle valamit, hát lelke rajta, csak aztán ne húzza a száját, mikor a lány kéri a jussát.*
-Kedves. ~Nyálas.~
*Vörös ajkai mosolyra húzódnak. Hogy önelégült vagy inkább biztató, azt nehéz lenne megmondani, de az ajánlatot elfogadta. Az nem érdekli, mit gondolhat róla a férfi. Unatkozó nemes, öntelt kisasszony; amint eljutnak ahhoz a részhez, hogy az eredar kíván, nyilvánvaló lesz, mi is szórakoztatja. Csak még ki kell találnia, mit is akar pontosan.*
-Gyere!
*Int a válla felett, és megindul a fogadó felé. Séta közben igazítja meg a szoknyáját, ami a padon ücsörgés közben a kelleténél kicsit feljebb csúszott, és össze is gyűrődött. Remek, még ezt is rendbe kell majd tennie a nap végén!*
-Amen. *Mutatkozik be ő is a megszokott nevén. Legjobb tudása szerint az a pár személy, aki ezen a néven ismeri vagy halott, vagy egy hullát próbál eltüntetni valahol a szegénynegyed egyik eldugott szegletében, így nem keveredhet bajba emiatt. Aztán ha mégis... hát, mindenki követ el hibákat, ő sem képes minden szennyet feltakarítani maga után.
Megérkeznek a fogadó bejáratához, és mivel eddig vélhetően a lány haladt elöl, kitárja az ajtót, és belép a meleg helyiségbe.*
6025. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-24 21:07:48
Üzenet elküldve: 2017-05-24 21:07:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Trió//
- A zene?
*Elhúzza a száját ahogy gondolkodik. Az ember tud szépen a szobájában zenélgetni magának, nem konfrontálódik senkivel, nem tartaná olyan jó ötletnek. Szerencsére hamar mélyebb magyarázatot kap, úgy mindenki előtt biztosan hasznos lehet, feltéve hogy sikerélménye származik belőle.*
- Talán kevésbé mintha harcolni tanulnál, de igen, az is jó lehet.
*A városban aztán érzékenyebb témához érnek. Átélte már ezt ő is, szégyenbe hozta a szüleit, de túltette magát rajta.*
- Ugyan, a szüleidnek egyáltalán elmondtad hogy mi a helyzet?
*Nem derült ki ugyanis, hogy kivel él a tündér. A válasz lehetőségét viszont félbeszakítja az ismeretlen érkezése, a gnóm pedig azonnal elmosolyodik a tündér reakcióján. Eljátszik a gondolattal, hogy csak azért is rákényszeríti a beszélgetésre, de talán nem most lenne itt az ideje. Vajon pozitív megerősítéssel lehetne kondicionálni? Meg kellene tudnia mit szeret, aztán rávennie hogy köszönjön egy idegennek, és utána megjutalmazni. Ez persze csak egy futó pillanat, nem ér rá most mélyebben belemerülni, inkább az érkező felé fordul.*
- Üdv!
*Ez még eddig mosolygósan megy, aztán csak ráncolni kezdi a homlokát, mikor az elf neve felmerül.*
- Én esküszöm ez az elf direkt mindenkinek rólam beszél, mert tudja hogy én járok a legtöbbet a városban...
*Valamilyen szinten persze megtisztelő is, örül hogy minél többen megismerik így vagy úgy, de jobban örülne ha saját kiválóságáért ismernék, nem csak mint a Sylweranhoz vezető út.*
- De igen.
*Lemondóan sóhajtja ki a szavakat szemforgatás közben. Mivel a klán nevét is tudja, így már egyértelmű hogy valami ismerőse lehet.*
- Vadvéd az erőd neve.
*Nem bírja ki hogy ne javítsa ki, rossz szokás.*
- De igen, ő az. Miért keresed?
*Merne tippelni a válaszra, de azért inkább rákérdez.*
- A zene?
*Elhúzza a száját ahogy gondolkodik. Az ember tud szépen a szobájában zenélgetni magának, nem konfrontálódik senkivel, nem tartaná olyan jó ötletnek. Szerencsére hamar mélyebb magyarázatot kap, úgy mindenki előtt biztosan hasznos lehet, feltéve hogy sikerélménye származik belőle.*
- Talán kevésbé mintha harcolni tanulnál, de igen, az is jó lehet.
*A városban aztán érzékenyebb témához érnek. Átélte már ezt ő is, szégyenbe hozta a szüleit, de túltette magát rajta.*
- Ugyan, a szüleidnek egyáltalán elmondtad hogy mi a helyzet?
*Nem derült ki ugyanis, hogy kivel él a tündér. A válasz lehetőségét viszont félbeszakítja az ismeretlen érkezése, a gnóm pedig azonnal elmosolyodik a tündér reakcióján. Eljátszik a gondolattal, hogy csak azért is rákényszeríti a beszélgetésre, de talán nem most lenne itt az ideje. Vajon pozitív megerősítéssel lehetne kondicionálni? Meg kellene tudnia mit szeret, aztán rávennie hogy köszönjön egy idegennek, és utána megjutalmazni. Ez persze csak egy futó pillanat, nem ér rá most mélyebben belemerülni, inkább az érkező felé fordul.*
- Üdv!
*Ez még eddig mosolygósan megy, aztán csak ráncolni kezdi a homlokát, mikor az elf neve felmerül.*
- Én esküszöm ez az elf direkt mindenkinek rólam beszél, mert tudja hogy én járok a legtöbbet a városban...
*Valamilyen szinten persze megtisztelő is, örül hogy minél többen megismerik így vagy úgy, de jobban örülne ha saját kiválóságáért ismernék, nem csak mint a Sylweranhoz vezető út.*
- De igen.
*Lemondóan sóhajtja ki a szavakat szemforgatás közben. Mivel a klán nevét is tudja, így már egyértelmű hogy valami ismerőse lehet.*
- Vadvéd az erőd neve.
*Nem bírja ki hogy ne javítsa ki, rossz szokás.*
- De igen, ő az. Miért keresed?
*Merne tippelni a válaszra, de azért inkább rákérdez.*
6024. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-24 13:42:05
Üzenet elküldve: 2017-05-24 13:42:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Trió//
* A tündér elgondolkodik egy pillanatra a hallottakon. Emésztenie kell, végiggondolni, hogy vajon ő melyiket tudná gyakorolni. Ekkor villan be valami más is. *
- Öhm... A zene is jó? Én... Én szeretnék megtanulni zenélni.
* A félénkségen nem lehet túl lépni egyetlen pillanat alatt, de legalább azt, amit most fog mondani, élénken, szemében fellángoló imádattal mondja. *
- M-mint azok a bárdok a piactéren meg a fogadóban meg a főtéren és mindenhol is!
* Artheniorba beérve megpillantja az ismerős helyeket. Szívszorító fájdalom járja át, majdnem sírva is fakad. Jezabiel ezt betudhatja annak is, hogy a szüleiről kérdezett, bár ez helytelen. *
- Én... Én megígértem magamnak, hogy addig nem megyek haza, amíg meg nem gyógyulok.
* Magyarázza elfojtva a hüppögést. Persze nagyon hamar lenyugszik, mikor kezét a már ismerős kút vizébe mártja, és hullámokat keltve simogatja azt. Ekkor pillantja meg a Pegazus felől érkező alakot. Kezecskéjét kikapja a vízből, s mikor egyértelművé válik, hogy hozzájuk igyekszik, mint szél, röppen be Jezabiel mögé. Nem is nagyon óhajt megszólalni, éppen csak durmog az orra alatt egy köszönést. Persze fülig vörös, hiszen épp az imént beszélték meg a gnómmal, hogy bátrabb, magabiztosabb lesz, erre az első szembejövő idegen elől elmenekül. *
* A tündér elgondolkodik egy pillanatra a hallottakon. Emésztenie kell, végiggondolni, hogy vajon ő melyiket tudná gyakorolni. Ekkor villan be valami más is. *
- Öhm... A zene is jó? Én... Én szeretnék megtanulni zenélni.
* A félénkségen nem lehet túl lépni egyetlen pillanat alatt, de legalább azt, amit most fog mondani, élénken, szemében fellángoló imádattal mondja. *
- M-mint azok a bárdok a piactéren meg a fogadóban meg a főtéren és mindenhol is!
* Artheniorba beérve megpillantja az ismerős helyeket. Szívszorító fájdalom járja át, majdnem sírva is fakad. Jezabiel ezt betudhatja annak is, hogy a szüleiről kérdezett, bár ez helytelen. *
- Én... Én megígértem magamnak, hogy addig nem megyek haza, amíg meg nem gyógyulok.
* Magyarázza elfojtva a hüppögést. Persze nagyon hamar lenyugszik, mikor kezét a már ismerős kút vizébe mártja, és hullámokat keltve simogatja azt. Ekkor pillantja meg a Pegazus felől érkező alakot. Kezecskéjét kikapja a vízből, s mikor egyértelművé válik, hogy hozzájuk igyekszik, mint szél, röppen be Jezabiel mögé. Nem is nagyon óhajt megszólalni, éppen csak durmog az orra alatt egy köszönést. Persze fülig vörös, hiszen épp az imént beszélték meg a gnómmal, hogy bátrabb, magabiztosabb lesz, erre az első szembejövő idegen elől elmenekül. *
6023. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-23 23:26:53
Üzenet elküldve: 2017-05-23 23:26:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Jótett helyébe//
*A terv úgy tűnik sikeres. És persze, miért is ne lenne az, hiszen arra szánták, hogy az legyen, napunk hősének eddig még csak fel sem merült az ellenkezőjének a lehetősége. Olyannyira meggyőző volt, hogy kár is volt elbizonytalanodni; erre fel is hívják a figyelmét, hogy ideje javítani. Így konstatálja, és ekképp is válaszol:*
- Csak teérted; akármit vállalok.
*Igen, ez elég kell, hogy legyen. Amúgy sem hiszi, hogy olyan borzalmas lenne az az akármi, amit ez a lány tőle követelhet. Aki, akár lehet valami gazdag nemeskisasszony, de legalábbis nem egy alsóközéposztály.*
- Tökéletes; mutasd az utat, kérlek.
*Játssza a tök-idegent-a-városhoz, és noha tényleg nem tudja kívülről a hely térképét, az ilyen fontos dolgokat, mint a helyi kocsma, persze hogy ismeri. Ha végül elindulnak, hát el. Közben:*
-Astarohath. *Mondja, ami önmagában úgy hangzik, mintha meglepettségében káromkodna.* Ez a nevem, de szólíts csak Astarnak.
*Ha már van rá esély, hogy valakivel egy egész napig összeköttetésben lesz, a hogyan-szólíts részen túl kell esni.*
*A terv úgy tűnik sikeres. És persze, miért is ne lenne az, hiszen arra szánták, hogy az legyen, napunk hősének eddig még csak fel sem merült az ellenkezőjének a lehetősége. Olyannyira meggyőző volt, hogy kár is volt elbizonytalanodni; erre fel is hívják a figyelmét, hogy ideje javítani. Így konstatálja, és ekképp is válaszol:*
- Csak teérted; akármit vállalok.
*Igen, ez elég kell, hogy legyen. Amúgy sem hiszi, hogy olyan borzalmas lenne az az akármi, amit ez a lány tőle követelhet. Aki, akár lehet valami gazdag nemeskisasszony, de legalábbis nem egy alsóközéposztály.*
- Tökéletes; mutasd az utat, kérlek.
*Játssza a tök-idegent-a-városhoz, és noha tényleg nem tudja kívülről a hely térképét, az ilyen fontos dolgokat, mint a helyi kocsma, persze hogy ismeri. Ha végül elindulnak, hát el. Közben:*
-Astarohath. *Mondja, ami önmagában úgy hangzik, mintha meglepettségében káromkodna.* Ez a nevem, de szólíts csak Astarnak.
*Ha már van rá esély, hogy valakivel egy egész napig összeköttetésben lesz, a hogyan-szólíts részen túl kell esni.*
6022. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-22 20:48:32
Üzenet elküldve: 2017-05-22 20:48:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Jezabiel, Syss //
*Tény ami tény, a Pegazusból valóban igyekeznek befelé, s kifelé egyaránt, s a nap is lemenőben. Ami amúgy nem nyugtatja meg teljes mértékben elfünket. Feltett szándéka ugyanis hogy nekivágjon a vadonnak, s ő személyesen tegyen pontot az ügy végére, melynek okán idefáradt az északi városból.
Mindazonáltal van benne némi bizonytalanság, s ez csak fokozódik ahogy a szökőkút felé közelít.*
~ Gyakorolni kellett volna azzal a rohadt íjjal ~
*Nem egy kimondott mesterlövész, és ezen az a tény se segít sokat, hogy az egész karaván út alatt a kártyával volt elfoglalva, meg az útba eső fogadók pincér lány, és/vagy kurtizán állományával.
Kényelmesen lovagolt, máskor egy szekéren próbálta kialudni az előző napi söröket, de mindig ügyelt rá hogy soha ne kerüljön a karaván kísérő zsoldosok hatókörén kívülre. Tulajdonképpen erre vannak a katonák, hogy megvédjék azokat akik nem kimondottan katonák.*
~ Én pedig nem vagyok kimondottan jó ebben, mi a fenének kell nekem ezzel a rohadt íjjal bohóckodni? ~
*Füstölög magában, s igyekszik rávenni magát hogy férfi módra nekivágjon az ismeretlennek, vagy leigya magát a pegazusban. Tulajdonképpen mind a kettő szimpatikus ötlet, de saját magát ismerve ő a fogadóra tenné a nagyobb összeget.
Azonban ekkor kiszúr valamit, pontosabban valakit az alkonyati félhomályban, és ez felvillantja benne a remény szikráját, hogy a megmérettetés mindent elsöprő dicső ideje még várat magára.*
~ Vörös, és kicsi ~
*De nem törpe, és nő.*
~ Lehet hogy nő? Végül is miért ne lehetne nő?~
*Csak úgy suhannak át elméjén a gondolatok, s egy perc se kell hozzá hogy ott álljon Jezabiel előtt.*
-Üdvözletem a hölgyeknek!*Biccent a tündérnek, s az első látására gnómnak tűnő lány felé is, aki vörös, és ennek okán érdekes.*
-Nem ismerik esetleg Sylweran-t? Elf. Nyakig láb fickó, hegyes fülekkel. Majdnem olyan jóképű mint én.*Villant egy farkas vigyort a mihez tartás végett.*
-A Vadvéd klán vezére.*Fűzi tovább, hátha így beugrik. Talán mákja lesz.
Jobban egyelőre nem megy bele, hisz nem biztos hogy azt találta meg akit keresett.*
*Tény ami tény, a Pegazusból valóban igyekeznek befelé, s kifelé egyaránt, s a nap is lemenőben. Ami amúgy nem nyugtatja meg teljes mértékben elfünket. Feltett szándéka ugyanis hogy nekivágjon a vadonnak, s ő személyesen tegyen pontot az ügy végére, melynek okán idefáradt az északi városból.
Mindazonáltal van benne némi bizonytalanság, s ez csak fokozódik ahogy a szökőkút felé közelít.*
~ Gyakorolni kellett volna azzal a rohadt íjjal ~
*Nem egy kimondott mesterlövész, és ezen az a tény se segít sokat, hogy az egész karaván út alatt a kártyával volt elfoglalva, meg az útba eső fogadók pincér lány, és/vagy kurtizán állományával.
Kényelmesen lovagolt, máskor egy szekéren próbálta kialudni az előző napi söröket, de mindig ügyelt rá hogy soha ne kerüljön a karaván kísérő zsoldosok hatókörén kívülre. Tulajdonképpen erre vannak a katonák, hogy megvédjék azokat akik nem kimondottan katonák.*
~ Én pedig nem vagyok kimondottan jó ebben, mi a fenének kell nekem ezzel a rohadt íjjal bohóckodni? ~
*Füstölög magában, s igyekszik rávenni magát hogy férfi módra nekivágjon az ismeretlennek, vagy leigya magát a pegazusban. Tulajdonképpen mind a kettő szimpatikus ötlet, de saját magát ismerve ő a fogadóra tenné a nagyobb összeget.
Azonban ekkor kiszúr valamit, pontosabban valakit az alkonyati félhomályban, és ez felvillantja benne a remény szikráját, hogy a megmérettetés mindent elsöprő dicső ideje még várat magára.*
~ Vörös, és kicsi ~
*De nem törpe, és nő.*
~ Lehet hogy nő? Végül is miért ne lehetne nő?~
*Csak úgy suhannak át elméjén a gondolatok, s egy perc se kell hozzá hogy ott álljon Jezabiel előtt.*
-Üdvözletem a hölgyeknek!*Biccent a tündérnek, s az első látására gnómnak tűnő lány felé is, aki vörös, és ennek okán érdekes.*
-Nem ismerik esetleg Sylweran-t? Elf. Nyakig láb fickó, hegyes fülekkel. Majdnem olyan jóképű mint én.*Villant egy farkas vigyort a mihez tartás végett.*
-A Vadvéd klán vezére.*Fűzi tovább, hátha így beugrik. Talán mákja lesz.
Jobban egyelőre nem megy bele, hisz nem biztos hogy azt találta meg akit keresett.*
6021. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-05-22 17:34:40
Üzenet elküldve: 2017-05-22 17:34:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Syss//
*Elmosolyodik a lány kiáltására. Olyan gyermeki, olyan... Gyenge.*
- Na látod. Összedőlt a világ hogy felemelted a hangod?
*Körbe is mutat, az út ugyanolyan csendes amilyen eddig is volt.*
- Legyen egy kis önbizalmad, valahogy olyasmi dolgokat kéne csinálnod, amivel azt tudnád növelni. A sportok, a harctanulás, még a semmi közepén való kiabálás is segíthet ezen, de még sok más is.
*Arra hogy a lány nem tudja a másik énjét rávenni semmire, csak legyint és tovább indul.*
- Ha nem hát nem, ezen ne keseregj. Nem kell szégyenkezned semmi ilyesmi miatt, nyugodtan mondhatod hangosan.
*Ő maga könnyen beszél, hiszen majdhogynem éppen a tündérke ellentéte, sőt, valószínűleg túl sokat gondol magáról. Útjuk közben persze a mágia is szóba jön, és bár mindenképpen hasznos lehet mindenféle hatalom, valahogy más, passzívabb az ilyesmi.*
- A mágia hasznos, kétségtelen, de mindenképpen más mint szemtől szemben harcolni.
*Saját magának is meg kellene fogadnia ezt a tanácsot és leckéket kellene vennie valakitől az erődben. Elbeszélnek még mindenféle apróságról, hiszen hosszú az út gyalog a városig, a megoldáshoz viszont egyelőre nem jutnak közelebb az ötletelésnél. Már a város közelében vannak, amikor elérkeznek egészen a viccekig. Nem a legjobb vicc amit életében hallott, de mindenképpen váratlan a csattanója, így kénytelen kelletlen felnevet.*
- Na látod, még magadtól is jókat tudsz kitalálni!
*Ha nem lett volna jó, akkor is nevetett volna, hiszen pont az lenne a lényeg hogy a másik önbizalmát erősítsék.*
*Arthenior most is ugyanolyan mint minden másik nap a kora esti órákban. A horizonton már alábukott a nap, de aranyló fénye még szépen befesti a távolban lustán úszkáló felhők alját. Vannak akik a Pegazusból már hazafelé igyekeznek, vannak akik a Pegazusba már befelé igyekeznek... Kezdődik szépen lassan az esti élet, a munka vége, a pihenés kezdete, a lakosság többségének legalábbis. Jezabiel nagyot nyújtózva lép a szökőkút mellé, és azon hirtelenjében el is játszik a gondolattal, hogy megduplázza a benne lévő víztömeget. Mókás volna ha a fél főteret elöntené a felcsapó víz, de kevésbé mókás volna viselnie a következményeit. Egyáltalán lehetséges hatni rá vízmágiával, nincsen levédve ilyesmi ellen? Egyszer majd biztosan kipróbálja. Képes vajon egyáltalán varázsolni amíg az elmezárra is figyelnie kell? Kétségtelen hogy a koncentrációs és mágikus képességei párját ritkítják, de még sosem próbálta. Inkább csak iszik a kútból egy keveset, megmossa az arcát, aztán felül a szélére pihenni egy kicsit.*
- Nos, itt volnánk. A templomot így estére már kevésbé ajánlom, bár ki tudja? Ritkán járok arra, de talán nappal többen lehetnek. Itt laksz valahol a közelben?
*Szívesen hazakíséri akár a tündért, sőt, igazából a szülei felől is kérdezne még. Ilyen fiatalon biztosan nem egyedül él, vagyis... A fene se tudja, hiszen más az életciklusuk, fiatalnak tűnik, de ez nem jelent semmit.*
*Elmosolyodik a lány kiáltására. Olyan gyermeki, olyan... Gyenge.*
- Na látod. Összedőlt a világ hogy felemelted a hangod?
*Körbe is mutat, az út ugyanolyan csendes amilyen eddig is volt.*
- Legyen egy kis önbizalmad, valahogy olyasmi dolgokat kéne csinálnod, amivel azt tudnád növelni. A sportok, a harctanulás, még a semmi közepén való kiabálás is segíthet ezen, de még sok más is.
*Arra hogy a lány nem tudja a másik énjét rávenni semmire, csak legyint és tovább indul.*
- Ha nem hát nem, ezen ne keseregj. Nem kell szégyenkezned semmi ilyesmi miatt, nyugodtan mondhatod hangosan.
*Ő maga könnyen beszél, hiszen majdhogynem éppen a tündérke ellentéte, sőt, valószínűleg túl sokat gondol magáról. Útjuk közben persze a mágia is szóba jön, és bár mindenképpen hasznos lehet mindenféle hatalom, valahogy más, passzívabb az ilyesmi.*
- A mágia hasznos, kétségtelen, de mindenképpen más mint szemtől szemben harcolni.
*Saját magának is meg kellene fogadnia ezt a tanácsot és leckéket kellene vennie valakitől az erődben. Elbeszélnek még mindenféle apróságról, hiszen hosszú az út gyalog a városig, a megoldáshoz viszont egyelőre nem jutnak közelebb az ötletelésnél. Már a város közelében vannak, amikor elérkeznek egészen a viccekig. Nem a legjobb vicc amit életében hallott, de mindenképpen váratlan a csattanója, így kénytelen kelletlen felnevet.*
- Na látod, még magadtól is jókat tudsz kitalálni!
*Ha nem lett volna jó, akkor is nevetett volna, hiszen pont az lenne a lényeg hogy a másik önbizalmát erősítsék.*
*Arthenior most is ugyanolyan mint minden másik nap a kora esti órákban. A horizonton már alábukott a nap, de aranyló fénye még szépen befesti a távolban lustán úszkáló felhők alját. Vannak akik a Pegazusból már hazafelé igyekeznek, vannak akik a Pegazusba már befelé igyekeznek... Kezdődik szépen lassan az esti élet, a munka vége, a pihenés kezdete, a lakosság többségének legalábbis. Jezabiel nagyot nyújtózva lép a szökőkút mellé, és azon hirtelenjében el is játszik a gondolattal, hogy megduplázza a benne lévő víztömeget. Mókás volna ha a fél főteret elöntené a felcsapó víz, de kevésbé mókás volna viselnie a következményeit. Egyáltalán lehetséges hatni rá vízmágiával, nincsen levédve ilyesmi ellen? Egyszer majd biztosan kipróbálja. Képes vajon egyáltalán varázsolni amíg az elmezárra is figyelnie kell? Kétségtelen hogy a koncentrációs és mágikus képességei párját ritkítják, de még sosem próbálta. Inkább csak iszik a kútból egy keveset, megmossa az arcát, aztán felül a szélére pihenni egy kicsit.*
- Nos, itt volnánk. A templomot így estére már kevésbé ajánlom, bár ki tudja? Ritkán járok arra, de talán nappal többen lehetnek. Itt laksz valahol a közelben?
*Szívesen hazakíséri akár a tündért, sőt, igazából a szülei felől is kérdezne még. Ilyen fiatalon biztosan nem egyedül él, vagyis... A fene se tudja, hiszen más az életciklusuk, fiatalnak tűnik, de ez nem jelent semmit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8637-8656